Kölcsey Ferenc: Himnusz

A vers keletkezése
Kölcsey 1823. január 22-én, a Szatmár megyei Csekén írta. A vers csak több év után, 1828
decemberben, a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurórában, majd 1832-ben a gyűjteményes
Kölcsey verseskötetben jelent meg.
Címértelmezés és műfaj
A himnusz nemcsak a vers címe, hanem egyúttal a műfaja is. Az ókori görögöknél keletkezett ez a
műfaj. Istenhez szóltak benne: dicsérték, hogy elnyerjék a jóindulatát, és segítségért könyörögtek
benne.
Kölcsey is ezt a hagyományt követi. Áldást, békességet kér a magyarokra. (Isten, áldd meg a
magyart, jókedvvel, bőséggel).

Az alcím értelmezése
A versnek van egy alcíme is: A magyar nép zivataros századaiból. A zivataros század metafora utal
a vers témájára. A magyar nép történelmének fontos állomásait mutatja e, azt, hogy mennyi baj és
bánat érte már az országot a századok során. Ez egyúttal Isten meggyőzésére is szolgál: bármilyen
bűne volt a magyaroknak, azt többszörösen megbűnhődték, vagyis most már joggal kér segítséget a
költő a nép számára (megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt).

A vers szerkezete
A himnusz műfajnak sajátos szerkezete van. Három fő részből áll. Az első rész tartalmazza isten
megszólítását és a hozzá intézett kérést. A második részben felsorolja azokat az indokokat,
amelyekkel alátámasztja a kérés jogosságát, sok esetben itt isten dicsérete, vagy egy korábbi jótette
szerepel. A harmadik részben megismétli a kérést. Ezt nevezzük hídszerkezetnek. Képlettel: A - B
- Av.
Más szempontból ezt a szerkezetet keretes versnek is nevezik, mert az 1. és a 3. rész keretbe
foglalja a fő mondanivalót. A keretversszakok vagy teljesen megegyeznek, vagy nagyon
hasonlítanak egymásra.
A és Av rész:
Ebben a versben a az Av rész szinte teljesen megegyezik az A résszel. Az első négy sor tér el, de
inkább csak érzelmi töltésében: sokkal esendőbb, könyörgőbb ez a rész. Ezt a hatást egyrészt a
szócsere (áldd - szánd), másrészt a szórend cseréje idézi elő (Isten áldd meg a magyart - Szánd meg
Isten, a magyart).
A B rész:
A középső rész újabb három egységre osztható.
B/1. rész:
A 2-3. versszakban a dicsőséges múlt képei és nagy alakjai sorakoznak. Itt kerül említésre a
honfoglalás Árpáddal, valamint Mátyás uralkodása.
Ekkor isten kegyelméből a magyarok békében és bőségben éltek. Erre utal az ért kalász és a
szőlővesszők képe. Ez egyúttal a misék jellegzetes eszközei is, az áldozás képei (kenyér és bor).
Mátyás dicsőséges hadjáratait az alliterációk is kiemelik: (s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek
büszke vára).
B/2. rész:
A 4-5-6. versszak tartozik ide. A fordulópont a 4. versszak elején található. Egy felkiáltással és egy
ellentétes kötőszóval (Hajh, de) kezdődik a nemzetet ért csapások bemutatása (tatár- és
törökdúlások, belső viszályok és harcok; pl: Rákóczi szabadságharc).
A 4-5. versszakban arról ír Kölcsey, hogy a pusztulás a magyarok bűnei miatt következett be. Ez a
kép a középkor vallásos elképzeléseivel függ össze: Isten megbünteti azokat, akik megszegik
parancsait.
A 6. versszakban észrevétlenül térünk át a múltból a jelenbe. Ezt az igeidők változásával éri el a
költő (bújt - múlt, nyúl - jelen, nézett - múlt, lelé - múlt, hág - jelen, száll - jelen). A Rákóczi
szabadságharc bukása után a Habsburg-megtorlás következett. (Bújt az üldözött, s felé kard nyúl
barlangjába). A himnusz mondanivalójának tetőpontja ebben a versszakban található. Elvesztettük
a hazánkat (nem lelé honját a hazában). A legfontosabb gondolatot alliterációval is kiemeli a költő.
(honját a hazában).
B/3. rész:
A 7. versszak Kölcsey jelenét mutatja be, éles ellentétben áll egymással a múlt és a jelen (vár
↔kőhalom; kedv, öröm↔halálhörgés, siralom; rabság↔szabadság)). Uralkodó képe a rom, a
romantika kedvelt képe, amely egyszerre képes felidézni a a múltat, a jelent és a jövőt.

A vers stílusa
A romantika stílusjegyei jellemzőek a versre. Elsősorban a nemzeti múlt és történelmünk
nagyjainak felidézése (honfoglalás, Árpád, Mátyás, török világ). Az ellentétek gyakorisága is a
romantika egyik legfontosabb stílusjegye. Nemcsak a múlt és a jelen képei között találhatók meg
ezek az ellentétek, hanem a vers más részeiben is ott vannak (bal sors↔víg esztendő,
múltat↔jövendőt, védő kar↔ felé kard nyúl,hős magzajai felvirágozának↔lettél magzatod miatt
magzatod hamvvedre).
Szenvedélyes és lendületes a himnusz. Az érzelmek hullámzása mellett az aktív igék segítik ennek a
hangulatnak a kibontakozását (küzd, gyújt, elsújtád, zúgattad, támadt, hág).
A festőiséget a nagyszabású tablók (olyan költői kép, ahol sok ember szerepel, és a kép rendkívül
mozgalmas, a mozgalmasságot a színek, fények, hangutánzó szavak, aktív igék biztosítják). Ilyen
tablóképek például a honfoglalás, a Bécset ostromló magyar sereg, a mohácsi csata képe, vérözönbe
és lángtengerbe fulladt ország.

Verselés
A himnusz időmértékes verselésű. Trocheusokból állnak a sorai ( - U ).
A sorok keresztrímekben végződnek (abab; cdcd).

Összegzés
1844 februárjában az akkorra már népszerűvé vált vers megzenésítésére pályázatot írt ki a pesti
Nemzeti Színház igazgatója. A pályázatot Erkel Ferenc nyerte, aki egyetlen óra alatt írta meg a
Himnusz zenéjét.
Hivatalos nemzeti himnusszá 1848.augusztus 20-án vált.
Ma a Himnusz keletkezésének napja (január 22.) a magyar kultúra napja.