4.

tétel: Földtörténet

Földünk 4,6 milliárd éves, ez emberi léptékkel mérve felfoghatatlanul hosszú idő, szokták mondani azt a
hasonlatot, hogy ha ezt a hosszú időtartamot 1 évnek vennénk, akkor az ember december 31-én, 23:50-kor
jelent meg. Magyarán az emberiség történelme annyi a Föld történetéhez, mint 10 perc az 1 évhez képest.

A geológusok és a paleontológusok régóta igyekeznek megfejteni, mi is történt bolygónk múltjával. Ehhez

különböző módszerek állnak rendelkezésükre, ilyenek a különböző életmaradványok, kövületek, főleg a
vezérkövületek, melyek kizárólag egy adott korra jellemzők. Így válhattak a geológusok „szent állataivá” a
Trilobiták és az Ammoniteszek. Sokat elárul a kőzetek koráról az ún. rétegsorrend is, mi szerint a
legfiatalabb kőzetrétegek találhatók legfelül, az idősebbek pedig egyre mélyebb rétegekben.

A legpontosabb módszer viszont kőzetek korának meghatározására a radioaktív izotópok segítségével

történő ún. radiometrikus kormeghatározás. A régészek által használt C14-es módszer a geológusok számára
nem megfelelő, mert a radioaktív szén felezési ideje túl rövid. Helyette inkább urán és káliumizotópokat
használnak.

A Föld történetét 4 nagy szakaszra szokás osztani, és hogy ne lehessen a történelmi szakaszokkal
összekeverni, nem kornak, hanem időnek nevezik őket. Ezek az ősidő, óidő, középidő, újidő. Egyes
földtörténeti táblázatok az ősidő végét előidő néven elkülönítik.

Az ősidő legfontosabb eseményei

A Föld kialakulását követően egy hosszú, lassú lehűlési folyamat vette kezdetét, melynek során létrejöttek a
Föld geoszférái. Elsőként a kőzetburok szilárdult meg, egységes külső szilárd rétegként, de nem sokat kellett
várni, hogy a magmaáramlások kőzetlemezekre darabolják, így szinte a kezdet kezdete óta állandó
mozgásban vannak darabjai, a kőzetlemezek.
Később az erős vulkánosság és a kőzetek gázleadása következtében megszületett a légkör is, mely merőben
más volt összetételében tekintve, mint a mai (klórgáz, CO 2, metán, ammónia, vízgőz), és mivel oxigént
egyáltalán nem tartalmazott, szokás ezt az őslégkört redukáló légkörnek is nevezni. A hőmérséklet
csökkenésével a légköri víz egyre nagyobb része vált ki csapadék formájában, beköszöntött az ős-zivatarok
kora.
Évszázmilliókon keresztül csak esett, csak esett, csak esett, hatalmas villámlásokkal kísérve. Az esőkből
létrejöttek az első tengerek, óceánok, kialakult a vízburok is. Földünk igazi kék bolygó lett.

Az élet megjelenését megelőzte a kémiai evolúció folyamata, melynek során a tengerekben az egyszerűbb
szervetlen vegyületekből villámlások és UV-sugárzás energiájának hatására nagy molekulájú szerves
vegyületek, fehérjék, szén-hidrátok keletkeztek. Innen már csak egy lépés volt, hogy a szerves molekulákból
álló halmazok életjelenségeket kezdjenek mutatni. Az élet kb. 3,5 milliárd éve jelent meg a Földön, elsőként
egysejtű, egyszerű felépítésű baktériumok formájában. Ezek a baktériumok heterotróf anyagcseréjűek
voltak, és erjedéssel nyertek energiát oxigén híján.

Nagy ugrást jelentett kb. 3 milliárd éve a fotoszintézis megjelenése az első színanyaggal rendelkező
egysejtűeknek, a kékbaktériumoknak köszönhetően. Igazi paleontológiai szenzáció volt, mikor Ausztrália
partjainál 3 milliárd éves megkövesedett kékbaktérium telepeket találtak. Ezek a sztromatolitok azoknak az
élőlényeknek a maradványait őrzik, akik az első oxigénmolekulákat juttatták a légkörbe. Az oxigén
megjelenése a légkörben két dolog miatt is megváltoztatott mindent. Először is erjedés helyett lehetővé tette
a többi élőlény számára, hogy légzés útján biológiai oxidációval nyerjenek energiát. Ez olyan
energiatöbbletet jelentett, ami az evolúciót nagymértékben felgyorsította.
Az ősidő végére már olyan többsejtű, magasabb rendű élőlények is lakták a tengereket, mint a
zöldmoszatok, szivacsok, csalánozók, férgek, puhatestűek, sőt még a tüskésőrűek is. A másik fontos
előrelépés, hogy háromatomos oxigén, azaz ózonmolekulák jelentek meg a légkörben, ami elkezdte
megszűrni a Napból érkező ibolyán túli (UV) sugárzást.
A hosszan tartó ősidőnek fontos történései voltak továbbá a rendszeres hegységképződések. Az ekkor
felgyűrődött hatalmas lánchegységeket viszont ma már más formában találhatjuk meg, mert az idők során
jelentősen lepusztultak. Ezeknek az őshegységeknek a maradványait ősmasszívumoknak vagy ősföldeknek
nevezzük (felsorolás: Kanadai, Brazil-felföld, Guyanai… stb. )

Óidő

Az óidő mind felszínfejlődés, mind az élővilág fejlődése szempontjából meghatározó időszak volt. 590
millió éve kezdődött, és 235 millió éve ért véget. Ez alatt a kontinensek elrendeződése, és alakja rengeteget
változott. A kontinensek ütközése miatt két jelentős hegységrendszer is létrejött az óidő folyamán, az egyik
a szilur korban létrejött Kaledóniai hegységrendszer (tagok!), a másik a karbon időszakban létrejött
Variszkuszi hegységrendszer (tagok!). Ezek az óidei hegységek mára röghegységek lettek.

Az élővilág jellegzetes képviselő koronként változtak, a kambrium kor vezérkövülete a háromkaréjú ősrák
(Trilobita). Az ordovicium és szilur kor a mészvázas polipok fejlődésének kedvezett, ilyen pl. az Orthoceras,
a szilur végén pedig megjelentek az első gerinces állatok, a halak, így a devon kor már a halak virágkora.
Ráadásul ez az a kor, amikor az ózonréteg elérte azt a vastagságot, hogy az élőlények már biztonságosan
kimerészkedhettek a szárazföldre, tehát a szárazföld meghódítása is a devonban történt.
Az első szárazföldi növények a harasztok voltak, az állatok közül pedig a kétéltűek ill. a rovarok. A karbon
korra létrejöttek a szárazföldeket borító első erdők, melyeket mocsárerdőknek nevezünk, és fái egyáltalán
nem emlékeztetnek a mai erdőket alkotó fákra, ugyanis ősharasztok voltak, zsurlófák, páfrányfák.
Az erdőkben óriási szitakötők repkedtek, a levegőt madarak híján a rovarok uralták. Az erdők kidőlt fáiból
mára óriási széntelepek keletkeztek, ezek a Föld legrégebbi és ezért legjobb minőségű szénkészletei. Nem
véletlenül nevezték el ezt a kort szénkorszaknak (szénzóna említése: jelenleg a feketeszén 90%-a az É35 és
É55 szélességi körök közt található, ez a karbonkori egyenlítő sávja!) Az óidő utolsó korszaka a perm,
amikor is megjelennek az első hüllők és a nyitvatermő növények.

Középidő

235 millió éve kezdődött, és 65 millió éve ért véget. A dinoszauruszok virágkora, a Föld valaha élt
legnagyobb állatai lakták ekkor a bolygót. Ilyen volt a ragadozó T-Rex, a növényevő Brachiosaurus, a
repülő életmódú Pteranodon és vízi életmódú Liopleurodon. A dinoszauruszok minden létező életteret
meghódítottak, a középidő végén viszont sokáig rejtélyes okból kipusztultak. A ma legelfogadottabb nézet
szerint Földünk egy kisbolygóval ütközött, és ez okozta pusztulásukat.
Az őshüllők árnyékában eközben megjelentek az első madarak és emlősök is, akik viszont kisebb méretük és
állandó testhőmérsékletük miatt túlélték a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófát.
A középidőt szokás a földtörténet legtengeribb időszakaként is emlegetni, hiszen ekkortájt sok szárazföldet
öntött el tenger, amely később visszahúzódott. Így történt ez hazánk területén is, a tengeri mészvázas
élőlények (csigák, kagylók, Ammoniteszek) maradványaiból vastag mészkőrétegek keletkeztek, mint pl. a
Bükk, Aggteleki-karszt, Dunántúli-középhegység majd minden tagja, a Mecsek és a Villányi-hegység.

Újidő

Két szakaszra bontjuk, harmad- és negyedidőszakra. A harmadidőszak legfontosabb történése, hogy a

középidőben megindult hegységképző mozgások ekkorra kiteljesednek, és két nagy hegységrendszer alakult
ki. Az egyik a Pacifikus hegységrendszer, melynek tagjai: Sziklás-hg., Andok, Kamcsatka, Japán-szk. stb. a
másik az Eurázsiai hegységrendszer, melynek tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Appeninnek,
Dinári-hg., Balkán-hg., Kaukázus, Himalája. Ezek a hegységek még ma is emelkedőben vannak, fiatal
lánchegységek.
Hazánk felszínfejlődésében is meghatározó az újidő harmadidőszaka, a miocén korban andezites-riolitos
vulkánosság zajlott, így keletkeztek az Északi-khg. vulkáni tagjai (felsorolás), a pliocén korban pedig
bazaltvulkánosságnak köszönhetően jöttek létre tanúhegyeink (felsorolás). Érdemes megemlíteni még
Ipolytarnóc nevét is, itt őrzik a leggazdagabb lelet-együttest a miocén kori élővilágunkról.
A negyedidőszak két szakasza a jégkorszak és a jelenkor. A pleisztocén korban csillagászati okokból
jelentősen lecsökkent a Föld átlaghőmérséklete, beköszöntött a jégkorszak. Ez többször megtörtént korábban
is, de mivel a pleisztocén eljegesedés a közelmúltban volt, a nyomai sokkal inkább észrevehetők: jégvájta
tavak, gleccsertavak és tengerszemek, vándorkövek (Central-park, NY), tóhátságok, ős-folyamvölgyek,
jégkorszaki reliktum fajok.
hHzánk a pleisztocénban nem volt jég alatt, a Kárpátoknak köszönhetően, viszont mint jégkörnyéki
(periglaciális) terület, igen hideg klíma jellemezte. Ebből a korból származtathatók hazánk löszterületei
(Mezőföld, Nagykunság, Körös-Maros köze). A holocénban hazánk homokterületei jöttek létre, a nyírség,
Kiskunság, Belső-Somogy. A pleisztocén végén megjelent az ember, és azóta a Föld felszíne minden
korábbinál gyorsabb változásokon ment keresztül.