Ősi Magyar Hitvilág

-Az írásbeliség előtti történelmünk értelmezése:

 faragtak (mindennap használt tárgyakba)

 szőttek (vásznakba)
 jelképekben gondolkoztak (képekkel írták le)
-Ha meg akarjuk ismerni a Magyarok Ősi hitvilágát:
 Régi tárgyak, népi imádságok, mondák, mesék
2 mesemondó: Arany János, Benedek Elek
2 krónika: Anonymus, és Kézai Simon mester Magyarok krónikája

SÁMÁNIZMUS
sámánizmus: olyan mágikus gondolkodáson nyugvó természeti vallás, amely több korai
vallási formát egyesített
totemizmus: mint hitvilág azt feltételezi, hogy minden ember rokonságban vagy spirituális
kapcsolatban áll egy másik fizikai létezővel, amely lehet állat, növény vagy akármilyen más
természeti lény is. A totem az a tárgy, amely a segítő lényt ábrázolja és szimbolizálja.
animizmus: Az animizmus az a hit, hogy minden tárgy, dolog és természeti jelenség lélekkel,
spirituális lényeggel bír.

VILÁGFA/ÉLETFA KOZMOLÓGIÁJA
-ősi magyarok világképe: KOZMIKUS, MÁGIKUS
-központja: életfa= 3 létdimenziót köt össze
1. felső világ: Isten, felső szellemek lakhelye. 7/9 ága van ezek tartják a napot és
a holdat
2. fa törzse: Emberek lakhelye, tündérek boszorkányok manók világa is.
3. 7/9 gyökere van, halálba jutás.

MAGYAROK ISTENE
-ősi magyar hitvilág központi alakja: 1 Isten -barátságos
-igazságos, de bűntető
- férfi alakban ábrázolták, nem tudjuk hogy van e felesége, több néven említették (Isten,
Öregisten, Teremtő, Úr)
-egy NŐI isten alakja is kirajzolódik. BABBA – nap vagy holdisten lehetett, később Szűz
Máriával azonosították.
SÁMONOK
-egy nép vagy népcsoport szellemi vezetői
-sámán szójelentése: tudó ember
- össze tudta kötni az Isteneket, szellemeket az emberekkel
-lélekvezető volt és jós
-énekmondók, költők voltak
-sámánnak csak születni lehetett ( csonttöbblet, álom útján hívják vezetőnek, szellemállatok
segítik amiket beavatási szertartáson kell megszerezni)
-A SÁMÁN BEAVATÁS ÚTJÁN VÁLIK VEZETŐVÉ

REGE A CSODASZARVASRÓL
Az Árpád-házi királyok és az Anjouk korában az udvari krónikások jegyezték föl a magyarok
eredetmondáit, melyek szájhagyomány útján maradtak fenn. A krónikák szerint az ázsiai
pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovas nép, amely vadászattal, halászattal és
állattenyésztéssel foglalkozott. A szittya királynak, Ménrótnak (más néven Nimródnak)
feleségétől, Enéhtől két fia volt: Hunor és Magyar. A monda szerint a két fiú ötven-ötven
vitézzel vadászgatott a pusztán, s egyszer csak egy nőstény szarvas tűnt föl előttük. Napokon
át üldözték, de nem tudták elejteni. A szarvas Dúl és Belár földjére csábította a vadászokat,
majd végleg eltűnt a vitézek szeme elől. A két király épp távol volt a törzs férfijaival, csak a
lányok voltak otthon. Hunor, Magyar s a száz legény magukhoz ragadta őket. Házasságukból
Hunor népének utódai lettek a hunok, Magyaréi pedig a magyarok.