Olympia: a sport bölcsője

Az ókori olimpiai játékok ezer évig követték egymást megszakíthatatlanul szigorú

rendben. Közben háborúk dúltak, birodalmak születtek és tűntek el a föld színéről, de
győztesek és vesztesek négyévenként megjelentek egy kis jelentéktelen görög városállamban,
hogy Zeusz főisten kegyhelyénél összemérjék erejüket, ügyességüket.
Az ókori Görögországban található Olümpia városában (innen ered az esemény neve)
rendezték az első olimpiai játékot Kr. e. 776-ban, vagyis több mint 2500 évvel ezelőtt. Az
olimpiai játékokon eleinte csak görögök vehettek részt.
Volt azonban egy nagyon fontos szabály: a sportversenyeket csak békeidőben rendezhették
meg. A háborúskodást tehát erre az időszakra fel kellett függeszteni, mert különben nem
tudtak volna biztonságot nyújtani a versenyzőknek és a nézőknek.
Természetesen a kezdeti versenyek sokkal rövidebb ideig tartottak, mint napjainkban:
a rendezvény csupán hat napos volt. Az első napon a trombitások és kikiáltók versenyére, az
eskütételre és a sportküzdelmek előkészületeire került sor. A második napon a gyerekek (csak
fiúk) versenye zajlott. A harmadik napon a pentatlon (az öttusa elődje) és lovasversenyek
voltak. A negyedik napon lakomát tartottak. Az ötödik napon futóversenyek, birkózás,
ökölvívás, pankration (a birkózás és a boksz keveréke), illetve fegyveres futás zajlott. A
hatodik napon megkoszorúzták a győzteseket és megvendégelték a résztvevőket.
Olümpia városában, azaz a versenyek színhelyén évről évre egyre több néző fordult
meg, a játékok fénykorában ez a szám elérhette az ötvenezret is. Felépítették tehát az első
"olimpiai falut", amely nagy épületekből, egy vendégházból és a szokásoknak megfelelően
egy fürdőből állt.
Nagyon fontosnak tartották a pontosságot: azt a versenyzőt, aki nem érkezett időben,
kizárták a versenyzésből. Ugyancsak ügyeltek a sportolók fizikai állapotára. A versenyzőknek
már egy hónappal az események előtt meg kellett érkezniük, és sorozatos edzéseken kellett
részt venniük. Ha valakit felkészületlennek találtak, az nem indulhatott a játékokon. Csak
kisportolt, szép testű férfiakat találtak méltónak a szent versenyzésre.
Az első feljegyzett győztes neve Koroibosz volt, aki egyébként szakácsként dolgozott.
Rövidtávfutásban szerezte meg az első helyet.
És hogy mi volt a győztesek jutalma? Az egyes versenyek végén a kikiáltó hirdette ki
a bajnokokat, közben felolvasták az apjuk nevét is, és egy zöld pálmaággal illették őket.
Kaptak egy piros szalagot is, amelyet a kezükre vagy a lábukra kötöttek. Az olimpiai játékok
utolsó napján olajfa koszorút helyeztek a nyertesek fejére. A bajnokoknak szobrot is emeltek
Olümpia szent ligetében. Az otthonába hazatérő győztest nagy megbecsülés övezte haláláig.
Nem kellett adót fizetnie, ingyenjegyet kapott a színházi előadásokra, államköltségen élt, sőt
még pénz- és természetbeni juttatásokban is részesült. Egy szóval megérte olimpiai bajnoknak
lenni!
Az olimpiai játékokat Kr. u. 393-ban szüntette meg Nagy Theodosius császár. 1503
esztendő elteltével egy francia úriember, Pierre de Coubertin báró újjáélesztette a játékokat, s
szervezésének köszönhetően 1896-ban, Athénban ismét elindult a világ legnagyobb
sportmozgalma, az újkori olimpia.

Kérdések és feladatok:
1. Hol és mikor rendezték az első olimpiai játékokat ? ____________________________
2. Kinek a tiszteletére rendezték Húzd alá a helyes választ
Aphrodité, Pallasz Athéné, Zeusz, Herkules

3. Hány évente rendezték meg? Karikázd be a helye válasz betűjelét

 a, minden évben
b, kétévente
c, négyévente
4. Milyen fontos szabályt kellett betartani ? Húzd alá a szövegben
5. Hány napig tartottak a versenyek ?__________________________________
6. Írd le milyen versenyek zajlottak az egyes napokon ?
1.nap: _____________________________________
2.nap: _____________________________________
3.nap: _____________________________________
4.nap: ____________________________________
5.nap: _____________________________________
6.nap: _____________________________________

7. Kik vehettek részt a versenyeken ? Húzd alá a szövegben

8. Mi volt az első olimpiai játékok győztesének a neve? Milyen sportágban nyert ?
________________________________________________________________
9. Egészítsd ki a szöveget az olvasmány alapján
Az egyes versenyek végén a _______________ hirdette ki a ___________,
közben felolvasták az ___________ nevét is, és egy zöld _________________ illették
őket. Kaptak egy ______________ szalagot is, amelyet a ______________ vagy a
__________________ kötöttek. Az olimpiai játékok _______________ napján olajfa
koszorút helyeztek a nyertesek ________________. A bajnokoknak ______________
is emeltek Olümpia szent ligetében. Az otthonába hazatérő győztest nagy megbecsülés
övezte haláláig. Nem kellett _____________ _______________, ingyenjegyet kapott
a ________________ ______________, államköltségen élt, sőt még ___________- és
________________________ juttatásokban is részesült.
10. Igaz vagy hamis?
a, Az olimpiai játékokat Kr .u 776-ban rendezték meg először. _______
b, A játékok egy hétig tartottak. ________
c, Az olimpiai játékok egy görög városállamról kapta a nevét.________
d, A játékokat egy pap szüntette meg.______
e, Az újkori olimpiai játékok 1896-ban indultak el ismét._______
f, Az ókori és az újkori olimpiai játékok között 1550 év telt el. _______
Ám érdekes módon csak az elsõ helyezetteket ünnepelték. A második, a harmadik és az összes többi versenyzõ
nem kapott semmit, nevük a feledés homályába merült. A gyõztesek közül azonban még ma is több mint 800-nak
ismerjük a nevét, hiszen márványtáblára vésték õket.

A gyõzelemig azonban kemény és fáradságos munkával jutottak el a sportolók. Az évek során alapítottak egy
felkészítõ iskolát is a sportolóknak, amely Kr. e. 588 és Kr. e. 488 között állt Krotón városállamban. Ezáltal azonban
az esélyek egy kicsit egyenlõtlenek lettek, ugyanis szinte mindig a krotóniak nyerték a különbözõ
versenyszámokat. Az iskolát a pitagoreusok filozófiai és politikai társasága alapította. A mozgalom egyik legfõbb
elve az egészséges életmódra való nevelés volt, tehát a felkészítés abból állt, hogy állandó gimnasztikai
testedzéseket végeztek, és egészséges, fõként húsból készült ételeket ettek. Az edzõk pedig az addigi olimpiákon
gyõzelmet arató versenyzõk voltak.

Híres bajnokok az ókorban

Az olimpikonok nevét ma már nem nehéz megjegyezni, hiszen bemondja a TV, a rádió, olvashatjuk a neten is! De
gondoltad volna, hogy egyes ókori bajnokok nevét 2500 év távlatából is számon tarthatjuk? Bizonyára nem
akármilyen teljesítményt nyújtottak! Nézzük csak, mitõl is váltak híressé!

Ma már talán nem könnyû elhinni, hogy az ókori olimpiákon voltak akkora gyõzelmek, amelyek a mai napig nem
merültek a feledés homályába. Pedig voltak olyan sportolók, akiknek az erejét, ügyességét ma is
megirigyelhetnénk. Gondoltad volna, hogy van olyan ember, aki képes egy egész ökröt a vállára kapni? Sõt, nem is
csak felkapni, hanem 1500 méteren keresztül vinni és egy tiszteletkört is futni vele? A legenda szerint az ókori
Milón megtette ezt! Ez a birkózó Krotónból származott, ami az ókorban egy olyan görög városállam volt, ahol a
sportolóknak felkészítõ iskola is mûködött. Milón állítólag naponta 17 kg húst és ugyanennyi kenyeret fogyasztott
el. Ez a monda valószínûleg hamis, de annyi bizonyos, hogy a bivalyerõs Milón minden idõk egyik legnagyszerûbb
olimpikonja volt. Már Kr. e. 540-ben, 14 éves gyerekként babérkoszorút szerzett birkózásban. Ám a krotóni Milónt
mégsem az olimpiai játékok tették híressé, hanem az, hogy megszerezte a periodonikész címet.

A periodosz görögül idõszakot jelent, az ókori Görögország négy szent ünnepi játékának körét. Az ókorban
ugyanis nemcsak Olympia városában rendeztek ünnepi szent játékokat, hanem más városállamokban is: Püthóban,
Iszthmoszban és Nemeaban. A periodonikész címet pedig az kaphatta meg, aki mind a négy ünnepi játékon
gyõzelmet aratott, azaz mind a négy "periódust" megnyerte. Milón hatszor lett a periódusok gyõztese, és csak Kr.
e. 512-ben gyõzte le õt Timaszitheosz, aki szintén krotóni birkózó volt.

A krotóni iskola ugyan nagyon sok hírességet adott az utókornak, mégsem onnan származott az összes olimpikon.
Az ökölvívó Theogenész például thasszoszi volt (amely szintén egy görög városállam volt). Az õ nevét a boksz- és
a pankration játékokon aratott gyõzelmei miatt jegyezték fel. A pankration szó magyarul összharcot jelent, és a
mai birkózás és ökölvívás egyvelege. A görög történetíró Pausanius írásaiból tudjuk, hogy Theogenész összesen
1400-szor szerezte meg a bajnoki címet. A mai bokszmérkõzésekre gondolva ez egy kicsit hihetetlenül hangzik,
ám az adat hitelességéhez mégsem férhet kétség, hiszen egy másik történetírónál, Plutarchosnál ugyanezt
olvashatjuk. Theogenész húsz éven át veretlen maradt ökölvívásban és pankrationban, és kétszer szerezte meg a
periodonikész címet. A thasszoszi sportoló teljesítményét még fantasztikusabbá teszi az, hogy annak idején
párnázott kesztyûk nélkül, csupasz, bõrszíjakkal átkötözött kézzel harcoltak.

A Kr. e. 3. századtól azonban lassan csorbult az olimpiai játékok tekintélye: szinte csak hivatásos sportolók
indultak, és megvesztegetésekre is sor került. Az antik világ vezetõ szerepét a görögöktõl lassan Róma vette át. A
római császárok is beneveztek a versenyekre. Néró például Kr. u. 67-ben indult a kocsihajtó versenyen, és
megvesztegette a bírákat: annak ellenére, hogy leesett a kocsiról, bajnoknak kiáltották ki. Az olimpiai játékok tehát
fokozatosan hitelüket és értelmüket vesztették. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az antik istenekbe vetett hit is
alábbhagyott, s a kereszténység lassan római államvallássá vált. Ezzel az ókori olimpiák sorsa megpecsételõdött,
és I. Theodosius császár betiltotta, mint pogány kultuszt. Az utolsó olimpiát Kr. u. 393-ban tartották: ezzel zárult le
az ókori játékok dicsõ sorozata.

Rend az olimpián

Az ókori olimpiák sikere a résztvevõk felkészültségén múlott, de a helyezések korrekt megítélésében nagy szerep
jutott a versenybíráknak is. Napjaink sem mentesek a vitáktól, de most vessünk egy pillantást arra, mi is volt a
bírák dolga az ókorban.

Az olimpiai játékok vallásos ünnepségek voltak, így az állam (Élisz) szervezte azokat, s felelt gondtalan
lebonyolításukért. Minden olimpiai játék idejére különleges tisztviselõket választottak, hellanodikészeket, vagyis
hellénbírókat. Megbízatásuk kizárólag az olimpiák idejére vonatkozott, számuk elõször 2 volt, majd a Kr.e. V. sz.
elején 10 lett. Élisz polgárai elõször népszavazáson döntöttek a lehetséges személyekrõl, majd sorsolás útján
döntöttek arról, hogy a listára kerültek közül kik lesznek a bírók. Feladatkörük igen kiterjedt volt, a modern
olimpiai bizottság, a versenybírák és a játékvezetõk szerepét együttesen végezték. Munkájuk végzése közben
különleges bíboröltözéket viseltek, amely a tisztség és tekintély szimbóluma volt az ókori világban. Fizetést nem
kaptak, sõt õk maguk járultak hozzá tetemes vagyonuk révén a játékok költségeihez. Erre annál is nagyobb
szükség volt, mivel a nézõk nem fizettek belépõdíjat. A bírák felügyeleti szerve az olimpiai tanács volt, amelyet
Kr.e. 400-ban alapítottak.

A bírák újításokat nem vezethettek be, csak kisebb korrekciókat javasolhattak, s hajthattak végre, pl. a
versenyszámok sorrendjére vonatkozókat. Magukat a szabályokat egy különleges bizottság állította össze,
melynek tagjait nomographoinak (törvényalkotók) nevezték. Õk igazították el az olimpiák elõtt a bírákat is. A
nomographoi felelõssége messze túlmutatott a játékokon. Mint manapság, úgy az ókorban is erkölcsi és politikai
súlya is volt döntéseiknek.

A konkrét teendõk
A bírák aktív munkálkodása az olimpiát megelõzõ hónapban vette kezdetét, ugyanis a résztvevõknek ekkor kellett
megérkezniük. A késõbb érkezõk fellebbezhettek a bíráknál, s azok dönthettek arról, hogy elegendõnek tartják-e a
fellebbezés indokait, vagy a késõt kizárják a játékokból. (A döntés nem volt egyszerû, hiszen voltak olyanok, akik
az idõjárás szeszélyei vagy kalóztámadás miatt nem tudtak megjelenni, de voltak olyanok is, akik útban az olimpia
felé versenyeken vettek részt, így gyarapítva vagyonukat.) A bírák a nevezés során csak magánszemélyeket vettek
listába, ugyanis sem csapatok, sem hivatalosan benevezett versenyzõk nem voltak akkoriban. A versenyzõknek
szabad görög szülõk törvényes fiának kellett lenniük. Az ellenõrzés azonban nem volt mindig alapos, ezért az is
elõfordulhatott, hogy görögül alig tudó versenyzõ is gyõzhetett a játékokon. A bírák következõ teendõje az volt,
hogy eldöntsék, hogy az indulók a gyermek vagy a felnõtt kategóriába sorolandók. (Miután anyakönyvi kivonat, s
egyértelmû bizonyíték nem állt a bírák rendelkezésére, a külsõ alapján kellett dönteniük.) A besorolást követõen a
versenyzõknek a bírák elõtt kellett esküt tenniük, hogy az elõzõ tíz hónapot edzéssel töltötték, s hogy tisztességes
eszközökkel fognak egymással küzdeni.

A rendelkezésre álló egy hónapot a versenyzõk edzéssel töltötték. Eközben a bírák megállapították a gyakorlatok
rendjét, s próbamérkõzéseket is rendeztek. Ez utóbbinak az volt a rendeltetése, hogy a felelõtlen nevezõket
kiszûrjék, s az esélytelen próbálkozók még idejében elhagyhassák a küzdelem helyszínét. Persze ennek végletes
következményei is lehettek, pl. az, hogy egy versenyszámban csak egyetlen versenyzõ maradt talpon. A sorrendet
sorsolták, így voltak olyanok is, akik a sorsolás után azonnal elhagyták a helyszínt. Ha valaki már a verseny
megkezdése után tagadta meg a részvételt, azt pénzbüntetéssel sújtották.

Visszaélések és büntetések

A versenyek alatt a bíráknak egy nagy gonddal még számolniuk kellett, mégpedig a nem is ritkán adódó
megvesztegetésekkel. A római korban az olimpiákon a korrupció már bizonyíthatóan is igen elterjedt volt, de
valószínûsíthetõ, hogy a korábbi idõszakokban sem volt ez ritka esemény. Egyesek eladták a mérkõzéseket, mert
az elpuhult életvitel következtében nem is volt már kedvük versenyezni, mások minden áron gyõzni kívántak, s a
tiltott módszerekkel elért gyõzelem elérésében idõnként poliszuk is segítette õket. Viszont, ha a verseny után
derült fény a vesztegetésre, akkor már nem büntették. Érdekes, hogy míg a görögök szenvedélyes
szerencsejátékosok voltak, addig az olimpiákon erre nem fektettek nagy hangsúlyt.

A verseny ideje alatt a bírák többféle büntetéssel is élhettek. Pénzbüntetéssel sújthatták a renitenskedõket, s az
ebbõl befolyt összeget arra fordították, hogy Zeusz dicsõségére szobrokat emeljenek. A pénzbüntetés volt az
általános, a büntetés második formáját, a kizárást csak végsõ esetben alkalmazták, ha a pénzbüntetést nem tudta
kifizetni sem a versenyzõ, sem annak polisza. A büntetés harmadik változata viszont megint csak igen elterjedt
volt. Ez a korbácsolás. Teljességgel szokatlan - lévén, hogy görögökrõl van szó- akik ezt a büntetési nemet szabad
emberhez méltatlannak tartották, s csak rabszolgák esetében alkalmazták, mint testi fenyítést. A képek viszont
arról tanúskodnak, hogy nem lehetett ritka esemény a korbácsolás.

Meglepõ, de kezdetben a bírák maguk is részt vehettek a versenyeken, s csak Kr.e. 364-ben hoztak ezt tiltó
szabályt. A bírák mellett jelentõs számban vettek részt a játékok gondtalan lebonyolításában segédkezõ
pályamesterek, korbácsosok s a személyzet.

Olimpia Delphoiban?!

Kevésbé ismert, de Delphoiban a két olimpia közötti idõszak második évében rendeztek "olimpiákat". Csak míg
másutt a sport játszotta a fõszerepet, itt Delphoiban zenei és mûvészeti versenyeket is rendeztek. (Ez nem is lehet
meglepõ, hiszen Apollón tiszteletére rendezték a játékokat, aki pedig a mûvészetek istene, a múzsák pártfogója
volt.) A Pythia játékokon az amphiktyónok (szomszédos poliszok szövetsége) volt felelõs a rendezésért, a hivatalos
szervezõk megnevezése agónothetés volt. (Az agón görögül versenyt jelent.) Számuk hat volt, s feladatkörük
megegyezett a hellanodikészekével. Évente két alkalommal - õsszel és tavasszal - ültek össze, hogy megvitassák a
szükséges teendõket. Költségvetést készítettek, kijelölték a feladatköröket és azok tisztségviselõit, rendelkeztek az
utak, hidak és épületek karbantartásáról. A versenyek idején a sikeres lebonyolítás érdekében tettek meg mindent.
Teendõik ellátásában segítségükre voltak az epimeltészek (intézõk, rendezõk). Ez utóbbiak a rend fenntartásáról
gondoskodtak, s ha kellett, büntettek is, pl. sportszerûtlenség miatt itt is megkorbácsolásra ítélhették a renitens
versenyzõt. A lóversenypálya és a szent körzet forrásainak rendben tartását a hieromnémónok (küldöttek)
végezték. A lóversenyek lebonyolításáért pedig a brabeutészek (döntnökök) feleltek.

Az ünnepség a poliszok küldöttségeinek színpompás bevonulásával kezdõdött. A küldöttségek presztízskérdést

csináltak abból, hogy minél fényûzõbb külsõségek között jelenjenek meg. Ezt követõen áldozatokat mutattak be,
majd a lakoma következett, a feláldozott állatok húsának elfogyasztása. A játékok közötti idõben külön nyájakat
tenyésztettek Apollón tiszteletére, s állatok százait áldozták fel ebbõl az alkalomból. Ezután már ténylegesen
következhettek a versenyszámok is. A versenybírák feladata volt a díjak átadása is. Sem Olympiában, sem
Delphoiban nem kaptak pénzjutalmat a gyõztesek, s csak az elsõ helyezettet tüntették ki babérkoszorúval,
idõnként ehhez járult még egy (gránát)alma is. A Pythia-versenyek gyõztesei a babérkoszorú mellé idõnként egy
pálmaágat, vagy levelet is kaptak jutalmul. A gyõzteseknek késõbb szobrot állítottak, s poliszukban nagy
hírnévnek örvendhettek, sõt sokszor a polisz állami juttatást is biztosított életük hátralévõ részére (adómentesség),
hiszen a játékok gyõzteseinek sikerei a polisz dicsõségét is szolgálták.

Érdekességek
Meztelen valóság

Két történet is ismert arra vonatkozóan, hogy az ókori játékok során a sportolók meztelenül, ruha nélkül
versenyeztek. Az egyik sztori egy megarai futóról Orsipposról (más források szerint Orrhippos) szól, akirõl elõször
jegyezték fel, hogy Krisztus elõtt 720-ban meztelenül teljesítette a stadionfutást, miután elveszítette a nadrágját.

A másik történet már inkább egy tradícióhoz köthetõ: a spártaiak hagyományosan ruha nélkül álltak rajthoz már a
Kr. elõtti nyolcadik századtól. Az egyelõre nem bizonyított, hogy Kr. e. 776-ban az éliszi Koroibosz vajon viselt el
mezt vagy sem.

Büntetlenül az olimpián

Az ókori olimpiákat csak férfiak látogathatták, nõk és asszonyok nem - kivételt csupán Démétér szûz papnõje
képviselt. Aki ezt a szabályt megszegte, azt a Typaion hegyrõl a szakadékba lökték. Egyetlen asszony akadt csupán,
aki ellenállt ennek a szabálynak mégsem büntették meg. Kallipateira igazi sportolócsaládban nõtt fel: édesapja,
három bátyja, unokaöccse, sõt fia is olimpiai bajnok volt. Amikor férje meghalt, Kallipateira átvette fia edzésének
irányítását. Az olimpiára aztán férfinak álcázva bejutott, ám Peisirodos gyõzelmekor izgalmában ledobálta
álruháját, leleplezve ezzel asszonyi mivoltát. A büntetést csak családja sportsikereire való tekintettel úszta meg.
Ellenben esete precedenst teremtett: ettõl kezdve az edzõknek minden olimpiai elõtt meztelenül is meg kellett
mutatkozniuk, kizárva a csalás lehetõségét.

Mítosz és valóság
Az "olimpiai szellem"

A testvériség és nemzetek közötti béke légkörében folytatott barátságos küzdelem olimpiai eszménye merõ
porhintés. Félreértelmezése az olimpiai fegyvernyugvásnak, amelynek jegyében körülbelül a Kr. e. 8. századtól
kezdõdõen az eredetileg ötnapos ünnepségek elõtt, alatt és után valamennyi részt vevõ városállam tartózkodott a
háborúskodástól.

Az antik hellének indítékai azonban inkább gyakorlatiasak voltak, semmint önfeláldozó jellegûek. Egyszerûen azt
akarták, hogy sportolóik és szurkolóik háborús veszteségek nélkül jussanak el Olümpiába.

Maguk az elsõ olimpiák "hadijátékok" voltak, amelyeket a kényszeredetten vállalt béke körülményei között
bonyolítottak le. Sok görög számára a férfiak csatározásra való felkészítése képezte a versengés egyik fõ célját. A
játékok "a harcos életének fontos mozzanatát, a vitézség kinyilvánítását" jelentették, fogalmazza meg Wendy J.
Raschke, a riverside-i Kalifornia Egyetem klasszika-filológia professzora.

A távolugrás, a gerelyhajítás és a síkfutás páncélban mind-mind harci erényeket testesít meg. A legnépszerûbb a
pankráció, az erõszakos, véres, "üsd, vágd, nem apád!" jellegû utcai csihipuhi volt, amelyben csupán két dolgot
tiltottak: a harapást és az ellenfél szemének kinyomását.

Évszázadokon át az olimpia színhelyéhez közeli két város - Élisz és Pisza - vetélkedett a játékok ellenõrzésével járó
tekintélyért és befolyásért. A Kr. e. 4. században a vita nyílt fegyveres összecsapássá fajult, és az öttusaverseny alatt
harc tört ki.

Nem a gyõzelem számít

E fellegekben járó eszményt Coubertin báró fogalmazta meg leghíresebb kijelentésében: "A legfontosabb dolog
nem a gyõzelem, hanem a részvétel a játékokon."
Az ókori görögöknek azonban a gyõzelem volt a mindenük, csak a sikert értékelték. Az antik olimpiákon nem
osztottak második és harmadik helyezést. Csakis elsõt. A vesztesek megszégyenülten kullogtak haza, kénytelenek
voltak - miként Pindarosztól tudjuk - "csúfosan és kinevetve, lopva osonni el onnan."

A gyõzelem érdekében a csalástól sem riadtak vissza. Különösen a megvesztegetés dívott. Egy thesszáliai ökölvívó,
Eupólosz ellenfelei lefizetésével gyõzött. Az athéni Kallipposz szintén megvásárolta vetélytársait az öttusában, az
éliszi Damonikosz pedig végignézte, miként gyõz a fia, Polüktor egy birkózómérkõzésen, miután lepénzelte az
ellenfél apját.

A birkózók titokban beolajozták magukat, hogy kicsússzanak riválisuk fogásából. A hosszútávfutók rövid pályán
köröztek, amely éles sarkokban fordult. Feltételezik, hogy ezeken a pontokon rendszeresen csaltak: felbuktatták
egy-egy ellenfelüket, vagy levágták a sarkot.

A csalókat arra kötelezték, hogy saját költségükön állíttassanak bronzképmást Zeusznak. A Kr. e. 2. századi olimpia
egyik krónikása tizenhat ilyen szoborról számolt be.

Vince Lombardi, a híres amerikaifutball-edzõ olasz õsöktõl származott - jegyzi meg Mark Golden, aki
ókortudományt tanít a kanadai Winnipeg egyetemén -, de a versengést illetõen jellegzetesen görög elvet vallott:
"A gyõzelem nem a legfontosabb, hanem az egyetlen, ami fontos."

A maratoni mítosz

E hónapban ismét felidézik a legendát, miszerint az athéniak Kr. e. 490-ben a marathóni síkon megverték a
perzsákat, majd a hadvezérek a Pheidippidész nevû harcost szalajtották Athénba, hogy hírt vigyen a gyõzelemrõl.
A férfi végigloholta a távot (42.195 méter), és mielõtt élettelenül rogyott volna össze, csak annyit tudott mondani:
"Örvendjetek! Gyõztünk!"

A hajdanvolt játékok leghosszabb futama azonban csak mintegy öt kilométert tett ki. Azt a versenyszámot,
amelyet most maratoninak hívunk, 2500 évvel késõbb találták ki. Az 1896-ban, Athénban megrendezett elsõ újkori
játékokon tûzték mûsorra, hogy megörökítse az antik futóbravúrt, amelyet annak idején vagy véghez vittek, vagy
nem.

"Amikor az ókori Olümpia játékait 1896-ban, Athénban világméretû sportverseny formájában igyekeztek
újjáéleszteni, alkalom adódott arra, hogy a legendás futás újkori valósággá váljék" - fejti ki álláspontját a The
Olympic Marathon (Az olimpiai maraton) címû, mértékadó munkájában David E. Martin.

Az elsõ olimpiai maratonikat - az 1896-os athénitól az 1920-as antwerpeniig - más és más, 39 996 métertõl 42 750
méterig váltakozó távon futották. Csak az 1924-es párizsi játékokra döntötték el, hogy az 1908-as londoni 42 195
métert, a windsori kastélytól a White City stadionig terjedõ távot szabványosítják.

A tiszta amatörizmus

Ez az aranyérem csillogásának mítosza. A régmúlt sportolói számára éppolyan fontossággal bírtak az anyagi
szempontok, mint a diadal.

Az olimpiai gyõzelem utat nyitott a hírnévhez, meggazdagodáshoz, adott esetben akár a más sportünnepeken
megjelenésért kapott tiszteletdíjhoz - mondja dr. Judith Swaddling, a londoni British Múzeum ókori görög-római
osztályának munkatársa. Az athéni olimpiai bajnokokat egy fizikai munkás ötévi keresetének megfelelõ
pénzösszeg illette, nem is beszélve az olyan mellékesekrõl, mint az élethossziglani ingyen étkeztetés. Ennélfogva
igazán nem kell meglepõdnünk azon, hogy az "atléta" szó görög eredetijének jelentése: "díjért versengõ".

Mibõl fakadt hát az amatõr sport eszméje? Fogós kérdés. A válasz pedig az, hogy a sznobériára hajlamos
Coubertin báró amatõrséget pártoló elképzelésével az alsóbb társadalmi osztályok sportoló tagjait kívánta távol
tartani a játékoktól. Mark Golden professzor úgy véli, az újkori játékok szervezõi azért alkalmazták az ókori
amatörizmus hamis mintáját, mert "arra törekedtek, hogy a versenyt a dologtalan elitrétegre korlátozzák".

Fél évszázaddal késõbb Avery Brundage, aki hosszú ideig elnökölt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban, így
vélekedett: "Az amatõr becsületkódex, amelyet az antikvitás hagyott ránk, a legmagasabb rendû erkölcsi
törvényeket karolja fel."
Az "amatõr sport" 19. században kialakított felfogása távol állt volna az ókori görögöktõl - hangoztatja dr. David
Gilman Romano, a Pennsylvania Egyetem klasszika-filológusa -, hiszen náluk az értékes vagy rangos díj
elnyerésének vágya szervesen hozzátartozott a sportolói léthez.

Ez a felfogás sok bánatot okozott, kivált Jim Thorpe-nak, a kitûnõ amerikai indián sportolónak, akit megfosztottak
az 1912-es stockholmi olimpián öttusában és tízpróbában nyert aranyaitól, miután kiderült, hogy félhivatásos
baseballjátékosként heti tizenöt dollárt keres. Thorpe érmeinek visszavonásakor Coubertin példának a
körültekintést hozta fel, "amelynek jóvoltából a klasszikus ókorban csak a feddhetetlen sportolóknak
engedélyezték az olimpiai részvételt". Úgy tûnik, Jim Thorpe-ot egy hamis görög isten oltárán áldozták fel.

Az "évezredes" olimpiai láng

Az olimpiai fáklyát ez év márciusban Olümpiában jelképesen a nap sugaraival lobbantották fel. Futók hordozzák
végig a világon, megállnak minden nagyvárosban, amely az eddigi olimpiai játékoknak otthont adott, és
augusztusban érkezik Athénba, a 2004. évi játékok megnyitójára.

Ez az "évezredes" hagyomány azonban mindössze 68 esztendõs múltra, a náci Németországig nyúlik vissza. Adolf
Hitler lakájai az 1936-os berlini játékok elõtt kiötlötték, hogy a fáklyastaféta emelné az esemény fényét,
összekapcsolná a Führer vágyálmaiban élõ ezeréves birodalmat az antikvitással, és klasszikus patinával vonná be.

Tény, hogy a tûz mindig is szerepelt az ókori vallási szertartásokon, például az olümpiai ünnepségeken. Amit
azonban manapság általában az egyetemes harmónia jelképének vélnek, az valójában náci propagandaeszköznek
készült, amelyet Alfred Krupp hadianyaggyártó óriás cégének mûhelyeiben kovácsoltak.

Birkózás az ókori olimpiákon

Kezdetben a birkózás a pentatlon (ötösverseny) utolsó versenyszáma volt.

Kr.e. 776 után. Az olimpiai játékok létezése ettõl az idõponttól kezdve bizonyítható történelmileg, de egy
Olüpiában talált diszkosz feliratának tanúsága szerint már Kr.e. 1580-ban is rendeztek itt ünnepi játékokat, s
valószínûleg ekkor sem elõször. Egyetlen ókori nép sportéletérõl sem maradt fenn annyi szóbeli hagyomány és
írásos dokumentum, mint a görögérõl, leghíresebb sportünnepük, az olimpiai játékok eredete mégis a legendák
homályába vész.

Az antik olimpián a birkózás kezdetben csak, mint az ötösverseny, a pentatlon utolsó versenyszáma szerepelt, palé
néven. A pentatlon gyõztese nem biztos, hogy valamennyi, igen eltérõ testi és lelki adottságokat igénylõ
versenyben (futás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás) gyõzedelmeskedni tudott, ezért bajnok
lehetett valaki akkor is, ha csak az utolsó versenyszámban, a birkózásban maradt alul a többiekkel szemben. Ez
magyarázza, hogy az antik pentatlonversenyzõk közül mindössze egyrõl tudunk, aki a pentatlonbirkózásban is
gyõzött, ez is a gyermek versenyek egyik gyõztese volt: a spártai Eutelidász.

Ha a pentatlonbirkózó versenyeket önállóan tekintjük, a versenyszám elsõ gyõztese a spártai Lampisz volt. A
leghíresebb pentatlonbirkózónak pedig Philbrótosz bizonyult, aki ebben a versenyfajtában három olimpián is
diadalt aratott. A pentatlonbirkózás - éppen azért, mert egy (a mai értelemben vett) atlétikai versenysorozat
részeként rendezték, különlegesen szigorú szabályokkal rendelkezett. Lényegében minden durvaságot, a
kényszerítõ fogásokat szigorúan tiltották. A pentatlonban sem alkalmazták a versenyzõk súly, vagy életkor szerinti
besorolását, a küzdõket sorsolással párosították. (Külön gyermek versenyt pentatlonban csak egyszer: a Kr.e. 628
olimpián rendeztek.). A pentatlon birkózásban, kezdetben a küzdelem minden valószínûség szerint állásban folyt.
Ezért "egyenes testtartású" birkózásnak orthopalé-nak, vagy sztadaipalé-nak nevezték. Az gyõzött aki ellenfelét a
földre vitte, "földhöz vágta", de az is elég volt, ha csak térdre kényszerítette. Általában többször (rendszerint)
háromszor kellett az ellenfelet "levinni". Az olümpiai küzdelem száraz homokkal felszórt sekély gödörben folyt,
melybõl ha valamelyik versenyzõ kilépett a küzdelmet megszakították és a küzdõtér közepén újra indították.

Miután a pentatlon verseny nagyon nehéz, összetett küzdelem volt, kevés induló akadt, akinek alkata az atlétika
más ágai mellett a birkózásra is igazán megfelelt. A jó atléták elhulltak a birkózó versenyeken, míg a jó és
rátermett birkózók el sem jutottak a birkózó versenyekig. A legnagyobb ritkaság számába ment, ha valaki minden
versenyszámban megállta a helyét. Ezért a birkózó versenyek népszerûsége magával hozta, hogy a birkózás, mint
önálló, a pentatlontól független versenyszám is megjelenjék az antik versenyeken. Ez a birkózás azonban merõben
eltért attól, amit az elõbbiekben megismertünk.
A legjellemzõbb eltérés, hogy itt már nem elsõsorban állásban folytatott, kiegyensúlyozott küzdelemrõl volt szó,
hanem változatos, állva, vagy földön egyaránt zajló birkózásról, amely látványosabb és izgalmasabb volt elõdjénél.
"Talajmenti, vagy gurulós birkózásnak" (katopalé vagy küliszisz) nevezték, melynél az állásban kezdett küzdelem
akkor is folytatódott, amikor a versenyzõk a földre kerültek. Ebben nem az gyõzött, aki kétvállra fektette a másikat,
(a kétvállra fektetés, vagy leszorítás, mint küzdelmet eldöntõ cél azért is valószínûtlen, mert hidaló versenyzõket
nem találunk a képeken, szobrokon.), hanem aki elérte, hogy ellenfele kényszerûségbõl (kínjában), vagy
egyszerûen a kimerültség miatt feladja a küzdelmet. A magadást az ellenfél testének ütögetésével, vagy a felemelt
mutató, vagy középsõ újjal, vagy kiáltással kellett jelezni.

Miután a küzdelmet feladni nagy szégyennek számított, ezért ritkán fordult elõ. Azonban a bíró is véget vethetett
a küzdelemnek, ha úgy látta, hogy valamely versenyzõ harcképtelenné válása miatt a viadal már eldõlt. Ezen a
birkózáson már olyan versenyzõk vettek részt, akik kifejezetten erre a versenyre készültek, (nem feltétlenül
mûvelték az atlétika többi ágát), és ezért a pentatlonbirkózásnál jóval keményebb küzdelem volt. A verseny
keménységét korlátozó szabályokat a tiltások meglehetõsen szûkszavú felsorolása jellemzi. A birkózás szabályait
tartalmazó - Olümpiában 1964 és 1965 folyamán elõkerült - töredékek elsõ megfelelõen kiegészített sorai a
következõképpen szólnak: "A birkózó nem törheti el ellenfele ujjait. Ha így tesz, a versenybíró azonnal üssön rá
botjával, mindenhova üthet, kivéve a fejre. A vétkes csak a büntetés kifizetése után folytathatja a versenyt..." Mégis
feljegyeztek egy olyan gyõztest, aki azzal a "korszakalkotó" fogással nyerte sorban mérkõzéseit, hogy egyenként
kitördelte ellenfele ujjait.

A spártai Hipposthenés és fia, Hetoimoklés egy sor gyõzelmet arattak birkózásban az olympiai játékokon.
Hipposthenés elsõ olympiai gyõzelmét 652-ben aratta, a 37. olympián a fiatalkorúak (paides) számára akkor
elsõízben megrendezett versenyen. Utóbb a felnõttek között sorozatban öt alkalommal szerzett koszorút a 39-43.
játékokon, 624 és 608 között.

Hipposthenés tehát összesen hat olympiai gyõzelmet aratott, akárcsak késõbb a legendás Milón, aki azonban
hatszoros periodos-gyõztes volt. Igaz, Hipposthenésnek erre még nem is nyílhatott lehetõsége, hiszen a periodos
másik három versenyét, a Pythiát, a Nemeát és Isthmiát csak késõbb, 582-t követõen alapították meg.

A fiú, Hetoimoklés öt alkalommal szerzett koszorút Olympiában a birkózó küzdelmek során; nevezetesen 604 és
588 között, a 44-48. játékokon. Az elsõ gyõzelmét õ is, mint apja, még a fiatalkorúak között aratta. Tehát apa és fia
abból a szempontból is nevezetesek, hogy mindkét olympiai korcsoportban, a fiatalkorúak és a felnõtt férfiak
(andres) kategóriájában is gyõzni tudtak. Fentmaradt forrásadataink szerint õk az elsõk, akiknek ez sikerült.

Az argosi Cheimón birkózásban szerzett koszorút a 83. olympiai versenyen, 448-ban.2 Olympiai gyõztes szobrát
földije, Naukidés készítette el; egy másik alkotását pedig Argosban állították fel; ezt Nero Rómába vitette, utóbb
Vespasianus a Pax templomában helyeztette el.

Kr.elött 648-tól szerepelt az olimpiák mûsorán egy különleges birkózás is, afféle egyesített birkózás és ökölvívás. A
pankrationban az ökölharc és rúgások mellett, akár a földretepert ellenfél ütlegelését is megengedték. Ez volt a
legnehezebb, de talán legnépszerûbb versenyszám az olimpiák mûsorán.

Az ökölvívásban és a pankrationban a harc feladására kellett kényszeríteni az ellenfelet. Ennek még a gondolata is
elviselhetetlen volt egy spártai számára, így aztán az utóbbi két küzdõsportban inkább részt sem vettek. A
pankration kemény sport, keményebb az ökölvívásnál, bár ebben nem egyértelmû a sporttörténészek álláspontja,
van, aki szerint az ökölvívásnál több volt a halálos baleset. Ezt azzal magyarázzák, hogy mivel az ökölvívásban a
versenyzõk öklükre szíjazott vasdarabokat használtak, a pusztakézzel vívott pankration kevésbé volt veszélyes és
kevesebb súlyos sérülést okozott.

Az ókori pankration nem azonos a mai, inkább látványosságnak számító pankrációval. Totális bunyónak
mondhatnánk magyarul, ahol a szándékos ölést ugyan büntették, de enyhén. Hogy hány ökölvívó halt meg
Olümpiában, nem tudni, két agyonütött sportolót mindenesetre posztumusz bajnoknak nyilvánítottak. Azáltal
tüntették ki magukat, hogy inkább vállalták a halált, mint a küzdelem feladását. A pankrationban a földre kerülés
után is folytatódott a birkózás, mégpedig addig, amíg valamelyik fél harcképtelenné nem vált. Mindent lehetett:
végtagokat ficamítani, ujjakat törni, torkot fojtani, és szemet kinyomni. S ha mindez nem használt, lehetett ököllel
is ütni. Nem szívesen látta a közönség, ha egy pankrátor a megadás egyezményes jelét mutatta.

Az 564-es olimpián a phigaleiai Arrhakhión épp a lábujjait tördelte ellenfelének, amikor annak tökéletesen sikerült
egy fojtásfogás. Ám a halott Arrhakhiónt kiáltották ki gyõztesnek, megkoszorúzva holttestét és szobrot állítva neki
szülõvárosában, mert utolsó leheletéig küzdött. Korabeli kommentátorok ezt a mérkõzést tekintették pályafutása
igazi diadalának, mert már kétszer gyõzött korábbi olimpiákon pankrationban. Mindez az olimpiák virágkorában
történt.

A mondák világán túl, a görög kultúra nagy alakjai közül számosan kerültek kapcsolatba a birkózással.

Platon a filozófus (eredeti neve Arisztoklész) állítólag a Platon nevet széles vállai miatt kapta, amire valószínûleg a
fiatal kora óta ûzött birkózással tett szert. Ö egyébként az istmoszi játékokon elsõ díjat nyert birkózásban. (Mások
szerint a birkózó bajnok nem a filozófus, hanem azonos nevû unokája volt.) Euripidész a drámaíró ugyancsak több
birkózóverseny gyõztese volt.

A görög fiatalságot gymnasionok-ban tanították testnevelésre, és ennek során birkózásra is. Ebbõl a lányok sem
maradhattak ki. Spárta városállamban, mely harciasságával messze kitûnt a többiek közül, már gyerekkorban
felkészítették a fiukat a 30 éves koruktól hatvanéves korukig tartó katonáskodásra. Katonai fegyelemben közösen
nevelték õket, és a próbatételek között szerepeltek a rendszeres birkózó versenyek, mint a férfivá avatás szertartás
része. Az olimpiák pentatlon és önálló birkózó, valamint pankration versenyeinek leghíresebb alakjait, gyõzteseit
számtalan írásmû, kép és szobor örökítette meg.

A krotoni Milón népszerûségét a róla feljegyzett sok történet is igazolja. Ez a hatalmas termetû óriás a leghíresebb
görög birkózó volt. Már Kr.e. 540-ben, (60. játék) 14 éves korában babérkoszorút szerzett Olümpiában a
gyermekek birkózó viadalán. Mégsem az olimpiai játékokon aratott késõbbi. további hat gyõzelme tette öt híressé,
hanem az, hogy a periodosz (a négy görög szent helyhez: -Delphoi, Iszthmosz, Nemea, és Olümpia- kötõdõ
idõszakos) játékokon egyaránt gyõzelmet aratott és elnyerte a periodonikész címet. Püthóban négyszer,
Nemeában kilencszer, Iszthmoszban tízszer gyözött. A krotoni Dameasz nevû szobrász Milonról készült kolosszális
alkotását Olümpiában állították fel, - errõl Pauszaniasz emlékezik meg.

Miloról egész legendavilág született. Feljegyezték róla, hogy egyszer diszkoszra állt, de nem akadt senki, aki képes
lett volna onnan letaszítani. Máskor a fejére húrt tekert, majd lélegzetét visszatartva a fejébe tóduló vértõl
megduzzadt izmaival szakította szét az abroncsot. A szkanderhez hasonló mutatványban is jeleskedett:
összeszorított markából az ott tartott gránátalmát senki sem tudta kivenni, miközben a gyümölcs sértetlen maradt.
Fennmaradt az a legenda is róla, hogy egy alkalommal négyéves élõ bikával a vállán 1500 méter gyaloglás után
érkezett a stadionba, ahol terhével még egy tiszteletkört futott, majd egy ökölcsapással az állatot letaglózva, húsát
a tömeg jelenlétében megsütötte és megette. A bivalyerõs óriás naponta 20 mina (kb. 9 kg) húst, ugyanennyi
cipót fogyasztott, és 10 liter bort ivott hozzá. Állítólag a versenyek elõtt bab alakú köveket nyelt le, hogy testsúlyát
növelje. Azt mesélik, saját életnagyságú ércszobrát a vállán vitte Altiszba. (Ezeket a hihetetlen történeteket persze
legtöbbször legyõzött ellenfelei és irigyei terjesztették, mert így akarták saját vereségük jelentõségét kisebbíteni.)
Halála, - a mendemondák szerint -, valóban különös volt. Már idõs korában, egy erdõben, ékekkel szétfeszített
fatörzsre akadt. Hogy erejét kipróbálja, a hasadékba nyúlva megkísérelte szétfeszíteni a fát, ami részben sikerült is:
az ékek kihullottak, de ennek nyomán a fatörzs összezárult, és végzetes fogságba ejtette a nagy erejû hõst. A
védekezés lehetõségétõl megfosztott Milónt az éjszaka farkasok tépték szét.

Egyébként Milónt nem szabad üresfejû izomkolosszusnak elképzelni. Kitûnõ énekes és muzsikus volt, sõt a
fizikáról könyvet is írt. Krotonban a városállam hadseregének parancsnokaként szolgált. 20 éven át nem akadt
legyõzõje az Olümpiai játékokon. Csupán 512-ben a 67. játékokon, 45 éves korában maradt egyszer alul fiatalabb
honfitársával Timaszitheosszal szemben. Halála sem volt olyan romantikus, mint azt elõbbiekben ismertetett
legenda mondja, valójában politikai ellenfelei rágyújtották a házát és bennégett. Milónt a mondák szerint farkasok
tépték szét.

A krotóniak Kr.e 588-488 között gyakran tûntek fel a gyõztesek között. Itt (a mai dél-olaszországban található
Crotone városka) létezett ugyanis akkoriban egy filozófiai-politikai szekta, amely széles körben terjedõ
tanításaiban az ifjak állami szolgálatra alkalmassá tételét hirdette. Az állandó testedzést új, húsételeken alapuló
táplálkozással egészítették ki, sportiskolákat szerveztek.

A spártai Hipposzthenész a 37. olimpián (Kr. elõtt 632) az akkor elsõ ízben megrendezett gyermek birkózóverseny
gyõztese volt. A 39-42. (Kr.e.624-608) olimpiákon még öt alkalommal lett felnõtt bajnokbirkózásban. Fia,
Hetoimoklész ugyancsak ötször lett olimpiai bajnok a birkózó versenyeken.
A pellenei Khairon négy olimpiai gyõzelmet aratott. (106-109. olimpia, Kr.e. 356-344) Az alexandriai Izidorosz a
177. olimpián (Kr.e.72.) nyert, de miután soha, egyetlen alkalommal sem tudták földre vinni, a legyõzhetetlen nevet
kapta.

Az alexandriai Sztraton nemcsak birkózásban, de pankrátionban is gyõzött. Rajta kívül csak hat olyan atléta akadt,
aki mindkét verseny (birkózás és pankrátion) gyõzteseként olajágat kapott: Káprosz, a 142. olimpián,(Kr.e.212), a
rodoszi Arisztomenész (156. olimpián, Kr.e. 92), a magnéziai Protofanész (a 172. olimpián, Kr.e. 92-ben), az
alexandriai Marion (a 182. olimpián, Kr.e.52-ben), a káriai Ariszteasz (a 198. olimpián, Kr.u.13-ban), végül a kilikiai
Nikosztrátosz a 204. olimpián, (Kr.u.37-ben.)

A birkózók kezdetben ágyékkötõt viseltek, késõbb, mint az antik olimpiák minden résztvevõje: teljesen meztelenül
mérkõztek. A sportversenyeket az ifjúság nevelése mellett a hadrafoghatóság fenntartásának fontos eszközeként
kezelték. Valószínûleg ezért tiltották a nõknek még csak a jelenlétét is a versenyeken, nemcsak versenyzõként, de
még nézõként is. Ezt olyan komolyan vették, hogy halálbüntetéssel fenyegették a szabály ellen vétõket, és hogy a
nõk álruhában, versenybírónak öltözve se játszhassák ki a tiltást, elrendelték: még a versenyzõk közelében
tevékenykedõ bíróknak is meztelenre kell vetkõzniük. A tiltás nem a nõk ellen irányult, amit az is bizonyít, hogy
évente rendeztek külön nõi (elsõsorban könnyû atlétikai és futó-) versenyeket és játékokat, sõt Spártában
rendszeresen tartottak versenyeket (még birkózást is) a serdületlen fiuk és lányok között.

A görög birodalom szétzüllésével egyidõben a híres versenyjátékok, köztük az olimpia is jelentõségét vesztette. A
római korban Görögország a birodalom gyarmatává lett. A római hódítást követen hanyatlásnak indultak a hellén
sportversenyek. A játékokon kevés kivétellel már csak hivatásos atléták indultak. A versenyzés pénzkeresetté,
foglalkozássá silányult. Elsõdlegessé vált az eredményhajhászás és a közönségsiker. Az olimpiai stadionban
azonban sohasem rendeztek állat- és gladiátorviadalokat. A szakrális õrületté fajult cirkuszt a római császárság
züllesztette hatalmi eszközévé.

A császárok korában az Olümpiai játékokat már a pénzdíjas versenyek, a korrupció, az erkölcsi züllés és a
kegyetlenség eluralkodása jellemzi. A könnyûatlétika számait mellõzik, a birkózás, ökölvívás és a pankration
mellett a kocsiversenyek a legnépszerûbbek.

Néhány császár, köztük pl.: Néró "résztvesz" az Olimpián, és gyõzelmet arat az ö testére szabott
versenyszabályoknak köszönhetõen. Ez azonban már csak cirkusz, alkalom a talpnyalóknak az isteni uralkodó iránti
odaadó csodálatuk kifejezésére, vagy egyszerû szadista kéjelgés az elvadult versenyek véres látványosságaiban. A
korai kereszténység eszméivel összeegyeztethetetlennek látszó, a régi istenek kultuszával, a pogány
szertartásokkal összefonódó versenyeket végül is Theodózius császár tiltatja be Kr.u.393-ban. Ezzel egy idõre a
görög birkózó hagyományok is feledésbe merülnek.

A "tisztességes játék" Olümpiában

Versenyszabályok, sportszerûtlenségek, büntetések

A "tisztességes játék" fogalma - az ennek megfelelõ angol kifejezés, a fair play és német megfelelõje, a Fairness - a
19. században vált általánosan elfogadottá ama sportoló tevékenységének értékelésére, aki a játék/verseny
szabályait pontosan betartja.

Versenyszabályok, Kr. e. 6. század

Az olümpiai játékok szervezõi sokat tettek azért, hogy megõrizzék a versenyek tisztaságát. Rögzítették a
versenyszabályokat, bírói testületet képeztek ki ezek betartatására, és még ezt a testületet is ellenõrizték az
Olümpiai Tanács révén. Ezenkívül a küzdelmek elsõ napján megkövetelték a versenyzõktõl, hozzátartozóiktól, az
edzõktõl és a bíráktól azt, hogy esküt tegyenek a tisztességes játék szabályainak betartására. A Kr. e. 6. században,
minden részletre kiterjedõen, írásban rögzítették az olümpiai versenyszabályokat. A periódus négy nagy
küzdelemsorozatán, vagyis Olümpia, Delphoi, Nemea és az Iszthmosz versenyjátékain azonos szabályok szerint
folytak a vetélkedések.

A birkózás szabályait tartalmazó - Olümpiában 1964 és 1965 folyamán elõkerült - töredékek elsõ, megfelelõen
kiegészített sorai a következõképpen szólnak: "A birkózó nem törheti el ellenfele ujjait. Ha így tesz, a versenybíró
azonnal üssön rá botjával, mindenhova üthet, kivéve a fejre. A vétkes csak a büntetés kifizetése után folytathatja a
versenyt..." Ez a szabálytöredék nemcsak a versenyzõ, hanem még a versenybíró viselkedését is szabályozza.
A bírák

A szabályok betartatása a bírák (Hellanodikai) feladata volt. A törvényõrök (nomophülakesz) kezdték meg
betanításukat 10 hónappal a játékok megnyitása elõtt, miután Élisz tartomány arisztokráciájának tagjai közül
sorshúzással kiválasztották a bíráskodásra megfelelõnek ítélt férfiakat. Ezek létszáma változott, a legnagyobb szám
12 volt.

Általános ókori vélemény szerint a bírák igazságosságával nem is volt probléma. Mindössze egyetlen olyan
konkrét esetrõl tudunk, amikor a bírák talán megalapozottan kerültek elfogult döntés gyanújába. A versenybírák
ellenõrzõ-felügyelõ tevékenységét nagymértékben elõsegítette az a körülmény, hogy az atléták esküt tettek a
játékok megnyitása után: egyrészt megfelelnek a részvétel feltételeinek, másrészt szigorúan tartják magukat a
verseny szabályaihoz.

A versenyzõk

A részvétel feltétele a következõ volt: csak teljes jogú hellén szülõk gyermekei indulhattak a küzdelmekben,
olyanok, akik nem követtek el le nem vezekelt vérbûnt vagy istenkáromlást, és szabályszerûen készültek fel. Más-
más tartalommal esküt tettek az edzõk és a versenybírók is. Az elõbbiek talán alátámasztották versenyzõik esküjét,
esetleg garantálták, hogy a játékok idején alkalmazkodnak a szabályokhoz, illetéktelenül nem befolyásolják a
küzdelmek kimenetelét. Az elsõdleges forrás, Pauszaniasz szerint az esküt tévõk harmadik csoportját "a
versenyzõket és a lovakat korcsoportokba osztó" férfiak alkották. Ezek csakis a bírák lehettek, akik pártatlanságot
ígértek, és azt, hogy nem fogadnak el senkitõl sem ajándékot. Azt is megfogadták, hogy a versenyzõkkel
lefolytatott tudakozódó beszélgetések tartalmát senkivel sem közlik.

Az eskütétel meglehetõsen fenyegetõ díszletek mellett történt. A Tanácsház (Bouletérion) 24 × 14 méteres

udvarában állt az Esküvédõ Zeusz (Zeusz Horkiosz) kezeiben villámot tartó szobra, és emellett egy kizsigerelt
vadkan véres belsõ részei intették az esküvõt arra, milyen sorsra juthat, ha esküszegése révén megsérti az
istenséget. Növelte az eskü súlyát az, hogy az atléták egyenként járultak eskütételre a szobor elé, másrészt velük
lévõ hozzátartozóik, mint eskütársak csatlakozhattak hozzájuk, így osztozva az eskü által vállalt felelõsségen.

Durvaság

A sportszerûtlenségek egyik fajtája a küzdõsportokhoz kötõdik, ahol nemegyszer elõfordult, hogy az egyik
sportoló szándékosan okozott halálos sérülést ellenfelének. Kiváltképp ökölvívásban történtek ilyen szörnyûségek.
A 71. olümpián például, amely Kr. e. 496-ban zajlott le, az Asztüpalaia szigetérõl származó Kleomédész a döntõ
mérkõzésen agyonütötte az epidauroszi Ikkoszt. A versenybírák úgy ítélték meg, hogy a halálos szerencsétlenség
Kleomédész tudatosan szabálytalan versenyzése miatt következett be, és ezért megfosztották õt elsõ helyezésétõl.

A szabálytalanságon kapott versenyzõknek pénzbírságot kellett fizetniük. Az így befolyt összegen azután az
élisziek bronzból Zeusz-szobrokat öntöttek az istenség kiengesztelésére, és a mûalkotásokat a Stadion boltíves
bejárata közelében helyezték el. A szobrok talapzatára rávésték felirat formájában az atléta nevét, aki a szobor árát
büntetésbõl kifizette, valamint azt is, mit követett el. Az ilyen feliratokat mindenkinek el kellett olvasnia, aki a
Stadionba belépett, akár nézõként, akár versenyzõként. Így azután évszázadokon át fennmaradt egy-egy
sportszerûtlenség rossz híre, szégyent hozva sportolóra és hazájára egyaránt.

Korrupció, vis maior

A híradások szerint a korrupció nyilvánosságra került vétkeseinek sora a thesszáliai ökölvívóval, Eupólosszal
kezdõdött. Õ Kr. e. 388-ban, a 98. olümpiai játékokon indult, és ajándékaival rávette három ellenfelét, hogy
engedjék át neki a gyõzelmet. Ám a csalás valahogyan kitudódott, és a vesztegetõt meg a vesztegetettet egyaránt
súlyos pénzbírságra ítélték. Mivel a bírsággal összeszedett összeg hat Zeusz-szobor felállításához volt elegendõ, a
büntetés riasztó hatása vitán felül állt.

Kr. e. 332-ben az athéni Kallipposz nem akarta a sors kezére bízni olümpiai gyõzelmét. Õ a pentathlonban (öttusa)
indult, és valamennyi vetélytársát pénzzel megvesztegette. Természetesen az ügy nyilvánosságra kerülése után a
vétkesek súlyos pénzbüntetést kaptak.

A pénzsóvárság a megvesztegetéseken kívül egyéb szabálytalanságok kiváltó oka is volt. Az Augustus császár
korában alapított nápolyi Sebasta játékokat az olümpiai mintájára rendezték meg. A nápolyi szabályzat ismerte a
 vis maior fogalmát. Ha a versenyzõ elháríthatatlan akadály miatt nem tud idõben megjelenni a játékokon, csak
késve, akkor a versenybíróság eltekinthet a sportoló kizárásától. Minden bizonnyal Olümpiában is érvényesült ez a
szemlélet.

Az elvtelen pénzszerzés módja volt az is, hogy sikeres versenyzõk megtagadták hazájukat, és pénzt fogadtak el
gazdag államoktól annak fejében, hogy a vesztegetõ város polgárának vallják magukat. Ilyen típusú vesztegetés
kétes értékû hõse volt a krotóni Asztülosz. Õ Kr. e. 488-ban gyõzött elõször Olümpiában. Ekkor megnyerte a
kétszeres stadionfutást és a hosszútávfutást. Bajnokságát Krotón polgáraként ünnepelte, és mint ilyen vett részt a
Kr. e. 484-es játékokon. Itt sikerült mindkét gyõzelmét megismételnie, a nyertesek listájára azonban már
Szürakuszai képviselõjeként iratkozott föl. A viselkedésén joggal felháborodott krotóniak azzal álltak bosszút a
"hazaárulón", hogy köztéri szobrát ledöntötték, házát pedig börtönné nyilvánították.

A sportszerûtlenségeket, ha felfedték azokat, szigorúan büntették. Az nyilvánvalóan az örök emberi természetbõl

fakad, hogy sokan mégis megkockáztatták a szabályok áthágását. Durva szabálysértések éppúgy elõfordultak az
antik versenyek történetének korai, mint késõbbi szakaszaiban. Ám éppen az, hogy a vétkesek nevét
nyilvánosságra hozták, büntetésüket ország-világ elõtt közhírré tették, mutatja: a "tisztességes játék"
megvalósítása vágyott és legtöbbször teljesült célja volt az ókor emberének.

Forrás: http://www.balogkriszta.herobo.com/
 B L O G címlap
o Edzés
o Fogyasztás
o Táplálkozás
o Folyadékpótlás
o Étrendkiegészítés
 Vitaminok
 Ásványi anyagok
 Mikrotápanyagok
o Sportorvos
o Riportok
o Híreink
o Emlékezzünk nagyjainkra!

videócsatornánk

TUDÁSBÁZIS
 Ez már történelem!
o Ókori Olimpiák
o Birkózás az ókori olimpiákon
o Birkózás a középkorban
o A sportbirkózás kezdete
o Indul az amatőr birkózás!
 1916-1955
 1956-1969
 1970-1979
 1980-1989
 1990-1999
 Szakirodalom
 TETSZIK AZ OLDALUNK? DOBJ RÁNK EGY LÁJKOT! ;)

SZÉPSÉGVERSENY
 2013 legszebb birkózó lánya
 Médiamegjelenések
 Nyeremények
 Versenyünk támogatói
 A döntősök
o Pécsi Alexandra
o Vidéki Nikolett
o Rivasz Andrea
 A szépségversenyről

BIRKÓZÓ SHOP

Pólók, felsők, pulóverek...

... a birkózás szerelmeseinek!

WRESTLING MANIA

LEGFRISSEBB HÍREINK
 Médiamegjelenések
 A szépségverseny végeredménye
 Folyadékpótlás
 VB promo
 Nyeremények
LEGOLVASOTTABB HÍREINK
 A szépségverseny végeredménye
 Ókori Olimpiák
 BVSC-DEGA
 VB promo
 Húzódások, zúzódások kezelése