12.

a tétel

A forró övezet öveinek jellemzése

A forró vagy trópusi éghajlati övezet az északi és a déli szélesség 30. foka között helyezkedik
el. Az övezet a passzát szélrendszer uralma alatt áll, a hőmérséklet az egész övezetben kb.
ugyanolyan. Az évi középhőmérséklet mindenhol meghaladja a 20°C-ot, a napi hőingás pedig
az évi közepes hőingást. A passzát felszálló ágának helyéhez erős csapadékképződés, leszálló
ágához száraz időjárás kapcsolódik. Az övezet a csapadékeloszlás alapján három övre
tagolódik: az egyenlítői öv, az átmeneti öv (és a monszun vidék), a térítői öv.
Egyenlítői öv:
Az egyenlítői övet egyetlen, forró, csapadékos évszak jellemzi, a nyár. Az évi
középhőmérséklet 25-28°C, az évi közepes hőingás 1-3°C, a napi hőingás 10-12°C. Az évi
csapadékmennyiség 2-3000 mm. Az övezetben ismétlődően kora délután felhőszakadásszerű,
gyakran jéggel kísért zivatar zúdul le. A levegő páratartalma állandóan magas. Az egyenlítői
öv természetes növénytakarója az esőerdő. Fafajai: ébenfa, tikfa, kininfa, kaucsukfa. Az
esőerdőben alsó, középső, felső lombkoronaszint alakult ki, amelyekben fán lakó és kúszó
növények élnek. A kőzetfelszínt 50-100 mm vastag málladéktakaró fedi. Humusz alig
képződik, az erős kilúgozás a vegyületeket a földbe mossa. Így jön létre az esőerdő talaja, a
tápanyagokban szegény trópusi vörösföld, a laterit. Tápanyagokban gazdag talajok csak a
vulkáni területeken alakultak ki. Az egyenlítői öv folyói bővizűek, viszonylag egyenletes
vízjárásúak (pl. Amazonas, Kongó). A gyorsan képződő málladék hordalékot biztosít a
folyóknak. Az erdőirtások miatt nagymértékű talajerózió jellemző.

Átmeneti öv:
Éghajlat: Szavanna éghajlat, két évszak van: a csapadékos és a száraz. A csapadék a félgömb
nyarán érkezik, az övet a nyári esők övének is nevezik. Az évi középhőmérséklet 23-27 ˚C, az
évi közepes hőingás 3-10˚C.
Az Egyenlítőtől a térítők felé haladva a nedves évszak hossza 9-10 hónapról 2-3 hónapra, az
évi csapadékmennyiség 1500 mm-ről 300 mm-re csökken.
Növénytakaró: természetes növénytakarója a szavanna. Az egyenlítői övtől távolodva több
változata alakult ki:
 nedves szavanna: 3-5 hónapos szárazsággal embermagasságú füvek facsoportokkal,
még zárt erdőkkel
 száraz szavanna: 6-7 hónapos szárazsággal a fűterületet mély gyökérzetű bokrok,
bozótok tagolják, néhol sajátos vízraktározó fákkal
 tüskés szavanna: 8-10 hónapos szárazsággal alacsony füvek, tüskés bozótok, akáciák.
A szavannákon a talajok színe a kisebb kilúgozás és a növekvő humusztartalom miatt
rozsdavörösből fokozatosan sötétre vált (szavannai vörösföld-sötét szavannatalaj)
A folyók erősen ingadozó vízjárása a csapadékelosztáshoz igazodik (Niger).
A mállás és a hő okozta aprózódás is hatékony. A felszín gyorsan pusztul, mivel a málladékot
a csapadék leöblíti, az aprózódott törmeléket a folyók elszállítják.
Az átmeneti jelleget alátámasztó példák:
Az öv átmenetet képez az egyenlítői és a térítői (sivatagi) öv között.
A napi hőingás a térítők felé nő.
A csapadék mennyisége csökken a térítők felé, nő az egyenlítő felé.
A csapadékos évszak hossza rövidül a térítők felé, nő az egyenlítő felé.
A folyók vízjárása: ingadozó vízjárás, míg az egyenlítői övben a folyók mindig bővizűek,
vízjárásuk egyenletes, a térítői övben egész évben kevés a folyómedrekben a víz, ki is
száradhatnak.
 Az övben a mállás és az aprózódás szerepe évszakos váltakozást mutat, míg az
Egyenlítőnél a mállás, a térítőknél az aprózódás dominál.
 A természetes növénytakaró jellemzői: kevésbé dús, mint az egyenlítői övben, de
sokkal dúsabb, mint a térítői övben
 A talajadottságok változása: termékenyebb talajok, mint a két határoló övben
Térítői öv:
Az öv éghajlatát a passzát leszálló ága határozza meg. Az évi csapadékmennyiség 100-250
mm, eloszlása egyenetlen. A napi hőingás 25-30°C. Térítői sivatagok ott alakultak ki, ahol a
nagyobb összefüggő szárazulatok helyezkednek el (Szahara, Arab sivatag). Az óceánhoz
közeli területeken félsivatagok jöttek létre (Kalahári). A tengerpartok előtt haladó hideg
tengeráramlások hűvös parti sivatagokat alakítanak ki (Atacama). A gyér növényzet mély
gyökerekkel, vízraktározással, tüskékkel és tövisekkel védekezik a párolgás ellen (pl.
kaktusz).
Itt nincs mállás, ezért váztalajok alakultak ki. A térítői övön jövevényfolyók mennek át
(Nílus).
A kőzetek gyorsan aprózódnak. A képződött durva törmelék a hegyek lábánál halmozódik fel.
A homokból a szél buckákat épít.
Monszun vidék:
A trópusi monszunvidékek éghajlata, csapadékeloszlása (száraz, napsütéses tél; esős, fülledt
nyár) az átmeneti öv éghajlatára emlékeztet. A csapadék területi megoszlásában a domborzat
játssza a döntő szerepet. A dél-ázsiai monszunerdőt dzsungelnek nevezzük. A dzsungel az
indiai elefánt, a tigris, a fekete párduc otthona.
Az övezet mindhárom öve ritkán lakott terület. A kisszámú népesség hagyományos
gazdálkodása (égetéses gazdálkodás az esőerdőben, földművelés és a nomád állattartás az
átmeneti övben, a nomád állattartás és az oáziskultúra a térítői övben) nem bontotta meg az
egyensúlyt. A túlhajszolt legeltetés, az erdőirtás, az útépítés, és a túlzott öntözés azonban
vészhelyzetet teremtett. Az övezet legfontosabb terményei: banán, kakaó, kaucsuk- egyenlítői
öv; gyapot, kávé, földimogyoró- átmeneti öv; datolya- térítői öv.

12. b tétel

Németország

1. Természeti adottságok
Németország északi felét a Germán-alföld foglalja el. Ennek nagyobbik részét a jégtakaró
által lerakott törmelék fedi. A törmelékből formálódott morénák dombvonulatokat alkotnak,
melyek tómedencéket és olvadékvizekből lerakódott homokhátságokat fognak közre. Déli
részét helyenként lösz borítja. A Német-középhegység rögvidéke zárja délről az alföldet.
Rögei még az óidőben keletkeztek, azóta erőteljesen lepusztultak, helyenként tengerelborítást
is kaptak. Az újabb kiemelkedés során nyerték el mai formájukat. Anyaguk különböző korú
tengeri üledék lehet, vagy kristályos kőzetek. A Német-középhegység és az Alpok vonulata
fogja közre a Sváb-Bajor-medencét. Felszínét az Alpokból a jégkorban lenyúló gleccserek,
később folyók alakították ki. Az Alpok fiatal lánchegység. Németországra viszonylag kis
része jut, azt is az alacsonyabb, mészkőből felépülő vonulatok alkotják.
Az éghajlat az északi partvidéken óceáni, délebbre nedves kontinentális. Tele meglehetősen
hideg, nyara hűvös, csapadéka közepesnél valamivel több (7-800 mm).
Legjelentősebb vízi útja a Rajna. Jelentősebb folyója még az Északi-tengerbe ömlő Wesser és
Elba, a Balti-tengerbe torkolló és a keleti határt alkotó Odera, valamint az országot keleti
irányban elhagyó Duna.
2. Gazdaság
2.1 Bányászat
A német ipar méretei és a hosszú ideje tartó kitermelés miatt Németország a legtöbb
ásványkincsből behozatalra szorul. Jelentősebb mennyiségben feketeszenet (Ruhr- és Saar-
vidék), barnaszenet (a volt keleti tartományok és Köln környéke), valamint kősót és kálisót
bányásznak (Harz-hegység). A többi ásványkincs (színesfémek, kőolaj, földgáz) mennyisége
eltörpül a behozatal mellett.
2.2 Ipar
Németország iparának hagyományos gerince a Ruhr-vidék. Az itteni ipar alapját a
feketekőszén és kezdetben a vasérc alapozta meg. Vaskohók és gépipari üzemek települtek
ide, majd megjelentek az energiaigényes iparágak pl. üvegipar, cementgyártás, melyek a
feketeszénnel fűtött erőművekre támaszkodtak. Megjelent a szenet, illetve a szén
kokszolásakor keletkező gázokat hasznosító vegyipar is. A vasérc hamar elfogyott, ezt
részben a franciaországi Elzász-Lotaringiából, részben a Rajnán keresztül távolabbi
országokból (Svédország, Brazília) pótolják. Mivel ezek az üzemek elsősorban férfi
munkaerőt foglalkoztatnak, ezért a női munkavállalás általánossá válása óta a textilipar is
betelepült. A 70-es években az iparvidék válságba került a drágán termelő bányák miatt.
Sorban zárták be a bányákat, de a kohók és az energiaigényes iparágak egy része is erre a
sorsra jutott. Ezek helyét a kevesebb alapanyagot és energiát felhasználó gépipari ágak
(elektronika, finommechanika) foglalták el. Az alapanyagtermelés egy része a tengerparti
kikötőkbe települt át, ahol az importált érceket dolgozták fel (Hamburg, Bréma). A keleti
országrész az újraegyesítést követően gyökeresen átalakult. Az üzemek egy része tönkrement,
a maradékot nyugati cégek vették meg és beolvasztották saját szervezetükbe.
Nagy ipari központ maradt Drezda, Lipcse, Halle, főleg gép és vegyiparáról nevezetes.
Mint főváros, jelentős iparral rendelkezik Berlin is. A német ipar gerincét ma a gépgyártás és
a vegyipar alkotja. A gépgyártáson belül kiemelkedik az autóipar szerepe (Opel, Ford,
Volkswagen, BMW, Daimler-Benz), az északi kikötőkben jelentős a hajógyártás (Hamburg,
Bréma), fontos a fogyasztási eszközök gyártása, ami egyben elektronikai vállalatokat is jelent
(Siemens, Bosch, Grundig). A vegyipar szinte mindent termel, amit vegyipar termelhet,
festékeket, műanyagokat, háztartási vegyi anyagokat, hajtó- és kenőanyagokat,
gyógyszereket. Kiemelkedik közülük a gyógyszergyártó Bayer, és az általános vegyipari
termékeket gyártó BASF, ami a világ második legnagyobb vegyipari üzem.
2.3 Mezőgazdaság
A német mezőgazdaság termelési színvonala fejlett. A birtokrendszer elaprózódott, különösen
a nyugati tartományokban, itt a 10-20 hektáros családi birtok a jellemző. A keleti részen az
egykori NDK állami gazdaságainak földjéből nem is engedtek 50 hektárnál kisebb területeket
kihasítani, ezzel is szerették volna elérni a birtoknagyságok növekedését. A kis terület miatt a
német mezőgazdaság drágán termel.