Professional Documents
Culture Documents
Full Download Dunia Industri Perspektif Psikologi Tenaga Kerja Dirgahayu Lantara Muhammad Nusran Online Full Chapter PDF
Full Download Dunia Industri Perspektif Psikologi Tenaga Kerja Dirgahayu Lantara Muhammad Nusran Online Full Chapter PDF
https://ebookstep.com/product/manajemen-lingkungan-industri-ir-
muhammad-nusran-s-tp-m-m-ph-d-ipm-asean-eng/
https://ebookstep.com/product/manajemen-penyembelihan-sistem-
halal-produk-ayam-potong-muhammad-nusran/
https://ebookstep.com/product/psikologi-industri-organisasi-
alimatus-sahrah-budiman-al-iman/
https://ebookstep.com/product/psikologi-pendidikan-perspektif-
barat-islam-lydia-freyani-hawadi/
Psikologi Komunikasi Suatu Pengantar dan Perspektif
Islam Rila Setyaningsih
https://ebookstep.com/product/psikologi-komunikasi-suatu-
pengantar-dan-perspektif-islam-rila-setyaningsih/
https://ebookstep.com/product/psikologi-industri-dan-
organisasi-1st-edition-seta-a-wicaksana-dkk/
https://ebookstep.com/product/psikologi-konseling-seto-mulyadi-
muhammad-fakhrurrozi-diana-rohayati/
https://ebookstep.com/product/pembangunan-ekonomi-pemberdayaan-
masyarakat-strategi-pembangunan-manusia-dalam-perspektif-ekonomi-
lokal-muhammad-hasan-muhammad-azis/
https://ebookstep.com/product/teologi-rasional-perspektif-
pemikiran-harun-nasution-muhammad-arifin-ph-d/
Another random document with
no related content on Scribd:
mert mindenesetre czélirányosabb, ha magamat bolondnak tartani
nem hagyom senki által.
– Szóljunk nyugodtan egymással, s ha előbb indulatom
elragadott, ily régi barátok, mint mi, miért ne volnának engedékenyek
egymás iránt, – mondá az alispánné, mosolygásra kényszeritve
magát. – Az irások ön kezében vannak, s mindenki tulajdonának
maga szabja árát. De Macskaházy úrnak nem lehet komoly
szándékában ötvenezer forintot kérni.
– Egy garassal sem fogadok el kevesebbet! – válaszolt a másik
nyugodtan. – Oly irományok, melyekért ily jellemű asszony, mint
nagysád, oly gonosztettekre vetemedik, minőket együtt véghez
vittünk, kétségen kívül felszámolhatatlan becsűek.
– Hóhér – mormolá Rétyné fogai között, midőn szobájában
nyugtalanul fel s alá járt. – Barátom, – szólt végre, midőn, magába
fojtva mérgét, Macskaházy előtt megállt, – gondolja meg
helyzetemet, nekem magamnak ennyi pénzről rendelkeznem nem
lehet. A váltók érvényességére szükséges, hogy azok férjem által
fogadtassanak el; már hogy’ reménylheti ön, hogy férjemet ennyi
pénz kiadására birhassam?
– Én ismerem a hatalmat, melyet nagysád e házban az egész
család felett gyakorol, – válaszolt Macskaházy ismét gúnyosan, – s
csak nagysádtól függ, hogy szokott szelid módjával az alispánt a
váltók elfogadására birja. Nagysád ellenállhatatlan, azt tudja
mindenki.
Az alispánné nem felelt e gúnyoló szavakra, s a szoba sötétebb
vala, semhogy Macskaházy a könyeket láthatná, melyeket a harag
szemeiből facsart; de ki csak a sebes lépteket hallá, melyekkel fel s
alá járt, képzelheté felindulását. Az ügyvéd kinézve az ablakon,
nyugodtan egy nótát dobolt ujjaival. Hosszabb szünet után az
alispánné egyszerre megállt az ügyvéd előtt, s erős elhatározott
hangon kérdé: – Az, mit mondott, utolsó szava-e?
– Utolsó szavam, – válaszolt a másik szintén határozottan.
– Ön nem adja vissza ötvenezer forinton alól irásait?
– Bizonyosan nem, – válaszolt amaz, meghökkenve a hangon,
melyen az alispánné a kérdéseket hozzá intézé.
– Hát tartsa meg! – kaczagott fel Rétyné – s csináljon velök a mit
akar; mit bánom én? Akár Ákosnak több, akár kevesebb vagyona
lesz, miután velem így bánt s Tengelyi leányát veszi nőül: nekem
ehhez igen kevés közöm s másra ez irományok úgy sem
használhatók.
– Csináljak az irományokkal, a mit akarok? – szóla bámulva a
fordulaton, melyet a dolgok vettek, Macskaházy – akármit?
– Akármit, – folytatá Rétyné mindig kaczagva, – alig foghatom
meg, miként nem jutott eszembe azonnal, hogy mióta Ákos
határozatát tudom, ez irások teljesen közönyösek előttem s mai
bánásmódja után, ön várhat, míg az egykor igért, de most
visszautasított inscriptióhoz jut.
– Majd meglássuk! – mondá legélesebb hangján a másik, – az
irományok, miután nagysád Ákos határozatát ismeri, szemei előtt
minden becsöket elvesztették, – meglehet, – asszonyi sziv mindig
változékony, – előttem a közönyösöknek tartott papirszeletek
megtarták értéköket. A mód, melyen szereztük, nagyságos
asszonyom, – tevé hozzá, az alispánnét kezénél fogva – szabja meg
az irományok árát.
– Hogy’ érti ezt? – kérdé Rétyné ijedten.
– Igen egyszerűen, nagyságos asszonyom, – válaszolt a másik,
előbbi gúnyoló hangján. – Viola az előbbi törvényszék előtt az
alispánné őnagyságát lopás rablási bujtogatással vádolta. Egy tanú
s hozzá zsivány, ki ily magas jellemű személy ellen emel vádakat,
alávaló rágalmat mond, melyet senki sem hisz. De ha ezen egy tanú
után még egy másik lépne fel, én példának okáért, ki a zsivány
minden szavát szép körülményes előadásommal megerősíteném s
szavaim bebizonyítására az irományokat mutatnám elő, melyeket
együtt loptunk s melyeknek tartalmából mindenki látja, hogy azoknak
elrablása nagysád úri családján kívül senkinek érdekében nem
feküdt, nem volna-e ez roppant lárma a vármegyében?
– Ijesztgessen ezzel másokat, – mondá az alispánné indulattal, –
míg tudom, hogy meg nem ronthat, a nélkül, hogy magát is
megrontaná, nyugodt vagyok.
– Ne méltóztassék oly felette nyugodt lenni, – mondá a másik
keserüen – talán ez egyszer a számolás csalhatna. Nem egészen
egyenlően állunk a dolognál. Nekem az elrabolt irományok
tökéletesen közönyösek. Nagysádnak legnagyobb érdekében volt,
hogy azokat magának megszerezze. Ha most én szegény prókátor
létemre megjelenek a teins törvényszék előtt s elmondom, miként
egész életemet e házban töltve, magamat háladatosságom által
esküdt kötelességemen túl engedém ragadtatni s nagysádnak ez
irományok megszerzésére segédkezeket nyujtottam; de hogy végre
látva azon szerencsétlenséget, mely tettemből következett s ellent
nem állhatva lelkiismeretem furdalásainak, inkább magamat adom
fel s az irományokat a törvényszék kezei közé teszem le: nem lesz-e
az egész jelenet érdekes és szivreható? Nem számolhatok-e kegyes
ítéletre azon biráktól, kiknek mindegyike hasonló ügyvédet kívánna
magának?!
– Ördög?! – kiáltott Rétyné, magát a pamlagra vetve, s égő
arczát kezeibe takarva.
– Sőt reám nézve az egész dolog a dicsőségen kívül anyagi
haszon tekintetében sem oly rossz, mint első tekintetre látszik, –
folytatá az ügyvéd, mintha csak fenszóval gondolkoznék. – Nincs
semmi, mit Ákos, ha Tengelyi irományait visszaszerezhetem, nem
adna. Ha előre bizonyos kikötéseket teszek, talán szép hasznot
szerezhetek magamnak. Maga Vándory, ki semminek inkább, mint
megtért bűnösöknek nem örvend, szólni fog mellettem. Ellenben
nagysád –
– Ne kínozz hóhér! – kiálta Rétyné, kezeit görcsösen
összekulcsolva.
– Alispánné a megye tömlöczében! folytatá a másik előbbi
hangján. – Megengedem, nemsokára a pártfogás a büntetést talán
fél, vagy fertály esztendőre fogja leszállítani. De mégis tömlöczben!
és pedig lopásért, melyet zsidó czimboraságában elkövetett! és
azután a szembeállítások, a tanúvallatások –
– Macskaházy! – kiáltott felugorva pamlagáról az alispánné – ön
nem képes ezt tenni!
– Annyira vagyok – viszonzá a másik nyugodtan, – hogy ha a
váltók egy hét alatt kezemben nincsenek, az egész dolog a
törvényszéknek be fog jelentetni.
Rétyné legnagyobb felgerjedésben párszor fel s alá jára
szobájában. – A váltók kezében lesznek, – szólt végre remegő
hangon, megállva előtte.
– Öt darab váltó, mindenik tíz-tíz ezer forintról, s az alispán
elfogadásával, – folytatá az előbbi.
– Tudom.
– A lejárás minden egyes váltónál – – –
– Tudom, tudom! csak hagyjon el, – mondá az alispánné
csaknem rimánkodó hangon.
– Mihelyt a váltók kezemben vannak, az irományok átaladatnak,
– tevé hozzá, kalapját véve, a másik. – Alázatos szolgája. – S ezzel
Macskaházy elhagyá a szobát, melybe az inas épen gyertyákat
hozva, nem bámulhata eléggé, mi lelte egyszerre a nagyságos
asszonyt, ki halványan, minden tagjában reszketve állt asztala
mellett.
Midőn Macskaházy léptei a folyosón elhangzottak, a legközelebbi
kályhalyuk ajtaja megnyilt s Peti dugta ki borzas fejét. A fütő czigány,
ki gyanitva, hogy Tengelyi irományai még Macskaházy kezében
lesznek, mióta Tiszarétre visszajött, hallgatódzásra adta magát.
Midőn az ügyvédet este felé az alíspánnéhoz látta menni, halkan
utána sietett s szokott foglalatossága helyéről, fülét a kályhához
tartva, mely szerencséjére fűtve nem volt, az egész beszélgetést
végig hallgatá.
– Ejnye Peti, mi lelt? – szólítá meg a távozót János, ki gyertyával
kezében, vele a folyosón találkozott, – csupa korom s hamu képed.
– Nem csuda, – mondá a megszólított, képét ingujjával
törölgetve, – mikor kályhából kályhába bujkálok.
– Csak bujkálj, – szólt a másik, – fűts nekik itt a házban jó
melegen, hadd szokjanak a pokolhoz. Én uramhoz megyek, holmiját
összeraktam, nincs több dolgom a kastélyban.
– Hát kend is elmegy? – kérdezi a másik sóhajtva.
– El biz én, – válaszolt János, nem hittem volna soha, hogy e
háztól, hol annyi kenyeret ettem, így fogok megválni, a nélkül, hogy
csak Isten áldjont mondjak; de hisz urfimnak is úgy kellett elmenni.
Jó éjtszakát!
S ezzel János, gyertyáját a konyhában letéve, a lelkészlak felé
indult, míg Peti felvevé bundáját s a kertbe lopódzott, hol sebes
léptekkel tovább haladva, a homályban eltünt.
XXVII.