BABITS MIHÁLY PRÓFÉTASZEREP VÁLLALÁSA

Élete:
• a népnemzeti irányzatot váltó modern, esztétikai és tartalmi értelemben is a 20. századi világot
kifejezni és értelmezni akaró irodalom vezéregyénisége

• Poeta Doctas = tudós költő, beszél, ír és fordít latinul, görögül, franciául, olaszul, angolul és
németül

• 1883-ban született Szekszárdon, katolikus értelmiségi családba

• a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanul magyar-latin szakos tanárnak
• Négyesy László stílusgyakorlat óráján ismerkedik meg és köt barátságot Kosztolányi Dezsővel
és Juhász Gyulával
• 1905-11 vidéki tanár
• 1913-ban jelenik meg első regénye A gólyakalifa, valamint Dante isteni színjátékának első
fordítása, A Pokol, később a teljes fordításért San Remo-díjat kap (nemzetközi elismerés)
• 1917 - Fortissimo c. verse miatt istenkáromlás címén vádat emelnek ellene
• 1921-ben feleségül veszi Tanner Ilonát, aki egy költőnő Török Sophie álnéven
• 1929-től a Nyugat főszerkesztője, a lap halálával megszűnik
• gégerákban szenved, megműtik, ezért elnémul -› beszélgetőfüzetek (Balázsolás)
• 1941-ben halt meg, Budapesten

Művei

VERSESKÖTETEK REGÉNYEK
• Levelek Írisz koszorújából (1909) • A gólyakalifa – 1913
• Herceg, hátha megjön a tél is! (1911) • Tímár Virgil fia - 1922
• Recetatív (1915) • Kártyavár - 1915
• Istenek halnak, az ember él (1929) • Halálfia - 1927
• Elza pilóta - 1933
• Alapvetően líra alkotó, de esszéket is írt Petőfiről, Aranyról, Vörösmartyról, valamint megírta
az Európai irodalom történetét

A prófétaszerep vállalása
• Távolállt tőle a prófétaszerep. Idegenkedett attól, hogy a társadalom elé kiálljon és vállalja a
közszereplést, ellenben Adyval, aki nyíltan hirdette, hogy ő az, aki elhozza az újat.

• A III. költői korszakában jelentkezett a prófétai magatartás -› vátesz-szerep (először Petőfinél)

• A harmincas évektől kezdve Babits még magányosabbnak érezte magát, humanista értékei
egyre idegenebbek lettek a fasizálódó világban.
 • A mindennapok politikai küzdelmeibe való leereszkedés helyett a szemlélődés és bölcselkedés
útját választotta.

• 1938-ban, Ausztria német megszállása után Babits egész Európa s hazája pusztulásától
rettegett.

• Ebben a történelmi helyzetben új erővel vetődött fel az a kérdés: mit tehet a költő, a művész a
barbár erők ellenében? „A próféta sorsa, a szellem sorsa a világ hatalmaival szemben: lehet-e
izgatóbb tárgy a mai költőnek?” kérdezte Babits egyik irásában.

Holt próféta a hegyen

• A lírai vers önarckép
• A költő a kesergő Jeremiással azonosítja magát
• A homo moralis belső drámáját közvetíti (morális ember = akinek van belső tartása)
• Az emberi létről való elmélkedésének összegzése
• Költő-erkölcsi magatartásának vezérfonala
• A hírmondót az teszi különössé, hogy nem avatkozik bele a napi jelenség szintű hírekbe, őt az
általános értékű lényegi kérdések, hírek foglalkoztatják

• Az igazi nagy művész nagy magatartása bontakozik ki a versből

Jónás könyve - 1938

• 1938-ban a Költő gégeműtéte után jelenik meg a Nyugatban

• a mű keletkezésének körülményei: a költő személyes sora, halálos betegsége, a fasizmus

térhódítása

• Babitsot saját testi szenvedésein kívül az emberiségre váró kínok is gyötörték, a modern
civilizáció önpusztításának látomása már megjelent korábbi verseiben is

• alapja Jónás Próféta könyve, a bibliai történet párhuzam a saját léttörténetével

• két helyen tér el a Bibliától

1. a Bibliában Jónás kéri, hogy vessék a tengerbe, Babitsnál elbújik
2. a bibliai történetben Ninive lakói megtérnek, Babitsnál kigúnyolják Jónást

• műfaja: elbeszélő költemény -› lírai önéletrajz/vallomás -› Jónás személyében jelenik meg

• szellemi önéletrajz, a bibliai Jónás könyve sajátos ábrázolása, parafrázisa
• Isten látja át a kozmikus világ egészét, nem ember dönt az élet és halál közt
• négy részből áll, szerkesztési elve a késleltetés
• naturalizmus is belevegyül, hiszen Jónás a cethal gyomrában volt 3 nap, 3 éjjel
• ellentétekből építkezik: Jónást elhívja az úr, megszökik, Isten megbünteti, megmenti
 • Jónás meggyőződik arról, hogy Ninivének pusztulnia kell, az az Úr nem pusztítja el
• Jónás alakja egyszerre magasztos és komikus figura, éppen ezért groteszk
• tök és Ninive párhuzama: a tök tönkre ment, sajnálja Jónás, pedig semmit sem tett érte, de
Ninivét Isten maga teremtette és a saját alkotása ment tönkre
• szökésében általános emberi magatartásforma jelenik meg -› a sorsa elől menekülő ember
• Babits ebben a művében a küldetésvállalásra, az erkölcsi kötelességvállalásra, a költő
feladatára figyelmeztet -› a prófétaszerep vállalására
• hangneme egyrészt patetikus, másrészt ironikus-komikus
• irónia: szavak, szókapcsolatok, melyek a nyelv nyersebb rétegeiből valók (rühellte)
• patetikus: nyelvi anarchizmus – a nyelv bibiliai ódonsága (Elbocsájtá’, Fölkele, méne)
• végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől, nem hallgathat, ha szólnia kell

- Kezdetben Babits elzárkózik a politikától.

- Petőfi szerint a költőnek feladata dolgozni a jövőért, ám Babits ettől teljesen elzárkózik.

- Babits Mihály homo aesteticusa (-›A világtól való szemlélődő elvonulás és az erkölcsi ítéletektől
való tartózkodás.) teljesen megváltozik homo moralissá (Erkölcs alapján járó ember).

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma” - aki nem szólal fel, az is bűnös -› az embernek felelősségei
vannak, nem menekülhet előle -› fel kell emelni a szavát, ha nem teszi ugyan olyan bűnös ember
lesz, mint a többi -› nem jogköre ítélkezni, de fel kell szólalnia
ÖSSZEHASONLÍTÁS

Jónás könyve Jónás Próféta könyve

Mindkettőben Jónás elbújik a hajófenékre és mindkettőben álomba szenderül
Kidobják a tengerbe-› Isteni büntetés miatt
Jónás maga mondja, hogy vessék a tengerbe, mert
Jónás ott akar megfulladni a hajófenéken, azt
ezáltal megmenekülhet a vihartól -› nemes
akarja, hogy hagyják ott -› gyáva
Mindkettőben 3 nap, 3 éjjelt tölt Jónás a cet gyomrában, mindkettőben megbánja bűneit, és mindkettőben
úgy dönt, hogy elmegy Ninivébe és teljesíti Isten parancsát
részletezőbb, árnyaltabb- -› egyszerű, gyáva, a Bibliában nincs úgy részletezve -› cethalba
ironikus, humoros, gúnyos kerül, megbánja bűneit, majd kikerül)
Teljesíti az Isteni parancsot -› háromszor prédikál
Jónást nem veszik komolyan, kinevetik, bohócnak
Meghallgatják a Prófétát, komolyan veszik,
nézik, a többség nem foglalkozik Jónás
megbánják bűneiket
prófétálásával (páran megtérnek)
Jónás kivonul
Részletes a kivonulása A kivonulása a fantáziánkra van hagyva
Menedéket nyújt neki a növény
Tök levele a menedék -› féreg elpusztítja a tököt
Ricinusbokor
-› igazságtalan Jónásra nézve
Megbocsát Isten, bár a Bibliában jobban -› ott megbánják a bűneiket
Jónás imája - 1939
• lírai alkotás, műfaja ima, könyörgő fohász, nem kötődik a cselekményhez

• a Jónás könyve után egy évvel jelenik meg, az elvállalt próféta szerepét értelmezi.

• költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez a „Gazdához” intézett fohász

• a közeli halál gondolatára felhatalmasodik benne a tettvágy, kész követni a Mindenható

parancsait, itt is maga Babits Jónás

• Két nagy mondatból áll a vers.

o 1-6.sor: a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik: panasz, hogy a sorsa szétesik, önvádolás,
patak-hasonlat, szabályos verselés -› nyugodt, nyugalom
o 7-26.sor: újra szólni akar, bátran és nem bujkálva, a közeli halál tudata sürgeti, hogy a
Gazda, az Isten parancsait követve szóljon addig, míg hátralévő élete, a politikai hatalmak
engedik, áradásként ömlenek a sorok

• tenger motívum -› cél, megérkezés, beteljesedés jelképe

• csonka sorok-› nyugtalanság, zaklatottság

• Dac helyett könyörgés és alázat jelenik meg. Könyörög, hogy kapjon feladatot amíg lehet -›
prófétálhasson, költhessen.

• Sok benne a sorátlépés, enjambement; felrúgja a ritmikai egységeket -› érzelemkifejezés; nem

részletesen átgondolt -› szabad versre emlékeztető; astrofikus -› strófa nélküli vers

• szimbolika: gazda = Isten; cethal = halál

• Patak és a tenger képe: természeti kép, kezdet és a vég-› patak-tenger kapcsolat; a

beszédfolyam szimbóluma

• páros rímeket alkotó tiszta asszonáncok folyamatosságot érzékeltetnek-› ez ad sodró

lendületet a versnek, és kelti a homogenitás, megszakítatlanság érzését

• tiszta asszonánc: olyan sorvégi szótagok csengenek össze, amelyekben a magánhangzók

megegyeznek, a záró mássalhangzók pedig vagy azonosak, vagy egymás zöngés-zöngétlen
párjai, vagy azonos helyen képződnek. Az asszonánc egy sajátos lehetőség a magyar
költészetben.
Balázsolás
• Szent Balázs püspök, torokbajban szenvedők védőszentje -› Balázs-áldás
• műfaja: könyörgés vershelyzet: maga a balázsolás
• cím egyetlen szó: utal a vers tartalmára és a kezdő képre
• E/1 megszólaló bizalommal fordul a szenthez, segítséget remél.
• Nem a műtét sikerességéért imádkozik, hanem hogy bele tudjon nyugodni a halál tényébe
• Téma: halálfélelemtől való megszabadulás -› arra keresi a választ, hogyan lehet méltóággal
elviselni a szenvedést, megküzdeni a halállal -› a költő félt a műtéttől, gyermekkori
balázsolással próbált megszabadulni a félelemtől

• Hangneme: elégikus, de néhol az irónia és az önirónia is megjelenik-› irónia oka a

távolságtartás; szeretne visszamenekülni a boldog, szorongásmentes gyermekkorba, de tudja,
hogy ez lehetetlen

• Vers beszélője: életrajzi alak, lírai én: Babits Mihály, vallomásos jellegű személyesség; több
életrajzi esemény

• fogalmazásmódja egyszerű, őszinte hangján szólal meg.

• Motívum: a gyermek és a felnőtt én megjelenése, életérzései

• Formailag: astrofikus, nem oszlik versszakokra, egy tömből áll

• Verselése: időmértékes, jambusok, 8 és 12 szótagos rímtelen sorok váltakoznak

 Gyakori az enjambement (áthajlás): mindennek a feszültség megteremtésében van
szerepe
 Váltakozó tempó, szaggatott beszédhelyzet -› zihálás, egyetlen, ziháló
beszédfolyamként elmondható a vers
• Szerkezete:
 1.egység: gyermekkori emlék felidézése, gyermeki bizalom kifejezése; „Szépen
könyörgök, segíts rajtam Szent Balázs!” – felidézi a régi, ijedt énjét, amibe önirónia
is kerül

 2. egység: felnőtt lírai én helyzetét írja le; úgy kér segítséget, hogy már nem hisz
benne; fel akarja idézni a gyermeki hit illúzióját; egybeolvad a felnőtt és a gyerekkor
virága

 3. egység: felnőtt testi-lelki szenvedéseiről szóló őszinte vallomása; ritmusa

felgyorsul, a mondatok széttöredeznek; pontosan leírja a betegségeit és tüneteit;
haláltól való rettegés miatt Szent Balázshoz fordul

 4.egység: párhuzamot vél felfedezni a saját sorsa és a mártír sorsa között;

belenyugvás önnön helyzetébe; Szent Balázs megismerte a kínzást, halált, erőt
merít belőle az író; a vers végére nem kéri már a megmentést, csak a halállal
való megbékélésben kér segítséget

• A gyermeki könyörgéssel induló vers mélyén valójában ez a férfias elszánás rejlik,

hogy méltósággal fogja elviselni a sorsát

• A mondatformálás ismét szabályossá válik, a beszélő önmagához fordul. Példaként

szolgál a szent sorsa, szenvedése és halála.
Mint különös hírmondó:
- Babits költészetének egyik legátütőbb remeklése.

- Együtt van ebben a versben mindaz a gondolat, eszme, amely a költő világszemléletében
esztendők óta felgyűlt, amit költeményekben már sokszor kifejtett.

- A vers egyetlen hatalmas mondatból áll, belső monológszerű.

- Erre utal a verselése is: az időmértékes verselés csak néhol tisztul ki, ott hexameter, sok
licenciával, ez is a próza felé viszi el az áthajlásokkal együtt, és erősíti a belső monológ jellegét,
belső feszültség van benne.

- A vers egy hasonlati részre és még egy részre tagolható.

- A költő a hírmondó szerepét veszi fel: hegy tetején ül, botja van, hírt hoz.

- Úgy tűnik eleinte, hogy nincs is semmi híre.

- Nem avatkozik bele a napi jelenségszintű hírekbe, őt a lényegi kérdések, hírek foglalkoztatják.

- Megtalálhatók olyan elemek, amelyek a prófétát a jelenhez kötik, így azonosíthatjuk a lírai énnel:
gépfegyvert próbál a szomszéd, autó hangja, város lámpái.

- A vers példázatszerű.

- A lírai én és a próféta mondanivalója is az ősz, a szent Ritmusnak, az örök szerelem nagy

ritmusának a fölfedezése.

- Az embereket nem érdekli ez a hír.

- Őket az érdekli, ami körülöttük van: új találmányok, városépítés, stb.

- A próféta ezekről nem tud, fényévnyi távolságra van a várostól és ezek a dolgok semmit sem
jelentenek az ő híréhez képest, amit mindenki tud.

- Ez persze csak ironikus.

- A költő a költő és olvasó viszonyáról ír: a költő mély és örök dolgokat mond, az olvasó nem érti
meg, a napi dolgokról követel híreket.

- A költő a természeti élet nagy törvényeiről akar szólni.