Arthur Rimbaud (1854–1891)

Élete: (artür rembó)

 Charleville-ben született (anyja kisbirtokos családból származott, apja gyalogoskapitány
volt).
 Érettsége miatt egy osztályt ugorhatott. Latin nyelvű verseivel lenyűgözte tanárait és
diáktársait.
 Életművét 16 és 19 éves kora között írta
 Gyermekként minden ellen lázadozott, 1870-ben szökött meg először otthonról – ezzel
megkezdődött kb. 20 évig tartó csavargása
 Verlainnek csupán verseit szerette volna bemutatni, ám az ismert költő elhagyja
Rimbaud miatt családját, bevezeti őt a párizsi bohém művészvilágba, együtt kóborolnak
egy évet. Mikor Rimbaud „szakítani” akar Verlainnel, az féltékenységből pisztollyal
meglövi
 1891-ben daganat támad jobb térdén, amputálják a lábát, de nem tudják megállítani a
kórt, s ez évben meghal
Írói-költői tevékenysége:
- A világirodalom „csodagyereke”, a „kamasz Shakespeare” (Victor Hugo).
- Elődeit egyrészt követte, másrészt parodizálta.
- A kozmikus látomások költője lett, példaképe Baudelaire volt.
- Látnok-levelek: ars poeticáját fogalmazta meg bennük.
● A költőnek látnokká kell válnia.
● Azáltal válik látnokká, ha összes érzékét megkeresi (szeretet, szenvedés, őrület). Kiüresíti
magát, majd csak az érzések sűrített lényegét tartja meg.

A magánhangzók szonettje (1871, szonett):

- A hangokat először különböző színekkel azonosítja, majd a színeknek megfelelő
látomásokat fűz hozzájuk.
● Á: fekete (legyek, árnyak)
● I: piros (kihányt vér, női ajak)
● Ő: kék (ítéleti harsonák hangja, földöntúli csend)
● É: fehér (hűs párák, tiszta sátor, halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs
gleccser)
● Ü: zöld (a nyugodt tenger tánca)
- A látomásokban egymás mellé kerülnek a szenny és a tisztaság, a rút és a szépség
képei.
- Emelkedő tendencia: a bűzös szennytől jut el az anyagtalan csönd szférájába.