Charleville-ben született (anyja kisbirtokos családból származott, apja gyalogoskapitány volt). Érettsége miatt egy osztályt ugorhatott. Latin nyelvű verseivel lenyűgözte tanárait és diáktársait. Életművét 16 és 19 éves kora között írta Gyermekként minden ellen lázadozott, 1870-ben szökött meg először otthonról – ezzel megkezdődött kb. 20 évig tartó csavargása Verlainnek csupán verseit szerette volna bemutatni, ám az ismert költő elhagyja Rimbaud miatt családját, bevezeti őt a párizsi bohém művészvilágba, együtt kóborolnak egy évet. Mikor Rimbaud „szakítani” akar Verlainnel, az féltékenységből pisztollyal meglövi 1891-ben daganat támad jobb térdén, amputálják a lábát, de nem tudják megállítani a kórt, s ez évben meghal Írói-költői tevékenysége: - A világirodalom „csodagyereke”, a „kamasz Shakespeare” (Victor Hugo). - Elődeit egyrészt követte, másrészt parodizálta. - A kozmikus látomások költője lett, példaképe Baudelaire volt. - Látnok-levelek: ars poeticáját fogalmazta meg bennük. ● A költőnek látnokká kell válnia. ● Azáltal válik látnokká, ha összes érzékét megkeresi (szeretet, szenvedés, őrület). Kiüresíti magát, majd csak az érzések sűrített lényegét tartja meg.
A magánhangzók szonettje (1871, szonett):
- A hangokat először különböző színekkel azonosítja, majd a színeknek megfelelő látomásokat fűz hozzájuk. ● Á: fekete (legyek, árnyak) ● I: piros (kihányt vér, női ajak) ● Ő: kék (ítéleti harsonák hangja, földöntúli csend) ● É: fehér (hűs párák, tiszta sátor, halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser) ● Ü: zöld (a nyugodt tenger tánca) - A látomásokban egymás mellé kerülnek a szenny és a tisztaság, a rút és a szépség képei. - Emelkedő tendencia: a bűzös szennytől jut el az anyagtalan csönd szférájába.