Valódi felnyíló száraz: Levélmódosulás: Kacs: Az egész levél vagy valamely része Virágtájak: Takarólevel tája periantium: A virág
Virágtájak: Takarólevel tája periantium: A virág takaróleveleit
Tüsző: Follikulusz, monokarp termőből, szuperior magházból
fejlődik, hasi varraton nyílik, hunyorfélék.
Hüvely: legumen, monokarp termőtájból szuperior magházból
fejlődik , hasi varraton és háti középéren nyílik, pillangós virágúak
Becő: szilikva, cönokarp termőből szuperior magházból, hártyás
középvonal kettéosztja, alulról fölfele nyílik a termőlevelek
összenövési vonalán. Megnyúlt termés, hosszabb, mint széles.
Becőke: szilikula, a becő kiszélesedő rövid formája, Lehet szív alakú,
kerekded, ovális, a termőlevelek főerén hártyás szárnyat viselő.
keresztesvirágúak
Tok: kapszula, a legváltozatosabb, kialakulhat alsó, felső, közép
állású magházból, gyakran rekeszekre tagolt, felnyílás: kopács lyuk
fog kupak. Szegfűfélék
Valódi zárt száraz:
Szem: kariopszisz, egy vagy 2 termőlevélből, szuperior magházból
fejlődik, mindig egy magot tartalmaz, pázsitfüvek sások
Makk: glansz, több termőlevélből, alsó felső közép állású együregű
magházból fejlődik. Kupacs buroklevél kapcsolódik hozzá,
bükkfafélék
Lependék: pterodium, a makk termés szárnyas alakja, terméshélyból
fejlődik a szárny, szilfa félék
Aszmag: nukula, monokarp termőből, szuperior magházból, csoportot
alkot nukulárium. Termésfal vékony, ritkán fásodik, Boglárka, rózsa
Oszló/Hasadó termések:
Ikerlependék: szamara, 2 termőlevélből, felsőállású 2 rekeszű
magházból, éréskor 2 egymagvú lependékre hasad. juhar
Makkocska: karcerulusz, cönokarp termőből felsőállású magházból,
éréskor 4 egymagvú résztermésre esik szét. ajakosak
Papsajt: mályvafélék, résztermésekre eső
Valódi húsos:
Bogyó: uva, szuperior magházból fejlődő, cönokarp termés, Az
exokarpium vékony viaszos héj, mezo és endokarpium egyben van,
burgonya szőlő
Álbogyó: bakka, ribizke
Narancstermés: heszperidium, szuperior, cönokarp szünkarp
termőből fejlődik, exokarpium bőrszerű, rücskös, illóolajokkal,
mezokarpium szivacsos, fehér szövet, endokarpiumban érésko
szőrsejtek diferenciálódnak.
Csonthélyas termés: drupa, felső közép alsó állásó magházból, lehet
monokarpikus cönokarpikus, exokarpium hártyás, bőrszerü,
mezokarpium húsos, ízes, endokarpium elfásodott, kemény, holt
sejtek; kőmag putamen
Cönokarp ál: Kaszat: akénium, 2 termőlevélből fejlődő termőböl, 1
üregű inferior magházból fejlődő nagyméretű húsos termés. kiszáradó
fel nem nyíló termésfal fészkes virágzatúak
Ikerkaszat: diakénium 2 termőlevélből álló termőböl, alsóállásó
magházból kialakuló, 2 kaszatra oszló termés. a terméstartó tartja
össze a résztermések, ernyősvirágzatúak
Kabak: peponium, 3 termőlevélből felépülő termőből inferior
magházból fejlődő nagy, húsos termés. Külső kemény termésfal,
közéső termésfal parenchimatikus, belső laza szivacsos lédús, benne
magok. tökfélék
Apokarp csoportos ál: Szamóca: fragum, szuperior, apokarp termőtáj
termőiből apró aszmag termések fejlődnek.vacok húsosodik
Csipkebogyó: cinarrhodium, inferior apokarp termőtájból, vacok fala
nem túl vastag, érésre pirosodik, ízesedik benne aszmag termések, c
vitamin, rózsafajok
Almatermés: pomum, alsóállású apokarp termőtájból, vacok húsos,
benne valódi termések tüsző csoportot képeznek, rózsák
Ál terméságazatok: Ananász: szorokarpium, füzérvirágzatból
fejlődik, bogyóterméseken kívől a virágok támasztólevelei is
elhúsosodnak.
Fügetermés: szükonusz, serlegvirágzatból fejlődik, kehelyszerű
virágzati tengely elhúsosodik, benne aszmag termések.
Eper: szorozus, barka virágzatból fejlődik, a képződő aszmag
terméseket az elhúsosodó lepelevelek zárják közre, együttesen alkotva
az eperszemet, eperfák
Hagyma: bulbusz föld alatti hajtásmódosulás rövidszártagú húsos
allevelek csupasz és hártyás buroklevelekkel takart. Részei:
rövidszártagú hajtástengej, mellékgyökérrendszer, húsos allevelek,
hónaljrügyek, hártyás buroklevelek, csöves asszimiláló levelek,
lomblevelek és a virág kezdeményei a fejlődő hajtáson
Gyökérmódosulás: Raktározó gyökér: Típusai: raktározó
karógyókér: A főgyökérrendszer tengelye vastag, benne
raktározószövet, A raktározás lehet: faparenchima sejtekben,
háncsparenchima sejtekben, parechimatikus szövet nyalábjai közt.
Gyökérgumó: A gyökér lokális megvastagodása. Létrejöhet fő, mellék,
oldal gyökérrendszereken is. Gömbös gyökérgumók, vagy hengeresen
vastagodott lehet. Legtöbbször a bőrszövet alatti kéreg raktároz.
Vegetatív szaporítószerv is lehet. Ikergumó: Talajlakó orchideákon
minden évben egy gyökérág megcastagszik, segíti a kitartást.
Gyökértövis: Hegyes, kemény, korlátolt növekedésű oldalgyökér,
vagy hajtáseredetű gyökér. A csúcsmerisztéma sejtjei kemény és
vastagfalú sejtekké differenciálódnak. Egyes pálmafajokra jellemző.
Léggyökerek: Hajtáseredetű, pozitív geotropizmust mutató gyökerek a
talaj feletti szerveken.(Valódi, kapaszkoró, támasztó, koronagyökerek,
táplálékszállító). Légzőgyökerek: Mocsaras, áradásos területeken a
növények felszínközeli gyökereiből negatív getróposan fejlődő
gyökerek. Nagy sejtközötti járatokat tartalmaznak.
kapaszkodásra alkalmas kaccsá módosul. Fejlődhet a levelek végén, a
levégerinc folytatásaként, vagy az egyes levélkék helyett is. Tövis: A
teljes levél, vagy egy része különböző mértékben fásodó tövissé
módosulhat. Rovarcsapda: A levelek rovarfogásra módosulnak. 2
típus: ragadós levelek tentákulumokkal vagy análkül összehajolva
ejtik csapdába a rovart, a levél egy konténert képez amibe a rovar
beleesik. Általában nitrogén szegény lápi talajon élnek. Redukált
levelek: Bizonyos körülmények közt a levelek fölöslegessé válnak.
Szárazságtűrő növényeknél teljes mértékben redukálódhatnak. A
heterotrófon táplálkozók közt egyátalán nem fejlődnek levelek, a
szaprofitonokon pikkelyszerű levelek. Raktározó levelek: A
lomblevelek ritkán raktároznak, a raktározó szövet a sziklevélben,
allevélben gyakoribb.
Hajtásmódosulás föld feletti: Kacs: cirrhusz, kapaszkodásra
szolgáló, vékony, csavarodó hajtásmódosulás. Lehet egyszerű vagy
elágazó. Tövis: szpina, Védőszervvé módosult, kemény, hegyes
hajtás. Lehet szártövis, vagy ágtövis, egyszerű és elágazó. Kladódium:
Levélszerűen ellaposodó, bilaterális szimmetriájú, modulokkal
korlátlanul növekedő szárrendszer. Asszimiláló lombleveleket nem
visel. Helyette a húsos modulokban van asszimiláló szövet. A virágok
a szárvégeken jelennek meg. Levélszerű szár: fillokládium, A szár
dorziventrális levélformát vesz fel. A levélszerű szár felületén
csökevényes levelek fejlődnek. A virágok ezek hónaljában fejlődnek.
Sarjhagyma: bulbillusz, Föld feletti hajtásokon a levelek hónaljában,
vagy virágzatban rügyekből fejlődő apró hagymácskák. Klonális
szaporítószerv. Sarjgumó: tuberulum, Föld feletti szárakon a levelek
hónaljában lévő rügyekből alakulnak a rügytengely elhúsosodásával.
Klonális szaporodást szolgálják. Inda: szarmentum, A földfeletti
hajtás erősen megnyúlt internódumai végén tőlevélrózsák képződnek.
Klonálisan is szaporíthat ha elszakad.
Hajtásmódosulás föld alatti: Gumó: tuber, föld alatt megvastagodott,
rövid szártagú szárrészlet pikkelylevelekkel és rügyekkel. A földalatti
oldalágak helyi megvastagodásai az ággumók. Gyöktörzs: rizóma,
rövidszártagú, általában vastag, a csomóin pikkelyleveleket vagy
azok ripacsait viselő kitartó szaporító hajtás. Lehet korlátolt
növekedésű, szimpodiális elágazású, korlátlan növekedésű,
monopodiális. Tarack: sztoló, A rizómához hasonló, de hosszabb
szártagú és vékonyabb. Gazdagon elágazó. Hagyma: bulbusz, rövid
szártagú, húsos allevelekből szerveződik. Lehet csupasz, vagy hártyás
buroklevelekkel takart. Egyes hagymaleveleknek a föld feletti része
fotoszintetizál, másoknak a föld alatt marad. Hagymagumó:
bulbotuber, Átmenet a hagyma és a gumó közt. Hagyma sajátosság a
nagyfelületű hártyás buroklevelek, gumó sajátosság a megvastagodott
raktározó szárrészlet. Gyakran rövid életű.
Elágazás típusok: Villás(dichotómikus): A szár csúcsmerisztémája 2
egyenlő értékű hajtást hoz létre. Az első szárazföldi növények
szárrendszere, a harasztoknál gyakoribb.
Álvillás(pszeudodichotómikus): A tengely csúcsrügye lehullik, vagy
korlátolt növekedéésű szervvé alakul, és az alatta lévő 2 oldalrügyből
képződik 2 egyenrangú hajtás. Közalapos(monopodiális): A legtöbb
magvas növényre jellemző. A csúcsrügy mindvégig megmarad,
gyarapítja a növény tengelyét. A tengely hónaljrügyeiből a
főtengelytől gyengébb fejlettségű oldalágak fejlődnek.
Áltengelyes(szimpodiális): Ha a csúcsrügy elpusztul és egy oldalrügy
hoz létre újabb hajtást, amely tengelyirányba tolódik, lombosfáinkra
jellemző.
Lomblevél: Az asszimiláló szövetében történik a szerves anyag
beépítésének a zöme. Méretük mm től m ig változhat. Többségük
élettartama néhány hónap. De a fenyők, örökzöldek levelei 10 évig is
élhetnek. Heterofillia: Környezeti tényezők hatására kifejlődő
különböző levelűség. Leggyakoribb formája a dimorfizmus, a
növényen 2 féle asszimiláló levél fejlődik. Pl vizi növények.
Heteroblasztia: A száron a fejlődés sorrendjében különböző alakú
levelek figyelhetők meg. Más alakúak a sziklevelek, a primer
lomblevelek, és az ezt követően kifejlődő levelek. Pl akác. Anizofillia:
A heterofilliának az az esete, amikor egy nóduszon 2 különböző
méretű vagy alakú levél fejlődik. A legtöbb levél alapra, nyélre és
lemezre tagolható.
Csíra: a mag embríója, a zigótából fejlődik, kialakulásának folyamata
az embriogenézis, részei: rügyecske, gyököcske, sziklevél. A plumula
már a mgban fejletlen leveleket, primer lombleveleket fejleszthet. A
csíratengely sziklevél fölötti szárrésze az epikotil, a sziklevél alatti
pedig a hipokotil. A sziklevelek ülők, vagy nagyon rövid nyéllel
kapcso-lódnak a csíratengelyhez. Lehetnek raktározó szövetben
gazdag vastagok, vagy vékonyok. A növény első fotoszintetizáló
leveleivé fejlődhetnek. A csíra lehet egyenes vagy hajlott.
Embrigenezis: Nyitvatermők közt a fenyőféléknél a zigótának
kezdetben csak a magja osztódik, így 4-8 vagy több magot tartalmazó
cönocitikus proembrió keletkezik. A magok a proembrió bazális
végébe vándorolnak, ahol 4 sejtszintet képeznek. A felső sor sejtjei
eltűnnek. Az alatta lévők tápláló sejtek lesznek. A következő réteg
sejtjei létrehozzák a csírafügesztőt, a szuszpenzort. Az embrió
kialakításában a legalsó sor sejtjei vesznek részt. A zárvatermőknél: A
zigóte első osztódása legtöbbször inequálisan egy transz-verzális fallal
történik. A továbbiakban a bazális sejt kalaza felé differenciálódó
utódsejtjeiből nyélszerű csírafüggesztő fejlődik. Az embrió-képződés
első stádiuma a gömb stádium. Ebből formálódik a szív stádium, majd
a torpedó stádium. Közben kialakul kalazálisan a plumula, a
mikropille irányába pedig a radikula.
jelenti. A kétsziküeknél két külön virágtájat alkotnak, a csésze és
sziromtájat, a virág heteroklamideusz. Az egysziküeknél a
takarólevelek egyfélék, lepellevelek, a virág homoklamideusz. Ha
takarólevél nélküli a virág akkor apoklamideusz. Csészetály: kalix.
Egy csészelevél a szepalum. Általában zöldek. Mályvaféléknél
álcsészét alkot. Redukálódhatnak szőrökké vagy pikkelyekké. A
csészelevelek is összenőhetnek egymással, ekkor szünszepál. Ha
szabadok akkor koriszepál. Sziromtáj korolla: A sziromlevél
tudományos neve petalum. Lehet szünpetál, ha összeforrt, és
koripetál ha szabad. Szünpetálnál az alsó proximális csöve a tubus,
a torka a faux, pereme a limbus. A szabad sziromlevél alsó
elkeskenyedő része a köröm. Lepeltáj perigonium: A
homoklamideusz virág takaróleveleinek az összessége, egy
lepellevél a tepalum. Szüntepál ha forrt a lepeltáj, koritepál ha
szabad. Lehetnek élénk színűek, zöldek, barnák. Vastag vagy
hártyás pikkelyekké is redukálódhatnak. A szüntepál lepeltájon
melléklepel jelenhet meg., ami a lepelcső kinövése.
Porzótáj andrőceum: Porzólevelekből áll. Egy porzólevél a
sztamen. A porzó egy porzószálból, filamentum, és a portokból,
antera áll. Az anterák 2 portokfélből, teka állnak, amiket
konnektivum kapcsol össze. A tekák 2-2 pollenzsákra tagoltak. Az
antéra felnyílási hely a sztómium. A mikrospórák tetrádokban
keletkeznek. Egy pollenzsák teljes pollentartalma a pollinium. Ha a
przólevél a csészelevéllel van fedőhelyzetben akkor episzepál, ha a
sziromlvelekel akkor epipetál. Ha a porzóleve-lek nem egyforma
hoszúak, főporzósságról beszélünk. Az egymással összenőtt
filamentumok falkákat képeznek. Egyfalkás a japán akás, kétfalkás
a pillangósvirágúak, többfalkás a citrusfélék. Ha a portokok nőnek
össze akor csőporzó keletkezik. A termővel összenőtt porzólevelek
porzóoszlopot alkotnak.
Termőtáj günőceum: Termőlevelek a karpellumok. Egy vagy több
termőlevél összehajolva vagy össze-nőve üreget vagy üregeket
alkot. Az így keletkezett termő, pisztillum csúcsán a bibe szolgálja
a pollen-szemek felfogását, a megtermékenyítést, és a mag-
kezdemények maggá fejlődését. Ha a termőtáj több termőből áll
apokarp, ha egy termőlevél összezáró-dásával keletkezik
monokarp. Ha egy termő van de több termőlevélből épül fel
cönokarp, benne cönö-karp termő. Monokarp termő is lehet, ez
monokarp günőceum. Minden más günőceum polikarp. A
rekeszekr osztott cönokarp termő neve szünkarp termő. Ha a
rekeszek részlegesen tagoltak parakarp termőről beszélünk. A
tagolatlan üregű cönokarp termőt lizikarpnak mondjuk. A termő
alsó kiszélesedő része a magház, belső felszínén fejlőd-nek a
magkezdemények. A magkezdeményket létre-hozó szövetet
maglécnek nevezzük. A magkezdemények magházban való
helyzetüktől függően beszélünk bazális, axiális, anguláris,
marginális, parietális.
Ovulum felépítése: magkezdemény, teste a nucellusz, itt megy
végbe a makro, sporo és gametogenézis. Külső és belső
integumentumokkal borított, a magkezdemény dizstrális részén.
Embriozsák alatti proximális vége a kalaza, ezt köldökzsinór köti
össze a placentával. Szerepe a magkezdeméyn táplálása. Lehet
egyenes állású, hajlott, visszahajlott.
Bibeszál, bibe: szillusz, sztigma. A termő magházának disztrális
folytatásai. A termőlevelek összahajló csúcsának megfelelő
szövetévől származnak. A sztillusz laza sejtközötti járatokban
gazdag szövezében növekszik a pollentömlő. Ha mérete rövid ülő
bibéről beszélünk. A sztigma a termőnek a pollenszemek
felfogására szolgáló disztrális része, vastagon kutikulázott
mirigyepidermisze segíti a pollenszemek megtepadását.
Virágzat: Lehet egyszerű és összetett. Egyszerű lehet
fürtös(racemozus), és bogas(cömózus).
Racemózus virágzatok: Fürt: racemusz, A virágzati tengely csúcsa
felé rövidülő kocsányú virágok, bimbók alkotják. A tengelyen a
virágok a spirális átellenes és örvös elrndeződést követhetik. A
legtöbb keresztesvirágú. A virágzati tengely lehet murvaleveles, és
hajlékony is. Füzér: szpika, A virágzati tengelyhez a virágok igen
rövid kocsányokkal kapcsolódnak. A virágzati tengely merev, felálló.
Barka: amentum, egyivarú virágokból felépülő fűzér, ahol a tengely
lehet hajlékony, ezért a virágzat lecsüngő, másoknál a virágzat felálló.
Elvirágzás után egészben hullanak le. Torzsa: szpadix, Vaskos, esetleg
húsos tengelyű füzér. Egyivarú virágokból építkezik. Gyakran
fellevelek kapcsolódnak hozzá. Sátor: korimbusz, A tengelyen
proximális irányba a virágkocsányok egyre hosszabbak, ezért
virágnyílásra a virágok közel egy magasságba kerülnek. Ernyő:
umbella, A virágzati tengely rövidszártagú, ezért a virágok kocsányai
látszólag egy pontból erednek. Az ernyő sugarai a kocsányok. A
kocsányok eredésénél látható fellevelek a gallárlevelek. Gyakoribb az
összetett ernyő. Gomb vagy fejecske: kapitulum, a rövidszártagú
virágzati tengelyen a rövidkocsányú virágok sokasága gömb vagy
félgömb formát alkot. Fészek: kalatidium: Látszólag nincs virágzati
tengely, mert fészektányért alkot. Gyakran vaskos húsos. A tányér
proximális részén fészekpikkelyek. A tányér felszínén vacokpikkelyek
hónaljában, vagy támasztólevelek nélkül ülnek a virágok. Csöves
nyelves virágok. Mindkettőben inferior günőceum van. Tobozka:
julusz, A virágzati tengelyen fásodott vagy hártyás fellevelek
hónaljában ülnek a virágok.
Cümózus virágok: Forgó: cicinnusz. A forgóban az elnyílt virág alatt
fejlődő kocsánynak az adaxiális oldalán fejlődik az új kocsány. Egy
fölfelé irányuló áltengely jön létre, amelynek vetületén a virágok
kitöltik a teret. Legyzeő: ripidum. A virágok jobbra balra váltakozva
hozzák létre a szümpodiumot. A bogágak azonban egyre rövidebbek
lesznek. Kunkor: bosztrix. Az egymásután fejlődő kocsányok mindig
egy oldalon jönnek létre, és egyenlő hoszúságúak. Vetületén a
bogágak nem egy síkban helyezkednek el. Sarló: drepanium, A
virágok hasonló rendben fejlődnek a kunkor virágzathoz. A
kocsányok viszont egyre rövidülnek, és a virágok is közel egy
magasságban lesznek. Kettős bog: dikázium, A virágban végződő
főtengely alatt 2 egyenértékű, a főtengelyt túlnövő kocsány fejlődik.
Többes bog: pleiokázium, A főtengely virágban végződik, alatta egy
magasságban több virágkocsány fejlődik. Bogernyő: cüma, A
virágzatban egyenlő hosszúságú kocsányok figyelhetők meg örvös
állásban az elvirágzott virágrész alatt. Ecset: antela, A többesbogban a
csúcsvirág alatti kocsányok különböző magasságokban erednek,
szórtak, és különböző hosszúságúak. Csomó: faszcikulusz, A virágok
szórt kocsányai közel egyenlő hosszúságúak a terminális virág alatt.
Serlegvirágzat: hipantidium, A virágzati tengely kiszélesedik és szélei
felhajolnak. A belső felületen fejlődő virágok nyílási rendje
centrifugális.
A vakooláris rendszer: a különféle oldott vagy szilárd anyagokat
halmozó kompartmenek összessége, egyszeres membránnal
határoltak, ezek alkotják a vakoláris rendszert. A sejtalkotók
borítómembránja a tonoplaszt. Fontos szerepet játszik a sejt
homeosztázisában. Fajtái: lebontó, felhalmozó, vegetatív. Lebontó
vakuólumok: A sejt lizoszómái. Litikus vagy emésztő vakuolómoknak
is nevezik őket. Részt vesznek a sejt anyagainak lebontásában,
detoxikálát végeznek, organellumokat, de citoplazma részlataket is
képesek egemészteni. A tartaléktápanyagok hidrolízisében is részt
vehetnek.
Felhalmozó vakuolumok: Ionokat halmozók: A Ca és a Na
felhalmozás a legáltalánosabb. A Ca a növényeknél is alacsony
szintre an beálítva, hogy a veszélyes Ca foszfát ne tudjon kiválni.
Szükség esetén a sejtnedvből gyorsan tud pótlódni. A vakuolum tehát
egy CA raktár. Melléktermékeket halmozók: Meléktermékeknek
azokat az általában szekunder metabolitokat tekintjük, amelyeknek
ontos szerepük van a növény életében. Pl festékanyagok,
gyanták ,illóolajok. Anyagcsre végtermékeket halmozók: detoxikálók.
Fontos tényezők a növényi test fölöslegessé vált, esetleg toxikus
anyagainak iválasztásában. Ezek az anyagok gyakran mérgezőek vagy
kristályok esetében szúrnak. A növény így védekezik az állatok
károsításától. Tartalék anyagokat halmozók: Általában magvakban,
vagy földalatti szervek raktározó alapszöveti sejtjeiben fordulnak elő.
Ismerünk fehérjéket, zsírokat, di oligo poli szaharidokat halmozó kat.
Vegetatív vakuolumok: A növényi test 80-95°-át teszi ki. Ennek
nagyobbik része a vakuoumokban van. A nagy híg vizes oldatot
tartalmazó vakuolumokat nevezzük vegetatív vakuo-nak. A
gyökérszőr sejtekben a tápanyagfelvételben is közvetett tényzői. Részt
vesznek a növekedésées differenciálódásban, a sejttérfogat kevés
energiát igénylő gyarapodásában.
Hajtáscsúcs merisztémák: leveleket rügyeket hoznak létre,
zsurlók/páfrányoknál: egy csúcsejt származéksejtjeiből alakulnak a
szövetek, csúcsejt hárommetszésű, osztódáskor mindhárom irányba
választ le sejteket. Nyitvatermőknél:iniciális sejtcsoport van, disztrális
sejtjeik sokszorozódása miatt nő, proximálisan anyasejtek
zónájaalakul ki möröttük hisztogének alakulnak. Zárvatermők: 2-5
réteget alkotó tunikával borított, ezen belüleső merisztéma sejtek a
korpuszt alkotják, tunika felelős a hajtáscsúcs felületnövekedéséért,
korpusz a hajtáscsúcs belső tömegét növeli. Vannak perimordiumok,
oldalszervek kezdeményei, perimordiumokkal tagolt hajtásvég a
tenyészőkúp. Bőrszövetképző merisztémák a protoderma,
szállítószövetképző a prokambium, kettő közt az alapmerisztéma. A
hajtás csúcsában a belső sejtek kisebb aktivitást mutatnak, ritkábban
osztódnak a külsőknél. Osztódásuk a generatív szervek keletkezésekor
indul meg, ezért ezek a sejtek a várakozó merisztéma nevet kapták. A
hajtáscsúcs merisztémái be is szüntethetik a működésüket. Ha a csúcs
virágot hoz létre, ha átalakul ágtövissé, kaccsá.
Gyökércsúcs merisztémák: a növekedés irányába is
differenciálódnak származéksejtek, ezek kialakítják a kaliptrát. Az
osztódási zóna rövidebb mint hajtásban. A gyökércsúcs központi
sejtjeinek egyy csoportja ritkább osztódásokkla jellemezhető, ez a
nyugvó centrum. Bőrszövetet képző merisztéma a dermatogén,
gyökérsüveg merisztémája a kaliptrogén, a gyökér elsődleges
kérgének a sejtjei a periblémából származnak, központi henger
merisztémája a pleróma. A pleróma prokambiális jellemű sejtjeinek
származéksejtjeiből jön létre a gyökér elsődleges szállítószövete.
Alapmerisztéma jellemű sejtjei pedig a sztélealapszövetet hozzák
létre. Zsurló/páfrány: 1 négymetszésű iniciális sejt. Növekedés
irányába gyökérsüveget, a gyökértest irányába bőrszövet, kéreg, sztéle
sejtjei lesznek. Korpafű/nyitvatermő: fölfelé hajló iniciális sejtcsoport,
ebből lesz dermatogén, peribléma, pleróma, kolumella iniciális,
kaliptrogén. Kétszikűek: 3 iniciális sejtcsoport, alsóból a börszövet és
kaliptra hisztogénei lesznek, ezért a hisztogén neve dermokaliptrogén,
középsőből peribléma sejtek, felső a plerómát hozza létre.
Egyszikűek: pázsitfüveknél nincs kolumella. 3 iniciális blokk, alsó-
kaliptrogén létreehozója, felette a dermatogén és peribléma, legfelső a
pleróma iniciálisa. Liliomféléknél 1 iniciális blokk, kolumella is
fejlődik.
Periciklus: A fiatal gyökérsztéle 1 vagy néhány sejtsor vastag
hengerpalást felülete, amely egy többfunkciós oldalmerisztéma.
Elsődleges merisztéma. Oldalrügyek belőle iniciálódnak, részt vesz a
másodlagos szállítószövet és a másodlagos bőrszövet képzéséban.
Elsődleges merisztéma.
Fellogén: Másodlagos merisztéma a mi a szárak másodlagos
bőrszövetét hozza létre. Idősebb tengelyszervekben a szállítószöveten
kívül eső a kambiumfelülettel párhuzamos merisztéma palást. A
kéregsejtek re és de differenciálódásával jön létre. Sejtjei vékony
falúak, változó számú vakólummal, kloroplasztiszokat és tanninokat is
tartalmazhatnak. Egyféle sejttípusból álló egyszerű merisztéma szövet.
Általában bipleurikus működésű. A legtöbb növény szárán a felület
felé parakérget(fellom) befelé pedig para alapszövetet(felloderma) hoz
létre. Ez a 3 as tagolódású szövet a szárak másodlagos bőrszövete a
periderma. Ha a fellogén már a háncsszövet parenchima sejtjeiből jön
létre, akkor ritidóma. Egyes gyökerek peridermáját is létrehozhatja.
Kambium: Szárak és gyökerek másodlagos szállítószövetét létrehozó
oldalmerisztéma. 2 féle sejtből áll: fuziform iniciális, bélsugár
iniciális. A fuziform iniciálisok tengely irányba megnyúlt hegyes végű
sejtek. Az axiális szállítóelemek képzését biztosítják. A bélsugár
iniciálisok a bélsugár sejteket hozzák létre a másodlagos
szállítószövetben. A kambium származékok bipleurikusan
differenciálódnak. Ha a differenciálódás centrifugális akkor a
másodlagos háncsszövet gyarapszik, ha centripetális akkor a
másodlagos faszövet. A kambium, és a differenciálódó sejtek együtt a
kambiális zóna. A kambiumm származását tekintve lehet elsődleges,
és másodlagos. Elsődleges, ha származási kapcsolatban van az embrió
osztódó szövetével ill. a zigótával. A csúcstól távolabb lévő kambium
sejtek felülettel párhuzamosan osztódnak oldalmerisztémává. Ha a
kambium nyalábokat alakít ki akkot faszcikuláris a neve. Másodlagos
kambium az interfaszcikuláris kambium, a sztélealapszöveti sejtek re
ill. de differenciálódásával létrejövő osztódószöveti felület. A
faszcikuláris kambiumsávok hengerpalásttá egyesülését valósítja meg
a nyalábos szerkezetű szárakban. Bipleurikus, lehet belőle háncs,, fa
vagy parenchima szövet.
Sebkambium: Re vagy differenciálódással létrejövő osztódószövet,
másodlagos merisztéma. A növény bármely részén sérülésekkor a
sebzáró szövetet a kalluszt hozza létre.
Periderma, másodlagos bőrszövet: Az epidermiszt felváltó szövet a
nyitvatermők és az évelő zárvatermők idősebb földfeletti
tengelyszervein, módosult földbeli hajtásain, és az idősebb
gyökérfelületeken. A földfeletti tengelyszervek peridermáját a
fellogén alakítja ki. Új sejtfalak képződésének jellemző síkja
tangenciális. A differenciálódás a legtöbb fajnál bipleurikus.
Centripetálisan differenciálódó sejtjei a fellodermát, a
paraalapszövetet adják. Centrifugálisan a fellom, parakéreg
differenciálódik. A 3 szövet együttesen a periderma. A felloderma élő,
kloroplasztiszokat tartalmazó parencshimasejtekből áll. A parakéreg a
paraalapszövethez képest vastagabb. A sejtdifferenciálódás során para
rakódik a sejtfal cellulózkötegei közé, vagy a para viasz anyagokkal
együtt rétegekben vastagítja a sejtfalat. Emiatt a sejtek korán elhalnak,
levegővel teltek. Néha cserzőanyagokat, gyantát, tanninokat,
kristályokat tartalmaznak zárványok formájában. A para védő szerepét
a fellom parasejtjei látják el. Ez rossz hővezető, vizet levegőt alig
áteresztő. Véd a párologtatás, hőmérsékletváltozás, élősködők ellen. A
szárak és gyökerek peridermája hasonló felépítésű de különböző
eredetű. Gyökereknél a periciklus hozza létre.
Epidermisz: A hajtár elsődleges bőrszövete. Funkciója a védelem,
a vízforgalom szabályozás, gázcsere, különféle anyagok
szekréciója. Hisztogénje a protoderma. Ez antiklinális falakkal
osztódva hozza létre az epidermiszt. Az epidermisz sejtjei
deifferenciálódásuk után már nem osztódnak. Egyrétegű tunikából
egyrétegű 2 többrétegű tunikából többrétegű epidermisz fejlődik.
Sejttípusai: Alapsejt: Nagy központi vakuólummal rendelkező
tangenciálisan ellaposodó sejtek. Lehetnek kocka, téglatest
alakúak, hatszögűek vagy megnyúltak, hullámos antiklinális
falakkal. Kloroplasztiszok csak a harasztok, néhány vizinövény, és
árnyáktűrő növény alapsejtjében figyelhetők meg. A proplasztiszok
legfeljebb leukoplasztisszá differenciálódnak, ezért az epidermisz
színtelen szövet. A sejtek belső fala vékony de gödörkés is lehet.
Külső fala kutinnal átitatottak, felhalmozódhat para, pektin, viasz
is. A felületén kutikula van, ez vízzelszemben véd. A vizi
növények külső epidermiszén nncs kutikula, néhány fűfaj
epidermiszén kovakiválások, egyes fajoknál a maghély epidermisze
alnyálkásodik. Az alapsejtek külső tangenciális falain lévő
kidomborodások a papillák. Légzőapparátus(sztómakomplex):
Sejtjei a zárósejtek és a melléksejtek. A légzőapparátus az
alapsejtek közé ékelődő két vagy több sejtből álló
merisztemoidokból képződő sejtcsoport. A gázcsere és a
párologtatás fő helye. Főleg a leveleken fejlődnek,
atengelyszerveken és viráglevelekben kisebb számban. A
légzőapparátus központja a két zárósejt, ezek közt egy járat van a
sztóma. Ez a rés a belső szövetek felé a légudvarral közlekedik. A
zárósejtekben színtestek, a sztóma nyitásában és zárásában van
szerepük. A zárósejtekhez működésüket segítő melléksejtek
kapcsolódhatnak. Típusok: egyszerű, fenyő,
Amaryllis(zárvatermők, két szembe babszem, és zárósejtek,
protoplasztjuk háromszög alakú, hasi falak alsó és felső szegélyén
kutinléc, zárósejtek a háti fal feé tágulnak), pázsitfű típus(súlyzó
alakú zárósejt, gyakran háromszög alakú melléksejttel, protoplaszt
közepén a sejtfal vastag, a protoplazma csak egy plazmahídon
közlekedik a sejt 2 vége közt). A légzőapparátus a következő
módon jöhet létre: Perigén képződés: A két zárósejt és a
melléksejtek külön iniciálisokból jönnek létre. Mezogén: Egy
merisztemoid sejt inekválisan osztódik. A kisebb, sűrűbb plazmájú
sejt lesz a zárósejtek anyasejtje, a nagyobbik a melléksejtek
anyasejtje. Mezoperigén: Az előbbi 2 típus keveredik, vagyis
legalább egy melléksejt közös eredetű a zárósejttel.
Az alapsejtek közt lehetnek palillák. Rajtuk lehetnek fedő, serte,
kapaszkodó, csalánszőrsejtek.
Rizodermisz: A fiatal gyökerek felszínén található elsődleges
szövet. A gyökércsúcs dermatogénjéből fejlődik. 2 sejttípusból áll:
Téglatest vagy kocka alakú alapsejtekből és gyökérszőrsejtekből. A
gyökérszőr sejtek sűrű citoplazmájú trichoblasztokból
differenciálódnak. A gyökérszőrsejtek fala vékony marad. A sejt
tömegét a központi vakuólum adja. A rizodermisszel borított
gyökérfelületek a hajszálgyökereknek csak a csúcsmögötti rövid
zónáira, a felszívási zónára korlátozódnak. Sejtjei disztrálisan
folyamatosan pótlódnak, így a rizodermisz a növekvő gyökereken
mindig közel azonos felületeket borít.
Ritidóma: Szárakon ha a másodlagos bőrszövet sejtjei a
háncsszövet parenchima sejtjeiből redifferenciálódott fellogén
termékei, a peridermánál dúrvább felszínű, gyakran vastagabb
bőrszövet jön létre. Ez a hánccsal kevert periderma a ritidóma.
Magyarul a kéreg. A másodlagos háncsszövetet is magába foglalja.
Lenticellák: Paraszemölcsök. Fellogénből képződik. A 2 lagos és 3
lagos bőrszövet részét képezi. Parásodott vagy parát nem
tartalmazó falú sejtek laza, a bőrszövetet radiálisan átérő csoportjai.
A bőrszövet síkjából kiemelkednek. A gázcserében van szerepük.
Előfordulnak szárakon, gyökereken és terméseken. Általában
lencse alakúak, konvexek. A sztéléhez közeli peridermákon, a
háncsszövet bélsugarainek irányába képződnek. Először az első
periderma képződésekor jönnek létre.
Parenchima: Kis mértékben specializáltak. Re ill.
dediferenciálódásra képesek a sejtjei, 2 lagos merisztémák
képződnek belőle, regenerálódásban van szerepük. Fa, háncs
szövetben, bélszövet kéregtály, termések, levelek belseje.
Metabolikusan igen aktív sejtek. Izodiametrikus sejtek alkotják. Ha
kloroplasztiszokat tartalmaz klorenchimának, asszimiláló
alapszövetnek nevezzük. Lehet tömött, járatok nélküli is, ilyen a
szárak kéreghatárán megjelenő keményítős hüvely, és a fiatal
gyökerek endodermisze. Iszapban gyökerező és nagy víztartalmú
talajokban élő növények testében a parenchima szövet mindig laza,
nagy, összefüggő járatokkal tagolt, ami a levegőztetés miatt fontos,
ez az aerenchima. A raktározó szövet is parenchima. Magvakban,
gyümölcsökben, termésekben, földbeli módosult szervekben fordul
elő. Olajat, zsírokat, fehérjéket raktároznak. A szárak keményítős
hüvelye is raktározó szövet. Parenchima sejtek a sejtfal
betüremkedéseket mutató sejtek is, melyek egyes szervekben a
rövidtávú anyagszállítás fontos tényezői, ezek a transzfer sejtek.
Vannak olyan parencshima sejtek amik elhalnak, vagy plazmájuk
mucinná, latexé alakul.(pollenek, magok kijuttatása).
Elsődleges merisztémák:
- Embrionális merisztémák: zigóta származéksejtjei → embriót.
- Iniciális sejt: növényit. csúcsain lévő osztódó sejtek.
- Hisztogének: legaktívabb merisztémák. Származéksejtjei
valamely érett szövet sejtjeivé lesznek.
- Interkaláris m: Hajtáscsúcsokban található osztódószöveti sejtek
zónája a szárban. Időleges nyugalom után aktív.
- Merisztemoidok: Csúcsm. térben és időben elkülönült
származékai a növény bármely részén. Magános sejtek
Kollenchima: Izodiametrikus vagy megnyúlt alap merisztéma
sejtekből differenciálódik. Fiatal földfeletti részek szilárdító szövete.
Meabolikusan aktív sejtek, képesek újraosztódni. A sejtek lehetnek
rövid prizma alakúak, vagy hosszúak kihegyezett végekkel. A
sejtfalak egyenlőtlenül vastagodott falúak. Éréssel szchlerenchima
sejtekké alakulank. Irreverzibilisen nyúlik a szervvel együtt, amiben
előfordul. Ugynakkor flexibilis is. A sejtfalak víztartalma igen nagy
67%. Tartalmaz kloroplasztiszokat is. A fiatal sejtekben több az
érettebbe kevesebb plasztisz van, ritkán hiányoznak. Tanninokat is
tartalmazhat. Szár, levél, virág, termés, ritkán gyökérben fordul elő.
Sok egyszikű szárban és levélben nincs. Legtöbbször közvetlen az
epidermisz alatt differenciálódik. Sarkos: 3-4 sejt érintkezésénél
longitudiális sávokban vastagszanak a szerv tengelyével
párhuzamosan futó megnyúlt sejtek. A sarkokban látható a
másodlagos sejtfalanyag lerakódása. Két sejt érintekésénél a felület
vékony marad. Gyakori levélnyélben, szárban. Lemezes: A szár
hosszengelyével párhuzamosan megnyúlt kolenchima sejtek
tangenciális irányultságú falai vastagak teljes hosszukban, miközben a
radiális falak vékonyak maradnak. A vastagodás felülettel párhuzamos
lemezekként jelenik meg. Levélnyélben szárban. Hézagos: Azok a
sejtfalfelületek vastagodnak meg, amellyek sejtközötti járat felé
néznek.
Szklerenhima: vastag 2 lagos sejtfallal rendelkezik, éretten
legtöbbször plazmát nem tartalmazó sejtekből áll, melyek fala ásodott.
Feladat: szilárdítás, támasztás, védelem. Sejttípusai: Rostok:
vastagfalú megnyúlt sejtek. Szklereidák: rövid, változatos alakú
szilárdító sejtek. Rost típusai: xliláris:faszövetben előforduló(lehet
libriform: háncsszövet rostjaira emlékeztetnek, rosttraheidák).
Extraxiláris: faszöveten kívül képződő. Mindkét rosttípusnál
megfigyelhető rekeszes formák is. Ezek éretten is tartalmaznak
protoplazmát, gyakori a raktározó funkció. Szklereidák:
Brachiszklereidák: Izodiametrikusak, gyakoriak a háncsban, kéregben,
termés húsos szövetében. Makroszklereidák: pálcika alakúak. Kemény
maghélyakat, terméshélyakat építik fel. Oszteoszklereidák: orsó vagy
csont alakúak, kiszélesedő véggel. Magban, termésben, kétszikű
levélben lehetnek. Asztroszklereidák: csaillag alakúak.
Faszövet(xlilém): primer(proto meta), másodlagos
Sejtes elemei: Tracheidák: Éretten plazmát nem tartalmazó sejtes
elemek. A legősibb szállító elemek. A szállítás irányába megnyúlt,
prozenchimatikus elemek. Másodlagosan vastagodott falaikon gyakori
az udvaros gödörkés vastagodás, de előfordulnak egyszerű gödörkék,
sőt spirális, gyűrűs, és hálózatos vastagodások is. A vízmozgás a
primer sejtfalfelületeken megy végbe. Tracheák: Több egymás fölötti
kambiális származéksejt érintkező falainak részletes vagy teljes
perforálódásával keletkező vízszállító csövek. Tracheatagokból épül
fel. A tracheatagok mindig öblösebbek, mint az iniciálisaik,
rövidebbek is lehetnek azoknál. Átmérőjük elérheti a fél mm-t is,
hosszuk néhány száz mikrométer. Rövidebbek, mint a tracheidák.
Egy-egy cső disztális vége mindig harántfallal zárt. A csövek közti
vízátjutás általában gödörkéken keresztül valósul meg. A protoxilém
tracheális elemeinek fala gyűrűsen vagy spirlisan vastagodott. A
gyűrűk és a spirálisok lehetnek lazán vagy sűrűn megjelenők.
Prokambrium származékok. Fejlődésük megelőzi a helikális elemek
megjelenését. A metaxilém tracheidáiban és tracheáiban a spirálisok
bizonyos helyeken összekapcsolódnak, és a sejtfal átmeneti formát
képez a létrás vastagodás felé. A gödörkés vastagodás a vízszállító
elemeken általában udvaros, és az érintkező elemek között gödörke
párok figyelhetők meg. A rostok felé ritkák vagy nincsenek gödörke
párok. A harántfalakra nem rakódik másodlagos sejtfal. Több fajnát
többféle nem cellulóz jellegű poliszacharid a vázanyag.
Faparenchima: A faszövetben az egyedüli olyan sejtek, amelyek
sokáig plazmát tartalmaznak, mivel elsődleges funkciójuk a
raktározás. Emellett a másodlagos fában tillisz képzők. Vagyis olyan
sejtek, sejtrészletek létrehozására képesek, amelyek behatolva a
szomszédos tracheák lumenébe eltömik azokat. Kiválasztott anyagaik
gesztesítik a centrális faszövetet. A faparenchima sejtek általában
tégla alakúak, rövidebbek a vízszállító elemeknél, faluk finoman
gödörkézett. A másodlagos faszövetben megkülönböztetünk bélsugár
parenchimákat s axiális parenchima sejteket. A fekvő parenchima
sejtek a bélsugarak fő alkotói a kambium bélsugár iniciálisaiból
származnak. Az álló parenchima sejtek a fuziform iniciálisokból
képződnek. Farostok: Szokták libriform vagy intraxiláris rostokként is
emlegetni. Axilisek, hosszabbak a trachea tagoknál.
Prozenchimatikusak, végeik gyakran elágaznak, néha fodrozottak.
Differenciálódáskor a már differenciálódott faelemek közé hatolnak.
Fásodottak, vagyis sejtfalukba sok lignin rakódik. Kemény fában
vastag falúak, lumenük pontszerű.
Plasztiszok: Színtestek az élő növényi sejtek jellegzetes
kompartmentjei. Legalább 2 membránnal borítottak. Örökítő és
fehérjeszintetizáló rendszerrel rendelkeznek. Sokszorozódásra képes.
Proplasztiszok: Minden plasztisz embrionális formája. Színtelenek.
Leukoplasztiszok: Színtelen színtestek. Raktározó plasztiszok.
Felépítő és lebontó folyamatok egyaránt lejátszódnak bennük. A
raktározott anyagok metabolizmusa mellett részt vesznek a nitrogén
asszimilációban és az aminosav szintézisben. Gömbös, pálcika, orsó
alakúak. Proplasztiszokból keletkeznek. Gyakran odaszállított anyagot
raktároz kristályos formában.
Amiloplasztiszok: Keményítő, amilumot raktároznak. Kisebbek a
kloroplasztiszoknál. Két membránnal borítottak de ezek a kristályos
formában lerakódó keményítőtől fel is szakadhatnak. Jellemző a
gyökerekben, földalatti módosult hajtásban, magvak raktározó
szövetében, tápszövet sejtjeiben.Raktározó szövetben jellemző.
Összetett ap.: ha egyszerre több ponton indul meg a keményítő
lerakódás(kristályosodási góc) Egyszerű ksz.: keletkezik ha 1
kristályosodási góc alakul ki. Félig összetett a ksz. ha 2 v. több kgóc
körül kezdetben saját malyd közös rétegek keletkeznek.
Olaioplasztiszok és proteinoplasztiszok: Olajat és zsírokat
halmoznak fel. Fehérjéket tartalmaznak köztük gyakoriak a
membránfelületek de gránumok nincsenek. Gyökérparenchimában
gyakoriak.
Fotoszintetizáló prokarióták: Zöld kénbaktérium: kloroszómák,
lazán kötődnek a plazmalemma belső felületéhez. Bíbor kénbakt: a
sejt borító membránjának betüremkedésein kromatoforonokon
megyvégbe. Cianobakt: Klorofill-a +fikobilinek. A fotoszintézis a
tilakoid membánokon folyik, ektoplazmában lévő tilakoidok felszínén
fikobiliszómák.
Fotoszintetizáló eukarióták:Legalább 2 borítómembránjuk van. Van
saját génállományuk. Belső membránjuk építőegységei a tilakoidok.
Klorofill-a. Alapállományuk a sztóma, bennük plasztoglobolusok.
Vörösmoszat (Rodophyton): Fonalas, vagy teleptest. Szaporítósejtnek
nincs ostora. Tartalék anyaguk a florida keményítő. Sejtfaluk vastag,
benne spec. anyag, ebből készül az agar. Bennük nem klorofill típusú
pigmentek: fikobilinek, karotinoidok.
Ostoros moszatok(Euglenofiton): Sok nem tartalmaz pigmenteket.
Általában 2 ostor. Tartaléktápanyaguk a paramilon keményítő. Nincs
sejtfal. Plazmalemma alatt rugalmas fehérjeburok, pellikula. Többnek
a kloroplasztiszán 3 borítómembrán van.
Sárgásmoszatok(Chrysofiton): Színanyagaik a klorofill +
karotinoidok. Jelentősek a kovamoszatok, ezek kovából és
hemicellulózból épülnek fel. Tengeriek fosszilizálódott vázának
tömege a diatómaföld.
Barázdásmoszat(Dinophyton): Kromoszómák körül nincsenek hiszton
fehérjék. Intranukleáris mitózis. Folyamatos kromoszóma
állományban lévő genom. 2 kül hosszú ostor.
Barnamoszat(Phaeofiton): Nagytestű tengeri. Fukoxantin miatt
barna + xantinok, és más karotinoid pigmentek. Levél szár és gyökér
szerű képződményeik lehetnek. Diplonták vagy diplohaplonták.
Zöldmoszat(Clorofiton): Egysejtű, cönocitikus, fnalas, és nagy
teleptest egyaránt megtalálható. Többségük édesvízi. A többsejtűek
haplonták vayg diplohaplonták. Kloroplasztiszon 2 membrán.
Klorofill-a-b +karotinoidok mellette. Eseseknél gránumos plasztiszok.
Háncsszövet: elsődleges(proto meta) másodlagos
Sejtes eleme: Rostasejt: Harasztoknál, nyitvatermőknél fordul elő.
Hosszú, megnyúlt szűk lumenű, orsó alakú sejtek. Végeik hegyesk.
Egyes páfrányoknál 30-40 cm is lehet. Rostamezők találhatók az
oldalfalakon és az egymás fölé kerülő sejtek átfekvő falain is. Minden
póruson az ER is áthúzódik. A rostasejtek vastag
plazmodezmoszokkal kapcsolódnak egymáshoz. A plazmában a
sejtmagnak csak maradványai vannak, nincsenek vakuólumok.
Fehérje (albumin) sejtek kapcsolódnak hozzájuk.
Rostacső: Zárvatermőkre jellemző. Rövid és öblös rostacső tagok
építik fel. A rostacső tagok kapcsolódó harántfalai a rostalemezek. A
cső tengelyére közel merőlegesek. Rostamezők: a harántfalon a
rostalemezen nagyobbak a pórusok, 5-14 mikrométerre tágulnak,
gigacsatornák jönnek létre, ER nincs bennük. Az oldalfalak
rostamezőinek a pórusai szűkebbek. Kallózzal bélelt pórusokkal és
vastag plazmakötegekkel kapcsolódnak. A plazmában nincs sejtmag
és vakuólum sem, jellemző a P-protein. Hozzájuk kísérő sejtek
kapcsolódnak.
Kísérő sejtek: A zárvatermőkre jellemző. Plazmájuk denz, a
sejtmagjuk nagy, gazdagok riboszómákban, sok mitokondriumot,
durva felszínű ER-t és gyengén fejlett plasztiszokat tartalmaznak. A
rostacső taggal közös anyasejtből keletkeznek. Egy rostacső taghot
több kísérő sejt is tartozhat, de mindig rövidebbek és keskenyebbek,
mint a rostacső. A rostamező egypólusában a plazmodezmosz a
középlemeztől a kísérősejt irányába többszörösen elágazik.
Albumin sejtek: A harasztokban és a nyitvatermőkben a rostasejtek
mellett a kísérő sejtek helyén fehérje, vagy más néven albumin sejtek
találhatók. Nagy a fehérje tartalmuk, nem tartalmaznak keményítőt.
Ezekben a sejtekben intenzív energiatermelést és foszfatáz enzimek
aktivitását mutatták ki.
Háncsparenchima: A háncsszövetben a szállításban közvetlen
résztvevő sejtek. Elsősorban a másodlagos háncsban van.
Származéksejtjeik differenciálódhatnak kősejtté, parasejtté,
kristálytartó sejtekké, és idioblasztokká, melyek szekunder
metabolitokat halmoznak fel. Hossz és haránt irányba növekedhetnek.
A haránt irányba fekvők a háncsszövet bélsugarait adják. A
másodlagos háncsszövetben az álló háncsparenchima sejtek
rostaelemekkel együtt lágyháncs szigeteket alkothatnak a háncsrostok
csoportjai közt.
Háncsrostok: A háncsszövet rostjai extracelluláris rostok, vastag falú
prozenchimatikus sejtek. A fuziform iniciálisok 40-70 szeresét is
elérhetik. Éretten plazmát nem tartalmaznak. Sejtfalaikon a résszerű
gödörkék jellemzőek. Ritkán fsodnak.
Kiválasztó szövet: Endogén szekréció: A szekrétum a sejtközötti
járatokba kerül, Exogén szekréció: A szekrétum a növényi test
felszínére kerül. Víznyílások: A levelek csúcsán vagy szélén
megjelenő , egyszerűbb esetben átalakult légzőapparátusok, melyek
vizet juttatnak a felszínre cseppek formájában. A jelenség a guttáció.
Só és mészmirigyek: Egy nagy bazális sejthez kapcsolódó sapkaszerű
kiválasztó sejtből áll, amelyek nagyszámban boríthatják pl a levelek
felszíneit. Sótűrő növényekre jellemző. Nektáriumok( florális extra
florális) Az asszimilátákat szállító floémmal kaocsolatban álló főként
cukrokat és aminósavakat kiválasztó képletek. Ozmofórák:
Illóolajakat kiválasztó szekréciós szövetben épülnek fel.
Színanyagok: klorofill a b c d. a-baktériumok kivételével minden
fotoszintetizáló sejtben, b- chlorophytonokban, c-
Cyanobacteriumokban, d- rhodophytonok. Bakterioklorofill a b.
Karotinoidok, minden fotoszintetizáló plasztiszban.
Cellulóz: poliszacharid lineáris lánc primer sejtfalban rövid
secunderben hosszú sejtek szomszédos molekulák közt hidrogén hidak
50-100 párhuzamos molekula=elemi fibrillum, 4-6 elemi fibrillum=
mikrofibrillum, több mikro fib= makrofib.
Ritidóma: Szárakon ha a másodlagos bőrszövet sejtjei a háncsszövet
parenchima sejtjeiből redifferenciálódott fellogén termékei, a
peridermánál dúrvább felszínű, gyakran vastagabb bőrszövet jön létre.
Ez a hánccsal kevert periderma a ritidóma. Magyarul a kéreg.
Ivaros életmenet
Során szaporító sejtek jönnek létre, ezek a szingámiában résztvevő
ivarsejtek és a meiózissal keletkező spórák.
Virág → magkezdemény → MEIÓZIS → makrospóra → női
gametofiton → petesejt (+ pollen) → MEGTERMÉKENYÍTÉS →
diploid embrió és tápszövet a magban → MAG → csíranövény →
kifejlett szervekkel rendelkező sporofiton test → Virág
Haplonták: Az élőlény teste haploid sejtekből épül fel.
Megtermékenyítés → zigóta → MEIÓZIS → spórák → mitózisok
sorozata → haploid többsejtű test → ivarsejtek
Diplonta: Spóraképzés nincs. Zigótából fejlődik ki a test.
Megtermékenyítés → zigóta → mitózisok sorozata → diploid
többsejtű test → MEIÓZIS → ivarsejtek
Diplohaplonta: A növényekre jellemző életmenet. Diploid és
Haploid sejtekből álló testek hozzák létre a szaporítósejteket.
Létrejön egy külön meiosporákat létrehozó sporofiton test 2n
krom.számmal és egy külön gamétákat meiózisokkal termelő
gametofiton test n krom.számmal.
Megtermékenyítés → zigóta → mitózisok sorozata → DIPLOID
TÖBBSEJTŰ TEST → meiózis → spórák → meiózisok sorozata
→ HAPLOID TÖBBSEJTŐ TEST → ivarsejtek
Heteromorf diplohaplonta: A szárazföli autotróf szervezeteknél a
diploid és a haploid test különböző.
Izomorf diplohaplonta: a dip. És a hap. test egyforma.
Magvas növények életmenetei
Porzó → Portok → mikrosporák(haploid) → gaméták(haploid)
Termő → makrospóra(haploid) → női gametofiton embriozsák
→ petesejt(haploid)
→ szingámia → megtermékenyített petesejt (zigóta) → MAG
(maghéj,embrió-diploid) → fejlődés, növekedés, csírázás→ Termő
Ivartalan életmenet
Apomixis: Ivartalan, aszexuális szaporodási forma. A szülői
szervezettel azonos genomú egyedek (klónok) sokaságának
létrejötte.
Agamospermia: Aszexuális magkélpzést jelent. Az utód az
anyanövény genomját viszik tovább. Sporofiton agamospermia ha
magképzéssel nem jár együtt embriozsák képződés. Ha együtt jár
akkor gametofiton agamospermia.
Apogámia: Az embriózsák a petesejten kívül valamely más
sejtjéből, segítőv. Ellenlábas sejtből fejlődik az embrió.
Aneuspória: Ha a meiózis megindul a magkezdemény
spóraanyasejtjében, akkor 2 diploid makrospóra az eredmény.
Diaspória: A makrospóra anyasejt nagyobbodik meg és
mitotikus osztódással embriozsákot hoz létre. Ennek diploid
petesejtje megtermékenyítés nélkül embrió fejlődik.
Parteogenézis: Az embriozsák petesejtje megtermékenyíté
nélkül fejlűdik embrióvá.
Partenokarpia: Pszeudogámiával megindul megindul a termő
falának termésfallá alakulása, a termésben nencs csíraképes mag.
Pszeudogámia: A bibére kerülő pollen csak elindítja a
magkezdeményben lejátszódó aszexuális folyamatokat. Feltétele a
klonális magképzésnek.
Osztódó szövet (merisztémák)
A növényi test gyarapítását ellátó sejtcsoportok. Sejtjeik
önmagukat újratermelik úgy h. osztódás után csak egyik utódsejt
differenciálódik.
- Embrionális merisztéma: A zigóta származéksejtjei azt hozzák
létre.
- Iniciális sejte: A növényi test csúcsain lévő osztódó sejtek.
- Hisztogének: Legaktívabb merisztémák. Sejtjei helyzetének
megfelelően köl. Szöveteket hoznek létre.
- Interkaláris merisztémák: A hajtáscsúcsokonlevő osztódó
szövetektől elszekadó sejtek, időleges nyugalom után aktívak.
- Merisztemoidok: A scúcsmerisztémák térben és időben
elkülönülten működnek a növény bármely részén.
- Másodlagos merisztémák: Érett szövetek re- ill.
dedifferenciálódássával keletkeznek. A test vastagítását és szövetek
pótlását biztosítják.
Exodermisz: Harasztok és egysziküek bőrszövete kéregrétegek
sejtjei parásodnak. Az elsődleges szövet eredetű védőszövet.
Légzőapparátus (sztómakomplex): Az alapsejtek közé ékelődtek.
Zárósejthez kapcsolódó melléksejtek száma szerint:
- Anomocitikus: Zárós.-hez közvetlenül alaps. kapcs. Melléks n.
- Anizocitikus: Zárósejtet 3 melléksejt veszi körül.1 nagy 2 kicsi.
- Aktinocitikus: 4-több sugár irényban megnyúlts. veszi körül.
- Dezmocitikus: 1 sejt kapcs. A 2 zárósejthez. Alak forma eltérő.
- Diacitikus terminális: 1-1 poláris melléksejt kapcs. A zárós-hez.
- Paracitikus: 2 melléksejt van, ║ kapcs. A zárósejthez.
- Tetracitikus: 2 poláris és 2 laterális sejt vaszi körba a zárósejtet.
Légzőaparátus létrejötta a merisztemoidokból:
- Perigén: 2 zárósejt és melléksejt kölün iniciálisokból jönnek létre
- Mezogén: 1 merisztemoid sejt inekválisan osztódik. Kicsi, sűrű
plazmájú sejt a zárósejt a nagyobb a melléksejtek.
- Mezoperigén: Előbbi két típus keveredése.
Oldalmerisztémák – Lateralis merisztémák
Periciklus – perikambium
Fiatal gyökérsztéle legkülső néhány sejtsor vastag hengerpalást
felülete. Részt vesz a másodlagos szállító és bőrszövet képzésében.
Fellogén – parakambium
Másodlagos merisztéma, amely a szárak másodlagos bőrszövetét
hozza létre. Ritidóma: Ha a fellogén (Fellom: másodlagosan
vastagodó szárán a felület felé perakéreg képződik) a háncsszövet
sejtjeiből jön létre akkor harmadlagos bőrszövet keletkezik.
Kambium: A szárak és a gyökerek másodlagos szállítószövetét
létrehozó oldalmerisztéma. BIPLEURIKUSAN differenciálódnak:
Szerv felületével ║ falall megosztódó kambium sejtnek a felület
felé v. tengelyszerv középpentjafelé eső utódsejtjei differenc.
ELSŐDLEGES ha közvetlen származási kapcsolatban van az
embrió osztódó szövetével, zigótával.