Az 1848-as forradalmi év Európában

- a napóleoni háborúk és az önkényuralom volt jellemző Európára, csak Anglia,

Franciaország és Belgium jelentették a liberalizmus szigeteit
- az Orosz és Habsburg Birodalmat a „népek börtönének” tartották
- az 1845-1848 közötti időszak, a gazdasági válság időszaka volt, úgy a
mezőgazdaságban mint az iparban
- 1845-1846-ban gyenge lett a gabonatermés, ezért az árak megduplázódtak
- a rumplit különféle betegségek támadták, egyre kevesebb termett és az sem volt
fogyasztásra alkalmas
- az ipar esetében csődeljárásokat indítottak, nőtt a munkanélküliek száma, a vásárlói
erő egyre csökkent
- 1848. január 12-én Népi felkelés tört ki Palermóban, ami egyben az olaszországi
forradalom kezdetét is jelentette, innen terjedt tovább Franciaországban, Ausztriában,
Németországban, Magyarországon és a románok lakta térségbe (Moldva, Havasaföld)
- Franciaországban 1848. február 22-24 között a nagypolgárság uralmi rendszere ellen
lázadtak, barikádokat emeltek és elűzték Lajos Fülöpöt és a trónját elégették
- megdöntik a királyságot és kikiáltják a köztársaságot
- bevezetik az egyetemes választójogot, ideiglenes kormányt alakítanak, a
munkanélküliség felszámolására „ nemzeti műhelyeket” hoznak létre
- a párizsi események Európa szerte elősegítették az újabb forradalmak kitörését:
így 1848. március 13-án Bécsben, március 15-én Budapesten, március 19-én
Berlinben, március 18-19-én Itáliában, március, május és június hónapokban a román
országokban is forradalmak törtek ki
- Bécsben a lakosság lemondásra kényszeríti Metternich kancellárt, Ferdinánd császár
alkotmányt igért a hír hallatán, és megígérte, hogy 1849. január 1-től megszünik
minden jobbágyi szolgáltatás az egész Habsburg Birodalomban