2.

4 Magyar őstörténet és honfoglalás

A honfoglalás okai, menete, kalandozások/ támadó hadjáratok
A honfoglalás közvetlen kiváltója a hagyományos elmélet szerint két katonai
eseménysor volt. A magyar haderő zöme a bolgárok ellen harcolt a Bizánci Birodalom
szövetségeseként. Közép-Ázsiából láncreakció indult nyugatra, így az Etelköztől
keletre élő besenyők a magyarokra támadtak. A honfoglalás azonban tudatos,
szervezett folyamat volt. A honfoglalás okai a jobban védhető szállásterület
megszerzése, az itt letelepedő népek adóztatása és a zsákmányszerzés szempontjából
kedvező közeli nyugati területek. A honfoglalás 895-ben kezdődött, amikor
megszállták az Alföldet és Erdélyt. A fősereg a Vereckei-hágón kelt át. Itáliai katonai
akcióból hazatérve elfoglalták a Dunántúlt. A honfoglalás végének a 907-es pozsonyi
csata tekinthető, amikor megvédték a Dunántúlt a frankoktól. A medencében részben
földművelő szláv, Alföldön pásztorkodó avar lakosságot találtak. Az utóbbiak hamar
beolvadtak a lakosságba. Kettős honfoglalás elmélete; az avarok már részben magyar
nyelvűek voltak. székelyek eredete kérdéses. Határvédelmi szerepet láttak el, végül
Székelyföldre telepítették őket.
A magyar törzsek rendszeresen vezettek hadjáratokat Európába, ezeket nevezik
hagyományosan kalandozásnak. Elsősorban nyugatra a Bizánci Birodalom ellen
irányultak. Elsődleges céljuk a zsákmányszerzés és adóztatás volt. Az egymással
hadakozó hűbérurak hívták be a magyarokat. A nomád taktika és haditechnika is
hozzájárult a sikerekhez. 955-ben az augsburgi csatában a német csapatok döntő
vereséget mértek a magyarokra. A Német-római Császárság megalapítása a
kalandozások végét jelentette.