– Nem Jared van ott, hanem világító tüdérmanók!

Tony DiTerlizzi és Holly Black

Ciceró Könyvstúdió
 A mű eredeti címe
Beyond the Spiderwick Chronicles
The Nixie’s song

Fordította
Till Tamás

ISBN 978 963 539 629 0

Hungarian edition: © 2008 by Ciceró Könyvstúdió

Copyright © 2007 by Tony DiTerlizzi and Holly Black
Published by arrangement
with Simon & Schuster Books For Young Readers,
an imprint of Simon & Schuster Children’s Publishing
All right reserved. No parts of this book may be reproduced
or transmitted in any form or by any means, electronic
or mechanical, including photocopying, recording
or by any information storage are retrieval system,
without permission in writing from the Publisher.
© Hungarian translation by Till Tamás, 2008
 Harry nagyapámnak,
aki imádott történeteket kitalálni.
HOLLY BLACK

Floridák an élő családtagjaimnak és barátaimnak.

A régi otthonomról készített képeket
ajánlom figyelmetekbe.
TONY DITERLIZZI
Három gyerek ódon házban
egy rejtélyes könyvre bukkan,
mely furcsa lényekről beszél,
s szerzője, ki tudja, hol van.

Egy szép napon útnak indult

Az apa, elhagyva lányát,
Csalárd vidéken keresztül,
Hol galád veszélyek várták.
A három testvér összefog,
S harcol félelem nélkül,
Őrzik a könyvet mindvégig,
S a halál velük megbékül.

Arthur Spiderwick megkerül,

S végleg távozik békében.
A gonosz erő legyőzetik,
Akár egy tündérmesében.
Ám a happy end elmarad,
Mert a történet tovább él,
Egy írónő s egy rajzoló
tollából új életre kél.

A titkot immár könyv őrzi,

S terjed a világon körbe.
A fantasztikus lényekről
tudósít a Manók könyve.
Napról napra, éjről éjre,
A történet nő és dagad.
A természet sűrűjében,
Tölgyek, bükkfák, fenyők alatt.

Így hát figyeljetek nagyon,

Ha erdőben s réten jártok,
Mert a fantasztikus világ
Karnyújtásnyira
VÁR RÁTOK
 Első fejezet .............................................................20

amelyben sokféle dolog veszi kezdetét .......................20

Második fejezet .....................................................30

amelyben Nicholas sétája szerencsétlenül végződik 30

Harmadik fejezet ...................................................42
amelyben Nicholas nem csak a szemöldökét húzza fel
...................................................................................42
Negyedik fejezet ....................................................57
amelyben Nicholas másodszor is megszerzi a
Látóképességet ...........................................................57
Ötödik fejezet ........................................................73

amelyben Nick még nagyobb bajba kerül .................73

Hatodik fejezet ......................................................92
amelyben Laurie újraértékel jó néhány dolgot .........92
Hetedik fejezet .....................................................105

amelyben egyre inkább kifogynak az időből ...........105

Nyolcadik fejezet .................................................119

amelyben terv születik .............................................119

Kilencedik fejezet ................................................144

amelyben a gyerekek a tettek mezejére lépnek, de

nem alakul minden a terved szerint .........................144
– NEM JARED VAN OTT, HANEM VILÁGÍTÓ TÜDÉRMANÓK!
(SZÍNES KÉP A CÍMOLDALLAL SZEMBEN)
A MANGROVE LAKÓPARK TÉRKÉPE
– MI JÁR A FEJEDBEN?
A MANÓÚTMUTATÓ
– MI A CSUDÁT CSINÁLSZ?
HALOVÁNY TESTET PILLANTOTT MEG.
MEGRAGADTA A TALICSKA FOGANTYÚIT, ÉS ÓVATOSAN TOL-
NI KEZDTE.

SZEREZZ EGY TALICSKÁT!

PIHEKÖNNYŰ VOLT
A SZAVAKAT INKÁBB ÉNEKELTE, MINT MONDTA
HOMOKSÁRGA SZEMEIVEL NICKRE BÁMULT
MÁSNAP REGGEL KORÁN INDULTAK ÚTNAK
AZ EGYIK ÉPP AZ ORRA ELŐTT HÚZOTT EL
HAJTOTT, AHOGY CSAK BÍRT
AZ APRÓCSKA VALAMIT KITÁTOTT SZÁJÁBA DOBTA
MEGBŰVÖLTEN HALLGATTA A NIXI ÉNEKÉT
JULIAN A MOBILTELEFONJÁN BESZÉLT
KÖNYVESBOLT ELŐTT TETTE KI ŐKET
A KÉT FIÚ TŰKÖRKÉPE VOLT EGYMÁSNAK
– AZ MÁR NEM AZ ÉN DOLGOM
A BEHEMÓT BŐGVE VERTE A MELLKASÁT
SZEMLÁTOMÁST MÁR RÉGÓTA ELHAGYATOTTAN ÁLLT
– NEM JARED VAN OTT, HANEM VILÁGÍTÓ TÜNDÉRMANÓK!
JARED A LEJTŐ TETEJÉN ÁLLT
– MOST MÁR FOGD BE A SZÁDAT, TE HÁJPACNI!
HATALMAS SZEME TALOÁRA SZEGEZŐDÖTT
A TENYERE IZZADT AZ IZGALOMTÓL
_A_Spiderwick_birtok
– Mi jár a fejedben?
 Első fejezet

amelyben sokféle dolog veszi kezdetét

A mikor Nicholas Vargas édesanyja meghalt, a fiú

elhatározta, hogy megjavul. Armena nagynénje
arra kérte, hogy legyen jó gyerek, és ne keserítse még
tovább apja életét. Nick úgy döntött, hogy nemcsak
apjával, de mindennel és mindenkivel szemben vál-
toztat a viselkedésén. Nick bátyja, Julian fejében is
hasonló gondolatok járhattak, mivel szemlátomást ő is
igyekezett minél kevésbé mások terhére lenni. Szóval
mindenki a családban megpróbált tekintettel lenni a
másikra egészen addig, amíg Nick és Julian apja vá-
ratlanul el nem döntötte, hogy újra megnősül.
Miközben újdonsült mostohahúgát kísérte fel az
emeletre házuk szőnyegborítású lépcsőin, Nick üvöl-
teni szeretett volna a dühtől, de összeszorított fogak-
kal uralkodott magán. Nem tudta megemészteni, hogy
le kell mondania a szobájáról és át kell költöznie
Julianhez, aki egész éjjel horkol és hajnalok hajnalán
 kel, mivel szörfözni jár reg-
gelente. Ha apja – mind-
össze félévnyi ismeretség
után – nem vette volna el
azt a nőt, megmaradt
volna a saját szobája, és
most nem lenne a nya-
kán ez a „szobalenyú-
ló” mostohahúg. Laurie
csaknem egyidős volt
vele, de ennyire béna és
kétbalkezes lányt Nick
még életében nem látott.
Mindenkinek az agyára
ment. A fiú szerint Laurie
még rajta is túltett, pedig őt
is esetlen, unalmas fajankónak tartották. Tizenegy
éves volt, kövérkés, a sportokban ügyetlen. Ezzel
szemben Julian csak úgy hasította a hullámokat a
szörfjével, szinte szárnyalt a vízen. Az iskola volt az
egyetlen hely, ahol Nick elég jó eredményeket ért el,
de inkább csak azért, mert csendes gyerek volt, és
mindig engedelmesen követte az utasításokat. Szóval
tudta magáról, hogy nem tartozik a „jó fejek” közé.
Annyi esze azonban volt, hogy ne reklámozza magát.
Ezzel szemben Laurie szem-
látomást büszke volt arra,
hogy mennyire béna.
– Mi jár a fejedben? –
kérdezte a lány egy do-
boz könyvvel a kezében.
Hosszú szoknyája a föl-
földet súrolta, az alsó
szegélyére varrt apró
csengők időnként csilin-
geltek.
Nick kelletlenül rakta
le a kanapéra a lány egyik
dobozát. Mintha mind-
egyikre ugyanaz lett volna
felírva: EGYSZARVÚAK vagy
TÜNDÉREK, esetleg KÖNYVEK EGYSZARVÚ-
AKRÓL vagy TÜNDÉREKRŐL. Az egyiktől még
valami fényes flitter is kiszóródott az előszobasző-
nyegre.
– Arra, hogy utálok bizonyos dolgokat – bökte ki
végül Nick.
– Mint például? – kérdezte Laurie, szőke hajtincsét
a füle mögé igazítva. Karperecei megcsörrentek a
csuklóján.
 – Például a béna lányokat – akarta volna felelni, de
inkább csak ennyit mondott: – Hát, amiktől borsódzik
a hátam.
– Én a nevemet utálom – közölte lazán Laurie,
mintha Nick pont arra lett volna kíváncsi, hogy a lány
mit nem szeret. – Azt szeretném, ha Lauranathanának
hívnának.
– Te nem vagy komplett! Mindenki rajtad röhögne.
– Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak – vála-
szolta teljes meggyőződéssel a lány.
Nick először vissza akart válaszolni neki, hogy
igenis mindenki törődik azzal, hogy mások mit gon-
dolnak róla, de aztán eszébe jutott, amit az édesapja
kért tőle: hogy viselkedjen „úriemberként” a költözés
napján, így hát nagyot sóhajtva azt kérdezte:
– Jó, de akkor mi az, amit szeretsz?
Kinézett a lány szobájának ablakán. Az üres beton-
vázak egyre-másra nőttek ki a földből a házuk körül.
Amikor a szoba még az övé volt, szerette bámulni az
ablakból a munkásokat, amint betont öntenek az alap-
ba, majd egyenesre simítják, vagy deszkákat vágnak
és szögeinek össze. Szerette a fűrészpor szagát, örült,
hogy az apja által irányított építkezés jól halad. Igaz,
hogy még maradt némi mocsaras, erdős rész a terület
körül, de azt is hamarosan megszüntetik, golfpályákat
és uszodákat meg más tök jó dolgot építenek majd a
helyére. Olyan dolgokat, amiket nagyon szeret.
Már előre elképzelte, milyen jó lesz, ha majd kinn
játszik a lakótelepi srácokkal. Az építkezés határideje
azonban csúszott. A munkálatok leálltak. Édesapja az
időjárást okolta – olyan meleg nyár volt, mint még
soha. A hőség – amit még elviselhetetlenebbé tettek a
bozóttüzek és a vízkorlátozás – mindenkit nagyon
megviselt. A házuk előtti gyep teljesen kisárgult, és
ropogott, ha ráléptek. A papa még a saját úszómeden-
céjüket sem töltötte fel vízzel a ház mögött. Pedig az
építkezésen, ha egy-egy úszómedence elkészült,
azonnal teleeresztették. Már közeledett az esős év-
szak, és Nick egész nyara a szó szoros értelmében po-
csékba ment. Ráadásul jött még ez a béna Laurie is
mostohatestvérnek.
– Imádom őket – mondta a lány, miközben gondo-
san kirakosgatta könyveit a csillogó fehér polcokra.
Főleg fantasy történetek voltak és tündérmesék. Egy
nagyméretű albumot, amelynek aranybetűs tábláján
valami sólyomszerű madár volt látható, külön helyre
tett.
– Az micsoda? – kérdezte Nick.
– A manóútmutató. Meg tudjuk vele határozni a kü-
lönféle tündéreket és manókat. Szerintem sok van er-
refelé belőlük kinn az erdőben.
A manóútmutató
 – Csak nem hiszel az ilyen hülyeségekben? – a fiú
elvette tőle a könyvet, és lapozgatni kezdte. Festmé-
nyek, rajzok voltak benne mindenféle lényekről, ame-
lyek láttán az ember hátán feláll a szőr. Egyáltalán
nem hasonlítottak semmiféle tündérhez. Miután Nick
végiglapozta, megjegyezte:
– Ez nem is igazi varázskönyv, hanem hamisítvány.
2005-ben adták ki, New Yorkban.
– Igen, mert utánnyomás.
– Nézd csak – fordította Nick a lány felé a könyvet.
– Itt az áll, hogy az itt bemutatott lények mind a kép-
zelet szüleményei. Na, erre mit lépsz?
– Muszáj volt odaírniuk – vette ki a könyvet Laurie
a fiú kezéből. – Nehogy bajba kerüljenek vagy bepe-
reljék őket. Ha nem hiszed, megkérdezheted magukat
a szerzőket, mivel ide jönnek dedikálni…
– Gyertek ebédelni! – kiáltott fel az emeletre Nick
édesapja, akinek a hangja az utóbbi időben mindig vi-
dám volt.
Édesanyjuk halála után az ebédjük jó ideig az előző
estéről megmaradt pizza maradékából állt. Néha kap-
tak még hozzá egy-egy szelet almás pitét egy kis édes
öntettel. Most azonban, hogy a papa ki akart tenni
magáért Charlene és a dilis lánya előtt, persze volt le-
ves is betűtésztával és frissen készült szendvicsek.
Nicknek kavargott a gyomra ettől a képmutatástól.
 Julian már odalenn ült a konyhában, teljesen elme-
rülve saját kis világában – fülhallgatójának vezetéke
ide-oda himbálózott, miközben a játékkonzol gombja-
it nyomogatta. Néhány hajtincse az égnek meredt a
zselézéstől. Akkor sem pillantott fel, amikor Nick le-
ült mellé.
Laurie még mindig a hóna alatt szorongatta a köny-
vet.
– Ebéd után kimegyek és körülnézek, hátha találok
tündéreket.
– Nick talán elkísérhetne, hogy megmutassa neked
a környéket – mosolygott Charlene, Laurie mamája.
Nick mérgesen bámult a levesébe. Charlene-nal
nem volt különösebb baja, bár jobban szerette volna,
ha nincs folyton velük, és bárcsak ne akarná folyton
összebarátkoztatni őt a dinka lányával! Charlene
szemmel láthatóan egyelőre még nem vette észre,
hogy ő minden további nélkül elviselné őket, ha cse-
rébe ők is békén hagynák.
Laurie elővett egy tálat, és beleszórt egy marék
kekszet, aminek a fele mellément, a másik fele pedig
szétmorzsálódott a kezében. Úgy tűnt, Laurie bármi-
lyen ügyetlen, nem számít. Csinálhatott akármilyen
bénaságot, senki sem szólt rá, hogy most már hagyja
abba.
 – Manókat keresel? – mosolyodott el Nick apja, ki-
terítve térdén a szalvétáját. – Úgy tudtam, csak Angli-
ában léteznek. Itt, nálunk megeszik őket a bogarak
vagy a gyíkok.
Nick kajánul felnevetett.
– Nem mindegyikük apró ám – mondta Laurie, akin
látszott, föl sem fogja Nick apjának viccét.
– Megmozdulni se érdemes ebben a dögmelegben –
Nick a márvány asztallapon visszatükröződő képmás-
ára vigyorgott. – Nem létező dolgokat keresgélni pe-
dig főleg nem.
Nick apja elgondolkodva ráncolta a homlokát, majd
megvakarta az orrát. Talán amiatt bánkódott, hogy a
tréfája nem érte el a kellő hatást.
– Menj csak vele, nehogy eltévedjen! Hadd nézzen
körül!
Nick levesének tésztabetűiből a B-É-N-A szót rakta
ki. Béna volt a mostohahúga, és béna
volt az egész nyara. És annyira
bénán érezte magát az asztal-
nál is, miközben a levesét
szürcsölte, és aztán is, amikor
kénytelen-kelletlen követte
Laurie-t ki a hátsó udvarra, és
sétára indult vele.
– Mi a csudát csinálsz?
 Második fejezet

amelyben Nicholas sétája

szerencsétlenül végződik

L aurie a fura könyvvel a hóna alatt úgy sétálgatott a

nemrégiben öntött és a hőségtől átforrósodott asz-
falton, mintha valami izgalmas szafarin venne részt.
Bekukucskált a félig kész házakba, megnézte, mi van
mögöttük, miközben Nick kelletlenül vánszorgott a
nyomában. Aztán megállt az új tónál. A hidak alatt rá-
csokat állítottak fel, hogy távol tartsák az alligátoro-
kat, a tó közepére pedig szökőkutat építettek a víz el-
posványosodásának meggátolására. Laurie lerúgta
gumipapucsát.
– Mi a csudát csinálsz? – förmedt rá Nick. Azon tű-
nődött, meddig kell még kísérgetnie a lányt, mert már-
is majd megdöglött az unalomtól.
– Bemegyek a vízbe – felelte Laurie, miközben ala-
posan feltűrte bosszú szoknyáját.
 – Azt hittem, tündéreket fogunk keresni – méltat-
lankodott Nick, visszapillantva a házukra. A konyhá-
juk ablakából remek kilátás nyílt a tóra, így szó sem
lehetett arról, hogy belelökje Laurie-t a vízbe.
– Éppen azt csináljuk. Azt nézem, vannak-e pata-
nyomok a parton. Az azt bizonyítaná, hogy kelpi van
a közelben. Vagy lehet, hogy találok nádsípokat, ami-
ket a vízitündérek szoktak készíteni.
– Mi az a kelpi?
– Tavi vagy folyami ló. – A lány az egyik lábát be-
lefúrta az iszapba, majd baljós hangon folytatta. –
Csalárd módon ráveszi az embereket, hogy a hátára
üljenek, aztán a vízbe fojtja őket. Elég iszonyatos,
nem?
– Jó, de akkor miért akarod megkeresni őket?
– Ne félj, nem fogok a hátára ülni, nem vagyok hü-
lye. A manóútmutató leírja, hogy kell bánni velük.
Nick sorsába beletörődve bólintott. A tornacipőben
viszkettek a lábujjai. Legszívesebben ő is belegázolt
volna az iszapos vízbe, de tudta, hogy a papája hara-
gudna érte. Csak olyan vízben engedte fürödni, ami
agyon volt klórozva. Juliant is folyton riogatta a me-
dúzákkal és az örvényekkel.
– Úgysem fogsz találni semmit. Nem él itt semmi-
lyen élőlény, esetleg néhány teknős. Csak most ásták
ki a tavat. Majd akarnak halakat telepíteni bele, de
egyelőre még nem fogtak hozzá.
– Legalábbis egy teknős élt itt valamikor – Laurie
arrébbpöccentett a lábával egy üres teknőspáncélt. –
Valami elkapta és megette. – Laurie hangtalan léptek-
kel haladt tovább, a frissen ültetett tengeriszőlő-
palántákat elhagyva, a régi erdő széléhez. Itt a karcsú,
magas pálmák együtt nőttek az alacsony, zömök erdei
fenyőkkel.
– Biztosan sokszor jössz ki ide Juliannal. Tök jó le-
het, ha az embernek van egy bátyja, akivel sok min-
dent megoszthat.
– Igen – hagyta rá Nick. Nem volt kedve kifejteni,
hogy Julian jobbára a barátaival és főleg a barátnőjé-
vel lóg együtt. Ez nem tartozott Laurie-ra.
– Mindig szerettem volna egy bátyót.
A fülledt hőségben, a párás levegőben ruhájuk a
testükhöz tapadt. Nick vágyakozva gondolt légkondi-
cionált szobájára és a videojátékaira. Aztán eszébe ju-
tott, hogy már nincs is szobája.
– Nem szabad bemennünk az erdőbe.
– Nem megyünk messzire – nyugtatta meg a lány.
Kinyitotta a könyvét, és maga elé tartva megindult a
bokrok között az erdőbe, Nickkel a háta mögött. –
Furcsa lábnyomokat keress vagy olyan köveket és fá-
kat, amiknek mintha szemük lenne. Vagy egyáltalán
bármit, amiről azt hinnéd, hogy szeme van. És külö-
nösen arra figyelj, nem veszel-e észre négylevelű ló-
herét vagy olyan kavicsot, aminek a közepén lyuk tá-
tong.
– Mennyi hülyeséget hordasz össze – morogta Nick
az üres teknőspáncélt nézegetve, amit magával hozott
a tótól. – Még soha életemben nem láttam ilyesmit.
Laurie nem válaszolt. Szó nélkül csörtetett tovább
előre. Amint Nick utána baktatott, Laurie alakja hol
itt, hol ott villant elő a pálmafák és a bokrok között.
Az építkezés távoli zaja azt jelezte, hogy meglehető-
sen messzire kóboroltak már el a lakott településtől.
Ráadásul vihar készülődött. A hirtelen jött szürkeség-
ben a levelek furcsán, szinte kísértetiesen csillogtak.
– Ez dögunalmas – zsörtölődött Nick.
Laurie egykedvűen vállat vont. Gumipapucsát a ke-
zében tartotta, a pántokat az ujjai közé fűzve. Mezte-
len lába zöld mohában taposott, amint egyre beljebb
kerültek az erdőbe. Nick nem akart továbbmenni, de
nem szeretett volna ottmaradni sem, idiótaként ácso-
rogva és arra várva, hogy a lány visszatérjen.
– Egyáltalán láttál már valaha egyet is? – kiáltott
Laurie után, miközben két bokor között próbált átfu-
rakodni, de egy ág beleakadt a nadrágjába. Nagy ne-
hezen kiszabadította magát.
– Egy mit? – kérdezte Laurie, aki pár méterre állt
Nicktől, és éppen egy pálmafa törzsét vizsgálta, ame-
lyen harkály által kivájt lyukak sorakoztak.
Nick odakocogott hozzá, de már ettől a kis futástól
is kifulladt: kapkodva szedte a levegőt.
– Hát valamit, ami abban a könyvben van.
– Nem is tudom – felelte a lány elgondolkodva. Le-
véltetvek mászkáltak az alsó lábszárán, de szemláto-
mást nem zavartatta magát. – Azért már láttam jó pár
hátborzongató dolgot. Nézd meg, például, milyen fur-
csán lejt ott az a domboldal!
 Nick hunyorítva nézett abba az irányba. Korábban
sohasem járt ennyire benn az erdőben, így hát nem
tudta, hogy mit furcsálljon azon a dombon, amely
még jóval beljebb volt. Igaz, ahogy jobban szemügyre
vette, megállapította, hogy a fügefa kiálló léggyökerei
hatalmas szakállra emlékeztetnek, a közelében fekvő
nagy, kerek kő pedig olyan, mint egy alvó szem.
Megborzongott. Vagy Laurie hülyesége ragadós, vagy
neki ment az agyára a hőség. Amint lenézett a földre,
lóheréket pillantott meg a lába körül. Laurie nem vette
észre őket, más kötötte le a figyelmét. Nick leguggolt
hát, és beletúrt ujjaival az apró zöld levelek közé.
 Már épp felegyenesedni készült, amikor meglátott
egyetlen különálló négylevelű lóherét. Kinyúlt érte és
a tövénél gondosan leszakította. Ha odaadná Laurie-
nak, akkor a lány biztosan beleegyezne, hogy most
már menjenek haza, de mivel még sohasem talált
négylevelű lóherét, nem akart lemondani róla. Meg-
pörgette a száránál az ujjai közt. Ettől a mozdulattól
mintha élénkebb színekben kezdtek volna játszani a
levelek, és mintha a fiú látása is hirtelen élesebbé vált
volna. Lehet, hogy a négylevelű lóhere szerencsét fog
hozni neki? Talán valamelyik új házba beköltözik egy
leendő haver, aki megmenti attól, hogy Laurie-val
kelljen császkálnia a nyár hátralevő részében?
Átkutatta a zsebeit, és végül talált egy bolti számlát,
amely szemmel láthatóan már megjárta a nadrágjával
együtt a mosógépet. A négylevelű lóherét ebbe a kis
papirosba csomagolta, aztán ismét zsebre vágta.
Egyszer csak Laurie felsikoltott. Nick ijedten nézett
felé, némi lelkiismeret-furdalással. De a lány csak az
eget fürkészte. Kövér, meleg eső-
cseppek kezdtek potyogni rájuk.
– Jön a vihar, siessünk haza! – ja-
vasolta Nick.
Laurie azonban, mint ahogy egy
„dilinyóshoz” illik, kezét az ég felé
emelte, aztán forogni, táncolni kez-
dett az esőben. Haja a nyakára tapadt, a szoknyája tel-
jesen átnedvesedett.
– Gyere, Nick! Játsszuk azt, hogy erdei tündérek
vagyunk!
Nick számára ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Nem érdekelte, hogy az apja le fogja szidni, mert ott-
hagyta Laurie-t egyedül. Az sem, hogy Laurie esetleg
eltéved, és nem talál vissza vagy, hogy egy alligátor
falja fel. Haza akar menni a videojátékához és kész!
Faképnél hagyva a lányt megindult hazafelé.
A tópart mentén haladt, miközben az esőcseppek
süvítő zajjal csapódtak az aszfaltra. A zivatar azonban
elállt, mire Nick a házuk előtti sárga, kikopott pázsit-
hoz ért. Bosszankodva sóhajtott fel. Nem esett annyi
eső, ami felfrissítette volna a levegőt. Besietett a ház-
ba, fel a szobájába, a videojátékaihoz. Remélte, hogy
végre valami jó is történik vele.

Villám hasított át az égen, majd mennydörgés hallat-

szott, de az eső nem eredt el újra. Pedig azt lehetett
hinni, hogy megindul a felhőszakadás a viharos szél
után. Nick erősen koncentrált a játékra. Most először
is begyűjt még néhány gombát, amit aztán odaad az
öregasszonynak, és akkor megszerzi a varázskardot.
Egyszerre csak a szoba sötétbe borult, a képernyő
kikapcsolt, mielőtt elmenthette volna a játék addigi ál-
lását. Nick egy pillanatra megdermedt. Aztán kikec-
mergett a babzsákfotelből, ami a bátyjával most már
közös hálószobájukban állt. Újabb villám cikázott át
az égen, és Nicholas az ablaküvegen át halovány testet
pillantott meg azon a széles, füves földsávon, amely a
tó és a még le nem csapolt mocsaras nádas között hú-
zódott.
Összehunyorította a szemét. Csak nem Laurie az?
Nem érzékelte, mennyi idő telhetett el azóta, hogy ha-
zajött. Azt sem tudta, azért van-e sötét, mert már késő
van, vagy csak a vihar miatt. De ha Laurie fekszik ott
a füvön, mi lehet az oka? Csak nem…?
Nem merte folytatni a gondolatot.
Miután bukdácsolva lesietett a lépcsőn, kirohant a
hátsó ajtón. Hirtelen megcsapta a szárazság miatt to-
vábbra is fülledt, nyomasztó levegő. Az utcai lámpák
nem égtek, de egy cikázó villám elég fényt adott,
hogy lássa, merre menjen. Szaladt, ahogy bírt a fekvő
test felé, miközben megint elsötétedett az ég. Tovább
rohant a sötétben, de amikor a test közelébe ért, hirte-
len megtorpant. Majdnem felsikoltott ijedtében.
Halovány testet pillantott meg.
 Furcsa lény feküdt ott, az oldalán. Bőrének zöld
színe helyenként fokozatosan fehérbe ment át. Olyan
benyomást tett, mint egy száraz falevél. A szeme
csukva volt, és úgy tűnt, mintha nem lenne orra. Csak
két kis rés látszott a szája fölött. Ijesztő voltát fokozta,
hogy csigaszerű szarvak álltak ki a homlokából, és
zöldesbarna hínár fedte a fejét haj gyanánt.
Ugyan nem borították a testét lila csillámok, és
szárnya sem volt, de Nicken az a nyomasztó érzés vett
erőt, hogy valamiféle tündérlény fekszik előtte.
Megragadta a talicska fogantyúit, és óvatosan tolni kezdte.
 Harmadik fejezet

amelyben Nicholas nem csak

a szemöldökét húzza fel

–L aurie! – nyitott be Nicholas lélekszakadva volt

szobájának ajtaján. A lány hason feküdt az
ágyon a klarinétjával a kezében. Kinyitott kottafüzet
bevert előtte. A mennyezetre függesztett ventilátor la-
pátjai lustán forogtak. Laurie már felragasztotta a fa-
lakra a saját posztereit.
– Kinn, a füvön fekszik valami – a fiú megpróbálta
elfojtani hangja remegését. – A hülye szörnyeid egyi-
ke.
– Nem kopogtál – mondta mérgesen a lány.
– Ez az én szobám! Csak azért, mert most te laksz
benne, még nem a tiéd! – fakadt ki Nick. – Mért kéne
kopogtatnom a saját szobám ajtaján?!
– Megmondalak az apádnak – kiabálta Laurie.
– Jó, rendben – vágott az öklével kétszer a falra
Nick. – Kopogtam! Most boldog vagy?
 – Szó nélkül ott-
hagytál az erdőben.
Összevissza kereste-
lek!
– Laurie, most
már fogd be, és fi-
gyelj ide!
A lány szeme kerekre
nyílt, orrlyuka kitágult,
de ajkát összeszorítva
nem szólt többet.
– Ott fekszik oda-
kinn az a valami! – Nick
érezte, hogy egész testében
remeg, amint az ablak felé mutatott.
Laurie feltápászkodott az ágyról, majd lassan bele-
dugta a lábát lila papucsába.
– Jó, mutasd meg!
Nick az ablaküvegen keresztül a halvány színű test
felé mutatott.
– Látod?
Laurie megrázta a fejét, jóllehet olyan közel volt az
ablaküveghez, hogy a homloka majdnem hozzáért.
– Az a fehér színű folt ott!
– Nincs ott semmi! – Laurie harciasan csípőre tett
kézzel fordult a fiú felé.
 – Jó, akkor megmutatom közelről!
– Csak nem képzeled, hogy kimegyek a házból eb-
ben a sötétben?!
– Szépen kérlek, gyere! – nyöszörgött Nick kétség-
beesve.
Odavezette a lányt a füvön át a zöld lényhez. Csak
akkor állította meg, amikor már egészen közel értek
hozzá. Úgy tűnt neki, hogy a zöld lény ugyanabban a
helyzetben maradt, nem mozdult el. Azon tűnődött,
nem halt-e meg. Akkor odaajándékozhatnák valame-
lyik múzeumnak.
– Most már látod?
Ha odaajándékoznák a múzeumnak, akkor tábla je-
lezné, ki talált rá. Lehet, hogy őróla neveznék el
Vargas-lénynek.
– Haha! – nevetett fel erőltetetten Laurie. Megfor-
dult, és visszaindult a ház felé. – Most már elég volt a
hülye vicceidből.
– Mi?! Hát tényleg nem látod?
– Hát persze hogy nem látom, mert nincs ott sem-
mi, te gyagya!
A fiú felelni akart valamit, de annyira elképedt a
lány válaszán, hogy nem tudott megszólalni.
– Várj! – kiáltott a lány után, amikor látta, hogy
Laurie ott akarja őt hagyni a zöld szörnyeteggel. –
Várj, Laurie! Esküszöm, tényleg ott van! Nézd, ott
fekszik, zöld és nagyon ijesztő! Tényleg igazi, nem én
találtam ki!
Laurie visszafordult és gyanakodva fürkészte Nick
arcát egy jó ideig.
– Nem értem – tolta fel a szemüvegét az orrán. –
Tényleg komolyan beszélsz? Hogyan láthatsz valamit,
amit én nem? Talán rendelkezel a Látóképességgel?
Hát ez nem igazság!
– Tényleg nem hülyéskedek!
– Nem vagy hetediknek született fiú hetedik fia.
Nincs vörös hajad. Hogy szerezted meg a
Látóképességet? – Hirtelen eszébe jutott valami. –
Nem köpött szembe senki mostanában?
– Miket beszélsz? Az nagyon durva lett volna! – fe-
lelte Nick.
Laurie összeszűkült szemmel figyelte. Nicknek
hirtelen az az érzése támadt, hogy ez a dilis
nőszemély még a torkának ugrik, ha nem talál ki
– Jó, hát
gyorsan bevallom, délután találtam egy olyan lóhe-
valamit.
rét, amilyenről beszéltél.
– Találtál egy négylevű lóherét?
– Úgy érted, azért látom azt a valamit? – hitetlen-
kedett Nick.
 – Hát persze! – tette ismét harciasan csí-
pőre a kezét Laurie. – Add ide! A hülye is
tudja, hogy a négylevelű lóhere segítségével
megpillanthatjuk a tündéreket és a manókat.
Nick óvatosan kihúzta zsebéből a papirost,
amelyben a lóherét tartotta, aztán széthajtotta. A
növény szélei már kicsit fonnyadni kezdtek, de
még jó állapotban volt. Laurie visszafojtott lé-
legzettel óvatosan leoldotta a nyakláncát, le-
csúsztatta róla az ovális medált, majd kipat-
tintotta a képtartó tokot. Charlene képe volt
az egyik oldalon, a másikon pedig sza-
kállas férfié. Nick rögtön kitalálta,
hogy az utóbbi nyilván Laurie apja le-
lehetett. Laurie a lóherét az édesanyja
képe fölé rakta, aztán a tokot egy kat-
tintással újra bezárta.
– Nahát! – suttogta elfúló hangon, tenyerében szo-
rongatva a medált. Hangjába csodálkozás és elragad-
tatás vegyült. Nick látása ugyanakkor visszatért a
normális állapotba. Az éjszaka színei sötétebbekké,
tompábbakká váltak. Megkönnyebbülést érzett, hogy
nem látja többé a zöld lényt, de aztán eszébe jutott,
hogy azt sem fogja látni, ha az a valami megmozdul.
Ettől egész testét rémület öntötte el. Már attól is bor-
sódzott a háta, hogy ilyen fura teremtmény egyáltalán
létezhet.
Laurie csillogó szemmel leguggolt.
– Azt hiszem, vízitündér. Bizonyára kijött a tóból,
de aztán nem tudott visszamenni.
Nicknek a döglött békáknak a kiszáradt maradvá-
nyai jutottak eszébe, amelyeket időnként az újonnan
aszfaltozott utak mentén látott.
– Meghalt?
Laurie kinyújtotta a kezét, majd tapogatni kezdett
valamit a fű fölött, aztán mintha a tündér karját simo-
gatta volna. Nick megborzongva a látványtól hátralé-
pett. Az égzengés folytatódott, de az eső csak nem
akart újra eleredni.
– Nem hiszem – válaszolta Laurie. – Dobog a szíve.
– Remek. Tehát életben van. Akkor szerintem men-
jünk – javasolta Nick, de tartott tőle, hogy Laurie-t
nem lehet majd ilyen könnyen rábírni, hogy visszatér-
jenek a házba. – A vacsora mindjárt kész lesz, és nem
fogják tudni, hol vagyunk.
– Hozz egy talicskát! – rendelkezett a lány.
– Vissza kell vinnünk a nixit a tóba.
– Micsodát?
– Hát a vízitündért, te buta! Arthur Spiderwick út-
mutatója szerint a vízitündér tudományos neve: nixi.
 – Nixi vagy nem nixi, beteg állatokhoz akkor sem
szabad hozzányúlni, mert ránk támadhatnak! Még az
is lehet, hogy veszett!
– Ő nem állat. Ő tündér.
Szerezz egy talicskát!
 – Jó, megyek!
Amikor egy fél órával korábban Laurie-ért ment a
volt szobájába, pontosan azért hívta, hogy megtudja
tőle, mi ez a teremtmény és mit csináljanak vele. A
sötétbe burkolózott építési terület most, ezzel a tudat-
tal sokkal ijesztőbbnek tűnt a fiú számára, mint annak
előtte, amikor csak a kígyóktól és a pókoktól kellett
tartania. Többé nem tudta pontosan, hogy mi minden-
től is kell félnie.
Megragadta a talicska fogóját, és kihúzta a földku-
pac mögül. Aztán Laurie és a zöld lény irányába kezd-
te tolni, ám ekkor az apja jelent meg a házuk ajtajá-
ban:
– Nicholas, mit akarsz azzal a talicskával? Tedd le
azonnal!
A fiú összerezzent. Még sohasem került összetű-
zésbe a papával, soha. De amióta Laurie megjelent,
minden megváltozott. Utálta Laurie-t.
– Gyere be azonnal! A vacsora már fél órája kész
van. Hol mászkáltál? És hol van a húgod?
– Megyek és szólok neki! – kiáltott vissza Nick.
Amikor az ajtó bezárult az apja mögött, Nick nagy
levegőt vett, és futni kezdett a talicskával, ahogy csak
a lába bírta. Tudta, hogy a papája most először csaló-
dott benne, és ez rosszabb volt, mintha csak mérges
lett volna rá.
 – Laurie, be kell mennünk! Várnak bennünket a va-
csorával!
– Ez most fontosabb. Segíts! Én nem tudom egye-
dül visszacipelni a nixit!
– Később újra kisurranhatunk – próbált ellenkezni
Nick.
– Közben lehet, hogy meghal – aggodalmaskodott
Laurie.
Nick a mamájára gondolt, aki fél éve halt meg.
Nem akarta senkinek a halálát, még a zöld lényét sem.
– Jó, jó, de akkor csináljuk gyorsan – törődött bele
a fiú.
– Fogd meg a lábát – Laurie lehajolt, majd olyan
mozdulatot tett, mintha megemelne valamit. Nick,
összeszedve minden bátorságát, arrafelé nyújtotta ki a
kezét, ahol elképzelése szerint a nixi lába lehetett. A
vízitündér bőre száraz volt, mintha papírt tapintott
volna az ujjaival. Amint megérintette, azonnal vissza-
nyerte azt a különös látóképességet, amellyel akkor
rendelkezett, amikor még nála volt a négylevelű lóhe-
re. A szíve olyan erősen vert, hogy az volt az érzése,
még a fülével is hallja. Kezét a nixi bokájához csúsz-
tatta, miközben hozzáért úszókártyás lábfejéhez. Leg-
szívesebben elrohant volna, de végül legyőzte a fé-
lelmét.
– Megvan – mondta.
Pihekönnyű volt
 Amikor felemelték, Nick meglepve tapasztalta,
hogy a nixi milyen könnyű, jóllehet körülbelül olyan
magas volt, mint Laurie. Némi próbálgatás után sike-
rült megfelelő módon óvatosan a talicskára helyezni-
ük.
– Jól fekszik rajta? – kérdezte Nick hátralépve.
Laurie igenlően bólintott. Nick megragadta a talics-
ka fogantyúit, és óvatosan tolni kezdte a nixit a tó fe-
lé.
– Nick! Laurie! – kiáltott rájuk Julian az ablakból. –
Gyertek gyorsan! Apa már nagyon ideges!
Nick elkeseredve nézett vissza, de aztán segített
Laurie-nak felemelni a vízitündért. Aztán begázoltak
vele a vízbe, majd bedobták a tóba egy olyan helyen,
ahol a víz már elég mély volt, hogy a teste alámerül-
jön. Amint Nick elengedte a nixit, a Látóképessége
megszűnt, de azt látta, hogy a víz gyűrűzni kezd azon
a helyen, ahol elengedték.
– Nem fog megfulladni? – kérdezte Laurie-tól.
A lány megrázta a fejét.
– Nem, a vízitündérek a víz alatt is tudnak lélegez-
ni.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a víz gyűrűzése meg-
szűnik, aztán hirtelen nagy csobbanás hallatszott, ami-
től mindketten összerezzentek.
– Ez mi volt? – kérdezte Nick ijedten.
 – Semmi. Most úszott el – vigyorgott Laurie. – Ez
azt jelenti, hogy jól van. Megmentettük az életét.
– Nicholas! – kiabált az apja ismét az ajtóból, majd
kilépett a kertbe. – Nem megmondtam neked, hogy
hagyd békén azt a talicskát!
– Bocs, papa!
– Erre nincs bocsánat! Úgy tettél, mintha szót fo-
gadnál, aztán semmibe vetted, amit mondtam! Gye-
rünk, befelé a házba!
– Papa, én csak…
– Nem értelek, fiam, mi ütött beléd? Laurie előtt
akarsz fölvágni?
– Dehogyis!
– Több eszed lehetne! Eddig mindig értelmesen le-
hetett beszélni veled. Menj vacsorázni, aztán tűnés a
szakádba! Nincs se videojáték, se tv-nézés egy hétig,
megértetted? És ha még egyszer valami szerszámkor
mersz nyúlni az építési területen, a tanítás kezdetéig
kuksolhatsz a szobádban!
Nick arca pulykavörös lett, a szeme égett. Persze
Laurie nem kapott letolást. Természetesen Charlene
sem szidta meg a lányát. Leültek az asztalhoz, és kí-
nos csöndben fogyasztották el a vacsorát.
Amint Nick a villáján lévő falatot a szájához emel-
te, önkéntelenül is kinézett az ablakon, és az jutott
eszébe, hogy vajon léteznek-e a nixin kívül más úszó-
kártyás, békaszerű szörnyek, amelyek láthatatlanul, a
sötétben rejtőzködve figyelik. Örült, hogy most már
nem látja őket, de nagyon szerette volna, ha azok sem
látnák őt.
A szavakat inkább énekelte, mint mondta
 Negyedik fejezet

amelyben Nicholas másodszor is megszerzi

a Látóképességet

N icknek igen nehezen sikerült helyet találnia a ha-

jómodellje számára, amelynek összerakásán fára-
dozott, mivel Julian koszos ruhái és szörfös magazin-
jai szanaszét kevertek mindenütt, a földön, az asztalon
és a fiókos szekrények tetején, míg tulajdonosuk a
szokásos fülhallgatóval a fülében az ágyon terpeszke-
dett, a rumli közepén. Végül sikerült szabaddá tennie
egy kisebb területet közös íróasztalukon, melyet aztán
újságpapírokkal fedett be. Egy viking hajómodellen
dolgozott, és úgy tervezte, motort is szerel rá, hogy
tényleg tudjon úszni a vízen. Maga előtt látta, amint a
hajó sebesen szeli a tó vizét, ám egyszerre csak zöld,
úszókártyás kezek nyúlnak ki érte, hogy a mélybe
rántsák.
 Ezek az ijesztő zöld
kezek nem hagyták
aludni előző éjszaka.
Még Julian horkolása
sem volt rá megnyug-
tató hatással. Oda-
kinn ömlött az eső,
mintha dézsából ön-
tenék. Nick képzele-
tében kétéltű lények
jelentek meg, amelyek a
házuk körül kószálnak és ujjaikat az ablaküvegre ta-
pasztva belesnek a szobákba. Csupán hánykolódott az
ágyában, amíg a hajnal fényei derengeni nem kezdtek,
és csak akkor tudott végre álomba zuhanni. Ennek kö-
vetkeztében igen későn ébredt. Így tehát most azzal
kellett számolnia, hogy a sötétség, amitől minden por-
cikájában reszketett, ma sokkal hamarabb fog eljönni.
Aznap délután, amikor Laurie elment Charlene-nal
kulcsokat csináltatni maguknak, Nick belopódzott
egykori szobájába, hogy jobban megnézze a lány ma-
nóútmutatóját. A könyvben az állt, hogy a nixik nem
esznek embert, de van jó néhány olyan szörny, amely
igen.
Egy darabig csak álldogált a szoba közepén a ma-
nóútmutatóval a kezében, aztán alaposabban körülné-
zett: a falon most Narnia térképe lógott, az ágyon
Laurie játékállatai sorakoztak, és a lány holmijaival
volt telezsúfolva a fürdőszobapolca is. Hirtelen elön-
tötte a csaknem ellenállhatatlan vágy, hogy mindent,
amit lát szétromboljon és összezúzzon. Hisz ez az ő
szobája, ebben a házban az ő családja lakik, amelybe
Laurie és Charlene nem tartozik bele! De nem nyúlt
semmihez. Ledobta az útmutatót az asztalra, aztán
dühtől remegve visszatrappolt a másik szobába az író-
asztalához.
Megpróbálta a hajómodellre összpontosítani a fi-
gyelmét; egy újabb evezőt kellett beragasztania a he-
lyére. Nem akart tovább foglalkozni Laurie-val és a
régi szobájával, el akarta felejteni a manóútmutatóban
szereplő szörnyeket, trollokat, koboldokat, sárkányo-
kat, amelyek lehet, hogy ott ólálkodnak valahol az
építkezések körül is.
A hirtelen kopogás az ajtón a gondolataiban elme-
rült Nicket olyan váratlanul érte, hogy az evező karcsú
pálcája összeroppant a kezében.
Laurie kukucskált be:
– Most beszélgettem Taloával. Elmesélte, hogy…
– Ki az a Taloa? – vágott közbe Nick, remélve,
hogy Laurie egy másik gyerekről beszél, és nem va-
lamilyen újabb különleges barátjáról. Julian felé né-
zett. A bátyja autós magazint lapozgatott, miközben
ütemesen rázta a fejét walk-manje zenéjének ritmusá-
ra.
– Hát a nixi – felelte Laurie, és Nick gyomra azon-
nal görcsbe rándult.
– Hagyj békén ezekkel a dolgokkal! Menj és be-
szélgess vele, ha akarsz, de engem hagyjál ki belőle!
Nem akarok többet még csak hallani se róla!
Laurie szemei kikerekedtek, s a szemüveg miatt
még hatalmasabbaknak látszottak. Meglepődött Nick
heves reakcióján.
– Pedig többen is voltak, több nixi, de valami elől
elmenekültek.
– Nem érdekelnek! – durcáskodott Nick, aki szeret-
te volna, ha Laurie végre eltűnik. – Miattad és a nixid
miatt nem játszhatok a videojátékommal és nem néz-
hetem a tv-t egy hétig!
– Egy hetet kibírsz. És nem is vagy izgatott?! Lát-
tunk egy valódi, eleven tündért, csakúgy, mint Simon,
Jared és Mallory. És még segítettünk is rajta!
Nicholas dühtől szikrázó pillantást vetett rá. Hogy
lehet ennyire ostoba ez a lány, hogy nem fél attól az
ijesztő, hátborzongató teremtménytől!
– Most már tűnj el! Már így is elrontottam a hajó-
mat miattad. És nem tegyél úgy, mintha a testvérem
lennél! Különben pedig egyáltalán nem érdekel, hogy
mit locsogsz összevissza.
 A lány arca halottfehérré vált.
Julian felnézett egy pillanatra, amikor Laurie kilé-
pett a szobából. Nick azon töprengett, hogy a bátyja
vajon mennyit érthetett a beszélgetésükből a fülhall-
gatón keresztül.

Aznap este Charlene a kínai vendéglőből hozott haza

vacsorát. Nick kelletlenül piszkálgatta az ételt, amíg
az apja rá nem szólt, hogy egyen rendesen. Megadóan
kezdte tömni magába a sült tésztát, amikor Laurie a
torkát köszörülve megszólalt:
– Anya – mondta, hosszú
szőke haját a füle mögé si-
mítva. Charlene, aki épp a
zöldséges tekercsét mártotta
bele a mustáros szószba, a
lányára pillantott. – Nick
azt ígérte, hogy kimehe-
tek vele a nagy tóhoz,
ahol vízre bocsátjuk az
egyik hajóját.
 – Soha nem mondtam ilyet! – fortyant fel Nick. Ő
ugyan nem ígért neki semmit!
– Úgy tudom, Nick nagyon félti a hajóit – szólt
közbe Julian, miközben pálcikájával kajánul vigyo-
rogva nyársalt fel egy darab töltött tésztát. – Jaj, így a
hajóm, úgy a hajóm, jaj, nehogy összekarcolódjon raj-
ta a festés!
Nick mérges pillantást lövellt a bátyjára, majd
Laurie-ra is.
A lány azonban úgy tett, mintha semmit sem vett
volna észre. Ártatlan képpel mosolygott tovább.
– Tudom, hogy Nick büntetésben van, de azért ve-
lem eljöhet, nem?
Charlene várakozón tekintett a férjére.
– Hát persze! – szólalt meg Nick apja némi mérle-
gelés után. – Sokkal jobb a jó levegőn lenni, mint a
szobában tétlenkedni. Csak annyit kérek tőletek, hogy
még sötétedés előtt érjetek vissza, jó?
– De apa… – próbált volna érvelni Nick.
– Ne vitatkozz, fiam – intette le az apja. – Ha meg-
ígértél valami, be is kell tartanod!
Nick megadóan tette le a villáját: ezt a csatát el-
vesztette. Nem tudott napirendre térni a lány égbekiál-
tó hazugsága felett. Nemcsak a külseje furcsa, de még
álnok módon hazudik is!
 Minden ellenszenve ellenére valahogy mégis impo-
nált neki.

Amikor Nick másnap reggel kilépett a házból, határo-

zottan szorongott.
– Miért akarod folyton, hogy veled jöjjek? Nincse-
nek barátnőid? – Halványan emlékezett sikongató, vi-
hogó lányokra, amikor egyszer Julian meg ő a papa
unszolására kénytelenek voltak elmenni Charlene-hez
vacsorára az eljegyzés után. Laurie-ék aprócska ház-
ban laktak, amely tele volt zsúfolva mindenféle kézi-
munkával, porfogó kütyükkel és különféle fényhatá-
sokat előidéző szerkezetekkel. Nick úgy érezte, hogy
rögtön megfullad abban a bazárban.
– Talán neked vannak barátaid? – vágott vissza
Laurie.
Elhaladtak Julian zöldre befújt autója mellett,
melynek házi készítésű csomagtartójára két szörf-
deszka volt felerősítve. A papa frissen viaszozott, csil-
logó-villogó kocsija a bátyjáé mellett állt a kocsifel-
hajtón.
 – Nekem sok barátom van – felelte büszkén Nick,
remélve, hogy Laurie ejti a témát.
Nem szeretett visszagondolni azokra a srácokra,
akikkel még az előző lakótelepen élt együtt, és akikkel
ezt a mostani nyarát remekül el tudta volna tölteni.
Együtt lógtak, bohóckodtak, szórakoztak, csinálták,
ami épp adódott. De mindez már olyan régen volt,
még azelőtt, hogy az édesanyja megbetegedett volna.
Még az ideköltözésük előtt. Még azelőtt, hogy megfo-
gadta, megjavul és igyekszik nem bosszantani többé
senkit.
Laurie hirtelen visszahőkölt.
– Ott van. Akarod látni? – nyújtotta oda a fiúnak a
medálját, amelyben a négylevelű lóhere lapult.
Nick kikapta a kezéből, s a látása azonnal élesekké
vált, olyannyira, hogy szinte szédelegni kezdett. Ahol
az előbb még csak a víz fodrozódott, most feltűnt a
tóban vidáman hancúrozó nixi. Amiről az előbb még
azt hitte, hogy a leveleket zizegtető szél hangja, a bé-
kák brekegése és a madarak éneke, most átalakult a
fülében a vízitündér dalává. Ez a melódia egyre erő-
södő vágyakozással töltötte el valami megfoghatatlan
és leírhatatlan dolog iránt. Az éneklő nixi feléjük vette
az irányt.
– Ez őrület! – kiáltott fel Nick. Nem értette a sza-
vakat, de az énektől libabőrös lett a háta.
 Laurie lecsúsztatta válláról a hátizsákját, és kivett
belőle két szendvicset meg egy üveg üdítőitalt.
– Hát ez meg minek? – kérdezte Nick. – Piknikezni
akarsz?
Laurie vállat vont. Szeplős arca hirtelen elpirult.
– Arra gondoltam, hogy Taloának talán ízlenének.
– Megnéztem a könyvedben a nixiket. Azt írja,
hogy a tófenéken lévő békalencsével táplálkoznak,
vagy nem?
– Lehet, hogy Taloa még életében nem evett szend-
vicset. Csak zellerlevelet tettem bele.
– Ú-la-li-lo Nicholas… – Taloa békaszerű fejét a
fiú felé fordította. Átlátszó kártyák csillogtak különös,
kristálytiszta szemében. A szavakat inkább énekelte,
mint mondta.
– Hát itt a hős Nicholas… Ú-la-li-lo,
Laurie elmesélte nekem, hogyan találtad
meg fonnyadt testemet… La-li-lo és hogy a
nagy Nicholas még a büntetés kockázatát is
vállalta a kedvemért…
– Hát… vagyis… –
nyögte Nick, miköz-
ben képtelen volt le-
venni tekintetét a
vízitündér borzasztóan
furcsa szemében csillo-
 gó aranyszínű foltokról.
– La-li-lo az emberek, akikkel
korábban találkoztam Taloának
hívtak… Te is hívhatsz így tu-
li-lu…
– Rendben – mondta Nick,
miközben azon tűnődött, va-
jon kikkel találkozhatott Taloa,
és hogy most észrevette-e,
hogy a tenyere mennyire
megizzadt izgalmában.
A nixi a fiúra mosolygott,
felfedve apró, csapszegszerű fo-
gait.
– Elárasztalak hálámmal la-lum-li… És te is meg-
kapod tőlem azt, amivel a húgodat már megajándé-
koztam… – Azzal Taloa megragadta Nick nyakát
úszókártyás kezeivel, és hátulról berántotta a vízbe,
majd lenyomta a víz alá.
A fiú jó adag vizet nyelt, fulladozva köhögött,
prüszkölt. Szeme tágra nyílt a víz alatti homályban. A
tüdejében szúró fájdalmat érzett, miközben összevisz-
sza kapálózott. És akkor egy pillanatra Taloa arca je-
lent meg lebegve az övé felett, aztán a vízitündér, aki
addig a torkánál szorította, végre elengedte.
 Nick köpködve, köhögve és a szemét dörzsölve
mászott ki a vízből.
– Ez meg mi a fene volt?
Taloa nevetve figyelte a fiút.
Laurie is mosolygott rajta, bár megpróbálta derült-
ségét minél kevésbé mutatni. Egy pillanatra mindket-
ten hátborzongatóan ijesztőnek tűntek Nick számára,
mint két földönkívüli idegen lény. Csaknem vízbe foj-
totta a nixi, de Laurie a kisujját sem mozdította, hogy
segítsen!
– Most már visszaadhatod a medálomat – szólt a
lány.
– Tessék? – nézett rá Nick értetlenül.
Laurie odalépett hozzá, és a medál felé nyúlt, hogy
kicsatolja. Nick elhúzódott tőle, és ő maga kapcsolta
ki, aztán Laurie tenyerébe nyomta.
– Nesze!
– Most nézz csak megint körül! – kérte Laurie.
Nick arra számított, hogy a vízitündért többet nem
fogja látni, de nem így történt. Többször is pislogott,
de Taloa nem tűnt el előle. Egy pillanatra páni félelem
öntötte el.
– A víz miatt? Attól szereztem meg a Látóképessé-
get? – kérdezte, és közben iszonyattal töltötte el a
gondolat, hogy most már nincs visszaút, mindig látni
fogja ezeket a szörnyeket.
Homoksárga szemeivel Nickre bámult
 – Igen, mert ő is ott merült le a vízbe.
Nick a közeli bokorból zörgést hallott. Villámgyor-
san a hang irányába fordult, és egy jól megtermett,
kandúr méretű manószörnyet pillantott meg, amely
egy szemetes zacskót vitt dédelgetve nyeszlett karjai-
ban. Hátsó lábain, amelyekre egy pillanatra leült, há-
rom-három ujj volt, melyek karmokban végződtek.
Homoksárga szemeivel Nickre bámult. A fiú rémülten
kiáltott fel:
– Mi az ott?
Taloa hátranézett, de addigra a manó eltűnt. Laurie
is későn fordult abba az irányba, ahová Nick mutatott.
– Már elment, de az előbb még onnan bámult rám –
mondta Nick.
A vízitündér közelebb úszott a fiúhoz.
– Egy kobold volt li-la-lo… Az erdei manók mind
elmenekültek a tűzvész elől… Csak azt szeretném li-la-
lo tudni, hogy az én testvérkéim hová lettek li-lum-
lu… Talán lu-li-lum ti tudtok segíteni…
– Tehát több nixi is, élt a tóban? – kérdezte Laurie,
Taloa felé indulva. Bokáig érő szoknyájának szegélye
beleért a vízbe.
– Heten voltunk la-li-lo… – énekelte magas hangon
Taloa. – De egyedül maradtam… – halkult el bánato-
san a hangja, miközben szomorú tekintettel nézett az
erdő sűrűje felé. – A levelek hasa nem fordul felfelé li-
lo-la, ami azt jelenti la-lo-li, hogy nem lesz mostaná-
ban több eső… És ha a föld száraz lo-li-la, akkor nem
tudok a keresésükre indulni… Keressétek meg nekem
őket, kérlek szépen, lu-li-la…
Olyan szomorú volt az arca, hogy már majdnem
emberinek tűnt. De csak majdnem.
– Még mit nem! – lázadozott Nick.
– De hisz megajándékozott a Látóképességgel –
győzködte a fiút Laurie. Nick legszívesebben megfoj-
totta volna.
– Berántott a vízbe, és majdnem meg fulladtam!
– Nem akart rosszat – vigasztalta a lány. – Nem
akart bántani. Először engem is megijesztett, de aztán
rájöttem, hogy csak játszani akar.
Taloa bólintott, majd újra énekelni kezdett:
– Hálás lennék nektek li-la-lo… A tó körüli mocsár
la-li-lo-lu-le messzire terjed… A testvéreim valahol a
vizekben lehetnek… Mi csak vízben tudunk élni lo-li-
lu…
Nicknek eszébe jutott, hogyan ásták ki a tavat az
apja munkásai. Rengeteg földet emeltek ki, aztán a
gödör elkezdett feltöltődni vízzel. A mocsári vizek va-
lószínűleg valahogy összekapcsolódtak egymással a
föld alatt, csakhogy Taloa nem tudott átjutni egyikből
a másikba. Nick azonban nem tudta elfelejteni, amikor
a nixi a nyakát szorította. Élvezettel nézte, amint ful-
dokolva kapálózott. Viccesnek találta a vergődését.
– Nem hiszem – válaszolta Nick Laurie-nak.
Taloa aranyszínben csillogó, békaszerű szemével
hunyorogva pillantott a fiúra:
– Megbánod lo-li-lu-la, ha nem segítesz…
– Hallod ezt? Hát nem kedves? – csattant fel Nick.
– Nem úgy érti – mentegette a vízitündért Laurie. –
Csak aggódik a testvérei miatt.
– Ne kezeld úgy, mint valami házi cicát – dühöskö-
dött Nick. – Ha tényleg elolvastad volna azt a köny-
vet, amit folyton magaddal hurcolsz, tudhatnád, hogy
milyen veszélyes! – Azzal sarkon fordult, és dúlva-
fúlva visszamasírozott a házba.
Laurie a szendvicseket és az üdítőt a tóparton
hagyva utána sietett. Többször megállt, hogy vissza-
nézzen Taloára, de Nick ügyet sem vetve rá, csörtetett
tovább. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek, a fiú elké-
pedve vett észre két dolgot. Egyrészt a földön apró,
háromujjú lábnyomok éktelenkedtek mindenütt, más-
részt a papa kocsija tele volt homokkal.
Másnap reggel korán indultak útnak
 Ötödik fejezet

amelyben Nick még nagyobb bajba kerül

rákig tartott, mire megtisztították a kocsi bőrkár-

Ó pitját. Kihányták a homokot az autó belsejéből az
út mellé, lesöpörték az üléseket, kiporszívózták a
kesztyűtartót, de mindezek után is érezni lehetett az
apró szemcséket mindenen, amihez csak hozzáértek.
– A papa megöl bennünket! – kesergett Nick, mi-
közben hátrasimította izzadságtól nedves haját.
– Nem kellett volna megtagadnod a segítséget a
nixitől – méltatlankodott Laurie.
– Talán igazad van – mélázott Nick. – Na jó, rend-
ben! Megkeressük a testvéreit. – A tó felé fordulva el-
kiáltotta magát:
– RENDBEN! MEGKERESSÜK ŐKET! De aztán
nem beszélünk vele többet, jó? – fordult ismét Laurie
felé. – Megígéred?
– Miért? Ő nem tehet semmiről. Ő…
 – …bajkeverő – vágott közbe Nick. – Bajkeverő és
kész!
– Miért? Nyugodtan megmondhatnád a papádnak,
hogy nem te raktad tele a kocsiját homokkal – vitat-
kozott tovább Laurie.
– Hát persze, és mutassam meg neki az apró láb-
nyomokat bizonyságul? Majd el is hiszi, mi?
– Az én anyukám elhiszi, amit mondok neki –
Laurie úgy tett, mintha nem vette volna észre a
gúnyt Nick hangjában.
– Dehogy hiszi! Csak tetszik neki, hogy hiszel a
tündérekben – gonoszkodott Nick.
Laurie elgondolkodva rágta a szája szélét.
– Esküdj meg, hogy nem beszélsz vele többet,
miután megkerestük a testvéreit – követelte
Nick.
– Nem, ezt nem tudom megígérni – felelte a
lány. – Hát jó – Nick még egyszer végighúzta
seprűjét a kocsi ülésein, majd elindult a ga-
rázsba.
– Úgy látszik, én nem tudlak semmire rá-
venni. Nem úgy, mint a nixi, a barátnőd.
Bementek a konyhába. Nick a csap
alá tartotta a fejét, és hideg vizet
eresztett rá. Laurie lerogyott a legkö-
zelebbi székre.
 Már túl késő volt, és nagyon fáradtak is voltak ah-
hoz, hogy Taloa testvéreinek keresésére induljanak.
Nick és Laurie a nappaliban üldögélt a kanapén,
amikor a fiú apja hazaérkezett az építkezésről, ahol
mint főmérnök dolgozott. Szigorú pillantást vetett a
két gyerekre:
– A munkafelügyelő mondta, hogy látott titeket a
kocsim körül sündörögni. És hogy az autóm tele volt
homokkal. Mi a csudát műveltetek?
– Mi csak kitakarítottuk és…
– Mi van veled az utóbbi időben, Nicholas? Te
mindig olyan jó gyerek voltál. Talán valaki rossz ha-
tással van rád? – nézett Laurie-ra a férfi.
– Mire akarsz célozni? – kérdezte Charlene. – Úgy
érted, hogy az a valaki a lányom lenne?
– Ó, dehogy! – felelte gyorsan Nick apja.
– Hát nem is! – tette harciasan csípőre a kezét
Charlene. – Az a legnagyobb gond a te családoddal,
hogy senki sem mondja ki kereken, amit gondol.
Laurie meg én viszont igen. – Azzal sarkon fordult, és
faképnél hagyta a férfit, még mielőtt válaszolhatott
volna.
Nick kárörömmel vegyes lelkiismeret-furdalást ér-
zett, amikor végre ágyba került. Annyira fáradt volt,
hogy azonnal elnyomta az álom, de ha álmodott is va-
lamiről aznap éjjel, másnap már semmire sem emlé-
kezett.
Másnap reggel Nick és Laurie korán indult útnak.
Még hűs volt a levegő, a hajnali pára még ott lebegett
a föld felett. Laurie-nak nem volt saját kerékpárja, így
hát Nick biciklikormányán ülve utazott. A fiú szemlá-
tomást feszült volt, amint nyeregbe szállt. Az apjától
kapta a bringát tavaly karácsonykor, de azóta mind-
össze kétszer használta.
– Taloa azt mondja, hogy a tó, ahol korákban la-
kott, egy hatalmas mangrovefa mellett található. Tu-
dod, hol van? – kérdezte Laurie.
– Igen. Ezen az úton odajutunk. – Nick taposni
kezdte a pedált. A mamája kihozta őt és a bátyját ide,
amikor még kicsik voltak, és az apjuk dolgozott. Egy-
szer egy örvös tatut követettek, a nyomában lopóz-
kodtak, de a kis állat nem vette észre őket, és az egész
olyan vicces volt, hogy szinte fuldokoltak a nevetés-
től. Egy másik alkalommal a kocsiban ültek, miköz-
ben az ablak résnyire le volt nyitva. Kikiabáltak az ab-
lakon egy aligátornak, amely félig beásta magát az
iszapba, de az rájuk se hederített.
A mamája választotta ki ezt a területet a leendő la-
kótelep helyszínéül, és ő is nevezete el Mangrove La-
kóparknak. A papa azonban a mama halála után soha
többet nem emlegette föl ezt, és Nick néha attól félt,
hogy ő maga is elfelejti.
Suhant a kerékpár az úton, egy ciripelő, mámoros
tücsök alig akart kitérni előlük. Aztán elhagyták azt a
helyet, ahol a fiúk egykor az aligátort látták. Egyszer-
re csak Nick a szeme sarkából nagyméretű repülő ro-
varokat pillantott meg. Az egyik épp az orra előtt hú-
zott el, és a fiú megesküdött volna, hogy emberszerű
fej nézett rá a kitinpáncéllal bevont testből. A levegő-
be csapott az egyik kezével, hogy a bogarakat elhes-
sentse, amitől a kerékpár vészesen megbillent.
– Vigyázz! – kiáltotta Laurie.
– Láttad ezt? – nézett hátra a fiú, de már csak a le-
vegő vibrálását észlelte, amint a bogárfelhő tovalib-
bent.
– Mit? – kérdezte Laurie visszapillantva. Vágtázó
kerékpárjukkal közben már annyira eltávolodtak on-
nan, hogy Nick biztosra vette, a lány semmit sem lá-
tott.
A fiú hirtelen visszafordult, fékezett, majd megállt.
Laurie, aki a kormányon ült, felsikított, mivel a gyors
mozdulattól elvesztette az egyensúlyát. Nick azonban
ügyet sem vetett rá. Annyira megbűvölten bámulta a
tűz perzselte fákat, hogy még a szája is tátva maradt.
Az egyik épp az orra előtt húzott el
 – Valami nem stimmel! – leugrott az ülésről, majd
oda sem figyelve arra, hogy mit csinál, nekitámasztot-
ta a biciklit egy fának.
– Mi nem stimmel? – nézett rá mérgesen Laurie,
aki a kerékpárról lebillenve csaknem a földre bukott.
Az égetéses irtást gyakran alkalmazzák az erdők-
ben. Nick is számtalanszor látott már megfeketedett
fatörzseket, miközben orrát facsarta a megperzselő-
dött fa szaga. Az apja elmagyarázta neki, hogy az ége-
tés segít megelőzni a spontán erdőtüzek kitörését,
amelyek a lakóházakat is fenyegethetik. De ez az ége-
tés nem olyan volt, mint a megszokott.
– Itt valami nincs rendben.
– Hogy érted ezt? – kérdezte Laurie.
A fiú csak rázta a fejét, de biztos választ nem tudott
adni.
A korábbi sekély mocsári tó helyén száraz, repede-
zett föld maradt. A kiégett terület peremén a levelek
rongydarabokként lógtak az elszenesedett ágakról.
Megperzselődött páfrányok kornyadoztak a szénné
pörkölődött moha felett. Teljes csönd honolt, nem ci-
ripeltek kabócák, nem csicseregtek madarak.
 Nick minél tovább vizsgálódott, annál inkább tuda-
tosult benne, hogy itt nem szakszerű égetés történt.
Ezek a fák itt nem fognak újranőni, ahogy kellene,
legalábbis nagyon bosszú ideig nem. Az is furcsa volt,
hogy az irtás két, szétváló sávban haladt a kiégett tó-
ból kiindulva, mintha lángszóróból találomra két lö-
vést adtak volna le.
Felkapaszkodott egy kis, homokos dombra, hogy
felülről jobban körülnézzen. A lába alatt puhán omlott
a talaj, amit szintén elég különösnek talált.
– Hé! – kiáltott Laurie-nak. – Gyere, ezt nézd meg!
A lány nem válaszolt. Nick megfordult, és látta,
hogy Laurie három, a tűzben elhamvadt, különös for-
májú ágat bámul merően, mintha arra várna, hogy
megmozduljanak. Olyan volt az alakjuk, mintha testek
lennének.
A fiú torka összeszorult, aztán nagy levegőt vett, de
a hangja remegését így sem tudta elnyomni:
– Sajnos rossz hírt kell vinnünk Taloának: nem ta-
láltuk meg a barátait.
– Nem a barátait, a testvéreit! – méltatlankodott el-
fúló hangon Laurie. Szeme könnyes volt. – Itt feksze-
nek a testvérei.
– Igen, a testvérei – ismételte Nick, de olyan külö-
nösen hangzott ez a szó a szájából. Amint leugrott a
dombtetőről, ahol állt, a domboldal egyszerre csak
emelkedni kezdett.
Pislogó fekete szemek bukkantak elő a homokos ta-
lajból. Az egyik kiemelkedés ököllé formálódott.
Gyökerek roppantak szét, amint félig betemetett ha-
talmas végtagok kezdtek kibontakozni a talajból. A
föld megnyílt, és egy óriás emelkedett ki belőle.
Laurie felsikoltott. Az éles hang felrázta Nicket kábu-
latából, és cselekvésre ösztökélte.
A biciklijéhez rohant. Miután átvetette lábát a vá-
zon, visszanézett.
A domb, amelyen az előbb állt, most kiegyenesedve
tornyosult felettük. Szélesebb volt, mint a házuk, és
magasabb, mint az építkezési terület fölé nyúló daruk.
Hajtott, ahogy csak bírt
 – Ugorj föl! – kiáltotta Laurie-nak. A lány hosszú
szoknyája beakadt a küllők közé, amint sietve az ülés-
re pattant. Nick ennek ellenére vadul hajtani kezdte a
pedált, miközben hallatszott, hogy a szövet szétsza-
kad. Laurie ujjai görcsösen szorították a vállát.
– Jön utánunk, jön utánunk, jön utánunk! – sürgette
a fiút Laurie éles hangja.
Az ágak recsegtek-ropogtak. A föld rázkódott a
döngő lábak alatt. A kerékpár kacsázni kezdett, aztán
felborult: mindketten a földre estek. Nicknek sajgott a
térde, csöngött a füle, de gyorsan talpra ugrott. Laurie
is felpattant. A szoknyája cafatokban lógott, az arca
sártól volt maszatos. Alsó ajkából vér buggyant elő, a
nyaklánca szétszakadt.
Az óriás bömbölve tornyosult föléjük, mindent el-
nyelő szájából homok és föld fröcsögött rájuk.
Nick sietve felállította a biciklit, miközben az óriás
lába közvetlenül mellette dobbant a földre. A kerékpár
első kereke el volt görbülve, de most nem volt idő ez-
zel foglalkozni. Gyorsan fölpattant rá, Laurie pedig
mögé ült. Nick hajtott, tekert, ahogy csak bírt. Bár-
csak többet biciklizett volna, és akkor most jobban
bírná az iramot, és gyorsabban is hajtana! Ha Julian
lenne most itt, ő úgy száguldana, hogy az óriás soha-
sem érné utol. Nick azonban lassú volt, és az ő lassú-
sága miatt ez a behemót mindjárt összetapossa őket!
 Kapkodva, fulladozva szedte a levegőt, az izmai
fájtak, de rá se hederített. A hátuk mögül recsegés-
ropogás hallatszott, körülöttük porfelhő kavargott, a
homlokáról legördülő izzadságcseppek csípték-marták
a szemét, de ő semmivel sem törődött, csak hajtott,
hajtott, ahogy a lába bírta.
– Itt van a nyakunkon! – sikoltotta Laurie.
Nick erőteljes mozdulattal balra fordította a kor-
mányt úgy, ahogy a tv-ben az üldözéses jelenetekben
szokták. Azonban ahelyett, hogy egy másik útra kor-
mányozta volna a kerékpárt, egy buckának ütközött. A
bicikli a buktatón megpattant és a levegőbe emelke-
dett. Nick összeszorított fogakkal próbálta egyenesben
tartani.
Ezúttal nem borultak föl, így hajthatott tovább, egy-
re sebesebben, keresztül az erdőn.
– Na, leráztuk? – kérdezte a fiú, amikor már egy
ideje semmi gyanús zajt nem hallott a háta mögött, és
megkönnyebbülten fölnevetett. Hihetetlen öröm töl-
tötte el. Legszívesebben ujjongott volna.
– Ne örülj, még keres bennünket – súgta neki
Laurie. – Szálljunk le és rejtőzzünk el!
Nick behúzta a fékeket. Laurie feje a hirtelen meg-
állástól a fiú hátának ütődött.
– Au! – kiáltott fel.
 – Pszt! – csitította Nick. Leugrottak a kerékpárról,
aztán ledobták a fűbe. A hátsó kerék még fekve is to-
vább pörgött. Négykézlábra ereszkedve kúsztak to-
vább a pálmaliget bokrainak sűrű rejtekében.
Olyan közel voltak a lakótelephez, hogy innen már
gyalog is könnyen hazaérhettek volna. Nick visszané-
zett, és a sűrű levélfüggöny résein át próbálta megál-
lapítani, hol lehet az óriás. Nem volt messze tőlük: a
földön keresgélt. Egyszerre csak két vaskos ujjával
felemelt egy ide-oda tekergőző, aprócska valamit, és
kitátott szájába dobta.
– Mit csinál? – kérdezte Nick suttogva. – Gyíkot
eszik?
Laurie levette a szemüvegét. Nick csak ekkor vette
észre, hogy a lány szemüvege két darabban van, mivel
a keret a nyeregnél szétrepedt.
– Furcsa – ráncolta össze a szemöldökét Laurie.
– Mi furcsa?
Az óriás lény kitátotta a száját, nagy levegőt vett,
mintha azt várta volna, hogy valami történjen. Majd
ismét mélyet lélegzett.
– Laurie, gondolkozz! Mi a fenét csinál ez a ször-
nyeteg?
Az aprócska valamit kitátott szájába dobta
 – A manóútmutató szerint a Behemótok – mivel
szerintem ez itt egy Behemót – gyíkokat esznek –
gondolkozott hangosan a lány összehunyorítva a sze-
mét. – Várjunk csak! – szólalt meg újra, mintha most
jutott volna eszébe valami.
– Na, mondd már!
– Szalamandrákat esznek, és aztán tüzet lövellnek a
szájukból – Laurie a megszokott mozdulattal feljebb
akarta volna tolni a szemüveget az orrán, de mivel
már nem volt rajta, piszkos ujjával csak az arcát ma-
szatolta össze.
Nick feje szinte kóválygott attól a sok mindentől,
ami velük történt. Az agya ennyi értelmetlenséget már
képtelen volt befogadni.
– De hogy függ össze a szalamandraevés a tűz kilö-
vellésével? És ha megette, akkor miért nem fúj tüzet?
– Mert nem minden szalamandra tartozik a tündér-
manók világához. Az Útmutató azt írja, hogy a va-
rázserejű szalamandrák tulajdonképpen gyermeksár-
kányok. A Behemót viszont nem tudja megkülönböz-
tetni őket.
– Akkor pucoljunk innen, még mielőtt talál egy va-
rázserejűt. Lapulj a földhöz, kúszni fogunk!
– Várj! Odanézz! – tette a kezét Laurie a fiú karjá-
ra.
 A másik oldalon
Laurie szórólapja látható
a Robot Kiadónál megrendezendő
dedikálásról
 A Behemót mintha feladta volna a próbálkozást,
megfordult és visszafelé indult a fák között.
Nick megkönnyebbülten lélegzett fel, Laurie bá-
gyadtan roskadt a földre.
A távolból dal hangjai ütötték meg a két gyerek fü-
lét. A Mangrove Lakópark ember ásta mesterséges ta-
vából a nixi varázslatos éneke szállt fel éjük, amitől
Nick háta mindig lúdbőrös lett.
A Behemót hirtelen hegyezni kezdte a fülét. Aztán
néhány fát ledöntve előrelendült, és elcsörtetett a la-
kópark irányába.
Megbűvölten hallgatta a nixi énekét
 Hatodik fejezet

amelyben Laurie újraértékel jó néhány dolgot

N icholas és Laurie egyetlen szót sem váltottak

egymással, miközben lóhalálában rohantak haza.
Minden energiájukat a Behemót elől való menekülés-
re összpontosították. Nick agyában különféle hátbor-
zongató jelenetek játszódtak le lehetséges folytatás-
ként – ezzel szemben elcsodálkozva látta, hogy a Be-
hemót a tóparton üldögél, a földet turkálja és megbű-
völten hallgatja a vízitündér énekét. Hatalmas pofája
nyugalmat sugárzott, fekete szemei pedig áhítattal
szegeződtek Taloára.
– Meg se mozdul – suttogta Nick.
Laurie hátrasimította csapzott haját. A szoknyája
félig leszakadt szövetdarabját úgy húzta maga mögött,
mint menyasszony az esküvői ruhájának uszályát.
– Ha nem lépsz megint a fejére, talán nem fog újra
dühöngeni – viccelődött Laurie.
 – Azt hittem, domb – védekezett Nick. – És ha… –
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert Taloa hirte-
len a partra úszott. A Behemót a nixi minden mozdu-
latát követte a tekintetével.
– La-lo-li… – énekelte Taloa, egy pillanatra abba-
hagyva a másik dallamot, kivillantva a fogait.
– Ti hoztátok ide a Behemótot li-la-lo?
– Meghallotta az énekedet, azért jött ide. Nem tehe-
tünk róla! – felelte Nick.
A nixi annyira közel hajolt Nickhez, hogy a fiú or-
rába csapott a tó iszapjának szaga, miközben a
vízitündér hínárból font hajfürtjei ide-oda himbálóztak
a nyaka tájékán.
– La-li-lo Nicholas, hol vannak a testvérkéim?
A Behemót hatalmas feje mogorván fordult feléjük.
A föld megremegett, amint az óriás feltápászkodott.
– Dalolj tovább, Taloa! – kiáltotta Laurie. – A Be-
hemót nem szereti, ha abbahagyod az éneklést.
– Annyira elfáradtunk a sok éneklésben… – sirán-
kozott Taloa. Bár dalolva ejtette ki a szavakat, a Be-
hemót szemmel láthatóan ezúttal nem nyugodott meg.
Nem erre a dallamra vágyott, az orrlyukai fújtattak. –
Teljesen berekedtünk la-li-lo… És akkor elkezdett tü-
zet lo-la-li okádni…
– Taloa, énekelj, kérlek, énekelj! – könyörgött neki
Nick.
 – Előbb mondd meg, lo-li-lu, hol vannak a testvére-
im, Nicho-le-li-lo-las?
– Elégtek – felelte a fiú. Valójában nem akarta
ilyen nyersen megmondani az igazat, de nem volt ide-
je finomabb kifejezésen gondolkodni, mert a Behemót
hatalmas alakja már ott tornyosult a fejük fölött.
Taloa hátrébb húzódott, összegörnyedt, kinyújtott
ujjai között az úszókártyák megfeszültek. Mély hang
gurgulázott elő a torkából.
– Csak hárman pusztultak el – szólalt meg Laurie. –
A többieket nem találtuk meg. Lehet, hogy nekik
nincs semmi bajuk.
– Igen, így van. Csak három testet találtunk. De
most már énekelj! Ne feledd, hogy mi mentettük meg
az életedet, sőt még a testvéreidet is megkerestük… –
Nick megpróbálta a hangja remegését elfojtani, de
nemigen tudta, mert az óriás árnyéka már beborította
őket. Amint a Behemót egyik lába a tóba csobbant,
öles hullámok söpörtek végig a parton.
– Már megháláltam a jótetteteket azzal, hogy meg-
kaptátok a Látóképességet. Énekelek a Behemótnak,
ha megígéritek, hogy megkeresitek a többi testvéremet
is.
– Persze hogy megkeressük! – erősködött Nick az
óriásra pillantva. – Megígérjük, becsszóra!
 A nixi folytatta hát énekét, varázsos dallam áradt a
torkából, miközben fejét hátravetette. A Behemót is-
mét letelepedett a partra, ujjait ide-oda húzogatta a
vízben. Álmosan pislogott, miközben elfészkelődött
az iszapban.
Nick megkönnyebbülten sóhajtott.
– Van egy ötletem – szólalt meg Laurie hirtelen,
megragadva Nick karját. – Gyerünk vissza a házba!
– Igyekezzetek lo-li-lu!… Nem tudom, meddig tudok
énekelni… A hangom előbb-utóbb elfárad…
 – Próbáld minél tovább, Taloa! – Nick a nixi arany-
színű szemébe nézett, remélve, hogy felfedezheti ben-
ne az elszántságot, ám csak a saját arcképét látta visz-
szatükröződni annak mélységes mélyén.
Laurie a fiú előtt sietett a ház felé, keresztülvágtak
a garázson, beléptek a bejárati ajtón, aztán felszalad-
tak a lépcsőn. Nick úgy gondolta, Laurie valamelyik
manós könyvében akar megnézni valamit, ám a lány
ehelyett a számítógéphez ment.
– Azt akarom megtudni, hol dedikálnak. Tudod,
azok, akikről beszéltem neked – ők adták ki A manók
könyvét. – A lány az egeret kattintgatva szörfözött a
lapok között, míg végre megtalálta, amit keresett. –
Látod? Holnap este a Robot Kiadónál dedikálnak.
Akkor megkérdezhetjük tőlük, hogy mit tegyünk.
– És mi van, ha Taloa nem bírja már az éneklést? –
tamáskodott Nick. – Nem hagyhatjuk, hogy az a ször-
nyeteg odakinn garázdálkodjon egy teljes napig!
– Jó, akkor nézzük! Mivel a Spiderwick Krónika
szerzői országos körúton vannak, lehet, hogy ma este
valahol másutt van jelenésük. – Laurie végigpásztá-
zott az internetoldalon. – Igen, ma este Orlandóban
lesznek. Az nincs annyira messze. Szerinted a papád
el tudna vinni bennünket?
– Biztos, hogy nem – rázta meg a fejét Nick. – És a
te mamád?
 – Ő sem. Már vagy ezerszer megkértem, és mindig
azt mondta, hogy legyek türelemmel addig, amíg a vá-
rosunkba nem érnek. Ráadásul biztos mérges lesz
rám, amiért eltörtem a szemüvegem.
– Add csak ide!
Laurie odaadta neki a kettévált szemüveget. Nick
Julian szobájába sietett, Laurie némán követte. Egy
tubus ragasztóból gondosan két kis csöppet ejtett a tö-
rés helyénél a műanyag részekre, aztán ékszerészcsi-
peszekkel megfogta a darabokat és erősen összenyom-
ta őket.
– Egy darabig tartani fog. Sokkal jobb, mint a cel-
lux.
– Kösz – mondta a lány, bár egyáltalán nem tűnt há-
lásnak. Nick először nem tudta, mire vélje, de aztán rá-
jött, hogy Laurie gondolatai valójában máshol járnak.
– Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha elmondanál
mindent a mamádnak! Azt mon-
dod, ő mindig hisz neked. És
még mindig megvan a négy-
levelű lóherénk… – mérlegelte
a helyzetet Nick, az alsó ajkát
rágva. Laurie nyakában azonban
már nem lógott lánc. A lány hirte-
len a mellkasához kapott, a medál-
ját keresve.
 – Elvesztettem! Az apám
fényképével együtt! Most hon-
nan szerzek másikat?!
Nick nem nagyon értette a
dolgot, hisz a lány apja nem halt
meg. Így hát miért ne tudna sze-
rezni róla másik fotót? Egyéb-
ként csak annyit tudott
Laurie apjáról, hogy vala-
mi frankó motorja van.
– Igazad volt a múltkor, ami-
kor azt mondtad, hogy a mama
csak jópofának tartja ezt az
egész tündéresdit. Ha elmesél-
nék neki mindent, valószí-
nűleg azt mondaná, hogy
élénk a képzelőtehetségem.
Nick még csak elkép-
zelni sem tudta, vajon az ő
papája hogyan reagálna
erre a hihetetlen történet-
re.
– Nem gondoltam vol-
na, hogy ez lesz belőle –
csuklott el Laurie hangja.
– Mikor elolvastam a
Manók könyvét, láttam, hogy szörnyek is vannak kö-
zöttük, de azt egy percig sem feltételeztem, hogy pont
egy szörnybe akadunk bele. Azt hittem, hogy szép
tündérekre bukkanunk majd. – Egy pillanatra elhallga-
tott. – Persze, az igazat megvallva, nem is hittem az
egészben.
– De hát nem te mondtad, hogy a tündérvilág való-
ban létezik?
– Mert azt akartam hinni. Úgy gondoltam, ha úgy
teszünk, mintha létezne, az majdnem olyan, mintha
valóban létezne is. Ugyanúgy voltam ezzel, mint az-
zal, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy bátyám, és mi
majdnem egyidősek vagyunk, és akkor úgy gondol-
tam, hogy veled olyan klassz lesz, de most már utálom
az egészet, a tündérmanókat és téged is! – Lerogyott
az ágyára, és kezébe temette az arcát.
Nick nem akart tovább törődni a lánnyal. Úgy gon-
dolta, neki megvan a saját családja. Nincs szüksége
egy hisztis húgra. Egyáltalán minek neki lánytestvér?
Nem emlékezett rá, hogy bármikor is akart volna
lánytestvért. Már éppen szólásra nyitotta a száját,
hogy kitálaljon Laurie-nak, amikor az jutott eszébe,
hogy lánytestvére ugyan nincs, de kellemetlenkedő,
utálatos bátyja annál inkább.
– Julian! – kiáltott fel. – Hátba ő el tud vinni ben-
nünket!
Julian a mobiltelefonján beszélt a barátnőjével lenn a
nappaliban, miközben a videójáték szörnyeit öldöste a
tv képernyőjén.
– A mi partszakaszunkon bármelyik hullámot képes
vagyok meglovagolni – büszkélkedett a lánynak –, és
nem érdekel, hogy Doug mit mond. Tudod, milyen
felfújt hólyag.
– Julian! – szólt oda neki Nick.
A bátyja a hang irányába pillan-
tott, majd érdektelenül legyin-
tett.
– Julian! – Nick ezúttal
már kiabált.
– Várj egy kicsit – mond-
ta Julian a mobilba –, az
öcsém valamitől teljesen be
van sózva – vihogott kajá-
nul. Majd elvette a fülétől a
telefont. Közben a képer-
nyőn a videójáték egyik
szörnye már Julian játéko-
sának a fejét ette.
 – Elvinnél bennünket Orlandóba, a Spiderwick-
szerzők könyvdedikálására?
– Hogy mi?! – Julian elgondolkodva ütögette állá-
hoz a mobiltelefont. – Hát az teljességgel lehetetlen,
gyermekeim. Most pedig tűnjetek el, de azonnal!
Semmi értelme nem volt Juliannek bármit is ma-
gyarázni. Sok időt vett volna igénybe, másrészt úgyis
mindent elhárított volna mondvacsinált indokokkal.
– És mi lenne, ha szétkürtölném mindenfelé a lá-
nyoknak, hogy van rólad egy remek videofelvételem,
amin a súlyzókat emelgeted a tükör előtt, és közben
magadban beszélsz? – hepciáskodott Nick. – Tessék,
csajok, hogy tetszik a híres Julian, jól néz ki, nem?
– Fogd be, te kis pisis! – ugrott fel Julian a kanapé-
ról, miközben a mobiltelefonja egy kattanással össze-
csukódott, és fenyegetően elindult az öccse felé.
– Hé, megszakadt a vonalad… – kiáltott rá Laurie.
Nick közben a fal felé hátrált, és védekezően emelte
fel a karját.
– Figyelj! Letörlöm a felvételt, amint visszahoztál
bennünket Orlandóból.
Julian már egész közel ért hozzá. Ám ekkor berreg-
ni kezdett a mobilja.
Julian a mobiltelefonján beszélt
 – Te nem tudod, mit beszélsz! Több mint egy óra az
út oda is és vissza is! Töröld le szépen azt a felvételt,
és tartsd a szád!
– Kérlek szépen! – szólalt meg Laurie kedvesen,
nagy szemét a fiúra szegezve, megérintve Julian kar-
ját. – Ők a kedvenc íróim, és úgy volt, hogy jönnek
ide is, de aztán kiderült, hogy mégsem. Ez az egyetlen
módja, hogy találkozhassak velük! Már iszonyú rég-
óta várok erre! – Egy pillanatra elhallgatott. – Na és
persze Nick is kedveli őket.
– Miért nem kéred meg a mamádat vagy apát?
– Folyton valami dolguk van. Úgy volt, hogy el-
visznek engem, azaz minket az itteni dedikálásra, de
aztán megtudtuk, hogy elmarad.
Nick szája tátva maradt. Laurie olyan folyékonyan
hazudott, mintha könyvből olvasná.
Julian tűnődve nézett rá, mintha nem tudná eldön-
teni, hogy mit csináljon.
– Jó, rendben – egyezett bele végül. – Hát mért nem
mindjárt ezzel kezdtétek? – fölnyitotta a mobilját. –
Megkérdezem Cindyt, nem akar-e velünk jönni.
Nick elismerő pillantást vetett Laurie-ra. Nem tud-
ta, hogy a lány mindezt hol tanulta, de kétségtelenül
remekül értett ahhoz, hogy elérje, amit akar.
Könyvesbolt előtt tette ki őket
 Hetedik fejezet

amelyben egyre inkább kifogynak az időből

A Behemót a tóparton gubbasztott. Hatalmas, feke-

te szemét feléjük fordította, amint beszálltak
Julian kocsijába. Az átforrósodott ülés égette Nick
combját, amely meztelenül kandikált ki rövidnadrág-
jából. Arrébb lökött egy üres hamburgeres dobozt, az-
tán egy nedves strandtörülközőt csúsztatott a lába alá.
– Tessék – nyújtott át egy papírlapot Laurie
Juliannak. – Kinyomtattam az útvonalat. Ha nem lesz
forgalom, egy és negyed óra alatt oda is érhetünk. Al-
ternatív útvonalaink is vannak, hátha szükségünk lesz
rá.
– Rendben – Julian elvette a lánytól a nyomtatott
térképet. – Mehetünk, Nick?
– Hát persze – felelte a fiú, egy pillanatra sem véve
le tekintetét az óriásról.
Laurie is a Behemót mozdulatait figyelte, miközben
idegesen dobolt ujjával a könyvein.
 Néhány perc múlva megálltak
Cindyék háza előtt. Julian ka-
rátnője beugrott az első ülés-
re. Befont hajfürtjein apró
kagylók csillogtak.
– Sziasztok – fordult hát-
ra Laurie és Nick felé. –
Hogy vagytok?
– Jól – felelte Laurie.
– Remekül – dörmögte
Nick, összeszorított ajkai
közt préselve ki a választ.
Hát hogy a csudába ne érez-
nénk jól magunkat, amikor itt
lebzsel ez a Behemót a tóparti pá-
zsiton, és mindjárt agyontapos mind-
nyájunkat – mondta magában.
Cindy hátranyúlt és vállon veregette, amitől Nick
önkéntelenül elmosolyodott.
A lány és Julian egész úton arról beszélgetett, hogy
milyen a tengerpart szörfözés szempontjából Orlando
környékén és hogy milyen szörffelszerelést áruló bol-
tok vannak arrafelé, mert hátha lehet valamelyikben
kapni azt a szörfdeszka-viaszt, amit Cindy a leginkább
szeret.
 Amint egy elgázolt állat teteme mellett hajtottak el,
Nick puma-szerű, tüskés farkú nagymacskát pillantott
meg, amely a dög húsát rágta.
A fiú felnyögött. Cindy hátrafordult, hogy nincs-e
valami baj, de Nick intett a fejével, hogy minden
rendben. Egy pillanatra úgy érezte, talán jobb lenne
elmondani mindent Cindynek, de a lány már vissza is
fordult, mert Julian mondott neki valamit, és így Nick
elszalasztotta a lehetőséget.
Amikor Julian végre kitette őket a könyvesbolt
előtt, Nick idegei már kötéltáncot jártak. Ráadásul az
író-olvasó találkozó már el is kezdődött.
– Itt a mobilom – nyújtotta oda Julian a telefonját
az öccsének. – Csörögjetek ránk Cindy számán, ami-
kor végeztetek. Mi addig körülnézünk a szörffelszere-
lést áruló üzletekben.
– Jó – mondta Nick, miközben Laurie már el is tűnt
a könyvesboltban.
– És ne álljatok szóba idegenekkel! – szólt még ki
az ablakon Cindy a már induló kocsiból.
Kávéillat és a légkondicionáló szinte jeges fuvallata
csapta meg Nicket, amint a kinti forróságból az üzlet-
be lépett. A tömeg szélén maradt, hogy lásson vala-
mit. Teljesen feketébe öltözött, molett asszonyt pillan-
tott meg, valamint egy tüsihajú férfit, aki élénk színű
 ingkabátot viselt. A férfi előtt áll-
vány állt egy köteg rajzlappal.
Az egyikre épp sárkányt raj-
zolt.
– Ők azok? – kérdezte sut-
togva Nick Laurie-t.
A lány a fiúra sem pillant-
va bólintott, miközben gör-
csösen szorította magához a
könyveit.
– Mi van, ha nem hiszik
el, hogy ezeket otthonról hoz-
tam?
– Miket?
– A könyveket. Mi van, ha azt hi-
szik, loptam őket?
– Ne izgulj! – nyugtatgatta Nick.
– Nincs róluk számlám. Lehet, hogy elveszik őket
tőlem? Nem tudom bizonyítani, hogy az enyémek. Ta-
lán bele kéne írnom mindegyikbe a nevemet. De mi
van, ha meglátják, hogy most írom be a nevemet?
– Most már fogd be! – mordult rá Nick. Laurie két-
ségbeesve harapott az alsó ajkába, és elhallgatott.
Miután a férfi bemutatott néhány rajzolási techni-
kát, felajánlotta a rajzot annak, aki megfelel néhány
kérdésére. Nick is felemelte a kezét.
 – Te nem is olvastad a könyve-
ket – sziszegett rá Laurie, aki
ugyancsak vadul jelentkezett.
Az egésznek azonban nem
volt jelentősége, mivel a fe-
kete ruhás asszony az első
sorokból választott ki egy
kislányt. A lány helyesen vá-
laszolt valami visító malaccal
kapcsolatos kérdésre.
Aztán megkérdezték,
hogy nincs-e valakinek a kö-
zönségből kérdése. Nick karja
elsőként emelkedett fel, így az
asszony rámutatott.
– Halljuk a kérdésed! – Az asszony szeme is feketé-
vel volt kihúzva, és ettől rajzfilmfigurára emlékeztetett.
– Nekem egy Behemóttal gyűlt meg a bajom.
A közönségből jó néhányan, köztük pár szülő is,
elnevették magukat.
– Ez egyáltalán nem vicces – tiltakozott Nick düh-
től kivörösödött arccal. – Komolyan beszélek. Felfalt
egy szalamandrát, majd tüzet okádott az erdőben levő
tóra, amelyben nixik úszkáltak. Aztán meghallotta az
egyetlen életben maradt nixi énekét, aki a lakótele-
pünk tavába menekült. Most ott ül a parton, és egyelő-
re a vízitündér dalától megnyugodott, de nem tudom,
meddig marad ez így. A kérdésem az, hogy hogyan
lehetne megfékezni?
A molett hölgy társára pillantott, aki szemlátomást
örült, hogy nem neki kell megválaszolnia ezt a fogas
kérdést.
– Viselj valami pirosat – hangzott a válasz –, mert
az védelmet nyújt.
– De hogyan szabaduljunk meg tőle?
– Olvasd el az idevonatkozó meséket – felelte el-
gondolkodva a fekete ruhás asszony. – „Óriásölő Ja-
kab”, „Az óriás és a szabó”, „Az ifjú óriás” mind-
mind olyan mesék, amelyekben a kicsi ügyes fortély-
lyal legyőzi a hatalmast. Nem tudok ennél jobbat aján-
lani, de mivel a történetednek te magad vagy a főhőse,
szerintem biztos előrukkolsz valami remek csellel, és
minden jóra fordul. – Az asszony elmosolyodott, de
Nick érezte, hogy ez a mosoly nem neki szól, hanem
az írónő sokkal inkább magával volt elégedett, amiért
ezzel a furfangos válasszal kivágta magát.
– Áttérhetünk a következő kérdésre – szólalt meg a
férfi. – Te pedig bánj el ügyesen az óriásoddal!
A közönség soraiból ismét felharsant a nevetés.
Nick arca újra paprikavörössé vált. Laurie lesújtva állt
mellette.
 – Egyáltalán nem vettek komolyan – mérgelődött a
lány.
– Gyere, menjünk innen – Nick kirángatta Laurie-t
a kávézóba, s ott lovaglóülésben letelepedett az egyik
székre.
– Mondjanak bármit is róluk, szerintem csalók!
Laurie szorosan ölelte magához a manóútmutatót,
miközben majdnem elbőgte magát.
Nick a hüvelykujjával fölpattintotta a bátyja mobil-
ját.
– Felhívom Juliant. Sürgősen vissza kell indulnunk,
itt csak az időnket vesztegetjük. – Aztán arra gondolt,
hogy előbb talán haza kellene szólnia, hogy minden
rendben van-e, hogy a házuk áll-e még. Vagy lehet,
hogy már elkéstek?
Laurie nem figyelt rá. Egy fekete hajú fiút bámult,
aki nagyjából velük egyidős lehetett. A fiú egy vörös
hajú asszonynak intett valamit, aki a pódium mellett
állt egy asztal mögött. Az asztalon különböző segéd-
eszközök voltak, amelyeket Arthur Spiderwick készí-
tett egykor.
– Ismered?
– Ismerősnek tűnik az arca – felelte Laurie.
A fekete fiú visszament a könyvespolcok közé.
Laurie követte. Nick zsebre vágta Julian telefonját, és
Laurie után ballagott.
A két fiú tűkörképe volt egymásnak
 – Tudom, hogy csalódott vagy amiatt, hogy a
Spiderwick-szerzők nem segítettek, mint ahogy re-
méltük, de most minek megyünk ez után a srác
után?…
– Csitt – pisszegte le Laurie Nicket.
A fekete hajú fiú egy másik, szintén fekete hajú fi-
úhoz lépett, aki a természetrajzi könyvek polcánál né-
zelődött. Nick egy pillanatra azt hitte, hallucinál. A
két fiú tükörképe volt egymásnak. Aztán rájött, hogy
csak azért, mert ikrek.
– Jared és Simon Grace – suttogta Laurie. – Pont
ilyenek a képeken is!
– Miféle képeken? – kérdezte Nick értetlenül.
– A Spiderwick-könyvek mindegyikében olvasható,
hogy a történet három létező gyerektől származik,
Jared, Simon és Mallory Grace-től.
– Jó, de… – kezdte volna Nick mondani, ám Laurie
már a két fiú felé tartott. Mit volt mit tenni, Nick kö-
vette a lányt.
– Bocs, te nem Jared vagy véletlenül?
Az ikrek felnevettek. Az egyikük madárhatározót
lapozgatott.
– Ki tudja?
– Laurie! – szólalt meg Nick aggodalmaskodva.
– És mit kerestek itt? – folytatta Laurie a kérdezős-
ködést. A fiú válaszától arra következtetett, hogy a
feltevése helyes volt. – Ti is részt vesztek a dedikáló
körúton?
– Nem. Az apám valami tv-filmet forgat itt a kör-
nyéken, és azt akarta, hogy töltsük vele az egész nya-
rat. Szerintem úgy képzelte, hogy majd éjt nappallá té-
ve hullámvasutazunk. Mi pedig úgy gondoltuk, meg-
nézünk egy író-olvasó találkozót, hogy lássuk, milyen.
– Szerintem Arthur nagyon elégedett lenne, ha látná –
jegyezte meg Simon. – Nagyon meggyőző az előadás!
– Szóval elismeritek, hogy tényleg ti vagytok a
Spiderwick ikrek! – jelentette ki győzedelmesen
Laurie.
– És hallottátok a kérdésemet is? – tudakolta Nick.
– Hát persze! Te kérdeztél az óriásról, nem? Na-
gyon vicces volt.
– De az az óriás valódi, egy Behemót! – szólt közte
Laurie. – És közlöm veletek, hogy, mi is rendelkezünk
a Látóképességgel. Azonkívül én már legalább húsz-
szor kiolvastam a Manók könyvét.
– Pocsék az egész, nincs benne semmi használható!
– elégedetlenkedett Nick.
– Miket beszélsz! – förmedt rá dühösen Laurie.
– Ami a Behemótot illeti, komolyan beszéltek? –
kérdezte Simon.
– Hát szúrják ki a szemem, ha nem igaz, hogy lát-
tam! – heveskedett Nick.
 – Vigyázz, mert a tündérmanók nem késlekednek,
és még a végén tényleg kiszúrják a szemedet! – fe-
nyegetőzött Jared.
Nick önkéntelenül a szeméhez kapott.
– Nekünk tényleg nagy szükségünk lenne a segítsé-
getekre – rimánkodott Laurie.
– Akkor bizonyítsátok be! Bizonyítsátok be, hogy
tényleg láttátok! – fennhéjázott Jared.
Laurie kétségbeesetten nézett Nickre. Nick szerette
volna lehervasztani Jared öntelt és elégedett mosolyát.
– De hogyan? – kérdezte Nick.
– Az már nem az én dolgom – felelte Jared.
Nicknek eszébe jutott az a sok ijesztő dolog, amit a
Manók Könyvében látott: hogy a házimanók hogyan
válnak mumusokká, ha az ott élők megharagítják őket
és hogy az egerek hogyan jelezhetik, hogy sárkány-
gyík van a közelben. Ám mindezzel Nick csak annyit
bizonyított volna, hogy olvasta a manóútmutatót.
Aztán Taloa jutott eszébe, majd a Behemót, meg az
az ijesztő lény, amelynek homoksárgán csillogtak a
szemei, végül az emberi arcú bogár.
– Hát nem tudok mit mondani – szólalt meg végül –,
de szeretném újra azt hinni, mint ahogy először hit-
tem, hogy ezek a szörnyek csak képzeletünk buta já-
tékának ijesztő teremtményei.
– Az már nem az én dolgom
 – Ez már egész meggyőzően hangzik – szólalt meg
ismét Simon.
– Jó, mondjuk, hogy hiszünk nektek – vette át a
szót Jared. – A gond azonban az, hogy nem sokat tu-
dunk a behatótokról. Felhívom Malloryt, hogy nézzen
utána Arthur bácsi jegyzetei között. Ez azonban nyil-
ván eltart egy ideig.
– Találkozzunk holnap ugyanitt – javasolta Simon.
– Nem jó, mert túl messze lakunk innen – rázta meg
a fejét Laurie.
– Akkor hívjatok fel bennünket, és elmondjuk,
hogy mit találtunk – Jared kivette az útmutatót Laurie
kezéből, és a hátsó borító belső oldalára felírta a tele-
fonszámukat.
Laurie remegő kézzel fogta meg újra a könyvét.
Nick elfordult, hogy ne lássák az arcán megjelenő fin-
tort. Őt nem hatotta volna meg az sem, ha száz köny-
vet írtak volna Jaredről és Simonról, mert úgy gondol-
ta, a könyvek sohasem tudnak mindent elmondani.
Amint kifelé sétálva Cindy számát billentyűzte be a
telefonba, úgy érezte, hogy teljesen hiábavaló volt
idejönniük, csak az idejüket vesztegették.
Pedig már egyre inkább kezdtek kifutni az időből.
A Behemót bőgve verte a mellkasát
 Nyolcadik fejezet

amelyben terv születik

N icholas többször is felriadt aznap éjjel. Taloa két-

ségbeesett, kísérteties éneke nem hagyta nyugod-
ni még álmában sem.
Aztán a Behemót jutott eszébe: kérges, földszínű
bőre, zsúpszalma karja és a vállát borító moha meg
zuzmó. Majd arra gondolt, hogy apró, fekete szemei-
vel most bizonyára észreveszi a házukban égő lámpá-
kat. Lehet, hogy megtetszenek neki a fények, amelye-
ket érdemes megvizsgálni közelebbről is? De ahhoz
előbb szét kellene szedni a házat.
Az óriás számára a Mangrove Lakópark olyan le-
het, mint gyerek számára a homokvár, amelyet a ten-
gerparton talál. Nem bántja addig, amíg van más,
amivel foglalkozzon, de ha elunja magát, elkezd ját-
szadozni vele, majd a végén szétrombolja.
Csak ne hagyd abba az éneklést, Taloa. Kérlek, ne
hagyd abba!
 Amikor újra felriadt, még mindig sötét volt oda-
kinn, sötét és néma csönd. Hirtelen nem értette, miért
van ébren.
Felkelt, odament az ablakhoz, és kinézett. Izzadó
tenyerét a pizsamanadrágja szárához dörzsölte.
Aztán egyszerre csak tudatosult benne, hogy nem
hallja a nixi énekét. Rosszullét fogta el. Kirontott a
szobából, kettesével vette a lépcsőfokokat lefelé.
Velőtrázó csattanás hallatszott, majd villogó fények
látszottak az ablaküvegen át, ami Nicket még gyor-
sabb futásra ösztökélte.
Odakinn a lángok miatt jól lehetett látni. Az egyik
fa teljes magasságában égett. A Behemót bőgve verte
a mellkasát. Nick átrohant a nedves füvön, majd az
iszapban mászva Taloa felé csúszott, aki éppen fel
akart tápászkodni.
A vízitündér elszörnyedve nézett fel, de olyan be-
nyomást tett, mint aki nincs teljesen magánál.
– Elaludtam li-lo-lu… – aztán a hangja elakadt.
– Énekelj! – kiáltott oda neki Nick. – Kelj fel és
énekelj!
A Behemót a magasból rájuk bámult, és fenyegető-
en nagy levegőt vett.
Taloa kinyitotta a száját, de a kiadott hang inkább
brekegésre emlékeztetett, mint melódiára.
– Énekelj! – sikoltott Nick. – Gyorsan!
 A nixi hangja még mindig remegett, amikor bele-
kezdett a dallamba: li-lo-la-lu-li…
A Behemót nagy puffanással ledobta magát egy
tölgyfacsemete mellé, és árgus szemekkel figyelte
Taloát. Nyilván sikerült találnia varázserejű szala-
mandrát. Nick abban reménykedett, hogy nem egy
egész kígyófészekre kukkant.
– Ne feledkezz meg lo-li-le-lo, Nicholas, a testvére-
imről és az ígéretedről, lo-lu-li…
Nick intett a fejével, hogy nem fog.
Taloa nagy levegőt vett, a hangja most már egyre
magabiztosabban csengett, ahogy a dallam egyre ma-
gasabbra ívelt. Nick kimerülten rogyott térdre, miköz-
ben keleten a hajnal fényei derengeni kezdtek az ég-
bolton.

– Nagy földkupac hever a tó mellett – mutatott Nick

apja a bögréjével abba az irányba. – Ott, ahol a villám
tegnap becsapott. Nem tudom, ki volt az a tökkelütött,
aki a dömperéről odaborította a földet.
 Az égen sötét felhők gyülekeztek, lógott az eső lá-
ba. Nicknek görcsölt a gyomra az éjszakai izgalmak-
tól és a kialvatlanságtól.
– Az a domb nagyon jól fest ott – ugrott fel Laurie
a székéről. – Jól beleillik a tájba. A világért se kéne
hozzányúlni!
Charlene fürkészve nézett a lányára. Az asszony
Nick édesanyjának egyik kedvenc csészéjéből szür-
csölgette a kávéját. Nick legszívesebben azonnal ki-
kapta volna a kezéből.
 – Szerintem nagyon csúnya az a földhányás ott,
drágám.
– Dehogy – sipította izgatottan Laurie. – Ne menje-
tek a közelébe!
– Laurie-nak most kivételesen igaza van – szólalt
meg Nick, a mobilt a kezében szorongatva.
Amint a papa és Charlene végre kint lesz az ajtón,
azonnal telefonál Jarednek. A tálkájában a tejbe öntött
zabpehely már teljesen szétázott. Se neki, se Laurie-
nak nem volt étvágya ma reggel.
– Majd beszervezek valakit, és elhordatom onnan
azt a csúfságot.
Nick már-már szólásra nyitotta a száját: szeretett
volna mindent elmondani az apjának az óriásról. Na-
gyon vágyott arra, hogy a papa végre őrá is figyeljen,
ne csak mindig Charlene-ra és Laurie-ra.
– Sziasztok, srácok! – köszönt el Charlene, megra-
gadva a táskája szíját, amely a konyhapulton hevert.
– És legyetek jók! Nehogy panaszt halljak megint
rátok – tette hozzá Nick apja, majd ő is távozott.
Amint elmentek, Laurie megragadta a telefont és
tárcsázott. Nick odanyúlt a készülék oldalához, és
megnyomta a kihangosító gombját.
A csengőhang recsegve visszhangzott a szobában.
– Mallory talált valamit – szólt bele a telefonba
Jared köszönés nélkül. – Szerencsétek van, hogy még
tudott segíteni, mert a jövő héten vívótáborba utazik.
Lucy nénit pedig nem tudnánk megkérni semmire,
mert már nagyon rosszul lát.
– Jó, rendben, szerencsénk van, de mit talált a nő-
véred? – türelmetlenkedett Nick.
– Kiderült, hogy Arthur bácsi levelezett valakivel,
aki nem messze lakott tőletek, és tudott mindent a be-
hatótokról. Mallory megtalálta a bácsi jegyzeteit a
Behemótok különféle fajtáiról és viselkedésükről. Azt
hiszem, az ő idejében sokkal nagyobb számban for-
dultak elő, mint manapság. Mindenesetre meg tudom
adni a levelezőpartnerének a címét.
– De hát az a cím már ősrégi! – háborgott Nick.
A telefon másik végén Jared jó ideig nem szólt
semmit.
– Ez igaz – nyögte ki végül.
– Hát ha ez minden, amit mondani tudsz, akkor leg-
alább olvasd be a címet – sóhajtott Nick.
– Rendben. Tehát Mocsár út 11. Megnéztem a tér-
képen, szerintem tizenöt percre van tőletek gyalog. Én
most indulok, ott találkozunk!
– Te is jössz? – örvendezett Laurie.
– Lehet, hogy találok leveleket vagy rajzokat Art-
hur bácsitól azon a helyen. A papám hagyott nálunk
pénzt, ha szükségünk lenne valamire, így oda tudok
taxizni. Nem gond, régen, még New Yorkban, min-
denhova taxival jártunk.
– Simon is jön? – kérdezte Laurie.
– Nem, neki itt kell maradnia, mert apa biztosan,
fog valamikor telefonálni. És jól tudja utánozni a han-
gomat, ha esetleg velem is akarna beszélni.
– Akkor szia, ott találkozunk! – Laurie repesett az
örömtől. Izgalmában kiejtette a kezéből a telefont,
amely nagy koppanással esett a földre. Nick felnyö-
gött a lány ügyetlenkedését látva.

– De jó lenne most a bringa! – sóvárgott Nick. Az iz-

zadságtól átnedvesedett a hátán az ing. Bánta már,
hogy annyi mindennel telerakta az iskolai hátitáskáját,
amely minden lépésnél zöttyent egyet, egyre jobban
húzva a vállát. A kabócák folyamatosan zsongtak a
fák közt.
Ismét Laurie kinyomtatott útvonaltérképét követték
utcáról utcára, de aztán a járda egy idő múlva meg-
szűnt, az aszfalt egyre kátyúsabbá, repedezettebbé
vált, míg végül már földúton haladtak tovább.
 Az egyik háznál kutya rohant rájuk, dühösen ugatva
a drótkerítés mögött. Nick úgy gondolta, hogy a tulaj-
donos mindjárt előbukkan, ám a házban sötét volt, tel-
jesen üresnek tűnt. A kerti úton kocsi állt, rozsdás ka-
rosszériájából és leengedett kerekeiből ítélve már jó
ideje senki sem használta. Viharfelhők kavarogtak az
égen.
Nick a hőség ellenére megborzongott:
– Elég félelmetes ez a ház. Olyan, mintha nem lak-
nának benne, teljesen kihalt.
– Nem tudom, mitől rezeltél be hirtelen.
– Én? Egyáltalán nem rezeltem be – felelte Nick
önérzetesen.
 – Nem gondoltam volna, hogy egy báty ilyen ide-
gesítő lehet.
– Nem én kértem a szüleinket, hogy házasodjanak
össze, úgyhogy ne rám legyél mérges! Még az is le-
het, hogy elválnak.
Laurie fürkészve nézett rá.
– Azelőtt békésen éldegéltünk anyával a saját kis
házunkban. Mindent megbeszéltünk közösen. Mindig
nyugodtan elmondhattam, amit gondolok, és csinál-
hattam azt, amit akarok. Élhettem a saját életemet a
saját otthonomban.
– Most viszont az én szobámat bitorlod.
– Visszaveheted – pillantott rá komoran Laurie. –
Bár a Behemót úgy is fel fogja égetni az egész házat.
Mennyivel könnyebb volt minden, amíg a manók csak
a képzeletemben léteztek – pillantott oldalra a lány
nagy sóhajtással. – A valóságban minden sokkal zava-
rosabb.
– Hát persze – háborgott Nick. – És mi nem va-
gyunk hősök, akik megoldják a problémákat, csak
próbáljuk eljátszani, hogy azok vagyunk, és minden-
féle ostoba nyomot követünk, ami lehet, hogy sehová
sem vezet. Értelmetlen az egész, mert Taloa előbb-
utóbb nem bír már tovább énekelni, és akkor vége
mindennek.
 – Itt az egyik ostoba nyom – mutatott az utcatáblára
Laurie. – A Mocsár útra értünk.
A Mocsár utat mindkét oldalán bokrok, csökött fák
és apró nádasok szegélyezték. Lepusztult, romos ta-
nyák tarkították imitt-amott a sivár tájat. A negyedik
házra fel volt szögelve a négyes szám, bár csálén ló-
gott alumíniumkeretében. Az épület szemlátomást
már régóta elhagyatottan állt.
Finom szemcséjű homokkal borított, tarackos terü-
leten haladtak keresztül a rozsdás vasajtajú házikó fe-
lé. A ház teteje középen be volt rogyva, a külső léc-
burkolat sok helyen tépetten lógott. Valami szakadat-
lanul nyikorgott, mintha ócska ajtót rázna megállás
nélkül a szél. Rozsdás gereblyék, horpadt vödrök, ki-
fakult ponyva hevert a roskatag tornácon.
– Szerintem nincs itt senki – Laurie az ajtóhoz lé-
pett, és megpróbálta belökni. – De nyitva van!
– Várj! – ragadta meg a lány karját Nick. – Lehet,
hogy a Behemót-szakértő itt lakott ezer évvel ezelőtt,
de mi van, ha most valami drogos csöves rejtőzködik
a házban?
– Halló! – kiáltott be Laurie, nem törődve Nickkel.
Nem jött válasz, Laurie mérgesen csapott öklével a
korhadt faajtóra.
Szemlátomást már régóta elhagyatottan állt
 Egyszer csak fény villant fel az udvar végében, ahol
a talaj a bokros ingovány felé kezdett lejteni. Aztán
ide-oda ugrálva oldalt mozgott.
– Jared, be vagy az? – kiáltotta Nick, miközben
megindult a villogás felé.
Hirtelen szakadni kezdett az eső, eltompítva a fiú
kiáltását.
– Mintha zseblámpa villogna ott – jegyezte meg
Laurie, a dzsekijét védekezésül a fejére borítva az eső
ellen.
Követték a világító pontot, egyre távolodva a ház-
tól; lábuk alatt cuppogott a mély, sáros talaj.
– Hahó! – kiáltott Laurie. – Várjon, kérem! Csak
néhány dolgot szeretnénk kérdezni!
Ekkor a fény gyorsabban kezdett haladni, mintha
az, aki a kezében tartotta a lámpát, futásnak eredt vol-
na.
– Gyerünk utána! – kiáltotta Nick. Rohanni kezdtek
az ingoványon át. Laurie ment elöl, de akármilyen
gyorsan is futott, a fény mindig még gyorsabban ha-
ladt nála.
Nick teljesen kifulladva megállt. Az ömlő esőben
nem látott tisztán.
– Laurie! – nyögött fel zihálva.
Valami elrepült az orra előtt. Meglepetésében felki-
áltott. Olyan volt, mint a medúza, csakhogy ez a leve-
gőben úszott. Fényes pont ragyogott áttetsző teste kö-
zepén. Két szarvacska állt ki a fejéből – ezeken lehet-
tek a szemei. A szárnyai viszont túl piciknek tűntek
ahhoz, hogy testét a levegőben lebegtessék.
Ekkor újabb fénypont húzott el Nick mellett.
– Laurie! – kiáltotta Nick. – Gyere vissza! Nem
Jared van ott, hanem világító tündérmanók!
Amikor Nick megfordult, nem tudta, hol van, nem
ismert rá a tájra. Lábnyomai eltűntek a puha talajon
vagy a zuhogó eső miatt egyre szélesedő pocsolyák-
ban. Fogalma sem volt, merre van a visszaút.
– Laurie! – kiáltotta újra, de szinte semmit nem lá-
tott a sűrű, szürke esőfüggönyön keresztül.
Újabb fénypontok zúgtak el a közelében, különböző
irányokból érkezve. Úgy tűnt, mintha az egész mezőt
ellepték volna a világító medúzák. Összevissza cikáz-
tak, teljesen megbolondítva a fiút. És amikor el akart
kapni egyet, orra esett és beletoccsant a sárba.
Az esőcseppek mint a könnyek folytak le az arcán.
Ám amint fektében felnézett az apró, világító testekre,
különös nyugalom szállta meg. Olyan érzése volt,
mintha kaleidoszkópba nézne, amelyben a csillogó fé-
nyek különböző mintázatokat alkotva folyamatosan
változnak.
– Nick! – hallatszott Laurie szorongó hangja, fel-
rázva a fiút kábulatából.
– Nem Jared van ott, hanem világító tündérmanók!
 – Laurie, itt vagyok! Gyere a hangom felé!
– Ezek az úgynevezett csalárdok – mondta a lány,
lerogyva Nick mellé. – Emlékszem rájuk az útmutató-
ból. Tátongó szakadék szélére is vezethettek volna
bennünket vagy futóhomokba, amelyben örökre elme-
rülünk.
– Szerencsére Floridában nincsenek hegyek, így
szakadék sincs – mondta Nick, de azért a hátán végig-
futott a hideg.
Laurie arca kipirult, sárcsíkok éktelenkedtek a
mellkasán és a karján. Az egyik papucsát is elhagyta.
– Beleestem a sárba – magyarázta.
– Vissza kell jutnunk. Szerintem a ház arrafelé lesz
– mondta Nick, bár az épületet nem lehetett látni.
– Szerintem meg arra kéne mennünk – mutatott
Laurie a másik irányba az esőfüggönyön át.
A távolban tovább villogtak a csalárdok fényei, és
Nicknek hirtelen az jutott eszébe, hogy mennyivel
rosszabb lett volna, ha este tévednek el, és esetleg
órákon át bolyongnak a bozótosban a bokrok között.
– Arra lesz a visszavezető út – erősködött Nick,
miközben megindult az általa helyesnek vélt irányba.
– Erre kell lennie.
– Jó, menjünk arra – egyezett bele Laurie, bár nem
volt meggyőződve, hogy Nicknek igaza van. Érezhe-
tően nagyon meg volt rémülve. – Neked ismerősnek
tűnik ez a táj?
Nick nem volt biztos benne, hiszen előzőleg jó da-
rabon futottak, és akkor nem figyelt igazán, de végül
igennel felelt.
– Erre kell lennie!
– Szerintem nem jó felé megyünk.
– De igen! – kiabálta Nick dühösen.
Ekkor a hátuk mögött a távolban mintha valaki a
nevüket kiáltotta volna.
– Ez megint valami manótrükk? – mérgelődött a
fiú.
– Laurie! Nick! – hallatszott ismét a hang.
– Ez Jared! – lóbálta meg a karját boldogan Laurie.
– Itt vagyunk, Jared! Kiabálj, hogy tudjuk, melyik
irányba menjünk!
Jared hangját követve visszataláltak a házhoz a
süppedékes ingoványon keresztülvágva. Nick nem
ismerte el, hogy rossz felé akart indulni, Laurie azon-
ban nem hozta szóba a dolgot.
Jared farmernadrágban és pólóban az udvar végé-
ben állt, a lejtő tetején, és onnan integetett nekik. Ol-
daltáska volt átvetve a vállán. Nick és Laurie felka-
paszkodott a meredek ösvényen.
– Hát ti hol bolyongtatok, hogy ilyen csapzottak let-
tetek? – kérdezte Jared kárörvendő mosollyal.
Jared a lejtő tetején állt
 – Észrevettünk valamit arrafelé, illetve csak azt
hittük, hogy van ott valami – felelte Nick, miközben
látta, hogy Laurie már készen áll, hogy elmesélje
töviről hegyire egész kellemetlen kalandjukat, ezért
ellentmondást nem tűrő határozottsággal folytatta: –,
de végül nem találtunk semmit.
– Szerintem nincs itthon az illető – mutatott a lány
a ház felé.
– Az ajtó nyitva van – közölte Jared. – Talán körül-
nézhetnénk odabenn, hogy lakik-e egyáltalán itt
valaki, vagy ha nem, ki lakott itt korábban.
– Jó – egyezett bele Nick.
Amint megindultak a bejárati ajtó felé, Nick képze-
letében ismét megjelentek azok a különös, csalóka
fényt sugárzó, lebegő gömbök, és kiverte a hideg ve-
rejték. Lehet, hogy Arthur Spiderwick levelezőpartne-
re is követte a csalárd manókat, és aztán soha többé
nem talált vissza a házához?
Amint beléptek az ajtón, Laurie megpróbált mezte-
len talpával minél kevésbé hozzáérni a piszkos, kopott
linóleumpadlóhoz. Az első helyiség a konyha volt.
Teavízforraló állt hatalmas fazék mellett a tűzhelyen.
Az ellenkező sarokban hűtőszekrény zümmögött, te-
hát volt áram a házban. Akkor pedig valaki lakik itt,
tűnődött magában Nick.
 Keskeny folyosón haladtak to-
vább – elöl Laurie, mögötte
Nick –, amelynek falán csak
egy régi naptár lógott, még
1971-ből. Nick a jobb olda-
lon valami mozgást észlelt.
Szíve a torkában dobogott,
amint arra fordult. Homá-
lyos tükröt pillantott meg,
amelyből Jared vigyorgott
vissza rá.
– Hé, ide gyertek! – kiál-
totta Laurie.
Nick minden ösztöne azt
súgta, hogy tűnjenek el innen,
amilyen gyorsan csak lehet. Ebben a házban nem ép-
elméjű ember lakik. De végül erőt vett magán, és kel-
letlenül követte Laurie-t.
A lány lepusztult nappali szoba közepén állt. Sza-
kadt párnájú szék állt kilógó rugókkal ütött-kopott,
ócska, ősrégi tv-készülék mellett. Laurie résre nyitott
ajtó felé mutatott. Nick keresztülment a nappalin, a
lány ujjának irányát követve. Furcsa alakú szobába ju-
tott, amely hálószobának nem lett volna kényelmes,
túl kicsi lévén. De nem is az volt, mert mindent papír-
lapok borítottak. Rajzok, iratok, újságcikkek, jegyze-
tek kevertek egy fémből készült íróasztalon és a föl-
dön is mindenütt. A falakat is rajzszöggel vagy ra-
gasztóval felerősített papírok fedték be. Nick jobban
szemügyre vette a rajzokat: Behemótokat ábrázoltak,
Behemótok tucatjait. Jó néhány óriás közülük meg
volt kötözve, egy másiknak le volt vágva a feje. A
cikkek és újságkivágások tűzvészekről számoltak be.
AZ ASZÁLY SÚJTOTTA FLORIDÁBAN A
TŰZVÉSZ MEGÁLLÍTHATATLANUL TER-
JED – írta az egyik. HATALMAS FÜSTOSZLOP
AZ ATLANTI PARTON. A FÖLDCSUSZAM-
LÁSOK OKA ISMERETLEN. A TÜZEK EL-
FOJTÁSÁRA TETT KÍSÉRLETEK HATÁS-
TALANOK.
– Hú, de ijesztő! – mutatta fel Nick az egyik rajzot,
amelyen a kötél egyik vége a Behemót bokájára hur-
kolódott, míg a másik a nyaka köré tekeredett. – Vi-
szont nagyon ügyes, mert így az óriás nem tud feláll-
ni, ha megszorul a kötél.
– De klassz! – lépett be Jared is az aprócska szobá-
ba.
Nick oldalra billentette a fejét. Ebből a szögből
nézve a rajz azokra a vázlatokra emlékeztette, ame-
lyeket a hajómodelljei összerakásánál használt. Az
„A”-val jelölt részt a „B” foglalatba kell illeszteni stb.
Végre valami, aminek értelme is van – gondolta.
 – A Behemót bokájára hurkot vetni szerintem köny-
nyű. Aztán fel kell mászni egy közeli fa tetejére, és
onnan kell lasszót dobni a nyakára, ami már valamivel
nehezebb feladat.
– Egy ilyen gyűjteményt összeszedni csak valami
megszállott őrült képes – jegyezte meg Laurie. – Ki
volt ez a pasas?
Jared gyorsan végiglapozta az egymásra rakott raj-
zokat, majd néhányat kihúzott közülük.
– Ezeket miért vetted ki? – kérdezte Nick.
– Mert Arthur bácsi készítette őket a levelező-
partnere által elküldött jegyzetek alapján. A Mallory
által megtalált levél szerint Arthur bácsi számos rajzát
elküldte neki megerősítés céljából, vagyis hogy jók-e
az illusztrációk – Jared elkezdte összetekerni a kivá-
lasztott rajzokat. – Ha nem jövök ide, soha nem látom
meg ezeket az értékes vázlatokat. Elviszem megmu-
tatni Simonnak.
– Na várj csak! – szólalt meg Nick. – Nem viheted
el csak úgy őket!
– Mért nem? Te is elviszed azt a rajzot – mutatott
Jared a Nick kezében lévő papírlapra.
– Az más. Nekünk szükségünk van rá, hogy a Be-
hemótot megfékezzük. Ezért pontosan követnünk kell
az utasításokat. Te viszont, ha elviszed azokat, akkor
lopsz.
– Nem lopok, mert a pasasnak vissza kellett volna
küldenie őket Arthurnak. Különben is az üknagy-
bácsiékám nyolcvan évvel ezelőtt levelezett az itteni
krapekkal, aki szerintem már nem is él. Láttátok azt az
ősrégi naptárt, nem?
– Az nem olyan biztos. – Laurie ujjával az egyik új-
ságkivágás dátumára mutatott. – Ez a cikk például ta-
valyi. Másrészt akkor nem lenne áram a házban.
– Mindegy – vonta meg a vállát Jared. – Ti is vi-
gyétek el, amit akartok, és én is elviszem, ami nekem
kell, de most már tűnjünk el innen.
- Most már fogd be a szádat, te hájpacni!
 – Akkor nem akarsz segíteni nekünk? – esett két-
ségbe Laurie.
– Hát ez jó! Először tolvajnak neveztek, utána meg
arra kértek, hogy segítsek!
– Hát te vagy a manók gyöngye és a tündérvilág
szakértője, nem? – bökött az ujjával Jared felé Nick. –
Hacsak nem blabla és csinnadratta az egész.
– Most már fogd be a szádat, te hájpacni! – dühö-
dött fel Jared.
– Szerintem azok a Spiderwick-könyvekben leírt
dolgok nem is törtétek meg soha! Te találtad ki az
egészet!
– Pofa be! – Jared megragadta Nicket a gallérjánál,
miközben öklét ütésre emelte.
Nick védekezőn emelte fel a kezét.
– Hagyjátok abba! – kiabált rájuk Laurie. – Elment
az eszetek? Hogy lehettek ilyen ostobák!
Nick újra felnézett. Jared mély lélegzetet véve erőt
vett magán, de a kezét még mindig ökölbe szorítva
tartotta.
– Te jó ég! Te tényleg olyan vagy, mint a könyvben
– nevette el magát Laurie. – Te tényleg Jared Grace
vagy.
– Most már Jared Fennely – higgadt le szemmel
láthatólag végre Jared. – Anya ugyanis elővigyázatos-
ságból megváltoztatta a vezetéknevünket.
Hatalmas szeme Taloára szegeződött
 Kilencedik fejezet

amelyben a gyerekek
a tettek mezejére lépnek,
de nem alakul minden a terved szerint

N ick, Laurie és Jared visszasiettek a lakóparkba a

Behemót legyőzésének tervével, amely Nick háti-
táskájában lapult, gondosan összetekerve.
Az óriás még mindig a tó partján terpeszkedett,
amikor odaértek. Hatalmas szeme Taloára szegező-
dött, miközben sziklás hátáról patakokban folyt alá az
esővíz. A vízitündér dala már nem volt olyan eleven,
hangja tompábban, színtelenebbül szólt. Kétségbeesett
tekintetet vetett rájuk, amikor feltűntek a tóparton.
– Tarts ki még egy kicsit, Taloa! – biztatta Laurie.
– Kicsit bírom még li-lo-le… – énekelte Taloa –, de
csak a ti kedvetekért…
Jared megbámulta a nixit, de nem szólt egy szót
sem.
 Drótkötél kellene, mert az elég erős, hogy megtart-
sa az óriást, ha már meglasszóztuk – gondolta Nick at-
tól félve, hogy a sima kötél esetleg elszakadna. Össze-
szedték hát az összes drótot, amit csak találtak az
építkezésen, és nekiláttak összefonni-csomózni őket.
A szakadó esőben a drót csúszóssá vált, ami nehezítet-
te a munkát. Nick a házuk felé nézett, de nem látta a
papa kocsiját. Abban reménykedett, hogy az apja,
Julian és Charlene még egy ideig nem jön haza, így
megússzák az egészet akkor is, ha esetleg a Behemót
ártalmatlanná tétele nem sikerülne.
– Ki veti a hurkot a bokájára, és ki lasszózza meg a
nyakát? – kérdezte Jared.
Nicknek a karikadobás jutott eszébe. A mamájával,
az apjával és Juliannal régen sokat játszották ezt a já-
tékot nyári estéken a ház előtti gyepen. A Behemót
nyakába hurkot vetni nem különbözhet sokban ettől.
És nem is kellenek hozzá atlétaizmok. Na per-
sze a fára fel kell mászni valahogy.
– Vállalom a nyakát – jelentette ki Nick.
– De mit csinálunk vele, ha megkötöztük?
– kérdezte Laurie. – Hogyan távolítjuk el
innen?
– Szerintem targoncával – Jared az épít-
kezés irányába nézett.
 – Mi? Targoncát akarsz lopni? – hüledezett Nick.
– Jó, akkor add elő te a zseniális tervedet!
– Fogjátok már be! – szólt rájuk Laurie. – Ráérünk
még ezen gondolkodni. Taloa viszont már nem sokáig
bírja.
– Jó, jó. Akkor készen vagytok? – kérdezte Nick.
– Én készen – felelte Laurie.
– Én is – válaszolta Jared.
Nick fellépett a tölgyfa legalacsonyabb ágára, majd
felrugaszkodott. A fakéreg durva és kemény volt puha
keze alatt. Most már sajnálta, hogy nem a Behemót
bokájának megkötözését választotta. Már évek óta
nem mászott fára, de ebben a helyzetben semmiképp
sem vallhatott kudarcot. Nagy nyögéssel feljebb ka-
paszkodott.
Amint lenézett a magasból, elszédült a gondolatra,
hogy mekkorát zuhanna, ha lecsúszna a lába az ágról.
Miközben centiméterről centiméterre egyre köze-
lebb csúszott a Behemóthoz, folyamatosan próbálgat-
va a hajladozó ág teherbírását, érezte az óriás ásvány-
szagú leheletét, amely a frissen felásott talaj gőzölgő
szagára emlékeztetett. Az egérnél is apróbbnak érezte
magát. A felpuffadt szentjánosbogarak csalárd ingo-
ványából valahogy még kimenekült, de hogy lesz úrrá
ezen az újabb nehézségen? Mindenesetre a fejével in-
tett Laurie-nak, hogy minden rendben, kezdhetik.
 A lány és Jared a hurok két végét tartva az óriás ha-
talmas bokájának két oldalára lopózott.
Nick visszafojtott lélegzettel figyelte őket, nehogy a
legkisebb zajt csapja. Ha most a Behemót Taloáról le-
véve tekintetét a lábára nézett volna, bizonyára szétta-
possa a két gyereket, akár a hangyákat.
A vízitündér dala ismét szárnyalni kezdett, mintha
azt mondaná, most semmi másra nem figyelhetsz,
csak rám.
Laurie és Jared hurkot vetett az óriás lábára, ponto-
san úgy, ahogy az utasítás előírta.
Nick tenyere izzadt az izgalomtól, amint a drótkötél
nála levő végét dobásra emelte. Valahogy át kell len-
dítenie a hurkot a Behemót fején anélkül, hogy az óri-
ás idő előtt észrevenné.
Végy nagy levegőt – mondta magában. Aztán en-
gedd ki. Semmi az egész, olyan, mint a karikadobás. A
karikadobás pedig nem sport, szerencsére, mert én
nem vagyok jó sportoló. Karikadobásban viszont kivá-
ló vagyok.
Erősen koncentrált, meglendítette a hurkot a leve-
gőben, és célzott.
Az óriás a mozdulatra a fiú felé fordult, fekete sze-
mei vadul villogtak. Nick felkiáltott, de nem várt to-
vább. Becsukott szemmel elengedte a lasszót. A Be-
hemót felüvöltött.
A tenyere izzadt az izgalomtól
 Taloa abbahagyta az éneklést.
Nick kinyitotta a szemét. Pont jókor, mert az óriás
felemelt ököllel akart rárontani. Egyik sziklaökle Nick
közelében súrolt egy ágat, amely azonnal ripityára
tört, de aztán a hurok megszorult a nyakán, és az óriás
földrengésszerű robajjal a földre zuhant.
Jared felordított, Laurie felsikoltott – sokkal inkább
félelmükben, mintsem a győzelem örömének mámo-
rában. Nick lelendítette magát a fáról, és jó nagy erő-
vel zuttyant a földre. Az egyik térdét úgy beverte,
hogy felszakadt a bőre.
– Ne feledkezzetek meg la-li-lu-le az ígéretetekről…
– énekelte Taloa a vízbe merülve. – Sokkal tartoztok
nekem…
– Nem fogunk – nyugtatta meg a vízitündért Laurie.
– Sikerült! – kiáltotta Jared. – Nyertünk!
Nick a Behemót irányába fordult, aki kapálózva,
rugdalózva igyekezett megszabadulni kötelékétől.
Minden egyes alkalommal, amikor rúgott egyet, a kö-
tél egyre jobban megszorult a nyakán. Nick növekvő
rettenettel döbbent rá, hogy a rajz melletti utasítások-
nak valójában mi is a céljuk. A Behemót ezzel a ra-
vasz módszerrel végül is saját maga fojtja meg saját
magát.
– Jaj ne! Ezt ne csináld! – kiáltotta Nick, de az óriás
szemmel láthatólag nem értette, hogy a fiú mit akar.
Újra rúgott egyet, amitől szökőkút magasságú víz-
mennyiség fröccsent a levegőbe. Aztán a feje nagy
puffanással a földre zuhant, és nem mozdult többé.
Vonásai kisimultak, teste elernyedt.
A gyerekek nem ujjongtak, hanem döbbenten bá-
multak. Megölték a Behemótot.
 Nick halk vihorászást hallott a háta mögött, és a
hang irányába fordult.
– Nocsak, lám, lám – vigyorgott rájuk egy sötét bő-
rű férfi hatalmas, széles kardot tartva naptól cserzett,
ráncos kezében. Az út mellett állt, de aztán megindult
feléjük. Széles kardpengéjén még a borult szürkeség-
ben is megvillant a fény.
Fátyolos tekintettel nevetett rájuk.
– Szép munka volt srácok, de még nincs vége!
– Hogyhogy? – horkant fel Nick. Nem gondolta
volna, hogy az öreg is látja a Behemótot.
– Követtelek benneteket, amikor a házamból eljöt-
tetek. Kíváncsi voltam, mit akartok azokkal a rajzok-
kal, amiket elvittetek.
– Azok a maga rajzai voltak? – hitetlenkedett
Laurie.
– Nem gondoltuk… Nem tudtuk, hogy a Behemót
el fog pusztulni – védekezett kétségbeesetten Nick.
– Még nem is pusztult el – mondta az öreg.
– Ezt hogy érti? – kérdezte Laurie.
Az öreg odalépett az óriáshoz, és kardját mélyen
beledöfte a szemébe. A Behemót teste megrándult, az-
tán megmerevedett. Az öregnek igaza volt. Nick most
már látta a különbséget. Ez a merevség sokkal ször-
nyűbb volt, mint az előbbi. Laurie alig bírta elfojtani
feltörő zokogását.
 – Most már tényleg halott – je-
lentette ki az öreg.
– De hát kicsoda maga? –
kérdezte Jared kissé remegő
hangon.
– Vaksi Jacknek hívnak –
simította bátra kezével ősz
baját a férfi. – Egyébként
azért, mert már nem látok
túl jól. Behemótokra vadá-
szok, mint az apám. De ti,
gyerekeim, nem is vagytok
olyan rosszak a Behemót-
vadászatban.
– Ahá – nyögött fel Jared. – Ak-
kor minden bizonnyal a te papád levelezett az én
üknagybácsimmal, Arthur Spiderwickkel.
– Így igaz – bólintott Vaksi Jack –, és örülök, hogy
ti is az ő nyomdokaikat követitek.
Jared elfogódott volt, de azért örült. Nicknek vi-
szont nem nagyon tetszett ez az egész.
– Szóval te leölöd a Behemótokat? – kérdezte
Laurie.
– Igen, ezzel – emelte fel a kardját az öreg. – A fü-
lébe vagy a szemébe kell szúrni, amint láttátok. Jó a
dinamit is, az is remekül működik ellenük.
 – De hát nem kergethetnénk el egyszerűen őket? –
érdeklődött a lány a mozdulatlan test felé tekintve.
– Hova kergethetnénk el őket? Ők is védik a terüle-
tüket csakúgy, mint mi, emberek. Ha egyszer elkap-
tunk egyet, nem szabad elengedni, mert akkor elpusz-
tít mindent, amiről úgy gondolja, hogy az ő területén
van. De úgy látom, nem értitek a dolgot – rázta meg a
fejét Vaksi Jack. – Én már sok-sok éve vadászom rá-
juk, és tudom, hogy a legtöbbjük alvó állapotban van.
Nagy körültekintéssel felkutatom őket, és végzek ve-
lük, még mielőtt felébrednének. Nem szabad nekik le-
hetőséget adni arra, hogy törjenek-zúzzanak és gyúj-
togassanak.
– De hát ez iszonyú! – keseredett el Laurie.
– Lehet, hogy annak tűnik, de mindjárt elmagyará-
zom. A Behemótok olyanok, mint a kabócák: egyszer-
re bújik elő mindegyik. Csak az a különbség, hogy a
Behemótok minden ötszáz évben egyszer ébrednek
fel, de akkor mindegyik. Úgyhogy nagyon örülök nek-
tek, épp jókor érkeztetek.
– Ezt hogy érti? – kérdezte Nick.
– Mert mivel a látásom már nem a régi, jó haszno-
tokat vehetném, segítségemre lehetnétek. Egyre több
Behemót ébredezik – Vaksi Jack Nick vállára tette
ráncos kezét. – És ha nem fékezzük meg őket, egész
Florida lángba borulhat.
 Nick az öregre pillantott, aztán Laurie-ra, majd
Jaredre. Majd végignézett a tájon, a félig kész háza-
kon, a tavon, amelynek partján a vízitündér elcsigázva
pihent. Aztán eszébe jutottak a Behemótok, amelyek
valahol a földbe ásva szunnyadnak, de már készülnek
kitörni onnan. Bármennyire is akarta, hogy minden
úgy maradjon, mint régen, hiába tett meg ezért min-
dent, még azt is vállalva, hogy jó lesz és megpróbál
senkit sem zavarni, körülötte minden megváltozni lát-
szott.
Neki is meg kellett hát változnia.
Néhány szó Tony DiTerlizziről…

Tony DiTerlizzi az írója és illusztrátora a Jimmy

Zangwow’s Out-of-This-World Moon Pie Adventure
című műnek, valamint a Zena Sutherland-díjat nyert
Tednek. 2003-ban Mary Howitt klasszikus költemé-
nyének, a „Pók és a Légy”-nek képregényes változa-
táért kiváló kritikákat kapott, és másodszor is elnyerte
a Zena Sutherland-díjat, valamint a Caldecott könyv-
díjat is. Legutolsó képes regénye a G IS for One
Gzonk! Ezenkívül Tony rajzai olyan jól ismert szerzők
munkáit ékesítik, mint J. R. R. Tolkien, Anne
McCaffrey, Peter S. Beagle vagy Jane Yolen, vala-
mint a „tengerparti varázslók” Magic: The Gathering
című alkotását. Feleségével és lányával a Massachu-
setts-beli Amherstben élnek. Látogassátok meg őt a
világkálón a www.diterlizzi.com internet címen.
…és néhány szó Holly Blackről

Holly Black első regénye 2002 őszén jelent meg

Tithe: egy modern tündérmese címen.
A művet az Amerikai Könyvtáregyesület az év leg-
jobb ifjúsági könyve címmel tüntette ki, és a könyv
2003-ban végig a legjobb tíz között szerepelt az el-
adási listákon. Következő regénye, amely szintén a
tündérmanók világába kalauzol el Valiant címen,
Andre Norton-díjat nyert az amerikai sci-fi- és
fantasy-írók társaságától. Legutolsó regénye, az
Ironside a New York Times legnépszerűbb műveinek
listáján szerepel. Az írónő rövidebb írásai számos
gyűjteményes kötetben is megjelentek. Holly szintén a
Massacbusetts-beli Amherstben él férjével, Theóval
és jelentős állatseregletével. Látogassátok meg Hollyt
a világhálón a www.blackholly.com internet címen.
Légy óvatos, Laurie
És te is, ifjú Nick…
 Tony DiTerlizzi és Holly Black
magyarul megjelent könyvei:

A SPIDERWICK KRÓNIKA

I. KÖTET: A MANÓK KÖNYVE

II. KÖTET: A VARÁZSKŐ
III. KÖTET: LUCINDA TITKA
IV. KÖTET: A TÖRPEKIRÁLY FOGSÁGÁBAN
V. KÖTET: MULGARATH HARAGJA
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Tony és Holly szeretnék kifejezni köszönetüket

Kevinnek, aki végig hőségesen mellettünk állt hatalmas

vállalkozásunkban,
Lindának, aki elkészítette a Mangrove Lakópark térképét
(és időnként a spagettit),

Cassie-nek, Cecilnek, Kellynek és Steve-nek,

akik remek ötleteket adtak,

Barrynek, aki sokféle módon segített,

Elennek, Julie-nak, és a gothamieknek, Scottynak és

Johnnynak, akik a művészi kivitelezésben jeleskedtek,

Willnek és Joeynak, akik Tonyt támogatták,

Theónak és Angelának, akik türelmesek voltak

és bátorítottak bennünket újabb, éjszakákba nyúló
vitatkozások során, de most legalább mindezt a napos
FIorida tengerpartján telhettük…
 Kiadta a Ciceró Könyvstúdió Kft.
1133 Budapest, Pozsonyi út 61.
Telefon és fax: 239-0180, 329-0879
e-mail: cicero@axelero.hu www.cicerokonyvstudio.hu
Felelős kiadó: Szamosi Ivánné ügyvezető igazgató
Felelős szerkesztő: Szamosi Ivánné
Művészeti vezető: Vaisz György
A kiadó az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadó és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
A Ciceró Könyvstúdió könyveinek terjesztője a Talentum Kft.
1133 Budapest, Gogol u. 17. Tel.: 239-9141
Tördelés: (VaGy)
Nyomdai előállítás: Dürer Nyomda Kft., 2008
Felelős vezető: Kovács János igazgató