Helga Baureis • Claudia Wagenmann

Hatékony tanulás kineziológiával

Hogyan fejlesszük gyermekünk
képességeit
 Helga Baureis
Claudia Wagenmann

Hatékony tanulás
kineziológiával
Hogyan fejlesszük gyermekünk
képességeit

Z-PRESS
4
Bevezetés

Ugye, ismerõs a dolog?

„A gyermekem tanulás közben képtelen nyugton maradni.”„A
fiam otthon még mindent tud, de a dolgozatíráskor egy szó
sem jut az eszébe.” „A lányom írás és olvasás közben gyakran
fejre állítja a betûket.” „A gyermekem egyszerûen nem figyel
rám, ha valamit el akarok magyarázni neki.” „A fiam osztálytár-
sainak a szülei panaszkodtak rá az erõszakossága miatt.” „A
gyerekem tud ugyan számolni, de a szöveges feladatoknál csõ-
döt mond.” Ugye, egyik-másik mondat akár az ön szájából is
elhangozhatott volna? Koncentrációs problémák, olvasási és
helyesírási nehézségek, agresszió, hiperaktivitás, félelem a
kudarctól… – egyre több gyereket érint ez a probléma.
Iskolaundorral és rossz jegyekkel válaszolnak a velük szemben
támasztott követelményekre.
Ha a gyereknek hirtelen tanulási problémái támadnak, ha az
iskolában nincsenek barátai, ha konfliktusba kerül a tanáraival,
vagy éjszakánként bepisil, akkor ez legtöbbször az egész csa-
ládra kihat. A szülõk rendszerint tanácstalanok vagy idegesek,
és eszükbe jutnak saját feldolgozatlan iskolai élményeik. Ha a
szülõk fáradozásaik ellenére sem tudnak segíteni gyermekük-
nek, akkor nemcsak benne kezdenek el kételkedni, hanem
sokszor abban is, hogy õk maguk képesek-e jó irányba terel-
getni a gyereket. Fõként az anyák szoronganak, mert úgy
vélik, hogy nevelõi tevékenységük minõsége elsõsorban gyer-
mekük iskolai teljesítményén mérhetõ le.

5
 Könyvünkkel az a célunk, hogy önnek mint szülõnek leve-
gyük a terhet a válláról és bátorítsuk. Nemcsak az iskolai és a
beilleszkedési gondok hátterét tárjuk fel, hanem önsegítõ
módszereket is ajánlunk, hogy ezek segítségével az érzelmi
stresszt (sajátját és gyermekéét) képes legyen oldani, hogy
gyermeke önbizalom, magabiztosság, figyelem, motiváció,
testi koordináció, ügyesség, reakciós képesség és még sok más
dolog vonatkozásában megerõsödjön. A kineziológia módsze-
re nem más, mint egy egyszerû eszköz, melynek segítségével
ön és gyermeke könnyen megismerhetik és kiaknázhatják
képességeiket. Ha a gyerek jobban bízik magában, akkor szí-
vesebben megy az iskolába és izgalommal tölti el a tanulás, így
mindkét szülõ és az egész család megkönnyebbül.

Mi a kineziológia?
A 60-as évek elején dr. George Goodheart amerikai csontko-
vács rakta le a kineziológia alapjait. A kineziológia egy gyen-
géd módszer, mely az egységre alapoz, szó szerinti jelentése:
„mozgástudomány.” A több évezredes tudás alappillérein
nyugvó hagyományos kínai orvoslás szerint a testet energiapá-
lyák, úgynevezett meridiánok hálózzák be. Ahogy az élõlé-
nyekre általában, úgy a test energiáira is az állandó mozgás a
jellemzõ. A meridiánokban az áramlás elakadása testi, lelki és
szellemi szinten akadályozza a fejlõdést. Az energiablokkok
kialakulásának oka lehet például a negatív érzelmek felhalmo-
zódása, a helytelen táplálkozás, a terhelõ környezeti hatások, a
teljesítménykényszer, vagy a kevés mozgás.
Az egyén lelki és élettani folyamatai befolyásolják az izmok
funkcionális állapotát. Stresszhelyzetben izmaink feszültségi
állapota megváltozik. Egy izomreakció kiváltásához elég egy
nyomasztó szituációra vagy egy bizonyos személyre gondolni.

6
E felismerés alapján dr. Goodheart kidolgozott egy eszközök
nélkül végezhetõ tesztelési eljárást az energiablokkok azonosí-
tása céljából: az izomtesztet. Egy egyszerû vizsgálati módszer-
rõl van szó:
A test válaszainak ellenõrzésére kitûnõen alkalmas például
a felkar deltaizma1. A tesztszemély a testére merõlegesen, ol-
dalsó tartásban felemeli a karját. Miközben valakire, például az
egyik kolléganõjére gondol, a tesztelést végzõ személy eny-
hén lenyomja a tesztszemély alkarját. Ha a kar ellenáll, ez azt
mutatja, hogy a tesztszemély „stresszmentesen” reagál a kollé-
ganõjére, vagyis feltehetõen semleges vagy jó a kapcsolatuk.
Ha a kar tesztelés közben lefelé mozdul, akkor a tesztsze-
mélynek vélhetõen rossz a kapcsolata a munkatársnõjével. A
pozitív élmények felidézésekor a tesztizom feszes marad, míg
a negatív helyzetek felemlegetése során „lekapcsolódik”.
Miután a stressz konkrét személyekhez, helyzetekhez vagy
eseményekhez lesz köthetõ, különféle kineziológiai technikák
segítségével oldhatóvá válik. Ha visszanyerjük harmóniánkat,
könnyebben elboldogulunk a stresszfaktorokkal. A problémák
többé már nem akadályok, hanem kihívások lesznek, mi pedig
elég erõsek, higgadtak és kreatívak leszünk ahhoz, hogy szem-
besüljünk velük.
Ahogy teltek az évek, az orvosok, pedagógusok, pszicho-
lógusok, pszichoterapeuták és természetgyógyászok egyesí-
tették tapasztalataikat a kineziológia alapmódszerével, a
„Touch for Health” módszerrel2, amibõl létrejöttek a kinezio-
lógia különféle ágai. Könyvünkben a dr. Paul Dennison és fele-

A lábjegyzetek a lektor megjegyzéseit tartalmazzák

1 Deltoideus medius, a deltaizom középsõ része.
2 A módszer kidolgozója: dr. John F. Thie kiropraktor.

7
sége, Gail nevéhez fûzõdõ edukinesztetikán (Brain Gym®) ala-
puló pedagógiai kineziológiára fektetjük a hangsúlyt.
Ugyancsak sikeres eljárás tanulási és teljesítményzavarok ese-
tén a dr. Charles Krebs nevéhez fûzõdõ LEAP-program
(Learning Enhancement Advanced Program).

8
Az agy

A csodálatos agy, a fej kapcsolóközpontja már idõtlen idõ óta

foglalkoztatja az emberiséget. Egyesek a fejben található világ-
egyetemrõl, mások egy komplex csodaszerkezetrõl beszélnek.
Minél tovább tanulmányozzák, annál inkább elámulnak még a
tudósok is az agy bonyolultságán. Az agykutatók az elmúlt
évtizedekben egyre több meglepõ összefüggésre bukkantak.
Ennek ellenére változatlan bennünk a csodálkozás és a tiszte-
let, és továbbra is izgalommal kísérjük figyelemmel a kutatók
eredményeit.

cortex

cortex

corpus
callosum

limbikus
rendszer

agytörzs kisagy

9
 Agyunk az evolúció során folyamatosan fejlõdött. Az evo-
lúciótörténet alapján dr. Paul MacLean neurológus elsõként
írta le a három részbõl álló agyról szóló elképzeléseket. (Az
alábbiakban egy leegyszerûsített és könnyen megérthetõ leí-
rást olvashat az agy mûködésérõl. Amennyiben a magyaráza-
tok eleinte túlságosan elméletinek tûnnek önnek, akkor lapoz-
zon mindjárt tovább a rövidített változathoz (21. oldal), mely-
nek címe: „Az agyról – ahogy még a gyerek is megérti”, és
csak valamikor késõbb térjen vissza „Az agy” címû fejezet-
hez.)

Az agytörzs
Az agytörzs az agy legõsibb része, amely már több mint öt-
százmillió évvel ezelõtt kifejlõdött. Nagyon hasonlít egy hüllõ
teljes agyához, ezért gyakran hüllõagynak is nevezik. Az agy-
törzs mélyen az agy belsejében található: a Medulla oblongata
(nyúltvelõ), a Pons (híd), a Mesencephalon (középagy) és a
Diencephalon (köztiagy) területeket foglalja magában.
Olyan létfontosságú vegetatív testi funkciókat irányít és
felügyel, mint például a légzés, a szívverés, a testhõmérséklet
és az emésztés. Az ösztönök szintjén az agytörzs olyan testi
szükségleteket szabályoz, mint az evés, az ivás és a fajfenntar-
tás. Amikor nagyobb stressznek vagyunk kitéve, akkor az agy-
törzs veszi át a „parancsnokságot”, és attól kezdve már csak a
túlélés a fontos. A klasszikus stresszreakció, melynél már csak
a küzdelem vagy a menekülés között választhatunk, ebben az
agyi tartományban zajlik.
Egy másik fontos terület az agytörzsben a Formatio reticu-
laris, mely felülrõl lefelé húzódik át az agytörzsön. Sejtek háló-
zatából áll, és nagymértékben befolyásolja az éberség mérté-
két. A Formatio reticularis a Subthalamusszal, a Hypothala-

10
musszal és a Thalamusszal együtt ellenõrzi és irányítja a cél-
zott figyelem, az önészlelés és az éberség fokát. Ez azt jelenti,
hogy noha halljuk az elhaladó autók, a játszó gyerekek vagy a
zúgó repülõgép hangját, képesek vagyunk célirányosan elvé-
gezni a munkánkat anélkül, hogy a zaj elvonná a figyelmünket.
Ez természetesen a közelebbi környezet hangjaira is vonatko-
zik, például a civakodó testvérekére, az osztálytársakéra, akik
már befejezték a feladatot, vagy egy tanulóra, aki nyugtalanul
billeg a székével. A Formatio reticularis egy kapcsolódási hely,
mely a bejövõ jeleket ellenõrzi és a jelentéktelen információ-
kat, például a közlekedés zaját, kiszûri, hogy továbbra is oda
tudjunk figyelni a munkánkra. Azok a gyerekek, akik nehezen
tudják kiszûrni a külvilág hangjait, sokszor nyughatatlanok,
lobbanékonyak, figyelmetlenek és képtelenek a végére érni
egy feladatnak.

A kisagy
Az agytörzs hátsó oldalán, a Pons (híd) által összekötve, talál-
ható a kisagy (Cerebellum), melynek részei: a két félteke és az
azokat összekapcsoló Vermis (féreg). Legmagasabb rendû és
legfontosabb ellenõrként mozgásfolyamataink koordinálását
és finomhangolását végzi. Sok fontos funkciót lát el az auto-
matikus, koordinált mozgásfolyamatokra, az egyensúlyra és a
testtartásra vonatkozóan. Ha például valamit fel akarunk írni,
akkor nem tûnõdünk el azon, hogy adott esetben mely izmain-
kat vagy érzékszerveinket kell összehangolnunk, hanem egy-
szerûen kezünkbe vesszük a ceruzát és lejegyezzük a gondola-
tainkat. A megfelelõ mozgásfolyamatokat a kisagy az agyalapi
dúcokkal (15. oldal) együttesen modulálja és finoman össze-
hangolja. Amikor életünkben elõször kezünkbe vettünk egy
ceruzát, akkor feltehetõen nagyon erõsen markoltuk, és nagy

11
hatással voltak ránk a papírra rajzolt vonalak. Ettõl felbátorod-
tunk, hogy tovább kísérletezzünk, és ahogy telt-múlt az idõ,
rájöttünk, hogy melyik az a testtartás és az a nyomáserõsség,
amellyel könnyedén tudunk rajzolni vagy írni.
Az emberiség evolúciója folyamán a kisagy a háromszoro-
sára nõtt. Ebbõl világosan látszik, hogy milyen lényeges folya-
matokat mûködtet. Minden tanult, automatikus mozgásfolya-
mat, például az, hogyan kell a ceruzát fogni, írni, kerékpározni,
úszni, teniszezni stb., a kisagyban raktározódik el. Szükség
esetén egyszerûen felidézhetõk. Például ha valaki évek óta
nem kerékpározott, akkor is tudja, hogyan kell felszállni a
kerékpárra és elindulni vele, mert a kisagyába bevésõdtek a
mozgásfolyamatok.

A limbikus rendszer
A limbikus rendszer rétegszerûen helyezkedik el az agy-
törzsön. Sejtstruktúrák csoportja alkotja az agytörzs és az agy-
kéreg között, és mintegy két-három millió évvel ezelõtt fejlõ-
dött ki. A limbikus rendszer az emlõsöknél a legfejlettebb,
ezért emlõsagynak is nevezik.
A limbikus rendszer azonkívül, hogy a vérnyomást, a pul-
zust, a vércukorszintet szabályozza, a túlélésrõl is gondosko-
dik: szerepet játszik a táplálkozásban, a szaporodásban, a harc-
ban és a menekülésben. Ez úgyszólván érzelmeink központja,
mûködése a tudat alatti szinten zajlik. A limbikus rendszer
több fontos területbõl áll:
• Hipotalamusz (Köztiagy)
Akkora, mint egy borsószem, mégis olyan alapvetõ funkci-
ókat irányít, mint az evés, az ivás, az alvás, az ébrenlét, a
testhõmérséklet, a pulzus, a hormonok és a szexualitás.

12
 Emellett fontos szerepet játszik még az érzelmek feldolgo-
zásában is. Szabályozza a homeosztázist, vagyis a belsõ
miliõt.
• Hipofízis (agyalapi mirigy)5
A belsõ elválasztású rendszer központi mirigye, a hipotala-
musz aktiválja. Szabályozza a hormontermelést, ami nagy-
ban befolyásolja a viselkedésünket.
• Epifízis (tobozmirigy)
Irányítja az éjjel és a nappal ritmusát. Az epifízist a fény
hozza mûködésbe, és az ember növekedéséért és fejlõdé-
séért felelõs.
• Hipokampusz
Döntõ jelentõségû a tanulásban, mert része van az emléke-
zõképesség mûködésében, és ez a rövid távú emlékezet
központja. Tudatos emlékeink elraktározása és elõhívása a
hipokampuszban történik.
• Amygdala (Nucleus amygdalae)
A legfontosabb érzelmek, mint az öröm, a fájdalom, a féle-
lem, a harag, valamint a küzdelem és a menekülés közti
választás az Amygdalában keletkeznek. Megjelöli tapaszta-
latainkat aszerint, hogy veszélyesek vagy nem. Vész esetén
azonnal mûködésbe lép az „üss vagy fuss” reflex, az agy-
törzs veszi át az irányítást, ettõl kezdve nem tudunk világo-
san gondolkodni. Ha nincs veszély, akkor a cortex a meg-
szokott módon mûködik. Az információkat döntõen az
Amygdala és a hipokampusz együttesen továbbítják a hosz-
szú távú emlékezethez.
• Talamusz
A talamusz agyunk mélyén található. Két részbõl áll, me-

13
 lyek szintén összetettek. A legfontosabb feladata az, hogy
a szenzoros információkat megszûrje. Ez az utolsó közvetí-
tõállomás a kéreg elõtt. A talamusz kiértékeli az érzékszer-
vi benyomásokat, és csak ezt követõen továbbítja õket a
tudatos gondolkodás felé. Mielõtt a fájdalmat, az érintést,
illetve a meleget vagy a hideget tudatosan érzékeljük, a
talamusz csoportosítást végez aszerint, hogy „melyik
szükséges a túléléshez”, és csak azt továbbítja az agykéreg
felé, amelyik a túléléshez nélkülözhetetlen.
• Agyalapi dúcok
Az agyalapi dúcok mélyen beágyazva helyezkednek el a-
gyunk mélyén, és jelentõs szerepet játszanak a koordináci-
óban, az integrációban és a motorikus mozgásfolyamatok
kivitelezésében. A rostnyalábok révén a cortexnek szinte
minden tartományával kapcsolatban vannak, és döntõ
jelentõségûek a kisagyban modulálódó mozgásfolyamatok
felidézésében.

A cortex
Az agykéregnek is nevezett cortex az agy legnagyobb részét
képezi. Erõsen tagolt, számos barázdából és tekervénybõl áll.
Ha kiegyengetnénk, akkor a felülete 2400 cm2 lenne. Több
idegsejt alkotja, mint az agy többi összetevõjét. Az agykéreg
körülbelül 2–4 mm vastag és pontosan 14 milliárd sejttestbõl
áll. A cortex révén válunk tudatosan cselekvõ emberekké, itt
hozzuk döntéseinket, itt szervezzük a dolgokat vagy raktároz-
zuk el élményeinket emlékezetünkben. A cortex lehetõvé
teszi, hogy beszéljünk, cselekedjünk, közöljük gondolatainkat
és érzéseinket. Elõször felveszi az összes információt, majd
analizálja õket, és összehasonlítja a múltbeli tapasztalatokból
származó adatokkal, hogy végül meghozza a döntést.

14
Az agyféltekék
A nagyagy két részbõl áll, melyeket féltekéknek nevezünk, és
amelyeket egy mély barázda választ szét. Ezen a barázdán egy
vastag rostnyaláb, a Corpus callosum húzódik keresztül. A
Corpus callosumot hídnak is szokás nevezni, amely híd mint-
egy háromszázmillió idegrostból tevõdik össze. Feladata
fõként abban áll, hogy biztosítsa a két agyfélteke közötti infor-
mációcserét. A jobb agyfélteke irányítja a bal testfél funkcióit,
a bal pedig a jobb testfélét.
Mindkét agyféltekének megvan a saját feladata. A bal agy-
féltekét például logikus agynak is szokták nevezni. A beérke-
zõ adatokat dolgozza fel verbálisan, logikusan, elemezve, ra-
cionálisan, elvontan, idõben, lineárisan és sorrend szerint; míg
a jobb agyfélteke, melyet alkotó agynak is neveznek, nonver-
bális, intuitív, érzelmi, térbeli, konkrét, vizuális, egységben
szemlélõ, áttekintõ feldolgozást végez.
összekötõ rostok az agyféltekék között

logikus intuitív
analitikus egységes
szekvenciális folyamatos
racionális kreatív
corpus callosum

objektív szubjektív
absztrakt képszerû
lineáris térbeli
szervezett impulzív
idõérzék áttekintés
vizuális ter- vizuális
vezés emlékezet
nyelv nyelv
verbális nonverbális
(gondolkodás, (hangzás,
beszéd) moduláció)

Bal és jobb agyfélteke

15
 Noha a két agyfélteke nagyon különbözõ feladatokat lát el,
összehangolt munkát kell végezniük, mert csak így tudunk
megbirkózni a ránk váró kihívásokkal.
Az együttmûködésért felelõs Corpus callosum igen érzéke-
nyen reagál a stresszre, és az információcserében ilyenkor za-
var jelentkezik. Ezt az állapotot a kineziológia tanulási blokk-
nak nevezi.
A két agyfélteke négy-négy lebenyre tagolódik:
• Homloklebeny (Lobus frontalis)
A homloklebeny, mely közvetlenül a homlok mögött talál-
ható, a tervezés, a gondolkodás, a logika, a döntéshozás és
a célirányos viselkedés területe. A tudatosan megtervezett
mozgásokért is ez a lebeny felelõs. Amikor úgy döntünk,
hogy felállunk, akkor a parancs a homloklebenybõl továb-
bítódik a test felé és megmozdulunk. A homloklebeny szá-
mos csatornán kapcsolódik a limbikus rendszerhez.
• Fali lebeny (Lobus parietalis)
A fali lebenyek a cortex oldalsó részén vannak. Olyan szen-
zoros adatokat észlelnek és dolgoznak fel, mint a testtartás,
az izomaktivitás, az érintés és a nyomás érzékelése. Ha
megsérülünk vagy megérintünk valakit, akkor ezt elsõként
a fali lebeny észleli. Így raktározza el az érintésekrõl szóló
tapasztalatainkat és más testi tapasztalatokat is. Ezért szo-
matoszenzoros területnek is hívják.
• Nyakszirti lebeny (Lobus occipitalis)
A nyakszirti lebeny a koponya hátsó részében helyezkedik
el. Fogadja, értékeli és vizuális emlékként raktározza el a
vizuális információkat.

16
• Halántéki lebeny (Lobus temporalis)
A halántéki lebenyek helye a bal és jobb oldali halánték
környéke; a hallásért és a beszédért felelõsek. A bal hátsó
területen alakulnak át a gondolatok beszéddé. A halántéki
lebeny másik fontos része az emlékezettel kapcsolatos,
mivel itt található a hipokampusz is (a rövid távú emlékezet
helye), mely a limbikus rendszerhez tartozik.

Információáramlás az agyban
Miközben gondolkodunk, beszélünk, kommunikálunk vagy
mozgunk, folyamatos információcsere zajlik agyunk érintett

Fali lebeny Homloklebeny

Nyakszirti lebeny Halántéki lebeny

Az agy lebenyei

17
területei között. Akár egy hírközlõrendszerben, mind a két
irányban információk küldése és fogadása zajlik az idegsejte-
ken vagy a neuronokon, illetve a kémiai hírvivõanyagokon
(neurotranszmittereken) keresztül. Az idegsejtek a cortex
felszínén vastag réteget képeznek, melynek szürkeállomány a
neve. Az idegsejt legfontosabb része a neuron. Agyunkban
mintegy 100 milliárd neuron található. A neuronok elképesztõ
mennyiségét Carla Hannaford: Bewegung – das Tor zum
Lernen („Mozgás – a tanulás kapuja”) címû könyvében na-
gyon találóan a Tejút csillagainak számához hasonlította. Az
idegsejtek alkalmasak elektromos impulzusok felvételére és
továbbítására. Jóllehet nincs két teljesen egyforma neuron,
mindegyik felosztható ugyanarra a három alkotórészre3:
• sejttestek sejtmaggal,
• dendritek, melyek ágas-bogas burkot képeznek a sejttest
körül,
• axonok: a neuronok kivezetõ csatornái, rajtuk keresztül
áramlanak az információk az idegrendszerbe,

A neuronoknak három csoportját különböztetjük meg4:

• A szenzoros idegsejtek, amelyek a test minden részébõl –
a bõrbõl, az érzékszervekbõl vagy az izmokból – kapnak
információkat és ezeket a gerincvelõn keresztül továbbítják
az agyba.

3 A neuron részei Dr. Donáth Tibor szerint: idegsejt (neurocyta, újabb elne-
vezése perikaryon), plazmanyúlvány (dendrit), idegnyúlvány, idegrost (neurit),
végfácska (telodendrion).
4 A neuronok mûködés szerint: érzõ (ingert vesz fel), asszociációs/interneuron
(érzõ és mozgató neuron közötti kapcsolatot teremtik meg), mozgató
(funkciója a választevékenység)

18
• A motoros idegsejtek, ame-
lyek az impulzusokat az agy- neuronok–sejttestek
ból és a gerincvelõbõl eljut-
tatják az izmokhoz. dendrit
• Az interneuronok (lásd még
asszociációs és kapcsolóneu-
ronok), amelyek a különbö-
mielinréteg
zõ neuronokat kapcsolják
össze. axon

axonális
Ahhoz, hogy az információk
végfácska
az idegrendszeren belül áramol-
hassanak, az idegimpulzusoknak szinapszis
keresztül kell jutniuk az axon
végén lévõ kicsiny résen, a szi-
napszison. Így jut tovább a hír a
dendrit felé. A szinapszis átug-
rása a kémiai hírvivõanyagok, az
úgynevezett neurotranszmitte-
rek segítségével történik. Az
axonok végén számos kis elága-
zó szál van, amelyek axonális
véglapjai különféle receptorok- neurotransz-
kal vannak ellátva. Miután a mitter

megfelelõ neurotranszmitter dendrit szinapszis

segítségével az információ átjut
a szinapszison, hozzákapcsoló-
dik a hozzáillõ dendrithez. A axonális
neurotranszmitterek tehát a szó végfácska
szoros értelmében „hírvivõ any-
agok”, mivel kizárólag ezeken a Információáramlás az agyban

19
kémiai hírnökökön keresztül áramolhatnak zavartalanul a hírek.
Ezt a folyamatot nagyjából úgy kell elképzelni, mint a váltófu-
tást: az egyik futó, aki átadja a stafétabotot (a hírt), futás
közben szándékosan úgy irányítja a mozgását, hogy a várakozó
futó hátranyújtott kezébe adhassa a botot. Amennyiben a
mozgássor sikeresen zajlik le, az átvevõ futó továbbítani tudja
a botot, és a csapatnak esélye lesz a gyõzelemre.
A szinapszison való átjutással a neuron több más neuronnal
kommunikálhat egyszerre. Mindez 300 kilométeres óránkénti
sebességgel történik. Az idegrendszer mûködésében az a jó,
hogy minél többet használjuk ezeket a kapcsolódásokat, annál
jobban behálózzák az agyunkat. Minden alkalommal, amikor
valami újat tanulunk, temérdek új szinaptikus kapcsolat kelet-
kezik. Ezt a folyamatot mielinizációnak hívjuk. A mielin egy
lipoid, amely zsírréteggel veszi körül az axont, egyfelõl védel-
mi szempontból, másfelõl azért, hogy az axon jobb vezetõ
lehessen. Ezért látszanak az agy erõsen mielinizált területei
fehérnek. Ezek alkotják a fehérállományt. Minél fejlettebb egy
élõlény, annál kiterjedtebb a fehérállomány az agyában.
Bár születésünk pillanatában agyunknak minden alkotóré-
sze megvan, de csak a használata közben jönnek létre és alkot-
nak hálózatot az idegpályák.
Ahhoz, hogy ez a szövedék messze szerteágazzon, fontos,
hogy a gyereket lehetõleg minél több érzékszervi benyomás
érje, és hogy segítségére legyünk kíváncsisága és mozgásigé-
nye kiélésében. Így tehetjük a legtöbbet az idegek fejlõdéséért
gyermekünk agyában. Ne feledjük, hogy az ember számára a
gyermekkorban kialakult idegi kapcsolódások egy életen át
alapmintául szolgálnak.

20
 Születés 2. hónap

Születés 5. nap 9. nap 11. nap 14. nap

A neuronális hálózat

21
A flow-állapot
Most, hogy láthattuk, agyunk különbözõ területei milyen fino-
man egybehangolva illeszkednek egymáshoz, miközben állan-
dó kölcsönhatásban vannak, immár nem csodálkozunk azon,
hogy agyunk idõnként hajlamos összezavarodni. Amíg az
egyes részek megfelelõ összehangoltságban vannak, addig
egységben vagyunk, gondolataink és tetteink harmóniában
vannak egymással. Ilyenkor elégedettek vagyunk önmagunkkal
és a világgal, ezért a tanulás is kellemes, az életünket gazdagí-
tó cselekvésnek tûnik. Ebben a kiegyensúlyozott állapotban
szívesen végezzük a munkánkat, és észre sem vesszük az idõ
múlását. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus használja elõ-
ször a „flow-állapot” fogalmát a Flow – az áramlat. A tökéletes él-
mény pszichológiája címû könyvében.
Sajnos azonban nem mindig vagyunk abban a helyzetben,
hogy zavartalanul és hatékonyan tudjunk tanulni. Mikor a gye-
rek olyanokat mond, hogy: „nincs kedvem”, „fáradt vagyok”,
„ez nem is volt feladva”, akkor állításainak hátterében az a tény
húzódik meg, hogy pillanatnyilag nincs egységben. A stressz-
-szintje olyan fokot ért el, hogy az agya már nem képes az ösz-
szes funkciót megfelelõ sorrendben, összehangoltan ellátni.
Amikor a gyerek ilyen „lekapcsolt” állapotban van, semmi sem
megy neki: nyûgös és kedvetlen, a házi feladat írása valóságos
kínszenvedés számára, és ilyenkor a szüleinek, bizony, erõs
idegekre van szükségük.

Az agyról — ahogy még egy gyerek is megérti

Elmagyarázni az agy felépítését egy gyereknek, akinek tanulá-
si gondjai vannak, és ezért tanácsadásra jár? Ez túl sok idõt
venne igénybe, és a gyerek unalmasnak is találná. Pedig sokan
vannak, akik nagy érdeklõdéssel hallgatják, hogy mi megy

22
végbe az agyukban, amikor tanulnak, vagy amikor hadilábon
állnak a tanulással. Ezért kis pácienseinknek rendszerint a
következõ történetet meséljük el:

Képzeld el, hogy az agyad egy ház!

Képzeld el, hogy az agyad egy hatalmas ház, sok-sok szobá-
val. Egyik-másik szoba tágas és világos, csupán néhány lépést
teszel a folyosón, és máris be tudsz lépni. Vannak azonban
olyan szobák is, amelyek kicsik és kissé szabálytalan alakúak,
ezért nem könnyû rájuk akadni: fel kell menni egy csiga-
lépcsõn, vagy a lépcsõ alatt keresni az ajtót, netán egy zegzu-
gos folyosón kell végigmenni, mire megtalálod. A szobák egy
része széles vagy szûk folyosókon át érhetõ el, de akad
köztük olyan is, amelyikbõl közvetlenül át lehet menni a
szomszéd szobába.
Az agy háza három emeletbõl áll. Az elsõ emeleten azoknak
a feladatoknak az intézése folyik, amelyek nélkülözhetetlenek
a túléléshez. Ha végigmész a szobákon, rátalálsz azokra az irá-
nyítóközpontokra, amelyek a légzésedet, a szívverésedet és az
emésztésedet ellenõrzik. Egy másik fontos szobában arról
gondoskodnak, hogy tartani tudd az egyensúlyodat. Itt raktá-
rozódik el minden mozgás, amit már megtanultál: pl. a kerék-
pározás, az úszás, az ugrálókötelezés, a zongorázás vagy az
írás. Mivel a mozgásokat ezen a helyen biztonságosan megõr-
zik, egyszerûen felülhetsz a kerékpárodra és elindulhatsz anél-
kül, hogy eltûnõdnél, hogyan is kell ezt csinálni.
Agyad épületének második emeletén számos kisebb szoba
sorakozik. Bizonyos szobákban az alapvetõ testi funkcióknak
– a testhõmérsékletnek, az alvás és az ébrenlét állapotának,
valamint az éhségérzetnek – az irányítása történik. De olyanok
is vannak, ahol az érzéseid születnek. Bizonyára veled is elõ-

23
fordult már, hogy dühös lettél, mert kudarc ért, vagy örömmel
telt meg a szíved, mert valami nagyon jó dolog történt veled.
Észlelted már magadon, hogy ezek az érzések egyszerûen jön-
nek és mennek anélkül, hogy szándékosan befolyásolni tudnád
õket? Igen? Akkor nincs más hátra, mint hogy megtanulj
bánni ezekkel az érzésekkel, hiszen amikor úgy gondolod,
hogy az iskolában igazságtalanul bánnak veled, nem kezdhetsz
el kiabálni vagy nem szaladhatsz ki, ott kell maradnod. Ám van
egy-két dolog, ami segíthet: például az, ha a nagyszünetben
sétálsz néhány kört az udvaron, vagy hazafelé kifutod magad-
ból a mérgedet.
A második emeleten található emlékezõképességednek egy
fontos összetevõje is: a rövid távú emlékezet, amely például
arról gondoskodik, hogy délben eszedbe jusson, hova állítot-
tad le reggel a kerékpárodat.
Agyad legfelsõ emeletének a legnagyobb az alapterülete, és
itt van a legtöbb szoba is. Minden szobában más-más esemé-
nyek zajlanak: látás, hallás, érzés, szaglás, ízlelés, mozgás, be-
széd, írás, számolás, emlékezés, ötletek, zenélés. Észre fogod
venni, hogy itt tényleg mennyi minden történik. Vicces, hogy
amikor felfelé gyalogolsz a lépcsõn, akkor a bal oldalon ugyan-
azokat a szobákat találod, mint a jobb oldalon. Ennek az az
oka, hogy az agyad két részbõl áll, és a két agyfélteke elosztot-
ta a tennivalókat. A bal oldali szobák hatására tudsz beszélni és
számolni, egy repülõgépmodell összerakásakor logikusan, a
helyes irányban haladni, a szabályokat betartani, vagy rájönni a
dolgok nyitjára. A jobbra található szobákban egész más dol-
gokról van szó. Ezeknek köszönheted, hogy rálátásod van a
dolgokra, vagy hogy egy történethez el tudod képzelni a
képeket. Itt alakul ki a ritmusérzék, amire akkor van szük-
séged, amikor táncolsz, valamint az ujjaid ügyessége, hogy

24
Az „agy háza” a 11 éves Tizian rajzán

25
muzsikálni tudj. Itt lakik a fantázia, továbbá a kreativitás is,
amely ahhoz kell, hogy festeni tudj.
A szobák között van egy szép, széles folyosó, ahonnan az
összes szobához eljuthatsz: szabadon sétálgathatsz ki-be, oda-
-vissza, jobbra-balra, a lépcsõkön pedig eljuthatsz a többi
emeletre is.
És most jól figyelj: az agyadban minden szoba ajtajának
nyitva, vagy legalábbis könnyen nyithatónak kell lenni ahhoz,
hogy kedved szerint sétálgathass. Ez az elsõszámú feltétele
annak, hogy minden feladatot jól, gyorsan és könnyen végezz
el, és hogy a tanulás örömet jelentsen számodra.
Mi történik akkor, ha az ajtók csukva vannak, vagy nehezen
nyílnak? Akkor elõfordulhat, hogy a házi feladatodat rosszul
oldod meg, mert félsz, hogy rossz jegyet kapsz, vagy hogy nem
tudsz egy repülõgépet a leírás szerint összerakni, mert a belsõ
szemeiddel nem látod, hogyan kell a végén kinéznie. Ha a bal
és jobb szobák történései nincsenek összhangban, mert a szé-
les folyosó nehezen átjárható, akkor nehezedre esik megérteni
az összefüggéseket, vagy megjegyezni, amit olvastál. Ráadásul
hamar el is fáradsz, mert elhasználod az energiádat, sõt, talán
még olyanokat is mondasz, mint például: „utálok tanulni”, vagy:
„a matek hülyeség”, vagy: „nincs kedvem olvasni”.
Hogyan tudsz ezen változtatni? Végezz el egy-két tanulás-
könnyítõ gyakorlatot, amelyek a 72. oldaltól kezdõdnek. Ezek
segítségedre lesznek az agyadban levõ ajtók kinyitásában.
Próbáld csak ki nyugodtan!

26
A tanulás —
természetes folyamat

A tanulás egy velünk született képesség, mely éppolyan ter-

mészetes, akár a légzés, az evés vagy az alvás. Agyunk folya-
matosan keresi a kihívásokat, hogy valami újat tanuljon. Ha
megfigyelünk egy kisgyereket, akkor láthatjuk, hogy milyen
nagy örömmel rohamozza meg az új dolgokat, arra vágyva,
hogy minden érzékszervével megtapasztalhassa. A kisgyerek
fáradhatatlanul gyakorolja a mozgással együtt járó képességek
elsajátítását, legyen szó szaladgálásról, ugrálásról vagy kerék-
pározásról. Szülei támogatásának és bátorításának hatására a
gyerek-szülõ kapcsolatban a bizalom elmélyül, a gyereknek
fejlõdik önbecsülése, és van bátorsága új dolgokba kezdeni. Ez
a fajta bizalom az alapja mindenféle tanulásnak.
A tanulás már születésünk pillanatától elkezdõdik. Gyer-
mekeink öt érzékszervükkel és utánzással ismerik meg a vilá-
got. Látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés útján fedezik fel
környezetüket. Túl azon, hogy az érzékszervi tapasztalások
során pozitív vagy negatív élményeket szereznek, értékeket,
hittételeket, követelményeket és érdeklõdési köröket is
megismernek szüleik, testvéreik és a nevelésükben részt vevõ,
vagy csak a környezetükben levõ felnõttek révén. Minden
gyerek összerakja az õt ért benyomások sajátos keveréke alap-
ján világának „belsõ térképét”, hogy el tudjon igazodni az élet-
ben. Így mindegyikük birtokolja a világ csak számára létezõ
modelljét, amely a saját észlelések és az olyan tapasztalatok,

27
mint például a dicséret vagy elmarasztalás szûrõjén keresztül
jött létre. A szûrõ meghatározza a gyerek önmagáról és a vilá-
gról szóló gondolatait és elvárásait. Ha sok dicséretben és
megerõsítésben van része, akkor egy rossz osztályzathoz
egészen másként viszonyul, mint az a gyerek, aki folyamatosan
azt tapasztalja, hogy semmire sem tartják képesnek.
Minél gyakrabban találkozik egy gyerek korlátozó magatar-
tással vagy véleménnyel, annál beszûkültebbé, fakóbbá és
unalmasabbá válik a világa. De ha sokféle választási lehetõsége
van, akkor a világot színesnek, elevennek és kalandosnak, kihí-
vásokkal telinek éli meg.

Aki pozitív dolgokat vár a világtól, az pozitív tapasztalatokat sze-

rez. Ám ha valaki behúzott nyakkal arra vár, hogy negatív hatások
érik, annak negatív élményekben lesz része.

A tanulás folyamata négy szakaszból áll:

1. tudattalan inkompetencia
2. tudatos inkompetencia
3. tudatos kompetencia
4. tudattalan kompetencia

Mielõtt egy gyerek megtanul kerékpározni, a tudattalan

inkompetencia stádiumában van. Fogalma sincs a kerékpározás
mibenlétérõl. Abban a pillanatban, amikor ráül a nyeregre, és
megtapasztalja, hogy milyen nehéz egyensúlyozni és a pedálra
lépve egyenesen kormányozni, közben pedig még arra is fi-
gyelni, hogy mi történik körülötte, tudatos inkompetenciát
érez. Itt kezdõdik a tanulás. Attól kezdve, hogy a gyerek fárad-
sággal és összpontosítással elkezdi irányítani a kerékpárt anél-
kül, hogy felborulna vele, elkezdõdik a tudatos kompetencia

28
idõszaka. Amikor ráül a kerékpárra és könnyedén, különösebb
odafigyelés nélkül megindul vele, akkor már elérte a célját, a
tudattalan kompetenciát. Amit elõzõleg megtanult, mostanra
automatikussá vált, ezentúl magától és könnyedén megy.

A büntetés és jutalmazás szerepe

Bizonyára mindnyájunknak voltak már olyan pillanatok az éle-
tében, amikor egy egyszerû kérdésre nem jutott eszébe a
válasz. A válasz már ott volt a nyelve hegyén, mégsem tudta
kimondani. Az olyan kifejezések, mint például: „sötétség van a
fejemben”, vagy: „rövidzárlat”, szemléletesen fejezik ki azt,
amit ilyenkor érzünk. Ha valamit nagy nehezen mégis kibök-
tünk, és beszélgetõtársunk, legyen az szülõ, tanár vagy osz-
tálytárs, ráadásul még lekicsinylõen is reagált, mindennek vége
volt: többé egy szót sem tudtunk mondani, sõt, talán még a
mécses is eltörött. Megszégyenítve éreztük magunkat, és
elvesztettük önbecsülésünket.
Mit is tanultunk meg ebben a pillanatban? Azt, hogy kínos,
sõt talán még veszélyes is lehet, ha nem tudjuk a választ.
„Legközelebb figyelnem kell, talán jobb lesz, ha inkább nem
mondok semmit.” Ha gyakran történt velünk ilyesmi az élet-
ben, visszahúzódóvá és bizalmatlanná váltunk. Csakhogy biza-
lom nélkül lehetetlen tanulni, ugyanis ez a legfontosabb érze-
lem, amely a tanulást egyáltalán lehetõvé teszi.
Emlékezzünk vissza arra, amikor gyermekünket elõször a
karunkban tartottuk. A szeretetnek és a gondoskodás érzésé-
nek micsoda hulláma öntötte el testünket, amikor elõször meg-
pillantottuk ezt a kis élõlényt! Szeretettel és bizakodással fog-
tunk hozzá egy bizalommal teli kapcsolat kiépítéséhez.
Mindnyájan pontosan tudjuk, hogyan történik ez. Elõször a
gyerek legalapvetõbb szükségleteit elégítjük ki (táplálkozás,

29
testápolás, pihentetõ alvás), és természetesen odafigyelünk rá –
remélhetõleg elegendõ mértékben. Az a mód, ahogyan gyer-
mekünkkel együtt vagyunk, döntõ jelentõségû abban, hogy
milyen mértékben mélyül el köztünk a bizalom. Az anyák ösz-
tönösen tudják, hogy beszélniük és nevetniük kell csecsemõ-
jükre, hogy babusgatniuk kell, hogy megteremtsék a bizalom
alapjait. Azzal, hogy bizonyos szavakat újra és újra megismétel-
nek, a gyereket utánzásra késztetik. Az anya végtelenül boldog,
amikor meghallja gyermeke elsõ gügyögõ hangjait, és válaszol
neki. Ez örömmel tölti el a gyereket, és tovább folytatja a gü-
gyögést, amire rögtön érkezik is az újabb válasz – itt kezdõdik
a nyelv, és ez a bizalom kialakulásának az elsõ állomása.
Hasonlóképpen segíthetjük elõ a mozgásfolyamatok fejlõ-
dését is, ha cselekvésre bátorítjuk a gyereket, és szeretet, oda-
figyelés révén kimutatjuk az örömünket. Az a gyerek, aki sok
ilyen biztatást kap, fáradhatatlan és tele van lelkesedéssel.
Tanulási motivációját jutalmazással, ez esetben odafigyeléssel
növeljük. Mi zajlik ilyenkor a fejecskéjében? A szeretetteljes
figyelem hatására az úgynevezett jutalomközpontok aktivá-
lódnak a gyerek agyában. Ennek eredményeként fokozódik az
endorfin hormon kiválasztódása, és ez kellemes érzést okoz. A
boldogságérzés hatására emelkedik a gyerek dopaminszintje,
ami ismét jutalom- és örömérzést vált ki nála. A jólesõ érzés
meghozza a kedvét a további gyakorláshoz, mi több, még
keresi is a kihívásokat, hogy még jobb legyen.
De mi történik akkor, amikor negatív tapasztalatok érik?
Valamennyien átéltük már a kudarc érzését, amikor egy felada-
tot nem tudtunk tökéletesen megoldani, vagy amikor elrontot-
tunk egy iskolai dolgozatot. Elsõsorban önmagunkban keres-
sük a hibát, magunkkal vagyunk elégedetlenek. A gyerek ilyen-
kor nemcsak önmagában csalódik, hanem még szülei és tanárai

30
csalódottságával, vagy osztálytársai gúnyolódásaival is kényte-
len szembesülni. Mindez tovább nehezíti a helyzetet, aminek
az eredménye idõközben testi szinten is érzékelhetõ. Nincs
más hátra, mint „nehéz szívvel” bevallani magának, hogy: „Ezt
el-szúrtam. Jobban is mehetett volna.”
Az utóbbi években végzett változatos állatkísérletek során
bebizonyosodott, hogy agyunkban büntetõpályák is vannak,
amelyek éppolyan aktívak, mint a jutalomközpontok. A bünte-
tõpályák közvetlen és heves hatást gyakorolnak viselkedésünk-
re, mivel fõként az adrenalin irányítása alatt állnak, mely azon-
nal elindítja a „harc-vagy-menekülés” reflexet. Ez a reflex kizá-
rólag a túlélésért felelõs, ezért rögtön blokkolja a gondolko-
dást. A döntõ pillanatban ugyanis, amikor már valóban csak a
túlélésrõl van szó, a töprengés túl sok idõt venne igénybe.
Ehelyett a szervezet fizikailag a lehetséges küzdelemre vagy
menekülésre készül fel. A vérnyomás emelkedik, a szívverés
felgyorsul, az izmok és az inak megfeszülnek, hogy készek
legyenek az ugrásra vagy a harcra. A frontális agyba kevesebb
vér áramlik, a túlélésért felelõs agytörzs veszi át az irányítást.5
Ez az állapot egyáltalán nem kellemes, és szívesen elejét ven-
nénk a jövõben az ezt kiváltó élményeknek, amelyek ilyen
módon korlátoznak minket. A legközelebbi iskolai dolgozat-
nál a gyerek még jobban igyekszik – ami talán újabb stresszhe-
lyzeteket idézhet elõ, mivel az agyában a büntetõközpontok
sokkal gyorsabban aktiválódnak, mint a jutalomközpontok.
A túlélés szempontjából nézve valóban ez az egyetlen lehe-
tõség, hiszen az agy elsõszámú feladata úgy hangzik, hogy

5 A szívverés felerõsödik, az artériák összeszûkülnek, hogy a vér gyorsabban

pumpálódjon a nagy vázizmokhoz. Így az emésztés is hiányt szenved.

31
„Védd az életet!” (Dr. Charles Krebs és Jenny Brown:
Lernsprünge). A tragikus ebben csak az, hogy az agyunk még
mindig nem tanulta meg, hogy az iskolában, a munkahelyen és
a hétköznapokban tapasztalt stressz nem egy életveszélyes
állapot, ezért sem küzdelemmel, sem meneküléssel nem lehet
úrrá lenni rajta. Stresszhatás alatt agyunk nem tud tökéletesen
teljesíteni. Ha tehát tanulásunk során azt tapasztaljuk, hogy
ahelyett, hogy pozitív megerõsítést kapnánk, a büntetõ-
központjaink lépnek mûködésbe, az elõbb vagy utóbb elkerü-
lõ magatartás kialakulásához vezet. Ezzel elérkeztünk az agy
második legfontosabb teendõjéhez: „Kerüld a stresszt!” Ebbõl
következõen nem tudunk új kihívást elfogadni, mert a stressz
fokozott adrenalintermeléssel jár együtt. Ilyenkor egy gyerek
azt mondja: „Nem szeretek olvasni!” vagy: „A matek unalmas.”
Gyakori kifogás az is, hogy „A tanár hülye, ki nem állhat
engem!” Ez ördögi kör, ugyanis a gyerek, amikor olyanokat
állít, hogy „Nincs kedvem hozzá, ez hülyeség, hagyjál
békén!”, azzal igazából azt fejezi ki, hogy: „Nem tudom
megcsinálni ezt a feladatot, túl sok stresszt okoz nekem!” Ha
megértjük, hogy gyermekünk nem lustaságból vagy rosszaság-
ból tiltakozik a feladatok megoldása ellen, hanem azért, mert
blokkolt, és õ maga is szenved ettõl az állapottól, akkor köny-
nyebb lélekkel bátorítjuk, és segítünk neki szükség esetén.
Tehát a tanulási blokk ellenszere semmiképpen sem lehet
az, ha a tananyagot újra és újra bebiflázzuk, a szövegeket x-
szer elolvassuk, vagy ha állandóan matematika feladatokat gya-
korolunk. A blokkok okait kell megkeresni, mert ha ezeket
megtaláljuk, akkor a megoldást is megleljük.

32
A tanulási blokkok további okai

Vízhiány
Ha a gyerek túl keveset iszik, vagy a kólát és más szénsavas
üdítõket részesíti elõnyben, akkor a szervezete dehidratáló-
dik. Az agyán belül, valamint az agya és a fogadószervei között
zajló kommunikáció akadozik. A gondolkodás folyamata lelas-
sul, a gyerek fáradt, kimerült és dekoncentrált lesz.
Megoldás: tanulás elõtt és közben igyon sok vizet, lehetõleg
szénsavmenteset.

Tévénézés
A képernyõ negatív velejárója a mozgáshiány, és az informá-
cióözön mellett a három dimenzió mélységének hiánya folytán
kialakuló kétdimenziós látás, aminek hatására gátlás alá kerül a
térben gondolkodás. Azonkívül romlik a szem, a kéz és a láb
koordinációja, és problémák jelentkeznek az olvasásban, a szá-
molásban, az írásban és a sportban.
Megoldás: segítsük hozzá a gyereket háromdimenziós
mozgáslehetõségekhez, például hagyjuk, hogy felszabadultan
játszon a játszótéren vagy a természetben, illetve hogy spor-
toljon.

Táplálkozás
Bizonyos tápanyagok, valamint sok színezõ- és tartósítóanyag
élelmiszer-összeférhetetlenséget vagy allergiát váltanak ki. Az
egyoldalú táplálkozás, a túl sok cukor, a finomliszt, a kóla és a
szénsavas üdítõk, továbbá a sok színezõ- és tartósítóanyagot
tartalmazó késztermékek túl sokat követelnek a szervezettõl,
és emésztési problémák, hiperaktivitás, agresszivitás és kon-
centrációs problémák alakulhatnak ki.

33
 Megoldás: gondoskodjon lehetõség szerint változatos és ter-
mészetes táplálékokról és csökkentse a cukor mennyiségét.

Szülõi elvárások
A szülõk a legjobbat akarják gyermeküknek. Olykor talán túl
nagy jelentõséget tulajdonítanak a társadalmi értékeknek, és a
meglévõ képességek háttérbe szorulnak. A gyerek túlterhelt
lesz, stressz és a sikertelenségtõl való félelem alakul ki nála,
ami újabb blokkokhoz vezet. Iskolai teljesítménye tovább
romlik.
Megoldás: a szülõnek el kell fogadnia gyermeke adottságait,
megismerni, támogatni képességeit.

Félelem és egyéb érzelmi problémák

A gyerek olyan helyzetekbe kerül, amikor például az egész
osztály elõtt megszégyenül, vagy kinevetik az osztálytársai. A
negatív élmény „bevésõdik” a testébe és az agyába.
Bizonyos szavak, arcjátékok, taglejtések és testtartások
érzelmeket váltanak ki belõlünk, melyek összefüggésbe
hozhatók elfojtott múltbeli tapasztalatokkal. A gyerek utána
egy hasonló szituációban hasonlóan érzi magát és hasonlóan
viselkedik.
Megoldás: érzelmi stresszoldás (lásd 43. oldal).

Balesetek
A kerékpárral való elesés, vagy egy sportbaleset ugyanígy
„bevésõdik” a gyerek testébe és agyába. Hasonló helyzet és
testtartás tapasztalásakor az agyban és a testben felidézõdik a
traumatikus élmény. A gyerek tudat alatt védekezni akar az
esetleges sérülések ellen. Képtelen a tanulásra koncentrálni,
mert az agya a „túlélésre” vált át.

34
 Megoldás: testi és érzelmi stresszoldás (lásd 43. oldal).

A következõ oldalakon lépésrõl lépésre részletesen végig-

megyünk az egyes pontokon.

A tanulás három dimenziója

Az agy területi összehangoltságának ábrázolásához a tanulás
három dimenzióját vesszük alapul, mely dr. Paul Dennisontól, a
pedagógiai kineziológia alapítójától származik. Az említett
modell szerint megkülönböztetjük a bal/jobb, a felsõ/alsó és az
elülsõ/hátulsó dimenziókat.
Miként jobbról balra, fentrõl lefelé, elölrõl hátra és vissza-
felé mozgunk, az információk is az agyban, valamint az agyból
a testbe ebben a három dimenzióban áramlanak. Ha a kommu-
nikáció a dimenziókon belül, illetve az egyik dimenziótól a
másikig tökéletesen mûködik, akkor a tanult anyag tapasztalat-
tá alakul át, felébred a kíváncsiság, és a tanulás örömet okoz.
Sajnos ez a harmónia a stressz hatására gátlás alá kerül.
Aszerint, hogy mely dimenziók sérülnek, a hozzájuk tartozó
szobákhoz nehezebb lesz eljutni.

Mirõl ismerhetõk fel a blokkok?

Attól függõen, hogy a gyerek milyen tanulási problémákkal
küzd, megállapítható, hogy a kommunikációs zavar mely di-
menzióban keletkezett.

Jobb/bal blokkok
A jobb és a bal agyfélteke között létrejövõ blokkok a leggyak-
rabban elõforduló okozói a tanulási zavaroknak. Elsõsorban az
olvasás, az írás és a számolás területén mutatkoznak meg.

35
 A jobb és a bal agyfélteke közti kommunikációs problémák
arról ismerhetõk fel, hogy a gyerek6
• akadozva olvas; a betûket egyenként értelmezi, mielõtt a
szót felismeri
• írás közben a füzetet nem egyenesen maga elõtt tartja,
hanem feltûnõen jobbra vagy balra tolja el
• nehezére esik másolnia a tábláról
• a köröket és a hurkokat kizárólag egy irányban, leggyakrab-
ban balról jobbra rajzolja (például az „o” betût, vagy a „9”-es
számot)
• a „b” és a „d”, illetve a „p” és a „q” betûket íráskor eltéveszti
• gondjai vannak a számolással, fõleg a szöveges feladatok
megoldásakor
• nem tudja megkülönböztetni a balt és a jobbot
• nem tud masnit kötni
• az írásképe nehezen olvasható
• ügyetlenül mozog, és gyakran megüti magát valamibe, pél-
dául az asztal szélébe
• nem tud fekvõ nyolcast rajzolni.

A következõ gyakorlatok illenek a jobb/bal dimenziókhoz:

Ajtónyitogató, Fekvõ nyolcas, Agyfélteke aktiváló, Oxigén-
tankoló, Gondolatébresztõ (lásd 78. oldaltól).

Felsõ/alsó blokkok
Ennél a blokktípusnál a cortex és a limbikus rendszer, vagyis az
értelem és az érzelem összjátéka kerül gátlás alá. Az érintett

6 Az alábbiak a szerzõk megfigyelésén alapulnak.

36
gyerekek egyoldalúak lesznek, azaz vagy a gondolkodásuk,
vagy az érzéseik irányítják õket.
A fent és a lent közti kommunikációs problémák felismer-
hetõk arról, hogy a gyerek7
• egyszerûen képtelen figyelni
• eltékozolja az idejét, és mindig az utolsók közt van
• testileg lomha, szellemileg nehéz felfogású
• a hasonló korúaktól gyakran félrehúzódik
• okoskodó
• ülés közben a lábait a szék lábaiba akasztja
• vagy túl hadarva, vagy túl komótosan beszél
• külsõ-belsõ egyensúlyából hamar ki lehet billenteni
• kapkodva vagy túl sokáig végzi a dolgát
• a folyamatokat túl lassan fogja fel
• határozatlan, nincs önbizalma
• koravén, a korához képest túlságosan racionális
• a mindennapi feladatait nem tudja elvégezni
• szünet nélkül vitatkozna mindenrõl.

Az alábbi gyakorlatok illenek a felsõ/alsó dimenziókhoz:

Központosító, Kis mûvész 1., Kis mûvész 2., Szépíró, Váll- és
nyaklazító (lásd 78. oldaltól)

Elülsõ/hátulsó blokkok
Ha az elülsõ/hátulsó dimenziók együttes munkája akadályba
ütközik, akkor a gyerek túlságosan egy dologra koncentrál, és
nem látja az összefüggéseket.

7 Az alábbiak a szerzõk megfigyelésén alapulnak.

37
 Az elülsõ és a hátulsó dimenziók kommunikációs problémái
arról ismerhetõk fel, hogy a gyerek8
• rugalmatlan
• nem tudja kivárni, hogy elkezdõdjön egy-egy dolog
• képtelen ellazulni
• folyton mozgásban van
• nem vesz részt az iskolai munkában
• gyakran elábrándozik
• túlterheltnek érzi magát és tehetetlen
• hiperaktív
• gyakran viselkedik erõszakosan
• hangulatokra és érzelmekre érzékenyen reagál
• lusta, nincs kedve semmihez
• nehéz a felfogása
• „minden lében kanál”.

A következõ gyakorlatok különösen illenek az elülsõ/hátul-

só dimenziókhoz: Ébresztõ, Élénkítõ, Egyensúlyozó, Hegyezd
a füled!, Energia-kiegyenlítõ 1., Energia-kiegyenlítõ 2. (lásd 83.
oldaltól).

8 Az alábbiak a szerzõk megfigyelésén alapulnak.

38
A stressz hatása
a mindennapokra és
a tanulási képességekre
Mindannyian ismerjük azt a mámorító érzést, amely olyan fon-
tos események velejárója, mint például egy gyõzelem kivívása,
egy vizsga letétele, vagy egy különleges esemény örömteli
várása. Ezt az érzést pozitív stressznek (eustressz) hívjuk. Az
eustressz hatására az agy jutalompályái aktiválódnak, aminek
következtében fokozódik az endorfin hormon kiválasztódása.
Emiatt érezzük azt, hogy a szívünk mintha ki akarna ugrani az
izgalomtól és alig várjuk, hogy bekövetkezzen a nagy ese-
mény, vagy szembesüljünk valamilyen kihívással. Ez a fajta
stressz nagyon kellemes, belõle merítünk erõt ahhoz, hogy
csúcsteljesítményt vigyünk véghez.
A negatív stresszt (distressz) akkor éljük át, amikor a
stressztényezõk összeadódnak és elhatalmasodnak rajtunk, így
már nem vagyunk képesek fenntartani agyunk egységét. Ez
történik Antonnal, amikor egyik reggel késõn kel fel, mert este
sokáig ült a számítógépe elõtt, és nincs ideje arra, hogy
megreggelizzen, vagy legalább igyon valamit. Utolsóként
érkezik az iskolába, és alighogy leül a helyére, máris ki kell
mennie a táblához. Eddig a pontig még uralta a benne lévõ
stresszt. Most azonban azt kell tennie, amitõl a legjobban ret-
teg, azaz megoldani egy nehéz szöveges feladatot – na, ez az,
amire ekkor már egyáltalán nem képes! Az agya ugyanis már
átkapcsolt a „túlélésre”, vagyis pillanatnyilag agyi aktivitásának
nagy része az agytörzsben zajlik. Emiatt frontális agyának és

39
homloklebenyeinek romlik a vérellátása, pedig a tudatos és
tervszerû cselekvés érdekében szükség volna rájuk. A bal és a
jobb agyfélteke közötti Corpus callosum által biztosított
kapcsolat blokkolódik. Anton szívverése felgyorsul, verejté-
kezni kezd, izmai és inai megfeszülnek, mert a teste a harcra
vagy a menekülésre készül fel. Arra gondol, hogy bárcsak hir-
telen megnyílna alatta a padló és õ eltûnhetne. Ez azonban
éppúgy elképzelhetetlen, mint kiütéssel padlóra küldeni a
tanárt. Ezért aztán csak áll a tábla elõtt, mintha megbénult
volna, gombóc van a torkában, és minden erejét össze kell
szednie, hogy uralkodjon magán. Vihar dúl a lelkében, vádolja
önmagát, szégyenkezik az osztálytársai elõtt, fél a tanári
megrovástól, a világ legszerencsétlenebb emberének érzi
magát.
Ki tudna ilyen állapotban szöveges feladatokat megoldani?

Negatív stresszfaktorok
A felnõttek és a gyerekek életében egyaránt vannak stresszté-
nyezõk, melyekrõl tudunk vagy nem tudunk, melyeket válto-
zónak vagy állandónak vélünk. Ide tartoznak:
• a túlságosan magas követelmények és elvárások
• a nézeteltérések a családon belül és kívül
• a magánéletben történõ változások (pl. iskolakezdés, isko-
laváltás)
• a vizsgadrukk
• az iskolai erõszak
• a konfliktus a tanárral
• a szülõk válása
• az idõhiány
• a költözés
• a rossz táplálkozás

40
• az alváshiány
• a mozgásszegény életmód
• a túlzásba vitt televíziózás és számítógépes játékok
• az elektroszmog (mobiltelefon, televízió, számítógép)
• a zajártalom
• a vizuális ingerek sokasága
• a környezeti mérgek
• a szmog
• a negatív elvárások („én ezt nem tudom”)
• az elõítéletek és az értékelések
• a kellemetlen érzések (pl. félelem, düh, csalódás, harag,
bánat, irigység, féltékenység)
• a kellemetlen emlékekhez kapcsolódó arcok, hangok és szí-
nek.

Többnyire az összes inger együttese és gyakorisága, vala-

mint ezek kontrollálhatósága határozzák meg, hogy a negatív
distressz fellép-e. Mikor az általános és az egyéni stresszorok-
ból egyszerre túl sok lesz, elõjönnek az egészségügyi zavarok
és tanulási problémák.9
Amint a stressz következtében az agytörzs átveszi az irányí-
tást, hihetetlen mennyiségû izomerõ mobilizálódik, hogy a
szervezet a harci vagy menekülési reakciókra alkalmas legyen.
Ez a mechanizmus, nevezetesen, hogy a gyors cselekvés életet
ment vagy halált okoz, õsidõk óta öröklõdik. Ebben az állapot-
ban képtelenek vagyunk józanul gondolkodni és megoldásokat
keresni. Már csak reagálni tudunk, „menteni az életünket”.

9 Az alábbiak a szerzõk megfigyelésén alapulnak.

41
 De mihez kezd mobilizált erõivel a ma embere? Felpofoz-
hatja-e a gyerek az osztálytársait vagy a tanárt, ha úgy véli,
hogy érzelmi támadás érte (harc)? Kiszaladhat-e a tanterem-
bõl, amikor az osztály elõtt áll, és el kell szavalnia egy verset,
holott õ erre éppen nem képes, talán szégyenében még el is
vörösödik (menekülés)? Mivel egyik lehetõség sem jelenthet
megoldást, ezért az energiatöbblet a gyerek ellen irányul, ami
többek között az izmok megfeszülésében vagy hasfájásban
mutatkozik meg. Minél gyakrabban él át a gyerek ilyen szituá-
ciókat, annál gyakrabban tesz fel magának ezekhez hasonló
kérdéseket: „Miért pont én nem értem a szöveges feladato-
kat?”, „Butább vagyok, mint a többiek?” Kételkedni kezd
észbeli képességeiben és fokozatosan elveszti az önbizalmát.
Pedig nem az intelligenciájával van gond, hanem az agyi integ-
rációját blokkolja egy bizonyos téma. Az igazi tragédia az,
hogy a gyerek otthon órák hosszat tanul, mindent tud, de ami-
kor az iskolában bizonyítania kell, akkor az elvárások miatti
nyomás annyira felfokozódik benne, hogy az ilyenkor létrejö-
võ stressz újabb rövidzárlathoz vezet. Ha ezek a rossz
tapasztalatok halmozódnak, nem csoda, hogy a gyereknek
elmegy a kedve a tanulástól és az iskolától.
A feldolgozatlanul maradó kellemetlen élmények mélyen
bevésõdnek a tudatalattiba. Egy következõ szituációban,
amely valamelyest hasonlít a korábbihoz, az Amygdala (a lim-
bikus rendszer része) megvizsgálja a helyzet érzelmi tartalmát
és a túléléshez való viszonyát. Ha az Amygdala veszélyt jelez,
mert a(z érzelmi) túlélés bizonytalan, rögtön elindítja a „harc-
vagy-menekülés” reflexet. Ezáltal a gyerek már nincs abban a
helyzetben, hogy kreatív megoldást találjon viselkedésének
megváltoztatására. Automatikusan régi magatartásformákat
hív segítségül, függetlenül attól, hogy azok a helyzethez illõek

42
vagy sem. Ezért aztán elõfordulhat, hogy újra és újra elköveti
ugyanazokat a hibákat, noha talán már számtalanszor elhatá-
rozta, hogy legközelebb majd jobban csinálja.

Mi a teendõ stresszhelyzetben?
A világunkat nem tudjuk mindig úgy berendezni, hogy szá-
munkra a legkényelmesebb legyen. Nap mint nap el kell fogad-
nunk ellenszenves szomszédainkat, a magas árakat, a tudósítá-
sok vészjelentéseit, a közlekedési dugókat, szeszélyeskedõ kol-
légáinkat, vagy a nyûgös gyerekeket. Ugyanígy kell elfogadnia
gyermekének a nem túl megnyerõ tanárait, az osztálytársait,
akik örökké zavarják az órát, a folyton akadékoskodó szülõket,
a testvéreket, akik játék közben zajonganak, miközben neki
még a házi feladattal is kellene foglalkoznia.
A külsõ körülményeket nem tudjuk megváltoztatni. Az
egyetlen dolog, amit befolyásolni tudunk, az a hozzáállásunk.
Ugyanis a hozzáállástól függ, hogy gyermekünk szívesen
megy-e az iskolába, vagy kijelenti, hogy „Utálok iskolába
járni!” Ha megfelelõ a viszonyulás, akkor az iskola nem kín-
szenvedés lesz, hanem egy olyan hely, ahol csillapítható a
tudásszomj, és ahol barátokat lehet találni.

Stresszoldás érzelmi szinten

Amikor stressz hatása alatt vagyunk, agyunk nagy része
kikapcsol, és csak ahhoz a részhez férünk hozzá, ahol régi
viselkedésmintáink vannak elraktározva. Ha meg akarunk sza-
badulni ezektõl a sokszor ismételt, nyomasztó mintáktól,
akkor tegyük a kezünket a homlokunkra úgy, hogy a homlok-
dudorunkat is érintsük. A két homlokdudort a szemünk fölött,
körülbelül félúton a szemöldök és a hajtõ között találjuk. Ösz-
szeköttetésben vannak a neurovaszkuláris rendszerrel – a vér-

43
keringési rendszerrel –, és abban a pillanatban, mihelyt egy kis
idõre megérintjük, a vér áramlása fokozódik a frontális és a
nyakszirtlebenyben. Ahogy ezek a régiók ismét elegendõ vért
és energiát kapnak, agyunkban „felkapcsolódik a villany”: meg-
oldást találunk problémáinkra és új magatartásmódokat fede-
zünk fel. Az érzelmi stresszoldást gyermekén (vagy önmagán)
minden alkalommal elvégezheti, amikor a gyerek
• izgatott, ideges vagy hiperaktív
• fél a dolgozatírás elõtt (vagy olyan szituációkban, mint pl.
a fogorvosi kezelés, az iskolaváltás vagy a hangos olvasás)
• nehezen alszik el, mert sok minden kavarog a fejében
• hajlamos arra, hogy stresszhelyzetben gondolkodás nélkül
cselekedjen
• úgy érzi, hogy a kérdésre a válasz „a nyelvén van”, de kép-
telen kimondani
• a bánat vagy a félelem hasfájást vált ki nála.

Érzelmi stresszoldás a gyakorlatban

A gyerek lehetõleg feküdjön le egy ágyra és helyezkedjen el
kényelmesen. Az egyik kezét tegye a gyerek homlokára, a
másikat a tarkójára. Most a gyerek gondoljon egy konkrét szi-
tuációra, amelytõl fél (pl. a másnapi tollbamondásra).
Gondolatban vegyék végig a helyzetet lépésrõl lépésre, hogy
az eseményhez kapcsolódó stressz csökkenjen. Kezdetben a
gyerek nagyon negatívan reagál. Próbáljanak együtt mindent
pontosan elképzelni, ami legrosszabb esetben történhet,
használják valamennyi érzékszervüket:
• Mit lát a gyerek? A tantermet, a tanár(nõ)t, az osztálytár-
sait, önmagát a helyén ülve, a füzetét, amibe ír, a szavak
betûit, amelyeket leír…

44
• Mit hall a gyerek? A tanár(nõ) hangját, a saját belsõ hang-
ját („Elfelejtettem, hogyan kell leírni ezt a szót.”, „Biztos,
hogy megint egyest fogok kapni.”), zajokat a tanteremben
(az óra ketyegését, papírzörgést), a külsõ zajokat (kutyau-
gatást, az elhaladó autókat)…
• Mit érez a gyerek? Érzelmileg: félelmet a kudarctól, páni-
kot, örömöt… Fizikailag: remeg vagy izzad a keze, gombóc
van a torkában, fáj a hasa…
• Bizonyos szituációkban tanácsos azt is megkérdezni, hogy
milyen illatot/szagot, illetve ízt érez a gyerek. Ha például
szorong az úszásóra elõtt, akkor ez lehet a klór a vízben,
vagy más szituációkban a könnyek ízét érzi a szájában.

Miután gondolatban végigélték a jövõben lezajló tollba-

mondást, következik a gyakorlat második része: a gyerek elen-
gedi a stresszt azáltal, hogy elképzeli, hogy
• a kínos érzéseket és elvárásokat beletömi egy luftballonba,
amit aztán szabadjára enged
• beáll a zuhany alá (képzeletben vagy a valóságban), és
lemossa magáról a problémáit
• a félelmét a lábain keresztül levezeti a föld mélyébe, és
ezekbõl másutt valami kellemes dolog nõ ki
• beleugrik a tenger vagy a tó vizébe, és amikor kiemelkedik
a vízbõl, a vízcseppekkel együtt a problémák is leperegnek
róla.

Természetesen másra is lehet gondolni, ami tetszik neki, és

amitõl úgy érzi, hogy megszabadult a problémáktól.
A gyakorlat harmadik részében ön és gyermeke gondolat-
ban minden érzékszervük bevonásával eljátsszák a tollbamon-
dás írását úgy, hogy kedvezõ a kimenetele.

45
Az érzelmi stresszoldás hatásai
A stresszoldó módszerek alkalmazása során vegye figyelembe,
hogy
• a fantázia világában nincs lehetetlen
• a gyerek egy „horror-forgatókönyvet” épít fel, miközben
mindent elképzel, amitõl fél, és a legrosszabb lenne, ha
megtörténne
• a gyerek ne korlátozza önmagát (pl. „Én soha nem kapok
ötöst.”)
• gyerekének bíznia kell abban, hogy a belsõ szemeivel min-
dent lát, amire vágyik.

Amíg a gyerek egy helyzetet negatívnak gondol, addig a

teste úgy reagál, mintha átélné a negatív helyzetet. A tudata-
latti nem tud különbséget tenni a látszat és a valóság között. A
könnyebb megértés kedvéért végezzünk el egy egyszerû
kísérletet: képzelje el, hogy összejön a barátnõjével egy presz-
szóban egy kis tereferére. Jól érzik magukat, kellemesen telik
az este, majd megéheznek, és rendelnek maguknak egy kön-
nyû krémlevest. Nevetgélve, beszélgetve kanalazzák a jókora
adag, ízléses, fehér tányérban feltálalt, sárgarépás-tejszínes
levest. Egyszer csak a kanala beleütközik valami szilárd dolog-
ba. „Hm? Valami meglepetés?”, lelkendezik. Amikor kíváncsi-
an kiveszi a csöpögõ kanalat a tányérjából, a kanál közepén
meglát egy parányi döglött egeret!
Hogy érzi magát, miközben ezeket a sorokat olvassa?
Kavarog a gyomra? Borzong? Igen? Akkor a teste nagyszerû-
en reagál arra, ami csupán a fejében ment végbe. Ugyanez
történik akkor is, amikor elképzel egy jövõ- vagy múltbeli szi-
tuációt, amely stresszt idéz elõ önben.

46
 A pozitív gondolatok hatására az így keletkezõ stressz
megszûnik. A gyerek nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és
magabiztosabb lesz. A legfontosabb, hogy tudatosítja magá-
ban a célját, és legalább képzeletben átéli, hogy milyen látni,
hallani és érezni a sikert.

Példa:
Miközben Philipp édesanyja kisfia homlokán és tarkóján tartja
a kezét, gondolatban az alábbi szituáción mennek végig:

1. rész
Philipp reggel felébred, és rögtön eszébe jut, hogy ma tollba-
mondást kell írnia, és remegni kezd az izgalomtól. Lógó orral
felkel és a fürdõszobába megy. A reggelijét érintetlenül hagy-
ja, mert egy falatot sem tud lenyelni, és nyomasztó érzéssel a
gyomrában elballag az iskolába. Mialatt a tanárnõ a füzeteket
osztja, Philipp magán érzi szigorú tekintetét, mintha közben
azt gondolná: „Ez nem tud semmit.” Azután elkezd diktálni, és
miközben Philipp megpróbálja jól érteni és betûkbe önteni a
szavakat, a füzetében összefolynak a sorok a szeme elõtt.
Izzadt kezével egyre görcsösebben markolja a ceruzát. A nyo-
masztó érzés a gyomrából lassan felkúszik a torkába, majd az
egész testében szétterjed. Követni akarja a tanárnõ szavait, de
nem boldogul az írással, a fejében pedig egy hang folyamato-
san azt mondogatja: „Te ezt nem tudod. Te ezt nem tudod. Te
ezt nem tudod.” Philipp végig szenved a tollbamondás alatt,
miközben egyre kevesebbet fog fel belõle. Leír egy-két szót,
majd áthúzza, megint leírja, és közben egyre bizonytalanabb
és nyugtalanabb lesz. A végén már mintha vattából volna a
feje, és legszívesebben kiszaladna a tanterembõl.

47
2. rész
Philipp elképzeli, hogy a negatív képek és érzések kifolynak a
testébõl: egy gumicsõ segítségével átmossa a testét, hogy lap-
pangó szörnyû érzései elõkerüljenek és kiürüljenek.

3. rész
Édesanyja még mindig fogja kisfia fejét, Philipp pedig elképze-
li, hogy reggel felkel, és vidáman, fütyörészve bevonul a fürdõ-
szobába. Reggelizés közben már elõre örül annak, hogy iskolá-
ba mehet, és találkozhat a barátaival. Mialatt a tanárnõ a füze-
teket osztja, kedvesen rámosolyog. Philipp ettõl magabiztos
lesz. Az jár az eszében, hogy eleget tanult, és otthon a tollba-
mondás gyakorlása közben minden egyes szóra emlékezett, és
hogy most is minden rendben lesz. A tanárnõ diktálni kezd, és
Philipp tisztán érti az elhangzó szavakat, mit több, belsõ sze-
mei elõtt is megjelennek, és emlékszik, hogyan kell leírni õket.
Nem esik nehezére követni a tanárnõ tempóját, és amikor a
diktálás véget ér, felkiált magában: „Hurrá! Mindent jól írtam!”
Ha tudja, hogy gyermeke a következõ héten dolgozatot
fog írni, akkor érdemes többször gyakorolni, amíg a stressz
teljesen elmúlik. Ha a stresszoldást a gyerekkel este, elalvás
elõtt végzik, akkor a gyerek nyugodtan szendereghet, tudata-
lattija a kellemes képzettel – azaz a sikeres dolgozatírással –
foglalkozhat.
Ha úgy tetszik, a gyakorlást gyakrabban is végezhetjük, es-
ténként, amikor a gyerek aludni megy, hogy megszabaduljon a
napközben felgyülemlett stressztõl. Természetesen önmagun-
kon is alkalmazhatjuk a homlok-tarkó tartást, hogy elmulasz-
szuk a traumák okozta kellemetlenségeket. Ha éppen kutya-
szorítóban vagyunk, például azért, mert bosszankodunk vala-
mi miatt, vagy kínos telefonbeszélgetést folytatunk, akkor

48
elég, ha csak megérintjük az ujja-
inkkal a homlokunkat. Hüvelyk-
ujjunkat helyezzük az egyik hom-
lokdudorunkra, mutató- és közép-
sõujjunkat pedig a másikra. Tart-
suk ujjainkat ezeken a pontokon,
amíg a stressz elmúlik.

A múltbeli traumák
elengedése
Ha a gyerek szorongással gondol a
jövõ heti dolgozatírásra, az valószí-
nûleg azért van, mert a legutóbbit
„eltolta”. Pedig ha negatív a hoz-
záállása, akkor elõfordulhat, hogy a
következõ dolgozat ugyanolyan
rosszul sikerül, mint az elõzõ. Volt
már a gyereknek balesete? Esett Érzelmi stresszoldás
már le lépcsõrõl vagy kerékpárról?
Harapta már meg kutya, gúnyolták az iskolatársai? Bármilyen
régen is történt az eset, az agya õrzi az emlékeket.
Amikor egy új szituáció tudat alatt hozzákapcsolódik a régi
élményhez, akkor az új, kívülrõl talán ártalmatlannak látszó
helyzetet az agy veszélyesnek ítéli meg, és megpróbál véde-
kezni ellene. Ekkor nem képes a tanulásra, mivel „a túlélésért
harcol”.
Annak érdekében, hogy az emlékek okozta stresszt meg-
szüntessük, és megszabadítsuk gyermekünket blokkoló elvárá-
saitól, végezzünk vele érzelmi stresszoldást. A gyerek a múlt-
beli szituációt élje át minden részletében. Belsõ szemei elõtt
úgymond „pergesse végig a filmet”, és – a korábban leírtak

49
alapján – használja minden érzékszervét. Csak addig menjenek
el a felidézésben, ameddig a gyerek hajlandó. Olykor szükség
lehet arra, hogy a stresszt elõidézõ helyzeteket szakaszonként
játsszák el, egyre tovább menve, amíg a negatív érzelmek, mint
például a félelem vagy a csalódás, végérvényesen leépülnek.
Ne feledje ilyenkor se, hogy az újonnan aktiválódott stresszt
el kell engedni, például annak az elképzelésével, hogy min-
dent, ami negatív, belegyömöszölünk egy luftballonba és
messzire elröpítjük.

Stresszoldás testi szinten

Az elõzõ fejezetben arról volt szó, hogy gyermeke milyen
módszerekkel dolgozhatja fel érzelmileg a stresszt. De mi a
helyzet a testében elraktározódó emlékekkel? Ha a gyerek
ugyanolyan testtartást vesz fel (pl. a testnevelés órán), mint
amikor felborult a kerékpárjával, akkor a tudatalatti szintjén
felidézi a történteket, és problémái adódnak a tanulásban.
Azonban erre is van megoldás:

Stresszoldás
1. rész
Hagyja, hogy gyermeke fokozatosan felvegye ugyanazt a test-
helyzetet, mint az eleséskor. A leírtak szerint tartsa a kezét a
gyerek homlokán és a tarkóján. Az eseményeket – jelen eset-
ben a kerékpárral való felborulást – belsõ szemeivel a gyerek
lassított felvétellel nézze végig újra, és közben helyezkedjen el
ugyanabban a testhelyzetben: 1. A kerékpáron ül. 2. Kissé elõre
dõl. 3. Még jobban elõre és balra dõl. 4. Még jobban balra dõl,
a kezeivel markolja a kormányt. 5. Egy kicsit még jobban balra
dõl. 6. Még egy kicsit. 7. Még egy kicsit. 8. Ráesik a csípõjére.
9. A vállára esik. 10. A kerékpár ráesik a bokájára. 11. A kerék-

50
pár ráesik a jobb testfelére… Az emlékek felidézése legyen
olyan részletes, amennyire csak lehet, és közben tartsa a kezét
a gyerek homlokán és tarkóján, hogy a stresszt oldja.

2. rész
Miközben gyermeke homlokát és tarkóját fogja, körülbelül
egy-egy percig a gyerek tartsa a kezét testének azokon a ré-
szein, amelyek annak idején megsérültek.
Ez a gyakorlat segít a gyerek testében visszamaradt stressz
feloldásában.

Vizuális, auditív, kinesztetikai…

Az ön gyermekéhez melyik tanulási stílus illik?
Bosszantja önt az, hogy amikor gyermekéhez beszél, õ ahe-
lyett, hogy az ön szemébe nézne, a mennyezetet vagy a padlót
fürkészi? Nem érti, hogy a gyerek zenehallgatás közben ho-
gyan tudhat tanulni? Csodálkozik azon, hogy szótanulás
közben le-fel futkos a szobában? Mi, emberek, különbözõféle-
képpen tanulunk. Egyeseknek képekre van szükségük és filme-
ket látnak a belsõ szemükkel. Mások legtöbbször úgy értenek
meg valamit, ha valaki elmondja nekik. Megint mások legköny-
nyebben úgy fogják fel a tananyagot, ha közben mozoghatnak.
A rejtett okok felderítését, vagyis azt, hogy milyen módon –
vizuálisan, auditívan vagy kinesztetikusan – tanulunk, az NLP
megalkotóinak köszönhetjük. Ezt az eljárásrendszert a ’70-es
években Richard Bandler matematikus és filozófus, valamint
John Grinder nyelvészprofesszor találták ki. Az NLP jelentése:
neurolingvisztikus programozás. A „neuro” az idegrendszerre
és arra a módszerre vonatkozik, ahogyan (látás, hallás, tapintás,
szaglás, ízlelés útján szerzett) érzékszervi benyomásainkat,
gondolatainkat és elképzeléseinket tudatosan és tudattalanul

51
átalakítjuk; míg a „lingvisztikus” a nyelvre utal. Elsõsorban a
szavakkal, szemmel, gesztusokkal és testtartással elõidézett
külsõ kommunikáció, másodsorban a belsõ párbeszéd tartozik
ide. A „programozás” szóval jelöljük azt a módot, ahogyan
viselkedésmintáinkat tudat alatt kialakítjuk és ahogy ezeket fel
tudjuk ismerni és meg tudjuk változtatni. Az NLP megtanít
minket arra, hogy miként aktivizáljuk egyszerre minden érzék-
szervünket, valamint arra, hogy miként gazdagodhatunk gon-
dolatokban és tapasztalatokban. Ennek révén hozzáférhetünk
belsõ tartalékainkhoz, új választási lehetõségek nyílnak elõt-
tünk, és lehetõvé válik, hogy képességeinket kiaknázzuk.
Ha meg akarja tudni, hogy gyermeke melyik tanulási stílust
követi, akkor figyelje meg, hogyan mozog a szeme, miközben
beszél, gondolkodik vagy önt hallgatja. Mert attól függõen,
hogy éppen melyik észlelési területen van, a szeme az ennek
megfelelõ irányban mozdul el. Ha a gyerek sokat néz fölfelé –
mindegy, hogy jobbra vagy balra –, akkor a vizuális érzékelõ-
csatornáját részesíti elõnyben. A világot mindenekelõtt látás
útján észleli. Képeket hív elõ a múltból, amikor visszagondol
valamire. Ugyanígy idézi fel egy konkrét szó képét, ha egy szó-
nak az írásképére akar emlékezni. Az auditív típus fõ jellemzõ-
je, hogy annak tulajdonít leginkább jelentõséget, amit hall. Arra
emlékszik leginkább, ami elhangzott. A szeme többnyire jobb-
ra és balra mozog. Az a gyerek, aki a világot nagyrészt érzésein
keresztül ismeri meg, illetõleg múltbeli helyzetekre elraktáro-
zódott érzései emlékeztetik, gyakran lefelé néz.
A szemmozgásokat az NLP-ben szemmozgás jelzéseinek10
nevezik. Gyermeke szemállásáról leolvashatja, hogy mely terü-
leten keresi a hozzáférést az információkhoz.

10 Eye accessing cues.

52
A szemmozgás jelzései
Fontos: Ne feledje, hogy a szemállásra (jobbra, balra stb.)
vonatkozó jelzések a gyerek szemszögébõl értendõk.

A vizuális típus

Jobbra, fölfelé néz: Balra, fölfelé néz:

sosem látott, vizuálisan alkotott vizuálisan ismerõs képek
képek a múltból

Az auditív típus11

Jobbra, középre néz: a múltból Balra, középre néz:

ismerõs, mesterségesen keletke- sosem hallott hangok,
zõ hangok, szavak és zajok szavak és zajok

11Jobbra egyenesen: konstruált hangok, balra egyenesen: emlékezeti hangok.

53
 A kinesztetikai típus

Jobbra, lefelé néz: hozzáférés a Balra, lefelé néz:

kinesztetikai területhez = érzel- hozzáférés a belsõ
mek és testi érzetek párbeszédekhez

Figyelje meg gyermekét miközben beszél, gondolkodik,

emlékezik vagy önt hallgatja, hogy a nonverbális bemeneti jel-
zéseit felismerje. Így kitalálhatja, hogy az információ feldolgo-
zásának melyik módját részesíti elõnyben: vizuális, auditív
vagy kinesztetikai beállítottságú. Amint rájön, mely területet
részesíti gyermeke elõnyben, könnyebben meg tudja ítélni
magatartását.

A plafonra van írva

Ha gyermeke, miközben ön beszél, többször is felfelé néz, az
még nem jelenti azt, hogy nem figyel vagy unatkozik. Talán
éppen képek peregnek elõtte, melyek összefüggésben vannak
azzal, amit ön mond. Ha ez tudatosodik bennünk, akkor az a
mondat, hogy „Nincs a plafonra írva”, érvényét veszti.
Ugyanis, ha a gyerek szemei az emlékek felidézése közben föl-
felé mozognak, akkor a válasz valóban ott van! Amennyiben
könnyûszerrel hozzá tud férni vizuális emlékeihez, úgy bármi-
kor elõhívhatja azokat, mikor arról van szó, hogy vissza akar
emlékezni egy bizonyos szó leírásának módjára, vagy egy
matematikai képletre, vagy Olaszország elhelyezkedésére a

54
térképen. A vizuális tanulási technika aktiválásának technikájá-
ról a 83. oldalon olvashat.
Bár csak egy érzékelési csatornát részesítünk elõnyben,
például a vizuálisat, természetesen a többit is használjuk (hal-
lás, tapintás, szaglás és ízlelés), hogy érzékeljük és besoroljuk
a világunk dolgait. De körülbelül tizenegy éves korunktól
kezdve egy érzékelési csatornát favorizálunk, és gyakrabban
használjuk ezt a többinél, nemegyszer párosítva egy másikkal.
Iskolarendszerünkben a frontális módszer következtében elsõ-
sorban a vizuális és az auditív csatornát igyekeznek használni.
Aki fõként mozgás és cselekvés révén tanul, az iskolai tana-
nyagot jóval nehezebben tudja megérteni és feldolgozni, mint
a vizuális és az auditív típusú tanulók.

Vizuális, auditív, kinesztetikai (látni, hallani, érezni)

A nonverbális jelzéseken kívül a gyerek beszéde alapján is
könnyen kideríthetõ, hogy melyik érzékszervi csatornát hasz-
nálja legszívesebben. Természetesen az ön számára is izgal-
mas lehet megtudni, hogy az ön esetében mely érzékszerve-
knek van elsõbbségük.

Példák a vizuális szóhasználatra:

lát látható
képet alkot áttekinthetõ
elképzel áttekinthetetlen
pillant elnézõ
szemlél elõrelátó
világossá válik elõtte lényeglátás
mutatkozik rálátás
betekintést nyer illúzió
belátó kisugárzás

55
Én ezt nem tudom tovább nézni.
Még mindig sötétben tapogatózom.
Mutasd meg, mit tudsz.
Halványlila fogalmam sincs.
Most már látom a lényeget.
El tudod képzelni, hogy mirõl beszélek?
Úgy néz ki, hogy jó lesz.
Nem látom át.
Halványan emlékszem.
Most megvilágosodott elõttem!

Példák az auditív szóhasználatra:

mond hangos
kopog halk
hív ricsaj
még a fû növését is hallja csapja a szelet
csendesen él éles
mintha süket lenne dallamos
felhangzik fülsiketítõ
hallgat a szóra szótlan
még a légy zümmögését is meghallja néma, mint a hal
nem lehet nem meghallani süket fülekre talál

Már sokat hallottam errõl.

Viccesen hangzik.
Ez biztatóan cseng.
A füleden ülsz?
Elállt a szavam.
Azonos hullámhosszon vagyunk.
Jó füled van.
Akkor a fülem csengett.

56
Az egyik fülén be, a másikon ki.
Most pedig hallgass ide!

Példák a kinesztetikus szóhasználatra:

lebeg a boldogságtól viszket a tenyere
ledobja magát nyomás
hozzáfog feszültség
két lábbal áll a földön arca verejtékével
biztonságban érzi magát együttérzõ
felfog lágy

A torkomban dobog a szívem.

Felfordul tõle a gyomrom.
Remeg a térdem a félelemtõl.
Tûzbe tenném érte a kezemet.
Feszülten vártam a teszt eredményét.
Jól tudok bánni vele.
Örül az ember lelke.
Az érzésem azt súgja, hogy ez jó munka volt.
A teremben tapintható volt a feszültség.
A felelõsség súlyos teherként nyomja a vállát.

Olfaktorikus és gusztatorikus (szagolni és ízlelni)

Mint tudjuk, az iskolában a kémia és a háztartástan órától elte-
kintve kevés alkalom adódik arra, hogy a szaglásról és az ízle-
lésrõl tanuljunk. Éppen ezért kiegészítésül be szeretnénk
mutatni néhány példát ezekrõl az érzékelési területekrõl is.

Példák a tipikusan olfaktorikus szóhasználatra:

fintorog friss
lógatja az orrát szagtalan

57
szaglászik maró szagú
jó szimata van elpárolog
orra bukik illatos
dohos szagot áraszt
az orra alá dörgöl

Áporodott volt a levegõ.

Ne üsd bele mindenbe az orrodat!
Itt valami bûzlik!
Veszélyt szimatolok.
A szagát sem állom!

Tipikus példák a gusztatorikus szóhasználatra:

kortyolgat savanyú
megkóstol lédús
csámcsog lágy
éhét/szomját oltja fanyar
úgy szereti, hogy majd’ megeszi keserû
jó ízlése van forró
teletömi a száját hideg
szétolvad a szájában édes
ízlik finom
ízetlen

Összefut a nyál a számban.

Keserû tapasztalat volt ez.
Savanyú képet vág.
Elönt az epe.
Ezt nem nyelem le.
Ez ízetlen tréfa volt.

58
Vázolni, vitázni vagy kísérletezni?
A vizuális módon tanuló gyerek
• legtöbbször a szemével észleli az információkat
• a fejében egymást követik a képek
• pontos és rendszeretõ, a szép írást fontosnak tartja
• szóhasználata színes, képszerû
• könnyen eszébe jutnak a részletek
• szeret olvasni (könyvmoly!)
• leírás alapján nem esik nehezére összeállítani valamit (pl.
legó, építõkocka)
• kedveli a puzzle-t és a memóriajátékot
• egyenes vállal és hátravetett fejjel jár
• gyorsan és magas hangon beszél.

Ahhoz, hogy könnyen tanuljon, fontos, hogy

• képeket, grafikákat, vázlatokat, áttekinthetõ táblázatokat,
elme-térképeket, tanulókártyákat kapjon
• az információkat felírja vagy képet/vázlatot készítsen
• tanulás közben nyugalom és rend legyen körülötte.

A vizuális típushoz a dicsérõ megnyilvánulások közül legin-

kább a láthatók illenek, például a bátorító mosoly, az elismerõ
tekintet vagy a felfelé mutató hüvelykujj.
A kineziológiai gyakorlatok közül az „Ébresztõ”-vel (lásd
83. oldal) lehet mûködésbe hozni a látással összefüggõ tanulá-
si stílust.

Az auditív típusú gyerek

• az információkat a hallás és a nyelv útján értelmezi
• rövid idõ alatt tanul meg bármit könyv nélkül, és a tana-
nyagra sokáig emlékszik

59
• olvasás közben mozog a szája, és hangosan kimondja, amit
tanul
• figyelmesen hallgat mindent és jól el tudja mondani, mit
hallott
• vigyáz a szóhasználatra és a mondatszerkezetre
• igényes beszédpartner, nagy a szókincse, mindent a saját
szavaival akar kifejezni
• szívesebben beszél, mint ír
• lassan, nyugodtan és dallamosan beszél.
Ahhoz, hogy könnyen tanuljon, fontos, hogy
• amit tanul, hangosan kimondja, másoknak elmesélje, illetõ-
leg másokkal beszélgessen róla
• a tananyagot zenével kapcsolja össze
• pozitív dolgokat halljon.
Az auditív típus a dicsérõ megnyilvánulások közül fõleg a
hallhatóakat értékeli, mint például: „Ezt jól csináltad” vagy:
„Büszke vagyok rád.”
A kineziológiai gyakorlatok közül a „Hegyezd a füled”-el
(lásd 87. oldal) lehet támogatni és mûködésbe hozni a hallás-
sal összefüggõ tanulási stílust.

A kinesztetikus típusú gyerek

• úgy emlékszik valamire, hogy bizonyos szituációkhoz
érzelmeket kapcsol
• olyan tantárgyakkal boldogul legkönnyebben, mint a
kémia, a testnevelés vagy a rajz
• beszéd és számolás közben használja az ujjait
• inkább megfontolt
• szívesen alkalmazza a testbeszédet, kedveli a testi érintke-
zést

60
• intuitív, lelkesedõ
• mély hangon és lassan beszél.

Ahhoz, hogy könnyen tanuljon, fontos, hogy

• ide-oda járkálhasson, vagy egyéb mozgást végezhessen,
képeket kiszínezzen, kivágjon vagy rajzoljon, mert érvé-
nyes rá a mozgás közben tanulás (angolul: „learning by
doing”) kifejezés
• kíváncsiságát kiélje, mindent megtapogasson.
A kinesztetikus típus a dicsérõ megnyilvánulások közül
leginkább a vállon veregetést vagy az ölelést részesíti elõny-
ben, mivel ezeket a testén érzi.
A kineziológiai gyakorlatok közül az „Ajtónyitogató”-val
(lásd 72. oldal) lehet támogatni és mûködésbe hozni a ki-
nesztetikus tanulási stílust.

Teszt a fekvõ nyolcassal

Be tudta sorolni gyermekét valamelyik csoportba a három
közül? Még bizonytalan? Akkor rajzoltasson vele fekvõ nyol-
cast. Ehhez szükség lesz egy nagyobb méretû papírlapra és a
gyerek kedvenc ceruzájára. A kiindulópont a lap közepe le-
gyen. Balra fölfelé haladva rajzolja meg a nyolcas bal oldali
hasát, majd a jobb oldalit. A gyerek kézmozgása legyen spon-
tán és megszakítás nélküli. A nyolcas legyen akkora, mint a
papírlap. Ha ön is ki akarja elõbb próbálni, akkor úgy rajzolja
a nyolcast, legyen szíves, hogy nem nézi meg elõtte a követ-
kezõ szöveget és a rajzokat.
Kész a nyolcas? Akkor húzzon egy vízszintes vonalat a
közepén. Hasonlítsa össze a nyolcast az alábbi rajzokkal.
Melyik rész tölti be a legnagyobb teret: a felsõ (vizuális), az
alsó (kinesztetikus) vagy a jobb/bal oldali (auditív)?

61
Ha ön vagy gyermeke ilyen fekvõ nyolcast rajzolt, akkor nagy
valószínûséggel vizuális típus:

Fekvõ nyolcas, vizuális

Ha ön vagy gyermeke ilyen fekvõ nyolcast rajzolt, akkor nagy
valószínûséggel auditív típus:

Fekvõ nyolcas, auditív

Ha ön vagy gyermeke ilyen fekvõ nyolcast rajzolt, akkor nagy
valószínûséggel kinesztetikai típus:

Fekvõ nyolcas, kinesztetikus

62
Ha így néz ki a fekvõ nyolcas, akkor az ön vagy gyermeke ese-
tében mindhárom terület egyformán erõs.

Fekvõ nyolcas, kiegyenlített

Ha a fekvõ nyolcas egyik hurka feltûnõen nagyobb, mint a

másik, az annak a jele is lehet, hogy az egyik agyfélteke aktí-
vabb lett attól, amire éppen gondolt: ha a jobb oldali hurok
nagyobb, akkor a bal oldali, logikus, elemzõ, szekvenciális agy-
féltekének volt intenzívebb a mûködése.

Fekvõ nyolcas, jobb oldali dominancia

Ha a bal oldali hurok nagyobb, akkor a jobb oldali, érzelem-

központú, egységbe foglaló, áttekintõ agyfélteke volt fokozot-
tabban igénybe véve.

63
 Fekvõ nyolcas, bal oldali dominancia

Vannak olyan gyerekek, akiknek nehézségeik adódnak, ha

fekvõ nyolcast kell rajzolniuk egy papírlapra. Ilyen vagy hason-
ló ábrát rajzolhatnak:

Fekvõ nyolcas, perec

Ez arra enged következtetni, hogy az agyféltekék nem mûköd-

nek együtt optimálisan (lásd 15. oldal).

64
Gyakorlatok a fekvõ nyolcassal
Szeret kísérletezni? Kíváncsi? Akkor tegyen egy próbát:
olvassa el figyelmesen lépésenként az alábbi szöveget, és min-
den lépés után rögtön végezze el a megfelelõ gyakorlatot. Ha
végzett nézze meg a szöveg végén található kiértékelést!

Szüksége lesz három nagyobb papírlapra és egy ceruzára.

1. lépés
Lélegezzen mélyen és lazán ki és be, és hagyja, hogy a gondo-
latai szabadon kalandozzanak. Rajzoljon laza kézzel egy nagy
fekvõ nyolcast, középrõl kiindulva, balra, fölfelé kezdve.

2. lépés
Vegyen elõ egy másik papírlapot, és gondoljon egy kellemet-
len érzést kiváltó személyre vagy helyzetre. Ismét rajzoljon
egy nagy fekvõ nyolcast.

3. lépés
Gondoljon egy kellemes érzést kiváltó személyre vagy hely-
zetre, és a harmadik papírlapra is rajzoljon egy nagy fekvõ
nyolcast.

Mind a három nyolcast húzza át egy vízszintes vonallal.

Miben különbözik egymástól a három nyolcas? Egyformán
néznek ki, vagy többé-kevésbé nyilvánvalóan látszik, hogy
minden esetben változik a vizuális, auditív vagy kinesztetikus
rendszerhez való hozzáférés?

65
Példa:
1. gyakorlat

Fekvõ nyolcas, kiegyenlített

Kísérleti alanyunk, a 12 éves Anna fekvõ nyolcasa arról árulko-

dik, hogy valamennyi rendszer mûködik. Anna tehát minden
érzékszervét azonos mértékben használja, amikor gondolatait
szabadjára engedi.

2. gyakorlat

Fekvõ nyolcas, auditív

Mikor Anna arra gondol, hogy másnap tollbamondást kell

írnia, a fekvõ nyolcasa alapján arra lehet következtetni, hogy

66
auditív csatornáira támaszkodik. Diktálás közben erõsen össz-
pontosít, hogy mindent jól halljon, azért, hogy tudja, hogyan
kell a szavakat leírni. Bizonyos szavak esetében azonban ez
igen nehéz feladat, például: „A tyúk a tojást tojja, a hordár
pedig a kocsit tolja.” Annának könnyebb lenne a dolga, ha vizu-
ális készleteihez is hozzáférhetne, így a belsõ szemeivel láthat-
ná, hogyan kell írni a szavakat, melyeket megtanult. Talán hall-
ja is a belsõ hangját, ahogy azt mondja: „Jaj, de szörnyû!
Holnap már megint tollbamondás lesz! Remélem, nem ejtek
hibákat!”
3. gyakorlat

Fekvõ nyolcas, kinesztetikai

Amikor a 3. gyakorlat közben Anna már elõre örül annak, hogy

késõbb elmehet a legjobb barátnõjével az uszodába, a fekvõ
nyolcasa ismét megváltozik. Anna ezúttal a kinesztetikai terü-
letre koncentrál, ami arra utal, hogy érzelmileg nagymérték-
ben érintett, és örömmel várja a mozgást (úszást).

A bemutatott egyszerû kísérlet alapján megtudhatjuk, hogy

milyen szituációkban használjuk inkább a vizuális, az auditív
vagy a kinesztetikai rendszerünket. Ugyanez érvényes akkor
is, amikor gyermekünkkel végezzük el ezeket a gyakorlatokat.

67
Jobb megítélés és megértés
Miután a teszt alapján bepillantást nyert az emberek különbö-
zõ tanulási szokásaiba és felismerte gyermeke tanulási stílusát,
könnyebben megérti, hogy amikor gyermeke a plafont nézi,
akkor nem ábrándozik, hanem épp valamilyen vizuális emlék
vagy fantáziakép után kutat, hogy választ adhasson. Így már az
is érthetõ, hogy az auditív típus miért hallgat szívesen zenét,
és a kinesztetikusnak miért muszáj tanulás közben mozognia.
Gyermeke tanulási stílusával szemben immár megértõbb és
toleránsabb tud lenni. Ennek köszönhetõen megvan a lehetõ-
sége arra, hogy az õ nyelvén szóljon hozzá, hogy elmélyüljön
a gyerek világában, a gyerek pedig megértse önt.

68
A mozgás öröme

„A mozgás a tanulás kapuja.”

dr. Paul Dennison

Mennyit mozog az ember a mai világban? Ha belegondolunk,

hogy õseinknek nap mint nap legalább 40 km-t meg kellett
tenni, hogy táplálékhoz jussanak, akkor aggasztónak találjuk,
hogy a modern korban milyen sok idõt töltünk ülve vagy fekve.
A gyerek egész délelõtt az iskolában ül, majd alighogy haza-
megy, leül az étkezõasztalhoz, majd az íróasztalhoz, hogy házi
feladatot írjon, vagy a számítógéppel játsszon, és este még ott
van a televízió is. A karlsruhei egyetem tudományos elemzésé-
bõl kiderült, hogy egy általános iskolás gyerek átlagosan kilenc
órát tölt fekve, kilenc órát ülve, öt órát állva, és mindössze egy
órát testmozgással, amibõl csupán 15–30 perc intenzív.
A gyerekeknek szükségük van a mozgásra, hogy egészsége-
sen fejlõdjenek, és jól érezzék magukat, mivel a mozgás nélkü-
lözhetetlen az agy fejlõdéséhez. Ez a folyamat már a csecse-
mõnél elkezdõdik: amikor örömében rugdalózik, akkor a
különféle mozgásfolyamatoknak ez a fáradhatatlan gyakorlása
temérdek neuronális kapcsolódást idéz elõ az agyában. A má-
szókorban aztán összehangolódik a bal és a jobb agyfélteke
munkája azáltal, hogy a baba a jobb karja és a bal lába, valamint
a bal karja és a jobb lába egyidejû mozgatásával halad elõre.
Ahhoz, hogy erre képes legyen, agyának integrálnia kell a két
testfél irányából érkezõ jeleket azért, hogy a pontos izommun-
kát koordinálja. Amennyiben kimarad a mászókorszak, mert a
gyerek kúszva mozog, illetõleg a mászás periódusa lerövidül,

69
mert hamar feláll, akkor késõbb problémái adódhatnak a tanu-
lásban. Ugyanis a mászókorban jön létre az agyféltekék össze-
hangolódása, valamint ezzel összefüggésben a szem, a fül és a
láb együttes munkáját is szabályozó neuronális kapcsolatok.
Kicsi és nagy számára egyaránt nélkülözhetetlen a mozgás,
hogy testét és annak határait megtapasztalja. Ennek a legjobb
módja az, ha felfedezheti a környezetét, ha fára mászhat, ha
mászófalon egyensúlyozhat, kötélen kapaszkodhat, kerékpá-
rozhat. Ezáltal fejlõdik az egyensúlyérzéke, és találja meg he-
lyét a térben. Mozgás nélkül nincs fejlõdés.
Azonban nem csak a test és az agy számára rendkívül fon-
tos a mozgás – aki sokat ül félénkké, depresszívvé, sõt agresz-
szívvé is válhat. Ennek az az oka, hogy izomzatunk idegrost-
jai, amellett, hogy a mozgásért felelõsek, folyamatosan kom-
munikálnak agyunkkal. Miközben a rostoknak csak a 10 száza-
lékát használjuk izmaink mozgatására, 40 százalékuk vérellátá-
sunk szabályozását végzi, a maradék 50 százalék pedig jelenti
az agyunknak, hogy mi történik az adott testtájékon. Kölcsön-
hatás van az izmok anyagcseréje és a limbikus rendszer között
– ez az az agyterület, amely érzelmi életünket irányítja. A test-
mozgás fokozza a kémiai hírvivõanyagok termelõdését. Az
agy természetes boldogsághormonokat – szerotonint és
endorfint – állít elõ, melyek hatására javul a hangulatunk, ha
sporttevékenységet végzünk.

Könnyebb tanulás
A kineziológiai gyakorlatok a tökéletes tanulás eszközei, mert
javítják az agy és a test közötti kölcsönhatás minõségét, továb-
bá serkentik a természetes energia- és mozgásfolyamatokat a
testben. Így hozzák mozgásba, és rendezik egységbe az ember
testét, a lelkét és szellemét. A gyakorlás segíti a bal és jobb

70
agyfélteke közös munkáját. Erre az összehangolt munkára a
látás, hallás és a megértés miatt van szükség. Hatására többek
között javulás tapasztalható az olvasás, a szövegértés, az írás, a
helyesírás, a számolás és a testi koordináció terén, harmonikus
egységgé áll össze az értelem és az érzelem. Ennek köszönhe-
tõen a gyerek figyelmesebbé válik, reakciói gyorsabbak
lesznek, szellemileg frissebb és bátrabb lesz.
Egységbe rendezõdik a koncentráció és a nyugalom, ami-
nek jele a fokozott órai aktivitás, a feszültségmentes tanulás és
a másokkal való közvetlenebb érintkezés. A gyakorlatok ered-
ményeként a gyerek képes lesz befejezni a feladatait, motivál-
tabb és magabiztosabb lesz, valamint javul a szem- és kézkoor-
dinációja.
A tanuláskönnyítõ gyakorlatok egyszerûek, gyorsan és bár-
hol kivitelezhetõk. Gyerekekkel végzett felmérések igazolják,
hogy az ilyen gyakorlatok a tanulási képességeket hihetetlen
mértékben javítják. Mivel hatékonysága már évek óta ismert,
egyre több iskolában alkalmazzák.
Természetesen a gyakorlatok csak rendszeres tevékenység
mellett hoznak sikert. Ajánlatos a gyerekkel közösen kivá-
lasztani hármat-négyet, és azokat naponta elvégezni. Néhány
nap elteltével lehet új gyakorlatokat kipróbálni. Mivel ezek a
felnõttek számára is javulást hoznak, és a gyerekek remekül
tanulnak utánzás útján, ragadja meg az alkalmat és csinálja ön
is a gyerekkel a gyakorlatokat!

71
Tanuláskönnyítõ gyakorlatok
Ajtónyitogató (Középvonal-keresztezõ mozgás
v. Cross Crawl12)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• a két agyféltekéjével egyszerre tanulni
• helyesen írni
• a hallottakra odafigyelni és megérteni
• koordináltnak lenni
• megérteni azt, amit olvas
• jobban látni
• kitartónak lenni.
A keresztezõ mozdulatok ki-
nyitják az ajtót a két agyfélteke
között. A bal láb és a jobb kar ösz-
szeér, miközben a bal kar hátra-
lendül. Aztán a jobb láb és a bal
kar következik. Ezúttal a jobb kar
lendül hátra, amennyire lehet.
Újra a bal láb és a jobb kar van
soron, majd a jobb láb és a bal kar;
a gyakorlat fél percen keresztül
folyamatosan ismétlõdik. Fontos:
ügyeljen arra, hogy gyermeke a
mozdulatokat lassan és nyugodtan
hajtsa végre, és hogy a karjait
Ajtónyitogató lazán és vállból lendítse hátra.

12 Zárójelben, dölt betûvel a hivatalos Brain Grym© protokollban használt név

található

72
 Ha a gyereknek nehézséget jelent végrehajtani ezt a gya-
korlatot, akkor a keresztezõ mozdulatokat fekve is kivitelez-
heti. Még egy tanács: ha az „Ébresztõ” nevû gyakorlattal kezd,
akkor a keresztezõ mozgásokat könnyebben végzi.
Ha gyermekének tanácsaink ellenére is nehezére esik eze-
ket a gyakorlatokat megcsinálni, akkor az annak a jele, hogy a
két agyféltekéje közötti együttmûködéssel komoly problémái
vannak. Ez esetben ajánlatos felkeresni egy hivatásos kinezio-
lógust.

Fekvõ nyolcas
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• a két agyféltekéjét egyszerre használni
• némely betûket többé nem felcserélni (pl. a „b” és „d” be-
tût)
• jobban látni
• könnyebben olvasni
• amit elolvas, megérteni
• ellazulni tanulás közben
• koordináltnak lenni és figyelni

A gyerek álló helyzetben elõrenyújtja a bal karját, a hüvelyk-

ujját feltartja, és lassan egy fekvõ nyolcast rajzol a levegõbe:
középrõl indul, majd megrajzolja a nyolcas bal hurkát, középen
keresztez, és megrajzolja a nyolcas jobb hurkát. Közben a fejét
egyenesen tartva a szemével követi a hüvelykujját. Négy-öt
nyolcas után ugyanezt megcsinálja a jobb karjával is, végül a két
kezét összekulcsolja, és a két karját használva rajzolja meg a
nyolcast. Rajzoltasson a gyerekkel egyszer kis nyolcasokat,
máskor hatalmas nyolcasokat. Természetesen a fekvõ nyolcast
egy papírra is le lehet rajzolni. Ehhez szükség lesz egy nagyobb

73
papírlapra és a gyerek kedvenc ceruzájára. A gyakorlat során
ismét középrõl kiindulva balra felfelé lassan megrajzolja a nyol-
cas bal, majd a jobb hurkát. Ezalatt a fejét úgy tartsa, hogy az
orrhegye meghosszabbítva arra a pontra mutasson, ahol a nyol-
cas keresztezõdik. Rajzolás közben kövesse a szemével a ceru-
zát, mélyen, ellazultan lélegezzen be és ki. A következõ nyol-
cashoz rajzolja át megint a vonalat, és ezt csinálja meg legalább
tízszer.
Többet ér, ha a gyerek egy feladat megoldásán töprengve
néhány fekvõ nyolcast rajzol, mint ha kétségbeesetten lógázná
a lábát.

Fekvõ nyolcas

74
Agyfélteke aktiváló (Csípõhimbálás)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• koncentrálni
• megtanulni önállóan tanulni
• koordináltnak lenni
• energiát tankolni
• figyelni
• könnyebben felfogni dolgokat
• jobban látni.

A gyerek leül a földre, egy kispárnára vagy egyéb puha

dologra, megtámaszkodik a két kezével, és a lábait kissé fel-
húzza.
Ebben a pozícióban ide-oda hintázik a fenekén: balról jobb-
ra, aztán jobbról balra. E mozgás közben a medencéjével kis
köröket ír le, hogy a teljes ülõfelületét masszírozza. Aki na-
gyon ügyes, fekvõ nyolcast rajzol a medencéjével.
Ha a gyakorlatot rendszeresen végzi, a medencetájéka lé-
nyegesen mozgékonyabb lesz. Ezáltal az agyat energiával lát-
juk el.

Agyfélteke aktiváló

75
Oxigéntankoló (Hasi légzés)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• hosszabb ideig összpontosítani
• energiát tankolni
• kifejezõen beszélni
• hangosan olvasni
• ellazultan tanulni
• könnyebben gondolkodni
• összpontosítani és kitartani.

A gyerek mindkét kezét a

hasán, a köldöke alatt tartsa, és
mélyeket lélegzik. Közben
elképzeli, hogy egy lufi van a
hasában, amely minden léleg-
zetvételnél jó nagyra felfúvó-
dik. Négyig számol magában,
és érzi, ahogy a hasa és a kezei
elõre mozdulnak. Ezután
lökész-szerûen kiengedi a
levegõt a száján, és elképzeli,
ahogy a levegõ kifújásakor lee-
reszt a lufi.
A gyakorlat hatására javul
az agy oxigénellátása, és a köz-
ponti idegrendszer ellazul.

Oxigéntankoló

76
Érzékszervtorna (Elefánt)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• jobban látni és hallani
• folyékonyabban beszélni
• koordináltnak lenni
• könnyebben emlékezni
• jobban gondolkodni
• könnyebben számolni
• ellazulni
• a hallottakat felfogni.

A gyerek álló helyzetben a bal karját elõrenyújtja, majd fel-

húzza a bal vállát, és a fejét ráhajtva fekvõ nyolcasokat rajzol a
levegõbe. Balra, felfelé kezd, megrajzolja a fekvõ nyolcas bal,
majd jobb hurkát. Közben a felfelé kinyújtott hüvelykujján át
a távolba néz. Hat-hét nyolcas után ugyanezt a jobb karjával is
megismétli.
Az érzékszervtorna
sokoldalú, mivel egyi-
dõben testkoordináci-
ót és többféle érzéke-
lést is edz.

Érzékszervtorna

77
Központosító (Földelés)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• összpontosítani és kitartani
• könnyebben megérteni
• jobban ellazulni
• a dolgokat jobban megjegyezni és elõhívni
• összpontosítani és figyelni
• a térérzékelést javítani, különösen sportolásnál
• tájékozódni
• pontosabban kifejezni magát.

A gyerek vállszélességnél kissé nagyobb terpeszbe áll, láb-

fejei derékszöget zárnak be egymással, és figyel arra, hogy szi-
lárdan álljon a talajon. Válla
merõleges a bal lábfej irányá-
ra, és a kezeit a csípõjére
teszi, miközben a feje és a
jobb lába jobbra mutat. Eb-
ben a helyzetben a gyerek a
testsúlyát a jobb lábára helye-
zi úgy, hogy a térdét behajlít-
ja. Ezalatt elképzeli, hogy a
két lába belenõ a földbe. A bal
lába végig laza marad, vagyis a
térdét nem feszíti meg. Most
ismét felemelkedik, aztán
megint behajlítja a lábát, újra
fel, újra hajlít – körülbelül
tízszer az egyik oldalon, azu-
Központosító tán ugyanezt megcsinálja a bal
lábával is.

78
 A hatást fokozni lehet, ha a gyerek elképzeli, hogy a lábai
hosszú gyökereket eresztenek mélyen a földbe. Ez stabilitást
teremt kívül-belül.

Kis mûvész 1. (Lábpumpa)

Ez a gyakorlat segít gyermekének
• jobban hallani
• a hallottakat és az olvasottakat könnyebben megérteni
• pontosabban kifejezni magát
• fogalmazást írni
• feladatokat megoldani és be-fejezni
• szociális magatartását javítani
• ellazulni tanulás közben
• figyelni.
A gyerek leül egy székre, és a
bal bokáját átrakja a jobb térdén.
Az ujjai hegyével megfogja a
vádli két végpontját, vagyis az
Achilles-ínnál és a térd alatt,
majd a lábfejét lassan fel-le moz-
gatja, feszíti és hajlítja, amennyi-
re lehet. Ezt körülbelül tízszer
megismétli. Mielõtt a gyerek a
másik lábával is elvégzi a gyakor-
latot, tesz néhány lépést a szobá-
ban, hogy érezze a különbséget a
lábai között. Ekkor kerül sorra a
jobb láb.
A Kis mûvész 1. oldja az inak
görcseit, melyek a harci/mene-
külõ reflex által keletkeztek. Kis mûvész 1.

79
Kis mûvész 2. (Vádlipumpa)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• folyékonyan beszélni
• hosszabb idõn keresztül figyelni
• könnyebben olvasni
• jobban hallani
• feladatokat befejezni
• kreatívan írni
• szociális magatartását javítani.

A gyerek egy asztalnak vagy egy széktámlának támaszkodik.

Az egyik lábát elõrébb hagyja, és enyhén behajlítja a térdét. A
másik lábát hátrafelé kinyújtja és lábujjhegyre áll. A hátsó lába
sarkát most lenyomja a padlóra, és közben kifújja a levegõt.
Belégzéskor a hát-só lábával ismét lábujjhegyre áll, kilégzéskor
pedig lenyomja a sarkát. Ezt körülbelül tízszer megismétli.
Figyeljen, hogy a gyerek a fejét végig egyenesen tartsa. Késõbb
a gyakorlatot a másik lábával ismételje meg.
Itt is a harci vagy menekülõ reflex által megrövidült inak
nyúlnak meg ismét.

Kis mûvész 2.

80
Szépíró (Karaktiválás)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• szépen írni
• kreatívan írni
• írás közben végig koncentrálni
• az ujjait ellazítani
• pontosabban és nyelvileg helyesen kifejezni magát
• helyesen és folyékonyan betûzni
• koncentráltnak lenni.

A gyerek a jobb karját függõlege-

sen felemeli, majd a bal kezével meg-
fogja a karja belsõ részét, és mélyen
beszívja a levegõt. A jobb karját most
próbálja a fejéhez szorítani, de a másik
kezével erõsen ellentart, mialatt lassan
és mélyen kilélegzik. Belégzés közben
a karját ellazítja, aztán ismét hozzás-
zorítja a fejéhez. Ezt háromszor hajtja
végre. Ezután, miközben a bal kezével
ellentart, a jobb karját háromszor elõ-
renyomja, majd el a fejétõl, végül
hátra. Ugye, hogy ez a kar sokkal ella-
zultabb (lazább, hosszabb), mint vala-
ha? A gyakorlatot a gyerek végezze el
a bal karjával is.
A Szépíró oldja a durva motorikus
feszültséget a tarkó és a váll tájékán,
valamint a felkarban. Ennek köszön-
hetõen a finommotoros készségek is
javulnak. Szépíró

81
Váll- és nyaklazító (Bagoly)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• tarkó-, nyak- és állkapocsizomzatát ellazítani
• látóterét szélesíteni
• rövid és hosszú távú memóriáját aktiválni
• gondolkodását serkenteni
• látását, hallását és mozgását egységesíteni, pl. a sportban
• a feje és a teste között az információáramlást javítani
• a tanultakat jobban bevésni
• könnyebben olvasni
• szabadon beszélni.

A gyerek a bal kezével megfogja

a jobb vállizmát és összenyomja.
Nagy levegõt vesz, miközben a
fejét, amennyire csak lehet, elfordít-
ja balra. Miu-tán ezt megtette, han-
gosan fújja ki a levegõt a száján
keresztül. Ahogy a fejét lassan jobb-
ra fordítja, ismét szívja be a levegõt,
majd újra fordítsa a fejét oldalra, és
engedje ki a levegõt. Közben a fejét
egy kissé lefelé tartsa. A gyakorlatot
háromszor-négyszer megismétli.
Végül a fejét nagyon lassan elõre-
hajtja, az állával megérinti a mell-
kascsontját, és ismét kilélegzik.
Ugye, a jobb válla most már sokkal
lazább? Remek! A lazítógyakorlatot
a bal vállával is végrehajtja. Váll- és nyaklazító

82
 A Váll- és nyaklazító hatására javul az agy vérellátása, és
ennek eredményeként a figyelem is.

Ébresztõ (Agygomb)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• világosabban gondolkodni
• amit olvas, könnyebben megérteni
• energiával feltöltekezni
• a betûket és a számokat nem eltéveszteni
• olvasás közben a sorokat követni
• olvasás közben összpontosítani

A kulcscsont alatt, a szegy-

csonttól balra és jobbra található
két bemélyedés. A gyerek az egyik
mélyedésbe belehelyezi a bal keze
hüvelykujját, a másikba pedig a
mutató- és középsõujját, és a két
pontot masszírozni kezdi. A jobb
kezét nyugodtan a köldökén tartja.
Három mély levegõvétel után
megcseréli a kezeit és így is megis-
métli a gyakorlatot.
Az Ébresztõ egy egyszerû és
könnyû gyakorlat, melynek hatásá-
ra az agy egykettõre újra felfrissül.
A vizuális tanulási mód bekap-
csolása érdekében (lásd 58. oldal)
rajzoljon neki fentrõl kezdve, az
óramutató járásával megegyezõen,
egy kört a levegõbe. Közben gyer- Ébresztõ

83
meke masszírozza a megfelelõ pontokat, és nézze folyamatosan
az ön ujjait úgy, hogy balra egy kört írjon le a szemével. Ügyel-
jen arra, hogy gyermeke a fejét egyenesen tartsa, és hogy az ön
kezét csak a szemével kövesse. Most rajzoljon egy kört az óra-
mutató járásával ellentétes irányban is, és a gyerek, miközben
az ujjaival az ébresztõ-pontokat stimulálja és az ön kezét a
tekintetével kíséri, a szemével jobbra haladva írjon le egy kört.
Ezután a gyerek cserélje meg a kezét, és ismételjék meg együtt
a gyakorlatot. Ha a gyermek már játszi könnyedséggel tudja
követni az ön kezét, akkor tovább nehezítheti a feladatot:
rajzoljon a levegõbe fekvõ nyolcast úgy, hogy a gyerek közben
masszírozással aktiválja az ébresztõ-pontokat. Ne feledje, hogy
a fekvõ nyolcast balról, fentrõl kell kezdeni. Késõbb a gyerek
váltson kezet, ön pedig rajzolja meg a második fekvõ nyolcast.

Élénkítõ (Földkapcsoló és Térkapcsoló kombinációja)

Ez a gyakorlat segít gyermekének
• két lábbal járni a földön
• szellemileg frissnek lenni
• magabiztosnak és lelkileg nyugodtnak lenni
• a tábláról könnyebben másolni (a szem beállítása közel- és
távollátásra)
• olvasás közben a sorokat követni
• szemkontaktust tartani
• feladatokra koncentrálni
• több érdeklõdést és motiváltságot mutatni
• figyelni
• jobban tájékozódni.

A gyakorlat elsõ részében a gyerek bal kezének mutatóuj-

ját a szája fölé, a középsõujját pedig a szája alá helyezi, és ezt

84
a két pontot masszírozza, míg a jobb keze a köldökén nyug-
szik. Három mély lélegzetvétel után a gyerek megcseréli a
kezeit, és így is megmasszírozza a két pontot.
A második részben a bal kéz masszírozza a köldököt, a jobb
kéz pedig a farkcsontot. Három nagy levegõvétel után a kezek
felcserélõdnek, és a gyakorlat megismétlõdik.
Az Élénkítõ képzelt védõpajzsként szolgálhat az érzelmi
támadások ellen.

Élénkítõ

85
Egyensúlyozó (Egyensúly kapcsoló)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• éberen, tökéletesen jelen lenni
• helyesen dönteni
• ellazulni
• nyitottnak lenni az újra
• megérteni, ami „a sorok között van”
• a helyesírását javítani
• testileg és érzelmileg egyensúlyban lenni.

Az egyensúlypontokat a
gyerek megtalálhatja, ha az
ujjaival megtapogatja azt a
helyet, ahol a tarkó a fejjel
találkozik. Ennek az a legjobb
módja, ha a fejét elõre-hátra
billenti. Egy képzeletbeli ten-
gelytõl, mely a tarkóig húzó-
dik, három-négy centiméter-
re balra és jobbra, mindkét
oldalon van egy kis bemélye-
dés. Ezek fölött vannak az
egyensúlypontok. A gyerek a
bal kezét a bal oldali pontra, a
jobb kezét a köldökére helye-
zi. Körülbelül egy percig ül
így, közben mélyen be- és
kilélegzik. Ezután a jobb
kezét a jobb egyensúlypont-
jára, a bal kezét pedig a köl-
Egyensúlyozó dökére helyezi. A két pontot

86
biztosan megérinti, ha egyszerûen az összes ujját a füle és az
elképzelt tengely közé helyezi.
Az Egyensúlyozó segítségével létrehozható az óhajtott
egyensúly, ha gyermekét hirtelen túl sok benyomás éri.

Hegyezd a füled! (Gondolkodó sapka)

Ez a gyakorlat segít gyermekének
• jobban hallani és megérteni, ami elhangzik
• a belsõ hangjára hallgatni
• jobban figyelni
• szellemileg friss maradni
• a környezet zajaitól elha-
tárolódni
• a beszéd, éneklés vagy
zenélés során könnyebben
kifejezni magát
• fejben gyorsabban szá-
molni
• jobban koncentrálni
• energiát tankolni
• könnyebben visszaemlé-
kezni az elhangzottakra.

Mielõtt ön és gyermeke
végrehajtják ezt a gyakorlatot,
maradjanak csendben egy
percre, és figyeljék meg, hogy
milyen zajok hallatszanak
közelebbi és távolabbi kör-
nyezetükben (autózaj, játszó
gyerekek, ketyegõ óra, zörgõ Hegyezd a füled!

87
fûtõtest…). Figyeljék meg, hogy mennyire hangosak és kive-
hetõek ezek a zajok. Kérdezze meg a gyerektõl, hogy miket
hallott. Ugyan-annyi zajt hallott, mint ön, vagy netán még
annál is többet?
Most következik a feladat. (Biztosan kíváncsian várja, hogy
érezze, mi változik önnél.)
Mindkét fülüket fogják meg a hüvelyk-, a mutató- és a
középsõujjukkal, és enyhén masszírozzák végig kétszer-
háromszor fentrõl lefelé. Közben a fejüket tartsák lazán és
ernyedten. Ezután fordítsák balra, és masszírozzák meg alapo-
san a fülüket. Befejezésül fordítsák a fejüket jobbra, és úgy
masszírozzák a fülüket.
Végezzék el a gyakorlatot még egyszer, majd kb. egy per-
cig figyeljék meg, hogy erõsebben és tisztábban hallják-e a
zajokat, mint korábban, hallanak-e olyan zajokat, amelyeket
elõzõleg nem észleltek. Kérdezze meg a gyerektõl, hogy most
milyen hangokat hall. Mi változott az érzékelésében?
A fülhegyezõ gyakorlatot mindig olyankor érdemes végez-
ni, amikor különösen fontos, hogy jól odafigyeljünk és megért-
sünk valamit, vagy amikor egy zajterhelés után újra rendbe
akarjuk hozni a hallást.

Energia-kiegyenlítõ 1. (Wayne Cook, más néven Cook-

-csomó ülve)
Ez a gyakorlat segít gyermekének
• nyugodtan ülni
• koncentrálni
• ellazulni és jól érezni magát
• jól hallani és érthetõen beszélni
• odafigyelni tudni
• teszteket megoldani, vizsgákat letenni

88
• jobban kontrollálni önmagát
• koordináltnak lenni
• a határokat elfogadni
• könnyebben alkalmazkodni az új helyzetekhez
• az érzelmi stresszt leküzdeni.

A gyerek lazán ül egy széken, a jobb lábát áttéve a balon

vagy a balt a jobbon, ahogy kényelmes. Az egyik kezével meg-
fogja a bokáját, a másikkal ugyanazon a lábán a talp belsõ élét.
A kéztartása akkor megfelelõ, ha a két kéz keresztezi egymást.
A gyerek egy-két percig ebben a testhelyzetben marad, és
mélyeket lélegzik, és közben a nyelve hegyével megérinti a
szájpadlását ott, ahol az „L” hangot képezi. Kilégzés közben a
nyelvét leengedi.

Energia-kiegyenlítõ 1.

89
 A gyakorlat második részében a két lábát egymás mellé
helyezi a padlón, és két kezének ujjhegyeit összeérinti. Ismét
mélyen beszívja, majd kifújja a levegõt – most úgy, hogy a
nyelvével nem érinti meg a szájpadlását -, és ebben a pozíció-
ban marad egy-két percig.
Az Energia-kiegyenlítõ 1. révén összekapcsolódik az összes
energiapálya, ezáltal az agy és a test lendületbe jön.

Energia-kiegyenlítõ 2. (Wayne Cook, más néven Cook-

-csomó fekve v. állva)
A hatás ugyanaz, mint az imént bemutatott „Energia-kiegyen-
lítõ 1.”-nél. A különbség csupán annyi, hogy egyszerûbben
végrehajtható, ha a gyerek az ágyban fekszik és nehezen alszik
el, vagy ha napközben észrevétlenül – például dolgozatírás
elõtt – akarja elvégezni a gyakorlatot. Ugyanis az Energia kie-
gyenlítõ 2. könnyen kivitelezhetõ ülve, fekve vagy állva is.
A gyakorlat elsõ részében a gyerek lefekszik az ágyára vagy
egy heverõre, kinyújtja a kezét maga elõtt, a tenyerét kifelé
fordítja, a csuklóit keresztezi, ujjait egymásba fonja és lazán az
ölébe helyezi. A lábai nyújtva vannak, és bokában keresztezik
egymást. A gyerek ebben a testhelyzetben marad egy-két per-
cig és mélyeket lélegzik, miközben a nyelve hegyével megé-
rinti a szájpadlását ott, ahol az „L” hangot képezi. Kilégzéskor
leengedi a nyelvét.
A gyakorlat második részében a lábait egymás mellé helye-
zi, és a két keze ujjhegyeit összeérinti. Ismét be- és kilélegzik,
ezúttal anélkül, hogy a nyelvével megérintené a szájpadlását.
Egy-két percig ebben a pozícióban marad.

90
Energia-kiegyenlítõ 2.

91
92
A gondolatok ereje —
a szavak hatalma
„Az élet elsõsorban nem tényekbõl és
történésekbõl áll. Az élet lényegében
nem más, mint a gondolatok vihara,
amely mindannyiunk fejében ott tom-
bol.”
Mark Twain

Szavaink és mondataink közvetítik a külvilág felé gondolatain-

kat, érzéseinket, véleményünket, elvárásainkat és elképzelé-
seinket. Úgy írják le a világot, ahogyan érzékeljük és amilyen-
nek hisszük.
Ritkán tudatosítjuk magunkban, hogy szavaink milyen
hatással vannak önmagunkra és másokra. Ön milyen beszéd-
módot választ, amikor önmagával társalog? Figyelje egy teljes
napon keresztül, hogy mit mond. Milyen szavakat, milyen
mondatokat használ? „Azt sem tudom, hol áll a fejem!”, „Ó,
most még ez is akar tõlem valamit!”, „Soha nincs idõm
magamra!” Gyakran sopánkodik a teendõi miatt? Durcásan áll
a tûzhely mellett, mert már megint fõzni kell, vagy boldogan
összeüt egy könnyû vacsorát magának és a családjának? Ügy-
feleit a munkahelyén zavaró tényezõnek tartja, vagy örömmel
tölti el az érdeklõdésük? Fárasztónak érzi gyermeke házi fela-
datának ellenõrzését, vagy kíváncsi a tanulmányi elõmenetelé-
re? Tudja, hogy milyen hatása van a szavainak?
Mindaz, amit gondolunk és mondunk, meghatározza az
életünket. Ha már elõre „tudjuk”, hogy a fõzés nem több, mint

93
unalmas háziasszonyi tevékenység, akkor ennek megfelelõen
végezzük. Mert minél gyakrabban gondolunk valamire egy
bizonyos módon és öntjük e gondolatokat megfelelõ szavak-
ba, annál inkább el is hisszük, hogy úgy van és gondoskodunk
róla, hogy valóban úgy is legyen. Elvégre az ember szereti, ha
bebizonyosodik, hogy igaza van valamiben, még akkor is, ha
az adott dolog negatív hatással van rá.

A gondolat ereje
Elménk nem tudja eltaszítani magától a dolgokat, csak közelí-
teni tud hozzájuk. Talán ismerõs a következõ példa: ha azt kér-
jük öntõl, hogy semmiképp se gondoljon egy rózsaszínû, zöld
fülû, sárga pöttyös nyuszira, mit lát maga elõtt, miközben eze-
ket a sorokat olvassa? Persze, hogy a furcsa színû nyuszit!
Amikor gondolunk valamire, a fejünkben megjelenik a
hozzá tartozó kép. Ha egy írásbeli munkára gondolunk, amit
még el kell végeznünk, akkor látjuk a nagy papírhalmazt az író-
asztalunkon. Hirtelen eszünkbe jut, hogy még semmit sem
vásároltunk a vacsorához és már látjuk az elõttünk álló sort a
pénztárnál. Arra gondolunk, hogy hamarosan beszélni fogunk
gyermekünk osztályfõnökével, és attól tartunk, hogy rossz
híreket fogunk hallani. Függetlenül attól, hogy mivel foglalko-
zunk sokat képzeletben vagy szóban, hogy az elvárásaink pozi-
tívak vagy negatívak, mindig igazunk van. Miután már a nega-
tív esemény bekövetkezett, utólag talán azt mondjuk:
„Tudtam!” Igen, tudtuk! Hiszen egyfolytában arra gondoltunk,
lelki szemeink elõtt láttuk, beszéltünk róla, és ezáltal arra prog-
ramoztuk be magunkat, hogy be fog következni.

94
Legyenek pozitív elvárásaink
Milyen beszédstílust használ, amikor a gyermekével beszél?
Amikor a játszótéren lelkesen felmászik egy magas mászókára,
akkor ön bizonyára azt kiáltja neki, hogy „Le ne ess!” Ezzel
nem segít a gyereknek, ugyanis sokkal inkább a leesés képe
tûnik elõ mind az õ, mind az ön gondolataiban. Ha azonban
azt mondja: „Kapaszkodj jól, és figyelj a lábadra!”, akkor a
kapaszkodás és a fent maradás képe jelenik meg, és az fejti ki
a hatását. Szokott olyasmiket mondogatni a gyereknek, hogy:
„Ez nem fog neked menni”, vagy: „Jaj, hogy lehetsz ennyire
ügyetlen?” Gyakran mond olyanokat a gyereke, hogy: „Ezt
soha nem fogom megérteni” vagy: „Hülye vagyok a matekhoz
és kész”, „Legközelebb megint egyest kapok a dogámra”? Mi
történik, ha gondolatban és szóban sokszor elismételjük eze-
ket a mondatokat? Ha a gyerek állandóan azt hajtogatja, hogy:
„Ezt soha nem fogom megérteni”, akkor a saját szavait egyre
inkább el is hiszi, és – persze – valóban nem fogja megérteni
azt a bizonyos dolgot.
Miért nem gondoljuk és mondjuk ki azt, amire igazából
vágyunk? Sokkal többet nyernénk vele! Mert ha a negatív
programozásnak eredménye van, akkor magától értetõdik,
hogy a pozitív programozás is lehet sikeres: amilyen gyakran
csak lehet, képzelje el, hogy milyen szeretne lenni, és hogyan
szeretné alakítani saját életét és családjáét.
Ügyeljen arra, hogy se ön, se gyermeke ne mondjanak
negatív véleményt magukról. Játssza el a gyerekkel, hogy vala-
hányszor valami rosszat mond magáról, sorolja fel három jó
tulajdonságát. Például: „Bátor vagyok és egyedül járok zsem-
léért, segítõkész vagyok, ha az öcsém elakad az építõjátékban,
gyors vagyok és sok gólt lövök.” Valahányszor valami pozití-
vat állít magáról, mindig örüljön együtt vele. Mondja neki azt,

95
hogy: „Képzeld el, hogy a homlokod mögött van egy kis mág-
nes. Ha azt mondod, hogy nem vagy jó számoló, akkor a mág-
nes hibás megoldásokat és rossz jegyeket vonz magához. De
ha azt mondod, hogy hibátlanul tudsz számolni, akkor a mág-
nes jó megoldásokat és jó jegyeket fog odavonzani.” (Persze
csak akkor, ha a gyerek eleget tanul.)
A pozitív beszédmód elsajátítása eleinte önuralmat és fe-
gyelmet igényel, azonban türelemmel és gyakorlással sikerül a
gondolatok és a szavak átalakítása. Meg fog lepõdni, hogy
milyen hamar jelentkeznek az életében a változások!

Auditív és kinesztetikus képzelõerõ

Képeket elképzelni? Az auditív és a kinesztetikus beállítottsá-
gúak ezzel hadilábon állnak. Ha gyermeke elsõsorban a fülét
használja, akkor ön mindig mondja ki helyette is a pozitív
megerõsítéseket, például: „Mindent helyesen fogok leírni”
„Szeretek számolni” vagy „Szeretek tanulni”. Természetesen
az is hatásos, ha ezeket az állításokat maga a gyerek mondja ki
hangosan, vagy egy kis dallá fûzi össze.
A kinesztetikus típusnak a kívánt eredményekhez intenzív
érzéseket kell társítania. Segítsen gyermekének azzal, hogy
emlékezteti olyan eseményekre, amikor nagyon jól érezte
magát. Amint elárasztja a múltbeli kellemes érzés, gondoljon
az elérendõ dologra, és fogja meg a fülcimpáját, vagy ütöges-
se a mellkasát, mint Tarzan, hogy a jó érzés a pozitív progra-
mozással rögzüljön a testében. Akkor mûködik a programozás
igazán, ha többször ismétlõdik. Valahányszor kételkedik
magában a gyerek, fogja meg a saját fülcimpáját vagy vereges-
se meg a mellét, hogy aktiválja a pozitív érzést. Még egy
tanács: veregesse meg gyermeke vállát, miközben bátorítja
vagy dicséri.

96
 Ez a fajta pozitív rögzítés a vizuális és az auditív típusnál is
mûködik. A vizuális belsõ szemei elõtt egy olyan helyzetet lát,
amelyikben sikeres volt, és bekeretezi ezt a képet, vagy kifes-
ti a kedvenc színeivel. Pozitív állításokat mond arról, amit el
akar érni, például: „Beledobom a kosárba a labdát”, és végig-
pergeti a fejében a filmet, amelyben ez tökéletesen sikerült
neki.
Az auditív visszaemlékszik egy olyan szituációra, amikor
megdicsérték vagy valami pozitívat hallott magáról – azt is,
amit a belsõ hangja súgott neki, és azt is, amit mások mondtak
róla. Abban a pillanatban, amikor ez „elhangzik”, elmondja
valamelyik pozitív célkitûzését, majd azáltal rögzíti, hogy
elképzeli, hogy tapsot hall, vagy azáltal, hogy elfütyüli a ked-
venc dalát.

Pozitív programozás
A megfelelõ idõben mondott megfelelõ
szónak van a legnagyobb hatalma.
Mark Twain

Dobálja ki nyelvhasználatából a gondolatait és elvárásait blok-

koló szavakat vagy mondatokat. Például: „Ez nem volt rossz.”
Fogalmazzon inkább pozitívan: „Jól csináltad.” Egy másik
példa: „Legközelebb majd megpróbálok a dolgozat elõtt töb-
bet tanulni.” Mondja inkább ezt a gyerek: „Legközelebb majd
eleget tanulok a dolgozat elõtt.” Vagy: „Nem tudok fogalma-
zást írni.” Javítsa ki a gyereket: „Megtanulok fogalmazást írni.”
Vagy: „Akarom, de nem sikerül.” Ennél jobb az, hogy:
„Akarom, és sikerülni is fog.”
Találjon ki a gyerekkel új célmondatokat. Ügyeljen arra,
hogy ezeket a mondatokat minél konkrétabban fogalmazza

97
meg, mert minél világosabb a cél, amit el akarunk érni, annál
egyértelmûbb az, hogy milyen irányba kell haladnunk. Egy jól
körülhatárolt céllal a szeme elõtt az ember sokkal inkább
képes az esetleges nehézségeken úrrá lenni. Ha elõre örül a
sikerélménynek, akkor motiválva érzi magát, és mobilizálód-
nak az erõi: az összes rendelkezésre álló energiája a célra
fókuszálódik.
Az optimális célkívánság szavakba foglalásának szabályai
vannak.

Célkitûzés:
„Soha többé nem akarok ilyen sok hibát ejteni, és nem akarok ennyire izgul-
ni, amikor tollbamondást írok.”

1. Pozitív
Kerülje az olyan szavakat, mint a „nem” vagy a „soha”, vagy
azokat, melyeknek „-talan/-telen” van a végén. Ha a gyerek azt
mondja: „Soha többé nem akarok ilyen sok hibát ejteni, és
nem akarok ennyire izgulni, amikor tollbamondást írok”, akkor
a figyelme arra összpontosul, amit nem akar. Alakítsa át a mon-
datot pozitívvá: „Nyugodt akarok lenni, és amikor majd dolgozatot írok,
emlékezni fogok, hogyan kell a szavakat leírni.”

2. Aktív
Mellõzze az olyan szavakat, mint a „tudnék”, „lehetne”, „kel-
lene”, „akarok” vagy „fogok”. Ha a gyerek azt mondja:
„Nyugodt akarok lenni, és amikor dolgozatot írok, emlékezni
fogok, hogyan kell a szavakat leírni”, akkor annak ellenére,
hogy az akarása dicséretre méltó, mégiscsak nyitva marad a
kérdés: mikor tudja/akarja/fogja ezt megtenni? Ma? Holnap?
Netán csak jövõre? Fogalmazzon úgy, mintha már a célnál

98
volna: „Nyugodt vagyok, és amikor dolgozatot írok, emlékszem, hogyan
kell a szavakat leírni.”

3. Egyértelmû
Figyeljen arra, hogy olyan mondatokat alkosson, amelyek rövid
és világos állítások. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Nyugodt
vagyok, és amikor dolgozatot írok, emlékszem, hogyan kell a
szavakat leírni”, mondja inkább azt, hogy: „Dolgozatírás közben
nyugodt vagyok, és helyesen írom a szavakat.”
Ezzel a módszerrel pontosan meghatározott célokat tûzhet
ki maga elé. Az ilyen rövid és félreérthetetlen mondatokat
könnyû megjegyezni és a következõ diktáláskor is felelevení-
teni:

Célmondat:
„Dolgozatírás közben nyugodt vagyok, és helyesen írom a szavakat.”

További példák célmondatokra:

• Gyorsan és könnyen tanulok.
• Könnyen megy a számolás.
• Arra koncentrálok, ami fontos.
• Minden eszembe jut, amit megtanultam.
• A tanulás szórakoztat.
• Dolgozatírás közben biztonságban érzem magam.
• Hibázni természetes dolog.
• Folyékonyan olvasok.
• Biztos, hogy bele fogok találni a kosárba.

A célmondat tükrözze pontosan a gyerek kívánságát és

legyen motiváló. Nem ér semmit, ha ön tökéletes mondatokat
alkot, a gyerek pedig csak ennyit mond: „Aha. Oké. Akkor

99
válasszuk ezt.” Találják ki együtt a gyerekkel a mondatokat,
hisz a legfontosabb mégiscsak az, hogy õ legyen lelkes attól,
hogy hamarosan elérheti a célját. Ha a gyereknek nehezére
esik pozitív tulajdonságokat megnevezni, segítségként mond-
ja neki ezt: „Képzeld el, hogy egy jó tündértõl három dolgot
kérhetsz a legközelebbi tollbamondáshoz. Mi lenne az?”
Lehetséges válaszok: magabiztosság, nyugodtság, mindenre
emlékezés. Formáljon ezekbõl egy mondatot: „Magabiztos és
nyugodt vagyok, minden szóra emlékszem.”

A célmondatok használata
Már a célmondatok felidézése és kimondása elég ahhoz, hogy
a gyerek figyelme a kívánt – pozitív – irányba terelõdjön.
Ugyanis azzal, hogy újra és újra elképzeljük célunk elérését,
agyunknak pozitív lökéseket adunk. Ez megváltozott viselke-
dést vált ki. Képzeletünkben tökéletes teljesítményt nyújtha-
tunk. És csak a képzelet által válik a kívánt teljesítmény lehet-
ségessé. De ezt a hatást valamelyest még tovább erõsíthetjük:
a gyerek válasszon ki egy kedvencet a célmondatok közül.
Legyen ez a mondat az elkövetkezõ hetek témája. Biztassa
gyermekét, hogy végezzen tanuláskönnyítõ gyakorlatokat, és
gondolatban vagy – ahogy még jobb – hangosan mondja ki a
kiválasztott mondatot.
A megfelelõ gyakorlatok kiválasztása többféle szempont
szerint történhet:
• A gyerek kiválasztja azokat a gyakorlatokat, amelyekhez
éppen kedvet érez.
• Ön választ gyakorlatokat (egyedül vagy a gyerekkel), ame-
lyek témájukat tekintve illenek a célhoz (lásd a Tanulás-
könnyítõ gyakorlatoknál felsorolt hatások).
• Végrehajtják az alábbi gyakorlatsort.

100
Tanuláskönnyítõ gyakorlatsor (idõtartam: 5–6 perc)
Mielõtt elkezdik a gyakorlatokat, emlékeztesse gyermekét a
célmondatára, és engedje, hogy „beleélje magát”. Kérdezze
meg, hogy ha iskolai osztályzattal kellene értékelnie, hogy
milyen messze van a céljától, milyen jegyet adna magának?
Egyest mond, ha úgy érzi, hogy a cél elérhetetlen. Vagy hár-
mast, ha úgy érzi, már jó úton jár.
A gyakorlatok végzése elõtt újra és újra emlékeztesse a
gyereket a célmondatra és annak kimondására.
Most pedig kezdõdjön:
• A gyerek igyon meg egy nagy pohár vizet.
• Elõször masszírozza meg az ébresztõ pontokat.
• Ezután következnek az élénkítõ pontok.
• Most a fülhegyezõvel kapcsolja be a füleit.
• Rajzoljon fekvõ nyolcasokat a levegõbe.
• Végezzen keresztezõ mozgásokat (lásd Ajtónyitogató).
• Végül a gyerek (vagy ön) helyezze a kezét a homlokára és
a tarkójára, és a szemét kétszer forgassa körbe lassan, elõbb
kétszer balra, majd kétszer jobbra.

A gyakorlatok végéhez érve a gyerek ismét gondoljon a

célra. Valamennyire közelebb került hozzá, és jobb jegyet
adna magának? Nagyszerû!

Ha valami nem sikerül

Mi történik, ha a gyerek képtelen megválni negatív elvárásai-
tól? Ha egy kétkedõ hang folyton arra emlékezteti, hogy a
lécet (amelyrõl azt hitte, hogy könnyebb átugrani) túl magas-
ra tette? Ha rossz érzés van a hasában?

101
 Erre is van megoldás: az „érzelmi stresszoldás” (lásd 43 ol-
dal). Alkalmazza ezt a módszert újra és újra mindaddig, amíg
gyermeke kétségei teljesen el nem múlnak.
A cél vagy sikeres tanulás felé vezetõ úton a másik ellenség
a „pszichológiai fonákság”. Valahányszor úgy érezzük, hogy
minden reménytelen és hiábavaló, vagy hogy „kátyúba” jutot-
tunk, olyankor ütögessük meg a kezünkön a vékonybél meri-
dián 3-as számú akupunktúrás pontját. Ez a pontot úgy találhat-
juk meg, ha az ujjunkkal végigsimítjuk a kezünk külsõ peremét.
A kisujjunk alapízülete alatt találunk egy mélyedést – ez az a
bizonyos pont. A gyerek ütögesse meg két ujjal, és legalább
háromszor mondja azt, hogy „Bár nincs kedvem tanulni, szere-
tem, tisztelem és elfogadom magam teljes szívembõl olyannak,
amilyen vagyok.” Talán még ennél is jobban hangzik a mondat
ebben a formában: „Bár vannak rossz jegyeim” vagy: „Bár félek
a dolgozatírástól…”
Lehet, hogy egyszer önnek is kedve támad saját magán is
kipróbálni ezt a technikát, ha például bánkódik, mert elhibázott
valamit? Ez esetben, miközben az akupunktúrás pontot ütöge-
ti, mondogassa ezt a mondatot: „Bár hibát követtem el, szere-
tem, tisztelem és elfogadom magam teljes szívembõl olyannak,
amilyen vagyok, és megbocsátok magamnak.”

Vékonybél meridián 3-as akupunktúrás pontja

102
Táplálkozás

Eldorádóban élünk — és mégis

alultápláltak vagyunk?!
Ámbár modern világunkban semmiben sincs hiány, a médiában
egyre gyakoribbak a tudósítások kövér és mégis hiányosan
táplált gyerekekrõl. Senki sem éhezik (a statisztika szerint
minden harmadik gyerek elhízott!), ennek ellenére sok gyerek
szervezetében nincs elég vitamin és ásványi anyag.
Tanácsadásainkon a gyerekeket alapvetõen étkezési szoká-
saikról kérdezzük. Az ételek slágerlistájának dobogós helyein
leggyakrabban az olyan tipikus gyerekkedvencek szerepelnek,
mint a pizza, a hasábburgonya, a tészta mártással és a hambur-
ger. A gyümölcsöt és a zöldséget ritkán említik, de némi puha-
tolózás után kiderül, hogy sok gyerek gyakrabban is enne
egészséges élelmiszereket. Néha a dolog csak azon múlik,
hogy milyen a tálalás és hogyan magyarázzuk el, hogy miért jó
és fontos a szervezetünk számára, hogy salátát, gyümölcsöt és
zöldséget együnk. Ha a gyereknek elmagyarázzuk, hogy a
banán nem más, mint egy ügyesen becsomagolt energiabom-
ba, tele káliummal és magnéziummal, és segít az agyának, hogy
õ könnyebben tanulhasson, akkor sokkal nagyobb az esély
arra, hogy gyakrabban fog a banán után nyúlni. Ugyanez a
helyzet a kemény héjú gyümölcsökkel is: valóságos energia-
bajnokok. Az agy számára különösen hasznos táplálékok, mert
elsõsorban B-vitamin komplexet, E-vitamint, magnéziumot és
cinket tartalmaznak.

103
 A kineziológiában megkülönböztetünk természetes élel-
miszereket és mesterséges táplálékokat. Az élelmiszerekhez
tartoznak a természetes, kezeletlen, minõségileg magas értékû
produktumok, amelyek olyan anyagokkal látják el a testet,
amelyekre azért van szüksége, hogy egészséges és erõs marad-
jon. Olyan termékekrõl van szó, amelyek energiát termelnek,
míg a tápanyagok csupán táplálják a testet. Csillapítják az
éhséget, de nem tartalmaznak frissítõ energiát. Az étkezések
utáni teltségérzésbõl és a szendergés utáni vágyból arra lehet
következtetni, hogy a testnek túl sok energiát kell felhasznál-
nia ahhoz, hogy a felvett táplálékot feldolgozza. A mestersé-
ges táplálékokhoz sorolható minden iparilag elõállított ter-
mék, akárcsak a fehérliszt és a cukor.
Csakhogy nem mindenki reagál egyformán. Ami az egyik
embernek hasznára van, az a másik számára rossz is lehet. Az
egészségügyi szempontból értékes élelmiszerek is okozhat-
nak tanulási zavarokat, ha összeférhetetlenek az illetõ szerve-
zetével.

Élelmiszer-összeférhetetlenség13
A klasszikus táplálkozástan szerint tejet és tejtermékeket fel-
tétlenül fogyasztani kell minden gyereknek. Az élelmiszeripar
egészségesnek kiáltja ki a tejtermékeket; a gyerekeket szándé-
kosan vonzó csomagolással és reklámokkal próbálják rávenni,
hogy fogyasszák õket. Vitathatatlan, hogy a tej ásványi anya-
gokban és vitaminokban gazdag, ám sok ember az iparilag fel-
dolgozott tejet nem tudja megfelelõ módon megemészteni.

13 A fejezet nagy részben a szerzõk tapasztalatát tükrözi.

104
Fõként magas kalciumtartalma miatt szokták a tejet csontépí-
tõ „csodaitalnak” nevezni. Csakhogy a tejben a kalcium mel-
lett sok foszfor is van. A kalcium és a foszfor ellenségei egy-
másnak, ami abban nyilvánul meg, hogy kölcsönösen semlege-
sítik egymás hatását. A tej három rész kalciummal szemben öt
rész foszfort tartalmaz. Ez a magyarázata annak, hogy amikor
tejet iszunk, kalciumból nem több, hanem kevesebb lesz ben-
nünk. Egyszerûbben kifejezve: a tej kalciumrabló! A kalcium-
bevitel vonatkozásában lényegesen nagyobb a biztonság, ha
szezámmagot, amarantot (egyiptomi gabonaféle, bioboltok-
ban kapható), lenmagot, sárgarépát, mandulát, mogyorót vagy
napraforgómagot eszünk.
Sok gyerek összeférhetetlenséggel reagál a homogenizált
és pasztörizált tejre és tejtermékekre. Ez olyan tünetekben
mutatkozik meg, mint a légutak elnyálkásodása, a bõrkiütés, a
koncentrációs problémák, a hiperaktivitás vagy az ágybavize-
lés. Néha elõfordul, hogy a kecske- és a juhtejet jobban bírják.
Problémát jelentenek még az adalékanyagok is, például a
színezõ- és tartósítószerek, amelyek az érzékeny gyerekeknél
szintén számos testi és lelki tünetet idézhetnek elõ. Nem min-
dig ismerhetõ fel az összefüggés az ilyen tünetek és az össze-
férhetetlenség között olyan élelmiszerekkel, mint a tej, a
citrusgyümölcsök, a búza, a tojás, a cukor vagy a színezõ- és
tartósítóanyagok. Ha a bõr folyton viszket, vagy asztmaroha-
mok jelentkeznek, akkor legtöbbször felismerik az allergiát,
azonban koncentrációs problémák esetén ritkán gondolunk
élelmiszer-összeférhetetlenségre. Az agy és a test ilyenkor is
igyekszik elkerülni a stresszt, ezért a nehezen emészthetõ
táplálékot elõbb fel kell dolgoznia, mielõtt a figyelmet igénylõ
feladat sorra kerülhet. Hogyan lehetne a gyereknek energiája a
szöveges feladatok megoldásához vagy a diktáláshoz, ha a

105
teste és az agya túlterhelt, mert nehezen emészthetõ táplálé-
kot kell emésztenie?
Ha tehát a gyerek evés után fáradt és lehangolt, nincs kedve
semmihez, nem tud koncentrálni, fáj a hasa vagy a feje, émely-
gésre panaszkodik, agresszív vagy hiperaktív, akkor élelmiszer-
összeférhetetlenségrõl lehet szó. Ez esetben ajánlatos orvos,
természetgyógyász vagy képzett kineziológus segítségét kérni.
Miután kiderül, hogy milyen táplálék okozza a panaszokat,
többféle lehetõség is kínálkozik a test harmóniájának visszaállí-
tására, amivel egyben az összeférhetetlenség is megszüntethe-
tõ. Néha bizonyos táplálékok fogyasztását rövid ideig szünetel-
tetni kell, mielõtt az elfogadásuk lehetõvé válik. A kineziológi-
ában számos bevált módszer létezik az élelmiszer-összeférhe-
tetlenség enyhítésére. A magyar professzionális kineziológu-
sokról információ kérhetõ a Professzionális Kineziológiai Tár-
saságnál vagy a Magyarországi Kineziológusok Országos
Szövetségénél (lásd Függelék).

A fehér méreg: a cukor

Minden gyerek szereti az édességet. Cukortartalmú élelmis-
zerekkel már a reggelinél találkoznak, például gyakran esznek
dzsemes vagy nugátkrémes zsemlét, vagy cukrozott zabpely-
het forró kakaóval. A cukoripar számára a gyerekek jelentik az
elsõ számú célcsoportot. A zsebpénzükbõl évente csak
Németországban félmilliárd eurót költenek édességekre. A
reklámok azt sugallják nekik és a szüleiknek, hogy táplálkozá-
sunkban a cukor fontos energiaszállító. Nem véletlenül
mondják a csokoládéreklámban: „Mindenhol, mindenkor fel-
dob a Mars!” Már csak az a kérdés, hogy mennyi idõre. A
finomított cukor tiszta szénhidrát, de kivonják belõle a lét-
fontosságú anyagokat. Rövid idõ alatt elégnek a testünkben,

106
és fokozzák az inzulintermelést. Elõször jön egy energiaadag,
egy rövid felívelés, de az energia ugyanolyan gyorsan el is illan
és újra megtörik a teljesítõképesség görbéje. Tudniillik, ha a
hasnyálmirigyben beindul az inzulintermelés, nem tud olyan
gyorsan újra leállni. Az agy üzenetet kap: „Még több
cukrot!”, és hipp-hopp – már nyúlunk is az újabb édességért.
Ráadásul a cukor elégetéséhez nagyon sok B-vitamin szük-
séges, amely a sikeres tanuláshoz ugyancsak fontos lenne.
Édes cukor — keserû tapasztalatok
A cukor számottevõen befolyásolja sav-bázis egyensúlyunkat.
Érzékeny gyomor-, bélflóránkat kibillenti az egyensúlyából,
ezért elsavasítja a szervezetünket. Az anyagcserefolyamatok
feltétele a 7,4-es pH-érték. Ha túl sok cukrot vagy más
savképzõ élelmiszert, például húst, kolbászt vagy extrakt-
lisztet fogyasztunk, akkor felbomlik az egyensúly, és ez a
módosult állapot ideális táptalaja lesz a testünkben élõ élesztõ-
gombáknak. Ezek a gombák segítik a bél munkáját, például a
vitaminok hasznosításában. Ámde ha a szervezetünk elsavaso-
dik, a gombák rohamosan és feltartózhatatlanul szaporodni
kezdenek. Ez fõleg a Candida albicans fajtára jellemzõ, mely a
cukorból él, és mivel szaporodik, egyre több utánpótlást igé-
nyel, vagyis egy ördögi kör jön létre. Ez a gombafajta azért
nagyon veszélyes, mert a cukor és a gyorsan elégõ szénhidrá-
tok (pl. extraktliszt, tészta, hántolt rizs) anyagcseréje során
amilalkoholt, gázt és toxint termel. Ez az alkohol és a mérega-
nyagok pedig nemcsak a májat támadják meg, hanem a kon-
centrációs képességre is kihatnak, mivel elsõsorban a homlok-
lebenyt veszélyeztetik. A következmények lehetnek: ingado-
zó figyelem, túlzott mozgékonyság, hangulathullámzás,
depresszió, édességéhség, viselkedési zavarok, tartós kime-
rültség, levertség („Nincs kedvem semmihez!”).

107
Megtévesztõ reklámok
A média is tehet róla, hogy a gyerekek rajonganak bizonyos –
gyakran nem éppen egészséges – termékekért: a televíziós
reklámoknak csaknem egyharmada élelmiszerekrõl szól.
Manapság a 8–12 éves gyerekek naponta átlagosan két órát
tévéznek. Ezalatt rengeteg reklámot vetítenek, amelyek célirá-
nyosan a fiatalkorú fogyasztókat szólítják meg, és az õ
korosztályuk trendjének megfelelõen dicsérik az árukat. És jel-
lemzõ módon nem a friss gyümölcsöket és a zöldségeket
ajánlják a figyelmükbe, de még csak nem is a tiszta víz fo-
gyasztására buzdítják õket. A termékek vitamintartalmáról
szóló adatokat persze ügyesen beleszövik a reklámokba, hi-
szen mindnyájan tudjuk, hogy hogy milyen fontosak számun-
kra a vitaminok. Ezzel a háttérbe szorítják, hogy gyakran mily-
en magas a termékben a cukor, a színezõ- és tartósítóanyagok,
ízfokozók vagy más adalékanyagok aránya.

Az optimális táplálkozás
A gyerekeknek sok egészséges táplálékokat kell kapniuk, hogy
fejlõdjenek, és mindennap elegendõ vitaminhoz, ásványi a-
nyaghoz és nyomelemhez jussanak. De nem csak a test igényli
nap mint nap az energiapótlást: az agynak is sok energiára van
szüksége. A sikeres tanulásnak ugyanis az egyik lényeges felté-
tele az agy megfelelõ táplálása. Tudta, hogy noha az agyunk
tömege csupán a 2 %-a teljes testtömegünknek, mégis a rendel-
kezésre álló energiának a 20 %-át használja fel? Ahhoz, hogy az
összetett folyamatok optimálisan mûködjenek, az agyat elegen-
dõ mennyiséggel kell ellátni. Ha nem jutunk kellõ mennyiségû
tápanyaghoz, akkor hamarabb kerülünk stresszes állapotba,
aminek hatására harmóniánk felbomlik, teljesítményünk és
tanulási képességünk pedig romlik.

108
 Testünk és agyunk lehetõ legjobb ellátása érdekében min-
dennap elegendõ mennyiségû szénhidrátot, fehérjét és zsírt
kell fogyasztanunk.

Szénhidrátok
A szénhidrátok ideális energiatermelõk. Cukormolekulák hosz-
szú sorából állnak, melyek glükózzá alakulnak át. A glükóz az
agy legfontosabb energiaforrása. A kenyér- és a tésztaféleségek
(fõleg a teljes kiõrlésûek), a burgonya, a hántolatlan rizs, a köles
és a nyers magok egytõl egyig olyan élelmiszerek, amelyek
kellõ mennyiségû vitaminnal, ásványi és ballasztanyaggal látják
el a szervezetet. A vitaminok közül fõként a B-csoportba tarto-
zókat tekintjük az agy és a központi idegrendszer fontos építõ-
anyagainak. A B-vitaminok a gabonafélék héjában fordulnak
elõ. A hántolt gabonaféleségek, például a fehérliszt, a világos
rozsliszt vagy a fényezett rizs alig tartalmaz vitaminokat és
ásványi anyagokat.
Szintén jelentõs szénhidrátforrások a gyümölcsök és a
zöldségek. „Naponta öt adag (maréknyi) gyümölcs és zöld-
ség” – hangzik a német rákkutató társaság javallata. A gyorsét-
termek korában talán sokak számára utópisztikusan hangzik,
hogy a gyerekeknek mindennap ennyi gyümölcsöt és zöldsé-
get kell elfogyasztaniuk. De a gyümölcsökbõl és egyes zöldsé-
gekbõl gyorsan és egyszerûen lehet a fõétkezések között
fogyasztható ételeket készíteni. Egy tányér feldarabolt sze-
zongyümölcsöt, néhány darab teljes kiõrlésû kekszet vagy
paprikacsíkot, répahasábot és uborkaszeletet joghurtöntettel
nyugodtan meg lehet enni néha. Habár mindez kissé több elõ-
készületet igényel, mint kibontatni egy Mars csokit vagy egy
zacskó chipset, de az agy és a test ilyenkor fontos erõforrás-
hoz jut. A fejlõdõ szervezetnek azért van sok tápanyagra

109
szüksége, hogy fejlõdni tudjon, a felnõtt szervezetnek pedig
azért, hogy megõrizze egészségét és teljesítõképességét. Ezek
elég nyomós okok ahhoz, hogy idõnként jóízûen elfogyasz-
szunk egy almát. A gyerekek hajlamosak az utánzásra, ezért
szokásaink erõsen befolyásolják õket.

Fehérjék
Táplálkozásunk másik fontos alkotórészei a proteinek, azaz a
fehérje tartalmú élelmiszerek is. A fehérje 20 alkotóelembõl
tevõdik össze – ezek az aminosavak, melyek megtalálhatók az
izomzatban, a test valamennyi sejtjében, de a hormonokban és
az enzimekben. Tekintve, hogy a szervezet csak néhány ami-
nosavat tud elõállítani, de az esszenciális aminosavakat nem,
azért azokat étkezéssel, állati eredetû termékek (pl. hús,
tejtermék, tojás, hal) fogyasztásával kell bevinni. A gyerekek
esetében különösen fontos, hogy elegendõ proteinhez jussa-
nak, ugyanis öt éves korukig az idegsejtek és a dendritek 90%-
a fejlõdik ki (Carla Hannaford: Mozgás – a tanulás kapuja).
A húsban nemcsak fehérjébõl van sok, hanem B-vitaminok-
ból is. Ha a gyerek nem szereti a húst, adhatunk neki helyette
tejtermékeket, szóját, tojást vagy hüvelyeseket, melyek szin-
tén sok fehérjét tartalmaznak.
A halat a legtöbb gyerek szívesen eszi, és nem csak halru-
dacskák formájában. Könnyen lebomló proteinek vannak
benne, gazdag ásványi anyagokban, és az egyetlen olyan élel-
miszer, amelyben bõségesen megtalálható a jód.

Zsírok
A test zsírokból építi fel energiatartalékait, segíti az anyagcse-
réjét, „bekapcsolja” az agyat és biztosítja a szabad artériákat. (A
telített zsírok fogyasztása azonban terheli a szervezetet és

110
egészségkárosodáshoz vezethetnek.) A zsírok azért szüksége-
sek, mert elraktározzák az A-, D-, E- és K-vitaminokat. A szö-
vetek és a szervek sejtjeit membrán veszi körül, melynek legna-
gyobb része zsír. Ezek a sejtek a megfelelõ zsírokból építik fel
a szövethormonokat és az izomzatot.
Korábban csak kétfajta zsírsavat különböztettünk meg: a
telítettet (egészségtelent) és a telítetlent (egészségeset). A hal
különösen nagy arányban tartalmaz többszörösen telítetlen
zsírsavakat, melyeknek az agykutatás mai állása szerint nagy
jelentõségük van az agy számára. Az omega-3 zsírsavak, me-
lyek elsõsorban a zsíros halfajtákban (pl. lazac, hering, makré-
la) fordulnak elõ, védik az idegrendszert, javítják a látás és a
gondolkodás képességét. A szakértõk egyetértenek abban,
hogy manapság túl keveset fogyasztunk omega-3 zsírsavakból.
A telítetlen zsírsavak ezen kívül fõként a növényi zsírokban
találhatók meg.
A legújabb kutatási eredmények alapján különbséget te-
szünk rövid, közepes és hosszú láncú zsírsavak között. A zsír-
savak egészségességének fokát már nem csupán az határozza
meg, hogy befolyásolják-e a koleszterinszintet, mert idõköz-
ben bebizonyosodott, hogy ez túlságosan egyoldalú megköze-
lítési mód lenne. A közepes láncú telített zsírsavak például
hatékonyak a vírusok, a baktériumok és a gombák ellen.
Gyorsítják az anyagcserét, növelik a teljesítõképességet, köny-
nyen emészthetõk és erõsítik az immunrendszert. A közepes
láncú zsírsavak megtalálhatók a kókuszzsírban, amely sokkal
egészségesebb annál, mint azt korábban gondoltuk, szemben
a telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajakkal, melyek csak akkor
igazán egészségesek, ha egészen frissek, tárolásuk sötét és
hûvös helyen történik, mert már röviddel az elõállításuk után
megindul a szabadgyök-képzõdés.

111
Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek
Ezeket az anyagokat naponta pótolnunk kell, hogy testünk és
agyunk egészséges maradjon, és zavartalanul mûködjön.
Emellett fontos hajtóanyagai szervezetünk összes biokémiai
folyamatának. Azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat és
nyomelemeket tudja testünk legjobban hasznosítani, amelye-
ket a frissen készített táplálékokkal vesszük fel. Az alábbi a-
nyagok jó hatással vannak agyunk mûködésre:

B-vitamin komplex
Ez az anyag vitaminok egész csoportját tartalmazza. Ezek
biztosítják az erõs idegeket és a kellemes közérzetet, a jó
emlékezõképességet, a hosszú ideig tartó koncentrációt, az
ellazulást, a jó látást, az energiát és a kitartást, a stressztûrést
és az életörömet.
A B-komplex megtalálható elsõsorban az algában, a söré-
lesztõben, a teljes kiõrlésû termékekben, a tejtermékekben, a
húsban, a májban, a halban, a napraforgómagban, a rizsben, a
kemény héjú gyümölcsökben és a mandulában.
Hiányában koncentrációs problémák, agresszivitás, depresz-
sziós hangulat, fáradtság, alvászavar, tanulási nehézség, indula-
tosság, látásproblémák, idegesség, ingerlékenység, feledékeny-
ség, szorongásos állapotok vagy dadogás jelentkezhetnek.

C-vitamin
Ez az az anyag, amely véd a meghûléses betegségektõl és óvja
lelkünk egészségét. Javítja a koncentrációt, biztosítja a jóked-
vet és az optimizmust, segít a stressz feldolgozásában.
A C-vitamin megtalálható a bodzabogyóban, kiviben, déli-
gyümölcsökben, málnában, szederben, almában, zöldségek-
ben, tofuban és a burgonyában.

112
 Hiányában koncentrációs nehézségek, gyakori fertõzések,
fáradtság, ideggyengeség, depressziós hangulat vagy alvás-
problémák alakulhatnak ki.

D-vitamin
Ezt a vitamint a szervezet maga állítja elõ, amikor – fõként
napfényes idõben – a szabadban tartózkodunk. Nyugtatja az
idegeket, lehetõvé teszi, hogy ellazuljunk és kellemesen érez-
zük magunkat. A D-vitamin fõleg a halban, teljes kiõrlésû ké-
szítményekben és a tojásban fordul elõ.
Hiányában koncentrációs problémák, fáradtság, kedvetlen-
ség, depressziós hangulat, vagy idegesség és ingerlékenység
léphetnek fel.

Kálium
Ennek az anyagnak a hiánya fáradtságban és kimerültségben
mutatkozhat. A kálium megtalálható a zöldségekben, burgo-
nyában, teljes kiõrlésû termékekben, hüvelyesekben, kemény
héjú gyümölcsökben, napraforgómagban, szezámmagban és a
gyümölcsökben.

Kalcium
A kalcium hiánya okolható gyakran fáradtságunkért, idegessé-
günkért, rossz hangulatunkért és ingerlékenységünkért. Kal-
ciumban gazdag a tej és tejtermékek, hüvelyesek, kemény héjú
gyümölcsök, szezámmag, napraforgómag, zöld levelû zöldsé-
gek, karalábé és a melasz.

Magnézium
Hirtelen jelentkezõ fáradékonyság, ingerlékenység, szorongás,
zajérzékenység, vitatkozó hajlam, depresszió, koncentrációs

113
nehézségek és fejfájás esetén segít a magnézium. Fellelhetõ a
teljes kiõrlésû készítményekben, rizsben, hüve-lyesekben, bur-
gonyában, zöldségekben, kemény héjú gyümölcsökben, napra-
forgómagban, szezámmagban és a melasz-ban.

Jód
A jód pótlása fontos lehet, ha fáradtság és kedvetlenség lép fel.
Megtalálható a halban, algában (alga-tablettában), vízben14,
tengeri sóban és a jódozott konyhasóban.

Cink
A koncentrációs zavar, a fejlõdési problémák vagy a depresz-
szió a cinkhiány tünete lehet. A cink megtalálható a húsban,
halban, tejben és tejtermékekben, tojássárgájában, teljes kiõr-
lésû termékekben, kemény héjú gyümölcsökben, napraforgó-
magban, szezámmagban és a kakaóban.

A víz
Az, hogy mit iszunk, éppolyan fontos, mint az, hogy mit
eszünk.
Szervezetünk kedvenc itala a víz. Ennek az a magyarázata,
hogy – életkortól függõen – testünk 60–80 %-át víz alkotja.
Táplálék nélkül akár egy hetet is kibírunk, víz hiányában azon-
ban néhány nap után kiszáradunk. Szervezetünknek szüksége
van vízre, hogy a méreganyagok és a felesleges anyagcsere-ter-
mékek kiürüljenek, és belsõ szerveink egészségesek maradja-
nak. A víz nélkülözhetetlen, mert oldja és szállítja a létfontos-

14 Magyarországon a víz igen alacsony koncentrációban tartalmaz jódot.

114
ságú enzimeket, hormonokat, kémiai hírvivõanyagokat (neu-
rotranszmitterek) és a tápanyagokat, bõrünk pedig a víznek
köszönhetõen megõrzi rugalmasságát és simaságát. Az agy és
a központi idegrendszer elektromos és kémiai folyamataihoz is
feltétlenül kell, hogy legyen egy bizonyos vízmennyiség a
szervezetben. A víz továbbítja az információkat az agyon
belül, és az agytól a fogadószervekig. Minél több víz van a
testben, annál jobban mûködik a kommunikáció az egyes szer-
veken belül.
Szervezetünk legkönnyebben és leggyorsabban a tiszta
vizet veszi fel, mely mentes a szénsavtól és mindenféle adalék-
tól, még a gyógynövényektõl is, melyekbõl a tea készül.
Minden, ami nem tiszta víz, a szervezet számára tápanyag.
Semmit sem ér, ha literszámra isszuk a kólát, limonádét, kávét
vagy a fekete teát. Szomjúságunkat csillapítják, szervezetünk
azonban nem kapja meg azt, ami a tökéletes mûködését garan-
tálja, mivel ezek az italok még ki is vonják belõle a vizet. Nem
beszélve arról, hogy idõ és energia kell a színezõ- és tartósító-
anyagok, koffein és a cukor kiszûréséhez. Ebben az a rossz,
hogy a szûréshez szintén sok víz szükséges, miközben az emlí-
tett italok vízelvonó hatására vízhiányos állapot alakul ki.
Ha példának okáért mi, felnõttek három csésze kávét vagy
fekete teát elfogyasztunk, akkor fontos, hogy az italok feldol-
gozása miatt ugyanennyi mennyiséget vízbõl is megigyunk.
Kedveli ezeket az élénkítõ italokat? Akkor kövesse egyes dél-
-európai országok lakóinak szokását: minden csésze kávé mel-
lé igyon meg egy pohár vizet is.
Természetesen semmi sem szól az ellen, hogy egy gyerek
alkalmanként, például az étteremben vagy egy születésnapi
ünnepségen limonádét vagy kólát igyon. Azonban az ilyen
üdítõk mindennapi fogyasztása túlsavasodáshoz és vízhiány-

115
hoz vezet. Ha a szervezetben kevés a víz, annak fej-, hát- és
tarkófájás, gyomor- és bélproblémák, depresszió, levertség
vagy krónikus fáradtság a következménye. Ezenkívül a vízhi-
ány miatt az idegimpulzusok az agyon belül nehezebben jut-
nak tovább, aminek koncentrációs problémák és a rövid távú
emlékezet romlása a következménye. Ha „nem kapcsolunk”,
„rövidzárlatunk” van, „azt is elfelejtjük, hogy fiúk vagyunk-e
vagy lányok”, tudjuk, hogy az agyunk éppen stresszes befoly-
ás alatt van. Stressz hatására a szervezetnek megnõ a vízigé-
nye, ezért egy vagy akár rögtön két pohár víz is rövid idõ alatt
segíthet. A víz egyszerû megoldást jelenthet akkor is, ha a
gyerek tanulás közben ideges és nyugtalan. A víz kortyolgatá-
sa megnyugtatja és stabilizálja a gyereket.
Személyes vízszükségletét a
következõképpen számolhatja ki:
vegye a testsúlya harmadrészét.
Az eredményt ossza el néggyel,
és máris megkapja, hány pohár (2
dl) vízre van szüksége naponta.
Például: az ön testtömege 60 kg.
60 : 3 = 20. 20 : 4 = 5. Tehát, ha
az ön testsúlya 60 kg, akkor lega-
lább 5 pohár (= 1 liter) vizet kell
meginnia naponta, stresszes na-
pokon pedig ennek a dupláját. Ez
a mennyiség csak a naponta elfo-
gyasztandó víz mennyiségére
vonatkozik, egyéb folyadékokéra
nem. Fontos, hogy a vizet a nap
A víz a test folyamán lehetõleg egyenlõ adag-
legkedvesebb itala okra elosztva fogyasszuk el.

116
Minden érzékszervünkkel fõzzünk
Ha belátjuk, hogy összefüggés van az egészséges táplálkozás
és a szellemi-fizikai teljesítõképesség között, akkor nem tûnik
annyira nehéznek egy kissé változtatni az étkezési szokásain-
kon, és a gyerekkel közösen kipróbálni egyszerû és könnyû
recepteket. Nézegessenek együtt étvágygerjesztõ fotókkal
ellátott szakácskönyveket. Kérdezze meg a gyerektõl, hogy
melyik ételt kóstolná meg szívesen. Ha a gyerek már tud ol-
vasni és számolni, akkor széles körben kamatoztathatja isme-
reteit: méricskélhet, megbizonyosodhat róla, hogy 50 dkg
liszt nagyobb halom, mint 20 dkg, vagy hogy egy teáskanál só
teljesen elronthatja az étel ízét, míg egy teáskanál cukor a süte-
mény ízét alig befolyásolja. Így a gyerek úgy tanulja meg a
mindennapi élethez is szükséges összefüggéseket, hogy szinte
észre sem veszi.

Az ételnek nem csak íze van

A konyha kitûnõ hely ahhoz, hogy érzékeinket játszva
fejleszthessük.
• Látás
A szemünk is részt vesz az evésben – ez elsõsorban akkor
tudatosodik bennünk, amikor az étel megpillantásakor
„összefolyik a nyál a szánkban”. A gyerekek imádják kidí-
szíteni az ennivalót – ez a kreatív tevékenység finomítja a
mozgást. A kombinálás, annak kitalálása, hogy mely ételek
illenek ízben egymáshoz leginkább, bõvíti a gyerek által
ismert ízvilágot.
• Szaglás
Orrunk segítségével információt kaphatunk az élelmiszer
állapotáról. Ízletes? Vagy undorkeltõ? Ha valamit kellemet-

117
 len szagúnak érzünk, akkor elejét vehetjük, hogy romlott
táplálékot együnk. A szaglóérzék az egyetlen olyan érzék,
amely nem kapcsolódik a talamuszhoz. A szagok közvetle-
nül a cortexbe jutnak, oda, ahol tudatos döntéseink meg-
születnek. Ha égett szagot érzünk, rögtön reagálunk, hogy
megelõzzük a kárt. A szaglás támogatja az ízlelést. Ezt álta-
lában csak akkor vesszük észre, amikor náthásak vagyunk.
• Ízlelés
A nyelvünkön ízlelõbimbók találhatók, melyek négyféle ízt
különböztetnek meg: az édeset, savanyút, sósat és a kese-
rût. Az ismeretlen ízek felfedezése felkelti kíváncsiságunkat
és bõvíti látókörünket. Ízlések és pofonok különböznek, s
az évek múlásával a gyerekek ízlése többször változik. Még
ha a gyerek ezt vagy azt nem szívesen eszi is, az élelmisze-
rek sokfélesége miatt manapság minden ízhez kedvére
válogathat az egészséges táplálékok között.
• Tapintás
A bolyhos õszibarack más tapintású, mint egy sima felületû
paradicsom, a mangó vagy avokádó érettségét tapintással
megállapíthatjuk. A gyümölcsök és a zöldségek konyhai fel-
dolgozásában gyakorolhatjuk még a finommotoros készsé-
geket, összekapcsolva a tapintással. Ha késsel nyomást gya-
korolunk a banánra, akkor a banán kettéválik, de másként,
mint a burgonya vagy a kenyér. A gyereknek ezáltal fejlõ-
dik a kézügyessége, és ezt egyéb területeken kamatoztat-
hatja. A kézügyesség az iskolában elõfeltételnek számít.
• Hallás
A konyhában sokféle zaj hallható az ételek készítése
közben: a serpenyõben serceg az olaj, bugyog a víz, és ha
beleteszünk egy szelet húst a serpenyõbe, rögtön sistereg-

118
 ni kezd. Fontos, hogy a gyerek figyelmét semmi se vonja el,
hanem arra összpontosítson, amit éppen csinál és mégis
észlelje, hogy mi történik a környezetében.

Játék a konyhában
Számos lehetõség van, mellyel gyermekünk látókörét bõvít-
hetjük, és ami a legfontosabb, hogy tapasztalatokhoz juttat-
hatjuk. A következõ játékok hozzásegítik a gyereket ahhoz,
hogy minél több élelmiszert megismerjen, és ezzel egyidejû-
leg emlékezõ és érzékelõ képessége javuljon.

Bab, borsó, lencse...

Ugyanaz a szabálya, mint az „Ország, város...”-nak. Papírral és
ceruzával vagy anélkül, egyszerû memóriajátékként is játszha-
tó. Mindenki nevezzen meg egy-egy élelmiszert az ábécé
betûivel kezdõdõen. Az egyik játékos mondja azt: „a”, majd
kezdje el mondani magában az ábécét. Egy másik, elõzõleg
megszólított játékos, egy tetszés szerinti idõpontban állítsa
meg. Az a játékos, aki az ábécé betûit sorolja, abban a pillanat-
ban álljon meg és közölje játékostársával, hogy éppen melyik
betûnél tart. Mondjuk, hogy az „m”-nél. Most minden játékos
írjon le az „m”-betûvel annyi élelmiszert, amennyi csak eszébe
jut: mandarin, margarin, mandula, multivitamin, mangó, mak-
réla, mogyoró, méz, mákos tészta, marhaszelet… Az gyõz, aki
a legtöbb élelmiszert sorolja fel.
Természetesen ezt a játékot bármikor és bárhol játszhatjuk,
például azért, hogy lerövidítsünk vele egy hosszú autóutat,
vagy várakozás közben egy étteremben, hogy megjöjjön az
étvágyunk.

119
Szimatoljunk
Ez a játék alkalmas a tapintóérzék fejlesztésére. Kösse be a
gyerek szemét, majd adjon a kezébe élelmiszereket, amelyeket
meg kell neveznie: tészta, burgonya, körte, avokádó, földimo-
gyoró, hagyma… ? Természetesen az orrot is be lehet vonni a
játékba.

Torkoskodjunk
Készítsen elõ különféle kóstolófalatokat:
almadarabok – körtedarabok
szõlõ – datolya
nyers banán – aszalt banán – banánchips
mandula – mogyoró – dió – földimogyoró
sárgarépa – paprika – uborka
savanyú uborka – olívabogyó

A fantáziának nincsenek határai. Bármit elõvehet, amit ott-

hon talál. Fontos, hogy az egészet takarja le egy kendõvel,
hogy a gyerek ne láthassa, mit ad neki. A soron következõ
gyereknek mindig kössék be a szemét. Adjanak a szájába egy
falatot, és próbálja meg kitalálni, hogy mit eszik. Így haladja-
nak, amíg mindenki sorra kerül. A játék közben a gyerek ízle-
lõ érzéke fejlõdik.

120
A fû nem nõ gyorsabban,
ha húzzuk

Biztosan nagyon fontos és ésszerû, hogy fejlesszük az adottsá-

gokat, amelyek a gyermekben rejlenek. Manapság azonban
nem ritkaság, hogy az általános iskolások életében egy szabad
délután sincs, amit játékkal tölthetnének. Hétfõn talán a zene-
óra van napirenden, kedden a kosárlabda, szerdán a logopédia,
csütörtökön a festõiskola, pénteken pedig a lovaglás.
Természetesen ezek a dolgok szórakoztatóak, és az ember
gazdagodik azáltal, ha valamihez jól ért. Csakhogy amikor
zeneórára vagy színjátszó csoportba jelentkezünk, gondol-
nunk kell arra is, hogy otthon az iskolai házi feladatot is meg
kell még csinálni. Így alig marad szabadidõ, ami sokszor feles-
leges stresszhez vezet, és nem csak a gyerek számára. A szü-
lõk (legtöbbször az anyák) fuvarozzák a gyerekeiket egyik
foglalkozásról a másikra. Gyakran csak akkor adódik alkalom
komolyabb beszélgetésekre, amikor az autóban ülnek. Ilyen
zsúfolt ütemterv mellett a gyereknek nincs lehetõsége arra,
hogy lehiggadjon, ellazuljon és játsszon, hogy a tapasztalatait,
amelyek napközben összegyûltek, feldolgozhassa. Pedig a
gyerekeknek, akárcsak a szülõknek, kell, hogy legyen idejük
önmagukra. Idejük a gondolkodásra, a játszásra, az összebújás-
ra, a lármázásra, a pepecselésre, az olvasásra, a rajzolásra, vagy
egyszerûen csak a fejlõdésre. Ez az idõ fontos és jó dolog, a
legjobb, amit gyermekünknek útravalóul adhatunk.
Élni azt is jelenti, hogy szakítunk idõt egymásra, érdeklõ-
dünk a gyerek dolgai iránt és teret engedünk személyisége

121
kibontakozásának. Más szóval: figyelemmel kísérjük egyénisé-
ge kifejlõdését, és odafigyelünk az igényeire. A szülõknek
sokszor bizonyos elvárásaik vannak. Ezek részben tudatosak,
részben tudattalanok. A szülõk (illetve a nagyszülõk) gyakran
a saját vágyaikat, például a hivatásra vonatkozó megvalósítat-
lan álmaikat is elõszeretettel ruházzák át a gyerekekre.
A gyerekek pontosan érzik, ha a velük szemben támasztott
elvárásoknak nem tudnak megfelelni, mert a feltételezett
képességeknek nincsenek a birtokában. Félnek attól, hogy
valamit rosszul csinálnak, a szüleik csalódni fognak bennük,
ezért visszahúzódóvá válnak, elveszítik az önbizalmukat, s
blokkolják képességeiket. Közben talán alkalmatlannak érzik
magukat, nem néznek szembe saját szükségleteikkel, s bátor-
ságuk sincs azokat felvállalni vagy fesztelenül beszélni azokról.
Végül már csak kedveszegetten és frusztráltan ülnek a televí-
zió vagy a számítógép elõtt.
A szülõk általában a legjobbat akarják gyerekeiknek. Ha
rájönnek, hogy gyerekeik fejlõdése nem az elképzeléseik és az
elvárásaik szerinti irányban halad, akkor aggódni kezdenek a
jövõje miatt. A társadalmi nyomás és a rideg korszellem mind
jobb iskolai teljesítményre sarkall, és egyre magasabb követel-
ményeket támaszt a szakmai képzést illetõen, mivel „csak a
legjobb nyerhet”. Ha túl sokat aggódunk gyermekeink jövõje
miatt, akkor megfosztjuk magunkat attól, hogy együtt éljünk
velük a jelenben. Többnyire egy igen szerencsétlen ördögi
kör indul el a szülõi nyomás miatt, ami oda vezet, hogy a gye-
reknek egyre inkább elmegy a kedve mindentõl. Ilyen esetben
ajánlatos idejében felkeresni egy tanácsadót. A speciálisan
képzett családterapeuták és a kineziológusok hatékony segít-
séget nyújthatnak.

122
Mihez van a gyereknek tehetsége?
Hogy ne fajuljon idáig a dolog, tisztázza magában a követke-
zõket: mit várok el a gyermekemtõl? Mik az elvárásai a part-
neremnek? Ezek közül melyek a titkolt kívánságaink? Továb-
bi fontos kérdések: mivel töltené legszívesebben a gyerek a
szabadidejét? Tehetségfejlesztés ide vagy oda, a délutáni tevé-
kenységek okozzanak örömet és feleljenek meg a gyerek
adottságainak. Ha valaki dundi, ne kelljen a jégpályán kínlód-
nia csak azért, mert az édesanyjának az az álma, hogy jégtán-
cosnõ legyen. A focibajnok is jobban érzi magát a stadionban,
mint egy koncertteremben. Még ha nem is tudunk mit kezde-
ni gyermekünk érdeklõdésével, ahelyett, hogy csírájában elfoj-
tanánk, inkább segítsünk neki, hogy kibontakoztathassa. Le-
het, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy a futballozás remek
szabadidõs tevékenység lehet, de attól még megengedhetjük
gyermekünknek, hogy a szenvedélyének hódolhasson. Ha a
gyerek tehetsége rejtve marad, és olyasmivel kell foglalkoznia,
ami a képességeivel nem egyeztethetõ össze, akkor még a sza-
badideje is stresszes lesz. Amennyiben céltudatosan gondoz-
zuk gyermekünk tehetségét, elégedetté válhat és jó eredmé-
nyeket érhet el. Önbizalma és kitartása megerõsödik. Ha örö-
mét leli bizonyos tevékenységekben és boldog, ha sikeresen
megcsinál valamit, ez ösztönzõleg hat rá, minden érzékszerve
kinyílik, és a sikerei hatására még jobban vágyik a sikerre. Ezek
olyan képességek, amelyek fontosak gyermekünk jövõje szá-
mára.

Adottságok listája
Vessen egy pillantást az alábbi listára, és gondolkodjon el,
hogy mi az, ami gyermekének könnyen megy, és mi az, ami
inkább nehézséget jelent neki!

123
__ Szeret a gyerek mozogni?
__ Örömét leli a sportos kihívásokban?
__ Jó a labdaérzéke?
__ Szeret táncolni?
__ Jó a ritmusérzéke?
__ Érdekli a komolyzene?
__ Szeret saját kútfõbõl írni?
__ Gyakran játszik színházasdit?
__ Szívesen és könnyen tanul meg fejbõl dolgokat?
__ Kedveli a verseket?
__ Beszédes? Szeret mások elõtt beszélni?
__ Szívesen fest vagy rajzol?
__ Érdeklik a színek és a formák?
__ Jó a kézügyessége?
__ Élénk a képzelõereje?
__ Jó a technikai érzéke?
__ Érdekli a dolgok szerkezete?
__ Szívesen szerelget?
__ Szeret kísérletezgetni?
__ Szeret terveket készíteni?
__ Intuitív?
__ Kedveli az állatokat, gondoskodik róluk?

Játék
A játék hozzátartozik az ember természetéhez. Alapvetõ
szükségletünk, elválaszthatatlan része viselkedésünknek, hogy
magunkat kifejezzük, és ezt az igényt ki kell elégíteni. A játék
során a gyerek megismeri a világot: kideríti az összefüggése-
ket, felfedezi a környezetét, kapcsolatokra tesz szert, áthágja a
kijelölt határokat. Szellemi, motorikus, emocionális és szociá-
lis képességeit próbára teszi, erõsítgeti. A játékban tapasztala-

124
tokat szerezhet, mozgósíthatja kreativitását és könnyûszerrel
megoldásokat találhat a problémáira.
Vegyünk egy példát: egy gyerek az építõkockái között
üldögél, és belsõ szemeivel egy torony képét látja. Aztán
elkezdi egymásra rakosgatni a kockákat: egy kocka, két kocka,
három kocka. Az ötödik építõkockánál a torony meginog,
majd leomlik. Elölrõl kezdi az építést: egy kocka, két kocka…
Ezúttal nyolc kockát sikerül egymásra raknia, azonban ismét
összedõl az építménye. Megint elölrõl kezdi a játékot, míg
végül a torony elég magas nem lesz.
Az a gyerek, aki a múltban bizalmat élvezhetett, fáradhatat-
lanul gyakorol, amíg el nem éri a célját, közben pedig fantaszti-
kus tudásanyagra tesz szert, a fizikai alaptörvényektõl kezdve
(a nagy kockák jobban megtartják a kis kockákat, mint fordít-
va) a finom mozgásokon (a kockákat ujjheggyel kell egymásra
rakni) és a kéz-szem koordináción át (a kockáknak pontosan
kell illeszkedniük egymáshoz) az állhatatosságig (ha hamar
feladja, akkor soha nem éri el a célját). Amennyiben túl korán
beleavatkozunk a játékba, úgy fontos tapasztalatoktól fosztjuk
meg gyermekünket és elvesszük tõle a siker élményét. Néha
talán több idõ is eltelik, amíg eljut a tökéletes megoldásig. De
az érzés, hogy valamit egyedül hozott létre, csodálattal tölti el
és növeli az önbizalmát. Ha egy gyerek jól és kitartóan tud
játszani, akkor késõbb az iskolai feladatokon is nyugodtan és
figyelmesen fog dolgozni.
Tehát a játék nemcsak idõtöltés, hanem annál sokkal több,
mivel alapját képezi a késõbbi iskolai tanulásnak. Amíg a gye-
rek játszik, minden érzékszervét használja és edzi. Az elsõ
években az agyában végtelenül sok kapcsolódás jön létre és
ágazik szét. Minél több ösztönzést kap a gyerek, annál több
olyan kapcsolódás keletkezik, amelyeknek a jövõben hasznát

125
veheti. A szülõknek kötelességük bátorítani a gyereket: a leg-
fontosabb, hogy rendelkezésére bocsássák az életkorához illõ
játékszereket és elmagyarázzák neki, miként játsszon velük.
Lényeges, hogy hagyják kísérletezni, ne akarjanak többet és
mindent jobban tudni, mint õ. Csodálatos figyelni, ahogy egy
gyerek játék közben megoldja a problémáit. Ezáltal megtanul
bízni abban, amit tesz, és rájön, hogy az iskolai feladatokat
önállóan is meg tudja oldani.
A sikerélmények aktiválják a jutalompályákat az agyban,
ami a boldogság érzését kelti. Ezzel bezárul a kör, ugyanis a
gyerek így gondolkodik: „Ez jó volt, ezt még egyszer megcsi-
nálom.” Egy szó, mint száz, a tanulás egy természetes folya-
mat, mely örömet okoz, felkelti a kíváncsiságot, magabiztossá
és energikussá tesz.

Játék a természetben
A gyerekek még sokkal intenzívebben érzékelnek mindent,
mint a felnõttek. Bizonyos érzékszervi hatások mély nyomo-
kat hagynak bennük; néha még mi, felnõttek is átéljük újra a
gyermeki boldogságot, amikor a nagymama vasárnapi sütemé-
nyéhez hasonló illat csapja meg az orrunkat, vagy a nyár elsõ
szele végigsimogatja a fákat és gyengéden megérint minket.
Épp ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek sok idõt töltsenek
értelmes játékokkal, melyekben valamennyi érzékszervüket
tesztelhetik. Játék a friss levegõn, a homokkal, a talajjal, a víz-
zel, kunyhóépítés, bújócskázás: manapság ezek már nem is
olyan könnyen megvalósíthatók. Egyre több az autó és egyre
kevesebb a szabad terület, ahol játszani lehet. Ugyanakkor a
természetben való játszás a gyerek érzékszerveinek fejlõdésé-
hez és mozgékonyságuk kihasználásához nélkülözhetetlen.
Ezért ránk, felnõttekre hárul az a feladat, hogy ötleteket

126
adjunk a szabadidõ eltöltéséhez és a gyerekekkel kimenjünk a
természetbe. Az egész család számára izgalmakkal teli
kikapcsolódást jelenthet egy olyan délután, amikor a gyerekek
a pataknál játszanak, vagy tábort vernek az erdõben. A gyere-
keket általában egyáltalán nem kell noszogatni, hogy játssza-
nak, amíg a felnõttek pihennek. Közben a gyerek akaratlanul is
rengeteg érzékelési tapasztalatra tesz szert, amelyek mélyen
bevésõdnek: a fû puha a lába alatt, a patak hideg és kavicsos a
medre, a fenyõfák tûlevelei enyhén csiklandozzák, a fák kérge
érdes és fûszeres illatú, ropognak a gallyak, ahogy átfut rajtuk
és vigyáznia kell, hogy meg ne botoljon. Az összegyûjtött
faágakból tutajt építhet, a kéregbõl kishajót faraghat és
leúsztathatja a patakon.

Játék otthon
Otthon szintén számos lehetõség kínálkozik az érzékszervek
fejlesztésére. Manapság óriási kínálat van játékokból és akadnak
köztük olyanok, melyekrõl nehéz megmondani, hogy mire
valók… Ha a gyerekszobák tele vannak játékokkal, a gyerekek
gyakran azt sem tudják, hogy melyikkel játsszanak. „A keve-
sebb több” elve hasznos állásfoglalás lehet. Az a kevés játék,
melyekkel a gyerek évekig játszik, és amelyeket ki lehet egészí-
teni újabb részekkel, több örömet okoznak, mint a kisebbek
külön-külön. Egy baba vagy egy plüss állatka hosszú évekig
lehet a gyerek kedvence, egyfelõl azért, mert a gyerek számára
fontos, hogy magához szorítsa, vagy segítségére legyen az elal-
vásban, másfelõl pedig azért, hogy elmondhassa neki a bánatát,
és vigasztalást nyerjen általa. A kamaszok szobájában ugyane-
zek a játékok fejtámaszul szolgálnak az olvasáshoz. Amikor
játékokat vásárolunk, vegyük számításba a „rendrakási ténye-
zõ”-t. A rendrakás fontos része a játéknak, bár sokan nem ked-

127
velik. Kár, mert ebbõl is lehet tanulni. A tárgyakat csoportosí-
tani kell: mindegyik beleillik valamelyik dobozba, ennek itt a
helye, annak ott. Törvényszerûségek és szabályok segítik az
eligazodást, máskülönben nem találnánk meg a dolgokat.
Gyakran az elpakolás esténként komoly stressztényezõvé válik,
és nem ritkán veszekedés és fenyegetõzés zárja le. „Ha nem
teszed a helyére, elveszem! Akkor aztán megnézheted, hogy
mivel játszol!” Ennek ritkán van foganatja, a legtöbb gyerek
tovább feszíti a húrt, piszmog és olyan helyzet elé állít bennün-
ket, hogy kénytelenek legyünk valóra váltani fenyegetésünket,
holott talán egyáltalán nem is gondoltuk komolyan. Nagymér-
tékben megkönnyíthetjük a dolgunkat azzal, ha a rendrakást
beiktatjuk a játékba, méghozzá akkor, mikor a gyereknek még
elég energiája van hozzá. Mert a játék olyan, mint a munka:
felemészti az energiát. Épp ezért nagyon fontos, hogy mi fel-
nõttek érthetõen és határozottan kifejezésre juttassuk, hogy
mikor kell elkezdeni visszatenni a helyükre a játékokat, ahe-
lyett, hogy vitát kezdeményeznénk a gyerekkel, hogy ráér-e
holnap reggelig. A gyerekek kitûnõ érzékelõ antennákkal ren-
delkeznek, és ha nálunk, felnõtteknél a bizonytalanságnak akár
csak a legcsekélyebb jelét észlelik, akkor nyomban megpróbál-
nak kitérni a feladat elõl. Legyünk tehát következetesek:
adjunk rövid, érthetõ és követhetõ utasításokat, közben pedig
tartsunk a gyerekkel szemkontaktust, nehogy olyan kellemet-
len magatartásformákat vegyen fel, amelyeket késõbb nehéz
lesz kijavítani.
Ha több gyerek játszik egymással, akkor célszerû a feladato-
kat megosztani: Ádám szedi össze a kockákat, Marci rakja el az
állatokat, Anna pakolja el a kisautókat stb. Ennek a módszernek
az az elõnye, hogy mindenki tudja, mi a dolga, és áttekinthetõk
a feladatok. A gyerekeket sokszor agyonnyomja a rájuk váró

128
teendõk sokasága, ezért azt hiszik, hogy nem tudják azokat
elvégezni. Ha azonban a feladatok világosak, akkor könnyeb-
ben átláthatók. Mindemellett itt egy csoport munkájáról van
szó: aki nem vesz részt benne, az magára vonja társai haragját,
és az kellemetlen érzést okoz. Miután a munka befejezõdik, és
a szobában ismét rend van, mindenki elégedetten és örömmel
várhatja a másnapi játékot. Új ötletek születhetnek.
Ezek egytõl egyig olyan képességek, melyek már az óvodá-
ban segítenek, hogy a gyerek megtalálja a helyét a közösség-
ben, az iskolában pedig adottnak veszik a meglétüket. Azok a
gyerekek, akik megtanulják, miként hajthatnak végre egy fela-
datot, akkor is, ha erõt kell venniük magukon, a házi feladat
vonatkozásában lényegesebben terhelhetõbbek lesznek azok-
nál a gyerekeknél, akiknek a felnõttek mindent elnéznek, és
helyettük mindent megcsinálnak.

Egyszerû memóriajátékok
Ismerõs szituáció: gyermekeivel az étteremben, a váróterem-
ben, az autóban vagy a repülõgépen ülnek, és záporoznak a
kérdések: „Mennyit kell még várni? Mikor érünk már oda?
Mikor eszünk már?” A várakozás ideje néhány egyszerû játék-
kal remekül lerövidíthetõ, és közben az agy is felfrissül.
Ugyanis ezek a játékok fejlesztik a rövid és hosszú távú emlé-
kezetet, a vizuális emlékezést, az auditív rövid távú emlékeze-
tet, a beszéd és az összpontosítás képességét. Általánosságban
segítenek az agy területeinek összehangolásában. Azon túl,
hogy örömet okoznak önnek és gyermekeinek, lerövidítik a
várakozási idõt és még az agyat is edzik.

Agybombázó
Ez a játék szintén az „Ország, város” mintájára mûködik, azzal
a különbséggel, hogy itt a játékosok elõzõleg közösen

129
választanak egy témát, például: „állatok”. Az egyik játékos
hangosan kimondja az „a”-t, majd elkezdi magában sorolni las-
san az ábécé betûit. Egy másik játékos néhány másodperc
múlva azt mondja: „Stop.” Az elsõ játékos elárulja, hogy éppen
melyik betûnél tartott, például a „p”-nél. Ezután mindenkinek
olyan állatneveket kell mondani, amelyek „p” betûvel kezdõd-
nek: papagáj, párduc, puma, pingvin, pulyka, póni…
A témát a gyerekek tetszésük szerint váltogathatják. Minél
idõsebbek, annál igényesebb témákat találhatnak: híres embe-
rek, angol szavak, országok stb. Ismereteiket játszva mélyíthe-
tik el.

Igen-nem játék
Az „A” játékos egy tetszõleges, mindenki által ismert dologra
gondol, például egy elefántra. A „B” játékos kérdéseket tesz
fel A játékosnak, akinek csak „igen”-nel és „nem”-mel szabad
válaszolni. Például: „Emlõs állat?” – „Igen.” – „Európában él?”
– „Nem.” – Az elsõ „nem” után „C” játékos következik: „Egy
forró földrészen él?” – „Igen.” – „Növényevõ?” – „Igen.” –
„Csordában él?” – „Igen.” – „Nagyon nagy?” – Ez így megy
tovább, amíg ki nem találják a feladványt. A gyõztes jutalma
az, hogy a következõ körben õ találhatja ki a feladványt. Az
idõsebb gyerekek szeretnek híres emberekkel vagy mestersé-
gekkel játszani. Szintén nagyon mulatságos, ha rokon vagy
barát a megfejtés.

Bõröndbe pakolás
Ezt a régi játékot szinte mindenki ismeri. Az „A” játékos azt
mondja: „Bepakolok a bõröndömbe, és viszek magammal egy
esõkabátot.” „B” játékos elismétli, majd kiegészíti, amit hal-
lott: „Bepakolok a bõröndömbe, és viszek magammal egy esõ-

130
kabátot meg egy pár gumicsizmát.” A játék folytatásaként
mindenki hozzátesz valamit az elhangzottakhoz. Hány tárgy-
at tudnak megjegyezni a játékosok? A játékhoz lehet témát is
választani, például: „Egy sarkvidéki expedícióra indulok, és
viszek magammal egy jégcsákányt.” Mindent fel lehet sorolni,
amire egy ilyen utazáson szükség lehet: hócipõ, kesztyû,
meleg sál…

Az ország, ahol minden lehetséges

Ez a szójáték a fantáziát teszi próbára. Mindenki szabad fo-
lyást engedhet a gondolatainak… Az országban, ahol minden
lehetséges, vannak: majmok, akik kártyáznak, kutyák, akik rol-
lereznek, tanárok, akik nem adnak fel leckét, halak, akik eser-
nyõvel járnak, csillagok, melyek jóéjt-puszit adnak, autók,
melyek átrepülnek a közlekedési dugón… Ki-ki bátran sza-
badjára engedheti a képzeletét – a felnõttek gyakran ámulva
hallgatják, hogy mennyi minden lehetséges a gyerekfejekben.

Ujj-játék a kistestvérnek
Az alábbi játék segít a beszédközpont és a finommozgás élén-
kítésében, valamint a bal és a jobb agyfélteke, és ezáltal a két
testfél, továbbá a szemek és a kezek összehangolásában:
A gyerek mindkét kezén rajzol egy macskafejet a középsõ
ujja hegyére. A többi ujj legyen a macska négy lába. Miközben
a gyerek az itt látható versikét mondja, a ritmusnak megfele-
lõen „táncoltatja” az ujjait:

Van nekem két szép, aranyos kismacskám,

mind a kettõ kétszínû a mancsán,
az egyik fehér, a másik fekete,
így surrannak halkan konyhába és kertbe.
Miau, miau, miau!

131
 Ha jön az éhség, egyikük sem lusta,
tálkájukhoz futnak nyivákolva.
Mikor jókora garnélákat kapnak,
jóízûen rögtön bele is harapnak.
Miau, miau, miau!

Ha jóllaknak, utána csendben vannak,

a macskafán elnyújtóznak,
szemeiket becsukják álmosan,
jaj de jó, végre nyugalom van.
Miau, miau, miau!

Mikor aztán újból felocsúdnak,

kergetõznek a házban naphosszat.
Órákig játszanak, zsákmányra vadásznak
ó, jaj! A porcelánok veszélyben vannak.
Miau, miau, miau!

Ha a tombolást elunják,
a díványra jönnek hozzám,
Félix a vállamra pattan,
mert ott neki jó meleg van.
Oszkár az ölembe ugrik,
s a dorombolás elkezdõdik.
Miau, miau, miau!

Éjfél körül ismét csend van,

fekszenek a ládájukban,
édesen alszanak, mint ahogy máskor,
reggelig fel sem ébrednek álmukból.
Miau, miau, miau!

132
Tanácsok a hatékony bánásmódhoz
• Ismerje fel gyermeke jó tulajdonságait, és gyermeke figyel-
mét is hívja fel rájuk, dicsérje meg. Idõrõl idõre erõsítse
meg, hogy elfogadja olyannak, amilyen. Magyarázza el
neki, hogy bármit tesz, szeretni fogja. Éreztesse vele, hogy
néha a viselkedését nem, de õt magát kedveli.
• Minden ember másként gondolkodik. Ez alól az ön gyer-
meke sem kivétel. Amit ön helyesnek tart, az nem biztos,
hogy gyermeke számára is elfogadható, mivel õ egy önálló
lény, akinek mások a vágyai és az álmai, mint önnek.
• Tanuljon gyermekétõl, ahogyan õ is tanul öntõl. Nézze
egyszer a világot gyerekszemmel. Csodálkozzon rá sokfé-
leségére, színességére és izgalmasságára.
• Tanítson meg gyermekének mindent olyan játékosan,
amennyire csak lehet.
• Vegye a gyereknevelést könnyedén. Kérdezze meg önma-
gától: amit a gyerekemmel kapcsolatban kifogásolok, az
egy év múlva ugyanilyen fontos lesz? Öt vagy tíz év múlva
fogok még erre gondolni?
• Ha a gyerek hibát követ el vagy rosszul viselkedik, mert
jelenleg blokkolt, nem érzi jól magát a bõrében. Mégis ez
az lehetõ legjobb viselkedés, amire ebben a helyzetben
képes. Induljon ki abból, hogy nem szántszándékkal ren-
detlenkedik az iskolában és nem akarattal hibázik. Azon
fáradozik, hogy minden helyzetben a legjobbat hozza ki
magából.

133
Mit tehet egy szülõ
önmagáért?

Iktassunk be néha egy kis lazítást

Elismerem, hogy a gyereknevelés néha eléggé megerõltetõ
feladat. Egy német családra átlagosan 1,3 gyerek jut. Ritka az
olyan család, ahol kettõnél több gyerek van. Az anyagi ráfor-
dítás, ha a felsõfokú tanulmányokat is figyelembe vesszük,
körülbelül 300.000 euróra rúg. Emiatt a legtöbb családban
mind a két szülõnek dolgozni kell. Sok anya számára ez kettõs
terhet jelent. Manapság magától értetõdõ, hogy apákat is
láthatunk a játszótereken, az iskolai vagy óvodai várószobák-
ban, vagy a szülõi értekezleteken. Ennek ellenére elsõsorban
még mindig az anyákra hárul a nevelés oroszlánrésze. Néha
valóságos logisztikai mestermunka, amit egy anya naponta
mûvel: a gyerekeket iskolába vagy óvodába viszi, egész déle-
lõtt elmélyülten ül a munkája mellett, a kollégáival elmenõben
vált néhány szót, teljesíti fõnöke különleges kívánságait, sietve
vásárol ezt-azt, ebédet fõz, megtervezi a délutánt, segít a gye-
rekeinek a házi feladat megírásában, szükség esetén különórá-
ra szállítja, majd hazaviszi õket, közben elvégzi a házimunkát
és vacsorát készít. Esténként gyakran több tennivalója is van,
mint a házimunka. Nem csoda, hogy az anyák néha kimerült-
nek érzik magukat és pattanásig feszülnek az idegeik. Annak
az anyának, aki állandó stressznek van kitéve, nehezére esik,
hogy örömmel kövesse figyelemmel gyermeke fejlõdését.
Számukra minden nap megterhelõ, minimálisra csökken ben-
nük az életszeretet, míg végül már csak vegetálnak.

135
 Ennek nem kell így lennie. Mindennap szakítson egy kis
idõt magára! Engedélyezzen magának naponta többször egy
kis pihenõt, amikor néhány percig lazíthat. Minden rövid szü-
nettel tesz valamit önmagáért, az egészségéért, és végül a csa-
ládjáért. Képtelenség egyfolytában teljes gõzzel ténykedni
anélkül, hogy valamilyen károsodást ne szenvedne. Semmi
kivetnivaló nincs abban, ha mint anya és házastárs idõt igé-
nyel a maga számára. Az ön életében ön a legfontosabb ember,
és csakis ön tartozik felelõsséggel azért, hogy önnek jó dolga
van-e. Tartson tehát többször szünetet naponta, lélegezzen
fel, érezze jól magát.

Kevesebb bosszúság
kevesebb aggódás
kevesebb fejtörés.
Több szeretet
több nevetés
több élet
több élni hagyás.

Gyûjtsük a boldog pillanatokat, és merítsünk erõt

belõlük
El kell érnünk, hogy a kis lazító szüneteket úgy csempésszük
be mindennapjainkba, hogy kedvelt szokásunkká váljanak, és
soha többé ne tudjunk lemondani róluk. Az idõ-problémát szí-
vesen említjük kifogásként. De hát – kezeket a szívre – egy kis
idõ mindig marad arra, amit igazán akarunk. A nap folyamán
bõségesen adódik lehetõség arra, hogy kisebb szüneteket
iktassunk be, és lehiggadjunk egy kicsit: engedjük szabadjára
gondolatainkat, elevenítsük fel érzéseinket, engedjük át
magunkat az érzékeinknek…

136
 Ha az alábbi pihenési utasításokat következetesen betartja,
akkor egykettõre megállapíthatja, hogy jobban van, és sokkal
több az energiája.
• napközben kortyolgasson el egy csésze teát
• élvezze a napsugarakat az arcán
• táncolva menjen végig a lakáson
• figyelje a fákat, ahogy hajladoznak a szélben
• a zuhany meleg vize alatt élvezze a dörzsöléses masszázst
• kényeztesse lábait egy élénkítõ masszázzsal
• fogyasszon el jóízûen egy zamatos gyümölcsöt
• hallgassa meg egyik kedvenc zeneszámát
• szeretgesse meg a macskát.

Éljen át hasonló élvezetes pillanatokat, amilyen gyakran

csak lehet. Ha tudatosan törekszik arra, hogy idõnként megpi-
henjen, háborgó gondolatait lecsillapítsa és átadja magát érzé-
seinek, akkor tulajdonképpen természetes úton vezeti le a
stresszét. Minél gyakrabban iktat be egy-egy rövid kikapcso-
lódást, szervezete annál gyorsabban vált át feszültségmentes
állapotra, mely balzsamként hat testre és lélekre egyaránt. A
légzése nyugodtabb lesz, pulzusa és szívfrekvenciája csökken.
Az izmai ellazulnak, a teste energiával töltõdik fel és a jóked-
ve másokra is átragad. Ne feledje, hogy némi mozgás és egy
pohár víz frissítõen hat, hatása pedig kíméletesebb és hosz-
szabb, mint egy csésze kávéé. Ha több ideje is van, mint né-
hány perc, akkor végezzen el egy-két tanuláskönnyítõ gyakor-
latot. Ezek a gyakorlatok nemcsak gyermeke tanulási problé-
máit küszöbölik ki, hanem abban is segítenek, hogy ön energi-
ával töltõdjön fel és oldódjon a feszültség a testében. A követ-
kezõ gyakorlatok közül is kipróbálhat egyet.

137
Töltekezzünk fel energiával
Keresse meg a lakásban a kedvenc helyét, és ha nem egyedül
tartózkodik otthon, kérje meg családja tagjait, hogy öt-tíz per-
cig ne zavarják.
Álljon csípõszélességû terpeszben, a térdeit kissé hajlítsa
be. A lábait szilárdan támassza meg a talajon úgy, mintha gyö-
keret akarna ereszteni. A karjait lógassa lazán a teste mellett, a
könyökét enyhén hajlítsa be. Nézzen a távolba, összpontosít-
sa figyelmét a be- és a kilégzésre. Amíg lassan és mélyen be-
szívja a levegõt, a karját elülsõ tartásban lassan emelje fel, és
közben kövesse a tekintetével. Nyújtózkodjon felfelé, ameny-
nyire csak tud, de vigyázzon, hogy a térde és a könyöke eny-
hén behajlítva maradjon. Ezután fújja ki a levegõt, és lassan
engedje le a karját. A tekintetével közben ismét kövesse a
kezét. Megint vegyen egy nagy levegõt, és emelje fel a karját.
Kilégzéskor csak a bal karját engedje le lassan teste bal olda-
lán, a jobb karját tartsa a magasban. A felsõtestét és a fejét
döntse balra úgy, hogy közben a jobb testfele enyhén megfe-
szüljön. Lélegezzen be, és a bal karját újból emelje fel.
Végezze el a gyakorlatot a jobb karjával is. Fújja ki a levegõt,
és engedje le mindkét karját. Befejezésül ismét emelje fel, majd
kilégzéskor engedje le mind a két karját. Álljon lazán, és léle-
gezzen mélyen be és ki. Ismételje a gyakorlatot olyan gyakran,
ahogy a kedve tartja.
A gyakorlat hatására jelentõsen javul az agy oxigénellátása,
felpezsdül a vérkeringés, aktiválódik a két agyfélteke, kiegyen-
lítõ folyamatok indulnak el és csökken a stressz. Könnyebb
lesz az összpontosítás, összeszedettebbé válunk. Természete-
sen ez a gyakorlat gyerekek számára is ajánlható.
Bizonyos helyzetekben, például amikor éppen nagyon
zaklatott, a gyakorlat hatását fokozhatja egy kis fantáziauta-

138
zással: képzeljen el, hogy ön egy nagy, erõs fa, amelynek a
hosszú gyökerei mélyen lenyúlnak a földbe, és biztos támaszt
nyújtanak önnek. Körös-körül ítéletidõ tombol. Szél és esõ
tépázza az ágakat és szaggatja a leveleket. Bár az ön ágai ide-
oda hajlonganak, de a lábai olyan erõsen gyökereznek a föld-
ben, hogy semmi sem mozdíthatja el. Egy idõ után elül a
vihar, lecsendesedik az esõ, a nap kitekint a felhõk közül, és
ön élvezi a lágy szellõt.

Energia-feltöltõdés

139
Stressz ki — életerõ be
Holtfáradtan jön haza a munkából és nincs elég ideje arra, hogy
felkészüljön a gyerekek hazaérkezésére és a délutáni program-
ra? Nagyon megerõltetõ volt a délelõtt, és vitába keveredett a
kollégáival? Összekülönbözött a párjával, és tiszta fejre van
szüksége, hogy tisztázza a helyzetet? Akkor épp ez a gyakor-
lat kell most önnek. Ez lényegében az „Energia-kiegyenlítõ 2.”
gyakorlatnak felel meg (lásd 90. oldal), de hozzáigazítottuk az
ön igényeihez. 5 vagy 10 percet szánjon rá.

1. rész
Üljön le egy kényelmes székre, és dõljön hátra. A bal bokájával
keresztezze a jobbot, majd csússzon elõrébb a széken úgy,
hogy egy kicsit ferde testhelyzetbe kerüljön. A combjait lazít-
sa el, a jobb lába érjen a talajhoz. Most a két tenyerét fordítsa
kifelé, a karjait keresztezze, a kezeit kulcsolja össze és helyez-
ze lazán az ölébe. A nyelve hegyével érintse meg szájpadlásá-
nak a felsõ fogsora mögötti részét, és lélegezzen tudatosan be
és ki. Figyelje, ahogy a levegõ a hasába ér, majd egy rövid ideig
tartsa bent és engedje ki hosszan. Ezután gondoljon a lábára. A
vese meridián 1-es akupunktúrás pontja a talpközépen találha-
tó. Képzelje el, hogy ezen a ponton kinyílik egy kiskapu, me-
lyen keresztül az összes bosszúsága elpárolog. De még ezt
megelõzõen idézze emlékezetébe azokat a gondolatokat,
melyek nyugtalanítják, és vegyen sorra minden bántó személyt,
helyzetet és szót. Gondolkodjon el a bosszúságán is, mely azért
keletkezett, mert ön képtelen volt arra, hogy a problémáival
megfelelõen bánjon. Élje át újra a haragját, a félelmét, a csaló-
dását, az érzelmeket, melyeket tapasztalt. Most pedig képzelje
el, hogy a nyomasztó érzések lassan kifolynak a testébõl, átha-
ladnak a bûvös kiskapun és eltûnnek a föld mélyében. Ha

140
biztos abban, hogy az összes kellemetlenséget elnyelte a föld,
akkor csukja be ismét a kiskaput. Karjait és lábait vegye szét a
keresztezõ tartásból, és még egyszer lélegezzen egy mélyet.
2. rész
Üljön egyenes háttal a széken. A lábait helyezze egymás mellé
a talajra. Kezeit engedje le kényelmesen az ölébe, ujjhegyeit
érintse lazán össze. Egyenletesen lélegezzen mélyeket. Most
pedig irányítsa figyelmét feje középsõ pontjára. Mindkét kezé-
vel simítsa végig a fülét felfelé úgy, hogy a kezei a feje tetején
találkozzanak. Itt van a kormányzó csatorna – a kineziológiai
protokoll szerint Irányító meridián – 20-as akupunktúrás pont-
ja. Képzelje el, hogy ezt a pontot is megnyitja, és a jó ötletek,
amelyek segítségével a problémáit megoldhatja, maguktól
belefolynak a fejébe.
Miután levetettük magunkról a stresszt, már nem esik nehe-
zünkre nyugodtan és lazán viszonyulni a problémánkhoz.
Képzelje el azt a testtartást, arckifejezést, mozdulatokat és
hangszínt, amely akkor jellemzi önt, amikor higgadtan közelíti
meg a helyzetet. Nyíljon ki az inspiráló gondolatok elõtt. Ha
már elegendõ hasznos ötlettel töltötte fel magát, akkor zárja be
ismét a kiskaput, és lélegezzen még egyszer egy mélyet.
A gyakorlat révén stabilizálhatja energiarendszerét.
Légzése egyenletesebb lesz, pulzusa és szívverése rendezõdik.
Izmai ellazulnak, sejtjeinek oxigénellátása javul. Agyában foko-
zódik a vérkeringés, alkalmassá válik új gondolatok befogadá-
sára. Erre a gyakorlatra is érvényes, hogy minél többször
végzi, annál gyorsabban távozik testébõl a feszültség.

Nevessünk
Tudta, hogy a gyerekek naponta 400-szor nevetnek vagy
mosolyognak, szemben a felnõttekkel, akik csak 15-ször? A

141
kutatók rájöttek, hogy nem számít, hogy van-e kedvünk
nevetni, vagy csak úgy teszünk, mintha. Az agy mindkét eset-
ben nagy mennyiségû hírvivõanyagot bocsát ki, melyek hatá-
sára jó kedvünk lesz. Nevetés közben 300 izmunk aktivizáló-
dik. „A nevetés egészséges!” – hangzik a régi mondás. További
elõnyei, hogy örömet okoz és megkönnyebbülést hoz.
Mindenkori gondjaink kevésbé nyomasztóak, ha nevetni
tudunk rajtuk (még ha ehhez egy kissé erõt is kell vennünk
magunkon).
Pillanatnyilag nincs min nevetnie, és nincs a közelében
senki, aki mosolyra deríthetné egy jó viccel? Akkor segítsen
magán: egyszerûen kezdjen el hangosan nevetni – „Hahahaha-
ha!” Ez leginkább akkor sikerül, ha nem figyeli senki. Így köny-
nyebben felszabadulhat a gátlásai alól, és hamarabb kitör önbõl
a nevetés. Néha az autóban ez egészen jól megy, és talán a
közlekedési lámpánál sikerül egy másik autóst is mosolyra
fakasztania. Könnyebben jön a mosoly, ha egy vidám filmet néz
videón, vagy ha kölcsönvesz gyermekeitõl néhány képregényt.
A fotóalbum lapozgatása közben is sikerülhet az arcára csalo-
gatnia legalább egy halvány mosolyt. Tegyen a kesztyûtartóba
egy szappanbuborék-fújót, és ha legközelebb dugóba kerül,
egy-két színes buborék megmentheti a rosszkedvtõl. Kutassa
fel az önben élõ gyermeket: lepje meg családja tagjait azzal,
hogy az ajtóban bohócorral és -parókában fogadja õket és
biztos, hogy nevetés lesz belõle, vagy indítványozza, hogy kéz-
zel egyék a spagettit.

A varázsige
Ezt a gyakorlatot dr. John Diamond kineziológusnak köszön-
hetjük. Bármikor végezhetjük, gyorsan és rövid idõ alatt
mûködik, és különösen hatékony olyan kihívások esetén, mint

142
például egy interjú a megpályázott munkahelyen, egy elõadás
vagy egy vizsga.
Egyik kezének ujjhegyeit érintse össze, és ütögesse meg
velük enyhén mellcsontjának közepét. Szívja be mélyen a leve-
gõt, majd fújja ki, és közben mondja azt lehetõleg hangosan,
hogy: „Szeretek, remélek, bízom, õszinte és bátor vagyok.”
Ütögesse folyamatosan a mellcsontját, és közben legalább
háromszor ismételje el az iménti mondatot.

Mudrák szülõk és gyerekek számára15

A mudrák eredeti származási helye India. Ha megnézzük,
hogy az indiaiak hogyan ábrázolták az isteneket, akkor láthat-
juk, hogy az istenek az ujjaikat és a kezeiket jellegzetes módon
érintették össze vagy tartották. Más népek is alkalmaznak
mudrákat rituális táncaikban, önmaguk gyógyításához, meditá-
ciójukban illetve harcmûvészetükben. A keresztény szentké-
peken szintén megfigyelhetõk sajátos ujjtartások.
Az ázsiai természetgyógyászok már évszázadok óta dol-
goznak a mudrákkal, ugyanis az ujjaknál kezdõdnek és végzõd-
nek a meridiánoknak nevezett energiapályák. A hagyományos
kínai orvoslás szerint egész testünket behálózzák a létünk
fenntartásához szükséges energiát áramoltató meridiánok.
Ujjaink hegyének vagy kezünk bizonyos pontjainak megérin-
tésével a meridiánok fokozottabb mûködésbe hozhatók.
A mudrák alkalmazásával hozzásegítjük szervezetünket
ahhoz, hogy fizikai és lelki terheitõl megszabadulva energetikai
szempontból harmonikussá váljon. A tanulás esetében ez azt
jelenti, hogy a mudráknak köszönhetõen az agy aktivitása javul,

15 A
kineziológia egyik ágának protokolljában sem használják ebben a formában a
mudrákat.

143
az energiaegyenlõtlenségek (hiperaktivitás, lustaság) kiegyenlí-
tõdnek, a feszültség megszûnik és erõsödik a személyiség.
A mudrák egyszerû és praktikus kéziszerszámok, mert bár-
hol könnyûszerrel kivitelezhetõk, hiszen a kezünk mindenütt
velünk van. A mudrákra elég néhány percet szánnunk, illetve a-
mennyi éppen lehetséges. Célszerû iskolába menés vagy a házi
feladat elkezdése elõtt végezni. A legtöbb mudrát viszonylag
feltûnés nélkül lehet gyakorolni, és szinte minden esetben elég
csak az egyik kezet használni, így a gyerek a tanítási órán,
vizsgák vagy diktálás közben is csinálhatja.
Itt is ügyelni kell arra, hogy a lábszárak ne keresztezzék
egymást, és a lábfejek egymással párhuzamosan helyezkedje-
nek el a talajon. A mély és oldott (hasi) be- és (szájon át törté-
nõ) kilégzés erõsítheti a mudrák hatását.

Hakini-mudra
Ha koncentrálnunk kell, ha szeretnénk, hogy valami eszünkbe
jusson, ha alkotni akarunk, vagy meg akarjuk jegyezni, amit
olvasunk, akkor segítségünkre lesz ez a mudra:
Kezeink ujjhegyeit érintsük össze.

Hakini-mudra

144
 Pran-mudra

Pran-mudra
Ez a mudra segít, ha idegesek vagyunk, ha jobban akarunk
látni, ha tiszta fejre vagy meggyõzõerõre van szükségünk, illet-
ve, ha fejleszteni szeretnénk kitartásunkat és önbizalmunkat.
A Pran-mudrát gyakorolhat-
juk egy kézzel, de két kézzel
hatékonyabb. Érintsük össze a
kisujj, a gyûrûsujj és a hüvelykujj
hegyét. A mutató- és a közép-
sõujj lehetõleg maradjon kiny-
újtva.

Shunya-mudra
Ez a mudra mindig segít, ha fon-
tos, hogy jól halljunk, például az
iskolai órán, egy elõadáson vagy
egy eszmecsere alkalmával.
A középsõ ujjunkkal érintsük
meg a hüvelykujj-párnát, majd a
hüvelykujjunkat helyezzük a kö- Shunya-mudra

145
 zépsõujjunkra, és kissé nyomjuk
meg vele. A másik három ujjun-
kat amennyire tudjuk, feszítsük
hátra. Ezt a mudrát is tanácsos
mind a két kézzel elvégezni.

Prithivi-mudra
Stresszes idõszakokban ez a
mudra feltûnés nélkül kivitelez-
hetõ, legyen szó dolgozatírásról
vagy tollbamondásról, egy elõa-
dás megtartásáról vagy a fogor-
vosi székbe ülésrõl. Akkor alkal-
mazzuk, amikor elveszítjük
belsõ tartásunkat, ha maga-
biztosságra, stabilitásra és önbi-
Prithivi-mudra
zalomra van szükségünk.
Az egyik kezünk hüvelyk- és a gyûrûsujjának hegyét érint-
sük össze. A többi ujjunkat nyújtsuk ki. Ha mind a két kezünk
szabad, akkor végezzük el a gyakorlatot a másik kezünkkel is.

Kalesvara-mudra
Ha a fejünkben kavarognak a gondolatok, vagy elhatalmasod-
nak rajtunk az érzelmeink, és már képtelenek vagyunk higgad-
tan gondolkodni, akkor ez a mudra segít. De akkor is végez-
hetjük, amikor emlékezõ és koncentrációs képességünk javítá-
sa a célunk.
Középsõ- és hüvelykujjunk hegyeit érintsük össze, majd
tegyük ezt mutatóujjunk második ujjperceivel is. Gyûrûs- és
kisujjainkat lógassuk lazán lefelé.

146
 Kalesvara-mudra

Bach-virágok
A természet e kis teremtményeinek segítõ hatását a múlt szá-
zad 30-as éveiben dr. Edward Bach fedezte fel. Ez az angol
orvos évekig tartó elmélyült kutatás után rájött, hogy a külön-
féle növények energiarezgései hatással vannak az ember teste,
lelke és szelleme által alkotott rendszerre. A Bach-virágoknak
számos elõnyös tulajdonságuk van, például gondoskodnak a
harmóniáról, a szellemi frissességrõl, a tudásvágyról, a bátor-
ságról, a beleérzõ képességrõl, a felelõsségtudatról, hogy csak
néhányat említsünk.
A 38 féle virág bõséges választékából azokat az esszenciá-
kat választottuk ki, amelyek különösen a tanulásra és a figye-
lemre hatnak.

Cseresznyeszilva (cherry plum)

A Bach-virágok közül cseresznyeszilva a jó választás, ha gyer-
meke nyugtalan lelkû, hajlamos a kontrollálatlan dühkitörése-

147
kre, erõszakos és képtelen lehiggadni. Vannak gyerekek, akik
erre az állapotra dadogással, ágybavizeléssel vagy körömrágás-
sal reagálnak.

Fehér vadgesztenye (chestnut bud)

A fehér vadgesztenye rügye segíthet, ha a gyerek egyre-másra
követi el ugyanazokat a hibákat, mert egyszerûen nem tanul a
tapasztalataiból. Azok a gyerekek, akiknek erre a Bach-virág-
fajtára van szükségük, gyakran szétszórtak és figyelmetlenek:
mindenütt ottfelejtik a kesztyûjüket, mindent elveszítenek,
rendszeresen megfeledkeznek a tízóraijukról, ugyanazokat a
szavakat újra és újra hibásan írják le, nem tudnak összpontosí-
tani.

Erdei iszalag (clematis)

A fehér erdei iszalag akkor javallott, ha a gyerek egy érzékeny
ábrándozó, aki imád magányos fantáziáiban légvárakat építeni.
Élénk képzelõerõvel rendelkezik, kreatív, de gondot jelente-
nek számára a gyakorlati tennivalók, és motiválatlannak látszik,
ha az iskoláról és a tanulásról van szó.

Szilfa (elm)
A szilfára van szüksége a gyereknek, ha kedvetlen és nem bízik
önmagában, vagy ha úgy érzi, hogy a feladatok túlságosan
nehezek.

Õszi tárnics (gentian)

Az õszi tárnics akkor segíthet, amikor a gyereknek kevés az
akaratereje és a kitartása, amikor borúlátó és azt hiszi, hogy a
legközelebbi dolgozatra is egyest kap. A kudarcoktól hamar
elkedvetlenedik, és mivel nincs önbizalma, ezért egykettõre
feladja a harcot.

148
Jerikói lonc (honeysuckle)
A jerikói lonc levele azoknak a gyerekeknek való, akik túlságo-
san a múltban élnek, és negatív tapasztalataikat egyszerûen
nem tudják elengedni. Ezek a gyerekek ellenszegülnek a válto-
zásoknak, és megviseli õket, ha az óvodából az iskolába, illet-
ve az általános iskola elvégzése után továbbtanulás céljából
egy másik iskolába kerülnek.

Gyertyán (hornbeam)
A gyertyán ajánlott, ha a gyerek gyakran érzi magát kedvetlen-
nek, ha reggelenként kialvatlanul ébred, és rosszkedvûen bal-
lag az iskolába, délutánonként pedig fáradtan és motiválatlanul
ül a házi feladat mellett.

Nebáncsvirág (impatiens)
A nebáncsvirágot javasoljuk, ha a gyerek kis szeleburdi, és
türelmetlensége miatt elhamarkodva hoz döntéseket, illetve
kapkodásból sok hibát ejt.

Vörösfenyõ (larch)
A vörösfenyõ gyógyszerként hat, ha a gyerek kisebbrendûnek
tartja magát, és nincs bátorsága semmihez, mert fél a megszé-
gyenüléstõl.

Olajfa (olive)
Az olajfa ajánlott, ha a gyerek kimerült, ha hiányzik belõle a
motiváció és az állhatatosság, például egy hosszú betegség
után vagy tartós túlterheltség esetén.

Szikárka (scleranthus)
Az egynyári szikárka a megfelelõ virág, ha a gyerek szeszélyes
és kiegyensúlyozatlan, és folyton túlzásokba esik. Ez kihat a

149
kedélyállapotára – ujjongó/levert –, de a fizikumára is – szé-
krekedés/hasmenés, láz/alacsony testhõmérseklet. Ezek a gye-
rekek képtelenek egy dologra figyelni és meggondolatlanok.

Szelídgesztenye (sweet chestnut)

A szelídgesztenye való a gyereknek, ha problémát jelent szá-
mára alkalmazkodni egy új helyzethez, például amikor óvodá-
ból iskolába megy, iskolát vált, a szülei elválnak vagy megvál-
tozik a lakóhelye.

Mind a 38 Bach-virág recept nélkül kapható, gyógy-

központokban és bioboltokban beszerezhetõk. Magyarorszá-
gon is elõszeretettel használjáka kineziológusok az esszenciá-
kat. A virágok szedhetõk szájon keresztül, kenhetõk a halán-
tékra, a csukló verõerére, a kézre és a lábra, alkalmasak fürdés-
re és szórófejes flakonból test, ruha és lakás befújására.

150
Irodalomjegyzék

Baureis, Helga: Spielend leicht lernen mit Ines und Oli. Aurum,
Bielefeld 1996.
Baureis, Helga/ Guillot, Françoise: Yin und Yang in Harmonie.
Aurum, Bielefeld 1999.
Blome, Götz: Das neue Bach-Blüten-Buch. VAK, Freiburg 2004
Csíkszentmihályi, Mihály: Flow. Az áramlat: A tökéletes élmény
pszichológiája. Akadémiai Kiadó Rt., Budapest 2001.
Dennison, Paul E. és Gail: Észkerékkapcsoló: Az edukinesztetika
alapjai. Agykontroll Kft., Budapest 1992.
Diamond, John: Der Körper lügt nicht. VAK, Freiburg 2001.
Eliot, Lise: Was geht da drinnen vor? Die Gehirnentwicklung in
den ersten fünf Lebensjahren. Berlin Verlag, Berlin 2002.
Hannaford, Carla: Bewegung – das Tor zum Lernen. VAK,
Freiburg 1997.
Hirschi, Gertrud: Mudrák. Az ujjak jógája. Bioenergetic Kft.,
Budapest 2002.
Hüther, Gerald: Wie aus Stress Gefühle werden. Vandenhoeck &
Ruprecht, Göttingen 1998.
Keding, Christa: Gesund durch analytische Kinesiologie.
Der Muskeltest als Brücke zu ganzheitlicher Heilung. Oesch/
Jopp, Zürich, 6. Aufl. 2005.
Keding, Christa: Gesund durch psychologische Kinesiologie. Die
Kraft der Psyche als Tür zur Heilung. Oesch/Jopp, Zürich, 5.
Aufl. 2003.

151
Koneberg, Ludwig/ Förder, Gabriele: Kinesiologie für Kinder. Gräfe
und Unzer, München 2004.
Königs, Peter: Kokosfett. VAK, Freiburg 2003
Krebs, Charles T. / Brown, Jenny: Lernsprünge. VAK, Freiburg 2004.
Lachner, Eva: Kinder können Zähne zeigen. Einfach und spiele-
risch: Zähneputzen, Zahnprophylaxe, Zahnschutz kindge-
recht. Ein Ratgeber für Eltern. Oesch/Jopp, Zürich 2005.
Leibold, Gerhard: Ich bin, was ich denke. Vom Das bringt doch
nichts zum Ich will es wissen! Besser und gesünder leben durch
positives Denken. Oesch, Zürich 2005.
Matthews, Andrew: So geht’s dir gut. VAK, Freiburg 2002.
Mäder, Bé: Vitamine, Mineralstoffe, Enzyme & Co. Knaur,
München 1997.
Nitsch, Cornelia/Hüther, Gerald: Kinder gezielt fördern. Gräfe und
Unzer, München 2004.
Oberbeil, Klaus: Vitaminnal frissen, fürgén, egészségesen.
Magyar Könyvklub Rt., Budapest 1997.
O'Connor Joseph/Seymour, John: NLP. Bioenergetic Kft., Piliscsaba
1996.
Ornstein, Robert/Thompson, Richard E: Unser Gehirn: Das lebendi-
ge Labyrinth. Rowohlt, Reinbek 1993.
Promislow, Sharon: Startklar für volle Leistung. VAK, Freiburg
2000.
Scheffer, Mechthild: Bach-Blütentherapie. Heyne, München 2001
Trepel, Martin: Neuroanatomie – Struktur und Funktion. Urban
& Fischer, München 2003.
Vester, Frederic: Denken, Lernen, Vergessen. Deutscher
Taschenbuch Verlag, München 1998.
Gehirn und Nervensystem, Spektrum der Wissenschaft. Heidelberg
1988.

152
Köszönetnyilvánítás

Hálával tartozom férjemnek, Andreas Sibernek (türelmedért,

megértésedért és támogatásodért) és gyermekeimnek: Valen-
tinnek, Maxnak és Marlonnak (mindazért, amit tanultam tõle-
tek), tanáraimnak, Charles T. Krebsnek, Hugo Tobarnak és
Alfred Schatznak (csodálatos munkátokért, amit nyújtotta-
tok), Katharina Brockmann-nak (segítségedet az aggyal
kapcsolatosan), Monika Ruhének (megértõ füledért és segítõ
kezedért), Nina Sibernek (a fotóért), Ida Zintelnek („Az or-
szág, ahol minden lehetséges” játék ötletéért), Tizian
Erlemann-nak (az agyház rajzáért), Klaus Rentdorffnak (kriti-
kus megjegyzéseidért), Helga Baureisnak (bizalmadért).

Claudia Wagenmann

Hálával tartozom barátomnak, Sudhir Mitternek (a korrektú-

ráért), fiamnak, Stephennek (nélküled nem ismertem volna
meg a kineziológiát), Claudia Wagenmann-nak (türelmedért).

Helga Baureis

Mindketten köszönetet mondunk Swantje Steinbrinknek

(könyvügynöki tevékenységéért), Tina Cettónak (a korrektú-
ráért és a táplálkozási tanácsokért) és Steffen Butznak (a
humoros illusztrációkért).

153
A lektor utószava

Örömmel üdvözöltem a Kiadó kezdeményezését, hogy azt

a gyöngyszemet – ami számomra a kineziológia – a széles olva-
sótábor kezébe adja.
A szerzõk szemléletmódja megfelel a modern kor nevelési
tendenciáinak. Az igen sokoldalú szerzõpáros nem tett
különbséget kineziológia vagy egyéb módok között, szemük
elõtt a mindenoldalú segítségadás lebegett.
Ajánlom a könyvet szülõknek és pedagógusoknak, akik a
könyvben sok hasznos gyakorlati segítséget kapnak.
Nagyszerûen beépíthetik gyermekeik vagy diákjaik nevelésébe
az elméleti tanácsokat, s a gyakorlatiakat gyermekeikkel, tanít-
ványikkal együtt végezhetik, hiszen a játékosan együtt töltött
percek a gyermekek – s remélem a szülõk és pedagógusok –
számára is az öröm forrásai. Ellenben nem ajánlom gyermeke-
knek, mert a sok tudományos megfogalmazás elriaszthatja õket
a lényegtõl, s nem a tanulásukat fogja elõsegíteni.
Továbbá ajánlom a könyvet kineziológia kollégáimnak azzal
a megszorítással, hogy a mû nem pótolja a kineziológiai tanfo-
lyamokon tanultakat, hanem csak kiegészíti és variálja a szer-
zõ, saját szája íze szerint. Sajnálatos módon az élettani részek-
ben szakmailag megkérdõjelezhetõ információk kerültek,
ezért ezeket kritikával érdemes fogadni.

Köves Zsuzsanna
tanár, kineziológus szakértõ

154