tornádó pusztító erejű forgószélben megnyilvánuló meteorológiai jelenség.

Jellemzője, hogy a hevesen

örvénylő légoszlop a viharfelhőből indul ki, és a földfelszínnel érintkezik. A földet el nem érő felhőtölcsért
tubának hívják.

F5-ös erősségű tornádó Kanadában, Manitoba tartományban

A tornádók gyakorisága az USA-ban

Az elnevezés eredete

A tornado az angolból elterjedt nemzetközi szó, amelynek végső eredete vitatott: a források egy része
szerint a spanyol tronada ’(menny)dörgés’ szó angol átvétele, amely a tronar ’(menny)dörög’ ige nőnemű
befejezett melléknévi igeneve, ez pedig az azonos jelentésű latin TONARE „hangutánzósított”
módosulata. Mások szerint a régi spanyol tornar (< latin TORNARE) igéből származik, melynek jelentése
’forog, (meg)fordul’ – ma már nem használják.

Kialakulása

Egy kialakulóban lévő tornádó. Az ormány még nem érte el a talajt, de a föld feletti (alig látható)
porfelhőcske már azt mutatja, hogy a forgószél már egészen leér

A tornádók kialakulása minden esetben nagyon erőteljes konvektív folyamatokhoz köthető.

Konvekciónak a koncentrált, függőleges feláramlást nevezzük, melynek következtében alakulnak ki a
szabad szemmel láthatatlan „meleg légelemek” (termikek), az egyszerű gomolyfelhők, vagy akár a nagy
kiterjedésű zivatarfelhők, zivatarrendszerek is. Feláramlást több tényező is generálhat:

megfelelő mértékű légköri felhajtóerő (pl. intenzív napsütés hatására)

összeáramlás, konvergencia (pl. domborzat hatására vagy hidegfront mentén)

a szél iránya a magassággal változzon (ezt szélnyírásnak nevezzük, örvénylést tud létrehozni)

Ha a zivatarcella belsejében intenzív, és sokáig fennálló konvekció figyelhető meg (ez könnyen
megtörténhet, ha a zivatarfelhő nem mozog túl gyorsan, így egy stabil rendszerként működhet, anélkül,
hogy a környezetből bekeveredő hideg levegő lecsökkentené az energiáját), valamint légkör különböző
rétegei közt nagy hőmérséklet- és páratartalombeli különbség áll fenn (nagy a labilitás), és a szélnyírás is
pont megfelelő mértékű, akkor a zivatarfelhő függőleges tengely mentén forogni, rotálni kezd, ún.
szupercella alakul ki. A szupercellák hosszú életű, forgó zivatarok, melyekben óriási energiák tudnak
hasznosulni. A felhőtető akár 10 km magasságig is felnyúlhat, a felső légkör szintjéig. Ott találhatók a
nagy sebességű futóáramlatok (jetek), melyek ha éppen a cella fölött futnak, szívóhatást idéznek elő a
felhő belsejében, és a felhő belseje, valamint a környezet levegője között kialakuló nyomáskülönbség
miatt örvénylő mozgás alakul ki a felhőtetőtől a felhőalap felé haladva. Ha elég nagy a nyomáskülönbség,
az örvény "kiléphet" a felhőből, s megjelenik a "tuba". Ha a tuba leér a felszínre, akkor tornádónak
nevezzük.

A tornádók „élete”

Tornádóképződés fokozatai

Egy tornádó átlagosan 20-30 percig létezik. Ez idő alatt futja be a több fázisból álló életútját. A tornádók
kialakulásának első fázisa az örvénylő fázis, amikor megszületik a felfelé mozgó levegőből (amelyből
maga a viharfelhő is kialakul). Ekkor jön létre jellemző tölcsér formája is. A következő fázisban az örvény
eléri a földet. Ezután gyorsan következik az ún. érett fázis, a legpusztítóbb időszak. A törmelék, amelyet a
földről szívott fel a vákuum, sötétre színezi a tölcsér alsó részét. Az összeesés fázisában a tornádó gyorsan
gyengül és kerülete is egyre kisebb lesz. Végül a hanyatló szakaszban az energiáját pazarló módon felélő
szörnyeteg gyorsan gyengül, majd eltűnik. A szélsebesség a legvadabb tornádókban túllépheti a 680
km/órát. A leggyorsabb ismert tornádó sebessége 686 km/óra volt.[1] A tornádók átlagos szélessége
400-500 méter. Általában 60–80 km-en át érintkeznek a felszínnel (a leghosszabb ismert tornádónyom
azonban 352,4 km-es),[2] és mindössze néhány óráig léteznek.

A tornádók osztályozása

Négyes kategóriájú tornádó pusztítása

A tornádók jellemzésére – a szélerősség és a pusztítás mértéke alapján – Theodore Fujita japán

meteorológus 1971-ben egy relatív osztályozást dolgozott ki, amit később, az ezredforduló elején (2000-
2004) átdolgoztak. Az Egyesült Államokban 2007. február 1. óta a korrigált Fujita-skálát (Enhanced Fujita
Scale, EF) használják, ami EF0-tól EF5-ig terjed, és más országok is egyre inkább ezt használják.

A korrigált Fujita-skála

EF0 (gyenge), szélsebesség: 105–137 km/h – a tetők sérülhetnek, eresz csatornák ledőlnek, a faágak
letörnek és a gyenge gyökérzetű fák kidőlnek. (azok a tornádók amiknek nincs bejelentett pusztítása,
mindig EF0-sak)

EF1 (mérsékelt), szélsebesség: 138–177 km/h – a háztetők felszakadnak, ajtók leszakadnak, ablakok
betörnek, a mobil házak felborulnak.

EF2 (nagy), szélsebesség: 179–217 km/h – a tetőszerkezetek leszakadnak, a mobil otthonok teljesen
elpusztulnak, a nagyobb fák kitörnek vagy gyökerestül kicsavarodnak, a kisebb tárgyak sodródnak a
levegőben, az autók felemelkednek
EF3 (erős), szélsebesség: 219–266 km/h – teljes emeletek tűnhetnek el, komoly sérülés nagyobb
épületekben (például bevásárlóközpontok), a vonatszerelvények felborulnak, minden fa kidől vagy
kitörik, nehezebb gépjárművek fölemelkednek és métereket mozognak a levegőben.

EF4 (pusztító), szélsebesség: 267–322 km/h – az épületek a föld felszínével lesznek egyenlők, a
tetőszerkezetek, faházak, gépjárművek és egyéb nagyobb tárgyak folyamatosan sodródnak a levegőben.

EF5 („elképesztő”), szélsebesség: >322 km/h – a többszintes és vasbetonházak is összedőlnek, s darabjaik

messzire szétszóródnak; a nehéz járművek és darabjaik több száz méternyit repülnek. Katasztrofális
pusztítás mindenütt.[3] Eddig összesen két 5-ös szintű tornádót jegyeztek fel az EF skálán. A legutóbbi
Parkersburgban (Iowa állam) 2008. május 25-én, ami a fél várost letarolta.

Az eredeti Fujita-skála

Hatályon kívül az USA-ban

F0 (gyenge), szélsebesség: 64–117 km/h – a kémények ledőlnek, a faágak letörnek, a gyenge gyökérzetű
fák és a közlekedési táblák kidőlnek.

F1 (mérsékelt), szélsebesség: 117–180 km/h – a háztetők felszakadnak, a gépjárművek felborulnak vagy

menet közben lesodródnak az útról, a faházak összedőlnek.

F2 (nagy), szélsebesség: 182–253 km/h – a tetőszerkezetek leszakadnak, a gépjárművek összetörnek, a

nagyobb fák kitörnek vagy gyökerestül kicsavarodnak, a kisebb tárgyak sodródnak a levegőben.

F3 (erős), szélsebesség: 254–332 km/h – a házak összeroskadnak, a kőházak egyik-másik fala kidől, a
vonatszerelvények felborulnak, minden fa kidől vagy kitörik, a gépjárművek fölemelkednek és métereket
mozognak a levegőben.

F4 (pusztító), szélsebesség: 333–418 km/h – az épületek a föld felszínével lesznek egyenlők, a

tetőszerkezetek, faházak, gépjárművek és egyéb nagyobb tárgyak folyamatosan sodródnak a levegőben.

F5 („elképesztő”), szélsebesség: 420–512 km/h – a többszintes és vasbetonházak is összedőlnek, s

darabjaik messzire szétszóródnak; a nehéz járművek és darabjaik több száz méternyit repülnek.
Katasztrofális pusztítás mindenütt.[4]