A malnutríció

A malnutríció (alultápláltság) olyan kóros állapotnak tekinthető, amely az energia és/vagy

legalább egy tápanyag abszolút vagy relatív hiányát jelenti. A kialakulásában szerepet játszó
tényezők:
 a táplálék felvételének, emésztésének és felszívódásának zavarai (mechanikus akadá-
lyok, malignus elváltozások, gyulladásos bélbetegségek, az emésztőrendszer fekélyei,
sipolyok);
 a táplálkozás tilalma;
 nagymértékben csökkent étvágy;
 idült hasmenés vagy befolyásolhatatlan hányás;
 táplálkozási képtelenség vagy negatívizmus;
 rossz fogazat;
 hipermetabolizmussal vagy hiperkatabolizmussal járó állapotok, például tartós láz,
súlyosabb sérülés (elsősorban politrauma), égésbetegség, szepszis, hyperthyreosis
stb.
A kórházban ellátottaknál a malnutríció létrejöttéhez ezen kívül hozzájárulhat még:
 az idegen környezet;
 a nem megszokott és nem időben tálalt, gyakran ízetlen, hideg étel;
 maga a terápia (egyes gyógyszerek, különösen a citosztatikumok, besugárzás hatása
stb.);
 esetleg az ún. iatrogén malnutríció is, amely részben a kezelőszemélyzetnek a táplá-
lással kapcsolatos hiányos ismerete és nem megfelelő szemlélete miatt alakul ki.
Az iatrogén malnutríciót elősegítő okok:
 a beteg kórházi felvételekor és a bent tartózkodása során a tápláltsági állapot
felbecsülésének és folyamatos követésének nem tulajdonítanak kellő jelentőséget;
 a táplálásterápiával kapcsolatosan nehezen megszemélyesíthető a felelősség;
 a táplálkozás vagy a táplálás folyamatának ellenőrzése nem biztosított;
 számos osztályon a táplálkozni nem tudó betegek ellátása során a tévesen „fizioló-
giásnak" nevezett izotóniás konyhasó és 5 százalékos glükóz - az energiaszükséglet
fedezésére távolról sem elégséges - infúziók kizárólagos használata terjedt el.

Klinikai táplálás
Az enterális táplálás kifejezés folyékony táplálék bejuttatását jelenti szájon vagy szondán át
részlegesen vagy teljesen működő gasztrointesztinális traktusba. Kényelmes és gazdaságos
táplálási mód abban az esetben, ha az orális táplálkozás nem kielégítő, vagy nem lehetséges.
Parenterális táplálásra is szükség lehet, ha a páciens tápanyagigénye meghaladja az orális
vagy enterálisan biztosítható mennyiséget.
Az enterális táplálás alkalmazható önálló táplálási eljárásként vagy az orális táplálás kiegészí-
tésére is.
Változatos enterális - gyógyászati célra szánt - tápszerek kaphatók a különböző táplálkozási
igények kielégítésére. A készítmények eltérő ozmolaritással, viszkozitással és emészthetőségi
paraméterekkel, energia-, laktóz-, fehérje-, valamint zsírtartalommal bírnak.
Abban az esetben, ha a hagyományos ételek elfogyasztásával a megfelelő tápanyagbevitel
nem biztosítható, speciális - gyógyászati célra szánt - tápszereket célszerű a diétába beépí-
teni. A folyékony, illetve a por formátumú speciális tápszerek kiegészítő, illetve kizárólagos
táplálásra is alkalmasak. Kis mennyiségben nagy energia-, tápanyag-, vitamin-, ásványianyag-
és nyomelemtartalommal rendelkeznek. Állandó összetételűek, speciális zsírsav- és antioxi-
dáns-tartalmúak, vitamin-, ásványianyag- és nyomelem-kiegészítőként is alkalmazhatók.
A beteg érdekében szondatáplálás válhat szükségessé, ha a szájon keresztüli táplálás nem
kivitelezhető, például nagyfokú étvágytalanság esetében vagy súlyos elesett állapotban. A
hiányos tápláltság következtében ugyanis a betegek például kevésbé reagálnak a gyógysze-
res kezelésre, a műtét után a sebgyógyulás elhúzódik, nehezen záródnak a sipolyok, továbbá
az immunrendszer működésére is negatív hatást gyakorol az alultápláltság.
Eszközös vizsgálatokat megelőzően és szűkületek esetén a salakanyagmentes készítmények
alkalmazására is szükség lehet.
Gyakorlati tudnivalók iható tápszerekkel kapcsolatban:
- A tápszer zárt dobozban szobahőmérsékleten tárolható.
- A felbontást követően hűtőszekrényben tárolva (tápszertől függően) 24-48 óráig tartható, ezt
követően a tápszer nem fogyasztható.
- A szavatossági időt minden esetben ellenőrizni kell.
- Felbontás előtt a folyékony tápszert jól fel kell rázni.
- Nagyon lassan, kortyolva célszerű inni (az első doboz iható tápszert egy nap alatt, a második
nap 3-4 óra alatt, a harmadik naptól 2-3 óra alatt javasolt elfogyasztani 2-3 dl folyadékot).
Amennyiben más táplálékot is fogyaszt a beteg, étkezések között érdemes iszogatni a tápszert folya-
dékként, mert az étkezések előtt történő tápszerbevitel csökkenti vagy elveszi a beteg étvágyát. Az
iható tápszerrel dúsított ételt el kell fogyasztani az elkészítést követő 24 órán belül.
A tápszer tápanyagtartalma (különösen a vitamintartalom) akkor marad leginkább sértetlen, ha már
az elkészült langyos, lehűlt ételhez keverik.
A folyékony iható tápszerek egy része melegítés és mélyhűtés során sötétebbé válik.
Szobahőmérsékleten vagy hűtve fogyaszthatók.
Kellemes ízét a hidegen tálalt készítmény jobban kiemeli. Pohárba, kehelybe tálalva, növelhető a
tápszer élvezeti értéke. Tovább dúsítható, ízesíthető a tápszer a beteg egyéni toleranciájának figye-
lembevételével például gyümölccsel, gyümölcslével, puffasztott rizzsel, más por alakú tápszerekkel,
friss vagy szárított fűszernövényekkel, például fahéj, vanília, menta, citromhéj.
Az édes ízesítésű folyékony tápszerrel dúsított étel újramelegítése nem ajánlott. Édes, iható tápszer-
rel lehet dúsítani a következő ételeket: gyümölcslevesek, gyümölcsturmixok, gyümölcsmártások, so-
dók, pudingok, édes krémek, töltelékek, öntetek, gyümölcsös rizs és dara. ízesítés nélküli tápszerrel
lehet dúsítani a következő ételeket: sós levesek, zöldséges mártások, fűszeres öntetek, sós piték, töl-
telékek, főzelékek, zöldségpürék.
Az iható (folyékony) tápszerek javasolt mennyiségét a beteg tápláltsági állapota és a szükséglet hatá-
rozza meg:
- minimális mennyiség naponta 200 ml folyékony tápszer (ez megközelítőleg 300 kcal, azaz 1250 kJ
naponta),
- kiegészítésre napi 200-500 ml folyékony tápszer,
- kizárólagos tápszeres táplálás esetén 1000-1400 ml folyékony tápszer.

A szondatáplálás
Szondatáplálásra akkor van szükség, ha a normális nyelés akadályozott (például a nyelőcső daganat
miatt beszűkült, a nyelési reflex kiesett).
A klinikai gyakorlat egyik módja, ha a táplálékot gyomor-bél szondán keresztül juttatjuk az emésztő-
csatornába.
A másik lehetőség intravénásán, közvetlenül a vérpályába juttatni a tápanyagokat. A gyakoribb, orron
keresztül történő szondatáplálásnak két típusa van.
Gyomorszonda alkalmazásakor a táplálék a gyomorba kerül, tehát a gyomor munkája zavartalan. A
táplálás módja szerint fecskendővel végzett és tartós cseppinfúzióval történő táplálást különbözte-
tünk meg: az előbbi esetben fecskendővel 1-2 óránként 100-250 ml tápláló folyadékot juttatjuk be.
Átmeneti megoldás, kb. 3-4 hétig alkalmazható.
A jejunális szondán (nasojejunalis szondán) át történő tápláláskor a gyomorba semminemű táplálék
nem jut, mivel a táplálékot közvetlenül a vékonybélbe fecskendezzük. Elsősorban elhúzódó pancrea-
titisben (hasnyálmirigygyulladás) alkalmazzuk. Hónapokon át alkalmazható.

Jejunum (éhbél) szonda behelyezése

Hőre lágyuló egyszerhasználatos műanyag vékony szondával az orron át a gyomorba, vagy a második
jejunumkacsba juttatott, megfelelően összeállított és előkészített tápoldattal teljesen fedezhető az
energia- és fehérjeszükséglet.
Az egyszerhasználatos szondát célszerű glicerinnel bekenni, így köny-nyebben levezethető. A beteg
ágyneműjét gumilepedővel védjük. Az orvos és az ápolónő a beteg oldalára áll, és az orvos a beteg
orrlyukán át lassan levezeti a szondát kb. 55-60 cm mélységig. Ha a beteg eszméletlen, feltétlenül
meg kell győződnünk a folyadék bejuttatása előtt, hogy nem került-e a szonda a légutakba. Ezért a
szonda végét egy pohár vízbe tesszük, figyelve, hogy nem szállnak-e fel belőle buborékok. Ha igen, az
orvos kihúzza a szondát, és megismétli annak levezetést.
A levezetett szonda végleges helyéről fizikális vizsgálattal (hallgatózással) és röntgenfelvétellel kell
meggyőződni, mert csak így kerülhetők el, elsősorban vékony szonda esetén a légutakba „tévedt",
szondába adagolt tápoldat rendkívül súlyos következményei. A szonda külső végét az orron, a hom-
lokon és a fül mögött elvezetve a nyakon rögzítjük. Végleges helyét célszerű dokumentálni. Az elle-
nőrző vizsgálatokat tanácsos hetenként ismételni!
A gyomorba vezetett szondát és a 37 °C-os táplálékkal megtöltött adagoló készüléket csak megfelelő
légtelenítés után kötjük össze. Beállítjuk a kívánt cseppszámot, és figyeljük a folyadék áramlását, még
a tartály kiürülése előtt újra feltöltjük. Mielőtt szüneteltetjük a tápszer adását, 200-300 ml vizet kell
átengedni rajta, majd elzárjuk a készüléket, nehogy a beteg légcsövébe folyadék kerüljön.
A gyomorsipolyon át történő tápláláskor a folyadékot a farkasfecskendővel juttatjuk a gyomorba a
sipolyon keresztül.
A gyomorba vezetett tápszonda kb. 75 cm, a jejunumba juttatott szonda pedig kb. 125 cm hosszú. A
nasojejunalis szonda helyzetéről RTG vizsgálattal kell meggyőződni! A szondatáplálást célszerű foko-
zatosan elkezdeni, mintegy időt biztosítva a tápcsatornának az „átállásra". Kezdetben kisebb mennyi-
ségeket adagolva (maximálisan kb. 1000 ml/nap) és a tápport vagy oldatot az előírthoz képest kétsze-
res mennyiségű langyos steril vízzel hígítva el lehet kerülni a hasmenést, teltségérzést és az esetleges
regurgitációt.
A szondatápszerek kiválasztásának szempontjai:
 a beteg táplálkozási képessége;
 malnutríció súlyossága;
 a beteg energiaszükséglete;
 a gyomor és bélrendszer működésének esetleges zavarai;
 a táplálékfelszívódás zavarainak súlyossága, a belek motilitási (mozgás) zavarai;
 a szerveket érintő funkciózavarok fennállása;
 a választott táplálási mód (gyomorba, vékonybélbe);
 mióta nem táplálkozott kielégítően a beteg;
 a tápszer kielégítő mennyiségű rostanyagot is tartalmazzon.
A szondatápszer adagolási módjai:
- folyamatos adagolás:
- gravitációs szereléken vagy tápláló pumpán keresztül 24 órán keresztüli adagolás;
- szakaszos adagolás (intermittáló): a nap egy-egy adott időszakában folyamatos adagolás
gravitációs szereléken keresztül vagy tápláló pumpával;
- nagyobb adagokban (bólusban): a nap folyamán több alkalommal, fecskendővel beadott
tápszer.
Az enterális táplálás szövődményei:
- technikai szövődmények (például a szonda elzáródása, kimozdulása);
- anyagcsere-szövődmény (például nem megfelelő tápszer választása, helytelen adagolás);
 - fertőzéses szövődmények (például steril tápszerek helytelen tárolása, poralapú tápszerek
fertőzött csapvízzel való oldása).
Bármely szondatáplálást végezzük, a szondát, annak bevezetési helyét gondozni kell.