Pozsonyi Zsolt

3. tétel: Az anyanyelvszerepe az ember életében, a társadalomban és a

kommunikációban
Feladat:
Állapítsa meg, hogy a kommunikációnak mely tényezői szükségesek ahhoz,
hogy azkövetkező mondat az üzenet szerepét tölthesse be! Vázolja fel ezek
alapján a kommunikációs rendszerét!

FELELETTERV:
A nyelv – Az anyanyelv – A nemzeti nyelv – A nyelvtudás – A nyelv és a
beszéd összehasonlítása – Egyéni szókincs – Gyermeknyelv –A kommunikáció
mint a társadalmi érvényesülés alapja.
1.A nyelv: a gondolkodás, a gondolatok, azérzelmek kifejezésének eszköze; a
gondolatokat kifejező jelek legfontosabb rendszere.
2. Az anyanyelv: az a nyelv, amelyet azember gyermekkorában—rendszerint
elsőként a nyelvek közül—tanul inkább az édesanyjától. Az ember általában
legjobban az anyanyelvén beszél.
3. A nemzeti nyelv: a történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös
nyelve (közös eredet, közös hagyományok jellemzik).

A nyelv és az anyanyelv az alapja az egyes ember beszédtevékenységének:

Attól kezdve, hogy megtanulunk beszélni, életünk végéig a nyelv segítségével
adjuk mások tudtára különféle mondanivalónkat—kommunikálunk élőszóban
vagy írásban.

4. A nyelvtudás abban áll,hogy kellő nagyságú szókészlet birtokában

vagyunk képesek a nyelvszabályrendszerének árnyalt alkalmazására. Az
idegen nyelv tanulásakor az anyanyelv az alapnyelv.
5. A nyelv és a beszéd összehasonlítása:

A nyelv A beszéd

a beszéd alapja - a nyelv alkalmazása

eszközkészlet:a kommunikációt - eszközhasználat

szolgáló jel- és szabályrendszer - aktuális

hagyományos - aktív folyamat

passzív - általában függ az
egyéntől

független az egyéntől - a nyelv használata mindig
egyéni produkció

A beszéd képessége és a tagolt nyelv minden embercsoport jellemző

sajátossága.
Eddig még nem találtak olyan népcsoportot, ne lett volna nyelve. A nyelv,
minden ismert népnél a kifejezésés az egymással való kölcsönös érintkezés
eszköze.

6. Egyéni szókincs:
Viszonylag kevés szóval is megértetjük magunkat, s el tudunk igazodni a
világban. Néhány száz,egy-két ezer szóval pedig „már nem adnak el” bennünket
idegenben; ám ahhoz, hogy a tudományokat, a művészeteket, a szakmákat is
elsajátíthassuk, nagyobb szókincsre és szüntelen szógyarapításra van szükség.
Az ember anyanyelvi környezetben jórészt öntudatlanul, ám sokszor tudatosan
(ezt főleg idegen nyelvi környezetben!) is állandó szótanulási folyamatban vesz
részt. Gondoljunk csak arra, hogy 3—4 évtizeddel ezelőtt ki ismert ezeket a
szavakat Magyarországon:
vízi robogó, személyi jövedelemadó, pillepalack, magánosítás, üzenetrögzítő?