Az interpretáció csapásai
A fotórealista festészet a naturalizmus primer öröme és a bravúr
csodálata mellett persze szofisztikáltabb, szellemi természetű meg­
közelítési stratégiákat is kiszolgálhat. A különböző értelmezési mo­
dellek szerint elrendeződő hermeneutikai metódusok konceptuális
töltetet feltételeznek, ami - legalábbis Danto szerint - a Duchamp-
26
utáni kortárs képzőművészet közismert alaptulajdonsága. A tech-
norealizmus-vitába Sturcz János vezette be az általános értelemben
vett „konceptuális realizmus" kifejezést, a realizmus emocionális
befogadásának tagadásaként: „Konceptuális művészet ez, ahogy
a kortárs művészeti termés legjava. Csak ez a konceptualitáson
átszűrt festészet sajátos vizuális-intellektuális-manuális tehetséget
27
és felkészültséget igényel." Értelmezői fonalaként a posztmodern
realitás-virtualitás fogalmi párosa kínálkozik elsőként. Készman
József a technorealizmus valóságfokát a baudrillard-i szimulak-
rum-világ mentén határozza meg: ,,[a technorealizmus] a valóság
végletes felfokozásának terepe, ami az adott reprezentációs mód­
szerben a hiperrealitást vonja maga után: a művészet és a valóság
közti határ eltűnik, a valóság és az annak kifejezését szolgáló jelek
közötti különbség összeomlik. [...] Elfogadhatjuk, hogy hatásaként
a műalkotás és a realitás közötti válaszfal leomlik, a képi valóság re­
dundánssá válik, benne belterjesen tenyésznek a képek, hitek, egók
28
és lógók - a valóságra való vonatkozások teljes hiányával." A való­
ságvonatkozását vesztett, körbezáródó értelmezési stratégia főként
a kilencvenes évek első felében fellépő, a technorealizmus előfutárá­
nak vagy első hullámának tekinthető realista-figurális művészeknél
lép működésbe. Kósa János hekkereket, számítógépeket és klasszi­
kus figurákat vegyítő festményein, Wächter Dénes popos emblémá­
kat feldolgozó vásznain, Chyczy Dénes recés üvegekkel eltávolított
portréin, sőt. Konkoly Gyula impresszionizmus-parafrázisain is. Az
új vagy újszerűen használt elektronikus médiumok ugyanis más vi­
szonyt alakítottak ki a két dimenzióban megjelenő képekkel, mint
a hagyományos fotográfia vagy a televízió. A popcsatornák klipjei
és tévéreklámjai montázsszerű, intenzív, lineáris ívet nélkülöző fil­
mes látásmódot kínálnak, alapélménnyé téve az experimentális film
szűk körben ismert, határsértő kalandozásainak eredményeit. Ezzel
a folyamattal párhuzamosan az internet standardizálta azt a felület­
szerkesztési metódust, ami a szövegeket és a képeket a néző által
szabadon variálható mozgó-forgó-villogó színes egységbe kapcsolta
össze. A keretekkel határolt téglalapban (monitor) nem a háromdi­
menziós valóság síkszerű vetülete jelenik meg, ahogyan a fotográfián
vagy a televízión edződött néző megszokhatta. Az ezredfordulós kép
másmilyen. Digitálisan előállított és analóg módon rögzített valóság­
szeletek keveredéséből áll össze. Új viszonyt alakít ki a két dimenzió­
val: mindennapossá válik a máshonnan kiollózott elemek használata,
a hierarchikus rend és a linearitás hiánya, valamint az interaktivitás
feltételezése. A posztmodern idézéstechnikából kinövő, zárt művészi
birodalom a nagy hatású francia filozófus, Jean Baudrillard vigasz­
talan elméletét illusztrálja: „Nem utánzásról van immár szó, nem is
megkettőzésről, még csak nem is paródiáról. Hanem a valóság be­
helyettesítéséről a valóság jeleivel, azaz egy olyan műveletről, mely
minden valóságos folyamatot operacionális másolatával helyettesít
be, s ez a programatikus, hibátlan, metaszilárd jelzőgép a valóság
29
minden jelét felkínálja és minden bonyodalmát rövidre zárja."
A kultúra- és médiaismeretet játékba hozó, önmagába kulcsolt
rejtvényfejtő stratégia mellett a médium-, illetve média-kritika képvi­
seli az egy helyben járó szimulakrum-világból való kitörés lehetőségét
- ez jelenik meg leghangsúlyosabban a technorealizmus értelmezési
erőterében is. Erre játszott rá Hajdú Kinga raszterpontjaival, Kupcsik
Adrián szellemképes festményeivel és Király András az internetről le­
töltött motívumaival, valamint a pszeudo-giccs két idősödő mestere,
Nyári István és Méhes Lóránd is. A szűkebb értelemben vett techno-
realizmusnak szintén fő motívuma a média világa: Győrffy rajzszoft­
verrel torzított fotók alapján fest, Dániel András filmes jelenetnek
tűnő, eltérő nagyítású képkivágásokat illeszt egymás mellé, Csiszér
Zsuzsi CD-borítókat tervez, Tamási Claudia megfestette óriásira nö­
vesztett ajkainak fényképét stb. A fiatal fotórealista festők vizuális
forrásként az őket körülvevő képi világhoz nyúltak, ami generációjuk
közös festői jellemvonásának tekinthető. A technorealizmus-vita
több résztvevője (Petrányi Zsolt, Bordács Andrea — Kollár József,
Készman József) is ebből a jellegzetes generációs-ezredfordulós él­
ményből, a technokrata világ - technicista művészet fogalmi párosa
felől közelítette meg a kérdést, szemben a figurális festészet törté­
neti ívének hangsúlyozóival. Hornyik hívta fel elsőként a figyelmet
a medializáit kontextus - új művészettörténet-írásnak 30
megfelelő
- megközelítésére a „technorealizmus" kifejezés bevezetésével. Ezen
a kontextualizáló csapáson haladt tovább Bordács és Kollár is, amikor
megállapította: „A technorealizmus tekinthető egy átfogó fogalom­
nak, melynek terjedelmébe azok a festmények tartoznak, amik valami­
képpen az ábrázolás konvencionálisjellegét magukon hordozzák, ezál­
tal a korszak szemével nézik a világot, de megpróbálnak rajta a maguk
módján egy kicsit igazítani." 31
Pedig a technorealizmus nem kritikai
irányzat. Nem kutatja, elemzi és bírálja a technicista hétköznapi való­
ságot, csak engedelmes realista iskolaként dokumentálja. A médium
természetére irányuló kérdések - a festészet és az elektronikus képek
különböző természetétől függetlenül - az esztétikai tautologikus,
l'art pour l'art mezején mozognak, miképp Duchamp paradigmatikus
piszoárja is. Sőt, a technorealizmus nemegyszer direkt elkalandozik a
huszadik századi fantasztikum meseszerű toposzai között, élvezettel
öltve magára a popkultúra kliséit. Győrffy sci-fikből ismert klónokat
és mutánsokat fest, Szenteleki Gábor okkult, fekete mágiával teli jele­
neteket, Krizsán Zoltán pedig fantasy-hősnőkkel védi meg birodalmát
a gonosz démonoktól. 32
Igy a műelemzés - értelmezés helyett - gyak­
ran elveszik a szubkultúra közös élményvilágában. A kritikai él egyedül
iski Kocsis Tibor festményein fedezhető fel. Az ökológiai kérdéseket
felvető őz-portrék vagy a menekülttábori gyerekekről festett arcké­
pek a művészet társadalmi problémákra reflektáló hagyományához
illeszkednek. 33
Kortárs akadémia
A technorealizmus médiavalóságot visszatükröző légköre rideg és
professzionális, hol a gépi mechanizmusok fémes hidegségét, hol a
hollywoodi bestiárium rettenetét idézi. A figurativitás ezredfordulós
felvirágzását meglovagolva - némi fáziskéséssel - kapott széles nyil­
vánosságot a hazai festőművészet másik jelentős realista iskolája, a
Sensaria társaság. Színre lépésükre Sturcz János hívta fel a figyelmet
a technorealizmus-vita közepette: „Végül egy olyan csoportra sze­
retném felhívni a figyelmet, akik tovább szélesítik, szemléletileg gaz­
dagítják az eddig felvázolt realista festészeti spektrumot. Tevékeny­
ségüket a radikális neokonzervativizmus kategóriájával ragadhatnám