Gyakorlatvezetési módszerek:

1. Klasszikus” (részletes), magyarázattal kiegészített oktatási, vezetési módszer

Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor egy gyakorlat a tanítványok számára ismeretlen
elemeket tartalmaz. Például, ha a törzsdöntés egy gyakorlatnak nem csupán egy eleme, de nem is
ismert annak helyes technikai végrehajtása a tanítványok számára, a „klasszikus”, magyarázattal
kiegészített oktatási, vezetési módszert alkalmazzuk. Ebben az esetben az elem helyes végrehajtási
technikáját rövid magyarázattal egészítjük ki. Az új elemet tulajdonképpen megtanítjuk, a
megértést ismételt végrehajtatással ellenőrizzük, kijavítjuk a hibákat, és csak ezután rendeljük el a
gyakorlat folyamatos végrehajtását. Ezt a módszert célszerű alkalmazni akkor is, amikor a
szabadgyakorlatok legegyszerűbb elemeit, a gyakorlatok kiinduló helyzeteit, alapformáit kezdjük
tanítani.
A gyakorlatvezetés menete:
1. a tanár/edző szóban ismerteti a gyakorlatot/feladatot;
2. a tanár/edző/tanítvány szemlélteti a gyakorlatot/feladatot;
― tanár/edző saját bemutatása
A tanár/edző elhelyezkedik a gyakorlat kiinduló helyzetében és bemutatja a gyakorlatot úgy,
hogy a csoportjával szemben elhelyezkedve mutasson tükörképet. Így ugyanabban az irányban
mozog, mint tanítványai, segítve őket a gyakorlat végrehajtásában. A tükörképszerű bemutatás
sok gyakorlást igényel a gyakorlatvezető részéről. A nehézséget az okozhatja, hogy amikor a
tanár/edző csoportjával egy kilépést végeztet balra, ő maga jobbra lép ki.
Ha a teremben tükör áll rendelkezésre, a tükörképszerű bemutatás elhagyható. Ilyenkor a
gyakorlatvezető a csoportnak háttal, a tükörrel szemben állva mutatja a gyakorlatot, ugyanakkor
ellenőrizheti tanítványai és sajátvégrehajtásának minőségét. Az oldalsíkban lezajló mozgásokat
többnyire szemből, az előre és hátra irányuló mozgásokat oldalnézetből mutassuk meg. A
bemutatás során a gyakorlat jellegének megfelelő ritmusban, tempóban, és mozgásterjedelmi
kritériumoknak megfelelően kell a gyakorlatot bemutatni. A bemutatás módszere minden
korosztály esetében eredményesen alkalmazható. A módszernek azonban a kisiskoláskorú
tanulók testnevelésében, kitüntetett szerepe van, mert a gyermekutánzással tanul legkönnyebben
mozgásokat.
 ― tanítvánnyal történő bemutattatás módszere
Ezt a módszert csak akkor alkalmazzuk, ha biztosak vagyunk abban, hogy a kiválasztott tanuló
képes a gyakorlatot technikailag helyesen bemutatni. A bemutatásra kijelölt tanulót olyan helyre
állítsuk, hogy a csoport minden tagja jól láthassa.
3. a gyakorlat egyszeri végrehajtásának elrendelése;
4. a végrehajtás során látott, tapasztalt hibák kijavítása (esetleg ismét bemutatjuk, vagy
bemutattatjuk a gyakorlatot, külön kiemelve a helyes mozgást);
5. a folyamatos gyakorlás elrendelése.

2. Összevont gyakorlatvezetési módszer

Az előző módszer ismertetése során felsorolt lépések közül kihagyható, esetleg összevonható
egyik, másik.
Elhagyható:
- szóbeli ismertetés;
- szemléltetés (bemutatás, ill. bemutattatás);
- egyszeri végrehajtás;
- hibajavítás.

Összevonható:
- szóban közlés és bemutatás (csak abban az esetben, ha a tanár hangja nem torzul el, vagy
ha a gyakorlat nem túl megerőltető)
- egyszeri végrehajtás és hibajavítás;
- hibajavítás és folyamatos végrehajtás.

Megnyilvánulási formája: Egyszerű /rövid szóban közlés módszere.

A módszert csak egyszerű szerkezetű, jól ismert, rövid idő alatt közölhető gyakorlatok esetében
alkalmazzuk elsősorban azoknál, ahol nem lassítható le a végrehajtás.
Tevékenység sorrend egyszerű/rövid szóban közlés módszer esetén.
1. A kiindulóhelyzet megnevezése,
2. Az ütemszám illetve az ütemszám csoport megnevezése,
 3. A gyakorlat közlése ütemenként, ahol először a test/részmozgásformájának nevét,
irányát, terjedelmét majd befejező helyzetét határozzuk meg. Ha a gyakorlatot a
szimmetrikus hatás elérése érdekében ellenkező oldalra, vagy ellenkező végtaggal is el
kell végezni, „ellenkezőleg is” kifejezéssel utalunk a végrehajtásra.
4. A kiindulóhelyzet elrendelése vezényszóval: Pl. „hasonfekvésbe le”!
5. A gyakorlat megindítása „gyakorlat rajta” vezényszóval.
Pl. Kiinduló helyzet: terpeszállás tarkóra tartás
1 -3. ütem: szökdelés 3x alapállásban;
4. ütem: ugrás kiinduló helyzetbe.
Kiinduló helyzetbe ugorj! Gyakorlat rajta! 1,2,…3 és elég!

3. Szaknyelvi módszer: utasításokkal vagy vezényszóval történő közlés, vezetés módszere

A módszer egyszerű és bonyolult gyakorlatok esetén egyaránt alkalmazható. A gyakorlatok

közlése felszólító módban történik. A módszer nagy előnye az, hogy a gyakorlatok közlése és
azonnali végrehajtatása miatt jelentősen csökkenthető a holtidő, továbbá a megértés azonnal
ellenőrizhető.

A gyakoroltatás menete utasításos módszer esetén, felszólító mód T/2 személyben:

1. A kiindulóhelyzet elrendelése utasítással Pl.: „Ugorjatok terpeszállásba, lendítsétek a
karotokat magastartásba”! „Ez a kiindulóhelyzet”
2. A gyakorlat ütemenkénti, ütemcsoportonkénti utasításokkal történő elrendelése, ahol az
utasításokban először a mozgás neve, a mozgás iránya, a mozgás terjedelme, majd
befejező helyzete jelenik meg.
3. Az ütem sorszáma az utasítás végrehajtó részeként jelenik meg. Pl. „Végezzetek bal
karkörzést előre! 1! Döntsétek a törzseteket előre 90 fokban és hajlítsátok a
karotokat tarkóra! 2! Hajlítsátok a törzseteket előre a bal lábatokhoz és érintsétek
meg a bokátokat! 3! Nyújtsátok a törzseteket és lendítsétek a karotokat kiinduló
helyzetbe! 4!
 4. Amennyiben a gyakorlatot a szimmetria miatt az ellenkező oldalra, az ellenkező irányba,
vagy ellenkező végtaggal is el kell végezni, akkor „végezzétek el a gyakorlatot
ellenkezőleg is! 5, 6, 7, 8!” utasítást kell adni.
5. A gyakorlat megindítása „gyakorlat folyamatosan rajta!”vezényszóval történik.

Vezényszóval történő gyakorlatvezetés személytelen módon történik:

1. „Terpeszállásba ugorj”! Magastartásba fel! Ez a kiinduló helyzet.
2. A gyakorlat ütemenkénti, ütemcsoportonkénti vezényszavakkal történő elrendelése, ahol
meghatározzuk a mozgás nevét, a mozgás irányát, a mozgás kiterjedését.
3. Az ütem sorszáma végrehajtásra szólít fel!
Bal karkörzés előre! 1! 90 fokos törzsdöntés előre, karhajlítással tarkóra! 2!
Törzshajlítás előre a bal lábhoz bokaérintéssel! 3! Törzsnyújtás karlendítéssel
kiinduló helyzetbe! 4!
4. Ugyanez ellenkezőleg! 5,6,7,8!
5. Gyakorlat folyamatosan rajta!

4. Folyamatos /non-stop/ vezetési módszerek

A. „Kövesd a tanárt/edzőt” vezetési módszer alkalmazása utánzáson alapul. Kis gyerekeknél

és értelmi fogyatékosoknál a legkedveltebb gyakorlatvezetési módszer. A
gyakorlatvezető arra szólítja fel a tanítványait, hogy az általa bemutatott feladatokat vele
együtt végezzék, utánozzák az ő mozgását. A gyakorlatvezető ezután a gyakorlatokat
folyamatosan végrehajtja, vagy imitálva megmutatja, a tanítványok pedig követik a
gyakorlatvezetőt a végrehajtásban. A gyakorlatvezető állhat szemben a tanítványokkal,
tükörképet mutatva, vagy oldalnézetben bemutatva azt, a gyakorlat fő mozgásirányától
függően. Az előre, hátra irányuló gyakorlatokat célszerű oldalnézetből bemutatni!
B. Másik fajtája, egy előzetesen megkoreografált és megtanult gyakorlatláncot feltételez a
gyakorlatvezető részéről. A végrehajtás folyamatossága biztosítása érdekében a
gyakorlatok ismétlésszámát jól kiszámíthatóvá és könnyen követhetővé kell tenni a
résztvevők számára. A gyakorlatok megtanítása utánzáson alapul. A fűzér megtanítása
úgy történik, hogy megtanítjuk az első 8 ütemet és gyakoroltatjuk.(az ismétlésszám a
 tanulók előképzettségétől, ill. a gyakorlat nehézségi fokától függ). Ezt követően
megtanítjuk a második 8 ütemet, és ezt is gyakoroltatjuk, majd összekapcsoljuk az 1. és
2. gyakorlatot és együtt is gyakoroltatjuk. Ezután tanítjuk a harmadik 8 ütemet és
gyakoroltatjuk, majd ezt is összefűzzük, és gyakoroltatjuk az 1.2.3. gyakorlatot….stb.
Folyamatos végrehajtás közben a tempó és ritmus megtartásával a gyakorlatvezetőnek
előre közölnie kell a várható irányváltoztatásokat és az alapgyakorlatokhoz kapcsolódó
variációkat. A színes és élvezetes gyakorlatvezetés, a folyamatos tempódiktálás mellett
folyamatos kommunikációt is igényel a gyakorlatvezető részéről. Ez a gyakorlatvezetési
módszer nagy felkészültséget és sok gyakorlást igényel
C. A folyamatos gyakorlatvezetési módszer egy harmadik fajtája, ha jól ismert, és
egyszerű szerkezetű gyakorlatokat kapcsolunk össze. Megindítunk egy egyszerű
gyakorlatot, és a gyakorlat végrehajtása közben ismertetjük a következő feladatot. Kellő
számú ismétlésszám után megállítjuk a gyakorlást az „elég!” vezényszóval, majd az
„átmenet!” felszólítást követően elhelyezkednek a tanulók a következő gyakorlat
kiinduló helyzetében és a „rajta!” vezényszóra elkezdik a következő, új gyakorlatot.
Célszerű egy előre megtervezett vázra, könnyen összekapcsolható kiinduló helyzetekre
felépíteni a gyakorlatsort.
D. Állandó, visszatérő gyakorlatokkal történő gyakorlatvezetési módszer alkalmazása
során, minden új gyakorlat közlése és elrendelése előtt, a könnyebb átmenet érdekében
egy egyszerű, és visszatérő gyakorlatot alkalmazunk. Pl.„helyben szökdelés, vagy
helyben futás”! Az állandó gyakorlat végzése közben ismertetjük a következő gyakorlat
kiinduló helyzetét. Pl.: terpeszállás csípőretartás 1. ütem: törzshajlítás balra, 2. ütem:
törzsnyújtás, 3-4. ütem: ugyanez ellenkezőleg „Figyelem! Kiinduló helyzetbe ugorj!”
„Gyakorlat folyamatosan rajta!” A megfelelő ismétlésszám után „állandó gyakorlat
rajta”! A visszatérő gyakorlat domináns hatása fokozhatja vagy csökkentheti a
gyakorlatsorozat által kiváltott terhelést, ezáltal nemcsak a folyamatos végrehajtást
könnyítheti, hanem funkcionális szerepet is betölthet.
A gyakorlatvezetési módszerek megválasztásának szempontjai:

A helyes módszer függ:

- a gyakoroltatás céljától (pl. bemelegítés, levezetés, képességfejlesztés, új
mozgástanítása);
- a csoport összetételétől (homogén, heterogén);
- a gyakorlásban résztvevők számától, életkorától, az életkori sajátosságoktól;
- a tanítványok előképzettségétől, a résztvevők gyakorlat repertoárjától (szaknyelvi
előképzettségétől, a fizikai előképzettségétől);
- a gyakorlatok bonyolultsági fokától, szerkezetétől, ismertségétől;
- az elérendő terhelés intenzitásától, az időkihasználás fokától, a tervezett fizikai aktivitás
és a „holtidők” arányától;
- a rendelkezésre álló terület nagyságától.

A gyakorlatvezetés ismérvei:
- a szaknyelv pontos ismeretére épül;
- korrekt, pontos feladat meghatározást tartalmaz;
- figyelmet felkeltő, határozott kiállású;
- a tanulók figyelmét fenntartó, motiváló;
- hibajavításban, a jó, helyes végrehajtásra utaló, segítő, ösztönző, dicsérő magatartás.