megdöbbentő és fájdalmas a

felismerés, hogy mennyit ártott

nekünk ez a járvány
2021.01.04. / No Comments

Mindenki fejében született forgatókönyv tavasszal arról, hogy milyen lesz majd akkor, amikor
…

Ancsa vagyok, sürgősségi triage. Már nem félek, mert már nem tudok félni.
Önbizalommal fűtve várom a találkozást, hogy leszámolhassak a vírussal és a
démonjaimmal, amelyek bennem cirkálnak március óta.

A COVID-19 egy ostoba vírus, ami egyszerűen csak terjedni akar. Nem fog engedélyt és
beleegyezést kérni senkitől. Sőt, még politikai állásfoglalása sem lesz. Nem tesz fel
kérdéseket, nem vár válaszokat, nem kommunikál. Sokan át fognak esni a fertőzésen. Sokan
szinte észre sem fogják venni magukon a tüneteket, de pár hét múlva a könnyű tünetesek által
szétterített vírus elkezdhet rombolni. Van egy rossz hírem: már ezt sem biztos, hogy meg
tudjuk úszni…
Májusban azt mondtam, hogy az egészségügy, az egészségügyisek iránt mutatott – leginkább
félelem táplálta – szeretet ellenkezőjét fogjuk átélni a második hullám alatt. Sajnos ebben sem
tévedtem. Már nem tapsolnak. Mindent átsző a gyanakvással, bizalmatlansággal átfűtött
tehetetlen agresszió a Facebookon és mindenhol…

A várakozásinknak megfelelően sokat dolgoztunk, és közben építgettük a romokban heverő

lelkünket.
A kórházi élet a júniusi visszaállás után hamar felpezsdült. Mindenhol mosolygós arcokba
botlottam, mindenki boldogan csevegett olyan emberekkel, akikkel azelőtt soha. Talán nem is
ismerték egymást korábban. Az első hullám ideje alatt sok értékes barátság szövődött. A
szkafander-nyomor, a nyomás és a közösen átizgult napok csapattá érlelték a kórház
dolgozóit.
A betegek lassan visszatértek a sürgősségire.
Sokan betegebben jöttek be, mert több hétig aszalták otthonaikban rettegve a tüneteiket,
amelyek végül tökéletesre festették a kórképet. Volt, hogy összetörve mentünk ki egy-egy
szomorúbb
eset után a vizsgálóból, és azon filozofáltunk éjszakába nyúló csetelésekkel, hogy vajon mi
lett
volna, ha bejön 6 héttel korábban a beteg. A beáramlás mértékével azonos tempóban
fokozódó
terhelés néha nagyon megviselt minket.

Megdöbbentő és fájdalmas a felismerés, hogy mennyit ártott nekünk a COVID-19 úgy, hogy
az eredendő küldetését még nem is teljesítette. A nyár viharos tempóban, munkával telt el.
Egy
kevés szabadság mindenkinek jutott, de az sem volt az igazi. Belül mindenkiben ott maradt a
kétely, mert tudtuk, éreztük, hogy az első hullám csak könnyű meccs volt, egy könnyű
ellenféllel.
Augusztus elejét írtuk akkor, amikor a médiakommunikációval foglalkozó kollégákkal ismét
elkezdtük hangoztatni, hogy baj lehet ebből a felhőtlen szabadságból. Sajnos totálisan
elnyomott minket a Facebookon uralkodó és egyre mélyebbre nyúló verbális erőszakhullám,
amely olyan mértéket ölt napjainkban, hogy azt már jelzővel sem nagyon lehet illetni. Az
ország három részre szakadt: a vírus- és
maszkellenesekre, a maszkban alvó túl óvatosakra és a józanul gondolkodni képesek táborára.
A hónap közepén értük el az a szintet, hogy a Facebook elviselhetetlenné vált. Barátok váltak
ellenséggé, az értelmes szó hiánycikké. Megszűnt a normális kommunikáció: mindenki, aki
békés
szándékkal próbált volna fellépni, inkább a nyugalmas passzivitást választotta, teret adva
ezzel
az erőszakos kommentelőknek. Néha az volt az érzésem, hogy vannak emberek, akik
kifejezetten
a maszkos posztokat pécézik a FB-on, és amint lehet, támadnak, sértenek, sőt olykor testi
bántalmazással fenyegetve tombolnak.
Megdöbbentő és fájdalmas a felismerés, hogy mennyit ártott nekünk a COVID-19 úgy, hogy
az eredendő küldetését még nem is teljesítette. Családok hullottak szét, barátságok mentek
tönkre, emberek maradtak munka és megélhetés nélkül, és bevágva maguk mögött az ajtót
kezdtek haragudni, mert belül fájt nekik a veszteség.
Sokszor előveszem Elisabeth Kübler-Ross modelljét, mert úgy vélem, hogy sokan
veszteségként élték meg a tavaszi hónapokat: elutasítás – harag – alkudozás – depresszió –
elfogadás.
Azt hiszem, sokan vannak, akik még a haragnál tartanak.
A harag és indulat hónapja végén már éreztük belül, hogy valami lóg a levegőben. Az
esetszámok növekedése mellett az ismerősök között is kezdtek felbukkanni pozitív esetek.
Talán ez volt
a fordulópont, hiszen ezt hiányoltuk tavasszal.
Most szinte mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki pozitív teszt miatt kispadra
kényszerült két teljes hétre. A sürgősségin naponta fogadunk fiatalokat, akik fejfájásra, izom-
és végtagfájdalomra, gyengeségre és lázra panaszkodnak. Rémülten néznek ránk, amikor
megtudják, hogy „tünetesként” kell őket tovább vizsgálni. Volt, aki elpityeregte magát, mert
eszébe jutott a hétvégi családi ebéd a szülőkkel, vagy a barátokkal együtt eltöltött esti buli.
Azt hiszem, akkor találkoztak először azzal az érzéssel, amellyel mi a kórházban már 6
hónapja együtt élünk: a COVID-19 okozta, féltéssel és félelemmel keveredő, kínzó
felelősségtudattal. Bár ne élték volna át azt az öt-tíz percet…
Most szeptember van. Belül már érezzük és tudjuk, hogy a hulló levelek hava komoly kihívás
elé
fog minket állítani, de már nem félünk, mert annyit féltünk korábban, hogy kihalt belőlünk ez
az
érzés. Mi most várunk, és ha kell, ökölbe szorított kézzel megyünk előre, mert ez most a mi
meccsünk. Nem fogunk meghátrálni, addig megyünk, ameddig meg nem halljuk a vége
sípszót..

Kiemelt kép: ABECOR – a legjobb grafikák mestere

Rövidesen elmúlik ez a rémálom is ér ránk virrad a szabadságot hozó napsugár. Én hiszek

benne, ahogy a tavaszban is és a megbékélésben. Egy biztos: soha nem dolgoztunk még
ennyit és ilyen keményen! Nem csak mi, hanem mindenki, akit megérintett így vagy úgy, itt
és ott, bárhol a COVID-19 szele.

A naplóm lassan, január közepén lezárul. A könyv rövidesen kötésben is megjelenik, de ha

beleolvasnál most, akkor az eddigi részeit eléred itt, az Alexandra Kiadó oldalán!
Az egészségügyben dolgozó kollégáim megsegítésére létrejött egy alapítvány.
A Fogjunkössze.hu célja, hogy január 31-ig összegyűjtse a jólelkű adományozók által
felajánlott apróságokat és továbbítsa olyan dolgozóknak, akik a legnehezebb helyzetben
vészelték át a járvány második szakaszát, olykor távol a családjuktól, magányosan. Segítsd
őket, akár egy vacsora árával!

Facebook Comments
COVID-19covid19egy triage naplójaKórházMásodik hullámSBO

By Baji Anikó

YOU MAY ALSO LIKE

Dr.Google – Egy teljes generáció háziorvosa

2019.03.02.
2020.05.03 – NE TAPSOLJ, INKÁBB FOGADJ EL

2020.05.03.
Egészségügyi exatlon – Az igazi sport
2019.01.29.
LEAVE A REPLY

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

AKUT SZAKASZ
 Pandémia
ÁTVÉTEL, MEGOSZTÁS

Nagyobb médiafelületeken történő megosztás előtt az alábbi e-mail címen tud egyeztetni
velem:

akutszakasz@gmail.com
EGY TRIAGE NAPLÓJA -MÁSODIK HULLÁM

ESEMÉNYEK

FORBES

Legyél jobb! Nap

Úgy érzed, kiégtél? Nem vagy egyedül.

Úgy érzed, kiégtél? Nem vagy egyedül. Könnyen fásultság az eredménye a munkamennyiség
kiszámíthatatlanságának és az érzésnek, hogy a saját életed feletti irányítás a vírusválság miatt
nincs a kezedben. A gyors tempó, a folyamatos teljesítés velejárója a kiégés, ami az elmúlt
egy évben még nagyobb erővel támad.

Kapcsolj!

A 2021-es Forbes Legyél jobb! Napon minden arról fog szólni, hogy újratöltsünk.

OK
Az űrlap teteje

Az űrlap alja

2021. január

h K s c p s v

1 2 3

4 5 6 7 8 9 10

11 12 13 14 15 16 17

18 19 20 21 22 23 24
 2021. január

h K s c p s v

25 26 27 28 29 30 31

« dec febr »
NOVUM

 Az utolsó kapcsolja le a lámpát

 Sebzett lelkű gyógyítók

 A HIV-fertőzés nem egyenlő a halálos ítélettel

CÍMKÉK

#BURNOUT #TEDX AKUT

S Z A K A S Z AKUTSZAKASZPRO A L A P E L L Á T Á S B E U T A L Ó K BU

DAPEST BURNOUT COVID COVID-19 COVID19 C

EGY TRIAGE
VÁGÁNY DETOX
NAPLÓJA HÁZIORVOS HÁZIORVOSI
ÜGYELET IGAZSÁG INTENZÍV INTENZÍV
OSZTÁLY ITO JEGYZETEK KARDIOLÓGIA KARÁCSONYI
BETEGSÉGEK KISKARÁCSONY KIÉGÉS KOMMUNIKÁCIÓ KORON

AVÍRUS KÓMA KÓRHÁZ LÉLEGEZTETÉS LÉLEGEZTETŐ

GÉP MESEFÉLE MÁSODIK

HULLÁM ORVOSLÁS PSZICHOLÓGIA SBC SBO S T R O K E S Z A K R E N

DELŐK SZILVESZTER SÜRGŐSSÉGI TRIAGE TÖRTÉ
NELEM TÚLÉLŐ VICCES

SÜKET FÜLEK -FILM A STROKE-RÓL- 2020

Videólejátszó
00:00
11:22

TIPPTOP

TippTOP
 EGY TRIAGE NAPLÓJA 1.

EGY TRIAGE NAPLÓJA 2. – A MÁSODIK HULLÁM