Közigazgatási jog

záróvizsga
tételsor

1. Az igazgatás fogalma, alanya, tárgya, tartalma, fajai, az igazgatás, vezetés, irányítás

kapcsolata.
2. A közigazgatás az állami szervek rendszerében; a közigazgatás szervezéstudományi
fogalma.
3. A közigazgatás jogtudományi fogalma.
4. A közigazgatás feladatai (a feladatokat meghatározó tényezők, a feladatok, a közigazgatási
tevékenység fő típusai).
5. A közigazgatási jog forrásai. A közigazgatási jogi norma (A közigazgatási jogi norma
fogalma, fajtái és szerkezete).
6. A közigazgatási jogviszony fogalma és alanyai. A közigazgatási jogviszony keletkezése,
tartalma, tárgya.
7. A közigazgatási szerv fogalma és elhatárolása. A közigazgatási szervek jogképessége. A
közigazgatási szervek létrehozása, megszüntetése. A hivatal.
8. A testületi és egyedi szervek jellemzői; a testületi és egyedi vezetés alkalmazása a
közigazgatásban. A közigazgatási szerv belső szervezeti felépítése. Közigazgatási feladatot
ellátó egyéb szervek.
9. A közigazgatás személyzeti rendszere.
10. A magyar közigazgatási rendszer szervezeti tagolását meghatározó tényezők, a
közigazgatási szervezeti rendszer tagolása.
11. A közigazgatás központi kormányzati igazgatási szervei (a Kormány, a minisztériumok, a
kormányzati főhivatalok és a központi hivatalok).
12. A közigazgatás központi nem kormányzati igazgatási szervei (az autonóm államigazgatási
szervek, az önálló szabályozó szervek, és a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági
Szolgálat).
13. Területi-helyi szervek I. (dekoncentrált szervek és a kormányhivatalok).
14. Területi-helyi szervek II. (a helyi önkormányzatok feladat és hatásköre, szervei és
működésük, valamint törvényességi felügyeletük).
15. A szervezetek irányításának szociológiai, igazgatástudományi és jogtudományi fogalma,
az irányítási hatáskör. Az irányítás és felügyelet.
16. A közigazgatási eljárás fogalma, tagozódása, szabályozása. A közigazgatási hatósági
eljárás célja, alapelvei.
17. Az Ákr. hatálya. Az Ákr. személyi hatálya. Az általános és speciális eljárási szabályok
viszonya. Eljárási képesség és képviselet. A támogató.
18. Az eljárási kötelezettség. Az illetékesség fogalma. A hatásköri és illetékességi vita, eljárás
az illetékességi területen kívül. Nyelvhasználat a hatósági eljárásban.
19. A kizárás. A megkeresés és a kapcsolattartás szabályai. Betekintés az eljárás irataiba.
Szakhatósági közreműködés.
20. A kérelem. Az automatikus döntéshozatali eljárás, a sommás eljárás és a teljes eljárás. A
hiánypótlás.
21. A kérelem visszautasítása, az eljárás megszüntetése. Az eljárás felfüggesztése és
szüneteltetése.
22. Az ügyintézési határidő és a határidő számítása. Igazolási kérelem. Az idézés, értesítés
eljárási cselekményről.
23. A tényállás tisztázása, a bizonyítási eszközök bemutatása (az ügyfél nyilatkozata, az irat, a
tanú, a szemle, a szakértő és a tolmács). Az eljárás akadályozásának következményei, az
eljárási cselekmények rögzítése.
24. A határozat és a végzés. A hatóság döntéseinek véglegessége, az egyezség jóváhagyása,
az azonnali végrehajthatóság.
25. A döntés közlése. A döntés kijavítása és kiegészítése, a hatósági szerződés. A hatósági
bizonyítvány, igazolvány.
26. A hatósági ellenőrzés. A hatósági nyilvántartás. A hivatalbóli eljárás.
27. Jogorvoslat fogalma, rendszere. Kérelemre induló jogorvoslati eljárások.
28. Hivatalból induló jogorvoslati eljárások (a döntés módosítása vagy visszavonása,
felügyeleti eljárás, ügyészi felhívás és fellépés nyomán indult eljárás). Semmisség.
29. A végrehajtás fogalma, helye a közigazgatási hatósági eljárás rendszerében. A végrehajtás
feltételrendszere, elrendelése és foganatosítása.
30. A pénzügyi intézménynél vezetett összegre, valamint a kötelezett munkabérére
foganatosított végrehajtás. Fizetési kedvezmény a pénzösszeg végrehajtása során. Ingó és
ingatlan-végrehajtás. Kielégítési sorrend a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása során, a
késedelmi pótlék. Meghatározott cselekmény végrehajtása.
31. A gazdaság igazgatása (elméleti alapok, szervezeti rendszer, a közigazgatás és gazdasági
igazgatás).
32. Oktatásügy (köznevelés, felsőoktatás).
33. Rendészeti igazgatás I. (a rendőrség).
34. Rendészeti igazgatás II. (az idegenrendészet a katasztrófavédelem, a nemzetbiztonság
igazgatása).
35. Honvédelmi igazgatás (a honvédelem jogi szabályozása, alapfogalmai, alapelvei, a
honvédelmi igazgatás szervezetrendszere, a Magyar Honvédségre vonatkozó főbb
rendelkezések, honvédelmi kötelezettségek, rendkívüli jogrend).
36. Az Európai Unió létrejöttének közigazgatási alapjai.
37. Az Európai Unió központi szerveinek általános jellemzői.
38. Az Európai Bizottság közjogi jellemzői (létrejötte, feladatai, hivatali struktúrája,
működése és megszűnése).
39. Az uniós jog fogalma. Az uniós jog összetétele, kapcsolatrendszere a tagállami joggal.
40. Az európai közigazgatás fogalma.
 1. Az igazgatás fogalma, alanya, tárgya, tartalma, fajai, az igazgatás,
vezetés, irányítás kapcsolata.
Kialakulása:
Az evolúció eredményeként kb. 3 millió évvel ezelőtt megjelenik a homo habilis (majomember;
lefordítva: ügyes ember), aki gyűjtögető életmódot folytatott és kizárólag növényeket fogyasztott és
félig felegyenesedve járt. Itt történik az első nagy lépés az állatvilágból való kiszakadás irányába,
amelyet követett 1 millió évvel ezelőtt a homo electrus megjelenése, aki gyűjtögetés mellett
vadászattal is foglalkozott. Tehát egyfajta erőegyesítést történt, hiszen eredményes vadászat akkor
lehetséges, ha két vagy több előember tevékenységét összehangolják és így szerzik meg a vadat. Kb.
250 ezer évvel ezelőtt a homo neander talensis, a másik irány pedig a homo sapiens (értelmes ember)
irányába szakad szét a homo electrus fejlődés vonala. Ez a két faj már felegyenesedve áll és
agytérfogatának mértéke eléri az 1400 ml-t. A homo neander talensis és a homo sapiens egymással
párhuzamosan él, gyűjtögető, halászó, vadászó életmódot folytat, külső megjelenését tekintve azonos
és biológiailag is azonos, de a neandervölgyi ősember 35-40 ezer éve kihalt. A magyarázatot a tavalyi
és folyamán adta meg egy amerikai professzor, aki felfedezte, hogy a két faj koponya alapjának a
középső részén van eltérés. A neandervölgyi ősember koponya alapjának a középső része az sík
(egyenes), a homo sapiensé az domború. Azért van ennek jelentőse, mert az a tény, hogy a koponya
alap középső része sík, azt jelenti, hogy a gége a neandervölgyiek esetében a szájüregben volt található
és ez a tény megakadályozta a tagolt beszéd kialakulásának a lehetőségét. Ezzel szemben a homo
sapiens gégéje a szájüreg alá került, mivel domború a koponya középső része, ezzel megteremtődött és
megvalósult a tagolt beszéd, megtanult beszélni, mert megtanulhatott. Ez emelte ki az állatvilágból az
embert.
A túlélésnek az ad estélyt, hogy az előző generáció átadja a túlélés esélyeit a következő generációnak.
I.e. kb. 35 ezer évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak idejét élte a Föld. A homo sapiens tudott
alkalmazkodni, mert a beszéd segítségével a megszerzett ismereteit át tudta adni az utódoknak.
Lehetővé tette a ma élő ember kialakulását. Mivel ennek az emberfajnak a leleteit a Fr-oi Cro
Magnonban találták meg, ezért szokták cromagnon-i embernek is nevezni.

Igazgatás fogalma: (tanszéki álláspont szerint)

az emberi együttműködés során keletkező emberi tevékenység, amely biztosítja a közös
(kitűzött) cél elérését, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket és a munkának az
összhangját.

1. az igazgatás emberi tevékenység: kizárólag emberek egymás közötti tevékenysége. (amikor a

farkascsorda megszervezi egy adott állatnak az elejtését, mivel ők falkában vadásznak és megadott
manőver és időbeni ütemezés szerint valósítja meg az adott vad elejtését, az nem igazgatás, vagy
amikor gépek dolgoznak együtt, az sem)
2. az igazgatásnak a legfontosabb eleme a kitűzött cél elérése. Tehát az igazgatás nem önmagáért
megvalósuló tevékenység. Az igazgatás mindig célzatos emberi tevékenység.
3. személyi és tárgyi feltételeket biztosításáról van szó a közös cél eléréséhez.
4. a munka összhangja. Az igazgatás egy összehangoló tevékenység.

Igazgatás jelentősége:
Pl. ha adott egy olyan út, amelyet egy nagy kő zár el és adott három ember aki szeretne az úton
továbbhaladni, akkor valamit tenniük kell. Ha ez a három ember három különböző irányból próbálja
elgurítani a követ, akkor a fáradozásuk nem fog eredményre vezetni. Következő lépés, amikor a három
ember egy irányból próbálja meg a követ elgurítani, de nem egy időben állnak neki. Erőik tehát nem
adódnak össze, függetlenül attól, hogy egy irányban akarják elgurítani. Akkor lesz eredmény, ha
valaki jelt ad, ő lesz a főnök és akkor egy adott időpontban egy irányban próbálják a követ elgurítani,
ez fog eredményre vezetni. Ez már igazgatás lesz, sikerre fog vezetni. Itt is érzékelhető a beszéd
jelentősége.
Az információ első nagy forradalma a beszéd, a második az írás.
A beszéd azt jelenti, hogy térben és időben egy helyen vagyunk, de nem biztos, hogy így lesz. Az írás
tette lehetővé, hogy a tudást a 100 évvel későbbi generációnak is át tudjam adni.
Jön az információ harmadik forradalma: a könyvnyomtatás forradalma. Az írás szép dolog, de az csak
egy, aki hozzájut az szerzi meg, a könyvnyomtatás megsokszorozza az írást.

Szervezés fogalma:
Mi a kapcsolat a szervezés és az igazgatás fogalma között?
-Szentpéteri István professzor, a Szegedi Egyetemi volt professzora, azt mondta hogy a szervezés és
az igazgatás nem szinonim fogalom, nem azonos jelentőségű, mert a szervezés az tágabb kategória. A
szervezésnek az igazgatás csak egy fogalmi eleme.
-Fayol ellenkezőjét mondta: az igazgatás tágabb kategória és az igazgatás egyik eleme a szervezés).
-Szamel Lajos professzor, a Pécsi jogi kar professzora volt, azt mondta: : az igazgatás és a szervezés
szinonim fogalmak, azaz teljesesen azonos jelentésű fogalmakról van szó.
-TANSZÉKI HELYES ÁLLÁSPONT: az igazgatás és a szervezés fogalma szinonim fogalom
tágabb értelemben, de a szervezés fogalmának van egy szűkebb értelme, amely szerint a
szervezés a személyi és a tárgyi feltételeket megteremtését jelenti.

Az igazgatás alanya és tárgya

Alanya: aki az igazgatási tevékenységet megvalósítja, aki igazgatás.

Tárgya: aki elszenvedi az igazgatást, azaz akit az alany igazgat.

Társadalomirányítás rendszere
Az igazgatás alanya egy egész társadalmat irányít.

Mo-n a társadalomirányításában három szervcsoport jut jelentőséghez:

1. államszervek csoportja:
- az állam szervei részt vesznek a társadalom irányításában és a legfontosabbak
- a társadalomban élő ember az állammal nem tud találkozni közvetlenül. Azért, mert állam
valójában nincs. Állam: nem más, mint meghatározott földrajzi terület fölött, az ott élő
emberek fölötti állami főhatalom, azaz impérium.
- a társadalomban élő ember az állam szervével találkozik
- ezek a szervek az állam szervei, azért vannak, hogy az állam képében jelenhessenek meg.
Bizonyíthassák, hogy nekik van valamilyük, nekem pedig nincs. Tehát van közhatalmuk,
nekem polgárnak nincs közhatalmam. Mi az, hogy közhatalma van az állam szervének:
jogszabályi keretek között, de döntéseket hozhat. Jogot és kötelezettségeket adhat a polgárok
számára és ha önkéntes jogkövetés útján nem tesznek eleget, akkor az állam szervei állami
kényszerítő eszközökkel ki is tudják kényszeríteni a végrehajtást.
A demokratikus jogállamban az állami szerveknek három típusa van:
1. törvényhozó
2. végrehajtó
3. bírói szervek.
(ezeket összeköti a közhatalom, de elválasztja a feladat)
A demokratikus jogállamban érvényesül ugyanis a hatalmi ágak megosztása. (John Locke;
majd Fro-ban Rousseau és Montesquieu).
Minket a középső szektor érdekel, hiszen a közigazgatás nem más, mint a végrehajtó hatalom.
A végrehajtó hatalmat megvalósító közigazgatás szervezetrendszerének két típusa van:
1. államigazgatási szervek: hierarchia jellemzi. Ezek a szervek egymásnak
alá-fölé vannak rendelve. Csúcsán a Magyar Korány áll, alatta vannak
minisztériumok, kormányhivatalok, dekoncentrált szervek stb. Azért van
hierarchia, mert a feladataik ezt követelik meg, a feladatok egyik része olyan
jellegű. Az egész országban egységesen megvalósítandó feladatokat
sorolja ide a jogszabály.
 2. helyi önkormányzatok csoportja: autonómia jellemzi. Saját ügyében
szabadon dönt. A helyi önkormányzatok Mo-n sem egymásnak nincsenek alá-
fölé rendelve.

2. politikai pártok csoportja:

- közhatalom irányításában csak azok a pártok vesznek részt, akik benn ülnek a parlamentben.
Öt párt van benne. A törvényalkotás révén vesznek részt benne. A parlamenti pártok a
politikai jellegű pártok. A kormánypártok valójában a törvényhozás során érvényesítik az
akaratukat a társadalom felé. Az ellenzék is részt vesz valamilyen módon. A hatalmon lévő
párt is elfogadhatja az ellenzék által készített törvényjavaslatot. Az ellenzék törvényes
lehetőségei lényegesebben korlátozottabbak.

3. politikai jellegű társadalmi szervek csoportja:

- tagságuk önkéntes, tehát a polgárok, ha akarják tagok, ha akarják nem. Az ő
társadalomirányításra való ráhatási lehetőségük kisebb, mint a politikai pártoké. Nem minden
társadalmi szerv minősül politikai jellegű társadalmi szervnek. Pl. szakszervezetek, akik
mégiscsak részt tudnak venni az irányításban. (sztrájk esetén le tudják bénítani az országot,
önkéntes szerveződések)

Az igazgatás tartalma, fajai. Az igazgatás, vezetés és irányítás kapcsolata

Az igazgatás céltudatos emberi tevékenység. Egy egész tevékenység sorozat: van eleje, közepe és
vége.
Az igazgatás több elemből álló, célszerű emberi tevékenység. Azaz sok mozzanata van. Hogy az
igazgatás hány elemből épül föl, abban a tekintetben már a különböző szerzők között nincs egyetértés.
Vannak akik szerint 5 elemből, vannak akik szerint 7-ből, 12-ből áll.
Henry Fayol: 1920-as évek körül azt mondta, hogy az igazgatás 5 elemből áll: (igazgatás tartalma): -
tervezés, szervezés, parancsolás, koordináció és ellenőrzés (PODCoR).

Két amerikai tudós ember Fayol után jó 10 évvel: L. Gulick, L. Urvick: együttesen alkottak:
Fayolnak részben igaza van, de nemcsak 5 elemből, hanem további elemekből is áll (tehát 7 elem):
további két elem: személyzeti munka, pénzügyek. Az ő rendszerük ebben a gondolatmenetben, ha a
fogalmakat egymás alá írjuk, akkor a POSDCoRB rendszert kapjuk meg.

TANSZÉK HELYES ÁLLÁSPONTJA:

Az igazgatás tartalmi elemei a következők:
- Célkitűzés: az igazgatás legfontosabb eleme. Minden más tevékenység, ami a célkitűzést
követi azért van, hogy a cél megvalósuljon. Az igazgatás tekintetében is normális célokat kell
kitűzni.
- információ gyűjtés és feldolgozás: az információ fogalmából kell kiindulni. Információ:
tanszék helyes álláspontja: az információ hasznos új ismeret. Az igazgatás tekintetében is erre
kell figyelni, hasznos új ismereteket kell gyűjteni. Azért kell információ, hogy legyen képem a
külvilágról, illetve arról, hogy mi történik a szervezeten belül. Ha nincs információm, akkor
nem fogok tudni alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. /Darwin azt mondja, hogy
azok a fajok maradtak fenn, amelyek a legjobban tudtak alkalmazkodni a környezetükhöz./ Az
információ megteremti a szervezet alkalmazkodásának a lehetőségét.
- tervezés: lényege a különböző döntési variánsoknak az elkészítése.
- döntés: látható, hogy az igazgatás tartalmi elemei között középen van, fizikai és logikai
értelemben is középen van. A döntés tehát az igazgatás központi eleme. Ami előtte van,
azért van, hogy a döntés megszülethessen, ami utána van a döntés végrehajtásának a
szolgálata.
- végrehajtás: a személyi és a tárgyi feltételek biztosítása ebben a felfogásban. A végrehajtás
tehát a szervezés jelenti.
 - koordináció: összehangoló tevékenység. A különböző feltételeket koordináljuk annak
értelemben, hogy a döntések ténylegesen és érdemben végrehajtásra kerüljenek.
- ellenőrzés: az igazgatási egyes lépések következményeként bekövetkező végeredményt
összehasonlítom a kitűzött céllal és ha ez egybeesik, akkor vége van az igazgatásnak. A
citdövke: egy igazgatási ciklus. A ciklus lefolyás eredményeként előálló végeredményt
összevetjük a kitűzött céllal. Ha nem egyezik meg a végeredmény a kitűzött céllal, akkor
újabb célt kell kitűzni és kezdődik a folyamat elölről. Ez az igazgatási ciklus körforgása.
A tanszék álláspontja nem más, mint a CITDöVKE betűszót adja ki.

Az igazgatás fajai. Az igazgatás, vezetés és irányítás kapcsolata

Igazgatás, a vezetés és irányítás összefüggései

Irányítás, illetve irányító szerv

Vezetés
Igazgatási szervezet
Szervezet, illetve irányított szerv

A vezetés: Egy szerven belüli hatalmi viszony, tehát a szervezen belül van!, és nem a szervezet
egészére, hanem csak az igazgatási szervezetre hat. Ezért nem más mint az igazgatás igazgatása.
Funkciói: C., Dö., E.

Az Irányítás: Két szerv közötti hatalom viszony: irányító szerv és irányított szerv. Funkciói
megegyeznek a vezetés funkcióival Ebben a szervezetben megvalósul az igazgatási tevékenység,
mégpedig oly módon, hogy a szervezetnek van egy vezetéssel foglalkozó része, amelyik az
igazgatásnak nem minden elemét valósítja meg. Az irányítás tehát kívülről jön az irányított
szervezetre.

Igazgatás fajtái:
Tulajdonviszonyok alapján teszünk különbséget csak a sok-sok szempontból.
1. állami igazgatás: állami tulajdonon alapuló: különbséget kell tenni
1.) államszervek: nekik van közhatalmuk. Közhatalommal rendelkező
a.) törvényhozó szerv
b.) végrehajtással foglalkozó szervek
c.) bírói szervek
2.) állami munkaszervek: nekik nincs közhatalmuk. Azt jelenti a fogalma, hogy ezek
a szervek is állami tulajdonon alapulnak, de nincs közhatalmuk (pl. szociális,
kulturális intézmények; állami óvodák, kórházak, egyetemek; pl. a Miskolci Egyetem
egy állami munkaszerv). Minden megtehetnek, amit jogszabály nem tilt. Egyik
csoportja tehát az állami intézmények, másik csoportja a vállalatok: tehát az állami
tulajdonnal gazdálkodó vállalatok. Mi a különbség az állami intézmények és az
állami vállalatok között? Más a feladatuk: az állami intézmények szolgáltató
tevékenységet folytatnak és nem profit orientáltak és akár ingyenesen is a polgárok
rendelkezésére állnak. Ezzel szemben az állami gazdálkodó szervek az állami
vállalatok, benne vannak a gazdasági életben a gazdasági élet aktív szereplői és
semmiben sem rendelkeznek több jogosítvánnyal, mint a magáncégek. A vállalatok a
gazdasági élet szereplői és profit orientáltak.
2. magán igazgatás: alapja a magántulajdon. Szervezetei mindent megtehetnek, amit jogszabály
nem tilt.
3. társadalmi önigazgatás: alapja a csoport (szövetkezeti) tulajdon. Szervezetei mindent
megtehetnek, amit jogszabály nem tilt.
 2. A közigazgatás az állami szervek rendszerében; a közigazgatás
szervezéstudományi fogalma.
A közigazgatási jog fogalma és rendszere
Fogalma:
Sok álláspont volt a háború előtt: Lorencz von Stein (1871),
Csiky Kálmán(1888), Concha Győző(1905) Tomcsányi Móricz (1926)
Következtetés: a közig. szervezetére és működésére vonatkozó
jogszabályok összessége. A működés esetében annak határaira (korlátaira) hívják fel a figyelmet.

A II. VH. után egységes álláspont lett: A szocialista felfogás: a jogrendszer tagozódásának alapja a
szabályozás tárgya és módszere, ezért az Államigazgatási jog tárgya az állig. szervek
végrehajtó-rendelkező tevékenysége, melyet az alá-fölé rendeltségi
szabályozás jellemez. (Berényi S. 1975, 1981)

1989/90. évi rendszerváltás hatása: államigazgatási jogból

közigazgatási jog lesz, ami nem csak játék a szavakkal! Közigazgatási jog = államigazgatási jog +
önkormányzati jog !

Tanszék: A közig. jog azon jogszabályok összessége, amelyek a

1) = közigazgatás szervezetét és személyzetét,
2) = eljárását, valamint
3) = a működése során keletkező társadalmi viszonyokat szabályozza,
alapvetően az alá-fölé rendeltség módszerével.

Rendszere: Csíky Kálmán dolgozta ki(1888):

1+2 = a Közigazgatási jog Általános része (1. és 2. szemeszter)
3 = a Közigazgatási jog Különös része (3. szemeszter)

Megjegyzés: a Tanszék szerint az Európai Közösségek, majd az EU megjelenése (1951, 1957, ill.
1992) új helyzetet teremtett. Megjelenik ugyanis egy nemzetállamok fölötti (szupranacionális)
közigazgatás= európai közigazgatás. Lényege: igazgatási funkció-megosztás az EU és a tagállamok
között. (Lásd erről a Közigazgatási Jog 4. tananyagot a 7. szemeszterben)

A közigazgatási jog helye a jogrendszerben

Kiindulás: a nemzeti jogrendszerek tagozódása.
Közjog – Magánjog.
Az államot és a polgárt (és szervezeteit) a közjog köti össze közhatalmi alapon (alá-fölé rendeltség). A
polgárokat és szervezeteiket a magánjog köti össze, mellérendeltségi alapon. A közigazgatási jog a
közjog integráns része.

A közigazgatási jogi szabályozás tárgya rendkívül széles, ezért szinte minden jogággal kapcsolatban
felmerülnek elhatárolási kérdések. Legfontosabbak: Alkotmányjog, Pénzügyi jog, Családi jog,
Agrárjog, Polgári jog, Büntetőjog, Európa jog.
Elhatárolási ismérv mindig: a szabályozás tárgya és módszere (mit és hogyan szabályoz az adott
jogág). Megállapítás: e jogágak jogintézményeinek érvényesülését rendszerint a közigazgatási szervek
(és a quasi közig. szervek) biztosítják a feladataik ellátásával. (Kivételesen bíróságok: lásd. közig.
bíráskodás)

A közigazgatás szervezéstudományi fogalma

Közigazgatás fogalma: Közigazgatás az állami igazgatás egyik típusaként jelöltük meg. Olyan
tevékenységként, amely mögött az állami (és önkormányzati) tulajdon áll, és amelyet közhatalom
birtokában valósítanak meg az erre felhatalmazott szervek. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási szervek
a rajtuk kívül állók jogait és kötelezettségeit érintő döntéseket hozhatnak és önkéntes teljesítés
hiányában azokat ki is kényszeríthetik.
A közigazgatás lényegesebb feltására 2 úton valósítható meg:
1. a közigazgatás, mint szervezet: a közigazgatás szervezettudományi fogalma
2. a közigazgatás, mint tevékenység: a közigazgatás jogtudományi fogalma

Abból kell kiindulni, hogy az elmúlt 200 esztendőben sokan kifejtették a véleményüket.
Sokféle álláspont létezik:
4. Fayol az igazgatás lényegét alkalmazta a közigazgatásra . Miszerint az állam iparosítása nem
jelent mást, mint az 5 igazgatási funkció közigazgatási alkalmazását.
5. Villoughby az amerikai államszervezetet egy vállalathoz hasonlítja, melyben az elnök a
vezérigazgatónak, a kongresszus pedig a vállalat igazgatótanácsának felel meg és a
közigazgatási apparátus funkciója nem más, mint ezek döntéseinek végrehajtása.
6. Magyary Zoltán: szerint a közigazgatás és a magánigazgatás funkciója és alapelvei közösek,
közöttük szoros kapcsolat van.

TANSZÉKI HELYES ÁLLÁSPONT:

A közigazgatás szervezéstudományi értelemben: a közigazgatás is egy szervezet, pontosabban egy
szervezetrendszer, amelyik részt vesz a társadalom irányításában és ez egy elkülönült
szervezetrendszer (más állami szervektől elkülönült). Azaz a társadalom irányításához kell
visszakanyarodni, ha szervezéstudományi értelemben vizsgáljuk a közigazgatás fogalmát. Azért
elkülönült, mert a törvényhozói és a bírói hatalomtól is elkülönült szervezetrendszer. A közigazgatás
az államszervek egyik elkülönült alrendszere.
Definíció: a közigazgatás az államszervek elkülönült alrendszere, amely az állami akarat
gyakorlati végrehajtásának megszervezését hivatásos apparátussal, a társadalom egészének
irányában valósítja meg.
 3. A közigazgatás jogtudományi fogalma.
Közigazgatás jogtudományi értelemben:
az állami hatalmi ágak megosztására koncentrálunk. Azaz a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom
között kell különbséget tenni és a köztük lévő feladatmegosztásra kell koncentrálni.
Definíció: a legfelsőbb képviseleti szerv által alkotott törvényeknek alárendelt szervek
közhatalom birtokában, jogszabályi keretek között megvalósuló végrehajtó-rendelkező
tevékenysége.
Ebben a fogalomban a hangsúly tehát az államhatalmi ágak megosztásában van, illetve azon, hogy ez
egy tevékenység.

Ennek a fogalomnak az egyes fogalmi elemei.

Kettőt emelünk ki: végrehajtó és rendelkező tevékenységről van szó!
- Végrehajtó tevékenység, mit jelent ez: kettős jelentésű fogalom: jelenti a jogalkalmazást,
másfelől jelenti az operatív végrehajtást.
- Operatív végrehajtás is kettéágazik: egyfelől jelent irányítást és felügyeletet,
másfelől jelent egyéb operatív tevékenységet.
- Jogalkalmazás: a lehető legáltalánosabb értelemben az általános jogi norma
konkrét esetre való alkalmazása. Nem más, mint a végrehajtó tevékenység egyik
összetevője. Egyéb operatív tevékenység: minden más, amit a közigazgatás
megvalósít. (pl. a tűzoltó tüzet olt)

-Rendelkező tevékenység: jogszabályalkotást jelent, a közigazgatás tehát parancsol. Csúcsán

a kormány áll: rendeletet alkot, a miniszter rendeletet alkot, az önkormányzat rendeletet alkot.
A jogszabályok egymással hierarchikus rendet alkotnak és az alsóbb nem állhat szemben a
felette lévő jogi normával.
 4. A közigazgatás feladatai (a feladatokat meghatározó tényezők, a
feladatok, a közigazgatási tevékenység fő típusai).
Kiindulás: az államcél és az állami funkciók, hiszen az államszervek – a feladataik ellátásával –
ezeket valósítják meg.
A feladatokat meghatározó tényezők:
1. a társadalmi munkamegosztás fejlettsége
2. a gazdasági helyzet alakulása
3. a bel- és külpolitikai helyzet
4. az igazgatás alanyának szándékai
5. az igazgatási technológia fejlődése

Közigazgatás feladatai:
A modern állam tekintetében kimondható, hogy van egy lista, amely nem más, mint a közigazgatás
feladata:
1. gazdaságszervezése: a közigazgatásnak a legfontosabb feladata. A közigazgatásnak kell
alapvetően biztosítania, hogy egy országban normális módon történjen a gazdasági élet és az
állam csak akkor avatkozzon be, ha szükséges. A modern államban tehát alapvetően a
szabadverseny követelményei érvényesülnek, de az államnak meg vannak az eszközei a
beavatkozásra, amellyel be tud avatkozni a gazdasági életbe és az esetleg megbomlott
egyensúlyt helyre tudja állítani. A beavatkozás alapvetően a közigazgatási szervek
beavatkozását jelenti.
A közigazgatásnak kétfajta eszköz áll rendelkezésre a beavatkozáshoz a gazdasági
életbe:
-állam (közigazgatás) eszközei(állam eszközeiből nyíl lefelé a gazdasághoz)
az állam, mint tulajdonos tulajdonosi eszközökkel is be tud avatkozni és úgy is be tud
avatkozni, mint tulajdonos közhatalom. Vannak még egyéb eszközök is. (állami
tulajdon is van, ami különböző vállalatok formájában benne vannak a magyar
gazdaságban és nem rendelkeznek több tulajdonsággal, mint a magántulajdonban lévő
vállalatok.)
- gazdaság.
Ez a két mód: közvetlen tulajdonosi tevékenység, a másik tulajdonosi igazgatás.
A közhatalom a gazdasági életben úgy van jelen egyfelől: mint jogalkotás, másrészt mint
jogalkalmazás.

2. Kulturális (oktatási és művelődési) intézetek irányítása és felügyelete: alapvetően

kétirányultságot jelent. Jelenti a közigazgatás által felügyelt intézményeiket (oktatási,
kulturális intézmények), de ez irányul a nem állami intézetek, intézményekre is (pl.
védelmi feladatok ellátása).

3. Szociális és egészségügyi intézetek irányítása és felügyelete

4. Rendészeti és védelmi feladatok: védelem külső és belső védelmet is jelent. Külsőleg:

hogy az állam megvédje szuverenitását az idegen hatalmak fegyveres támadásától, de jelenti a
belső békés rend biztosítását is.

5. Külső védelemi feladatok ellátása (honvédelem)

6. Külpolitika, külgazdaság feladatainak ellátása: külpolitikai szervek feladata.

Külpolitikához szorosan hozzá tartozik a külgazdaság szervezése. Mivel egy ország termékeit
értékesíteni kell a világpiacon, amiben kulcsszerepet játszanak az adott állam külgazdasági
szervei.
 7. Belső irányítási, felügyeleti, ellenőrzési és igazgatási feladat ellátása: a belső irányítás
azt jelenti, hogy a közigazgatási szervek egymást is irányítják, tehát a közigazgatás önmagát
is irányítja ebben az értelemben, de csak a közigazgatásnak az a szektora, amire azt
mondtuk, hogy államigazgatás, mivel az önkormányzatok autonómiát élveznek. A
Kormány irányítja a minisztériumokat és kormányhivatalokat. Minisztériumok irányítják a
központi hivatalokat. A központi hivatalok a dekoncentrált szerveket a dekoncentrált szervek
pedig az alájuk tartozó szerveket. Ezek a feladatok az államnak a funkcióiból vezethetők le.

A közigazgatási tevékenységek fő típusai

A közigazgatás ténylegesen milyen tevékenységeket valósít meg, amikor a feladatait ellátja.
Ezek a tevékenysége a következők:
1. Jogalkotás és törvény-előkészítés: 2010. évi CXXX. törv.: azt mondja, hogy eredeti
jogalkotás (Kormány és önkormányzati rendelet) és származékos jogalkotás (Kormány,
miniszterelnök, miniszter, önállóan szabályozó szerv vezetője, önkormányzatok rendeletei) a
kormánynak van elsődleges jogalkotói hatásköre. A törvényhozó hatalom (Ogy) nem létezhet
a közigazgatás törvény-előkészítő tevékenysége nélkül. A törvényjavaslatokat döntően a
kormány viszi az Ogy elé.

2. Jogalkalmazás és különösen a hatósági jogalkalmazás: általános jogi norma egyedi konkrét

esetre való alkalmazása. A hatósági jogalkalmazást emeljük ki arra utalással, hogy a
következő félévben (a közig eljárás általános szabályai körében kizárólag ezzel fogunk
foglalkozni.) Hatósági jogalkalmazás: amikor a közigazgatási szerv hatóságként áll a polgár
fölött, az ügyfél pedig alárendelt. A hatóság anyagi jogszabály alapján részletesen
szabályozott eljárás keretében rajta kívülálló személyek és szervek jogait és kötelességeit
érintő döntéseket hoz és azoknak kényszereszközök útján érvényt szerez.

3. Irányítás: az irányítás, mint tevékenység azt jelenti, hogy két szervezet között olyan kapcsolat
létezik, amelyben az egyik a másik tevékenységére meghatározó befolyást gyakorol. Lehet
hierarchikus irányítás: amikor a két szervezet között alá-fölérendeltségi kapcsolat létezik.
Ez szabályozva van. (jogszabályban vagy SZMSZ-ben.)

4. Felügyelet: hierarchián kívüli irányítás, mely felügyeletei tevékenységet jelent. Ekkor szűk
körben érvényesül a befolyásolási lehetőség: a szervezetek működése feleljen meg a
jogszabályoknak, ill. saját szervezeti és működési szabályaiknak. Pl. felettes szervek hatósági
törvényességi felügyelete, a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete) Vannak
szakfelügyeltek, melyek a működés szakmai megalapozottságát, jellegét vizsgálják.

5. Közvetlen tulajdonosi tevékenység: az állam tulajdonosi szerepe a közigazgatási

szervezetrendszer képében valósul meg. Tulajdonosi igazgatást és közvetlen tulajdonosi
tevékenységet jelent. Az állam ezt több formában végezheti: - gazdálkodó szervezetet létesít, -
vállalkozó tevékenységet végez, - értékesítési vagyonát, - beruházásokat valósít meg, -
gazdasági célú támogatásokat nyújt.

6. Materiális tevékenység: azt jelenti, hogy a közigazgatás kénytelen nem csupán kifelé ható
tevékenységet megvalósítani. (pl. fenntart autószerelő műhelyt, hogy a saját autóit
javíttathassa.) – ezt nevezzük globálisan materiális tevékenységnek. Speciális tevékenységi
fajta, fegyveres erők, testültek és rendészeti szervek materiális tevékenysége ez.
5. A közigazgatási jog forrásai. A közigazgatási jogi norma (A közigazgatási
jogi norma fogalma, fajtái és szerkezete).
A közigazgatási jog forrásai (jogforrás-tan)

Jogforrás fogalma: belső (alkotó szerv) és külső (megjelenési forma) Ez utóbbi szerint lehetnek
jogszabályok (törvény, korm. rendelet, me. rendelet., mnb. elnök rendelet) vagy közjogi szervezet-
szabályozó eszközök (normatív határozat és normatív utasítás)

TANSZÉK HELYES ÁLLÁSPONTJA:

a.) anyagi jogforrás: az a szerv, amelyik kibocsátja a jogi normát.
b.) alaki jogforrás: ahogy a jogi norma megjelenik.

Különbséget kell tenni a közigazgatási jog forrásai és a közigazgatási szervek által alkotott
jogforrások között!!!
Közigazgatási jog forrása: a magyar jogrendszer minden egyes jogforrás típusa. (törvény,
kormányrendelet, miniszterelnöki rendelet, miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet, állami
irányítás egyéb jogi eszközei)
Közig szervek által alkotott jogforrások köre: csak a rendelet típusú jogforrásokat bocsáthatnak ki.
(a törvényt az Ogy alkotja. )

A közigazgatási jog forrásai tehát a hatályos jogalkotási törvény szerint:

- törvény
- kormányrendelet, MNB elnöki rendelet
- miniszterelnöki rendelet
- miniszteri rendelet
- önkormányzati rendelet.

Az állami irányítás egyéb jogi eszközei, mivel nem jogforrások, közvetlenül nem tekinthetők a
közigazgatási jog forrásainak, ezért a közigazgatási jogforrásokat kiegészítő szabályoknak tekinthetők.

Közjogi szervezet-szabályozó eszközök:

1. országgyűlési határozat
2. kormányhatározat
3. kormánybizottságok határozatai
4. önkormányzat képviselőtestülete és bizottsága határozata
5. miniszteri utasítás
6. országos hatáskörű szerv vezetőjének utasítása
7. jegybanki rendelkezés
8. statisztikai közlemény
9. jogi iránymutatás (irányelv, elvi állásfoglalás, tájékoztató)

A közigazgatási jogi norma (norma-tan)

A jogi norma: a címzettnek szóló általános magatartási szabály.

Jogszabály: a megfelelő formában (jogszabályi formában) megalkotott az általános magatartási
szabályt.

Jogszabály és jogi norma kapcsolata:

1. amennyiben a jogszabály egyetlen magatartás előírására szorítkozik a jogi norma és a
jogszabály egybeesik.
2. Amikor a jogszabály több jogi normát tartalmaz, akkor a jogszabály és a jogi norma nem
esik egybe.
A jogi norma tehát a jogalkotás alapegysége.
Létezhet azonban olyan jogszabály, amely nem tartalmaz általános magatartási szabályt, ez a nem
normatív jogszabály, amely a konkrét döntést jogszabályi formában tartalmazza.

A közigazgatási jogi normák főbb típusai:

1. Anyagi normák: tartalmazzák mindazokat a magatartási szabályokat, amelyek meghatározzák a
közigazgatási jogviszonyok érdemi oldalát.
2. Alaki normák: rendeltetése az anyagi normák érvényesülésének biztosítása. A közigazgatási
jogviszonyok formai oldalát határozzák meg.
3. Jogtechnikai normák: olyan norma, amely se nem alaki, se nem anyagi jellegű.

Anyagi normák típusai:

- feladatot meghatározó
- hatáskört megállapító
- közigazgatási alanyi jogot vagy kötelezettséget megállapító
- szankcionáló norma.

Alaki normák típusai: (főként eljárási cselekményekre , ill. szervezet felépítésére vonatkozik)
1. hatósági eljárását szabályozó
2. belső eljárását szabályozó
3. ügyviteli
4. ügyrendi és
5. szervezeti norma.

Jogtechnikai normáka: Hatályon kívül helyező norma

A közigazgatási jogi norma szerkezete

Normatan:
Általános jogi norma szerkezetéből indulunk ki: hipotézis, diszpozíció és szankció.
Hipotézis: feltétel
Diszpozíció: rendelkezés
Szankció: jogkövetkezmény.
Ehhez képest a közigazgatási jogi norma szerkezete természetesen eltér.

Közigazgatási jogi norma szerkezete más:

a.) a közigazgatási jogi normában nincs szankció: mert egy majdnem önálló jogágban a
jogalkotó összegyűjtötte a közigazgatás ellenes magatartási szabályokat, aminek neve:
szabálysértési jog.
b.) általában hiányzik a hipotézis is: ennek az a következménye, hogy a tipikus
közigazgatási jog normában csak diszpozíció van, magatartás előírás, parancsolás van, mert
van közhatalma. Kategórikus norma: amikor csak magatartást ír elő.

A hipotézis lehet: egyszerű és összetett. Az utóbbi esetben lehet a kapcsolat konjuktív és

diszjunktiv.

A diszpozíció tartalma szerint: lehet parancsoló és megengedő. A diszpozíció is lehet egyszerű és

összetett. Utóbbi esetben lehet a kapcsolat konjuktív és diszjunktiv.

6. A közigazgatási jogviszony fogalma és alanyai. A közigazgatási

jogviszony keletkezése, tartalma, tárgya.
Társadalmi viszony: emberek közötti viszony. (pl. utcán köszönünk egymásnak)
Mikor lesz ebből jogviszony? Amikor a jogszabály belép és a jog fogja majd szabályozni az emberek
közötti viszonyt.
Jogviszony fogalma: jogilag szabályozott társadalmi viszony, melynek legalább két alanya van.
Közigazgatási jogviszony fogalma: a közigazgatási jog által szabályozott társadalmi viszony,
amelyet a következő körülmények jellemeznek:
a.) egyik alany a közigazgatási szerv
b.) másik alany az elvileg bárki lehet, kivéve a törvényalkotó és bírói hatalmat gyakorló
szerveket

a jogviszony két oldalán lévő alany, tehát a közigazgatási szerv és a másik jogalanyt alá-
fölérendeltségi kapcsolat köti össze. Az egyik jogalanynak van, a másiknak nincs
közhatalma.
a közigazgatási jogviszony tartalmilag a végrehajtó-rendelkező tevékenységgel áll
összefüggésben.

A közigazgatási jogviszonyok típusai:

- hatósági jogalkalmazói
- nem hatósági jogalkalmazói
- irányítási
- felügyeleti
- ellenőrzési és mellérendeltségi

Jogalanyiság és Jogképesség kérdése:

Közigazgatási szerv mikor lehet közigazgatási jogviszony alanya?
Akkor, ha jogképességgel rendelkezik, azaz jogképes.
Az ember a születés tényével jogképes, ez a szervezeteknél nem így van.
A közig szerv ahhoz, hogy jogképes legyen a következő feltételeknek meg kell feleljen:
a.) jogszabályban előírt rend szerint kell létrehozni,
b.) fel kell jogosítani közhatalom gyakorlására
c.) közigazgatási feladat ellátásával kell megbízni,
d.) hatáskörrel rendelkezik,
e.) illetékességgel rendelkezik.

Az első hármat össze kell kapcsolni: ez az általános jogképesség (ez a három a feltétele): minden
közigazgatási tevékenység alanya lehet.

Hatáskör és illetékesség összekapcsolása: különös jogképesség (speciális jogképesség): nem elég,

hogy általában jogképes a közig szerv, hanem ahhoz, hogy egy konkrét közig tevékenység alanya
legyen hatáskörrel és illetékesség is kell rendelkeznie.

Feladat: egy szerv társadalmi rendeltetését jelenti.

Hatáskör: eszközöket jelent, a jogszabály eszközöket ad a szervnek, hogy a feladatát el tudja látni.
Illetékesség: földrajzi tagozódás eredménye, a hatáskör megosztása földrajzi alapon. Az azonos
hatáskörű szervek között osztja szét a munkát. (Mo-n van 4000 építésügyi hatóság, de ha Miskolcon
szeretnék építkezni, akkor a kérelmemet Miskolcon kell benyújtani. Az, hogy a hatóság adhat-e építési
engedélyt, azt a hatáskör mondja meg.)

A közigazgatási jogviszony keletkezése, módosulása és megszűnése, tartalma és tárgya.

Hogyan keletkezik, illetve hogyan szűnik meg a közigazgatási jogviszony?

A közigazgatási jogviszony a jogi tények segítségével keletkezik, illetve szűnik meg.
Jogi tény: minden olyan tény, körülmény, amely jogviszony keletkezését, módosulását és
megszűnését eredményezi.

Jogi tények két csoportja:

1. események: az ember akaratától függetlenül bekövetkeznek. A jog világában van ilyen? Az idő
múlása (elévülés).
 2. cselekvések: akarattól függőek.
Két fajtája van:
a.) jogszerű cselekvés : 2 típusa van:
- eredményre vezető cselekvések: nem akarom, hogy létrejöjjön a
közigazgatási jogviszony, mégis létrejön. Ez jogszerű emberi cselekvés.
- jogviszonyt érintő célú cselekvések: kifejezetten akarom, hogy a
jogviszony létrejöjjön.

a.) állami szerv aktusa: pl. életveszélyes a házam és nem

bontom le. Ha nem bontom le, akkor az építésügyi hatóság
kötelezhet a házam lebontására.
b.) ügyfél kezdeményezése: pl. építkezni szeretnék és
benyújtom a kérelmemet.
c.) megállapodás: pl. egymás mellé rendelt közig szervek a
polgári jog, vagy a közigjog szabályai szerint szerződést
kötnek iskola fenntartásáról.

b.) jogszerűtlen (jogellenes): pl. gyorshajtás, rendőr feljelent és megindul a

szabálysértési eljárás.

A közigazgatási jogviszony tartalma:

A közigazgatási alanyi jogokat és a közigazgatási alanyi kötelezettségeket jelenti. Jellemzőjük, hogy a
jogrend bírói jogvédelemmel biztosítja a jog vagy kötelezettség érvényesülését. A jogviszony tartalmát
a jogszabályok határozzák meg.

A közigazgatási jogviszony tárgya:

Az a magatartás, amelyet a jogalanyoknak kapcsolatuk során tanúsítaniuk kell. Lehet:
1. cselekvés
2. cselekvéstől való tartózkodás.

7. A közigazgatási szerv fogalma és elhatárolása. A közigazgatási szervek

jogképessége. A közigazgatási szervek létrehozása, megszüntetése. A
hivatal.
Közigazgatási szerv fogalma, elhatárolása
Vissza kell menni szerv fogalma és a társadalomirányítás szervezeti rendszeréhez. A modern állam
kialakulása (XX.sz. állama) három kupac vesz részt a társadalom irányításában:
1. államszervek (azok a szervek, amelyek közhatalommal rendelkeznek és ez adja azt a jogot,
hogy a tsd irányításában részt vegyenek);
2. politikai pártok is (polgárok szabad egyesülése, ez nem az állam szerve, hanem kiemelt
társadalmi szerv);
3. politikai jellegű társadalmi szervek (pl. mozdonyvezetők demokratikus szakszervezete; csak
azok, amelyek valóban képesek érvényesíteni a tsd irányítása tekintetében az akaratukat).
Döntések végrehajtását állami kényszerítő eszközökkel lehet kikényszeríteni az állami szerveknél.
Elhatárolási ismérv: állami szerveknek van közhatalmuk a másik kettőnek pedig nincs.

Magyarország demokratikus jogállam és egyik alapismérve a demokratikus hatalommegosztás elve:

törvényhozás, végrehajtás és bíráskodás. Az állam szerveit ehhez a hármas funkcióhoz kell igazítani.

Törvényhozás szerve: Országgyűlés

Végrehajtás szervezetrendszere: közigazgatás
Bíráskodás: nem a mi territóriumunk.

A végrehajtás érdekel minket, mert az a közigazgatás. Ez két nagy szervezeti struktúrából

építkezik: közigazgatás (államigazgatás + önkormányzati igazgatás) egyenlő a közigazgatási szerv
rendszere. Ezeket irányítási, felügyeleti, ellenőrzési, mellérendeltségi jogviszony köti össze egy
részben, a közigazgatás szervezeti rendszerébe.

Központi államigazgatási szervek csoportosítása:

a) központi kormányzati igazgatási szervek
 Kormány
 Miniszerelnöki Kormányiroda
 Minisztérium
 Kormányzati főhivatal
 Központi hivatal

b) az önálló szabályozó szervek

 Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
 Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal
 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

c) az autonóm államigazgatási szerv

 Közbeszerzési Hatóság
 Gazdasági Versenyhivatal
 Egyenlő Bánásmód Hatóság
 Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság
 Nemzeti Választási Iroda

d) a rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat

 a Rendőrség
 a Büntetés-végrehajtási szervezet
 a Hivatásos katasztrófavédelmi szerv
 a Polgári Nemzetbiztonsági szolgálatok

e) Kormányzati Hivatalok
 a Központi Statisztikai Hivatal
 az Országos Atomenergia Hivatal
 a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
  a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal

- Dekoncentrált szervek (ezek az államigazgatás területei szervei. Három helyen

működhetnek: a régiókban, a megyékben és a kistérségekben)
- Dekoncentrált szervek helyi szervei. (a településeken működhetnek, ahol a települési
önkormányzatok vannak)

Államigazgatási szervek fő jellemzője: ezek egymásnak alá-fölé rendelt struktúrában

tevékenykednek: hierarchia áll fenn ezen szervek között. Azt jelenti, hogy a Magyar Kormánynak
ezek mind-mind alá vannak rendelve. A Kormány irányítja ezeket a szerveket végső fokon.

Önkormányzati igazgatás: Mo-n két szinten valósul meg:

- Megyék szintjén: (ide kell érteni a fővárost is a megye mellé)
- települések szintjén fővárosi önkormányzat és a főváros kerületeiben is működnek
önkormányzatok, ezek települési önkormányzatnak minősülnek) Jogi szempontból:
községek, városok, fővárosi kerületek, megyei jogú városok között kell különbségek tenni.

Az önkormányzatok tekintetében az autonómia jellemzi. Autonóm szerv: nincs alárendelve

semmilyen más állami szervnek, semmilyen más önkormányzatnak sem.

Közigazgatási szerv fogalma: Végrehajtó-rendelkező tevékenység ellátására létrehozott,

államigazgatási és önkormányzati szervek, melyek közhatalom birtokában az egész társadalom
irányába látják el feladataikat.

Elhatárolása:
a) az állami gazdálkodó szervektől és az állami intézetektől (közüzemek, közintézetek)
b) a belső szervezeti egységektől (osztály, iroda)
c) az Országgyűléstől, továbbá
d) a bíróságoktól és az ügyészségektől

Elhatárolása
- kifelé: a közig szerveket el kell határolni a törvényhozás és a bíráskodás szerveitől.
Elhatárolás ismérve a közhatalom nem lehet, mert a közhatalom jellemzi az állami szerveket
összességében. Feladat lesz az, ami elhatárolja: azaz az adott szerv társadalmi rendeltetése.
(amiért egy szervet az állam létrehoz) Ez lesz az elhatárolás ismérve. A törvényhozó szerv
feladata, hogy a legfőbb képviseleti szervként alkosson törvényeket. Közigazgatás feladata a
végrehajtás. A közigazgatás előkészíti a törvényhozó hatalom döntései, a törvényhozó hatalom
meghozza a döntéseket és a közigazgatás gondoskodik a végrehajtásról. Bíráskodás feladata:
jogviták (polgári jog és büntetőjogi jellegű jogvitákra is vonatkozik) eldöntése. A közig
szerveket azoktól is el kell határolni azoktól a szervektől is, amelyek nem vesznek részt a
társadalomirányításában, nem rendelkeznek közhatalommal: pl. mentők bevisznek egy állami
kórházban, vagy ilyen az egyetem is (állami oktatási, egészségyügyi intézmények, vállalatok).
Elhatárolás ismérve itt a közhatalom.
- befelé irányulhat: belső szervezeti egységétől is el kell határolni a közigazgatási szervet.
Eredményeként azt tapasztalhatjuk, hogy van négy körülmény, ami alapján meg tudjuk
mondani, hogy egy közigazgatási szerv valóban önálló:
1.) saját hatásköre kell, hogy legyen a belső szervezeti egységnek, hogy önálló
szervezeti egységről beszélhessünk. Hatáskör: jogi eszközöket jelent, azaz a
jogszabály ad a megnevezett szerv részére eszközöket, amelyek birtokában az adott
szerv el tudja látni a feladatát.
2.) szervezeti önállóság: belső szervezeti egységnek, rendelkeznie kell saját
szervezettel
3.) gazdasági önállóság: önálló gazdálkodó egységnek kell lenni.
4.) jogi önállóság: jogi személyiséggel kell rendelkezni.
Közigazgatási szerv jogképessége
Valaki jogok és kötelezettségek alanya lehet. Magyarországon minden személy és jogi személy
jogképes. Jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételeit jogszabály állapítja meg.

Közigazgatási szerv jogképességének feltételei:

Általános jogképesség: a közigazgatási szervet az előírt jogrendben kell létrehozni, végrehajtó,
rendelkező tevékenységgel kell felruházni

Relatív jogképesség hatáskört kell rendelkezésre bocsátani: ahhoz, hogy egy szerv a feladatát el
tudja látni, jogi eszközöket kell, hogy adjon a jogalkotó. illetékességgel kell rendelkeznie: egyfajta
területi munkamegosztás eredményeként az azonos hatáskörű szervek között osztja meg a munkát
földrajzi alapon az illetékesség.

A közigazgatási szervek létrehozása, megszüntetése.

Közigazgatási szerv létrehozása és megszüntetése
A közigazgatási szervek létrehozásukkal ill. megszüntetésükkel nyerik, vagy vesztik el közigazgatási
jogalanyiságukat.
Magyarországon csak az Ogy és a Kormány jogosult létrehozni közigazgatási szerveket és ők
jogosultak megszüntetni is.
- Országgyűlés tekintetében: Kormány, Minisztériumok, Autonóm államigazgatási szervek,
Kormányhivatalokat, Rendvédelmi szerveket, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot, Önálló
szabályozó szerveket, PLUSZ helyi önkormányzatokat (területi-helyi önkormányzatok) és
dekoncentrált szerveket.
- Kormány tekintetében: központi hivatalok, megyei kormányhivatalokat, járási hivatalokat

Közigazgatási szerv szervezeti formája

Nem más, mint a Hivatal, azaz itt egy hivatali tevékenységről van szó, olyan munkaszervezetről,
amelynek sok specialitása, jellemzője van és ezek alapján el lehet határolni más munkaszervektől.
Hivatal jellemzői:
- élén egyszemélyi felelős vezető áll
- tevékenysége ügyvitel (ügyintézés és ügyirat-kezelés)
- sajátos jogállású személyek működésének a színtere (köztisztviselők, kormánytisztviselők)
- működésének anyagi fedezetét az állami költségvetés biztosítja.

8. A testületi és egyedi szervek jellemzői; a testületi és egyedi vezetés

alkalmazása a közigazgatásban. A közigazgatási szerv belső szervezeti
felépítése. Közigazgatási feladatot ellátó egyéb szervek.
A közigazgatási szerv vezetésének alaptípusai

Közigazgatási szervek vezetésének két alaptípúsa van:

1. testületi: a hatáskörnek a címzettje egy testület, azaz több személyből álló szervezet.
(pl. önkormányzat esetében: Képviselőtestület /
előnye: -kollektív bölcsesség: résztudások összeadódása)
- megakadályozza a hatalom személyi koncentrálódását
Hátránya: -a testület működtetése pénzbe kerül. (pl. meghívók kiküldése, tagok
utaztatása) Ha több emberből áll, akkor határozatképesnek kell lenni: tagok
50%-a legalább.
-Plusz még van az idő: ha ég a ház, akkor el kell oltani a tüzet. Tehát
időigényes.
- nem tud gyorsan alkalmazkodni a változó eseményekhez
- egyéni felelősség érvényesítése nehéz
- a vezetés formálissá válhat, tényleges az ügy előkészítője dönt.
 - a vezetés a határozatok gyártásában merülhet ki, nem pedig a végrehajtás
szervezésében, és a munka ellenőrzésében.

2. Egyszemélyi vezetést, egy személyt illet meg a hatáskör.

Előnye: -gyors döntések én vagyok a főnök, azonnal meghozom a döntést. Ebből
következik, hogy elvileg olcsó is.
- egyéni felelősség érvényesül
- egyéni képességek kibontakozhatnak
- fegyelem nagyobb érvényesítése
Hátránya: -az előbbi kollektív bölcsesség itt hátrányként jelentkezik, hiszen az adott
kérdésben való döntés egy ember tudásának van kiszolgáltatva, ebből
következik, hogy ez az egy ember vissza is tud élni a hatalmával.
- bürokratikus vezetési módszerek kialakulásának veszélye

Testületi szervek típusai:

- ügydöntő hatáskörrel rendelkező szervek, ténylegesen vezetnek, kollektív vezetés valósul
meg.
- Tanácsadó testületi szervek: a közigazgatás ún. konzultatív mechanizmusához tartoznak, tehát
döntés-előkészítő tevékenységet folytatnak.

A közigazgatási szervek belső szervezeti felépítése. A közigazgatási szerv belső igazgatása.

A közigazgatási szervek belső szervezeti felépítésének két tényező határozza meg alapvetően: az
adott szervek mérete és feladata.

a) attól függően, hogy mivel foglalkozik a belső szervezeti egysége

 szakmai szervek (művelődési, egészségügyi, ipari osztály)
 funkcionális szervek (személyzeti, pénzügyi osztály)
 vezetést segítő szervek (titkárság, igazgatási osztály)
b) attól függően, hogy a közigazgatási szerv hogyan épül fel:
 lineáris vezetés: egymásnak szigorúan alá-fölérendelt szervek vannak. Lényege:
mindenkinek csak egy ember parancsol, egy parancsolhat többnek. (ősember is így
építkezett)
 funkcionális vezetés: Franciaországban élő ember dolgozta ki: Fayol. Lényege: a vezető
feladatait meg kell osztani, azaz az egyszem vezető nem tud mindenre figyelni, azaz a
feladatot meg kell osztani funkciók szerint.
Pl. van egy olyan embere, aki személyzeti, aki pénzügyi, aki tervezéssel foglalkozik. Lenn
vannak a munkások, akik dolgoznak és nemcsak az első számú vezetőtől kaphatnak
utasítást, hanem ha pl. személyzeti kérdésről van szó, akkor attól a személyzeti vezetéssel
foglalkozik. Egy embernek tehát több főnöke van, de ezek a főnökök csak a saját
területükön szólhatnak bele a dolgokba.
 törzskari vezetés: az emberiség életében a XVII. sz-ban jelent meg Gustav Adolf svéd
király találta fel, a 30 éves háború során ő alkalmazta először a hadseregnél. Azt jelenti,
hogy az első számú vezetőnek van egy törzskara, ahol speciális tudású emberek
dolgoznak és az ő speciális tudásukkal segítik a vezetőnek a munkáját. Az első számú
vezető valójában megosztja a munkát. A döntéseket majd a főnök fogja meghozni, a
speciális tudású ember döntési alternatívákat ad a főnöknek. Azaz nincs kapcsolat a
törzskar tagjai és a beosztottak között. A törzskar valójában egy stratégiát kidolgozó,
döntési alternatívákat kínáló emberekből áll. Innen fejlődött ki a mai hadseregekben is a
vezérkar. Civil életbe való átjövetelének egy amerikai az atyja: Taylor, aki a XIX. sz.
végén és a XX. sz. elején dolgozott. Tudományos munkásságot fejtett ki, a
szervezéstudomány és vezetéstudomány atyja. Neki köszönhető a szívlapát. A
teljesítménybért is ő találta ki: a munkásokat érdekeltté kell tenni abban, hogy jobban
dolgozzanak. Kidolgozta a tudományos üzemvezetés módszerét és innen jött át a
közigazgatásba is ez a metodika. Magyary Zoltán
Ezek csak fő modellek, mégpedig statikus modellek. Vannak azonban dinamikus modellek: team,
párhuzamos hierarchia, mátrix, divizonális struktúra, Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai is.

Közigazgatási szervek belső igazgatása

Kiindulás: a közigazgatás feladatinál láttuk, hogy azok nem csak a társdalom irányába (kifelé),
hanem a saját szervezet-rendszere irányába (befelé) is mutatnak. Ekkor utaltam arra, hogy ez
irányítást, felügyeletet, ellenőrzést, valamint belső igazgatási feladatok ellátását jelenti.

Arról van szó tehát, hogy mi történik egy konkrét közigazgatási szerven belül, annak érdekében,
hogy az adott szerv képes legyen a kifelé irányuló feladatait ellátni.
a) általánosságban: ugyan az, mint bármilyen más szervezetben. A feladat ellátásához
szükséges feltételek biztosítás, összehangolása, az erőforrások hatékony felhasználása. Ezért
volt igaza Fayolnak a közigazgatás indusztrializálható.
b) konkrétan:
 a korszerű informatika eszközök
 tervezés
 költségvetési gazdálkodás
 ügyvitel fogalma: a közigazgatási szerveknek az a cselekménysorozata, amelyet egy
konkrét aktus (írott formában megjelenő döntés) előkészítése és kibocsátása érdekében
végeznek, de maguk nem aktusok. Kép fő típusuk van: ügykezelés és ügyintézés
cselekmények.

Közigazgatási feladatokat ellátó egyéb szervek

Magyarországon a közigazgatási feladatokat elláthatják közigazgatás szervek és nem közigazgatási
szervek. (para-adminisztratív)

A közigazgatási szervek azon feladatokat látják el maguk, amelyekben a közhatalmi jelleg

domborodik ki: hatósági döntések, szankció-alkalmazások.

A nem közigazgatási szervek főleg a gazdasági természetű közszolgálatatásokat biztosítják:

gazdaság-szervezés, oktatás, egészségügyi.
Típusaik:
 az állam (a közigazgatás) hozza létre, hogy de nem közigazgatási szervként: közüzemek,
közintézetek, közintézmények: köztestületek és közalapítványok.
 a közigazgatás szerződéssel átadja a feladatokat a versenyszférában dolgozóknak
(cégeknek, magánszemélyeknek) vagyis megbízásos jogviszony (közigazgatási szerződés
útján).

Állam által létrehozott, közfeladatokat ellátó nem közigazgatási szervek: négy fő típusuk van:
 Közüzemek: ipari- kereskedelmi jellegű tevékenységet látnak el, nyereségorientáltan, a
gazdaság aktív szereplőjeként (közlekedés, távfűtés, víz-szolgáltatás, köztisztaság st
 Közintézetek: oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális jellegű tevékenységet látnak el,
nem nyereség-orientáltan, hanem szolgálat
 Köztestületek: csak törvény hozhatja létre, önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal
rendelkezik, közfeladatot látnak el, részben csak a tagság, részben a társadalom egésze
irányába. Négy fő típusuk van:
 kamarák
 akkreditációs testületek
 hegyközségek
 MTA
  Közalapítványok: 2008.-ig Ogy., Kormány és Önkormányzat képviselő testülete hozta létre,
közfeladat ellátására. Közhatalmi jogosítványai nincsenek! Pl. Magyar Rádió Közalapítvány,
Magyar Televízói Közalapítvány

Közfeladat átadása kiszervezéssel:

 szervezetek részére: MNB, egészségügyi szolgáltatás végzése a járványügy területén
 magánszemélyek részére: természetvédelmi őr, közterület felügyelet, magán-állatorvos,
légijármű parancsnoka, hajó kapitánya

9. A közigazgatás személyzeti rendszere.

A legszélesebb értelemben felfogott közszolgálati jogviszony az államszervekhez kötődik. Ide
tartoznak:
 a törvényhozó-népképviseleti szervek választott képviselői (a parlamenti és az önkormányzati
képviselők),
 az igazságszolgáltatás személyzeti állománya (bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak),
 a közigazgatás személyi állománya (kormánytisztviselők és köztisztviselők),
 a fegyveres és egyéb rendfenntartó szervezetek állománya (rendőrök, katonák, tűzoltók,
büntetés-végrehajtási dolgozók),
 az állam által működtetett közfeladatot ellátó szervek személyzete (állami egyetemek,
kórházak, iskolák, szociális intézmények dolgozói)
 egyéb közigazgatási feladatot ellátó személyek, vagy szervek dolgozói,
 állami tulajdonú vállalatok dolgozói,
 köztestületek, közalapítványok tagjai, illetve dolgozói.

Szűkebb értelemben: csak köztisztviselők és kormánytisztviselők:

 Mindig munkavégzésre irányuló jogviszony (célja tehát valamilyen közfeladat elvégzése,
vagy közfeladatot ellátó szerv keretében történő munkavégzés).
 Rendszerint szorosan kapcsolódik a közigazgatás szervezetrendszeréhez.
 Egyik alanya mindig természetes személy, másik alanya közigazgatási szerv, vagy quasi
közigazgatási szerv (pl. az Országgyűlés Hivatala).
 Általában elkülönül a többi munkavégzésre irányuló jogviszonytól (ld. Következő, 6.3.
fejezet: karrier-rendszer).
 Amunkavégzés színtere a Hivatal, ahol hierarchia és normativitás érvényesül, továbbá
ügyintézés folyik.

Közszolgálati rendszerek
Szakirodalom szerint, vagy ha a világ jogrendszereit tanulmányozzuk sok szempont hozható fel a
rendszerezésben.

Két fő szempont:
 karrierrendszer és zsákmányrendszer
 nyílt és zárt rendszer.

Karrierrendszer: a közszolgálat részévé úgy lehet válni, hogy valakinek van speciális képzettsége és
ez alapján az idővel történő előrehaladás eredményeként szépen lépeget előbbre a hivatali ranglétrán.
A javadalmazása is egyre magasabb és több lesz. (Ktv elvileg erre épül, gyakorlatban vannak törések).
Zsákmányrendszer: a közszolgálatba be lehet kerülni mindenféle képzettség, speciális ismeret nélkül,
mert a választásokon győztes párt az embereit beteszi a közigazgatásba. Politikai szempontból való
megbízhatóság alapján. Itt nincs a hivatali időben automatikusan előbbre lépés. Ha új győztes párt
lesz, másik kurzus jön, akkor neki csomagolnia kell. (pl. USA-ban)
Zárt rendszer: lényege, hogy csak speciális joggyakorlattal rendelkező emberek kerülhetnek be a
közszolgálatba. Tehát jogszabály előfeltételeket támaszt azon személyekkel szemben, akik
bekerülhetnek a rendszerbe.
Nyílt rendszer: bárki, minden előfeltétel nélkül bekerülhet a rendszerbe.

Ha a világ jogalkotását megnézzük, a jogalkotás elmegy a zárt rendszerek felé. Ez a fejlődés általános
iránya.

A közszolgálati tisztviselő fogalma:

A fogalmat a feladat és foglalkoztató relációjában határozhatjuk meg. E szerint a közszolgálati
tisztviselő:
 a közig. szerv feladat-és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki
előkészíti a közig. szerv feladat-és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi
döntésre, illetve –felhatalmazás esetén –kiadványozza a döntést,
 szakértelemmel rendelkezik a rábízott feladatokkal ellátása során,
 felelős saját tevékenységéért, valamint munkaterületén a közigazgatási
szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért,
 a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által
kiadott feladatokat az utasítások és határidők figyelembevételével,
 a jogszabályok és az ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával
végzi.

Két típusa van: köztisztviselő és kormánytisztviselő

Közszolgálattal szemben támasztott követelmények

- a korszerű kiválasztási módszerek alkalmazásának elve
- a felelősség elve
- a részvétel elve
- az alávetettség elve
- a karrier elve
- a minőség elve
- a stabilitás elve
- a pártsemlegesség elve
- a nyilvánosság elve
- a megfelelő díjazás és juttatás elve.

A követelmények között a politikai semlegesség az, ami talán a legfontosabb. A közszolgálatban

dolgozóknak politikailag semlegesnek kell maradniuk.
A köztisztviselők jogot alkalmaznak, teljesen mindegy, hogy milyen színű párt alkotja a törvényeket
és milyen színű párt van uralmon és milyen miniszter bocsátja ki a rendeletet. A köztisztviselőnek
alkalmaznia kell a jogot, ha nem tudja, akkor szólni kell a főnöknek, és az majd megteszi a szükséges
lépéseket, de a köztisztviselőnek lojálisnak kell lenni a mindenkori törvényes hatalommal
szemben.
A köztisztviselő az, hogy lojális, biztosítani kell, hogy a politika békén hagyja és biztosítja számára a
normális megélhetés feltételeit. Adjon neki egy biztonságot a közszolgálat.

A köztisztviselők jogállásának alapvető szabályai

Köztisztviselők jogállásáról szóló törvény
1992. évi XXIII. tv.
Köztisztviselő: a közigazgatási szervek feladat- és határkörében eljáró vezető és ügyintéző. Speciális
jogállású személy.
(Közigazgatási szerv: Miniszterelnöki Hivatal, a Minisztériumok, és országos hatáskörű szervek, ezek
területi, helyi szervei, a fővárosi és megyei közigazgatási hivatal, valamint a helyi önkormányzat
képviselőtestületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, a körjegyzőség)

Hogyan keletkezik Mo-n a közszolgálati jogviszony?

Különbséget kell tenni ún. általános és speciális feltételek között.
Általános követelmények: minden egyes közszolgálati alkalmazottnak ilyen feltételekkel rendelkezni
kell.
- büntetlen előélet
- cselekvőképesség
- legalább középiskolai végzettsége legyen
- magyar állampolgárság
- bizonyos munkakörök esetében biztonsági feltételeknek is meg kell felelni.
Speciális követelmények: csak bizonyos fajta munkakört betöltő személyeknek kell rendelkezni.
- Meghatározott iskolai végzettség
- Képesítés
- Gyakorlati idő (pl. jegyző munkaköre: igazgatás szervezői, vagy jogi doktori, vagy
közgazdasági oklevelet ír elő és szakmai gyakorlatot is.)

A jogviszony keletkezése:
- kinevezéssel és annak az elfogadásával fog majd megszületni, általában határozatlan időre létesül.
- Fő szabályszerűen pályázat útján lehet bekerülni a közigazgatásba.

Jogviszony megszűnése: A jogviszony megszüntethető:

- meghal a köztisztviselő - közös megegyezéssel
- határozott kinevezés idő lejár - áthelyezéssel
- törvényben megh. esetben - lemondással
- 70. életévét betölti a köztisztviselő. - felmentéssel
- hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel - azonnali hatállyal próbaidő alatt
- prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg
különleges foglalkoztatás állományba helyezés esetén
az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint

Közszolgálati jogviszony tartalma

Vajon milyen jogok és kötelezettségek vannak az adott jogviszonyban.

- a köztisztviselő előmenetele: Ha valaki bekerül a közigazgatásba gyakornoki besorolással indul. A
gyakornokból 1 év után fogalmazó lesz, 3 év után tanácsos, 8 év után vezető tanácsos, 16 év után
főtanácsos, 25 év után vezető főtanácsos.

- a köztisztviselő képzése, továbbképzése: a Köztisztviselő köteles folyamatosan részt venni

képzéseken. A köztisztviselő beiskolázható és vizsgák letételére is kötelezhető. (pl. vezető
megbízatáshoz közigazgatási alapvizsgát és szakvizsgát is le kell tenni).

- a köztisztviselő teljesítményértékelése, minősítése: a besorolási fokozatoknak az elérését

megelőzően minden köztisztviselőt minősíteni kell a ktv-ben megadott szempontok szerint: a
munkáját és a személyiségét értékelni kell.
Adatlapot kitölti a főnök, a köztisztviselő pedig, ha nem ért egyet a minősítés ellen végső fokon bírói
jogorvoslatnak van helye.

- az összeférhetetlenség kérdése: Pl. más munkaviszonyban nem állhat a köztisztviselő (bíró és

egyszerre köztisztviselő nem lehetek). A köztisztviselői szakma egy karrierrendszerre épülő hivatali
státusz, ezért pártban sem lehet betölteni vezető megbízatást, tagja lehet pártnak.
 10. A magyar közigazgatási rendszer szervezeti tagolását meghatározó
tényezők, a közigazgatási szervezeti rendszer tagolása.
Halmaz: bizonyos elemek földrajzilag és időbelileg összerendezett összessége. (tanszéki helyes
álláspont.) (pl. világ bármely pontjáról összehívok ebbe a terembe 11 futballistát, ők nem találkoztak
soha egymással, de ők egy halmaz)

Rendszer: ha a halmazt képező elemek egymással kapcsolatba kerülnek és ennek eredményeként egy
új minőség születik. Ekkor lesz a halmazból rendszer. (pl. a 11 futballista elkezd egymással edzeni,
megismerik egymás gondolatait és ezután egy jó csapattá fognak válni.)

Szervezetrendszer: amikor sok rendszer valamilyen módon összekapcsolódik. A sok kis rendszer
válik egy nagyobbnak a részévé. (a futballcsapatot benevezzük az MB1-be, mivel ezt több
futballcsapat alkotja).

Ez a szervezetrendszer a magyar közigazgatás szervezetrendszerére is átültethető.

A közigazgatás szervezeti rendszere:
A meghatározó tényezők két csoportba sorolhatók:
az állami akarat végrehajtására irányuló, egymással irányítási, felügyeleti (törvényességi-ellenőrzési)
kapcsolatban álló önálló közigazgatási szervek összessége.
a) közigazgatás feladati, melynek hátterében a feladatok meghatározó tényezők állnak,
nevezetesen:
 a munkamegosztás fejlettsége (belügy, külügy, pénzügy, illetve központi, területi,
helyi szervek)
 a gazdasági feltétele alakulása (munkanélküliség kezelése)
 a kül-, és a belpolitikai viszonyok alakulása (migráció)
 az igazgatás törvényszerűségei (horizontális és vertikális tagolódás
törvényszerűségei)
 az általános igazgatási elvek (centralizáció-decentralizáció aránya)
b) egyéb, speciális tényezők: földrajzi viszonyok, közlekedési lehetőségek, történelmi
hagyományok, stb.)

Szervezeti rendszer Magyarországon

- Feladat = Hatáskör szempontjából: a magyar közigazgatás szervezeti rendszere tekintetében
beszélni kell általános hatáskörű közigazgatási szervekről és speciális hatáskörű közigazgatási
szervekről.
o Általános hatáskörű szervek: feladata kiterjed az adott illetékességi területen
jelentkező valamennyi közigazgatási feladatra (Kormány, helyi önkormányzatok, a
fővárosi és megyei kormányhivatalok)
o Speciális hatáskörű szervek csak az adott szakigazgatási ágazat tekintetében lát el
speciális feladatokat. (Minisztériumok, Autonóm államigazgatási szervek,
kormányhivatalok, központi hivatalok, rendvédelmi szervek, önálló szabályozó
szervek, rendvédelmi szervek országos parancsnokságai, Katonai Nemzetbiztonsági
szolgálatok, és a megyékben működő dekoncentrált szervek)

- Terület = Illetékesség szempontjából: beszélhetünk a közigazgatás központi, területi és

helyi szervéről.
o Központi szerv: az illetékességük az ország egész területére kiterjed. (Kormány,
minisztérium, tárca nélküli miniszter és az országos hatáskörű szerv.)
o Területi szervek: csak az adott földrajzi területre terjed ki Az Alkotmány rögzíti az
ország hivatalos területi beosztását. (főváros, megyék, városok és községek).
o Helyi szervek: csak az adott településre terjed ki.
- kapcsolatok szempontjából: irányítás, felügyelet, ellenőrzés és mellérendeltésgek. (pl.
magyar kormány irányítja a minisztériumokat, közöttük irányítási kapcsolat van; felügyelet:
 kisebb ráhatási lehetőséget jelent, mint az irányítás; a felügyelő hatóság nem tudja annyira az
akaratát ráerőltetni a felügyelt szervre; magyar kormány irányítja a minisztériumokat, a
minisztériumok pedig felügyelik a kormány által meghatározott kormányhivatalokat.
Ellenőrzés: pl. önkormányzatokat törvényességi szempontból ellenőrzi a kormány azzal, hogy
ezt az ellenőrző tevékenységét az önkormányzati és telepfejlesztési minisztérium útján és a
regionális közigazgatási hivatalok beékelődése révén valósítja meg a kormány.

A központi szervek:
A központi szervek illetékessége az ország egész területére kiterjed. Ezek mind-mind államigazgatási
szervek, amelyek a hierarchia (alá-fölé rendeltség) jellemez. Kivéve talán az autonóm államig.
szerveket és az önálló szabályozó szerveket.

2010. évi XLIII. törvény szerint a típusai a következők:

 A kormány
 A kormány tevékenységét közvetlenül segítős szervek
 Minisztériumok
 Az autonóm államigazgatási szervek
 A kormányhivatalok
 a Központi Hivatalok
 A rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat
 Önálló szabályozó szervek
 Speciális központi szerv: az Állami számvevőszék

A területi és helyi szervek:

Ezek illetékessége kizárólag az adott térségre korlátozódik. Ezek részben hierarchiában működő
államigazgatási szervek (dekoncentrált szervek), részben autonómiával rendelkező helyi
önkormányzatok.

Alaptörvény F) cikkeje szerint:

 az ország területi egységei a megyék és a főváros. Ezekben részben államigazgatási, részen
önkormányzatok (megyei és fővárosi önkormányzatok) működnek. Területi egységnek
minősülnek 2013-túl a járások is, ahol az államigazgatási ügyeket intéznek. (175+23)
 az ország helyi egységei a települések: a fővárosi kerületek, megyei jogú városok, városok,
községek. Ezekben részben államigazgatási szervek (helyi rendőrségek), részben
önkormányzatok (fővárosi kerületi, megyei jogú városi, városi, községi önkormányzatok)
működnek.

Magyarországon nem csak az Alaptörvény nevesített területi egységek vannak, hanem nem hivatalos
területi egységek és adott esetben közigazgatási szervek is.
Típusai:
 területközi szervek (nemzeti park, vízügyi igazgatóságok)
 nagyvárosi agglomerációk (itt nincs direkt közig. szervezet, de önkormányzatok társulhatnak)
 régiók (7 db, ezek tervezési-statisztikai régók vagyis nem áll élükön közhatóság)
 kistérségek voltak 2013.-ig, ezek mára eltűntek és feloldódtak a járásokban.

11. A közigazgatás központi kormányzati igazgatási szervei (a Kormány, a

minisztériumok, a kormányzati főhivatalok és a központi hivatalok).
A Kormány
Meg kell vizsgálni, hogy a magyar alkotmány hol helyezi el a kormányt az állami szervek
rendszerében.
Vizsgálat utáni megállapítás: a hatalommegosztás rendszerében a magyar kormány a végrehajtó
hatalom csúcsát jelenti.
A hatalommegosztás elve alapvetően azt jelenti, hogy az uralkodó kezében lévő hatalmat a polgárság
követelte, hogy osszák meg: törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomra. 1623. John Locke; majd
Montesquieu.
Minthogy a magyar köztársaság a rendszerváltás eredményeként a demokratikus jogállam, a magyar
kormány a végrehajtó hatalom csúcsán helyezkedik el.

A Kormány feladat-és hatásköre

Az Alaptörvény 15.cikke szerint 3 irányú:
 A végrehajtó hatalom általános szerve. Feladat-és hatásköre mind arra kiterjed, amit
jogszabály nem utal más szerv feladat-és hatáskörébe. A Kormány az Országgyűlésnek
felelős.
 A közigazgatás legfőbb szerve, amely államigazgatási szerveket hozhat létre, a törvényben
meghatározottak szerint.
 Feladatkörében eljárva rendeletet alkothat eredeti és származékos jogon. Rendelete nem lehet
törvénnyel ellentétes.

A Kormány összetétele és megalakulása

 Testületi szerv, amely miniszterelnökből és helyetteséből, valamint miniszterekből áll (9
tárcát vezető, 1 miniszterelnök kabinetirodát vezető és 2 tárca nélküli miniszter) összesen 14
főből áll
 A miniszterelnök (a köztársasági elnök javaslatára) az Országgyűlés választja meg. Közjogi
pozíciója erős
 A minisztert a köztársasági elnök nevezi ki, a miniszerelnök javaslatára. A kormány a
miniszterek kinevezésével alakul meg. A kormány-tagok a Országgyűlés előtt esküt tesznek.
 Ők, valamint az államtitkárok politikai felsővezetők, akik politikai szolgálati jogviszonyban
állnak és mint ilyenek, a kormányzati igazgatási tisztviselőinek minősülnek.

Kormány funkciói:
Tanszék helyes álláspontja szerint kettős funkciója van:
- kormányzati funkció: a magyar kormány az országgyűléssel és a köztársasági elnökkel
együttesen részt vesz az egész társadalom irányításában, illetve ennek részeként az egész
államszervezet irányításában.
- közigazgatási funkció: a kormány a közigazgatási csúcsszerv és ebben a minőségében két fő
tevékenységet fejt ki: egyfelől irányítja az államigazgatás szervezetrendszerét, másfelől pedig
biztosítja a helyi önkormányzatok ellenőrzését.

Kormányzati funkció keretében:

1.) védi az alkotmányos rendet és az állampolgárok jogainak az érvényesülését
2.) biztosítja a társadalmi, gazdasági tervek kidolgozását és gondoskodik a megvalósításáról
3.) veszélyhelyzetben megteszi a szükséges intézkedéseket
4.) közreműködik a külpolitikai meghatározásában
5.) képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió kormányzati részvétellel működő
intézményeiben: Magyar Kormány gondoskodik arról, hogy mindig legyen az unióban a Miniszterek
Tanácsában (Európai Unió Tanácsa) magyar ember. Miniszter a Magyar Köztársaság álláspontját
tolmácsolja.

Közigazgatási funkció keretében:

- biztosítja a törvények végrehajtását,
- irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja
tevékenységüket
- a belügyminiszter közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését,
- meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek
megvalósulásához szükséges feltételeket
- meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi
fedezetéről,
- irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését,
- ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal,
- a megelőző védelmi helyzet kihirdetésének kezdeményezését követően a közigazgatás, a Magyar
Honvédség és a rendvédelmi szervek működését érintő törvényektől eltérő intézkedéseket vezethet be,
az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyűlés döntéséig, de legfeljebb 60 napig tart, azokról
a Kormány a köztársasági elnököt és az Országgyűlés illetékes bizottságait folyamatosan tájékoztatja.

Kormány összetétele és megalakulása

Összetétele: szűk értelemben
- miniszterelnökből és
- miniszterekből áll.
Tavaly nyáron a magyar ogy megalkotta a 2006. évi LVII. törvény: a központi államigazgatási
szervekről és a kormány tagjainak jogállásáról.
Tágabb értelemben felfogott magyar kormány:
- miniszterelnök
- miniszterek
- államtitkárok (1 minisztériumban 1 államtitkár)
- szakállamtitkárok!!!
Állami vezetők a fent felsoroltak. Rájuk külön szabályozás vonatkozik. Fenti törvény szabályai.

Miniszterelnök
Ki lehet miniszterelnök-jelölt?
Miniszterelnök személyére olyan személy jelölhető, aki az ogy-i választásokon szavazati joggal
rendelkezik és büntetlen előéletű.

Miniszterelnöki pozíció közjogi erőssége: a magyar alkotmány szerint a miniszterelnöki közjogi

pozíciója milyen? Magyarországon nem annyira erős, mint az Amerikai Egyesült Államokban.
Alapvetően azért, mert az egész magyar kormánynak a léte a miniszterelnök létén, vagy nemlétén áll.
Ha pl. meghal a magyar miniszterelnök, akkor a magyar kormány megbízatása megszűnik. Igazából
nem is a jogrend adja a miniszterelnök erősségét, hanem azt, hogy milyen többség áll a háta mögött az
országgyűlésben. (érvényesül a konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézménye, azaz az ogy
bármikor meg tudná buktatni a miniszterelnököt).

Miniszterek
Miniszterelnök tesz rájuk javaslatot, ezt követően a köztársasági elnök kinevezi őket. A
kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg.
A miniszterek tekintetében a magyar alkotmány különbséget tesz tárcát vezető és tárca nélküli
miniszterek között. Három tárca nélküli miniszter van.
A tárca nélküli miniszteri tisztség jogilag semmiben nem különbözik a tárcát vezető miniszter
jogosítványaitól.

A Kormány működése. A Kormány megbízatásának megszűnése.

Kormány működése
Testületi szerv, feladatkörét testületként gyakorolja.
Ügyrend mondja meg a működtetésére vonatkozó szabályokat: 1088/1994. évi Korm.határozat.

Legfontosabb szabályai az ügyrendnek:

Abból kell kiindulni, hogy a kormány heti gyakorisággal, munkaterv alapján ülésezik. Fél évre szól, a
Miniszterelnöki Hivatal készíti elő. A kormány ülésén előterjesztések megvitatására és jelentések
meghallgatására kerül sor.
Előterjesztés mindig igényli a Kormány döntését, a jelentés valójában egy beszámoló a külföldiekkel
folytatott hivatalos megbeszélésekről. Az ügyrend végig szabályozza, hogy kik jogosultak benyújtani
előterjesztéseket, mit kell tartalmazni és hogyan jut az előterjesztés a Kormány elé.
Jelenleg hatályos szabályok szerint az előterjesztések benyújtására a következő személyek
jogosultak:
1.) akik korlátozás nélkül jogosultak az előterjesztést benyújtani, azok a Kormány tagjai és
államtitkárok
2.) azon személyek, akik a Kormány döntése alapján, vagy a miniszterelnök megbízása alapján
nyújthatnak be előterjesztést
3.) akik a saját feladatkörükben nyújthatnak be előterjesztést: ide tartoznak a Kormánybiztosok és
KSH elnöke
4.) bárki más lehet, a Kormány döntése vagy a miniszterelnök előzetes hozzájárulása alapján.

Az előterjesztés nem jut el közvetlenül a Kormány elé, előtte ún. egyeztetési eljáráson kell, hogy
átmenjen. A tervezetét az előterjesztésnek elkészíti az, aki jogosult a benyújtására és ezt az
előterjesztés-tervezetet egy kormányzati konzultatív mechanizmuson kell végigvinni és ezt követően
mehet a Kormány elé. A kormányzati konzultatív mechanizmus arra szolgál, hogy az előterjesztés
megfeleljen az ügyrendben lévő előírásoknak és kimunkált legyen, hogy a Kormány tudjon dönteni.

Az út, amit bejár a tervezet:

1.) benyújtja a készítő a MEH-hez, ahol szakmapolitikai egyeztetés történik. Négy minisztériumnak a
képviselője végzi el ezt az egyeztetést és ha ők négyen áldását adják rá és azt mondják, hogy ez a
tervezet alkalmas arra, hogy továbbmenjen, mehet tovább, ha nem találják alkalmasnak, akkor megy
vissza az előterjesztőhöz.
2.) ha tovább mehet, akkor a következő lépcső: előterjesztésre jogosult elküldi az előterjesztést az
érdekeltekhez, mindenekelőtt az előterjesztésben érintett miniszterekhez. Ők véleményt kell, hogy
mondjanak az előterjesztésről: indokolt véleményt. A többi miniszter részére és a kormánybiztosok
részére is meg kell küldeni, de ők nem véleményt fogalmaznak meg, hanem észrevételt tehetnek. Sőt a
közjogi méltóságok további köre, ahová még el kell juttatni az előterjesztés tervezetet (bíróságokat
vagy ügyészségeket érinti), akkor a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a Legfőbb ügyésznek, ha a
számvevőszéket, vagy Nemzeti Bankot érinti, akkor meg kell küldeni ezek elnökeinek, ha pedig
önkormányzatot érint, akkor az Országos Önkormányzati Érdekképviseleti Szervnek kell megküldeni.
3.) miután a közjogi méltóságok megteszik a véleményt és az észrevételt, akkor az előterjesztésre
jogosult átdolgozhatja, ha akarja, figyelembe veheti a véleményt és benyújtja a MEH-hez, ahol az
államtitkári értekezlet fogja megvitatni. A tervezettel a szakma politikai egyeztetést végző csapat
megnézi, hogy az előterjesztés megfelel-e az eljárásoknak vagy sem.
Vagy visszapaszírozza az előterjesztőhöz, vagy továbbengedi, azaz a kormány elé fog kerülni.
4.) ha továbbengedi megy a Kormány elé az előterjesztés.

Kormány ülésén kik vehetnek részt?

- kormány tagjai részt vehetnek, szavazati joggal rendelkeznek (1 szavazat mindenkinek),
szavazategyenlőség esetén a miniszterelnök szavazata dönt.
- + állandó meghívottak: állandóan változik a körük. A jelenleg hatályos állapot szerint a
következők:
a.) kormányiroda vezetője
b.) az államreform előkészítéséért felelős kormánybiztos
c.) a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos
d.) kormányszóvivő
ezek a személyek tanácskozási joggal vesznek részt a Kormány ülésén, de nem fognak szavazni.
Részt vesz a kormány ülésén az előterjesztő akkor, ha ő nem kormánytag és végül a miniszterelnök
bárkit meghívhat tanácskozási joggal a kormány ülésére.
A kormány ülését a miniszterelnök vezeti.
A kormány akkor határozatképes, ha a tagok legalább fele jelen van. A döntések szótöbbséggel
történnek, mindenkinek egy szavazata van.
A kormány a feladatkörében jogszabályokat bocsát ki és az állami irányítás egyéb jogi eszközeit. A
jogszabálya kormánynak a rendelet, de ezen túlmenően nem jogszabály kibocsátására is jogosult:
kormány határozatot hozhat, irányelvet bocsáthat ki és elvi állásfoglalást.

Kormány felelőssége
Alkotmányjog kérdése. Felelőssége az ogy. irányába áll fenn, a magyar országgyűlésnek felelős. Meg
lehet buktatni a konstruktív bizalmatlansági indítvány sikeressége esetén az egész kormányt.
A kormány mint, testület a magyar ogy-nek felelős.
A kormány tagjai nemcsak az ogy-nek felelősek, hanem a kormánynak is.

A kormány működése (1144/2010. (VII.7.) Korm. határozat, az Ügyrend és a 2018. évi CXXV.
törvény alapján:
 a Fél-éves, havi ütemezésü munkaterv alapján, heti rendszeres ülésezés
 Kétféle dokumentumot tárgyal: egyik az előterjesztés (célja, egyeztetése benyújtása, a
közigaz. államtitkári értekezlet jelentősége), másik a jelentés (célja, sajátosságai)
 a Kormány ülése: a részvevők és jogosítványaik:
 a Kormány döntései: rendelet, normatív utasítás, egyedi határozat, irányelv, elvi állásfoglalás
 a Kormány különleges jogosítványai: államigazgatási szervek létesítése, kabinet és
kormánybizottság létrehozása, eredeti jogalkotása, a minisztériumok, a kormányzati
főhivatalok és a fővárosi kormányhivatalok irányítása, valamint a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletének biztosítása.

A kormány megbízatásának megszűnése:

Szorosan kapcsolódik a miniszterelnök személyéhez. Megszűnik ugyanis a megbízatása, ha:
 a miniszterelnök meghal, lemond, megválasztásához szükséges feltétele már nem állnak fenn,
az Országgyűlés megállapítja az összeférhetetlenséget, az Országgyűlés megvonja a bizalmat
a miniszterelnöktől és újat választ
 az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakul
 az Országgyűlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson vele szemben
bizalmatlanságot fejez ki.

Kiemelendő!
Soha nem a Kormány szűnik meg! vagyis ügyvezető kormány jön létre „csökkentett fegyverzettel”.
Nevezetesen nemzetközi szerződést nem köthet és rendelet csak törvény felhatalmazására,
halaszthatatlan esetben alkothat.

A Kormány tevékenységét közvetlenül segítő szervek

Az igazgatás tartalma és döntés jelentősége. Jó döntés csak alapos előkészítés után hozható. A
Kormány döntéseinek előkészítését közvetve alapvetően a minisztériumok, közvetlenül pedig a
következő szervek végzik:
 Miniszterelnökség
 Miniszterelnöki Kabinetiroda
 Kormánybizottságok,
 Kabinetek,
 Kormánybiztosok,
 Miniszerelnök biztosok
 Egyéb javaslattevő, véleményező és tanácsadó testületek

Miniszterelnökség
Legfontosabb központi főhatóság, amely segíti a Kormány tevékenységét. Jogalap a 2018. évi CXXV.
törvény.
Irányítás és vezetés: A Miniszterelnökséget vezető miniszter, akit a miniszterelnök irányít
Feladata: a miniszterelnök munkájának segítése, közreműködés a Kormány általános politikájának
meghatározásában, valamint a miniszterelnök által meghatározott egyéb feladatok ellátása
Hatáskör: általános

A minisztert a miniszterelnök javaslatára a Köztársasági elnök nevez ki és menti fel. Ő

államtitkárokat, ők helyettes államtitkárokat, ők főosztályvezetőket, ők pedig osztályvezetőket
irányítanak. Valamennyi dolgozó kormánytisztviselő, akik fölött a miniszter gyakorolja a munkáltatói
jogkört.
A miniszterre egyebekben a többi miniszterre vonatkozó szabályok érvényesek.

Miniszterelnök Kabinetiroda:
A kabinetiroda a Miniszterelnök munkáját segítő olyan minisztérium, amely 2015.-ben került
kialakításra. Élén a kabinetfőnők áll, aki gyakorolja a minisztereket megillető valamennyi
jogosítványokat: tagja a Kormánynak, rendeletet alkot, utasítást ad, stb.
Feladata: általános politikai koordináció
Felépítése:
 Közigazgatási államtitkárság
 Parlamenti államtitkárság
 Kormányzati kommunikációért felelősség államtitkár
 Miniszerelnöki programirodát vezető államtitkár

Kormánybizottság
Feladata: A kormány a hatáskörébe tartozó jelentős, több minisztérium feladatkörét érintő feladatok
összehangolt megoldásának irányítására hozhatja létre.
Hatáskör: Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányába nem rendelkezik
ügydöntő jogkörrel.

Rendszerváltás előtt a kormányzati munka vitelének fő terepe volt és ügydöntő határkört gyakorolt.
Rendszerváltás után a helyzet megváltozott, csak kivételesen lett kormányzati munka színtere.
Kedveltebb lett a kormánybiztos és a kabinet. Az Orbány-Kormány előtt döntési jogköre is volt!
Napjainkban csak „veszélyhelyzetben” működik a Kormányzati Koordinációs Szerv.
Tagjai: a feladatkörükben érintett miniszterek. Az ülésre állandó jelleggel meghívandó személyeket és
helyettesítés rendjét a létrehozó Kormány határozat határozza meg.

A Kabinet
Feladata: A Kormány kiemelt fontosságú társadalom politikai, gazdaságpolitikai vagy
nemzetbiztonsági ügyekben a Kormány ülési előtt állásfoglalásra hozhatja létre.
Határkör: Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányába nem rendelkezik
ügydöntő jogkörrel.
Vezetője: a miniszterelnök vagy az illetékes miniszer
Tagjai: a feladatkörükben érintett miniszterek, valamint a miniszterelnök által kijelölt személyek. Az
állandó meghívottak körét és helyettesítését a létrehozó kormányhatározat állapítja meg.
Típusai:
 Kormánykabinet
 Gazdasági kabinet
 Társadalompolitikai kabinet
 Nemzetbiztonsági kabinet

Kormánybiztos
Feladata: döntés-előkészítés és javaslattétel a Kormány által, normatív határozatban pontosan körülírt,
egy minisztérium vagy kormányhivatal feladatkörében se tartozó vagy kiemelt fontosságú feladat
ellátására.
Kinevezhető: állami vezető a feladatkörével összefüggő feladat- és más személy a Kormány, vagy a
miniszterelnök feladatkörébe tartozó feladat ellátásra. Megbízatásának ideje meghatározott idő,
legfeljebb 2 év. Személyére a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter tesz
javaslatot.
Irányítás: A miniszterelnök irányítja, de a Kormány képviseli, neki számol be. A miniszterelnökség
szervezeti rendjében működő és titkárság.

Miniszerelnöki biztos
A miniszterelnök nevezi ki normatív utasításban, a feladatkörébe tartozó, konkrét feladat ellátására.
Különleges jogosítványa, hogy őt a miniszterelnök irányítási jogkörrel ruházhatja fel.
Megbízatása: Határozott időre, legfeljebb addig szól, amíg a miniszterelnök gyakorolja a hatáskörét.
Munkáját titkárság segíti, amely a Miniszerelnökségen működik.
Tipikus az, hogy állami vezető kerül kijelölésre. Ha nem, és ő megbízatása idejére állami vezetőnek is
kinevezik az illetőt, akkor ő legfeljebb államtitkári javadalmazás és egyéb juttatás biztosítható
számára. Ilyen a miniszterelnöki szóvivő.

Egyéb javaslattevő, véleményező és tanácsadó testület:

Feladata: döntés-előkészítés és javaslat tétele és véleményezése.
Határkör: Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányába nem rendelkezik
ügydöntő jogkörrel.
Vezetője és tagjai:
Rendszerint nem állami szervek vezetői, illetve nem vezetői tisztviselők, hanem elismert szakemberek,
akiket a létesítő kormányhatározat jelöl név szerint ki. A tagok tiszteletdíjban részesülhetnek. A
tagokat és az állandó meghívottak körét a létesítő kormányhatározat jelöli ki.
Pl. Magyar Ösztöndíj Biztosság, Kossut- és Széchényi díj Biztosság.

Miniszterelnöki kabinetiroda. A minisztériumok.

Miniszerelnöki Kabinetiroda
Fogalma: olyan központi, különös hatáskörű államigazgatási szerv, amelyet az Országgyűlés létesít, a
Irányítás, vezetés: a miniszterelnöki kormányirodát vezetői államtitkár, akit a miniszterelnök
irányító.
Feladata: A miniszterelnök munkájának segítése, közreműködése a Kormány általános politikájának
meghatározásban, a Kormány döntéseinek előkészítése és végrehajtásának felügyelete vaalmint a
miniszterelnök által meghatározott egyéb feladatok ellátása.
Hatásköre: általános.

A minisztériumok:
Fogalma: Hivatali formában működő központi, különös hatáskörű államigazgatási szerv, melyet
az Országgyűlés hoz létre, a Kormány irányít, miniszer vezet, és melynek feladata az adott
ágazat és szervezet irányítása.
Modelljei:
a) klasszikus (politikai és adminisztratív funkció megvalósítása)
b) svéd (csak pol.-ifunk.). Mindez kihatással van a szervezetre, annak méretére is.
Típusai:
 a Kormány általános politikáját valósítja meg: a Miniszterelnökség (ME), a
Miniszterelnöki Kabinetiroda (MK), a BM, az IM, a HM,és a KüM)
 a Kormány gazdaságpolitikáját valósítja meg (a AM, a PM és a ITM)
 a Kormány humánpolitikáját valósítja meg (a EMMI,)
Vezetője: a miniszter.
Feladata: kétirányú: tevékenység-és szervezetirányítás
Egyéb vezetők:
 Államtitkárok és közigazgatási államtitkár
 Helyettes-államtitkárok és főosztály-, valamint osztályvezetők.

Tárca nélküli miniszter(ek)is lehetnek. Tevékenységüket a Miniszterelnökségen belül elhelyezett

titkárság segíti. (pl. a Paksi atomerőmű építéséért felel) A dolgozók kormánytisztviselők.
Kormányzati Főhivatal. Központi hivatalok
Kormányzati Főhivatalok
Fogalma: központi államigazgatási szerv, amelyet törvény hoz létre, a Kormány irányít és a kijelölt
miniszter felügyel.
Vezetője: államtitkári jogállású, de nem állami vezető. A miniszterelnök nevezi ki és menti fel.
Szervezete és működése: ugyan az, mint a minisztériumé, az SZMSZ-t a felügyeletet ellátó miniszter
adja ki normatív utasításban.
Feladata: ugyan az, mint a minisztérium azzal, hogy fegyveres rendvédelmi feladatokat is elláthat.
Négy szervezet tartozik e körbe:
 Központi statisztikai hivatal
 Atomenergia Hivatal
 Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
 Nemzeti Kutatás, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.

Dolgozói közszolgálati tisztviselőnek (kormánytisztviselőnek) minősülnek. Területi szervekkel csak

akkor rendelkezik, ha a létrehozó törvény erre felhatalmazza.

Központi hivatalok
Fogalma: Központi államigazgatási szerv, amely törvény vagy kormányrendelet hoz létre és a
miniszer irányít.
Vezetője: államtitkári jogállású, de nem állami vezető. A miniszterelnök nevezi ki és menti fel.
Szervezete és működése: ugyan az, mint a minisztériumé, az SZMSZ-t a felügyeletet ellátó miniszter
adja ki normatív utasításban.
Feladata: ugyan az, mint a minisztérium. Területi szervekkel csak akkor rendelkezik, ha a létesítő
kormányrendelet erre felhatalmazza.
Kb. 30. db. működik (Oktatási hivatal) Dolgozói közszolgálati tisztviselőnek
(kormánytisztviselőnek) minősülnek.

12. A közigazgatás központi nem kormányzati igazgatási szervei (az

autonóm államigazgatási szervek, az önálló szabályozó szervek, és a
rendvédelmi szerv és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat).
Autonóm államigazgatási szervek:
Megjelenése a 2010. évi XLIII. törvény nevesít három szervet, mellőzve fogalom megadását. A
Kormánytól való függetlenségre utal a megnevezésre, amely vitatható.
Jelenleg már öt szerv tartozik e körben:
 Közbeszerzési Hatóság (Ogy alatt áll, önálló gazdálkodó költségvetési szerv, 10 fős
tanácsból áll, feladata a közszolgáltatást végző szervek által történő beszerzések
átláthatóságának biztosítása)
 Integritás Hatóság
 Gazdasági Versenyhivatal (központi költségvetési szerv, feladata a piaci szereplők
tevekénységének figyelemmel kísérése és beavatkozás. Hatósági jellegű eljárást folytatnak.)
 Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság Hatóság (ellenőriz a személyes adatok
védelmének és a közérdekű adatok nyilvánosságának érvényesülését.)
 Nemzeti Választási Iroda
 az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság
 a Szuveneritásvédelmi Hivatal

Előbb említett szerveknél dolgozók közszolgálati tisztviselőnek minősülnek.

Önálló szabályozó szervek:

Alaptörvényben jelenik meg a fogalom, az újabb jogfejlődés eredményeként. 23. cikk (1) bek. szerint
az Országgyűlés sarkalatos törvényben hozza létre ezeket, a végrehajtó hatalom körébe tartozó
egyes feladat- és hatáskörök ellátására és gyakorlására.
Vezetőjét a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a miniszterelnök javaslatára.
Vezetője évente beszámol az Országgyűlésnek, és a rendelet alkotására jogosult, amely nem lehet
ellentétes hierarchiában felette álló törvényektől.
Két szervezet van:
 Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
 Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal

Dolgozói közszolgálati tisztviselőnek (kormánytisztviselőnek) minősülnek.

Rendvédelmi szervek és Katonai Nemzetbiztonsági szolgálat:

Megjelenés 2006. év LVII. törvény, jelenleg a 2018. évi CXXV. törvény nevesíti és az adott ágazati
törvény szabályozza őket.
Rendvédelmi szerv fogalma: Alkotmány 2004. évi módosítása vezette be, az általános
hadkötelezettség megszüntetésével összefüggésben. Azon központi államigazgatási szervek tarotznek
e körben, amelyek rendészeti feladatokat látnak el a Kormánya irányítása, és az illetékes miniszter
felügyelet mellett.
Típusai:
 Rendőrség
 Büntetés-végrehajtási szervezet
 Hivatásos katasztrófavédelem szerv
 3 db. Polgári nemzetbiztonsági szolgálat

Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatról pedig a 1995. évi CXXV. törvény rendelkezik.

13. Területi-helyi szervek I. (dekoncentrált szervek és a kormányhivatalok).

Dekoncentrált szervek = „Dekó” ennyit mondjunk.

KÖZIGAZGATÁS

Államigazgatás Önkormányzati igazgatás

Államigazgatási szervek
Három szint:
- Központi szerv: az itt tevékenykedő állig
szervek illetékessége az ország egész
területére kiterjed.
- Területi szervek: csak az adott terü-
leti középszintre terjed ki. Régióban
működő szervé csak a régióra, a megyé-
ben működő csak a megyére, a kistér-
ségben működő csak a kistérségre.
- Helyi: Települési: megyei jogú város,
Város, fővárosi kerület, község.
Területi szint: régió, megye, kistérség
(annak hangsúlyozása, hogy ezek közül
csak egyetlen egy tekinthető legitimnek:
ez a megye.
Dekoncentrált szervek: államigazgatási
szervek, olyan szervek, amelyek valami
Nincs központi szint és nincs
regionális szint. A megyei szinten
találjuk meg a vármegyei önkor-
mányzatokat, a települései szinten
pedig a települési önkormányzatok,
megyei jogú városok, városok,
fővárosi kerületek, községek.
az önkormányzatok autonómiával
rendelkeznek. A vármegyei önkor-
mányzat nem felettese a települési
önkormányzatnak. Nincs alá-fölé
rendeltség.
központi szintet érintő más államigazgatási
szerv irányítása alatt tevékenykednek.
(központi szervek területre kinyújtott
kezéről van szó. Tipikusan megyében működnek.)

Települések szintje: dekoncentrált szervek

helyi szervei. Nem azt jelenti, hogy minden
egyes települési szinten működik minden
dekoncentrált szervnek települési szerve.
(dekoncentrált szerveknek települési szinten
általában nincsenek helyi szervei. Kivétel:
Megyei Földhivatal; Megyei Rendőr-fő-
kapitányság)

A központi közigazgatásnak vannak a területi szintre és a települési szintre kinyújtott kezei. Mindig
vannak olyan állami feladatok, amik megkövetelik azt, hogy ne autonómiát élvező szervek intézzék
ezeket az ügyeket, hanem egységesen intézzék. (nem lenne szerencsés, ha a központi adókat minden
település úgy szedné be, ahogy akarja).
Úgy lehet ezeket a feladatokat, ha egységes főhatóság működik központi szinten és ennek alárendelten
működnek területi szinten a szervei, ezek a dekoncentrált szervek.

Dekoncentrált szervek jellemzői: területi kötődésük nagyon gyenge.

Területi szinten a magyar alkotmány szerint egyedül megye van.
Régió: két-három megye összetolása. (Szabolcs-Hajdú-Szolnok: Észak-alföldi régió)
Összesen hét régió van. (Budapest és Pest vármegye a központi régió)

Dekoncentralicázó érvényesülése
Fővárosi- és vármegyei Kormányhivatalok

2011. január 1.től működnek, a 2010. évi CXXV. törvény alapján

 Nagyfokú integráció történt, melynek célja a költségmegtakarítás és a központi
(kormányzati) szándék erőteljesebb megjelenítése volt, területi szinten + szolgáltató funkció
 Általános hatáskörű, területi illetékességű államigazgatási szerv
 Részei: a főispán által vezetett szervezeti egység: Törzshivatal + ágazati szakigazgatási
szervek (szakigazgatási szervek) + járási/ fővárosi kerületi hivatalok (175 + 23). Mindezek
egyetlen (hatalmas) költségvetési szervet képeznek! Osztott irányítás.

Feladatai a következők szerint alakulnak:

Általános feladata: a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehangolja és
elősegíti a kormányzati feladatok területi szintű végrehajtását.

Tételes feladatai:
 Államigazgatási hatósági jogkört gyakorol, melynek keretében a különböző ügyekben (pl.:
építésügy, gyámügy, adóügyek) első vagy másodfokon jár el.
 Ellátja a helyi önkormányzatok és kisebbségi önkormányzatok törvényességi felügyeletét,
valamint a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács és a regionális
fejlesztési tanács működésének törvényességi felügyeletét.
 Ellenőrzi a területi illetékességgel államigazgatási jogkörben eljáró, illetve az ilyen
feladatokat ellátó szerveket.
 Közreműködik egyes szervezési feladatok ellátásban, mint pl.: katasztrófák elleni védekezés,
illetve a közigazgatási képzések és továbbképzések területén vizsgáztatási és vizsgaszervezési
tevékenységet végez.
 Gondoskodik a területi koordináció fórumának, a fővárosi és megyei államigazgatási
kollégiumnak létrehozásáról, működéséről, valamint közreműködik a közigazgatás
 korszerűsítésével, és az elektronikus közigazgatás kialakításával kapcsolatos feladatok
összehangolásában és szervezésében.

Kormányhivatal vezetése
Tisztség Tisztség jellege Kinevezetési feltételek Kinevező
megnevezése
Kormánymegbízott Politikai vezető a) büntetlen előélet a miniszter
„Főispán” b) ogy.i képviselő javaslatára a
választásán miniszterelnök
választható
Főigazgató Szakmaifelsővezető a) felsőfokú iskolai a főispán
végzettség javaslatára
b) legalább 5 év miniszter
vezetői gyakorlat

Igazgató Szakmai vezető a) igazgatásszervező a főigazgató

, jogász, javaslatára a
közigazgatási főipsán
menedzser,
közgazdász
képesítés
b) jogi vagy közig.
szakvizsga
c) kormányzati
tanulmányok
szakirányú
szakképzettséggel
d) legalább 5 év
közig. szakmai
gyakorlat

Kormányhivatalok szakig. szervei:

 Közlekedési, Műszaki Engedélyezési és Mérésügyi Főosztály
 Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály
 Földhivatali Főosztály
 Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály
 Agrárügyi Főosztály
 Informatikai Főosztály
 Népegészségügyi Főosztály
 Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztály
 Foglalkoztatási, Munkaügyi és Munkavédelmi Főosztály
 Hatósági Főosztály
 Pénzügyi és Gazdálkodási Főosztály
 Jogi, Humánpolitikai és Koordinációs Főosztály
 Agrár-és Vidékfejlesztést Támogató Főosztály
 Élelmiszerlánc –biztonsági Főosztály

Kormányhivatalok feladatai:
 hatósági tevékenység–a szakigazgatási szervek működéséhez kapcsolódó első-és másodfokú
hatósági jogkörbe tartozó tevékenységek, valamint a törzshivatal, helyi önkormányzati
szervek államigazgatási feladatellátásához kapcsolódó másodfokú hatósági tevékenysége és
kivételesen elsőfokú hatósági feladatai;
 törvényességi felügyelet –a helyi államigazgatási feladatokat ellátó szervek tevékenysége
felett; a helyi és nemzetiségi önkormányzatok törvényességi felügyelete;
  a szakigazgatási szerveket érintő funkcionális feladatok (a szervi működést szolgálóan a
személyi és tárgyi feltételek megteremtéséhez kapcsolódó feladatok);
 a kormányzás területi feladataiban való részvétellel összefüggő
feladatok(koordinációsjogkörök -minden területi államigazgatási szerv felett -a Nemzeti Adó-
és Vámhivatal kivételével -, ebből fakadóan azon szervek felett is, amelyek az integrációból
kimaradtak, megvalósulásának fóruma a megyei államigazgatási kollégium;
ellenőrzésijogkörök -minden területi államigazgatási szerv felett a rendvédelmi szervek és a
Nemzeti Adó-és Vámhivatal kivételével, véleményezésijogkörök -a főispán véleményezi a
területi államigazgatási szervek -a rendvédelmi szervek és a Nemzeti Adó-és Vámhivatal
kivételével -vezetői kinevezésére, létrehozására, átszervezésére, létszámának,
költségvetésének megállapítására irányuló javaslatokat);
 egyéb feladatok (informatikai feladatok, közszolgálati tisztviselői képzéssel, vizsgáztatással
kapcsolatos feladatok, integrált ügyfélszolgálat –kormányablak –működtetése stb.).

Járási hivatalok:
2013. január 1.-én 175 járási és 23 fővárosi kerületi hivatal jött létre
Feladata: a megyei szintnél alacsonyabb államigazgatási feladatok ellátása -> Komoly hatáskörök
átvétele a jegyzőktől és a polgármesteri hivataloktól
Felépítése: Törzshivatalból és szakigazgatási szervekből áll, hivatalvezetővel az élén. A
Hivatalvezetőt a főispán javaslatára a ME Minisztere nevezi ki. Helyettesét a hivatal vezető javaslatára
a főispán nevezi ki. A járási szakigazgatási szerv vezetőjét a hivatalvezető javaslatára a megyei
szakigazgatási szerv vezetője nevezi ki.
Szakigazgatási szervei: járási -kormányablak; -foglalkoztatási; -hatósági; -népegészségügyi; -
gyámügyi; -élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi; földhivatali osztály.

2011-től Kormányablakok felállítására került sor, ahol „egy ablakos” ügyintézés folyik,
illetékességre tekintet nélkül.

Kormányablakok:
Cél az elégett állampolgár, az eszköz pedig egy hatékonyan működő, egységes és integrált intézmény.
„Egy ablakos” ügyintézés megvalósítása azáltal, hogy mindenki a lakóhelyéhez legközelebb vagy a
számára legkönnyebben elérhető kormányablakban, munkaidőben kívül is el tudja intézni a hivatalos
ügyei. 2011.-ben ún. első körben, majd 2014.-ben ún. második körben jött létre.

A kormányablakok jelenleg több, mint 1000 féle ügykört intézhetnek, kezdeményezhetnek az

ügyfelek, illetve kaphatnak tájékoztatást az eljárás menetéről és a szükséges dokumentumokról.
Legjellemzőbb ügycsoport a személy igazolvánnyal kapcsolatos feladatok, a jármű nyilvántartással és
a vezetői engedélyek kapcsolatos feladatok, a kormányablakok hatáskörébe tartozó feladatok.
Ügykörök – azonnal intézhető ügyek, (értesítési cím bejelentése, magánútlevél kiadása) – tájékoztatás
nyújtására irányuló feladatok.
14. Területi-helyi szervek II. (a helyi önkormányzatok feladat és hatásköre,
szervei és működésük, valamint törvényességi felügyeletük).
A helyi önkormányzatiság alapjai
Decentralizáció bölcsője mondhatni, mert majdnem teljes autonómia és szabadság jellemzi.
Jogszabályi háttér:
 Alaptörvény
 Helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény
 A helyi önkormányzás során a település és megye saját jövőjükért felelősséggel viseltetett
választópolgárai révén a helyi közügyekben demokratikusan és széles körű nyilvánosságot
teremtve kifejeződik és megvalósul a helyi közakarat.
A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi
önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személy és anyagi feltételeinek
megteremtéséhez kapcsolódnak.
Önálló döntéshez kapcsolódó jogok:
 A helyi önkormányzat önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat (rendeletet,
normatív határozatot alkot), ilyenkor döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül;
 Törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét (SzMSz
megalkotásának joga és kötelezettsége);
 Önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;
 Szabadon társulhat más helyi képviselőtestülettel (a létrehozás szabadsága mellett viszont
már a kötelező társulás intézménye is beépült a társulási rendszerbe);
 Gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az
önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat
 Az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelősaját
bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül;
 törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét.
1. önálló döntéshozatal, 2. petíciós, 3. önállóság védelméhez fűződő jogok!

A helyi önkormányzatiság feladat- és hatásköre

Az önkormányzatok feladatai:
 Önkormányzati jellegű és államigazgatási feladatokat is ellátnak.
 Az önkormányzati ügyek (helyi érdekű közügyek) körébe azok a közszolgáltatási,
településüzemeltetési feladatok tartoznak, amelyek a település nagyobb részét, a
választópolgárok szélesebb körét érintik.
 Önkormányzati feladatainak két összetevője van: a kötelező és az önkélt vállalt feladatok.
o Kötelezőt csak törvény állapíthat meg -> költségvetési támogatásra jogosult
o Az önként vállalt feladatok között más szerv hatáskörébe nem utalt feladatok (+jsz.al
nem ellentétes) tartozhatnak -> korlátozások: nem veszélyeztetheti a kötelezők
ellátását!
 Az önkormányzati feladatok és hatáskörök címzettje jellemzően a képviselő-testület ->
átruházhatja (PM, Bizottság, Jegyző, Társulás, Rész önk) tovább ne
 Államigazgatási feladatok és hatáskörök (az ország egész területén egységes
követelmények szerint kell eljárni) (pl.: engedélyezés, hozzájárulás, kötelezés –helyi
adóztatás, helyi kereskedelem): főleg jegyző a címzett, de polgármester és ügyintéző
(anyakönyvvezetés) is lehet.
 Elsőfokú államigazgatási hatósági ügyben hozott döntéssel szemben fellebbezésnek van
helye!
 Önkormányzati hatósági ügyek –hatáskör címzettje a képviselő testület (átruházható). (pl.:
rendkívüli települési támogatás). A döntés ellen fellebbezésnek nincs helye, kivéve: átruházott
hatáskör (kiv: rész önk)! Közig per!

A helyi önkormányzatok típusai I: (község, nagyközség, város járásszékhely város)

Az önkormányzatok típusai:
Az Alaptörvény értelmében országunk területe községekre, városokra, fővárosra, fővárosi
kerületekre és vármegyékre tagozódik.
Ezekben alakíthatók helyi önkormányzatok, de az Mötv. rendelkezik még a települések három
speciális változatáról a nagyközségekről, a járásszékhely városokról és a legnagyobb népességgel,
jelentőséggel bíró városokat megillető megyei jogú város titulusról is. (+ nemzetiségi önkormányzat)
Megyei jogú város megmaradt és nem lett vármegyei!!! Hanem csak a megyéket nevezték át
vármegyékre ne keverjük!

 Képviselő-testület (közgyűlés):
o Ülések, munkaterv, alakuló ülés, nyilvánosság, szavazati/ tanácskozási jog, zárt ülés
 o Polgármester vezeti, határozatképesség, döntéshozatal, jegyzőkönyv
o Bizottságok –előkészít, vh. -dönt -pl. pénzügyi, városfejlesztési, sport, ügyrendi
 Részönkormányzat testülete
 Polgármester: megbízatás, politikai vezető, feladatkör
 Alpolgármester: megbízatás
 Polgármesteri hivatal: előkészítő és végrehajtó feladatok, köztisztviselők, a jegyző a hivatal
közigazgatási és szakmai vezetője
 Jegyző, aljegyző: kinevezés, feladatok (hiv. vezető, önk. feladatok, állig feladatok),
„törvényesség őre”

A helyi önkormányzatok típusai II: (Megyei jogú város, főváros. megyei önkormányzat,
nemzetiségi önkormányzat)

A MEGYEI JOGÚ VÁROS

Az Országgyűlés - a képviselő-testület kérelmére - az 50.000 nagyobb lakosságszámú várost
megyei jogú várossá nyilváníthatja. A megyeszékhely város megyei jogú. A megyei jogú város
települési önkormányzat, és területén - megfelelő eltérésekkel - saját hatásköreként ellátja a megyei
önkormányzati feladat- és hatásköröket is.
A megyei jogú város képviselő-testülete a közgyűlés. A megyei jogú városban a közgyűlés kerületeket
alakíthat, és kerületi hivatalokat hozhat létre.

A FŐVÁROS
A főváros önkormányzati rendszere kétszintű: a főváros és kerületei önkormányzataiból áll. A fővárosi
és kerületi önkormányzatok települési önkormányzatok. A főváros kétszintű önkormányzatként történő
meghatározása nem jelent hierarchikus viszonyt, nem jelent alá- és fölérendeltséget. Mind a fővárosi,
mind pedig a kerületi önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyformák, az Alkotmányban és
törvényben meghatározott alapjogaik egyenlők. Feladat- és hatásköreik tekintetében van közöttük
eltérés. A főváros kiterjedése és lakosságszáma miatt indokolt, hogy kerületekben lássák el a lakosság
alapszükségleteinek kielégítését, valamint a hivatali szervezet által a lakosságot közvetlenül érintő
hatósági feladatokat. A főváros 23 kerületre tagolt. E törvény megállapítja az egyes kerületek számát
és közigazgatási határait. A fővárosi kerületi képviselő-testületek a Szervezeti- és Működési
Szabályzatban határozzák meg a kerület elnevezését. Minden kerület választópolgárait megilleti az
önkormányzáshoz való jog, amelyet az általuk választott képviselő-testület útján gyakorolnak. Az
eltérő sajátosságok és a két szint indokolja, hogy a törvény megkülönböztetést tegyen az egyes
önkormányzati szervek megnevezését illetően. Meghatározza az Ötv., hogy a főváros képviselő-
testülete a Fővárosi Közgyűlés. A kerületi önkormányzati feladatokat - más települési
önkormányzatokhoz hasonlóan - a képviselő-testület látja el.
A Fővárosi Közgyűlés elnöke a főpolgármester, akit a főváros választópolgárai közvetlenül
választanak. Főpolgármesternek megválasztható minden magyar állampolgár, akinek választójoga
van és nincs olyan tisztsége, ami a polgármesteri megbízatással összeférhetetlen. Főpolgármester az a
jelölt lesz, aki a választópolgároktól a legtöbb érvényes szavazatot kapta. A főpolgármester főállásban
tölti be a tisztséget. A főpolgármester foglalkoztatási jogviszonya a Fővárosi Közgyűlés és a
főpolgármester között választással létrejövő, sajátos közszolgálati viszony.. A főpolgármester
munkájának a segítésére a Fővárosi Közgyűlés a főpolgármester javaslatára főpolgármester-
helyetteseket választ.
A kerületi képviselő-testület hivatala a polgármesteri hivatal, melyet a jegyző vezet, a Fővárosi
Közgyűlés Hivatalát (a Főpolgármesteri Hivatalt) a főjegyző vezeti. Helyettesítésére, munkájának
segítésére a Közgyűlés aljegyzőt nevez ki. Fővárosi Közgyűlés több aljegyzőt is kinevezhet. Ezt a
feladatok összetettsége, nagysága, a Főpolgármesteri Hivatal létszáma indokolja. Főjegyzővé -
valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzővé - az nevezhető ki, aki az általános köztisztviselői
alkalmazási feltételeken kívül állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazda képesítéssel
rendelkezik és közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
 A MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT
A megyei önkormányzatnak a törvény kétféle további kötelező közszolgáltatási feladatot adhat.
Először: törvény megyei kötelező feladattá teheti az olyan körzeti közszolgáltatás biztosítását, amely a
megye egészére, vagy nagy részére kiterjed. A második esetben: a törvény megyei kötelező feladattá
nyilváníthatja a megyén belüli kisebb körzetre kiterjedő közszolgáltatás megszervezését, ahol a
szolgáltatást igénybe vevők többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti települési
önkormányzat területén lakik. A székhelytelepülést - elsősorban a körzeti érdekeket szolgáló -
közszolgáltatás fenntartására és fejlesztésére nem lenne méltányos törvényileg kötelezni, ugyanakkor
a fontos körzeti közszolgáltatást a választott megyei önkormányzat el tudja látni szubszidiárius jellege
folytán.

A megyei önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik különösen

a) a középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátásról, amennyiben azt a külön törvény szerint
ellátást biztosító települési önkormányzat nem vállalja; a természet és a társadalom megyében
levő kulturális javainak, valamint a történeti iratoknak a gyűjtéséről, őrzéséről, tudományos
feldolgozásáról; továbbá a megyei könyvtári szolgáltatásokról, a pedagógiai és közművelődési
szakmai tanácsadásról és szolgáltatásokról; a megyei testnevelési-, sportszervezési, valamint a
gyermek- és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatokról;
b) az egészségügyi intézményekben tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek oktatásáról, a
többi tanulóval együtt nem foglalkoztatható fogyatékos gyermekek oktatásáról, neveléséről,
gondozásáról; az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról, amennyiben azt a külön
törvény szerint ellátásra kötelezett települési önkormányzat nem vállalja, valamint a gyermek-
és ifjúságvédelmi szakellátásról; a szakosított szociális szolgáltatások területi
összehangolásáról; továbbá gondoskodik egyes, szakosított ellátás körébe tartozó feladatokról;
c) az épített és természeti környezet védelmével, a térségi területrendezéssel kapcsolatos
feladatok összehangolásáról, a megyei idegenforgalmi értékek feltárásáról, a megyei
idegenforgalmi célkitűzések meghatározásáról, a teljesítésükben részt vevők tevékenységének
összehangolásáról; továbbá közreműködik a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés
összehangolásában, valamint részt vesz a területi információs rendszer kialakításában.
A megyei önkormányzat a törvényi kötelezettségeinek teljesítésén túl szabadon vállalhat olyan
közfeladatokat, amelyeket törvény nem utalt más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe,
illetve amelynek gyakorlása nem sérti a megyében levő községek és városok érdekeit.
A megyei önkormányzat jogi személy. Feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A megyei
önkormányzatot a közgyűlés elnöke képviseli.
A megyei közgyűlés alelnöke (alelnökei) helyettesíti(k) a közgyűlés elnökét, segíti munkáját. A
közgyűlés tisztségviselői az elnök és az alelnökök. A tisztségviselőket a közgyűlés a saját tagjai
sorából titkos szavazással választja meg.
A közgyűlés az Ötv. szabályait figyelembe véve bizottságokat hozhat létre. A bizottság elnöke
megyei tanácsnok. A közgyűlés a pénzügyi bizottságot kötelezően alakítja meg.
A megyei testületek és tisztségviselők munkáját megyei önkormányzati hivatal segíti, melynek
feladata a döntések szakmai előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és
ellenőrzése.

A KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT
A kisebbségi települési önkormányzatokra, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokra a helyi
önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.. Hasonló testületi
formában működnek ugyanis a kisebbségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok.
Egy nemzeti vagy etnikai kisebbség egy településen csak egy kisebbségi önkormányzatot hozhat létre,
mégpedig a következők szerinti sorrendben. Elsődlegesen kisebbségi települési önkormányzatot -
amennyiben ennek feltételei adottak -, ennek hiányában közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi
önkormányzatot, s csak az előbbi kettő hiányában lehetséges a közvetlen módon létrejövő helyi
kisebbségi önkormányzat megalakítása.

A helyi önkormányzatok szervei és működésük I. (képviselő-testület, bizottság)

 Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-
testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.

A képviselő-testület
- szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább
hat ülést tart.
- A képviselő-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képviselő-testület ülését.
- A képviselő-testület ülése nyilvános.
- A képviselő-testület
a) zárt ülést tart választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízatás adása, illetőleg
visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást
igénylő személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele;
továbbá önkormányzati, hatósági, összeférhetetlenségi és kitüntetési ügy, valamint
vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás tárgyalásakor;
b) zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés és az általa kiírt pályázat
tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene.
-A képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen a
választópolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot
tehetnek.
- A képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselőknek több mint a fele
jelen van. A javaslat elfogadásához a jelenlevő települési képviselők több mint a felének igen
szavazata szükséges.
- A képviselő-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy
személyesen érinti. A települési képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról
az érintett települési képviselő kezdeményezésére vagy bármely települési képviselő javaslatára a
képviselő-testület dönt. A kizárt települési képviselőt a határozatképesség szempontjából
jelenlevőnek kell tekinteni.
- Minősített többség szükséges a 10. § a), b), e), f), g) pontban foglalt ügyek, továbbá a szervezeti és
működési szabályzatban meghatározott ügyek eldöntéséhez, a képviselő kizárásához [14. § (2)
bek.], valamint a 12. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti zárt ülés elrendeléséhez. A minősített
többséghez a megválasztott települési képviselők több mint a felének a szavazata szükséges.
- A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére,
továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
- Az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos -
a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott - módon ki kell hirdetni.
- Az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá. Kihirdetéséről a jegyző
gondoskodik.
- A képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselők és
meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerű
eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza. A jegyzőkönyv elkészítéséről a jegyző gondoskodik.
- A képviselő-testület ülésének a jegyzőkönyvét a polgármester és a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet
az ülést követő tizenöt napon belül a jegyző köteles megküldeni a fővárosi, megyei közigazgatási
hivatal vezetőjének.
-A képviselő-testület a működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatról
szóló rendeletében határozza meg.
- A képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt név szerinti szavazással, minősített többségű
döntéssel kimondhatja a feloszlását. A képviselő-testület az új képviselő-testület alakuló üléséig, a
polgármester az új polgármester megválasztásáig ellátja feladatát, gyakorolj a hatáskörét. A
képviselő-testület feloszlása nem mondható ki a választást követő hat hónapon belül, illetőleg az
általános önkormányzati választásokat megelőző év október l. napját követően. Az időközi választás
költségét az önkormányzat viseli.

A képviselő-testület bizottságai
A képviselő-testület a törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét, határozza meg a
szervei közötti munkamegosztást. A bizottságok a képviselő-testület felhatalmazása alapján
 részt vesznek az önkormányzati döntéshozatalban. A képviselő-testület egyes hatásköreinek
gyakorlását bizottságaira átruházhatja. A képviselő-testület a bizottságokat önkormányzati
feladatainak eredményesebb ellátása érdekében hozza létre. A képviselő-testület kizárólagos
jogosítványa a bizottsági tevékenység fő irányvonalának, működése kereteinek meghatározása.
A bizottság megalakításának kötelező esetei is vannak.
- az önkormányzat gazdasági önállósága - a kisebb községek kivételével - szükségessé teszi a
pénzügyi bizottság választását.
- A kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot a képviselő-testületnek meg kell alakítani, ha a
testület kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai azt kezdeményezik. Ez a bizottság
segítheti a képviselő-testület azon feladatát, mely szerint köteles biztosítani a nemzeti- és etnikai
kisebbségek jogainak érvényesülését.
-törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti. E kötelezettség az önkormányzat számára
csak törvényben írható elő. Kötelező bizottság megalakítása pl. a közoktatásról szóló 1993. évi
LXXIX. törvény alapján. E szerint, ha a fenntartó három vagy annál több nevelési-oktatási
intézményt működtet, köteles közoktatási ügyekkel foglalkozó bizottságot létesíteni és
működtetni. Ugyancsak kötelező bizottság létrehozása a polgármesteri tisztség ellátásának
egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény
alapján a polgármesteri illetményemelési javaslat kidolgozására a száznál kevesebb lakosú
község kivételével, ha nem már meglévő bizottságot bíz meg a testület a feladat ellátásával.
A bizottságot a képviselő-testület megbízatása egész időtartamára hozza létre. Nem zárja ki a
törvény azonban a rövidebb időre létrehozott bizottság lehetőségét sem. Nincs akadálya annak,
hogy a képviselő-testület a feladatai ellátása során a bizottságok mellett egy-egy
munkacsoportot, előkészítő bizottságot hozzon létre egy-egy feladat elvégzésére. Ezek az ún. ad-
hoc bizottságok, melyek összetételére, működésére nem vonatkoznak a képviselő-testület
szerveként működő bizottságokra megállapított szabályok. Emellett nem rendelkeznek azokkal a
jogosítványokkal, amelyekkel a bizottságok. Így ezekre önkormányzati hatáskör nem ruházható
át, és tagjai tiszteletdíjban, juttatásban sem részesülnek.
-A polgármesterek és önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségből
adódó feladatok ellátását bizottság végzi.

- A bizottság - a feladatkörében - előkészíti a képviselő-testület döntéseit, szervezi és ellenőrzi a

döntések végrehajtását. A képviselő-testület határozza meg azokat az előterjesztéseket,
amelyeket bizottság nyújt be, továbbá amely előterjesztések a bizottság állásfoglalásával
nyújthatók be a képviselő-testületnek.
-A bizottság elnökét és tagjainak több, mint a felét a települési képviselők közül kell választani.
A polgármester, az alpolgármester, a települési kisebbségi önkormányzat elnöke, a képviselő-
testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja.
- A bizottságba indokolt beválasztani a települési kisebbségi önkormányzat tagját, a
feladatköre szerinti területi szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, társadalmi
szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt.
-A bizottságok működésének ügyviteli feladatait a képviselő-testület hivatala látja el. A
településrészi önkormányzati testület munkájának segítésére a képviselő-testület hivatali
kirendeltségeket hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati
teendőket is elláthatnak.

A helyi önkormányzatok szervei és működésük II: (részönkormányzat testülete, polgármester,

képviselő-testület hivatala)

A polgármester
tagja a képviselő-testületnek, a képviselő-testület határozatképessége, döntéshozatala,
működése szempontjából települési képviselőnek tekintendő. A polgármester a megválasztását
követően esküt tesz a képviselő-testület előtt.
 A polgármester tekintetében a képviselő-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat,
munkabérét a jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester az államigazgatási
tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelős.
A polgármester a képviselő-testület vezetője, az önkormányzat egész működéséért felelős. A főállású
polgármester a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselőnek minősülő személy, hanem sajátos
foglalkoztatási viszonnyal bír.
A polgármester főállásban vagy társadalmi megbízatásban látja el a feladatait. A főállású
polgármesterség sajátos jogviszony. A polgármester foglalkoztatási jogviszonya sajátos közszolgálati
viszony, amely általában a választással jön létre és meghatározott időre, a polgármesteri megbízatás
idejére szól. Szűk kivétel csak az, amikor a háromezernél kevesebb lakosú önkormányzatnál a
megválasztott polgármester társadalmi megbízatású, és ezt a társadalmi megbízatást utóbb a
képviselő-testület a polgármesterrel egyetértésben (többnyire éppen a polgármester
kezdeményezésére) főállásúra változtatja. Ekkor tehát nem közvetlenül a választás, hanem ez a
közös döntés keletkezteti a polgármester sajátos közszolgálati jogviszonyát.

A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az

önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és
végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A polgármesteri hivatal ellátja a nemzeti és
etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott feladatokat. A jegyző vezeti a
képviselő-testület hivatalát.

A helyi önkormányzatok társulásai

Az autonómiának ára van
Alaptörvény 32. cikk (1) bek. k) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény
keretei között szabadon társulhat más helyi önkormányzattal.
 Társulási kötelezés
 Önkéntes és szabad megállapodással történik kölcsönös előnyök szerzése miatt
(társulási szabadság elve)

Általános szabályok:
Minden képviselő-testület minősített többséggel dönt a társulási megállapodásról, azt a polgármester
írja alá. Döntéshozó szerve a társulási tanács (képv. testület delegált tagjaiból)

Típusai: jellemzően közösen tartanak fenn hivatalt vagy intézményt

 Közös önkormányzati hivatal (járáson belül, 2013.01.01.-től)

Járáson belüli önkormányzatok, melyeket legfeljebb egy település választ el egymástól és a
községek lakosságszáma nem haladja meg a kétezer főt. A közös önkormányzati hivatalhoz
tartozó települések összlakosságszáma legalább kétezer fő, vagy a közös hivatalhoz tartozó
települések száma legalább hét. Ha van város a társulásban, akkor az a székhelytelepülés.

 Társult képviselő testület

Társult képviselő-testület alakítása esetén a képviselő-testületek részben vagy egészben
egyesítik a költségvetésüket, közös önkormányzati hivatalt tartanak fenn és intézményeiket
közösen működtetik.

A helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete

A Kormány törvényességi felügyeleti jogviszonyt létesít az önkormányzatok és a felügyeleti

jogokkal felruházott szervek (kormányhivatalok vezetői) között. Az eljárás konkrét célja vizsgálni:
 működésének, döntéshozatali eljárásának jogszerűségét;
 döntéseinek (rendelet, határozat) jogszerűségét;
 törvényen alapuló jogalkotási, továbbá jogszabályon alapuló döntési és feladat-ellátási
(közszolgáltatási) kötelezettségének teljesítését.
Milyen problémák lehetnek? A képviselőtestület Alaptv. ellenes működése; A képviselő-testület,
vagy társulási tanács ülésének hiánya; Alaptörvénybe ütköző önkormányzati rendelet; Jogszabálysértő
önkormányzati rendelet/határozat; Törvényben előírt jogalkotási kötelezettség elmulasztása;
Önkormányzati határozathozatali kötelezettség elmulasztása; Feladat-ellátási (közszolgáltatási)
kötelezettség elmulasztása; Polgármester és a jegyző fegyelmi vétsége/ sorozatos törvénysértése;
Önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatos szabálysértés
 a törvényességi felügyeleti bírság

15. A szervezetek irányításának szociológiai, igazgatástudományi és

jogtudományi fogalma, az irányítási hatáskör. Az irányítás és felügyelet.
Az irányítás fogalma
Az irányítás fogalmát a korábbiakban már kénytelenek voltunk használni, anélkül, hogy konkrétan
meghatároztuk volna a fogalmat, illetve annak tartalmát. Az irányításnak megadható szociológiai,
igazgatás-tudományi és jogtudományi jelentése egyaránt, továbbá felmerültek az irányítási eszközök
kérdései, sőt elhatárolási kérdések is, a fogalommal szoros összefüggésben. Az alábbiakban e
kérdéseket tekintjük át.

a.) A szervezetek irányításának szociológiai értelmezése

Az irányítás – általános értelemben – a hatalomgyakorlás formája. Szociológiai értelemben két szerv
közötti olyan hatalmi viszony, amelyben az egyik (az irányító) szerv, a másik (az irányított) szervre
meghatározó befolyást gyakorol. A „meghatározó befolyás” az irányító akaratának érvényesülését
jelenti, vagyis az irányított úgy „táncol”, ahogy az irányító „fütyül”.

b.) A szervezetek irányításának igazgatástudományi értelmezése

Igazgatás-tudományi értelemben az irányítás több, egészen pontosan négy elemből álló folyamat,
melynek elemei a következők:
 az irányítás alanya: az irányító szervezet
 az irányítás tárgya: az irányított szervezet
 az irányítás célja: az irányított szervezet zavartalan és eredményes működésének
biztosítása,
 az irányítás tartalma: az irányító szerv által rendszeresen ellátott feladatok összessége. Az
irányítás tehát mindig a szervezet működéséhez kapcsolódik.

Valamely szervezet működésének viszonyait két nagy csoportba lehet besorolni: a szakmai
viszonyok (szakmai ügyek) és a szervi viszonyok (szervi ügyek) csoportjába. A szakmai működési
viszonyok a szervezet alapvető céljának, társadalmi rendeltetésének ellátása során keletkező
viszonyok.
Az e tevékenységgel összefüggő ügyek a szakmai ügyek. A szervi működési viszonyok általában a
következő ügyekben jelentkeznek:
- a szervezet létesítése, megszüntetése, átszervezése,
- fejlesztési ügyek,
- a működés személyzeti feltételeinek biztosításával kapcsolatos ügyek,
- a szervezet működéséhez szükséges dologi, anyagi feltételekkel kapcsolatos ügyek,
- a belső szervezet kialakításával és átalakításával kapcsolatos ügyek,
- a szervezet működési rendjének kialakításával és átalakításával kapcsolatos ügyek,
- a szervezet vezetésével kapcsolatos ügyek.

Az irányító szerv a fentiekben felsorolt ügyekben szakmai irányítást, illetőleg szervei vagy fenntartói
irányítást végez.

c.) A szervezetek irányításának jogtudományi értelmezése

Jogtudományi értelemben a szervezetek irányításáról akkor beszélünk, ha az irányító
szervezetnek jogszabályok biztosítják azokat a jogi eszközöket, amelyekkel megvalósítható az
irányított szervezet működését meghatározó befolyásolás, vagyis a szociológiai értelemben vett
irányítás. Ebben az esetben a két szervezet között olyan tartós és folyamatos jogviszony van, amelynek
tartalmát – az irányító oldalán – az irányítási jogosítványok adják. Ezeket a jogviszonyokat nevezzük
irányítási jogviszonynak.

Az irányítási jogviszonyokban általában előforduló irányítási jogosítványok – amelyeket a

későbbiekben részletesen át fogunk tekinteni – a következők:
 a szabályozás joga (a normatív aktus kiadásnak joga);
 a konkrét utasítás adásának joga (legerősebb irányítási jogosítvány)
 a konkrét ügyekben való döntés (határozathozatal) joga;
 az aktus-felülvizsgálati jog;
 az ellenőrzési jog.

d.) Az irányítás eszközei

Az irányítás meghatározott cselekmények útján valósul meg. Ezek a cselekmények általában jogilag
szabályozottak, melyeket az irányítás jogi eszközeinek nevezünk. A cselekmények között azonban
találhatók olyanok is, amelyekre nézve a jogszabály előírásokat nem tartalmaz. Ezek a nem jogi
eszközök általában a következők: a feladat megmagyarázása, tájékoztatás, gyakorlati segítségnyújtás,
erkölcsi és anyagi ösztönzés, az irányító szerv által szervezett képzés és továbbképzés stb.

e.) Az irányítás és hatósági tevékenység elhatárolása

Az irányítás és hatósági tevékenység elhatárolásának problémája a szervezetnél jelentkezik, mivel
mindkét tevékenységnek a tárgya lehet szervezet, és mindkét fajta tevékenység a szervezet
működésének befolyásolását célozza.

Az elhatárolás azon az alapon történhet, hogy az irányítás a szervezet működését meghatározó módon
befolyásolja, ezzel szemben a hatósági tevékenység csupán szűkebb körű jogosítványok
gyakorlásának lehetőségét jelenti (pl. tiltás, engedélyezés, kötelezés). Az elhatárolás másik
szempontja, hogy az irányító tevékenységhez elegendő az irányítási jogviszony szabályozása, ezzel
szemben a hatósági tevékenység keretében részletes jogi felhatalmazás (hatáskör) szükséges a
szervezet működésének befolyásolására. A harmadik elhatárolási szempont a cselekmények eljárási
rendjének szabályozásában található, mely szerint az irányítás keretében kifejtett cselekmények
eljárási rendje általában nem, vagy kevésbé szabályozott, míg a hatósági eljárás részletesen és
pontosan van szabályozva (lásd: Ákr.).

f.) Irányítás és alá-fölérendeltség

Az irányítás és alá-fölérendeltség kapcsolatára vonatkozóan két nézet ismeretes. Az egyik nézet
szerint az irányítási viszony és az alá-fölérendeltség szinonim fogalmak. A másik nézet szerint a két
fogalom között nem lehet azonossági jelet tenni, mivel az irányításnak létezhet alá-fölérendeltséggel
együtt járó (hierarchikus) és alá-fölérendeltség nélküli (hierarchián kívüli) formája is. E nézet alá-
fölérendeltségnek csak az igen erős irányítási hatáskörgyakorlást tekinti.

Jogrendszerünkben a korábban általános jogi fogalomként használt ágazati és a funkcionális irányítás

minősül hierarchián kívüli irányításnak. Ezek a fogalmak azonban a társadalomirányítás és ezen belül
a gazdaságirányítás fokozatos átalakulásával, a rendszerváltás következtében kiüresednek és tartalmuk
a felügyelet fogalmába jelenik újra meg.

Az irányítás fogalma
Kiindulás: A fogalomra nézve több megközelítési szempont lehet:
a) Szociológiai értelemben: két vagy több szerv között hatalmi viszony, az akarta-átvitel
eszköze
 b) Igazgatástudomány értelemben: az irányításnak vannak elemei: alanya, tárgya, célja és
tartalma
c) Jogtudomány értelemben: jogszabályok biztosítják az akaratátvitel lehetőségét, az irányítási
jogosítványok révén: szabályozási jog, utasítási jog, döntési jog, aktusfelülvizsgálati jog,
ellenőrzési jog.
Az irányítás eszközi: jogi és nem jog eszközök
Irányítás és alá-fölé rendeltség: Szinonim és nem szinonim fogalmak.

Az irányítási hatáskör:
Típusai:
 teljes, amikor minden irányítási jogosítványt, korlátozás nélkül gyakorolhat az irányító
szerv vagy
 korlátozott, amikor a jogosítványok csak meghatározott keret között gyakorolhatók.

Irányítási jogosítványok:
1) Szabályozási jog: normatív döntéshozatal lehetősége
2) Utasítási jog: a legerősebb irányítási jogosítvány
3) Egyedi ügyekben való döntési jog: melynek több típusa ismert. pl. az irányító dönt, előzetes
hozzájárulás
4) Aktus-felülvizsgálati jog: ami lehet rendkívül széles és rendkívüli korlátozott
5) Ellenőrzési jog: általában utólagos és korlátlan

Az irányítás és felügyelet elhatárolása. Az utasításoknak való engedelmesség.

Az elhatárolás azon az alapon lehetséges, hogy milyen az adott tevékenység tartalma:
 Az irányítási jog esetében a jogszabályokban általában megtalálható valamilyen irányítási
jogosítvány. Irányítás jóval erősebb jogosítvány mint a felügyelet.
 A felügyelet esetében a irányítási jogosítványok rendszerint hiányoznak: a szabályozási jog,
döntési jog, utasítási jog.
Marad tehát az aktus-felülvizsgálati jog és az ellenőrzési jog a felelősségre vonás kezdeménye
és a fogyatékosság megszüntetéséére való felhívás joga.

Felügyelet típusai:
 hatósági (Ákr)
 törvényességi (Mötv)
 szakfelügyelet (népegészségügyi kérdésekben)

Az utasításoknak való engedelmesség:

Ez a kérdés az irányító hatóság utasítási jogával összegfüggésben merül fel. Mivan akkor, ha az
utasítás jogszabályt sért.

Mi az irányított teendője akkor? Erre nézve több nézet alakult ki:

 feltétlen engedelmesség elve szerint kötelező a végrehajtás és a teljes felelősség az utasítást
adóé.
 teljes felelősség elve szerint kötelező a végrehajtás megtagadás, tehát a teljes felelősség az
utasítotté.
 a mérsékelt engedelmesség elve szerint kötelező a vizsgálat és bizonyos feltételek fennállás
esetén megtagadható a teljesítés.

Magyar megoldás: Az általános jogelvek szerint elsődleges a jogszabály, tehát az utasítás

szabálysértés, akkor első lépés erre felhívni a figyelmét a tisztázni a helyzetet. Ha ez nem sikerül,
akkor írásban kell kérni az utasítást, és előterjesztési jogot kell biztosíni az utasítást adó felettes
szervéhez. Ha a felettes is megerősíti az utasítást akkor azt végre kell hajtani, kivéve, ha azzal
bűncselekményt vagy szabálysértést valósítana meg az utasított.
(Közigazgatási jog 1. tananyag vége)
(Nem képezik a tételsor anyagát, de ismétlés!)
Közig. aktusok érvényességi kellékei

jogi alkalmassági
általános speciális aktus legyen érthető, világos
és legyen alkalmas a kívánt
cél elérésére
1. aktus kibocsájtójának legyen anyagi eljárásjogi
jogképessége
 jogilag előirt rendben legyen
létrehozva
 közigazgatási feladat elvégzésére
hozzák létre
 Hatáskör
 Illetékesség

2. közig aktus anyagi joghoz

kötöttsége
 Diszkrecionalitás
 Mérlegelés
 Méltányosság

3. Aktusnak tárgyilag és jogilag

lehetséges eredményre kell
irányulnia

4. Aktus kibocsájtásával kapcsolatos

akaratnak valódinak kell lennie.
(ne legyen mögötte, fenyegetés,
kényszer)

5. Általános eljárási szabályok be

legyenek tartva.

A közigazgatási cselekvések fő típusai

Közigazgatási aktus fogalma: Közigazgatási szerv által kibocsájtott normatív rendelkezés, valamint
közigazgatásjogi hatással bíró jogszabályon alapuló egyedi esetre vonatkozó akaratnyilatkozat.

A közigazgatási cselekvések osztályozása

a) Tartalom szerint
1. jogalkotás
2. jogalkalmazás
3. irányítás
4. felügyelet
5. közvetlen tulajdonosi tevékenység
6. materiális tevékenység

b) Jogi hatás szerint

1) jogi hatással nem rendelkező
 1. igazgatás szervezői cselekvések
- célja: az aktus kibocsátásának elősegítés személyzeti és/vagy technikai oldalról
2. társadalmi igazgatási cselekvés
- jogszabály nem kötelezi a szervet, de valamiért szükség van rá pl.: parkosítás
3. materiális tevékenység: informatikai rendszer működtetése
4. reálcselekvés: előkészítik előkészítik vagy végrehajtják a közigazgatási döntéseket
5. regisztratív cselekvések
- nyilvántartás
 konstitutív: a közigazgatási szerv aktusa keletkezteti a jogot -> ennek van jogi
hatása pl.: Ingatlannyilvántartás
 deklaratív: nem a közigazgatási szerv aktusa keletkezteti a jogot, csak deklarálja
pl. születési anyakönyv
- igazolás: adatról, tényről bocsátják ki
 hatósági bizonyítvány: a tartalmát mindenki köteles elfogadni pl. nyelvvizsga
 hatósági igazolvány: adtok, tények, körülmények rendszeres igazolására szolgál
2) jogi hatással rendelkező – táblázat
Hiányos a beugró táblázata!!!!
Aminek van jogi hatása, azt 2 csoportra osztjuk:
Közigjogi és Egyéb jogági.
Közigjogin belül van Normatív és Egyedi.
Egyedin belül Közhatalmi, Működési, Megállapodási.

Közhatalmi: jogi felhatalmazás alapján, egyoldalúan bocsátja ki, szigorú eljárási

rendben, anyagi joghoz kötötten az aktust.
Működési: Szervezeten belüli cselekvések tartoznak ide – Irányítás és felügyelet)
Megállapodási: Mellérendelt szervek esetében beszélhetünk erről.

Közhatalmin belül Hatósági jogalkalmazás és Hatósági intézkedés.

Hatósági jogalkalmazás: anyagi jogi; eljárásjogi; milyen jviszony keletkezik; milyen

hatás keletkezik; jogi hatás tartalma szerint.
Hatósági intézkedés: jogot v kötelezettséget realizál (azonnali végrehajtással jár.
(Szóbelileg történik)

A közigazgatási aktusok általános jogi kellékei

A közigazgatási aktusok érvényességi kellékei
a) Jogi
- általános
1. az aktust kibocsátó szerv jogképessége
2. anyagi joghoz való kötöttség
3. az aktus tárgyilag és jogilag is lehetséges eredményre irányuljon
4. akarat-valódiság
5. az eljárási szabályoknak meg kell felelnie
- speciális
1. anyagi jogi előírások
2. eljárásjogi előírások

b) Alkalmassági: az aktus legyen érthető, világos és legyen alkalmas a cél elérésére

1. A közigazgatási szerv jogképessége
- a közigazgatási szervnek a jogilag előírt rend szerint kell létrejönnie
 a Kormány vagy Országgyűlés hozza létre
 - közigazgatási feladat végzésére hatalmazzák fel
- biztosítsanak hatáskört a számára
- állapítsák meg az illetékességi területét is

2. anyagi joghoz való kötöttség

- a közigazgatási szerv az aktus kibocsátása során kizárólag az anyagi jogszabályoknak
megfelelő módon járhat el
- jogilag kötetlen aktus:
 praeter legem – nincs jogi felhatalmazás
 contra legem – lehetőség van eltérni a jogi tárgytól
 a felhatalmazás gyakorlatilag a tartalom nélküli döntés lehetőségét biztosítja
- mérlegelés és méltányosság viszonya
a) mérlegelés: a jogalkotó a jogalkalmazónak egyfajta mozgásteret biztosít és a jogalkalmazó
tölti meg tartalommal
esetei:
1. a hipotézisben biztosítja a mérlegelési lehetőséget pl. indokolt esetben
2. diszpozícióban pl. -ható, -hető
3. szankcióban pl. -tól, -ig
-> duplán is benne lehet pl. -tól -ig sújtható
b) méltányosság: a jogalkalmozó a jogszabálytól eltérő és általában kedvezőbb elbírálást
biztosító döntést hoz
-> általában kötelezettségtől mentesítés vagy eltekintés a jog hátrányos módosításától

3. az aktus tárgyilag és jogilag is lehetséges eredményre irányuljon

4. akarat-valódiság
- az aktus kibocsátója akaratának az előidézni kívánt jogi hatásra kell irányulnia
 ha az aktus kibocsátójának hiányzik a cselekvőképessége vagy a megtévesztés, tévedés,
fenyegetés teszi semmissé

5. az eljárási szabályoknak meg kell felelnie

A hibás közigazgatási aktus

Hibás közigazgatási aktusok:
 Lényeges hiba
 Nem lényeges hiba.

Lényeges hiba
A lényeges hiba lehet semmis és orvosolható., Semmisség két esetei, mikor nem létező az aktus és
amikor az aktus megsemmisítendő.
 Semmis
Annyira súlyos aktushibában szenved, hogy jogi hatása a kibocsátásakor nem keletkezett pl.
hatáskör/illetékesség hiányában bocsátja ki.
Esetei az Ákr. 123§ tartalmazza:
1. joghatóság, hatáskör, illetékesség hiánya
2. szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy állásfoglalásának figyelmen kívül
hagyásával hozták meg a döntést
3. bűncselekménnyel történt az aktus
4. testületi szerv döntésére vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyták
5. korábbi bírói döntés figyelmen kívül hagyásával
6. további ügyfél bevonásának lett volna helye
 7. ügyészség feltételes felfüggesztést alkalmazott mely sikeresen telt el

Megsemmisítendő: olyan döntések, ahol van hiba, de a jogi hatás mindaddig létezik, amíg azt meg
nem semmisítik

 Orvosolható
1. kiegészítés: olyan döntéssel egészítik ki, amelyet már az alapügyben is meg kellett volna hozni
2. megváltoztatás: korábbi döntés egyes részeit
3. módosítás: olyan megváltoztatás, amelyet felettes szerv végez el
4. kijavítás: név, szám elírás
 16. A közigazgatási eljárás fogalma, tagozódása, szabályozása. A
közigazgatási hatósági eljárás célja, alapelvei.
A közigazgatási eljárás fogalma, tagozódás, szabályozása

A közigazgatási hatósági eljárás fogalma

Legáltalánosabb értelemben: a közigazgatási eljárás a konkrét aktusok és a jogi hatással nem bíró
közigazgatási cselekvések egymás utáni rendjét jelenti.
Eljárásjogi értelemben: az anyagi jog érvényesítésének szabályai
Közigazgatási eljárás fogalmi megközelítései:
a) legtágabb értelemben: a közigazgatási eljárás a konkrét aktusok és a jogi hatással nem bíró
közigazgatási cselekvések egymás utáni rendjét jelenti
b) szűkebb értelemben: a hatósági eljárást, a működéssel kapcsolatos eljárást és az ügyviteli
tevékenységet értjük
c) legszűkebb értelemben: a közigazgatási eljárás, a közigazgatási szervek hatósági eljárása,
amely a közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazói aktusainak kibocsátását jelenti
Közigazgatási eljárási jog: a közigazgatási szervek eljárására vonatkozó általános és speciális eljárási
szabályok összessége.

A közigazgatási hatósági eljárás tagozódása

Hármas tagozódású eljárás
1. alapeljárás
2. jogorvoslati eljárás
3. végrehajtási eljárás
 a jogorvoslati és végrehajtási szakasz nem szükségképpeni pl.: az ügyek típusától függ
 az esetek túlnyomó része az alapeljárás után lezárul

A közigazgatási eljárás szabályozása

Az önálló közigazgatási eljárási jog kialakulását törvényszerűen meg kellett előznie a közigazgatási
anyagi jogi szabályok létrejöttének, hiszen az eljárási szabályok elsősorban az anyagi jogi szabályok
érvényesítését hivatottak szolgálni. Az anyagi jogi szabályok megalkotásának pedig minden államban
előfeltétele volt a bíráskodás és a közigazgatás szétválasztása. A hazai jogfejlődés ugyanezt az utat
járta. A közigazgatás és a bíráskodás 1869. évi szétválasztását követően sorra jelentek meg azok a
jogszabályok, amelyek kódex jelleggel szabályoztak egy-egy szakigazgatási területet (ilyen volt
például a közegészségügyről szóló 1876. évi XIV. törvénycikk, vagy a kisajátításról szóló 1881. évi
XLI. törvénycikk). Ezek a jogszabályok az adott szakterületre vonatkozó anyagi jogi szabályok mellett
eljárásjogi szabályokat is tartalmaztak, általában külön fejezetben. Ebben az időszakban még nem
léteztek általános közigazgatási eljárási szabályok, hanem az adott ügycsoportra vonatkozó kódexek
tartalmazták azokat, mégpedig úgy, hogy az eljárási szabályok nem egy általános zsinórmértékhez
igazodtak, hanem a szabályozással érintett szakterület speciális szükségleteihez. Abban az elvi
kérdésben pedig, hogy egyáltalán van-e lehetőség általános eljárási szabályok megalkotására, a XIX.
és a XX. század fordulóján általánosan elfogadott volt Concha Győző álláspontja, aki szerint miután
nincs olyan, hogy általános eljárás, nem létezik általános eljárási szabályozás sem (ezzel ellentétes elvi
álláspontot képviselt Sigmond Andor, de túl sok követőre nem talált). Ebben az időszakban, az
uralkodó nézetnek megfelelően, a tételes jogban csak speciális eljárási szabályok voltak. Kivételt csak
az 1901. évi XX. törvénycikk jelentett, amely a közigazgatási eljárásnak a jogorvoslati szakaszát
szabályozta átfogó és általános jelleggel. Ezt a részleges egységesítési törekvést nagy valószínűséggel
az a körülmény is indokolta, hogy hazánkban 1896-ban a XXVI. törvénycikkel létrehozták a Magyar
Királyi Közigazgatási Bíróságot.
Az önálló közigazgatási eljárási szabályok létjogosultságának a kérdésében érdemi változás csak
akkor következett be, amikor Magyary Zoltán arra irányította rá a figyelmet, hogy a közigazgatás
eredményességének és jogszerűségének egyik feltétele a közigazgatási eljárás egységes és átfogó
szabályozása. A Magyary Zoltán nevével fémjelzett közigazgatás-racionalizálási programban, a két
világháború közötti időszakban Valló József (1937-ben), majd Szitás Jenő (1939-ben) dolgozott ki
törvénytervezetet egy általános közigazgatási rendtartásról, de ezekből soha nem lett hatályos törvény.
A második világháború befejezését követően, a bekövetkezett politikai változások éreztették a
hatásukat a közigazgatási eljárási szabályok megalkotásával kapcsolatban is. Az 1950-ben elfogadott,
úgynevezett első tanácstörvény (az 1950. évi I. törvény) kormányzati szintre (akkori elnevezéssel a
Minisztertanácsra) telepítette az államigazgatási eljárási szabályok megalkotásának jogát. Ez a
megoldás azt eredményezte, hogy az államigazgatási eljárás egyes szabályait nem törvény, hanem
rendelet állapította meg. Változás csak az ötvenes évek második felében következett be, amikor az
Országgyűlés elfogadta az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.
törvényt (a továbbiakban: Et.), amely október 1-jén hatályba is lépett. Az 1970-es évek végén mind az
elméleti, mind pedig a gyakorlati szakemberek részéről felmerült az igény a törvény átfogó
felülvizsgálatára és módosítására. Az 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.) döntött az eredeti
törvény módosításáról, valamint az egységes szövegről is. Az államigazgatási eljárás szabályaiban
lényeges változás 1991-ben következett be, amikor – az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően –
meg kellett teremteni a közigazgatási határozatok széles körben történő bírósági felülvizsgálatának
lehetőségét.
A ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején két kormányhatározat is célként fogalmazta meg a
közigazgatási eljárási jog átfogó reformját. Az alapos előkészítő munka után beterjesztett
törvényjavaslatot az Országgyűlés megtárgyalta, majd kihirdette a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.). A Ket. az
Áe.-hez képest a közigazgatási terminológiában is változást hozott, próbálta erősíteni és kidomborítani
a szolgáltató jelleget, továbbá új jogintézményeket is bevezetett. Hatályban 2005. november 1. és
2017. december 31. között volt.
A jelenleg hatályos közigazgatási eljárási törvényünk az általános közigazgatási rendtartásról szóló
2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.), amely 2018. január 1-jén lépett hatályba. Az Ákr.
szabályozási koncepciója lényegesen különbözik a Ket.-től. A jogalkotó a korábbiaktól eltérő
struktúrát kívánt kialakítani, és csak azoknak a rendelkezéseknek a megalkotására törekedett, amelyek
a rendkívül szerteágazó életviszonyokat szabályozó közigazgatási eljárások mindegyikében közösek.
A Ket.-hez képest jelentősen szűkültek az általános szabályoktól való eltérés lehetőségei is.
A közigazgatási hatósági eljárás célja, alapelvei

Alapelvek a közigazgatási hatósági eljárásban

- elvi alapokat jelölnek ki a jogalkalmazók és jogalkotók számára
- kizárólag alapelvre döntést alapítani nem lehet
- jogorvoslatot és keresetet sem lehet tisztán alapelvre alapítani

Alapelvek három nagy csoportban oszthatók:

a) általános alapelvek, amelyeket a jogrendszer egészére rendelkezőek, az Alaptörvény is
tartalmazza (XXIV. XXVIII.)
1. jogszerűség elve: a hatóság jogszabályi felhatalmazás alapján hatáskörét a jogszabályi keretek
között rendeltetésszerűen gyakorolva fog eljárni, a hatóságnak a szakszerűség
követelményeit is be kell tartani, egyszerűség, ügyféllel való együttműködés és jóhiszeműség
követelménye.
2. törvény előtti egyenlőség elve, azaz egyenlő bánásmód elve: mindenkit megillet a hatósági
eljárásnak a lehetősége
3. indokolatlan megkülönböztetés tilalma
 bizonyos esetekben lehet különbséget tenni, ahol jogszabályi rendelkezés van mögötte pl.:
külföldiek lakásvásárlása
4. részrehajlás nélküli eljárás
5. a jogszabályban meghatározott határidőn belüli, ésszerű időben való eljárás elve

b) más eljárási jogokban is érvényesülő alapelvek

 1. a hatóságnak biztosítania kell, hogy az eljárás résztvevői a jogaikat és a kötelezettségeiket
megismerhessék (ideértve a tanút, hatósági tanút, tolmácsot stb.)
2. az ügyfélnek bármikor az eljárás során joga van nyilatkozatot vagy észrevételt tenni

c) csak a közigazgatási eljárásra jellemzők

1. officialitás (hivatalbóliság) elve: a hatóságnak jogában áll a kizárólag kérelemre indítható
eljárások kivételével hivatalból eljárást indítani, a megindított eljárásban a bizonyítás módját
és terjedelmét megállapítani, valamint a tényállást. továbbá a döntést és magát az eljárást
hivatalból vizsgálni (ideértve saját eljárását, döntését, és a felügyelete alá tartozó hatóságét)
 ha valamilyen tény, körülmény a hatóság tudomására jut, amely valamilyen jogot sért
2. hatékonyság elve: a fejlett technológiák alkalmazásával a költségek minimalizálására
törekedve az ügyek lehető leggyorsabb lezárására kell törekedni
 technológiai hatékonyság – legmodernebb eszközök bevonása
 időbeli hatékonyság
 költséghatékonyság
3. jóhiszeműség elve és a bizalmi elv: az eljárás minden résztvevője köteles jóhiszeműen
eljárni, a többi résztvevővel együttműködni, senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság
megtévesztésére vagy az eljárás indokolatlan késleltetésére
 a jóhiszeműséget vélelmezni kell
 a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóság feladata

17. Az Ákr. hatálya. Az Ákr. személyi hatálya. Az általános és speciális

eljárási szabályok viszonya. Eljárási képesség és képviselet. A támogató.
Az Ákr. hatálya
A jogszabály hatálya
Hatály fogalma alatt általában azoknak a határoknak és feltételeknek a kijelölését értjük, amelyek
között lehetőség van a jogszabály alkalmazására. Ezeknek a szabályoknak egyértelműeknek kell
lenniük, hiszen, ha nem állnak fenn a feltételek, akkor nincs lehetőség az érintett jogszabály
alkalmazására. Normatív szempontból a hatály felfogható egy általános hipotézisnek, amely a
jogszabályban szereplő összes diszpozicióra vonatkozik.

1. Tárgyi hatály: arra ad választ, hogy az ÁKR-t milyen ügyekben kell alkalmazni. (közig. hatósági
ügyben és a hatósági ellenőrzés során is.)
Hatósági ügy fogalma: minden olyan ügy, amelynek intézése során a hatóság a döntésében az ügyfél
jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot,
adatot igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve, az ezeket érintő döntéseket érvényesíti.
- hatóság döntésében az ügyfél jogát (pl. építési engedély) vagy kötelezettségét (pl. bírság
kiszabása) megállapítja
- jogvitát eldöntő pl.
- jogsértés tényét megállapítja pl. engedély nélkül vállalkozási tevékenységet folytat
- tényt igazol pl. születési anyakönyvi kivonat
- állapotot igazol pl. házassági anyakönyvi kivonat
- adatot igazol pl. NAV kiállít egy igazolást arról, hogy valaki nem tartozik köztartozással
- nyilvántartás vezetése pl. ingatlannyilvántartás
- döntés érvényesítése pl. kötelezettség gyakorlati végrehajtása, szomszéd jogokat ne sértse meg
valaki
 a hatósági ellenőrzésre is az ÁKR szabályait kell alkalmazni

2. Szervi hatály: azt mutatja meg, hogy az ÁKR rendelkezéseit mely szervek eljárásában kell
alkalmazni
Hatóság: az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy
önkormányzati rendelet hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására
jogosít fel vagy jogszabály hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki; a hatóságtól a hatáskörébe tartozó
ügy nem vonható el

Az Ákr. személyi hatálya

3. Személyi hatály: arra adja meg a választ, hogy az Ákr rendelkezéseit kiknek az ügyében kell
alkalmazni.
 elsősorban az ügyfélre és az eljárás egyéb résztvevőire terjed ki.
 Ügyfél: az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, amelynek jogát vagy jogos
érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz
vagy akit hatósági ellenőrzés alá vontak. Törvény vagy kormányrendelet meghatározott
ügyfajtákban megállapíthatja azon személyek és szervezetek körét, akik a jogszabály erejénél
fogva ügyfélnek minősülnek.

4.Időbeli hatály: 2018. január 1-jétől

5.Területi hatály: Magyarország illetékességi területe, plusz állam területén kívül tartózkodó magyar
felségjelű légi járműre és magyar lobogó alatt hajózó vizi jármű

Az ügyféli jogutódlás szabályai

Jogutódlás a hatósági eljárásban
Gyakran előfordul, hogy az eljárás megindítása és a határozathozatal realízálódása közötti időszakban
az ügyfél pozíciójában valamilyen változás következik be (meghal a személy, átalakul a gazdasági
társaság, stb) ilyenkor szükséges a tisztázása, hogy ki lép a kieső ügyfél helyébe.
A főszabály, ha az ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, akkor a kieső
ügyfél helyébe a polgári jogi jogutódja lép.
A dologi jogot érintő ügyekben a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog jogosultja fog
lépni.
Az általános és a különös eljárási szabályok viszonya
Miért van szükség általános és különösre?
- Nem lehet kizárólag általános szabályokat alkalmazni.
- Kezdetben az egyes szakigazgatási területek saját eljárási rendet dolgoztak ki.
 Túl sokféle szabályrendszer jött létre; átláthatatlan -> Különös eljárási szabályokat
alkottak, hogy legalább az alapvető szabályok egyezzenek.
- Lehetséges megközelítések
a. elsődlegesek a speciális szabályok, másodlagosak az általános speciális -> lex
specialis derogat legi generali
b. az általános az első, a speciálisak csak akkor érvényesülhetnek, ha az
általános arra nézve nem rendelkezik -> a különöst sorolja hátrébb
- Maga az Ákr veszi ki azokat az eljárásokat, amelyekre elsősorban tárgyi okok miatt a hatálya
nem terjed ki.
- Kivett eljárások:
1. szabálysértési eljárás
2. választási eljárás
3. népszavazás kezdeményezése és maga az eljárás
4. az adó és a vámigazgatási eljárás
5. menekültügyi, idegenrendészeti és az állampolgársági eljárás (az
áp. bizonyítvány kiadását kivéve)
6. versenyfelügyeleti eljárás
7. MNB hatáskörébe tartozó vagyonkezelők

- Az összes többi közigazgatási, hatósági eljárásra vonatkozó jogszabályok csak akkor térhetnek
el az Ákr rendelkezéseitől, ha azt az Ákr megengedi.
- Miniszteri rendelet kivételével jogszabály kiegészítő rendelkezéseket állapíthat meg,
amelyeknek az Ákr szabályaival összhangban kell állniuk.
Eljárási képesség és képviselet
Eljárási képesség
- Az eljárási képesség fogalma alatt azt a képességet értjük, hogy az ügyfél önállóan, saját
nevében eljárva, a saját nyilatkozataival jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.
- Nem azonos a polgári jogi cselekvőképesség fogalmával. Korlátozottan cselekvőképes
személyt is megillet az eljárási képesség minden esetben a konkrét hatósági ügyhöz
kapcsolódik, ahhoz viszonyítva kell vizsgálni, az eljárási képesség szabályai rugalmasan
igazodnak a közigazgatási ügy természetéhez. Ákr. rugalmasabb, mint a Ptk.
- Ákr: A természetes személy, ügyfél: akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy
tárgyára tekintettel cselekvőképesnek minősül.

Képviselet
- Ha jogszabály nem írja elő az ügyfél személyes eljárási kötelezettségét, akkor lehetőség van
képviseletre.
- Természetes személynél egy korlátja van, ha a törvény előirt a jelenlétet akkor a képviselet
kizárt.
- Képviselet igazolása:
 papír alapú meghatalmazás
 digitális meghatalmazás
 bizonyos nyilvántartásokban vanó szereplés pl. ügyvédi névjegyzék
- A meghatalmazott igazolni köteles képviseleti jogosultságát: közokirat vagy teljes bizonyító
erejű magánokirat, jegyzőkönyvbe kell foglalni
 - Nincs helye képviseletnek
 házasságkötés
 teljes hatályú apai elismerő-nyilatkozat
 végrendelet
- Képviseleti formák:
1. törvényes képviselet: törvényes képviseltről magánszemélynél eshetőlegesen beszélhetünk,
szervezetnél pedig szükségszerűen. (Jogszabályon alapul, pl. szülő, gondnok, szervezetnél
pedig a jogszabály irja elő kit kell törv. képv. tekinteti.)
 onnan ered az elnevezés, hogy a képviseleti jogosultság általában magas szintű
jogszabályi rendelkezésen nyugszik
 huzamosabb időn át fennáll, egészen amíg a képviselő státuszában változás nem
következik be pl.: szervezetnél: részvénytársaságnál vezérigazgató, kft. ügyvezető,
egyesületnél elnök, önkormányzatnál a polgármester. magánszemélyeknél: szülő,
gyám

2. meghatalmazotti képviselet
 mindig egy megbízási jogviszony áll mögötte. pl.: ügyvéd
 teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni

3. ügygondnok:
 általában ügyvédeket szoktak kirendelni
 gyámhatóság rendeli ki az ügygondnokot.
 ha valaki pl.: ismeretlen helyen tartózkodik vagy önállóan nem tud eljárni, kómában
van. Sem meghatalmazott, sem törvényes képviselje nincs.
 hatósági határozatban rendelik ki.

- A hatóság a képviselő képviseleti jogát vizsgálja.

- Lehet a meghatalmazás teljes körű vagy korlátozott.
- A hatóság visszautasíthatja a képviseletet, ha nem alkalmas a képviselő a képviseleti jog
ellátására vagy nem igazolja a képviseleti jogosultságát.
- Az ellenérdekű felek azonos időben való képviseletét tiltja a törvény.

A támogató
- olyan, mint a képviselő, de mégsem. Lsd.Ptk.: Távolléte nem akadálya az eljárás
lefolytatásának, de! a támogatott személlyel egyidejűleg is jelen lehet az eljárás során
valamennyi eljárási cselekménynél, egyeztethet a támogatottal, felvilágosíthatja az eljárási
cselekményről.
- pl. Pedagógus, Pszichológus, lelkész általa támogatott személy jogai érvényesüljenek. Nem
szólalhat meg a támogatott nevében.

18. Az eljárási kötelezettség. Az illetékesség fogalma. A hatásköri és

illetékességi vita, eljárás az illetékességi területen kívül. Nyelvhasználat a
hatósági eljárásban.
Az eljárási kötelezettség
- Hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén vagy kijelölés alapján köteles
eljárni.
- Nincs mérlegelési joga a közigazgatási szervnek: a jogszabályban megjelölt feltételek
fennállnak, köteles fennállni.
 - Kötelezettségének nem tesz eleget akkor a felügyeleti szerve az eljárás lefolytatására utasítja,
ha pedig ilyen nincs akkor a bíróság az eljárás lefolytatására kötelezi.
- „A közigazgatás hallgatása”: Ha a hatóság – a jogszerű hallgatás esetén kivéve- az
ügyintézés határidőn belül nem tesz eleget az eljárási kötelezettségének, akkor a
jogszabályban meghatározott felügyeleti szerv az eljárás lefolytatására utasítja.
 ennek hosszú időn keresztül nem volt hátrányos következménye, nem lehetett
kikényszeríteni
 rendszerváltás után születtek olyan szabályok, amelyek a betartását biztosítják
 a közigazgatás hallgatása elleni biztosíték? a felügyeleti szerv az eljárás lefolytatására
utasítja
 ha nincs felügyeleti szerv vagy az sem intézkedik, akkor az eljárásra a közigazgatási
bíróság kötelezi a hatóságot
Fontos fogalmak:
Joghatóság: Nemzetközi jogi értelemben vett illetékességet jelent bizonyos ügyeknél azt kell
eldönteni, hogy melyik állam joga szerint fogunk eljárni.
Hatáskör: Gyűjtőfogalom azoknak az intézkedési jogosultságoknak, kötelezettségeknek az
érvényesítési határa, amiben a közügyek intézésére feljogosítják a közigazgatási szervet.
Illetékesség: Azt mutatja mely, hogy az adott ügyben azonos hatáskörű szervek közül melyik jogosult
eljárni. Ez minden esetben a földrajzi munkamegosztáshoz kapcsolódik.

Illetékesség
- Annak a meghatározását jelenti, hogy az adott ügyben az azonos hatáskörű szervek közül
melyik lesz jogosult eljárni.
- Alapját a földrajzi értelemben vett munkamegosztást jelenti.
- 1. Illetékességi terület: egy közigazgatási egység, ahol a közigazgatási szerv működik,
amelyet jogszabály ír el pl.: járás, megye, régió
- 2. Illetékességi ok: az a tény, körülmény, helyzet, amiből a jogszabályok meghatározzák,
hogy mely szerv fog eljárni.
1. Ingatlanra vonatkozó ügyben az a szerv lesz illetékes, amelynek területén az ügy
tárgyát képező ingatlan fekszik. pl.: földhivatal
2. A tevékenység gyakorlása esetén az a szerv lesz eljárni jogosult, ahol a tevékenységet
gyakorolni kívánják, gyakorolják.
3. A jogellenes magatartás elkövetése esetén, ahol elkövették.
4. Ha az előbbi három alapján nem lehet eldönteni:
 lakóhely, tartózkodási hely magánszemélyeknél
 székhely, telephely és fióktelep szervezetnél
5. Kisegítő szabály: utolsó hazai ismert lakcím
6. Ha egyik sem, beáll egy törvényi vélelem: a fővárosban eljárni jogosult szerv
- Sajátos illetékességi okok
a) megelőzési illetékesség: akkor beszélünk róla, ha több szerv is illetékes eljárni az
ügyben és az eljárás több szerv előtt is folyik pl.: az ügyfél a lakóhelyén és
tartózkodási helyén is megindítja az eljárást -> az jogosult eljárni, aki hamarabb
indította az eljárást
b) kijelölési illetékesség: több szerv illetékességi területén csak az egyik szerv lesz
jogosult eljárni
- 3. Az illetékességi ok és a terület közötti kapcsolat

A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

- A hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában köteles hivatalból
vizsgálni
 - ha megállapítja, hogy nincs hatásköre vagy nem illetékes és ha kétséget kizáróan
megállapítható, hogy melyik szerv rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, akkor köteles az
ügy összes irataival áttenni az ügyet ahhoz a szervhez és ezekről az ügyfelet értesíteni vagy
ennek hiányában a kérelmet visszautasítja, az eljárást megszünteti.
a) Hatásköri és illetékességi vita
Az összeütközés fajtái
1. a pozitív összeütközés: több szerv állapítja a meg a hatáskörét és az illetékességét
2. negatív összeütközés: több szerv állapítja meg a hatáskör és illetékesség hiányát
3. több illetékes hatóságnál is megindult az eljárás és az a megelőzés útján nem lehet
eldönteni, hogy mely szerv lesz jogosult az eljárás lefolytatására
 az érintett szervek azonnal, de legfeljebb 3 napon belül megkísérlik egymás között
tisztázni, akinél később az hív egyeztetésre.
 ha sikerül, akkor egyik megszünteti a másik eljár
 ha nem:
illetékességi összeütközésnél a legközelebbi közös felügyeleti szerv
->ha nincs felügyeleti szerv, akkor annak a szervnek a székhelyén lévő
kormányhivatal, aki kérte ennek az eldöntését (tehát fővárosi vagy vármegyei
kormányhivatal)
hatásköri összeütközésnél a közigazgatási bíróság jár el

b) Eljárás az illetékességi területen kívül

- A hatóság az illetékességi területén kívül is végezhet eljárási cselekményt -> erről az illetékes
hatóságot értesíteni kell

Nyelvhasználat
- A közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar.
- Senkit nem érhet hátrány az eljárásban amiatt, hogy a magyar nyelvet nem beszéli.
- Magyarországon 13 elismert nemzetiség van.
- A nemzetiségek nyelvénél főszabály, hogy lehetőség van arra, hogy az Országos Nemzetiségi
Önkormányzat meghatározhatja a magyar nyelv melletti más nyelvet is hivatalos nyelvként a
hatáskörébe tartozó hatósági ügyben.
- Főszabály szerint a fordítás és tolmácsolás költsége az ügyfelet terheli. Ez alól kivétel:
 ha a hatóság indít valamilyen, azonnali intézkedéssel járó eljárást vagy jogvédelemért
fordul a hatósághoz a magyar nyelvet nem beszélő ügyfél
 fordítási probléma esetén a magyart kell hivatalosnak tekinteni, hiszen ezen a nyelven
hozták meg a döntést

19. A kizárás. A megkeresés és a kapcsolattartás szabályai. Betekintés az

eljárás irataiba. Szakhatósági közreműködés.
Kizárás
- A jogintézmény célja a pártatlanság biztosítása. A tisztességes való eljáráshoz való jog
biztosítása.
A kizárás három szinten merülhet fel:
1. ügyintéző szintje
 abszolút kizárási ok: saját ügy, akinek jogát vagy jogos érdekét érinti az ügy, ha
elsőfokon részt vett az ügyintézésben, szakértőként, képviselőként, tanúként,
támogatóként részt vett elsőfokon az ügyben -> nincs helye vizsgálatnak
 relatív kizárási ok: az elfogulatlan ügyintézés nem várható el: rokon, haragos
 ->az ügyintéző köteles bejelenteni
2. szerv vezetőjének szintje
 abszolút kizárási ok: saját ügy jogát vagy jogos érdekét – ebben az esetben a
kiadványozási jogkörrel rendelkező egyéb személy jár el.
 relatív kizárási ok: rokon, haragos
3. hatóság/szerv szintje
 csak abszolút kizárási ok lehet: saját ügy (jogát vagy jogos érdekét)
 A felügyeleti szerv jelöli ki az eljáró hatóságot. Ha nincs felügyeleti szerv, akkor
az eredeti hatóság jár el.
- A jegyzőre különös szabályok vonatkoznak: nem vehet részt az olyan hatósági ügyek
intézésében, ahol az őt foglalkoztató önkormányzat vagy a polgármester valamilyen
szinten érintett
- Alaptalan bejelentés az ügyfél részéről eljárási bírságot von maga után: tehát az ügyfél
nem jelentheti be ad hoc módon az elfogultságot.

Megkeresés
- fogalma: más szerv vagy személy felkérése az eljárásban való közreműködésre
 célszerűségi vagy egyéb okok miatt kell felkérni
- a hatóság legalább 5 napos határidő tűzésével másik szervet vagy személyt is megkereshet, ha
a saját illetékességi területén kívül kellene valamilyen eljárási cselekményt végezni vagy az
eljárás során szüksgées adattal más rendelkezik.
- a megkeresett szerv vagy személy a csak akkor tagadhatja meg az eljárást, ha az nem tartozik
a hatáskörébe vagy nem illetékes
+ Joghatóság (Ket)
Mo-n magyar állampolgár ügyében főszabály szerint magyar hatóságnak kell eljárni.
- kizárt joghatóság
- vagylagos joghatóság
- Ákr-ben nincsenek benne, de továbbra is létezik

Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -
Magyarország területén a magyar hatóság jár el.
Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében - ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik - Magyarország területén magyar hatóság jár el, feltéve, hogy az eljárásban az Európai
Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusát vagy magyar jogszabályt kell
alkalmazni.
(3) Törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a külpolitikáért
felelős miniszter vagy a konzuli tisztviselő jár el.

A hatóság és ügyfél közötti kapcsolat

- A hatóság írásban vagy szóban tartja a kapcsolatot az ügyféllel. (EÜSztv., rendelkezik erről)
- A formát az ügyfél választja meg. Kivétel: ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető
helyzet van, a hatóság választja meg a kapcsolattartás módját.

Betekintés az eljárás irataiba

- Az ügyfelet az eljárás bármely szakaszában megilleti az iratbetekintés joga, azaz az ügy során
keletkezett iratokba betekinthet, azokról feljegyzést készíthet, hivatalos hiteles másolatot is
kérhet.
- Az iratbetekintési jog nem korlátlan: nem lehet tekiteni a határozat tervezetére, személyes
adatra, védett adatra.
 - Nem csak az ügyfelet, hanem az eljárás egyéb résztvevőjét is megilleti korlátozott mértékben.

A szakhatóság közreműködése
- a szakhatóság nem azonos a szakértővel
- csak a közigazgatási eljárásokra jellemző intézmény
 speciális szakértelemmel rendelkező hatóságok -> közreműködésüket törvény vagy
kormányrendelet írja elő
 ha a szakhatóság állásfoglalását jogszabály írja elő, akkor azt kötelező kikérni
- a szakhatóság ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye – csak az eljárást lezáró döntést
követően jogorvoslat keretében támadható meg.

1 évnél nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolható a kérelemhez (NEM

FELTÉTEL, CSAK LEHETŐSÉG).
Továbbá nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a kérelmet vissza kell utasítani.
Állásfoglalást ad.

20. A kérelem. Az automatikus döntéshozatali eljárás, a sommás eljárás és a

teljes eljárás. A hiánypótlás.
A kérelem
- A kérelem gyűjtőfogalom, mert ide tartozik minden olyan ügyféli nyilatkozat, amely a
hatósági eljárás megindítását, illetve a hatóság döntését kéri valamilyen jogának vagy jogos
érdekének az érvényesítése érdekében.
- Az előterjesztés írásban vagy szóban történhet. (szóban=személyesen)
 A gyakorlatban leginkább elterjedt az írásban előterjesztett kérelem.
 Interneten keresztül is elő lehet terjeszteni kérelmet, amely szóbelinek minősül.
- Lényeges szempont az ügyfél azonosítása.
- A kérelmet mindig a tartalma és nem a megnevezése szerint kell elbírálni.
- A kérelmet benyújtó mellékeli a szükséges iratokat, amelyek az ügy elbírálásához
szükségesek.
- Az illetékes hatóságnál vagy kormányablaknál történhet. (itt előterjesztésről beszélünk)
Megérkezését követő napon indul meg az eljárás. Előzetes szakhatósági állásfoglalás nem
kérhető az ügyféltől, de nincs kizárva, hogy az ügyfél a kérelemhez csatoljon 1 évnél nem
régebbi (előzetes) hatósági állás foglalást.

Automatikus döntéshozatali eljárás, sommás eljárás és teljes eljárás

Eljárás típusai
1. Automatikus döntéshozatali eljárás
Akkor alkalmazható, ha
- a döntés mérlegelést nem igényel
- nincs ellenérdekű ügyfél
- minden adat rendelkezésre áll
- törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi
Ügyintézési határidő 24 óra. Előfordulhat, hogy az ügyfél kérheti, hogy a hatóság teljes eljárásban
bírálja el a kérelmét.

2. Sommás eljárás
Akkor alkalmazható, ha
- a tényállás tisztázott (vagyis az előterjesztett kérelemben és mellékleteiben szereplő adatok
alapján tisztázott a tényállás)
 - nincs ellenérdekű ügyfél
- törvény nem zárja ki
 ha ezek közül bármelyik hiányzik teljes eljárást kell lefolytatni. Ügyintézési határidő 8
nap és nem munkanap.
Ha az ügyfél új bizonyítékot terjeszt elő, akkor teljes eljárásra térnék át, valamint az
eljárást lezáró döntéstől számított 5 napon belül kérheti az ügyfél, hogy teljes eljárásra
térjenek át.

3. Teljes eljárás
A hatóság az eljárás megindításától számított 8 napon belül a kérelmet visszautasíthatja, az
eljárást megszüntetheti vagy érdemben dönt, a beadvány elintézését függőben tartja vagy az
eljárást felfüggeszti vagy szüneteltetése iránt intézkedik, szakhatóságot keres meg vagy
hiánypótlásra hív fel.
Ügyintézési határidő 60 nap.
Ha a hatóság döntése valamely más hatósági eljárásban meghozható döntésnek a feltétele. -A hatóság
függő hatályú döntése.

Hiánypótlás
Két esetben fordulhat elő
1. már a kérelem benyújtásakor
2. a tényállás tisztázása során
A hatóság határidő tűzésével felhívja az ügyfelet a hiányzó iratok pótlására, erre az eljárás során
egyszer kerülhet sor és mulasztásra figyelmeztet a hatóság.

21. A kérelem visszautasítása, az eljárás megszüntetése. Az eljárás

felfüggesztése és szüneteltetése.
A kérelem visszautasítása
- az anyagi jogi kérdést nem vizsgálja a hatóság, hanem formai okok miatt végzésben utasítja el
a kérelmet. 5 napon belül az előírt formában kell újra benyújtani.
- lehetséges okok:
1. az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltételei hiányoznak
2. az ügy res iudicata-nak minősül (ügy azonosság vagy jog azonosság) vagyis ugyazon
jog érvényesítésére irányuló kérelmet a bíróság vagy a hatóság érdemben már elbírált
és a kérelem tartalma vagy a jogi szabályozás nem változott.
Az eljárás megszüntetése
a) Objektív okok
1. az eljárás okafogyottá válik
2. más hatóság már eljárt az ügyben vagy más hatóság kijelölésére került sor.
3. a döntés egy olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amely bíróság vagy más szerv
hatáskörébe tartozik és az ügyfél nem tett eleget az ilyen eljárás megindítására
vonatkozó hatósági felhívásnak
b) Szubjektív okok
1. vissza kellett volna utasítani a kérelmet, de a visszautasítási ok csak később jutott a
hatóság tudomására
2. az ügyfél a kérelmét visszavonta
3. az eljárási illetéket nem fizette meg
4. az ügyfél a felhívás ellenére nem tette meg nyilatkozatát

Az eljárás felfüggesztése és szüneteltetése

Felfüggesztés
 - Ha az előkérdés más szerv hatásköréhez tartozik, akkora. hatóság felfüggesztheti az eljárárst
vagyis a törvény lehetővé teheti a felfüggesztést. Ha viszont az előkérdés a bíróság
hatáskörébe tartozik vagy külföldi hatóságot kell megkeresni az eu. intézménnyel kell
egyeztetni akkor fel kell függeszteni az eljárást.
- Formailag végzéssel történik a felfüggesztés.
- Időtartama az ügyintézési határidőbe nem számít bele.
Szüneteltetés
- új intézmény, a Pp.-ből került át
- Az ügyfél vagy az ügyfelek együttesen kérik. Formailag ez is végzés.
- Ez sem számít bele az ügyintézési időbe.
- Legfeljebb 6 hónap az időtartama. Ha ezt nem kérik 6 hónap után megszűnik.

22. Az ügyintézési határidő és a határidő számítása. Igazolási kérelem. Az

idézés, értesítés eljárási cselekményről.
Az ügyintézési határidőszámítása
- általános határidő: 8 nap
- Soron kívüli eljárás: Ha a kiskorú ügyfél érdekeinek a veszélyeztetése indokolja akkor azonnal
+ Életveszéllyel vagy súlyos veszéllyel járó.
aut d. 24 h, sommás 8 nap, teljes 60 nap.

Nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe

- felfüggesztés
- ügyfél mulasztása + késedelme
- szüneteltetés
 testületek sajátos helyzete: határidő letelte után soron követkető alkalommal kell
eljárnia

Határidő túllépésének szankciói

- visszafizeti az ügyfélnek a megfizetett illetéket, díjat, ha nincs ilyen 10000 Ft-os összeget
- határidő: időtartam, amin belül az eljárási cselekményeket el kell végezni (hónapokban,
napokban)
- határnap: egy meghatározott nap, amikor az eljárást be kell fejezni

Határidő kezdete
- a kérelem beérkezésének napja, ha órákban kifejezett, akkor az azt követő első perc
 ha munkaszüneti nap van, akkor előre hozzák a határidő kezdetét
- posta esetén: a postára adás napja minősül az előterjesztést megelőző napnak
- ha a határidő megtartásával kapcsolatban ellentmondás jelentkezne a határidőt megtartottnak
kell tekinteni

Igazolási kérelem (végzésben)

Igazolási kérelem
Ha önhibáján kívül határidőt/határnapot mulasztotta, akkor igazolási kérelmet terjeszthet elő a
mulasztással kapcsolatban az eljáró hatóságnál.
- objektív határidő: 45 nap
- szubjektív határidő: az eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező határidő
 pótolni kell az elhalasztott eljárási cselekményeket is
A hatóság az igazolási kérelmet végzéssel bírálja el.

Az idézés, értesítés eljárási

Az idézés cselekményről
Az idézés jogkövetkezményekkel járó személyes megjelenésére történő kötelezés (5 nappal előtte kell
tájékoztatni)
Tartalmi követelmények
1. mit
2. hova
3. mikorra
4. milyen ügyben
5. milyen minőségben
6. mulasztás következményeire történő figyelmeztetés
- azt kell idézni, akinek a személyes megjelenése szükséges az eljárás lefolytatására
- mindig minimális adat kiadására törekednek, formanyomtatványt használnak
- illetékességi területen kívüli lakót csak akkor idézheti
1. ha jogszabály írja elő
2. megkeresés útján történő meghallgatás
3, ha nincs olyan hatóság a lakóhelyen, amely megkeresés útján be tudná idézni meg tudná
hallgatni, v. csorbítaná az ügyfél jogait
4. ha az idézett személy kéri

Ha valaki nem tesz eleget ennek az idézésnek és a mulasztását nem menti ki

1. eljárási bírságot szabnak ki
2. ismételt mulasztás esetén rendőrségi idézést is kérhetik, amikor az ügyész jóváhagyja
és szükséges - ez esetben elvezettetheti.
A fővárosban működő hatóság a főváros egész területéről idézhet.
Értesítés: idézésen kívül is értesíteni kell az ügyfelet a szakértő véleményéről, ha nem kell
személyesen bent lennie, de értesítéséről intézkedni kell.

23. A tényállás tisztázása, a bizonyítási eszközök bemutatása (az ügyfél

nyilatkozata, az irat, a tanú, a szemle, a szakértő és a tolmács). Az eljárás
akadályozásának következményei, az eljárási cselekmények rögzítése.
A tényállás tisztázása
Ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást
folytat le. központi eleme a hatósági eljárásnak
- célja: az újabb releváns körülmények és tények megállapítása
- ha a bizonyítási eljárás lefolytatására kerül sor, akkor annak az a célja, hogy az eljáró szerv a
megállapított tények és körülmények valódiságáról meggyőződjön

Alapvetően két bizonyítási rendszer, annak függvényében, hogy a jogszabályok milyen mértékben
határozzák meg a bizonyítékok körét és kötőerejét

a) Kötött rendszer
a jogszabályok előírják, hogy milyen bizonyítékokat kell beszerezni és azt is, hogy azoknak milyen
kötőerejük van

b) Szabad bizonyítási rendszer

- az eljáró hatóság belátására van bízva, hogy milyen bizonyítékokat szerez be és az is, hogy
azokat miként értékeli
- az Ákr a szabad bizonyítás alapján áll, de meghatározott ügyekben kötelezővé lehet tenni
valamely okirat bizonyítási eszközként történő alkalmazását pl. kisajátításnál a szakértői
vélemény
 - Bizonyítási teher
- a tényállás tisztázásának feladata elsősorban a hatóságot terheli, de a bizonyítási kötelezettség
megoszlik a hatóság és az ügyfél között
- alapvető különbség van a kérelemre induló és a hivatalból lefolytatott eljárások között
 kérelemre induló: ügyfélen
 hivatalból induló: a hatóságon van a bizonyítási teher
 az ügyfelet ebben az esetben megilleti az ellenbizonyítás joga
Köztudomású tényeket nem kell bizonyítani, továbbá azt sem, amiről a hatóságnak tudomása van.
Vélelmek: az ellenkező bizonyításig el kell fogadni

A bizonyítási eszközök bemutatása

Az ügyfél nyilatkozata:
Ha a tényállás tisztázása szükségessé teszi, akkor a hatóság nyilatkozattételre hívhatja fel az ügyfelet.
- a leggyakrabban előforduló bizonyítási eszköz
- ha erre szükség van, a hatóság nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet
- hamis vagy valótlan tartalmú nyilatkozatot nem tehet az ügyfél
 ha mégis ilyet tesz vagy jelentős tényt, körülményt elhallgat, akkor eljárási bírsággal sújtható
- az ügyfél a nyilatkozatával pótolhatja azokat a bizonyítékokat, aminek a beszerzése nem
lehetséges

Az irat
Ha EÜSZtv. alapján nem szerezhető be.
- szilárd anyagra kell az információt rögzíteni ahhoz, hogy iratnak feleljen meg
- legáltalánosabb értelemben minden olyan szilárd tárgy, amelyre műszaki vagy vegyi úton
valamilyen adatokat rögzítettek
- közokiratokat (általában hatóság vagy közjegyző állítja ki) és magánokiratokat
különböztetünk mg, utóbbin belül a „sima” és teljes bizonyító erejű magánokirat
- A tényállás tisztázása során a hatóság felhívhatja az ügyfelet valamilyen iratnak/okiratnak a
bemutatására
- főszabály szerint másolatot is felmutathat, ha nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel
megegyezik

A tanú
- az a személy, aki az általa közvetlenül vagy közvetve észlelt tényről vagy körülményről a
hatóságot tájékoztatja
- akit a hatóság tanúként idéz meg azt tanúságtételi kötelezettség terheli, amely 3
részkötelezettségből áll:
1. megjelenési
2. vallomástételi
3. igazmondási
- vannak olyan kivételek, amelyek mentesíthetnek ezek alól:
- nem hallhatható meg tanúként
1. akitől nem várható el értékelhető vallomás
2. aki nem kapott felmentést a titoktartási kötelezettsége alól (csak a védett adatra
vonatkozóan) - > a védett adat lehet államtitok, szolgálati titok vagy hivatásbeli titok
3. megtagadhatja a vallomástételt, aki saját magát vagy Ptk. szerinti hozzátartozóját
vádolják bűncselekmény elkövetésével.
4. akit diplomáciai mentesség illet meg
5. az újságíró az informátora kilétével kapcsolatban
- a tanú meghallgatásának rendkívül szigorú szabályai vannak
 8. meg kell állapítani a személyazonosságát
9. nyilatkoztatni az elfogultsággal kapcsolatban
-> az elfogultság bejelentése nem eredményezi automatikusan, hogy eltekintenek a
nyilatkozatától
10. ha nincs elfogultság, a hatóság figyelmezteti jogiara, kötelezettségeire, hamis tanúzás
következményeire
A szemle
Ha a tényállás tisztázása során ingó vagy ingatlan (szemletárgy) vagy személy megtekintése vagy
megfigyelése szükséges, akkor a hatóság szemlét rendel el.
- valamilyen ingó dolog, ingatlan vagy szemi megtekintését, megfigyelését jelenti
- leggyakoribb formája a helyszíni szemle
- a megtartása során a hatóság a szemlével érintett területet, épületbe beléphet, iratot, tárgyat
vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, felvilágosítást kérhet és mintát vehet
- a lezárt épületbe beléphetnek és az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatják
a szemlét
- lehetőség van a lefolytatás érdekében a rendőrség közreműködésének igénybevételére, de csak
azonnali eljárási cselekmény esetén vagy azért hogy a szemlét biztosítsák.
- a szemléről a szemletárgy birtokosát főszabály szerint előzetesen értesíteni kell. Ha nem
szükségszerű a jelenléte, akkor a szemletárgy távollétében is lefolytatható a szemle.

A szakértő
- a különleges szakértelmet igénylő ügyekben lehetőség van szakértő igénybevételére, ha a
hatóság nem rendelkezik a megfelelő szakértelemmel
- az olyan ügyekben, ahol kötelező a szakhatóság állásfoglalásának a beszerzése nincs helye
szakértő kirendelésének
- törvény kötelezettségként írhatja elő az ügyfél részére a szakértői eljárásban való részvételt.
- Véleményt fogalmaz meg.

A tolmács
- ha az ügyintéző nem beszéli a nyelvet, akkor tolmácsot kell alkalmazni, tehát az ügyintéző
nem beszéli az ügyfél vagy az eljárás egyéb részvevőjének nyelvét.
- a tolmácson kívül igénybe lehet venni a hatóság olyan tagját is, aki beszéli az adott
idegennyelvet és nem jár el az ügyben
- az ellenőrzés helyszínén tartózkodó más személyre is ugyanaz érvényesül

Az eljárás akadályozásának következményei

- Minden olyan magatartás, amely az eljárást valamilyen módon akadályozza; nem lehet
felsorolni. Tehát aki kötelezettségét önhibából megszegi.
- Aktív magatartást feltételez.
- Minimum 10000; maximum magánszemélynél 500ezer, szervezetnél 1millió. Figyelembe kell
venni a jogellenes magatartás súlyát, a vagyoni helyeztet, és előzőleg kiszabott bírságot.

Az eljárási cselekmények rögzítése

- A szóbeli kérelemről – ha azt azonnal nem teljesítik – továbbá, a tényállás tisztázása
érdekében lefolytatott eljárásról jegyzőkönyvet más esetben feljegyzést kell készíteni.
- Tartalmaznia kell
1. készítés helyét és idejét
2. a résztvevő személyek beazonosításához szükséges adatait
3. milyen minőségben vesznek részt a tárgyaláson
4. jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetés
 5. az ügy szempontjából lényeges nyilatkozatokat, aláírásokat
Feljegyzés tartalma: 1,2,3,5 – készítő írja alá
Jegyzőkönyv: 1,2,3,4,5 – az eljárási cselekményben résztvevők is aláírják

24. A határozat és a végzés. A hatóság döntéseinek véglegessége, az egyezség

jóváhagyása, az azonnali végrehajthatóság.
A hatóság döntései
A hatósági eljárás célja egy olyan döntés meghozatala, amely alkalmas a társadalmi viszonyok
befolyásolására.
Döntések:
- határozat: általában az ügyben hozott érdemi döntést tartalmazza
- végzés: eljárási kérdésre vonatkozik

A határozatok
Tartalom szerint
- jogot megállapító
- kötelezettséget megállapító
- jogvitát eldöntő
- szankciót alkalmazó

A kérelemhez való viszony alapján

- teljes
- rész- vagy kiegészítő
- hallgatással hozott: a szerv az ügyintézési határidőn belül mellőzi a határozat meghozatalát –
jgoszerű hallgatás.
 helye van:
11. automatikus döntéshozatali eljárásban, ha nem zárja ki törvény vagy kormányrendelet
12. a sommásban, ha tv. vagy korm. rendelet így rendelkezik
13. a teljesben, ha így rendelkezik a törvény vagy korm. rendelet
14. nincs ellenérdekű ügyfél
15. nincs helye függő hatályúnak
 speciális eset: meghatározott összeg felemelése pl. nyugdíj
Formai szempontból
a) alakszerű: általában egy külön íven készítik el
- részletes
4. bevezető rész: elérhetőség, cím stb
5. rendelkező rész: hatóság döntése, szakhatóság állásfoglalása, költségek, megfizetési mód,
jogorvoslati záradék
6. indokolás: megállapított tényállás, bizonyítékok, mérlegelés és döntés okait, alkalmazott
jogszabályokat
7. záró rész: hatáskör, átruházott hatáskör gyakorlójának neve, aláírása, bélyegző, dátum
- egyszerűsített
1. bevezető rész
2. rendelkező rész: jogorvolati záradék hiányozhat
3. indokolás: milyen jogszabályt alkalmazott
b) nem alakszerű
- külön okiratban megszövegezett
- jegyzőkönyvbe foglalt
- ügyirattal.
A hatóság döntésének véglegessége, az egyezség jóváhagyása, az azonnali végrehajthatóság
A hatóság döntésének véglegessége
- Akkor tekintjük véglegesnek, ha azt a hatóság már nem változtathatja meg, a közlésével.
- Esetei döntés
Ha van fellebbezés
1. ellene nem fellebbeztek és a fellebbezési határidő letelt
2. elbírálta a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság döntését és azt helybenhagyták
3. a fellebbezésről lemondtak vagy visszavonták
4. az eljárás egyéb résztvevője fellebbez az őt érintő döntéssel szemben, a fellebbezéssel nem
érintett rész véglegesség válik.
5. az érintett fél csak egy rész miatt nyújt be fellebbezést

Az egyezség jóváhagyása
Ha az egyezségi kísérlet eredményre vezet vagy az ügyfelek egyezséget kötnek, és az egyezség
megfelel az Alaptörvénynek és a jogszabályoknak, az kiterjed a teljesítési határidőre, valamint az
eljárási költség viselésére is, a hatóság azt jóváhagyja és határozatba foglalja.

Azonnali végrehajthatóság
- Ha a hatóság a döntést azonnal végrehajthatónak nyilvánítja.
- Esetei
1. életveszéllyel, súlyos kárral, személyiségi jogok sérelmével fenyegető helyzet
2. nemzetbiztonsági, közbiztonsági vagy honvédelmi okból
3. valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik
4. nyilvántartásba történő azonnali bejegyzést törvény írja elő.

25. A döntés közlése. A döntés kijavítása és kiegészítése, a hatósági

szerződés. A hatósági bizonyítvány, igazolvány.
A döntés közlése
- A döntést a hatóság az ügyféllel, az ügyben eljárt szakhatósággal, továbbá azzal közli, akire
nézve a határozat rendelkezést tartalmaz.
- Általában hivatalos iratként, elektronikus úton vagy ha jogszabály nem zárja ki szóban közlik.
- A közlés napjának az a nap számít, amikor a címzett átvette a küldeményt vagy a hirdetmény
kifüggesztését követő 15. nap.
a) Tértivevényes
- Ha van címzett, akkor arra a címre és a kézbesítés napjának az számít, amikor átvette.
- Ha megtagadja az átvételt a megtagadás napja.
- Ha nem kereste, akkor a második kézbesítés megkísérlését követő ötödik munkanapon (ha
objektív 45 napon belül, szubjektív 15 napon belül kifogást terjeszthet elő)
- Nem természetes személy önhibán kívüli körülményre nem hivatkozhat.
- A közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozó is átveheti, de nem kötelező.
b) Kézbesítési meghatalmazott
- kötelező az első kapcsolatfelvételnél jelezni, ha nincs mo.-i lakcíme, székhelye tartózkodási
helye, képviselője
- a kézbesítési meghatalmazott részére történő átadást követő 15. napon
c) Kézbesítési ügygondnok
- lehetőleg minden jogorvoslatot ki kell meríteni
 - Ha hirdetményi közlésnek (egy sorral lejjebb lesz) lenne helye, és a döntés kötelezettséget
állapít meg v. alapvető jogot korlátoz v. von el, akkor kézbesítési ügygondnokot rendelnek ki,
hogy felkutassa az (ismeretlen helyen tartózkodó) ügyfelet.
d) Hirdetményi közlés
- ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik vagy
- a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik vagy
- a megkísérlés is eleve eredménytelen vagy törvény írja elő vagy kormányrendelet.
- Hirdetőtáblára, honlapra teszik ki. Tartalma: kifüggesztés napja, eljáró hatóság, ügyszám,
ügyfél neve.
- 15. nap.
e) Közhírré tétel
- ha nagyszámú ügyfél van vagy az ügyfelek köre pontosan nem állapítható meg
- Törvény. vagy korm. rendelet írhatja elő; tartalma: rendelkező rész és indokolás kivonata,
hirdetőtábla+honlap. Közérdekű keresettel támadható meg. Kötelező az e formában történő közlés, ha
életveszély, súlyos kár, közbiztonság indokolja; valamint ha több mint 50 ügyfél vett részt az
eljárásban.

A döntés kijavítása és kiegészítése, a hatósági szerződés

Döntés kijavítása és kiegészítése
Kijavítás
- Ha elírás, számítási hiba van és az csak olyan fokú, hogy nincs érdemi kihatása az ügyre,
akkor a hatóság a döntést kijavítja. pl. házszám
- Ugyanazokkal kell közölni, mint az eredetit és a jogorvoslat is úgy kapcsolódik hozzá

Kiegészítés
- az eredeti döntésben az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés vagy abból
hiányzik egy olyan kötelező tartalmi elem, amit jogszabály ír elő, akkor a hatóság a
határozatát kiegészíti és közli ugyanazokkal, akikkel az eredeti határozatot is közölte. Döntés
véglegesség válásától számított 1 év eltelt, akkor nincs helye kiegészítésnek.
Hatósági szerződés
- olyan plusz vállalás tesz az ügyfél, amelyre egyébként nem lehetne kötelezni
- kölcsönös előnyök érdekében, mindkét fél plusz kötelezettséget vállal
- bizonyos ügytípusokban jogszabály lehetővé teheti, hogy az ügynek a közérdek és az ügyfél
szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett hatósági szerződést
kössenek
- ha valamelyik fél nem teljesíti a szerződésben foglalt kötelezettségeit, akkor a hatóság
végrehajtást vehet igénybe, az ügyfél pedig a közigazgatási bírósághoz fordulhat.

Szerződésre a PTK szabályai az irányadók: tartalma: szerződő felek, tárgy, kötelezettségek és jogok,
szakhat. állásfoglalása, szerződésszegés következményei. A szerz.szegésre is a Ptk. szabályai az
irányadók. A szerződés módosítható, ha a körülményekben változás áll be – cl. rebus sic stantibus
(csak érdekességként).

A hatósági bizonyítvány, igazolvány

A hatósági bizonyítvány
A hatóság a jogszabályban meghatározott esetekben az ügyfél kérelmére - a felhasználás céljának
feltüntetésével - adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.
Ha a hatósági bizonyítványt a hatóság visszavonta, a határozatot annak a hatóságnak, szervnek is meg
kell küldeni, amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta vagy fel kívánta
használni.
Ha az ügyfél valótlan vagy olyan adat igazolását kéri, amellyel a hatóság nem rendelkezik, a hatóság a
hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja.
Hatósági igazolvány
A hatóság - jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal - az ügyfél adatainak vagy
jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki.

26. A hatósági ellenőrzés. A hatósági nyilvántartás. A hivatalbóli eljárás.

A hatósági ellenőrzés
Általános szabályok
A hatósági eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazása
E törvény hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
A hatósági ellenőrzés tárgya
A hatóság - a hatáskörének keretei között - ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását,
valamint a végrehajtható döntésben foglaltak teljesítését.

A hatósági ellenőrzés lefolytatása

A hatósági ellenőrzés megindítására vonatkozó általános szabályok
A hatósági ellenőrzés hivatalból indul meg, azt a hatóság a hivatalbóli eljárás szabályai szerint
folytatja le.
Hatósági ellenőrzését az ügyfél is kérheti, kivéve, ha
a) a kérelem benyújtásának időpontjában a hatóság előtt arra vonatkozóan hatósági ellenőrzés, vagy az
alapján eljárás van folyamatban,
b) a hatóság az ügyfélnél egyébként folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot,
c) törvény kizárja, vagy
d) a hatóság ugyanazon ügyfél kérelmére az újabb kérelem benyújtását megelőző egy éven belül
lefolytatott ellenőrzése során jogsértést nem tárt fel, kivéve, ha a kérelem benyújtására az ellenőrzés
lefolytatását követően felmerült ok vagy körülmény miatt kerül sor.
Kérelemre elrendelt hatósági ellenőrzés esetén helye van az eljárás megszüntetésének, ha az ügyfél
eljárási költség előlegezési kötelezettségének nem tesz eleget.

A hatósági ellenőrzés lezárása

A hatósági ellenőrzés lezárására vonatkozó általános szabályok
Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést tapasztal,
a) megindítja az eljárást, vagy
b) ha a feltárt jogsértés miatt az eljárás más szerv illetékességébe tartozik, annak eljárását
kezdeményezi.
Ha a hatóság az ügyfél kérelmére lefolytatott hatósági ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, ennek
tényéről hatósági bizonyítványt állít ki. A hivatalból folytatott hatósági ellenőrzés eredményéről a
hatóság az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt.

[Folyamatos ellenőrzési feladat ellátására vonatkozó különös szabályok]

Ha a hatóság az ügyfélnél folyamatosan lát el ellenőrzési feladatot, az ügyfél ellenőrzést megelőző
értesítése mellőzhető.

A hatósági nyilvántartás
A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet, ha
a) a nyilvántartásba történő bejegyzés, annak módosítása és a nyilvántartásból való törlés az
ügyfél jogait és kötelezettségeit keletkezteti, módosítja vagy szünteti meg, vagy (ismétlés:
konstitutív)
b) a nyilvántartás vezetésének célja a benne foglalt adatok közhitelű igazolására, bizonyítására
szolgál (ismétlés: deklaratív)
(közhiteles hatósági nyilvántartás).
Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatósági nyilvántartás közhitelessége alapján az ellenkező
bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a hatósági nyilvántartásban szereplő
adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatról
vélelmezni kell, hogy az fennáll, és a hatósági törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn.
nyilvántartásból
A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre a határozatra vonatkozó,
a 80-82. §-ban és a 86. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, és a döntés a nyilvántartásba való
bejegyzés napján véglegessé válik.
Az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a
bejegyzés tényét vagy az annak megtagadásáról szóló határozatot az ügyféllel közölték.

A hivatalbóli eljárás
A hivatalbóli eljárásokban e törvénynek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A hivatalbóli eljárásokban szünetelésnek nincs helye, és a hatóság felfüggesztés esetén sem dönt
érdemben az ügyfél vagy ügyfelek együttes kérelmére. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha az
ügyfél eljárási költség előlegezési kötelezettségének nem tesz eleget.
A hivatalbóli eljárásokban az ügyintézési határidőbe csak az eljárás felfüggesztésének időtartama nem
számít be.
Ha a hatóság a hivatalbóli eljárásban az ügyintézési határidő kétszeresét túllépi, a jogsértés tényének
megállapításán és a jogellenes magatartás megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására
kötelezésen túl egyéb jogkövetkezményt nem alkalmazhat. Ez esetben ugyanazon ügyféllel szemben,
ugyanazon ténybeli és jogi alapon nem indítható új eljárás.

Az eljárás megindítása
A hatóság az illetékességi területén hivatalból megindítja az eljárást, ha
a) az eljárás megindítására okot adó körülmény jut a tudomására,
b) erre bíróság kötelezte,
c) erre felügyeleti szerve utasította,
d) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást, vagy
e) ezt egyébként jogszabály előírja.

A hivatalból indított eljárás szabályait kell alkalmazni azon eljárásokra, amelyekben a hatóság az
ügyfél kérelmére induló eljárást hivatalból folytatja.
A hivatalbóli eljárás az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik, megindításáról az
ismert ügyfelet a hatóság értesíti. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
a) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül dönt, vagy az eljárást megszünteti, *
b) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból törvény kizárja, vagy *
c) az az eljárás sikerét meghiúsítaná. *

Az értesítés tartalmazza
a) az ügy tárgyát és számát, az eljárás megindításának napját és az ügyintézési határidőt, az
ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, és
b) az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.
Ha a hatósági ellenőrzés jogsértést tárt fel, és a döntés feltételei egyébként fennállnak, a hatóság az
ügyben érdemben dönt, és azt a jelenlévő ügyféllel nyomban közli.
Ha a döntés mérlegelést nem igényel, a hatóság a hivatalbóli eljárást automatikus döntéshozatali
eljárásban is lefolytathatja.

Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége

Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettsége a hivatalbóli eljárásban
A hivatalbóli eljárásban az ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására köteles közölni az érdemi
döntéshez szükséges adatokat. Törvény vagy kormányrendelet jogkövetkezményeket állapíthat meg az
adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére.
Az adatszolgáltatást az ügyfél akkor tagadhatja meg, ha arra a tanúvallomást megtagadhatná.
27. Jogorvoslat fogalma, rendszere. Kérelemre induló jogorvoslati
eljárások.
Jogorvoslat fogalma, rendszere
Jogorvoslati eljárás
Csoportosítás
a) Kérelemre induló
- közigazgatási per
- fellebbezés
-> újrafelvételi eljárás a Ket-ben volt, Ákr-ben nincs
 alkotmányos alapjogi követelményt elégítenek ki: az egyik a jogorvoslathoz való jogot
(fellebbezés), a másik a bírósághoz fordulás jogát (közigazgatási per)
b) Hivatalból induló
- a döntéshozó szerv felül saját döntését
- a felügyeleti szerv vizs vizsgálja gálja felül a döntést
- ügyészi fellépés és felhívás
 alkotmányos követelményt elégítenek ki, de nem alapjogi szintűt: jogbiztonság, amely
eredményeként alapvető eljárás, hogy jogszabályszerű döntések szülessenek
Alapvető jogorvoslat: közigazgatási per
- a fellebbezés csak az esetek bizonyos részében alkalmazható
- a közigazgatási pert gyakorlatilag minden típusú eljárásban lehet indítani
Ket: a fellebbezés az alapvető; csak ott nem lehet fellebbezni, ahol nincs felettes szerv, nincs aki
elbírálja a fellebbezést
Ákr
- az elsőfokú döntések egy jelentős részénél, ahol lehetne felülvizsgálati szervhez fordulni sem
engedi a fellebbezést, hanem közigazgatási pert kell alkalmazni
- mindenféle üggyel kapcsolatban igénybe vehető, függetlenül attól, hogy volt e a fellebbezés

Végzéseknél: csak meghatározott végzések esetén van helye fellebezésnek.

Hivatalból lefolytatandó jogorvoslatok

1. a hatóság a saját döntését vizsgálja felül
- akkor teheti meg, ha a döntés megszületésétől egy év még nem telt el
- sem a felettes szerv, sem bíróság nem bírálta el az ügyet (mert ezek döntése köti a hatóságot)
- jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot ez a felülvizsgálat nem sért
- csak jogszabálysértés szempontjából lehet lefolytatni

2. felügyeleti eljárás
- felettes szerv fogja a hatóság döntését felülvizsgálni
- 5 évig van rá lehetőség
- csak akkor, hogyha bíróság nem bírálta el a döntést
- jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem sérthet
- a jóhiszeműen szerzett é értésre alapozottan lehet lefolytatni
3. Ügyészi eljárás
 s gyakorolt jogok védelme a jogbiztonság szempontjából kerülnek szabályozásra
- csak jogszabályscsak jogszabálysértés alapján léphet fel
 a hatóság vagy eleget tesz és így befejeződött
 ha nem tesz eleget a bírósághoz fordul és közigazgatási pert vesz igénybe

Közigazgatási per
114. § [A közigazgatási per lehetősége]
 (1) * Az ügyfél – az önálló jogorvoslattal nem támadható végzések kivételével – a véglegessé vált
döntés ellen közigazgatási pert indíthat. Fellebbezéssel támadható döntés esetén közigazgatási per
akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a fellebbezést elbírálták.
(2) Ha a jogsértés megszüntetésére felszólító ügyészi felhívásban megállapított határidő
eredménytelenül eltelt, az ügyész közigazgatási pert indíthat a hatóság véglegessé vált döntése ellen,
vagy a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a hatóság eljárásra kötelezése iránt.

Fellebbezés
(csak a közig hatósági eljárásra vonatkozik)
1. Ki élhet fellebbezéssel? az ügyfél, esetleg az eljárás egyéb résztvevője, ha a döntés rá is vonatkozik
2. Milyen döntéssel szemben? határozat szolgálhat az alapjául, de a végzéseknek is van egy önállóan
fellebbezhető csoportja
 a törvény taxatíve meghatározza pl.
 eljárást megszüntető végzés
 eljárást felfüggesztő végzés
 eljárási bírságot kiszabó végzés
 kérelem visszautasítására vonatkozó végzés
 zár alá vételt és lefoglalást elrendelő végzés
 ügyféli jogutódlásra vonatkozó végzés
 iratbetekintési jog gyakorlásának elutasítására vonatkozó végzés
3. Mi lehet az alapja? bármi (tulajdonképpen a „bármi” ezt az öt dolgot jelenti)
- jogszabálysértés
- ténybeli tévedés
- mérlegelés
- méltányosság
- új tény vagy bizonyíték, amely már létezett az eljárás idején, de az ügyfél vagy nem
tudott róla vagy önhibáján kívül nem jelölte meg pl. ha a hatóság nem kérdez rá
bizonyos körülményre
4. Hová kell benyújtani? a támadott döntéshozó szervhez
- eljárásjogi oka van: gyorsaság
 ha a hatóság egyetért a fellebbezésben foglaltakkal, akkor saját hatáskörben döntését
módosítja vagy visszavonja
 ha nem ért vele egyet, észrevételt fűzhet a fellebbezéshez és továbbküldi az elbírálásra
jogosulthoz
5. Határidő: kézhezvételt követő 15. nap
 a 15. napon postára adott fellebbezés még benne van a határidőben

6. Ki bírálja el? főszabály szerint az irányítás-felügyeleti jogkört gyakorló szerv

- összesen 3 szervtípus van, akinek a döntésével szemben fellebbezni lehet
 járás
 rendészeti szervek (jellemzően a rendőrség helyi szervei)
 helyi önkormányzatok hatósági döntéseivel szemben (kivéve, ha azt a képviselő
testület vagy a bizottság hozta)
7. Mit tehet a felettes szerv a fellebezés tárgyában?
- a döntést megsemmisíti vagy megváltoztatja
- új eljárásra nem utasítja, hanem ő maga tisztázza a tényállást, ha ez szükséges

8. Végrehajtásra gyakorolt hatás

 - halasztó hatállyal bír a végrehajtásra: addig nincs végrehajtási cselekmény, amíg el nem
bírálták a fellebbezést
9. Jogerő: a döntés általában csak akkor vált ki joghatást, ha az formálisan és jogi szempontból is arra
alkalmas
- joghatás kiváltására alkalmas lesz a döntés jogi szempontból
- eljárásjogi szempontból:
 az alakilag jogerős döntés megtámadhatatatlan (legalábbis rendes jogorvoslattal)
 anyagi jogerő: a döntés megváltoztathatatlan (res iudicata) – abban a formában váltja
ki a joghatást, ahogy az le volt írva
- jogerős a döntés
1. ha nem nyújtottak be fellebbezést a határidőn belül
2. ha a fellebbeznek a döntéssel szemben, akkor a fellebbezés elbírálását követően
3. ha a fellebbezésről előre lemondanak, akkor az elsőfokú döntés jogerős
4. nincs fellebbezésre lehetőség

28. Hivatalból induló jogorvoslati eljárások (a döntés módosítása vagy

visszavonása, felügyeleti eljárás, ügyészi felhívás és fellépés nyomán indult
eljárás). Semmisség.
Jogorvoslati eljárás
Csoportosítás
a) Kérelemre induló
- közigazgatási per
- fellebbezés
-> újrafelvételi eljárás a Ket-ben volt, Ákr-ben nincs
 alkotmányos alapjogi követelményt elégítenek ki: az egyik a jogorvoslathoz való jogot
(fellebbezés), a másik a bírósághoz fordulás jogát (közigazgatási per)
b) Hivatalból induló
- a döntéshozó szerv vizsgálja felül saját döntését
- a felügyeleti szerv vizsgálja felül a döntést
- ügyészi fellépés
 alkotmányos követelményt elégítenek ki, de nem alapjogi szintűt: jogbiztonság, amely
eredményeként alapvető eljárás, hogy jogszabályszerű döntések szülessenek
Alapvető jogorvoslat: közigazgatási per
- a fellebbezés csak az esetek bizonyos részében alkalmazható
- a közigazgatási pert gyakorlatilag minden típusú eljárásban lehet indítani
Ket: a fellebbezés az alapvető; csak ott nem lehet fellebbezni, ahol nincs felettes szerv, nincs aki
elbírálja a fellebbezést
Ákr
- az elsőfokú döntések egy jelentős részénél, ahol lehetne felülvizsgálati szervhez fordulni sem
engedi a fellebbezést, hanem közigazgatási pert kell alkalmazni
- mindenféle üggyel kapcsolatban igénybe vehető, függetlenül attól, hogy volt e a fellebbezés

Hivatalból lefolytatandó jogorvoslatok

1. a hatóság a saját döntését vizsgálja felül
- akkor teheti meg, ha a döntés megszületésétől egy év még nem telt el
- sem a felettes szerv, sem bíróság nem bírálta el az ügyet (mert ezek döntése köti a hatóságot)
- jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot ez a felülvizsgálat nem sért
- csak jogszabálysértés szempontjából lehet lefolytatni

2. felügyeleti eljárás
 - felettes szerv fogja a hatóság döntését felülvizsgálni
- 5 évig van rá lehetőség
- csak akkor, hogyha bíróság nem bírálta el a döntést
- jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem sérthet
 a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme a jogbiztonság szempontjából kerülnek
szabályozásra
- csak jogszabálysértésre alapozottan lehet lefolytatni
3. Ügyészi eljárás
- csak jogszabálysértés alapján léphet fel
 a hatóság vagy eleget tesz és így befejeződött
 ha nem tesz eleget a bírósághoz fordul és közigazgatási pert vesz igénybe

A döntés módosítása vagy visszavonása

*
Ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási
bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől - a közigazgatási
szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény 5/A. §-ába ütköző esetben a
büntetőügyben hozott határozat közlésétől - számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja
vagy visszavonja.
Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a döntést a hatósági igazolványba és
bizonyítványba felvett téves bejegyzés kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az
jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

(Ákr.)
115. § [A döntés módosítása vagy visszavonása a keresetlevél alapján]
(1) Ha a keresetlevél alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, azt módosítja
vagy visszavonja.
(2) * Ha a keresetlevélben foglaltakkal egyetért és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél vagy az
ügyfelek közösen terjesztenek elő keresetlevelet, a hatóság a nem jogszabálysértő döntést is
visszavonhatja, illetve a keresetlevélben foglaltaknak megfelelően módosíthatja.
(3) Ha a szakhatóság a keresetlevél alapján módosítja állásfoglalását, a hatóság a döntését ennek
megfelelően módosítja vagy visszavonja.
(4) A döntést visszavonni, módosítani egy ízben lehet.
(5) * A hatóság a támadott döntést módosító vagy visszavonó döntését közli az ügyféllel, aki nyolc
napon belül nyilatkozhat arról, hogy a döntés módosítását vagy visszavonását elfogadja.
(6) * A védirat előterjesztésétől a közigazgatási pert befejező határozat jogerőssé válásáig a
támadott hatósági döntés csak a keresetlevélben foglaltaknak megfelelően módosítható vagy vonható
vissza, más okból jogorvoslati eljárásnak nincs helye.

121. § [A felügyeleti eljárás általános szabályai]

(1) A felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve
döntését, és ennek alapján
a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve
b) gyakorolja a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört.
(2) * Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben – a
közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény 5/A. §-ába ütköző esetben
a büntetőügyben hozott határozat közlésétől számított egy éven belül, a (3) bekezdésben
meghatározott időtartamon túl is – azt megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést
hozó hatóságot új eljárásra utasítja. A megváltoztatás vagy megsemmisítés keresettel támadott döntés
esetében a védirat továbbítását követően kizárólag a 115. § (6) bekezdése szerint lehetséges.
(3) A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha
a) azt a közigazgatási bíróság érdemben elbírálta,
b) semmisségi ok esetén a 123. §-ban foglalt idő eltelt,
c) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, vagy
 d) a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy, ha az hosszabb, a teljesítési
határidő utolsó napjától számított öt év eltelt.
(4) A felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási bíróság előtt támadható meg.

Ügyészi felhívás és fellépés

122. § [Az ügyészi felhívás és fellépés]
Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás esetén
fellép, a hatóság az ügyész által kifogásolt döntését korlátozás nélkül módosíthatja
(megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti), akkor is, ha a közigazgatási hatósági
eljárásra vonatkozó jogszabály ezt egyébként korlátozza, vagy nem teszi lehetővé.

Semmisség
- az Ákr tételesen szabályozza
- a döntés vagy az azt megelőző eljárás olyan súlyos hibában szenved, amelyhez joghatás nem
fűződhet – úgy kell tekinteni, mintha meg sem született volna
- ezeknek az okait taxatíven meghatározza a törvény
- valamelyik jogorvoslati vagy döntéshozatali eljárásban kell vizsgálni a semmisséget
- okai
1. szakhatóság állásfoglalását kellett beszerezni és úgy hozott döntést a szerv, hogy ezt
mellőzte vagy figyelmen kívül hagyta
2. a döntést testület hozta, de a testületi döntésre vonatkozó szabályok megsértésével pl. nem
volt határozatképes
3. hatáskör vagy illetékesség hiányában hozta meg a szerv a döntését
4. a bíróság ítéletet hozott az adott kérdésben és a hatóság ennek figyelmen kívül hagyásával
döntött
5. a döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta vagy annak az eredménye, ha annak
elkövetését a bíróság ítéletével megállapította vagy a bíróság ítéletével nem állapította meg, de
nem azért mert nem tudták bizonyítani pl. elévült a bűncselekmény
6. ha az ügyész feltételes felfüggesztést alkalmazott, amely eredményesen telt
7. eljárásban további ügyfél bevonására lett volna szükség
8. súlyos eljárási jogszabálysértés
- semmisség esetén is a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelemben részesülnek

Semmisség
123. § [A semmisség általános szabályai]
(1) * Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell
vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha
a) – az ideiglenes intézkedést kivéve – az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe,
b) azt a szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy a szakhatóság állásfoglalásának figyelmen
kívül hagyásával hozták meg,
c) a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszabályszerűen megalakítva, nem volt határozatképes,
vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,
d) * annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését
jogerős ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen határozat meghozatalát nem a bizonyítottság
hiánya zárja ki,
e) * az ügyészség feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott és annak tartama eredményesen telt
el,
f) a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes,
g) az eljárásba további ügyfél bevonásának lett volna helye, vagy
h) valamely súlyos eljárási jogszabálysértést törvény semmisségi oknak minősít.
(2) A döntés – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – semmisségi ok esetén sem semmisíthető
meg, ha
 a) az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása óta
három év eltelt,
b) a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési
határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől
számított öt év eltelt, vagy
c) ahhoz a mellőzött, vagy megkeresni elmulasztott szakhatóság az 56. § (2) bekezdése szerint
hozzájárult.
(3) Az (1) bekezdés d) és e) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás
nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.

29. A végrehajtás fogalma, helye a közigazgatási hatósági eljárás

rendszerében. A végrehajtás feltételrendszere, elrendelése és foganatosítása.
A végrehajtás általános szabályai
E törvény rendelkezéseit a végrehajtási eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
*
E törvény eltérő rendelkezése hiányában a Vht.-t kell alkalmazni. Ha a végrehajtást az állami
adóhatóság foganatosítja, eljárására e törvény végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit nem kell
alkalmazni.
Ha e fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő
hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon
végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára
teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási
eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban
eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A végrehajtást foganatosító szerv eljárása miatt a végrehajtási kifogást a felügyeleti szerve, ennek
hiányában a közigazgatási bíróság bírálja el.
A Vht. ingó és ingatlan elektronikus árverésére vonatkozó rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha
önálló bírósági végrehajtó foganatosítja a végrehajtást.

A végrehajtható döntések
Ha a kötelezett a hatóság végleges döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az végrehajtható.

A végrehajtás elrendelésének általános szabályai

A végrehajtást - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - a döntést hozó hatóság,
másodfokú döntés esetén pedig az elsőfokú hatóság rendeli el.
A hatóság a végrehajtást hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el. A hatóság a döntés
végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem beérkezésétől számított öt
napon belül elrendeli a végrehajtást, és a döntést közli a végrehajtást foganatosító szervvel is.

A végrehajtás foganatosításának általános szabályai

A végrehajtást - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi
önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja.
A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, a
végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni.

A biztosítási intézkedések
Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő
lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon belül a hatóság biztosítási
intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott dolgot zár alá veszi, vagy
lefoglalja.
A biztosítási intézkedést a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre.
A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
a) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a döntést hozó hatóságnál
vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,
b) azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget kizáró
módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet megtett, és azt már
csak a biztosítási intézkedés akadályozza, vagy
c) elrendelésének oka egyébként megszűnt.

Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség teljesítése

elmaradásának veszélye áll fenn, a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseket -
ideiglenes biztosítási intézkedésként - három napon belül megteszi.
Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti az eljárást befejező döntés véglegessé válásával.

A végrehajtás felfüggesztésének általános szabályai

A végrehajtást az azt elrendelő hatóság vagy a másodfokú hatóság függesztheti fel.
A végrehajtást akkor is fel kell függeszteni, ha
a) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat
a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más
lefoglalható vagyontárgy nincs,
b) kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogást terjesztettek elő, és az abban előadott tények és
körülmények a kifogás elfogadását valószínűsítik,
c) a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés véglegessé válásáig,
d) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni ügyészi felhívásban indítványozza,
e) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi
vagy közbiztonsági okból szükséges, vagy
f) azt jogszabály elrendeli.

A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a felfüggesztés

megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.
A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a
végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a
kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal.
Ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt, a végrehajtást elrendelő hatóság dönt a
végrehajtás folytatásáról.

A végrehajtás megszüntetésére vonatkozó általános szabályok

A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást akkor is megszünteti, ha
a) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, és ez mások jogait nem sérti,
b) a követelés elévült, és a végrehajtás megszüntetését a kötelezett kéri, vagy
c) a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.
A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott megszüntetési okokról és a végrehajtás
befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

A végrehajtási jog elévülése

A végrehajtási jog a teljesítési határidő utolsó napjától számított három év elteltével évül el. Törvény
vagy kormányrendelet ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat.
Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési
kedvezmény, és a pénzfizetési kötelezettség folyamatos végrehajtásának időtartama alatt.
A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az (1) bekezdésben
meghatározott időponttól számított hat év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre.

30. A pénzügyi intézménynél vezetett összegre, valamint a kötelezett

munkabérére foganatosított végrehajtás. Fizetési kedvezmény a pénzösszeg
végrehajtása során. Ingó és ingatlan-végrehajtás. Kielégítési sorrend a
pénzfizetési kötelezettség végrehajtása során, a késedelmi pótlék.
Meghatározott cselekmény végrehajtása.
A pénzügyi intézménynél vezetett összegre, valamint a kötelezett munkabérére foganatosított
végrehajtás. Fizetési kedvezmény a pénzösszeg végrehajtása során
Ha a kötelezett a tartozását nem fizette meg, akkor a végrehajtó felhívja a munkáltatóját, hogy az
összeget a munkabéréből vonja le. A levonás főszabály szerint a nettó munkabér 33%-ára terjed ki,
azonban tartással kapcsolatos kötelezettségek esetén sem haladhatja meg az 50 %-ot. Az öregségi
nyugdíjra, valamint az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásra is ugyanezek a szabályok az irányadók. A
munkáltató köteles a letiltásban meghatározott összeget levonni és a végrehajtást kérőnek kifizetni
vagy a végrehajtó által megjelölt számlára utalni. Fontos garanciális szabály, hogy a munkáltatónak a
le nem vont összeg erejéig készfizető kezesi felelőssége van a végrehajtást kérővel szemben.
Ha az adósnak pénzforgalmi szolgáltatónál számlája van, akkor a mindenkori legalacsonyabb öregségi
nyugdíj összegének a négyszerese fölötti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható, az ez alatti
összegből pedig főszabály szerint a legalacsonyabb öregségi nyugdíj, és ennek a négyszerese közötti
összeg 50 %-a vonható végrehajtás alá. A pénzügyi intézményeknél vezetett betét, betétkönyv is
korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható.

Ingó és ingatlan-végrehajtás. Kielégítési sorrend a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása során,

a késedelmi pótlék
Ingó- és ingatlanfoglalás. Ha a munkabérre és a pénzforgalmi intézményél vezetett számlára vezetett
végrehajtás nem vezetett eredményre, akkor sor kerül az adós ingóságainak és ingatlanainak a
végrehajtás alá vonására. Ennek során a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben
összeírja, és ilyen módon lefoglalja. Lefoglalni az adós birtokában lévő olyan ingóságokat lehet,
amelyekről feltételezhető, hogy az adós tulajdonában vannak. Házastársi vagyonközösség esetén nincs
helye a lefoglalásnak olyan dologra vonatkozóan, amely kétséget kizáróan a házastárs
különvagyonához tartozik. Mentes a foglalás alól az olyan ingóság, amely nélkül az adós
foglalkozásának a gyakorlása lehetetlenné válna, fűtő- és világító eszköz, egy hónapra szükséges
élelmiszer és három hónapra szükséges tüzelőanyag. A lefoglalt ingóságok főszabály szerint az adós
birtokában maradnak, de lehetőség van a lefoglalt dolgoknak a zár alá vételére is. A végrehajtó a
lefoglalást követő 30 napon belül intézkedik az értékesítés iránt.

Ingatlanok esetében, az adós tulajdonában lévő ingatlant az ingatlan jellegére és művelési ágára
tekintet nélkül végrehajtás alálehet vonni. A végrehajtó az ingatlan lefoglalása céljából megkeresi az
ingatlanügyi hatóságot, hogy a végrehajtási jogot az ingatlannyilvántartásba jegyezze be. Ha az
ingatlan végrehajtás lakás célú ingatlanra történik, akkor a végrehajtó tájékoztatja az ingatlan fekvése
szerint illetékes jegyzőt. A végrehajtó igazságügyi szakértő szakvélemény alapján megállapítja az
ingatlan becsértékét, majd főszabály szerint árverésen értékesíti.
A befolyt összegből a kielégítési sorrend a következő: gyermektartásdíj, egyéb tartásdíj, munkabér,
köztartozás, egyéb követelés, rendbírság.

A pénzkövetelésen kívül meghatározott cselekmény végrehajtására is lehetőség van. Ilyen például a

meghatározott ingóság kiadása, a gyermek átadása, lakásügyen hozott bírósági határozat végrehajtása,
továbbá önkényesen elfoglalt lakás kiürítése.

A késedelmi pótlékra vonatkozó szabályok

Ha a kötelezett pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, illetve az állam által
előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára a jogosultnak a törvényes kamatnak megfelelő
mértékű késedelmi pótlékot fizet.

Meghatározott cselekmény végrehajtása.

Vht. – 1994. évi LIII. törvény alapján
Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre,
abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekményre) irányul, a bíróság a végrehajtható
okiratban az adóst, illetőleg a kötelezettet (e fejezetben a továbbiakban: kötelezett) - megfelelő
határidő kitűzésével - felhívja az önkéntes teljesítésre.
(2) A végrehajtható okiratot a végrehajtó a feleknek postán kézbesítteti.
(3) A végrehajtó a végrehajtható okiratot azzal a felhívással küldi meg a végrehajtást kérőnek, hogy az
önkéntes teljesítésre kitűzött határidő eltelte után a teljesítést vagy elmaradását közölje a
végrehajtóval.

Ha a végrehajtást kérő közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményt önként nem

teljesítette, a végrehajtó ezt - szükség esetén - a helyszínen ellenőrzi.
A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a végrehajtást kérő közlését és a helyszíni ellenőrzésről
készült jegyzőkönyvet haladéktalanul beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.

A bíróság végzéssel határoz a végrehajtás módjáról, így:

a) a kötelezettet a meghatározott cselekmény pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti,
b) feljogosíthatja a végrehajtást kérőt, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és
veszélyére elvégezze, vagy mással elvégeztesse; egyúttal a kötelezettet az előreláthatólag felmerülő
költség előlegezésére kötelezheti,
c) * a kötelezettel szemben 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírságot szabhat ki,
d) a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.

Ha a kötelezett jogi személy, a 174. § c) pontjában említett pénzbírságot mind a jogi személlyel
szemben, mind pedig a vezetőjével szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.
Ha a kötelezett jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a pénzbírságot mind a szervezet
vezetőjével szemben, mind pedig az intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejűleg is ki lehet
szabni.

Ha a kötelezett a pénzbírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt sem teljesítette a

kötelezettségét, a pénzbírság ismételten kiszabható.

A bíróság a végrehajtásnak a 174. §-ban felsorolt azt a módját köteles elrendelni, amely - az ügy
körülményeit figyelembe véve - a leghatékonyabban mozdítja elő a kötelezettség teljesítését.
A bíróság a végrehajtás módjáról a végrehajtást kérő kívánságát is figyelembe véve - szükség esetén a
felek meghallgatása után - határoz.
(Közigazgatási jog 2. anyag vége)

31. A gazdaság igazgatása (elméleti alapok, szervezeti rendszer, a

közigazgatás és gazdasági igazgatás).
A nemzetgazdaság igazgatásának elméleti alapjai
A nemzetgazdaság igazgatásának elméleti alapjai körében számtalan kérdés merülhet fel, a
rendelkezésünkre álló keretek azonban korlátozottak. Éppen ezért csupán két, az általunk
legfontosabbnak ítélt kérdéskört vizsgálunk meg. Egyik a nemzetgazdaság igazgatásának a fogalma, a
másik pedig az állam és a gazdaság kapcsolata.

A nemzetgazdaság igazgatásának fogalma

A nemzetgazdaság igazgatásának fogalmát egyrészről szervezéstudományi, másrészről pedig
közgazdaság-tudományi aspektusból közelítjük meg, majd ezek összegzéseként határozzuk meg a
nemzetgazdaság igazgatásának komplex fogalmát. Szervezéstudományi szempontból először
tisztázni szükséges az igazgatás, majd a gazdaság igazgatása, végül pedig a nemzetgazdaság
igazgatása fogalmát.

A) Az igazgatás fogalma
Igazgatás alatt olyan céltudatos emberi tevékenységet értünk, amely megteremti a kitűzött cél
eléréséhez szükséges (személyi, tárgyi és egyéb) feltételeket, majd ezek, és az egyéni tevékenységek
összehangolásával biztosítja a kitűzött cél elérését.
1.Az igazgatástudomány képviselői abban széleskörűen egyetértenek, hogy az igazgatási tevékenység
egy folyamat, amelynek több eleme van. Az egyes elemek számában és jellegében azonban eltérő
nézetek vannak. Egyesek szerint az igazgatás tekintetében három, mások szerint öt, és megint mások
szerint hét, vagy akár több elemről is beszélhetünk.
2. A mi álláspontunk szerint az igazgatás mint folyamat elemei a következők: célkitűzés,
információgyűjtés és - feldolgozás, tervezés, döntés, végrehajtás, koordináció és ellenőrzés. Az
igazgatás alanya az a szervezet, amely az igazgatási tevékenységet megvalósítja, míg tárgya az a
szervezet, amelyre az igazgatási tevékenység irányul. A modern társadalmakban tipikusan elválik az
igazgatás alanya és tárgya, hiszen a közigazgatás tárgya már az egész államilag szervezett társadalom.
Kivételesen azonban az alany és a tárgy egybe is eshet. Ez utóbbi esetben beszélünk önigazgatásról.
Mindezekhez képest az igazgatás tartalmát azon eszközök képezik, amelyeket az igazgatás alanya
igénybe vesz az igazgatási tevékenység kifejtése során, annak érdekében, hogy az igazgatott szerv a
kitűzött célok elérése érdekében fejtse ki tevékenységét.

B) A gazdaság igazgatásának fogalma

A fentiekből következően a gazdaság igazgatása kizárólag gazdasági jellegű célok kitűzését, és az
azok eléréshez szükséges olyan feltételek megteremtését és összehangolását jelenti, amelyek a kitűzött
gazdasági cél elérését biztosítják. A modern társadalmakban a gazdaság igazgatásának két dimenziója
van. Egyik a gazdálkodó szervezeteken belül megvalósuló (mikroszintű) igazgatás, a másik pedig
a társadalom egészére vonatkozó (makroszintű) gazdaságigazgatás.

C) A nemzetgazdaság igazgatásának fogalma

A nemzetgazdaság igazgatása ez utóbbi dimenziót, azaz egy össztársadalmi méretű gazdasági
célkitűzést, információgyűjtést és -feldolgozást, tervezést, döntést, koordinációt és ellenőrzést jelent,
amelynek alanya a nemzetgazdaságot irányító szervek összessége, tárgya a gazdálkodó
tevékenységet végző szervek összessége, tartalmát pedig azon eszközök képezik, amelyekkel az alany
a tárgyra hat.
A közgazdaság-tudomány oldaláról vizsgálva a nemzetgazdaság igazgatásának fogalmát, kiinduló
tételünk az, hogy minden államilag szervezett társadalomban (legyen az rabszolgatartó, feudális, vagy
kapitalista) jelen vannak egyrészről a gazdasági élet milyenségét és működését döntően
meghatározó tulajdonviszonyok, másrészről pedig a gazdasági törvényszerűségek. Ezek mindig
konkrétan, az adott állam gazdasági működési rendje formájában jelennek meg. A megjelenési forma
azonban rendkívül bonyolult és összetett kapcsolatrendszert jelent az állami (közigazgatási) szervek és
a gazdasági élet szereplői viszonylatában, ami végeredményben két-két szférában és ezen belül két-két
irányban ölt testet:
a) a gazdasági élet szereplőin kívüli, tehát külső szféra:
- a gazdaságirányítási rendszer,
- a gazdasági automatizmusok (gazdasági törvényszerűségek);
b) a gazdasági élet szereplőin belüli, tehát belső szféra:
- a gazdálkodók közötti kapcsolatok,
- a gazdálkodók belső irányítási és érdekeltségi rendszere.
Témánk szempontjából elsődleges jelentősége a gazdaságirányítási rendszernek van. A gazdasági
automatizmusokkal és a gazdálkodók közötti kapcsolatokkal ugyanis a közgazdaság- tudomány és a
polgári jog foglalkozik, míg a gazdálkodók belső világa (legalábbis a jogállamban) kívül esik az
állami beavatkozás lehetőségein. A gazdaságirányítási rendszer nem más, mint a nemzetgazdaság
egészére kiterjedő, államilag szervezett irányító (igazgatási) tevékenység, amelynek eszköze: a
nemzetgazdasági tervezés és szabályozás, valamint a gazdálkodók szervezeti rendszerének
meghatározása.
A szervezéstudományi és a közgazdaság-tudományi megközelítés eredményeit összegezve kapjuk
meg a nemzetgazdaság igazgatásának a komplex fogalmát.
E szerint a nemzetgazdaság igazgatása:
a. a nemzetgazdaság egészét átfogó,
b. államilag szervezett irányító tevékenység (amelynek eszközei: a tervezés, a szabályozás
c. és a gazdálkodók szervezeti rendszerének meghatározása),
d. amelynek alanya: a nemzetgazdaság irányításában részt vevő szervek összessége,
 e. tárgya: a gazdálkodást végző szervezetek és személyek összessége,
f. tartalma: azon eszközök összessége, amelyeket a nemzetgazdaság igazgatásának alanya
g. a tárggyal szemben felhasznál a kitűzött gazdasági célok elérése érdekében.

Az állam és a gazdaság kapcsolata

Az állam és a gazdaság közötti kapcsolatok gyökerei az állam kialakulásáig nyúlnak vissza. Az állam
létének alapja ugyanis mindenkor az volt – és tegyük hozzá, ma is az –, hogy a fegyveres erő
(katonaság és/vagy rendőrség) segítségével kialakít és fenntart egy bizonyos társadalmi, gazdasági
rendet. Valamilyen módon és valamilyen mértékben biztosítja befelé a társadalmi békét és a
biztonságot, másfelől pedig a piaci folyamatok zavartalanságát (vagyis szabályozza a termelést, az
elosztást és az áruféleségek forgalmazását), míg kifelé az adott társadalom külső támadások elleni
védelmét. Ebben az értelemben a piac az emberi társadalom működésének az a színtere, amelyben a
különböző termékek (áruféleségek) és szolgáltatások gazdát cserélnek a piaci szereplők – tipikusan az
eladók és a vevők – között. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a gazdasági élet állami
befolyásolásának lehetőségét részben az állam közhatalma, részben pedig az állami tulajdon léte
teremti meg. Ez vezet végső soron oda, hogy a gazdasági élet befolyásolása során az állam mindenkor
kettős minőségben jelent, illetve jelenik meg: közhatalomként és tulajdonosként. E kettős minőség
azonban a társadalmi fejlődés során nem azonos mélységű állami beavatkozáshoz vezetett, mert a
különböző társadalmi korszakokban – sőt esetenként egy korszakon belül, államonként is – eltérően
alakultak az állami és a magántulajdon arányai, illetve eltérőek voltak az államhatalmat gyakorló
személyek beavatkozási szándékai. Mindezek alapján az állam és a gazdaság kapcsolatának
feltárásához az szükséges, hogy az itt kiemelt három körülmény (a piac, az állam kettős minősége,
valamint az állami beavatkozás mélysége) mint modellképző tényező tartalmát megvizsgáljuk.

A) A piac, mint modellképző tényező

Ha végigtekintünk az emberiség fejlődésén, azt tapasztaljuk, hogy mindig a politikai hatalom
fenntartása és a piaci folyamatok zavartalanságának biztosítása volt az a két szempont, amelyet az
uralkodók, illetve az állami szervek kiemelten kezeltek. Írásos dokumentumok bizonyítják például azt,
hogy Egyiptomban már i. e. 2800–2500 között működtek a fáraó irányítása mellett olyan
közhivatalnokok, akiknek feladata az adók beszedése volt. Miért volt szükséges az adószedés? E
kérdés megválaszolható röviden, de hosszabb módon is. A rövid válasz az, hogy az adószedés
biztosította azt a jövedelmet az állam (uralkodó) számára, amely nélkülözhetetlen volt a legfontosabb
állami funkciók ellátásához: a belső rend fenntartásához és a külső hatalmak elleni támadások
kivédéséhez. A hosszabb válasz megadásához pedig abból kell kiindulni, hogy a piacon az áruk
forgalmazásának rendje tekintetében elméleti szempontból három modell valósulhat meg: a
viszonosság (reciprocitás), a központosított újraelosztás (a redisztribúció), és e kettő egyidejű
alkalmazása révén az ún. vegyes modell.

A viszonosság (a reciprocitás) azt jelenti, hogy a különböző áruk és szolgáltatások cseréje – ideértve
az általános egyenértékes szerepét betöltő pénzt is – kizárólag az eladó és a vevő egyezkedése és
megállapodása alapján történik meg. E modellben tehát a piacon az eladón és a vevőn kívül más
szereplő (mindenekelőtt az állam) nincs jelen. Nyilvánvaló, hogy a piaci kapcsolatoknak ez a
legegyszerűbb és „legtisztább” módozata.

A központosított újraelosztás (a redisztribúció) modelljének lényege az, hogy a központi

(állam)hatalom (a király, a törvényhozó hatalmi szerv) saját rendelkezése alá vonja a javak egy részét
és „valamilyen megfontolásból” ő maga osztja szét azokat, vagyis az áruknak és a szolgáltatásoknak
csak egy része, a „maradék” cserél gazdát a piaci viszonyok, a viszonosság alapján. A „valamilyen
megfontolás” mint ok lehet például az uralkodóhoz (a hatalomhoz) való személyi hűség, az
elesettekről való gondoskodás, vagy a társadalom működése egy-egy konkrét területének (például az
oktatásnak) a támogatása.

A harmadik elméleti modell az ún. vegyes modell, vagyis amikor egy adott konkrét társadalom
életében egyidejűleg van jelen a reciprocitás és a redisztribúció is. Hangsúlyozni kell, hogy ezek
elméleti modellek, amelyek középpontjában mindig a piac, vagyis a társadalmi érintkezésnek az a
színtere áll, amelyen a különböző termékek és szolgáltatások gazdát cserélnek. Hangsúlyozni kell azt
is, hogy a társadalmi gyakorlatban mindig a vegyes modell valósult (valósul) meg. A kérdés csak az
volt (és ma is az), hogy milyen arányt képvisel az adott társadalomban, és azon belül az adott
történelmi korszakban a redisztribúció, a javak központosítása és újraelosztása. Egyiptom
adószedőinek példáján túlmenően utalhatunk arra is, hogy a középkorban az ún. királyi regálék (pl. a
só-kitermelés, a pénzverés joga) és a királyi földbirtokok biztosították az uralkodó hatalmának
gazdasági és politikai alapját, és mint ilyenek, valójában a redisztribúció szolgálatában álltak.

B) Az állam kettős minősége, mint modellképző tényező

A korábbiakban már utaltunk arra, hogy a gazdasági élet irányítása, igazgatása és szervezése során az
állam minden társadalmi formációban kettős minőségben volt (van) jelen. Egyrészt úgy, mint
tulajdonos, vagyis domíniummal (tulajdonnal) rendelkező, másrészt pedig úgy, mint a közhatalom
letéteményese, vagyis impériummal (közhatalommal) rendelkező szervezet. A két minőség súlya és
aránya azonban állandóan változott és változik. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a társadalmi
fejlődés kezdetén (az ókorban és a középkorban) az állam tulajdonosi minősége volt inkább
meghatározó, a későbbiek során pedig a közhatalmi minősége. Kivételt képez ez utóbbi alól a
szocialista társadalmi rend, melyben – a termelési eszközök döntő hányadának állami tulajdoni volta
miatt – természetesen a tulajdonosi minőség (volt) a meghatározó. Az állam tulajdonosi mivolta alatt
azt értjük, hogy az állam a gazdasági életnek ugyanolyan aktív szereplőjeként van jelen, mint a
magántulajdonnal rendelkező emberek. Gazdasági társaságokat alapít és szüntet meg, különböző
áruféleségeket állít elő és forgalmaz, szolgáltatásokat biztosít stb. Ebben az értelemben az állami
tulajdonú gazdasági társaság nem élvez semmiféle előnyt a magántulajdonban álló társaságokhoz
képest. Piaci versenytárs, amelynek hatékony működése esetén nyereség (profit) képződik,
gazdaságtalan működése esetén pedig veszteség keletkezik. Az állam e minőségben betöltött szerepét
– a későbbiek folyamán – tulajdonosi igazgatásnak fogjuk nevezni, szemben az ún. közvetlen
tulajdonosi tevékenységgel, amely során az állam közvetlenül rendelkezik tulajdonával, például eladja
tulajdonát (privatizál), vagy éppen vissza nem térítendő támogatást nyújt a gazdasági élet szereplői
számára.

Az állam közhatalmi mivolta – a tulajdonosival szemben – kiemeli az állami szerveket a társadalom

más szervei közül. Ennek oka az, hogy az állam biztosítja számukra annak lehetőségét, hogy nevében
döntéseket hozzanak, és az abban foglaltakat kikényszeríthessék különböző szankciók alkalmazásával
akkor, ha a társadalom más szereplői önként nem tesznek eleget a döntésben foglaltaknak. Közhatalmi
minőségében az állam szintén kettős minőségben: jogalkotó és jogalkalmazó hatalomként van jelen a
társadalomban, és azon belül a gazdasági élet tekintetében is. Érdekes módon a XX. és a XXI. század
fejlett államait egyre inkább az állam tulajdonosi minőségének előtérbe kerülése, vagy legalábbis az
állam gazdálkodó jellegének kidomborodása jellemzi, még akkor is, ha az állam sok esetben önmagát
álcázva jelenik meg a gazdasági életben: például gazdasági társaságként, közhasznú szervezetként,
vagy bankként. Mint azt később részletesen tárgyalni fogjuk, az állam kettős minősége természetesen
kettős eszközcsoportot is biztosít a gazdasági élet befolyásolásához. Az ún. tulajdonosi, és a
közhatalmi eszközöket.

C) Az állami beavatkozás mélysége, mint modellképző tényező

A fentiekben az állam és a gazdaság kapcsolatának lényegét mutattuk be, de csak a piac és az állami
eszközök szempontjából. Ha a kérdést az állami beavatkozás mélysége oldaláról vizsgáljuk, akkor e
kapcsolat lényegét illetően a modern államban a következő három fő típus között tehetünk
különbséget: a szabadpiaci, a tervutasításos és a vegyes modell között.

A szabadpiaci (liberális) modell, vagy más néven: szabad versenyes kapitalizmus lényege az, hogy
az állam nem, vagy csak csekély mértékben avatkozik be a piac működésébe. Csupán a működés
kereteit teremti meg, tartja fenn, és ezen belül a magántulajdonnal gazdálkodó versenytársak
szabadon, állami befolyástól mentesen versenyeznek, miközben a piaci törvényszerűségek (például a
kereslet-kínálat törvényszerűsége) működnek, illetve működtetik a gazdaságot. Ahogyan arra a
korszak kiemelkedő hatású közgazdásza, Adam Smith utal: a piaci folyamatokat nem az állam, hanem
az ún. „láthatatlan kéz” irányítja, vagyis az egész gazdasági életet a gazdasági törvényszerűségek,
alapvetően a kereslet és kínálat (a bőség és a szűkösség) határozzák meg. E modellben az állam nem
szűkíti le a piaci szereplők körét, nem korlátozza mozgásterüket, így a gazdasági élet
magántulajdonosi szereplői alapvetően csak a piac törvényszerűségeinek kell, hogy
engedelmeskedjenek. Az állam az „éjjeliőr” szerepét játssza ebben a modellben, és mint az egyik
legfontosabb közigazgatás-tudományi iskola, az ún. közigazgatástan alapítója, Lorenz von Stein írja a
XIX. század végén: az államnak nem feladata és nem is képes arra, hogy vállalatokat irányítson.
Ugyanakkor az „éjjeliőr” szerepbe belefér például az, hogy az állam közhatalmi eszközökkel, a
gazdaság minden szereplőjére kötelező érvénnyel betiltsa a gyermekmunkát, illetőleg meghatározza a
napi munkaidő maximális tartamát.

Ebben a modellben élesen elválik az állami közhatalom, és az állami tulajdonosi hatalom,

pontosabban: az állam nem jelenik meg tulajdonosként a gazdaságban! Világos, hogy a gazdaság a
magántulajdon szabadságára épül, a gazdaság piaci elvek szerint működik, tehát a gazdasági élet
szereplői versenyeznek a piacon. A rátermettebb, az ügyesebb, a gyorsabb, esetleg a gátlástalanabb
vállalkozás a versenynek győztesévé válik, miközben a gyengébb elbukik.

A tervutasításos (kötött gazdaságirányítási) modell az előző teljes ellentéte. Az állam a piac

legapróbb szegletében is kettős minőségben van jelen: közhatalomként és kizárólagos tulajdonosként
(állami vállalatként) is. Ebből következően egy (állami) kézben egyesül a közhatalmi és a tulajdonosi
szerepkör, vagyis az állam – a piac és az önszervező mechanizmusok, vagyis végeredményben a
„láthatatlan kéz” hiánya miatt – mindent a végsőkig kénytelen szabályozni. Tervutasításokban
meghatározza a piaci szereplők körét, az általuk előállítandó termékek mennyiségét, árát, sőt vevőjét
is, azaz végeredményben mellőzi a piacot. Ha tehát e modellben nincs magántulajdon, és nincs piac
sem, akkor nyilvánvaló, hogy a piaci törvényszerűségek sem érvényesülnek. Ez pedig szükségszerűen
maga után vonja az „igazi” gazdasági verseny hiányát is az adott társadalom életében. A gazdasági élet
szereplői, a vállalkozók – akik mindegyike mögött az állam áll – tehát „igazi” piac hiányában nem
versenyeznek, hanem teljesítik az állam által előírt tervet. Nem véletlen, hogy „Magyarországon az
1950-es években volt olyan év, amikor kilenc(féle) ipari minisztérium működött!”

Ily módon a gazdasági élet az előző modellel szemben nem kizárólag a magán-, hanem sokkal inkább
az állami szférához tartozik. Mindezekből kitűnik az is, hogy a gazdaság nyilvánvalóan nem a
magántulajdonra épül, hanem kizárólag az állami tulajdonra és az állami szabályozásra. A gazdaság
nem piaci elvek szerint működik, hanem az állami szabályozás (tervutasítások) alapján, tehát a
gazdasági élet szereplői nem versenyeznek a piacon, hiszen a piac mint olyan nem is létezik. Nem a
rátermettebb, az ügyesebb, a gyorsabb, esetleg a gátlástalanabb vállalkozás lesz a nyertes, hanem az,
amelyik nagyobb mértékben teljesíti a tervet. E modell kiiktatja a társadalom életéből az „igazi”
piacot, a piaci élet „igazi” szereplőit, valamint a piac „igazi” törvényszerűségeit, és mindezekkel
együtt a szabad és tisztességes versenyt, tehát végeredményben a „láthatatlan kezet” is.

A vegyes modell ezúttal is az előző kettő keveréke. Az állam tulajdonosként is beavatkozik a piaci
folyamatokba, tehát vállalkozóként is jelen van, miközben a külső keretek jogi szabályozása révén,
közhatalomként engedi a piaci törvényszerűségek érvényesülését. Teszi ezt azért, mert felismerte,
hogy a gazdasági élet szereplői között kialakuló szabad és tisztességes gazdasági verseny biztosíthatja
végeredményben kizárólag az emberi társadalom fejlődését. A vegyes modellben tehát az állam „csak”
a piaci játékszabályokat írja elő jogi normában, többnyire tiltás formájában, míg a többit már a
gazdasági versenyre, a „láthatatlan kéz” irányítására bízza. Kiemelendő e körben is, hogy e modellek
szintén elméleti jellegűek, vagyis a valóságban természetesen nem érvényesülnek ilyen tisztán soha,
sehol, semelyik országban. A modern állam jellemzője általában a vegyes modell, s hazánk is –
lényegében 1968 óta – arra törekszik, hogy a tervutasításos modell kereteiből kilépve egy vegyes
modellt
érvényesítsen, megvalósítva ezzel a fejlett államokat jellemző szociális piacgazdaságot.

A nemzetgazdaság igazgatásának szervezeti rendszere

A nemzetgazdaság igazgatásának szervezeti rendszerét három részre tagoltan mutatjuk be, a
„nagyobbról kisebbre közelítés” elvét szem előtt tartva: először az Európai Unió, majd a fejlett
államok, végül pedig a Magyarország egész gazdaságára kiterjedő igazgatási szervezeti struktúráját
mutatjuk be.

Joggal vethető fel, hogy az Európai Unió intézményrendszerét miért kell a nemzetgazdaság igazgatása
keretében tárgyalni, hiszen itt nyilvánvalóan nem egy nemzeti, hanem egy nemzetek feletti
(szupranacionális) szervről van szó. A válasz erre a következő: azért, mert az Európai Unió, illetve
annak jogelődje, az Európai Közösség kifejezetten gazdasági okok miatt jött létre és működik jelenleg
is. E gazdasági érdek és cél nem más, mint kezdetben (1951-ben és 1957-ben) a vámunió és a közös
piac, majd (1986-tól) az egységes piac, (1992-től pedig) a gazdasági és monetáris unió megvalósítása.
Ez utóbbi alapvetően egyrészről a négy gazdasági szabadságjog – az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a
személyek szabad áramlása –, másrészről pedig a szabad és tisztességes verseny feltételeinek
biztosítása és érvényesítése révén érhető el, közös fizetőeszköz (euró) mellett.

Azáltal, hogy az Európai Közösség, majd (1992-től) az EU tagállamai egymással szerződéses

kapcsolatba léptek, és az Unió egyes intézményei – az itt jelzett célok elérése érdekében – jogi
normákat alkotnak, valamint eseti döntéseket hoznak, közvetlenül hatnak a tagállamok
gazdaságirányítására. Ily módon a tagállamok gazdaságirányításának egy eddig soha nem látott,
gyökeresen új, nemzetállamok feletti dimenziója jelent meg: a tagállamok fölötti gazdaságirányítás
(igazgatás). Erre tekintettel foglalkozunk a következő fejezetben – igen vázlatosan – az Európai Unió
gazdaságigazgatási szervezeti rendszerével.

Az Európai Unió gazdaságigazgatási szervezeti rendszere

Az Európai Unió az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról szóló Párizsi
Szerződésben gyökerezik (1951). E dokumentum alapján a hat alapító állam vámunióban egyesítette a
szén- és acélpiacát, amelyet tíz évvel később továbbfejlesztett közös piaccá. A vámunió – mint az
európai integráció első lépcsője – az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának biztosítását, valamint
egy egységes vámpolitika megvalósítását jelenti harmadik államok viszonylatában. Az integráció
elmélyítésének következő állomása Róma volt, ahol – 1957-ben – létrehozták egyrészről az Európai
Gazdasági Közösséget (EGK), másrészről az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Mindkét
Római Szerződésnek ugyanaz volt a célja, mint a Párizsi Szerződésnek: vámuniót hoz létre, majd
tizenkét év után közös piacot valósít meg. A közös piac a vámunió továbbfejlesztése, amennyiben a
két gazdasági szabadság (az áruk és a szolgáltatások) mellett a tőke és a munkaerő szabad áramlásának
biztosítását is jelenti azzal, hogy harmadik államok felé egységes a vámpolitika.

A fejlődés következő lépcsője az 1986-ban aláírt Egységes Európai Okmány volt, amely
végrehajtotta a fenti három szerződés első revízióját. Kimondta, hogy a közös piacot egységes (belső)
piaccá kell továbbfejleszteni 1993-ig. Az egységes piacon a négy gazdasági szabadság szabad
áramlása elől eltüntetnek minden fizikai, pénzügyi, jogi stb. akadályt.

Az integráció elmélyítésének következő állomása 1992, amikor sor került a Maastrichti

Szerződés aláírására, s ezzel az Európai Unió létrehozására. A Szerződés értelmében az Európai Unió
célja kettős: gazdasági és monetáris unió, valamint politikai unió megteremtése a tagállamok között.
Az integráció elmélyítésének útja ezzel válik teljessé, az az út tehát, amely a vámunióval vette
kezdetét, és amely közös piaccá, majd egységes piaccá terebélyesedett. A gazdasági és monetáris unió
ugyanis az egységes piac továbbfejlesztését jelenti. A gazdaságpolitika szupranacionális szintre
emelését, aminek középpontjában a közös pénz (az euró) megteremtése áll. A politikai unió az európai
integrációlegmagasabb foka, hiszen túllépve a gazdaságon, immár a bel- és a külpolitikabizonyos
területeinek is a közösségi szintre emelését jelenti.

A Maastrichti Szerződés megtette az első négy lépést a politikai unió megvalósítása

érdekében: előírta a közös kül- és biztonságpolitika megvalósítását (ez lett az EU második pillére),
valamint a bel- és igazságügyi együttműködést (ez lett az EU harmadik pillére), továbbá kimondta az
európai uniós polgárság létrejöttét, továbbá azt, hogy a munkaerő szabad áramlását a személyek
szabad mozgása váltja fel. A Maastrichti Szerződés nem szüntette meg az akkor már hosszú ideje
működő három közösséget, az ESZAK-ot, az EGK-t és az Euratomot, hanem azokra ráépült,
mégpedig úgy, hogy azok képezték az EU első pillérét. Így állt előttünk a három pilléren nyugvó
Európai Unió „háza”. E körben kiemelendő az is, hogy az Európai Unió nem kapott jogi személyiséget
az alapítóktól és nem voltak saját, „uniós” szervei sem, hanem azokat „kölcsönvette” az első pillért
képező Európai Közösségektől.

Az intézményrendszer tekintetében nem eredményezett lényeges változást sem az 1997-ben

megkötött Amszterdami-, sem a 2001-ben megkötött Nizzai Szerződés. Új helyzetet teremtett
azonban a 2007-ben aláírt és 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés, amennyiben az EU jogi
személyiséget és saját intézményrendszert kapott, miközben a hárompilléres szerkezet megszűnt. A
Szerződés szerint az intézményrendszer a következő hét szervből épül föl: Európai Parlament,
Európai Tanács, Tanács, Európai Bizottság, Európai Unió Bírósága, Európai Központi Bank,
Számvevőszék. A több mint hétszáz képviselőből álló Európai Parlament tagjait a tagállamok
választópolgárai – a népesség arányában – ötévenként választják, közvetlenül. A képviselők
párthovatartozás szerint alkotnak frakciókat. A Parlament feladata a jogalkotás és a költségvetés
megállapítása, együttműködve a Tanáccsal. Az Európai Tanács a tagállamok állam- és/vagy
kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének a testülete, amely évenként legalább
négyszer ülésezik. Fő feladata az Unió általános politikai irányvonalának stratégiai meghatározása, így
az uniós jogalkotásban nem vesz részt.

A Tanács a tagállamok kormányainak képviselőiből áll, akik mindig az adott tárgykör szerint illetékes
miniszterek. Ebből következően a Tanács a tagállami érdekek összeütközésének a színtere. A Tanács
különböző formációkban ülésezik, amelyek közül legjelentősebb a külügyminisztereket tömörítő
Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa, valamint a Pénzügyi Tanács, amely a
pénzügyminiszterekből áll. A Tanács feladata a jogalkotás és a költségvetés megállapítása,
együttműködve az Európai Parlamenttel. Az Európai Bizottság az Unió végrehajtó szerve, amely
azonban a gazdasági élet tekintetében lényegében döntéskezdeményezési monopóliumot élvez.
Tagjainak száma megegyezik a tagállamok számával, jelenleg 28 fő, akiket a tagállamok kormányai
jelölnek, majd a Tanács nevez ki öt évre, az Európai Parlament jóváhagyását követően. Funkciói:
döntéskezdeményezés, adminisztratív funkció (például: a Főigazgatóságok irányítása és
tevékenységének koordinálása), normatív funkció (az uniós jog védelme és a jogalkotásban való
részvétel), közvetítő funkció (amely révén mintegy összeköti az uniós intézményeket és a
tagállamokat), valamint reprezentációs funkció (amely révén képviseli az Uniót külső államok felé). A
gazdasági élet vonatkozásában a döntéskezdeményező funkciójából a költségvetés előkészítését, majd
elfogadását követően a végrehajtásról való gondoskodást emeljük ki, míg a normatív funkcióból az
uniós jog védelmezőjeként játszott szerepét és ebből is a gazdaság ellenőrzését. Ez utóbbi körben
versenyfelügyeletet lát el, fúziókontrollt gyakorol, valamint figyelemmel kíséri az állami támogatások
tagállamokon belüli folyósításának törvényességét. A Bizottság tagjai egyébként teljes függetlenséget
élveznek, kizárólag az Unió érdekeit tarthatják szem előtt.

Az Európai Bíróságot tagállamonként egy-egy bíró és nyolc főtanácsnok alkotja: A bírák, akiket a
tagállamok jelölnek, a Tanács által nyernek hat évre kinevezést, és a nemzetállami érdekektől teljes
mértékben függetlenek. A Bíróság mellett működik még a Törvényszék. Az Európai Bíróság három
lényeges kérdéskörben dönt. Először: arról, hogy az Unió intézményei által alkotott, ún. másodlagos
jogi normák (például: rendeletek, irányelvek stb.) összhangban állnak-e az uniós joggal. Ha nem,
akkor megsemmisíti azokat (alkotmánybíráskodás). Másodszor arról, hogy a természetes és jogi
személyek, vagy akár az egyes tagállamok kormányainak a keresete megalapozott-e az uniós jog
megsértése tekintetében (közigazgatási bíráskodás). Harmadszor pedig arról, hogy károkozás esetén
kell-e kártérítést fizetnie valamely uniós intézménynek (polgári bíráskodás).

Az Európai Központi Bank az Unió legfiatalabb intézménye, amely a Maastrichti Szerződésben

kitűzött cél, a gazdasági és monetáris unió elérését hivatott biztosítani. Feladata a közös pénz, az euró
kibocsátása és az árfolyam stabilitásának biztosítása. A Bank és a tagállamok nemzeti központi
bankjai alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét, melynek elsődleges célja az árstabilitás
fenntartása. Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és az eurózóna tagállami nemzeti
bankjai irányítják.
Az Európai Számvevőszék tagjainak száma a tagállamok számának felel meg. Feladata az uniós
költségvetésből származó források felhasználása törvényességének ellenőrzése. Tagjaira a tagállamok
tehetnek javaslatot, majd őket a Tanács nevezi ki, hat évre. Kinevezés után a Számvevőszék tagjai – a
Bizottság és a Bíróság tagjaihoz hasonlóan – teljes függetlenséget élveznek.

A fentiekben bemutatott uniós intézmények kettős minőségben vesznek részt az EU gazdasági

életének irányításában. Egyrészről közhatalomként: jogalkotás (a rendeletek, az irányelvek, a
határozatok, az ajánlások és a vélemények kibocsátása) és jogalkalmazás (a Bizottság eseti döntései,
valamint az Európai Bíróság precedens ítéletei) révén, másrészről pedig tulajdonosként (elsősorban
az uniós költségvetés felhasználása és ellenőrzése útján) törekszenek az uniós akarat érvényesítésére,
végső fokon a gazdasági és a politikai unió megvalósítása céljából.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a gazdasági élet tekintetében az EU nem rendelkezik sajátos,
kifejezetten e célból létrehozott intézményekkel, hanem az Unió „rendes” szervei látják el a
gazdaságigazgatási és irányítási feladatokat is. Még egy lényeges gondolat azonban hozzáfűzendő
ehhez: az EU intézményei „csak” döntéshozók, s mint ilyenek, a gazdaságirányításnak az alanyai:
kormányzati gazdaságirányítást (igazgatást) végeznek. Döntéseiket, illetve határozataikat már a
tagállamok államszervei, döntően a közigazgatási szervek hajtják végre, ami azt jelenti, hogy az uniós
gazdaságirányítás tárgyai alapvetően a tagállamok, de nem kormányzati szinten, hanem a végrehajtás
szintjén. Más oldalról nézve: az EU-nak nincs külön végrehajtó (azaz közigazgatási) apparátusa,
hanem annak feladatait a tagállamok egész államszervezete látja el! Ebben az értelemben az EU
gazdaságigazgatása (is) megosztott igazgatás.

A fejlett államok gazdaságigazgatási szervezeti rendszere

A nemzetgazdaság igazgatásában részt vevő szervek, a fejlett államokban (elsősorban Nyugat-
Európában és Észak-Amerikában) nem mutatnak semmilyen specifikus jellemvonást a
társadalomirányítás szerveihez képest. Abban tehát egyaránt részt vesznek az államhatalom szervei (a
törvényhozó szerv, a közigazgatási szervek és az igazságszolgáltatási szervek), a társadalmi
szervek (a pártok, a szakszervezetek és a civil szervezetek), valamint az általunk „félállami”
szerveknek, vagy ahogyan Lőrincz Lajos professzor fogalmaz: a paraadminisztratív szerveknek
nevezett szervezetek is (pl. a köztestületek).

Kétségtelen azonban, hogy a nemzetgazdaság igazgatásában az államhatalmi szervek, azon belül a

közigazgatási szervek játsszák a vezető szerepet, hiszen e szervek társadalmi rendeltetése éppen az
államra háruló feladatok gyakorlati végrehajtásának a megszervezése. Éppen ezért a továbbiakban
csak a közigazgatási szervek e tevékenységét tárgyaljuk, míg az egyéb szervekre csak ott és annyiban
utalunk, ahol és amennyiben az feltétlenül szükséges. Magyary Zoltán a VI. Közigazgatás-tudományi
Kongresszuson (1936) előadott jelentésében felvázolta azokat a vonásokat, amelyekkel véleménye
szerint a XX. század államának rendelkeznie kell. Ennek értelmében a XX. század államának
legfontosabb vonása a közigazgatás hatalmi súlyának megerősödése a törvényhozással szemben.
Ennek megnyilatkozási módja pedig nem más Magyary szerint, mint a közigazgatás legfelsőbb
irányításának egyetlen felelős személy kezébe való összpontosítása és e személy ún. közigazgatási
vezérkarral való megerősítése. Ha megvizsgáljuk a fejlett államok gazdaságirányító szervezeti
rendszerét, akkor megállapíthatjuk, hogy napjaink államában éppen a Magyary Zoltán által jelzett
tendencia kiteljesedése mutatható ki, azaz igen erős a végrehajtó hatalom. A XXI. századi fejlett
államokban egyértelmű az állam gazdasági életben való fokozott jelenléte. Az tehát, hogy az állam
ilyen-olyan eszközökkel, de a gazdasági élet minden területén jelen van, mert a társadalom
kiegyensúlyozott és békés fejlődése ezt követeli meg. Az állam fokozott jelenléte a gazdaságban
elsősorban a közigazgatási szervek képében ölt testet. Ezen belül is kiemelkedő jelentősége van a
kormányoknak, valamint a gazdasági élettel közvetlenül foglalkozó minisztériumoknak. Ez utóbbiak
jelentőségét jól mutatja, hogy a fejlett államokban a gazdaságot közvetlenül irányító minisztériumok
számaránya szinte minden államban túllépi az ötven százalékot.
Tény azonban az is, hogy mint arra utaltunk, az állandóan változó társadalom- és gazdaságirányító
struktúrában az állami szervek – mint közjogi jogalanyok – mellett ma már megtaláljuk az állam által
létrehozott magánjogi alanyokat: a „félállami” szerveket, sőt még a gazdasági társaságokat is.

Az államnak a gazdasági életben bekövetkezett növekvő szerepvállalását a XX. és a XXI.

században több tényező együttesen indokolta, illetve eredményezte: pl. a technika rohamos fejlődése,
a vállalatbirodalmak megjelenése és a gazdaság globalizálódása, a jóléti állam eszményének
térnyerése. A kérdés egyik magyar szakértője – Sárközy Tamás – szerint azonban a döntő ok a
gazdaság és a civil szféra belső átalakulásának hatása volt az államra, az ún. „szervezett kapitalizmus”,
a „private government” kialakulása nyomán. A gazdasági élet vonatkozásában ez mindenekelőtt a
transznacionális vállalatbirodalmak kiépülését, a civil szférát illetően pedig az önszerveződés és az
önigazgatás megjelenését, előtérbe kerülését jelentette. Ily módon az állam már nem
monopolizálhatta a közérdeket, kénytelen volt abban helyet szorítani a gazdasági élet szereplőinek
és a polgárok önigazgatási szerveinek: a lobbiknak, az egyesületeknek, az alapítványoknak. Másik
oldalról azonban a gazdasági élet szereplői is kénytelenek voltak tudomásul venni az állami tulajdon
gazdasági megjelenését és térnyerését, döntően a nehéziparban és a bankszektorban. Az állam ezzel a
gazdaságnak nem csupán irányítója, hanem egyben aktív szereplője is lett, igaz, esetenként nem
nyíltan, hanem álcázottan: közüzemként vagy köztestületként.

A fentiekben hivatkozott „félállami” szervek kifejezés alatt azt értjük, hogy az állam – az erősen
megnövekedett feladatainak nem tudván kellő hatékonysággal eleget tenni – jogi aktussal magánjogi
szerveket hoz létre, meghatározott közfeladatok ellátására. E szerveknek a közigazgatás hagyományos
szerveitől való megkülönböztetésére dolgozta ki a nemzetközi és a hazai jogirodalom a „közvetett
közigazgatás”, valamint az „autonóm struktúra” kifejezést. Ilyen szervek Európában már az 1900-as
években is megjelentek, de számuk és szerepük csak az 1970-es évek végétől számottevő. E szervek
megnevezése Angliában tipikusan „public corporation”, újabban pedig „quasi-non-govermental
organisation” (quango), magyarul: közvetett közigazgatási szerv. A quangók elterjedésének (és ezzel
bizonyos feladatok hagyományos közigazgatási szervezetektől való kiszakításának és a magánjog
alanyai részére történő telepítésének) oka nem csupán a közfeladatok bővülése, hanem az is, hogy e
szervek kevésbé politikaérzékenyek és minden szempontból rugalmasabbak, mint a közigazgatás
hagyományos szervei. Ráadásul az ilyen típusú szervek révén lehetővé válik „az igazgatott személyek
bevonása a közigazgatásba, a magántőke bevonása a közigazgatási feladatok ellátásába, a
közigazgatás hierarchikus merevségének oldása” is. Éppen ezért hatékonyabban képesek ellátni a
rájuk bízott közfeladatokat. Angliában ilyen köztestületként működik például az Árbizottság és/vagy a
Nemzeti Kikötők Bizottsága.

Németországban és az USA-ban a „félállami” szerveknek, illetve a „közvetett közigazgatás”

szerveinek szintén több típusa van. Németországban a nevük „mittelbare Verwaltung” – közvetett
közigazgatás, típusaik pedig: öffentliche Anstalten, Körperschaften, öffentliche Stiftungen:
(közintézetek, köztestületek, közalapítványok). Az USA-ban honos elnevezésük: „independent
agencies” – független ügynökségek, típusaik pedig: corporation, board, commission, council,
foundation [társaság, tanács, bizottság, tanács (testület), alapítvány].

E szervek létrehozásának indoka és feladata azonban minden esetben azonos: meghatározott állami
(törvényi, önkormányzati) aktussal jönnek létre, meghatározott és az alapító aktusban körülírt állami
(közigazgatási) feladatot látnak el, magánjogi jogalanyként, alapvetően azért, mert rugalmasabban
képesek ellátni a közfeladatot, továbbá esetleg lehetővé teszik a lakosság, illetve a magántőke
bevonását a közfeladat ellátásába. A „félállami” szervek mellett a fejlett államok gyakran hoznak
létre magánjogi jogalanyokat, gazdasági társaságokat is a közfeladat ellátására. E szervezetek
részben vagy egészben állami tulajdonnal gazdálkodva vesznek részt a gazdasági életben, ugyanúgy,
mint a magánszemélyek által létrehozott gazdasági társaságok, azonban – az állami felhatalmazás
alapján – nem csupán gazdálkodnak, hanem gyakran egyfajta gazdaságszervező, gazdaságirányító
tevékenységet is kifejtenek. Ebben az értelemben tehát gazdaságigazgatási,-irányítási feladatot,
közfeladatot látnak el. Ilyen szerv például Olaszországban az Olasz Elektromos Művek, vagy
Ausztriában az Osztrák Vasút és az Osztrák Posta.
A fejlett államok gazdaságirányítási szervezeti rendszerét vizsgálva a következő három tendencia
érdemel kiemelést:
a) a közigazgatási szervek feladatának és tevékenységének súlypontja egyre inkább a
gazdaságszervezésre, és helyenként a gazdálkodásra tevődik át, így egyre nagyobb a „félállami”
szervek szerepe,
b) a társadalomban növekszik az érdekegyeztető, ún. „konzultatív” szervek száma, súlya és szerepe,
különösen gazdasági téren, és e szervekben a közigazgatás szinte kivétel nélkül képviselteti magát,
c) a gazdaság sajátos önmozgása (elsősorban a globalizáció) gazdasági régiók kialakulását
eredményezi, amelyeket az állam kénytelen követni szervezeti oldalról is, azaz kénytelen ehhez
igazítani a hagyományos közigazgatási szervezeti struktúrákat (gazdasági regionalizmus).

A Magyarország gazdaságigazgatási szervezeti rendszere

A nemzetgazdaság igazgatásában, a fejlett államokhoz hasonlóan, Magyarországon is részt vesznek az
államhatalmi és a „félállami” szervek, persze különböző módon és különböző eszközökkel. A
nemzetgazdaság igazgatásának szervezeti struktúráját a következő ábrán szemléltetjük:

A) A kormányzati gazdaságirányítási szervek

Kormányzáson azt az irányító jellegű állami tevékenységet értjük, amelynek során a legfelsőbb
népképviseleti szerv részben közvetlenül, részben a végrehajtó hatalom központi szervei útján
meghatározza a legfontosabb állami feladatokat, ezek végrehajtásának ütemét és módját, továbbá
biztosítja a teljesítésükhöz szükséges szervezeti, személyi és dologi előfeltételeket. A kormányzás
tehát a társadalom irányításának (igazgatásának) a legmagasabb szintjét jelenti, ezért a gazdasági élet
vonatkozásában is meghatározó jelentőséggel rendelkezik, ezért jelölhetők az e feladatokat ellátó
szervek „meghatározó szint”-nek.
A kormányzati gazdaságirányítás az állam kormányzati tevékenységének gazdasági oldalát
jelenti, amelyben az Országgyűlés és a Kormány, valamint – az önkormányzati tulajdon önállósága
miatt – a helyi önkormányzatok vesznek részt.

A) 1. Az Országgyűlés
A kormányzati gazdaságirányításban meghatározó szerepe természetesen az államhatalom legfőbb
szervének, az Országgyűlésnek van, amely e szerepét mindenekelőtt azáltal látja el, hogy közhatalma
alapján jogalkotó hatáskörével élve, törvényeket alkot:
a) megalkotja a piacgazdaság működési kereteit kijelölő funkcionális törvényeket (verseny-, ár-,
adó-, vám-, deviza- stb. törvény),
b) meghatározza a gazdálkodás szervezeti kereteit (társasági törvény, szövetkezeti törvény,
törvény az egyéni vállalkozásról)
c) rendezi a gazdálkodó szervek külső és belső kapcsolatrendszerét (Polgári Törvénykönyv, a
Munka Törvénykönyve)
d) rögzíti az egyes nemzetgazdasági ágazatok feladatait, és szervezeti rendszerét (kereskedelmi,
gáz- és villamosenergia-, atomenergia-, bánya-, föld- stb. törvény)
e) elfogadja és törvénybe iktatja az államháztartás költségvetését, valamint az annak végrehajtása
tárgyában készült kormánybeszámolót.

A közhatalom gyakorlása mellett az Országgyűlés tulajdonosként is érvényesíti akaratát a gazdasági

életben, mégpedig közvetlen tulajdonosi tevékenység révén. Elsősorban azáltal, hogy évről évre
megállapítja Magyarország központi költségvetését és ezzel dönt a megtermelt hazai össztermék
meghatározott hányadának (40–50%-ának) központosításáról és elosztásáról, illetve törvényt alkot a
költségvetés végrehajtásáról. Ezen túlmenően – a tulajdonosi jogok alapján – törvényben dönt a
nemzeti vagyonról és az állami vagyonról. Az Országgyűlés ugyanakkor – a döntések mellett –
ellenőrzi is a döntései végrehajtását, részben az Állami Számvevőszék útján, részben pedig a Kormány
beszámoltatása révén.

A fentiekből kitűnik, hogy az Országgyűlés gazdaságirányítási funkciója – közhatalmi és tulajdonosi

szempontból egyaránt – a stratégiai jellegű gazdaságpolitikai és gazdasági döntések meghozatalára,
illetőleg a Kormány és az egész közigazgatás végrehajtó munkájának ellenőrzésére koncentrálódik. Az
Országgyűlés döntései természetesen behatárolják a közigazgatási szervek gazdaságigazgatási
tevékenységét, meghatározzák e szervek tevékenységének céljait, eszközeit és feltételeit is.

A) 2. A Kormány
A Kormány gazdaságigazgatási tevékenysége sajátosan kettős arculatú, mert egyrészről az
Országgyűlés mellett részt vesz a kormányzati gazdaságirányításban (vagyis „meghatároz”),
másrészről pedig a közigazgatás csúcsszerveként ellátja a gazdasági élet legfontosabb központi
szervező és végrehajtó feladatait (vagyis „végrehajt”). A kormányzati gazdaságirányításban egyaránt
előfordulnak elvi és operatív feladatok.

Ez az oka annak, hogy nem lehetséges előre, taxatív módon megjelölni azt a kört, amelyben
kormányszinten kell dönteni. Ezt rendszerint a gazdasági ügyek politikai, társadalmi és gazdasági
jelentősége határozza meg, így túlnyomórészt mérlegelés kérdése az Országgyűlés és a Kormány
között.

A Kormány gazdaságigazgatási tevékenységének alapvető területei a következők: az állami

gazdaságpolitika és a gazdasági jellegű törvények (ideértve a központi költségvetésről szóló törvényt
is) előkészítése, majd Országgyűlés elé terjesztése; a meghozott döntések végrehajtása (ideértve a
központi költségvetésről szóló törvény végrehajtását is); saját hatáskörben gazdaságpolitikai döntések
meghozatala; a központi közigazgatási szervek (minisztériumok és kormányhivatalok) irányítása és
tevékenységük összehangolása. A Kormány tehát a nemzetgazdasággal kapcsolatos kérdéseket a
gazdaság egésze oldaláról közelíti meg és az Országgyűlés által megállapított keretek között mintegy
vezérli a gazdaságot. E vezérlő tevékenységet – közhatalma alapján – elsősorban jogi normák
alkotásával látja el, amelyek kiterjednek a gazdasági élet minden területére, de mindenkor törvényi
kereteken belül. Kivételesen a Kormány jogalkalmazó szervként is jelen van a gazdasági életben (pl.
engedélyezi külföldi biztosítótársaság magyarországi működését). Ugyanakkor a Kormány mint
tulajdonos is igazgatja a nemzetgazdaságot, elsősorban a közvetlen tulajdonosi tevékenység révén.
Az állam tulajdonosi minősége ugyanis gyakran a Kormány gazdaságigazgatási tevékenységében
jelenik meg és ölt tárgyiasult formát. Erre utal például az a körülmény, hogy a Kormány – a
költségvetési törvény adta keretek között – szabadon gazdálkodik a központosított pénzeszközökkel,
azokat átcsoportosítja, zárolja, vagy felhasználja úgy, hogy a kitűzött gazdaságpolitikai célok
megvalósulhassanak. Vagy: az állam tulajdonosi jogait gyakorolva dönt a Kormány az állami tulajdon
lebontásának (privatizálásának) ütemezéséről és módozatairól; a gazdaságélénkítő programok
beindításáról (például: Széchenyi-terv) stb. A Kormány kivételesen tulajdonosi igazgatási
tevékenységet is végez. (Például: a Kormány alapította a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t.)

A) 3. A helyi önkormányzatok
A helyi önkormányzatok helyzete – a Kormányhoz hasonlóan, de más értelemben – szintén kettős. Ez
döntően abból ered, hogy az önkormányzatok saját tulajdonnal rendelkeznek, ami nem állami
tulajdon, de nemzeti vagyon, és ezzel akár közvetlenül, akár közvetve – gazdasági társaság alapítása,
vagy ilyenbe történő belépés révén – jelen vannak a gazdaságban, csakúgy, mint az állami tulajdonú,
vagy a magántársaságok. Az önkormányzati tulajdon esetében (de csakis ott) az adott önkormányzat
kormányzati gazdaságirányító feladatokat lát el: tulajdonosként tulajdonosi igazgatást és közvetlen
tulajdonosi tevékenységet, közhatalomként pedig kivételesen jogalkotást, tipikusan jogalkalmazást
végez. Bár utaltunk rá, de megismételjük: a nem önkormányzati tulajdon esetében az önkormányzatok
kormányzati gazdaságirányító feladatának kérdése föl sem merül! Ugyanakkor – mint azt később látni
fogjuk – az önkormányzatok nem csak kormányzati gazdaságirányítást, hanem végrehajtási jellegű
tevékenységet is kifejtenek, és nem csupán a saját, hanem az állami tulajdon vonatkozásában is!

Az Országgyűlésnek, a Kormánynak és a helyi önkormányzatoknak a nemzetgazdaság igazgatásában

betöltött szerepéhez képest az összes többi szerv szerepe végrehajtó jellegű, azaz elsődleges
feladatuk az, hogy végrehajtsák a felsőbb szinten meghozott (gazdaságpolitikai) döntéseket. A
végrehajtás szintjén találjuk a minisztériumokat, a Magyar Államkincstárt, a Magyar Nemzeti
Vagyonkezelő Zrt.-t, a helyi önkormányzatokat és a „félállami” szerveket.

B) A végrehajtás szervei
Mielőtt konkrétan foglalkoznánk a végrehajtás szerveivel, szükségesnek ítéljük a rendszerváltás előtti
és a jelenlegi tulajdoni struktúra bemutatását, mivel a végrehajtás szervezeti rendszere csak így
mutatható be.

Az 1990 előtti tulajdoni struktúra a következő volt:

a) társadalmi tulajdon
- állami tulajdon
- szövetkezeti tulajdon
b) magántulajdon

A jelenlegi tulajdoni struktúra az alábbi:

a) nemzeti tulajdon
- állami (kincstári vagyon, üzleti vagyon)
- önkormányzati (törzsvagyon, üzleti vagyon)
b) magántulajdon

Alapvetően e tulajdonosi struktúrához igazodik a nemzetgazdaság igazgatásának végrehajtói szintjét

képező szervezetrendszer, a következők szerint:

B) 1. A minisztériumok
A központi közigazgatás különös hatáskörű szerveinek, a minisztériumoknak a gazdasági élet
igazgatásában betöltött szerepe (jelentősége) összességében csökkenő tendenciát mutat a
rendszerváltást követően. Ennek magyarázata (és oka is) az, hogy a gazdasági élet szereplői között a
rendszerváltás előtt szinte kizárólagos szerepet játszó állami vállalatoknak gazdasági társasággá
történő átalakulása és az állami vagyon privatizálása következtében a minisztériumoknak lényegében
megszűnt a korábban szinte kizárólagos lehetősége, hogy az állam tulajdonosi jogainak
érvényesítőjeként jelen legyenek a gazdasági életben. Az állam tulajdonosi jogait tehát napjainkban a
minisztériumok csak kivételesen gyakorolják: például a különböző állami pénzügyi alapok esetében.
Ugyanakkor a minisztériumok közhatalmi jellegű tevékenysége továbbra is jelentős, a jogalkotás s a
jogalkalmazás terén egyaránt.

A gazdaság világával közvetlenül érintett minisztériumok (az Agrár, a Pénzügy és az Innovációs és

Technológiai Minisztérium), illetve az azokat vezető miniszterek
gazdaságigazgatási (gazdaságirányítási) feladatainak körvonalazása során az Alaptörvény 18.
cikkéből kell kiindulni. E szerint a miniszterelnök határozza meg a Kormány általános politikáját, így
gazdaságpolitikáját is, a miniszter pedig ennek keretei között irányítja az államigazgatásnak a
feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket.

A miniszterek e feladatai az alábbiak:

a) részvétel az állami (kormányzati) gazdaságpolitika kialakításában,
b) a Kormány gazdaságpolitikai-gazdasági döntéseinek végrehajtása,
c) az adott ágazat érdekeinek érvényesítése a kormányzati gazdaságpolitika keretein belül,
d) az adott ágazat kutatás-fejlesztési feladatainak szervezése és koordinálása,
e) az ágazathoz tartozó gazdasági tevékenység folyamatos vizsgálata, elemzése, fejlesztési koncepciók
kidolgozása,
f) az ágazati információs rendszer kialakítása és eredményes működtetése,
g) döntés a minisztériumhoz telepített elkülönített állami pénzalapok felhasználásáról,
h) nemzetközi kapcsolatok kialakítása és fejlesztése, ideértve az Európai Unióban, illetve az Európai
Unió Tanácsában érvényesítendő magyar nemzeti érdekeket is.

B) 2. A Magyar Államkincstár
A kincstár fogalmát illetően különbséget kell tennünk annak magánjogi és közjogi értelmezése, illetve
értelme között. Magánjogi értelemben a kincstár az állam polgári jogi jogalanyiságát jelenti. Azt,
hogy az állam, illetve az államkincstár (fiscus) mellérendeltségi pozícióban áll(hat) a polgári jogi
jogviszonyokban. Ebben az értelemben az állam elveszíti közhatalmát, illetve lemond arról, éppen
azért, hogy a polgári jog „közönséges” alanya legyen. Ily módon a kincstár esetében élesen elválik a
domínium és az impérium, azaz az állami tulajdonjogi és az állami főhatalom. Történetileg erre csak
XVIII. és XIX. századi Európában került sor, amikor különbséget tettek az uralkodó magánvagyona és
az állami vagyon között, majd az állami vagyont – a megerősödő polgárság küzdelmének
eredményeként – azonos elbírálás alá vonták más (magán)vagyonokkal.

Közjogi értelemben kincstárnak nevezzük az állami vagyon működtetéséért felelős szervek egész
rendszerét és az általuk kezelt állami vagyont. Szűkebb értelemben azonban a kincstár nem jelent
mást, mint a Magyar Államkincstárt. A vonatkozó jogszabályok szerint ugyanis a Kormány
kincstárként a Magyar Államkincstárt jelöli ki. A Kincstár önállóan gazdálkodó, az előirányzatai felett
teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv. Jogállását tekintve központi hivatal, melyet
az államháztartásért felelős miniszter irányít és elnök vezet. Az elnök munkáját elnökhelyettesek
segítik, akiket az elnök javaslatára a miniszter nevez ki és ment fel. Az Államkincstár a feladatait
központi és területi szervei útján látja el. A hazai államháztartás egyes alrendszerei – vagyis a központi
és az önkormányzati alrendszerek – költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolításával és
finanszírozásával összefüggő feladatokat a Kincstár (és az Államadósság Kezelő Központ Zrt.) látja
el. Ezen túlmenően a Kincstár a központi költségvetés terhére, annak forrásaiból likviditási hitelt
nyújthat (pl. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, valamint a helyi önkormányzatoknak),
továbbá ellátja a központosított illetményszámfejtés, valamint az ehhez kapcsolódó adó- és
járulékelszámolás feladatait. Lényeges feladata a kincstárnak a költségvetési szervekről, a helyi
önkormányzatokról, a nemzetiségi önkormányzatokról és ezek társulásairól nyilvános és közhiteles
törzskönyvi nyilvántartást vezetni.

B) 3. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.

A rendszerváltozástól eltelt több mint két évtized alatt az állami tulajdon lebontása gyakorlatilag
megtörtént, az intézményes és tömeges privatizáció korszaka lezárult Magyarországon.
Megteremtődtek tehát a feltételei annak, hogy kidolgozásra kerüljön az állami vagyonnal való
gazdálkodás új, tartós törvényi szabályozása, és kialakításra kerüljön az állami vagyongazdálkodás
egységes szervezeti és működési rendszere. Ilyen háttér mellett alkotta meg az Országgyűlés az állami
vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt. Ebben deklarálja az elérni kívánt általános célt, vagyis azt,
hogy javuljon az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága, hatékonysága, továbbá
megteremtődjenek a feltételei a jelenleginél hatékonyabb és költségtakarékosabb megoldások
alkalmazásának.

A törvény elvi éllel mondja ki, hogy az állami vagyon felett a Magyar Államot megillető
tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét az állami vagyon felügyeletéért felelős
miniszter (a továbbiakban: miniszter) gyakorolja, aki e feladatát a Magyar NemzetiVagyonkezelő
Zrt. (a továbbiakban: MNV Zrt.), valamint a Magyar Fejlesztési Bank útján látja el. Ezen elvet
juttatják érvényre a törvénynek az állami vagyon hasznosítására, az állami tulajdonú gazdasági
társaságok alapítására, továbbá az állami tulajdonszerzésre vonatkozó előírásai.

Rendeltetésétől függően az állami vagyon kincstári vagyon vagy üzleti vagyon lehet. Kincstári vagyon
a kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyon, a korlátozottan forgalomképes állami vagyon,
valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon. Ezeket a
vagyontípusokat a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI.törvény tételesen felsorolja. E szerint
például kizárólagos állami tulajdonban vannak a föld méhének kincsei, a felszín alatti vizek, a felszín
alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek
medre stb. Az állami üzleti vagyon mindaz az állami vagyon, amely nem tartozik a kincstári vagyon
körébe. Ennek rendeltetése az, hogy a magántulajdonnal versenyezve vegyen részt a gazdasági életben
és termeljen profitot az állam javára.

Feladatkörében az MNV Zrt. előkészíti és végrehajtja a miniszter állami vagyonnal kapcsolatos

döntéseit, nyilvántartást vezet az állami vagyonról, a miniszter tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó
állami vagyont közvetlenül vagy polgári jogi szerződések útján hasznosítja, rendszeresen ellenőrzi a
vele szerződéses jogviszonyban lévő személyek és szervezetek állami vagyonnal való gazdálkodását,
képviseli a Magyar Államot az állami vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban. Az MNV
Zrt. a Magyar Állam által alapított egyszemélyes részvénytársaság, amelynek részvénye
forgalomképtelen. Nem alakulhat át, nem válhat szét, és nem egyesülhet más társasággal.
Megszűnéséről az Országgyűlés törvényben rendelkezhet. Alapítására és működésére – ha a törvény
eltérően nem rendelkezik – a polgári törvénykönyv szabályait kell alkalmazni.

Az MNV Zrt. tevékenységét az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Az állami vagyont az MNV
Zrt. maga kezeli, illetve szerződés – így különösen bérlet, haszonbérlet, szerződésen alapuló
haszonélvezet, vagyonkezelés, megbízás – alapján költségvetési szervnek, természetes vagy jogi
személynek, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak hasznosításra
átengedi. A hasznosításra kötött szerződések elsődleges célja az állami vagyon hatékony működtetése,
állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása, az állami és közfeladatok ellátásának
elősegítése.

B) 4. Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH)

A Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) az akkreditációs tevékenységért felelős magyarországi
hivatal. Az akkreditálás annak hivatalos elismerése független harmadik fél által, hogy egy szervezet,
természetes személy alkalmas bizonyos tevékenységek (vizsgálat, kalibrálás, mintavétel, tanúsítás,
ellenőrzés stb.) meghatározott követelmények szerinti elvégzésére. Az akkreditálás célja az egységes
európai elvekre épülő akkreditálási rendszerekben elismerést nyert szervezetek iránti bizalom
növelése, a vizsgálati, tanúsítási és ellenőrzési tevékenység megbízhatóságának emelése, a vizsgálati
eredmények és tanúsítványok kölcsönös nemzetközi elfogadásának elősegítése, megteremtve ezáltal
az ismételt vizsgálatok kiküszöbölését és a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítását. A NAH az
iparügyekért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi
költségvetési szerv. A Nemzeti Akkreditáló Testülettől 2016. január 1-től vette át ezen feladatait.

B) 5. A helyi önkormányzatok
A helyi önkormányzatok az önkormányzati tulajdon létéből következően, kétségkívül, kormányzati
gazdaságirányítási feladatokat látnak el. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy „elszenvedik” az
Országgyűlés és a Kormány ilyen irányú tevékenysége következményeit is, hiszen e szervek
közhatalmi eszközeinek hatása rájuk szintén kiterjed. Erre tekintettel helyeztük el a helyi
önkormányzatokat itt, a végrehajtás szervei között is, azzal, hogy a korábban bemutatott tulajdonosi és
közhatalmi szerepüket itt nem ismételjük meg.

Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatok e végrehajtói szinten betöltött
szerepe a tulajdonosi szerepkörtől annyiban eltér, hogy az e szerepben kifejtett közhatalmi
tevékenységük (jogalkotás és jogalkalmazás) nem csupán az önkormányzati, hanem az állami és
a magántulajdonra is kiterjed. A helyi önkormányzatok gazdaságigazgatási szerepével kapcsolatban
végezetül utalni kell arra is, hogy napjainkban jelentősen megnőtt azon megállapodások jelentősége,
amelyet a helyi önkormányzatok és a magántulajdonú gazdasági társaságok kötnek a polgári jog
szabályai szerint (tehát nem alá-fölé, hanem mellérendeltségi viszonyban), közösen megvalósítandó
társadalmi-gazdasági célok elérésére: ipartelepítés, szolgáltatások biztosítása, esetleg közüzemi
feladatok ellátása.

B) 6. A „félállami” szervek
A rendszerváltást követően Magyarországon – a fejlett államokhoz hasonlóan – szintén megjelentek az
állam (önkormányzat) által létrehozott olyan szervek, amelyek bár közfeladatot látnak el, mégsem
közjogi, hanem magánjogi jogalanyoknak minősülnek. Erre tekintettel nevezhetők „félállami”
szerveknek. A „félállami” szervek Magyarországon már 1945 előtt is működtek, jelentőségük azonban
csekély volt. A szocialista társadalmi berendezkedés ideológiájával viszont létezésük nem volt
összeegyeztethető, ezért 1950 és 1990 között ilyen típusú szervek hazánkban gyakorlatilag nem
működtek.

A rendszerváltást követően létrehozásuk és szerepük növekedésének okai megegyeznek a fejlett

államok esetében már bemutatott okokkal. Nevezetesen: a megnövekedett állami feladatokat a
hagyományos állami és közigazgatási struktúra már nem képes megfelelő hatékonysággal ellátni, ezért
ezek egy részét a jogalkotó magánjogi jogalanyokra bízza, amelyek az állami bürokrácia merev és
erősen szabályozott működésével szemben sokkal rugalmasabban és eredményesebben képesek ellátni
feladataikat. Ráadásul e szervezetek révén a lakosság és a magántőke is jobban bevonható a
közfeladatok ellátásába. A nemzetgazdaság igazgatása szempontjából legjelentősebb „félállami”
szervek napjainkban a köztestületek és a közalapítványok. A köztestület önkormányzattal és
nyilvántartott tagsággal rendelkező olyan jogi személy, amelynek létrehozását törvény rendeli el,
meghatározott állami feladat ellátására. A témánk szempontjából legfontosabb köztestületek
a gazdasági kamarák és a Magyar Szabványügyi Testület.

A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény preambuluma világosan fogalmaz, amikor
rögzíti: az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez szükség van a gazdasággal összefüggő
közfeladatok egy részének az érintettek önigazgatása útján történő ellátására. A magyar
nemzetgazdaság piacgazdasággá történő átalakulásának egyik előfeltétele éppen az, hogy a gazdaság
szereplői által alakított, önkormányzattal rendelkező, az állami igazgatás szereplőitől elkülönülten
működő olyan szervezetek jöjjenek létre, amelyek törvényi felhatalmazással végzik a gazdaság
fejlesztésével és támogatásával kapcsolatos tevékenységüket. A gazdasági kamarák feladata az, hogy
önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, az üzleti
forgalom biztonságát és a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók
tevékenységének általános, együttes érdekeinek érvényesülését, valamint ellássák a gazdaság
működésével összefüggő azokat a közigazgatási feladatokat, amelyeket törvény a feladatkörükbe utal.
A gazdasági kamaráknak két típusát különbözteti meg a törvény: a kereskedelmi és az iparkamarát. E
szervek területi alapon (a megyékben, a megyei jogú városokban és a fővárosban), valamint
országosan szerveződnek. Tevékenységük tekintetében törvényességi felügyeletet a Kormány által
kijelölt miniszter látja el.
A gazdasági kamarák mellett a Magyar Szabványügyi Testülettel a későbbiekben foglalkozunk
részletesen, mert didaktikailag ezt a kérdést ott célszerű tárgyalni.

A közalapítvány nem más, mint az Országgyűlés, a Kormány, vagy a helyi önkormányzat képviselő-
testülete által létrehozott olyan alapítvány, amelynek feladata az alapító által meghatározott közfeladat
ellátása. Közfeladatnak minősül az olyan állami vagy önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról –
jogszabályi előírás alapján – az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia (közutak
fenntartása, közvilágítás biztosítása, ivóvízzel való ellátás stb.). A közalapítvány – ha törvény eltérően
nem rendelkezik – nyílt, azaz ahhoz bárki korlátozás nélkül csatlakozhat, ha elfogadja az alapító
okiratban rögzített alapítványi célokat. Természetesen a közalapítványoknak sem megyei, sem
országos szerveződése nincs, szemben a gazdasági kamarákkal. A „félállami” szervek kapcsán
végezetül arra utalunk, hogy e szervektől élesen el kell határolni a gazdasági élettel kapcsolatban álló
különféle, önkéntes alapon történő szerveződéseket, amelyeknek jogszabály ugyan nem biztosít
kifejezetten érdemi beleszólási lehetőséget a gazdaság igazgatásába, ténylegesen azonban mégis
hatalmi tényezők e vonatkozásban. Gondolunk itt elsősorban a különböző egyesületekre (Gépipari
Tudományos Egyesület, Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület stb.), valamint
szövetségekre (Gyáriparosok Országos Szövetsége, Ipartestületek Országos Szövetsége stb.).

A közigazgatás és a nemzetgazdaság igazgatásának kapcsolatrendszere

A közigazgatás és a nemzetgazdaság igazgatásának rendkívül összetett és bonyolult

kapcsolatrendszerét – az előző fejezethez hasonlóan – szintén két aspektusból indokolt megvizsgálni: a
fejlett államok és Magyarország szempontjából.

A közigazgatás és a nemzetgazdaság igazgatása a fejlett államokban

A XX. század első felében, főként az 1929–33. évi nagy gazdasági világválság hatására, a fejlett
államokban jelentősen megerősödött az állam gazdasági szerepe. Ennek egyik eszköze és módszere
az államosítás volt. Az államosítás – vagyis a különböző vállalatok és bankok vagyonának állami
tulajdonba vétele – mint a gazdasági problémák megoldásának egyik eszköze, a II. világháború után is
fennmaradt, sőt mint tendencia, fel is erősödött. Ily módon az addig egységes, a magántulajdonra
épülő nemzetgazdaságok két szektorra, a közületi és a magánszektorra bomlottak. Azáltal, hogy az
állam tulajdonosi mivolta kiterebélyesedett, az a helyzet állt elő, hogy az állam már nem csupán
közhatalomként lett (és van napjainkban is) jelen a gazdaságban, hanem tulajdonosként is, tehát
közvetlenül, vagy közvetve, maga is termelővé és szolgáltatóvá vált. A termelési eszközök állami
tulajdonba vételének okai igen szerteágazóak, és államonként eltérőek voltak. Angliában például az
ún. alapipart – az energiatermelést, a szén- és acélipart, valamint a közlekedést – államosították, arra
hivatkozással, hogy ez az alapja a nemzet egésze létezésének. Franciaországban már a II. világháború
előtt is államosították a fegyvergyártást, 1945–1947 között pedig az energiatermelést és a bankokat.
Németországban az államosítás alapvető indoka és oka a háború által okozott károk felszámolása volt.
A szociális jogállam és a jóléti állam jelenkori eszméje azt vallja, hogy az állami tulajdon fenntartása
továbbra is rendkívül fontos követelmény, mert az állampolgárok szociális biztonsága, életszínvonala
és a társadalmi béke csakis ily módon biztosítható.

A közületi szektor államonkénti nagyságrendje, aránya a nemzetgazdaság egészéhez képest igen

nehezen mérhető, illetve nehezen vethető össze, egységes definíciók és szempontok hiányában.

Összességében azonban az mondható el, hogy a fejlett államok többségében az alapiparban és a

bankhálózatban jellemző az állami, vagy közületi tulajdon, amely a GDP előállításában, azaz
hatóerejében kb. 30–35%-ot képvisel a nemzetgazdaság egészéhez viszonyítva. Az Egyesült
Államokban ez a nagyságrend kisebb, 20–25% körül alakul. A közületi szektor tagozódása
természetesen országonként más és más. Angliában például uralkodó forma a köztestület, de az állami
tulajdonnak kereskedelmi-társasági formában való megjelenésére is van példa. Ausztriában az állami
tulajdon tipikus megjelenési formája a szövetségi üzem, emellett azonban az állami vagyon
megjelenik kereskedelmi társaságokban is. Németországban tulajdonjog szerint háromféle formában
(szövetségi, tagállami, és önkormányzati formában) működik a köztulajdon, de nem ritka annak
kereskedelmi társaságként való megjelenése sem.
A fejlett államok gyakorlatának elemzése azt mutatja, hogy a közigazgatási szerveknek
a nemzetgazdaság igazgatása során alkalmazásra kerülő eszközei három csoportba sorolhatók:
a) tulajdonosi eszközök,
b) közhatalmi eszközök, valamint
c) egyéb eszközök.

A tulajdonosi eszközök, de csak a közszektor területén.

A közigazgatási szervek tulajdonosi eszközei – a korábban ismertetetteknek megfelelően – két

csoportba oszthatók: egyrészt tulajdonosi igazgatási eszközökre (pl. gazdasági társaság alapítása és
megszüntetése, a vezető kinevezése), másrészt pedig közvetlen tulajdonosi tevékenység végzésében
megnyilvánuló eszközökre (pl. szubvenciók biztosítása, privatizáció, reprivatizáció).

A közhatalmi eszközök a nemzetgazdaság egészében.

A közhatalmi eszközök szintén a korábban ismertetettek szerinti két csoportra oszthatók: egyrészt a
jogalkotásra, másrészt pedig a jogalkalmazásra. A jogalkotáson belül igenjelentős a közigazgatási
szervek törvény-előkészítő szerepe, ami azt jelenti, hogy a törvényhozó szerv elé a gazdasági jellegű
törvényeket rendszerint a kormány terjeszti be. A közigazgatási szervek jogszabályai elsősorban a
piacra való bejutás és a piaci működés feltételeinek megállapításával kapcsolatosak. Jogalkalmazó
tevékenységük pedig a gazdasági élet vonatkozásában elsősorban a hatósági jogalkalmazásban ölt
testet.

Egyéb eszközök a nemzetgazdaság egészében: a közmegegyezésre törekvés.

Az „egyéb eszközök” körében a közmegegyezésre való törekvést emeljük ki a közigazgatási szervek

rendelkezésére álló eszközök közül. A közmegegyezésre való törekvés a fejlett államok közigazgatási
szerveinek alapvető jellemzője. Azt jelenti, hogy a közigazgatási szervek – mint az állam szervei –
mindenkor törekszenek a közjó maximális szolgálatára, s ennek keretében arra, hogy állandó és élő
kapcsolatot, párbeszédet építsenek ki, majd tartsanak fenn a társadalommal, illetve annak a
legfontosabb reprezentánsaival: az érdekvédelmi–érdek-képviseleti szervekkel, az egyházakkal,
továbbá a civil szervezetekkel. Az élő kapcsolat teszi lehetővé a társadalmi, gazdasági, szociális
feszültségek felszínre kerülését és azok békés eszközökkel való megoldását, végeredményben a
társadalmi békét. Ehhez a közigazgatási szervek jogi lehetőséget, anyagi eszközöket és infrastruktúrát
is biztosítanak.

A közigazgatás és a nemzetgazdaság igazgatása Magyarországon

E pontban két kérdéskört vizsgálunk. Először arra a kérdésre keresünk választ, hogy milyen szerepet
játszanak a közigazgatási szervek a nemzetgazdaság igazgatásában és melyek az ez irányú feladataik,
majd arra, hogy milyen eszközökkel rendelkeznek e téren.

A hazai közigazgatási szervek szerepe és feladatai a nemzetgazdaság igazgatásában

A közigazgatási szervek gazdaságigazgatási szerepe az elmúlt években, de még napjainkban is
jelentős átalakuláson ment, illetve megy keresztül, a társadalmi-gazdasági rendszer megváltozásának,
a 2008-ban kirobbant pénzügyi-gazdasági válság, illetve a koronavírus okozta újabb gazdasági
„vészhelyzet” eredményeként. A szocialista társadalmi rend keretei között a közigazgatási szervek
tulajdonosi mivolta volt a meghatározó a nemzetgazdaság igazgatásában, hiszen a termelési
eszközök döntő hányadával rendelkező állami vállalatok közvetlenül a közigazgatási szervek, a
minisztériumok és a tanácsok irányítása alatt működtek. Az 1980-as évek végén a közigazgatás és az
állami vállalatok közötti kötöttségek oldódtak: megjelentek az önkormányzó állami vállalatok, a
közigazgatás felügyeletét felváltotta a cégbíróság törvényességi felügyelete stb., de igazi változást
csakis a tulajdonviszonyok megváltozása, az állami tulajdonnak magántulajdonná történő
transzformálása jelentett. Ezért volt fontos lépés a rendszerváltás, és az a privatizáció, amelyet a
kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok
vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény nyitott
meg a kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának
privatizálásával. Nem vitás tehát, hogy a közigazgatási szervek szerepe – az utóbbi két évtizedben –
jelentősen átalakult. Az állami tulajdon „elolvadása” miatt tulajdonosi jelentőségük csökkenő
tendenciát mutat, amit bizonyos mértékig tompított az önkormányzati tulajdon megjelenése és
térhódítása. Ugyanakkor a közigazgatási szervek közhatalmi (jogalkotói és jogalkalmazói) jelentősége
is megváltozott, hiszen jogalkotói szerepük csökkent, jogalkalmazói szerepük azonban növekedett!

Összességében az állapítható meg, hogy hazánkban a közigazgatási szervek szerepe és jelentősége

csökkent, mert az állam az elmúlt években fokozatosan kivonult a gazdaságból és – a szociális
jogállam, valamint a piacgazdaság elvének érvényesülése érdekében – átadta a helyét a
magántulajdonnak, illetve a piaci törvényszerűségek szabadérvényesülésének. E tendenciában némi
változást hozott a 2010 utáni „erősebb állam” filozófiára építő kormánypolitika azon törekvése, amely
a korábban privatizált stratégiai jelentőségű vállalatok (víz, gáz, elektromos energia) ismételt állami
tulajdonba vonására irányult és irányul.

A közigazgatási szervek gazdaságigazgatási feladatai jelenleg a következők szerint foglalhatók

össze:
a) az állami gazdaságpolitika kidolgozása és Országgyűlés elé terjesztése, majd
végrehajtása, b) az Országgyűlés gazdasággal kapcsolatos törvényeinek előkészítése és
végrehajtása (pl. ártörvény, versenytörvény, költségvetési törvény stb.),
b) piac- és versenyfelügyelet, azaz a piaci folyamatok figyelemmel kísérése, és szükség esetén
beavatkozás az egyensúly helyreállításába (pl. a Magyar Nemzeti Bank (a korábbi Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF) átvett jogkörökben, Gazdasági Versenyhivatal),
c) az ágazati gazdaságpolitika (ipar-, kereskedelem-, közlekedés-, mezőgazdaság- stb. politika)
kialakítása és érvényesítése a miniszterelnök, illetve a Kormány által körülhatárolt
gazdaságpolitika keretein belül és azzal összhangban,
d) a külkereskedelmi tevékenység szervezése, koordinálása, s szűk körben engedélyezése,
e) a gazdaság működési feltételeinek biztosítása az emberi erőforrások terén (pl. a kutatás, a
szakemberképzés, a munkanélküliség kezelése stb. révén),
f) az állam és az önkormányzatok tulajdonosi jogainak gyakorlása,
g) a nemzeti érdekek érvényesítése az Európai Unió Tanácsának ülésein.

A közigazgatási szervek eszközei a nemzetgazdaság igazgatásában

A közigazgatási szervek gazdaság igazgatási eszközeit – az eszközök kötőereje alapján – két nagy
csoportba sorolhatjuk: az egyik a jogi eszközök, a másik a nem jogi eszközök csoportja. A jogi
eszközök (jogszabályok) figyelembevétele és érvényesítése kötelező. Ezek gazdasági életre vonatkozó
sajátossága az, hogy társadalmi rendeltetésük a gazdasági élet kereteinek, a gazdálkodók egymás
közötti viszonyainak, valamint a piaci szereplők államhoz fűződő viszonyának a szabályozása.

Ezzel szemben a nem jogi eszközök figyelembevétele (alkalmazása) eleve nem kötelező.
Rendeltetésük az, hogy tájékoztató, tanácsadó, ösztönző és egyéb nem jogi ráhatás segítségével,
valamilyen módon orientálják a piaci szereplőket, illetve azok vezetőit az állami gazdaságpolitikai
kormányzati gazdaságirányító célok elérése érdekében (pl. exporttámogatás, állami felvásárlás stb.
útján).

Másik aspektusból – tehát a beavatkozás lehetőségét megalapozó okok szempontjából –

a közigazgatási szervek eszközeit a nemzetgazdaság igazgatásában három csoportba sorolhatjuk,
mint arra a korábbiakban, a fejlett államok kapcsán már utaltunk: közhatalmi eszközök, tulajdonosi
eszközök, valamint egyéb eszközök. A továbbiakban e három eszközcsoportot tekintjük át
Magyarország vonatkozásában, a következők kiemelésével:

A) A közigazgatási szervek közhatalmi eszközei

A közigazgatási szerveknek, mint láttuk, közhatalmi eszközként a jogalkotás és a jogalkalmazás áll
rendelkezésükre a nemzetgazdaság igazgatása tekintetében. A közigazgatási szervek jogalkotó
tevékenységét egészében az jellemzi, hogy jogszabályaik (a rendeletek) végrehajtási jellegűek, vagyis
valamilyen magasabb szintű jogszabály (rendszerint törvény) realizálására irányulnak. A közigazgatási
szervek gazdasági vonatkozású jogszabályai esetén is ez a helyzet, így rendkívül nehéz, és didaktikai
okok miatt nem is célszerű elszakítani az általuk kibocsátott jogszabályokat azon törvényektől,
amelyeken maguk is alapszanak. Mindezek miatt a továbbiakban mondanivalónk nem szűkül le a
közigazgatási szervek gazdasági élettel kapcsolatos rendeleteire, hanem az ilyen tárgyú törvényekre is
kiterjed. Ilyen értelemben az egész jogalkotásunk helyét és szerepét mutatjuk be – igaz, meglehetősen
vázlatosan – a gazdasági élet vonatkozásában.

A nemzetgazdaság egészére vonatkozó jogszabályokat három nagy csoportba sorolhatjuk:

a) azon jogszabályok, amelyek megvonják a gazdálkodás kereteit, és ezen belül biztosítják a
piaci viszonyok érvényesülését, a szabad és tisztességes gazdasági versenyt (pl. törvény a gazdasági
verseny tárgyában),
b) azon jogszabályok, amelyek orientálják a piaci szereplőket az állami gazdaságpolitikai
célok megvalósítása érdekében, tehát nem közvetlenül érvényesülnek a piaci szereplők
vonatkozásában. Ezeket nevezzük gazdasági szabályozóknak, mint például a kamat-, a vám-, és az
árfolyam-politika, állami támogatás-politika stb.,
c) azon jogszabályok, amelyek valamilyen módon korlátozzák a gazdasági élet résztvevőinek
körét (személyi, szervezeti korlát), a piacon forgalmazható tárgyak körét és mennyiségét (tárgyi és
mennyiségi korlát), meghatározzák a termék vagy szolgáltatás árát (árkorlát), meghatározzák a termék
műszaki paramétereit (műszaki korlát), vagy egyéb módon beavatkozást jelentenek a szabad
versenybe (pl. törvény az egyéni vállalkozásról, törvény a gazdasági társaságokról, törvény az árakról
stb.).
[E korlátozó jogszabályoknak, illetve jogintézményeknek csupán egy része sorolható a közigazgatási
jogi szabályozás körébe, míg más részük a pénzügyi jog, vagy a polgári jog részét képezi. A c)
pontban foglaltak keretében, a nemzetgazdaság igazgatásának általános jellemzői szempontjából az
árszabályozást, a szabványosítást és az egyéni vállalkozás kérdéskörét emeljük ki.]

A) 1. Az árszabályozás
Egy adott termék árát, vagy szolgáltatás díját a szerződő felek szabadon határozhatják meg, illetve –
másik oldalról – a piac, a „láthatatlan kéz” önmaga alakítja ki. Ez a piacgazdaság alapvető
követelménye, ami hazánkban is érvényesül. Ugyanakkor azonban a vonatkozó jogszabály feljogosítja
az árhatóságot arra, hogy kivételesen közvetlenül is beavatkozzon az árviszonyokba. Teheti ezt oly
módon, hogy a törvényalkotó bizonyos termékek árát hatósági árformába sorolja, aminek
következtében az árat nem a piac, hanem az árhatóság állapítja meg. Ebből következik, hogy egy adott
termék ára, vagy szolgáltatás díja hatósági vagy szabad árformába tartozhat.

A hatósági ár azt jelenti, hogy a törvény mellékletében megjelölt termék és szolgáltatás árát az
ugyancsak ott megjelölt miniszter vagy önkormányzat (mint árhatóság) állapítja meg
jogszabályban (legmagasabb, vagy legalacsonyabb árként). A legmagasabb ártól eltérni csak lefelé,
míg a legalacsonyabb ártól eltérni csak felfelé lehet. Ha az árat a miniszter állapítja meg, vagy a
központi költségvetés támogatja, akkor az árat az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben
kell megállapítani. Amely termék árát, vagy szolgáltatás díját nem sorolta hatósági árformába a
jogalkotó, az szabadáras, tehát a szerződő felek az árat elvileg szabadon állapítják meg.

A vonatkozó általános, keretjellegű szabályozás azonban az ilyen termék árának, illetve szolgáltatás
díjának képzésénél is korlátokat emel, a következők szerint:
a) a felek kötelesek együttműködni, és egymás méltányos érdekeit figyelembe venni, továbbá
kötelesek betartani a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi
LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezéseit, b) a Kormány – jogszabályban – bejelentési
kötelezettséget írhat elő a termék árának tervezett emelése előtt, ha a termék előállítója a piacon
gazdasági erőfölényben van,
 b) a Kormány jogosult legfeljebb hat hónapra rendelkezni a nem hatósági árak körében is a
gazdaság egészét, vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására jelentősen kiható adózási,
pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz megváltoztatása esetén (ármoratórium).

A) 2. A szabványosítás
A szabvány előírásával az állam célja az, hogy a gazdálkodók meghatározott műszaki paramétereknek
megfelelő termékeket állítsanak elő és hozzanak forgalomba, az élet és egészség, a környezet védelme,
a hazai termékek nemzetközi elismertségének elérése, és egyéb célok elérése érdekében. E célok
megvalósulásának biztosítására az Országgyűlés megalkotta a nemzeti szabványosításról szóló 1995.
évi XXVIII. törvényt. A törvény – többek között – meghatározza a szabvány, a szabványosítás és a
nemzeti szabvány fogalmát, a nemzeti szabványosítás alapelveit és szervezeti kereteit, továbbá annak
kapcsolatrendszerét.

A szabvány valamely államilag elismert (ún. akkreditált) szervezet által alkotott olyan műszaki
dokumentum, amely valamilyen tevékenységre, vagy annak eredményére vonatkozik, és olyan
általános, ismételten alkalmazható szabályokat (útmutatókat) tartalmaz, amelyek alkalmazásával a
rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A szabványosítás olyan tevékenység, amely
általános és ismételten alkalmazható (műszaki) megoldásokat ad fennálló, vagy várható problémákra
azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek mellett a legkedvezőbb legyen. A nemzeti
szabvány olyan szabvány, amelyet Magyarország szabványügyi szervezete – a Magyar Szabványügyi
Testület – alkotott meg, vagy fogadott el és tett a nyilvánosságszámára hozzáférhetővé. A nemzeti
szabványt nemzeti szabványjellel kell ellátni, amely nem más, mint „MSZ” (Magyar Szabvány). A
nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak
nyilvánítja az adott szabványt. Ilyen jogszabályt rendszerint az ágazati miniszterek alkotnak.

A Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) köztestületként, kizárólagos jogkörrel látja el a nemzeti

szabványosítással összefüggő közfeladatokat. A Testületnek tagja lehet bármely jogi személy és jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az Alapszabályt magára nézve kötelezőnek ismeri el,
és támogatni kívánja a nemzeti szabványosítás célkitűzéseit. Az MSZT szervei a következők:
közgyűlés, Szabványügyi Tanács, nemzeti szabványosító műszaki bizottságok, pénzügyi ellenőrző
bizottság, ügyintéző szervezet. Az MSZT feletti törvényességi felügyeletet a nemzetgazdasági
miniszter látja el.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak egyik lényeges előfeltétele az volt, hogy a hazánkban
előállított termékek, és az itt igénybe vehető szolgáltatások legyenek adekvátak az Unió
szabványaival, illetve a nemzetközi szabványokkal. Az európai szabvány olyan szabvány, amelyet
valamely európai szabványügyi szervezet fogadott el és tett a közönség számára hozzáférhetővé. Az
európai szabványosítási tevékenységben teljes joggal kizárólag az Európai Unióhoz, és az Európai
Szabadkereskedelmi Társuláshoz tartozó államok vehetnek részt. Az Európai Szabványügyi
Szervezetek a következők: a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság), a CENELEC (Európai
Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság), valamint az ETSI (Európai Távközlési Szabványügyi
Intézet).
A nemzetközi szabvány olyan szabvány, amelyet nemzetközi szabványügyi szervezet fogadott el és
tett hozzáférhetővé. A nemzetközi szabványosítási tevékenységben a Nemzetközi Szabványügyi
Szervezet (az ISO) tagjainak illetékes szervei vesznek részt.

A) 3. Az egyéni vállalkozás
A vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, melyben a vállalkozó biztosítja a
szükséges időt, pénzt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő kockázatokat, majd mindezek eredményeként
megkapja jutalmát, a profitot. Ahhoz, hogy a vállalkozás társadalmi méretekben sikeres legyen, a
következő külső feltételeknek is teljesülniük kell: stabil, szélsőségektől mentesen működő gazdaság,
stabil, kiszámítható jogi szabályozás, pozitív társadalmi értékítélet a vállalkozásról, s végül: a
tisztességtelen és törvénysértő magatartásokkal szembeni következetes állami fellépés. A
vállalkozások társas és egyéni formában valósulhatnak meg. A társas vállalkozás esetében különböző
személyek és szervezetek egyesítik erőiket szerződéssel, ezért e kérdés a polgári jog és a szövetkezeti
jog szabályozási hatókörébe tartozik. Nem képezi tehát a közigazgatási jog tárgykörét. Ezzel szemben
az egyéni vállalkozás már részben a közigazgatási jog szabályozási körébe tartozik, s mint olyan, a
gazdasági szabadság személyi korlátjaként nevesíthető, hiszen ahhoz, hogy valaki egyéni
vállalkozóként a gazdasági szereplők közé kerüljön, meghatározott feltételeknek kell, hogy
megfeleljen, illetve a vállalkozási tevékenység megkezdése körében is számos közigazgatási
jogszabályi feltétel érvényesül.

A jogalkalmazás és a gazdaság közötti viszonylatban mindenekelőtt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy
Magyarországon a közigazgatási és a „félállami” szervek mellett a bíróságok is a jogalkalmazó
szervek közé sorolhatók. Az utóbbi évtizedekben ugyanis sajátos tendencia bontakozott ki
hazánkban. Eszerint a különböző jogszabályok a bíróságokat felhatalmazták arra, hogy a jogalkalmazó
tevékenységük során ne kizárólag a hagyományos ítélkező szerepüket gyakorolják, hanem
„közigazgatási jogias” cselekményeket is végezzenek, illetve ilyenfajta döntéseket is hozzanak
(cégnyilvántartás és a cégek törvényességi felügyelete, a közhasznú szervezetek nyilvántartása stb.).

Ami a közigazgatási szervek jogalkalmazói, hatósági jogalkalmazási és felügyeleti tevékenységét

illeti, a nemzetgazdaság igazgatásában betöltött szerepének jelentősége összességében folyamatosan
erősödik, növekszik.
A közigazgatási szervek hatósági tevékenysége a gazdaság irányításában, illetve
befolyásolásában négy alapvető tevékenységfajtára tagolható:
a) általános hatósági tevékenység,
b) pénzügyi hatósági tevékenység,
c) piacfelügyelet, és
d) versenyfelügyelet.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény alapján megvalósuló általános
hatósági tevékenység során létrejövő jogviszony egyik alanya mindig közigazgatási szerv, míg a
másik alany bármely személy és szervezet, így gazdálkodást végző személy és szervezet is lehet. Az
ilyen tevékenység minden esetben a közigazgatási anyagi jog alkalmazását jelenti, melynek közvetlen
célja nem a gazdasági élet befolyásolása, hanem egy olyan konkrét társadalmi (közegészségügyi,
építési stb.) érdek védelme, vagy szolgálata, amelyet minden jogalannyal szemben érvényesíteni kell,
függetlenül attól, hogy milyen tevékenységet végez. A gazdálkodást végző szervezetek és személyek
esetén az ilyen jellegű jogalkalmazás kétségkívül befolyásolja – sok esetben igen erősen – a gazdasági
tevékenységet, mégpedig közvetett úton, hiszen a cél nem a gazdálkodás befolyásolása, hanem a
közügyek intézése során egy konkrét társadalmi érdek érvényesítése. Így például egy húsipari
vállalkozás (rt., kft. stb.) esetében is az építésügyi hatóság dönt az építési engedély kiadásáról, vagy a
közegészségügyi hatóság írja elő a termék előállításának tisztasági és egyéb követelményeit, ami
jelentősen kihat az adott termékek előállítási költségeire, így végső soron a fogyasztói árára is.
Ugyanez mondható el a környezetvédelem szabályait érvényesítő közigazgatási hatóságokról, illetve
aktusairól is. A közigazgatási szervek általános hatósági tevékenysége ily módon tehát közvetett hatást
jelent a gazdasági életre.

A hatósági tevékenység második fajtája a gazdasági tevékenység befolyásolásában az, amikor a

közigazgatási szervek nem a közigazgatási jog, hanem a pénzügyi jog szabályait alkalmazzák, ebből
következően nem közigazgatási jogi, hanem pénzügyi jogi jogviszony keletkezik. Ide tartoznak
a pénzügyi hatóságok által megállapított pénzügyi kötelezettségek, mint például a
nyereségadózásra vonatkozó előírások érvényesítése, az általános forgalmi adóval kapcsolatos
hatósági tevékenység, vagy a helyi adó kivetése és behajtása stb.

A piacgazdaság működésének egyik ismérve az, hogy az állam csupán a gazdaság működésének
kereteit jelöli ki és ezen belül a piaci szereplők szabadon versenyeznek. Ha pedig valamely termék
vagy szolgáltatás esetén megbomlik a piaci egyensúly, azaz túl sok, vagy túl kevés van belőle, akkor
az állam (a közigazgatás), az e célra létrehozott szerve útján beavatkozik és helyreállítja azt.
Termékfölösleg esetében például exportdotáció odaítélésével és állami felvásárlással, míg hiány esetén
például az állami tartalékok piacra dobásával és az import támogatásával. E piacfelügyeleti
tevékenység lényege – ebből következően – az, hogy az állam a piac egyes szektorai működésének
figyelemmel kísérésével bíz meg bizonyos közigazgatási szerveket, és részükre olyan eszközöket
biztosít, amelyek lehetővé teszik a megbomlott piaci egyensúly helyreállítását.
Ilyen piacfelügyeleti szervek különösen:
a) általános piacfelügyeleti szerv: a nemzetgazdaságért felelős minisztérium,
b) az agrárpiac esetében: a különböző szakmaközi szervezetek, valamint az élelmiszerlánc-
felügyeleti szervek,
c) a pénz és tőkepiac, valamint a biztosítási piac esetében: a Magyar Nemzeti Bank,
d) a hírközlési piac esetében: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.

A közigazgatási jogérvényesítési módszerek, tevékenységfajták keretében többféle piacfelügyeleti

tevékenység különíthető el. Így az itt említett piacfelügyelet mellett ugyanolyan jelentőséggel bír
a hatósági felügyelet napjainkban egyik meghatározó típusát jelentő piacfelügyeleti tevékenység.
E piacfelügyelet a szolgáltatások vagy egyéb tevékenységek feletti hatósági felügyelet legátfogóbb
típusa, mely az adott piaci szegmens egészére kiterjedő hatósági felügyeleti hatáskört biztosít, de nem
a piac működése, egyensúlya szempontjából, hanem a felügyelt jogalanyok egyedi jogkövetésének, a
jogszabályokban foglaltak egyedi érvényesülésének felügyeletére vonatkozóan. A piacgazdaság
rendeltetésszerű működésének nem csupán a piacfelügyeleti szervek működése, hanem
a versenyfelügyelet funkcionálása is nélkülözhetetlen előfeltétele.

A versenyfelügyelet megteremtésével az állam célja az, hogy működjön egy (vagy több) olyan állami
(közhatalmi) szerv, amely egyrészt figyelemmel kíséri a piaci szereplők magatartását, és ha
törvénysértést észlel, megteszi a szükséges intézkedéseket, másrészt pedig engedélyt ad a
vállalkozások összefonódására, piaci tevékenységük összehangolására, mindaddig, amíg az nem vezet
a piac torzulásához, illetve nem veszélyezteti a piaci viszonyokat.

A piaci magatartások törvényes körét, valamint a versenyfelügyelet szervezeti rendjét és eljárását a

Tpvt. állapítja meg. A törvény globálisan tiltja a tisztességtelen piaci magatartást és a verseny
korlátozását, vagyis tiltja:
a) a tisztességtelen versenyt (pl. a versenytárs hírének megsértése, üzleti titok tisztességtelen
megszerzése),
b) a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását (pl. a fogyasztók megtévesztése, a
fogyasztók választási szabadságának korlátozása),
c) a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás megkötését (pl. a vételi és az eladási árak
megkötése, a piac felosztása),
d) a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést (pl. a termelést a fogyasztók kárára befolyásolni,
túlzottan alacsony árat alkalmazni),
e) a vállalkozások túlzott összefonódása engedélyeztetésének elmulasztását.

A gazdasági élet szereplőinek magatartását a magyar piacon – nemzeti hatóságként – a Gazdasági

Versenyhivatal kíséri folyamatosan figyelemmel. Ha azt tapasztalja, hogy az adott gazdálkodó
megsértette az itt körülírt előírásokat, akkor beavatkozik. A tisztességtelen versennyel kapcsolatos
magatartásokat azonban nem a Versenyhivatal, hanem a megyei (fővárosi) törvényszék bírálja el, azaz
ebben az értelemben a törvényszék is sajátosan ugyan, de versenyfelügyeletnek minősül. Ennek
jogpolitikai indoka az, hogy az e körbe tartozó versenyjogsértések a polgári jog által védett érdekeket
is sértik, és pusztán a versenyjogi szankciók alkalmazása nem lenne elegendő a verseny megsértett
rendjének helyreállítására.

B) A közigazgatási szervek tulajdonosi eszközei

A közigazgatási szervek nemzetgazdaság igazgatási szerepét tárgyaló pontjában már utaltunk arra,
hogy e szervek a tulajdonosi mivoltuknál fogva is jogosultak a gazdasági élet befolyásolására,
irányítására, igazgatására. Utaltunk arra is, hogy e minőségben a közigazgatási szervek részben
tulajdonosi igazgatást, részben pedig közvetlen tulajdonosi tevékenységet végeznek. Itt és most kell
azonban jeleznünk, hogy részünkről e két tevékenység elhatárolása elméleti konstrukció és didaktikai
okokból történik, azaz a gyakorlati életben szinte egyáltalán nem kerülnek elő e két minőség
egymástól eltérő sajátosságai.

B) 1. Tulajdonosi igazgatás
A közigazgatási szervek tulajdonosi igazgatási tevékenysége természetesen az állami és az
önkormányzati tulajdonra korlátozódik, s alapvetően abban valósul meg, hogy a közigazgatási
szerv gazdasági társaságot alapít, megszüntet, illetve gazdasági társaságban érdekeltséget (üzletrészt)
szerez, a gazdálkodó szerveken belül pedig – immár, mint tulajdonos – érvényesíti
jogait: tevékenységi kör-meghatározás, ügyvezető-választás, mérleg megállapítása, az üzletpolitika
meghatározása stb.

A rendszerváltozás e téren is teljesen új helyzetet teremtett, hiszen a gazdasági élet korábbi

kulcsszereplői, az állami vállalatok gyakorlatilag eltűntek a gazdasági életből, és helyüket a gazdasági
társaságok vették át. Az állami vállalatok tehát átalakultak, ami azt jelenti, hogy az állami és
önkormányzati tulajdon a versenyszférába került, s ma már nem áll semmiféle különleges jogi és
egyéb védelem alatt: ugyanolyan szereplői a piacnak, mint a magántulajdonú gazdasági társaságok. A
gazdasági társaságok üzletrészében megtestesülő állami tulajdonnal (az állam üzleti vagyonával) –
mint arra utaltunk – a miniszter, illetve a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. rendelkezik, azaz ők gyakorolják
az állam tulajdonosi jogait.

Az önkormányzatok esetében a helyzet hasonló. Az 1990 előtt tanácsi irányítás alatt működő állami
vállalatok ma már közszolgáltató gazdasági társaságként funkcionálnak, amelyek üzletrészével, illetve
üzletrészének döntő hányadával – tulajdonosként – az önkormányzatok rendelkeznek, de
megkülönböztetett védelmet ők sem élveznek (pl. a Miskolci Városi Közlekedési Zrt., a Fővárosi
Vízművek Rt. stb.) Figyelemreméltó, hogy számos államban a közszolgáltatásokat (közterület-
fenntartás, víz-, szennyvíz-, gáz-, villany-, telefonellátás, temetőfenntartás stb.) ma már nem csupán a
helyi önkormányzat(ok) által tulajdonolt gazdasági társaságok, hanem az általuk – rendszerint
versenyeztetési eljárást követően – kiválasztott, magántulajdonú gazdasági társaságok is ellátják
(kiszervezés). Ez utóbbiak esetében arról van szó, hogy az önkormányzat nem rendelkezik az adott
közszolgáltatás ellátásához szükséges gazdálkodó szervezettel, ezért magánkézbe adja a
közszolgáltatás ellátását.

A kiszervezés, illetve e kiszerződési rendszer a New Public Management (NPM) térhódításának a

következménye lett az 1980-as években. A NPM alapfilozófiája ugyanis az, hogy egy adott
közszolgáltatást mint közfeladatot nem csupán állami és/vagy önkormányzati tulajdonú szervezettel
lehet megoldani, hanem magántulajdonú szervezettel is, sőt ilyen szervezettel sok esetben
hatékonyabban. Nem a tulajdoni forma a döntő tehát a közszolgáltatás ellátásánál, hanem annak
hatékony megvalósítása, ami a magáncégek versenyeztetésével és az önkormányzat számára előnyös
szerződéssel érhető el. A közigazgatási szervek tulajdonosi igazgatási szerepe – mint már rámutattunk
– összességében csökkenő tendenciát mutat, hiszen egyrészről az állami tulajdon aránya és jelentősége
is jelentősen lecsökkent, másrészről pedig a gazdasági társaságokban a tulajdonformák rendszerint
keverednek. Ily módon az üzletrészhez igazodó szavazati jog nagyságrendje dönti el mindig azt a
kérdést, hogy vajon a közigazgatási szerv kívánságában testet öltő állami, vagy önkormányzati
tulajdonosi akarat érvényesül-e például az ügyvezető megválasztásánál, a nyereség felosztásánál, az
üzletpolitika meghatározásánál, vagy más döntés meghozatalánál, avagy a magántulajdonosi akarat.

B) 2. Közvetlen tulajdonosi tevékenység

A nemzetgazdaság igazgatása keretében a közvetlen tulajdonosi tevékenység azt jelenti, hogy a
közigazgatási szerv közvetlenül, mintegy sajátjaként rendelkezik az állami és/ vagy
önkormányzati tulajdonnal, illetve az azt megtestesítő anyagi, technikai, dologi
eszközökkel. Teszi ezt annak érdekében, hogy az Országgyűlés és a Kormány, illetve a képviselő-
testület által kitűzött gazdaságpolitikai célok megvalósulhassanak. E tevékenység rendszerint nem a
közigazgatási jog, hanem a polgári jog, vagy a pénzügyi jog szabályai szerint valósul meg. Például a
következő módon: az állami és az önkormányzati tulajdon elidegenítése (privatizáció), döntés a
központi költségvetés által biztosított anyagi eszközök gazdasági életben történő felhasználásáról
(állami nagyberuházás), export-import támogatás odaítélése, szubvenció-dotáció biztosítása, nyereség,
vagy más adózási kedvezmény nyújtása, továbbá döntés az elkülönített állami (esetleg önkormányzati)
pénzalapok felhasználásáról.

C) A közigazgatási szervek egyéb eszközei a nemzetgazdaság igazgatásában

Köztudott, hogy a közigazgatási szervek fő rendeltetése a gazdasági élet vonatkozásában is az állami
feladatok gyakorlati végrehajtásának a megszervezése. Ebből következik, hogy a közigazgatási
szervek – a közhatalmi és a tulajdonosi eszközökön túl – még egy sor egyéb lehetőséggel és eszközzel
is rendelkeznek, amelyekkel képesek a gazdaságra hatni. Ezek közül mi itt csak kettőt emelünk ki: az
állami költségvetésből létrehozott intézmények fenntartását a gazdasági fejlődés segítése céljából,
valamint a gazdasághoz kapcsolódó érdekegyeztető fórumok működtetését.

A gazdaság fejlődését, illetve fejlesztését szolgáló, állami költségvetésből létrehozott (fenntartott)

intézmények (mint például a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány) feladata mindenekelőtt
a kis- és a középvállalkozások hatékony segítése a következő módon: vállalkozási tanácsadás és
oktatás, információgyűjtés a piacról, a hitelekről, az állami támogatásokról, pályázati lehetőségekről,
hitelgarancia biztosítása, és hitelezés stb.

A gazdasághoz kapcsolódó érdekegyeztető fórumok közül kiemelkedik a Nemzeti Gazdasági és

Társadalmi Tanács, melynek fő feladata a társadalmi-gazdasági feszültségek felszínre hozatala, a
megoldási lehetőségekre vonatkozó álláspontok ütköztetése és ily módon a feszültségek levezetése,
a nagy társadalmi kérdésekben való megegyezés a társadalom és a gazdaság legfontosabb szereplői
között (a gazdaság képviselői, az országos munkavállalói érdekképviseletek, a legfontosabb civil
szervezetek, a tudomány és az egyházak képviselői között). E személyek a Tanácsban ún. „oldalakat”
alkotnak, amelyben feladataikat négy évig látják el. Munkáját a Tanács plenáris üléseken végzi,
amelyeket munkacsoportok készítenek elő. A Tanács évente legalább négy ülést tart, amelyet az elnök
hív össze. A soros elnök az egyes oldalak képviselői közül kerül ki, háromhavonta váltakozó
sorrendben. Az ülések végső célja a legszélesebb nemzeti konszenzus elérése a felvetődött társadalmi-
gazdasági kérdésekben. A lényeg minden esetben az esetleges társadalmi feszültségek levezetése,
illetve a társadalmi béke fenntartása, hiszen csak ily módon működtethető a piacgazdaságra épülő
szociális jogállam.

32. Oktatásügy (köznevelés, felsőoktatás).

A közoktatás - köznevelés igazgatása
Általános kérdések
Az oktatás fogalmát szűkebb és tágabb értelemben definiálhatjuk. A szűkebb fogalomhoz azt a
tevékenységet soroljuk, ami kifejezetten oktatási célokra létrehozott intézményekben folyik, míg
a tágabb értelemben vett oktatás alatt a továbbképzést, a tanfolyami képzést és általában az iskolán
kívüli oktatási formákat értjük. A szűkebb értelemben vett oktatást és nevelést szokás közoktatásnak is
nevezni. 2012. szeptember 1-étől a hazai szabályozás a korábban bevett közoktatás fogalmát
köznevelésre módosította, utalva ezzel az alapfokú és középfokú oktatási intézmények kettős
funkciójára, nevezetesen a nevelésre és oktatásra. A köznevelés fogalom használatának a lényege a
súlypont eltolódása a köznevelés intézményrendszerébe a tantárgyi, diszciplináris ismeretek és
területek felől az átfogó és személyre szabott nevelés-oktatás felé. Fontos továbbá azt is leszögezni,
hogy a köznevelés egy napjainkban is folyamatosan változó közigazgatási ágazat.
Az oktatás szerepének tisztázásához elengedhetetlen az Alaptörvény rendelkezéseinek vizsgálata.
Az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a
művelődéshez. A (2) bekezdés azon eszközök körét határozza meg, melyek segítségével az állam a
művelődéshez való jogot biztosítja. A köznevelés szempontjából releváns alaptörvényi rendelkezés a
következő: Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az
ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú,
….oktatással biztosítja. Az oktatáshoz való joghoz közvetlenül kapcsolódik az Alaptörvény X.
cikk (1) bekezdése, mely szerint Magyarország biztosítja - a lehető legmagasabb szintű tudás
megszerzése érdekében - a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás
szabadságát. A tanulás szabadsága magában foglalja az intézmény-, a szolgáltatások- (pl.:
tantárgyak), és a tanulás módjának megválasztásához való jogot. A tanítás szabadsága pedig az
ismeretek szabad továbbadásának a jogát jelenti. Az Alaptörvény XVI. cikk (3) bekezdése alapján a
szülők kötelesek gondoskodni kiskorú gyermekük taníttatásáról.
A közneveléssel kapcsolatos állami kötelezettségvállalás valamennyi államban törvényi szinten jelenik
meg. Magyarországon egységes és integrált köznevelési rendszer van, ami azt jelenti, hogy az állam
biztosítja, hogy a köznevelési intézmények kellő számban rendelkezésre álljanak és hozzáférhetőek
legyenek. A köznevelésről a 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) rendelkezik.
A köznevelés alapelvei, a tankötelezettség
A köznevelés alapelveit az Nkt. az általános rendelkezések között sorolja föl, melyek közül a
legfontosabbak az alábbiak:
 A köznevelés intézményeiben mindenki nevelésben és oktatásban részesülhet.
 A köznevelés rendszerének működtetése az állam feladata.
 A köznevelés igénybevétele ingyenes és kötelező, melynek biztosításáról az állam az állami,
a helyi önkormányzati és az állami feladatellátásban részt vevő más fenntartású
intézményi feladatellátás keretében gondoskodik.
 Az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása
során köteles tiszteletben tartani a szülőknek azt a jogát, hogy vallási és világnézeti
meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik.
 Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett
egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Az iskola pedagógiai programjában biztosítani
kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú
közvetítését. Továbbá lehetővé kell tenni, hogy a gyermek fakultatív hitoktatásban, illetve hit-
és erkölcstan oktatásban vehessen részt.
 A köznevelésben tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a
gyermek, vagy hozzátartozói színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai
vagy más véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi
helyzete, kora, cselekvőképességének korlátozottsága, vagy egyéb helyzete miatt.
 Az oktatás és nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A
nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek anyanyelvükön, illetőleg
anyanyelvükön és magyarul, vagy magyar nyelven részesülhetnek oktatásban, illetve
nevelésben. A nevelés, oktatás - részben vagy egészben - más nyelven is folyhat.
 A köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, továbbá a
sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő
gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó,
legeredményesebb fejlődésük elősegítése, a minél teljesebb társadalmi beilleszkedés
lehetőségeinek megteremtése
Az alapelvek jelentősége, hogy a jogalkalmazónak folyamatosan tekintettel kell lennie ezekre az
egyedi döntések meghozatalakor.
Az Nkt. általános tankötelezettséget ír elő, amikor rögzíti, hogy Magyarországon minden gyermek
tanköteles.
A gyermek abban az évben, amelyben a hatodik életévét augusztus 31. napjáig betölti tankötelessé
válik. A szülő (szülői kérelem hiányában a gyámhatóság) kérelmére a felmentést engedélyező szerv
(Oktatási Hivatal) döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt.
A kérelem az iskolakezdés évének január 18-áig nyújtható be a felmentést engedélyező szervhez. A
kérelem elbírálásának határideje 50 nap és a kérelemhez csatolhatóak a gyermek fejlettségét
alátámasztó óvodai dokumentumokat is. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva
álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét
javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges
fejlettséget korábban eléri, a felmentést engedélyező szerv a szülő kérelmére szakértői bizottság
véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor kora előtt megkezdje
tankötelezettségének teljesítését.
A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A tankötelezettség annak a
tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizenhatodik életévét betölti. A tankötelezettség iskolába
járással teljesíthető. Ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a tanuló fejlődése,
tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös, a tankötelezettség
teljesítése céljából határozott időre egyéni munkarend kérelmezhető.
A köznevelés rendszere
A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a köznevelési rendszer köznevelési alapfeladatot
ellátó intézményei az alábbiak: óvoda, általános iskola, gimnázium, szakgimnázium, szakiskola,
készségfejlesztő iskola, alapfokú művészeti iskola, kiegészítő nemzetiségi nyelvoktató iskola,
gyógypedagógiai konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény, kollégium, pedagógiai
szakszolgálati intézmény, pedagógiai-szakmai szolgáltatást nyújtó intézmény és kiegészítő
nemzetiségi óvoda.
A köznevelésértfelelős miniszter a felsoroltakon túl más közoktatási intézményt alapíthat, illetve
alapítását engedélyezheti, ha az megfelel a törvény előírásainak.
Az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény, amely a
gyermeket a nevelés-oktatásra készíti fel. Az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a
teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik. A gyermek abban az évben,
amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább
napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. A szülő tárgyév április 15. napjáig benyújtott
kérelme alapján a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, annak az évnek az augusztus 31. napjáig,
amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti, különös méltánylást érdemlő esetben, újabb kérelem
alapján annak az évnek az augusztus 31. napjáig, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti az
Oktatási Hivatal felmentheti az óvodai foglalkozáson való részvétel alól, ha a gyermek családi
körülményei, sajátos helyzete indokolja.
Az általános iskolai oktatás keretében a tanulók rendszeres nevelés-oktatása, az érettségi vizsgára és
a művészeti alapvizsgára történő felkészítése az iskola feladata. A tanulók érettségi vizsgára történő
felkészítése kötelező tanórai foglalkozások keretében történik. Az érettségi vizsgára történő
felkészülést az iskola a választható tanórai foglalkozások keretében is segíti.
Az általános iskolának nyolc évfolyama van. A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított
bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. Az általános iskola a tanulót az érdeklődésének,
képességének és tehetségének megfelelően felkészíti a középfokú iskolai továbbtanulásra.
A gimnázium olyan oktatási intézmény, ahol általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi
vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés-oktatás folyik. A
gimnázium négy, hat vagy nyolc - nyelvi előkészítő évfolyam esetében öt, hét vagy kilenc -
évfolyammal működő nevelési-oktatási intézmény. A négy évfolyamos gimnáziumban a nevelés és
oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik, és a tizenkettedik évfolyamon fejeződik be. A gimnázium
akkor működhet hat vagy nyolc évfolyammal, ha az ott folyó oktatás külön jogszabályban
meghatározott emelt szintű követelményeknek megfelel. A nevelés és oktatás a hat évfolyamos
gimnáziumban a hetedik, a nyolc évfolyamos gimnáziumban az ötödik évfolyamon kezdődik, és a
tizenkettedik évfolyamon fejeződik be.
A szakgimnázium öt évfolyammal működő, művészeti, pedagógiai, illetve közművelődési képzést
folytató nevelési-oktatási intézmény, amiből négy évfolyamon közismereti oktatás és a szakképzési
törvény (a továbbiakban: Szkt.) szerinti szakmai képzés, az ötödik évfolyamon kizárólag az Szkt.
szerinti szakmai képzés folyik. A programkövetelmény alapján készített kerettanterv további egy
évfolyamot határozhat meg. A szakgimnázium érettségi végzettség és az Szkt. szerinti szakképesítés
megszerzésére, szakirányú felsőfokú iskolai továbbtanulásra, valamint szakirányú munkába állásra
készít fel. A szakgimnáziumban olyan öt évfolyammal működő nevelés-oktatás is folyhat, három, az
Szkt. szerinti szakképesítés megszerzéséhez szükséges közismereti oktatást és az Szkt. szerinti
szakmai képzést magában foglaló, szakképesítésre felkészítő évfolyam, és további kettő, érettségi
vizsgára felkészítő évfolyam. Az Szkt. szerinti szakképesítést szerzett tanuló dönt arról, hogy
továbbtanul-e az érettségi vizsgára felkészítő két évfolyamon.
A sajátos nevelési igényű tanulók középfokú iskolai nevelése-oktatása céljából a szakiskola a többi
tanulóval sajátos nevelési igénye miatt együtt haladni nem tudó tanulók felkészítését végzi.. A
szakiskolában a sajátos nevelési igény jellegéhez igazodó közismereti és az Szkt. szerinti szakmai
oktatás, illetve szakképesítésre felkészítő szakmai képzés folyik. A szakiskolában az Szkt. szerinti
szakmai oktatás a szakmajegyzékben meghatározott szakmák körében - a sajátos nevelési igény
típusától függően - a képzési és kimeneti követelmények vagy a képzési és kimeneti követelmények
alapján készített speciális kerettanterve szerint vagy az Szkt. szerinti szakmai képzés a
programkövetelmény alapján készített speciális kerettanterv szerint folyhat. A szakiskolában az
évfolyamok száma a szakmajegyzékben vagy a képzési és kimeneti követelmények, illetve a
programkövetelmény alapján készített speciális kerettantervben meghatározott. A tanuló a szakmai
oktatásban, vagy szakképesítésre felkészítő szakmai képzésben a szakiskolában vagy az Szkt. szerinti
szakképzési munkaszerződéssel az Szkt. szerinti duális képzőhelyen vehet részt.
A készségfejlesztő iskola a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez
való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok
elsajátítását, továbbá a szakképzésben, szakiskolai képzésben részt venni nem tudó enyhe értelmi
fogyatékos tanulók számára nyújt a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismereteket. A
készségfejlesztő iskolának négy évfolyama van, amelyből kettő közismereti képzést folytató évfolyam
és kettő az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő
munkafolyamatok elsajátítását célzó gyakorlati jellegű évfolyam.
Az alapfokú művészeti iskola feladata, hogy kibontakoztassa a művészi képességeket, fejlessze a
művészi tehetségeket, igény esetén felkészítsen szakirányú továbbtanulásra. Az alapfokú művészeti
iskolának legalább hat és legfeljebb tizenkettő évfolyama van, amelynek keretei között az oktatás
előképző, alapfokú és továbbképző évfolyamokon, zeneművészet, képző- és iparművészet, báb- és
színművészet, táncművészet és cirkuszművészet ágakban folyhat.
A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény a kizárólag sajátos nevelési
igényű gyermekeket, tanulókat ellátó nevelési-oktatási intézmény, amely a szakértői bizottság
véleménye alapján vehető igénybe. Ha a sajátos nevelési igényű gyermek súlyos és halmozottan
fogyatékos, attól az évtől kezdődően, hogy tankötelessé válik, fejlesztő nevelés-oktatásban vesz részt.
A fejlesztő nevelés-oktatást a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény
látja el egyéni vagy csoportos formában: saját intézményében külön erre a célra létrehozott
csoportban, otthoni ellátás keretében vagy abban az intézményben, amely a gyermek ápolását,
gondozását ellátja.
A kiegészítő nemzetiségi nyelvoktató iskola a nemzetiségek jogairól szóló törvényben meghatározott
feltételek szerint hozható létre az alapfokú és a középfokú oktatás szakaszának követelményeihez
kapcsolódóan a nemzetiségi nyelv és a nemzetiségi népismeret oktatása céljából.
A kiegészítő nemzetiségi óvoda a nemzetiségek jogairól szóló törvényben meghatározott feltételek
szerint hozható létre az óvodai nevelés alapprogramjában foglaltak figyelembevételével a nemzetiségi
nyelv és kultúra ápolásának céljából.
A kollégium feladata az iskolai tanulmányok folytatásához szükséges feltételek megteremtése azok
számára, akiknek a tanuláshoz a lakóhelyükön nincs lehetőség, a szülők nem tudják a feltételeket
biztosítani vagy a tanuló testi-lelki egészségét veszélyeztető, tanulását akadályozó otthoni
körülmények miatt.
A szülő és a pedagógus nevelő munkáját, valamint a nevelési-oktatási intézmény feladatainak
ellátását pedagógiai szakszolgálat segíti. Pedagógia szakszolgálat például: a gyógypedagógiai
tanácsadás, a logopédiai ellátás, a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás, a gyógytestnevelés vagy
az iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás.
A nevelési-oktatási intézmények, pedagógiai szakszolgálati intézmények és fenntartóik, valamint a
pedagógusok munkáját, továbbá a tanulói érdekvédelemmel összefüggő tevékenységet pedagógiai-
szakmai szolgáltatások segítik. Pedagógiai szakmai szolgáltatások különösen a pedagógiai értékelés,
a szaktanácsadás, tantárgygondozás, a tanügy-igazgatási szolgáltatás vagy a tanulmányi, sport- és
tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása.
A köznevelési rendszer intézményeinek működtetése
Az állam köteles gondoskodni - az óvodai nevelés, a nemzetiséghez tartozók óvodai nevelése, a többi
gyermekkel együtt nevelhető, sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése kivételével - a
köznevelési alapfeladatok ellátásáról. A köznevelési feladatokat az állam intézmény alapításával és
fenntartásával, továbbá az egyházi köznevelési intézmény a nemzetiségi önkormányzat fenntartásában
álló vagy a magán köznevelési intézmény fenntartójával kötött köznevelési szerződés útján látja el. Az
óvodai nevelésről, a nemzetiséghez tartozók óvodai neveléséről, a többi gyermekkel, tanulóval együtt
nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai neveléséről a települési önkormányzat
vagy társulása intézmény alapítása és fenntartása, vagy köznevelési szerződés révén gondoskodik.
A köznevelési intézmények valamennyi típusáról megállapítható, hogy a köznevelési törvényben
meghatározott köznevelési alapfeladatok ellátására létesített intézmény. A köznevelési intézmény jogi
személy. A köznevelési intézmény alapítását az alapító okirat aláírását követően nyilvántartásba vétel
céljából be kell jelenteni. A bejelentést költségvetési szerv esetén a kincstárnál (Magyar
Államkincstár), a tankerületi központ, a Magyarországon nyilvántartásba vett vagyonkezelő alapítvány
fenntartásában működő felsőoktatási intézmény által fenntartott és az állami felsőoktatási intézmény
által fenntartott intézmény esetében az Oktatási Hivatalnál, más esetben a köznevelési intézmény
székhelye szerint illetékes fővárosi és vármegyei kormányhivatalnál kell teljesíteni. A köznevelési
intézmény a nyilvántartásba való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre, és a nyilvántartásból
való törléssel – a törlés napján – szűnik meg. A köznevelési intézménynek rendelkeznie kell a
feladatai ellátásához szükséges feltételekkel (állandó saját székhellyel, a feladatellátáshoz szükséges
helyiségekkel, állandó saját alkalmazotti létszámmal, a jogszabályban meghatározott eszközökkel,
dokumentumokkal, szabályzatokkal és önálló költségvetéssel rendelkező intézmény esetében a
működéséhez szükséges pénzeszközökkel). A köznevelési intézmény az alapító, illetőleg a fenntartó
szerv által biztosított pénzeszköz, valamint egyéb bevételei alapján gondoskodik feladatainak
ellátásáról.
A köznevelési intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket
a szervezeti és működési szabályzat határozza meg. A házirend a gyermeki jogok és kötelességek, a
tanulói jogok gyakorlásának és - a tanulmányi kötelezettségek teljesítésén kívül - a kötelezettségek
végrehajtásának és az intézmények által elvárt viselkedési szabályok betartásának módját állapítja
meg. A köznevelési intézmény szervezeti és működési szabályzatát és házirendjét a nevelési-oktatási
intézményben a nevelőtestület, más köznevelési intézményben a szak-alkalmazotti értekezlet fogadja
el. A szervezeti és működési szabályzat és a házirend azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez,
amelyekből a fenntartóra többletkötelezettség hárul, a fenntartó egyetértése szükséges. A szervezeti és
működési szabályzat és a házirend nyilvános.
A nevelő és oktató munka az óvodában, az iskolában, a kollégiumban pedagógiai program szerint
folyik. A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el és az intézményvezető hagyja jóvá. A
pedagógiai program azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekből a fenntartóra
többletkötelezettség hárul, a fenntartó egyetértése szükséges. A pedagógiai programot nyilvánosságra
kell hozni.
A köznevelés szervezése és irányítása
A) A Kormány és a köznevelésértfelelős miniszter feladatai
A Kormány rendeletben szabályozza az óvodai nevelés országos alapprogramját, a nemzeti alaptanterv
kiadását, az érettségi vizsga tekintetében az érettségi vizsga megszervezésének és lebonyolításának
részletes szabályait, az érettségi vizsga általános követelményeit és az érettségi vizsgán részt vevő
pedagógusok díjazását és az érettségi vizsgán való részvétellel összefüggő vizsgadíj megállapításának
elveit, a pedagógusok előmeneteli rendszerét, a diákigazolvány kiadásával és használatával
kapcsolatos kérdéseket.
A köznevelésért felelős miniszter (belügyminiszter) ágazati irányító hatásköre kiterjed e törvény
hatálya alá tartozó valamennyi feladatra, függetlenül attól, hogy a tevékenységet milyen
intézményben, szervezetben látják el, vagy ki az intézmény fenntartója. Az emberi erőforrások
minisztere a köznevelés ágazati irányítása keretében:
a) dönt az állami felsőoktatási intézmény által fenntartott köznevelési intézmény létesítéséről,
átszervezéséről, megszüntetéséről, alapfeladatának módosításáról,
 b) jóváhagyja az iskolák által használt bizonyítványnyomtatványokat és a kiállításuk alapjául
szolgáló nyomtatványokat, engedélyezi előállításukat és forgalomba hozatalukat,
c) ellenőrzi a tankönyvkiadást és tankönyvforgalmazást, szabályozza a tankönyvekkel
kapcsolatos támogatások rendszerét,
d) gondoskodik a nevelési-oktatási intézményekben folyó pedagógiai munka értékeléséről az
oktatási hivatal közreműködésével,
e) működteti a köznevelés információs rendszerét.
A köznevelésértfelelős miniszter szabályozási jogkörében meghatározza:
a) a köznevelési intézmények működésének szakmai szabályait, a tanév rendjét, a tanügyi
nyilvántartásokat, az adatkezelés rendjét, a köznevelési intézmények ügyintézésének,
iratkezelésének általános szabályait, a tanuló- és gyermekbalesetek megelőzésével,
kivizsgálásával és nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat,
b) az óvodai felvétel eljárás rendjét,az óvodai nevelésben való kötelező részvétel, a
tankötelezettség, a fejlesztő nevelés, fejlesztő nevelés-oktatás teljesítésével kapcsolatos
feladatokat,, a tanulói jogviszonnyal kapcsolatos egyes kérdéseket,
c) a közneveléssel összefüggő feladatok ellátását szolgáló képzéseket.

A miniszter köznevelés - fejlesztéssel kapcsolatos feladatai:

a) a köznevelés stratégiájának kidolgozása
b) az országos vizsgarendszer működtetése és korszerűsítése,
c) a köznevelésben jelentkező pedagógiai problémák vizsgálata, pedagógiai megoldások és
eljárások kifejlesztése,
d) évenként országos és térségi mérési, értékelési feladatok elrendelése,
e) az országos tanulmányi verseny meghirdetése, támogatása.

A köznevelésért felelős miniszter köznevelési feladatkörébe tartozó egyes feladatait az

oktatási hivatalon és a területileg illetékes tankerületi központon keresztül látja el. A miniszter
munkáját köznevelésért felelős államtitkárság segíti.
B) Az Oktatási Hivatal
Az Oktatási Hivatal a Kormány által létrehozott központi államigazgatási szerv (központi hivatal),
feladatait országos illetékességgel látja el, irányítását a köznevelésért felelős minisztere látja el.
A köznevelési feladatkörben eljáró Oktatási Hivatal feladatai különösen az alábbiak:
a) elvégzi a miniszter által elrendelt szakmai ellenőrzést, pedagógiai-szakmai méréseket,
átvilágításokat, elemzéseket, továbbá a miniszter egyedi intézkedése alapján végzi az
intézmény törvényességi, szakmai ellenőrzését,
b) az érettségi vizsgára való jelentkezés és a középfokú felvételi eljárás keretében tett központi
írásbeli felvételi vizsga vizsgadolgozatának értékelésére vonatkozó fellebbezés elbírálására
jogosult,
c) közreműködik az érettségi vizsga megszervezésében,
d) üzemelteti a köznevelés információs rendszerét (KIR)
e) hatósági ellenőrzés keretében országos pedagógiai-szakmai ellenőrzést szervez, a külföldi
nevelési-oktatási intézmények és a nemzetközi iskolák tekintetében gyakorolja a
törvényességi ellenőrzési jogkört, ellátja a mindenkori tanév rendjéről szóló rendeletben
meghatározott hatósági ellenőrzések során a szakmai irányítással kapcsolatos feladatokat,
f) szervezi a pedagógusok minősítő vizsgáját és minősítési eljárását
C) Klebelsberg Központ (KK)
A közneveléssel kapcsolatos feladatokat – az óvodai nevelés kivételével - az állam látja el. 2017.
január 1-jétől a Klebelsberg Központ látja el a köznevelési középirányítói feladatokat a tankerületi
központok tevékenysége vonatkozásában. A KK a köznevelésértfelelős miniszter irányítása alatt
működő központi hivatal, amely az igazgatást területi dekoncentrált szervei segítségével látja el, ezek
a tankerületi központok. A KK vezetője az elnök, munkáját a szakmai elnökhelyettes és a gazdasági
elnökhelyettes segíti.
A KK feladatellátása során:
a) érvényesítteti a tankerületi központok tevékenységében a közfeladatok ellátására vonatkozó
követelményeket (költségvetési előirányzattal, létszámmal, vagyonnal való szabályszerű
gazdálkodás),
b) meghatározza a tankerületi központok gazdálkodásának keretszabályait, valamint szervezi,
irányítja és ellenőrzi a tankerületi központok gazdálkodását, valamint folyamatos
nyilvántartást vezet a tankerületi központok gazdálkodásáról,
c) gondoskodik az irányadó jogszabályok betartásáról, illetve betartatásáról,
d) jóváhagyja a tankerületi központ szervezeti és működési szabályzatát és éves munkatervét,
e) meghatározza a tankerületi központok informatikai stratégiáját,
f) meghatározza a tankerületi központok kommunikációs tevékenységének stratégiáját,
g) gyűjti a tankerületi központok által alkalmazott jó gyakorlatokat, és ezek alapján a tankerületi
központok részére ajánlásokat fogalmaz meg,
h) a köznevelésért felelős miniszter részére felterjeszti a tankerületi központ alapító okiratát,
annak módosító vagy megszüntető okiratát,
i) koordinálja a tankerületi központok pedagógiai szakszolgálati feladatellátását
j) részt vesz a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj működtetésében.
D) Tankerületi központok
A tankerületi központ a köznevelésértfelelős miniszter irányítása és a Klebelsberg Központ
középirányítása alá tartozó, központi hivatalként működőközponti költségvetési szerv. A tankerületi
központ, mint központi hivatal a feladatellátási területére kiterjedő illetékességgel látja el
tevékenységét. A tankerületi központok feladatellátási területe általában több járásra is kiterjed (pl.:
Mezőkövesdi tankerületi központ – Mezőcsáti-, Tiszaújvárosi-, és Mezőkövesdi járás, DE! Miskolci
tankerületi központ – Miskolci járás). A tankerületi központot tankerületi igazgató vezeti. Az
igazgatót és a tankerületi központ gazdasági vezetőjét a KK elnöke javaslatára a köznevelésértfelelős
miniszter nevezi ki, menti fel. Az igazgatóval és a tankerületi központ gazdasági vezetőjével
kapcsolatos egyéb munkáltatói jogokat a KK elnöke gyakorolja.
A tankerületi központ feladatellátása során:
a) a KK útján javaslatot tesz a köznevelésért felelős miniszter részére a fenntartási körébe
tartozóan köznevelési intézmény létesítésére, a köznevelési intézmény átszervezésére,
megszüntetésére, alapfeladatának módosítására,
b) a KK útján javaslatot tesz a köznevelésért felelős miniszter részére a fenntartásában lévő
köznevelési intézmény vezetőjének megbízására, megbízásának visszavonására,
c) érvényesíti és - szakmai iránymutatást nyújtva - érvényesítteti a köznevelési intézmények
tevékenységében az erőforrásokkal való szabályszerű és hatékony gazdálkodás
követelményeit,
d) értékeli a köznevelési intézmények szakmai feladatai végrehajtásához szükséges feltételek
meglétét, valamint szervezi és irányítja azok megteremtését a szükséges gazdálkodási keretek
biztosításával,
e) jogszabályban foglalt feladatkörében statisztikai adatokat gyűjt,
f) a fenntartásába tartozó köznevelési intézményekre vonatkozó fejlesztési tervet készít,
g) kiadja a köznevelési intézmények szakmai alapdokumentumait,
h) részt vesz a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj működtetésében.

E) A fővárosi és vármegyei kormányhivatalok (a továbbiakban: kormányhivatal)

A kormányhivatal a köznevelés tekintetében hatósági és törvényességi ellenőrzési feladatokat lát el.
A Kormány a kormányhivatalt jelöli ki az érettségi vizsga vizsgabizottság, valamint a független
vizsgabizottság döntése, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása elleni jogorvoslat elbírálására.
Amennyiben a fenntartó önkormányzat képviselő – testülete olyan döntést hozott, amellyel az
iskolaszék és a diákönkormányzat vagy a szülői szervezet jogait megsértette, törvényességi felügyeleti
eljárást lehet kezdeményezni a kormányhivatalnál.
A kormányhivatal hatósági ellenőrzés keretében vizsgálja a köznevelési intézmény jogszabályi
feltételeknek megfelelő működését.
Amennyiben a köznevelés rendszerében kiállított okiratot külföldön kívánják felhasználni, azokat
hitelesíteni szükséges, amelyet a kormányhivatal végez el.
Ha a tanulót fegyelmi büntetésként kizárják az iskolából, kollégiumból és a határozat jogerőre
emelkedését követő nyolc napon belül a tanuló nem folytatja tanulmányait másik iskolában,
kollégiumban, a kormányhivatal jelöl ki számára másik iskolát, kollégiumot.
A kormányhivatal határidő kitűzésével felhívja az érintett települési önkormányzatot a köznevelési
feladatainak ellátásával összefüggő törvénysértés megszüntetésére.

A) Oktatási jogok biztosa (a továbbiakban: biztos)

A biztos a gyermeket, a tanulót, a hallgatót, a kutatót, a pedagógust, az oktatót, a szülőt, valamint azok
közösségeit megillető, oktatással kapcsolatos állampolgári jogok érvényesülésének elősegítésében
működik közre. Az oktatási jogok biztosához fordulhat a gyermek, a tanuló, annak szülője, a
pedagógus, valamint a hallgató, a kutató, az oktató, valamint azok közössége, ha megítélése szerint
védett jogait sérelem érte, vagy azokra nézve sérelem közvetlen veszélye áll fenn, továbbá ha egy
határozat, intézkedés, illetve ezek hiánya oktatási jogokat sért, illetve a jogsérelem közvetlen veszélyét
idézi elő. Amennyiben a biztos megállapítja, hogy a védett jogok sérelme, illetve annak közvetlen
veszélye a jogi szabályozás vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze rendelkezése hiányosságaira
vezethető vissza, a jogsérelem elkerülése, illetve megszüntetése érdekében a köznevelésért felelős
miniszternek javaslatot tesz a jogszabály (az állami irányítás egyéb jogi eszköze) kiadására,
módosítására vagy hatályon kívül helyezésére. A biztos évente beszámol a köznevelésért felelős
miniszternek.
A finanszírozás kérdései
A köznevelés területén fontos kérdés a köznevelés rendszerének működéséhez szükséges anyagi
fedezetet biztosítása. A finanszírozást elsősorban az állami költségvetés és a fenntartó
hozzájárulása biztosítja, melyet az ellátottak térítési díjai, a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja
és a köznevelési intézmény más saját bevétele egészíthet ki. A köznevelés alapfeladatainak ellátását
szolgáló költségvetési előirányzat összegét az éves költségvetési törvényben kell meghatározni.
A köznevelésben érintett személyi kör
A köznevelési rendszer legfontosabb célja a gyermekek és fiatalok harmonikus lelki, testi és
értelmi fejlődésének az elősegítése, valamint erkölcsös, önálló életvitelre képes, a magán- és a
közérdeket összeegyeztetni tudó felelős állampolgárokká nevelése.
Az Nkt. értelmében a tanulónak joga van (többek között) arra, hogy
a) a képességeinek, érdeklődésének és adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban
részesüljön,
b) biztonságban és egészséges környezetben neveljék és rendszeres egészségügyi felügyeletet
kapjon,
c) az állami intézményben tárgyilagosan és többoldalú módon tanítsák,
d) tiszteletben tartsák a személyiségi jogait,
e) a családja anyagi helyzetétől függően térítésmentesen vagy kedvezményesen részesüljön az
étkezésben és a tankönyvellátásban,
f) igénybe vegye az iskola infrastruktúráját, könyvtárát és eszközeit.

Fontos leszögezni, hogy a tanuló a saját jogainak gyakorlása során nem sértheti a társai és a
közösség jogait. A tanulót a köznevelésben nemcsak jogok illetik meg, hanem
egyúttal kötelességek is terhelik. A tanuló kötelessége például, hogy
a) vegyen részt a kötelező és az általa választott tanórákon és foglalkozásokon,
b) eleget tegyen a tanulmányi kötelezettségének,
c) tiszteletet tanúsítson az iskola vezetői, pedagógusai, alkalmazottai és a tanulótársai iránt,
d) óvja saját maga és a társai testi épségét és egészségét,
e) betartsa az SZMSZ és a házirend előírásait.

A gyermekek nevelése nem pusztán az óvoda vagy az iskola feladata, hanem a pedagógusok és
a szülők közös felelőssége. Magyarországon a szülőnek joga van arra, hogy a gyermek adottságainak
és képességeinek, érdeklődésének megfelelően szabadon válasszon óvodát és iskolát. Emellett a szülő
joga, hogy
a) megismerje a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját és házirendjét,
b) a gyermek fejlődéséről és tanulmányi előmeneteléről rendszeres és érdemi tájékoztatást kapjon,
c) részt vehessen a szülői szervezet megalakításában,
d) a gyermek neveléséhez tanácsot és javaslatot kérjen, és szükség esetén igénybe vehesse a
pedagógiai szakszolgálat segítségét.

A szülő kötelessége, hogy

a) gondoskodjon a gyermeke értelmi, testi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről
és arról, hogy gyermeke teljesítse a kötelességeit,
b) figyelemmel kísérje a gyermeke fejlődését és tanulmányi előmenetelét,
c) biztosítsa a gyermeke óvoda- és tankötelezettségének a teljesítését,
d) tiszteletben tartsa az intézmény alkalmazottainak emberi méltóságát és jogait.

A pedagógusok alapvető feladata a rábízott gyermekek és tanulók nevelése és oktatása.

A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy
a) az emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, és a nevelői és oktatói
tevékenységét értékeljék és elismerjék,
b) megválaszthassa a nevelés-oktatás módszereit,
c) saját világnézete és értékrendje szerint végezze a nevelő és oktató munkáját, anélkül, hogy annak
elfogadására kényszerítené vagy késztetné a tanulókat,
d) a nevelőtestület tagjaként részt vegyen a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjának a
megalkotásában, elfogadásában és értékelésében,
e) a szakmai ismereteit és tudását szervezett továbbképzésben való részvétel útján gyarapítsa,
f) használatra megkapja a szükséges tankönyveket és tanári segédkönyveket.

Emellett a pedagógus kötelessége, hogy

a) a különleges bánásmódot igénylő gyermekekkel egyénileg foglalkozzon, a hátrányos helyzetű
gyermek és tanuló felzárkózását elősegítse
b) előmozdítsa a gyermek és tanuló erkölcsi fejlődését, valamint a gyermekeket egymás szeretetére
és tiszteletére, a családi élet értékeinek a megismerésére és megbecsülésére, együttműködésre,
környezettudatosságra, egészséges életmódra és hazaszeretetre nevelje,
c) a szülőt rendszeresen tájékoztassa a tanuló iskolai teljesítményéről és magatartásáról, az ezzel
kapcsolatban észlelt problémákról és az iskola döntéseiről,
d) a gyermekek, a tanulók és a szülők, valamint a munkatársak emberi méltóságát és jogait
maradéktalanul tiszteletben tartsa,
e) az ismereteket tárgyilagosan, sokoldalúan és változatos módszerekkel közvetítse, az
oktatómunkáját éves és tanórai szinten, tanulócsoporthoz igazítva, szakszerűen megtervezve végezze,
f) az adminisztratív feladatait maradéktalanul teljesítse

A kormányzati köznevelés-politikának az egyik legfontosabb célkitűzése volt 2010-től kezdve a

pedagógiai munka színvonalának emelése, valamint – ezzel összefüggésben – a pedagógusi
teljesítmény jobb anyagi elismerése. Ennek jegyében született meg a pedagógusok új előmeneteli
rendszere, közismertebb nevén a pedagógus-életpályamodell, amely egyrészt jelentős mértékű
béremelést jelent a pedagógusok számára 2013–2018 között, másrészt komoly motivációs eszköz,
mivel számottevő különbséget teremt az elérhető munkabér tekintetében az egyes fokozatok között. A
pedagógus-életpályamodell az alábbi öt fokozatból áll: gyakornok, pedagógus I., pedagógus II.,
mesterpedagógus, kutatótanár.
A felsőoktatás igazgatása
A felsőoktatás szerepe a társadalmi rendszerben
A jelenkori fejlett társadalmak szerepe függ attól, hogyan sikerül a társadalom tagjainak képességét
kifejlesztenie, javítania. Ezeket a kifejlesztett képességeket nevezzük szellemi tőkének. A megszerzett
tudás lesz az, ami segíti az államot, a társadalmat a fejlődésében, a magasabb csúcsok elérésében, vagy
csupán csak a már meglévő fejlettségi szint fenntartásában. A felsőoktatás ennek a tanulási lépcsőnek
a legmagasabb fokát képviseli, lehetőséget biztosítva minden ember számára, hogy tudását, kvalitásait
gyarapítsa, színesítse.
Az állam a felsőoktatásra, mint a nemzet felemelkedésének letéteményesére utal. Elvárja, hogy a
felsőoktatás intézmények stabil gazdasági, szellemi és erkölcsi alapot teremtsenek tevékenységükkel
az ország előrelépésére, növekedésére; továbbá, hogy saját földrajzi régiójuk szellemi központjaként
működjenek. A felsőoktatás intézmények által kibocsátott szakemberek feladata, hogy alakítsák,
működtessék a társadalom rendszerét. Az oklevelet szerzetteknek tehát nem csupán saját
képességeiket kihasználva, saját előnyök szerzésére kell előre lépkedniük a ranglétrákon, hanem
értékes, hasznos tagjaként a társadalomnak - együttműködve másokkal – az állam fejlesztésében is
közre kell működniük.
A felsőoktatási intézmények tevékenysége az oktatás mellett kiterjed a tudományos, kutatás-fejlesztési
tevékenységre; a társadalmi kultúra mélyítésére és a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére, ápolására. A
tudományos munkásság az oktatás elengedhetetlen velejárója. Mivel a tudományok folyamatosan
fejlődnek, az oktatónak újabb és újabb kompetenciákat kell elsajátítani, amit később közvetíteniük kell
a hallgatóság felé. A kutatás- fejlesztés-innováció (K+F+I) sokkal célravezetőbb, ha egy olyan
tudományra, kutatásra fogékony környezetben foglalkozunk vele, mint a felsőoktatási intézmények.
Főként olyan felsőoktatási intézményeknél, ahol természettudományos képzések folynak, a nagy
vállalkozások szívesebben települnek abba a régióba, mivel a K+F+I eredményeit közvetlenül
hasznosítani tudják, ezzel versenyelőnyt szerezve a piacon. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy a
felsőoktatási intézmények a kultúra továbbvitelében, mélyítésében is nagy szerepet játszanak. A
kulturális rendezvényeket szívesen rendezik a felsőoktatási intézmények területén vagy az intézmény
városában, mivel vélhetően a művelt elmék fogékonyabbak a kultúrára. Végül pedig említsük meg,
hogy a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében és ápolásában is jelentős szerep tulajdonítható a
felsőoktatási intézményeknek. Kiemelve azt, hogy a felsőoktatás résztvevői helyzetükből és
képzettségükből adódóan sokkal mobilabbá válnak, könnyebben átlépik az országhatárt, ezzel is
erősítve az Európai Unió munkaerő-piaci mobilitási terveit.
Az oktatás Alaptörvényben foglalt rendelkezései már rögzítésre kerültek a 10.2.1. pontban, így itt csak
a felsőoktatásra vonatkozó passzusok kerülnek ismertetésre. Az Alaptörvény XI. cikk (2)
bekezdésében kerül nevesítésre – többek között - a felsőfokú oktatáshoz való jog (…a képességei
alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással…), amely lehetőséget teremt a
felsőoktatásban való szabad részvételre.
A felsőoktatás működésének alapelvei
A felsőoktatás működésének alapelveit a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a
továbbiakban: Nftv.) általános rendelkezései között találjuk, amelyek közül az alábbiak a
legfontosabbak:
 A felsőoktatás rendszerének működtetése az állam, a felsőoktatási intézmény működtetése a
fenntartó feladata.
 A felsőoktatási intézmény oktatási alaptevékenysége magában foglalja a felsőoktatási
szakképzést, alapképzést, mesterképzést, a doktori képzést és a szakirányú
továbbképzést.
 Az állam köteles biztosítani, hogy minden képzési területen legyen magyar nyelvű képzés.
 A felsőoktatási intézmény jogszabályban előírt nyilvántartásokat köteles vezetni, és köteles
szolgáltatni az országos statisztikai adatgyűjtési programban, valamint a felsőoktatási
információs rendszerben meghatározott adatokat.
 Az alap- és mesterképzést egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként, vagy
jogszabályban meghatározott esetben osztatlan képzésként lehet megszervezni. A felsőoktatás
keretében felsőfokú végzettségi szintet nem biztosító képzésként felsőoktatási szakképzés,
szakirányú továbbképzés is szervezhető.
 A felsőoktatási intézmények az alapító okiratukban foglaltak alapján vehetnek részt
a felnőttképzésben.
 Felsőoktatási intézményt önállóan vagy más jogosulttal együttesen a magyar állam,
országos nemzetiségi önkormányzat, egyházi jogi személy, Magyarország területén
székhellyel rendelkező gazdasági társaság, Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány,
 vagyonkezelő alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet
alapíthat.
 A felsőoktatási intézmény jogi személy, amely költségvetési szervként működik,
amennyiben a magyar állam vagy országos nemzetiségi önkormányzat gyakorolja a fenntartói
jogokat. Az állam nevében a fenntartói jogokat a felsőoktatásért felelős miniszter (jelenleg a
kultúráért és innovációértfelelős miniszter) gyakorolja.

A felsőoktatási rendszert alakító európai tényezők

Európai Felsőoktatási Térség
Európában először 1988-ban fogalmazódott meg egy egységes felsőoktatási rendszer iránti igény.
1988. szeptember 18-án – a bolognai egyetem fennállásának 900. évfordulóján – 388 európai rektor
részvételével aláírták a Magna Charta Universitatumot. Az európai egyetemek Magna Chartája a
sok évszázados hagyományokra hivatkozva rögzítette az ezredvég egyetemének misszióját,
működésének alapelveit és feladatait és mindezek teljesítésének eszközeit. Lefektette a legfőbb elveket
is, melyek az intézményi autonómia, a sokféleség, az oktatás és kutatás egysége és az akadémiai
szabadság voltak. A célok eléréséhez szükséges eszközök között szerepel a közös tevékenység,
együttműködés és a kölcsönös információ- és dokumentumcsere.
Majd tíz évvel később, 1998. május 25-én aláírásra kerül a következő mérföldkő, a Sorbonne-i
Nyilatkozat, amelynek legfőbb célja az európai felsőoktatási rendszer egységesítése volt. Az akkori
aláírók hangsúlyozták, nem csak a gazdaság, az euró és a bankok szempontjából egységes Európát kell
létrehozni, hanem egy egységes tudással rendelkező földrészt is.
Az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) létrejöttének szemszögéből a leglényegesebb dokumentum
aláírására került sor 1999. június 19-én, amikor is 30 európai ország képviselője szignálta a Bolognai
Nyilatkozatot, amely megerősítette az egy évvel azelőtti Sorbonne-i Nyilatkozatot és utat nyitott az
egység EFT megvalósításához. Az EFT kialakításának segítése céljából a résztvevő államok
folyamatosan felülvizsgálják, összehasonlítják, hogy ki milyen készültségi szinten is áll. Az EFT célja
egy olyan egységes felsőoktatási rendszer kiépítése, amelyben az állami felsőoktatási rendszerek
különbségei eltűnnek, az állami felsőoktatási rendszerek teljes mértékben összemérhetőek lesznek,
ezzel is segítve az európai állampolgárok mobilitását. Az EFT nem titkolt célja mindezek mellett az,
hogy fokozza az európai felsőoktatási rendszer, ezáltal pedig Európa versenyképességét a világpiacon.
A Bolognai folyamat sarokpontjai
A Bolognai Nyilatkozat egyik legfontosabb hozadéka az EFT-ben egységes alapokon
nyugvó ciklusokra bontott felsőoktatási képzési rendszer volt. Az első ciklus a tömeges felsőfokú
képzés színtere, a modern gazdaság által igényelt nagyszámú felsőfokú végzettségű szakemberek
képzését szolgálja, a munkaerő-piac igényeit kielégítő tudással. Ezt a
ciklust alapképzésnek nevezzük, amely legalább hat, legfeljebb nyolc szemeszterből áll. Ezen ciklus
végén alapfokozatként felsőfokú végzettség (idegen kifejezéssel baccalaureus illetve bachelor) és
szakképzettség szerezhető. Az első felsőfokú végzettségi szint az, amely feljogosítja a hallgatót a
mesterképzés megkezdésére.
A képzési struktúra második ciklusa a mesterképzés, amelyben második felsőfokú végzettségi szint
elvégzésével mesterfokozat (idegen kifejezéssel magister, illetve master) és szakképzettség
szerezhető. Ez a képzési szint az alapképzésben elsajátítottakra épülő, egy szűkebb tudományterületre
koncentráló igényesebb tudás megszerzését kívánja. A mesterképzés képzési ideje legalább két,
legfeljebb négy félév.
A ciklikus rendszer harmadik lépcsőfokát a doktori képzés adja. Ez a képzés egy tudományos
fokozat (PhD DLA) megszerzésére ad lehetőséget, nyolc félév időtartamban. A lépcsőzetesség elvéből
kiindulva, erre a képzésre csak mesterszintű diploma megszerzésével lehet jelentkezni.
A megjelölt három képzési szint mellett azonban van még lehetőség a felsőoktatási rendszerbe
hallgatóként bekapcsolódni. Léteznek az alapképzés szintjét el nem érő, szakképzettségnek
minősülő felsőoktatási szakképzések, amelyeknek elvégzése esetén az megszerzett kreditek az
azonos képzési területhez tartozó alapképzési szakon beszámíthatóak. A képzési idő legalább négy
félév. Ismerjük továbbá a posztgraduális képzéseket, amelyekben alap- vagy mesterfokozat
megszerzését követően lehet részt venni. Ezek szakirányú ismeretek elsajátítását biztosítják, nagyban
építve a hallgatók gyakorlati tapasztalataira (szakirányú továbbképzés). A képzési idő legalább két,
legfeljebb négy félév.
Az eddigiekben ismertetett képzési szintek mellett Magyarországon megmaradt a hagyományos egy
ciklusú képzés (képzési idő legalább tíz és legfeljebb tizenkét félév), amelyet osztatlan
képzésnek nevez a terminológia. Ezeknek a képzéseknek a befejezésével a megszerzett diploma
mesterképzési szintű oklevélnek minősül. Ilyen területek az orvos-, a jogász- vagy a tanárképzés.
A ciklusokra bontott felsőoktatási rendszer kialakításán túl még számos újdonságot fektetett le a
Bolognai Nyilatkozat. Köztük talán a legmeghatározóbb a kreditalapú képzési
rendszerek kialakítása. Ennek lényege, hogy minden képzéshez meghatározott kreditmennyiség
teljesítését rendelik. Az előre rögzített kreditmennyiség teljesítése esetén szerezhető oklevél a
megkezdett szakon. De lehetőség van mobilitási programok keretében számos európai országban
résztanulmányok folytatására, ahonnan a fogadó intézményben megszerzett krediteket a küldő
intézménynek be kell fogadni. A Bologna folyamat és az Európai Unió is céljai között fekteti le
az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) bevezetését. Ennek a lényege, hogy a ciklikus
képzéseket nem kötelező közvetlenül egymás után elvégezni, egy szint teljesítése után a hallgató
kiléphet a munkaerő-piacra, hasznosíthatja megszerzett tudását, tapasztalatokat szerezhet, amelyekkel
felvértezve esetleg évekkel később visszaülhet az iskolapadba és az előzőre épülő képzési ciklussal
vagy egy teljesen új képzésben való részvétellel folytathatja, vagy éppen újra megkezdheti
tanulmányait.
A felsőoktatás igazgatási szervei
A felsőoktatásra vonatkozó releváns törvényeket az Országgyűlés alkotja meg. Ezek közül
kiemelkedik az Nftv. Az Nftv. mellett fontos felsőoktatási ágazatot érintő szabályok kerülnek
rögzítésre a költségvetési és zárszámadási törvényben, továbbá a közalkalmazotti törvényben és a
munka törvénykönyvében. Az Nftv. alapján az Országgyűlés külön nevesített joga a felsőoktatási
intézmények állami elismerése, mely egy intézmény létrejöttének előfeltétele.
A Köztársasági elnök a felsőoktatásért felelős miniszter javaslatára kinevezi és felmenti az egyetemi
tanárokat és megbízza és felmenti az egyetemek rektorait.
A Miniszterelnök jogosult a főiskolai rektorok megbízására és felmentésére, a főiskolai tanárok
kinevezésére, illetve ő jogosult a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnökének
kinevezésére és tagjainak megbízására.
A Kormány főként a felsőoktatási stratégiaalkotással és a felsőoktatási politika
meghatározásával befolyásolja a felsőoktatási ágazat működését. Az Nftv. adta felhatalmazással a
Kormány számos felsőoktatási kérdéskörben rendelet kiadásával (a doktori képzés szabályai, a
nyelvvizsgáztatás rendszere, a felvételi eljárás rendje, a tehetséggondozás rendje, a hallgatói
juttatásokkal kapcsolatos szabályok, a kreditrendszerű képzés szabályai) köteles segíteni az ágazat
működését. Továbbá, mint az államigazgatási rendszer irányítója létrehozhat, átszervezhet vagy
megszüntethet oktatás-igazgatási szerveket.
A felsőoktatási ágazat irányítását a felsőoktatásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) látja
el. Feladatai felsőoktatás-szervezési körben kiterjednek a felsőoktatási információs rendszer (FIR), az
oktatási hivatal és az oktatási jogok biztosa hivatalának szakmai irányítására, a pedagógusképzés
irányának meghatározására, a Köztársasági elnök és a Miniszterelnök által kinevezésre kerülő
személyekre vonatkozó javaslattételre és a külföldi oklevelek és bizonyítványok
elismertetésére. Felsőoktatás-fejlesztéssel kapcsolatos feladatai közül kiemelendő a felsőoktatási
rendszer fejlesztésére irányuló tervek előkészítése; a képzési, oktatási problémák felülvizsgálata; a
kutatásokhoz szükséges szervezeti és anyagi feltételek biztosítása; új képzési, oktatási módszerek
elterjedésének támogatása; a felsőoktatási szakképzésben, alapképzésben és a mesterképzésben a
képzési szakok szerkezetének felülvizsgálata. A miniszter törvényességi ellenőrzést gyakorol a nem
állami felsőoktatási intézmények fenntartói tevékenysége felett, melynek eredményeképpen
felfüggesztheti a felsőoktatási intézmény vizsgaszervezési jogát. A miniszter munkáját felsőoktatásért
és innovációért felelős államtitkár és felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár segíti.
Az Oktatási Hivatal (a továbbiakban: OH) a köznevelésért felelős minisztere irányítása alatt álló
központi hivatalként működő központi költségvetési szerv, amely feladatait országos illetékességgel
látja el. A Hivatal felsőoktatással, külföldi oklevelek elismerésével, valamint nyelvvizsgáztatással és
nyelvvizsga-akkreditációval kapcsolatos feladataival összefüggésben meghatározott hatásköröket a
felsőoktatásért felelős miniszter látja el. A Hivatalt elnök vezeti. Az elnököt a köznevelésért miniszter
a felsőoktatásért felelős miniszter egyetértésével nevezi ki és menti fel. Az OH egyszerre van jelen a
köznevelési és felsőoktatási intézmények életében, a diákok továbbtanulásánál, a hallgatók
tanulmányaiban, illetve a nyelvvizsgázók, vagy a pedagógiai továbbképzéseken részt vevő tanárok
ügyeinek intézésénél – működésével az OH a hazai képzés minden területét hatékonyan összefogja.
Hatáskörébe tartozik, a központi felsőoktatási felvételi eljárás lebonyolítása, a felsőoktatási
formanyomtatványok (pl.: oklevél, leckekönyv) engedélyezése, a magyar állami (rész)ösztöndíjas
hallgatói szerződések nyilvántartásával kapcsolatos feladatok ellátása, a felsőoktatási intézmények
nyilvántartása, hatósági ellenőrzése és a nyelvvizsgáztatással kapcsolatos állami feladatok ellátása. Az
oktatási hivatal jár el a felsőoktatási intézmény alapító okiratában szereplő adatainak változásaival, a
képzések indításával, a felvehető maximális hallgatói létszám megállapításával és módosításával, a
doktori iskola létesítésével és a diákotthonok nyilvántartásba vételével kapcsolatos ügyekben.
A felsőoktatás igazgatásában közreműködő szervek
A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (a továbbiakban: MAB) jogi személyiséggel
rendelkező, a felsőoktatásban folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti
alkotótevékenység minőségének ellenőrzését, biztosítását és értékelését elősegítő független,
országos szakértői testület. A MAB az OH felkérésére szakvéleményt készít a felsőoktatási
intézmény működésének engedélyezésére, működési engedélyének felülvizsgálatára; a felsőoktatási
szakképzés, alap- és mesterképzés indítására; a doktori iskola létesítésére és a külföldi felsőoktatási
intézmény magyarországi működésének engedélyezésére irányuló eljárásban. Feladatköre kiterjed
továbbá az egyetemi tanári pályázatok véleményezésére és az intézmények és
képzések minőségfejlesztésével kapcsolatos értékelésre. A miniszter törvényességi ellenőrzést
gyakorol a MAB tevékenysége felett (SzMSz-ben, alapító okiratban foglaltak megtartása; jogszerű
működés ellenőrzése).
A Felsőoktatási Tervezési Testület (a továbbiakban: FTT) a miniszter felsőoktatás fejlesztési
kérdésekben közreműködő véleményező és javaslattevő szakértői testülete. A miniszter
felkérésére egyedi szakértői véleményt ad és oktatáspolitikai döntéseket megalapozó elemzéseket
készít, kutatást végez. Az FTT szakértői tevékenysége keretében felméri a felsőoktatással, a
felsőoktatási képzéssel kapcsolatos társadalmi, gazdasági és munkaerő-piaci igényeket, előrejelzést
készít és annak alapján javaslatot tesz szakpolitikai és felsőoktatás-fejlesztési kérdésekben.
A Magyar Rektori Konferencia (a továbbiakban: MRK) a felsőoktatási intézmények képviseletére,
érdekeinek védelmére jogosult konzultatív testület melynek tagjai a felsőoktatási intézmények
rektorai. Az MRK a felsőoktatási rendszerrel kapcsolatos bármely kérdésben véleményt nyilváníthat,
illetve javaslatot tehet döntések meghozatalára.
A MAB doktori képzéssel kapcsolatos szakértői munkája az Országos Doktori Tanács (a
továbbiakban: ODT) tevékenységére épül. Az ODT jogi személy, melynek működése felett a miniszter
gyakorol törvényességi ellenőrzést. Az ODT a felsőoktatási intézmények doktori tanácsainak
elnökeiből álló testület, amely állást foglal a doktori képzéssel, fokozatadással kapcsolatos
kérdésekben Az ODT határozza meg továbbá az magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésre
felvehető doktorandusz-hallgatók felsőoktatási intézmények közötti minőség- és
teljesítményalapú elosztásának elveit.
A felsőoktatási intézmény
A felsőoktatási intézmény az Nftv.-ben meghatározottak szerint az oktatás, a tudományos kutatás, a
művészeti alkotótevékenység, mint alaptevékenység folytatására létrehozott jogi személyiséggel
rendelkező szervezet. Felsőoktatási intézmény lehet egyetem, főiskola és alkalmazott tudományok
egyeteme.
Egyetem az a felsőoktatási intézmény, amelyik legalább nyolc alapképzési és hat mesterképzési
szakon jogosult képzésre, valamint doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére, oktatóinak és
kutatóinak legalább hatvan százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, képzéseit képes idegen
nyelven folytatni az általa indított szakok egy részén és tudományos diákkört működtet. Alkalmazott
tudományok egyeteme az a felsőoktatási intézmény, amelyik legalább négy alapképzési szakon és két
mesterképzési szakon jogosult képzésre, legalább két szakon duális képzést folytat, oktatóinak és
kutatóinak legalább negyvenöt százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, képzéseit képes idegen
nyelven folytatni az általa indított szakok egy részén és tudományos diákkört működtet. A főiskola az
a felsőoktatási intézmény, amelyik oktatóinak és kutatóinak legalább harmada tudományos fokozattal
rendelkezik valamint tudományos diákkört működtethet.
A hazai felsőoktatási intézményeket fenntartás szempontjából 4 kategóriába sorolhatjuk. Az első az
állami fenntartású intézmények kategóriája (pl.: Nemzeti Közszolgálati Egyetem), amelyek fenntartója
a Magyar Állam, pénzügyi forrást számukra Magyarország központi költségvetésében biztosít. A
második kategória az egyházi fenntartású intézményeké (pl.: Egri Hittudományi Főiskola), mely
intézmények fenntartását valamely egyház vállalja magára. A harmadik kategóriába a magán
felsőoktatási intézményeket soroljuk (pl.: Edutus Egyetem), amelyek fenntartása magántőke
bevonásával lehetséges. Állami támogatásra az egyházi- és magán intézmények az esetben jogosultak,
ha a Kormány külön megállapodásban vállal erre kötelezettséget. Az utolsó kategóriába a
Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, vagyonkezelő alapítvány, közalapítvány vagy vallási
egyesület által fenntartott felsőoktatási intézmények (pl.:Miskolci Egyetem) tartoznak.
A felsőoktatás szférájának egyik legérzékenyebb pontja a felsőoktatási
intézmények autonómiájának kérdése. Az autonómia gondolatvilága a középkortól kezdve
végigkíséri a felsőoktatási intézményeket. A középkorban a gondolatok szabadságának záloga volt, se
az egyház, se az állam nem „szólhatott bele” a tudományba, mára azonban csak az intézményi
autonómiáról beszélhetünk, amelyet több nemzetközi jogi dokumentum (Gazdasági, Szociális és
Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya; Magna Charta Universitatum; Bolognai Nyilatkozat)
biztosít az intézmények számára. Az felsőoktatási autonómia az Alkotmánybíróság gyakorlata és az
elmélet alapján 3 részre tagolható: szervezetalakítási, működési és gazdálkodási autonómiára. E 3
részterület magába foglalja az önigazgatáshoz való jogot. A fentiek alapján kimondható, hogy az
államnak kötelessége biztosítani a tudományos, oktatói és kutatói munka szabadságát. Rögzíteni
kell még továbbá, hogy a felsőoktatási intézmények saját önkormányzattal rendelkeznek, ennek
körében – törvényi kereteket nem sértve, Kormány által felügyelten – saját működési rendet dolgoznak
ki, saját költségvetéssel rendelkeznek és számos felsőoktatási kérdést saját intézményi kereteiken belül
szabályozhatnak.
Az autonómia és az önkormányzatiság sajátos megjelenési formája a felsőoktatási intézmények
részeként működő hallgatói érdekképviseleti szervezet, a hallgatói önkormányzat, melynek minden
hallgató tagja (választó és választható), és melynek tevékenysége a hallgatókat érintő valamennyi
kérdésre kiterjed. A hallgatói önkormányzat tisztségviselője megbízatási ideje legfeljebb négy év
lehet. A hallgatói önkormányzat alapszabálya határozza meg a működés rendjét, melyet a szenátus
hagy jóvá. Az önkormányzatiság garanciája, hogy a jóváhagyás csak akkor tagadható meg, ha az
jogszabálysértő, vagy ellentétes az intézmény szervezeti és működési szabályzatával. A hallgatói
önkormányzat részére emellett a felsőoktatási törvény több olyan jogosítványt biztosít, mellyel a
hallgatók jogosulttá válnak arra, hogy aktívan részt vegyenek az intézmény igazgatásában. Ilyen
például a hallgatói követelményrendszer szabályainak megalkotásával kapcsolatos egyetértési jog
vagy a kötelezően előírt részvétel az intézmény testületeiben, bizottságaiban (pl.: szenátus). A
hallgatói önkormányzattól megkülönböztetjük a doktorandusz önkormányzatot. A doktorandusz
önkormányzat ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel bír, mint a hallgatói önkormányzat, azzal az
eltéréssel, hogy ők csupán az intézmények doktorandusz-hallgatóinak érdekképviseletére hivatottak.
A felsőoktatási intézmény szervezeti felépítése
A szenátus a felsőoktatási intézmény vezető testülete. A szenátus elnöke a rektor. A szenátust,
mint legfőbb döntéshozó testületet illetik meg a felsőoktatási intézmény jogosultságai. A szenátus
tagjai – a rektort és a kancellárt kivéve - választás útján nyerik el megbízásukat. A szenátus ülése
akkor határozatképes, ha tagjainak legalább hatvan százaléka jelen van, döntéseit jelen lévő
tagjai többségének egyhangú szavazatával hozza. A szenátus fogadja el az intézmény képzési
programját, szervezeti és működési szabályzatát, doktori szabályzatát, intézményfejlesztési tervét,
költségvetését, éves beszámolóját. A szenátus dönt továbbá tudományos tanács létrehozásáról,
tagjainak és elnökének megválasztásáról, az oktatói, kutatói és vezetői pályázatok rangsorolásáról,
címek, kitüntetések adományozásáról, a doktori iskola létesítéséről, megszüntetéséről és a doktori
képzés indításáról és képzés indításának, illetve megszüntetésének kezdeményezéséről.
A felsőoktatási intézmény első számú felelős vezetője és képviselője a rektor, aki dönt minden olyan
ügyben, amelyet a jogszabályok, a szervezeti és működési szabályzat és kollektív szerződés nem utal
más személy vagy testület hatáskörébe. Az állami felsőoktatási intézmény rektora a kancellár
döntésével vagy intézkedésével szemben, illetve intézkedésének elmulasztása esetén a fenntartóhoz
intézett kifogással élhet. Állami felsőoktatási intézményben a rektor a felsőoktatási
intézmény alaptevékenységnek megfelelő működéséért felelős, ennek
keretében gyakorolja az oktatói, kutatói, illetve tanári munkakörben foglalkoztatottak és
a magasabb vezető (rektor, rektorhelyettes, főigazgató, dékán) feladatellátását közvetlenül segítő
szervezeti egységekben foglalkoztatottak felett a munkáltatói jogokat.
Állami felsőoktatási intézményben az intézmény működtetését a kancellár végzi. Felette a
munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. A kancellár felel a felsőoktatási intézmény gazdasági,
pénzügyi, kontrolling, belső ellenőrzési, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai
tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszaki, létesítményhasznosítási,
üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is, irányítja e területen a
működést; munkáltatói jogot gyakorol a felsőoktatási intézményben
foglalkoztatott alkalmazottak (nem oktató, kutató, tanár) felett és feladatai ellátása során a rektor
tekintetében fennálló együttműködési, tájékoztatási kötelezettségének köteles eleget tenni. A
felsőoktatási intézmény gazdálkodását, szervezetét, működését érintő gazdasági következménnyel járó
döntések tekintetében a kancellár egyetértése a döntések érvényességének, illetve hatálybalépésének
feltétele.
Állami felsőoktatási intézményben az intézmény stratégiai döntéseinek megalapozása, valamint a
gazdálkodási tevékenység szakmai támogatása és ellenőrzése céljából konzisztórium működik. A
konzisztóriumnak hivatalból tagja a rektor és a kancellár. A konzisztórium üléseit a kancellár készíti
elő. A szenátus a gazdasági következménnyel járó döntéseinek érvényességéhez a
konzisztórium előzetes egyetértése szükséges.
A felsőoktatási intézményben – a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint
- gazdasági tanács működtethető.
Az Nftv. kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény az alapító okiratban meghatározottak szerint a
feladatellátáshoz szükséges mértékben intézményt, szervezeti egységet (pl.: kar, intézet, klinika)
hozhat létre és tarthat fenn.
A fent felsorolt belső szervezeti egységek az állami felsőoktatási intézmények intézményei, azonban
hazánkban jelenleg túlsúlyban vannak a nem állami (egyházi, magán, alapítványi) fenntartású
intézmények. 2019-től számos felsőoktatási intézmény került állami fenntartásból alapítványi,
pontosabban közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (a továbbiakban: vagyonkezelő
alapítványok) fenntartása alá. Ez a finanszírozási kérdések változása mellett belső – intézményi –
szervezeti átalakulással is járt.
A vagyonkezelő alapítványok ügyvezetését legfeljebb öt természetes személyből álló kuratórium látja
el. A kuratórium mellett felügyelőbizottság kijelölése, továbbá állandó könyvvizsgáló megbízása
kötelező. Tehát ezen körbe vont felsőoktatási intézmények fenntartói jogait a vagyonkezelői
alapítványok, pontosabban annak kuratóriumai gyakorolják. A vagyonkezelői alapítvány által
fenntartott felsőoktatási intézmény alapító okirata rendelkezhet úgy, hogy a fenntartó fogadja el a
felsőoktatási intézmény költségvetését, a számviteli rendelkezések alapján elkészített éves
beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, gazdálkodó szervezet
alapítását, gazdálkodó szervezetben történő részesedés szerzését, valamint a fenntartó írja ki a rektori
pályázatot, de a szenátusnak az alapító okiratban véleményezési vagy egyetértési jogot kell biztosítani.
Ezen a ponton kell visszautalnunk arra, hogy az állami felsőoktatási intézményben a legfőbb
döntéshozó szervként jelöltük meg a szenátust. A vagyonkezelői alapítványok esetében azonban ezen
szerepük – az alapító okirati rendelkezéstől függően – gyengülhet, amennyiben az alapítói okirat a
döntés jogot a Szenátustól a kuratóriumra ruházza át. Ha ez az átruházás megtörténik, akkor a
Szenátus véleményezési/egyetértési jogának érvényesítése alapján már nem tekinthetjük legfőbb
döntéshozó szervnek.
Az alapító okiratban továbbá az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának alapvető céljait és
elveit is rögzíteni kell. A vagyonkezelő alapítványok felsőoktatási közfeladat ellátását az állam
vagyonjuttatással (pl.: ingatlanok, társasági részesedés), támogatással, adománnyal és közfeladat
finanszírozási szerződéssel biztosítja. Ha a közfeladat ellátást biztosítása közfeladat-finanszírozási
szerződéssel is történik (ahogyan ez a legtöbb felsőoktatási vagyonkezelői alapítvány esetében), akkor
az érintett közfeladat hosszú távon történő biztosítása érdekében az alapítvány finanszírozásának
alapvető elveit és biztosítékait, valamint az alapító, az alapító intézményei mint szolgáltató és az állam
mint megrendelő együttműködésének rendjét az állam és az alapítvány hosszú távú, legalább tizenöt,
legfeljebb huszonöt év időtartamra szóló keretmegállapodásban rögzítik. Ennek hatálya alatt kötelesek
három-hat év időtartamra szóló részletes feladatfinanszírozási megállapodásban megállapítani a
megállapodással érintett tevékenység vállalt volumenét, indikátorrendszerét, a támogatás mindezekhez
igazodó mértékét, a közfeladat-ellátás időszakos közös értékelését, felülvizsgálatát és a szükséges
részletszabályokat. A feladatfinanszírozási megállapodás megkötésekor az állam nevében eljáró
miniszter ( kultúráért és innovációért felelős miniszter) a megállapodás időtartamára vállalhat éven túli
kötelezettséget.
Oktatók-kutatók-hallgatók
A felsőoktatási intézmények társadalmának legnagyobb részét 3 „kasztba” sorolhatjuk. Ezek
az oktatók, a kutatók és a hallgatók. A legkisebb – az előző 3 kategóriába nem sorolható – csoportot
a nem oktató dolgozók (takarítók, informatikusok, portások, ügyintézők stb.) adják.
Az oktatói és kutatói munkakör ideális esetben nem válik külön, magyarán az oktató, legyen az
tanársegéd, adjunktus, főiskolai ill. egyetemi docens vagy főiskolai ill. egyetemi tanár, saját
tudományterületén kutatásokat is végez. Azonban főként a természettudományos oktatás során az
oktatók mellet egy-egy projekt erejéig kutatói munkakörök létesíthetőek, mely szakemberek csak a
tudományos munkával foglalkoznak és az oktatási tevékenységbe nem kapcsolódnak be. Az oktatói
munkakör betöltéséhez nyilvános pályázatban történő részvétel szükséges. Az oktató
általában közalkalmazotti jogviszonyt létesít a felsőoktatás intézménnyel.
Hallgatói jogviszony létesíthető magyar állami ösztöndíjjal, magyar
állami részösztöndíjjal támogatott vagy önköltséges képzésben. A hallgatói jogviszony a
beiratkozással jön létre. A hallgatói jogviszony megszűnése történhet a hallgató akaratából, az
intézmény döntése alapján, illetve a jogszabályokban foglalt feltételek bekövetkezése esetén.
Hallgatói jogok többek között a tájékoztatáshoz való jog, a vendéghallgatói jogviszony létesítése, más
intézménybe történő átvételi kérelem benyújtása, a jogorvoslathoz való jog és a bírósági felülvizsgálat
kérelméhez való jog. A hallgató kötelezettsége, hogy betartsa az intézmény szabályzataiban foglalt
rendelkezéseket, tartsa tiszteletben az intézmény hagyományait, az intézmény alkalmazottai,
hallgatótársai emberi méltóságát és önköltséges képzésben való részvétel esetén fizetési
kötelezettségét teljesítse.
33. Rendészeti igazgatás I. (a rendőrség).
Általános tudnivalók, a rendészet fogalma

Az állam belső funkcióinak egyik lényeges funkciója a belső védelmi funkció, amely az állam belső
rendjének biztosítására irányuló - elsősorban rendészeti és védelmi jellegű - feladatok ellátásának
kötelezettségét eredményezi. A közrend és a közbiztonság fenntartására irányuló rendészeti
tevékenység talán a közigazgatás legrégebbi tevékenysége, alapító ágazata, hiszen a korai államok
létezésének, működésének is alapvető feltétele volt a belső rend fenntartása. A rendészeti feladatokat
minden korban döntően a közigazgatási szervek látták el, és ez jellemző a modern államokra is. A
rendészeti tevékenység – a sokrétűsége miatt – a közigazgatás több ágazatában is jelen van,
ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a rendészeti tevékenység a közigazgatásnak az a
területe, amely manapság leginkább a figyelem középpontjába került, részben az emberi jogok
védelmének a korábbiakban tapasztaltaktól magasabb szintre történő emelkedése miatt, részben pedig
a közrend megőrzésével kapcsolatos rendészeti tevékenységnek a mindennapi politikai
csatározásokban játszott szerepére visszavezethetően.

A rendészet általános fogalmának meghatározása előtt tekintsük át röviden a rendészeti tevékenység

jellegzetes vonásait. A rendészet leglényegesebb jellemzője az, hogy minden esetben a végrehajtó
hatalomhoz kapcsolódik, valamint államigazgatási szervek tevékenysége révén valósul meg. Ennek
magyarázata a hatalommegosztás klasszikus elvében rejlik, ugyanis a rendészeti tevékenység alanyai
kizárólag az államigazgatási szervek közül kerülhetnek ki. Jellemzője a rendészeti tevékenységnek az
is, hogy alapvetően hatósági jogalkalmazásban, vagy hatósági intézkedésben nyilvánul meg, és az
ezek alapjául szolgáló hatásköröket, feladatokat a demokratikus jogállamokban magas szintű
jogszabályok rögzítik. Jellemző a döntések és intézkedések kikényszeríthetősége, ez a
kikényszeríthetőség adott esetben fizikai értelemben vett kényszert, kényszerítő eszköz alkalmazását is
jelentheti. Alapvető célja a rendészeti tevékenységnek a közbiztonság és a közrend megóvása, vagy
ezek megzavarása esetén a rend mielőbbi visszaállítása. Jellemző az is, hogy bár rendészeti
tevékenységet sok államigazgatási szerv végez, de a klasszikus értelemben vett rendészeti
tevékenységet legkarakterisztikusabb formában a rendőrség végzi. A közrend és a közbiztonság
megvalósítását végző szervek szervezeti hovatartozásával kapcsolatban a közigazgatás-tudományban
már évtizedekkel ezelőtt vita bontakozott ki, ugyanis egyes nézetek szerint a közrend biztosítása nem
tekinthető kizárólagos állami privilégiumnak, annak megvalósításában – megfelelő hatáskörök
biztosításával - a helyi önkormányzatok is részt tudnának venni, egyes nézetek szerint még akár
nagyobb hatékonysággal is, mint azt az állami szervek teszik. Volt olyan időszak hazánkban, amikor a
rendőrségi szervezet állami és önkormányzati részre tagozódott, utóbbiak létrehozására a megyék, a
megyei jogú városok és a városok voltak jogosultak. A két rendőrségi szerv hatáskörében számottevő
eltérés nem volt, különbség csak az irányításban és az illetékességi területen mutatkozott. A
municipiális rendőrségi szervezet létrehozása mellett szóló érvek az utóbbi évek szakirodalmában is
rendre megjelentek, de napjaink szakpolitikusai a hierarchikusan felépített, erősen centralizált
szervezeti formában működő szervezet mellett voksoltak, amelyet az alábbiakban részletesen
ismertetünk.

A rendészet általános fogalmának megalkotásával a szakirodalomban többen is próbálkoztak. Az erre

vonatkozó kísérletek lényegét annyiban foglalhatjuk össze, hogy valamennyien kiemelték a
tevékenység állami, illetve (köz)igazgatási jellegét, valamint a célként megvalósítandó közrend,
illetőleg közbiztonság fogalmát.
A rendészet fogalmának általánosan elfogadott meghatározása Szamel Lajos nevéhez fűződik: „A
rendészet olyan állami tevékenység, amely a közrend megzavarásának megelőzésére, a
közvetlenül zavaró magatartás megakadályozására és a megzavart rend helyreállítására
irányul.” Szamel Lajos a definíció megalkotásakor a közrend fogalmát állította előtérbe, azaz a
rendészet legfőbb feladatának a közrend védelmét tekintette. Utalni szeretnénk azonban arra, hogy a
„közrend” és a „közbiztonság” fogalmak pontos tartalmi meghatározását, vagy éppen elhatárolását,
illetve magkülönböztetését sem a tudomány, sem pedig a jogalkotó nem volt képes a mai napig
megnyugtató módon megoldani, ezért a következőkben e két fogalmat szinonim fogalomként fogjuk
használni.

A rendőrség
A rendőrség feladatai, szervezete és irányítása

Korábban utaltunk arra, hogy a rendészeti tevékenységgel kapcsolatos feladatokat és hatásköröket,

valamint a tevékenység ellenőrzésével kapcsolatos jogosítványokat – garanciális okokból – magas
szintű jogszabályoknak kell tartalmazniuk. Az Alaptörvény csak érintőlegesen foglalkozik a
rendőrségi szervezettel, az ellátandó feladatokat sorolja fel (meglehetősen általános jelleggel, hiszen a
bűncselekmények megakadályozásán és felderítésén, továbbá a közbiztonság, a közrend és az
államhatár védelmén kívül mást nem nevesít), valamint a hivatásos állomány tagjaira vonatkozóan
rendelkezik az egyes alapjogok korlátozásáról. Az Alaptörvény egy fontos garanciális szabályt is
megfogalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy a Rendőrség szervezetére és működésére vonatkozó
részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. A Rendőrségről szóló hatályos törvényünk a
többször módosított 1994. évi XXXIV. törvény. A Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről a
329/2007. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet rendelkezik, a Rendőrség szolgálati szabályzatát pedig a
30/2011. (IX. 22.) BM rendelet tartalmazza. A törvény értelmében a Rendőrség feladata a
közbiztonság és a közrend védelme, az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése, az államhatár
rendjének fenntartása, a terrorizmus elleni küzdelem, bűnmegelőzési és bűnfelderítési ellenőrzés,
valamint idegenrendészeti és menekültügyi feladatok ellátása. Ennek keretén belül például általános
bűnügyi nyomozó hatósági jogkört gyakorol, végzi a bűncselekmények megelőzését és felderítését,
gondoskodik az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjának végrehajtásáról, büntetés-
végrehajtási feladatokat lát el, szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, továbbá közreműködik a
szabálysértések megelőzésében és felderítésében, őrzi az államhatárt, megelőzi, felderíti megszakítja
az államhatár jogellenes átlépését, ellenőrzi az államhatáron áthaladó személy- és járműforgalmat,
közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat végez, ellátja a közterületek rendjének fenntartásával
kapcsolatos feladatokat, továbbá engedélyezési és felügyeleti tevékenységet lát el a személy- és
vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységgel kapcsolatban. E feladatok végrehajtása
során a rendőrség együttműködik az állami és önkormányzati szervekkel, a gazdálkodó
szervezetekkel, a társadalmi szervezetekkel és az állampolgárokkal. A rendőrségi feladatok egy
jelentős része tehát a büntetőjoghoz és a büntető eljárásjoghoz, míg másik része a közigazgatási
joghoz kapcsolódik. A továbbiakban elsősorban ez utóbbi témakörhöz kapcsolódó feladatokat,
jogintézményeket fogjuk részletesen ismertetni.

A Kormány a rendészetért felelős miniszter útján (jelenleg a belügyminiszter) irányítja a rendőrséget.

A rendőrséget – mint állami, fegyveres rendvédelmi szervet – négy szerv alkotja: az általános
rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, a belső bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatokat
ellátó szerv, a terrorizmust elhárító szerv, továbbá az idegenrendészeti szerv alkotja. Az általános
rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv személyi állománya hivatásos rendőrökből,
igazságügyi alkalmazottakból, rendvédelmi igazgatási alkalmazottakból, a munka törvénykönyvének
hatálya alá tartozó munkavállalókból, valamint tisztjelöltekből és szerződéses határvadászokból állhat.
Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv központi szervét az országos
rendőrfőkapitány vezeti. Az országos rendőrfőkapitányt a rendészetért felelős miniszter javaslatára a
miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Az országos rendőrfőkapitány a jogszabályok által
meghatározott keretek között önálló felelősséggel vezeti a központi szervet, irányítja a rendőr-
főkapitányságok és a közvetlen alárendeltségébe tartozó más rendőri szervek vezetőinek
tevékenységét és képviseli az általa vezetett szervet. Az általános rendőrségi feladatok ellátására
létrehozott szerv területi-helyi szervei a vármegyei és a fővárosi rendőr-főkapitányságok, valamint a
városi rendőrkapitányságok és a határrendészeti kirendeltségek. A rendőrségi törvény lehetőséget
biztosít arra, hogy törvény vagy kormányrendelet más típusú rendőri szervet is létrehozzon.

A belső bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatokat ellátó szerv (Nemzeti Védelmi Szolgálat, rövidített
neve: NVSZ) személyi állománya hivatásos rendőrökből, az általános rendőrségi feladatok ellátására
létrehozott szervtől vezényelt rendőrökből, rendvédelmi igazgatási alkalmazottakból és
munkavállalókból áll. Élén a főigazgató áll, aki az általa vezetett szervre vonatkozóan utasítást adhat
ki, gyakorolja a személyügyi és munkáltatói jogokat, ellátja a szerv képviseletét.

A terrorizmust elhárító szerv (Terrorelhárítási Központ, rövidített neve: TEK) személyi állománya
hivatásos állományú rendőrökből, az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervtől
vezényelt hivatásos rendőrökből, kormánytisztviselőkből, rendvédelmi igazgatás alkalmazottakból és
munkavállalókból áll. Élén a főigazgató áll, aki az általa vezetett szervre vonatkozóan utasítást adhat
ki, gyakorolja a személyügyi és munkáltatói jogokat, ellátja a szerv képviseletét.

Az idegenrendészeti szerv (Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság, rövidített neve: OIF) ellátja a

hatáskörébe tartozó idegenrendészeti hatósági, menekültügyi hatósági, útlevélhatósági és
vízumhatósági feladatokat. Élén a főigazgató áll.

A rendőrség kötelékébe tartozó személyi állomány tagjaival szemben – hasonlóan a honvédelmi

igazgatás során tanultakhoz – fokozott elvárásokat támaszt a jogalkotó (az erre vonatkozó részletes
szabályokat a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati
jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény tartalmazza). Ezek az elvárások az ellátandó feladatok
speciális jellegével indokolhatók, ezért az állomány tagjaival szemben a feltétlen megbízhatóság
alapvető követelmény. A rendőrségről szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a személyi
állomány tagjaival szemben megbízhatósági vizsgálat lefolytatásával győződjön meg a parancsnok
arról, hogy a vizsgálattal érintett személyek eleget tesznek-e a jogszabályokban előírt hivatali
kötelezettségeiknek. Az ilyen típusú vizsgálatok elvégzésére kizárólag a rendőrség belső
bűnmegelőzési és bűnüldözési feladatokat ellátó szerve jogosult, de nemcsak a rendőrség személyi
állományát illetően, hanem ilyen speciális ellenőrzés alá vonhatják például a katasztrófavédelem, a
tűzoltóság, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtás, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az
Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat hivatásos állományú tagjait, továbbá
egyes minisztériumok kormánytisztviselőit, köztisztviselőit illetve közalkalmazottait is.

A megbízhatósági vizsgálat elrendelésére – indokolt határozatával – a szerv vezetője jogosult, az

ügyész egyidejű értesítése mellett. Ilyen vizsgálat egy védett személlyel szemben évente legfeljebb 3
alkalommal rendelhető el, az időtartama pedig nem haladhatja meg esetenként a 15 napot. Az ügyész 2
napon belül dönt a vizsgálat engedélyezéséről, vagy megtagadásáról. A vizsgálat alá vont személyt a
vizsgálat megindításáról nem tájékoztatják, de a befejezéséről igen. A vizsgálat során egyrészt titkos
információgyűjtésre is lehetőség van, másrészt a vizsgálatot végzők valós, vagy feltételezhető
élethelyzeteket szimulálnak, amelyek során – jogszabályban meghatározott – jogellenes
(következményekkel nem járó szabálysértésnek, illetve bűncselekménynek minősülő) magatartást is
tanúsíthatnak, tesztelve ezzel az érintett személy megbízhatóságát.

Az Alaptörvény rendelkezésének értelmében a rendőrség – mint rendvédelmi szerv – irányítása a

Kormány feladata. Ezt az irányítási feladatot a Kormány a rendészetért felelős miniszter útján látja el.
A rendészetért felelős miniszternek a rendőrség irányításával kapcsolatos feladatait két csoportba
sorolhatjuk, az elsőbe a kormányzati teendők, míg a másodikba a szervezetirányítással kapcsolatos
jogkörök tartoznak. A miniszter a szervezetirányítói jogkörében adhat ugyan utasítást a rendőrségnek,
de ez az utasítási jog nem sértheti a rendőrség hatáskörét, azaz hatáskörébe tartozó ügy nem vonható
el, valamint a hatáskör gyakorlását nem akadályozhatja. A miniszter egyedi utasítást csak az országos
rendőr-főkapitány útján adhat.

A rendőrség együttműködése
A helyi önkormányzatokról szóló törvény – a helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati
feladatok kapcsán - az önkormányzatok és a rendőrség kapcsolatával viszonylag szűkszavúan
foglalkozik. A törvény a települési önkormányzatok feladatává teszi a közbiztonság helyi feladatairól
történő gondoskodást, e cél megvalósítása érdekében szervezet létrehozására is jogosultak,
amelyeknek a szakmai felügyeletét a rendőr-főkapitányságok látják el. A rendőrségről szóló törvény
szerint határrendészeti kirendeltség és más helyi rendőri szerv létesítéséhez és megszüntetéséhez
előzetesen ki kell kérni az érintett települési önkormányzat véleményét. Ugyancsak kötelező ezen
szervek előzetes véleményének a kikérése a határrendészeti kirendeltség és más helyi rendőri szerv
vezetőjének kinevezése előtt. A rendőrkapitányságok vezetői kötelesek évente beszámolni az
illetékességi területükön működő települési önkormányzat képviselő-testületének a település
közbiztonsági helyzetéről, a közbiztonság érdekében tett intézkedésekről és az azzal kapcsolatos
feladatokról. Ugyancsak tájékoztatási kötelezettsége van a rendőrkapitánynak, ha a lakosság széles
körét érintő rendőri intézkedést tervez végrehajtani, kivéve, ha ezzel veszélyeztetné a tervezett
intézkedés biztonságát. A határrendészeti feladatok ellátása során a rendőrfőkapitány tájékoztatni
köteles a kormányhivatal vezetőjét, a területi önkormányzat közgyűlésének elnökét, a
katasztrófavédelmi szerv vezetőjét és az Alkotmányvédelmi Hivatal területi vezetőjét, ha a lakosságot
a szomszédos állam területéről veszély fenyegeti, vagy ha tömegesen menekülő vagy menedéket kérő
személyek érkezése várható.

A rendőrségi törvény lehetőséget biztosít a települési önkormányzatok számára, hogy az illetékességi

területükön működő rendőrkapitányságok vezetőivel szerződést kössenek a helyi közbiztonságot
érintő feladatok ellátására, illetve az illetékességi területen működő rendőri szerv bővítésének, vagy
fejlesztésének elősegítése érdekében. Elzárkózhat a rendőrség az ilyen szerződések megkötése elől, ha
az bármilyen vonatkozásban ellentétes lenne a felettes rendőri szerv vezetőjének rendelkezésével,
vagy szakmai szempontból megalapozatlan, illetve ha a pénzügyi fedezet a települési önkormányzat
részéről nem látszik biztosítottnak.

2020 nyarától lehetőség van arra, hogy a nevelés-oktatási intézmények rendjének fenntartását a
nevelési, oktatási intézmény területén, tanításiidőben iskolaőrök lássák el. Az iskolaőrök kényszerítő
eszközökkel rendelkező személyek, akik az általános rendőri feladatokat ellátó szervvel
munkaviszonyban állnak. Az iskolaőrök jogosultak a biztonságot veszélyeztető személy igazoltatásra,
tulajdon elleni szabálysértés elkövetésén tetten ért személy visszatartására, valamint indokolt esetben
testi kényszer, bilincs, vegyi eszköz alkalmazására, illetve használatára.

A magyar települések majdnem mindegyikében működik egy önkéntes alapon szerveződött szervezet,
a polgárőrség. A polgárőrök szervezetei támogatást kapnak mind a települési önkormányzatoktól,
mind pedig a rendőrségtől. Feladatuk elsősorban az adott településen a közbiztonság megóvása, az
esetleges jogsértő magatartások megelőzése.

Jogszabály biztosítja azonban lehetőséget az önkormányzatok számára, hogy létrehozzanak egy olyan
szervezetet, amelynek tagjai a feladatkörükben eljárva hivatalos személynek minősülnek. A
közterület-felügyeletről rendelkező 1999. évi LXIII. törvény megalkotásának a célja a közterületek
rendjének és tisztaságának a védelméhez, az önkormányzatok vagyonának védelméhez, az ezzel
kapcsolatos feladatok ellátásához szükséges szervezeti keretek megteremtéséhez, valamint az ilyen
feladatot ellátó személyek jogállásának meghatározásához kapcsolható. A képviselő-testületek (a
közgyűlések is) a polgármesteri hivatal, vagy költségvetési szerv belső szervezeti egységeként, vagy
akár önálló költségvetési szervként is működhetnek. A közterület-felügyelet feladata pl. a közterület
jogszerű használatának, az engedélyhez, vagy bejelentéshez kötött és közterületen folytatott
tevékenység szabályszerűségének ellenőrzése, a tiltott tevékenységek megelőzése, megakadályozása,
megszüntetése és szankcionálása, közreműködés az épített és természeti környezet, valamint a
közterület védelmében, közreműködés a bűnmegelőzési feladatok megvalósításában, a közbiztonság
és a közrend védelmében, valamint a köztisztaságra vonatkozó szabályok végrehajtásának
ellenőrzésében.

A közterület-felügyelők a feladatuk ellátása során egyenruhát, valamint egyedi azonosító számmal

ellátott felügyelői jelvényt viselnek, szükség esetén hatósági szolgálati igazolvánnyal igazolják
magukat. Az eljárásuk során a lényeges környezetről és körülményről, tárgyról képfelvételt,
hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt készíthetnek. A felvételek közigazgatási hatósági,
szabálysértési és büntető eljárásban használhatók fel.

A közterület-felügyelőket a feladatuk ellátása során intézkedési jogosultság illeti meg. Ilyen

intézkedési jogosultság pl. a felvilágosítás kérés, az igazoltatás, előállítás, szabálysértési bírság
kiszabása, a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművet elszállíttathatja, feltéve, hogy a jármű a
forgalom biztonságát veszélyezteti.

Meglehetősen szűk körben, de lehetőségük van a közterület-felügyelőknek kényszerítő eszközök

igénybe vételére is. A jogszerű intézkedésével szembeni ellenállás megtörésére könnygázszóró
palackot alkalmazhat. A kényszerítő eszköz csak az arányosság elvének figyelembe vételével
alkalmazható, aránytalan sérelmet nem okozhat, és az alkalmazásának nincs helye, ha az ellenszegülés
már megtört. A közterület-felügyelők kényszerintézkedésével szemben jogorvoslatként panasznak van
helye, amit a Rendőrséghez kell benyújtani. A közterület-felügyelők intézkedéseinek részletes
szabályait – a hasonlóságukra tekintettel - a következő pontban, a rendőri intézkedéseknél ismertetjük.

A rendőri intézkedések
A rendőri intézkedések megtételének és a későbbiek során ismertetendő kényszerítő eszközök
alkalmazásának közös elvei és szabályai vannak. Garanciális okból fontosak ezek a szabályok, ugyanis
egy jogállamban minimális elvárás az, hogy pl. erőszak alkalmazása során a rendőrt a jogi normák
kössék. Ezek a szabályok azonban csak alapelv szintűek, vagy a megfogalmazásuk nagyon általános.
Ez azzal magyarázható, hogy azok a veszélyes élethelyzetek, amelyek során lehetőség nyílik a rendőri
erőszak alkalmazására, konkrét jogi hipotézisekbe csak nehezen formulázhatók. Ilyen általánosnak
tekinthető előírás az, hogy az intézkedés során kerülni kell a sérülés okozását, az élet kioltását. Fontos
garanciális szabály az is, hogy az intézkedés során megsérült személy részére, amint ez lehetséges,
segítséget kell nyújtani, és szükség esetén a rendőrnek kell arról gondoskodni, hogy a sérültet orvos
láthassa el.
A rendőrségi törvény 25 rendőri intézkedést nevesít, a következőkben ezek egy részének az
ismertetésére kerül sor.

Igazoltatás. Az első – és talán a leggyakrabban előforduló - rendőri intézkedés az igazoltatás. Akinek

a személyazonosságát meg kell állapítani, azt a személyt a rendőr igazoltathatja. A személyazonosság
igazolására mindenekelőtt a személyi igazolvány szolgál, de elfogadható minden olyan okmány,
amelyből az igazoltatott személy kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Például alkalmas a személyi
igazolvány helyettesítésére együtt a lakcímkártya és az új, kártya formátumú jogosítvány is.
Kivételesen lehetőség van arra is, hogy okmányok hiányában a rendőr egy általa ismert kilétű személy
közlését fogadja el igazolásként. Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges
ideig tarthat, és az igazoltatást követően az igazoltatott személlyel közölni kell az igazoltatás okát,
feltéve, hogy ez a közlés nem veszélyezteti a közbiztonság érdekét. Ha az igazoltatott személy az
igazoltatást megtagadja, akkor feltartóztatható, ha pedig az igazoltatás nem jár eredménnyel, akkor az
igazoltatott személy előállítható és a személyazonosság megállapítása céljából tőle ujjnyomat vehető,
fényképfelvétel készíthető, valamint külső testi jegyei mérés és észlelés alapján rögzíthetők. Veszély
elhárítása, továbbá szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén lehetőség van az
igazoltatott személy ruházatának, járművének átvizsgálására.

Dolog helyszíni elvétele. A rendőr a feladata teljesítése során jogosult átvételi elismervény ellenében
elvenni olyan dolgot, ami pl. bizonyítékként szolgálhat egy későbbi eljárásban, vagy támadásra, illetve
önveszély okozására alkalmas.

Fokozott ellenőrzés, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása. Bűncselekmény elkövetőjének elfogása

és előállítása, vagy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény, esemény megelőzése,
megakadályozása céljából lehetőség van nyilvános helyen, vagy közterület kijelölt részén az ott
tartózkodó személyek igazoltatására. E célok elérése céljából lehetőség van épület, helyszín, jármű,
csomag átvizsgálására. Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor rendezvény, esemény,
vagy a közlekedés rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása
érdekében, a rendőri szerv vezetője által meghatározott területre belépők és az ott tartózkodók
ruházatának és járműveinek átvizsgálására kerül sor. A ruházat átvizsgálását főszabály szerint csak az
intézkedés alá vont személlyel azonos nemű személy végezheti, és ez nem történhet szeméremsértő
módon. Erre az intézkedésre általában akkor kerül sor, ha valamely ok miatt különösen nagyszámú
személy igazoltatása válik szükségessé, például egy fogva tartott személy megszerzi az őr fegyverét és
megszökik, a pályaudvarokat, a kivezető utakat fokozottan ellenőrzik.

Felvilágosítás kérés. A rendőrnek – a feladata teljesítéséhez – információra van szüksége. A

rendőrségi törvény lehetőséget teremt arra, hogy a rendőr bárkitől felvilágosítást kérhet, bárkihez
kérdést intézhet, ha alaposan feltehető, hogy a megkérdezett képes olyan hasznos közlést tenni,
amellyel a rendőrt a feladati ellátása során segítheti. A felvilágosítás kérésének az idejére a
megkérdezett személy feltartóztatható. A megkérdezett személy az általa ismert tények, adatok
közlését nem tagadhatja meg.

Elfogás és előállítás. Ez a két intézkedési mód alapvetően a büntető eljáráshoz kapcsolódik, emiatt a
továbbiakban csak a közbiztonsághoz kapcsolódó eseteket ismertetjük. Ezek az intézkedések a
személyes szabadság korlátozásával járnak. A rendőr a közbiztonság érdekében a hatóság vagy az
illetékes szerv elé állíthatja azt, aki pl. nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy megtagadja az
igazoltatást, akitől véralkohol-vizsgálat céljából vérvétel, vizeletvétel, vagy műtétnek nem minősülő
egyéb mintavétel szükséges, aki a szülői felügyelet, gyámság, intézeti nevelés alól engedély nélkül
kivonja magát, aki a pártfogói felügyelet szabályait megszegi. Fontos garanciális szabály, hogy a
személyes szabadság korlátozása csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 óráig tarthat, ezt az
időtartamot a rendőri szerv vezetője indokolt esetben egy alkalommal, 4 órával meghosszabbíthatja.
Az előállított személlyel közölni kell az előállítás okát és részére az előállítás időtartamáról igazolást
kell kiadni.
Elővezetés. Gyakran előfordul, hogy pl. idézett személyek nem jelennek az őket idéző hatóság előtt a
megjelölt helyen és időben, és a távolmaradásukat előzetesen nem mentik ki. Az eljárási szabályok
ilyenkor lehetőséget teremtenek arra, hogy a távolmaradt személyek rendőrség általi elővezetésére
kerüljön sor. Az elővezetést minden esetben az a hatóság rendeli el, amelyik hatóságnál meg kellett
volna jelennie az idézett személyeknek, tehát az elővezetés jogszerűségéért is az elrendelő hatóság lesz
a felelős. Az elővezetés sikeres teljesítése érdekében lehetőség van az elővezetett személy legfeljebb
12 órai időtartamra történő visszatartására.

Idegenrendészeti intézkedés. Nemzetközi szerződés alapján a rendőrség végrehajthatja a személyek

államhatáron történő átadását, átvételét, más államok között átadásra kerülő személyeknek az átadás
helyére történő szállítását, valamint részt vesz az Európai Unió tagállamai által közösen, kísérővel
végrehajtott hazatérésekben.

Intézkedés a tanítási napon a tanítási óráról vagy az iskola által szervezett foglalkozástól engedély
nélkül távolmaradó, vagy onnan engedély nélkül eltávozó 14. életévét be nem töltött tanulóval
szemben. A „csellengő” diákokat a rendőr az iskola vezetőjéhez kísérheti, ha azok nem tudják -
például a szülő vagy az orvos által kiállított igazolással – igazolni a tanintézményből való
távolmaradás okát.

Határforgalom-ellenőrzés. A rendőrség ellenőrzi a határátlépés feltételeit, ennek során jogosult az

államhatárt átlépő személyek személyazonosságát megállapítani, az úti okmányait ellenőrizni, a
járművet átvizsgálni és mód van a határátlépés feltételeivel nem rendelkező személyek
határátléptetésének megtagadására is. Ugyancsak jogosult a rendőrség a tranzitterületen tartózkodó
személyek személyazonosságának megállapítására, az úti okmányainak ellenőrzésére, valamint a
tranzitterületre történő be- és kilépés, továbbá az ott tartózkodás jogosultságának az ellenőrzésére is.

Járványügyi intézkedés tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben. Ilyen válsághelyzetben, a

járványügyi intézkedések biztosítása céljából a rendőrség a forgalmat korlátozhatja, közterületet,
útvonalat, épületet lezárhat, megakadályozhatja, hogy oda belépjen, vagy onnan távozzék, illetve az
ott tartózkodókat távozásra kötelezheti.

Biztonsági intézkedés. Alkalmazására valamilyen veszélyhelyzet megszüntetésének érdekében szokott

sor kerülni. Az önveszélyes állapot, személyeket, vagy anyagi javakat közvetlenül fenyegető
veszélyhelyzet megszüntetése érdekében a rendőr jogosult az elhárításhoz, megszüntetéshez
haladéktalanul szükséges, a feladatkörébe tartozó intézkedések megtételére. Ennek során intézkedik az
öngyilkosság lehetőség szerinti megakadályozására, az önmagát, vagy mást veszélyeztető állapotban
lévő személyt szükség szerint egészségügyi intézetbe szállíttatja. A rendőr indokolt esetben jogosult
intézkedni a közterületen, vagy nyilvános helyen az önkívületben lévő, illetve ittas, bódult személy
egészségügyi intézetbe történő szállíttatásáról. Indokolt esetben lehetőség van terület lezárására és
annak megakadályozására, hogy oda bárki belépjen.

Kiemelt biztonsági intézkedés. Terrorcselekmény elkövetése vagy előkészülete esetén a rendőrség a

megelőzés, a félbeszakítás illetve a következmények elhárítása céljából a terrorcselekmény
hatásterületén igazoltathat, ruházatot, csomagot átvizsgálhat, őrizetlenül hagyott és veszélyt jelentő
tárgyakat eltávolíthat és megsemmisíthet, továbbá bármely rendezvény vonatkozásában a szervezőt a
félbeszakításra kötelezheti. A kiemelt biztonsági intézkedést legfeljebb 72 órára lehet elrendelni,
amely egy ízben ugyanennyivel meghosszabbítható.

Közbiztonsági őrizet. Ez az intézkedés egy másik intézkedéshez, a korábban ismertetett előállításhoz

kapcsolódik. Ha ugyanis bármely ok miatt – pl. az elállított személy oly mértékben ittas, hogy - az
előállítás időtartama alatt a személyazonosságot nem lehetett megállapítani, lehetőség van az
előállított személy közbiztonsági őrizetbe vételére. Ennek maximális időtartama 24 óra lehet, amelybe
az előállítás idejét be kell számítani. A közbiztonsági őrizet időtartama lehet 72 óra is, de tekintettel
arra, hogy ez a büntető eljárásjoghoz kapcsolódik, a részletes ismertetésétől eltekintünk.
Intézkedés magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen. Tekintettel arra, hogy a
magánlakás sérthetetlenségét az Alkotmány biztosítja, és ennek az intézkedésnek a során a rendőr épp
ezt az alapjogot töri meg, a törvény tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a rendőr hatósági
határozat nélkül is jogosult belépni, vagy behatolni a magánlakásba. Ilyen esetek például a
következők: öngyilkosság megakadályozása céljából, vagy segélyhívás esetén, közveszély elhárítása,
vagy ilyen helyzetben lévők kimentése érdekében, rendkívüli, vagy tisztázatlan okból bekövetkezett
halálesettel kapcsolatos intézkedés megtétele esetén, szabálysértést felszólítás ellenére is folytató
személy előállítása céljából, személy- és létesítménybiztosítási intézkedés végrehajtása céljából.
Fontos garanciális szabály, hogy a rendőr a magánlakásban csak a feladat elvégzéséhez szükséges
ideig tartózkodhat. A közterületnek nem minősülő egyéb helyen is jogosult a rendőr ezt az intézkedést
megtenni, az intézkedése során azonban ezt az intézmény rendjének lehetőség szerinti tiszteletben
tartásával teheti meg.

Kép- és hangfelvétel készítése. A rendőr jogosult az intézkedése során, az intézkedéssel érintett

személyről, a környezetről, egyéb lényeges körülményről kép- és hangfelvételt készíthet. Lehetőség
van arra is, hogy közterületen, közbiztonsági célból képfelvétel készítésére alkalmas eszközök
kerüljenek elhelyezésre, Garanciális szabály, hogy az elhelyezésnek oly módon kell történnie, hogy az
az állampolgárok számára nyilvánvaló legyen. A megfigyelt területre belépő személyek számára
figyelemfelhívó jelzést, ismertetést kell elhelyezni a képfelvevők elhelyezéséről és az adatkezelés
tényéről. Személyiségvédelemmel kapcsolatos garanciális szabály az is, hogy ha a kép-vagy a
hangfelvételen rögzített cselekmények miatt nem került sor szabálysértési- vagy büntetőeljárás
megindítására, a felvételt – főszabály szerint - az elkészülte után, legkésőbb 6 hónap elteltével meg
kell semmisíteni.

A helyszín biztosítása. Egy jogellenes cselekmény későbbi elbírálását nagyban megkönnyíti az, ha a
cselekmény vagy esemény helyszíne a nyomok pontos rögzítéséig változatlan állapotban marad.
Ennek érdekében a rendőr jogosult megtiltani, vagy megakadályozni, hogy valamely bűncselekmény,
szabálysértés, baleset, vagy egyéb esemény helyszínét megváltoztassák.

Közlekedésrendészeti intézkedés. A rendőrségi törvény csak keretjellegű rendelkezéseket tartalmaz, a

konkrét anyagi jogi rendelkezések más – elsősorban közlekedési, közlekedésrendészeti –
jogszabályokban találhatók. A rendőr jogosult pl. a közúti forgalom irányítására, korlátozására,
szüneteltetésére, a közlekedési rendszabályok megtartásának ellenőrzésére, a jármű birtoklása
jogszerűségének, továbbá a járművet használó személy személyazonosító adatainak ellenőrzésére,
jogosult továbbá indokolt esetben a járművezetői engedély helyszínen történő elvételére, a
forgalomban való részvétel megtiltására, a jármű kulcsainak elvételére stb. Ezek az intézkedések a
forgalomban résztvevő, közlekedő járműveket, illetőleg vezetőiket érinti. Előfordulhat azonban, hogy
olyan esetekben is el kell járni, amikor a jármű nem vesz részt a forgalomban. A törvény a közlekedés
rendjének fenntartása érdekében lehetőséget biztosít a közterületen szabálytalanul elhelyezett jármű
elszállíttatására, illetőleg eltávolíttatására, kerékbilincs felhelyezésére.

Személyvédelmi és létesítménybiztosítási intézkedés. Különösen védett személyek biztonságának

érdekében – például egy államfő látogatása alkalmával - van lehetőség útvonal, közterület forgalom
előli elzárására, a forgalom korlátozására, nyilvános és közforgalmú intézmények működésének
korlátozására, terület lezárására, az ott tartózkodók távozásra kötelezése stb.

Személyi védelemmel, illetve Védelmi Programmal kapcsolatos intézkedés. Kiemelten fontos büntető
ügyekben, az eljárásban résztvevő személyek védelmével kapcsolatos intézkedések tartoznak ide. A
részletes ismertetésétől eltekintünk, mivel elsősorban a büntető eljárásjoghoz kapcsolódik.

Közös művelet. Az Európai Unió más tagállamával történő közös művelet lefolytatására biztosít
lehetőséget. Érdekessége ennek az intézkedésnek, hogy ennek alapján, magyar területen idegen állam
rendőre is jogosult intézkedésre, valamint a magyar rendőr is jogosult az intézkedésre más állam
területén. Erre elsősorban közös járőrözés során kerülhet sor. Az ilyen intézkedés során mindig annak
az államnak a joga az irányadó, amelyiknek a területén az intézkedés történik. Az „idegen” területen
intézkedő rendőr csak az adott állam rendőrének felügyelete mellett gyakorolhatja a jogosultságát,
kivéve a szándékos bűncselekményt elkövető személy elfogását.

Nagy tömegeket vonzó eseményekkel, katasztrófákkal és súlyos balesetekkel kapcsolatos

segítségnyújtás. Ez intézkedés teremti meg a jogi keretet arra, hogy katasztrófahelyzet, vagy súlyos
baleset következményeinek kezelése kapcsán az Európai Unió tagállamainak rendőrségei információk
cseréjével, illetve konkrét segítség kérésével, illetve nyújtásával (például szakértők és felszerelés
küldése) összehangolhassák a tevékenységeiket.

Határbiztosítási távoltartás. Az államhatár rendjének biztosítás érdekében lehetőség van annak a

megakadályozására, hogy a határjeltől számított nyolc kilométeren belüli sávba olyan személy lépjen
be, aki ellen az államhatár rendjének megsértésével kapcsolatban büntetőeljárás van folyamatban.

A kényszerítő eszközök
Az előző pontban részletezett rendőri intézkedések során – az intézkedések önkéntes követése miatt –
az esetek döntő többségében nincs szükség azok kikényszerítésére, azaz rendőri kényszer
alkalmazására. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor vagy nem várható el az intézkedéstől kellő
eredmény, vagy ellenállást tanúsítanak. Ilyenkor a rendőrnek lehetősége van az ellenszegülés
megtörése céljából cselekvésre, vagy a cselekvés abbahagyására kényszert alkalmazni. Garanciális
okból fontos, hogy a kényszerítő eszközök alkalmazásának szabályozása alapos, körültekintő és
mindenre kiterjedő legyen, hiszen alkalmazásuk során a testi épség veszélybe kerülhet. Ezért teszi a
rendőr kötelességévé a Rendőrség Szolgálati Szabályzata, hogy a rendőr a kényszerítő eszközök
alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a
legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti. Főszabály szerint a kényszerítő eszköz alkalmazását meg
kell előznie egy előzetes figyelmeztetésnek, ám ha a körülmények ezt nem teszik lehetővé, a
kényszerítő eszközök figyelmeztetés nélkül is alkalmazhatók. A kényszerítő eszközök fajtáit a
rendőrségi törvény sorolja fel. Általános szabály, hogy az ott megjelölt kényszerítő eszközök
meghatározásának sorrendje egyfajta fokozatosságot is jelent, tehát egy súlyosabb kényszerítő eszköz
csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy a sikere eleve
kilátástalan.

A rendőrségi törvény 8 kényszerítő eszközt nevesít, a következőkben ezeknek az ismertetésére kerül

sor.

Testi kényszer. Alkalmazására általában akkor kerül sor, ha az intézkedő rendőr erőfölénye, vagy az
intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb kényszerítő eszköz alkalmazása
nem indokolt. A testi kényszer alkalmazása során a rendőr önvédelmi fogásokat is alkalmazhat.

Bilincs. A személyi szabadság korlátozásának egyik eszköze. Alkalmazása általában azzal szemben
indokolt, aki erőszakos, garázda magatartást tanúsít és azt a rendőr felszólítására nem hagyja abba, aki
az intézkedő rendőrt, annak segítőjét megtámadja, akinek a szökését meg kell akadályozni, aki
önmagában akar kárt tenni, vagy akinek az elfogására bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja
miatt került sor.

Vegyi eszköz, elektromos sokkoló eszköz, rendőrbot, kardlap, illetőleg más eszköz alkalmazása. Ha
az előbbi kényszerítő eszközök alkalmazása nem vezet eredményre, vagy alkalmazása kizárt,
lehetőség van a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására, vagy a rendőri
intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére vegyi vagy elektromos sokkoló eszköz, rendőrbot
(ez gumibot, vagy az ún. „tonfa” lehet ), kardlap, vagy más eszköz alkalmazására. Ezek használata
során törekedni kell arra, hogy az ütés a támadó végtagot érje. Kerülni kell, hogy az ütés, fejre,
derékra, hasra vagy gyomorra irányuljon. Ha a támadás vagy az ellenszegülés már megtört, a
kényszerítő eszközök már nem használhatók. Vegyi eszköz – pl. könnygázgránát – alkalmazására csak
akkor kerülhet sor, ha a helyszínen tartózkodó parancsnok arra utasítást ad. A használat módját a
parancsnok határozza meg.
Szolgálati kutya. Szolgálatát a rendőr csak kiképzett, egészséges, ápolt és jó erőnlétben lévő kutyával
láthatja el. Azt, hogy a szolgálati kutya milyen „veszélyességi fokozatban” (pórázzal, vagy póráz
nélkül, szájkosárral, vagy nélküle) vethető be, az határozza meg, hogy milyen, korábban már említett
kényszerítő eszköz helyett (vagy kényszerítőeszköz mellett) alkalmazzák a kutyát. Ha a testi kényszer
alkalmazásának feltételei fennállnak, lehetőség van a szájkosárral ellátott kutya pórázon vagy póráz
nélküli alkalmazásának. Pórázon vezetett szájkosár nélküli kutyát akkor alkalmazhat a rendőr, ha
jogellenesen összegyűlt tömeg szétoszlatására enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazásával nincs
lehetőség, vagy ha a kutya ily módon történő alkalmazása a rendőri intézkedéssel szembeni tevőleges
ellenállás leküzdéséhez szükséges. A szolgálati kutya szájkosár és póráz nélküli alkalmazására súlyos
sérüléssel fenyegető támadás elhárítása, vagy súlyos bűncselekmény elkövetésével alaposan
gyanúsítható személy elfogása céljából van lehetőség, továbbá akkor, ha a rendőr ezzel a személye
ellen intézett támadást, vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető magatartást tudja elhárítani.

Útzár, megállásra kényszerítés. Viszonylag ritkán alkalmazott kényszerítő eszköz. Az útzár

telepítésére akkor kerül sor, ha bűncselekmény elkövetőjét – aki közúton gépjárművel menekül - más
módon nem lehet elfogni. Az útzár egy forgalom lassítására alkalmas építmény, torlasz, vagy technikai
eszköz lehet. Ha ilyen berendezés kiépítésére nincs mód, sürgős esetben lehetőség van az út szolgálati
járművekkel történő eltorlaszolására.

Lőfegyverhasználat. A legsúlyosabb rendőri kényszerítő eszköz, alkalmazásának rendkívül szigorú

szabályai vannak. Lőfegyverét csak az a – polgári ruhát vagy egyenruhát viselő, szolgálatban lévő
vagy magát szolgálatba helyező – rendőr használhatja, akinek igazolványában a „fegyverviselésre és
intézkedésre jogosult” bejegyzés fel van tüntetve. Lőfegyverhasználatnak csak a lőfegyverrel
személyre és szándékosan leadott lövés minősül, függetlenül attól, hogy az célt tévesztett-e avagy sem,
illetőleg okozott-e sérülést, avagy sem. Nem minősül lőfegyverhasználatnak a lőfegyverrel nem
szándékosan bekövetkezett lövés, a szándékosan leadott, de tárgyra, vagy állatra irányuló lövés,
továbbá a figyelmeztető lövés. Ugyancsak nem minősül lőfegyverhasználatnak a gumilövedék, a
pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló lőfegyverrel vagy e célra rendszeresített kilövő
eszközzel történő célba juttatása.

Lőfegyverét a rendőr az elöljárója parancsára, vagy saját döntése alapján használhatja. Ha az elöljáró
ad parancsot a lőfegyver használatára, a rendőr köteles a lőfegyverét használni, mérlegelésnek helye
nincs. A parancsra történő lőfegyverhasználat jogszerűségéért a parancsot kiadó elöljáró a felelős. A
rendőr csak abban az esetben tagadhatja meg a lőfegyverhasználatra vonatkozó parancs végrehajtását,
ha nyilvánvaló, hogy a lőfegyver használatával a rendőr bűncselekményt követne el. Ha a saját
döntése alapján használja a lőfegyverét, a lőfegyver használatát általában meg kell, hogy előzze egy
felhívás, hogy a felhívott személy engedelmeskedjék a rendőr intézkedésének, ha ez nem vezet
eredményre, esetlegesen más kényszerítő eszköz is alkalmazható. Ha ez nem vezet eredményre, vagy
nincs rá lehetőség, figyelmeztetni kell a felhívott személyt, hogy lőfegyverhasználat következik (ezt „a
törvény nevében fegyvert használok” szavakkal kell megtenni), ezt követi egy, a légtérbe leadott
figyelmeztető lövés, majd következik a lőfegyver használata. Természetesen előfordulhat olyan
élethelyzet is, amikor ezek a megelőző intézkedések részben vagy egészben mellőzhetők. Erre akkor
kerülhet sor, ha az eset összes körülményei folytán a megelőző intézkedésekre már nincs idő, és a
késedelem az intézkedés eredményességét, a rendőr, vagy más személy életét, testi épségét
veszélyeztetné.

A lövést lehetőleg lábra kell leadni, kerülni kell az élet kioltását. Ha a lőfegyverhasználat során a
rendőrt fenyegető közvetlen fenyegetés, vagy támadás megszűnt, a lőfegyverhasználat jogosultsága is
azonnal megszűnik, a lőfegyver használatának további helye nincs. Ha a lőfegyverhasználat sérülést
okozott, a sérült személyt elsősegélyben kell részesíteni, és gondoskodni kell az orvosi ellátásról,
valamint a közvetlen hozzátartozója értesítéséről. Lőfegyverhasználat esetén a rendőr köteles a
közvetlen elöljáróját értesíteni és a helyszínt biztosítani, majd a lőfegyver használatáról írásban
jelentést tenni. A rendőri szervek minden egyes lőfegyverhasználat jogszerűségét és szakszerűségét 3
napon belül kötelesek kivizsgálni.
A rendőrségi törvény tételesen felsorolja azokat az élethelyzeteket, amikor a rendőr jogosult a
lőfegyvert használatára. A rendőr lőfegyvert használhat például az élet elleni közvetlen fenyegetés
vagy támadás elhárítására, a testi épségét súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására,
közveszélyokozás vagy terrorcselekmény megakadályozására vagy megszakítására, bűncselekmény
lőfegyverrel, robbanóanyaggal való elkövetésének megakadályozására, az emberi élet kioltását
szándékosan elkövető elfogására, szökésének megakadályozására, a saját testi épsége, élete ellen
intézett támadás elhárítására.

Csapaterő alkalmazása. Csapaterő alkalmazásáról akkor beszélünk, amikor az illetékes parancsnok a

személyi állomány összevonásáról és kötelékbe történő szervezéséről és ennek az egységnek
egyszemélyi vezetés alá helyezése mellett dönt. A rendőrök csapaterőben történő alkalmazásának
eseteit a rendőrségi törvény tételesen felsorolja. Ilyen eset például az alkotmányos rend erőszakos
megváltoztatására irányuló bűncselekmény elkövetése, súlyos bűncselekményt elkövető, szökésben
lévő fegyveres személy felkutatása, elfogása, terrorcselekmény felszámolása, túszok kiszabadítása, a
gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvény rendjének biztosítása, katasztrófa
megelőzése stb.

Tömegoszlatás. Jogellenesen összegyűlt, vagy jogellenes magatartást tanúsító tömeg szétoszlatására

akkor van lehetőség, ha a helyszín elhagyására irányuló rendőri felszólításnak a tömeg nem tesz
eleget. A szétoszlásra irányuló rendőri felszólítást – lehetőleg hangosító eszköz alkalmazásával –
legalább kétszer meg kell ismételni, a felszólításban meg kell jelölni a helyszínről való eltávozás
irányát. Ha a tömeg ennek ellenére nem oszlik szét, az utolsó figyelmeztetéssel egyidejűleg kilátásba
kell helyezni kényszerítő eszköz alkalmazását. A tömegoszlatás elrendelésére a parancsnok jogosult.
A tömeg szétoszlatása során az alábbi eszközök, illetve intézkedések alkalmazhatók: vízágyú,
pirotechnikai eszköz, gumilövedék, ingerlőgáz, elfogó háló, lóhátról, vagy járműkötelékben végzett
tömegoszlatás. Tömegoszlatása lőfegyvert használni tilos. Csapaterő alkalmazása során a rendőrség
nem vizsgálja a helyszínen lévő személyek egyéni felelősségét.

Jogorvoslat a rendőri intézkedésekkel szemben

A rendőri intézkedésekkel és kényszerítő eszközökkel szemben – egy intézkedés kivételével -
jogorvoslatnak van helye. A kivételt az elővezetés jelenti. Ennek az az indoka, hogy mint arra
korábban utaltunk, az elővezetés elrendelésére az a hatóság jogosult, amelyik hatóságnál meg kellett
volna jelennie az idézett személyeknek. Az elővezetés elrendelésének jogszerűségéért az elrendelő
hatóság a felelős, tehát az intézkedés ellen indított jogorvoslati eljárásban, minden esetben az
elővezetést elrendelő hatóság eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni. A többi intézkedés és
kényszerítő eszköz elleni jogorvoslatnak panasz a neve, amelynek előterjesztésére az a személy
jogosult, akivel szemben az intézkedést foganatosították. Akinek az intézkedés az alapvető jogát
sértette, választása szerint vagy közvetlenül az intézkedést foganatosító rendőri szervhez fordulhat,
vagy kérheti a panaszának az alapvető jogok biztosa által lefolytatott vizsgálatot követően az országos
rendőr-főkapitány (vagy az érintett főigazgató) bírálja el. Ha az intézkedés jogot vagy jogos érdeket
sértett, a panaszt az intézkedést foganatosító rendőri szervhez kell benyújtani. A panasz benyújtására
az intézkedést követő 30 napon belül van mód, az elbírálásra pedig a beérkezést követően 35 nap áll
rendelkezésre.

34. Rendészeti igazgatás II. (az idegenrendészet a katasztrófavédelem, a

nemzetbiztonság igazgatása).
Az idegenrendészet
Minden államra vonatkozóan érvényesnek tekinthetjük azt a kijelentést, hogy – szuverenitásukra
hivatkozva – gondosan ügyelnek a területük sérthetetlenségére, ezért különös figyelmet szentelnek az
államhatár fizikai értelemben vett védelmének, továbbá ragaszkodnak ahhoz is, hogy más államok
polgárai csak a hozzájárulásukkal vagy az engedélyükkel tartózkodjanak a területükön. Az egyes
államokat – földrajzi értelemben - szárazföld, vagy valamilyen vízfelület választja el egymástól, amely
alkalmas lehet ugyan valamilyen – elsősorban védelmi szempontú - fizikai térelválasztó (sorompó,
kerítés, aknazár, szögesdrót) létesítésére, de mindezek hatástalanok a különböző betegségek,
járványok, katasztrófák következményeivel szemben. Ez utóbbi rendkívüli helyzetektől eltekintve, az
egyes államoknak érdeke is fűződhet ahhoz, hogy más államok polgárai lépjenek a területére, hiszen
az államok közötti együttműködés egyik alapvető követelménye, hogy az államok polgárai
beutazhassanak egy másik állam területére.

A mai, modern államokra jellemző az, hogy magas szintű jogszabályok rögzítik az adott állam
határainak átlépésére vonatkozó előírásokat, és jellemző az is, hogy ezeket a szabályokat igyekeznek
egységesíteni és kölcsönösen elismerni. Minden államnak alapvető érdeke, hogy megakadályozza
bűncselekmények lehetséges elkövetőinek a területére való bejutását, valamint a minimálisra szorítsa a
határain a csempészet lehetőségét.

A hatályos magyar szabályozásra meghatározó befolyással bír az a körülmény, hogy hazánk az

Európai Unió tagja, továbbá különösen jelentős az a tény is hogy Magyarország 2007. december 21-én
az Európai Unió egyik külső határává vált. Ezek a körülmények eredményezik azt, hogy az
államhatárainkon (hazánk jelenleg 7 állammal határos) meglehetősen eltérő szabályok hatályosak.
Az idegenrendészeti tevékenység fogalma alatt általában a külföldi állampolgárok és a hontalanok
Magyarországra történő beutazásával, átutazásával, tartózkodásával, bevándorlásával, továbbá az ezek
ellenőrzésével kapcsolatos, többnyire az idegenrendészeti hatóságok által megvalósított igazgatási
tevékenységet értjük. Az idegenrendészettel kapcsolatban két fontos jogszabályt kell kiemelnünk. Az
egyik hatályos törvényünk a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról
és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (ez a jogszabály alapvetően az Európai Gazdasági
Térségről szóló megállapodásban részes államok állampolgáraira vonatkozik), a másik az ún.
„harmadik országbeli” állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény.
Idegenrendészeti ügyekben az alábbi hatóságok járnak el: központi idegenrendészeti hatóságként az
Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság, területi szervekként az OIF regionális szinteken
szerveződött 7 területi szerve, ideértve a 24 kirendeltséget is.

A beutazás és tartózkodás szabályainak alkalmazása szempontjából a schengeni csatlakozást

megelőzően külföldinek minősültek a nem magyar állampolgárok és a hontalanok, azonban a
schengeni vívmányok alkalmazása óta a „harmadik országbeli állampolgár” elnevezés az indokolt,
hiszen a „schengeni állam” állampolgára (sok vonatkozásban) nem minősül külföldinek. Ezeknek a
kifejezéseknek a jogalkalmazók számára történő megalkotása, valamint a gyakorlatban való
alkalmazása első megközelítésre indokolatlannak és erőltetettnek tűnhet, de ha megvizsgáljuk az
alkalmazásuk alapjául szolgáló indokokat, akkor látni fogjuk, hogy valójában egy jövőbeni nemes cél
megvalósítása érdekében jöttek létre. Az egységesülő Európa irányába tett kezdeti lépésekről
terjedelmi okok miatt nem szólunk, de mindenképp utalnunk kell arra, hogy Belgium, Hollandia,
Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság 1985-ben a luxemburgi Schengenben
döntött arról, hogy az államaik közötti közös határokon meg fogják szüntetni a határellenőrzéseket,
mivel a tapasztalatok szerint ezek nagyban akadályozzák a személyek és az áruk szabad áramlását. Az
elképzelések 10 év múlva valóra is váltak, az egyezményben részes államok határain megszűnt a
határellenőrzés, az érintett államok – idegenrendészeti szempontból - egy egységes térséget alkottak.
Ez azt jelentette, hogy határrendészeti ellenőrzésre csak egy ízben, az ún. „külső határon” került sor, a
belső határokon már nem kellett megállni (érvényes úti okmánnyal azonban rendelkeznie kell a
külföldinek). Ez a körülmény azonban jelentősen megnövelte a külső határon történő ellenőrzés
jelentőségét és súlyát, hiszen egy (vagy több), a határon átjutó, bűncselekmény elkövetésére készülő
személy nemcsak egy állam jogrendjét veszélyeztetheti, hanem az egyezményhez csatlakozott
valamennyi államét. Az egyezményhez – a meglehetősen szigorú feltételeknek való megfelelést
követően - több állam is csatlakozott. Vannak olyan államok is, amelyek nem EU-tagok, de
csatlakoztak az egyezményhez, és olyanok is, amelyek nem csatlakoztak ugyan, de a mindennapi
gyakorlatukban alkalmazzák az egyezmény szabályait.

A beutazás és a tartózkodás harmadik országbeli állampolgár, vagy hontalan számára akkor

engedélyezhető, ha érvényes úti okmánnyal rendelkezik, van érvényes vízuma, vagy tartózkodási
engedélye, rendelkezik meghatározott mértékű anyagi fedezettel, nem áll beutazási és tartózkodási
tilalom alatt és a beutazása nemzetbiztonsági vagy közegészségügyi érdekeket nem sért. Beutazásra és
tartózkodásra az alábbi engedélytípusok jogosítanak fel: vízum, tartózkodási engedély, letelepedési,
ideiglenes letelepedési vagy bevándorlási engedély, ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás.
Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében
lehetőségük van az idegenrendészeti hatóságoknak arra, hogy a külföldiekkel szemben kiutasítást,
beutazási és tartózkodási tilalmat rendeljenek el. Ilyen intézkedés alapjául szolgálhat például az, hogy
a külföldi terrorista szervezet tagja, fegyvercsempész tevékenységet folytat, aki a ki- és beutazás
szabályait megszegte, aki hazánkban engedély nélkül végzett munkát stb. A harmadik országbeli
állampolgárokkal és a hontalanokkal szemben – a teljességre törekvés igénye nélkül – az alábbi
intézkedések alkalmazhatók még: visszairányítás, visszautasítás, idegenrendészeti őrizet,
visszautasítási őrizet, kijelölt helyen való tartózkodás elrendelése, kitoloncolás.

Katasztrófavédelmi igazgatás
A bolygónkon szinte alig található olyan hely, amely ne lenne kitéve a – sajnálatos módon egyre
növekvő számú – civilizációs és/vagy természeti katasztrófáknak. Az élet- és vagyonbiztonság,
valamint a természetes és az épített környezet megóvása érdekében szükség volt egy olyan szervezet
létrehozására, amely veszélyhelyzet esetén képes hatékonyan felvenni a harcot a katasztrófák károsító
hatásai ellen. A katasztrófa fogalmát a törvény a következőképpen határozza meg: általában a
szükséghelyzet, vagy a veszélyhelyzet kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapotot értünk, amely
emberek életét, egészségét, anyagi értékeit, a természeti környezetet, a lakosság alapvető ellátását
olyan mértékben veszélyezteti, hogy a kár megelőzése, elhárítása meghaladja az erre rendelt
szervezetek védekezési lehetőségeit és ezért az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és
szigorúan összehangolt együttműködését igényli. A veszélyeztető hatásokat alapvetően két típusba
soroljuk, ezek természeti, vagy civilizációs katasztrófák lehetnek. A természeti katasztrófákhoz
soroljuk a meteorológiai jellegűeket (árvíz, belvíz, felhőszakadás, rendkívüli hóesés, szélvihar és
aszály), a geológiai jellegűeket (földrengés, omlás, suvadás) és a biológiai jellegűeket (a különböző
járványok). A civilizációs katasztrófák körébe a technikai jellegű (gáz- és kőolajvezeték sérülése,
veszélyes anyag szállítása során bekövetkező baleset, tömegbaleset és környezetszennyezés) és a
társadalmi jellegű (blokád, sztrájk, bűnözés, migráció és terror) veszélyeztető hatások tartoznak.

A katasztrófavédelem fogalmát akként határozhatjuk meg, hogy az a különböző katasztrófák elleni

védekezésben, azon tervezési, szervezési, koordinációs, végrehajtási, létesítési stb. tevékenységek
összessége, amelyek a katasztrófák kialakulásának megelőzését, a közvetlen veszélyek elhárítását, az
előidéző okok megszüntetését, a károsító hatások csökkentését, a lakosság életének és anyagi javainak
védelmét szolgálják.

A katasztrófák elleni védekezésben – a 2011. évi CXXVIII. tv. rendelkezéseinek értelmében - az

alábbi szervek vesznek részt: a Kormány, a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter és az
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

A Kormány feladata egyebek között a katasztrófák elleni védekezés irányításának és a végrehajtás

összehangolásának a megszervezése, a védekezésben érintett tárcák közötti koordináció
megszervezése, a védekezésben érintett állami szervek katasztrófavédelemmel kapcsolatos
feladatainak meghatározása, az országos méretű katasztrófavédelmi információs rendszer létrehozása
stb.

A katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter működteti az irányítása alatt álló

katasztrófavédelmi szervezeteket, kinevezi a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szervének
vezetőjét és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat stb.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, mint központi államigazgatási szerv, tervező,

szervező, irányító tevékenységet lát el. Területi szervei a vármegyei (fővárosi) katasztrófavédelmi
igazgatóságok, helyi szervei a katasztrófavédelmi kirendeltségek. Tevékenységük tűzoltósági, polgári
védelmi és iparbiztonsági szakterületre terjed ki.
Nemzetbiztonsági igazgatás
Korábban, a rendészet fogalmának meghatározása során már utaltunk arra, hogy nehéz feladat olyan
fogalmakat, mint a közbiztonság, közrend stb. definiálni. Nincs ez másképp az állambiztonság és a
nemzetbiztonság fogalmával sem, holott nem egy újkeletű állami tevékenység meghatározásáról van
szó, hiszen a titkosszolgálati tevékenység jószerivel egyidős az állam kialakulásával, és az
alkalmazásáról egyetlen mai állam sem mond le. Le kell szögeznünk, hogy speciális szolgálatokat
minden állam működtet, s hogy milyen intenzitással és milyen mértékben, az elsősorban az adott állam
világhatalmi törekvéseinek (például USA, Oroszország), vagy esetleg az állami lét folyamatos
fenyegetettségének (például Izrael) a függvénye. Fontos garanciális szabály azonban az, hogy az adott
állam nemzetbiztonsági feladatainak a meghatározása magas szintű jogalkotási tárgy legyen, lehetőleg
törvények határozzák meg a nemzetbiztonsági feladatokat.

Hazánkban a nemzetbiztonsággal kapcsolatos kérdéseket az 1995. évi CXXV. törvény szabályozza.

Nemzetbiztonsági szolgálatnak minősül az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, valamint a Nemzeti
Információs Központ. Ezek a szervek a Kormány irányítása alatt állnak és az egész ország területére
kiterjedő illetékességgel rendelkező, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szerveknek
minősülnek. A következőkben tekintsük át vázlatosan az egyes szolgálatok feladatait.

Az Információs Hivatal megszerzi, elemzi és értékeli a kormányzati döntésekhez szükséges, a

külföldre vonatkozó, vagy külföldi eredetű információkat, felderíti a külföldön folytatott, és a
Magyarország érdekeit veszélyeztető vagy sértő tevékenységet, felderíti az ország pénzügyi
biztonságát veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékokat és cselekményeket, végzi a minősített
adatok védelmére használt rejtjelező eljárások, algoritmusok kriptográfiai minősítését, illetőleg
rejtjelkulcsokat állít elő, ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő
magyar intézmények és létesítmények biztonsági védelmét, stb.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal feladata belföldön felderíteni és elhárítani a Magyarország érdekeit

sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet. Felderíti és elhárítja a
tudományos-technikai, pénzügyi biztonságot veszélyeztető leplezett törekvéseket, ellátja a központi
államhatalmi és kormányzati szervek, intézmények és létesítmények biztonsági védelmét, a nyomozás
elrendeléséig végzi az állam elleni bűncselekmények felderítését, végzi a letelepedési engedély és
vízum iránti kérelmek elbírálásához szükséges személyi ellenőrzést, ellátja a hatáskörébe tartozó
személyek nemzetbiztonsági ellenőrzésének és védelmének feladatait stb.

A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat megszerzi, elemezi és értékeli a kormányzati döntésekhez

szükséges, a külföldre vonatkozó, vagy külföldi eredetű, a biztonságpolitika katonai elemeit érintő
katonapolitikai, hadiipari és katonai információkat, felfedi a Magyarország ellen irányuló, támadó
szándékra utaló törekvéseket, információkat gyűjt a nemzetbiztonságot veszélyeztető jogellenes
fegyverkereskedelemről, biztosítja a Honvéd Vezérkar hadászati-hadműveleti tervezőmunkájához
szükséges információkat, ellátja a kormányzati tevékenység szempontjából fontos, külföldön lévő
magyar katonai intézmények és létesítmények biztonsági védelmét stb. Felderíti és elhárítja a Magyar
Honvédség ellen irányuló külföldi titkosszolgálati törekvéseket és tevékenységet, információkat gyűjt
a Magyar Honvédséget veszélyeztető szervezett bűnözésről, ellátja az illetékességi körébe tartozó
katonai vezetési objektumok biztonsági védelmét, ellátja a hatáskörébe tartozó személyek
nemzetbiztonsági védelmének és ellenőrzésének feladatait stb.

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat segítséget nyújt az erre feljogosított szervek részére azzal, hogy
titkos adatszerzéssel és információgyűjtéssel, különleges eszközökkel és módszerekkel szolgáltatást
végez a számukra.

A Nemzeti Információs Központ folyamatosan figyelemmel kíséri és folyamatosan elemzi az ország

nemzetbiztonsági, bűnügyi, biztonsági és terrorfenyegetettségi helyzetét, közvetlen
terrorfenyegetettség esetén koordinációs tevékenységet lát el az érintett szervezetek bevonásával,
kormányzati döntéstámogató tevékenységet folytat.
A nemzetbiztonsági szolgálatok a Kormány irányítása alá tartoznak. Az irányítás az Információs
Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzeti Információs Központ és a Nemzetbiztonsági
Szakszolgálat esetében a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter, a Katonai Nemzetbiztonsági
Szolgálat esetében pedig a honvédelmért felelős miniszter révén valósul meg. A nemzetbiztonsági
szolgálatok parlamenti ellenőrzése az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága révén valósul meg.

35. Honvédelmi igazgatás (a honvédelem jogi szabályozása, alapfogalmai,

alapelvei, a honvédelmi igazgatás szervezetrendszere, a Magyar
Honvédségre vonatkozó főbb rendelkezések, honvédelmi kötelezettségek,
rendkívüli jogrend).
Általános tudnivalók, a honvédelmi igazgatás fogalma
Az állam funkcióinak talán leglényegesebb funkciója a külső védelmi funkció, amely elsősorban más
államok beavatkozásával, fegyveres támadásával szembeni hatékony védelmi rendszer kiépítését és az
ezzel kapcsolatos feladatok ellátásának kötelezettségét eredményezi. Egy államnak mindig kiemelkedő
hangsúlyt kellett – és kell ma is – fektetnie arra, hogy a saját biztonságát, a függetlenségét
(szuverenitását) szükség esetén akár fegyveres erő alkalmazásával is biztosítani tudja. Egy modern
állam állampolgárainak a biztonságát több intézményrendszer is hivatott biztosítani, de ezek közül,
álláspontunk szerint a legfontosabb a katonai védelem.
Ismert, hogy az elsőként kialakult, „klasszikus” 5 minisztérium egyike volt a honvédelmi tárca, és
biztosan állíthatjuk, hogy minden létező államban miniszteriális szintű a honvédelem (vagy más
terminológia szerint a hadügy) irányítása. Azt is leszögezhetjük, hogy a honvédelemnek és a
mindenkori politikai erőknek nagyon szoros volt a kapcsolata. A diktatúrák számára mindig a
hadsereg jelentette – és jelenti ma is – a legfőbb támaszt, de az ilyen típusú berendezkedésnél nagy
veszélyt rejthet magában a túlzottan fontossá vált hadsereg. Több államban előfordult már, hogy
katonai hatalomátvétel történt, a hadsereg vezetői katonai puccs során magukhoz ragadták a hatalmat,
és vették át a kormányzást, vagy ha ez utóbbira nem is került sor, de a hadsereg magatartása – a
folyamatokba történő esetleges beavatkozása, vagy éppen a be nem avatkozása – döntő jelentőségűnek
bizonyult. A mindenkori hatalom számára tehát alapvető fontosságú, hogy a hadsereg irányítása
kontroll alatt legyen, a működése pedig kiszámítható és átlátható legyen.
Magyarország első kormányában is volt már hadügyminiszter, és ezt a posztot egészen a
rendszerváltásig – ritka kivételtől eltekintve - mindig szakirányú katonai végzettséggel rendelkező
személy töltötte be. A hadseregért felelős miniszter (az elnevezése az idők során hadügyminiszter,
honvédelmi miniszter, továbbá hadügyi népbiztos is volt) azonban inkább csak politikai értelemben
vett irányítónak volt tekinthető. A katonai-szakmai kérdésekben a tényleges hatalmat a mindenkori
vezérkari főnök gyakorolta. A második világháború után a honvédelem államigazgatási irányítása és a
hadsereg főparancsnoki tisztsége hosszú évtizedeken át szorosan összekapcsolódott azáltal, hogy a
honvédelmi miniszter egyben a (nép)hadsereg főparancsnoka is volt. E tisztségek akkor váltak külön,
amikor felmerült a hadsereg fölötti civil irányítás szükségességének az igénye. Ez az időpont is a
rendszerváltás idejére tehető. A katonai vezetési és a közigazgatási funkciók szétválasztásának másik
indoka az volt, hogy az új struktúra – legalábbis elméletileg - hatékonyabb feladatmegosztást tesz
lehetővé. A hadsereggel kapcsolatos irányítási és vezetési feladatok, valamint hatáskörök telepítése
azonban nehéz feladatnak bizonyult napjaink jogalkotóinak számára. Több alkotmánybírósági
határozat is foglalkozott a honvédség főparancsnoki tisztségével, a köztársasági elnök jogkörével.
Mindezek ismeretében a honvédelmi igazgatás fogalmát legáltalánosabb értelemben a
következőképpen adhatjuk meg: alapvetően állami szervek által, az állam – döntően külső – védelmi
feladatainak megvalósítása érdekében végzett végrehajtó-rendelkező tevékenység.
Meg kell különböztetnünk a honvédelmi igazgatás fogalmát a katonai igazgatás fogalmától. A katonai
igazgatás a fegyveres védelemmel kapcsolatos szakirányú feladatok végrehajtására irányuló, a
honvédelmi igazgatástól szűkebb, annak keretén belül megvalósuló tevékenység.
Külön kell szólnunk a katonai közigazgatás fogalmáról is. Ez a tevékenység a hagyományos fogalmi
elemekkel nehezen írható le. E fogalom alatt legáltalánosabb értelemben a hadműveleti területeken
vagy különleges társadalmi-politikai helyzetben végzett, a polgári közigazgatást helyettesítő,
elsősorban katonai szervek által megvalósított, többnyire rendészeti jellegű igazgatási tevékenységet
értjük. A katonai közigazgatás egy adott területen mindig csak átmeneti jellegű, az ilyen esetekben a
közigazgatási szervek hatásköreit az illetékes katonai parancsnok gyakorolja.
A honvédelem igazgatása és irányítása
A honvédelemmel kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket az Alaptörvény, valamint a
honvédelemről, a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CX. törvény (Htv.), továbbá a védelmi és
biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021. évi XCIII. tv. (Vbötv). tartalmazza. A
honvédelem irányítását az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, a honvédelemért felelős
miniszter, valamint egyes honvédelmi feladatok végrehajtásának irányítására, a feladat- és
hatáskörüknek megfelelően a miniszterek végzik. A következőkben tekintsük át e szerveknek a
honvédelem irányításával kapcsolatos jogosítványait.
Az Országgyűlés megállapítja a Honvédségnél rendszeresíthető beosztások számát, a biztonság- és
védelempolitika alapelveit. A honvédelmi ügyekkel foglalkozó bizottsága folyamatosan figyelemmel
kíséri a Honvédség feladatainak megvalósítását, felkészültségének és felszereltségének színvonalát, a
rendelkezésre bocsátott anyagi erőforrások felhasználását. Ugyanez a bizottság hallgatja meg a
kinevezése előtt a Honvéd Vezérkar főnökének jelölt személyt, és véleményt nyilvánít az
alkalmasságáról.
A köztársasági elnök a honvédelemért felelős miniszter előterjesztésére kinevezi és felmenti a Honvéd
Vezérkar főnökét, dönt a tábornokok szolgálati viszonyával kapcsolatos kérdésekről (például
kinevezés, előléptetés) valamint okirattal csapatzászlót adományoz.
A Kormány az ország védelmi felkészültségének biztosítása céljából meghatározza a nemzetgazdaság
honvédelmi célú felkészítésével kapcsolatos követelményeket, az ország védelmi célú tartalékait, a
hadiipari kapacitását, meghatározza és összehangolja a honvédelemben közreműködő központi
szervek honvédelmi feladatait, elrendeli a honvédelmi szervezetek készenlétének fokozását. A
Honvédség működésének irányítása körében a Kormány dönt a Honvédség felső szintű irányításának
és vezetésének rendjére vonatkozó szabályokról, a Honvédség haditechnikai eszközeinek és az
ezekhez szükséges anyagi forrásoknak a biztosításáról, az ország területének hadműveleti
előkészítésére vonatkozó feladatokról. A Kormány megtervezi a Honvédség fenntartásának és
fejlesztésének költségeit, továbbá évente köteles a honvédelmi feladatok megvalósításáról, a
Honvédség felkészítéséről, állapotáról és fejlesztéséről beszámolni az Országgyűlésnek.
A honvédelemért felelős minisztert (jelenleg hatályos elnevezése szerint a honvédelmi minisztert)
terheli a felelősség a honvédelemmel kapcsolatos kormányzati döntések előkészítéséért, és központi
közigazgatási feladatainak ellátásáért, a Nemzeti Katonai Stratégia előkészítéséért, a honvédelmi
szervezetek készenléte fokozásának szabályozásáért, a Honvédség rendeltetésszerű, szakszerű és
jogszerű működését meghatározó döntések meghozataláért, illetve e döntések végrehajtásának
irányításáért. Ennek során gyakorolja az ezzel összefüggő jogokat, amelyeket az Alaptörvény, vagy
más törvények nem utalnak más szerv, vagy személy hatáskörébe.
A miniszterek irányítják az alárendelt vagy a felügyeletük alá tartozó szervek és a feladatkörükbe
tartozó ágazatok honvédelemmel kapcsolatos tevékenységét, továbbá a honvédelmi miniszterrel
együttműködve biztosítják a haditechnikai eszközök és anyagok kutatásával, fejlesztésével,
gyártásával, a hadiipari kapacitások biztosításával kapcsolatos feladatokat.
A központi szervek közül az autonóm államigazgatási szervek, az önálló szabályozó szervek, a
rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az Országgyűlési Őrség is kiveszik a
részüket a honvédelemmel kapcsolatos állami feladatok ellátásából, például személyek és
létesítmények védelmét látják el, polgári védelmi jellegű tevékenységet végeznek stb.
A fentebb felsorolt központi szerveken túl a területi és helyi igazgatási szervek is részt vesznek a
honvédelmi igazgatásban. Ezek a következők: a területi védelmi bizottságok, a helyi védelmi
bizottságok és a polgármesterek. A területi védelmi bizottság elnöke a fővárosi/vármegyei főispán,
általános elnökhelyettese a fővárosi/vármegyei kormányhivatal főigazgatója, a szakmai
elnökhelyettesek pedig a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervének vezetője, illetve egy
tényleges állományú honvédtiszt, akit a honvédelmi miniszter jelöl ki. A bizottság további tagjai a
vármegyei közgyűlés elnöke (a fővárosban a főpolgármester), a megyei jogú város polgármestere, a
katonai igazgatás területi szervének a vezetője, az egészségügyi államigazgatási szerv képviselője, a
rendvédelmi szerv vezetője, az árvízi védekezésért felelős szervezet vezetője, továbbá a területi
védelmi bizottság titkára. A területi védelmi bizottság a védelmi és biztonsági tevékenysége keretében
összehangolja a főpolgármester, a vármegyei közgyűlés elnöke és az együttműködő szervezetek
tevékenységét.
A helyi védelmi bizottságok illetékességi területe a járásokhoz, valamint a fővárosban a kerületekhez
igazodik. A helyi védelmi bizottság elnöke a vármegyei/fővárosi kormányhivatal járási/fővárosi
kerületi hivatalának a vezetője. Az elnöknek két szakmai helyettese van, az egyik a Honvédség
állományából vezényelt katona, a másik a katasztrófavédelmi szerv vezetője által kijelölt személy.
További tagok még az árvízi védekezésért felelős illetékes vezető, a rendvédelmi szerv illetékes
vezetője, valamint a helyi védelmi bizottság titkára. A helyi védelmi bizottság irányítja és
összehangolja a polgármesterek, valamint a védekezésben részt vevő szervek és szervezetek
tevékenységét, a Honvédség hadkiegészítésével összefüggő közigazgatási feladatok előkészítését,
továbbá részt vesz a felkészítéseken és a gyakorlatokon.
A polgármesterek az illetékességi területükön ellátják a védelmi és biztonsági tevékenységekkel
kapcsolatos, települési szintű feladatokat, valamint összehangolják azok végrehajtását. Gyakorolják az
elsőfokú polgári védelmi hatósági jogkört, kijelölik a védekezéssel összefüggő feladatokban
közreműködő referenseket.
A Honvédség
A Honvédség polgári irányítás alatt álló, függelmi rendszerben működő, békében az önkéntességen,
hadiállapotban az önkéntességen és az általános hadkötelezettségen alapuló fegyveres erő, amelynek
szervezetét a Honvéd Vezérkar és az alárendeltségébe tartozó szervezetek összessége képezi. A
Honvédség fegyverhasználati joggal ellátandó feladata Magyarország függetlenségének, területének,
légterének, lakosságának és anyagi javainak külső támadással szembeni fegyveres védelme, a Szent
Korona és a hozzá tartozó egyes jelvények őrzése és védelme, a szövetségi és nemzetközi
szerződésből eredő katonai kötelezettségek teljesítése, a honvédelem szempontjából fokozott védelmet
igénylő létesítmények őrzése és védelme, a talált robbanótestek tűzszerészeti mentesítése, és egyéb
tűzszerészeti feladatok ellátása. A Honvédség fegyverhasználati jog nélkül látja el a
katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatokat, részt vesz az állami protokolláris feladatok
teljesítésében, ellátja a katonai szakértelmet és speciális eszközöket igénylő feladatokat.
A honvédségi szervezeteket a békeidőszaki, a válságkezelési és a hadiállapoti működési rendnek
megfelelően kell kialakítani. A Honvéd Vezérkar főnöke szolgálati elöljárója, hivatali felettese a
Honvédségnél szolgálatot teljesítő személyi állománynak. A vezérkari főnök kidolgozza az ország
fegyveres védelmi tervét, meghatározza a Honvédség készenléte fokozásának rendjét, kidolgozza a
Honvédség felkészítésének és kiképzésének rendjét, munkáltatói jogkört gyakorol stb.
A katonai igazgatási szervezet központi és területi szervekből áll, a területi szervek a központi szervek
alárendeltségébe tartoznak. A központi katonai igazgatási szerv a Honvédség katonai igazgatási és
központi adatfeldolgozó szerve, míg területi katonai igazgatási szervnek a hadkiegészítő és toborzó
központok, valamint a hadkiegészítő és toborzó irodák minősülnek. A központi szerv feladata egyebek
mellett a tartalékosok és a hadkötelesek nyilvántartása, az önkéntes tartalékos állomány behívása, a
gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségek teljesítésének tervezése és ellenőrzése, a területi
szervek nyilvántartási, érdekvédelmi, toborzással kapcsolatos, valamint kegyeleti tevékenységet
végeznek.
A Honvédség személyi állományába a honvédek, továbbá a Honvédségnél foglalkoztatott honvédelmi
alkalmazottak és a munka törvénykönyvének hatálya alá tartozó munkavállalók tartoznak. A
Honvédség tartalékos rendszere önkéntesség és jogszabályi kötelezettség alapján szervezett tartalék
elemekből áll. A tartalékos állományba az önkéntes tartalékosok, az önkéntes honvédelmi
alkalmazottak, a kiképzett hadkötelesek és a kiképzetlen hadkötelesek tartoznak.
A honvédek a szolgálatukat a Honvédségnél fennálló függelmi rendszerben teljesítik. Ebben a
rendszerben az a személy, akinek joga és kötelessége más katonák tevékenységének az irányítása, azt
elöljárónak vagy felettesnek nevezik, akire pedig ez a jogkör kiterjed, alárendeltnek. A honvédségi
szervezet élén a parancsnok áll, aki felelősséggel tartozik a neki alárendelt szervezet
hadrafoghatóságáért, működésének biztosításáért és a gazdálkodásáért.
A honvédelmi kötelezettségek
A honvédelmi kötelezettségekkel kapcsolatos részletes szabályok az Alaptörvényben és a honvédelmi
törvényben találhatók meg. A honvédelmi kötelezettségek körében különbséget tehetünk a
hadkötelezettség és a járulékos kötelezettségek között. Az első járulékos kötelezettség az
adatszolgáltatási kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy a hadkötelesek a katonai igazgatási szervnek a
megkeresésére kötelesek adatokat szolgáltatni a katonai szolgálatuk tervezését és teljesítését
befolyásoló körülményekről. A második járulékos kötelezettség a bejelentési kötelezettség. Ez alatt azt
kell érteni, hogy a hadköteles – a korábban ismertetett adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését
követően – köteles bejelenteni a körülményeiben bekövetkezett olyan változást, amely a katonai
szolgálatának a félbeszakítását eredményezhetné, továbbá az ilyen ok megszűnését is. A harmadik
járulékos kötelezettség a megjelenési kötelezettség, amely azt jelenti, hogy a hadköteles a katonai
igazgatási szerv felhívására a megjelölt helyen és időben megjelenni köteles, az adatainak ellenőrzése
és egyeztetése céljából. Az a hadköteles, aki e kötelezettségének nem tesz eleget, a rendőrség által
elővezethető.
A katonai szolgálat megkezdése előtt kerül sor az egészségi alkalmassági vizsgálat megtartására,
amelyet egy első- és másodfokú bizottság végez. A bizottság a vizsgálat alapján dönt a katonai
alkalmasság fokozatáról, amely „alkalmas”, „ideiglenesen alkalmatlan” illetve „alkalmatlan” lehet. Az
elsőfokú bizottság határozatával szemben fellebbezésnek van helye, amely fellebbezésnek nincs
halasztó hatálya.
A katonai szolgálati kötelezettség lehet fegyveres és fegyver nélküli. A hadkötelesek behívása
behívóparanccsal vagy bevonulási paranccsal történik. A behívásra kerülőket a hadköteles lakóhelye
szerinti területi katonai igazgatási szerv választja ki a szolgálatra alkalmasnak minősülő hadkötelesek
közül. A hadköteles, a területi katonai igazgatási szerv által kiadott okmányban megjelölt helyre és
időpontban köteles bevonulni. A bevonuláskor le kell adni a külföldre történő utazásra jogosító
okmányokat, amelyeket a hadköteles a leszerelésekor visszakap.
A honvédelmi kötelezettségek körébe tartozik a tartós vagy időleges honvédelmi munkakötelezettség.
E kötelezettség alapján mindenki köteles a képességének és az egészségi állapotának megfelelő fizikai
vagy szellemi munka teljesítésére, a számára kijelölt munkahelyen. Mentesül e kötelezettség alól a 65.
életévét betöltött személy, a munkaképtelen személy, a várandós nő, az anya a gyermekének három
éves koráig, aki a vele közös háztartásban élő, kiskorú gyermekét egyedül tartja el stb.
A polgári védelmi kötelezettség teljesítésére fegyveres összetűzések időszakában kerülhet sor. Ennek
során elsősorban humanitárius feladatokat (például óvóhelyek működtetésével, fenntartásával
kapcsolatos feladatokat) kell ellátni azoknak a személyeknek, akiket erre köteleztek. E kötelezettség
elrendelésére a polgármester jogosult. A kötelezettség alóli mentesülés szabályai hasonlóak az előző
bekezdésben ismertetetthez.
A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség célja a nem állami források bevonása az ország
védelmével és biztonságával közvetlenül összefüggő feladatok ellátása érdekében. E kötelezettség
kiterjedhet valamilyen szolgáltatás teljesítésére vagy tűrésére. Kiterjedhet ingatlanra, ingó dolgokra,
szolgáltatásra egyaránt.
A különleges jogrend
Különleges jogrendnek minősül a hadiállapot, a szükségállapot és a veszélyhelyzet, ezeket az
Alaptörvény tartalmazza. Hadiállapot kinyilvánítására az Országgyűlés jogosult abban az esetben, ha
háborús helyzet, háborús veszély vagy külső fegyveres támadás, vagy ennek közvetlen veszélye áll
fenn. A hadiállapot idején a Kormány gyakorolja az Országgyűlés által átruházott jogokat. A
szükségállapot az Országgyűlés hirdetheti ki harminc napra, abban az esetben, ha a törvényes rend
megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló cselekmények, illetőleg az élet- és
vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, súlyos, jogellenes cselekmények zavarják meg
a rendet. Veszélyhelyzet kihirdetésére, harminc napra a Kormány jogosult abban az esetben, ha
szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa
ezt indokolttá teszi. Különleges jogrendben az alapvető jogok egy része korlátozható.
A honvédelmi törvény a katonai válságkezelésről szóló fejezetében két olyan állapotot, helyzetet
szabályoz, amely hasonlít az előzőekben ismertetett állapotokhoz, de nem minősül különleges
jogrendnek. Ilyen a honvédelmi válsághelyzet és a váratlan támadás elhárítása. A honvédelmi
válsághelyzet egy összehangolt védelmi tevékenység, amelyet a Kormány rendelhet el abban az
esetben, ha velünk szomszédos államban katonai kezelést is igénylő, és hazánk biztonságát is
közvetlenül veszélyeztető válság alakul ki.
Váratlan támadás elhárítására a Kormány – a hadiállapot vagy a szükségállapot kihirdetésének
kezdeményezését megelőzően is – jogosult, ha azt a közrend és a közbiztonság, valamint a törvényes
rend védelme indokolttá teszi.
(Közigazgatási jog 3. anyag vége)

36. Az Európai Unió létrejöttének közigazgatási alapjai.

a Maastrichti Szerződés, az Amszterdami Szerződés, és a Nizzai Szerződés közjogi jelentősége

Az Európai Unió létrejötte:

 1973 – első kibővülés: a 6 tagállamhoz további 3 csatlakozott (Egyesült Királyság, Írország,
Dánia) és ekkor fejeződött be a Római szerződésben kitűzött 12 éves ciklus, a közös piac
megvalósítása.
 1981 – Görögország csatlakozás a Közösséghez (első déli kibővülés)
 1986 – második déli kibővülés, azaz 2 további állam, Spanyolország és Portugália
csatlakozása és az Egységes Európai Okmányról szóló szerződés aláírása, aminek célja az
egységes piac megvalósítása.
 egységes piac: eltűnik a 4 gazdasági szabadság szabad áramlását akadályozó minden nemzeti
korlát (jogi, pü-i, technikai akadályok).
 A Közgyűlés neve hivatalosan Európai Parlament, aminek megteremtették a közösségi jogi
aktusok kibocsátásába való beleszólási lehetőségét.
 1980-as évek végére úgy ítélték meg, hogy az integrációt tovább kell mélyíteni mind
gazdasági, mind politikai téren (gazdasági és monetáris unió, tagállamok együttműködése a
kül és biztonságpolitikában, bel és igazságügyekre való kiterjesztés)

Maastrichti szerződés:
 1992
 EU-t létrehozó szerződés
 célja: gazdasági és monetáris unió (pü-i) létrehozása, ill. politikai unió megvalósítása
 gazdasági és monetáris unió: egységes piac továbbfejlesztése, azaz a tagállamok
gazdaságpolitikáját közösségi szintre emelik és annak középpontjában egy közös pénz
bevezetése áll (euró)
 politikai unió: törvényhozás és kormányzás közösségi szintre emelése.
1. a tagállamok közös kül és biztonságpolitikát valósítanak meg
2. bel és igazságügyek összehangolása
3. európai állampolgárság bevezetése
4. munkaerő szabad mozgása helyett személyek szabad mozgása
 az EU céljait egy 3 pilléren nyugvó szerkezet lett hivatott megvalósítani
a) 1. pillér:
 Európai Közösségek jelentik, az azok által megvalósított politikát, közös
intézményrendszert, közösségi jogot, közösségi vívmányokat
 működési elve: Tanács-központú modell (közösségi modell), azaz a
döntéshozatalban valamennyi közösségi intézmény részt vett és a döntéseket
a Tanács hozta meg minősített többséggel
b) 2. pillér:
 közös kül és biztonságpolitika megvalósítása
  kormányközi modell: az ide tartozó politikák esetében a közös intézmények
közül csak a MT-nak volt szerepe a jogi aktusok kibocsátásakor és amikor
döntött, akkor azt kizárólag konszenzussal tehette meg.
c) 3. pillér:
 bel és igazságügyi együttműködés megvalósítása
 kormányközi modell: az ide tartozó politikák esetében a közös intézmények
közül csak a MT-nak volt szerepe a jogi aktusok kibocsátásakor és amikor
döntött, akkor azt kizárólag konszenzussal tehette meg.
 a szerződés nem csak létrehozta az EU-t és meghatározta annak legfontosabb szerkezeti
elemeit, működési szabályait, hanem módosította a Párizsi és Római Szerződéseket is.
 Technikailag: ABC betűk jelölik az EU-s rendelkezéseket, míg arab számokkal az ESZAK,
EGK és Euratom rendelkezéseket.
 a Maastrichti szerződés egy dokumentum, de 2 szerződés (EU-t létrehozó szerződés és az
ESZAK, EGK, Euratom Alapító szerződéseket módosító szerződés)
 szerkezeti szempontból a szerződés:
 keret jellegű
 8 címből áll: Közös rendelkezések; EGK Alapító szerződés módosítás; ESZAK A SZ
módosítása, Euratom A SZ módosítása; Közös kül és biztonságpolitikára vonatkozó
rendelkezések; Igazságügy és belügyre vonatkozó rendelkezések; Szorosabb
együttműködésre vonatkozó rendelkezések; Záró rendelkezések
 a szerződés „N” és „O” cikke: Alapító szerződéseket módosítani csak e szerződésben
rögzített eljárási rend szerint lehet, ill. csatlakozni nem a Közösségekhez, hanem az EU-
hoz lehet.
 intézményi szempontból 5 lényeges körülmény emelhető ki:
1) az Unió nem kapott jogi személyiséget, ezért nem születik sui generis (saját)
intézményei, helyette az Európai Közösségekre és azok közös intézményrendszerére
építik. Önálló uniós intézményként csak az Európai Tanács került nevesítésre.
2) Régiók Bizottságának megalapítása, amiben a tagállamok helyi és területi
önkormányzatainak képviselői kaptak helyet. A 3 Közösség közös intézménye.
3) 1977 – Európai Számvevőszék megalapítása, aminek feladata az EU költségvetéséből
származó pénzeszközök felhasználásának ellenőrzése volt.
4) az Európai Parlament szerveként alapították meg az Európai Ombudsman tisztségét,
akihez petícióval lehetett fordulni az uniós polgároknak.
5) az EP jogalkotó HK-e kiszélesült

1995-ben az EU 15 tagúvá vált, ekkor csatlakozott Ausztria, Finnország, Svédország.

Amszterdami szerződés:
 1997, amszterdami maradékoknak is nevezik
 célja: a közösségi intézményrendszer megreformálása
 a cél nem valósult meg, mert nem sikerült megállapodni az Európai Bizottság összetételében,
az MT minősített többség kiterjesztésében és a szavazatok újrasúlyozása vonatkozásában.
 jelentős előrehaladást mutatott a Bel és igazságügyek terén, az EP jogi aktus kibocsátói HK-
nek kiterjesztésében, az Alapító szerződések cikkeinek számozási rendszerének egyszerűsítése
tekintetében

Nizzai szerződés:
 2001
 bővítette az EP jogalkotói HK-ét és egyszerűsítette a cikkszámozást
 a 15 tagállamhoz 2004. május 1-jén további 10 csatlakozott, majd 2007-ben Románia és
Bulgária

37. Az Európai Unió központi szerveinek általános jellemzői.

1. jogi személyiség:
 A Maastrichti szerződéssel létrehozott EU nem kapott jogi személyiséget, azaz a NK-i
jognak közvetlenül nem lehetett alanya, így az alapítók nem hoztak létre sui generis,
azaz saját EU-intézményrendszert.
 Helyette a 3 Közösség (EGK, ESZAK, EURATOM) kölcsönadja, az Unió pedig
kölcsön veszi a Közösségek intézményrendszerét
 a Lisszaboni szerződés új helyzetet teremtett, mivel kimondja, hogy az Unió jogi
személy, így rendelkeznie kell saját intézményrendszerrel is és rendelkezik is
2. a közösségi hatalmi szervek csak központi szinten kerültek kiépítésre:
 az EU-nak csak központi szervei vannak, mert e szervek nem rendelkeznek a
tagállamokba kihelyezett területi és helyi szervekkel.
3. a végrehajtás a tagállamok államszervezetének a feladata
 nem csak a tagállamok közig. szervei, hanem a törvényhozás és a bíráskodás szervei is.
 a végrehajtás során quasi közösségi (uniós) intézményként funkcionálnak, azaz e
feladatok ellátása során az EU területi és helyi szerveiként járnak el.
 a tagállamok nemzeti adminisztrációi nem csak a vh-i fázisban jutnak meghatározó
szerephez, hanem már a döntés-előkészítő szakaszban és a döntéshozatal során is.
 igazgatási funkciómegosztás elve: az EU központi szervei és a tagállamok együttesen,
szervezethálózatként gyakorolják azt a hatalmat, amit a tagállamok az Unióra ruháztak
át.
4. a központi szervek vonatkozásában nem érvényesül egyértelműen a hatalommegosztás elve,
azaz nem olyan egyértelműen, mint a tagállamokban.
 a Tanács nem csak jogi aktusokat kibocsátó, hanem vh-ó feladatokat is ellát
 megoszlik a hatalmi ágak a Tanács és a Bizottság tekintetében is.
5. együttműködési kötelezettség elve érvényesül az EU központi szervei között:
 ezt az Európai Bíróság joggyakorlata alakította ki
 Maastrichti szerződés: Tanács és Bizottság együttműködési kötelezettségét mondja ki
 Lisszaboni szerződés új helyzetet teremtett: felsorolja az EU intézményeit és kimondja,
hogy az intézmények jóhiszeműen és kölcsönösen együttműködnek egymással.
 ez azonban már átvezet az intézményi egyensúly elve irányába, amit a Bíróság
dolgozott ki. E szerint a közösségi intézmények egyike sem foszthat meg egy mási
közösségi intézményt azon előjogától, amit részére biztosítanak a szerződések.
6. az intézményrendszerben keletkezett demokratikus deficit:
 az intézményrendszer súlyos legitimációs gondokkal küzd, bár csökkenő mértékben,
mert az uniós jog másodlagos jogforrásainak kibocsátását uraló Tanács tagjait az Unió
állampolgárai nem közvetlenül választják.
 a csökkenést az Európai Parlamentnek a törvényalkotás folyamatába való bevonása
idézte elő.
7. nemzetállam és nemzetállam-fölöttiség (a szupranacionalizmus) harca:
 az integráció a nemzetállamoknak a szuverenitásukról való lemondást és annak
átruházást jelenti az Unióra.
 a nemzetállam és a nemzetállam-fölöttiség kettősége kimutatható az egyes intézmények
feladat és hatásköre, ill. összetétele vonatkozásában is.
 pl. a Tanács a tagállamok érdekeit jeleníti meg, ill. ütközteti, miközben döntései az
egész Unióra kiterjednek, mivel azokat minden tagállam köteles végrehajtani
 1990-1991. évi Kormányközi Konferencián tört felszínre a harc, amikor a
tagállamoknak arról kellett dönteniük, hogy a szupranacionalizmus vagy a nemzetállami
együttműködés irányába fejlesszék tovább az integrációt.
 állam és kormányfők kompromisszuma: Maastricht
 az első pillér a szupranacionális, azaz a többségi szavazás elvét követő módon
működik
 a második és harmadik pillér pedig kormányközi, azaz a tagállamok
szuverenitását tiszteletben tartó, egyhangú szavazás elvét érvényesítő módon
működik
  ez a tendencia mutatkozott a Lisszaboni szerződésben is
8. a EU intézményrendszere nem egy előre megírt forgatókönyv alapján került kiépítésre, hanem
ádáz harcok közepette a közösségi intézmények és a tagállamok nemzeti intézményei között.
 a Lisszaboni szerződés új helyzetet teremtett a hosszú időre előre megírt intézményi
forgatókönyvvel (Unió jogi személy  kell neki egy intézményrendszer 
intézmények és tanácsadó szervek felsorolása)
9. a közösségi intézmények között egyfelől túlságosan erős rivalizálás folyt, másfelől gyakorlatilag
mindegyiket fragmentáltság jellemzi (széttöredezettség).
 az Európai Bizottságban dolgozó mintegy 25000 uniós tisztviselő révén kétség kívül
bürokratikus szervezet, de ezzel egyidejűleg az EU-biztosok testülete is, így kétség
kívül politikai szerv is.
10. e szervek révén egyidejűleg van jelen, ütköznek és simulnak össze a nemzetállamok különböző
érdek-csoportjainak érdekei is.
 a Parlament az európai polgárokat, a Tanács a tagállamok kormányait, a Gazdasági és
Szociális Bizottság a munkaadókat és MV-at, a Régiók Bizottsága az önkormányzatokat
képviseli, míg a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék a közösségi érdekeket
képviselik.

38. Az Európai Bizottság közjogi jellemzői (létrejötte, feladatai, hivatali

struktúrája, működése és megszűnése).
EB jellemzői:
 székhelye Brüsszel
 jogelődje az ESZAK Főhatósága, mint kizárólagos döntéshozó szerv a Közösség érdekeit
szem előtt tartva
 funkciója: a közösségi érdekek megjelenítése és érvényesítése
 27 főből álló EU-biztosok testülete, egy olyan központi közig. szerv, ami mögött egy kb.
26 ezer főből álló hivatali apparátus áll
 a Bizottságot gyakran az EU kormányának, elnökét EU-kormányfőnek tekintik, ami azért
nem megalapozott, mert a Bizottság és a nemzetállamok kormányai között ugyanis
lényeges különbségek vannak.

Összetétele, létrejötte és megszűnése:

 elnökből, alelnökből és tagokból áll
 az Európai Tanács minősített többséggel nevezi ki a Bizottságot 5 éves időre
 megújításának folyamata:
1. ET javaslatot tesz minősített többséggel az elnök személyére az EP részére
2. a jelöltet az EP megválasztja
3. az ET az elnökkel konszenzussal elfogadja a Bizottság tagjelöltjeinek listáját
4. a jelöltekről az EP szavaz
5. jóváhagyása esetén a Bizottságot az ET nevezi ki minősített többséggel.
6. a Bizottság elnökével egyetértésben az ET minősített többséggel kinevezi az EU
külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki egyben a Külügyek Tanácsának
elnöke is.
 a bizottság elnöke és tagjai tevékenységüket teljesen független módon, az Unió javára
végzik
 2014. nov. 1-től a Bizottság a tagállamok 2/3-val megegyező tagból áll a Bizottság
elnökével és főképviselőjével együtt.
 a Bizottság, mint testület megbízatása 3 módon szűnhet meg:
1. 5 év lejártával
2. ha az EP bizalmatlansági indítvány alapján a leadott szavaztok 2/3-val és a
Parlament tagjainak többségével elfogadja az indítványt és a Bizottság tagjai erre
tekintettel testületileg lemondanak
 3. ha a Bizottság testületileg lemond
 a 2. és 3. eset esetén a folyó ügyeket az EU-biztosok viszik tovább, egészen utódjaik
kinevezéséig. Az utódok mandátuma nem 5 évre szól, hanem arra az időre, amelyre
lemondtak
 a Bizottság elnökének és tagjainak megbízatása megszűnik:
1. halállal
2. lemondással
3. felmentéssel: Európai Bíróság HK-be tartozik, ha a tisztség betöltéséhez
szükséges feltételek már nem állnak fenn vagy az illető súlyosan
kötelezettségszegést követett el.
 A Bizottság testületként gyakorolja jogait. Első embere az elnök, a Nizzai szerződés
megerősítette a szerepét és pozícióját. A szerződés az elnök HK-be utalta a Bizottság
hivatali struktúrájának kialakítását, feladatok megosztását az EU-biztosok között. alelnök
kinevezését, EU-biztosok lemondása kezdeményezésének jogát is, iránymutatási jog
 a Bizottság elnökének feladata:
 Bizottság képviselete
 ülések összehívása és vezetése
 testületi munka irányítása, szervezése és koordinálása
 az ülésein mindenkit egy szavazat illet meg és a döntések egyszerű többséggel születnek.
 az EU-biztosok munkáját a kabinetek segítik, amelyek összekapcsolják az adott EU-biztos
és az EB szervezeti egységeit.
 a kabinetek tagjai EU-tisztviselők és a nemzeti közigazgatásban dolgozó köztisztviselők.
 a kabinet élén kabinetfőnök áll, a kabinetfőnökök heti gyakorisággal üléseznek.

EB. feladatai és hatáskörei

A Bizottság funkciója: közösségi érdekek megjelenítése és érvényesítése
A Bizottság feladat és HK-t az EUsz 17. cikk (1) bekezdése határozza meg:
1. előmozdítja az Unió érdekeit, kezdeményezéseket tesz
2. gondoskodik a szerződések és az intézmények által elfogadott intézkedések
alkalmazásáról
3. ellenőrzi a Bíróságot és felügyeli az uniós jogalkalmazást
4. végrehajtja a ktsv-t
5. koordinatív, vh-ó és igazgatási feladatokat lát el
6. Unió külső képviselete
7. indítványt tesz az unió éves és több éves programjaira
A Lisszaboni szerződés megkötése előtt a feladat és HK-t 5 csoportba sorolta a szakirodalom:
1. kezdeményezési HK
2. adminisztratív HK
3. normatív HK
4. közvetítői HK
5. irányítási és képviseleti HK

Kezdeményezési jogkör:
 a legfontosabb kezdeményező szerepe van a Bizottságnak, ezért a Bizottság az integráció
motorja.
 a Bizottság kezdeményezései 4 fő irányba sorolhatóak:
1. stratégiai célkitűzések az integráció továbbfejlesztésére, elmélyítésére:
 általános és deklaratív jellegű célok, mint pl az egységes piac
megteremtése
2. jogalkotási aktus kibocsátásának kezdeményezése:
 rendelet, irányelv, határozat, ajánlás, vélemény
 rendszerint a Tanács vagy az EP felkérésére kerül rá sor, de a Bizottság
önállóan is jogosult
  viszont a Tanács és a Parlament saját kezdeményezés alapján, a Bizottság
javaslata nélkül nem bocsáthat ki jogi aktust
3. uniós politikák kezdeményezése:
4. EU ktsv. tervezetének az elkészítése és benyújtása a Tanácshoz és a Parlamenthez

Adminisztratív jellegű jogkör:

 azaz végrehajtás, koordináció és igazgatás
 a Bizottság működteti, igazgatja az egész EU-t, mint rendszert, intézményrendszert és
különböző politikák rendszerét
 politikák működtetése: kezeli a gazdasági szempontból elmaradott régiók fejlesztését szolgáló
pénzalapokat és ellenőrzi a pénzeszközök rendeltetésszerű felhasználását.

Normatív (jogalkotási aktusokkal kapcsolatos) jogkör:

 kétirányú:
1. jogalkotási aktusok kibocsátása
2. közösségi jog védelme
 jogalkotási aktusok kibocsátása:
a) Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok:
 felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános, nem jogalkotási
aktus kibocsátására, amely az adott jogalkotási aktus rendelkezéseit
kiegészítik, ill. módosítják.
 Csak akkor lépnek hatályba, ha a Tanács vagy az EP nem emel kifogást
ellene.
b) végrehajtási jogi aktusok:
 végrehajtási HK ruházható a Bizottságra, ha valamely uniós jogi aktus vh-nak
egységes feltételek szerint kell történnie.
 szabályait és elveit a Tanács és a Parlament határozza meg
 uniós (közösségi) jog védelme: a Bizottság a szerződés őre, aminek vonatkozásában a
Bizottság kétirányú tevékenységet folytat:
c) figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok betartják-e a közösségi jog előírásait az EU-
biztosok és a Főigazgatóságok útján. Ha jogsértést tapasztal, akkor felhívja a tagállam
figyelmét erre. Ha a határidőn belül nem érkezik válasz, akkor az Európai Bírósághoz
fordul, aki ha helyt ad a Bizottság keresetének, akkor a tagállam köteles megtenni
minden intézkedést. Ha nem tesz meg minden intézkedést, akkor pénzbírság.
d) a Bizottság, mint az európai belső piac versenyhatósága felügyeli a belső piac
működését. Ha valamely vállalat részéről jogsértést tapasztal, akkor vizsgálatot folytat
le, majd dönt, hogy megszünteti az eljárást vagy jogsértést állapít meg és megfelelő
eszközt javasol annak megszüntetésére.
 fúziókontroll: ha a fúzióra készülő cégek forgalma meghalad egy bizonyos nagyságrendet,
akkor fúziókontrollt gyakorol, azért, hogy ne alakuljon ki monopolhelyzet a belső piacon
 figyelemmel kíséri, hogy a tagállamok betartják-e az állami támogatások folyósítására
vonatkozó közösségi előírásokat. Ha jogsértést tapasztal, akkor határozatot hoz a jogsértő
magatartás megszüntetéséről. Ha nem, akkor az EB-hez fordul, aki ha helyt ad a keresetének,
akkor bírságot szab ki. A bírság vh-ról a Bizottság gondoskodik.

Közvetítő jogkör:
 a Bizottság összekötő kapocs az intézmények, az egyes tagállamok és az unió között is.
 a Bizottság napjainkban egy semleges, közvetítő és kompromisszumokat kereső bürokratikus
gépezet.

Irányítási és képviseleti jogkör:

 külképviselet, irányítás és EU-képviselet
 a Bizottság irányítja az EU külképviseleti szerveit
 tárgyal 3. államokkal társulási szerződésekről
  képviseli az EU-t a csatlakozási tárgyalások szakaszain és NK-i tárgyalásokon a Tanács külön
felhatalmazása alapján
 képviseli az EU-t a tagállamok hatóságai és bíróságai előtt

EB. hivatali struktúrája, és működése

Hivatali struktúrája:
 a Bizottság mögött álló mintegy 26 ezer fős közösségi tisztviselőből álló hivatali
bürokrácia 2 fő típusú szervezeti egységre és azon belül 35 igazgatási egységre tagozódik.
 vannak olyan EU-biztosok, akik csak egy, de vannak olyanok akik több belső szervezeti
egységet felügyelnek
1. Szolgálatok: alapvető feladata az EB munkájának adminisztratív-technikai
szempontból történő segítése. 2 csoportja van a szolgálatoknak:
a) Általános szolgálatok:
i. főtitkárság
ii. statisztikai hivatal
iii. sajtó és kommunikációs szolgálat
iv. európai kiadványok hivatala
v. európai csalás elleni hivatal
vi. közös kutatóközpont
b) Belső szolgálatok:
i. ktsv-i szolgálat
ii. belső ellenőrzési szolgálat
iii. infrastruktúra és logisztikai hivatal
iv. jogi szolgálat
v. fordító szolgálat
vi. közös tolmács és konferencia szolgálat
vii. személyzeti és igazgatási szolgálat
2. Főigazgatóságok: alapvető feladata az EB érdemi munkájának segítése és
megvalósítása (döntés előkészítése, döntéshozatalban részvétel, döntések vh-a,
koordináció és ellenőrzés). 2 csoportjuk:
c) Politikák:
i. mezőgazd-i főigazgatóság
ii. versenyügyi főig.
iii. pü-i ellenőrzési főig.
iv. oktatási és kulturális főig.
v. foglalkoztatási és szociális főig.
vi. környezetvédelmi főig.
vii. vállalkozási főig.
viii. halászati főig.
ix. eü-i és fogyasztóvédelmi főig.
x. információs társadalom főig.
xi. belső piaci főig.
xii. a szabadság, a biztonság és az igazságosság főig.-a
xiii. kutatási főig.
xiv. regionális politikai főig.
xv. adózási és vámuniós főig.
xvi. energiaügyi és szállítási főig.
d) Külkapcsolatok:
i. külkapcsolati főig.
ii. fejlesztési főig.
iii. bővítési főig.
iv. humanitárius segélyek hivatala
v. európai segélyezési együttműködési hivatal
vi. kereskedelmi főig.
  az itt dolgozó közösségi tisztviselők száma 100-400 között van, akik versenyvizsgákon nyerik
el állásukat. Ezután érdemeken alapuló, előmeneteli rendben haladnak felfelé a hivatali
ranglétrán.

Működése:
 a Bizottság által megalkotott Ügyrend rögzíti a szabályait
 a Bizottság ülése:
 elnök hívja össze és vezeti, ő állapítja meg az ülések napirendjét
 többségi szavazással olyan kérdés megvitatásáról is dönthet, ami nem napirendi pont
 a bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak több mint a fele jelen van
 mindenkit egy szavazat illet meg
 a biztost a kabinetfőnöke helyettesíti, de ő csak tanácskozási jogkörrel rendelkezik
 az ülések nem nyilvánosak
 az ülésről jkv. készül
 döntéshozatal írásbeli úton:
 a bizottság által előterjesztett javaslathoz írásbeli eljárás útján akkor szerezhető meg a
Bizottság egyetértése, ha
i. a javaslattal minden érintett főigazgatóság egyetértett és azt a Jogi Szolgálat is
láttamozta
ii. a javaslatot írásban a hivatalos nyelveken és megadott határidőben eljuttatták
a Bizottság elnökéhez és minden biztoshoz
iii. a Bizottság egyik tagja sem indítványozta a javaslatnak ülésen történő
megvitatását és nem is fejezte ki fenntartását.
 döntéshozatal jogkör átruházás útján:
 a Bizottság felhatalmazhatja egy vagy több tagját arra, hogy meghatározott irányítási
vagy adminisztratív intézkedéseket foganatosítson, ill. véglegesítsen minden olyan
okmány vagy javaslat szövegét, amiben a vita során megállapodtak.
 a belső szervezeti egységek együttműködési kötelezettsége:
 az egyes szervezeti egységek (főigazgatóságok és szolgálatok) együttműködési
kötelezettségének előírása az ügyrendben.
 a Bizottság tagjainak helyettesítése:
 akadályoztatás esetén az elnököt az egyik alelnök, a főtitkárt a főtitkárhelyettes
helyettesíti. Ha ők is akadályoztatva vannak, akkor az alelnököt a másik alelnök, ill. a
többi EU-biztos helyettesíti, míg a főtitkárhelyettest a a bizottság által kijelölt
tisztviselő.
 az egyéb vezető tisztviselők akadályoztatása esetén a leghosszabb szolgálati idővel
rendelkező tisztviselő vagy azonos szolgálati idő esetén az idősebb és legmagasabb
fizetési osztályba besorolt tisztviselő helyettesíti.

39. Az uniós jog fogalma. Az uniós jog összetétele, kapcsolatrendszere a

tagállami joggal.
Az uniós jog fogalma:
 2007-ig, a Lisszaboni szerződésig 3 fogalom között tettek különbséget:
 Európa-jog: magába foglalja a NK-i szervezeteknek a létrehozására és működésére
vonatkozó szerződéseket és a szervezetek intézményei által alkotott joganyagot.
 közösségi jog: az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom joganyaga, amely
magába foglalja e szervezetek létrehozására és működtetésére vonatkozó
szerződéseket, azok kiegészítéseit és módosításait, ill. e szervezetek közös
intézményeinek jogi aktusait és az azokra vonatkozó bírósági joganyagot.
 uniós jog: A Maastrichti szerződéssel keletkezett, ami az EU 3 pillérét hozta létre
egymástól eltérő jogrend meghatározásával. Az EU az Európai Közösségeken
alapszik, amit a Közös Kül és Biztonságpolitika és a Bel és Igazságügyi
Együttműködés (helyébe a B. ügyekben való Rendőrségi és Ig. szolg.-i
 Együttműködés lépett) egészített ki. Az 1. pillér saját szupranacionális
intézményrendszerrel rendelkezett, a 2. és 3. pillér NK-i szerződésen alapuló
kormányközi együttműködésnek tekinthető.
 A Lisszaboni szerződésig tehát uniós jog alatt a Maastrichti szerződés által létrehozott 3 pillér
teljes joganyagát értettük, míg közösségi jog alatt csak az 1. pillér joganyagát.
 A Lisszaboni szerződés után mivel megszűnt a 3 pilléres szerkezet a 2 fogalom szinonim lett.

Az uniós jog eredete:

 jogalkotási HK átruházásának történeti folyamata:
 az EU alapelve, hogy a tagállamok jogalkotási HK-eik egy részét szupranacionális
szinten létrehozott közös intézményekre ruházzák át.
 1970-ig a Közösség és a tagállam egyes kérdésekben párhuzamos jogalkotásra volt
jogosult.
 1970-től a Közösség intézményei által kibocsátott aktusok elsőbbséget élveznek a
tagállami joggal szemben
 tovább erősítette a Közösség jogalkotási HK-ét a tagállamok jogharmonizációs
kötelezettségét tartalmazó jogelv, aminek értelmében a tagállam a közösség
intézményei által elfogadott és irányelvben rögzített közösségi cél érvényesítése
érdekében köteles saját joganyagát átalakítani.
 A jogalkotási HK részbeni átruházásának megoldása:
 a csatlakozási szerződés aláírásával történik
 csatlakozási klauzula: a csatlakozni kívánó ország aláírás előtti alkotmánymódosítása,
ami biztosítja, hogy a csatlakozás alkotmányos keretek között történik és ezzel nyer
létjogosultságot a közösségi jognak az új tagállamban történő elsődlegessége és
érvényesülése.
 DE! több tagállam vitatta azt, hogy az unió hatáskörei folyamatosan bővültek és erre
már nem terjed ki a tagállamok felhatalmazása. Ez nem bír jelentőséggel, így
legfeljebb újabb alkotmánymódosítással lehet megoldani ezt a problémát.
 az uniós jogalkotási HK-ök típusai:
 kizárólagos:
 csak az unió intézményei gyakorolhatják
 6 politikai terület tartozik ide: vámunió, belső piaci versenyszabályok,
monetáris politika (ahol euró a pénznem), tengeri biológiai és közös halászati
politika, közös kereskedelem politika
 megosztott:
 az uniós és a tagállam egyaránt gyakorolhatja, de a tagállam csak akkor, ha az
unió nem gyakorolta.
 szubszidiaritás elve: azon területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos
HK-be, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a
tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy
helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani.
 13 terület: belső piac, szociálpolitika, gazdasági, társadalmi és területi
kohézió, mezőgazdaság és halászat, környezetvédelem, fogyasztóvédelem,
közlekedés, transzeurópai hálózatok, energiaügy, közegészségügy, kutatás,
technológiafejlesztés és űrkutatás, fejlesztési együttműködés és humanitárius
segítségnyújtás
 összehangolás alá eső:
 a tagállamok az unión belül összehangolják gazdaságpolitikájukat és az unió
intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának és
szociálpolitikájának összehangolása érdekében.
 támogató, összehangoló vagy kiegészítő:
 7 terület: emberi egészség védelme és javítása, ipar, kultúra, idegenforgalom,
oktatás, szakképzés, ifjúság és sport, polgári védelem, igazgatási
együttműködés
  HK visszaadása nemzeti szintre: ha az Unió intézményei a kizárólagos HK-ükkel nem
vagy nem teljes körűen élnek és felhatalmazást adnak a tagállamoknak a jogalkotásra.
 HK lefoglalása: a megosztott HK-i kérdésben az Unió intézményei teljes körűen
szabályoznak, így ezzel a tagállami szabáloyzást kizárttá teszik. A területen korábban
alkotott jog alkalmazhatatlanná válik, ha az ellentétes az uniós joggal.
 Az uniós jogalkotás korlátai:
 1. korlát: az EUMSz meghatározza az unió tevékenységi területeit és kimondja, hogy
az unió intézményei csak a szerződés által rájuk ruházott HK-ök és célok keretei
között járhatnak el.
 egyéb korlátok: szabad azon tilalmak megalkotása az áruk szabad mozgásával
kapcsolatban, amelyek a közrend, közbiztonság érdekében szükségesek. A szerződés
rendelkezései nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet.
 tagállamok alkotmányainak rendelkezései is korlátok lehetnek: lehetnek olyan
rendelkezések, amelyeket semmilyen körülmények között nem lehet módosítani még
az Uniónak sem
 további korlát a szubszidiaritás és arányosság elve: a szubszidiaritás alapján mindig
vizsgálni kell, hogy az intézkedés tagállami jogalkotással nem valósítható-e meg. Az
arányosság elve alapján minden intézkedésnél csak az elérni kívánt célokkal arányos
intézkedést lehet tenni.

Az uniós jog összetétele

Az uniós jog speciális jellemzői:
 acguis communautaire (közösségi vívmányok) is jelzi, hogy különleges jogrendszert alkot az
uniós jog és speciális jellemzői vannak, ami a következők
 az uniós jog a tagállamok szuverenitásának korlátozása által a jogalkotási HK egy részének az
Unióra való átruházásával jön létre
 az uniós jog alanya a tagállam mellet annak polgára is
 az uniós jognak primátusa van a tagállami joggal szemben
 a tagállami jogalkalmazóknak az uniós jognak megfelelően kell értelmezniük a tagállami
joganyagot
 az uniós jog a kodifikáció és az esetjogi jogfejlesztés eredménye
 az uniós jog a normatív és nem normatív döntések keverékek
 az uniós jog közvetlenül alkalmazható, azaz nem igényel az érvényesítése tagállami
transzplantációt
 az uniós jog érvényesíti az előfoglalás elvét

Az uniós jog tartalmi elemei:

 az uniós jog forrásait elsődleges és másodlagos jogforrásokba sorolhatjuk és ezt ki kell
egészíteni az Európai Bíróság esetjogával és jogelveivel (ezek nem sorolhatók egyik
kategóriába sem)
 elsődleges jogforrások:
 azon szerződések, amelyeket a tagállamok egymással kötöttek az európai integráció
megvalósítása érdekében
 Római szerződés (1957) és Lisszaboni szerződés (2 szerződést foglal magába EUSz és
EUMSz)
 azon tagállamok között létrejött szerződések, amelyek megkötését korábban a
Közösségeket létrehozó szerződések írták elő.
 NK-i egyezmények (GATT egyezmény, WTO szerződés)
 másodlagos jogforrások:
 az Unió intézményei által alkotott jogi aktusok
 a jogi aktusok egy része közigazgatási jellegű és nem normatív tartalmú
 közig. jelleg: a jogi aktusokban keveredik a törvényhozás és a végrehajtási akarat
(Parlament – Bizottság – Tanács)
  normativitás hiánya: a jogi aktusokhoz tartoznak a határozat, a vélemény és az ajánlás.
A határozat precedens jellegű. Ajánlás és vélemény esetén az adott kérdés még nem
érett meg arra, hogy arról rendelet vagy irányelv szülessen.
 az unió legfontosabb jogforrása a rendelet, amit az EP és a Tanács közösen, a Tanács,
a Bizottság és az EKB önnálóan bocsáthat ki.
 a rendelet jellemzője az általános normativitás:
1. személyi hatálya kiterjed valamennyi tagállamra és annak természetes és jogi
személyére és jogi személyiség nélküli szervezetre
2. területi hatálya kiterjed valamennyi tagállam területére, beleértve a tengeren
túli területeket is
3. minden részletében kötelező
4. közvetlenül alkalmazható, azaz nem szükséges a tagállami transzplantálás
5. közvetlenül hatályosul, azaz a tagállami jogalkalmazói szervek előtt ugyanúgy
lehet rá hivatkozni, mint a tagállami belső jogszabályokra.
 a rendelet a hatályba lépés idejét tartalmazza, ha nem akkor a kihirdetést követő 20.
napon lép hatályba
 irányelv:
 az EP és a Tanács közösen, a Tanács és a Bizottság önállóan ad ki.
 címzettjei kizárólag a tagállamok
 a tagállamokban elérendő célokat és azok elérésének határidejét határozza
meg, míg annak megoldási módját a tagállamra bízza.
 határidő: 1-3 év, ennek letelte után a Bizottság ellenőrzi a tagállami
intézkedést.
 az irányelv vh-nak elmaradásából eredő jogkövetkezmények: az a jogalany,
aki kárt szenved beperelheti saját tagállamát, ill. a határidő letelte után az
irányelv közvetlenül is alkalmazhatóvá válik
 Unió Hivatalos Lapjában kell közzétenni
 határozat:
 egyedi ügyben, konkrét címzettre vonatkozik
 Bizottság és Tanács önállóan, Tanács és EP közösen hozhat
 címzettje lehet tagállam vagy annak szervezete, de lehet több tagállam vagy
szervezet, tagállam jogalkalmazói szervei is
 a címzettek jogorvoslattal élhetnek az Európai Bíróságnál, ha szerintük a
határozat szerződésbe ütközik.
 Hivatalos Lapban kell közzétenni
 ajánlás:
 Tanács, Bizottság, EKB adja ki azon kérdésekben, amelyekre a szerződés
előírja.
 oktatás, kultúra pl.
 vélemény:
 Tanács, Bizottság vagy EKB adja ki egy vitatott kérdésben
 kivételesen az Európai Bíróságtól is lehet véleményt kérni, ez viszont
kötelező erővel bír.
 uniós jog harmadik jogforrása – az Európai Bíróság esetjoga:
 Alapszerződések szövegének kiegészítése, szerződések értelmezése és általános
jogelvek kidolgozása
 esetjog kötelező jellege abból adódik, hogy hasonló vagy azonos jellegű ügyben a
Bíróság megkövetel a korábbi ítéletének a figyelembevételét.
 az uniós jog negyedik jogforrása – az általános jogelvek:
 hágai NK-i Bíróság Statútuma: a nemzetek jogrendszerében meglévő általánosan
elismert jogelvek a NK-i jog másodlagos jogforrásai
 EUSz és EUMSz: a Bíróság értelmezésében a tagállamok jogának közös elvei is a jog
és a jogszabály fogalomkörébe tartoznak. A szerződésen kívüli károkozás esetén az
Unió a tagállamok jogának közös elvei szerint köteles megtéríteni a kárt.
 az uniós jogban érvényesülő általános jogelvek:
 1. egyenlőség elve, diszkrimináció tilalma
2. jogbiztonság elve
3. jogos elvárás elve
4. arányosság elve
5. alapvető jogok tiszteletben tartásának elve
6. eljárás jogi jogelvek

Egyenlőség elve, a diszkrimináció tilalma:

 EGK szerződés 6. cikk: állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalma
 Amszterdami szerződés: nemre, fajra, etnikai hovatartozásra, vallásra, fogyatékosságra, korra,
szexuális beállítottságra alapított megkülönböztetés tilalma
 EGK szerződés: nők és férfiak azonos bérezése
 EUMSz: termelők és fogyasztók közötti hátrányos megkülönböztetés tilalma
 kereskedelembe való megkülönböztetés tilalma
 a gazdasági életben a diszkrimináció tilalma nem egyenlő a vállalkozási kockázat kizárásával
 összegezve: összemérhető helyzetekben azonos elbírálásra, nem összemérhető helyzetekben
pedig eltérő elbírálásra van szükség. Ettől az elvtől csak akkor lehet eltérni, ha az eltérés
alapos okokkal indokolható.

Jogbiztonság elve:
 szerződésekben nem nyert rögzítést
 tartalma megismerhető legyen, egyértelmű, világos és pontos fogalmakat tartalmazzon
 jogszabályok visszaható hatályának általános tilalma a jogbiztonság elvének összetevője.
 összetevője a szerzett jogok védelmének elve is, ami összefügg a jóhiszeműséggel, mert erre
csak a jóhiszemű jogszerző hivatkozhat.

Jogos elvárás védelmének elve:

 a jogalany kellő körültekintéssel ésszerű előrelátással sem számíthatott arra, hogy egy adott
helyzet jogi szabályozása átmeneti intézkedés nélkül hirtelen előnytelenül megváltozik és az
eljárás nem volt jogszerűtlen vagy spekulatív célzatú.

Arányosság elve:
 az unió intézményeinek és a tagállami szerveknek az uniós jogot érintő döntéseiben az adott
cél eléréséhez a legkevesebb hátránnyal járó megoldásokat kell kiválasztaniuk
 a jogsértőkkel szemben kiszabott szankciók nem tartalmazhatnak az elérendő cél
szempontjából aránytalanul súlyos joghátrányokat.

Alapvető jogok tiszteletben tartásának elve:

 Emberi Jogok Európai Egyezménye és azok jegyzőkönyvei, továbbá a tagállamok
alkotmányai  folyamatosan bővült az alapvető jogok köre  2000-ben elfogadták az
Emberi Jogok Alapjogi Chartáját, ami felsorolja a védett emberi jogokat.

Közigazgatási eljárásjogi jogelvek:

1. meghallgatáshoz való jog: a tagállam kifejtheti véleményét bármely hatóság előtt, intézkedés
előtt meg kell hallgatni az érintettet, a tisztviselőt meg kell hallgatni a rá vonatkozó munkajogi
döntés előtt.
2. a közösségi intézményeknek be kell tartaniuk az adott tagállam közig. eljárási szabályait.
3. jóhiszeműség elve: a közösségi szerveknek jóhiszeműen kell eljárniuk.
4. határozatok indokolási kötelezettsége
5. jogorvoslathoz való jog
6. igazságosság és méltányosság elve
7. Lisszaboni szerződés új helyzetet teremtett: jó kormányzáshoz, nyitottsághoz,
dokumentumokhoz való szabad hozzáféréshez, személyes adatok védelméhez való jog
Az uniós jog és a tagállami jog kapcsolatrendszerének közigazgatási vonatkozásai.
Az uniós jog és a tagállami jog kapcsolatrendszerének közigazgatási vonásai:
 közösségi jog, uniós jog elsőbbsége:
 a közösségi jogi aktus a tagállam jogi aktusai felett állt
 ha tehát ütközik a 2 jog, akkor az uniós jogot kell alkalmazni
 az uniós jogi aktus a tagállamban a jogszabályi hierarchia csúcsán áll
 az uniós jognak nem csak a korábban, hanem a később keletkezett joggal szemben is
primátusa van
 a tagállam nem ronthatja le az uniós jogot
 a 2 jog összeütközése esetén a vitát az Európai Bíróság dönti el
 uniós joggal szemben egyetlen egy tagállami jogszabályra sem lehet hivatkozni.
 közösségi (uniós) jog közvetlen hatálya:
 kimunkálása a Bíróságra hárult
 az alapító szerződésekre, a rendeletekre és bizonyos korlátok között az irányelvekre is
a tagállam bírói és közig. szervei előtt lehet hivatkozni és azokat e szervek kötelesek
ugyanúgy alkalmazni mint a tagállam saját jogszabályát.
 a közösségi (uniós) jog közvetlen alkalmazhatósága:
 a jogalkalmazó szervek részére ír elő kötelezettséget arra, hogy az uniós jogot minden
olyan ügyben figyelembe kell venni, ami érinti az Unió valamely jogforrását.
 a tagállamoknak az uniós jog elsődleges forrásai és a rendeletek esetében semmilyen
további intézkedést nem kell tennie, ahhoz hogy ezek a tagállamon belül
alkalmazhatóvá váljanak. Azok a tagállami jogszabályi hierarchia csúcsára kerülnek
automatikusan.
 irányelvek közvetlen alkalmazhatóságának korlátai:
1. az irányelv nem hagy mozgásteret a mérlegelésre és a tagállam nem
intézkedett a vh-ra
2. az irányelv nem hagy mozgásteret, de a tagállam nem ennek megfelelően
intézkedett
3. az irányelv hagy mozgásteret, de a tagállam nem intézkedett a vh-ra.
 jogértelmezési kötelezettség:
 Európai Bíróság: a tagállamok jogalkalmazó szervei kötelesek gondoskodni a
közösségi jog érvényesüléséről és a nemzeti jogot kötelesek a közösségi irányelvek
céljának és tartalmának megfelelően értelmezni.

A jogharmonizáció:
 az unió céljainak elérésében játszik szerepet
 lényege, hogy az unió intézményei irányelvekben határozzák meg, hogy a tagállamokban
egyes jogterületeken milyen célokat kell megvalósítani és egyben kötelezik a tagállamokat
arra, hogy joganyagukat ennek érdekében alakítsák át meghatározott időn belül.
 alapja: EUMSz 114-115. cikk: a Tanács az EP-vel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal
folytatott konzultáció után, különleges jogalkotási eljárás keretében irányelveket fogadnak el,
melyek közelítik a tagállamok olyan jogszabályi rendelkezéseit, melyek a belső piac
megteremtését vagy működését érintik.
 a tagállamokban a nemzeti közig.-re hárul az irányelv vh-ról való gondoskodás

Az EU jogi aktusainak megismerési eszközei:

 Európai Unió Hivatalos Lapja:
 rendeletek, irányelvek, határozatok
 EU Hivatalos Kiadója adja ki, ez az Eur-Op
 az EU valamennyi hivatalos nyelvén megjelenik hetente 5-ször, 3 sorozatban (L, C, S)
 L: uniós jog elsődleges és másodlagos jogforrásai jelennek meg (szerződés, irányelv,
rendelet, határozat, ajánlás, vélemény)
 C: közlemények, jogi aktusok háttéranyagai és fontos információk
 S: az EU közbeszerzési tenderei, tenderfelhívásai
  Európai Bírósági Határozatok Tára:
 EB eseti döntései, határozatai
 EU valamennyi hivatalos nyelvén megjelennek
 Elektronikus úton: internet, EUR-Lex. Az utolsó 3 hónapban megjelent Hivatalos Lapok
szövegét tartalmazza.
 Kereskedelmi adatbankon keresztül (CELEX)

40. Az európai közigazgatás fogalma.

Impérium szempontjából:
 az európai közig. önálló hatalmi ág-e, vh. hatalom megjelenítője-e
 az EU-ban nem érvényesül olyan tisztán a hatalommegosztás elve, mivel az EU központi
szerveinek HK-ei igazából vegyesek.
 a legfőbb jogi aktust kibocsátó szerv szerepét a Parlament és a Tanács közösen gyakorolja, de
osztozniuk kell a Bizottsággal és a Bírósággal is.
 vh-ás tekintetében is ez mondható el: a Tanács köteles megosztani a Bizottsággal és a
tagállamok közig. szerveivel és tv.hozó szerveivel is.
 bírói hatalom: megoszlik a Bíróság, Bizottság és a tagállamok bíróságai között.
 ezek alapján az eu. közig. csak részben vh-ó hatalmat jelent, amit az EU központi szervei és a
tagállami intézmények közösen gyakorolnak.

Organikus értelemben:
 az u. közig. a közhatalommal rendelkező szervek elkülönült alrendszere-e
 a központi szervek kétség kívül rendelkeznek közhatalommal, azaz jogosultak döntéseket
hozni és azokat kötelesek a tagállamok vh-ni, akár kikényszerítés útján is.
 az elkülönültség nehezebb kérdés, mert a vh-ó hatalmat nem egy szerv gyakorolja. Ezért az eu.
közig. megosztott igazgatást jelent az unió és a tagállamok közigazgatása között.
 ezek alapján az eu. közig. nem más, mint részben önálló vh-ó hatalmat gyakorló és
közhatalommal rendelkező, uniós és tagállami szinten elkülönült, de egy egységes egészet
képező hatalmi szervek összessége.

Materiális értelemben:
 az eu. közig. az állami tevékenység törvény alá rendelt sajátos területe-e
 a Tanács, a Bizottság és a tagállamok közig. szervei törvény alá rendelt módon működnek.
 ezen szervek az uniós célok elérése érdekében az egész unióra kiterjedő szervező, vh-ó és
rendelkező tevékenységet fejtenek ki.
 ezek alapján az eu. közig. az erre rendelt szerveknek az uniós jog alá rendelt olyan
tevékenysége, amely igazgatástudományi szempontból célkitűzést, információgyűjtést és
feldolgozást, tervezést, döntést, végrehajtást, koordinációt és ellenőrzést jelent, a gyakorlati
oldaláról pedig szervezést, vh-ást és rendelkező tevékenységet.

Funkcionális értelemben:
 az eu. közig-nek a tagállami közig.-el azonos feladatai vannak-e
 az eu. közig. is ellátja ezen feladatokat
• gazdaságszervezés
• intézetigazgatás és felügyelet
• rendészet és belsővédelem
• külső védelem
• külpolitikai és külgazdasági feladatok ellátása
• belső irányítási és igazgatási feladatok ellátása
 kiemelkedik azonban a gazdaságszervezési feladatkör, mert az egész integráció
középpontjában a nemzetgazdaságok integrálása, a belső piac működtetése és a gazdasági és
pü-i unió megvalósítása áll
  intézményirányítás és felügyelet feladatkört nem érinti az integráció
 külső védelmi és külpolitikai, rendészeti feladatkör: közösségi szinten való ellátása 1985-ben a
Schengeni Megállapodásban jött létre.
 ezek alapján az eu. közig. sajátos közfeladatok ellátását jelenti, amelyeket az uniós és a
tagállami intézmények valósítanak meg meghatáro
 zott keretek között.

Perszonális értelemben:
 az eu. közig-re háruló feladatokat sajátos jogállású személyek, köztisztviselők látják-e el
 igen
 a köztisztviselők azonban nem csak nemzeti szinten, hanem közösségi szinten is
tevékenykednek.
 munkájukra, javadalmazásukra, előmenetelükre, anyagi és fegyelmi felelősségükre,
nyugdíjazásukra is sajátos közösségi jogi előírások vannak.
 a köztisztviselők csatornát képeznek az EU és a tagállamok, ill. az EU központi szervei és az
európai állampolgárok között.
(Közigazgatási jog 4. anyag vége)