11 .

Közjószágok és közös erőforrások

Egy régi dal szövege szerint „az életben a legjobb dolgok ingyen vannak”. Rövid gon-
dolkodás után hosszú listát tudnánk összeállítani azokról a dolgokról, amikre a dal-
szövegíró gondolhatott. N éhány ilyen dolog a term észet ajándéka: folyók, hegyek,
tengerpartok, tavak és óceánok. M ásokat a korm ányzatnak köszönhetünk, például
a játszótereket, parkokat és a zenés felvonulásokat. Ezeknek az élvezetéért és haszná-
latáért nem kell fizetnünk.
Az ár nélküli term ék ek különleges kihívást jelentenek a közgazdasági elem zés
számára. G azdaságunkban a legtöbb term éket piacok osztják el, ahol a vevők fizetnek
azért, amit kapnak, és az eladók fizetséget kapnak azért, am it kínálnak. E term ékek
esetében az árak azok a jelzések, amelyek alapján a vevők és eladók döntéseiket meg-
hozzák, és ezek a döntések az erőforrások hatékony elosztásához vezetnek. Amikor
azonban a term ékek ingyen vannak, hiányoznak azok a piaci erők, amelyek rendes
esetben az erőforrások elosztásáról gondoskodnak.
Ebben a fejezetben azt elem ezzük, hogy milyen problém ák m erülnek fel az erő-
források elosztásával kapcsolatban, ha olyan term ékekről van szó, amelyeknek nincs
piaci ára. Elem zésünk a közgazdaságtan 1. fejezetben felsorolt tíz alapelvének egyikét
fejti ki: a kormány olykor javíthatja a piaci folyamatok eredm ényeit. Ha egy term ék-
nek nincs ára, akkor a m agánpiacok nem tudják biztosítani, hogy a terméket megfelelő
mennyiségben gyártsák és fogyasszák. Az ilyen esetekben a korm ányzati intézkedések
orvosolhatják a piaci kudarcot, és növelhetik a gazdasági jólétet.

A TERMÉKEK KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI

Vajon a piacok m indig képesek biztosítani azokat a term ékeket, amelyeket az emberek
akarnak? A kérdésre a válasz a term ék típusától függ. Ahogy a 7. fejezetben tárgyaltuk,
egy piac biztosíthatja a fagylalt hatékony mennyiségét: a fagylalt ára úgy alkalmazkodik,
hogy egyensúlyba h o zza a kínálatot és a keresletet, és ez az egyensúly maximalizál-
ja a termelői és a fogyasztói többlet összegét. Ahogy azonban a 10. fejezetben láttuk,
nem szám íthatunk arra, hogy a piac képes m egakadályozni az alum ínium gyártókat
abban, hogy szennyezzék az általunk belélegzett levegőt. Az egy-egy piacon jelen lévő
vevők és eladók általában nem veszik figyelembe döntéseik külső hatásait. A piacok
tehát jól m űködnek, am ikor a fagylaltról van szó, de rosszul m űködnek, ha a tiszta
levegőről van szó.
Amikor a gazdaságban megtalálható különböző term ékekről gondolkodunk, hasz-
nos lehet két jellem ző szerint csoportosítani őket.

242
 ii. k ö z j ó s z a g o k é s k ö z ö s e r ő f o r r á s o k I 243

• Fennáll-e a kizárhatóság? Ezen azt értjük, hogy meg lehet-e Kizárhatóság • Megakadályozható, hogy
akadályozni valakit abban, hogy használja a terméket, azaz az adott terméket valaki használja.
ki lehet-e zárni valakit a term ék fogyasztásából.
• Van riv alizálás a fogyasztásban? Ezen azt érjük, hogy ha Rivalizálás a fogyasztásért • Adott
valaki használja a terméket, akkor ezáltal kiszorít-e m ásokat termék használatával az egyik fogyasztó
kiszoríthatja a másik fogyasztót a termék
a term ék használatából, azaz a fogyasztók egymással rivali-
használatából.
zálnak-e a term ék fogyasztásában.

E két jellemző alapján az 1. táblázat négy kategóriába sorolja a term ékeket.

1.TÁBLÁZAT. ATERMÉKEK NÉGYTlPUSA

A termékeket két jellemző alapján
Rivalizálnak a fogyasztásban?
négy csoportba sorolhatjuk. 1. Ha
Igen Nem meg lehet akadályozni, hogy egy
bizonyos terméket az emberek
rv- Magánjavak Természetes monopóliumok használjanak, akkor a termék fo-
ft £ • Fagylalt • Tűzvédelem gyasztói kizárhatók. 2. Ha valaki
(T3 — • Ruha • Kábeltévé használ egy terméket, és ezzel
CD • Zsúfolt fizetős utak • Nem zsúfolt fizetős utak
£ másokat kiszorít ennek a termék-
(Ki
nek a használatából, akkor azt
'O Közös erőforrások Közjavak
ft £ mondjuk, hogy a termék fogyasztá-
• Halak az óceánban • Viharjelző
* z sában rivalizálnak. A táblázatban
• A környezet • Honvédelem
52 • Zsúfolt közutak • Nem zsúfolt közutak egy-egy példa szerepel mindegyik
csoportra.

1. A m agánjavak esetében fennáll a kizárhatóság és a rivalizá- Magánjavak • Azok a javak, amelyek ese-
lás is. Vegyük például a fagylaltot! A fagylalt esetében teljesül tében fennáll a kizárhatóság és a rivalizálás.
a kizárhatóság, mert meg lehet akadályozni, hogy valaki meg-
egyen egy gombóc fagylaltot - egyszerűen nem adjuk oda neki. A fagylalt esetében
megvalósul a rivalizálás, m ert ha valaki elfogyaszt egy gombóc fagylaltot, akkor más
m ár nem tudja ugyanazt elfogyasztani. A gazdaságban a legtöbb term ék a magánja-
vak közé tartozik, akárcsak a fagylalt: csak akkor kapjuk meg, ha fizetünk érte, és ha
megkaptuk, csak mi élvezhetjük. Amikor a 4., 5. és 6. fejezetben a kínálatot és a keres-
letet, a 7., 8. és 9. fejezetben pedig a piacok hatékonyságát elem eztük, kimondatlanul
is feltételeztük, hogy a term ékek fogyasztói kizárhatók, és rivalizálnak a term ékért.
2. A közjavak esetében nem áll fenn sem a kizárhatóság, sem a ri-
valizálás. Vagyis nem akadályozhatjuk meg, hogy az emberek Közjavak • Azok a javak, amelyek eseté-
használjanak egy közjószágot, és attól, hogy valaki használja, ben nem áll fenn sem a kizárhatóság, sem
m ások még ugyanúgy használhatják. Egy kisváros viharjel- a rivalizálás.
ző szirénája például közjószág. Amikor megszólal a sziréna,
nem lehet megakadályozni, hogy m indenki hallja (nincs kizárhatóság). Ráadásul at-
tól, hogy valakinek haszna szárm azik a figyelmeztetésből, m ásoknak még ugyanúgy
szárm azhat belőle haszna (nincs rivalizálás a fogyasztásért).
3. A közös erőforrások esetében megvalósul a rivalizálás, de nem Közös erőforrások • Azok a javak, amelye-
áll fenn a kizárhatóság. Az óceáni halak fogyasztásában példá- kért rivalizálnak a fogyasztók, de amelyek
ul a fogyasztók rivalizálnak: ha valaki kifog egy halat, mások- esetében nem áll fenn a kizárhatóság.
244 I [V. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

nak kevesebb jut. Nem zárhatjuk ki azonban a fogyasztókat a fogyasztásból, m ert az

óceán olyan hatalm as, hogy nehéz megakadályozni, hogy a halászok halat fogjanak.
4. Amikor egy term ék esetében fennáll a kizárhatóság, de nem valósul meg a rivalizálás,
akkor ez egy természetes monopólium által előállított termék. Vegyük például a tűzvé-
delmet egy kisvárosban! Könnyű kizárni valakit a felhasználásából: a tűzoltók egysze-
rűen hagyják leégni a házát. A tűzvédelem ért mint term ékért azonban nem rivalizál-
nak a fogyasztók: ha a város felállította a tűzoltóságot, akkor már csak nagyon kis több-
letköltséggel jár m inden további ház tűzvédelme. (A 15. fejezetben pontosabb definí-
ciót adunk a term észetes monopóliumokra, és részletesebben tanulm ányozzuk őket.)

Bár az 1. táblázat egyértelm űen besorolja négy kategóriába a term ékeket, a kategóri-
ák közötti határok néha nem egyértelműek. A kizárhatóságnak és a rivalizálásnak is
lehet mértéke. Az óceáni halak esetében a teljes kizárhatóság nem valósítható meg,
m ert nagyon nehéz felügyelni a halászatot, de ha elég nagy parti őrséget m űködtet-
nénk, az legalább részben m egvalósítaná a kizárhatóságot. H asonlóképpen, bár ál-
talában megvalósul a halak fogyasztásáért való rivalizálás, ez kevésbé lenne igaz, ha
a halászok száma a halállom ányhoz képest viszonylag kicsi lenne. (Gondoljunk csak
az észak-amerikai halászatra az európai telepesek m egjelenése előtt!) Az elem zésünk
szempontjából azonban hasznos e négy kategória alkalm azása.
Ebben a fejezetben azokat a javakat vizsgáljuk meg, am elyekre nem áll fenn a ki-
zárhatóság: a közjavakat és a közös erőforrásokat. Mivel nem lehet megakadályozni,
hogy az emberek használják ezeket a javakat, ezért m indenki szám ára ingyenesen el-
érhetők. A közjavak és közös erőforrások elemzése szorosan összefügg az externáliák
elemzésével. A term ékek e két típusa esetén azért jelentkeznek külső hatások, m ert
olyan termékekről van szó, amelyek értékesek, még sincs áruk. Ha valaki biztosítana
egy közjószágot, például viharjelzőt, m ások jól járnának. H asznuk szárm azna belő-
le, anélkül hogy fizetnének érte: ez pozitív externália. H asonlóképpen, amikor valaki
egy közös erőforrást használ, például az óceáni halakat, m ások rosszul járnak, m ert
kevesebb hal marad, am it kifoghatnának. Kár éri őket, de nem kapnak ezért kom pen-
zációt: ez negatív externália. Ezek m iatt a külső hatások miatt az egyéni fogyasztási és
termelési döntések nem feltétlenül vezetnek hatékony erőforrás-elosztáshoz, és ezért
a kormányzati beavatkozás növelheti a gazdasági jólétet.

0 VILLÁMKÉRDÉS
Definiáljuk a közjószágot és a közös erőforrást, és mondjunk példát mindegyikre!

KÖZJAVAK

Egy példa segítségével jobban m egérthetjük, hogy m iben különböznek a közjavak

a többitől, és hogy milyen problémákat jelentenek a gazdaság számára. Vegyük például
a tűzijátékot! A tűzijáték esetében nem valósul meg a kizárhatóság, m ert senkit sem
lehet megakadályozni abban, hogy megtekintse, és nincs rivalizálás a fogyasztásáért,
m ert ha valaki látja a tűzijátékot, attól még m ások ugyanúgy megnézhetik.
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 245

A potyautas-probléma

Az amerikai Smalltown lakói szeretik a július 4-i tűzijátékot. A város mind az 500 la-
kójának 10-10 dollárt ér a tűzijáték, vagyis összesen 5000 dollárt. A tűzijáték költsége
1000 dollár. Mivel az 5000 dolláros haszon nagyobb, mint az 1000 dolláros költség,
Smalltown szám ára hatékony tűzijátékot szervezni július 4-én.
A magánpiac is biztosítaná a hatékony megoldást? Valószínűleg nem . Tegyük fel
például, hogy Marci, egy smalltowni vállalkozó úgy dönt, hogy ő szervezi meg a tű-
zijátékot. Marci nem tudna egykönnyen jegyeket eladni a tűzijátékra, m ert a lehetsé-
ges vevők ham ar rájönnének, hogy jegy nélkül is megnézhetik. A tűzijáték esetében
nem valósítható meg a kizárhatóság, am i potyautas-m agatartásra
ösztönzi az embereket. Azt nevezzük potyautasnak, aki élvezi egy Potyautas • Olyan személy, aki
term ék vagy szolgáltatás hasznát, de nem fizet érte. Mivel a körül- élvezi egy termék vagy szolgáltatás
mények inkább a potyautasságra, és nem a jegyvásárlásra ösztönzik hasznát, de nem fizet érte.
az em bereket, a piac nem tudja a hatékony eredm ényt biztosítani.
Ezt a piaci kudarcot úgy is tekinthetjük, m int egy externália következményét. Ha
Marci m egszervezi a tűzijátékot, külső haszonhoz juttatja azokat, akik fizetés nélkül
megnézik. Amikor azonban Marci arról dönt, hogy megszervezi-e a tűzijátékot, nem
veszi figyelembe a külső hasznokat. A tűzijáték szervezése nem jövedelmező, pedig
társadalm ilag kívánatos lenne. Marci ezért az egyén számára racionális, de társadal-
milag nem hatékony döntést hoz: nem szervezi meg a tűzijátékot.
Bár a magánpiac nem képes a kisvárosiak által keresett m ennyiségű tűzijátékot
m egrendezni, Smalltown problém ájára nyilvánvaló a megoldás: a helyi önkorm ányzat
tám ogassa a július 4-i ünnepséget. A városi tanács például m egem elheti m indenkinek
az adóját 2 dollárral, és a bevételből kifizetheti Marcit, hogy rendezze meg a tűzijátékot.
Smalltownban mindenki 8 dollárral jobban járt: ez a tűzijáték 10 dolláros értékének és
a 2 dolláros adónak a különbsége. Marci közalkalmazottként segítheti Smalltownt a ha-
tékony megvalósításban, még ha ezt magánvállalkozóként nem is tudta volna megtenni.
A smalltowni történet egyszerűsített, mégis valószerű. Az Egyesült Államokban
nagyon sok helyi önkorm ányzat valóban kifizeti a július 4-i tűzijátékot. Sőt, a törté-
net a közjavakkal kapcsolatban egy általános tanulságot is tükröz: mivel a közjavak
esetében nem lehetséges a fogyasztásból való kizárás, a potyautas-m agatartás m iatt
a m agánpiacok nem képesek az ilyen javakat biztosítani. A korm ányzatnak azonban
van rá lehetősége, hogy orvosolja a problém át. Ha a kormány úgy látja, hogy egy köz-
jószág összes haszna nagyobb, m int a költségei, akkor az adóbevételből biztosítani
fogja a közjószágot, és így m indenki jól jár.

Néhány fontos közjószág

A közjavakra számos példa van. Most a három legfontosabbat vizsgáljuk meg.

HONVÉDELEM. Egy ország megvédése a külföldi hódítóktól a közjószágok klasszikus

példája. Ha megvédik az országot, a védelem nyújtotta biztonságból senkit sem lehet
246 I IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

kizárni. Sőt attól, hogy valaki biztonságban van, m ások még ugyanúgy lehetnek biz-
tonságban. A honvédelem esetében ezért nem lehet senkit kizárni fogyasztásból, és
rivalizálni sem lehet fogyasztásában.
A honvédelem em ellett az egyik legdrágább közjószág. 2007-ben az Egyesült Álla-
m ok szövetségi korm ánya összesen 553 milliárd dollárt költött honvédelemre, vagyis
fejenként több mint 1800 dollárt. Az emberek között arról ugyan nincs egyetértés, hogy
ez az összeg vajon túl kicsi vagy túl nagy, de azt szinte senki sem kérdőjelezi meg,
hogy a korm ányzatnak valamennyit kell költenie honvédelem re. Még a kis korm ány-
zat mellett kardoskodó közgazdászok is egyetértenek abban, hogy a honvédelem egy
olyan közjószág, am it a korm ánynak kell biztosítania.

ALAPKUTATÁSOK. A tudás kutatás útján jön létre. Amikor a tudásteremtéssel kapcsola-

tos közpolitikát kívánjuk megítélni, el kell különítenünk az általános tudást a specifikus
technológiai ismeretektől. A speciális technológiai ismereteket, például tartósabb elemek
feltalálását, kisebb m ikrocsipek vagy jobb digitális zenelejátszók kifejlesztését szabadal-
m aztatni lehet. A szabadalom a feltalálónak kizárólagos jogot biztosít egy bizonyos idő-
szakra ahhoz a tudáshoz, amit ő hozott létre. Ha bárki más szeretné használni a szaba-
dalm azott információt, fizetnie kell a feltaláló számára, hogy joga legyen ezt megtenni.
A szabadalom révén tehát a feltaláló által létrehozott tudásból m ások kizárhatóvá válnak.
Az általános tudás ezzel szemben közjószág. Egy m atem atikus például nem sza-
badalm aztathat egy tételt. Ha a tételt bebizonyította, a tudásból nem lehet m ásokat
kizárni: a tétel a társadalom általános tudásának részévé válik, és m indenki ingyen
felhasználhatja. A tétel fogyasztásáért rivalizálás sincs: ha valaki felhasználja a tételt,
attól mások még ugyanúgy felhasználhatják.
A profitorientált vállalatok sokat költenek kutatásokra, hogy új termékeket fejlesz-
szenek ki, amelyeket szabadalm aztathatnak, majd eladhatnak, de nem költenek sokat
alapkutatásokra. Arra vannak ösztönözve, hogy potyautasként használják a mások által
létrehozott általános tudásanyagot. Közösségi intézkedések hiányában ezért a társada-
lom túl kevés erőforrást szentelne új ism eretek megszerzésére.
A kormányzat szám os m ódon igyekszik segíteni az általános tudás gyarapodását.
A korm ányzati intézm ények, mint például a National Institutes of Health (nem zeti
egészségügyi intézetek) és a National Science Foundation (nemzeti kutatási alapítvány),
tám ogatják az alapkutatásokat az orvostudom ányban, a m atem atikában, a fizikában,
a kém iában, a biológiában és még a közgazdaságtan terén is. Vannak, akik abban lát-
ják az űrprogram korm ányzati tám ogatásának igazolását, hogy növeli a társadalom
általános tudásbázisát (bár sok tudós szkeptikus az emberi űrutazás tudományos érté-
kével kapcsolatban). Nehéz meghatározni azt, hogy a korm ányzatnak milyen m érték-
b en érdemes tám ogatnia az ilyen törekvéseket, m ert nehéz m érni a belőlük szárm azó
hasznot. Azoknak a kongresszusi képviselőknek pedig, akik a kutatásra fordítandó
tám ogatás megfelelő m értékéről döntenek, általában kevés tudom ányos tapasztalatuk
van, és ezért nincsenek könnyű helyzetben, amikor arról kell ítélkezniük, hogy mely
kutatási irány lesz a leggyümölcsözőbb. Tehát bizonyos ugyan, hogy az alapkutatás
közjószág, mégis gyakran előfordul, hogy az állami tám ogatás m értéke nem megfelelő,
vagy hogy az nem a legjobb helyre kerül.
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 247

A SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEM. Számos kormányzati program igyekszik segíteni

a szegényeken. Bizonyos szegény családok szám ára a jóléti rendszer [hivatalos nevén
Tem porary Assistance for Needy Families (rászoruló családoknak nyújtott átm eneti
segély)] biztosít némi jövedelmet. Hasonlóképpen, a Food Stamp program (élelmiszer-
ár-támogatási program) támogatja az alacsony jövedelműek élelmiszer-vásárlását, a kü-
lönböző kormányzati lakásprogramok pedig megfizethetőbbé teszik a lakhatást. Ezeket
a szegénység elleni program okat a jobb m ódú családok adóiból finanszírozzák.
A közgazdászok között nincs egyetértés arról, hogy a korm ánynak milyen szere-
pet kellene játszania a szegénység elleni küzdelem ben. Bár ezt a vitát a 20. fejezetben
részletesebben is tárgyaljuk, m ár m ost m egem lítünk egy fontos érvet: a szegénység
elleni program ok tám ogatói szerint a szegénység elleni küzdelem közjószág. Még
ha m indenki jobban is szeret egy olyan társadalom ban élni, ahol nincs szegénység,
a szegénység elleni küzdelem akkor sem olyan „jószág”, amelyet a m agánszereplők
megfelelően biztosítanak.
Hogy m egértsük, miért, tegyük fel, hogy valaki megpróbál szervezni egy gazdag
em berekből álló csoportot, hogy a szegénység m egszüntetésén ügyködjenek. Ez azt
jelenti, hogy közjószágot nyújtanának. E jószág fogyasztásáért nem lenne rivalizálás:
attól, hogy valaki élvezi, hogy olyan társadalom ban élhet, amelyben nincs szegénység,
m ások m ég ugyanúgy élvezhetik. Nem lenne kizárhatóság sem: ha m egszűnik a sze-
génység, nem lehet senkit sem m egakadályozni abban, hogy ennek előnyeiben osztoz-
zon. Ezek miatt lehetőség lenne arra, hogy az em berek potyautasként részesedjenek
m ások nagylelkűségből, vagyis úgy élvezzék a szegénység nélküli társadalom előnyeit,
hogy nem járulnak hozzá a szegénység elleni harchoz.
A potyautas-problém a miatt a szegénység m egszüntetése egyéni jótékonyság útján
valószínűleg nem lehetséges. A korm ányzat azonban m egoldhatja ezt a problém át.
M indenki jól járhat, ha a jóm ódúakat m egadóztatják a szegények életszínvonalának
növelése érdekében. A szegények jól járnak, m ert magasabb életszínvonalon élhetnek,
az adót fizetők szintén jól járnak, m ert olyan társadalom ban élhetnek, ahol kisebb
a szegénység.

Esettanulmány

> KÖZJAVAK-E A VILÁGÍTÓTORNYOK?

Vannak olyan dolgok, amelyek a körülményektől függően lehetnek közjavak vagy magánjavak is.
A tűzijáték például közjószág, ha egy népes városban kerítenek rá sort. Ha azonban egy magán-
tulajdonban lévő vidámparkban rendezik meg, például a Walt Disney Worldben, akkor a tűzijáték
inkább magánjószágként működik, mert a vidámpark látogatói fizetnek a belépőért.
Egy további példa erre a világítótorony. A közgazdászok a világítótornyokat régóta a közjavak
egyik példájaként emlegetik. A világítótornyok bizonyos helyeket jelölnek, hogy a hajók el tudják
kerülni a veszélyes vizeket. Avilágítótorony által biztosított előnyökből a fogyasztók nem zárhatók ki,
és nem rivalizálnak a fogyasztásáért, ami minden hajóskapitányt arra ösztönöz, hogy potyautasként
használja a világítótornyot, és ne fizessen azért, hogy az segíti a navigálásban. A potyautas-probléma
 248 1 IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

miatt a magánpiacok általában nem tudnák biztosítani a világítótornyokat, amikre a hajóskapitá-

nyoknak szükségük lenne, ezért ma a legtöbb világítótornyot a kormányzatok működtetik.
Voltak azonban olyan esetek, amikor a világítótornyok inkább magánjavak voltak. A 19. század-
ban az angol partokon például voltak olyan világítótornyok, amelyek magántulajdonban voltak,
és magánszemélyek üzemeltették őket. A tulajdonos azonban ahelyett, hogy a szolgáltatásért
a hajóskapitányoktól próbált volna meg pénzt szedni, a szomszédos kikötőnek számolt fel díjat.
Ha a kikötő tulajdonosa nem fizetett, a világítótorony tulajdonosa lekapcsolta a lámpát, és a hajók
elkerülték azt a kikötőt.
Amikor azt mérlegeljük, hogy valami közjószág-e, azt kell meghatároznunk, hogy kik a haszon-
élvezői, és hogy ezek a haszonélvezők kizárhatók-e a fogyasztásból. A potyautas-probléma akkor
merül fel, ha sok a haszonélvező, és lehetetlen bármelyiket is kizárni a fogyasztásból. Ha egy világító-
torony előnyeit sok hajóskapitány élvezi, akkor az közjószág, ha azonban csak egy kikötőtulajdonos,
akkor inkább magánjószág. ■■■

Nehéz feladat a költség-haszon elemzés

Az eddigiekben m egértettük, hogy a korm ány azért nyújt közjavakat, mert a m agánpi-
ac magától nem biztosítaná a hatékony m ennyiséget. Annak a belátása azonban, hogy
a kormánynak kell valamilyen szerepet játszania, csak az első lépés. A korm ánynak azt
is meg kell határoznia, hogy milyen típusú közjavakat milyen mennyiségben nyújtson.
Tegyük fel, hogy a korm ány egy állami program on gondolkodik, például egy új au -
tópálya építésén. Hogy megítélje, kell-e autópályát építeni, össze kell hasonlítania az
autópálya lehetséges használóinak összes hasznát a megépítés és fenntartás költsége-
ivel. E döntés m eghozatalához a korm ány valószínűleg megbíz egy közgazdászokból
és m érnökökből álló csoportot, hogy végezzenek el egy elem zést,
K öltség-haszon elemzés • Egy amelyet költség-haszon elemzésnek nevezünk. A költség-haszon
közjószág biztosításának társadalmi elem zés célja az, hogy felmérje, az adott program a társadalom szá-
költségeit és hasznait hasonlítja m ára mennyi hasznot hoz, illetve m ennyi költséggel jár.
össze.
A költség-haszon elem zés készítőinek nehéz dolguk van. Mivel
az autópályát m indenki ingyenesen használhatja, nincs ár, am i alapján az autópálya
értékét m egbecsülhetnék. Ha egyszerűen m egkérdeznék az embereket, hogy az autó-
pályának milyen értéket tulajdonítanak, az nem lenne m egbízható: egy kérdőív alap-
ján nehéz az összes haszon szám szerűsítése, és a válaszadókat sem sok m inden ösz-
tönzi arra, hogy igazat mondjanak. Azok, akik használnák az autópályát, eltúloznák
az autópálya hasznát, hogy az autópálya felépüljön. Azok pedig, akiknek ártana az új
autópálya, a költségeket túloznák el, hogy ne épüljön fel.
A közjavakból tehát eleve nehezebb a hatékony mennyiséget biztosítani, m int a m a-
gánjavakból. Amikor egy magánjószág vevői megjelennek a piacon, az ár, amit hajlandók
fizetni, felfedi, hogy m ennyire értékelik a terméket. Az eladók költségeit ugyanakkor az
az ár tükrözi, amit hajlandók elfogadni. Az egyensúly az erőforrások hatékony elosztását
biztosítja, m ert tükrözi ezeket az információkat. A költség-haszon elemzés során azon-
ban, amikor azt mérlegelik, hogy a kormány nyújtson-e egy közjószágot, és mennyit nyújt-
son belőle, nincsenek árak, amelyek jelzésül szolgálhatnának. A közprogramok költsége-
ivel és hasznával kapcsolatos következetések a legjobb esetben is csak durva becslések.
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 249

Esettanulmány

■ MENNYIT ÉR EGY ÉLET?

Képzeljük el, hogy a helyi városi tanács tagjának választottak minket! Avárosi mérnök egy javaslat-
tal áll elénk: a város 10 000 dollárból telepíthet és működtethet egy közlekedési lámpát egy olyan
városi kereszteződésben, ahol most csak egy stoptábla van. A közlekedési lámpa haszna az, hogy
a közlekedés biztonságosabb lesz. A mérnök a hasonló kereszteződések adatai alapján úgy becsüli,
hogy a közlekedési lámpa működési ideje alatt 1,6 százalékról 1,1 százalékra csökkenne a halálos
közlekedési balesetek kockázata. Érdemes kifizetnünk ezt az összeget a lámpáért?
A kérdés megválaszolásában a költség-haszon elemzésre támaszkodunk. Azonban hamar aka-
dályba ütközünk: a költségeket és a hasznokat ugyanabban kell kifejezni, hogy értelmesen össze
lehessen őket hasonlítani. A költségek dollárban vannak kifejezve, a hasznok azonban - annak
lehetősége, hogy megmentsük valaki életét - nem anyagiak. A döntéshozatalhoz az emberi élet
értékét dollárban kell kifejezni.
Először kísértést érezhetünk rá, hogy azt gondoljuk, az emberi élet értéke felbecsülhetetlen. Végül
is valószínűleg nincs olyan összeg, amiért önként lemondanánk a saját vagy egyik szerettünk éle-
téről. Ebből arra következtethetünk, hogy az emberi életnek az értéke pénzben kifejezve végtelen.
A költség-haszon elemzés szempontjából azonban ez a válasz értelmetlen eredményhez vezet.
Ha valóban végtelen értéket tulajdonítanánk az emberi életnek, akkor minden sarokra közlekedési
lámpát kellene tennünk, és mindannyiunknak a legmodernebb biztonsági felszerelésekkel ellátott
autókat kellene vezetnünk. Még sincs közlekedési lámpa minden sarkon, az emberek pedig néha úgy
döntenek, hogy kevesebb pénzért kisebb, biztonsági felszerelések - például oldalsó légzsák vagy
kipörgésgátló - nélküli autót vesznek. Mind a közösségi, mind a magánjellegű döntéseink esetében
néha hajlandók vagyunk kockáztatni az életünket, hogy ezzel pénzt takarítsunk meg.
Ha már elfogadtuk, hogy az emberi életnek pénzben kifejezhető implicit értéke van, vajon hogyan
határozhatnánk meg ezt az értéket? Az egyik megközelítés, amit a gyilkossági ügyekben a kárpótlás
megállapítására olykor a bíróságok is alkalmaznak, azt számszerűsíti, hogy az adott személy mennyi
pénzt keresett volna élete végéig, ha életben maradt volna. A közgazdászok gyakran bírálják ezt
a megközelítést, mert eltekint az életvesztés további alternatív költségeitől. Ebből ugyanis az a bizarr
következtetés vonható le, hogy egy nyugdíjas vagy mozgássérült ember életének nincs értéke.
Az emberi élet értékelésének jobb módszere, ha megnézzük, milyen kockázatokat hajlandók vállal-
ni az emberek. A halálozási kockázat például foglalkozásonként más és más. A magas épületeken dol-
gozó építőmunkások nagyobb halálozási kockázattal szembesülnek, mint az irodai dolgozók. A koc-
kázatos és kevésbé kockázatos munkahelyeken fizetett bérek összehasonlítása révén - a végzettség,
a tapasztalat és a bér egyéb meghatározóinak figyelembevételével - a közgazdászoknak lehet valami
elképzelésük arról, mennyire értékelik a saját életüket az emberek. Az ilyen megközelítést alkalmazó
tanulmányok arra a következtetésre jutnak, hogy az emberi élet értéke körülbelül 10 millió dollár.
Most visszatérhetünk az eredeti példánkhoz, és választ adhatunk a városi mérnöknek. A köz-
lekedési lámpa 0,5 százalékponttal csökkenti a halálos balesetek kockázatát. Vagyis a közlekedési
lámpa felállításának várható haszna 0,005 x 10 millió dollár, vagyis 50 000 dollár. Ez a becsült haszon
jócskán meghaladja a 10 000 dolláros költséget, ezért el kell fogadnunk a tervet. ■■■

VILLÁMKÉRDÉS
Mi a p o ty a u ta s -p r o b lé m a ? A potyautas-probléma miért vezet ahhoz, hogy a kormány biztosítja
a közjavakat? Hogyan döntsön arról a kormány, hogy biztosítson-e egy közjószágot vagy sem?
 250 I IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

KÖZÖS ERŐFORRÁSOK

A közös erőforrások használatából - hasonlóan a közjavakéhoz - nem lehet kizárni

a fogyasztókat: ingyenesen elérhetők bárki szám ára, aki használni szeretné őket. A kö-
zös erőforrások fogyasztásáért azonban van rivalizálás: ha valaki használja ezeket,
akkor mások kevésbé tudják használni. A közös erőforrások ezért
új problém át vetnek fel. Ha a korm ányzat biztosítja ezeket a közös
Aközlegelőktragédiája -Tan-
erőforrásokat, a gazdaságpolitikusoknak azt is figyelembe kell ven-
mese, amely azt mutatja be, hogy
miért használunk többet a közös niük, hogy az em berek m ennyit használnak belőlük. Ezt a problé-
erőforrásokból, mint ami a társada- m át legjobban a közlegelők tragédiája néven ismert tanm eséből
lom számára kívánatos lenne. érthetjük meg.

A közlegelők tragédiája

N ézzük egy kis középkori városka életét! A megannyi gazdasági tevékenység közül,
am it egy ilyen kisvárosban végeznek, az egyik legfontosabb a juhtenyésztés. A vá-
rosban több családnak is van juhnyája, és ezek a családok a gyapjú eladásából élnek,
am elyből ruha készül.
T örténetünk kezdetén a juhok idejük nagy részében a város körüli földeken lege-
lésznek, amelyeket közlegelőknek neveznek. A legelő nem tartozik egyik családhoz
sem, a város lakói közösen birtokolják, és m indenki legeltetheti ott a juhait. A közös
tulajdon jól m űködik, m ert sok a föld. Amíg m indenkinek jut annyi jó legelő, ameny-
nyit csak akar, a közlegelőért nincs rivalizálás, és nem okoz problémát, hogy a juhok
ingyen legelhetnek. A városban m indenki boldog.
Ahogy telnek az évek, a város lakossága nő, és ezzel párhuzam osan a közlegelőn
legelő juhok szám a is. Mivel egyre több juh van, de a földterület változatlan, a term ő-
föld m ár nem képes megújulni. Végül m ár olyan sok juh legel a legelőn, hogy az kim e-
rül és kipusztul. Mivel nincs már fű a közlegelőn, lehetetlen juhokat tartani, és a város
valamikor virágzó gyapjúipara megszűnik. Sok család elveszíti megélhetését.
Mi okozza a tragédiát? Miért engedik a juhászok, hogy a juhok száma olyan nagyra
nőjön, ami m ár tönkreteszi a közlegelőt? Ennek az az oka, hogy eltérnek a társadalm i
és az egyéni ösztönzők. A legelő tönkretételét a juhászok közös fellépésével el lehet-
ne kerülni. Ha a juhászok közösen lépnének fel, akkorára tudnák csökkenteni a juhok
szám át, hogy a közlegelő képes lenne eltartani az állatokat. Semmi sem ösztönöz
azonban egyetlen családot sem arra, hogy kisebb nyájat tartson, m ert m inden nyáj
a problém ának csak egy kis részét jelenti.
A közlegelők tragédiája lényegében egy externália miatt alakul ki. Amikor egy csa-
lád nyája a közös réten legel, csökkenti a többi család által használható föld méretét.
Az em berek nem veszik figyelembe ezt a negatív externáliát, amikor arról döntenek,
hogy m ennyi juhot tartsanak, ami ahhoz vezet, hogy túl sok juh lesz.
Ha előre lehetett volna látni a tragédiát, a város több m ódon is m egoldhatta volna
a problém át. Szabályozhatta volna, hogy egy család hány juhot tarthat, a juhtartás
m egadóztatásával internalizálhatta volna az externáliát, vagy korlátozott szám ban
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 251

juhlegeltetési engedélyeket bocsáthatott volna ki. Vagyis a középkori város a túlzott

legeltetés problémáját úgy kezelhette volna, ahogy a modern társadalom kezeli a kör-
nyezetszennyezést.
A föld esetében azonban van egy egyszerűbb megoldás is. A város feloszthatja a föl-
det a városi családok között. Mindegyik család körbekerítheti a saját földjét, és megvéd-
heti a túlzott legeltetéstől. A legelő így köztulajdon helyett m agántulajdonban lenne.
Voltaképpen ez történt Angliában a 17. században a bekerítési m ozgalom idején.
A közlegelők tragédiájának van egy általános tanulsága: am ikor valaki közös erő-
forrást használ, akkor m ások kevésbé tudják használni. E m iatt a negatív externália
m iatt a közös erőforrásokat általában túlzott m értékben használják. A kormány úgy
oldhatja meg a problémát, hogy szabályozás vagy adók révén csökkenti a közös erő-
források felhasználását. Egy másik megoldás, hogy a kormány magánjavakká alakít-
hatja a közjavakat.
Ez a tanulság már évezredek óta ism ert. Az ókori görög filozófus, Arisztotelész is
felhívta a figyelmet a közös erőforrásokkal kapcsolatos problém ákra: „...[az emberek]
legkevésbé törődnek azzal, am inek a legtöbb gazdája van: a magáéval mindenki a leg-
jobban törődik, a közössel már kevésbé...”*

Néhány fontos közös erőforrás

A közös erőforrásoknak sok példája van. A problém a majdnem m inden esetben ugyan-
az, m int a közlegelők tragédiájánál: az egyéni döntéshozók túlzott m értékben hasz-
nálják a közös erőforrásokat. A korm ány gyakran szabályozza ezt a magatartást, vagy
díjakat szab ki, hogy csökkentse a túlzott használatból fakadó problém ákat.

TISZTA LEVEGŐ ÉS VÍZ. Ahogy a 10. fejezetben láttuk, a piacok nem védik megfele-
lően a környezetet. A környezetszennyezés negatív externália, am elyet szabályozással
vagy a környezetszennyező tevékenységekre kivetett terelő adókkal lehet orvosolni. Ezt
a piaci kudarcot a közös erőforrásokból fakadó problémának is tekinthetjük. A tiszta
levegő és a tiszta víz ugyanúgy közös erőforrás, mint a közös legelő, és a túlzott szeny-
nyezés olyan, mint a túlzott legeltetés. A környezetrombolás a közlegelők tragédiájá-
nak m odern változata.

ZSÚFOLT UTAK. Az utak lehetnek közjavak vagy közös erőforrások. Ha egy út nem
zsúfolt, az úthasználattal senki nem akadályozza más úthasználatát. Ebben az esetben
az utak használatáért nincs rivalizálás, és az út közjószág. Ha azonban egy út zsúfolt,
akkor a használata negatív externáliát okoz. Minél többen használják az utat, az an -
nál zsúfoltabb lesz, és m indenkinek lassabban kell vezetnie. Ebben az esetben az út
közös erőforrás.

A fordítás a következő kötetből származik: Arisztotelész: Politika. Fordította: Szabó Miklós. Gondolat Ki-
adó, Budapest, 1969. Második könyv, 4. fejezet, 1261b, 15. o.
 252 I IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

A Bloomberg-terv
LAPSZEM LE

Sok közgazdász tám ogatja a dugódíjat mint a forgalomkorlátozás eszközét. Nemrég New York város
polgármesterét is m eggyőzték.

NE AUTÓZZUNK!
Elizabeth Kolbert írása

Michael Bloomberg mindig is kedvelte a nagyszabású akciókat. Múlt héten a Föld napján a pol- j
gármester az amerikai természettudományi múzeumnak az óceán világát bemutató termében
(American Museum of Natural History's Hall of Ocean Life) a kékbálna alatt állva vezette elő a város
jövőjéről szóló elképzeléseit. Bloomberg egy terjedelmes beszédben írta le azt a New Yorkot, amely
2030-ra „nagyobb" és egyben „zöldebb" is lesz, csaknem egymillióval több ember fog élni benne,
és tisztább lesz a víz, új parkok lesznek, és gyorsabb lesz a közlekedés. Ez a nagyobb és jobb város
vezető szerepet fog játszani a globális felmelegedés elleni küzdelemben; nagyobb népessége el-
lenére a jövőbeli New York 30 százalékkal kevesebb szén-dioxidot fog kibocsátani, ami - ahogy
a polgármester mondta -„az üvegházhatású gázok legdrasztikusabb csökkentése lesz, amit ame-
rikai város bármikor elért".
Bloomberg tervének nyomtatott változata 155 színes oldalból áll, és 127 új kezdeményezést
tartalmaz. Ezek közül szinte csak egy, a dugódíj kapott figyelmet, és leginkább negatív értelem-
ben. Apolgármester számított erre - ő maga hivatkozott az árazási javaslatra úgy, mint„egy elefánt
a porcelánboltban" - és az, hogy ennek ellenére úgy döntött, mégsem hagyja ki a tervből, talán
a legnyomósabb ok arra, hogy a tervet komolyan vegyük.
A dugódíj mögötti alapgondolat egyszerű: arra kötelezi az autósokat, hogy fizessenek a leg-
forgalmasabb utak használatáért. A polgármester javaslata szerint láthatatlan vonalat húznának
Manhattan körül az Eighty-sixth Streettől délre, a Batteryig. Azoknak az autóknak, amelyek reggel
6 és este 6 óra között átmennek ezen a határon, díjat kellene fizetniük; autónként nyolc dollárt,
teherautónként huszonegy dollárt. (Akik csak a fizetős zónán belül közlekednének, az ár felét fizet-
nék, míg a taxik és a bérautók felmentést kapnának a fizetés alól.) A díjakat elektronikusan vetnék ;
ki, és mágneskártyás fizetőkapuknál, telefonon vagy interneten lehetne befizetni.
Ha ebédidőben átkelünk a városon, némi idegtépésért cserébe magunk is könnyen meggyő-
ződhetünk a tervezet mögötti gondolat megalapozottságáról. Azt a benyomásunkat, hogy sétál-
va - vagy legalábbis kocogva - is ugyanilyen gyorsan haladnánk, a számok is megerősítik: a New
York Metropolitan Transportation Council (New York városi közlekedési tanács) által gyűjtött és
Bruce Schaller brooklyni tanácsadó által elemzett adatok szerint a Forty-second Streeten délelőtt
10 és délután 4 óra között járművel átlagosan óránkénti 4,7 mérföldes sebességgel lehet haladni.
A Thirty-fourth Streetnek a Queens Midtown alagút előtti szakaszán az átlagsebesség óránkénti
2,5 mérföldre csökken.
Néhány városban már kipróbálták a dugódíjat, a legismertebb ezek közül Stockholm és London,
és a legtöbb esetben sikeres volt. Stockholmban tavaly kísérleti alapon vezették be a dugódíjat;
a program olyan jól működött, hogy a szavazók úgy döntöttek, hogy megint alkalmazzák. Mióta
2003-ban Londonban bevezették a dugódíjat, a város központi üzleti negyedében 37 százalék-
kal nőtt a sebesség, míg az autók és teherautók szén-dioxid-kibocsátása 15 százalékkal csökkent.
A terv, amelyet az újságok eleinte - fő támogatója, a londoni polgármester, Ken Livingstone után
- Kengestionnak neveztek [összevonva a dugót jelentő congestionna\ - a fordító], egyre népsze-
rűbb lett; 2004-ben Livingstone-t újraválasztották, és most már a londoniak csaknem kétharma-
 11. KÖZJŐSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 253

da támogatja a tervet. Alig három hónappal ezelőtt bővítették ki a fizetős zónát nyugati irányba,

LAPSZEMLE
Kensington, Chelsea és Westminster nagy részére.
Adugódíj ellen gyakran érvelnek egyenlőségi alapon.„A középosztály és a szegények nem képe-
sek megfizetni ezeket a díjakat, míg a gazdagok igen"- mondta Richard Brodsky, Westchester megye
képviselője, miután meghallgatta a polgármester beszédét. Ami azt illeti, a szegények általában nem
autóznak ki-be Manhattanbe: hasonlítsuk csak össze egy autó megvásárlásának, biztosításának és
parkolásának költségeit azzal a hetvenhat dollárral, amit a Metropolitan Transportation Authority
kér egy havi metróbérletért. Azoknak, akik autóval ingáznak, a napi nyolc dollár valóban jóval több
lenne ennél. Épp ez a lényeg. Adugódíj csak akkor működhet, ha más lehetőségeket a korábbinál
vonzóbbá tesz - például eléri, hogy az emberek más időpontban autózzanak, vagy hogy tömeg-
közlekedéssel járjanak. A polgármester egyik célja az, hogy a dugódíjjal beszedett összeget - amit
évi 400 millió dollárra becsülnek - a metró- és buszhálózat fejlesztésére fordítsák.
Ugyanakkor naivitás lenne azt gondolni, hogy a dugó önmagában nem költséges. A dugóban
ülve a vízvezeték-szerelő nem tud vízvezetéket szerelni, és a fuvarozó nem tud szállítani. Adugóban
elvesztegetett idő értékét évi 5 milliárd dollárra becsülik. Amikor összeadjuk az olyan költségeket is,
mint az elpazarolt üzemanyag, elveszett bevétel és az üzletvitel megnövekedett költsége, a szám
13 milliárd dollárra ugrik. Akérdés - amint Bloomberg rámutatott -„nem az, hogy akarunk-e fizetni,
hanem az, hogy mennyit akarunk fizetni".
A polgármester tervének sok elemét, ideértve a dugódíjat is, az állami törvényhozásnak kell
elfogadnia, ami elég baj, mivel - ahogy a Times egyik szerkesztői cikke nemrég írta - Albany az
a hely, ahová a jó intézkedések „meghalni mennek". Még Eliot Spitzer kormányzó - aki legfőbb
államügyészként beperelte a megye legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóit - szavait is csak a pol-
gármesterjavaslatának gyengítéseként lehet értelmezni, amikor azt mondta:„Várjuk, hogy átte-
kinthessük a tervet.”
Avárostervezés szempontjából a dugódíj vonzó ötlet; a klímaváltozás tükrében még jóval több
is annál. Bármilyen értelmes erőfeszítésnek, ami a probléma megoldására irányul, az alacsony ká-
rosanyag-kibocsátással járó tevékenységeket (gyaloglás, biciklizés, metrózás) kell ösztönöznie, és
a magas kibocsátással járó tevékenységeket (repülés, autózás, otthon a légkondi alatti hűsölés)
költségessé kell tennie. Ezek a költségek bizonyos embereknek - talán a legtöbb embernek - ké-
nyelmetlenséget fognak okozni, és a terheket nem mindig fogják tökéletesen igazságosan elosztani.
De, ahogy a polgármester is felhívta rá a figyelmet, New York, ez az árvíznek kitett tengerparti város
nagyon érzékeny a globális felmelegedés talán legpusztítóbb - és legbiztosabb - következményére:
az emelkedő tengerszintre. Ha a New York-iak sem változtatnak a saját viselkedésükön, akkor hogy
várhatnánk, hogy az ország vagy a világ többi részében bárki más is változtasson a magatartásán?
A dugókat ez esetben egy sokkal kellemetlenebb módszer fogja megszüntetni. Hiszen ki akarna
egy olyan városban autózni, ami víz alatt fekszik?

Forrás: Don't Drive, He Said. N ew Yorker, 2007. május 7.

A korm ány az utak zsúfoltságát kezelheti úgy, hogy útdíjat vet ki az autósokra. Az út-
díj lényegében egy terelő adó, am it a zsúfoltság miatti externáliára vetnek ki. Bizonyos
esetekben, például a helyi utaknál, az útdíjak nem jelentenek jó m egoldást, mivel túl
m agasak a díj beszedésének költségei. London városa szám ára azonban a díjak nö-
velése nagyon hatékony eszköznek bizonyult a dugók kezelésére, és ahogyan a fenti
Lapszemle keretes írásában is szerepel, New Yorkban is hasonló intézkedést terveznek.
254 I IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

A zsúfoltság néha csak a nap bizonyos szakaszaiban okoz problémát. Ha például

egy hídon csak a csúcsforgalom ban kelnek át sokan, a zsúfoltság miatti externália eb-
ben az időszakban a legnagyobb. Ezeket az externáliákat úgy lehet hatékonyan kezelni,
hogy a csúcsforgalomban m agasabb dugódíjakat határoznak meg. Egy ilyen dugódíj
arra ösztönözné az autósokat, hogy máskor utazzanak, ezáltal csökkenti a forgalmat
a legnagyobb zsúfoltság idején.
Az utak zsúfoltságát kezelő másik intézkedés a benzinadó, amelyet az előző fejezet
esettanulm ányában vizsgáltunk meg. A benzin az autózás kiegészítő terméke: a b en -
zin árának emelkedése csökkenti az autózás keresett mennyiségét. A benzinadó ezért
csökkenti az utak zsúfoltságát. A benzinadó azonban nem tökéletes megoldás, m ert
a zsúfolt utakon való autózás mellett más döntéseket is befolyásol. A benzinadó például
csökkenti a nem zsúfolt utakon való autózást is, bár az ilyen utakon nem jelentkezik
a zsúfoltság miatti externália.

HALAK, BÁLNÁK ÉS MÁS ÁLLATOK. Számos állatfaj tekinthető közös erőforrásnak.

A halaknak és bálnáknak például van kereskedelmi értéke, és bárki elmehet az óceán-
hoz halászni. Az egyes em berek nem igen érdekeltek abban, hogy vigyázzanak, hogy
a különböző fajok a következő évre is fennmaradjanak. Ahogyan a túlzott legeltetés
tönkreteheti a közlegelőt, a túlzott halászat és bálnavadászat is tönkreteheti a keres-
kedelm i értéket képviselő tengeri állományt.
Az óceán napjainkban is az egyik legkevésbé szabályozott közös erőforrás. A prob-
lém a egyszerű m egoldását két tényező is gátolja. Először is, számos országnak van
hozzáférése az óceánhoz, ezért bárm ilyen megoldás a különböző értékrendet követő
országok közötti nem zetközi együttműködést kívánná meg. Másodszor, mivel az óceán
olyan hatalmas, bárm ilyen megállapodás betartatása nehéz lenne. Emiatt a halászati
jogok kapcsán az egyébként barátságos viszonyban lévő országok között is gyakran
alakul ki nem zetközi feszültség.
Az Egyesült Állam okon belül különböző törvények célozzák a halak és más álla-
tok védelmét. A korm ány például pénzt kér a halászati és vadászati engedélyekért, és
korlátozza a halászati és vadászati időszak hosszát. A halászokat gyakran arra kötele-
zik, hogy a kis halakat dobják vissza, a vadászok pedig csak korlátozott számú állatot
ölhetnek meg. M indezek a törvények csökkentik a közös erőforrások használatát, és
segítik az állatállomány fennmaradását.

Esettanulmány

■ MIÉRT NEM HALTAK KI A TEHENEK?

Atörténelem során számos állatfajt fenyegetett a kihalás veszélye. Amikor az európaiak először érkez-
tek Észak-Amerikába, több mint 60 millió bivaly élt a kontinensen. A bivalyvadászat azonban a 19. szá-
zadban olyan népszerű lett, hogy 1900-ra az állatpopuláció 400 körülire csökkent, mielőtt a kormány
beavatkozott volna, hogy megvédje ezt az állatfajt. Ma néhány afrikai országban az elefántoknak kell
hasonló kihívásokkal szembenézniük, mivel az orvvadászok az agyarukért elpusztítják az állatokat.
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 255

Nem minden állat szembesül azonban ezzel a fenyegetéssel azok közül, amelyeknek piaci érté-
kük van. A szarvasmarha például értékes élelmiszerforrás, de senki sem aggódik, hogy nemsokára
kihal. Úgy tűnik, a marhahús iránti kereslet biztosítja, hogy ez az állatfaj fennmaradjon.
Miért jelent fenyegetést az elefántcsont piaci értéke az elefántok számára, miközben a marha-
hús piaci értéke megvédi a szarvasmarhákat? Ennek az az oka, hogy az elefántok közös erőforrások,
míg a szarvasmarhák magánjavak. Az elefántok szabadon kóborolhatnak, nincs tulajdonosuk. Az
orvvadászoknak erősek az ösztönzőik arra, hogy minden elefántot megöljenek, amit csak találnak.
Mivel sok az orvvadász, mindegyiket alig ösztönzi valami arra, hogy fenntartsa az elefántpopulá-
ciót. Ezzel ellentétben a szarvasmarhák magántulajdonban lévő farmokon élnek. Mindegyik állat-
tenyésztő kemény erőfeszítést tesz azért, hogy farmján fennmaradjon a szarvasmarha-állomány,
mert ő maga élvezheti fáradozásainak hasznát.
A kormányok kétféleképpen próbálták megoldani az elefántok problémáját. Egyes országok
- például Kenya,Tanzánia és Uganda - betiltották az elefántvadászatot és az elefántcsont értékesí-
tését. Ezeket a törvényeket azonban nehéz betartatni, ezért az elefántnépesség tovább csökkent.
Más országok azonban, például Botswana, Malawi, Namíbia és Zimbabwe magánjavakká tették az
elefántokat, megengedve az embereknek, hogy elpusztítsák őket, de csakis a saját tulajdonukban
lévőket. A földtulajdonosokat ez már ösztönözte arra, hogy megőrizzék a saját földjükön élő fajo-
kat, emiatt az elefántnépesség nőni kezdett. A magántulajdonnal és azzal, hogy a profitérdek is
az ő oldalukon áll, az afrikai elefántok egy nap talán ugyanolyan biztonságban érezhetik magukat
a kihalás veszélyével szemben, mint most a szarvasmarhák. ■■■

0 VILLÁMKÉRDÉS
Miért próbálja a kormány korlátozni a közös erőforrások használatát?

KÖVETKEZTETÉSEK - A TULAJDONJOGOK FONTOSSÁGA

Ebben és az előző fejezetben láttuk, hogy vannak olyan „javak”, am elyekről a piac
nem képes megfelelően gondoskodni. A piacok nem biztosítják, hogy a levegő, amit
belélegzünk, tiszta legyen, és nem védik meg az országunkat a külföldi támadóktól.
Ehelyett a társadalom a korm ánytól várja, hogy megvédje a környezetet és biztosítsa
a honvédelmet.
Bár azok a problémák, amelyeket ebben a két fejezetben m egvizsgáltunk, számos
különböző piacon m egm utatkozhatnak, van bennük valami közös. A piac egyik eset-
ben sem képes hatékonyan elosztani az erőforrásokat, mert a tulajdonjogok nincsenek
megfelelően rendezve. Vagyis bizonyos, értéket képviselő dolgoknak nincsenek tulaj-
donosaik, akiknek törvényi felhatalmazásuk lenne arra, hogy rendelkezzenek felettük.
Jóllehet senki sem kételkedik például abban, hogy a tiszta levegő és a honvédelem mind
értékes „javak”, még sincs senkinek joga ahhoz, hogy m eghatározza az árukat, vagy
profitra tegyen szert a használatukból. A gyárak azért szennyezik túlzott m értékben
a környezetet, m ert senki sem fizettet velük a kibocsátott szennyezésért. A piac nem
tudja biztosítani a honvédelmet, m ert senki sem tudja beszedni a védelem ben része-
sült állampolgároktól a védelem árát.
Amikor a tulajdonjogok hiánya miatt piaci kudarc alakul ki, a korm ány megoldhatja
a problém át. Van, amikor - m int a szennyezési kvóták értékesítése esetében is - a kor-
 256 I IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

m ány azzal képes kezelni a kérdést, hogy segít a tulajdonjogok m eghatározásában,

és ezután teret enged a piaci erőknek. M áskor - mint például a vadászszezon hosz-
szának korlátozásakor - a kormányzat az egyéni viselkedés szabályozásával orvosol-
hatja a problémát. További esetekben - ilyen például a honvédelem - az a megoldás,
hogy a kormány az adóbevételeket arra használja, hogy olyan javakat nyújt, amelyeket
a piac nem képes biztosítani. Ha az intézkedéseket jól tervezik meg és jól hajtják vég-
re, akkor a korm ány ezekben az esetekben m ind hatékonyabbá teheti az erőforrások
elosztását, és ezáltal növelheti a gazdasági jólétet.

• ÖSSZEFOGLALÁS

• Az egyes javak m egkülönböztethetők aszerint, hogy a fogyasztók kizárhatók-e

a fogyasztásukból, és hogy rivalizálnak-e a fogyasztásukért. Egy termék fogyasz-
tásából kizárhatók a fogyasztók, ha m eg lehet akadályozni valakit abban, hogy
használja. Akkor rivalizálnak egy term ék fogyasztásáért, ha attól, hogy valaki
használja, m ások kevésbé tudják használni ugyanazt a term éket. A piacok a m a-
gánjavak esetében jobban m űködnek, mivel ezek esetében igaz a kizárhatóság
és a fogyasztásért való rivalizálás is. A piacok más javak esetében nem m űköd-
nek ilyen jól.
• A közjavakra nem áll fenn sem a fogyasztásért való rivalizálás, sem a kizárha-
tóság. A közjavakra példa lehet a tűzijáték, a honvédelem és az alapvető tudás
létrehozása. Az em bereknek nem kell fizetniük azért, hogy ezeket a közjavakat
használják, am i potyautas-m agatartásra ösztönzi őket, ha a termékeket a m agán-
piacok biztosítják. Ezért a közjavakat a kormányok nyújtják, és a költség-haszon
elemzés alapján döntik el, hogy az egyes javakból m ennyit biztosítsanak.
• A közös erőforrások fogyasztásáért van rivalizálás, de nem valósítható meg a ki-
zárás. A közös erőforrásokra példa lehet a közlegelő, a tiszta levegő és a zsúfolt
utak. Mivel az em bereknek nem kell fizetniük a közös erőforrások használatáért,
általában túlzott m értékben használják ezeket. A korm ányzatok ezért különböző
módszerekkel korlátozzák a közös erőforrások használatát.

• KULCSFOGALMAK

kizárhatóság 243. o. magánjavak 243. o. potyautas 245. o.

rivalizálás a fogyasztásért közjavak 243. o. költség-haszon elemzés 248. o.
243. o. közös erőforrások 243. o. a közlegelők tragédiája 250. o.
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 257

Á T T E K IN T Ő KÉRDÉSEK •

1. M agyarázzuk meg, mit jelent az, hogy egy term ékre fennáll a „kizárhatóság”!
M agyarázzuk meg, mit jelent az, hogy „van rivalizálás a fogyasztásért”! Egy
szelet pizzára igaz a kizárhatóság? És a fogyasztásért való rivalizálás?
2. Definiáljuk a közös erőforrásokat, és m ondjunk rájuk egy példát! Kormányzati
beavatkozás nélkül túl sokat vagy túl keveset használnának az em berek az ilyen
javakból? Miért?
3. Mit jelent a közjavak költség-haszon elemzése? Miért fontos ez? Miért nehéz?
4. Definiáljuk a közjavakat, és m ondjunk rájuk egy példát! Képesek-e a m agánpi-
acok önállóan biztosítani az ilyen termékeket? Válaszunkat m agyarázzuk meg!

F E L A D A T O K ÉS A L K A L M A Z Á S O K

1. Gondoljunk a saját önkorm ányzatunk által biztosított term ékekre és szolgálta-

tásokra!
a) Az 1. ábrán látható osztályozást felhasználva m agyarázzuk meg, hogy a kö-
vetkező term ékek melyik kategóriába tartoznak:
• rendőri védelem,
• hóeltakarítás,
• oktatás,
• vidéki utak,
• városi utak.
b) Vajon miért biztosítja a korm ány azokat is, amelyek nem közjavak?
2. A közjavaknak és a közös erőforrásoknak is van külső hatásuk.
a) A közjavakkal kapcsolatos külső hatások általában pozitívak vagy negatí-
vak? Válaszunkban m ondjunk példákat is! A közjavak szabadpiacok által
biztosított m ennyisége általában nagyobb vagy kisebb, m int a hatékony
mennyiség?
b) A közös erőforrásokkal kapcsolatos külső hatások általában pozitívak vagy
negatívak? Mondjunk példákat is! A közös erőforrások szabadpiacok által
biztosított m ennyisége általában nagyobb vagy kisebb, m int a hatékony
mennyiség?
3. Karcsi szereti a Teletabikat nézni a helyi tévéadón, de sohasem küld pénzt a csa-
tornának, amikor az tám ogatást gyűjt.
a) Milyen névvel illetnék Karcsit a közgazdászok?
b) Hogyan tudná a kormány megoldani a Karcsihoz hasonló em berek által oko-
zott problémát?
c) Tudunk olyan megoldást, amellyel a m agánpiacok meg tudnák oldani ezt
a problémát? Hogyan változtatja meg a helyzetet a kábeltévé?
258 I IV. A KÖZSZFÉRA GAZDASÁGTANA

4. Négy szobatárs azt tervezi, hogy a hétvégét a kollégium ban töltik, és régi filme-
ket fognak nézni. Azon vitatkoznak, hogy m ennyit nézzenek meg. A táblázat
a fizetési hajlandóságukat m utatja az egyes filmekért.

O rson A lfred W oody Ingm ar

d o llá r

Első film 7 S 3 2
Második film 6 4 2 1
Harmadik film 5 3 1 0
Negyedik film 4 2 0 0
Ötödik film 3 1 0 0

a) A kollégiumi szobán belül a filmvetítés közjószág? M iért, vagy m iért nem?

b) Ha egy film kölcsönzése 8 dollár, mennyit kell a szobatársaknak kölcsönöz-
niük, hogy a teljes többlet a lehető legnagyobb legyen?
c) Ha a b) pont alapján meghatározzák az optimális m ennyiséget, majd egyenlő
arányban osztják fel maguk között a kölcsönzés költségeit, mekkora többletre
tesznek szert az egyes szobatársak a filmnézésből?
d.) Van-e arra m ód, hogy úgy osszák fel a költségeket, hogy m indenki jól járjon?
Milyen gyakorlati problém ákat vet fel ez a megoldás?
e) Tegyük fel, hogy a szobatársak előre m egegyeznek abban, hogy a hatékony
mennyiséget választják, és hogy a költségeket egyenlően osztják fel. Amikor
megkérdezik Orsontól, hogy m ennyi a fizetési hajlandósága, ösztönözni fog-
ja-e bárm i is, hogy igazat mondjon? Ha igen, miért? Ha nem , mit fog inkább
mondani?
f) Milyen tanulsággal szolgál ez a példa a közjavak optimális elosztásáról?
5. Néhány közgazdász szerint a magánvállalatok nem biztosítják a tudom ányos
alapkutatás megfelelő mennyiségét.
a) M agyarázzuk meg, hogy ez m iért lehet igaz! Válaszunkban soroljuk be az
alapkutatásokat az 1. táblázatban bem utatott kategóriák egyikébe!
b) A z Egyesült Államok milyen intézkedéseket hozott erre a problémára válaszul?
c) Gyakran elhangzik az az érv, hogy ezek az intézkedések növelik az am e-
rikai term elők technológiai előnyét a külföldi vállalatokkal szemben. Kon-
zisztens-e ez az érvelés az a) pontban az alapkutatás kategorizálására adott
válaszunkkal? [Tipp: vonatkozhat-e a kizárhatóság egy közjószág bizonyos
haszonélvezőire, míg m ásokra nem?)
6. Az autópályák mellett gyakran van szemét, m iközben az em berek saját udvarán
csak igen ritkán. Mondjunk közgazdasági m agyarázatot erre a tényre!
7. Ekténiában tíz család él. A falusiak kosárfonásból vagy halászatból élnek. Mivel
a tóban korlátozott számú hal él, a falusiak m inél többet halásznak, fejenként
annál kevesebbet fognak ki. Ha n számú háztartás halászik a tavon, akkor m ind-
egyik háztartás keresete:
 11. KÖZJÓSZÁGOK ÉS KÖZÖS ERŐFORRÁSOK | 259

Ih = l 2 - 2 n,
ahol Ih a napi jövedelem dollárban mérve. Kosárfonásból egy háztartás napi 2
dollár jövedelemre tehet szert.
a) Tegyük fel, hogy a háztartások egymástól függetlenül dönthetnek arról, hogy
kosarat fonjanak vagy halásszanak. Várhatóan hány háztartás fog naponta
halászni? És hány háztartás fog kosarat fonni? [Tipp: gondoljunk az alter-
natív költségekre.) Számoljuk ki a falu teljes jövedelmét ebben az egyen-
súlyban!
b) M utassuk meg, hogy ha hárm an halásznak a tóban, a falu teljes jövedelme
nagyobb lesz, mint amit az a) részben szám oltunk. Miért nem ezt a maga-
sabb jövedelemmel járó erőforrás-elosztást választották a falusiak, amikor
egymástól függetlenül hoztak döntéseket?
c) Ha a falusiak közösen úgy döntenének, hogy a b ) pontban leírt elosztást
valósítják meg, milyen szabályokat kellene bevezetniük? Milyen adó- és tá-
m ogatási rendszert kellene bevezetniük, ha azt szeretnék, hogy mindenki
egyformán részesüljön a rendszer hasznából?
d) A javak melyik típusába tartozik a halászat? Milyen jellemzők m iatt sorol-
hatjuk ebbe a kategóriába?
8. A washingtoni m etrón csúcsidőben m agasabbak a jegyárak, m int a nap többi
részében. Mi magyarázhatja ezt?
9. Az Egyesült Államok faipari vállalatai sok fát vágnak ki a köztulajdonban lévő
földeken, és sokat a m agántulajdonban lévőkön. Vitassuk meg, hogy a m a-
gán-, illetve a köztulajdonban lévő földeken történő fakivágás m ennyire lehet
hatékony, ha nincs állami szabályozás! Vajon a korm ánynak hogyan kellene
szabályoznia a fakivágást a köztulajdonban lévő földeken? Szükség van-e ha-
sonló szabályozásra a m agántulajdonban lévő földeken is?
10. A szövetségi korm ány teszteli az egyes autótípusok biztonságát, és ingyenesen
közzéteszi a tesztek eredményeit. Vajon ez az inform áció közjószágnak m inő-
sül? Miért, vagy m iért nem?
11. A magas jövedelmű em berek többet hajlandók fizetni a halálozási kockázat
elkerüléséért, m int az alacsony jövedelműek, például nagyobb valószínűséggel
fizetnek az autók biztonsági tartozékaiért. Vajon a költség-haszon elem zésnek
figyelembe kell vennie ezt a tényt az állami program ok értékelésénél? Vegyünk
például egy gazdag és egy szegény várost, amelyek azt mérlegelik, hogy közle-
kedési lám pákat szerelnek fel. A gazdagabb városnak többet kellene költenie
az em beri életekre, am ikor ezt a döntést m eghozza? Miért, vagy m iért nem?