2.

Vérfertőzés a művekben

A Heptameront a magyar olvasók először 1925-ben olvashatták először. A navarrai királyné

elbeszéléseit olvashatjuk ebben a gyűjteményben, amit nem tudott befejezni a halála miatt. A
hét nap 72 elbeszélés történetét mutatja be az olvasóknak. A történetben valós szereplők
megtörtént eseteit mesélik el egymásnak útközben, mikor is elakadnak egy megáradt folyó
miatt. A történet szereplői olykor drámai eseményekbe csöppenek, olykor pedig humoros
esetekkel találkoznak. Az alakok parasztok, kicselezett férjek, kacérkodó asszonykák,
kereskedők, stb. Tehát a szereplők elég sokrétűek. 1

A Thébai mondakörben miután Oidipusz megfejti a Szfinksz találós kérdést, jutalmul

megkapja a város trónját. A bonyodalom az lesz, hogy a trón mellett megkapja az özvegy
királyné kezét is, aki nem más, mint a tulajdon anyja. Vagyis az édesanyjának lett a férje.
Mint ahogy ismerjük a mondát, ebből a vérfertőző házasságból született meg a két fia. A két
fia egyébként ellene fordult. A két testvér viszálya miatt Kreón került a trónra.

Tehát a mondában a fiú az, aki „összefekszik” az anyjával. Ezzel ellentétben a két
Maupassant novellában az apa lesz együtt a lányával. A vérfertőzést mindig is elítélték. Illetve
maga a téma tabunak számított. A remete című műben is később döbben rá a történet
szereplője, hogy mit tett. Hogy a fiatal, szép lány, tulajdonképpen a saját lánya volt. Ugyanígy
szembesült a tettével Oidipusz is. Oidipusz a bűnös cselekedete után szégyennek érezte a
tettét, s ezért megvakította saját magát. A jóslat tulajdonképpen ezzel beteljesedett. Ezután
önkéntes száműzetésbe vonult, hiszen a vérfertőzés egy bűn, amit nem lehet elfogadni. A
remete a saját hibájából adódóan létesít a saját lányával kapcsolatot.

Az Oedipuszi történetében nem egyértelmű az apaság kérdése. Ebben a történetben a férfi

nem tud ellenállni, ezért esik bele a végzet csapdájába. Az olvasó mégis megborzong, mert itt
is fennáll a vérfertőzés veszélye. Ebben a történetben a narrátor a szereplő mell áll, így
másképp, más nézőpontból látjuk ezt a történetet. A narrátor nem bűnként mutatja be nekünk
a vérfertőzést. Hanem csalódásból adódóan. Így esett meg az, hogy a férfi szerelembe esett a
nála jóval fiatalabb lányba aki vélhetően a saját lánya volt. A narrátor azzal mentegeti a férfi
tettét, hogy ő is hasonlóképpen cselekedett volna, ha ebbe a szituációba került volna.

1
https://www.libri.hu/konyv/navarrai_margit.heptameron-1.html?
fbclid=IwAR0TzhKuTk8KJaKB_OvfPCG9XMl0_akcgRoUyF9iBpkmJZNJrmmpxVr7API
Mikes levelében igazából azt szűrtem ki, hogy lényegében ugyanazt a történetet tárja elénk,
mint Navarrai Margit a Heptameron művében. Mikes ezt a nénjének írja meg. A történetben
szintén az anya a bűnös, aki a fiával van együtt. Aki a fiával teremt kapcsolatot, a fiú tudtán
kívül. Ő végig tudja, hogy a saját gyermekével hál együtt, de a rokonainak ezt nem mondja el.
Az anya bünteti magát itt is. Nem vaksággal vagy száműzetéssel, mint a Thébai
mondakörben. A legnagyobb szenvedés számára az, mikor kiderül, hogy a fia a saját testvérét
veszi el feleségül. Ezekben a történetekben nem jelenik meg semmilyen jós, aki
megjövendölné ezeket a tragédiákat, de a közös jegy mindenképpen a sorsszerűségben
mutatkozik meg.

Zárásképpen még megjegyezném, hogy bár mind a négy történet a vérfertőzésről szólt,
mégsem azonosítható teljes egészében a görög mondával, hiszen itt csak a szülők szenvednek
az eltitkolt igazság miatt, a gyerekek nem tudják, nincsenek tisztában azzal, hogy mi történt a
háttérben.