A laodiceai levél

1. Fejezet
1. Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akarata és kegyelme által, és Timóteus.
2. A laodiceai szent gyülekezetnek és az ottani minden hivő testvérnek Jézus Krisztusban és az
Isten szellemében levő bölcseknek. Kegyelem legyen veletek és az igaz béke Istentől, a mi
Atyánktól, az Úr Jézus Krisztusban!
3. Hálát adunk, dicsérjük és magasztaljuk mindenkor Istent, Jézus Krisztus Urunknak Atyját, és
nagy gondunk van miattatok, és mindenkor Istenhez imádkozunk értetek.
4. Tudomásunkra jutott az Úr Szelleme által, valamint Epafrász testvér és Nimfász által, hogy sok
dologban elpártoltatok,
5. és választottatok magatoknak egy püspököt és papságot, és bálványt akartok készíteni
magatoknak Krisztusból, egy napot és prémes ruhákat,
6. ugyanúgy, ahogy ez részben a pogányoknál és zsidóknál szokásos volt, amikor még a test
körülmetélése volt érvényben Isten előtt, amit elrendelt Ő Ábrahám atya idejében, előképeként a
szellemi körülmetélésnek, Jézus Krisztus által bennetek.
7. Azt azonban közlöm veletek, hogy megtudjátok, milyen harcot szenvedek most miattatok, akik
láttatok és nem láttatok engem személyesen testben,
8. hogy szívetekben erőteljesen ébresztve legyetek, és azután összeszedjétek szereteteteket,
amelyben a bizonyos értelem minden gazdagsága rejtőzik, hogy felismerjétek az Istenünknek, az
Atyánknak nagy titkát az Ő fiában, Jézus Krisztusban.
9. Benne rejlik Szellemben a bölcsesség és eleven felismerés minden kincse.
10. Azért figyelmeztetlek titeket, hogy senki ne vezessen félre ésszerű, ékes beszéddel és a
pogányok filozófiája által.
11. Értelemmel az állatok is rendelkeznek, mint a bölcselettel a pogányok, akik a halott
bálványoknak áldoznak! –
12. Titeket azonban annak az egynek a halála megvásárolt az örök életre Istenben, az Atyában,
hogyan bírjátok hát szíveteket, amely a Szellem lakhelyévé lett, ismét a halottak szellemének
szentelni?
13. Ha nem is vagyok köztetek testben, de azért mindig köztetek vagyok szellemben, Krisztus
hatalma által látom hiteteket és cselekedeteiteket,
14. és komolyan óhajtalak titeket arra figyelmeztetni, és rá akarok mutatni, kedves testvéreim,
hogyan estek némelyek közületek nagy balgaságba, hiszen ismerem az ürügyüket, és tudom, hogy
mit akarnak.
15. Ekképpen legyen azonban, hogy Jézus Krisztust tartsátok úgy, ahogyan tőlem örököltétek és
elfogadtátok. Járjatok a szerint az evangélium szerint, amelyet én prédikáltam nektek,
16. és abban erős gyökeret vessetek, és szilárdak legyetek a hitben, amiképpen mindnyájatokat
tanítottalak a Jézus Krisztus Urunk, az élő Isten fiának Szellemében, aki az Atya jobbján uralkodik
öröktől fogva.
17. Amiképpen lenni akartok, és ahogyan akarjátok, hogy legyen, ellenfelei vagytok Krisztusnak és
Szavának! –
18. Mit akartok tulajdonképpen? Újból rabszolgái akartok lenni és lenyűgözött szolgái a törvénynek
és a halálnak, holott mindentől felszabadultunk Jézus Krisztus által?
19. Hallgassatok meg! Mondom nektek, vigyázzatok nagyon jól, hogy ne tántorítson meg és ejtsen
rabul a világi bölcsességtek, és azoknak gonosz tanítása, akik jobban félnek a rómaiaktól és a vak
zsidóktól, mint a dicsőség Urától, aki megváltott, és aki teremtett minket, a mennyeket és földet,
és minden dolgot.
20. Amikor köztetek voltam, akkor a világi bölcseitek azt kérdezték tőlem, hogy mi a különbség
Isten és az Ő fia között? Én azonban a következőképp válaszoltam nekik:
21. „Halljátok testvérek! Isten egy és Krisztus egy; mivel csak egy Isten van, úgy csak egy Krisztus
létezik. Mi különbség legyen tehát Isten és Krisztus között? Isten a szeretet, és Krisztus a
bölcsesség Istenben, vagyis a világosság, az igazság, az út és az örök élet!
22. Krisztusban lakozik az Istenség teljessége testileg, és mi tökéletesek vagyunk Őbenne, mert Ő
minden dicsőségnek, minden hatalomnak és erőnek, a világ minden felsőbbségének az alapja és
feje, és a Föld minden fejedelemségének fejedelme!”
23. Én, Pál, szellemben és igazságban szóltam hozzátok, miképpen hagyjátok magatokat emberi
tanítások és világi rendelések által elámítani?!
24. Kéz és kés nélkül lettetek a Szent Szellem által körülmetélve azáltal, hogy letettétek bűnös
életeteket, amely testetek húsában hatalmas gyökér volt – és az egy igaz élő körülmetélés volt –
Krisztusban!
25. Ezzel a ti bűnös testeteket Krisztussal a világ részére eltemettétek a Szent Szellem
megkeresztelése által, és ismét Krisztussal feltámadtatok az eleven hit által és hozzá való
szeretetetek által!
26. Mit akartok most újból a régi körülmetéléssel, amely megszűnt, – mit akartok a ceremóniával,
melynek már semmi értelme nincs? Krisztus már itt volt és feltámadott, és mi Őbenne! Mit akartok
a szabbattal, ha Krisztus minden nap ténykedett és még ma is ténykedik, ezáltal minden napot az
Úr napjává tett, és a szabbatot sem ünnepelte meg?!
27. Én azonban ismerlek titeket, azért mondom: Krisztus, amilyen Ő, szegény akar lenni a
világban! De ti aranyat akartok! És ez az, amiért egy imaházat, ünnepet és prémes öltönyöket
akartok!
28. Ti ezt mondjátok: Isten Krisztus, az Ő fia által Mózes rendeleteit sehol nem törölte el, hanem
az utolsó vacsorával inkább megerősítette. Tehát kell, hogy legyen áldozati ceremónia is!
29. Én, Pál, egy igazi, Istentől kiválasztott apostola az Úrnak, csak be vagyok telve Isten
Szellemével. Honnan jön tehát, hogy Isten Szelleme ezt nekem sohasem jelentette, holott
elhivatásom előtt sokkal buzgóbb templomszolga voltam, mint ti valaha is voltatok?
30. De én nektek azt kívánom mondani: amikor Isten Szelleme felébresztett, mialatt
Damaszkuszba igyekeztem Krisztus fiatal gyülekezetének üldözése céljából, akkor – az én
vakságomban – legelőször azt láttam, hogy az Urat szellemben és igazságban kell tisztelni és
imádni, de örökké sohasem egy ceremóniában!
31. Senkit sem vakított el előbb, akit elhívott szolgálatára, nekem azonban előbb meg kellett
vakulnom, hogy mindent elveszítsek, ami a világé, mielőtt az Ő legcsekélyebb szolgája lehettem.
32. Miért kellett azonban megvakulnom? Az én egész lényem a templomszolgálat anyagiasságában
volt eltemetve, mert abban leledzett.
33. Ha tehát az Úr ceremónia nélkül hívott el az én vakságomban, hogyan formálhattam volna az
úrvacsorából ceremóniát?
34. Vagy nincs-e úgy, ahogyan mindenkor tanít engem Isten Szelleme? – Akinek megvan a szeme
látása, az a világ ceremóniáját nézi, és mulat rajta,
35. de a vak számára az egész világ minden ceremóniájával nem számít semmit, sem a régi
templomszolgálat, sem a prémes öltönyök!
36. Az tehát egy örök igazság, hogy az Úr nem hívott el egy ceremónia új bevezetésére, hanem a
szívek felemelésére, amelyek köré a Sátán évezredek óta kovácsolta kemény láncait,
37. és hogy mindenkinek prédikáljam a Szellem szabadságát, a lélek békéjét, és ezzel
szétszakítsam Krisztusban, az Úrban, a halál régi, kemény kötelékét.
38. Mit használ azonban nekem és nektek az én tanom, az Isten evangéliuma, amikor ti ismét
szabadon a halálnak akarjátok adni magatokat?
39. Én azonban a ti örök életetekért kérlek: hagyjatok fel azzal, amit a régi bábeli fogság minden
zsidónak örökségül hátrahagyott!
40. Nézzétek: Bábelt, a világ nagy paráznáját az Úr elpusztította, mert sok népnek a halálát
okozta. Mit fogtok ti nyerni, ha Laodiceából egy új Bábelt akartok felállítani? Azért hagyjatok fel
azzal, ami a pusztítás borzalmát újból előidézhetné, amiről Dániel prófétált, amikor a szent helyen
állt!
41. Krisztus azonban életre keltett titeket, mert halottak voltatok bűneitekben és testetek
körülmetélésében. Elengedte minden bűnötöket, amelyeket mindenkor elkövettetek a templomban,
valamint a körülmetéltetésetekben.
42. Eltörölte a mindannyiunk ellen szóló véres kézírást, amely a világi törvények által jött létre, és
amelybe a nevünk ezzel az írással volt beírva a világ könyvébe, az ítélet könyvébe és a halál
könyvébe azáltal, hogy Ő azt a keresztre feszítette.
43. Tehát miért is akarjátok ezt, a magától Istentől megsemmisített, az ítélet, a gyalázat, az átok
és halál által keresztre feszített írást ismét lerángatni, és Krisztusban levő új neveteket
visszacserélni a régire, amely vérrel volt megírva az ítélet könyvében?
44. Ó, ti minden balgaságnak vak balgái! Krisztusban szabadok lettetek, és ismét szolgái és
rabszolgái akartok lenni a bűnnek, az ítéletnek és a halálnak! Hát nem hallottátok, hogy átkozott
az, akit keresztre feszítenek?!
45. Krisztus azonban magára vette szégyeneteket, gyalázatotokat, bűneiteket, ítéleteteket és
halálotokat, és mint elátkozottat, hagyta magát keresztre feszíteni, hogy mindnyájatoknak
alkalmazza a teljes szabadságot Isten előtt; és hogy azáltal becsületesen járjatok, minden
szégyeneteket és gyalázatotokat magával vitte a keresztre.
46. Ó, hát mi tántorított el titeket, akik elevenekké lettetek a Krisztusban, hogy most ismét a
halálnak akarjátok adni magatokat?
47. Mivel hasonlítsalak össze titeket, ami úgy érintsen titeket, mint egy céltáblára irányított sikeres
dobás? Igen, ti egy buja nőhöz hasonlíttok, aki városban lakik, és mégis egy jó házból való lány.
48. Hallgassatok meg, és jól véssétek be magatoknak! Mit használ a buja nőnek a jó származása,
ha teste mégis bujább, mint egy hizlalt bűnbak hája?
49. Nem fog-e hajlékában testének üszkössége miatt perzselő heve fel- és alárohanni, és majd az
egyik, majd a másik ablaknál fél testtel kihajolni, és buján vágyakozó szemeit minden felé forgatni,
hogy nem pillanthatja-e meg azt, akivel bujálkodhatna, és aki után a teste ég?
50. Ha megpillantja őt, akkor a szemének pajzán parazsával megmutatja neki, hogy mit kíván.
Vágyában tízszer annyit fog vele bűnözni, mint egy kéjnő a szégyen ágyában a szeretőjével.
51. Ó lássátok, ti laodiceabeliek, ez a ti képmásotok! Tudjátok-e azonban, hogy becsületesen kérő
vőlegény mint fog eljárni egy olyan bujával, ha háza előtt elhalad, és meglátja gyalázatos
bujaságát?
52. Nyomban kiveti szívéből és szájából, és többé reá sem tekint, még ha a legnagyobb bajba
kerülne is.
53. Ugyanúgy tesz veletek is az Úr! Ő nektek egy új, eleven templomot állított fel szívetekben, ahol
Őreá kellene várakoznotok. Ti azonban megvetitek ezt a templomot, e hajlékot, és csupa világi
bujaságból az ítélet ablakaihoz szaladgáltok, és a világgal akartok paráználkodni az arany, tekintély
és uralomvágy miatt, mert ezek után sóvárogtok.
54. Én azonban mondom nektek, az Úr visszavonul tőletek, és mindnyájatokat átenged mindenféle
paráznaságba, a régi ítéletbe és a régi halálba, ha nem fogtok mielőbb visszafordulni, és teljesen el
nem hagyjátok a magatok választotta papságot, a templomotokat, az ünnepnapotokat és a prémes
ruháitokat, mert ez mind az Úr előtt iszonyat – hasonlóan az üszkös paráznához, aki az ő szívében
rosszabb, mint tíz bábeli kéjnő.

2. Fejezet
1. Ne tegyetek tehát magatoknak senki által lelkiismereti kérdést, sem egy el nem hivatott püspök
és pap által, sem valamely ünnepnap által, sem a régi szabbat, sem az újhold által,
2. sem egy templom, sem egy áldozati ceremónia, sem prémezett ruhák által, és még kevésbé étel
és ital által!
3. Evésben és ivásban legyetek mértékletesek, ez hasznos a szellemnek, léleknek és testnek, és az
Úrnak tetsző.
4. Ha valaki azt mondja, tanítja és kívánja: ,Ezt vagy azt az ételt nem szabad enni, mivel Mózes
szerint tisztátalan!’,
5. akkor azt mondom: Mózes és a próféták Krisztusban beteljesültek és felszabadultak. Nekünk
azonban az Úr semmilyen ételt nem tiltott el, mivel Ő maga evett és ivott a bűnösökkel és
vámosokkal.
6. Ez azt jelenti: ,Amit eszel, az nem fertőz meg, de ami a szívedből jön – mint gonosz beszéd,
gonosz kívánság, fösvénység, irigység, gyilkosság, harag, tobzódás és dőzsölés, paráznaság,
házasságtörés és ehhez hasonlóak –, ezek azok, amik mindenkor tisztátalanná teszik az embert!’
7. De mivel ilyen evangéliumunk van tőle, az egyedüli dicsőség Urától, milyen nagy balgák volnánk
mi, ha régi igába hagynánk fogni magunkat!
8. Mire való most már az árnyék, amelynek Mózes részéről csak szemléltető előjelentősége volt
arra, ami megtörtént a szemünk láttára, számunkra, akik Krisztussal és Krisztusban egy testté
lettünk?
9. Én azonban kérlek, sőt meg is esketlek titeket, ne engedjétek, hogy bár ki is kitűzze nektek a
célt, aki önhatalmú választásból jár-kel a menny angyalainak minden alázatában és teljes
szellemiségében, amiről azonban sohasem látott, sohasem hallott valamit, azért dolgaiban csak
felfuvalkodott testi értelmében,
10. aki nem tartja magát a főhöz, amelyből az egész test, tagok, ízületek és eresztékek hatnak
cselekvő erővel, és egymást kölcsönösen megragadják és megtartják, és ilyenképpen növekszik
egy isteni nagysággá,
11. hanem csak az ő értelméhez, ami magában teljes szenny és piszok, csupa haszonlesés, teljes
hazugság és csalás, teljes fösvénység és teljes irigység!
12. Pont így áll a helyzet azzal, aki nálatok akarja magát feltölteni, mintha elhívta volna az Úr és
én, és aztán ti választottátok volna meg.
13. Én azonban kijelentem mindnyájatoknak, hogy ebben (az emberben) az ördög szelleme
lakozik, és jár-kel köztetek, mint egy farkas báránybőrben, és mint egy éhes ordító oroszlán, aki
egyre buzgóbban igyekszik titeket elnyelni.
14. Azért kergessétek el mielőbb helyéről, és forduljatok ismét Nimfászhoz, akinek egész háza
Krisztus igaz gyülekezete.
15. Mert hiszen ti mindnyájan meghaltatok Krisztussal a világ és a tételek számára, mi okból
hagynátok tehát megfogni magatokat a világ törvényeitől, mintha még benne élnétek?!
16. Az én kedves Nimfász testvérem háza azonban hű maradt az ő szabadságában, ahogyan én
arra tanítottam Krisztus, az örökkévalóság Ura által.
17. Nimfász felismerte a farkast úgy, ahogy én felismertem az Isten Szelleme által, aki bennem
van, és mindenkor indít, vonz és tanít engem az egyedüli igaz bölcsesség különböző dolgaiban
Istentől, mint hasonlóképpen Nimfász testvért is.
18. Azért figyelmeztetlek titeket a Krisztusban, az Úrban való buzgóságom minden erejével, hogy
feltétlen menjetek Nimfászhoz, hogy ismét egy gyülekezet legyetek az ő házával.
19. Ne hallgassatok olyanokra, akik színlelő-ájtatos arccal mondják: ,Ne érintsd ezt, ne ízleld meg
azt, ne nyúlj ahhoz, és ne tedd ezt, meg azt!’, – hiszen ez mindenkor elmúlik, és magában semmi
más, mint üres emberi rendeletek.
20. Inkább hallgassátok meg, amit én mondok nektek Krisztus Szelleméből, aki bennem van, hogy
ismét szabaddá válhassatok, és Jézus Krisztus valóságos társörökösei lehessetek Isten országában!
21. Ó testvérek, ugyan mit is használnak nektek azok, akik a bölcsesség látszatával és önmaguk
által választott alakoskodó és kép¬mutató szellemiséggel és alázattal rendelkeznek?
22. Azt mondják: ,Ha rátekintesz egy asszonyra, akkor vétkeztél; ha Mózes által megtiltott
tisztátalan ételt eszel, akkor az egész napra tisztátalan vagy; és ha megérintesz egy pogányt, és
három szónál többet beszélsz vele, akkor jelentened kell a templom papjának, hogy Isten előtt
megtisztítson.’
23. Önmagában véve tele vannak szennyel, kapzsisággal és paráznasággal, és titkos ügyeket
űznek minden pogánnyal, mindent megcselekszenek, hogy el ne rontsák a titkos barátságot!
24. Én azonban azt mondom: a testnek szüksége van a magáéra, mint a Szellemnek, mert megvan
a kívánsága és szükséglete. Azért teljes mértékben neki is meg kell adni, amit Isten elrendelt
számára. Élvezzétek azt, ami a piacra kerül, hiszen a testnek szükséges az ápolása, mint a
Szellemnek a szabadsága. Azért legyetek szabadok és ne rabjai a világ vak balgáinak.
25. Mi dicséretest mondhat magáról valaki, ha böjtölt a gyomrában, szíve azonban eltelt gonosz
gondolatokkal, kívánsággal és vágyódással?
26. Nem volna sokkal okosabb a szívével böjtölni, mint a gyomrával? Hogyan is lehettek olyan
balgák, és bebeszélitek magatoknak, hogy az Úrnak kedvesebb vagytok, ha valaki olajos halat
eszik, vagy más húst melegvérű állattól és annak zsírját olaj helyett?
27. Én azonban mondom nektek: egyetek mindenkor mértékletesen és céllal, ami ízlik, és jót tesz
testetek egészségének, és igyatok bort vízzel, amit én is megteszek, ha módomban van, és ne
csináljatok lelkiismereti kérdést abból, s akkor helyesen cselekedtek ebben a tekintetben is!
28. Az Úr nem leli örömét a gyomor böjtjében, hanem a szív böjtölésében. Szívetekben azonban
böjtöljetek éjjel és nappal, akkor szellemben és igazságban fogtok böjtölni.
29. Ha azonban böjtölni szeretnétek annak a színlelt tanítása szerint, aki úgy tesz előttetek, mintha
már csak egy lábbal állna a földön, a másikkal pedig a mennyben, akkor úgy böjtölnek a pogányok,
akik ünnepnapjaikon a legfinomabb nyalánkságot eszik, és mohóbban sóvárognak utána, mint más
hétköznapon, amikor csak mindennapi módra táplálkoznak.
30. Mivel Krisztussal feltámadtatok, mit aggaszt titeket, hogy mi van ott lent a világon, miért
akartok eleget tenni a világ rendeleteinek, amelyek emberek alkotásai?!
31. Keressétek, ami fent van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján! Ez jobban illik nektek, mint mindaz
a teljes értéktelen világi balgaság!
32. Ha felébredtetek szellemben, és feltámadtatok Krisztussal, akkor fentről vagytok, és nem
lentről. Keressétek tehát, ami fent van, és ne azt, ami lent a földön van!
33. Hiszen meghaltatok a világ számára, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben.
34. Ha azonban Krisztus, aki most a ti életetek, ki fogja nyilatkoztatni magát, akkor ti is
nyilvánvalóvá váltok vele együtt a dicsőségben!
35. Öljétek meg tehát újból a ti világotokat, amely sokféle módon nyilvánul meg a Földön, valamint
a testetek tagjaiban is. Azokkal űztetek, és ismét űzni szeretnétek a paráznaságot,
tisztátalanságot, szégyenletes gerjedelmet, gonosz vágyat, kapzsiságot, irigységet és
fösvénységet. Mindebből áll mindenkor a pogányok valóságos bálványozása.
36. Mindenekelőtt kerüljétek a hazugságot, mert ez a legközelebbi ivadéka a Sátánnak! Vessétek le
az ó embert, és öltsétek fel Krisztusban az újat, hogy megújuljon annak a megismerésére és
képmására, aki teremtette őt!

3. Fejezet
1. Én azt mondtam: ,Kerüljétek a hazugságot, amely legközelebbi ivadéka a Sátánnak!’ Mert ti –
amint Nimfász által és hasonlóképpen a bennem lakozó Krisztus Szelleme által megtudtam –,
nagymértékben áttértetek az emberi rendeletekre.
2. Mi más a templom, mint emberi rendelet, emberi kezek halott műve, egy hiú ábrándmű, ami
mindenkor elmúlik, mihelyt a szem álmából felébred?!
3. Mivel az úgy van, így hazugság az, amibe belehelyezkedtek, mert meghazudtoljátok és
megcsaljátok magatokat, mivel azt hiszitek, hogy ezzel Istent tisztelitek. De Istent hazudtoljátok
meg, ha azt vélitek, hogy ezáltal neki fontos áldozati szolgálatot tanúsíttok.
4. Ti balgák! Milyen szolgálatot akartok a Mindenhatónak tenni, aki mennyet és Földet már azelőtt
megalkotta, még mielőtt megteremtett volna titeket? Mi a tiétek, amit nem kaptatok volna előbb
tőle? Ha pedig tőle kaptátok, miért cselekedtek úgy, mintha nem kaptátok volna meg?!
5. Talán kellemes szolgálatot akartok tenni az Úrnak, hogyha emberkéz által épített templomban
ceremóniával, füstölőszerrel és holt imákkal hosszú és széles szalagon Őt imádjátok?
6. Ó lássátok meg, hogy mennyire félrevezetett titeket a Sátán egy apostola, hiszen Krisztus,
akiben az Istenség teljessége lakozik testileg, a templomban lett halálra ítélve, és megelőzően
annak teljes pusztulását jósolta meg.
7. Miképpen lenne az tetszésére, amitől minden tanítványát óvta, valamint engem is szellemben
intett: ,Óvakodjatok a farizeusok és főpapok kovászától’. És ti a régi ítélet házát, ami Isten előtt
utálat, az Úr lakhelyévé akarjátok tenni, hogy sokszorosan öljétek meg Őt?
8. Milyen vakok vagytok, és mennyire átpártoltatok a világhoz, hogy az első pillantásra nektek ez
fel sem tűnt!
9. Hát nem elegendő, hogy Krisztus egyszer meghalt mindnyájatokért, és mi mind vele, hogy még
testben feltámadtunk vele a Szellemének valóságos felismerésére, aki már előbb szeretett minket,
mielőtt lett volna a világ?
10. Még milyen gyakran akarjátok Krisztust megölni, Őt, az elevent, aki minket már egyszer
feltámasztott halálunkból az örök életre az Ő dicsőséges feltámadása által?!
11. Én, Pál, azonban mondom nektek: menjetek és romboljátok le a templomot, töröljétek el a
megjelölt ünnepet a naptárakból, távoztassátok el a hamis püspököt és szolgáit, akik a
jeruzsálemiekhez hasonlóan kezeitek munkája által akarják magukat hizlaltatni, és egy nagy
ércszekrényt csináltattak maguknak, hogy abban megőrizzék a ti megtakarított aranyatokat és
ezüstötöket,
12. és égessétek el a prémes ruhákat, amelyek Isten előtt förtelmesek, – úgy anélkül már jóval
tetszőbb szolgálatot cselekedtek, mintha ezer évig olyan templomban engednétek magatokat
feláldozni.
13. Ha azonban mindenképpen Istennek tetsző házat akartok közöttetek, akkor építsetek kórházat
betegek számára, bénák, betegesek, nyomorékok, vakok, némák számára, és egy házat szegény
özvegyeknek, árváknak, és egy házat az idegen szerencsétlenül jártak számára, kivétel nélkül,
bárki legyen is.
14. Ezeket vegyétek fel szívesen és szánalommal, és osszátok meg minden áldástokat velük, amint
ezt a mi Urunk Jézus Krisztus tette két ízben, amikor az Ő áldásának teljességével ezer meg ezer
éhezőt lakatott jól, s akkor ti az egyedül Szentnek egy valóságos, tetsző szolgálatot tesztek
megszentelődéstekre!
15. Ő maga tanított erre, amikor mondta: ,Amit a legcsekélyebbnek tesztek a szegények közül, azt
nekem tettétek!’
16. Mivel azonban többször világosan nyilatkozott, hogy neki mi a legkedvesebb szolgálat, miért
kívántok tehát olyat, ami neki iszonyatos, undorkeltő és pestis?
17. Egyedül a szeretettel telt szív Istennek, az Úrnak tetsző élő templom, és kedvesebb az neki,
mint egy világgal teli salamoni templom, amely mind halott, míg a szív eleven, és Istent és minden
testvért szeretni képes! Tehát építsétek fel újból ezt a templomot magatokban szellemileg, és
áldozzatok benne mindenkor elevenen az Úrnak!
18. Nem a templom, sem a ceremónia, sem a pap, sem a püspök, sem Pál és tanítványai; sem az
ógörög, a szkíta, a pogány, a szabad, a szolga, sem a szabbat, sem az újhold, sem az örömév
jelent valamit Isten előtt, hanem egyedül Krisztus minden mindenben!
19. Tehát öltsétek fel egyedül Krisztust, mint Isten választottjai, mint az Ő szentjei és az Ő
szerettei az eleven hit által, a szeretet által, a könyörület által testvéreitekkel szemben, a barátság,
szívélyesség, alázat, szelídség és türelmesség által.
20. Mindenben tűrje el egyik a másikat, és bocsássatok meg egymásnak szívből, ha az egyiknek
valamilyen panasza van a másik ellen, s akkor én is megbocsátok nektek, valamint az Úr, amint ti
is megbocsáttok egymásnak.
21. Ne panaszkodjatok egymás ellen, mint a pogányok, akiknek törvényházuk van, hanem legyetek
összeférő természetűek és egymás iránt türelemmel! Intézzétek el ügyeiteket szívetekben, akkor
helyesebben fogtok cselekedni az Úr előtt, mintha a Mózes összes nehezen érthető és még
nehezebben betartható rendeleteit a leglelkiismeretesebben megfigyelnétek. Mózes rendeleteiben
az Úr nem leli kedvét, hanem egyesül egy tiszta szívben, amely Istent és a testvéreket igazán
szereti.
22. Azért mindenekelőtt öltsétek fel a szeretetet, mert egyedül csak az számít az Úr előtt, és ez az
egyedüli teljesen igazi köteléke minden tökéletesedésnek és tökéletességnek!
23. A szeretetben és a szeretet által uralkodjék az igazi és tökéletes isteni békesség szívetekben,
amely békében és békére el is hívott mindannyitokat az Úr egy testben, Krisztusban. Amikor hálát
mondotok neki, akkor mindenkor és örökké csakis Őneki adtok hálát szellemben és igazságban,
24. de nem egy holt templomban, amely semmi Isten, az Úr, az élet adományozója előtt. Ő
egyedül a szívet tekinti és annak békéjét!
25. Engedjétek Krisztus eleven Szavát gazdagon lakozni köztetek teljes szeretetben és a belőle
fakadó igaz és tökéletes bölcsességben! Tanítsátok, intsétek és építsétek egymást különféle
szellemi dolgokban és elmélkedésekben,
26. a szeretet zsoltáraival és egyéb dicséretekkel és kedves szellemi énekekkel! Szívetekben
énekeljetek, és ne tegyetek üres sápítozást a szájjal, mert akkor kedvesebbek lesztek az Úrnak,
mint a farizeusok, zsidók és pogányok sápítozása, akik sokat papolnak az arany miatt, de szívük
hidegebb a jégnél!
27. Bármit tesztek is, legyen az szavakkal vagy cselekedettel, az Urunk Jézus Krisztus nevében
tegyétek, mindenért adjatok hálát általa Istennek, az Atyának, mert Ő a közvetítő Isten között és
köztünk. Szívében az Atya teljessége lakozik.
28. Halljátok azonban ti asszonyok is Laodiceában: úgy akarja az Úr, az örökkévaló Istenünk, hogy
teljesen engedelmeskedjetek férjeteknek Krisztusban, az Úrban, mert a férjetekben Krisztus nektek
a Fő.
29. Ti férjek pedig szeressétek feleségeteket igazságos mértékkel, ne legyetek kemények irántuk.
A feleségetek iránti szeretetet ne vigyétek túlzásba olyannyira, hogy ti emiatt az Úrról
megfeledkeznétek, hiszen az Úrhoz való szeretetnek mindentől mentesnek kell lennie, mintha nem
volna feleségetek.
30. És ti, gyermekek, legyetek szófogadók szüleiteknek minden dologban, ami nincs Krisztus ellen.
Mert ez az ő akarata és neki kedves.
31. Ti szülők azonban ne keserítsétek el gyermekeitek lelkét kemény szavakkal és bántalmazással,
hogy ne legyenek félénkek előttetek, nehogy gyáva szolgalelkűvé és képmutatóvá váljanak, mert
egy nyilvánvaló dacoskodót szeretet által simulékonnyá tehettek, de egy alakoskodó és hízelgő
javíthatatlan!
32. Ekképpen mondom nektek is szolgáknak és szolgálóknak: földi uraitoknak engedelmeskedjetek
mindenben, ami nincs Krisztus ellen, de ne csupán látszatra, mint akik uratok tetszését keresitek,
hanem szívetek igazi egyszerűségében és állandóan Isten iránt való félelemben!
33. Amit uratoknak megtesztek, úgy végezzétek, mintha Krisztus Urunknak szolgálnátok a szívetek
teljes hűségében – de nem mintha embereknek szolgálnátok –, úgy egykor tőle a dicsőségnek
jutalmát öröklitek!
34. Aki közületek igazságtalanságot követ el az uraságával szem-ben, az hasonlóképpen az Úrral
szemben is elköveti. Az Úr azonban nem tekint arra, hogy valaki úr vagy szolga, hanem csak a
cselekedetre és annak okára.
35. Aki tehát igazságtalanságot követ el, az Úr annak idején megadja majd a megérdemelt
jutalmat. Az embereket bár becsaphatjátok, de az Úr nem hagyja magát megtéveszteni, mert
előtte mindenkor nyitva áll szívetek.
36. Nektek, munkaadó uraknak is mondom, hogy jól gondoljátok meg, hogy a szolgák és szolgálók
a ti testvéreitek is az Úr előtt. Azért tanúsítsátok nekik mindenkor, ami helyes Isten előtt! Adjatok
nekik megfelelő bért idejében, Krisztusban való szeretettel. Vegyétek tekintetbe azt, hogy
mindannyiunknak egy Urunk van a mennyben, és az Krisztus, Isten Szentje öröktől fogva!
37. Ne térjetek el az imától, és imádkozzatok hálaadással szüntelenül, de ne az ajakkal, hanem
szellemben és igazságban szívetek egyszerűségével és valóságos ájtatosságban Krisztushoz, az
Úrhoz való szeretetben!
38. Imádkozzatok egyúttal értem is, hogy az Úr mindenkor feltárja előttem az élő Szavának
ajtaját, és mindig beszélhessek előttetek és minden testvér előtt Krisztusban a nagy titkáról és a
birodalmának titkáról. Hiszen még én is világhoz vagyok kötve, és közönséges ember vagyok, aki
csak akkor prófétálhatok, ha az Úr kegyelmének ajtaját feltárja.
39. Egyszerű és bölcs legyen életmódotok mindenki előtt és mindenkivel szemben, azokkal
szemben is, akik kívül vannak: a zsidókkal és pogányokkal szemben! Senkit ne ítéljetek, legyen az
szkíta, pogány, zsidó, görög vagy nem görög.
40. Beszédetek mindenkor legyen szeretettel fűszerezve mindenki iránt, és az Istenből fakadó igazi
bölcsesség sójával telve legyen. Ebből a bölcsességből merítsetek mindenkor, amikor beszéltek
valakivel, hogy felismerje, mennyire megkülönbözik az isteni bölcsesség a világi bölcsek tudásától!
41. Én, Pál, úgy vélem, hogy semmit nem mulasztottam el megmutatni, ami köztetek van, és hogy
milyen egy mérges gaz, egy méregfa, amelynek illata mindent megfojt. Így tehát több
mondanivalóm nincs.
42. Az legyen ceremónia mindenkor köztetek, hogy ti szellemben és igazságban Istennek, az
Atyának Fiában azáltal adjátok a tiszteletet, hogy mindenekfelett szeretitek Őt Fiában, aki érettünk
mindegyikért szeretetből a kereszten meghalt, hogy a fiúságot szerezze meg nekünk ismét,
amelyet atyáink Ádámtól kezdve eljátszottak.
43. Én Isten szerelmére kérlek titeket, hogy méltó gyümölcsöt teremjetek a pogányságtól való
elfordulástok által Isten templomába, amely bennetek, de nem a templomokban öltözködésben és
ceremóniában lakik!
44. Isten szeretete és az Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek örökké!
45. Azt, hogy velem hogyan áll az ügy Rómában, azt tudomástokra hozza Tichikusz atyafi, akit
most hozzátok küldök, valamint a kolosszeiekhez, akik hasonlóképpen, mint ti, hagynák magukat a
Sátántól rászedni.
46. Üdvözöljétek a kedves testvéreket mind és Nimfászt és házának gyülekezetét, mert én
bizonyságot teszek róla, hogy ő igazságos és mindenkor imádkozik értetek, mint én!
47. Üdvözöljétek a kolosszeieket is, ha hozzájuk mentek, mert van közöttük néhány, akit ismertek,
és mindenkor igazak és hűségesek a hitben és Istenben való szeretetben!
48. Ha azonban a kolosszeiek elolvasták levelüket, akkor ti is ol-vassátok el, miként az Úrért
kérlek, hogy ezt a levelet viszont a kolosszeieknek is adjátok át olvasni!
49. Erre nekik éppen olyan szükségük van, mint nektek. Végül ugyan intelek titeket írásban – mint
ahogy ezt mindnyájatoknak szóban is tudomástokra hozza Tichikusz –, hogy ezt a levelet minden
gyülekezetben felolvassák, szintúgy a kolosszeiekét is.
50. Fogadjátok saját kezűleg írt üdvözletemet, emlékezzetek meg szeretetemről. Az Úr Jézus
kegyelme legyen veletek!

Ez a levél íródott Rómában Tichikusz által és társa Onezimusz által. Őket küldtem hozzátok és a
kolosszeiekhez.