HARMADIK FEJEZET

ISTEN MINT AZ ÉRTELEM LÉNYEGE1

A vallás az ember ö n m a g á b a n v a l ó m e g k e t t ő ­
z ő d é s e : önmagát mint ellentétes lényt szembeállítja istennel.
Isten n e m az, ami az ember — az ember n e m az, ami i s t e n .
Isten a végtelen, az ember a véges lény; isten tökéletes, az ember
tökéletlen; isten örökkévaló, az ember múlandó; isten mindenható,
az ember tehetetlen; isten szent, az ember bűnös. Isten és ember
végletek: isten az abszolút pozitívum, minden realitás foglalata,
az ember a negatívum, kiváltképpen minden semmisség foglalata.
Az ember azonban a vallásban saját, titkos lényegét tárgyi-
asítja. Ki kell tehát mutatni, hogy ez az ellentét, ez a kettéhasadás
isten és ember között, amellyel a vallás kezdődik, tulajdonképpen
az e m b e r m e g h a s o n l á s a s a j á t l é n y e g é v e l .
Ennek a bizonyításnak belső szükségszerűsége már abból is
adódik, hogy ha az isteni lény, amely a vallás tárgya, valóban
m á s lenne, mint az ember lénye, ellentét, meghasonlás egyáltalán
nem következhetett volna be. Ha isten valóban m á s lény, mit
törődöm tökéletességével? Meghasonlás csak olyan lények között
jön létre, akik egymással ellenkezésbe kerültek, de egynek kell
lenniük, tudnak egyek lenni és ezért lényegében valójában egyek
is. A n n a k a lényegnek, amellyel az ember m e g h a s o n l o t t -
n а к érzi magát, már csak ebből az általános okból is, v e l e ­
s z ü l e t e t t lényegnek kell lennie, egyúttal azonban m á s t e r ­
m é s z e t ű n e k , mint a z a lényeg vagy a z az erő, amely
neki az istennel, vagy ami ugyanaz, az önmagával való m e g ­
b é k é l é s , e g y s é g érzését, tudatát adja.
Ez a lényeg semmi más, mint az i n t e l l i g e n c i a — az
é s z vagy az é r t e l e m . Isten mint az ember v é g l e t e , nem
"ű
1Vö. ehhez a fejezethez: Függelék. Magyarázatok — megjegyzések —
1orrások. I —III. A következőkben a függelékre való utalásokat az illető
fejezet végén zárójelben adjuk meg, pusztán a római számok megneve­
zésével.
72 HARMADIK FEJEZET

emberi, azaz nem személyesen emberi lénynek gondolt lény — a z

é r t e l e m t á r g y i a s í t o t t l é n y e g e . A tiszta, tökéletes,
hibátlan isteni lény az é r t e l e m ö n t u d a t a , a z é r t e l e m
t u d a t a s a j á t t ö k é l e t e s s é g é r ő l . Az értelem mitsem
tud a szív szenvedéseiről; nincsenek vágyai, nincsenek szenvedélyei,
nincsenek szükségletei és éppen ezért nincsenek hibái és gyengéi
sem, mint a szívnek. Tiszta ész-emberek, olyan emberek, akik az
értelem lényegét, ha csak egyoldalúan is, de éppen ezért jellegzetes
meghatározottsággal jelképezik és személyesítik meg, számunkra
felülemelkednek a lelki gyötrelmeken, szenvedélyeken, az érzelmi
emberek szertelenségein; nem elfogultak szenvedélyesen semmiféle
véges, azaz meghatározott tárgy iránt sem; nem „zálogosítják el”
magukat; szabadok. „Nem igényelni semmit és ez igénytelenség
révén a halhatatlan istenekhez hasonlítani” ; „nem önmagunkat a
dolgoknak, hanem a dolgokat önmagunknak alávetni” ; „minden
hiú” — ilyen és ehhez hasonló kijelentések az elvont ész-emberek -
nek jelmondatai. Az értelem a közömbös, megvesztegethetetlen,
tisztánlátó lényeg bennünk — az intelligencia tiszta, indulat nél­
küli fénye. Az értelem a d o l o g n a k m i n t d o l o g n a k
kategorikus, kíméletlen tudata, mivel maga az értelem objektív
természetű, — az e l l e n t m o n d á s n é l k ü l i n e k a tudata,
mivel maga az értelem ellentmondás nélküli egység, a logikus
azonosság forrása, — a t ö r v é n y , a s z ü k s é g s z e r ű s é g ,
a s z a b á l y , a m é r t é k t u d a t a , mert maga az értelem
a törvény tevékenysége, a d o l g o k t e r m é s z e t é n e k s z ü k ­
s é g s z e r ű s é g e mint ö n t e v é k e n y s é g , a szabályok
szabálya, az abszolút mérték, a mérték mértéke. Csak az értelem
révén tud az ember legdrágább emberi, azaz személyes érzéseivel
ellentmondásban ítélni és cselekedni, ha az értelmi-isten, a törvény,
a szükségszerűség, a jog úgy parancsolja. Az atya, aki mint bíró
halálra ítéli saját fiát, mert felismeri bűnösségét, erre csak mint
ész-ember képes, nem mint érzelmi ember. Az értelem megmutatja
nekünk még szeretteinknek hibáit és gyengéit is — sőt a saját
hibáinkat is. Miatta kerülünk oly gyakran kínos összeütközésbe
sajátmagunkkal, saját szívünkkel. Nem akarunk értelmünknek
igazat adni: kíméletből, elnézésből nem akarjuk az értelem igaz,
de kemény, de kíméletlen ítéletét végrehajtani. Az értelem a
tu la jd o n k é p p e n i nemre jellemző képesség;
a szív képviseli a k ü l ö n ö s ügyeket, az individuumokat, az
értelem az á l t a l á n o s dolgokat; az értelem az e m b e r -
f e l e t t i , azaz: a s z e m é l y f e l e t t i és s z e m é l y t e l e n
erő vagy lényegiség az e m b e r b e n . Csak az értelem révén és
az értelemben van az embernek ereje arra, hogy s a j á t m a g á -
 ISTEX MIXT AZ ÉRTELEM LÉNYEGE 73

t ó i , azaz szubjektív, személyes lényétől elvonatkoztasson, hogy

általános fogalmakhoz és vonatkozásokhoz emelkedjék fel, hogy*
a tárgyat megkülönböztesse azoktól a benyomásoktól, amelyeket
az illető tárgy lelkivilágára gyakorol, hogy ezt a tárgyat m a g á n -
és m a g á é r t - v a l ó s á g a s z e r i n t tekintse, anélkül, hogy
az emberre vonatkoztatná. A filozófia, a matematika, az asztro­
nómia, a fizika, röviden a tudomány egyáltalán, ennek a való­
jában végtelen és isteni tevékenységnek a tényleges bizonyítéka,
mivel egyben terméke annak. Az értelemnek ennélfogva e l l e n t ­
m o n d a n a k a v a l l á s i a n t r o p o m o r f i z m u s o k is;
az értelem elvitatja ezeket istentől, tagadja őket. Ez az a n t r o -
p o m o r f iz m u sok tó l mentes, kím életlen, i n d u ­
l a t n é l k ü l i isten semmi más, mint az é r t e l e m s a j á t ,
t á r g y i lényege.
Isten m i n t i s t e n , azaz mint n e m véges, n e m emberi,
n e m anyagilag meghatározott, n e m érzéki lény, csak a g o n ­
d o l k o d á s t á r g y a . Isten nem-érzéki, alaktalan, felfoghatat­
lan, nem-szemléletes lény — a b s z t r a k t , n e g a t í v lény;
csak a b s z t r a k c i ó és n e g á c i ó (via negationis) által
ismerhető fel, azaz csak ezáltal lesz tárgy. Miért? Mert isten semmi
más, mint a g o n d o l k o d ó k é p e s s é g , egyáltalán az erő és
tevékenység t á r g y i l é n y e g e , mindannak tárgyi lényege,
akárhogyan is nevezzük, ami által az ember az észnek, a szellemnek,
az intelligenciának tudatára ébred. Az ember nem tud semmiféle
más szellemben, azaz — mivel a s z e l l e m f o g a l m a pusztán
a g o n d o l k o d á s , a m e g i s m e r é s , az é r t e l e m
f o g a l m a , minden m á s szellem a f a n t á z i a k í s é r t e t ő
— semmiféle más intelligenciában hinni, semmi más intelligenciát
sejteni, elképzelni, elgondolni, mint a z t az intelligenciát, amely­
től tisztánlátását kapja, amely benne működűi. Nem tehet mást,
mint hogy az intelligenciát e l k ü l ö n í t i e g y é n i s é g e k o r ­
l á t á i t ó l . A „ v é g t e l e n s z é l l é m” , ellentétben a végessel,
ennélfogva semmi más, mint az e g y é n i s é g és t e s t i s é g
k o r l á t á i t ó l — mivel egyéniség és testiség elválaszthatatlanok
— elkülönített intelligencia — a magáért-
v a l ó s á g a s z e r i n t tételezett vagy gondolt intelligencia.
Isten, mondták a skolasztikusok, az egyházatyák és sok idővel
előttük már a pogány filozófusok, isten anyagtalan lény, intelli­
gencia, szellem, tiszta értelem. Istenről mint istenről nem lehet
képet alkotni; tudsz-e azonban az értelemről, az intelligenciáról
képet alkotni? Van-e alakja? Tevékenysége vajon nem a legmeg-
foghatatlanabb, legábrázolhatatlanabb dolog-e? Isten felfoghatat­
lan; de vajon ismered-e az intelligencia lényét? Kifürkészted-e a
74 HARM ADIK FEJEZET

gondolkodás titokzatos műveletét, az öntudat rejtett lényegét?

Vajon az öntudat nem a titkok titka-e? Nem magyarázták-e, nem
hasonlították-e össze a régi misztikusok, skolasztikusok és egyház-
atyák az isteni lény felfoghatatlanságát és ábrázolhatatlanságái
az emberi szellem felfoghatatlanságával és ábrázolhatatlanságával?
Nem azonosították-e hát a valóságban isten lényét az ember
lényével?2
Isten mint isten — m i n t c s a k e l g o n d o l h a t ó , csak
az ész számára tárgyi lény — nem más tehát, mint az önmaga
számára tárgyi ész. Hogy az értelem vagy az ész m i c s o d a , azt
csak isten m o n d j a meg neked. Mindennek ki kell fejeznie,
ki kell nyilatkoztatnia, tárgyiasítania, igenelnie kell magát. Isten
az ö n m a g á t m i n t a l e g f ő b b l é n y t k i n y i l v á ­
n í t ó , a z ö n m a g á t i g e n l ő és z. A képzelet számára az
ész istennek a kinyilatkoztatása vagy egy kinyilatkoztatása; a z
é s z s z á m á r a azonban i s t e n a z é s z k i n y i l a t k o z ­
t a t á s a , amennyiben az, a m i az ész, a m i r e k é p e s , csak
istenben tárgy. Isten, úgymond, a gondolkodás s z ü k s é g l e t e ,
egy s z ü k s é g s z e r ű gondolat — a gondolkodóképesség
l e g f e l s ő f o k a . ,,Az ész nem állhat meg az érzéki dolgoknál
és lényeknél” ; csak akkor elégül ki, ha visszamegy a legfőbb,
legelső, szükségszerű, csak az ész számára tárgyi lényig. Miért?
Mert csak ennél a lénynél van s a j á t m a g á n á l , mert csak
•a legfőbb lény gondolatában tételeződött a z é s z l e g f ő b b
l é n y e g e , elérve a gondolkodó- és absztrahálóképesség l e g ­
m a g a s a b b f o k á r a , és mindaddig hiányt, ürességet, fogya­
tékosságot érzünk magunkban — ennek következtében boldog­
talanok és elégedetlenek vagyunk —, amíg nem jutunk el egy
képesség végső fokához, oda, quo nihil majus cogitari potest, amíg
nem fejlesztjük ki a legnagyobb tökéletességig a velünk született
készséget ehhez vagy ahhoz a művészethez, vagy ehhez vagy ahhoz
a tudományhoz. Mert csak a művészet l e g n a g y o b b t ö k é -

2 Augustinus Contra Academicos című írásában, amelyet még mintegy

pogány korában írt, azt mondja (III. könyv 12. fej.), hogy a szellemben vagy
az észben rejlik az ember legfőbb java. Viszont Libr. retractationum című
művében, amelyet Augustinus mint disztingváló keresztény teológus írt,
ezt a nyilatkozatot (I. könyv. 1. fej.) következőképpen bírálja: „ íg y kellett
volna mondanom helyesebben: i s t e n b e n ; mivel a szellem, hogy üdvö-
zült legyen, istent mint l e g f ő b b j a v á t élvezi.” Augustinus, Contra
Academicos. III. könyv. 12. fej. Corpus scriptorum ecclesiasticorum latino-
rum. A Wiener Akademie kiadása, Wien 1866. és köv. LXIII. köt. 67. 1. 13.
sor és köv. és Augustinus, Retractiones. I. könyv. 1. fej. I. к. LXIII. köt.
84. 1. 19. sor és köv. De vajon különbséget tételezünk-e ezzel? Nem csak ott
van-e a lényem, ahol a legfőbb jóm?
 ISTEN MINT AZ ÉRTELEM LÉNYEGE 75

l e t e s s é g e i g a z á n m ű v é s z e t , csak a gondolkodás l e g ­
m a g a s a b b f o k a i g a z á n g o n d o l k o d á s , ész. Csak
ahol i s t e n t g o n d o l o d , szigorúan véve csak ott g o n d o l ­
k o z o l ; mivel egyedül isten a m e g v a l ó s u l t , a b e t e l j e ­
sedett, a k im e r íte tt gondolkodóképesség.
Csak miközben istent gondolod, gondolod tehát az észt, amilyen
az igazában, még ha ezt a lényt azonnal az észtől megint csak
különbözőnek képzeled is el fantáziád segítségével, mert mint
érzéki lény megszoktad, hogy a szemlélet tárgyát, a valóságos
tárgyat megkülönböztesd annak képzetétől, és a képzelőerő segít­
ségével ezt a szokást átviszed az észlényre is, és ezzel fonák módon
visszacsempészed az elgondoltságba az érzéki létet, amelytől pedig
elvonatkoztattál.
Isten mint m e t a f i z i k a i l é n y a s a j á t m a g á ­
b a n k i e l é g ü l t i n t e l l i g e n c i a , vagy inkább fordítva:
a s a j á t m a g á b a n k i e l é g ü l t , az ö n m a g á t a b s z o ­
l ú t l é n y n e k g o n d o l ó i n t e l l i g e n c i a : isten mint
metafizikai lény. Isten valamennyi m e t a f i z i k a i m e g h a ­
t á r o z á s a tehát csak akkor v a l ó s á g o s m e g h a t á ­
r o z á s , ha mint g o n d o l a t i m e g h a t á r o z á s o k a t ,
mint a z i n t e l l i g e n c i a , az é r t e l e m m e g h a t á r o ­
z á s a i t ismerjük fel őket.
Az értelem az „ ő s e r e d e t i , p r i m i t í v ” lényeg.
Az értelem minden dolgot i s t e n b ő l vezet le mint első okból,
a világ minden é r t e l m e s ok n é l k ü l ki van szolgáltatva
az értelmetlen és céltalan véletlennek; azaz: csak ö n m a g á b a n ,
csak saját lényegében találja meg a világ o k á t és c é l j á t ,
létezését csak akkor találja világosnak és érthetőnek, ha azt minden
világos és érthető fogalom forrásából, azaz saját magából magya­
rázza. Az értelem számára3 csak a s z á n d é k o s a n , célok-
érdekében, azaz értelemmel cselekvő lény közvetlenül önmaga
által világos és bizonyos, saját maga által megalapozott, igazi lény.
Aminek tehát önmaga számára nincsenek szándékai, annak egy
m á s i k , éspedig é r t e l m e s lény szándékában kell létezésének
okát megtalálnia. És így az értelem saját lényegét, mint o k o ­
z a t i , e l s ő lényt tételezi, amely megelőzi a világot — azaz így
teszi magát a természetnek r a n g j a s z e r i n t e l s ő , k o r a
szerint viszont u t o l s ó lényéből k o r a s z e r i n t is első
lényévé.

3 Azaz, mint ahogyan magától értetődik azon értelem számára, aho­

gyan itt értelmezzük, az érzékiségtől elhatárolt, a természettől elidegenedett,
teista értelem számára.
76 HARM ADIK FEJEZET

Az értelem önmaga számára m i n d e n r e a l i t á s , minden

valóság k r i t é r i u m a . Ami értelmetlen, ami ö n m a g á n a k
e l l e n t m o n d , az s e m m i ; ami az észnek ellentmond, ellent­
mond istennek. Így például ellentmond az észnek az, hogy a leg­
főbb realitás fogalmával összekapcsoljuk a múlandóság és helyhez-
kötöttség korlátáit, ezért az ész tagadja ezeket istennél, mint olyan
dolgokat, amelyek isten lényegének ellentmondanak. Az ész csak
s a j á t l é n y e g é v e l m e g e g y e z ő istenben tud hinni,
olyan istenben, aki n e m á l l a z é s z s a j á t é r t é k e alatt,
sőt aki c s a k az ész s a j á t l é n y e g é t k é p v i s e l i —
azaz, az ész csak önmagában hisz, s a j á t l é n y e g é n e k
r e a l i t á s á b a n , i g a z s á g á b a n . Az ész n e m m a g á t
teszi függővé i s t e n t ő l , hanem i s t e n t ö n m a g á t ó l .
Még a csodahívő tekintély vallás ok korában is az értelem volt —
legalább formailag — az istenség kritériuma. Isten minden és
mindenre képes, úgymond, végtelen mindenhatósága révén; egy­
úttal azonban semmi és nem tehet semmit, ami sajátmagának,
azaz az észnek ellentmond. Ésszerűtlent maga a mindenható sem
képes cselekedni. A m i n d e n h a t ó h a t a l m a f e l e t t
t e h á t az é s z n e k mé g n a g y o b b h a t a l m a áll;
i s t e n l é n y e ' f e l e t t a z é r t e l e m l é n y e g e mint az
isten által igenlendőnek vagy tagadandónak, a pozitívnak és nega­
tívnak kritériuma. Tudsz-e hinni olyan istenben, aki ésszerűtlen
és szenvedélyes lény? Szó sincs róla; de vajon miért nem? Mert
értelmednek ellentmond, hogy egy szenvedélyes és ésszerűtlen lényt
isteni lényként fogadj el. Mit igenelsz hát, mit tárgyiasítasz tehát
istenben? S a j á t é r t e l m e d e t . Isten legmagasabb rendű
fogalmad és értelmed, legmagasabb rendű g o n d o l k o d ó k é ­
p e s s é g e d . Isten „minden realitás foglalata” , azaz minden
értelmi igazság foglalata. Amit az értelemben mint l é n y e g ­
b e l i t ismerek meg, azt istenben mint l é t e z ő t tételezem:
isten a z, a m i t az értelem mint legmagasabb rendűt gondol.
Amit azonban lényegbelinek ismerek meg, abban értelmem
l é n y e g e nyilvánul meg, abban gondolkodóképességem ereje
mutatkozik meg.
Az értelem tehát az ens realissimum, a régi ontoteológia leg­
reálisabb lénye. „Alapjában véve nem gondolhatjuk el istent más­
képpen, mondja az ontoteológia, mint hogy m i n d e n r e á l i s a t ,
amit fellelünk s a j á t m a g u n k n á l , m i n d e n e l k é p ­
z e l h e t ő k o r l á t n é l k ü l neki tulajdonítunk.”4 Pozitív,
4 Immánuel Kant, Vorlesungen über die philosophische Religionslehre.
Leipzig 1817. C. Fr. Franz kiadása, I. köt. 1. szakasz. 39. 1. (Kurt Beyer
kiadásában: Halle 1922. 44. 1.)
 ISTEN MINT AZ ÉKTELEM LÉNYEGE 77

lényegbeli tulajdonságaink, realitásaink tehát isten realitásai,

amelyek azonban bennünk k o r l á t o k k a l , istenben k o r l á ­
t o k n é l k ü l léteznek. De ki szabadítja meg a realitásokat
korlátáiktól, ki tünteti el ezeket a korlátokat? Az értelem. Mi más
ezek szerint a minden korlát nélkül gondolt lény, mint a minden
korlátot megszüntető, elvonatkoztató értelem?
A m i l y e n n e k istent gondolod, o l y a n n a k g o n ­
d o l o d magadat — istened mértéke értelmed mértéke. Ha istent
korlátoltnak gondolod, akkor értelmed is korlátolt; ha istent kor­
látlannak gondolod, akkor értelmed sem korlátolt. Ha például
istent mint testi lényt gondolod, akkor a testiség értelmednek
határa, korlátja, semmit sem tudsz elgondolni test nélkül; ha
viszont elvitatod istentől a testiséget, úgy ezzel alátámasztod,
igazolod értelmed mentességét a testiség korlátjától. A korlátlan
lényben csak saját korlátlan értelmedet teszed érzékelhetővé. És
ezért azzal, hogy ezt a korlátozatlan lényt a leglényegbelibb, leg­
főbb lénynek nyilvánítod, igazában semmi mást nem mondasz,
mint hogy az értelem az étre supreme, a legfőbb lény.
Az értelem továbbá az ö n á l l ó és f ü g g e t l e n lényeg.
Függő és önállótlan az, ami nem rendelkezik értelemmel. Az é r t e ­
l e m n é l k ü l i e m b e r egyúttal a k a r a t n é l k ü l i ember.
Aki nem rendelkezik értelemmel, azt el lehet csábítani, el lehet
szédíteni, az mások által eszköznek használható. Hogyan lenne
képes akaratilag önállóan, céltudatosan cselekedni az, aki értel­
mileg mások eszköze? Csak az szabad és önálló, aki gondolkozik.
Csak értelme révén fokozza le az ember a saját magán kívül is és
saját maga alatt levő lényeket egzisztenciája puszta e s z k ö ­
z e i v é . Egyáltalán csak az önálló és független, ami ö n m a g a
s z á m á r a cél , ö n m a g a s z á m á r a t á r g y . Ami s a j á t ­
m a g á n a k célja és tárgya, az éppen ezáltal — a m e n n y i b e n
ö n m a g a s z á m á r a tárgy — e g y m á s i k l é n y számára
már nem e s z k ö z és t á r g y . Az értelemnélküliség, e g y szó­
val m á s é r t - v a l ó l é t , objektum; az értelem m a g á é r t -
V a 1 ó -1 é t, szubjektum. Ami azonban már nem másért, hanem
s a j á t m a g á é r t v a n , az elvet minden függőséget egy másik
lénytől. Természetesen függünk a rajtunk kívül levő lényektől még
magának a gondolkodásnak a mozzanatában is; de a n n y i b a n ,
a m e n n y i b e n g o n d o l k o d u n k , az értelmi tevékenység­
ben mint olyanban, semmi más lénytől nem függünk.5 A gondol-

° Ez érvényes a gondolati aktusra mint pszichológiai aktusra is, hiszen

az agyműködés, még ha a lélegzési aktust és más folyamatokat fel is tételezi,
sajátos önálló működés.
78 HARM ADIK FEJEZET

kodó tevékenység ö n t e v é k e n y s é g . „Ha gondolkodom’^

mondja Kant az imént idézett írásában, „akkor tudatában vagyok
annak, hogy é n e m gondolkodik bennem és n e m v a l a m i m á s
d o l o g . Azt következtetem tehát, hogy ez a bennem levő gondol­
kodás nem egy más, rajtam kívül létező dologhoz tartozik, hanem
hozzám magamhoz, következésképpen azt is következtetem, hogy
én szubsztancia vagyok, azaz, hogy s a j á t m a g a m é r t l é t e ­
zem a n é l k ü l , h o g y egy más d o l o g p r e d i k á ­
t u m a l e n n é k.” Ámbár mindig szükségünk van levegőre, mint
fizikusok azonban ugyanakkor a levegőt a szükséglet tárgyából a
gondolkodás szükséglet nélküli tevékeny­
s é g é n e k tárgyává tesszük, azaz egy puszta é r t ü n k - v a l ó
d o l o g g á . Lélegzetvétel közben a levegő o b j e k t u m a
vagyok, a levegő a s z u b j e k t u m ; amennyiben azonban a
levegőt a gondolkodás, a vizsgálat, az analízis tárgyává teszem,
megfordítom ezt a viszonyt, m a g a m a t teszem s z u b j e k ­
t u m m á , a levegőt a magam o b j e k t u m á v á . F ü g g ő
azonban csak az, ami egy m á s i k l é n y t á r g y a . így a
növény függ a levegőtől és a fénytől, azaz a levegő és a fény szá­
mára, s nem önmaga számára tárgy. Persze a levegő, a fény megint
csak tárgy a növény számára. A fizikai élet egyáltalán nem más,
mint s z u b j e k t u m n a k és o b j e k t u m n a k ez az örökös
váltakozása, amelyben minden cél is és eszköz is. Elfogyasztjuk
a levegőt és a levegő is elfogyaszt bennünket; élvezünk és élveznek
bennünket. Csak az értelem az a lényeg, amely minden dolgot
élvez anélkül, hogy ezek őt élveznék — az a csak saját magát
élvező, saját magának elegendő lény — az a b s z o l ú t szubjek­
tum —, a z a lény, amelyet már nem lehet egy m á s i k lény
tárgyává lealacsonyítani, mert minden tárgyat objektummá, saját
maga predikátumává tesz, amely minden dolgot magábafoglal,
mert ő maga nem dolog, mert m e n t e s m i n d e n d o l o g t ó l .
Az é r t e l e m e g y s é g e i s t e n e g y s é g e . Az értelem
számára saját egységének és általánosságának tudata lényeges, ő
maga semmi más, mint sajátmagának, mint a b s z o l ú t e g y ­
s é g é n e k a tudata,azaz: amiazértelemszámára értelemszerűnek
számít, az számára abszolút, általánosan érvényes törvény; szá­
mára lehetetlenség azt gondolni, hogy az, ami önmagának ellent­
mond, ami hamis, ami értelmetlen, az valahol igaz, vagypedig meg­
fordítva: az, ami igaz, ami ésszerű, valahol hamis és ésszerűtlen.
„Lehetnek értelmes lények, akik nem hasonlítanak hozzám, és
mégis biztos vagyok benne, hogy nem léteznek olyan értelmes
lények, akik m á s t ö r v é n y e k e t és i g a z s á g o k a t
ismernek fel, mivel minden szellem s z ü k s é g s z e r ű e n be-
 IST EN MINT AZ ÉRTELEM LÉNYEGE 79

látja azt, bogy kétszer kettő négy és hogy a jóbarátját jobban kell
szeretnie, mint kutyáját.” 6 Olyan értelemről, amely lényegesen
más, mint az emberben működő értelem, nincs is a legcsekélyebb
elképzelésem, a legtávolabbi sejtelmem sem. Sőt inkább minden
állítólag másmilyen értelem, amelyet tételeznek, csak saját értel­
mem igenlése, azaz saját eszmém, olyan képzet, amely gondolkodó -
képességemen belül marad, tehát értelmemet fejezi ki. Amit g o n ­
d o l o k , azt teszem is — természetesen csak tisztán intellektuális
dolgoknál —, amit ö s s z e k a p c s o l t n a k gondolok, azt
ö s s z e k a p c s o l o m , amit s z é t v á l a s z t o t t n a k gon­
dolok, azt m e g k ü l ö n b ö z t e t e m , amit m e g s z ü n t e t e t t -
n e k, tagadottnak gondolok, azt é n m a g a m is t a g a d o m .
Ha például olyan értelmet gondolok el, amelyben a tárgy szem­
lélete vagy valósága közvetlenül az illető tárgy gondolatával kap­
csolódik össze, akkor valóban összekapcsolom őket; értelmem vagy
képzelőerőm maga ezeknek a különbségeknek és ellentéteknek
összekötőképessége. Hogy lenne különben lehetséges, hogy össze-
kapcsoltan képzeld el őket — akár világos, akár zavaros ez az
elképzelés —, ha magadban nem kötnéd őket össze? Bárhogyan
határozzuk is meg az értelmet, amelyet egy meghatározott emberi
egyén mint a magáétól eltérő értelmet tételez fel — ez a másik
értelem csak az emberben egyáltalán működő értelem, az illető
meghatározott, múlandó egyén korlátáitól elválasztottan gondolt
értelem. Az egység az értelem fogalmában rejlik. Az a lehetetlenség
az értelem számára, hogy két legfőbb lényt, két végtelen szub­
sztanciát, két istent gondoljon el, az az értelem számára az a lehe­
tetlenség, hogy önmagának ellentmondjon, hogy saját lényegét
megtagadja, hogy önmagát megosztottnak és megsokszorozottnak
gondolja.
Az értelem a v é g t e l e n l é n y e g . A v é g t e l e n ­
s é g e t közvetlenül az e g y s é g g e l , a v é g e s s é g e t a
s z á m o s s á g g a l tételezzük. A v é g e s s é g — metafizikai
értelemben — az egzisztencia és a lényeg közötti, az individualitás
és a nem közötti k ü l ö n b s é g e n alapul; a v é g t e l e n s é g

6 M a l e b r a n c h e . Idézi Ludwig Feuerbach, Geschichte der neueren

Philosophie von Bacon v. Verulam Ins Benedict Spinoza. Ansbach 1833. VII.
szakasz. Nie. Malebranche. 107. §. 322. 1. Ugyanezt mondja az asztronómus
Christian Hugenius, a már idézett Cosmotheoros&b&n: „Lehet, hogy létezik
valahol a mienktől különböző ész, és lehet, hogy a Jupiteren és a Marson
igazságtalannak és elvetemültnek számít, ami nálunk igazságosnak és dicsé­
retesnek számít ? Ez valóban nem valószínű, sőt egyáltalán nem is lehetséges” .
Christian Huygens, Cosmotheoros. Opera varia. I. könyv. Leyden 1724. Ш .
köt. 663. 1. 25 —28. sor.
80 HARMADIK FEJEZET

az egzisztencia és lényeg e g y s é g é n . Véges ezért az, amit ugyan­

azon nem más individuumaival össze lehet hasonlítani; vég­
telen az, ami csak önmagához hasonló, hozzá hasonló nem létezik,
következésképpen nem tartozik egy nemhez (Gattung) mint indi­
viduum, hanem megkülönböztethetetlenül nem és individuum,
lényeg és egzisztencia egyben. Ilyen azonban az értelem; lényege
s a j á t m a g á b a n van, következésképpen nincs ö n m a g a
m e l l e t t vagy ö n m a g á n k í v ü l semmi, amit mellé
lehetne állítani; az értelem ö s s z e h a s o n l í t h a t a t l a n ,
mert ő maga minden összehasonlítás forrása; m é r h e t e t l e n ,
mert ő maga minden mérték mértéke, és mi magunk mindent csak
az értelem segítségével mérünk; nem lehet valami magasabb rendű
lényeg, nem (Gattung) alá rendelni, mert ő m a g a m i n d e n
a l á r e n d e l é s l e g m a g a s a b b r e n d ű e l v e , minden dol­
got és lényt maga alá rendel. A spekulatív filozófusok és teológusok
definíciói istenről mint arról a lényről, akinél egzisztencia és
lényeg között nem lehet különbséget tenni, aki saját maga minden
tulajdonság, amellyel rendelkezik, úgyhogy predikátum és szub­
jektum benne azonosak, mindezek a meghatározások tehát csak
az é r t e l e m l é n y e g é b ő l l e s z ű r t f o g a l m a k .
Az értelem vagy az ész végül a s z ü k s é g s z e r ű l é n y e g .
Az ész azért v a n , mert csak a z é s z e g z i s z t e n c i á j a
é s z, mert ha nem lenne ész, nem lenne tudat, a m i n d e n
s e m m i lenne, a l é t n e m l é t t e l lenne azonos. Csak a tudat
alapozza meg a lét és nemlét k ü l ö n b s é g é t . Csak a tudatban
nyilvánul meg a lét é r t é k e , a természet é r t é k e . Miért van
egyáltalán valami, miért létezik a világ? Abból az egyszerű okból,
mert ha v a l a m i n e m létezne, akkor a s e m m i l é t e z n e ,
ha n e m a z é s z lenne, akkor csak az e s z t e l e n s é g l e n n e ,
— tehát a világ azért van, mert é r t e l m e t l e n s é g az, hogy
a világ nincsen. N e m l é t é n e k é r t e l m e t l e n s é g é b e n
találod meg l é t é n e k igaz é r t e l m é t , annak a feltételezés­
nek alaptalanságában, hogy nincs, annak az okát, hogy miért van.
A semmi, a nemlét céltalan, esztelen, értelmetlen. Csak a létnek
van célja, oka, értelme; a l é t azért v a n , m e r t c s a k a
l é t é s z és i g a z s á g . A lét az abszolút szükséglet, az abszolút
szükségszerűség. Mi az oka a magát érző létnek, életnek? Az élet
szükséglete. De minek a számára szükséglet ez? Annak, ami nem
él. A szemet nem látó lény alkotta; ha már lát, mi célból alkot
szemet? N em ! csak a nem látó lénynek van szüksége szemre. Mi
valamennyien t u d á s és a k a r a t n é l k ü l jöttünk a világra
— de csak azért jöttünk a világra, hogy l e g y e n t u d á s és
a k a r a t . Honnan van tehát a világ? S z ü k s é g b ő l van,
 IST EX MINT AZ ÉKTELEN! LÉNYEGE 81

s z ü k s é g l e t b ő l , s z ü k s é g s z e r ű s é g b ő l , de n e m
olyan szükségszerűségből, amely egy m á s i k , t ő l e k ü l ö n ­
b ö z ő l é n y b e n rejlik— ami t i s z t a e l l e n t m o n d á s —,
hanem a l e g s a j á t a b b , l e g b e n s ő b b s z ü k s é g s z e r ű ­
ségből, a s z ü k s é g s z e r ű s é g s z ü k s é g s z e r ű s é ­
g é b ő l , mert vüág nélkül nincsen szükségszerűség, szükség-
szerűség nélkül nincsen ész, nincsen értelem. A semmi, a h o n n a n
a világ jött, az a világ n é l k ü l i semmi. A negativitás tehát,
ahogyan a spekulatív filozófusok kifejezik magukat, nyilván a
világ okának a semmije — de egy önmagát megszüntető semmi —,
vagyis az a semmi, amely per impossibile léteznék, ha n em v o l n a
v i l á g . A világ természetesen egy hiányból, peniából7 keletkezett,
de hamis spekuláció az, ha ezt a peniát ontológiai l é n n y é tesz-
szük — ez a hiány pusztán a z a hiány, amely a világ feltételezett
n e m l é t é b e n rejhk. A világ tehát csak s a j á t m a g á b ó l
és s a j á t m a g a á l t a l szükségszerű. A v i l á g s z ü k s é g ­
s z e r ű s é g e azonban a z é s z s z ü k s é g s z e r ű s é g e .
Az ész mint minden realitás foglalata — hiszen mi is a világ minden
gyönyörűsége a fény nélkül, de vajon mi a külső fény a belső
fény nélkül? —, az ész a n é l k ü l ö z h e t e t l e n l é n y e g —
a legmélyebb és leglényegesebb szükséglet. Csak az ész a lét ön­
tudata, az ö n t u d a t o s l é t ; csak az észben nyilvánul meg
a lét célja és értelme. Az é s z a z ö n m a g a s z á m á r a
ö n c é l k é n t t á r g y i l é t — a dolgok végcélja. Ami s a j á t
m a g a s z á m á r a tárgy, az a l e g f ő b b , a v é g s ő l é n y e g ,
ami s a j á t m a g á n uralkodik, az m i n d e n h a t ó .

7 Görög szó: szegénységet, szükséget jelent. T. I.

6 Feuerbach: A kereszténység lényege

 N E G Y E D IK F E JE Z E T

ISTEN MINT MORÁLIS LÉNY VAGY TÖRVÉNY

Isten mint isten — mint végtelen, általános, antropomorfiz-

mus néküli lénye az értelemnek — nem jelent többet a vallás
számára, mint egy speciális tudomány számára egy általános alap­
elv, amellyel elkezdődik; ez csak a legfelsőbb végső támpont és
érintkezési pont, mintegy a vallás matematikai alapja. Az emberi
korlátoltság és semmisség tudata, amely ennek a lénynek tudatával
összekapcsolódik, semmiképpen sem v a l l á s o s tudat; sőt
inkább a szkeptikust, a materialistát, a naturalistát, a panteistát
jellemzi. Az istenbe — legalábbis a vallás istenébe — vetett hit
csak ott megy veszendőbe, ahol — mint a szkepticizmusban,
panteizmusban, materializmusban — veszendőbe megy az emberbe
vetett hit, legalábbis az olyan emberbe, amilyennek az ember a
vallásban számít. Ennélfogva amilyen kevéssé veszi komolyan és
amilyen kevéssé veheti komolyan a vallás az ember semmisségét,1
éppoly kevéssé veszi komolyan azt az absztrakt lényt, amellyel
ennek a semmisségnek tudata összekapcsolódik. A vallás csak
a z o k a t a meghatározásokat veszi komolyan, amelyek az ember
számára az embert tárgyiasítják. Az e m b e r t t a g a d n i
annyit jelent: t a g a d n i a v a l l á s t .
A vallásnak természetesen érdeke, hogy tárgyi lénye m á s
legyen, mint az ember; de éppen olyan nagy, sőt még nagyobb
érdeke, hogy ez a más lény egyúttal e m b e r i legyen. Hogy m á s
legyen, az csak az illető lény e g z i s z t e n c i á j á r a vonatkozik,
hogy azonban emberi legyen, az belső l é n y e g i s é g é r e vonat-
1 Az ember isten előtti semmisségének képzete vagy kifejezése a vallá­
son b e l ü l i s t e n h a r a g j a ; hiszen mint ahogy isten szeretető az
ember igenlése, úgy haragja az ember tagadása. Viszont éppen ezt a haragot
nem kell komolyan venni. „Isten . . . . nem haragos igazában. N e m t e s z i
i g a z á n k o m o l y a n még ha azt is gondoljuk, hogy haragszik és bün­
tet.” Luther, Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. VIII. köt. 208.
1. (Luthers Auslegung des Propheten Joel in Veit Dietrichs zweite Bearbeitung.
1547. Dr. Martin Luthers Sämtliche Schriften. Johann Georg Walch kiadása,
Üj stereotyp-kiadás, St. Louis 1880. és köv. VI. köt. 1531. hasáb.)
 IST EN MINT MORÁLIS LÉNY VAGY TÖRVÉNY 83

kozik. Ha lényege szerint más lenne, miért léte vagy nemléte jelen­
tős az ember számára? Hogyan tudná az embert annak egziszten­
ciája oly bensőségesen érdekelni, ha saját lényege nem volna benne
részes?
Egy példa: ,,Ha azt gondolom” , így szól a Korikordiakönyv
„hogy e g y e d ü l az e m b e r i t e r m é s z e t szenvedett
értem, akkor Krisztus r o s s z m e g v á l t ó m , akkor alkalma­
sint neki magának is szüksége van megváltóra.” A vallás túlmegy
tehát az emberen és az üdvösség szükségletéből kiindulva egy
másik, az embertől különböző lényt követel. De mihelyt tételezzük
ezt a másik lényt, azonnal feltámad az ember vágya s a j á t m a g a ,
s a j á t l é n y e után is, s így azonnal újból tételezzük az embert.
„Itt van isten, aki n e m e m b e r és még soha nem lett ember.
Nekem azonban nem az isten . . . Nekem r o s s z K r i s z t u s
maradna az, aki . . . csak p u s z t a e l k ü l ö n í t e t t i s t e n
és isteni személy . . . e m b e r i v o l t n é l k ü l . Nem, barátom,
a h o v á te n e k e m i s t e n t á llítod, oda kell á l l í ­
t a n o d n e k e m a z e m b e r i v o l t o t is .”2
Az ember a vallásban akar kielégülni; a vallás az ember
legfőbb java. Hogyan találhatna azonban vigaszt és békét
istennél, ha isten l é n y e g i l e g m á s lény lenne? Hogyan
tudom egy lény békéjét megosztani, ha nem olyan lény
vagyok, mint ő? Ha a lénye más, akkor a békéje is l é n y e ­
g i l e g má s , nem számomra való béke. Hogyan lehetek
tehát békéjének részese, ha lényének nem lehetek részese, vi­
szont, hogy lehetek lényének részese, ha valóban más a lényem?
Minden, ami él, békét csak s a j á t e l e m é b e n , c s a k s a j á t
l é n y e g é b e n érez. Ha tehát az ember békét érez istenben,
akkor ezt csak azért érzi, mert csak isten az igazi lényege, mert itt
van csak ö n m a g á n á l , mert mindaz, amiben eddig a békét
kereste, és amit eddig lényegének tartott, egy m á s i k , i d e g e n
lényeg volt. És ha az embernek ki kell elégülnie és ki akar elégülni
istenben, akkor m a g á t kell megtalálnia istenben. „Senki sem
fogja az istenséget ízlelni, hacsak úgy nem, ahogyan az istenség
akarja, hogy ízleljék, úgy tudniillik, hogy az istenséget Krisztus
e m b e r v o l t á b a n szemléljük, és ha te nem í g y találod
meg az istenséget, akkor sohasem találsz n y u g a l o m r a.”3
2 Konkordienbuch. Konkordienformel. 8. cikkely. Die Bekenntnis­
schriften der ev. luth. Kirche. A Deutscher Evangelischer Kirchenausschuss
kiadása, Göttingen 1930. 1029. 1. 30—34. sor, 1044. 1. 43. sor és köv.
3 Luther, Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. III. köt. 589. 1.
(Luther, Predigten über das 2. Buch Mose. 1524—1525. Dr. Martin Luthers
Werke. Kritische Oesamtausgabe, Weimar 1883. és köv. XVT. köt. 308. 1.
29—32. sor.)

6*
84 N EGYEDIK FEJEZET

„Minden dolog azon a helyen nyugszik, ahonnan származott.

Az a hely, amiből én születtem, az az istenség. Az i s t e n s é g a z
é n s z ü l ő h a z á m . Vajon van-e atyám az istenségben? Igen,
nemcsak atyám van ott, hanem o t t vagyok s a j á t m a g a m
is; még mielőtt saját magamnál lettem volna, akkor születtem
az istenségben.”4*
Ezért nem elégíti ki a vallást, ezért a vallás istene az olyan
isten, aki csak az é r t e l e m l é n y e g é t fejezi ki. Az értelmet
nem csak az ember érdekli, hanem az e m b e r e n k í v ü l lé­
tező lények is, a t e r m é s z e t is. Az értelmi ember még önma­
gáról is megfeledkezik a természet kedvéért. A keresztények kigú­
nyolták a pogány filozófusokat, mert önmaguk helyett, üdvözülé­
sük helyett, csak a kívülük létező dolgokkal törődtek. A keresztény
ember c s a k ö n m a g á r a gondol. Az értelem ugyanazzal a
lelkesedéssel figyeli a bolhát, a tetűt, mint isten képmását, az
embert. Az értelem minden dolog és lény „ a b s z o l ú t k ö z ö m ­
b ö s s é g e és a z o n o s s á g a” . Nem a kereszténységnek, nem a
vallásos átszellemültségnek — hanem csakis az értelem lelkesedé­
sének köszönhetjük a botanika, a mineralógia, a zoológia, a fizika
és az asztronómia létezését. Egyszóval, az értelem á l t a l á n o s ,
p a n t e i s z t i k u s lényeg, a v i l á g e g y e t e m i r á n t i
s z e r e t e t ; a vallás, k i v á l t k é p p e n a k e r e s z t é n y
vallás j e l l e g z e t e s meghatározása viszont az, hogy tökéle­
tesen a n t r o p o t e i s z t i k u s lényeg, a z e m b e r n e k k i ­
z á r ó l a g o s a n s a j á t m a g a i r á n t i s z e r e t e t e, az
emberi, mégpedig a szubjektiven emberi lényeg k i z á r ó l a g o s
ö n i g e n l é s e ; hiszen természetesen az értelem is igenli az ember
lényegét, de az objektív, a tárgyra, a tárgy kedvéért vonatkozó
lényeget, amelynek megjelenítése nem más, mint a tudomány.
Ezért az ember számára nemcsak az értelem lényegének, hanem
valami egészen másnak is tárggyá kell lennie a vallásban, ha ki
akar benne elégülni, és ki kell benne elégülnie, és ez a valami
tartalmazza majd — és kell is, hogy tartalmazza — a vallás tulaj­
donképpeni magvát.
A vallásban, kiváltképpen a keresztény vallásban, istennek
mindenekelőtt kidomborodó értelmi vagy észbeb maghatározása
az e r k ö l c s i t ö k é l e t e s s é g meghatározása. I s t e n
mint m o r á l i s a n t ö k é l e t e s l é n y viszont semmi más,

4 Predigten etzlicher Lehrer vor und zu Tauleri Zeiten. Hamburg 1621.

81. 1. (Az idézet pontos helyét nem lehet megállapítani. Vö. hasonló részletet:
Johann Tauler, Predigten. Friedrich Kuntze és Joachim Heinrich Rafael
Biesenthal kiadása, Berlin 1841. I. köt. 177. 1.)
 IST E N MINT MO R A U S LÉNY VAGY TÖRVÉNY 85

mint a m o r a l i t á s r e a l i z á l t e s z m é j e , m e g s z e ­
m é l y e s í t e t t t ö r v é n y e , 5 mint a z e m b e r a b s z o l ú t
l é n y k é n t t é t e l e z e t t m o r á l i s l é n y e g e — az
ember s a j á t l é n y e g e ; mivel a morális isten azt a követel­
ményt támasztja az emberrel szemben, hogy olyan legyen, m i n t
a m i l y e n ő maga: „ I s t e n szent, l e g y e t e k ti
i s s z e n t e k , m i n t i s t e n ” — az ember s a j á t l e l k i -
i s m e r e t e ; hiszen különben hogyan tudna megremegni az isteni
lény előtt, vádolni magát előtte, hogyan tehetné legbelső gondola­
tai és érzületei bírájává ?
A morálisan tökéletes lény tudata azonban, mint egy absztrakt,
minden antropomorfizmustól elvonatkoztatott lény tudata, h i d e ­
g e n és ü r e s e n hagy bennünket, mert érezzük a t á v o l s á ­
g o t , a s z a k a d é k o t közöttünk és e között a lény között —
ez s z í v t e l e n tudat, hiszen a mi személyes semmisségünk
tudata, mégpedig a legérzékenyebb semmisségé, a morális semmisség
tudata. Az isteni mindenhatóság és örökkévalóság tudata ellen­
tétben az én időben és térben való korlátozottságommal nem fáj
nekem; hiszen a mindenhatóság nem parancsolja nekem azt, hogy
magam is mindenható legyek, az örökkévalóság nem parancsolja,
hogy magam is örökkévaló legyek. A morális tökéletesség azonban
nem válhat bennem tudatossá anélkül, hogy ugyanakkor ne mint
n e k e m s z ó l ó t ö r v é n y legyen bennem tudatossá. A morális
tökéletesség — legalábbis a morális tudat számára — nem függ a
természettől, hanem egyedül csak az akarattól; a morális tökéletes­
ség akarati tökéletesség, a tökéletes akarat. A tökéletes akaratot,
azt az akaratot, amely egy a törvénnyel, amely maga is törvény,
nem tudom anélkül elgondolni, hogy ugyanakkor ne mint akarati
objektumot, azaz kötelezettséget gondoljam a magam számára.
Egyszóval, a morálisan tökéletes lény képzete nemcsak elméleti,
békés képzet, hanem egyúttal gyakorlati, cselekvésre, utánzásra
felszólító, feszültségbe, önmagámmal való meghasonlásba taszító
elképzelés; hiszen miközben oda kiáltja nekem, hogy mi l e g y e k ,
egyúttal minden hízelgés nélkül szemembe mondja azt, ami n e m
V a g у о k.6 És ez a meghasonlás a vallásban annál kínosabb, annál

6 Maga Kant mondja a már több ízben idézett, még II. Frigyes idejé­
ben tartott felolvasásában a filozófiai valláselméletről (136. 1.): „ I s t e n
m i n t e g y m a g a az e r k ö l c s i t ö r v é n y , d e m e g s z e m é l y e -
s í t e t t e n g o n d o l v a . ” Immanuel Kant, Vorlesungen über die philo­
sophische Religionslehre. Leipzig 1817. П. köt. 1. szakasz. 135.1. Kurt Beyer
kiadása, Halle 1922. 134. 1.
6 „Ami mármost önhittségünket saját ítéletünkben letöri, az m e g ­
a l á z . í gy a l á z m e g az erkölcsi törvény elkerülhetetlenül minden embert,
amennyiben emez természetének érzéki hajlamát hasonlítja vele össze.”
86 N EGYEDIK FEJEZET

szörnyűbb, mivel az ember saját lényét mint egy m á s i k lényt

állítja szembe az emberrel és méghozzá mint s z e m é l y e s lényt,
mint olyan lényt, aki a bűnösöket kizárja kegyéből, minden üdv
és boldogság forrásából, gyűlöli, elátkozza őket.
Ámde mivel váltja meg magát az ember ettől az önmaga és a
tökéletes lény közötti meghasonlástól, a bűntudat kínjától, a sem­
misség érzésének gyötrelmétől? Mivel tompítja le a bűn halálos
fullánkját? Csak azáltal, hogy tudatosítja magában a s z í v e t ,
a s z e r e t e t e t mint a l e g f ő b b , mint az a b s z o l ú t
h a t a l m a t és i g a z s á g o t , hogy az isteni lényt nemcsak
mint törvényt, mint morális lényt, mint értelmi lényt, hanem in­
kább mint s z e r e t ő , s z í v é l y e s , s ő t s z u b j e k t i v e n
e m b e r i l é n y t szemléli.
Az értelem csak a törvény szigora szerint ítél; a szív alkalmaz­
kodik , méltányos, elnéző, tapintatos, Kai av&gconov. A törvény­
nek, amely csak a morális tökéletességet tárja elénk, senki sem
felel meg; de ezért nem is elégíti ki a törvény az embert, a szívet.
A törvény elítél; a szív megkönyörül még a bűnösön is. A tör­
vény csak mint a b s z t r a k t lényt igenei engem, a szív mint
v a l ó s á g o s lényt. A szív azt a tudatot adja nekem, hogy ember
vagyok; a törvény csak azt a tudatot, hogy bűnös, hogy semmis
vagyok.7 A törvény aláveti magának az embert, a szeretet s z a ­
b a d d á teszi.
A szeretet a kötelék, a közvetítő elv tökéletes és tökéletlen, a
bűntelen és a bűnös lény, az általános és az individuális, a törvény
és a szív, az isteni és emberi között. A szeretet maga isten és kívüle
nincs más isten. A szeretet az embert istenné teszi és istent emberré.
A szeretet erősíti a gyengét, gyengíti az erőset, lealacsonyítja a
magasat és felmagasztalja az alacsonyt, idealizálja az anyagot és
materializálja a szellemet. A szeretet isten és ember, szellem és ter­
mészet igazi egysége. A szeretekben a közönséges természet szellem
és az előkelő szellem természet. Szeretni a szellem szemszögéből
annyit jelent : a szellemet megszüntetni, az anyag szemszö­
géből: az anyagot megszüntetni. A szeretet m a t e r i a l i z m u s :
az immateriális szeretet képtelenség. A szeretetnek a távollevő

Kant, K ritik der praktischen Vernunft. 4. kiadás, 132. 1. Karl Vorländer ki­
adása, Leipzig 1951. (1929) 87. 1.
7 „Valamennyien vétkeztünk . . . A t ö r v é n n y e l kezdődne
az apagyilkosok.” Seneca. De dementia. I. könyv. 23. fej. Carolus Hosius,
Leipzig 1900. I. köt. 24 b. 1. 18—19. 1. „A törvény megöl bennünket.”
Luther. Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig. 1729. XVI. köt. 320. 1.
(Luther, Hauspostille (Hörer) Dr. Martin Luthers Sämtliche Werke. 2.
kiadás, Frankfurt am Main. Erlangen 1862. és köv. V. köt. 213. 1. 2. sor.)
 IST EN MINT MORÁLIS LÉNY VAGY TÖRVÉNY 87

tárgy utáni vágyakozásában az absztrakt idealista akarata ellenére

az é r z é k i s é g i g a z s á g á t igazolja. De egyúttal a sze­
retet a természet idealizmusa is; a szeretet szellem, esprit.
Csak a szeretet teszi a pacsirtát énekessé; csak a szeretet ékesíti
fel a növény ivarszerveit virágkoronával. És milyen csodákat tesz
a szeretet még a mi közöséges polgári életünkben is ! Amit a hit,
a felekezet, az elvakultság elválaszt, azt a szeretet összeköti.
Még magas nemességünk is elég humorosan a szeretetet a polgári
söpredékkel azonosítja. Amit a régi misztikusok istenről mondottak,
hogy a l e g f ő b b és mégis a l e g k ö z ö n s é g e s e b b lény,
az valójában a szeretetre érvényes, éspedig nem egy megálmodott,
immaginárius szeretetre, nem ! a valóságos szeretetre, arra a szere­
tetre, amelynek teste és vére van.
Bizony, csak arra a szeretetre, amelynek t e s t e és v é r e
van, hiszen csak ez képes megbocsátani a bűnt, amelyet test
és vér követett el. Egy c s a k morális lény nem tudja megbo­
csátani azt, ami a m o r a l i t á s törvénye ellen van. Ami a tör­
vényt tagadja, azt maga a törvény is tagadja. Az a morális bíró,
akit ítéletében nem befolyásol az emberi vér szava, a bűnöst kímé­
letlenül, könyörtelenül ítéli el. Ennélfogva amikor istent bűnbocsátó
lénynek tekintjük, nem immorális l é n y k é n t tételezzük ugyan,
de n e m morális, t ö b b m i n t m o r á l i s , egyszóval e m-
b e r i l é n y k é n t . A bűn megszüntetése az absztrakt morális
igazságosság megszüntetése — a szeretet, az irgalmasság, az érzé­
kiség igenlése. Nem az absztrakt, nem ! csak az é r z é k i lények
i r g a l m a s a k . Az irgalmasság az é r z é k i s é g j o g é r ­
z é k e . Ezért isten n e m ö n m a g á b a n m i n t a b s z t ­
rakt értelmi istenben, hanem ö n m a g á b a n
mint emberben, mint megtestesült, érzéki
istenben bocsátja meg az emberek bűnét. Isten mint ember nem
követ el ugyan bűnt, de mégis ismeri, mégis magára veszi az érzé­
kiség szenvedéseit, szükségleteit, Í n s é g é t . Krisztus v é r e
megtisztít bennünket isten szemében bűneinktől, sőt csakis Krisz­
tus e m b e r i v é r e teszi istent irgalmassá, az csillapítja harag­
ját; azaz bűneink megbocsáttatnak, mert nem absztrakt lények,
hanem húsból és vérből való lények vagyunk.8 (I—III, IV)
8 „Ez az én istenem és uram magához vette az én természetemet,
testemet és véremet, mint én és mindent megpróbált és megszenvedett úgy,
mint ón, de bűn nélkül: ezért érezhet részvétet az én gyengeségem iránt.
Hebr. 5.” Luther, Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. XVI. köt.
533. 1. „Minél mélyebbre juttatjuk Krisztust a testbe, annál jobb.” I. m.
565. 1. „Maga isten, ha Krisztus háta mögött akarunk vele egyezkedni, rette­
netes isten, akinél nem találunk vigaszt, hanem csupán haragot és rossz-
indulatot.” I. m. XV. köt. 298. 1.
 Ö T Ö D IK F E J E Z E T

A MEGTESTESÜLÉS TITKA
VAGY ISTEN MINT A SZÍV LÉNYEGE

A szeretet tudata az, aminek révén az ember megbékél isteimel

vagy inkább önmagával, saját lényegével, amelyet a törvényben
mint egy másik lényt állít szembe önmagával. Az isteni szeretet
tudata, vagy ami egy és ugyanaz: istennek mint olyan lénynek a
szemlélete, amely maga is e m b e r i — e z a m e g t e s t e s ü ­
l é s n e k , isten testté és emberré válásának t i t k a . A megtes­
tesülés semmi más, mint isten e m b e r i t e r m é s z e t é n e k
tényleges, érzéki m e g j e 1 e n é s e. Sajátmaga kedvéért isten
nem lett emberré ; az ember ínsége, szükséglete — olyan szükség­
let egyébként, amely még ma is szükséglete a vallásos léleknek —
volt a megtestesülés oka. Isten irgalmasságból lett emberré —
tehát már magában-valósága szerint emberi isten volt, még mielőtt
valóságos ember lett, mivel szívét megindította az emberi szük­
séglet, az emberi nyomorúság. A megtestesülés az isteni részvét
egy könnycseppje volt, tehát csak egy e m b e r i e n é r z ő és
ezért l é n y e g é b e n e m b e r i lény megjelenése.
Ha a megtestesülésben csak az e m b e r r é v á l t i s t e n n é l
maradunk, akkor az emberré válás természetesen meglepő, fel­
foghatatlan, csodálatos eseménynek tűnik fel. Viszont az emberré
vált isten csak az i s t e n n é v á l t ember megjelenése; mivel
istennek az emberhez való leereszkedését szükségszerűen megelőzi
a z e m b e r n e k i s t e n n é v a l ó f e l e m e l é s e . Az ember
már volt istenben, már maga volt az isten, még mielőtt isten emberré
lett, azaz e m b e r n e k m u t a t k o z o t t . 1 Hogy is lehetett

1 „Az olyan leírások, ahol az írás istenről mint emberről beszél és min­
den tulajdonsággal felruházza, ami emberi, igen kedvesek és vigasztalóak,
hogy ugyanis barátságosan beszél velünk és olyan dolgokról, amilyenekről
az emberek szoktak egymás között beszélni, hogy ö r v e n d e z i k , s z o -
m o r k o d i k és s z e n v e d , m i n t e g y e m b e r . K r i s z t u s e l ­
j ö v e n d ő e m b e r v o l t á n a k t i t k a к e d v é é r t.” Luther, Sämt­
liche Schriften und Werke. Leipzig 1729. II. köt. 334. 1. (Luther, Genesisvor-
 A MEGTESTESÜLÉS TITKA VAGY ISTEN MINT A SZÍV LÉNYEGE 89

volna különben isten emberré? A régi alapelv: „Semmiből nem

lesz semmi” — itt is érvényes. Az olyan király, aki nem viseli
szívén alattvalói javát, aki nem időzik már a trónon is gondolatban
alattvalói lakásán, aki már gondolkodásában sem „ k ö z ö n s é ­
g e s ember”, ahogyan a nép mondja, az ilyen király testileg sem
fog leszállani trónjáról, hogy személyes jelenlétével népét boldoggá
tegye. Nem emelkedett-e hát fel az alattvaló a királyhoz, még
mielőtt a király leszállhatott volna az alattvalóhoz? És ha az
alattvaló megtisztelve és megörvendeztetve érzi magát királya
személyes jelenléte által, ez az érzés vajon csak erre a látható meg­
jelenésre mint olyanra vonatkozik-e, vagy nem inkább a beállított­
ság, az emberszerető természet megjelenésére, amely o k a ennek
a megjelenésnek? De ami a vallás valóságában az o k , az a vallás
t u d a t á b a n o k o z a t t á válik; így itt az ember istenné való
felemelkedése válik isten emberré való lealacsonyodásának vagy
leereszkedésének okozatává. Isten, mondja a vallás, emberré vált,
hogy az embert istenné tegye.2
Az a mély és felfoghatatlan, vagyis az az e l l e n t m o n d ó
valami, amit az „isten ember, vagy emberré válik” tételben
találunk, csak onnan származik, hogy az általános, korlátlan,
metafizikai lény fogalmát vagy meghatározásait a v a l l á s i isten
fogalmával vagy meghatározásaival, azaz az értelem meghatáro­
zásait a szív meghatározásaival keverik össze és tévesztik össze —
olyan összetévesztés ez, amely a vallás helyes megismerésének leg­
nagyobb akadálya. De valójában csak egy olyan isten emberi
a l a k j á r ó l van szó, aki már l é n y e g é b e n , lelke legmélyén
irgalmas, azaz emberi isten.
Az egyházi tanításban ezt úgy fejezik ki, hogy nem az istenség
első személye válik testté, hanem a m á s o d i k , amelyik az
embert istenben és isten előtt képviseli, — a második személy, aki
azonban valójában, mint ahogyan majd meglátjuk, a vallás i g a z i ,
lesung. 1635—1545. Dr. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe,
Weimar 1883. és köv. XLIII. köt. 231. 1. 15—19. sor.)
2 Isten emberré vélt, hogy az e m b e r i s t e n n é lehessen” Augus­
tinus, Sermones ad populum. 371. sermo. 1. fej. Patrologiae cursus completus,
series latina. Jaques Paul Migne kiadása, Párizs 1844. és köv. X X X V III—
X X X IX . köt. 1861. 1659. hasáb. Luthernél és több egyházatyénál találha­
tók mindazonáltal olyan helyek, amelyek az igazi összefüggésre utalnak.
Azzal, mondja Luther például (Luther, Sämtliche Schriften und Werke.
Leipzig 1729.1. köt. 334. 1.), hogy Mózes „ i s t e n k é p m á s á n a k , isten­
hez hasonlónak nevezi a z e m b e r t , homályosan arra akart utalni, hogy
„ i s t e n n e k e m b e r r é k e l l e t t v á l n i a ”. (Luther, Genesisvor­
lesung. 1535—1545. Dr. Martin Luthers Werke. XLII. köt. 66. 1. 18, 21. sor.)
Itt tehát isten emberréválását meglehetősen világosan, mint az ember
istenvoltának következményét mondja ki.
90 ÖTÖDIK FEJEZET

e g é s z , e l s ő személye. És csak enélkül a középfogalom n é l ­

k ü l , amely a megtestesülés kiindulópontja, tűnik a megtestesülés
titokzatosnak, felfoghatatlannak, „spekulatívnak,” míg e közép­
fogalommal való összefüggésben tekintve a megtestesülés szükség-
szerű, sőt magától értetődő következmény. Az az állítás tehát,
hogy a megtestesülés tisztán empirikus és történelmi tény, amely­
ről csak egy teológiai kinyilatkoztatásból értesülünk, a legostobább
vallási materializmus megnyilatkozása; hiszen a megtestesülés
egy zárótétel, amely nagyon is érthető premisszából következik.
De éppen annyira fonák az is, ha tisztán spekulatív, azaz meta­
fizikai, absztrakt okokból akarja valaki levezetni a megtestesülést;
hiszen a metafizika csak az első személy sajátja, aki nem testesül
meg, aki nem drámai személy. Ilyen dedukciót legfeljebb csak az
igazolna, ha t u d a t o s a n akarnánk levezetni a metafizikából
a metafizika n e g á c i ó j á t .
Ebből a példából kiderül, miben különbözik az antropológia
a spekulatív filozófiától. Az antropológia nem tekinti az emberré-
válást k ü l ö n ö s , b á m u l a t o s misztériumnak, mint a misz­
tikus látszattól elkápráztatott spekuláció; sőt inkább lerombolja
azt az illúziót, mintha valami különös, természetfeletti titok rej-
lene benne; bírálja a dogmát és t e r m é s z e t e s , az emberrel
v e l e s z ü l e t e t t a l a p e l e m e i r e , belső forrására és köz­
pontjára, — a szeretetre vezeti vissza.
A dogma kétféle dolgot állít elénk: i s t e n t é s a s z e r e ­
t e t e t. Isten maga a szeretet; mit jelent ez azonban? Vajon
isten még valami a s z e r e t e t e n k í v ü l i s ? a szeretettől
különböző lény? Vajon annyit jelent-e ez, mint amikor egy emberi
személyről hévtől elragadtatva azt kiáltom: ő maga a szeretet?
Bizonyára, különben fel kellene adnom ezt a nevet: isten, amely
egy különös, személyes lényt, szubjektumot fejez ki, ellentétben a
predikátummal. A szeretetet tehát valami k ü l ö n ö s d o l o g g á
teszik: isten s z e r e t e t b ő l elküldte egyszülött fiát. A szeretetet
félretolja, értékét leszállítja, elhomályosítja a sötét háttér: isten.
Személyes tulajdonság lesz belőle, még ha lényegmeghatározó is;
ennélfogva a szellemben és a lélekben, objektiven és szubjektiven
csak a predikátum rangját tartja meg, nem a szubjektumét, nem a
lényét; eltolódik a szemem elől mint mellékes dolog, mint akciden-
cia; hol valami lényeges dologként kerül elém, hol újra eltűnik
előlem. Isten megjelenik előttem a szereteten kívül még más alak­
ban is; a mindenhatóság alakjában is, egy sötét, nem a szeretet
által megkötött hatalom alakjában, olyan hataloméban, amelyben
még ha kisebb mértékben is, a démonoknak, az ördögöknek is
részük van.
 A MEGTESTESÜLÉS TITKA VAGY ISTEN MINT A SZÍV LÉNYEGE 91

Ameddig a szeretetet nem emeljük szubsztanciává, magává

a lénnyé, addig a szeretet hátterében ott leselkedik egy olyan szub­
jektum, amely m a g á é r t - v a l ó s á g a s z e r i n t s z e r e t e t
n é l k ü l is mé g v a l a m i , e gy s z e r e t e t n é l k ü l i
s z ö r n y e t e g , e g y d é m o n i l é n y , akinek a s z e r e -
t é t é t ő l m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő , és v a l ó b a n k ü ­
l ö n b ö z ő s z e m é l y i s é g e az eretnekek és hitetlenek
v é r é b e n gyönyörét leli — a v a l l á s i f a n a t i z m u s
f a n t o m j a ! De mégis a szeretet az, ami a megtestesülésben
a lényeges, ámbár még a vallásos tudat éjszakájához kapcsolódik.
A szeretet bírta rá istent isteni mivoltának levetkőzésére.3 Nem
isteni mivoltából mint olyanból, amelynek alapján ebben a mon­
datban: „isten a szeretet” ő a szubjektum, hanem a szeretetből,
a predikátumból eredt isteni mivoltának tagadása; a szeretet
tehát magasabb rendű hatalom és igazság, mint az istenség. A s z e ­
r e t e t l e g y ő z i i s t e n t . A szeretet volt az, amelynek isten
feláldozta isteni felségét. És micsoda szeretet volt ez ? Vajon más-e,
mint a miénk ? mint az, amelynek életünket és vérünket áldozzuk ?
Vajon ez a s z e r e t e t a z ö n m a g a i r á n t v a l ó s z e r e ­
t e t v o l t - e , az ö n m a g a i r á n t m i n t i s t e n i r á n t
v a l ó s z e r e t e t ? Nem ! az ember iránti szeretet! De vajon
az ember iránti szeretet nem emberi szeretet? Szerethetem-e az
embert anélkül, hogy ne emberi módon szeretném, anélkül, hogy
úgy szeretném, ahogyan ő maga szeret, ha igazában szeret? Nem
lenne egyébként a szeretet talán ördögi szeretet? Hiszen az ördög
is szereti az embert, de nem az ember kedvéért, hanem saját maga
kedvéért, tehát önzésből, hogy naggyá legyen, hogy hatalmát
kiterjessze. Isten azonban az embert, amikor az embert szereti,
az ember kedvéért szereti, azaz azért, hogy az embert jóvá, üdvö-
zültté, boldoggá tegye. Hát nem úgy szereti az embert, amint az
igazi ember szereti az embert? Van-e a szeretetnek egyáltalában
többes száma? Nem egyenlő-e mindenütt önmagával? Mi tehát a
3 így, ebben az értelemben ünnepelte a régi, fenntartás nélküli, rajongó
hit a megtestesülést. A szeretet győz istenen, amor triumphat de Deo, mondja
például szent Bernardus. — (Pseudo)bemardus, Liber seu tractatus de
charitate. 6. fej. Patrologiae cursus completus, series latina. Jaques Paul
Migne kiadása, Párizs 1844. és köv. CLXXXIV. köt. 1862. 599. hasáb. 26.
sor.— És a megtestesülés realitása, ereje és jelentősége csak az istenség ön­
magáról való lemondásának, önmegtagadásának jelentőségében rejlik, mégha
ez az önmegtagadás ö n m a g á b a n v é v e csak a fantázia képzete is,
hiszen ha közelebbről megnézzük, isten nem magát negálja a megtestesülés­
ben, hanem csak annak mutatkozik, ami: emberi lénynek. Amit a késői
racionalista-ortodox és biblikus-pietista-racionalista teológia hazugsága a
régi hit gyönyörtől mámoros elképzelései és kifejezései ellen a megtestesü­
lésre vonatkozóan felhozott, nem érdemel említést, még kevésbé cáfolatot.
92 ÖTÖDIK FEJEZET

megtestesülés igazi, hamisíthatatlan textusa, mint kiváltképpen

a szeretet textusa, minden toldás nélkül, az isteni és emberi szere­
tet minden különbsége nélkül? Hiszen még ha van is az emberek
között önző szeretet, mégis csak az az igazi emberi szeretet, amely
egyedül méltó ehhez a névhez, amely a másik kedvéért sajátját
feláldozza. Kicsoda hát a mi megváltónk és megbékítünk? Isten
vagy a szeretet? A szeretet; hiszen isten mint isten nem váltott
meg bennünket, de megváltott a szeretet, amely felülemelkedik
az isteni és emberi személyiség különbségén. Ahogyan isten szere-
tetből lemondott önmagáról, úgy kell nekünk lemondanunk
istenről ugyancsak szeretetből; hiszen h a n e m á l d o z z u k
fel i s t e n t a s z e r e t e t n e k , a k k o r a s z e r e t e t e t
á l d o z z u k f e l i s t e n n e k , és a szeretet predikátuma elle­
nére a vallási fanatizmus istene, gonosz lény lesz az istenünk.
Miközben a megtestesülésből ezt a textust nyertük, ugyan­
akkor a dogmát is ábrázoltuk a maga valótlanságában, a látszólag
természetfeletti és észfeletti misztériumot visszavezettük egy
e g y s z e r ű , az ember számára ö n m a g á b a n természetes
igazságra — olyan igazságra, amely nemcsak egyedül a keresztény
vallás igazsága, hanem ha kialakulatlanul is, többé vagy kevésbé
igazsága minden vallásnak mint vallásnak. Minden vallás, amely
erre az elnevezésre igényt tart, feltételezi ugyanis, hogy isten nem
közömbös azok iránt a lények iránt, akik őt tisztelik, hogy tehát az
emberi számára nem idegen, hogy mint az emberi tisztelet tárgya,
maga is emberi isten. Minden imádság leleplezi a megtestesülés
titkát, m i n d e n i m á d s á g v a l ó j á b a n i s t e n m e g ­
t e s t e s ü l é s e . Imádságomban bevonom istent az emberi nyo­
morúságba, kényszerítem, hogy résztvegyen szenvedéseimben és
szükségleteimben. Isten nem süket panaszaimmal szemben, meg­
könyörül rajtam; megtagadja tehát isteni felségét, minden végesen
és emberin felülálló voltát; e m b e r lesz a z e m b e r r e l ;
hiszen ha meghallgat engem, ha megkönyörül rajtam, akkor szen­
vedéseim b e f o l y á s o l j á k őt. Isten s z e r e t i az embert
— azaz: isten s z e n v e d az embertől. Szeretet részvét nélkül,
részvét együtt-szenvedés nélkül nem képzelhető el. Vajon együtt
érzek-e egy érzelem nélküli lénnyel ? N em ! csak egy érző lény
iránt vannak nekem is érzelmeim — csak az iránt, amit saját
lényemmel rokonnak érzek, amiben saját magamat érzem, akinek
szenvedéseit vele együtt szenvedem. Az együtt-szenvedés előfel­
tétele egy azonos lény. Isten és ember ezen lényegbeli azonosságá­
nak kifejezése a megtestesülés, a gondviselés, az imádság.4
4 „Tudjuk, hogy istent megindítja az irántunk érzett s z á n a l o m
és nemcsak látja könnyeinket, hanem meg is számolja könnycseppecskéin-
 A MEGTESTESÜLÉS TITKA VAGY IST E N MINT A SZÍV LÉNYEGE 93

A teológia persze, amelyik az örökkévalóság, a meghatároz-

hatatlanság, a m egváltó zhatatlanság metafizikus értelmi meghatá­
rozásait és más, hasonló absztrakt, az értelem lényegét kifejező
meghatározásokat tart a fejében és ragaszkodik hozzájuk, ez a
teológia természetesen t a g a d j a isten szenvedőképességét, de
éppen ezzel t a g a d j a a v a l l á s i g a z s á g á t is .5
Hiszen a vallás, a vallásos ember, miközben az imádság áhitatos
aktusát végzi, hisz abban, hogy az isteni lény együttérez vele szen­
vedésében és szorongattatásában, hisz egy isteni akaratban, amelyet
az imádság bensőségességével, azaz: a szív erejével meg lehet hatá­
rozni, hisz egy igazi, jelenlevő, az imádság révén kieszközölt meg-
hallgattatásban. Az igazán vallásos ember habozás nélkül istenbe
helyezi szívét; számára isten olyan szív, amely minden emberi
iránt fogékony. A szív csak a szívhez fordulhat; csak s a j á t
m a g á b a n , saját lényében talál vigasztalást.
Az az állítás, hogy az imádság teljesedése öröktől fogva el­
határozott dolog, már eredetileg is szerepel a világteremtés tervé­
ben, nem más, mint valami mechanikus gondolkodásmód üres,
ízetlen fikciója, amely tökéletesen ellentmond a vallás lényének.
„Nekünk”, mondja nagyon helyesen a vallás szellemében valahol
Lavater „egy ö n k é n y e s isten kell.” 6 Ezenfelül isten ebben a

két, mint ahogyan azt az 56. zsoltárban olvashatjuk.” —„Isten fiát igazában
megindítja szenvedéseink é r z é s e.”Melanchthonis et aliorum Declamat. Ar-
gentor. III. köt. 286, 450. 1. (Melanchthon, Oratio de vera Dei invocatione és
Oratio de coniugio. Corpus Reformatorum. I —XXVIII. köt. Carl. Gottlieb
Bretschneider és Heinrich Ernst Bindseil kiadása, Halle—Braunschweig
1834—1860; X X IX —LXXXVII. köt. Johann Wilhelm Baum, August
Eduard Cunitz és Eduard Reuss kiadása, Braunschweig 1863 —1900. XI.
köt. 661. hasáb. 22 —25. sor; X II. köt. 136. hasáb. 3. sor és köv.) „Egy könny­
cseppecske sem hullhat hiába” — mondja Luther az éppen idézett 56. zsol­
tár 9. verséről, — „hatalmas, óriás betűkkel jegyzik fel őket a mennyország­
ban.” Luther, Genesisvorlesung. 1535—1545. Dr. Martin Luthers Werke.
Kritische Gesamtausgabe, Weimar 1883. és köv. XLIV. köt. 400. 1. 41. sor
és köv. Egy olyan lény azonban, amely számolja és gyűjti az embernek még
a könnycseppecskóit is, az bizonyára mégis csak roppant szentimentális lény.
6 Szent Bernardus egy nagyszerű szofisztikus szójátékkal segít magán:
I m p a s s i b i l i s est Deus, séd non i n c o m p a s s i b i l i s , cui prop­
rium est misereri semper et parcere. (Bernard de Clairvaux, Sermones in
Cantica. 26. sermo. 5. §. Patrologiae cursus completus, series latina. Jacques
Paul Migne kiadása, Párizs 1844. és köv. CLXXXIII. köt. 1862. 906. hasáb.
48 —50. sor.) Mintha a szánalom nem lenne szenvedés, persze a szeretet
szenvedése, a szív szenvedése. De hát mi szenved, ha nem a szánakozó
szív? Szeretet nélkül nincsen szenvedés. A szenvedés matériája, forrása éppen
minden lény egyetemes szíve, egyetemes köteléke.
6 Az idézet pontos helyét nem lehet megállapítani. „Isten szabad aka­
ratáról.” vö. Johann Caspar Lavater, Betrachtung über die wichtigsten Stellen
der Evangelien. Dessau—Leipzig 1783. 293. 1. és köv.
94 ÖTÖDIK FEJEZET

fikcióban is éppen annyira az ember által meghatározott lény, mint

az igazi, pillanatnyilag az imádság ereje folytán bekövetkező
meghallgatásban, csakhogy az isten megváltoztathatatlanságával
és meghatározhatatlanságával való ellentmondás — azaz a komp­
likáció — kitolódik a múlt vagy az örökkévalóság csalóka mesz-
szeségébe. Hogy isten m o s t az én imádságom hatására határozza
el magát arra, hogy teljesítse azt, vagy már régen elhatározta, az
alapjában véve egy és ugyanaz.
Igen nagy következetlenség, ha méltatlan antropomorfisztikus
képzetként elvetjük egy olyan isten képzetét, akit imádsággal,
azaz a lélek erejével meglehet határozni. Ha már egyszer hiszünk
egy olyan lényben, aki a tisztelet tárgya, az imádság tárgya, a
lélek tárgya, egy olyan lényben, aki e l ő r e l á t ó , g o n d o s ­
k o d ó — olyan előrelátás ez, amelyet szeretet nélkül nem lehet
elképzelni —, egy olyan lényben tehát, aki s z e r e t ő , akinek a
szeretet cselekedetei meghatározó oka, akkor egy olyan lényben
is hiszünk, akinek ha nem is a n a t ó m i a i l a g , de p s z i c h o ­
l ó g i a i l a g e m b e r i s z í v e van. A vallásos lélek, ahogyan
már mondottuk, istenbe helyez mindent — kivéve azt, a m i t
m a g a m e g v e t . A keresztények ugyan nem ruházták fel
istenüket morális fogalmaiknak ellentmondó indulatokkal, de a
szeretet, a könyörületesség érzelmeivel és kedélyhullámzásaival
gondolkodás nélkül felruházták és fel is kellett ruházniuk. És az a
szeretet, amelyet a vallásos lélek istenben tételez, az a tulajdon­
képpeni, nemcsak színlelt, elképzelt — hanem valóságos, igazi
szeretet. Istent szeretjük és ő viszontszeret bennünket, az isteni
szeretetben csak az emberi szeretet tárgyiasul és igenli magát.
Istenben csak önmagába mélyül el a szeretet mint önmagának
igazsága.
A megtestesülésnek itt kifejtett értelmezése ellen felhozható
az, hogy a keresztény megtestesüléssel a helyzet mégis csak egészen
különös, vagy legalábbis más — ami persze más vonatkozásban
is igaz, ahogyan később magától ki fog tűnni —, mint a pogány,
esetleg a görög vagy hindu istenek emberréválásával. E felfogás
szerint ez utóbbiak puszta emberi alkotások vagy isteniesített
emberek, a kereszténység azonban az igaz isten eszméjét adja;
itt lesz az isteni lény egyesülése az emberi lénnyel először jelentő­
ségteljes és „spekulatív” . Jupiter bikává is átváltozik; az istenek
pogány emberré válásai pusztán csak a fantázia szüleményei.
A pogányság felfogása szerint isten l é n y é b e n nincs több,
mint isten megjelenésében; a kereszténységben viszont isten egy
másik, emberfeletti lény, az aki mint ember jelenik meg. Ezt a
kifogást azonban megcáfolja a már elmondott megjegyzés, hogy a
 A MEGTESTESÜLÉS TITKA VAGY ISTEN MINT A SZÍV L ÉN Y EG E 95

keresztény megtestesülésnek már a premisszájában is benne rejlik

az emberi lényeg. Isten s z e r e t i az embert; Istennek azonkívül
egy f i a is van önmagában; isten az a t y a ; az emberiesség
viszonylatai nincsenek istenből kizárva; az emberi dolgok istentől
nem állnak távol, nem ismeretlenek előtte. Ennélfogva isten 1 é -
n y e g é b e n itt s i n c s t ö b b , mint isten j e l e n s é g é b e n .
A megtestesülésben a vallás csak azt i s m e r i e l , amit az
önmagáról való r e f l e x i ó b a n mint teológia nem akar elis­
merni, hogy isten kiváltképpen emberi lény. A megtestesülés, az
„ i s t e n e m b e r ” titka ennélfogva nem e l l e n t é t e k t i t o k ­
z a t o s k o m p o z í c i ó j a , n e m az a s z i n t e t i k u s
faktum, aminek a spekulatív vallásfilozófia tartja, mert különös
öröme telik az ellentmondásban; hanem a n a l i t i k u s faktum
— emberi szó emberi értelemmel. Ha itt ellentmondás lenne jelen,
ez már a megtestesülés e l ő t t és a z o n k í v ü l léteznék,
már a g o n d v i s e l é s n e k , a s z e r e t e t n e k az i s t e n ­
s é g g e l v a l ó kapcsolatában; hiszen ha a szeretet valóságos
szeretet, akkor a mi szeretetünktől lényegileg nem különböző sze­
retet — csak a korlátokat kell kiküszöbölni —, és akkor a megteste­
sülés csak ennek a gondviselésnek, ennek a szeretetnek a legerő­
teljesebb, legbensőségesebb, legérzékelhetőbb, legnyíltabb szívű
kifejezése. A szeretet nem tudja tárgyát jobban boldogítani, mint
hogy személyes jelenlétével boldogítja őt, hogy m e g m u t a t j a
magát. A szeretet legforróbb óhajtása: a láthatatlan jótevőt szem-
től-szembe látni. L á t n i : i s t e n i a k t u s . A szeretett lény
puszta megpillantása is boldogság. A látás a szeretet bizonyossága.
És a megtestesülés nem is akar más lenni, mást jelenteni, mást
eredményezni, mint az isten ember iránti szeretetének k é t s é g ­
bevonhatatlan bizonyosságát. A szeretet meg­
marad, de a megtestesülés a földön elmúlik; a jelenség időben és
térben korlátozott volt, kevés ember számára hozzáférhető; a
jelenség lényege viszont örök és egyetemes. Higyjünk a jelenségben,
de ne a jelenség kedvéért, hanem a lényeg kedvéért, mivel nekünk
nem maradt más, csak a szeretet szemlélete.
A legvilágosabb, legvitathatatlanabb bizonyíték arra vonat­
kozólag, hogy az ember a vallásban i s t e n i t á r g y k é n t ,
i s t e n i c é l k é n t tekinti magát, hogy tehát a vallásban csak
saját lényéhez, csak saját magához viszonyul — a legvilágosabb,
legvitathatatlanabb bizonyíték isten szeretete az ember iránt,
a vallás a l a p j a és k ö z é p p o n t j a . Isten lemond isteni
mivoltáról az ember kedvéért. Ebben rejlik a megtestesülés fel­
emelő hatása; a legmagasabb rendű, a szükségletek nélküli lény
megalázza magát, lealacsonyítja magát az én kedvemért. Ennél-
96 ÖTÖDIK FEJEZET

fogva istenben s a j á t l é n y e m válik számomra szemléletessé;

érték vagyok isten számára; lényem i s t e n i j e l e n t ő s é g e
lesz előttem nyilvánvalóvá. Hogy lehetne hát az ember értékét
nagyobb súllyal kifejezni, mint hogy isten az ember kedvéért
emberré válik, hogy az ember az isteni szeretet végcélja, tárgya?
Isten szeretete az ember iránt az isteni lény l é n y e g e s m e g ­
h a t á r o z á s a : isten az e n g e m , az e m b e r t e g y á l t a ­
l á n s z e r e t ő isten. Ezen van a hangsúly, ebben rejlik a vallás
alapvető affektusa. Isten szeretete tesz engem szeretővé; isten
szeretete az ember iránt az ember isten iránti szeretetének alapja:
az isteni szeretet okozza, ébreszti fel az emberi szeretetet. „ S z e ­
r e s s ü k őt , m e r t 6 e l ő b b s z e r e t e t t b e n n ü n k e t . ” 7
Mit is szeretek tehát istenben és istenen? A s z e r e t e t e t , és­
pedig az e m b e r iránti s z e r e t e t e t . Ha azonban szeretem
és imádom azt a szeretetet, amellyel isten az embert szereti, nem
az embert szeretem-e, i s t e n s z e r e t e t e m nem e m b e r -
s z e r e t e t - e , ha közvetve is? Vajon az ember nem i s t e n
t a r t a l m a -e, ha isten az embert szereti? Nem legbensőségesebb
tulajdonom-e az, amit szeretek? Van-e szívem, ha nem szeretek?
N em ! C s a k a s z e r e t e t a z e m b e r s z í v e . De vajon
mi a szeretet anélkül, amit szeretek? A m i t t e h á t s z e r e t e k ,
az az é n s z í v e m , az az én tartalmam, az az én lényegem.
Miért gyászol az ember, miért veszti el életkedvét, ha a szeretett
tárgyat elveszti? Miért? Mert a szeretett tárggyal elveszítette
szívét, életének princípiumát. Ha tehát isten szereti az embert,
akkor az e m b e r i s t e n s z í v e — az ember java isten leg­
bensőbb ügye. Ha az ember istennek tárgya, nem önmagának
tárgya-e az ember istenben? Nem t a r t a l m a - e az isteni lény­
nek az e m b e r i l é n y , ha isten a szeretet, ennek a szeretetnek
a l é n y e g e s t a r t a l m a viszont az e m b er ? Vajon nem
i s t e n n e k a z e m b e r i r á n t i s z e r e t e t e a vallás
alapja és középpontja, az e m b e r ö n m a g a i r á n t i s z e r e ­
t e t e , amelyet tárgyiasítottunk s úgy tekintünk, mint az ember
legfőbb igazságát, legfőbb lényegét? Vajon ez a mondat: ,,isten
szereti az embert” nem orientalizmus-e — a vallás lényegileg
keleti —, amely magyarán így hangzik: a legfőbb az ember szere­
tete? —

7 János közönséges I. levele 1. 4. 19. Szent Biblia azaz : Istennek Ó és

Új Testamentomában foglaltatott egész Szent írás. Magyar nyelvre fordította
Károli Gáspár. A brit és külföldi Biblia-Társulat kiadása, Budapest 1918.
II. köt. Új testamentom, azaz : A mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Szövetsége.
260. 1.
 A MEGTESTESÜLÉS TITKA VAGY ISTEN MINT A SZÍV LÉNYEGE 97

Az az igazság, amelyre a megtestesülés misztériumát az analí­

zis segítségével visszavezettük, belekerült magába a vallásos
tudatba is. így mondja például L u t h e r : „Aki ezt (isten ember-
réválását ugyanis) helyesen tudná szívében megalkotni, annak
mindörökké szeretnie kellene ama t e s t és v é r kedvéért, aki
odafönn i s t e n j o b b j á n ül, m i n d e n t e s t e t és v é r t
ezen a földön é s n e m l e h e t n e k é p e s h a r a g o t t a r ­
t a n i e g y e t l e n e m b e r r e l s e m. Hogy imigyen Krisztus­
nak, istenünknek gyengéd embervolta egyetlen szempillantás
alatt el kellene, hogy töltsön minden szívet olyannyira, hogy soha
többé haragos vagy barátságtalan gondolat benne meg ne szüles­
sék. Sőt minden ember a másikat — nagy öröme kedvéért — szinte
tenyerén kellene hordania, a mi testünkért és vérünk miatt” .
„Ez olyan dolog, amelynek nagy örömre és ü d v ö z ö l t b ü s z ­
k e s é g r e kellene bennünket hangolnia, hogy mi így m e g ­
b e c s ü l t e t ü n k m i n d e n m á s t e r e m t m é n y előtt,
még az angyalok előtt is, hogy joggal dicsekedhetünk vele: a m i
s a j á t t e s t ü n k és v é r ü n k ü l a z i s t e n j o b b j á n
és uralkodik m i n d e n k i n . Ilyen megtiszteltetés egyetlen
teremtményt sem ért, de még angyalt sem. Ez legyen aztán csak
sütőkemence, amely v a l a m e n n y i ü n k e t o l y a n s z í v ­
v é o l v a s s z o n ö s s z e és o l y a n g e r j e d e l m e t hoz­
zon létre közöttünk, emberek között, hogy e g y m á s t s z í v b ő l
szeretnénk.”8 De ami a vallás i g a z s á g á b a n a mese l é n y e ­
ge, a fő d o lo g , az a vallásos t u d a t b a n csak t a n u l s á g a
a mesének, csak m e l l é k e s d o l o g . (V, VII)

8 Luther, Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. XV. fej. 44. 1.
(Luther, Hauspostiüe (Veit Dietrich). Dr. Martin Luthers Sämtliche Werke.
2. kiadás, Frankfurt am Main —Erlangen 1862. és köv. I. köt. 64. 1. 1. sor
és köv.)7

7 Feuerbach: A kereszténység lényege

 H A T O D IK F E J E Z E T

A SZENVEDŐ ISTEN TITKA

Az emberré vált — vagy ami ugyanaz — az emberi isten,

egyszóval Krisztus lényegbeli meghatározása a p a s s i ó . A sze­
retet a s z e n v e d é s á l t a l i g a z o l ó d i k . Minden olyan
gondolat és érzelem, amely közvetlenül Krisztushoz kapcsolódik,
a szenvedés fogalmában sűrűsödik össze. Isten mint isten minden
emberi tökéletesség foglalata, isten mint Krisztus minden emberi
nyomorúság foglalata. A pogány filozófusok a tevékenységet,
különösképpen az intelligencia öntevékenységét ünnepelték mint
a legfőbb, az isteni tevékenységet; a keresztények szentté avatták
a szenvedést, a szenvedést magába istenbe helyezték. Ha isten
mint actus purus, mint tiszta tevékenység az absztrakt filozófia
istene, akkor Krisztus, a keresztények istene ezzel szemben a
passio pura, a tiszta szenvedés — a szív legfőbb metafizikai gon­
dolata, étre supréme-]e. Mert mi is tesz nagyobb hatást a szívre,
mint a szenvedés? Mégpedig a magánvalósága szerint szenvedés­
nélküli lény, a minden szenvedésen felülálló lény, az ártatlan,
a bűntelen szenvedése a pusztán mások javáért elviselt szenvedés,
a szeretet, az önfeláldozás szenvedése? De éppen abból, hogy a pas­
siótörténet a legmegkapóbb történet az emberi szív vagy egyál­
talán a szív számára—hiszen az ember nevetséges agyréme lenne,
ha másfajta szívet akarna elképzelni, mint az emberit —, követ­
kezik világosan, hogy a passióban más nem fejeződik ki, más nem
tárgyiasul, mint a szív lényege, hogy bár az nem az emberi értelem
vagy költői képesség kitalálása, de az emberi szívé igen. A szív azon­
ban nem úgy talál ki valamit, minta szabad fantázia vagy az intelli­
gencia; szenvedőén, befogadóan viselkedik; minden ami belőle szár­
mazik, adottnak tűnik fel, hatalmas erővel lép fel, a sürgető szükség-
szerűség erejével hat. A szív legyűri, legyőzi az embert; akit egyszer
megragadott, az olyan, mintha démona, istene ragadta volna meg.
A szív nem ismer más istent, nem ismer különb lényt, mint ön­
magát, mint olyan istent, akinek neve lehet ugyan különös, lehet
 A SZENVEDŐ ISTEN TITKA 99

valami más, akinek lényege, szubsztanciája azonban a szív saját

lényege. És éppen a szívből, abból a benső kényszerből, hogy jót
tegyünk, az emberért éljünk és haljunk, a j ó t é k o n y s á g n a k
abból az isteni ösztönéből, amely mindenkit boldoggá akar tenni,
amely senkit, még a legelvetemültebbet, a legaljasabbat sem zárja
ki önmagából, a magasabb értelemben vett jótékonyság erkölcsi
kötelezettségéből, ahogyan az b e n s ő s z ü k s é g s z e r ű s é g g é ,
azaz szívvé változott, tehát az emberi lényegből, ahogyan az
szívként és a szíven keresztül megnyilatkozik, keletkezett a keresz­
ténység jobb, i g a z i , azaz teológiai elemeitől és ellentmondásaitól
megtisztított lényege.
Ami ugyanis a vallásban p r e d i k á t u m , azt — az előbb
kifejtettek alapján — szubjektummá, ami benne szubjektum, azt
predikátummá tehetjük, tehát a vallás jóslatait m e g f o r d í t ­
h a t j u k , mintegy contre-vérité-ként foghatjuk fel — így meg­
kapjuk az igazat. Isten szenved — szenvedni: predikátum —, de
az emberért, másokért, nem önmagáért. Mit jelent ez magyarán?
Semmi mást, mint ezt: a m á s o k é r t v a l ó s z e n v e d é s
i s t e n i ; aki másokért szenved, aki lelkét odaadja, az istenként
cselekszik, az az emberek számára isten.1
Krisztus szenvedései mindazonáltal nemcsak az erkölcsös, ön­
tevékeny szenvedést képviselik, a szeretet szenvedését, az erőt,
amely képessé tesz arra, hogy a mások javáért önmagunkat felál­
dozzuk; képviseli még a s z e n v e d é s t m i n t o l y a n t is,
a szenvedést, amennyiben az egyáltalán a szenvedőképesség kife­
jezése. A keresztény vallás olyan kevéssé emberfeletti, hogy magát
az emberi gyengeséget is szentté avatja. Amikor a pogány filozófus
önnön gyermekének halálhírére ilyen szavakban tör ki: „Tudtam,
hogy halandót nemzettem,2 ugyanakkor viszont Krisztus — leg-
1 A vallás példák segítségével fejezi ki magát. A példa a vallás törvénye.
Amit Krisztus cselekedett, az törvény. Krisztus szenvedett másokért, tehát
tegyünk mi is hasonlóképpen. „Csak azért kellett az Úrnak annyira kifosz­
tani, megalázni, lealacsonyítani magát, hogy ti ugyanígy cselekedjetek.”
Bernardus a Nat. Domini-ben. Az idézet pontos helyét nem lehet meg­
állapítani. „Ha alaposan megfigyelitek Krisztus példáját . . . Ilyesmi arra in­
dítana és késztetne bennünket, hogy mi is tiszta szívvel kívánjunk más embe­
reknek segíteni és szolgálni, még ha ez keserves is lenne és emiatt szenved­
nünk is kellene.” Luther, Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. XV.
köt. 40. 1. (Luther, Hauspostille (Veit Dietrich). Dr. Martin Luthers Sämt­
liche Werke. 2. kiadás, Frankfurt am Main — Erlangen 1862. és köv. 57. 1.
37. sor és köv.)
2 Diogenés Laertius, De vitis, dogmatibus et apophtegmatis clarorum
philosophorum. II. könyv. 6. fej. Xenophon. 55. (DiogenésLaertius, Leben und
Meinungen berühmten Philosophen. D. Apelt fordítása, Berlin 1955. I. köt.
101 . 1. )

7*
100 HATODIK FEJEZET

alábbis a bibliai Krisztus, de a bibliaelőtti és nem-bibliai Krisztus­

ról nem tudunk semmit — könnyeket ont Lázár halála miatt —
olyan halál miatt, amely pedig igazában csak tetszhalál volt.
Amikor Sokratés rendíthetetlen lélekkel kiüríti a méregpoharat,
ugyanakkor Krisztus így kiált fel: „Ha lehetséges, múljék el
tőlem ez a keserű pohár.”3 Ebben a vonatkozásban Krisztus az
emberi érzékenység önbeismerése.
A k eresztén y em ber, ellen tétb en a p ogán y, n ev ezetesen a
sztoik u s e lv szigorú ak araterejével és ön állóságával, sa já t ingerlé­
ken ységén ek és érzékenységének tu d a tá t fe lv e tte isten tu d atáb a;
isten b en m in d ezt nem ta g a d v a , n em k á rh oztatva találja m eg, h a ­
csak ezek n em bűnös gyengeségek.
A szenvedés a kereszténység legfőbb parancsa — a keresz­
ténység története maga a z e m b e r i s é g s z e n v e d é s t ö r ­
t é n e t e . Ha a pogányoknál az érzéki gyönyör ujjongása vegyült
az istenek kultuszába, akkor a keresztényeknél, t e r m é s z e ­
t e s e n a r é g i k e r e s z t é n y e k n é l , a szív, a kedély
könnyei és sóhajtásai tartoznak az istentisztelethez. Amint azonban
ott, ahol érzéki örömkiáltások tartoznak az isten kultuszához, ott
egy érzéki isten, az élet istene részesül tiszteletben, sőt amint ez
az örömkiáltás csak érzéki definíciója az istenek lényegének, akik­
nek ez az uj jongás szól, úgy a keresztények szívbéli sóhajai is olyan
hangok, amelyek istenük lelkének legmélyéről, legmélyebb lénye­
géből törnek elő. Nem a szofista teológia istene, hanem az isten-

3 ,, A legtöbben”, mondja Szent Ambrosius, „megütköznek ezen a részen.

Én azonban seholsem csodálom jobban Krisztus alázatát és fenségességét,
mivel sokkal kevesebbet használt volna nekem, ha nem veszi fel az é n
in d u la t o m a t .” Expos, in Lucae Ev. X. könyv 22. fej. (Ambrosius, Expo­
sitio evangelii secundum Lucam. X. könyv. 56. szám. Corpus scriptorum
ecclesiasticorum latinorum. A Wiener Akademie kiadása, Wien 1866. és
köv. 32. IV. 477. 1. 2 —5. sor.) „Hogyan is merészkedhetnénk istenhez köze­
ledni, ha isten s z e n v e d é s r e k é p t e l e n m a r a d n a.” Bemard de
Clairvaux, Tractatus de gradibus humilitatis et superbiae. 3. fej. Patrologiae
cursus completus, series latina. Jacque Paul Migne kiadása, Párizs 1844.
és köv. CLXXXII. 1862. 946. hasáb. 47 —49. sor. „Ha” mondja J. Milichius,
a keresztény orvos, Melanchthon barátja, „a sztoikusok szemében nevetsé­
gesnek is tűnik istennek érzéseket és kedélyhullámzásokat (affectus) tulaj­
donítani, akkor gondolják csak meg a szülők, ahányszor érzik szeretetük
sebeit és fájlalják gyermekeik balsorsát, hogy istenben h a s o n l ó s z e r e ­
t e t lakozik fia iránt és irántunk. Igazi, nem hideg, nem színlelt szeretetet
érez isten.” Jacobus Milichius, De studio doctrinas anatomicae. 1550. Dec­
lamationes Philippi Melanchthonis. Corpus Reformatorum. I —XXVIII.
köt. Carl Gottlieb Bretschneider és Heinrich Ernst Bindseil kiadása,
Halle - Braunschweig. 1834-1860. X X IX -L X X X V II. köt. Johann Wil­
helm Baum, August Eduard Cunitz és Eduard Reuss kiadása, Braunsclnveig
1863—1900. X I. köt. 943. hasáb. 30—38. sor.
 A SZENVEDŐ IST EN TITKA 101

tisztelet istene, a bensőséges istentisztelet istene a keresztényeknél

az ember igazi istene. A keresztények, t e r m é s z e t e s e n a
r é g i k e r e s z t é n y e k azonban a legfőbb tiszteletet köny-
nyekkel, a m e g b á n á s és s ó v á r g á s k ö n n y e i v e l
vélték istenüknek megadni. A könnyek tehát a keresztény-vallásos
kedélynek érzéki fénypontjai, amelyekben istenük lényege tükrö­
ződik vissza. Az olyan isten azonban, akinek könnyekben telik
kedve, nem fejez ki mást, mint a szív, különösképpen a kedély
lényegét. Ámbár a keresztény vallás ezt tanítja: Krisztus értünk
mindent m e g t e t t , m e g v á l t o t t bennünket, kibékített
istennel; és ebből azt a következtetést lehet levonni: legyen ked­
vünk vidám; miért bánkódjunk azon, hogyan béküljünk meg isten­
nel; hiszen már megbékéltünk. A szenvedés imperfektuma azonban
erősebb, tartósabb hatást tesz, mint a megváltás perfektuma.
A megváltás csak e r e d m é n y e a szenvedésnek; a szenvedés
a megváltás о к a. A szenvedés ennélfogva mélyebben rögződik
meg a kedélyben; a szenvedés az utánzás tárgyává teszi magát;
a megváltás nem. Ha isten maga szenvedett miattam, hogyan
legyek vidám, hogyan engedjek meg magamnak örömöket, leg­
alábbis ezen a romlott földön, amely szenvedésének színhelye
volt?4 Jobb legyek, mint isten?, ne tegyem tehát magamévá szen­
vedését? Nem példaképem-e az, amit isten, az én uram tesz? Vagy
csak a nyereséget vágjam-e zsebre, a költségeket ne viseljem? De
hát csak azt tudom, hogy megváltott engem? Szenvedéstörténete
nem tárgy is számomra? Csupán a hideg emlékezet vagy egye­
nesen az öröm tárgya legyen számomra, mert ez a szenvedés meg­
vásárolta nekem az üdvösséget? De vajon ki tud így gondolkodni,
ki akarhatja kizárni magát istene szenvedéseiből.
A keresztény vallás a szenvedés vallása.5

4 „Istenem a kereszten függ, én meg hódoljak a gyönyörűségnek?”

(Szent Bernardus nem hiteles írásaiból: (Pseudo)bernhard, Formula honestae
vitae. Patrologiae cursus completus, series latina. Jacques Paul Migne ki­
adása, Párizs 1844. és köv. CLXXXVI. köt. 1862. 1170. 1. 29. sor. és köv.)
„A megfeszítettre való gondolás feszítse benned keresztre a testet.” Johann
Gerhard, Quinquaginta meditationes sacrae. 37. meditáció. Jena 1617. 168.
1. 4 —6. sor.
5 „A rosszat e l s z e n v e d n i sokkal jobb,mint j ó 11 e n n i.” Luther,
Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. T. IV. 15. 1. (Luther, Decem
praecepta Wittenbergensi praedicata populo. 1518. Dr. Martin Luthers Werke.
Kritische Gesamtausgabe,Weimar 1883. és köv. I. köt. 417.1. 38. sor és köv.)
A megfeszítettnek azok a képei, amelyekkel még ma is találkozunk minden
templomban, nem a megváltót, hanem csak a megfeszítettet, a szenvedőt
ábrázolják. Maguk az önmegfeszítések is a keresztények között vallásos
szemléletüknek megalapozott következményei. Hogyan ne kapna kedvet
ahhoz, hogy saját magát vagy másokat keresztrefeszítsen az, akinek állan-
102 HATODIK FEJEZET

„ I s t e n s z e n v e d ” ez igazában nem jelent mást, mint

azt, hogy i s t e n s z í v . A szív a forrása, a foglalata minden
szenvedésnek. E g y s z e n v e d é s n é l k ü l i l é n y n e m
má s , m i n t s z í v n é l k ü l i l é n y . A s z e n v e d ő i s t e n
t i t k a ennélfogva az é r z e l e m t i t k a ; egy szenvedő isten:
é r z ő , é r z é k e n y isten.6 Ez a tétel azonban: „isten érző lény”
csak ennek a tételnek vallásos kifejezése: „ A z é r z e l e m
i s t e n i t e r m é s z e t ű.”
Az emberben nemcsak a tevékenység forrásának tudata van
meg, hanem a szenvedés forrása is. Érzek,és nem pusztán az akarást,
a gondolkodást — amely igen gyakran ellentétben áll sajátmagam-
mal és érzelmeimmel —, hanem az érzelmet is olyasvalaminek
érzem, ami lényegemhez tartozik, ami bár minden szenvedés,
gyengeség és fájdalom forrása, de ugyanakkor nagyszerű, isteni
erő és tökéletesség. Vajon mi lenne az ember érzelem nélkül?
Az érzelem az emberben a muzikáhs képesség. De mi is lenne az
ember hang nélkül? Amennyire tehát az ember zenei vágyat,
belső kényszert érez magában arra, hogy hangban, dalban lehelje
ki érzelmeit, annyira szükségszerűen árad belőle sóhajokban és
könnyekben az érzelem lényege mint tárgyi, isteni lényeg.
A vallás a z e m b e r i l é n y s a j á t m a g á r a i r á ­
n y u l ó r e f l e x i ó j a , v i s s z a t ü k r ö z é s e . Ami v a n ,
az szükségszerűen tetszik önmagának, öröme telik önmagában,
szereti önmagát és joggal szereti magát; ha kifogásolod, hogy
szereti önmagát, akkor azért teszel neki szemrehányást, mert van.
Lenni annyit jelent, mint állítani magát, igenelni magát, szeretni
magát; akinek az életből elege van, az eldobja magától életét.
Ahol tehát az érzelmet nem kicsinyítik le és nem nyomják el, mint
a sztoikusoknál, ahol l é t é n e k teret engednek, ott már vallásos

dóan egy keresztrefeszített képe jár az eszében? Legalábbis éppen annyira

jogosultak vagyunk erre a következtetésre, mint Augustinus és más egyház­
atyák arra a pogány vallást illető szemrehányásra, hogy a pogányok erkölcs­
telen vallási képei erkölcstelenségre csábították, erkölcstelenségre jogosí­
tották fel őket.
6 „ S z e n v e d n i a k a r t , hogy megtanulja a r é s z v é t e t , szá
nalmas akart lenni, hogy megismerje a szánalmat.” Bemard de Clairvaux,
Tractatus de gradibus humilitatis et superbiae. 3. fej. Patrologiae cursus com­
pletus, series latina. Jacques Paul Migne kiadása, Párizs 1844. és köv.
CLXXXII. köt. 1862. 945. hasáb. 10—11 sor. „ I r g a l m a z z nekünk,
hiszen s a j á t s z e n v e d é s e d által ismerted meg a t e s t g y e n g e ­
s é g é t.” Clemens Alexandrinus, Paidagogos. Die griechischen christlichen
Schriftsteller der ersten drei Jahrhunderte. A Kirchenvater-Kommission der
Preussischen Akademie der Wissenschaften kiadása, Leipzig 1897. és köv.
X II. köt. 126. 1. 28. sor és köv.
 A SZENVEDŐ ISTEN TITKA 103

hatalmat és jelentőséget is tulajdonítanak neki, ott már a r r a a

fokozatra emelik, ahol önmagában tükröződhet és reflektálódhat,
ahol istenben saját tükrébe pillanthat. I s t e n a z e m b e r
t ü k r e .
Aminek az ember számára lényeges értéke van, ami számára
tökéletesnek, kiválónak számít, amiben igazán kedvét leli, e g y e ­
d ü l az s z á m á r a i s t e n . Ha számodra az érzelem fenséges
tulajdonság, akkor éppen ezáltal isteni tulajdonság számodra.
Ezért hisz az érző, érzéssel teli ember csak egy érző, érzéssel teli
istenben, azaz csak saját létének és lényegének i g a z s á g á b a n ,
hisz, mi v e l s e m m i m á s b a n n e m t u d h i n n i , m i n t
a m i ő m a g a l é n y e g é b e n . Hite annak tudata, ami szá­
mára szent, az ember számára viszont csak az s z e n t , ami saját
l e g b e n s ő b b , l e g s a j á t a b b tulajdonsága, i n d i v i d u ­
a l i t á s á n a k v é j j s ő o k a , l é n y e g e . Az érzelmekben
gazdag ember számára egy érzelem nélküli isten üres, absztrakt,
negatív isten, azaz semmi, mert éppen az h i á n y z i k belőle,
ami az ember számára értékes és szent. Az isten az ember számára
saját legfőbb érzelmeinek és gondolatainak gyűjteménykönyve,
az a t ö r z s k ö n y v , ahová bevezeti a számára legdrágább,
legszentebb lények neveit.
A házias lelkialkat egy jele, asszonyi ösztön: gyűjteni és az
összegyűjtöttet együtt tartani, ami értékeset megismertünk, azt
nem átengedni és rábízni a feledés hullámaira, az emlékezés eset­
legességére, — e g y á l t a l á n ö n m a g u n k r a . — A szabad
gondolkodót a pazarló, szórakozott, féktelen élet veszélye fenye­
geti; a vallásos ember, aki mindent egyben kapcsol össze, nem
merül el az érzéki életben; ehelyett azonban ki van téve a szűk-
keblűség, a szellemi önzés és nyereségvágy veszélyének. A vallás­
talan vagy legalábbis nem-vallásos ember tehát, legalábbis a
vallásos ember szemében szubjektív, önkényes, gőgös, frivol
embernek is tűnik, de nem azért, mintha ennek is nem az lenne
ö n m a g á b a n szent, ami amannak szent, hanem csak azért,
mert azt, amit a nem-vallásos ember csak a f e j é b e n ta rt
meg, a vallásos ember önmagán kívül helyezi mint tárgyat, és
egyúttal önmaga fölé is helyezi, ezért egy formális szubordináció
viszonylatát veszi fel magába. Egyszóval a vallásos embernek,
minthogy van gyűjteménykönyve, van gyűjtőpontja, van c é l j a ,
és mert célja van, van szilárd talaj a lába alatt. Nem az akarat
mint olyan, nem a bizonytalan tudás — csak a c é l t u d a t o s
t e v é k e n y s é g — amely az elméleti és gyakorlati tevékenység
egysége — ad az embernek erkölcsi alapot és támaszt, azaz jelle­
met. Ezért minden embernek kell egy istent, azaz egy végcélt
104 HATODIK FEJEZET

tételeznie önmaga számára. A végcél a tudatos és akart lényegbeli

életösztön, az önmegismerés zseniális tekintete, fénypontja, —
a t e r m é s z e t és s z e l l e m e g y s é g e az emberben. Aki­
nek van végcélja, a f ö l ö t t van t ö r v é n y is; nem csak
vezeti saját magát, vezetik is. Akinek nincsen végcélja, annak
nincsen hazája, nincsen szentélye. A legnagyobb szerencsétlenség
a céltalanság. Még aki csak közönséges célokat t ű z ki magának,
az is könnyebben vergődik át az életen, még ha ő maga nem is
jobb, mint az, aki semmiféle célt nem tűz ki magának. A cél kor­
látoz; a korlát azonban az erény mestere. Akinek van célja, olyan
célja, amely önmagában igaz és lényegbeli, annak éppen ezáltal
van v a l l á s a , ha nem is a teológiai söpredék korlátolt értel­
mében, hanem — és csak ezen múlik — az ész értelmében, az
igazság értelmében. (IV, VIII)
 H E T E D IK F E JE Z E T

A SZENTHÁROMSÁG ÉS AZ ISTENANYA
MISZTÉRIUMA
Amennyire kevéssé elégíti ki az embert mint érző, szenvedő
lényt, egy érzelem nélküli, szenvedésre képtelen isten, éppoly
kevéssé felel meg neki egy olyan lény, akinek csak érzelmei vannak,
értelme és akarata nincs. Csak olyan lény, aki a z e g é s z e m ­
b e r t hordja magában, képes az e g é s z e m b e r t kielégíteni.
Az ember tudata önmagáról a maga t o t a l i t á s á b a n a szent-
háromság tudata. A szentháromság egységbe foglalja össze azokat
a meghatározásokat vagy erőket, amelyeket eddig különállóknak
tekintettek, és ezáltal az értelem általános lényegét, azaz istent
mint isten, egy k ü l ö n ö s l é n y e g g é , egy k ü l ö n ö s
k é p e s s é g é alacsonyítja le.
Amit a teológia mint a szentháromság l e n y o m a t á t ,
k é p m á s á t , p é l d á z a t á t jelöl meg, csak mint m a g á t
a d o l g o t , a l é n y e g e t , az ő s k é p e t , az e r e d e t i t
kell felfognunk, s ezzel megfejtettük a rejtvényt. Azok az állító­
lagos képek, amelyek segítségével megkísérelték a szenthárom­
ságot szemléltetni, érthetővé tenni, főképpen ezek voltak: szellem,
értelem, emlékezet, akarat, szeretet, mens, intellectus, memoria,
voluntas, amor vagy caritas.
Isten gondolkodik, isten szeret, mégpedig önmagát gondolja,
szereti; a gondolt, a felismert, a szeretett dolog maga isten. Az ön­
tudat tárgyiasítása az első, amivel a szentháromságban talál­
kozunk. Az öntudat szükségszerűen, önkéntelenül mint abszolút
valami erőszakolja rá magát az emberre. A lét az ember számára
azonos az öntudattal; a tudatos lét számára egyszerűen a lét.
Hogy egyáltalán nem vagyok, vagy vagyok anélkül, hogy tudnám,
hogy vagyok, egy és ugyanaz. Az öntudatnak az ember számára
a valóságban önmagában véve abszolút jelentősége van. Az olyan
isten, aki nem tudja magát, isten tudat nélkül nem isten. Ahogyan
az ember nem képes tudat nélkül gondolni magát, úgy isten sem
képes. A z i s t e n i ö n t u d a t n e m má s , m i n t a t u d a t -
106 H ETED IK FEJEZET

nak mint abszolút vagy isteni lényegiség-

n e к a tudata.
Ezzel egyébként nem merítettük ki a szentháromságot. Sőt
inkább egészen önkényesen járnánk el, ha egyedül erre vezetnénk
vissza és erre korlátoznánk a szentháromság titkát. Tudat, értelem,
akarat, szeretet olyan értelemben, mint absztrakt lények vagy
meghatározások, csak az absztrakt filozófiához tartoznak. A vallás
azonban az ember önmagáról való tudata a maga eleven totalitá­
sában, amelyben az öntudat egysége csak mint az é n é s t e
összefüggésekben gazdag, kiteljesedett e g y s é g e létezik.
A vallás, legalábbis a keresztény vallás, a világból absztrahál;
a bensőségesség lényegéhez tartozik. A vallásos ember világtól
elvonatkoztatott, istenben elrejtett, csendes, földi örömöktől meg­
fosztott életet él. De csak a világtól különíti el magát, mert isten
maga a v i l á g t ó l e l k ü l ö n í t e t t , a v i l á g o n k í v ü l
és a világ f e l e t t álló l é n y : — szigorúan, absztrakt filozófiai
módon kifejezve —, a világ n e m l é t e . Isten mint világon-
kívüli lény azonban semmi más, mint az embernek a világtól
ö n m a g á b a v i s s z a h ú z ó d o t t , a világ m i n d e n k ö t e ­
l é k é t ő l és b o n y o d a l m á t ó l m e n t e s ü l t , ö n m a ­
gát a világon tú l t e v ő lényege, a m ely et v a l ó ­
sággá tettek, s amelyet úgy tekintenek,
m i n t t á r g y i l é n y t ; vagypedig nem más, mint annak az
erőnek a tudata, amely l e h e t s é g e s s é t e s z i a z ö n ­
magán kívül minden mástól való elvonatkoz­
t a t á s t és az ö n m a g á é r t , e g y e d ü l ö n m a g á v a l
v a l ó l é t e t , amint ez az erő a valláson b e l ü l , azaz mint­
egy, az embertől k ü l ö n b ö z ő , különös lény az ember számára
tárggyá lesz.1 Isten mint isten, mint egyszerű lény az egyszerűen
e g y e d ü l létező, m a g á n y o s lény — az a b s z o l ú t
m a g á n y o s s á g és ö n á l l ó s á g , hiszen m a g á n y o s
1 „Isten lénye minden teremtményen k í v ü l van, mint ahogy isten
öröktől fogva ö n m a g á b a n v o l t , valamennyi t e r e m t m é n y t ő l
v o n d m e g t e h á t s z e r e t e t e d e t . ” Johann Gerhard, Quinquaginta
meditationes sacrae. 31. meditáció. Jena 1617. 140. 1. 4 —7. sor. „H a b í r n i
akarod a teremtmények alkotóját, akkor l e k e l l m on d á n o d a
teremtményekről. Amennyivel kevesebb van a
t e r e m t m é n y b ő l , a n n á l t ö b b v a n i s t e n b ő l . Ezért úzd
és verd ki valamennyi teremtményt minden vigaszával együtt.” Johann
Tauler, Postilla. Hamburg 1621. 312.1. (Johann Tauler, Predigten. Frankfurt
am Main 1826. III. köt. 111. sz. 12. 1. 3 —6, 16—17. sor.) „Ha az ember
szívében nem mondhatja igazén: I s t e n é s é n v a g y u n k e g y e d ü l
a világon és semmi más, akkor még nincsen benne béke.” Gottfried Arnold,
Von Verschmähung der Welt. Wahre Abbildung der ersten Christen. Frank­
furt am Main 1696. IV. könyv. 2. fej. 7. §. 469.1. Baloldali hasáb. 21 —25. sor.
 A SZENTHÁROMSÁG ÉS AZ ISTEN A N Y A MISZTÉRIUMA 107

csak az lehet, ami ö n á l l ó . Az egyedüllétre való képesség a

jellem és gondolkodóképesség jele; a m a g á n y o s s á g a g o n ­
dolkodás szükséglete, a közösség a szív szük­
s é g l e t e . G o n d o l k o d n i lehet e g y e d ü l , s z e r e t n i
csak m á s o d m a g á v a l . A szeretetben f ü g g ő e k vagyunk,
mivel a szeretet egy m á s i k lény szükséglete; önállóak csak a
magányos gondolkodási aktusban vagyunk. A magányosság autar-
kia: önmaga számára való elegendőség.
A magányos istenből azonban ki van rekesztve a k e t t ő s ­
s é g , a szeretet, a közösség, a valóságos, kiteljesedett öntudat,
a m á s i k é n lényegi igénye. Ezt az igényt ezért a vallás azzal
elégíti ki, hogy az isteni lény csendes magányosságába egy másik,
második, istentől s z e m é l y i s é g é b e n különböző,
lényege szerint azonban vele a z o n o s lényt helyez — istent,
a f i ú t , megkülönböztetve istentől, a z a t y á t ó l . Isten, az
atya az é n, isten, a fiú a te. É n az é r t e l e m , t e a s z e ­
r e t e t ; de csak a s z e r e t e t é r t e l e m m e l és az é r t e ­
l e m s z e r e t e t t e l s z e l l e m , az e g é s z ember.
Cs a k a k ö z ö s s é g i é l e t az i gazi , ö n m a g á ­
b a n m e g e l é g e d e t t , i s t e n i é l e t — ez az egyszerű
gondolat, ez az ember számára természetes, veleszületett igazság
a szentháromság természetfeletti misztériumának titka. A vallás
azonban ezt is, mint minden más igazságot, csak k ö z v e t v e ,
azaz f o r d í t v a mondja ki azzal, hogy itt is különössé tesz egy
általános igazságot és itt is predikátummá teszi az igazi szubjek­
tumot, amikor azt mondja: i s t e n k ö z ö s s é g i é l e t , a
szeretet és barátság élete és lényege. A harmadik személy a szent-
háromságban viszont semmi mást nem fejez ki, mint a két isteni
személy egymás iránti szeretetét, nem más, mint az atyának és
fiúnak egysége, a közösség fogalma, amelyet a vallás elég képte­
lenül megint csak mint különös, személyes lényt tételez.
A szentlélek személyes egzisztenciáját csak egy névnek, egy
szónak köszönheti. Maguk a legrégebbi egyházatyák tudvalevőleg
még a fiúval azonosították a szentlelket. Még későbbi dogmatikus
személyiségéből is hiányzik a konzisztencia. A szentlélek az a
szeretet, amellyel isten önmagát és az embereket szereti, majd
az a szeretet, amellyel az ember istent és az embert szereti. Tehát
a szentlélek isten és ember azonossága, ahogyan ez az egység a
vallásban az ember számára, azaz mint maga is különös lényeg,
tárggyá lesz. Számunkra azonban ez az azonosság már az atyában,
de még inkább a fiúban benne rejlik. Ezért nem szükséges a szent­
lelket elemzésünk különös tárgyává tennünk. Csak még egy meg­
jegyzést. Ha a szentlélek a szubjektív oldalt reprezentálja, akkor
108 H ETED IK FEJEZET

a szentlélek tulajdonképpen a vallásos kedélynek ö n m a g a

e l ő t t v a l ó reprezentálása, a v a l l á s o s s z e n v e d é l y ,
a v a l l á s o s r a j o n g á s reprezentálása, vagy a v a l l á s
megszemélyesítése, tárgyiasítása a v a l l á s b a n . A szentlélek
ennélfogva a s ó h a j t o z ó teremtmény, a teremtmény s ó ­
v á r g á s a isten után.
Hogy viszont alapjában véve nem több, mint két személyről
van szó, mivel a harmadik, ahogyan mondottuk, csak a szeretetet
reprezentálja, ennek az az oka, hogy a szeretet szigorúan vett
fogalma megelégszik a kettővel. Kettő az elv és éppen ezzel a
sokaság pótlása. Ha több személyt tételeznénk, csak a szeretet
erejét kisebbítenénk; akkor az szétforgácsolódnék. A szeretet és
a szív azonban ugyanaz; a szív nem valami különös képesség —
a szív az az ember, a k i és a m e n n y i b e n szeret. A második
személy ennélfogva a z e m b e r i s z í v n e k m i n t a k e t ­
t ő s s é g , a k ö z ö s s é g i é l e t e l v é n e k önigenlése —
a m e l e g s é g ; az atya a f é n y , ámbár a fény főképpen a fiú
predikátuma volt, mivel az istenség először benne lett világos,
tiszta, érthető az ember számára. Ettől eltekintve azonban az
atyának — mint aki az istenséget mint olyant, az intelligencia
hideg lényegét képviseli — tulajdoníthatjuk a fényt mint földön­
túli lényeget, a fiúnak a melegséget mint földi lényeget. Isten
csak mint fiú melegíti át az embert; itt isten a szem, a közömbös
fényérzék tárgyából az érzés, a szenvedély, a rajongás, az elragad­
tatás tárgya lesz, de csak azért, mert maga a fiú semmi más, mint
a s z e r e t e t , a r a j o n g á s i z z á s a . Isten mint fiú az eredeti
megtestesülés, isten eredeti önmegtagadása, i s t e n t a g a d á s a
i s t e n b e n ; hiszen isten mint fiú, v é g e s lény, mivel ab alio,
egy alapból kifolyólag van, az atya ezzel szemben alap nélküli,
önmagától való, a se van. A második személyben tehát feladjuk
isten lényeges meghatározását, az önmagától-való-lét meghatáro­
zását. Viszont isten, az atya, maga nemzi a fiút; lemond tehát
szigorú, kizárólagos istenségéről; megalázza, lealacsonyítja magát,
a végesség lényegét az alapból-való-létet önmagában tételezi; a
f i ú b a n e m b e r r é válik, ugyan elsősorban nem az alakot,
hanem a lényeget illetően. De éppen ezáltal lesz isten is csak mint
fiú az ember tárgya, az érzelem, a szív tárgya.
A szívet csak az ragadja meg, ami a szívből származik. A szub­
jektív benyomás jellegéből tévedhetetlenül lehet következtetni az
objektum jellegére. A tiszta, szabad értelem tagadja a fiút, az érzés
által meghatározott, a szív által elhomályosított értelem nem; sőt
inkább a fiúban találja meg az istenség m é l y s é g é t , mert
megtalálja benne az é r z e l m e t , azt az érzelmet, amely önma-
 A SZЕХТ11ЛROMSAG ÉS AZ ISTBN A N Y A MISZTÉRIUMA 109

gában véve valami homályos dolog és ezért az ember számára

misztériumnak tűnik. A fiú megragadja a szívet, mert az isteni
fiú i g a z i a t y j a az e m b e r i s z í v,2 a fiú maga semmi más,
mint az i s t e n i s z í v , az önmaga számára isteni lényként
tárgyi, emberi szív.
Az olyan isten, akiben nincsen meg a végesség lényege, az
érzékiség elve, a f ü g g ő s é g i é r z é s lényege, az ilyen isten
egy véges, érzéki lény számára nem isten. Amilyen kevéssé képes
a vallásos ember olyan istent szeretni, akiben nincsen meg a szeretet
lényege, éppoly kevéssé lehet az ember egy véges lény, egyáltalán
olyan isten tárgya, akiben nincsen meg a végesség alapja. Az ilyen
istenből hiányzik az érzék, a megértés, a részvét a véges iránt.
Hogyan lehet isten az emberek atyja, hogyan szerethet m á s,
neki alárendelt lényeket, ha n i n c s e n b e n n e m a g á b a n
egy neki alárendelt lény, egy f i ú , ha — hogy úgy mondjam —
nem saját tapasztalatából, nem sajátmagára vonatkoztatva tudja,
mit jelent szeretni. Ugyanígy a magányos ember is lényegesen
kevésbé vesz részt egy másik ember családi bajaiban, mint az
olyan, akinek magának is vannak családi kötelékei. Isten az atya
tehát csak f i á b a n és c s a k f i a k e d v é é r t szereti az
embereket. Az emberek iránti szeretet a fia iránti szeretetből szár­
mazó szeretet.
Atya és fiú a szentháromságban ennélfogva n e m is k é p ­
l e t e s értelemben, hanem a l e g v a l ó s á g o s a b b értelemben
atya és fiú. Az atya v a l ó s á g o s atya a f i ú v o n a t k o z á ­
s á b a n , a fiú v a l ó s á g o s fiú a z a t y a vagy az isten
mint a t y a v o n a t k o z á s á b a n . A l é n y e g e s , s z e m é ­
l y e s k ü l ö n b s é g közöttük csak az, hogy amaz a teremtő,
ez meg a teremtett. Ha elvesszük ezt a t e r m é s z e t e s , é r z é k i
m e g h a t á r o z o t t s á g o t , akkor megszüntetjük s z e m é ­
lyes egzisztenciájukat és realitásukat.
A keresztények' t e r m é s z e t e s e n a z ó k e r e s z t é n y e k ,
akik a modern világ elvilágiasodott, hiú pogány keresztényeit
bizony bajosan ismernék el testvéreiknek Krisztusban, az emberrel
veleszületett természetes szeretet és egység helyére csak vallásos
szeretetet és egységet helyeztek; elvetették a valóságos családi életet,
a t e r m é s z e t i e r k ö l c s i szerelmet mint istentelen, nem­
mennyei, azaz igazában semmis dolgokat. Ehelyett viszont kár­
pótlásul istenben atyát és fiút bírtak, akik a legbensőségesebb

2 Ugyanígy a katolicizmus n ő i l e l k ü l e t e — ellentétben a

protestantizmussal, amelynek elve a férfiisten, a férfiúi lelkűiét — a szív
az isten a n y a .
по H ETED IK FEJEZET

szeretettel övezték egymást, azzal a szeretettel, amellyel csak a

természetes rokonság tölti el az embert. A szentháromság misz­
tériuma éppen ezért volt az ókeresztények számára a túláradó
csodálat, lelkesedés és elragadtatás tárgya, mert itt számukra
istenben azoknak a legbelső emberi szükségleteknek kielégítése volt
szemlélet tárgya,3 amelyeket a v a l ó s á g b a n , az é l e t b e n
tagadtak.
Teljesen rendben volt tehát az is, hogy a szent család, az
atya és fiú közötti szeretet kötelékének kiegészítése érdekében még
egy harmadik, mégpedig n ő i személyt is felvettek a mennybe;
hiszen a szentlélek személyisége túlságosan bizonytalan és kétes,
túl észrevehetően csak az atya és fiú kölcsönös szeretetének
költői megszemélyesítése ahhoz, hogy a harmadik kiegészítő lény
lehessen. Máriát ugyan nem úgy állították atya és fiú közé, mintha
az atya az ő segítségével nemzette volna a fiút, mert a férfi és a
nő egyesülése a keresztények szemében szentségtelen, bűnös dolog
volt; de elegendő az, hogy az anyai lényt odaállították az atya
és fiú mellé.
Valóban nem is lehet kitalálni, miért lenne az anya valami
szentségtelen, azaz istenhez méltatlan lény, ha egyszer isten atya
és fiú. Még ha állítólag az atya nem is a természetes nemzés értel­
mében atya, még ha isten nemzése m á s m i l y e n is, mint
a természetes, emberi nemzés, de mégiscsak atya, valóságos, nem
úgynevezett vagy képletes atya a fiú vonatkozásában. És ezért
az istenanyának számunkra annnyira megdöbbentő koncepciója
már nem megdöbbentőbb és képtelenebb, mint isten fia, nem mond
jobban ellent az istenség általános, absztrakt meghatározásának,
mint az apaság és fiúság. Sőt inkább Mária tökéletesen beleillik
a szentháromsági viszonylatok kategóriájába, hiszen f é r f i n é l ­
k ü l foganta fiát, akit az atya n ő n é l k ü l nemzett,4 úgy
hogy Mária szükségszerű, belülről megkövetelt ellentétet alkot
az atyával a szentháromság kebelében. Sőt a női elv, ha nem is
személyes és kifejlődött formában, de gondolatban és fejletlenül

3 „Az elmélkedés számára csodálatosak az atya és fiú tulajdonságai

és közösségük, de a l e g c s o d á l a t o s a b b k ö l c s ö n ö s szerete-
tük.” Anselmus de Canterbury, De Trinitate personarum in una divina
essentia. 18. 1. (Thaddeus Anselm Rixner, Handbuch der Geschichte der Philo­
sophie. Sulzbach 1823. II. köt. Függelék.)
4 „Az atyától örökké, az anyától egyszer született, az atyától nem
nélkül, az anyától nemének gyakorlása nélkül. Az atyánál hiányzott a
f o g a n ó n a k ö l e , az anyánál hiányzott a n e m z ő ö l e l é s e.”
Augustinus, Sermones ad populum. 372. sermo. 1. fej. Patrologiae cursus
completus, series latina. Jacques Paul Migne kiadása, Párizs 1844. és köv.
X X X V III-X X X IX . köt. 1861. 1661. hasáb. 3 9 -4 2 . sor.
 A SZ E XT HÁROMSÁG ÉS AZ ISTENANYA MISZTÉRIUMA 111

már a fiúban is megvan. Isten fia szelíd, gyengéd, megbocsátó,

békülékeny lény, isten női lelkülete. Isten mint atya csak nemző,
a férfiúi öntevékenység elve; a fiút azonban nemzették anélkül,
hogy ő maga nemzene, deics qenitus, a szenvedő, befogadó lény:
a fiú atyjától kapja létét. A fiú mint fiú, természetesen nem mint
isten, függ az atyától, alá van vetve az atyai tekintélynek. A fiú
tehát a női függőségi érzés istenben; a fiú önkéntelenül is ránk
kényszeríti egy v a l ó s á g o s női lény igényét.5
A fiú — gondolok itt a természetes, emberi fiúra — önmagá­
ban középlény az atya férfias és az anya nőies lénye között; mintegy
félig még férfi, félig nő, amennyiben még nem rendelkezik a teljes,
szigorú önállóságtudattal, amely a férfit jellemzi, és jobban ragasz­
kodik az anyához, mint az atyához. A fiú szeretete az anya iránt
a férfiúi lény első szerelme a női lény iránt. A férfinak a nő iránti,
az ifjúnak a szűz iránti szerelme v a l l á s o s megszentelését —
az egyetlen igazán vallásosat — a fiúnak az anya iránti szerete-
tében kapja meg. A fiúnak anyja iránti szeretete a férfi első vágya­
kozása, első meghajlása a nő előtt.
I s t e n f i á n a k gondolatához is szükségszerűen kapcsoló­
dik tehát i s t e n a n y j á n a k gondolata — ugyanannak a
szívnek, amelynek szüksége van fiú istenre, szüksége van isten­
anyára is. Ahol van fiú, ott nem hiányozhat az anya sem. Az atyá­
val a fiú veleszületett, a fiúval viszont az anya. A fiú az atyának
pótolja az anya szükségletét, de az atya a fiúnak nem. A fiúnak
az anya nélkülözhetetlen; a fiú szíve az anya szíve. Vajon miért
lett isten a fiú csak a nőben emberré ? Nem tudott volna a minden­
ható más módon, közvetlenül mint ember megjelenni az emberek
között? Vajon miért került a fiú az asszony ölébe?6 Miért másért,
mint azért, mert a fiú az anya utáni vágy, mert női, szerető szíve
csak női testben találta meg megfelelő kifejezését? Bár a fiú mint

5 A zsidó misztika egyik ága szerint isten férfiúi, a szentlélek női ős­
lényeg, amelynek nemi egyesüléséből keletkezett a fiú és vele együtt a világ.
Gfrörer, Das Jahrhundert des Heils. Stuttgart 1838.1. rész. 5. fej. 332—334. 1.
A hermhutiak is az üdvözítő anyjának nevezték a szent lelket. Vö. Realenzyk­
lopädie für protestantische Theologie und Kirche. Leipzig 19083 X X I. köt.
695. 1. 39 —41. sor. „Az atyához csak annyiban fordulnak abban a viszony­
latban, hogy ő Jézus Krisztus atyja, amíg a szentlélek mint anya, anyai
gondoskodásával a mennyek országának neveli a lelkeket.”
6 „Hiszen n e m lett volna n e h é z vagy l e h e t e t l e n isten
számára, hogy az a n y a n é l k ü l hozza vüágra fiát, de ehhez a n ő i
n e m e t kívánta felhasználni.” Luther, Sämtliche Schriften und Werke-
Leipzig 1729. II. köt. 348. lap. (Luther, Genesisvorlesung. 1535—1545. Dr.
Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe, Weimar 1883. és köv,
XLIII. köt. 252. 1. 24 —26. sor.)
112 H E T ED IK FEJEZET

természetes ember, csak kilenc hónapot tölt a női szív oltalmában,

mégis kitörölhetetlenek azok a benyomások, amelyeket itt kap;
az anya sohasem tűnik el fiának eszéből és szívéből. Ha tehát
isten fiának imádata nem bálványimádás, akkor isten anyjának
imádása sem bálványimádás. Ha nekünk kell felismernünk isten
irántunk érzett szeretetét, hogy egyszülött fiát, azaz a legkedve­
sebbet és legdrágábbat, amije csak volt, odaadta a mi üdvünkért,
úgy ezt a szeretetet még sokkal jobban megismerhetjük, ha istenben
egy anyaszívet hallunk dobogni. A legnagyobb és legmélyebb
szeretet az anyai szeretet. Az atya megvígasztalódik fia elvesztése
felett; az atyában sztoikus elv van. Az anya ezzel szemben vígasz­
talhatatlan — az anya szíve fájdalommal teli, de a vígasztalhatat­
lanság a szeretet igazsága.
Ahol hanyatlik az istenanyába vetett hit, ott hanyatlik a Ilit
a fiúistenben és az atyaistenben is. Az atya csak ott igazság, ahol
az anya igazság. A szeretet önmagában véve női nemű és női
lényegű. Az isten szeretetébe vetett hit a n ő i l é n y e g b e
m i n t i s t e n i l é n y e g b e v e t e t t hit.7 S z e r e t e t
t e r m é s z e t n é l k ü l képtelenség, fantóm. A szereteten ismer­
jétek fel a természet szent szükségszerűségét és mélységét!
A protestantizmus az istenanyát félreállította,8 de a háttérbe
szorított asszony súlyos bosszút állt ezért rajta. Azok a fegyverek,
amelyeket a protestantizmus az istenanya ellen használt, saját
maga ellen, isten fia ellen, az egész szentháromság ellen fordultak.
Aki egyszer isten anyját feláldozza az értelemnek, az nem áll
messze attól, hogy isten fiának misztériumát feláldozza mint
antropomorfizmust. Az antropomorfizmus természetesen elrej­
tőzik, amikor a női lényeget kizárják, de csak elrejtőzik és nem
szűnik meg. A protestantizmusnak természetesen nem is volt szük­
sége m e n n y e i asszonyra, mert tárt karokkal ölelte szívére a
f ö l d i asszonyt. Éppen ezért azonban lehetett volna olyan követ­
kezetes és bátor, hogy feladja az anyával együtt a fiút és az atyát
is. Csak annak van szüksége mennyországi szülőkre, akinek nincse­
nek földi szülei. A hármas egységű isten a katolicizmus istene;

7 Valóban a nő iránti szerelem az általános szeretet alapja. Aki az

asszonyt nem szereti, nem szereti az embert sem.
8 A konkordiakönyvben (Erklär. Art. 8.) és az Apologie der Augsburger
Konfession-Ъап Máriát mindazonáltal még „dicsőséges szűznek” nevezik,
„aki igazán i s t e n a n y j a és mindazonáltal s z ű z maradt”, „minden
legfőbb dicséretre érdemes”. Konkordienbuch. Konkordienformel. 8. cikkely
és Apologie der Augsburger Konfession. 21. cikkely. Die Bekenntnisschriften
der ev. luth. Kirche. A Deutscher Evangelischer Kirchenausschuss kiadása,
Göttingen 1930. 1024. 30—41. sor.
 A SZENTHÁROMSÁG ÉS AZ ISTENANYA MISZTÉRIUMA 113

bensőséges, mélységes, szükségszerű, igazán

v a l l á s o s jelentősége csak minden lényeges kötelék tagadásával
ellentétben, a remeteséggel, a szerzetességgel és apácasággal ellen­
tétben van.9 A hármasegységű isten t a r t a l o m m a l t e l i
isten, éppen azért ott van rá szükség, ahol a v a l ó s á g o s é l e t
t a r t a l m á t ó l e l v o n a t k o z t a t n a k . Minél ü r e s e b b
az élet, annál t e l j e s e b b , annál k o n k r é t a b b az isten.
A valóságos világ üressé tétele és az istenség kiteljesítése e g y
é s u g y a n a z a z aktus. Csak a s z e g é n y embernek van
g a z d a g istene. Isten a h i á n y o s s á g é r z é s é b ő l kelet­
kezik; amit az ember n é l k ü l ö z , — legyen ez akár meghatá­
rozott s ezért tudatos, akár öntudatlan hiányérzés —, az i s t e n.
így az üresség és magányosság vigasztalan érzésének szüksége van
istenre, akiben t á r s a s á g , egymást bensőségesen szerető
lények közössége van.
Ez az igazi magyarázata annak, miért vesztette el a szent-
háromság az újabb időkben először g y a k o r l a t i , majd végül
e l m é l e t i jelentőségét is. (IX)

9 „A szerzetes — mint Melchisedech — legyen a t y a n é l k ü l ,

a n y a n é l k ü l , c s a l á d t ö r t é n e t n é l k ü l és senkit ne nevezzen
atyjának e földön. S6t inkább úgy gondolkozzék magáról, mintha e g y e ­
d ü l 6 é s i s t e n léteznék.” (Pseudo)bernhard, Speculum monachorum.
Patrologiae cursus completus, series latina. Jacques Paul Migne kiadása,
Párizs 1844. és köv CLXXXIV. köt. 1862. 1178. hasáb. 12 —15. sor.
„Melchisedech példája értelmében a papnak ugyancsak ne legyen atyja
és anyja.” Ambrosius, 63. epistola (ordo novus). Vercellensi Ecclesiae. 49. §.
Patrologiae cursus completus, series latina. Jacques Paul Migne kiadása,
Párizs 1844. és köv. XVI. köt. 1845. 1202. hasáb. 27—29. sor.8

8 Feuerbach: A kereszténység lényege

 N Y O L C A D IK F E J E Z E T

A LOGOSZ ÉS AZ ISTENI KÉPMÁS TITKA

A szentháromság lényeges jelentősége a vallás számára mégis

mindig a második személy lényében koncentrálódik. A keresztény
emberiség meleg érdeklődése a szentháromság iránt főképpen csak
az isten fia iránti1 érdeklődés volt. A heves viszály a homousios
és homoiusios felett nem volt üres vita, ámbár a különbség csak
egy betűből áll. I tt az isteni egyenértékűségről volt szó, a második
személy isteni méltóságáról, ezzel magáról a keresztény vallás
b e c s ü l e t é r ő l ; hiszen l é n y e g e s , j e l l e g z e t e s tárgya
éppen a második személy; ami azonban egy vallás l é n y e g e s
t á r g y a , az i g a z i , l é n y e g e s i s t e n e is. Egy vallás
igazi, v a l ó s á g o s istene általában csak az ú g y n e v e z e t t
k ö z v e t í t ő , mert csak ő a vallás k ö z v e t l e n tárgya. Aki
isten helyett a szenthez fordul, az csak abban a feltevésben fordul
a szenthez, hogy az mindent el tud érni istennél, hogy amit kér,
azaz kíván és akar, azt isten jóakaratúan teljesíti, tehát hogy
istent a szent teljesen kezében tartja. A könyörgés az eszköz
ahhoz, hogy az alázat és megadás l á t s z a t a mögött h a t a l ­
m á t és f ö l é n y é t gyakorolhassa egy másik lény felett. Ahová
e l ő s z ö r fordulok gondolatban, az számomra a valóságban is
az e l s ő lény. A szenthez fordulok, nem azért, mert a szent függ
istentől, hanem mert i s t e n f ü g g a s z e n t t ő l , istent a12

1„A k e r e s z t é n y e m b e r n e v é t K r i s z t u s t ó l k a p t a .
Aki tehát Krisztust nem i s m e r i e l u r á n a k é s i s t e n é n e k , a z
e g y á l t a l á n n e m l e h e t k e r e s z t é n y . ” (Fulgentius, Epistola
8 seu liber ad Donatum. 3. fej. Patrologiae cursus completus, series latina.
Jacques Paul Migne kiadása, Párizs 1844. és köv. XVT. köt. 1861. 364. hasáb.
2 —6. sor.) Ezen okból ragaszkodott is a latin egyház olyan szilárdan ahhoz
a dogmához, hogy a szentlélek nem e g y e d ü l a z a t y á b ó l indul ki,
mint ahogyan a görög egyház állítja, hanem egyúttal a f i ú b ó l is. Lásd
erről: Johann Georg Walch, Historia controversiae Graecorum Latinorumque
de processione spiritus sancti. Jena 1751.
 A L 0G 0SZ ÉS AZ ISTEN I KÉPMÁS TITKA 115

szent könyörgése, azaz akarata vagy szíve határozza meg és irá­

nyítja. Azok a különbségek, amelyeket a katolikus teológusok
latria, dulia és hyperdulia között tesznek, ízetlen, alaptalan szofiz-
mák. Egyszóval, a közvetítő mögött álló isten csak absztrakt,
felesleges képzet, az istenség képzete vagy eszméje általában; és
a közvetítő nem azért lép közbe, hogy ezzel az eszmével kibéküljön,
hanem, hogy e l t á v o l í t s a , t a g a d j a , mert ez az eszme
n e m t á r g y a v a l l á s s z á m á r a . 2 A közvetítő fölött álló
isten semmi más, mint a s z í v f e l e t t á l l ó h i d e g é r t e ­
l e m , — hasonlóan az olymposi istenek fátumához.
Az embert mint kedéllyel rendelkező és érzéki lényt csak a
k é p uralja és boldogítja. A k é p s z e r ű , a k e d é l y i , az
é r z é k i és z, a f a n t á z i a . A második lény istenben, való­
jában a vallás első lénye, a f a n t á z i a t á r g y i l é n у e ge .
A második személy meghatározásai főképpen k é p e k . És ezek
a képek nem az embernek abból a képtelenségéből származnak,
hogy a tárgyat nem tudja másképp elképzelni, mint képszerűen
— ami egészen hamis értelmezés —, hanem a dolgot azért nem
lehet egyáltalán másképpen elgondolni, mint képszerűen, mivel a
d o l o g m a g a k é p . A fiú ennélfogva kifejezetten isten k é p ­
m á s a ; l é n y e g e az, hogy kép — isten fantáziája, a l á t h a ­
t a t l a n isten l á t h a t ó nagyszerűsége. A fiú a képszemlélet
kielégült szükséglete; a képalkotó tevékenységnek mint abszolút
isteni tevékenységnek tárgyiasított lényege. Az ember képet alkot
magának istenről, azaz az a b s z t r a k t é s z l é n y t a g o n ­
dolkodóképesség lényegét érzéki tárggyá
vagy f a n t á z i a l é n n y é változtatja át.23 Ezt a képet azonban
magában istenben tételezi, mert természetesen nem elégítené ki,
ha ezt a képet nem mint tárgyi igazságot ismerné, ha számára
ez a kép csak szubjektív, istentől különböző, az ember által
c s i n á l t kép lenne. Valóban nem is csinált, önkényes kép ez;
hiszen a fantázia szükségszerűségét fejezi ki, azt a szükségszerű-

2 Ez különösen világosan fejeződik ki az emberré válásban. Isten le­

mond, tagadja felségét, hatalmát és végtelenségét, hogy emberré lehessen,
azaz az ember tagadja azt az istent, aki maga nem ember, csak azt az istent
igenli, amelyik az embert igenli. „Exinanivit, mondja szent Bernardus,
majestate et potentia non bonitate et misericordia.” „Isten lemondott fensé­
géről és hatalmáról, de nem mondott le a jóságról és a könyörületessógről.”
(Az idézet pontos helyét nem lehet megállapítani.) Tehát az elidegeníthe­
tetlen, a nem negálható valami az isteni jóság és könyörületesség, azaz az
emberi szív önigenlóse.
3 Magától értetődik, hogy isten képmásának van még egy másik jelen­
tése is, ugyanis az, hogy a s z e m é l y e s , l á t h a t ó e m b e r m a g a
i s t e n . Itt azonban csak a képet mint képet szemléljük.

8*
116 NYOLCADIK FEJEZET

séget, hogy a fantáziát mint isteni erőt igeneljük. A fiú a fantázia

visszfénye, a szív kedvenc képe; de éppen ezért, mert — ellentétben
istennel, mint az absztrakció megszemélyesített lényével — csak
a fantázia tárgya, csak a fantázia tárgyi lényege.4
Ebből láthatjuk, milyen elfogult a dogmatikus spekuláció,
amikor tökéletesen figyelmen kívül hagyva isten fiának mint
istenképmásnak belső genézisét, a fiút mint metafizikus enst, mint
gondolati lényt mutatja be, mivel éppen a fiú elpártolást, elszaka­
dást jelent az istenség metafizikus eszméjétől — olyan elszakadás
ez, amelyet azonban a vallás természetesen magába istenbe helyez,
hogy az elszakadást igazolja, nehogy elszakadásnak érezzük. A fiú
a képimádás legfelső és végső elve; mivel ő isten képe; a kép azon­
ban s z ü k s é g k é p p e n a d o l o g h e l y é r e lép. A szent
tisztelete a képben a k é p n e k m i n t s z e n t n e k t i s z t e ­
l e t e . A kép a vallás l é n y e g e ott, ahol a vallás l é n y e g e s
k i f e j e z é s e , a vallás s z e r v e .
A niceai zsinat több ok mellett a képek vallásos használata
mellett idézte mint tekintélyt Nyssai Gregort is, aki azt mondta,
hogy sohasem tudott egy képet, amely Izsák feláldozását ábrázolta
úgy tekinteni, hogy könnyekig meg ne hatotta volna, olyan elevenen
jelenítette meg számára a kép ezt a szent történetet. A leképezett
tárgy hatása azonban nem a t á r g y n a k m i n t o l y a n n a k
a hatása, hanem a k é p h a t á s a . A szent t á r g y csak a
d i c s f é n y , amelybe a kép titokzatos hatalmát burkolja. A val­
lásos tárgy csak ü r ü g y a művészet vagy a fantázia számára,
hogy uralmát az ember felett z a v a r t a l a n u l gyakorolhassa.
A vallásos tudat számára persze, mégpedig szükségszerűen a kép
szentsége csak a tárgy szentségéhez kapcsolódik; de a vallásos
tudat nem az igazság mértéke. Amennyire egyébként az egyház
is különbséget tett a kép és a kép tárgya között, amennyire tagadta,

4 „Az örökkévaló atya”, mondja Melanchthon De anima című könyvé­

ben, „megteremti önnön képét, önmagát szemlélve. Hiszen azt, hogy a
g o n d o l k o d á s által k é p e k e t h o z u n k l é t r e , tapasztaljuk
s a j á t m a g u n k b a n is. És mivel isten használja a mi szavainkat,
azt akarta ezzel jelezni, hogy a fiút a gondolkodás által nemzette.” „Isten
azt akarta”, mondja később, „hogy gondolataink a tárgyak képei legyenek,
mert azt akarta, hogy róla magéról legyenek példázatok bennünk. Az atya
ugyanis önmagét szemlélve, gondolkodás által nemzi fiát, aki az örökkévaló
atyának képe.” (Melanchthon, Liber de anima. Corpus Reformatorum. I —
XXVIII. köt. Carl Gottlieb Bretschneider és Heinrich Em st Bindseil kiadása,
H alle—Braunschweig 1834—1860.; X X IX —LXXXVII. köt. Johann Wil­
helm Baum, August Eduard Cunitz és Eduard Reuss kiadása, Braunschweig
1863—1900. X III. köt. 7. hasáb 48. sor. 8. hasáb. 3. sor. 121. hasáb. 36—41.
sor.) Mi mást tárgyiasítottunk tehát isten fiában, mint a képzelőerőt, a
fantáziát ?
 A LOGOSZ ÉS AZ ISTEN I KÉPMÁS TITKA 117

hogy a tisztelet a képnek jár, ugyanakkor mégis, legalábbis köz­

vetve, önkéntelenül megint bevallotta az igazságot, és a kép szent­
ségét maga nyilvánította ki.56
A képimádás végső, legfőbb oka azonban az istenkép tiszte­
lete istenben. „Isten visszfénye” a fantázia elragadó fénye, amely
a látható képekben csak külső megjelenéshez jut.
Mind belülről, mind kívülről az istenképmás képe a képek
képe volt. A szentek képei csak optikai sokszorosításai egy és
ugyanazon képnek. Az istenképmás spekulatív dedukciója ennél­
fogva nem más, mint a képtisztelet öntudatlan dedukciója és meg-
okolása; hiszen az elv szentesítése szükségképpen szentesítése szük­
ségszerű következményeinek is; az eredeti kép szentesítése pedig
a másolat szentesítése. Ha istennek van képe önmagáról, miért ne
legyen nekem képem istenről? Ha isten saját képmását m i n t
s a j á t m a g á t szereti, miért ne szeressem én is isten kép­
mását mint magát istent ? Ha isten képmása maga isten, miért ne
lenne a szent képmása maga a szent? Ha nem babona az, hogy
az a képmás, amelyet isten alkot önmagáról, nem kép, nem képzet,
hanem lény, személy, miért lenne babona az, hogy a szent kép­
mása maga a szent érző lénye ? Isten képmása könnyezik és vérzik;
vajon miért ne könny ezzék és vérezzék a szent képmása is? Vajon
a különbség onnan származnék, hogy a szentkép a kéz müve?
Oh, nem a kéz alkotta ezt a képet, hanem a szellem, amely a kezet
megelevenítette, a fantázia, és ha isten képmást alkot magáról,
akkor ez a képmás szintén csak a képzelőerő terméke. Vagy onnan
eredne a különbség, hogy az istenképmást maga isten alkotta, a
szentképet viszont egy másik lény csinálta? Oh, hisz a szentkép
szintén a szent öntevékenysége; hiszen a szent megjelenik a művész
előtt, a művész csak úgy ábrázolja őt, ahogyan a szent meg­
mutatja magát a művésznek.
A második személynek egy másik, a kép lényegével össze­
függő meghatározása az, hogy ő isten i g é j e.®

5 „Elrendeljük, hogy a mi urunk Jézus Krisztus szent képeinek, csak­

úgy mint a szent evangéliumnak az imádás tisztelete jusson osztályrészül,
stb.” Gener. Const. Concil. V3H. Act. 10. reg. sanet. 3. (Giovanni Domenico
Mansi, Sacrarum conciliorum nova et amplissima collectio. Uj kiadás, Párizs
1899. és köv. XVI. köt. 161. hasáb.)
6 A logosz szó jelentéséről az Újtestamentumban sokat írtak. Itt mi az
i s t e n i g é j é h e z tartjuk magunkat, mint a kereszténységben meg­
szentelt jelentéshez. A logoszról Philónnál lásd August Friedrich Gfrörert,
[Philo und die alexandrinische Theosophie. Stuttgart 1831. 8. fej.), Phüón a
logosz helyére a Qrjpa deov-t is helyezi. Lásd még Tertullianus, Adversus
Praxean. V. könyv (Corpus scriptorum ecclesiasticorum latinorum. A Wiener
Akademie kiadása, Wien 1866. és köv. IIIL. köt. 232. 1. 28. sor és köv.).
118 NYOLCADIK FEJEZET

A szó absztrakt kép, imaginarius dolog, vagy amennyiben

minden dolog végül is mindig a gondolkodóképesség tárgya, az elkép­
zelt gondolat, ezért az emberek, ha ismerik a szót, egy dolog nevét,
azt képzelik, hogy magát a dolgot is ismerik. A szó a képzelőerő
dolga; azok az alvók, akik élénken álmodnak, azok a betegek, akik
fantáziáinak, beszélnek. Ami a fantáziát izgatja, az beszédessé
tesz, ami lelkesít, az szóra bír. A beszédkészség költői tehetség; az
állatok nem beszélnek, mert nincsen bennük poézis. A gondolat
csak képszerűen nyilvánul meg; a gondolat kifejezőereje a képzelő­
erő; a megnyilvánuló képzelőerő viszont a nyelv. Aki beszél, az
lenyűgözi, elbűvöli azt, akihez beszél; a szó ereje viszont a képzelő­
erő ereje. A régi népeknek mint a képzelőerő gyermekeinek szemé­
ben ezért volt a szó lény, egy titokteljes, mágikusan ható lény.
Még maguk a keresztények is, és nemcsak az egyszerű keresztények,
hanem a tudósok, az egyházatyák is ehhez a puszta n é v h e z :
Krisztus, titokzatos gyógyítóerőt kapcsoltak.7 És a köznép még
ma is azt hiszi, hogy az embert puszta szavakkal meg lehet bűvölni.
Honnan van ez a hit a szavak elképzelt erejéről? Csak onnan, hogy
maga a szó csak a képzelőerő lényege, de éppen ezért narkotikus
hatása van az emberre, foglyul ejti a fantázia uralmával. A szavak­
nak forradalmi erejük van, szavak uralkodnak az emberiségen.
Szent a m o n d a ; de átkozott az ész és igazság ü g y e .
A fantázia lényegének igenlése vagy tárgyiasítása ennélfogva
egyúttal összekapcsolódik a nyelv, a s z ó lényegének igenlésével
vagy tárgyiasításával. Az emberben nemcsak az az ösztön, az a szük­
séglet van meg, hogy gondolkodjék, hogy érezzen, hogy képzeljen,
az az ösztön is él benne, hogy beszéljen, gondolatait kifejezze,
közölje. I s t e n i ez az ösztön, i s t e n i a szó h a t a l m a .
A szó, a képszerű, a kinyilvánított, a sugárzó, a ragyogó, a m e g ­
v i l á g í t ó gondolat. A s z ó a világ v i l á g o s s á g a . A szó
elvezet minden igazsághoz, feltár minden titkot, láthatóvá teszi
a láthatatlant, megjeleníti az elmúltat és távolit, végessé teszi a

ahol kimutatja, hogy egyre megy, ha a logoszt sermo-vaX vagy míio-val for­
dítjuk. Hogy egyébként az ige a íogosz igazi értelme, az már abból is kitűnik,
hogy a teremtés az Ótestamentumb&n egy határozott parancstól tétetik függővé
és hogy ebben a teremtő szóban már eleitől fogva a logoszt látták. A Íogosz
természetesen virtus, spiritus, erő, értelem stb. jelentéssel is bír, mert hiszen
mi is a szó értelem nélkül, azaz erő nélkül ?
7 „Olyan nagy hatalma van Jézus n e v é n e k a démonok felett
hogy olykor még akkor is hatékony, ha a gonosz mondja ki.” Origenés,
Contra Celsum. I. könyv 6. fej. (Lásd még a III. könyvet.) Die griechischen
Schriftsteller der ersten drei Jahrhunderte. A Kirchenväter-Kommission
der Preussischen Akademie der Wissenschaften kiadása, Leipzig 1897. és
köv. II. köt. 59. 1. 16. sor és köv.
 A LOGOSZ ÉS AZ IST EN I KÉPMÁS TITKA 119

végtelent, megörökíti a mulandót. Az emberek elmúlnak, a szó meg­

marad; a szó élet és igazság. A szóé minden hatalom: a szó látóvá
teszi a vakot, járni tanítja a bénát, meggyógyítja a beteget, fel­
támasztja a halottat — a szó csodákat tesz, mégpedig egyedül
ésszerű csodákat. A szó az evangélium, a segítség, az emberiség
vigasza. Hogy meggyőződj a nyelv isteni lényegéről, gondold magad
magányosnak és elhagyatottnak, de a nyelvismeretével felruházva,
és ha először hallanád egy ember szavát: nem angyalnak tűnnék
neked ez a szó, nem úgy hangzanék-e, mint magának istennek a
hangja, mint égi muzsika? A szó a valóságban nem szegényebb,
nem lélektelenebb, mint a zenei hang, ámbár a hang végtelenül
többet l á t s z i k mondani, mint a szó, és éppen azért, mert ez a
látszat, ez az illúzió veszi körül, mélyebbnek és gazdagabbnak
látszik, mint a szó.
A szónak megváltó, kibékítő, boldogító, felszabadító ereje
van. Azok a bűnök, amelyeket meggyónunk, megbocsáttatnak
nekünk a szó isteni ereje révén. Megbékélve válik meg az élettől a
haldokló, aki a régen elhallgatott bűnt beismeri. A bűn bocsánata
a bűn beismerésében rejlik. Az a fájdalom, amelyet bevallunk
barátunknak, már félig meggyógyult. Amiről beszélünk, azzal
kapcsolatban csillapulnak szenvedélyeink; világosság gyúl ki ben­
nünk; a düh, a harag, a bánat tárgya olyan fényben tűnik fel
előttünk, amelyben felismerjük a szenvedély méltatlanságát. Ami
homályos és kétséges előttünk, csak beszélnünk kell róla — gyak­
ran már abban a szempillantásban, amikor kinyitjuk szájunkat,
hogy barátunkat megkérdezzük, eltűnik a kétség és homály. A szó
s z a b a d d á teszi az embert. Aki nem tudja kifejezni magát,
rabszolga. Ezért szótlan a szertelen szenvedély, a szertelen öröm, a
szertelen fájdalom. A beszéd: a s z a b a d s á g t e v é k e n y s é g e ;
maga a szó szabadság. Ezért jogosan számít a nyelvművelés a műve­
lődés gyökerének, ahol a szót kultúrálják, ott az emberiséget kulti-
válják. A középkor barbarizmusa a nyelvműveléssel tűnt el.
Mint ahogy semmi mást nem tudunk isteni lényként sejteni,
elképzelni, elgondolni, mint az ésszerűt, amit gondolunk, mint a jót,
amit szeretünk, a szépet, amit érzünk, úgy nem ismerünk semmi
magasabb rendű szellemileg hatékony hatalmat és erőmegnyilvá­
nulást, mint a szó hatalmát.8 I s t e n m i n d e n r e a l i t á s ,

8 „Ezért nyilatkoztatja ki nekünk Isten, hogy ő a beszélő, akinél van

egy örök, nem teremtett szó, amely által a világot teremtette és mindent
teremtett, könnyű munkával, ugyanis egyedül a beszéddel, hogy istennek
nem esik jobban nehezére a teremtés, mint nekünk a megnevezés.” Luther,
Sämtliche Schriften und Werke. Leipzig 1729. I. köt. 302. 1 (Luther, Genesis-
120 NYOLCADIK FEJEZET

azaz minden lényegiség és tökéletesség foglalata. Mindent, amit az

ember realitásként érez vagy ismer meg, istenben vagy istenként
kell tételeznie. A vallásban tehát a szó hatalmának is mint isteni
hatalomnak kell tudatossá válnia. I s t e n s z a v a a s z ó
i s t e n s é g e úgy, ahogyan az a valláson belül az ember számára
tárggyá lesz — az emberi szónak i g a z i l é n y e g e . Isten igéje
állítólag abban különbözik az emberitől, hogy nem múló lehelet,
hanem maga a közölt l é n y e g . De vajon nem tartalmazza-e az
ember igéje az ember l é n y e g é t is, saját közölt énjét, ha az
legalábbis igaz szó? A vallás tehát az emberi szó l á t s z a t á t
tekinti a szó lényegének; ezért i g a z l é n y e g é t szükség­
képpen mint k ü l ö n ö s , az e m b e r i s z ó t ó l k ü l ö n ­
b ö z ő l é n y e g e t képzeli el. (IX)

Vorlesung. 1535 —1545. Dr. Martin Luthers Werke. Kritische Gesamtausgabe,

Weimar 1883. és köv. XLII. köt. 17. 1. 28 —31. sor.)