Ókori államberendezkedések (Athén, Róma- Julius Caesar

egyeduralmi kísérlete, Augustus principátusa)

Az athéni demokrácia kialakulása:

A kezdetben Athén államformája királyság volt, az élén pedig a király állt.
Társadalom:
• arisztokraták: születési alapon polgárjoggal/politikai jogokkal rendelkeztek
• démosz: (nép): kereskedők, kézművesek, parasztok, ekkor még nincs politikai
joguk
Az athéni demokrácia kialakulása hosszú társadalmi, gazdasági és politikai küzdelem
eredménye.
Megerősödött a kereskedő-iparos réteg, ez nagyrészt vagyoni megerősödés volt.
Csökkent az arisztokrácia jelentősége, mert már nem játszanak nagy szerepet a
gabona ellátásban. Ekkor jött létre a démosz, akik szövetkeztek az arisztokrácia ellen.
Az iparosok, kereskedők és a gazdag parasztok a politikai hatalomba szerettek volna
résztvenni, és beleszólni a politikába, míg a szegény parasztok az adós rabszolgaság
bevezetésétől való félelem miatt lázadtak fel. A legnagyobb próbléma mindkenki
számára az volt, hogy szokásjog alapján ítélkeznek, nem voltak egyáltalán írott
törvények. A hadsereg nagy részét a démosz alkotta.
Athén államformája a Kr. e.-i 7. században megváltozott. Örökletes királyságból
arisztokratikus köztársasággá vált, mert az arisztokraták elűzték a királyokat. Az állam
élén pedig 9 arkhón állt, ők arisztokraták voltak, hiszen nekik volt csak polgári joguk, és
e korban a polgári jog gyakorlás alapja a származás volt.
Drákón Kr. e. 621
Ő volt az első arkhón, aki írásba foglalta a törvényeket. Ezek nagyon szigorú tövények
voltak, úgy is emlegették őket, hogy „drákói szigor”. Magántulajdont védte, és nagyrészt
az arisztokrácia érdekeit szolgálta, azonban korlátozta annak önkényét egyaránt.
Szolón Kr. e. 594
Új törvényeket vezet be: eltörölte az adósrabszolgaságot, elengedte az adósságokat
(teherlerázás), külföldre eladott rabszolgákat visszavásárolta. A kereskedelem és az
ipar fejlődésnek indult, mert bevezette az egységes súly- és mértékrendszert, és
kötelezővé tette a szakmatanulást. Megteremtette a demokrácia alapjait. Az eddigi
származási elv alapján széttagolt lakosságot, már a vagyon alapján osztotta 4
csoportba.
Ezek voltak a:
1. 500 mérősök
2. 300 mérősök / lovagok
3. 200 mérősök / ökörforgatósok – ők a lovasság
4. Thészek: nincstelenek, jövedelemnélküliek
A vagyon határozta meg a politikai jogokat (népgyűlés, tisztségviselés) és a
kötelességeket (adózás és a katonáskodás). Az első 3 osztály vállalhat hivatalt, de
mind a 4 osztály tagjai részt vehetnek a népgyűlés és az esküdtbíróság munkájában.
Az állam felépítése:
- Népgyűlés: minden athéni polgár részt vehetett benne, a törvényhozás volt a
feladata
! A többi tisztséget elfoglalókról választással döntöttek !
- 400-ak tanácsa (bulé): a feladata a tövényvégrehajtás
- Esküdtbíróság: 6000 fő választottak ide, a peres ügyekkel foglalkozik
- Sztratégosz: 10 fő dolgozott napi váltásban hadvezérként
- Tamiászok: 10 fő a kincstári ügyeket intézte
- Arkhón: 9 fő
- Areiosz Pagosz: a volt arkónok alkották
Peiszisztrátosz Kr. e. 560-510:
Egyeduralmi rendszert (türannisz-zsarnokság) vezetett be, türanosz (zsarnok) volt.
Politikai egyensúly állt be az arisztokrácia és a démosz között. Peiszisztrátosz a
démosz legszegényebb rétegeire támaszkodva szerezte meg a hatalmat. Béke volt,
építkezések zajlottak: templomokat, középületeket, köztereket építettek, ill. újítottak fel.
Az arisztokraták földjei szétosztásra kerültek, az ipar és a kereskedelem pedig fejlődött.
Ezen lépések a démoszt erősítették, az egyensúly pedig meg is billent a démosz javára.
Peiszisztrátosz fiait pedig elűzték Kr. e. 510-ben.
Kleisztenész Kr. e. 508:
Egy arkhón volt, aki teljessé tette a demokráciát a polgárok számára. Intézkedései:
- Területi alapon osztotta fel a lakosságot 10 phülébe, a szavazás és sorsolás
phülénként zajlott, ezért a döntések során a démosz akarata érvényesült a
népgyűlésben, mivel a phülékben(=választókerületekben) a démosz volt
többségben.
- Bevezette a cserépszavazást, hogy megakadályozza a zsarnokságot. 10 évre
száműzhető volt az, akiről úgy gondolták, hogy egyeduralomra tör.
Ez a rendszer a politikai, katonai és közigazgatási rendszer alapja.
Államszervezet:
- Ekklészia= népgyűlés----törvényhozó hatalom:
Athén valamennyi felnőtt, 20. évét betöltött férfi (jón) polgára a tagja, azaz ők
vehettek részt munkájában. Megvitatta és eldöntötte a közösség belső ügyeivel
kapcsolatos ügyeket, a külpolitikai kérdéseket (háború és béke; szövetségkötés);
választotta, illetve sorsolta, majd beszámoltatta a tisztségviselőket, hazaárulási
ügyekben ítélkezett. Itt került sor az osztrakiszmoszra =cserépszavazásra is.
Sorsolás alapján:
- Héliaia = esküdtbíróság --- bírói hatalom
Tagjait naponta sorsolták: 6000 fő, Kisebb testületei (10x600-as bizottságok) tárgyalták
a legtöbb ügyet, kivéve hazaárulás és emberölés. A peres felek magukat képviselték.
- Bulé =ötszázak tanácsa--- végrehajtó hatalom
Minden phülé 50-50 polgárt sorsolt ebbe a testületbe. (50x10=500). Tagjai a 30.
életévüket betöltő polgárok közül kerültek ki. A népgyűlés elé kerülő valamennyi
javaslatot ez készítette elő, és végrehajtotta a népgyűlés által elfogadott törvényeket.
Választás alapján:
- Sztratégoszok= hadvezérek tanácsa (10 fő)
Ők voltak a katonai vezetők, az athéni állam tényleges vezetői. Csak a
legvagyonosabbak tölthették be ezt a tisztséget. A hadvezéreket mindig választották, s
a többi tisztséggel szemben újraválaszthatók voltak.
- Kincstárnokok tanácsa
Tagjai: 10 fő, választották őket. Feladatuk: a pénzügyek irányítása
- Arkhónok tanácsa
Tagjai: 9 fő. A hosszú ideig legfőbb tisztségviselőknek számító archónokat Kr. e. 487-től
már nem választották, hanem sorsolták. Hivatali idejük letelte után az Árész domb
tanácsába (=Aerioszpagosz) kerültek.
+ Areioszpagosz---volt archónokból álló tanács
Tagjai a legtekintélyesebb, korábban archóni hivatalt viselő arisztokraták.
Periklészi demokrácia Athénban:
A demokrácia Periklész idején élte a virágkorát, Kr. e. 470-430-ig. Fejlődés jellemezte a
központot: Athént.
 1. Gazdaság:
Árutermelés, gyümölcs (szőlő, oliva, citrom, narancs), zöldség termesztés
szempontjából fontos volt, de az állattenyésztés is nagy szerepet kapott (kecske, juh +
méhészet). Ipar szempontjából, kisműhelyek jellemezték, amelyek max. 1-2
rabszolgával működtek, főként a szőnyegszövés, fazekasság és a bőripar volt jelen. A
bányákban ezüstöt és márványt bányásztak, itt főként a rabszolgák dolgoztak. A
kereskedelem központja természetesen Athén volt, rendkívül élénk volt a kereskedelem
e korban.
2. Társadalom:
- Teljes jogúak és a családtagjaik szabadok voltak.
- Bevándorlók, vagy felszabadult rabszolgák (metoikoszok) szabadok voltak, de
nem rendelkeztek polgárjoggal.
- Rabszolgák száma egyre nő, nem rendelkeznek polgárjoggal, hadifoglyok, vagy
“árucikként” szolgáló rabszolgák voltak. Mezőgazdaságban, iparban vagy
bányákban dolgoztak.
A Periklészi demokrácia poltikai felépítése:
1. Népgyűlés / eklészia: 20 év feletti athéni férfiak vehettek rajta részt. Havonta 3-
4x üléseztek a Pnyx-dombon. A szavazást kézfelemeléssel vagy kővel végezték.
A feladatai közé tartozott: a törvényhozás, a külpolitika, a közellátás, az
indítványok megvitatása és a tisztviselők ellenőrzése. A háború után nőtt a
jelentősegük.
2. Közhivatalok (a népgyűlés tagjaiból):
Sorsolással:
- 500-ak tanácsa / bulé: 50 fő/phüle. 1 évre szóló megbízatás, kisebb
csoportokban dolgoznak. A feladataik közé tartozik a: törvényvégrehajtás,
kikötők, raktárok, hajóhad felügyelete, indítványok előkészítése, tisztviselők
ellenőrzése, pénzügyi igazgatás ellenőrzése. Napidíjat kapnak, még a
legszegényebbek is vállalják a hivatalt.
- Esküdtbíróság / héliaia: 6000 főből áll, csoportokra bontva üléseznek. Mindenki
magát képviseli
- Arkhónok: jelentőségü csökken, bírósági ügyeket készítenek elő, papi és vallási
feladataik vannak
- Areiosz Pagosz: volt arkhónokból áll
Választással:
- Sztratégoszok: hadvezérek, 10 fő, az első sztratégosz az állam vezetője ----
Periklész volt.
- Tamiászok: kincstárnokok 10 fő, nő a jelentőségük
Kr. e. 461-től Periklész az összes politikai ügyet a népgyűlésre, a buléra és az
esküdtbíróságra ruházza át.
Megmaradt a cserépszavazás!!!
Az athéni demokrácia értékelése: Megvalósult a jogi egyenlőség, azonban a nők, a
rabszolgák, a metoikoszok ki voltak rekesztve. Közvetlen demokrácia volt, tehát az
állampolgárok személyesen vettek részt a törvényhozásban.

Julius Caesar egyeduralmi kísérlete

idő: Kr.e. 48-44. március 15-ig
tér: Római Birodalom
államforma: köztársaság
Az első triumvirátus Kr. e. 60-ban jött létre, melynek a tagjai a következők voltak:
- Crassus: a Spartacus lázadás egyik leverője, jelentős vagyonnal rendelkezett, a
néptribunusi jogkör helyreállítója
- Pompeius: a rabszolgafelkelés másik leverője, sikeres hadvezért volt, azonban a
szenátus nem engedte, hogy a veteránjait letelepítse, és megdagadta tőle a
hazatérésénél a diadalmenetet. Ennek a következménye pedig az lett, hogy a
szenátori politikusból, populares lesz.
- Julius Caesar: ő volt a populares vezéralakja, Marius unokaöccse, ő volt
Hispánia helytartója, kiváló szónok, céltudatos politikus és persze az I.
Triumvirátus létrehozója.
A két domináns politikus Pompeius és Caesar volt, a hatalom kérdése köztük dől el. A 3
triumvir felosztotta egymás között a hatalmat: Crassus Syriába, Caesar Galliába,
Pompeius Hispániába ment helytartóként.
A triumvirátus felbomlása:
Kr. e. 53-ban meghalt Crassus, így Pompeius és Caesar viszonya egyre kiéleződött,
Pompeius visszaáltt a szenátus oldalára. Kr. e. 49-ben a szenátus arra kérte Caesart,
hogy oszlassa fel seregét, és menjen haza, de ezt visszautasította és seregével átlépte
Gallia és Itália határát, a Rubicon folyót és megindult Róma felé. (,,A kocka el van
vetve.”) Kitört a polgárháború. Caesar bevonult Rómába. Pharszalosznál Kr.e. 48-ban
legyőzte Pompeiust, aki Egyiptomba menekült, de ott meggyilkolták, mert nem akartak
összetűzést Julius Caesarral, Róma új urával.
Caesar diktatúrája:
Katonai diktatúrát vezetett be, önmagát élethosszig tartó diktátorrá nevezte ki.
Pompeius és Crassus halála után Rómában Caesar minden fontos tisztséget magához
ragadott:
- Diktátor
- Néptribunus (a szenátus döntéseit megvétóztathatja)
- Pontifex Maximus (a vallási élet vezetője)
- Censor
- Imperator (hadvezér)
- Államkincstár feje
Egyedül a királyi címet utasította vissza.
Békét teremtett, s a megszerzett hatalmat arra is felhasználta, hogy rendezze a római
viszonyokat, ezért:
- aranypénzt veretett
- megreformálta a naptárt /Julianus-naptár/4 évenkénti szökőév bevezetése
- római polgárjogot adott sok provinciabelinek
- 900 főre emelte a szenátus számát, jogkörét csökkentette
- letelepítette veteránjait
- földet adott a proletároknak/nincsteleneknek
- építkezések Rómában: vízvezetékek, szökőkutak,
pl. Capitolium felépítése (itt ülésezett a szenátus), Ostia kikötőjének kiépítése
Intézkedései eredményeként a birodalom valóban kormányozhatóvá vált, ám
túlságosan gyorsan szakított a köztársasági formákkal. Emellett hibái voltak még, hogy
nem volt testőrsége, nem hallagatott a figyelmeztetésekre, olyan ruhát viselt, amellyel
sokakat maga ellen fordított--- bíbortóga és aranybabérkoszorú viselése.
Brutus és Cassius a szenátus megbízásából Kr.e. 44-március 15-én /idusán/
meggyilkolták Caesart. „Te is fiam, Brutus!”. A merénylők elmenekültek,
polgárháborúshelyzet alakult ki, Caesar hívei Lepidus és Antonius meg akarják
bosszulni Caesar halálát, és sikeresen maguk mellé állították a tömeget.
 Octavianus hatalomra jutása; Augustus principátusa
A második triumvirátus Kr. e. 43-ban jött létre. A céljuk Caesar halálának
megbosszulása és a caesari hagyományok folytatása volt. Tagjai:
- Lepidus: Caesar hadseregében volt a lovasság vezetője, tábornok és hadvezér
is volt
- Antonius: hadvezér, Caesar consultársa
- Octavianus: Caesar unokaöccse---örököse, hadvezér
Kr. e. 42-ben Caesart istenné avatták, és ugyanebben az évben legyőzték Brutus és
Cassius hadseregét
Kr. e. 40-ben a triumvirek felosztották egymás között a hatalmat: Octavianus kapta a
birodalom nyugati részét és Rómát, Lepidus Afrika provinciája lett, Antonius pedig a
birodalom keleti részét és Egyiptomot.
Octavianus a szentátusban Antonius ellen lépett fel, és hadjáratot indítat Antonius és
Kleopátra ellen. Kr.e. 31-ben Octavianus győzelmet aratott, Antonius és Kleopátra
pedig öngyilkosok lettek.
Octavianusé lett Egyiptom, amely a gabonatermesztés miatt fontos tartomány volt, a
hatalmát egyre jobban növelő Octavianus létrehozta a principátust.
Kr. e. 29-ben visszatért Rómába és létrehozott egy katonai diktatúrát. Caesarhoz
hasonlóan a köztársasági jogköröket kisajátítja ezek voltak a: consul, censor,
néptribunus, imperator (hadvezér), Pontifex Maximus. Kr. e. 27-ben lemondott a
„kívételes” hatalmáról és Augustussá nevezi át magát. Róma első polgárává, a
szenátus első emberévé nevezte ki magát, és ő volt az első, aki szavazhatott.
NEM VOLT DIKTÁTOR!!!! (tanult Caesar hibájából)
A principátus a köztársaság álcájába bújtatott egyeduralmi rendszer volt!
Bel- és külpolitikája:
A császári és a szenátusi ügyeket szétválaszotta:
- Pénz: -császári ügy volt az arany- és az ezüstpénzveretés
- Szenátusi ügy volt a bronzpénzveretés
- Provinciák: - császári volt a gazdaságilag és katonailag fontos területek
- szenátusi volt a kevésbé fontos provinciák
Szenátus: a tanácsadó testület, többszöri átszervezésen esett át
Népgyűlés csak formális volt.
Octavianus támaszai a hadsereg, a veteránok, a testőrség, a rendőrség volt. Magas
zsoldban részesítette őket.
A provinciákat fejlesztette ez megnyílvánult az utak, a vízvezetékrendszer, a csatornák,
a templomok, a színházak és szentélyek feljesztésében / újításában is.
A provinciákra a romanizálódás „rómaivá” válás volt jellemző, mint a nyelv, a szokás, a
kultúra és a vallás terén.
Társadalmi béke jellemezte a birodalmat. Az osztályok a következők voltak:
- szenátori és lovagrend, egységesítette az uralkodó osztályt.
- közrend
- rabszolgák
Külpolitikailag stabilizációra törekszik és a természetes határok eléréséig hódított.
Északon: Gallia és Pannónia
Nyugaton: Hispánia
Keleten: Eufrátesz--- Parthus Birodalom
Délen: Afrika északi partvidéke és Egyiptom