Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Verselemzés

Keletkezése röviden: Radnóti ezt a versét akkor írta, mikor az embereket származásuk szerint
különböztették meg egymástól, és a zsidó származású magyarokat is üldözték.
Témája: A versben a kitagadott költő hitet tesz hazaszeretetéről, hűségéről, elkötelezettségéről. A
költő a legszemélyesebb emlékeit sorolja fel, amikor számba veszi, hogy neki mi mindent jelent a
hazai táj.
Műfaja: A költemény az elégia műfajába tartozik. Radnóti legkimagaslóbb költői erényeit egyesíti a
vers. Radnóti elégiájában a szemlélődés — a személyes emlékekkel együtt — a haza szeretetében
erősít meg: hibáival, bűneivel együtt vállalja a költő a hazát.
Előzmény: Európa a második világháború utolsó éveiben járt, amikor a háborús pusztítások még nem
érték el Magyarországot, de a zsidó népességet már számtalan megkülönböztető törvény sújtotta.
Radnóti sem taníthatott. Alkalmi munkákból élt és többször elvitték munkaszolgálatra is, ahol
megalázó feltételek mellett élt és dolgozott.
Szerkezete:
Első rész: A költemény a költő személyes érzelmeivel indul, amely hitvallás a hazaszeretetéről. A
„messzeringó” költői jelző hanghatásaival a gyermekkori bölcsőt idézi fel. A fa hasonlat gyakran
visszatérő motívum, egy ősi toposz mely mindig is az életet jelképezte. A két költői eszköz együtt idézi
fel Vörösmarty Szózatát. A 6. sor mondata a vers alaphelyzetét fejezi ki. A következő sorokban ezt a
gondolatot, apró életképek sorával fejti a költő és érzéseit a tudom háromszori ismétlésével erősíti
meg.
Második rész: Ez a rész egyetlen mondatból áll, melyben képzeletbeli párbeszéd folyik a költő és a
bombázó repülőgép pilótája között. Radnóti érveket sorakoztat fel a pilóta számára, hogy miért ne
pusztítsa el az országot. A szerkesztés elve szerint a pilóta fentről szemléli a tájat, mintegy térképet,
míg a költő lentről. Azaz testközelből érzékelteti az életeseményeket, hiszen gyerekkora óta ismeri és
szereti a táj legapróbb részleteit. Egyszer közelről mutatja be az életet, majd a levegőből, a repülőből.
A versben szereplő egyetlen tulajdonnév, a „táj” -ra rímelő Vörösmarty Mihály neve, közvetlenül is
belekerül a versbe. Ebben a részben a költő ellentétpárokkal dolgozik, amelyben a háborús célpontok
a béke képeivel állnak szemben. Az idő- és térmozzanatok váltakozásából filmszerűen, szinte
montázs-technikával jön létre a vízió összképe. A „pusztítandó” célpontok Radnóti számára a hazát
jelentik, amelyet ismer és szeret.
Harmadik rész: A vers első két részében, Radnóti 28 sorban foglalta össze a saját életének
emlékezetes képeit – egyes szám első személyben fogalmazva. A harmadik részben az elbeszélő
többes szám első személyre vált és az egész nép nevében nyilvánítja ki meglátásait. A lezáró rész
egy konklúzió. A zsoltárok Isten nagyságát dicsőítő stílusában szól a mindenhatóhoz és tesz
szemrehányást az emberiség bűneire. A szomszédos népek bűnösnek kiáltottak ki bennünket, Radnóti
azonban mélységes békevágytól vezetve vallja, nem lehet bűnös az egész nép, hiszen számtalan olyan
tagja van, aki „bűntelen” – az újszülöttektől kezdve a költőig. Az utolsó részben megidézi másik nagy
nemzeti költeményünk Kölcsey Himnuszának eszméit: „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, /
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép” = „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag
kebledben” ).