9.

Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete

Életrajz:
Petőfi Sándor Kiskőrösön született 1823.jan. 1-én.
Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a Hrúz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára
költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos
taníttatást.
Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag
élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak.
1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet. 1838-ban iratkozott be a
Selmeci líceumba.
Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult.
Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a
Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes
katonának a császári hadseregbe.
Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841.
októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral. Petőfi írói sikerek
érték: 1842-ben az Athenaeumban megjelent első verse A borozó. 1842. október végén Pápán
örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos műveltséget szerzett, mert sokat
olvasott. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett. Ezután
Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. 1843 nyarától Pesten a Külföldi
Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi
ifjúsággal és
naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott
színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe.
1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste
Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és
Bajza támogatásával 1844. júl. 1-től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. 1844. októberében
jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik első
verseskötete, belefogott a János vitézbe.
Pesten megismerkedett Csapó Etelkával, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme
korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában megjelenő Cipruslombok Etelka sírjára
kötetébe.
Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol
lelkesen fogadták: Úti jegyzetek. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem
engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa. Sokat
utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második
verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846. áprilisában Felhők
címmel megjelent 66 epigrammája. 1846 elején Tigris és hiéna dráma, később A hóhér kötélen
című regényén dolgozott. Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai
életbe. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát.
Egyből beleszeretett. Júlia azonban nem
tudott azonnal dönteni, csak egy év múlva házasodtak össze. 1847-ben elolvasta a Toldit, és
ezután kötött szoros barátságot Arannyal. 1848. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai
eredményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került
vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi
rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában
jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a
csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való
összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak.
 Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz
részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre,1849. júl. 31-én.

Forradalmi látomásköltészete, verselemzés:

Ÿ Költészete a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc idején bontakozott ki. Verseiben
sokat foglalkozott a kor politikai, társadalmi feladataival. A feudalizmus felszámolása, helyette a
polgári társadalom megteremtése, ez volt a legfontosabb feladat. Ehhez el kellett törölni a nemesi
kiváltságokat, fel kellett szabadítani a jobbágyságot. Be kellett vezetni a jogegyenlőséget.
Ÿ A politikai témájú versei látványos, látomásos képekre épülnek.

A megsejtett világforradalom vízióját az Egy gondolat bánt engemet c. költeménye

jeleníti meg.
Keletkezése:
1846 végén írta, szilveszteri vers. Az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről.
Látomásvers, a műfaja: rapszódia.
– Csapongó, változó ritmika jellemzi,
– hangulatok, érzelmek áradnak (elégikus, szenvedélyes, szentimentális).

Szerkezet:
1.) A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál:
a világszabadságért folyó küzdelemben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.

2.) Kompozíciója: 3 részből áll.

– 1-12. sor: Témája: a halál.
Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:

1-8.sor:
lassú, hétköznapi, metaforái:
a féreg rágta lassan pusztuló virág,
üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál;

ezeket elutasítja:
negatív töltésű szavak;
kétszeres tiltó felkiáltás.

9-12. sor:
az előző statikus képekkel szemben álló halál víziója;
dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be:
– villám sújtotta fa;
– vihar kicsavarta fa;
– mennydörgés ledöntötte szikla.

Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek…, Legyek…)

13-30.sor
Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat.
Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.

Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni.

A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg;
mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér;
ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.
A szerkezeti rész 2. fele a főmondat.
Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni (ott…,
ott…,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában.
Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljes. be az életáldozat.

A hangokkal (harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat
itt anapesztusok gyorsítják) és a színekkel (főként a vörös ) válik a jelenet képszerűvé.

A 3. szerk. részben (31-36.sor) hangnemváltással folytatódik:

a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene,
a vörös színt a fekete,
a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják.

A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset.

A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.

A XIX. század költői

A vers 1847 januárjában keletkezett. Ez a vers Petőfi legismertebb ars poeticája. Olyan mű, amely
a költő művészi hitvallását, a költészet és a költő feladatát mutatja be.
A vers központi gondolata: Mi a költő feladata? Magyarországon sajátos módon fonódott össze
történelem és költészet. A költők kiemelt feladata volt vezetni a népet, segíteni őket uralomra jutni
a politikában.

„Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a
század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek.„

A reformkor végén már kialakult a két nagy párt a politikában: a haladók és a maradiak. Petőfi
ebben a versében egy újfajta költői magatartást mutat be: az a reformkori költő az ideálja, aki a
haladó eszmék mellett kötelezi el magát.
Kétféle művészi magatartásformát mutat be. Az igaz költő, aki a közösséget, a
hazát, a haladást szolgálja. Vele szemben áll a hamis próféta, aki csak a saját problémáival
foglalkozik, aki szeretné, ha Magyarországon nem változna semmi.

A vers a klasszikus retorika szabályai szerint épül fel. Az 1. vsz. tételmondatát a 2.-tól az 5.-ig
tartó szakasz fejti ki érvelő, magyarázó módon. Ez a rész arról szól, hogy milyen költői magatartás
az elvetendő s milyen a követendő. A 6. vsz. mintegy végső következtetésként megerősíti az
ideális költői magatartást.

Az 1. versszakban éles hangon, szenvedélyes stílusban utasítja el azt a költőt, aki a verseiben
csak saját magával, saját érzéseivel, problémáival foglalkozik (eldalolni saját fájdalmad, s
örömed). A költészet fontosságára utal a több ezer éves jelkép, a lant (húrok pengetése), amellyel
eredetileg az istenek hangszere volt (Apollón), majd az istenekhez szóló imák eszköze.

A 2. versszakban az ideális magatartás bemutatásához Petőfi egy bibliai hasonlatot alkalmaz.

Mózes szerepét emeli ki, akinek szintén az volt a feladata, hogy vezesse a népet.
Mózest jelölte ki az Isten arra, hogy kivezesse a zsidó népet az egyiptomiak fogságából, ahol
rabszolgaként éltek és dolgoztak. Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert, így kelt át Ázsiába.
Amikor a Sínai-hegyhez értek, felment a hegyre, hogy elhozza onnan Isten tízparancsolatát. Olyan
sokáig volt azonban távol, hogy a nép már el is felejtette őt, és aranyból készítettek egy szobrot,
egy borjút, azt tisztelték istenként. Büntetésül Isten azt szabta ki rájuk, hogy addig nem juthatnak
el Kánaánba, amíg egyetlen ember is él azok közül, akik elfelejtették őt. Kánaán volt az ígéret
földje, ahol minden szép és jó, ahol minden tökéletes. Negyven évig vándorolt a zsidó nép a
pusztában, míg végül már csak Mózes élt a bűnösök közül. Ekkor Isten, ígéretéhez híven
megmutatta a népnek a Kánaánba vezető utat: egy lángoszlopot küldött nekik, ezt követve
juthattak el Kánaánba.

Petőfi metaforája egyértelmű. Ahogy Mózes sem választhatott, ahogy kötelessége volt minden
nehézségen keresztül kitartani a nép mellett, ugyanúgy kötelező a költőknek is vezetni a népet,
kitartani mellettük jóban-rosszban. Petőfi egy teljes metaforával teszi egyértelművé ezt a képet

„Újabb időkben isten ilyen

Lángoszlopoknak rendelé

A költőket, hogy ők vezessék

A népet Kánaán felé. „

A 3-4. versszakban visszatér a költő a hamis próféták bemutatásához, és egyúttal szenvedélyes

átkot is mond rájuk. Az átok-formula ugyanúgy anaforás felépítésű, mint a célok bemutatása.

„Átok re, ki elhajítja / Kezéből a nép zászlóját,

Átok reá, ki gyávaságból / Vagy lomhaságból elmarad „

A hamis próféták ellen szenvedélyes hangon kel ki. A felkiáltások (ne fogjon, átok reá, hazugság),
az ellentétek (tűzön-vízen), a halmozások (küzd, fárad, izzad, hazugság, szemtelen hazugság)
mind a szenvedélyesség kifejezését segítik. Ezekkel akarja meggyőzni Petőfi a népet, a többi
költőt az igazáról. A szónoki fogások alkalmazása az őszinteséggel párosul, ezért hiszünk
Petőfinek.

Az 5. versszakban jutunk el a legfontosabb gondolatokhoz. A költő célja és feladata, megmutatni a

haladás útját; vezetni a népet a gazdasági jólét, a jogegyenlőség és az iskolázottság felé.

„Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán „

A sorok elején ugyanaz a kifejezés ismétlődik (=anafora). Ezzel az ismétléssel segít kiemelni a
legfontosabb célokat. A „ha majd” kezdetű sorok mondatszerkezete is hasonlóan épül fel, a
feltételes módot követi egy-egy metafora, ezek mutatják be, milyen célokat kell elérni (bőség
kosara, jognak asztala, szellem napvilága).

Az egész vers rendkívül mozgalmas, forradalmi hangvételű. Sok a felszólító mondat, a felszólító
módú igealak, a forradalmi hatású szavak (Előre hát).
A verselés is ezt a forradalmi, lelkes hangulatot közvetíti. A rendkívül szabályos, dallamos
jambikus sorok (U -) szinte indulóvá tetszik a verset.

Az utolsó, a 6. versszak váratlanul teljesen másféle hangot üt meg. A hangvétel lágyabbá válik a
sok -l, -m, -gy hang segítségével (virágkötéllel, selyempárnán, szelíd, lágy, csókkal, halál). Azt
mutatja be ez a versszak, hogy az utókor hogyan fogja megköszönni a költőknek az
áldozatvállalást. Az igék száma csökken, a megmaradók is passzívvá válnak (zárja le, bocsát le).
A halál, az elmúlás képei ezek, de nem félelmetesek, hanem felemelők. A stílus is megváltozik, a
szentimentalizmus jegyei mutatkoznak meg benne. Előtérbe kerülnek az érzelmek, a hősök
lelkivilágának bemutatása, a könnyes
meghatódás. Hangvétele szelíd és ünnepélyes. Ezzel teljesedik ki a vers műfaja: óda (emelkedett,
ünnepélyes téma és hangvétel).
A zárókép azt sugallja, hogy aki a felvállalja a lángoszlop szerepét, aki vállalja költők feladatát és
sorsát, az nyugodtan halhat meg, mert emléke tovább él majd a hálás utódokban.

Nemzeti dal
A vers 1848. március 13-án keletkezett. Petőfi március 19-ére szánta, amikor is Pesten országos
vásárt tartottak, és nagyon sok ember gyűlt össze a fővárosban szerte az országból. Itt akarta a
forradalomra feltüzelő versét előadni.
Az események azonban felgyorsultak. A párizsi forradalom hírére Európa szerte
forradalmak robbantak ki. Március 13-án már Bécsben is. Ennek hírére március 15-én Pesten is
megindult a forradalmi készülődés. Reggel a márciusi ifjak megindultak, hogy maguk mellé állítsák
a pesti népet. A nap folyamán többször elhangzott a Nemzeti dal.

A Nemzeti dal alkalmi vers, vagyis meghatározott, egyetlen alkalomra írt költői mű. Az alkalom
lehet közéleti vagy magánéleti esemény. A legrégibb költői megnyilvánulások közé tartozik.
Vershelyzet:
Egy szónok lelkesíti a hallgatóságát, tettekre akarja sarkallni őket. Ehhez nagyon jó eszköz a
kérdés-felelt forma, valamint a stíluseszközök (felkiáltások, megszólítások, felsorolások,
ismétlések, erősítések, ellentétek) gyakori alkalmazása.

A vers szerkezete ezt a szónoki beszéd felépítését követi.

Az 1. rész a bevezetés. A szónoknak saját érzelmei erejével kell megragadnia hallgatósága
figyelmét. El kell nyernie a közönség jóindulatát, enélkül nem lesz sikeres a beszéde. Három
dologra kell válaszolnia:
- Ki beszél?
- Kihez beszél?
- Miről beszél?
A vers 1. versszaka nagyon pontosan megfelel ezeknek a követelményeknek. A versszak úgy
indul, mint egy párbeszéd. A költő kérdez, és a közönséghez többes szám második személyben
beszél. Ezzel az általános alannyal, és az általános jelentésű megszólítással, (magyar),
mindenkihez személyesen tud szólni. A téma is pontos: "Rabok legyünk, vagy
szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!"
A 2. rész az elbeszélés. Ebben a részben a szónok megismerteti hallgatóságát a korábbi
eseményekkel, hogy az összefüggéseket megérthessék.
A 2. versszakban mutatja be a költő a korábbi eseményeket.
"Rabok voltunk mostanáig, / Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon életek-haltak, / Szolgaföldben nem nyughatnak."
A 3. rész az érvelés és a cáfolás. Az érveket fokozatosan, a csekélyebbtől az fontosabbak felé
haladva rendezze el a szónok. Az érveket és a cáfolatokat szigorúan el kell különíteni egymástól,
a kettő nem keveredhet.
A 3-4. versszakban kerül sor az érvek felsorakoztatásra. Petőfi itt hivatkozik a becsületre, a
hazaszeretetre, az önfeláldozásra (kinek drágább rongy élete,
mint a haza becsülete), és a büszkeségre (fényesebb a láncnál a kard). A versben kevés a költői
kép, az egyetlen metafora pár itt található. A rabság és szabadság kifejezésére szolgál a lánc és a
kard metafora.
A 4. rész a befejezés. Ebben a részben a szónok a már meggyőzött hallgatóságot akarja tettekre
buzdítani, és/vagy a jövőt megmutatni. A befejezés mindig optimista.
Az 5-6. versszakban mutatja meg Petőfi a jövőt. A magyarságét (a magyar név megint szép lesz),
és az egyénekét is (unokáink leborulnak). Az utolsó rész tempója lelassul (kevés az ige, az
passzív jelentésű: rákentek, lemossuk, domborulnak, leborulnak), ünnepélyessé, emelkedetté
válik, már közelít a szentimentalizmus, a könnyes meghatottsághoz (unokáink leborulnak, és áldó
imádság mellett mondják el szent
neveinket).

Minden egyes versszak 8 sorból épül fel, ebből az utolsó négy sor a refrén. A refrén a
legfontosabb gondolat hordozója, az állandó ismétléssel ezt fejezzük ki. Itt a legfontosabb
gondolat: választani a rabság és a szabadság között. A többes szám első személy a szónok és a
nép egybeforrását jeleníti meg (esküszünk). Az állandóan megismételt eskü egyben a legjobb
módja annak, hogy az embereket cselekvésre sarkallja.

Műfaja dal. Petőfi legalábbis így jelölte meg a címben. A valóságban azonban inkább induló, harci
riadó. Már a vers indítása olyan erőteljes, hogy nem is szoktuk másként emlegetni a verset, csak a
kezdő felkiáltással: Talpra magyar!
A verselés is ezt a kettősséget mutatja.

Magyaros verselésű, a legősibb formában: felező nyolcas, páros rímekkel. Rendkívül zenei
hatású, ez segít abban, hogy a vers könnyen tanulható legyen, és az együtt "éneklés" ereje vigye
a harci lendületet.
A Nemzeti dal így válhatott a magyar forradalom
és szabadság jelképévé. Nemcsak Petőfi kortársait indította tettekre, hanem azóta is minden
magyart arra kötelez, hogy tegyen értük, hogy akár z életét is feláldozza a hazáért és a
szabadságért.