Az etnikai viszonyok

A dualista korszakban a magyarság aránya nőtt, a korszak végére többségbe

került. Ezt az első forrás is jól mutatja. Mivel a magyar területeken hamarabb
jelent meg az ipari forradalom, az élelmezés, a higiénia és az egészségügy
fejlődésével itt korábban kezdődött meg a halálozások csökkenése, ezáltal a
népességrobbanás.
A kivándorlás – leginkább az USA-ba – elsősorban a szegényebb nemzetiségi
peremterületek lakóit érintette, ez tovább növelte a magyarok arányát. A városok
számának és a lakosságnak a növekedése, az urbanizáció is elősegítette a
természetes asszimilációt: Budapesten és más nagyvárosokban németek, zsidók
és szlovákok váltak nagyszámban magyarrá. Mindezek ellenére nem bomlottak
fel a nemzetiségek nagy, együtt élő tömbjei: Felvidéken a szlovákok,
Kárpátalján a ruszinok (ukránok), Erdélyben és a Tiszántúlon a románok, a
Délvidéken a szerbek és Horvátországban a horvátok alkották a többséget, és
jelentős részük nem használta, vagy nem is beszélte a magyar nyelvet.