A figyelemhiányos hiperaktivitás és a figyelemzavar évről –évre egyre több gyermeket,

serdülőt és felnőttet érintő probléma, melyet általában ADD (Attention Deficit Disorder,
azaz figyelemzavar), vagy ADHD (Attention Deficit and Hiperactivity Disorder, azaz
figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) néven emlegetnek.
A hazai megfigyelések szerint a gyerekek 5-8%-a, míg a felnőttek 2-3 %-a szenved ADHD-
ban.
Az ADHD esetében a szakemberek szindrómáról, azaz tünetek összességéről beszélnek:
A három fő tünet a következő:
 a gyermek figyelmetlen, nehezen koncentrál
 impulzív, kevéssé tud uralkodni magán
 nyugtalan, és hiperaktív
Két megjelenési formája van: az egyiknél a figyelemzavar a hangsúlyos, ami főként
tanulási nehézségek formájában jelenik meg, a másiknál a hiperaktivitás dominál,
viselkedési problémával.
Az ADHD jellegzetességei a figyelemzavaros típus esetén: koncentrációs nehézségek,
feladataikban kevéssé kitartók, szétszórtak, feledékenyek
Hiperaktív-impulzív típus: dühkitörések, túlmozgás, hangoskodás jellemző.
Mindkét típusra jellemző: hullámzó teljesítmény, alacsony önértékelés, gyenge
munkamemória, motiválatlanság, szocializációs zavarok, tanulási nehézségek, ügyetlenség,
makacsság, telhetetlenség, dacos viselkedés, alvási zavarok
A figyelemzavarral (ADD) küzdő gyerekek nem vagy nagyon nehezen tudnak koncentrálni.
érzékenyek, sérülékenyek és nagyon nagy erőfeszítésre van szükségük ahhoz, hogy tartani
tudják a többiekkel a lépést. A probléma neurológiai és/vagy pszichológiai eredetű.
A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar kisgyermekkori megjelenése a leggyakoribb, szinte
minden esetben már 5 éves kor körül jelentkeznek a tünetek, sok esetben már jóval előtte is
vannak azonban rá utaló gyanújelek. Mindez serdülőkorra mérséklődik, azonban a
figyelmetlenség, az impulzív, kontrollhiányos magatartás gyakran még felnőttkorban is
megmarad. Következményes gyenge iskolai szereplés, gyermek – serdülőkori
viselkedészavarok, később antiszociális magatartás, a társadalomba való beilleszkedés
nehezítettség, mind nem kívánatos következményei lehetnek az ADHD-nak.
ADHD-ra utaló tünetek részletesebben:
Figyelmetlenség:
 nem figyel a részletekre, gondtalanságból minden feladatában hibát vét,
 feladat-, játéktevékenység során gyakran nehezére esik a figyelmét fenntartani
 úgy tűnik, nem figyel, ha beszélnek hozzá
 nem követi az utasításokat, nem fejezi be feladatait, munkáját
 nehézségei vannak a feladatok vagy tevékenységek megszervezésében
 a tartós értelmi erőfeszítést igénylő helyzeteket elkerüli
 gyakran elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges felszereléseit
 külső ingerek könnyen elvonják a figyelmet
 képtelen bármire hosszabb ideig koncentrálni és feledékeny
 olyan, mintha folyton álmodozna
Túlzott mozgásigény (hiperaktivitás):
 ülés közben babrál kézzel-lábbal, fészkelődik
 elhagyja a helyét az osztályban, vagy más helyzetekben, mikor az ülve maradást
várják el tőle
 rohangál, vagy ugrál, mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló
(serdülőknél vagy felnőtteknél ez korlátozódhat a belső nyugtalanság szubjektív
érzéseire)
 nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben, az abban való részvételben
  túlzó mennyiségű beszéd, beszédfegyelmezetlenség
 állandóan csinálnia kell valamit, nem tud nyugton maradni, ha leül folyamatosan izeg–
mozog, folyton változtatja a testhelyzetét, mozgatja a kezét-lábát
 nem tud sokáig ülve maradni
 nehezen fog bele a munkába (tanulás, házi feladat)
Szertelenség (impulzivitás):
 gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna
 nehézséget okoz a várakozás
 félbeszakít másokat, beszélgetést vagy játékot
 nem nagyon tűri a monotóniát
 sokszor megszegi a szabályoka
 impulzív és akár agresszív is lehet (dührohamok)
 türelmetlen és túlérzékeny, apróságok is felingerelhetik, vagy frusztrálhatják
Az esetek csaknem 80%ban további tünetek vagy kórképek is jelentkeznek, a meglévő
problémához társulva.
Ezek a következők lehetnek:
 az ingerek észlelésének és feldolgozásának zavarai
 a mozgákoordináció és –tervezés problémái
 finommotoros nehézsségek
 tanulási nehézségek és részképességzavarok pl. olvasási, helyesírás, vagy számolási
nehézségek
 tanulási és fejlődési zavarok
 feledékenység
 alacsony önértékelés és önbecsülés
 hirtelen és nemritkán szélsőséges hangulatingadozások
 szorongás, félelmek
 depresszív állapotok
 alvászavarok
 a társas viselkedés problémái
 ellenséges és agresszív magatartás, erőszakoskodás
 tikkelés (akaratlan izomrángások arcon, kézen, testen)
 ágybavizelés

Nem ritka, ha az epilepsziások és autisták problémáihoz ADHD is társul .

Ha több is jelen van a fenti tünetek közül, mindenképpen komoly nehézséget okoz a tanulás,
munka, beilleszkedés, szocializáció terén egyaránt, azaz másodlagos magatartás, szorongásos
problémákat, zavarokat is maga után vonhat:
-negatív énkép, csökkent önértékelés
-iskolai nehézségek, kudarcok
-anttiszociális megnyilvánulások (szembeszegülés, provokáció, dühöngés, önfejűség)
-beilleszkedési, alkalmazkodási problémák az iskolában, otthon egyaránt
-szorongásos tünetek (melyek akár a depresszióig is fokozódhatnak)
Az ADHD esetén a fentiek alapján az iskolai problémák szinte elkerülhetetlenek, különösen
akkor, ha tartósan fennállnak a fenti tünetek.

Felnőttkori figyelemzavar tünetei:

– alulteljesítés érzése, szubjektíve nem sikerül elérni a célokat
– nehezen szervezi meg az életét
– krónikus halogatás jellemzi, vagy nehéz elkezdenie valamit
– sok feladatot futtat párhuzamosan, de a befejezéssel gondjai vannak
– hajlamos azonnal kimondani, ami eszébe jut, de nem veszi figyelembe, hogy megfelelő –
időben vagy alkalmas helyen hangzik-e el a megjegyzés
– gyakran keres megának erőteljes ingereket
– nem bírja az unatkozást
– könnyen elkalandozik a figyelme, nehezen összpontosít, hajlamos egy oldal olvasása vagy
beszélgetés közben elkalandozni, ami időnként kiegészült a rendkívüli összpontosítási
képességgel
– gyakran kreatív, ösztönös, intelligens
– türelmetlen, nehezen tűri a frusztrációt
– impulzív szóban vagy tettben, hirtelen ötletektől vezérelve költi a pénzt, váratlanul változtat
a tervein, elhamarkodottan új tervet léptet életbe, forrófejű
– hajlamos szükségtelenül és végeláthatatlanul aggodalmaskodni
– bizonytalanságérzés
– hangulati ingadozások, hangulatváltások
– testi vagy mentális nyugtatás
– hajlamos függő viselkedésmódra
– krónikus gondjai vannak az önbecsüléssel
Ahhoz, hogy megállapítsák valakiről, hogy ADHD-s, előtte hogy komplex (orvos,
pszichológus, pedagógus) vizsgálaton vesz részt, mely során bizonyos eredményeknek el kell
érniük egy pontosan meghatározott küszöbértéket, amelyet nemzetközileg elfogadtak és
rögzítettek

Kezelés:
Az ADHD kezelése összetett feladat, mely adott esetben gyógyszeres és pszichoterápiás
(viselkedésterápia, kognitív tréning, családterápia/ családi konzultáció, szülőtréning) és
pedagógiai-gyógypedagógiai módszerek (figyelemfejlesztés, vizuomotoros képesség
fejlesztés… stb.) mellett magában foglalhatja az oktatási stílus megváltoztatását is. A
különböző terápiák egymás kiegészítve, a hatást kölcsönösen erősítve és fenntartva
hatékonyak.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart jellemzően különféle viselkedésterápiákkal
igyekeznek orvosolni, amit gyakran metilfenidát-tartalmú gyógyszerekkel, pl. Ritalinnal
egészítenek ki.
Az ADHD kezelésének viszonylag új technikai eljárása a neurofeedback, a biofeedback
speciális formája (EEG Biofeedback). A neurofeedback az agy önszabályozási
képességének optimalizálása által segít. Számos kutatás bizonyította már, hogy mint
terápiás módszer érdemes komolyan venni a neurofeedback eljárást az ADHD kezelésében.
Különösen a viselkedésterápiával együtt bizonyulhat igen eredményesnek. A hagyományos
orvostudomány is elismeri őket, mint lehetséges, egymást kiegészítő terápiákat.

(Forrás: Christine Ettrich-Monika Murphy.Witt: A hiperaktív, figyelemhiányos gyerekek,

Móra Könyv Kiadó)

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia nemrég olyan kezelési módként ismerte el

a neurofeedbacket, mely a gyógyszerekkel azonos mértékben képes megszüntetni az
ADD és az ADHD tüneteit. Mellékhatásai ritkán vannak, hiszen az agy tanításának egy
módja. Alkalmazását az epilepszia bizonyos változataiban is engedélyezték és igen
hatékony egy sor más rendellenesség esetében is, pl. szorongás, poszttraumás stresszes
állapotok, tanulási zavarok, agysérülések, migrének, autisztikus spektrumba eső
túlérzékenységek.
(Forrás: Norman Doidge: Hogyan gyógyul az agy? Park Könyvkiadó)