Szabó Magda: Ezüstgolyó

-a novella emlékidéző szöveg, amely írója múltbeli emlékeket idéz fel

és értelmez saját élettapasztalatai alapján
- a kötet címe mutatja, hogy a novellában elbeszélt emlék
megelevenedő halottról szól, ahol az elbeszélő nem távolságtartással
néz szembe az ismeretlennel, ami életünk végén vár, hanem
győzedelmeskedik a halál felett, kijátssza annak félelmetességét
-a novella egy tettel indít, majd tettet magyarázatát ismerjük, mélyebb
képzettársítással és kifejtéssel, tehát az emlékezés folyamatának
valódi megindítójaként valamilyen hétköznapi esemény figyelhető
meg, amelyet a szerző tudatos munkával ért meg később („ később,
sokkal később…”)
-az emlékezést folyamatként ábrázolja, amelyben lépésről lépésre
lehet haladni, amelyben van egy katalizátor (a telefonhívás az emlék
„feltöréséről”) és egy külső szem (a férj), aki segít egy új szemszöget
biztosítani a megértésben. Szabó Magda novellája az emlékezést egy
szubjektív és nehezen megérthető folyamatként ábrázolja, amely
változik az emlékezővel, de egyben köti is magát az emlékezőhöz.
Ezért fontos szereplő az emlékező Szabó Magdán kívül a férj, aki
képes az emléket az emlékező szemszögének rabságából kibontani,
és megmutatni egy új oldalát, miszerint Ida intézménnyé válása nem
egy általa szeretett és választott szerep volt, pusztán Szabó Magda és
az család számára, Ida valódi személyiségét és érzéseit csak most,
megelevenedvekezdi el érteni a szintén élete végén járó írónő (2002-s
a kötet, az írónő 2007-ben halt meg)
-a szöveg bemutatja, hogy az emlékezés egy átírás is, amelyben az
emlékező megérti a múltban történeteket, lehetőséget kap (igaz, már
későn) az értelmezésre, a másik emberhez való közelebb jutáshoz,
olyan összefüggések megértéséhez, amelyek az adott időben nem
voltak lehetségesek.
-Szabó Magda szövege jól mutatja, hogy az ember egész életében
vágyik a megértésre és kutatja a múltbeli események okait, mélyebb
jelentését, viszont példát is állít arra, hogy a múlt
megváltoztathatatlan, hatása maximum az emlékező érzelmeire van.
(„Hagyd Idát pihenni végre. Megérdemelte. Ő most már elment. EL.)
-a szöveg elbeszéléstechnikailag két részre osztható, ez a szövegen
is látszik: a szöveg első fele, tömörebb, elbeszélő jellegű szöveg,
amely az emléket és emlékező viszonyát írja le, majd egy
párbeszédre épülő szövegegységben mutatja be a megértés
folyamatát (SZM és férje dialógusából)