KASSA

K I A D J A

A KASSAI KAZINCZY T Á R S A S Á G

1 9 4 1
Fórum Társadalomtudományi Intézet
BIBLIOTHECA HUNGARICA-Somorja

Leltári szám:

NYo
>ÍÄ<ÍA
ASA
ȟo APEst
 ELŐSZÓ
W ^GY-EGY VÁROS nagysága nem irányadó arra nézve, hogy milyen szerepet tölt be
az egész nemzet életében. így van ez Kassával is. Magyarországnak vannak jóval
nagyobb lakosságú városai, ezek közül azonban talán egy sem állítható egy vonalba
azzal a szereppel, amelyet Kassa városa töltött be a magyar történelemben a magyar
haza sorsának alakításában. Kassa nem egy esetben sorsfordító eseményeknek volt a
központja s gyújtópontként szerepelt a magyar szellemi életben ; világított, irányított,
melegített az egész nemzetre kiáradóan.
Kassa e fontos és igazán magyar történeti szerepére derít fényt ez a könyv.
Ez a történeti szerep adta vissza Kassát az 1938-as belvederi döntéssel a magyar
hazának. Kassa hazatérése hálára kötelez bennünket magyarokat a jó Istenen kívül a
német és az olasz nemzet diadalmas vezérei iránt, akik meghozták ezt az igazságos és tör-
ténelmi döntést. Hálára kötelezi a várost a magyar nép történelmi szerepű vezérein kívül
a magyar nemzeti hadsereg iránt is, amely valóra váltotta a bécsi döntést.
Abban a reményben bocsátjuk útnak e könyvet, hogy minden olvasója előtt kétség-
telenné teszi azt a tudatot, amely örök igazként él Kassa minden lakosában : ez a város
elszakíthatatlanul hozzátartozik a magyarság testéhez s nála nélkül a magyar történelem
éppolyan érthetetlen csonkaság, mint amilyen talaja-vesztett volt Kassa a csehszlovák
megszállás idején.

Kassa, 1941 január hó.

BUCZKÓ EMIL DR.
premontrei kanonok,
a Kazinczy Társaság elnöke.
H
ÁLÁT ADOK az isteni Gondviselésnek azért,
hogy Kassavárosának dicső történelmi emlé-
kekkel megszentelt falai közé, a magyar Fel-
vidék nemzeti kultúrájának ősi földjére lép-
hettem. Ami még néhány hónapja csak távoli
remény, hetekkel ezelőtt csupán aggódó bizakodás
volt, ez a közelmúlt napokban bizonyosság és ma
végre élő valóság lett.
Ezért, hogy ez megtörténhetett, különös hálát
érzünk a baráti nagyhatalmak és azok vezető állam-
férfiai iránt. Vállalták a döntőbíró szerepét és ezáltal
néhány óra alatt rendezték azt a kérdést, amely —
noha mindenki belátta a tarthatatlanságát — húsz
év alatt nem tudott megoldást nyerni. Nehéz és
kényes volt a szerep vállalása, mert a döntőbíró
mindig csak az igazságot keresheti. Pártatlan kell,
hogy legyen és nem kedvezhet senkinek, legkevésbbé
barátjának.
Meleg szeretettel öleljük magunkhoz hazatért
felvidéki testvéreinket. Az elnyomatás és az üldöz-
tetések dacára emelkedett szellemben, hittel és biza-
lommal álltak helyt a magyarsághoz való hűséges
ragaszkodásban. Ezzel a mi nagy küzdelmünkben
részt vállalva, nagymértékben könnyítették meg
nehéz munkánkat.

Kassa, 1938. november 11.

VITÉZ NAGYBÁNYAI H O R T H Y MIKLÓS

BESZÉDE KASSA FELSZABADULÁSAKOR
 KASSA TÖRTÉNETE
I r t a : DR. WICK BÉLA

K
ASSÁRÓL a tatárjárás koráig nincsenek történeti adataink.

Az első ismert okirat, amelyben a város neve előfordul, IV. Béla

király 1249. április 13-án kelt adomány- és szabadalomlevele. Ebben az
okmányban a király az Üjvár (mai Abaúj) megyében lakó szinai vendé-
geknek, »hospites nostri de Seena« adományozza a szomszédos »Kaetetiv és Bolts-
schar« nevű földeket s oly szabadalmakkal ruházza fel őket, amilyenekkel a kassai
vendégek »hospites nostri de Kassa1« élnek. Vagyis a dézsma szolgáltatásban, a bírás-
kodásban megkapják mindazt, ami a kassaiak privilégiális levelében kifejezetten
és cikkely szerint fogaltatik. Minden területrész (mansio, szállás) után oly adót köte-
lesek fizetni, mint Kassa népe, »populi de Kassa«.
Milyen privilégiumokkal rendelkezett Kassa, az akkor még csupán királyi
falu : »villa regia« és a várispán joghatósága alá tartozó koronabirtok, ez IV. Béla
adományleveléből nem tűnik ki.
Közvetlenül Kassára vonatkozó legősibb okmányunk IV. Béla fia, V. István
ifjabb királynak 1261-ben kelt selyemzsinóron függő kettős pecsétes latin adománylevele.
Ez az okirat azt tartalmazza, hogy az ifjabb király Samphleben és Obi kassai ven-
dégeinek, »hospitum nostrorum de Cassa« és azok utódainak adományozza a Gál Péter
és Tivadar, valamint ezek rokonai által lakott s Felső Kassának nevezett földbirtokot,
»terram Superior Cassa nuneupatam«, amelyért földbér címén évenkint Szent György
napján fél fertó jóminőségű aranyat tartoznak fizetni. Fölmenti továbbá az új bir-
tokosokat az újvári várispán joghatósága és a vármegyei seregben való katonáskodás
alól. Fölöttük csak az önmaguk által választott bíró bíráskodik.
Kassán már a 13. században volt egy Szent Erzsébet tiszteletére szentelt
templom és ezzel kapcsolatban szegények ispotálya. Bizonyítja ezt IV. Márton pápá-
nak 1283. március 7-én kelt levele.
Kassa 13. századbeli történetében figyelemre méltó adat, hogy András egri
püspök (1275—1305), aki akkor Kassának is főpásztora volt, Szepesben 1290-ben kelt
okiratával a kassai plébánost kivonja az esperesi joghatóság alól s megadja neki a
hatalmat, hogy lelki ügyekben maga ítélkezzék. Csupán a kétes esetekben kell köz-
Kassa neve történeti sorrendben ilyen alakokban fordul elő : 1249-ig Kassa ; Mátyás király
idejéig (XV. sz. közepe) Cassa, németül : Casha, Kasha, Kascha ; Civitas de Cassa, Cives cassanses ;
Kaschaer Kind, a XV. sz. közepétől : Cassovia, civitas Cassoviensis, a XVI. sz.-tól : Kassa, Cassa, Cassau,
Cassovia, Kaschau. Az 1918. utáni Košice egyetlen okmányon sem fordul elő. Kassa a magyar Kósa (ma-
2
gyar családnév) szóból keletkezett. 9
vetlenül a püspökhöz fordulnia ; fölmenti őt egyúttal a bűnös módon történt ember-
ölés utáni egy márka ezüst vérdíj beszedésétől is.
A 13. században már működnek Kassán a Szent Domonkosrend szerzetesei,
akikről az első történeti adatot Bernardus Gvidonis 1303. évi lajstroma szolgáltatja,
amely a hat dunáninneni (»citra Danubium«) zárda között a harmadik helyen »Cassa«
domonkos zárdáját említi. A domonkosok Rómában őrzött okmánytárából meg-
állapítható az is, hogy a rend az általa Kassán alapított »Hittudományi Iskolában«
a latin nyelv mellett magyarul is tanított.
A századfordulón Kassa kézműipara a fejlettségnek jelentős fokán állott.
Mutatja ezt a szűcsök céhének szabadalomlevele 1307-ből, amely legősibb az általá-
nosan ismert magyarországi céhlevelek között.
Az Árpádházi királyok kihalta után beállott trónvillongásokban Kassa lakos-
sága előbb IV. Béla dédunokája, a cseh Vencel (1301—1304), majd a bajor Ottó (1305—
1308) pártjára állott. A trónkövetelők közül a magyar szent koronával 1310. augusztus
27-én Székesfehérváron megkoronázott nápolyi Anjou-családból származó Károly
Róbert (1308—1342) került ki győztesen. Az új király az őt trónszerző terveiben
támogató Omodé (Amadé) nádorispánt azzal jutalmazta, hogy Kassát, az akkor még
királyi birtokot neki adományozta. Kassa lakóit a donáció annyira sértette, hogy
amikor Omodé a királyi adomány átvétele s hivatalos birtokbaiktatása végett
embereivel 1311-ben Kassán megjelent, a felbőszült polgárok fellázadtak ellene s őt,
valamint több kísérőjét legyilkolták ; két fiát, Jánost és Dávidot foglyul ejtették,
lovait és más tulajdonát pedig elkobozták.
A merénylet megbosszulását Károly király politikai előrelátásból nem tartotta
célszerűnek, mégpedig azért nem, hogy a Felvidéken akkor terjeszkedő Csák Mátéval
szemben még jobban maga ellen ne ingerelje a lakosságot. Inkább kiengesztelő lépésre
szánta el magát s két bizalmas emberét, Tamás esztergomi érseket és István veszprémi
püspököt Kassára küldte, hogy egyességet hozzanak létre a város és az Omodé-család
között.
A királyi megbízottak küldetése sikerrel járt s közbenjárásukra az ellenséges
felek egymással egyezséget kötöttek, amely szerint Omodé özvegye és fiai megfogadták,
hogy a nádornak és kísérőinek megöletése miatt nem állanak bosszút a kassaiakon
s nem támasztanak többé tulajdonjogot a városra.
A nyolc függő pecséttel megerősített latin nyelvű okiratot az időközben el-
veszett egy pecsét híján Kassa városi levéltára a mai napig megőrizte.
A kassaiak és az Omodé-család között kötött egyezség azonban csak rövid
ideig maradt érvényben. Néhány hónap múlva 1312. márciusában Omodé fiai már
Csák Máté szövetségesei. Csák Máté segítségével erőszakos hódítással hatalmukba
akarták keríteni Felső-Magyarországot és magát Kassát is. A király a terület védel-
mére vonult hűséges embereivel. A döntő csata 1312. június 15-én folyt le Kassától
keleti irányban, a kb. 7 km. távolságban fekvő rozgonyi síkon, ahol a johannita vité-
zek s a kassai polgárok segítségével Károly király teljes győzelmet aratott Csák Máté
fölött.
A kassai polgárok királyhűsége és a rozgonyi síkon nyújtott segítsége igen
nagy jelentőségű volt. Mutatják ezt Károly Róbertnek és fiának Nagy Lajosnak
egymást követő szabadalomlevelei, amelyekben értékes szolgálatukat szem előtt tartva

10
a kassaiakat oly privilégiumokkal halmozzák el, amelyek Kassát a szabad városok
sorába emelik.
A rozgonyi diadal után Károly király a neki nyújtott támogatásért és szolgá-
latokért fölmenti a kassai polgárokat a vámfizetés alól Abaúj és Zemplén vármegyék
egész területén a Sajó és Tisza folyóig, valamint egész Beregig. 1321-ben hasonló
indokolással elengedi nekik a kamaranyereség címén évenként beszolgáltatandó fél
fertó ezüst fizetését. 1342-ben Visegrádon kiadott levelében felhatalmazza őket,
hogy összes kisebb vagy nagyobb peres és bűnügyeikben esküdtjeikkel ítélkez-
zenek, feljebbviteli ügyeikben pedig a király vagy a tárnokmester bírói joghatósága
alá tartozzanak.
Károly fia, Nagy Lajos (1342—1382) követve atyja példáját, 1347. július 28-án
terjedelmes szabadalomlevelet ad a polgároknak, amelyben kiterjeszti rájuk azokat a
privilégiumokat, amelyeket a pestiek élveztek. Nagy Lajos szabadalomlevele értel-
mében a kassai polgárok fölmentést nyertek a szőllőik után fizetett tized, az úgy-
nevezett csöbör-adó alól. Nem voltak kötelesek a király főembereinek szállásáról
gondoskodni. A kassai polgár házát, ingatlanát idegennek csak akkor adhatta el,
ha az a város állandó lakosa akart maradni. Továbbá plébánosukat és ennek helyet-
tesét (vicariusát) a kassai polgárok szabadon választhatták. Hasonlókép bírónak is
azt választhattak meg, akit akartak, s ez köteles volt a polgárok minden világi ügyében
ítélkezni. Ha valakinek nem szolgáltathatott igazságot a bíró, úgy a bírónak is meg
kellett jelennie a király előtt.
A szabadalomlevél szerint az, aki a városban lakik, köteles megfelelő köz-
szolgálatot teljesíteni. A városi szenátusnak nincs joga bárkit is párbajra ítélni, ha-
nem lehetővé kell tennie, hogy a bűnös megfelelő módon védelmezhesse magát. Ha
pedig bűnös, a vétség szerint marasztaltassék el. A kassai polgár ügyében csak hason-
lóan szabad ember tanúskodhatik. A kereskedők árukkal megrakott szekereinek
náluk meg kell állapodniok; minden nap vásárt tarthatnak. Ha valaki valamely
gonosztett elkövetése miatt megszökött, javai, a károsultak kielégítése után, családja
s rokonai számára maradnak meg. Ha nincsenek örökösei, rokonai, vagyonából a
sértett felek kártalaníttatnak, a fennmaradt részt pedig a város erődítésére for-
dítják. A végrendelkezés nélkül meghaltak vagyonát három részre osztják. Az
első rész az elhúnyt lelkiüdvéért alamizsnaként osztandó ki. A másik két rész a kassai
erőd építményeire marad meg.
A szabadon megválasztott bíró az év leteltével köteles hivatalát a polgárok
kezébe visszaadni.
Hogy a polgárok száma gyarapodjék, sem a király, sem az országnagyok,
sem saját bíróik nem foszthatják meg a bűnösöket vagyonuktól. A tettesek szemé-
lyükben bűnhődjenek, javaik pedig sértetlenül maradjanak meg a feleség, a családjuk
és rokonaik számára.
Ugyanakkor Nagy Lajos országos vásár tartására is szabadalmat ad a kassaiak-
nak. Elrendeli továbbá, hogy Kassán pünkösd ünnepéig senki se mérjen idegen bort ;
addig a kassai polgárok árulják saját boraikat ; a kassaiaknak szántóföldjük
nincs, azért szőllőiken és boraikon kívül nincs más jövedelmük.
1369-ben történt Kassára nézve az a jelentős esemény, hogy Nagy Lajos Diós-
győrött az Ür mennybemenetelének ünnepét megelőző hétfőn a városnak címert ado-

2* 11
mányozott s megengedte, hogy azt nyilvános és titkos pecsétjein, meg zászlóin hasz-
nálhassa. A címerben vízszintes irányban elhelyezett három aranysárga anjou-liliom
van, hosszúkás, alul csúcsban végződő metszett pajzs felső, kék mezejében, az alsó
mezőben pedig négy ezüst fehér pólya. Ez az első ismert, város részére történt címer-
adományozás Magyarországon.
Ezt az ősi címert Zsigmond király kiterjesztett szárnyú, fején kereszttel díszí-
tett s mellén szalaggal átkötött angyallal s takarókkal látta el. V. László koronát
illesztett a pajzsra, az angyal fejét gyöngyfűzérrel, a mellszalagját keresztekkel éke-
sítette. A jagellói származású II. Ulászló 3 mezőre osztja a pajzsot ; fent kék mezőben
marad a három liliom ; középen veresben a 4 pólya koronás félsassal (a lengyel sas
felével) bővül. Lent kék mezőben a haránt vonalú 4 aranyos kockás gerenda felett
egy, alatta pedig két arany liliom van. A pajzs fenti szélén egy-egy koronás sisak
helyezkedik el liliommal díszített szárnyakkal. A pajzsot angyal tartja.
E korban Kassa tanácsa hivatalosan kiadott ügyiratain kétféle pecsétet hasz-
nált. A kisebb fontosságú okiratokra, vagy magánjellegű levelekre az ú. n. kisebb
pecsétet nyomta, amelyen a város címere körül ez a felirat volt : »Sigillum minus
civium de Cassa.« »Kassa polgárainak kisebb pecsétje.«
A nagyobb fontosságú és közérdekű okmányokra selyemzsinóron függő, viaszba
mélyített, hét cm átmérőjű pecsétet nyomott a város. Ezen a pecséten csúcsíves
oltárszekrényben két angyal között Árpádházi Szt. Erzsébetnek, Thüringiai Lajos őr-
gróf nejének csillagos háttérből kiemelkedő alakját látjuk ; balkezében a jótékony-
ság jelvényét, a pénzes erszényt tartja, jobbját alamizsnaosztásra emeli. A kettős
gyöngyfűzérbe foglalt felirat : »St Elisabet sigillum civium de Cassa.« »Szent Erzsé-
bet Kassa polgárainak pecsétje.«
Kassa terjedelmére és lakosainak számára nézve ekkor még ugyan nem nagy,
gazdaságilag azonban valóságos kincses város. Zsigmond király uralkodása alatt
(1387—1437) az ország legjelentősebb városai között szerepel. Buda, Nagyszombat,
Pozsony mellett nagy kiváltságokkal rendelkezik.
Zsigmond király nemcsak megerősítette azokat a kiváltságokat, amelyeket az
Anjou királyok biztosítottak a kassaiaknak, hanem még bővítette is. 1405-ben meg-
hívta követeiket a budai országgyűlésre s a főpapi, főnemesi és köznemesi rend mellé
felvette őket a szabad városok országrendjébe is. Ezzel a király a város bíráinak és
tanácsának tekintélyét is emelte ; a kassai bírót a nádori és tartományi gyűlésekre
a város zászlója alatt 24 katona kísérte.
A törökök elleni küzdelmek miatt állandóan pénzzavarban lévő Zsigmond ki-
rálynak Kassa állandó hitelezője volt. Ezt az előzékenységet Zsigmond azzal igyekszik
viszonozni, hogy nemcsak elismeri és megerősíti a város eddig nyert privilégiumait,
díszíti címerét, hanem olyan intézkedéseket is tesz, amelyek a város hírnevét és jó-
létét emelik. 1405-ben teljes vámmentességet ad a kassai kereskedőknek az ország
egész területén. 1411-ben, a 24 szepesi város polgárait kivéve, senki se hozhat Kassára
idegen bort. Ez a kereskedelmi kapcsolat a Szepesség 16 városának 1412-ben történt
elzálogosításával némileg elősegítette a szláv lakosság bevándorlását a Felvidékre.
A 14. század második felében indul meg Kassán az akkor leégett egyhajós
csúcsíves templom helyén a mai Szent Erzsébet dóm építése. Igazolják ezt az
1877-től 1896-ig tartó restauráláskor kiásott régi sírkövek, amelyek köriratán 1374,

12
 1375, 1378 évszámok olvashatók. E templom a 15. század elején már annyira fel-
épült, hogy istentiszteleteket tarthattak benne.
Zsigmond vejének, Habsburg Albertnek (1437—1439) rövid kétesztendei ural-
kodása után az özvegy Erzsébet királyné a trónt utószülött fiának, Lászlónak akarta
biztosítani, ezért megbízta a morva származású brandisi Jiskra János vezért azzal,
hogy Felső-Magyarországot szállja meg és védelmezze fia részére. Jiskra a fel-
adatnak megfelelően mint »domini Ladislai Hungáriáé regis supremus capitaneus«
— »László magyar király főkapitánya« zsoldos seregével meg is jelent a Felvidéken
s Kassát tette meg főhadiszállásául. A város falait megerősítette s innét kormányozta
és védelmezte a bányavárosokig terjedő reábízott területeket. V. Lászlónak 1457-ben
bekövetkezett halála után Jiskra tovább is hatalmában tartotta Kassát s a Felvidék
egy részét. Hatalmát Mátyás király törte meg. 1462-ben Jiskra meghódolt, a magyar
király szolgálatába állt s őt, mint magyarrá lett főúr és fővezér, hadjárataiban halá-
láig hűségesen követte.
Jiskra kétszer nősült; mindkét esetben magyar főúri nőt vett feleségül, elő-
ször Rozgonyi nemzetségéből s utóbb a nádor öccsének, Guthi Ország Jánosnak családjá-
ból. A kassai városi levéltár tekintélyes számú okiratot őriz Jiskra korából. Ezek közül
említésre méltó V. László királynak 1453-ban Bécsben kelt levele, amelyben Kassa
városának jelenti, hogy Hunyadi László besztercei grófot, Horvátország bánját ne-
vezte ki vezérül azok ellen a cseh rablók ellen, akik a Szepességen Axamith vezérlete
alatt várakat építenek s a vidéket fosztogatják. Elrendeli a kassai polgároknak,
hogy ágyúikkal csatlakozzanak a vezérhez, engedelmeskedjenek neki, s valahány-
szor sereggyűjtés végett vagy más célból városukba akar menni, szívesen
fogadják.
Mátyás királynak 1458 január 24-én történt királlyá választása (1458—1490)
nagy örömet keltett a kassaiak között, mert ezzel föléledt bennük a cseh rablóktól
való szabadulás reménye. A hírt meghozó Keszi Balázs deák solymosi várnagyot
örömükben húsz arannyal jutalmazták meg. A nagy király nemcsak felszabadította
Kassát Jiskra uralma alól, hanem többszöri látogatásával is kitüntette a várost ;
nápolyi feleségével Beatrix-szal együtt is volt itt, sőt fej edeimi anyagi támogatásával hoz-
zájárult a Szent Erzsébet dóm építéséhez. így 1468-ban öt évre és 1472-ben újabb tíz
évre lemondott a kassaiak által fizetendő újévi ajándékról (strennalia) a templom
javára. Az ő jótékony támogatásának köszönhető, hogy a dóm belseje értékes mű-
kincsekkel gazdagodott. Uralkodásának és jótékonyságának emlékét máig is meg-
őrizte a »Mátyás-torony«, a »Mátyás oratórium«, a »Királylépcső« és a »Mátyás király
halotti lámpása« a dómban. Kőszobra a dóm oromzatát díszíti.
A kassai levéltárban van egy okmányunk, amelyet György pécsi prépost,
királyi kincstáros 1476. Szt. Márton ünnepe előtti pénteken intézett Thoklár János
kassai bíróhoz. Ebben a levélben meghívja a bírót Mátyás király és Beatrix lakodal-
mára Székesfehérvárra. Meghagyja neki, hogy szerezzen be és vigyen magával :
200 főzőedényt, amelyből 10 oly nagy legyen, hogy egyben két ökröt, húsz pedig olyan,
hogy kettőben egy-egy ökröt lehessen megfőzni ; a többi lehet középszerű és kisebb is.
Azonkívül szerezzen be 13 serpenyőt, 13 rostélyt, 50 vasnyársat és 100 vaskanalat.
Ezek fele rostás legyen, fele pedig merítőkanál ; végül 20 csontvágó bárdot és vágó-
kést kért. Mindezek árát vonják le majd az adóból. Nagyban emeli ennek a latin

13
 okmánynak az érdekességét az, hogy a prépost a kért tárgyak nevét magyar szóval
jelöli meg. így serpenye, rosthál, Wasnyárs, rostás, merejtewkanál, chontwago,
wagokes.
Mátyás király halála után a lengyel II. Ulászló (1490—1516) s ennek öccse,
János-Albert herceg versengtek a magyar trónért. Ez utóbbi sereggel jelent meg
Kassa falai alatt, hogy azt hatalmába ejtse. Szándéka azonban meghiúsult a pol-
gárok ellenállásán.
Ebben az időben élt Kassa szülöttje és nagy jótevője, Szathmáry György
pécsi püspök, később esztergomi prímás és főkancellár. Szathmáry István vagyonos
kereskedő fia volt. 1457-ben született. Tanulmányait szülővárosában és Krakkóban
végezte. A királyi kancelláriához jutva főtitkár, kancellár, bihari főispán, végül
főkancellár, egyházi méltóságaiban pedig erdélyi, budai prépost, veszprémi, nagyváradi,
majd pécsi püspök lett és mint Bakócz Tamás, esztergomi érsek utódja halt meg 1524.
április 7-én.
Szathmáry György 1508-ban Kassát meglátogatva a Szt. Erzsébet dóm
karbantartására és a benne, valamint a Szt. Mihály kápolnában végzendő isten-
tiszteleti cselekmények alapítványaként odaadományozza kassai házát, kertjeit,
szőlőit, rétjeit, Szántón és Tállyán lévő házát, szőlőit és egész forrói birtokát. Ezen-
felül ugyanezen célra készpénzben átadott 3333 forintot is. A Hernád folyóban mű-
ködő malmáról pedig úgy intézkedett, hogy ha unokanővére, Anna, Thurzó Elek
hitvese örökös nélkül hal meg, ez is a városra szálljon. Ezen nagylelkű adományokon
kívül a Perényi Gábortól zálogba kapott szikszói birtokot a dóm céljaira szintén
Kassa városra ruházta. Továbbá II. Lajos királytól kieszközölte, hogy Roz-
gonyi István magvaszakadása folytán a királyra szálló Szepsi és Szina possessiókat
Kassa városának adományozza a Szt. Erzsébet dóm és a Szt. Mihály kápolna javára.
A jászói prépostságnak II. Ulászlótól nyert kegyuraságát a Kassai Tanácsra ruházta
át. A Szt. Mihály kápolna északi oldalához a sekrestye és a lépcsőfel j árat lebontásá-
val oldalkápolnát építtetett. A dómnak értékes miseruhákat, főpapi jelvényeket, a
főoltárra teljes felszerelést adományozott. A kassai polgárokat mindig a legnagyobb
készséggel támogatta.
1526. augusztus 29-én bekövetkezett a végzetes mohácsi katasztrófa, amely
súlyos politikai és vallási villongásokat és viszályokat idézett elő az országban. Ezek
Kassán is éreztették hatásukat. Az országban két párt küzdött egymással II. Lajos
trónjának betöltése körül. Az egyik párt II. Ulászló leányának, Annának férjét, Fer-
dinándot, a másik Zápolya Jánost, a szepesi grófot és v a j d á t választotta meg magyar
királynak. Kassa Ferdinánd pártján volt. A város népe Zápolya Jánossal szembeni
ellenszenvét többször kimutatta.
Zápolya 1528-ban sereggel vonult a sok sértés megtorlására, seregét azonban
Ferdinánd vezére, Katzianer március 20-án Szina község mellett visszaverte. Később
újabb kísérletet tett a város elfoglalására, 1536. december 4-én árulás folytán a város
birtokába is jutott. Zápolya Czeczey Lénárd tállyai kapitányt tette meg Kassa
parancsnokává, aki a város szabadalmait megszüntette s a tanács tagjait 55 előkelőbb
polgárral együtt egyidőre más városokba internáltatta.
Kassa 1551-ig maradt a Zápolya család birtokában. Ekkor ugyanis Fráter
György, Erdély kormányzója a török veszedelem elhárítására szerződést kötött

14
 Ferdinánd biztosaival, amellyel Kassa sorsa is eldőlt. A megállapodás értelmében
Izabella fiával együtt elhagyta Erdélyt és 1552-ben Serédy Gáspár főkapitánynak
adta át Kassát.
Ferdinánd azonnal visszaállította Kassa kiváltságait és a város magyar és
német lakosságának békés együttélése érdekében 1552-ben egyenjogúságot biztosító
rendeletet adott ki. Kassát a felsőmagyarországi főkapitányok székhelyévé tette meg.
Nemsokára 1556-ban végzetes katasztrófa érte Kassát. Húsvét másodnapján
este 9 és 10 óra között tűz p a t t a n t ki Seiezlich Mátyás városi jegyző és harmincados
házából és az a dühöngő szélvihartól segítve 128 ház kivételével csaknem az egész
várost elhamvasztotta. A tanácsnak I. Ferdinándhoz ez évben felterjesztett kérvénye
szerint elpusztultak e tűzvészben : a Szt. Erzsébet dóm a nagytoronnyal, a Szt.
Mihály kápolna, a Domonkosok és a Ferencrendiek temploma és kolostora, a tanács-
ház, a déli kapu, a bástyák és a városfalak tetőzete, az összes harang, a Forgács és
a Mészáros-utca. A dóm tetőzete is leégett és csupán a főoltár, a Mária látogatása,
Mária halála és Szt. Antal oltárok menekültek meg a pusztulástól.
Kassa polgársága csak idegen segítséggel, továbbá a dóm kincseinek eladá-
sával és elzálogosításával volt képes helyrehozni az óriási kárt. A tűzvészben
tönkrement harangok fémanyagából a tanács Illenfeid Ferenc olmützi származású
ágyú- és harangöntővel új harangokat öntetett. 1557-ben készült a Szt. Orbán
s 1558-ban a Szt. János harang. Az előbbi ma is hallatja szavát a Szt. Orbán
campaniléből, az utóbbit a dóm északi tornyából 1926-ban levették s a kassai
múzeumban helyezték el.
Az 1556-i tűzkatasztrófában leégett a domonkosok és ferencrendiek temploma
és kolostora is. Az óriási kárt a kolduló rendek nem tudták helyrehozni, ezért elhagy-
ták a várost.
A szerzetesrendek távozása Kassán szabad utat engedett a hitújítási moz-
galom terjedésének. A városi tanács a vallási béke érdekében szabályrendeletekkel
igyekezett fönntartani a polgárság vallási békéjét.
A katolikus papok és tanítók hiánya mindinkább előmozdította a protestáns
tanok terjedését, úgyhogy a század vége felé az egyes főkapitányok által is támo-
gatott ú j hit lett Kassán uralkodóvá.

*
* *

A törökök 1596. október 11-én elfoglalták Eger várát. Az otthonát vesztett

káptalan lakóhelyéül az 1597. évi 38. törvénycikk Kassát jelölte ki a város szabad-
ságának épségben tartása mellett. A káptalan letelepedése új fordulatot adott a
városban a katolicizmusnak s lehetővé tette a jezsuiták letelepedését is. Gonzága Fer-
dinánd főkapitány oltalma alatt 1601. február végén megjelent Kassán a katolikus
hitélet fölélesztésére egy rendtársával Pázmány Péter (1570—1637), a későbbi
bíboros, esztergomi prímás, aki mint hatalmas szónok, tudós író és kiváló politikus, a
magyar történelemnek és irodalomnak egyik legkimagaslóbb alakja.
II. Rudolf király (1576—1608) 1603 november 11-én szigorú rendeletet bocsá-
tott ki, amelyben megparancsolta a kassai magisztrátusnak, hogy a Szt. Erzsébet

15
 dómot a hozzátartozó magyar kápolnával s minden felszereléssel együtt egészen és
sértetlenül, minden ellenkezés nélkül az egri káptalannak adja át. Az átadás 1604
januárjában meg is történt.
Az evangélikus városi tanács nem tudott megnyugodni a történtekben. Ezért
Bocacius főbíróval Rudolf királyhoz Íratott írásbeli folyamodással és küldöttségek-
kel tett kísérletet a királyi intézkedés megváltoztatására. Midőn e törekvés sikertelen
maradt, az elégületlenek Bocskay Istvánhoz fordultak, aki felkelő hajdúival 1604
őszén Kassa felé indult s hadvezére Lippay Balázs október 30-án bevonult a városba.
Bocskay a dómot s a Szt. Mihály kápolnát az evangélikusoknak adta s a
kassai lelkésznek meghívott Alvinczy Péterrel a protestáns vallás uralmát vissza-
állította a városban és újabb évtizedekre biztosította.
Bocskay István 1606. december 29-én vízkórságban meghalt. Halála után
Rudolf király megbízásából Forgách Zsigmond nógrádi és Dóczy András pécsi
főispánok jelentek meg Kassán és az előző esztendőben megkötött bécsi béke értelmében
Kassát az átengedett megyékkel együtt a király számára visszafoglalták.
A lelkészek nélkül maradt katolikusok lelki gondozására Dóczy András főkapi-
tány oltalma alatt 1618-ban két jezsuita atya jutott Kassára, akik nemsokára marta-
lócok támadásának estek áldozatul.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613—1629) fölkelő hadai később Rákóczi
György vezérlete alatt 1619. szeptember 6-án bevonultak Kassára. Bethlen 1621-ben
történt királlyá megválasztása után Pozsonyból Kassára hozatta a magyar szent
koronát. 1626. március 2-án itt tartotta meg fényes esküvőjét Brandenburgi Katalin-
nal, János Zsigmond választó fejedelem leányával. Bethlen ideje arról is nevezetes
Kassa történetében, hogy ekkor épült a ma is fennálló Szt. Orbán.
Bethlen Gábornak 1629. november 15-én bekövetkezett halála után Kassa
meghódolt II. Ferdinánd királynak s a tanács december 18-án Alaghy Menyhért
országbíró előtt letette a hűségesküt. Nemsokára azonban ismét megújultak a politikai
ellentétek. Ekkor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630—1648) állott az ellen-
párt élére; hadai 1644. február 23-án meg is jelentek Kassa falai alatt és március
11-én bevonultak a városba. Rákóczi György nem törődve az evangélikus tanács
ellenszenvével 1644. március 27-én erőteljesen megszervezte a református egyházat.
Rákóczi György négy év múlva 1648. október 11-én meghalt s az 1645. szep-
tember 16-án kötött linci béke értelmében Kassa ismét a király uralma alá jutott.

Az 1650. esztendő nagy jelentőségű Kassa történetében. Az 1646—47-iki

országgyűlés 18. és 19. t örvény cikkelyei szabad vallásgyakorlatot biztosítottak a
katolikusok és reformátusok számára és arra kötelezték a tanácsot, hogy a reformá-
tusoknak templom, iskola, paplak építésére alkalmas és elegendő helyet jelöljenek ki.
A vallásszabadság joga alapján a jezsuita atyák rezidenciát létesítettek ; Kisdy
Benedek egri püspök (1648—1660) közbenjárására Jászóról Kassára helyezték vissza
az egri káptalant és a ferencrendiek templomának a katonai szertártól fölszabadított
szentélyét adták át neki istentiszteleti célokra.

16
 III. Ferdinánd király 1654. december 9-én a királyi házat örökjogon a Jézus
Társaságnak adományozza és gimnáziumot állíttat fel. Kisdy Benedek 1657. február
26-án 40.000 tallérral megalapítja a kassai akadémiát, majd 1659-ben 20.000 tallérral,
a Mosdási Házzal és a gönyüi birtokkal szemináriumot alapít. I. Lipót (1657—1705)
1666. augusztus 7-én Grácban kelt diplomájával egyetemi rangra emelte az akadémiát
s megadta neki az európai egyetemek összes kiváltságát. Lippay György esztergomi
érsek 1659. szeptember 21-én Pozsonyban kelt okmányával a Balassa Zsuzsanna által
1647. január 31-én alapított nemesi konviktus helyéül Kassát jelöli ki és annak veze-
tését a jezsuitákra bízza. Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ( 1 6 4 8 ^
1660) özvegye, II. Rákóczi Ferenc nagyanyja a Jézus Társaság részére 1671—1681-ig
templomot emeltet, amelyben 1677. augusztus 18-án I. Rákóczi Ferencet és 1680.
június 14-én édesanyját temették el. 1674-ben a rend nyomdát létesít a tudományos
élet fellendítésére. 1670-ben I. Lipót (1657—1705) a déli városkapu előtt (a Forgách-
palota táján) citadellát, fellegvárat építtet azon a kétszázezer magyar forinton, amelyet
Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye fizetett fiának, I. Rákóczi Ferencnek
váltságdíja fejében a Wesselényi összeesküvésben való részvétele miatt. Thököly
Imre 1682. augusztus 15-én elfoglalta Kassát I. Lipóttól, de az három év u t á n vissza-
került a császár birtokába. A császár hadvezére sok vallási rendelkezést tett, Thököly
intézkedéseit meg hatálytalanította. A Szent Erzsébet dómot visszaadta a katoli-
kusoknak. A protestánsoknak Csáki László generális a város falain kívül jelölt ki
helyet templom, paplak és iskola építésére, mégpedig az evangélikusoknak a Forrás-
utcán, a reformátusoknak a Szepsi-út mentén. Ez időtől kezdve kaptak lelki gondozást
Kassa magyar, német és szlovák protestáns lakói a templomokban.

*
* *

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején jelentékeny szerep jutott Kassának.

A fejedelem »Pro Deo et Libertate« — »Istenért és a szabadságért« harcoló hadai
1703-ban Forgách Simon vezérlete alatt ostrom alá vették Kassát s 1704. október
21-én a császári katonák szívós védekezése ellenére bevették. Rákóczi mérnökei a
várost megerősítették. Rabutin császári vezér hasztalan ostromolta 1706. szeptember
29-től kilenc napon át. Az ostrom után 1706. október 14-én Rákóczi is bevonult Kas-
sára, ahol a polgárság nagy lelkesedéssel fogadta. A fejedelem gyakrabban tartóz-
kodott Kassán s 1707-ben országgyűlést is tartott itt. A parancsnoki palotából napon-
ként látogatott el a szemben lévő ferencrendi templomba misére.
A kezdetben diadalmas kuruc szabadságharcot később balszerencse kísérte.
Rákóczi Ferenc, amikor látta, hogy a siker reményével lehetetlen tovább folytatni
a nemzeti küzdelmet, 1711. február 21-én Lengyelországba távozott. 1717-ben Török-
országba bújdosott ki s előbb Konstantinápolyban, majd Jeniköiben (1718) s végül
Rodostóban (1720) lakott, ahol 1735. április 8-án halt meg. Itt pihentek hamvai
171 éven át, míg 1906. október 29-én nemzeti ereklyeként a kassai dóm kriptájában
helyezték el azokat.
1711 januárjában jelentek meg Kassa alatt a császári hadak. A szatmári
rendek a vérontás elkerülése végett elhatározták Kassa feladását. Április 24-én fel-
tűntek az Akasztó hegy alatt Ebergényi, Löffelholtz és Viard császári tábornokok

3 17
egyesült hadai, s a következő napon a tanács kénytelen volt tárgyalni a meghódolás
feltételeiről. Az események gyors iramban haladtak s a városi tanács nevében 1711
április 20-án Pethes András nagyprépost, Vancsay István főbíró, Máray Bertalan-
fürmender, Szendrey István, Hlavatý András, Glatzinger János, Pelsőczy András
szenátorok Ebergényi, Yiard és Löffelholtz tábornokoknak ünnepélyesen átadták a
város kulcsait. Ezzel lezárultak a nagy szabadságharc daliás napjai.
I. József (1705—1711) a kuruc rendek határozatait érvényteleneknek nyil-
vánította.
A szatmári békekötés után tartós békekorszak következett be. Kassa a háború
és a pestisek folytán leapadt és leszegényedett lakossága példás buzgalommal lát a
polgári élet színvonalának visszaállításához és emeléséhez. Az elnéptelenedett bel-
városban és külvárosban nagyrészt beköltözött, idegenből jött katonák, tisztviselők,
kereskedők, iparosok, másrészt a város földesúri falvaiból behozott, betelepített
jobbágyok, zsellérek, munkások, cselédek, fuvarosok foglalják el az elpusztultak
helyét.
A város önkormányzata a XVIII. század folyamán gyengülni kezd, a bíráskodás-
ban a bíró és a tanács szerepét a központi kormány rendeletei veszik át, úgyhogy Mária
Teréziának és II. Józsefnek uralkodása alatt már alig marad oly ügy, amelyben a
városi magisztrátus a helytartótanács jóváhagyása nélkül önhatalmúlag intézkedhetik.
Emellett a mindent centralizáló irányzat nyelvi szempontból is érezteti hatását, ami
a tanácsban a magyar helyett előbb a latin, majd II. József rendeletére a német nyelv
használatában nyilatkozik meg. A város magyar jellege azonban továbbra is meg-
marad. A X V I I I . század végén Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid és
Bacsányi János itt adják ki a »Magyar Múzeum« című első magyarnyelvű tudományos
folyóiratot.
A nagy beözönlés miatti nyelvi eltolódás szükségessé tette, hogy Kassa városa,
mint egyházi kegyúr, megszervezze a római katolikus plébánián a dómhoz a magyar
mellé 1756. október 9-én a szlovák és 1771. augusztus 12-én a német kápláni állást.
Eleddig szlovák kápláni állás nem volt.
A X V I I I . század békésebb időszakának anyagi jóléte lehetővé tette, hogy a ma-
gisztrátus és a polgárság nagyobb áldozatokat hozzon a város műemlékeinek fönn-
tartására és szaporítására. 1715-ben épül fel a Vereshegy alatt a pestis emlékére emelt
Szent Rozália fogadalmi kápolna. 1720—23. években létesült a város piacán a híres
Immaculata szobor a bécsi Flachenfeld Viktorin postaprefektus buzgalmából. 1730-ban
építi fel a tanács a déli külvárosban levő ispotályhoz a »Szent Lélek« templomát.
1737—58. években emelik a Kálváriát emeletes templomával együtt. 1754-ben készíti
el Hartmann József neves kassai képfaragó a Szent Orbán torony déli falánál levő
Szent Flórián szobrot. A Szent Erzsébet dóm csaknem teljesen új felszerelést kap.
Átépítik továbbá a domonkosok és ferencrendiek templomát. 1779-ben épült fel a
vármegyeháza és 1780-ban a városháza. 1782-ben a Fekete Sas szálló. 17&4-ben
megnyitják az átalakított Forgách-kaput, 1788-ban épül fel a színház.
A kassai magisztrátus gondolt a polgárok vagyoni jólétének előmozdítására
és megóvására is. Mérsékeli a kávéházakban a hosszú éjjeli szórakozásokat. 1765.
január 2-án kiadott rendeletével betiltotta a pénzzel nyerészkedő játékokat.

18
 A X V I I I . század három utolsó évtizedének eseményei azonban nem kedvez-
tek a város nemes törekvéseinek. 1773-ban felosztják a Jézus Társaság rendjét. Ezzel
megszűnt a kassai egyetem is, ami a tudományos élet hanyatlását idézte elő. Kassa
egy időre megszűnt a messze vidékek tudományos központja lenni.
*
* *

A X I X . század hajnalán, a napoleoni háborúk zajló hullámverését a hadszín-

tértől távol eső Kassa is megérezte. A várost a nemesi fölkelés, a hadi készülődések,
továbbá a gabona- és a hadiszerlerakatok központjává tették. Alvinczy József fővezér

2.0.000

cJ
Jm
A A , ' £0.000

JQOOO

Àam
.40.000

J m
LiLm J>0.000

.20.000

iD.000

r'f
3^1800 1510 1820 1530 15^0 1Ő50 1560 1Ô70 18S0 1390 19001910 1920 1930

KASSA NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE 1568—1938.

parancsára a gazdátlanná lett ferencrendi templomot katonai élelmiszerraktárnak,

a kálváriái templomot és a Rozália-kápolnát pedig fegyver- és lőszerraktárnak fog-
lalták le. A városi hatóság, mivel az erődítményeknek a harcászati jelentősége meg-
szűnt, az ötszázéves városfalak és sáncok gyűrűit fokozatosan eltüntette, hogy azok
épületeknek és utcáknak a d j a n a k helyet.
Jelentős mozzanat Kassa történetében az, hogy I. Ferenc előterjesztésére
V I I . Pius pápa 1804. augusztus 5-én megalapította az egri püspökség területéből
kihasított Kassa egyházmegyét. Szabó András, az első kassai püspök, 1804. december
14-én vonult be rezidenciájába.
Midőn Napoleon hadai Bécs felé közeledtek, Ferenc király hitvesével Olmützbe
menekült, 7 gyermekét pedig Magyarországon, előbb Budán, később Kassán helyez-
t e t t e biztonságba. A gyermekek 1805. november 20—21-én érkeztek meg s csak
a pozsonyi béke megkötése után, 1806. április 10—12-én hagyták el Kassát.
Az 1809. április 19-i regensburgi csata után a Napoleon hadai elől menekülő
királyi családnak újból 3 gyermekét látja Kassa vendégül.
*
* *

3* 19
 A további esztendők fontosabb eseményei :
1810-ben vette át a premontrei rend a hatosztályú gimnázium vezetését.
1811-ben épült a református templom a Fazekas-utcán és 1816-ban az ágostai evan-
gélikusok empire stílusú temploma a Malom-, a mai Kossuth Lajos-utcán. Ebben az
évben kezdi meg előadásait a »Pesti Nemzeti Játszó Társaság«. 1821. május 19-én
I. Sándor cár utazik át Kassán s Csáky Antal házában száll meg. 1825-ben Dessewffy
gróf megindítja Dulházy Mihály szerkesztésében a »Felsőmagyarországi Minerva«
című folyóiratot. Az akkor lelkesen folytatott irodalmi munkának tanúi a »Szemlélő«,
»Literatúrai Lapok«, »Nefelejts«, »Az Árpádia« című folyóiratok s a kiadott könyvek
nagy száma. Az európai béke helyreállítása után 1808-ban 8357 a lakosság lélekszáma.
1831-ben már 12.034-re emelkedett Kassa lakóinak száma. A városban föllendült a
szellemi élet s Kassa a magyar irodalmi- és kultúréletnek egyik központja lett.
Kassa föllendülő kultúrfejlődését fájdalmasan zavarta meg az 1831-i nagy
kolerajárvány.
A kolerajárványnak június 17-től szeptember 4-ig, vagyis 79 nap alatt 1247
halálos áldozata volt. Az elhúnytak özvegyeiről és árváiról nagylelkűen gondoskodott
a városi tanács ; fölsegítésükre zeneestélyeket rendeztetett és gyámokat szerzett.
Újabb csapás érte a várost az 1845 július havi vízáradáskor. A Hernád vize
ekkor a dómba is behatolt, aminek következtében a padló több helyen beszakadt,
az alapépítmény talaja beázott és meglazult.
*
* *

Az 1848—49-i szabadságharcban Kassának is volt jelentékeny része és haza-

fias szerepe. A márciusi események itt is élénk visszhangot keltettek s a haza hívó
szavára sokan állottak sorba, hogy életüket és vérüket is feláldozzák. Kassán korán
nemzetőrséget alakítottak a rend, a személy- és a vagyonbiztonság fenntartására. Itt
toborozták össze a kilencedik zászlóaljat, a »veressipkás«-okat, akik hősies bátorsá-
gukkal és kitartásukkal vitézi nevet vívtak ki maguknak s nevezetes emléket hagytak
maguk után nemcsak Kassa, hanem az ország történetében is. Batthyány Lajos
miniszterelnök felhívására seregesen hagyták el az otthont, az iskolát, a műhelyeket a
lelkes kassai fiatalok, s vidám jókedvvel vonultak a harci dicsőség mezejére.
Északról Schlick Ferenc altábornagy vonult hadseregével Magyarország ellen
Kassa irányában. Pulszky Sándor alezredes hiányosan felfegyverzett magyar katonái
képtelenek voltak feltartóztatni a császári dandárokat. Ezért Kassa akkori polgár-
mestere, Dessewffy Ferenc polgári küldöttséggel a Hernád hídjánál átadta a várost
Schlick tábornagynak, aki hadseregével be is vonult Kassára.
Görgey Artur hadainak 1849. február 5-én aratott branyiszkói győzelme után
február 9-én Schlick elhagyta Kassát, s még ugyanazon napon bevonult a magyar
katonaság. Tíznapi itt időzés után, február 20-án a magyar hadsereg Miskolc felé
folytatta ú t j á t .
Mivel a császári erőszak a magyarság önvédelmét és hősies ellenállását nem
tudta megtörni, Oroszországtól kért segítséget. Miklós cár Konstantin nagyherceg és
Paskievics Erivanszky herceg vezérlete alatt erős hadsereget küldött Magyaror-
szágba, amivel végleg megpecsételődött a szabadságharc sorsa.
*
* *

20
 Az 1867-i kiegyezés után a fokozatos fejlődés korszaka következett be, amely
rohamosan pótolta a mult csapásait s gazdasági, kulturális és társadalmi téren
csakhamar az ország legelső városai közé emelte Kassát. Kassa fejlődésének erőteljes
lendületet adtak az ipart és a kereskedelmet előmozdító vasúti vonalak, az időközben
létesített vagy fejlesztett különféle iskolák, a tudományt és művészeteket pártoló
irodalmi és társadalmi egyesületek, s a város valláserkölcsi életét emelő társulatok.
Ebbe az időszakba esik a világhírű kassai Szt. Erzsébet dóm s a mellette lévő
Szt. Mihály kápolna restaurálása, a múzeumnak, az ítélőtáblának, az új színháznak,
a hadtestparancsnokságnak, a vasútigazgatóságnak, a jogakadémiának, a premont-
reiek gimnáziumának és még sok más várost szépítő középületnek és magánháznak
az építése.
Kassa közönsége az 1848-i szabadságharc hős kassai veressipkás vitézeinek
emlékére 1906-ban a Szt. Mihály kápolna déli oldalán Honvéd szobrot emelt. Ugyan-
ezen év október 29-én hozta haza a magyar nemzet Törökországból Kassára a szabad-
ságharcok legideálisabb hősének, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, valamint édes-
anyjának, Zrinyi Ilonának, fiának Józsefnek, Bercsényi Miklós fővezérnek és második
hitvesének, Csáky Krisztinának, Eszterházy Antal kuruc generálisnak és Sibrik Miklós
udvarmesternek hamvait s a Szt. Erzsébet dóm Szt. István kápolnája alatti kriptában
helyezte el. Ennek az országos ünnepnek emlékére festette 1914—-16-ban Dudics
Andor festőművész a dóm nagy falfestményét, amely Rákóczi életének főbb mozza-
natait, kassai temetését és sírhelyét ábrázolja.
Kassa virágzó magyar kultúréletére végzetes csapást mért az 1914—18-as
világháborút követő ellenséges megszállás. 1918. december 29-én vonult be a cseh-
szlovák hadsereg a teljesen védtelen városba, amivel kezdetét vette a húsz esztendeig
tartó idegen uralom.
Az 1938. november 2-i bécsi döntés visszaadta Kassát a magyar hazának és
önmagának is. E hó 10-én az őslakosság kimondhatlan örömére bevonult a magyar
honvédség s a következő napon, november 11-én Magyarország kormányzója, vitéz
nagybányai Horthy Miklós. A Szt. Erzsébet dómban felhangzott a fölszabadulás
hálaadó »Te Deum«-a. A húsz esztendős elnyomatás után fölszabadult kassai magyar-
ság újraéledt, visszanyerte otthonát, s magyar földön, magyar légkörben folytatja s tel-
jesíti hagyományos történelmi hivatását magyar hazája dicsőségére és ősi városa javára.

21
 K A S S A ÉS A MAGYAR MULT
Irta: Dr. B A R T A ISTVÁN

K
ASSA MÚLTJÁT, lelkiségét és életét sokféle szempontból vizsgálhatjuk,
sokféle oldalról nézhetjük s vizsgálódásaink során számtalan olyan vonást
találhatunk, amely Kassa magyarsága mellett bizonyít, de nem találunk
egyetlen egyet sem, amelyből az derülne ki, hogy Kassa idegen test, idegen
lélek lett volna az évezredes magyar életben. Története egészben véve olyan, mint
bármelyik történeti múltú magyar városé, részleteiben pedig olyan momentumokat
mutat fel, amelyek alapján a magyarság büszkén vallhatja magáénak. Kassa múltja
magyar, mint bármely más magyar városé és jövő fejlődésének az útja sem lehet más,
mint az, amelyen Szent István államalkotása halad előre.
Kassát a magyarság alapította ; az oklevelekben szereplő Felső-Kassa vára és
Alsó-Kassa falu, valamint a helynév maga is magyar eredetű, amint azt a legjobb
nyelvészek megállapították. 1261-ben IV. Béla fia, V. István az addig magyar neme-
sek birtokát képező helységet a »hű kassai vendégek« (»fideles hospites de Kassa«)
kezére adja. Ettől kezdve sokáig német jellegű város Kassa, azonban, mint a szepesi
német sziget legdélibb települése, szerves érintkezésben áll a környező magyar vidék-
kel. Földrajzi helyzete folytán sem élheti azt az elzárkózott, önmaga felé forduló
életet az itteni németség, mint az erdélyi szászok. Négy országrészt összekötő utak
mentek ugyanis keresztül rajta, köztük a legfontosabb a Lengyelország felé vezető,
hatalmas kereskedelmi forgalom lebonyolító vonala. A magyar államhatalom tehát
mindig rajta tartja a szemét Kassán, kiváltságokkal támogatja, de arra is van gondja,
hogy a gazdag város megfelelő áldozatokat hozzon a királyi kegy viszonzásául. Mint
stratégiai pont is fontos ; a rajta átvezető utak miatt Felső-Magyarország kulcsának
tekintik és így útjába esik mindazoknak a katonai eseményeknek, amelyek az ország-
nak ezen a részén lejátszódnak.
Polgársága ugyanazt a szerepet játssza az ország életében, mint általában a
városi polgárság a középkorban. Származásában idegen népelem, amely a magyarság
nagy többsége részére idegen életformát él és éppen ezért különleges, de nem ellensé-
ges elbánásban részesül. A királyi hatalom pénzügyi egyensúlya nem kis részben
az ő szolgáltatásain nyugszik ; ezzel szemben jogokat és kiváltságokat kapnak,
amelyek biztosítják a nyugodt gazdasági fejlődést. Ennek ellenére gyakoriak az ellen-

22
 tétek köztük és a királyi hatalom között, amely, ha megvan hozzá az ereje és a tekin-
télye, igyekszik minél nagyobb mértékben kihasználni a város anyagi teljesítőképes-
ségét. Kassa város polgársága is szerves része a magyarországi polgári rétegnek,
amely a középkor vége felé egyre izmosabban bontakozik ugyan ki, de az országos
ügyekben még nagyon sokáig nincs meg a megfelelő súlya, mert a magyar társadalom
struktúrája nem juttat neki politikai szerepet. Kassa ennek ellenére csakhamar
vezető szerepet biztosít magának a felsőmagyarországi városok életében s országos
fontossága túlnő a többi város szerényebb méretein. Az országos politika eseményei
gyakran érintik, királyok fordulnak meg falai között, kíséretükben a magyarság
elitje s nagyfontosságú döntéseknek a tanuja. Különösen jelentős Kassa és a nemesi
Magyarország kapcsolatainak fejlődésében az a körülmény, hogy a magyar királyok
Lengyelország felé irányuló politikájuk bázisául választják a várost. Gyűléseket tar-
tanak itt, fontos találkozók, tanácskozások helyszínéül szolgál s a város állandóan
magyar országnagyokkal, hadvezérekkel érintkezik, élvezi a királyi kegyet, amely
nem bizonyul fukarnak a polgárság hű szolgálataival szemben.
A Zsigmond halálától Mátyásig terjedő időszak zavaros küzdelmeiben Kassa
az érett politikai okosságnak olyan példáit mutatta, amilyenre csak az országos poli-
tikával való állandó érintkezés tehette képessé a város vezetőségét. A több, mint egy
évtizedig tartó felvidéki zavarok, Jiskra uralma, Erzsébet és Ulászló küzdelmei, az
oligarchák kiskirálykodásai alig tesznek valami kárt Kassában s ebben az érdem nem
a polgárság fegyverforgató erényeit illeti meg — noha ebben sem volt hiány — ha-
nem sokkal inkább azt a politikai bölcsességet és előrelátást, amellyel a város vezető-
sége a küzdő felek között és a támadókkal szemben a maga érdekeit biztosítani tudta.
Sokat emelkedett Kassa országos jelentősége Mátyás uralkodása alatt. Mátyás
tudatos, határozott várospolitikát folytatott s az volt a célja, hogy a polgári réteg
megerősítésével szerezzen támaszt és szövetségest a királyi hatalomnak a főúri réteg
erejének megtöréséhez és az abszolút királyi hatalom megalapozásához. Ebben a
törekvésében a Felvidéken különösen Kassára számíthatott, amely már eddig is tanú-
jelét adta erejének és politikai szervezőkészségének azáltal, hogy a városi polgárság
érdekeinek védelmére összehozta a felsőmagyarországi öt város szövetségét. Mátyás
a privilégiumok egész sorával gazdagította ezeket a városokat, függetlenítette őket a
vármegyék beavatkozásától s a tárnokszéken, a szabad királyi városok legfelsőbb
törvénykezési fórumán megszűntette a nemesi ülnökök részvételi jogát. Két évre
szóló pénzverési jogot is kapott tőle Kassa. A város egyébként állandó érintkezésben
volt a királlyal, követei mindig az udvarban tartózkodtak s a király is gyakran meg-
jelent falai között. 1460 őszén itt intézkedett a Poděbráddal való béketárgyalások
tárgyában s a hagyomány szerint a kassai dómot vette mintául a Buda várában fel-
épített Mátyás-templomhoz. Kassa vállalta magára Mátyás felszólítására annak a
váltságdíjnak a tizenketted részét is, amelyet a szent korona kiváltásáért kellett
fizetni Frigyes német császárnak. A király és a város közti viszony bensőségesnek
mondható. Mátyás minden fontosabb országos eseményről értesíti kedves városát s
gyakran fordul hozzá pénzbeli segítségért, nem egyszer személyes kölcsönt is vesz fel
a várostól.
Mátyás utóda, Ulászló alatt Kassa fegyverrel is megmutatja, hogy a magyar-
sághoz tartozik és nem közömbös számára az, hogy milyen király uralma alá tartozik.

23
A trónkövetelő Albert lengyel király hadait feltartóztatja a város és hősies védeke-
zéssel meghiúsítja az idegen hadsereg hódító szándékait.
A középkor századai alatt Kassa, bár állandó kapcsolatban volt a magyar állam
életével s jelentékeny gazdasági ereje által tevékeny részese is volt annak, mégis
német jellegű város volt, s polgársága idegen anyanyelvű, de nem idegen lelkű
alattvalója volt Szent István országának. A 16. századtól kezdve Kassa fejlődése is
új irányt vesz fel. A nehézre fordult magyar történelem változatos eseményei egyre
közvetlenebbül kerülnek vele érintkezésbe s mély nyomokat hagynak nemcsak a város
külső, anyagi képén, de belső lelki fejlődésén is. Kassa a következő évszázadokban
egyre fontosabb tényezője a magyar történelemnek.
A szerencsétlen mohácsi csatát követő felfordulásban (1526) Kassa Ferdinánd
mellé áll, nem haszonlesésből vagy nemzetiségi érzéstől ösztönözve, hanem mert alapos
oka van félni Zápolya Jánostól, aki ellen már régebben is erős harcokat vívott keres-
kedelmi szabadságának védelmére. Kemény csaták zajlanak le a két párt között a
város körül, amelynek stratégiai és gazdasági kulcshelyzetét mindkét fél felismeri.
Az átmeneti Ferdinánd-uralom után a város János kezére kerül. János uralma alatt
nagyszámú magyar népelem húzódik be a városba. A városi polgárság, mint az egész
országban, itt is, eddig minden erővel igyekezett távoltartani az idegeneket a városba
való beköltözéstől ; nem nemzetiségi elfogultságból, hanem a polgári öntudattól és a
jól felfogott érdektől vezetve. A török hódoltság terjeszkedésével kezdett változni a
helyzet ezen a téren is. A török elől észak felé menekülő magyarság, különösen a ne-
messég, birtok hiányában elsősorban a városokba próbált bejutni s ez a beköltözést
tiltó városi statutumok ellenére is gyakran sikerült neki. Kassa különösen ki volt
téve a magyar népelem beszivárgásának, mivel fekvésénél fogva a környező magyar
vidék lakosságára és az észak felé húzódó menekülők részére egyaránt csalogatólag ha-
tott. Zápolya uralma megnyitotta a város kapuit a magyar nemesség előtt s bár a
város 1552-ben megint Ferdinánd kezére került s a beköltözési tilalom ismét életbe
lépett, a már megtelepedett magyar elemet nem lehetett többé eltávolítani. Ferdinánd
rendeletet adott ki, hogy a német és magyar lakósokat egyforma jogok illessék meg.
Ha voltak is ezután súrlódások, azok vallási jellegűek voltak ; a város reformációja
során ugyanis a német polgárság a lutheránus hitre tért át, a magyarok pedig Kálvin
vallásának híveivé szegődtek.
A megindult természetes és minden erőszakot melőlző társadalmi folyamat
rohamosan halad tovább, amit az a tény is mutat, hogy míg a XVI. század folyamán
a városbírák sorában egyetlen magyar nevet sem találunk, a XVII. század elején, 1608-
ban megjelenik a névsorban újból a magyar bíró Herczeg István személyében s attól
kezdve a magyar és a német bírák váltogatják egymást. S mivel a városbíró válasz-
tása régtől fogva a városi polgárság jogát képezte, biztosra vehetjük, hogy a magyar
bíró megválasztása a polgárság többségének akaratát, vagy a kétnyelvű lakosság köl-
csönös megegyezését jelenti. A magyar népelem gyarapodását jelentettéka XVI. szá-
zad folyamán a hódoltsági területről felhúzódó kereskedők is, akik anyagi áldozatokkal
és összeköttetéseikkel el tudták érni azt, hogy a viszonylagos biztonságot és kereseti
lehetőségeket nyújtó városfalak befogadják őket. A XVII. században a lakosság
80 %-a magyar nevű. 1
1
Kerekes György : Polgári társadalmunk a XVII. században. — Kassa, 1940.

24
 Kassa a nemzeti és a vallásszabadságért folyó küzdelmekben fontos szerepet
vállal : szakítva régen követett magatartásával, amikor az orzságos ügyekben való
állásfoglalását mindig a politikai okosság, a gazdasági előny és a város különös érdekei
irányították. A nagy nemzeti küzdelem megindításához is Kassa szolgáltatta az első
lökést, a kassai Szent Erzsébet dómnak a katolikusok részére történt erőszakos
visszaadása késztette ugyanis megindulásra Bocskayt a Habsburg kormányzat ellen.
Bocskay még a hadjárat elején a polgárság örömujjongása között vonult be Kassára
s a kedvező fekvésű város két éven át, 1606 decemberében bekövetkezett haláláig
fejedelmi székhelye volt. Két ízben t a r t o t t itt országgyűlést, amelyeken az összes
protestáns rendek résztvettek. Kassán alakultak ki a bécsi béke pontjai is, amelyek a

bizonytalan

A KASSAI CSALÁDOK N E V E I N E K NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSA A XVII. SZÁZADBAN.

magyarországi protestánsok vallásszabadságát biztosították. Itt kereste fel őt a szultán

követe is, aki a királyi hatalom jelvényeit hozta Bocskaynak. Ez évek alatt Kassa
valósággal Erdély és a keleti Magyarország fővárosa volt. A magyar előkelőségek
tömege tartózkodott állandóan a városban. A protestáns Kassa, beleértve a lutherá-
nus németséget is, a vallásszabadság és a nemzeti jogok bajnokát tisztelte Bocskay-
ban s vele együtt a zászlaja alatt küzdő magyarsággal is lelki közösséget vállalt.
Bocskay halála után átmeneti időre ismét Rudolf király uralma alá került
Kassa és újból kísérletek történtek a katolikus vallás egyenjogúságának az elismerte-
tésére. Jezsuiták jöttek be a városba, de a csaknem teljesen protestáns lakosság
ellenállt és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez pártolt, akinek vezére, Rákóczi György
1619 szeptemberében a várost birtokba vette. Nem sokkal később Bethlen Gábor
is megtartotta bevonulását Kassára s országgyűlést hívott össze, amely ismét nagy-
fontosságú események bevezetője lett, mert ezen az országgyűlésen határozták el
az erdélyi és magyarországi protestáns rendek, hogy újból fegyvert fognak a vallás-
szabadságért. A Bocskay-korabeli fényes napok ismét visszatértek Kassára. A rendek
itt kiáltották ki Bethlen Gábort magyar királlyá s így rövid időre Szent István koro-
nájának is otthont adott a város. Bethlen ugyanis a Pozsonyból elhozott Szent Koronát

4 25
rövid időre Kassára vitette. Bethlen uralma alatt országraszóló fényes esemény
színhelye volt a város : itt tartotta ugyanis a fejedelem esküvőjét Brandenburgi
Katalinnal, külföldi előkelőségek s a hazai főnemesség jelenlétében. Olyan szerepet
játszott Kassa Bethlen uralkodásának évtizedében, mintha az ország fővárosa lett
volna s jelentőségéből Bethlen halála után is alig vesztett. Egyidőre ugyan megint
a Habsburg királynak hódolt, később azonban I. Rákóczi György birtokába került.
Közben eldőlt az a küzdelem is, amely már régóta országszerte folyt a nemesség
és a városok polgársága között a nemesek városbanlakása tekintetében. A városi
jogok ugyanis szigorúan elzárkóztak az elől, hogy a nemeseket a városokba bebo-
csássák s azok ott a városi törvények hatálya alól kivéve, a nemesi jog szerint éljenek.
A nemesség a vitát, amely addig külön-külön folyt az egyes városokkal, az ország-
gyűlés elé vitte s mivel ott a polgárságnak rendkívül csekély befolyása volt az orszá-
gos ügyek intézésében, az 1647. évi országgyűlés kimondotta a nemeseknek a vá-
rosba való szabad beköltözködését s biztosította a városba beköltözött nemesek
számára a nemesi kiváltságok összességét. Az ellenállás tehát, amelynek elvét Kassa
hangoztatta a legerősebben, ilyen módon elvesztette jogi a l a p j á t ; a nemesség bevonul
a városokba és ha nem is egyszerre, de lassanként vezető pozícióba jut a városi
életben. Az egri káptalan, továbbá a ferencesek és a jezsuiták beköltözése is a magyar
elemet erősítette ; különösen fontos volt ebből a szempontból a jezsuitáknak később
egyetemi rangra emelt főiskolája, amelyen a jezsuiták királyhű, de hazafias szellem-
ben nevelték az ifjúságot.
Az I. Lipót által bevezetett abszolutizmus már rebellis magyar városnak
tekinti Kassát s a Zrínyi-Frangepán összeesküvés szálai után nyomoz a városban.
A katonai parancsnokok, Spankau, majd Strassoldo és Kolb generálisok a leg-
nagyobb terrort gyakorolják a polgárság felett. Kolb rémuralmának előkelő pol-
gárok esnek áldozatul. A megkínzott, zaklatott polgárság szabadítóként üdvözli
Thököly Imre seregét, aki 1682-ben elfoglalta a várost. Thököly rövid uralma után
megint császári korszak következett, amely alatt erélyesen folyt a protestánsok
visszaszorítása és a katolikus vallás helyzetének erősítése. A Rákóczi Ferenc-féle
szabadságharc alatt Kassa ismét elsőrangú fontosságra emelkedett, a felsőmagyar-
országi kapitányság székhelye és tizenhárom vármegye központja. A felkelés zászló-
jának hanyatlása sem tudja hűtlenségre bírni az immár ízig-vérig magyar érzésű
polgárságot. A fejedelem már rég Lengyelországban bujdosik, amikor Kassa még
hősiesen állja a császáriak ostromát.
A XVII. századi Kassa története tehát már teljesen új oldalról mutatja meg
az egykori német jellegű kereskedővárost. A török elől a Felvidékre húzódott ma-
gyarság s vele együtt a magyarságtól elszakíthatatlan szabadságeszme behatása
gyökeresen megváltoztatta Kassa állásfoglalását az ország ügyeivel szemben. A re-
formáció, amely a XVII. században egyúttal Habsburg-ellenes politikai állásfoglalás
is, Kassán építette ki egyik legerősebb támaszpontját. Bocskay, Bethlen, Rákóczi
György Kassában találták meg Felső-Magyarország kulcsát, Kassában testesült
m e g a dacos, az igazságot kereső, s a politikai és a vallásszabadságot a koronás királlyal
szemben is megvédelmező magyar elszántság. Ennek az évszázadnak kassai ese-
ményei nem maradnak meg a városi krónika lapjain, Magyarország történetét írták
Kassán Bocskay tói II. Rákóczi Ferencig.

26
 Kassa további története már nem bővelkedik ennyire országos fontosságú
eseményekben. A császári uralom eldöntötte a harcot vallási téren is, a katolikusok
megkapták mindazokat a templomokat, amelyekre jogot formáltak s a városi
tanácsba sem kerülhetett be ezentúl protestáns polgár. A háborús korszakban
gazdaságilag tönkrement város lassan ismét a fejlődés útjára tért s a nemzeti ébredés,
amely a XVIII. század végétől megmozgatja a magyar lelkeket, elsősorban Kassán kap
lángra és gyönyörű eredményeket hoz. Az 1848—49-es szabadságharcban is múlt-
jához méltóan szerepel a város, nevét híressé teszi a 9. vörössapkás honvédzászló-
alj, amelyet Kassa lakosaiból toboroztak össze, s amely annyi dicsőséges csatát
vívott a magyar nemzet hősies küzdelmében.
A nagy történelmi mult szimbólumaként, Kassa magyarságának örök doku-
mentálására 1906. október 29-én 200 éves számkivetés után másodszor is bevonult
Kassára a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc, hogy hű kassai polgárai között pihen-
jen és őrizőjük legyen a megpróbáltatások ezer veszedelme között az idők végeze-
téig. Rákóczi kassai sírja elszakíthatatlan kapocs az ősi város és az ezeréves magyar
föld között, záloga a közös múltnak és jövőnek, amelyet Kassa és a magyarság a
múlthoz hasonlóan együtt fog építeni.
Ha a történelmi események, az egyazon közösségben, ugyanazon eszmék
szolgálatában eltöltött évszázadok nem lennének elegendők annak a bizonyítására,
hogy Kassa a magyarságé, talán súlyosabban esnének latba azok a bizonyítékok,
amelyek a kulturális élet megnyilvánulásaiból adják meg Kassa lelki hovatartozását.
A középkori Kassáról elmondottak alapján következtethetünk a város
középkori kultúrájára is. Tipikus polgári kultúra ez, amely megmarad a középszerű-
ség és a gyakorlatiasság útján s fiait is azért küldi a külföldi egyetemekre, Krakkóba,
vagy Bécsbe, hogy a városnak jó jegyzői, iskolamesterei és tanult papjai legyenek.
Magasabb szempontú szellemi kultúrát a reformáció hoz a városba, s a protestan-
tizmus és a katolicizmus küzdelme itt is, mint az egész országban, a magyar szelle-
met, a magyar nyelvet j u t t a t j a győzelemhez. A XVI. századtól Kassa soknak nyújt
otthont a magyar irodalom első művelői közül. A zsoltárköltő Batizi András kassai
magyar hívei számára zsoltárokat ír, a »magyar Luther«, Dévai Biró Mátyás be-
vezeti Kassán a magyar istentiszteleti nyelvet, a krónikaíró Székely István Kassán
prédikátorkodik egy ideig. Huszár Gál, a nyomdász-hitvitázó itt prédikál és innen
hurcolják el az egri püspök emberei. Katolikus részről nem kisebb személy mondja
el csodálatos prédikációit a kassai templom szószékéről, mint maga Pázmány Péter,
de Kassán lelkészkedik Pázmány nagy ellenfele, Alvinczy Péter is. A világi irodalom
képviselői közül éveken át élte víg életét Kassán a kalandos életű lantos diák, Tinódi
Sebestyén és itt írja az első nagy magyar lírikus, Balassa Bálint is gyönyörű szerelmi
költeményeit a kassai főkapitány ifjú hitveséhez.
A XVII. század elejétől könyvnyomda is működik Kassán, 'amelyből nagy
számmal kerülnek ki latin és magyar nyelvű nyomtatványok, köztük a magyar hit-
vitázó irodalomnak nem egy híres terméke. Itt nyomják egy ideig II. Rákóczi Ferenc
fejedelem újságját is, a »Mercurius veridicus ex Hungaria«-t, amelyet a magyar-
országi időszaki sajtó ősének tekint az irodalomtudomány.
Fontos szerepet töltött be Kassa kulturális múltjában a kassai jezsuita
egyetem. Az egyetem több mint egy évszázadon át központja Felső-Magyaror-

4* 27
szágon a katolikus, de egyszersmind magyar szellemű nevelésnek. A tananyagban
a magyar nyelv tanításának is helye van. A nemzeti szellem ápolását szolgálják
a színielőadások, amelyek tárgyukat jórészt a magyar történelemből veszik. A ta-
nárok magyar jezsuiták, közülük sokan a magyar irodalomtörténetben is jelentős
helyet foglalnak el.
A magyar irodalom újjáéledésének korában, a XVIII. század végétől Kassa egyik
legfontosabb centruma az irodalmi és a kultúrális életnek s számos kezdeményezésével
első helyen áll Magyarország valamennyi városa között. Kassán él, mint Abaúj megye
alispánja, Orczy Lőrinc báró, a népies, nemzeti irányú magyar költészet egyik legelső
képviselője. Hosszú ideig él és működik Kassán a magyar irodalmi megújhodás vezér-
alakja és a magyar nyelv megújításának apostola, Kazinczy Ferenc. Az működése
hosszú időre Magyarország első irodalmi központjává tette Kassát. Itt írja első verseit,
itt adja ki érzelmes romantikus regényét, a Bácsmegyeit, amelyet Goethe Wert-
herjének hatása alatt írt, itt készíti fordításait és itt igyekszik kialakítani az új köve-
telményeknek megfelelő magyar irodalmi nyelvet. Kazinczy működése nevezetes
hellyé teszi Kassát a magyar irodalom történetében azáltal, hogy Baróti Szabó Dávid-
dal és a tüzes hazafi Bacsányi Jánossal irodalmi társaságot alapít a magyar nemzeti
szellem fejlesztésre. Baróti a klasszikus mértékű magyar verselés úttörője és egyik
legsikeresebb művelője, húsz esztendőt töltött Kassán mint tanár, lakása ezen idő
alatt találkozhelye volt a magyar irodalom akkori nagyjainak. Bacsányi a forradalmi
hajlamú fiatal költő a harmadik tagja e triumvirátusnak, amely Baróti szobájában
1787 őszén megalapítja a Kassai Magyar Társaságot és megindítja az első magyar
szépirodalmi folyóiratot, a Magyar Múzeumot. A társasághoz csakhamar sokan csat-
lakoznak ; pezsgő irodalmi élet alakul ki Kassán, amely így az ország irodalmi köz-
pontja lesz és messzeható nemzeti mozgalmat indít ugyanakkor, amikor az ország
más városaiban még alig ébredezik a nemzeti szellem. A Magyar Múzeumot csakhamar
követi Kazinczynak a másik folyóirata, az Orpheus. A kassai irodalmi központ ország-
szerte megindította a magyar irodalom virágzását és bevezetője lett a magyar nemzeti
irodalmi nyelv páratlanul gyors és mélyreható újjászületésének.
A XIX. század elején még egy irodalmi kísérlet emelkedik országos jelentő-
ségre és kér részt a nemzeti irodalmi fejlődésben. 1815-ben új irodalmi folyóirat
indul Kassán, a Felső-Magyarországi Minerva, amely számos magyarországi kezde-
ményezés után tartósabb gyökeret tud verni és több mint tíz évig gyűjt jelentős
irodalmi tábort maga köré olyan időszakban, amikor a magyar irodalmi élet köz-
pontja már egyre inkább Pest.
Nem kisebb jelentőségű Kassa szerepe a magyar kultúra másik fontos ágá-
nak, a színészetnek a történetében sem. A magyar színjátszásnak még csak a csírái
ismerhetők fel, amikor Kassán, Budán és Pozsonyban a színészet már állandó ott-
honra talál. Kassán 1789-ben nyitják meg a színházat. 1816-ban fordulnak meg
magyar színészek először Kassán : a volt pesti és budai színtársulat, amely néhány
évi meddő kísérletezés után otthagyta a fővárost és vándortársulattá alakult át,
Miskolcról átjön Kassára és a kedvező fogadtatáson felbuzdulva ezentúl évente
megjelenik hosszabb-rövidebb vendégszereplésre. 1828-tól kezdve pedig állandó
otthonra talál Kassán a magyar színművészet. Olyan időben lendül fel itt a magyar
színészet, amikor még az ország fővárosában sincs állandó színház. A Kolozsvárt

28
1821-ben alakult színtársulat ugyanis válságos anyagi helyzetbe került s Kassára
téve át székhelyét, Kassai Dal- és Színjátszó Társaság néven ott működött éveken át.
Az ország akkori legjobb színészei alkotják a kassai társulatot s színmüvek mellett
magyar nyelvű operákat is adnak elő. A kassai színház érdeme az is, hogy nem
sokkal később az ország fővárosában is véglegesen meggyökerezik a színházi kultúra.
A néhány éves kassai virágzás után ugyanis a társulat jórésze Budára tette át szék-
helyét és az ő működésük hatása alatt jut a budai színészet a fejlődésnek olyan
fokára, hogy 1837-ben a magyarság reprezentatív színháza, a pesti Nemzeti Színház
is megkezdheti működését. Kassán működtek a későbbi Nemzeti Színház legjobb
tagjai közül Bartha János, a nagy tragikus színész, Déryné, a legnagyobb színész-
nők egyike, Egressy Gábor, Fánczy Lajos, Kántorné, Láng Ádám János, László
József, Lendvay Márton, Megyeri Károly. Továbbá Szentpéteri Zsigmond, Szerda-
helyi József és még számosan, akik abban az időben országszerte ismertek voltak.
A kassai színészet adta a magyar színházi kultúra kifejlődéséhez az egyik legerő-
sebb lökést s ezzel a magyar kultúra múltjában ezen a téren is kezdeményező és
vezető szerepet vállalt magára Kassa.
A nemzeti kegyelet érzését, amellyel a magyarság Kassára tekint, még fokozza
a régi művészet emlékeinek gazdagsága a nagymultú városban. A városkép lebilin-
cselő központja, a székesegyház magyar szentnek, Árpádházi Szent Erzsébetnek
a nevét viseli és magyar királyok áldozatkészségéből épült fel. Belsejét német és
magyar művészek alkotásai díszítik. Benne alussza örök álmát a magyar szabadság-
eszme megtestesítője II. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyjával, Zrínyi Ilonával.
Több középkori emléke van a városnak : a Szt. Mihály-kápolna s a híres lőcsei ház ;
későbbi korokból a premontrei templom s a barokk emlékek egész sora, mind érté-
kes bizonysága annak a fejlett kultúrának, amely közös tulajdona Kassának és a
magyar történelemnek. A magyar művészettörténet legértékesebb lapjain nyertek
megörökítést Kassa művészi múltjának emlékei s a kutató, vagy utazó, aki a tör-
ténelem néma tanúin, a műemlékeken keresztül közeledik Kassa lelkéhez, magyar-
nak ismeri meg ezekben a megnyilatkozásokban is.
Történelem és kultúra, a mult eseményei és a letűnt élet szellemi lerakódásai
ugyanabba az irányba mutatnak, egyforma feleletet adnak a kérdezősködőnek.
Kassa magyar volt történelme minden korszakában és életének minden megnyil-
vánulásában, magyar volt akkor is, mikor a cseh Jiskra székelt benne, akkor is,
amikor húsz éven át az idegen cseh hatalom akarta benne megölni a magyar lelket.
Magyar város Kassa, csodálatos szintézise a magyar államgondolat legkülönbözőbb
összetevőinek, — a hegyvidék és síkság találkozóján a német városalapító léleknek
és a magyar államfenntartó erőnek. A magyar béke, a P a x Hungarica otthona volt
Kassa évszázadokon át, falai között békés egyetértésben fértek meg magyarok és
németek, katolikusok és protestánsok, s a bevándorló szlovák is barátságos fogad-
tatásra talált, ha lelkében a béke szándékával és az építő munka akaratával lépett
be a város kapuin. Ez a magasabb értelemben vett magyarság, Szent István állam-
eszméjének a magyarsága kötötte Kassát évszázadokon át a szentistváni alapon
felépült magyar birodalomhoz és ha a történelemnek, a közös múltnak és az azonos
kultúrának van összetartó ereje, úgy Kassa ma is magyar és részese lesz a jövőben
is annak a sorsnak, amely az egyetemes magyarságnak osztályrészül jut.

29
 K A S S A MAGYARSÁGA
I r t a : Gróf R Ê V A Y ISTVÁN

R
ÁKÓCZI F E J E D E L E M VÁROSA vagy »Felsőmagyarország metropo-
lisa« — ezzel a két jelzővel szokták illetni Kassa városát. E két jelző
valóban helyesen fejezi ki a város jellegét és lelkét, mert a város nemcsak
a magyar történelemnek élő része, hanem tényleges központja a felső-
magyarországi részeknek is. Ez a kettős szerep határozta meg fejlődésének és helyi
történetének vonalát minden vonatkozásban, így etnikai tekintetben is. A magyar
történelemben élni annyit jelentett, mint a magyar tudatot hordozni századokon
át ; a felső vidékek központját alkotni pedig a többnyelvűséget jelentette. A kettő
párhuzamosan alakította ki hagyományos szellemét, amelyet a város magyarsága
mindenkoron belső békében ápolt és adott tovább nemzedékről nemzedékre szlovák
és német polgártársaival együtt, kik a történelem és az események forgása szerint
hol kisebb, hol nagyobb hányadát alkották a lakosságnak. Bármiként váltakoztak is
időnként a lakosság egyes rétegei, a talaj és a szellem ugyanaz maradt és saját képére
formálta új jövevényeit. A város — történelme, szerepe és földrajzi fekvése folytán
— nemcsak befelé volt mindenkoron első sorban magyar, de kifelé is mindig ma-
gyar hivatást teljesített. Ezért magyarsága minden viszontagság után újra és újra
visszaszerezte számszerű elsőségét is, hiába igyekeznek egyesek akár a múltra, akár
a jelenre vonatkoztatva mást bizonyítani. Az élet nem ismeri a merev számadatokat
és nem tudják cáfolni ezek Kassa városának magyarságát és ősi magyar szellemét
sem. Egyszer nem tudott csak a város új jövevényeivel összeolvadni — ez a trianoni
20 esztendő idején volt. Ekkor történeti tudatával és fejlődésével nem egyező arcu-
latot és szerepet akartak rákényszeríteni. Ez időből való szabad nemzetiségi meg-
nyilvánulásai világosan érzékeltetik, hogy természetszerű szellemi és etnikai fejlő-
dését nem lehetett ekkor sem igaztalan és mesterkélt eszközökkel megmásítani.
A város nemzetiségi adatai nem mindig folytonosak, de azért nyomon tudjuk
követni általuk etnikai alakulását.
*
* *

Kassa városának tradíciója, kultúrája, társadalmi képe magyar és külső be-

nyomása feltétlenül igazolja a magyar népszámlálások kimutatásait. Ha a város
multbani demográfiai adatai következetlenek is és váltakoznak bennük a német, a
magyar és a szlovák vonatkozások, az bizonyos, hogy a mai fejlettségi fok értelmében

30
vett élete és kultúrája teljesen magyar behatás alatt alakult ki és ezidőszerint a város
annyira magyar, hogy e jegyét még akkor sem vetette le, amikor a csehszlovák időben
a csehszlovákok vitatták statisztikai fölényét. A multbani nemzetiségi statisztikák
itt nem mutathatnak ki folytonos lakósréteget, mert a város egyes rétegei nem egy-
szer cserélődtek, vagy pedig a lakosság időszakonként rendkívül gyors iramban gyara-
podott az erős külső beáramlások útján. E közlések adatait tehát nem lehet vizsgálni
az állandó lakosréteg nemzetiségi fejlődésének szempontjából, hanem azon szempont-
ból, hogy a beáramló és váltakozó rétegek meg tudták-e változtatni a város nemzeti-
ségi képét, vagy pedig a helyi jelleg volt-e erősebb és a beáramlók kényszerültek-e
hozzá alkalmazkodni. Az adatok a helyi légkör diadalmaskodását tanúsítják. A város
etnikai alapkaraktere átmeneti : Kassa hajdani magyar település, ahová csakhamar
jelentős német (szász) elem telepedett be. Két körülmény azonban mindenkoron a
magyar elem erősödését szolgálta. Az egyik, hogy Kassa olyan tranzverzális és diago-
nális főközlekedési vonalak metszőpontján van, amely útvonalak nemcsak délfelől,
hanem délnyugat-keleti irányban is (Gömör és Torna, valamint Dél-és Közép-Zemplén
között) magyar életet közvetítő közlekedési erek voltak (1. a térképmellékletet) ;
a másik, hogy a város régtől fogva központi hivatalok és intézmények székhelye volt.
Ezen tényezők olyan magyar nemzeti légkört teremtettek, mely akkor is tartani
t u d t a magát, mikor más etnikai erők voltak — vagy jutottak átmenetileg — akár
hatalmi, akár számszerű túlsúlyba.
A városba a 13. században szászokat telepítettek és ezek lakták a X I I I . század
folyamán is. Az 1773 Lexicon a városok nemzetiségi adatait nem közli s így Kassa
nyelvi adatait sem találjuk meg benne. A Lexicont megelőző időből a XVII. század ide-
jéből azonban olyan adatokkal rendelkezünk, melyek a város erősen magyar jellegéről
tanúskodnak. 1644-ben alakul meg a református egyház. 1 1650-ből pedig rendelkezé-
sünkre áll a városbeli polgári és zsellércsaládok családfőinek teljes névsora. A család-
nevek legújabb módszer szerint való osztályozása alapján az 520 háztulajdonos polgár-
család és a 176 zsellércsalád családneve nemzetiségileg a következőképpen oszlott
meg : magyar 79%, német 13%, szlovák 3%, bizonytalan 5%. 2 Buchholz György 3
felsőmagyarországi német kereskedő, majd evangélikus lelkész 1683-ból azt írja Kassáról,
hogy »itt magyarul, szlovákul, lengyelül és németül beszélnek, de legtöbbnyire mégis
magyarul«. Mint látjuk a magyarságnak dominálnia kellett a XVII. században és az is
bizonyos, hogy a szlovákság csupán kisebbségként élt a városban. E században a
Szent Mihály kápolnát nevezik »tót templomnak« és a kápolna kis méretei is amellett
szólnak, hogy csakis egy kisebbségi csoport istentiszteleti helyéül felelt meg. 4 A X V I I I .
század első éveiben az ellenreformációval kapcsolatban erős német beáramlás követ-
kezett be. Az osztrák tartományokból számos iparost és kereskedőt telepítettek le
és polgárosítottak Kassán, hogy velük a magyar protestantizmust ellensúlyozzák.
A város ismét elnémetesedik, annál is inkább, mert magyarok ez időben el is távoz-
nak. 5 A X V I I I . század további folyamán nincsenek közvetlen nemzetiségi adataink, 6
csupán Korabinsky (1786) szerint az evangélikus lakosság nemzetiségi megoszlása
olyan volt, hogy négy papjuk közül kettő németül, egy magyarul és egy szlovákul'
prédikált. A szlovákok e vonatkozásban is ismét csak kisebbségben voltak. Következő
nemzetiségi adataink a X I X . század első harmadának idejéből valók. Ekkor a római
katolikus egyházi schematizmus (1826) szerint az egyház nyelvi sorrendje magyar-

31
német-szlovák 8 . Fényes (1830) pedig ezt írja lakóiról : »Nyelvökre magyarok, németek
és tótok; a németek azonban számosabbaknak tetszenek a magyaroknál«. A X V I I I . század
elején ismét többségre jutott németség tehát még tartja a helyét, ha Fényes
szerint nem is sokkal a magyarság előtt. Mégis azt kell tartanunk, hogy a szerző
a megelőző helyzet szerint ítélte meg a város nemzetiségi összetételét. Korabinsky
(6.200 lakost mutat ki) és Nagy Lajos (13,606 lakos) között kb. 40 év leforgása alatt
a lakosság ugyanis nem kevesebb, mint 119%-kal emelkedett. Ezen nagyarányú
lakosszaporulattal hozhatjuk kapcsolatba a város akkori szlovákosodását. Ez egybe-
esik a vidék több községének elszlovákosodásával, hol az ellenreformáció alkalmával
elindult szlovákosodási folyamat ezidőben ugyancsak elérte a túlsúlyra való jutást.
1851-ben Fényes 9 tudniillik a következő statisztikáját adja a városnak : 36% szlovák,
22% magyar, 19% német 10 — és Czoernig is szlovák-magyar-németnek jelzi tér-
képén. Két érdekes adat ez időből még, hogy az 1831 évi kolerajárvány a város lakos-
ságának 5%-át (pontosan 678 személyt 11 ) követelte áldozatául, valamint, hogy a
zsidóság, melynek betelepedését a városi tanács 1836-ban megakadályozta, 12 rohamo-
san lepi el a várost. Nagy Lajos 1828-ban még csak 5 zsidót mutat ki, Fényes kimu-
tatásában 1851-ben már 729 zsidót találunk. Mindezeket egybevetve arra a megálla-
pításra jutunk, hogy 1850 körül a város lakosságának nagyobbik része a megelőző
70 év beköltözöttjeiből tevődött. Ezzel kapcsolatosan a szlovákság, mely a X I X . század
első feléig kizárólag mint kisebbség szerepelt, a század derekán relatív többségre tett
szert. A szlovákok ezt a relatív többségüket hosszabb ideig tartották, bár a magyar-
ság közben ismét felzárkózott hozzájuk. Az 1880 évi népszámlálás 40% szlovákot
talált 38% magyarral szemben. Azonban ez a relatív többség sem lehetett határozott
és meggyőző, mert közben 1876-ban a cseh Šembera a lakosság 2 / 8 -át, vagyis csak
25%-át becsülte szlováknak. 1890-ben már a magyarság van 49%-os relatív
többségben a 38% szlovákkal szemben és ezzel az ugrásszerű fejlődés évtizedei folya-
mán a magyar tradiciójú városban végleg visszaszerzi és bebiztosítja számszerű első-
ségét. 1900-ban 65 és 1910-ben 75% volt a magyarság aránya. A szlovákság ezzel
párhuzamosan szorul vissza 23 és 15%-ra, vagyis átmeneti felerősödése után vissza-
tér eredeti osztályrészére. A németek a négy magyar számláláson 16%, 13%, 9 %
és 7%-ot tettek ki.
A csehszlovák népszámlálások merőben ellentétes eredményeket mutatnak és
csupán abban következetesek, hogy a német elem aránya továbbra is hasonlóan
alacsony marad. A három számláláson : 5, 4 és 5%. A magyarok s csehszlovákok
aránya a három számláláson a következőképpen alakul :

magyar csehszlovák
1919 38% 49%
1921 22% 62%
1930 18% 66%

Az 1919 évi kimutatáskor a csehek és szlovákok csak relatív többséget mutat-

tak. A városban ekkor j elentékeny rétegek —pl. a központi hivatalok személyzete, katona-
ság, stb. — cserélődtek ki és kétségtelen az is, hogy a csehek és szlovákok erős beáram-
lása mellett a város kétnyelvű régibb beáramlottai az új helyzetben nagyrészt szlová-

32
kokként szerepeltek, ami némileg megváltoztatta a nemzetiségi arányt. A magyarság
további zuhanásszerű visszaesése azonban még akkor sem fogadható el, ha számításba
vesszük azt a körülményt, hogy a zsidóság levált a magyar rétegről, mely megszűnt
államalkotó elem lenni és vagy az ellentábort erősítette, vagy a bevezetett zsidó
rubrikában szerepelt. Feltűnő mindenesetre az, hogy míg a csehszlovák tábor minden
kedvező körülmény mellett is nem nagyon tudta túlhaladni az 50%-os határt, addig
a magyarság nagy ugrásokkal zuhant lefelé és végül is a kisebbségi jogokat jelentő
20%-os értékhatár alá szorult le. A város külső képe és benyomása mindamellett
alig változott meg és a lakosság minden más életmegnyilvánulása ellenmondott
e népszámlálási kimutatásoknak. Nemcsak befelé maradt a város nemzetiségi ható-
ereje azonos, hanem kifelé is, mert ezentúl is magyar hatást sugárzott ki, ami abban
jelentkezett, hogy néhány szomszéd községnek magyarabb adatai adódtak a cseh-
szlovák számlálásokon, mint 1910-ben (így Abaszéplak, Szilvás- és Széplakapáti 13 ), vagy
pedig a választási eredmények mutatták félreérthetetlenül a magyarsághoz való
vonzódás erősödését (pl. Kassaújfalu 1 4 ). Befelé a legkülönbözőbb megnyilvánulások
(mint az egyesületi statisztika, a városi közkönyvtár forgalmi kimutatása 1 3 és egyebek)
mellett elsősorban a választási statisztikák döntik meg a csehszlovák népszámlálási
kimutatások számadatait. Ahogyan Cseh- és Morvaországban a németek választási
eredményeik alapján meg tudták cáfolni a cseh népszámlálási adatokat, 1 6 ugyanezt
tehetjük mi is magyar viszonylatban Kassán.
A város kilenc utóbbi választási megnyilatkozásának hiteles eredményeit
sikerült megszereznem az 1927 és 1938 közötti időszakból, tehát azon időből, mikor
a csehszlovák éra megállapodottnak volt tekinthető. A pártokat négy főcsoportra
kell osztályoznunk : a magyar, a csehszlovák és a német nemzetiség szerint, valamint a
semlegesek csoportjára, hová a kommunista, zsidó és a hivatási alapon szervezett
pártokat (pl. Iparospártot) kell sorozni, mely utóbbiak nemzetiségfelettien toborozták
táborukat és nemzetiségi szempontból színtelenek. 17 Csoportonként százalékosan a
kilenc választáson a szavazatok a következőképpen oszlottak meg :

magyar csehszlovák német semleges

k ö z s é g i v á l a s z t á s o k
1927 okt. 16 36-9 33'6 — 29*5
1932 ápr. 24 33*7 32-1 17 32*5
1937 máj. 23 30-1 30-4 — 39-5
t a r t o m á n y g y ű l é s i v á l a s z t á s o k

1928 dec. 2 36-2 35"6 — 28'2

1935 máj. 19 34 8 36-3 — 28-9
k é p v i s e l ő h á z i v á l a s z t á s o k

1929 okt. 27 32-2 42*9 0-5 24-4

1935 máj. 26 30*6 41-4 13 267
s z e n á t u s i v á l a s z t á s o k
1929 okt. 27 32-9 44*0 0-9 222
1935 máj. 16 30-2 417 1'3 26-8
4 33
 Az első megállapítás, hogy a csoportok arányszámai következetességet mutat-
nak és nagyjában egyazon színvonalon maradnak. A községi és tartománygyűlési
választások, hol csak a Kassához szorosabban tartozó elemek szavaztak, kedvezőbb
arányokat mutatnak a magyarság részére, mint a képviselőházi és szenátusi válasz-
tások, hol nagyobb arányban volt a külső elem képviselve. Határozottan a magyar-
ság gyökerességét bizonyítja, hogy pártjainak tábora minden ellenpropaganda és
akció ellenére is csak egészen jelentéktelen mértékben mutat fogyó tendenciát, viszont
jellemző a csehszlovák tábor struktúrájára, hogy az uralmi helyzete dacára minden
kategóriabeli választáson ugyancsak fogyó tendenciát mutat. A legjobban azonban
az mutatja, hogy a város csehszlovák nemzetisége körül nem volt minden rendben,
hogy a színtelen és semleges pártok tábora mily magas arányt ért el. Ez az arány
ezen felül állandóan emelkedő tendenciát árul el, mígnem végül már relatív többségre
jutott el.
A magyar pártok választási arányszámaival szembenálló »csehszlovák« válasz-
tói tábor arányszámait azonban a szlovákok a csehekkel együtt alkották és akkor
kapjuk meg a magyar és szlovák erőviszony szavazati mérlegét, ha a szlovákoktól
a cseheket különválasztjuk. Hogy a szlovákok és csehek tábora befelé hogyan oszlott
meg, arra az 1930 évi népszámlálás egyik kiadványában kapunk feleletet (Zprávy
Štátneho Úradu Štatistického 1933. 195. sz. az 1538. oldalon). Itt van kimutatva,
hogy a csehszlovák tábornak 1930-ban 73'7%-a volt szlovák, 26-3%-a pedig cseh.
Általában tehát a tábor 75 %-a volt szlovák és 25%-a cseh. A csehek száma a való-
ságban azonban ennél jóval nagyobb volt. Ha ezt az arányt a szavazatokra vonat-
koztatjuk és a »csehszlovák« pártok szavazataiból a csehekre eső egynegyed rész
szavazatot levonjuk, akkor a magyar és szlovák pártok szavazatainak aránya ekként
viszonylik egymáshoz a fenti választásokon :
magyar szlovák
községi választások 36*9 25-2
33-7 24-1
30-1 22-8
tartománygyűlési választások ... 36-2 26-7
34-8 27-2
képviselőházi választások 32-2 32-2
30-6 3M
szenátusi választások 32-9 33-0
30-2 31-3

Ha tehát egyedül a szlovákokra redukált választási arányszámokat állítjuk

szembe a magyar pártok szavazóinak arányszámaival, úgy a községi és tartomány-
gyűlési választásoknál (9 választás közül 5 esetben) máris a magyarság határozott
fölénye derül ki. A képviselőházi és szenátusi választásoknál tizedestörtnyi eltérésű
egyenlőség mutatkozik, mi ugyancsak a kisebbségi sorban lévő magyarság erősebb
mivolta mellett szól a mindenkép előnyöket élvező uralkodó nemzetiséggel szemben.
Ezek a számadatok egymagukban bizonyítják már a magyarság relatív túlsúlyát.
Ez a túlsúly azután teljesen evidenssé válik, ha a semleges pártok szavazatait is számba
vesszük és bizonyos adottságok alapján számításunkba besorozzuk.

34
 A semleges pártok szavazói ugyanis többségükben inkább a magyar táborhoz
tartoztak. Először is a kisebbségi sorban élő nemzetiség soraiban természetszerűleg
több volt az elégedetlen és a kommunizmusra hajló, mint az uralmonlévő nemzeti-
ségűek között. Másodszor, mert a városi kisebb csoportokat (mint Városi Párt és
hasonlók) politikai okokból éppen azért hívták életre, hogy általuk a kisebbségi
egységet elaprózzák. Nem volna reális dolog a semleges pártok számadatainak boncol-
gatásába fogni, de hogy lássuk, hogy a táborukba rejtőző magyarok milyen jelentős
további eltolódást eredményeznek a városi összmagyarság javára, ideiktatjuk szám-
szerű eredményeiket a szóbanforgó kilenc választáson. A zsidó pártot teljesen figyel-
men kívül hagyjuk.

KASSA N É P E S S É G E A N Y A N Y E L V SZERINT AZ 1938. NÉPSZÁMLÁLÁS SZERINT.

Kommunista Kisebb csoportok Iparospárt

községi választások 4.244 — 884
4.396 1.144 1.767
5.948 1.006 1.492
tartomány gyűlési választások . . . . 3.760 — 212
5.002 — 815
képviselőházi választások 3.224 — 1.176
5.643 245 2.128
szenátusi választások 2.842 — 1.536
4.871 241 1.936
Látni, hogy a kommunista párt milyen erős hányadát képezte a semleges
pártok csoportjának, az pedig köztudomású, hogy ez a párt erős mértékben rekrutá-
lódott magyarokból és erősen magyar színezetet viselt. A magyarság leszegényedése
ugyanis sok munkást kergetett a kommunizmus karjaiba. A város utolsó csehszlovák
képviselőtestületének 9 kommunista tagja közül 7 volt magyar. A kisebb csoportokról
már szólottunk s még csupán az Iparospártról kell megjegyezni, hogy itt is voltak
magyarok, de mellettük kétségtelenül csehek és szlovákok is. Ez a párt ugyanis orszá-

5* 35
gos jellegű kormánypárt volt, bár az ilyen helyen, mint Kassa, melyet a csehek
és szlovákok nemzetiségileg meghódítandó területnek tekintettek, inkább a nemzeti-
ségi expansiót közvetlenül szolgáló nagy nemzeti pártokban tömörültek.
Különben Kassa képviselőtestülete a 20 csehszlovák esztendőn keresztül
erős mértékben magyar színezetet viselt magán. A már említett legutoljára meg-
választott képviselőtestület 48 választott tagja közül pl. 24, 18 tehát kerek számmal
50% volt magyar nemzetiségű.
Volt a kassai magyarságnak még egy apasztója a csehszlovák statisztikában.
Ez az ú. n. külföldiek rovata, mely legnagyobbrészt az állampolgárságuk elismerését
nélkülözők közül került ki. Ezek ki voltak rekesztve a nemzetiségi statisztika rova-
tából, így nem tudhatjuk, mennyi volt közöttük a magyar. Bizonyos azonban, hogy
jelentékeny hányaduk magyarokból került ki. Kassán 1921-ben 2.240 ilyen egyén
lakott (a lakosság 4*2%-a), 1930-ban 6.150 (a lakosság 8*7%-a).
Áttekintve a felsorolt jelenségeket, mindenki előtt tisztán állhat a magya-
rázat, mi alapon tarthatta meg Kassa városa a csehszlovák népszámlálási kimutatá-
sokkal ellentétben magyar jellegét. Ha most végül még hozzászámítjuk, hogy a vissza-
csatolás alkalmával az eltávozott cseh és külső szlovák elem helyét ismét a magyar
hivatalnoki apparátus, katonaság stb. foglalta el, igazolva látjuk azt, hogy a város
nemzetiségi rétegeződése megfelel annak a jellegnek, melynek az 1938. évi magyar
népszámlálás eredménye kimutatta : 77% magyar, 16% szlovák és 4 % német. 19
Ez a kimutatás következetes folytatása a cseh megszállás előtti felvételek eredmé-
nyeinek. (Ha valakit mégsem győznének meg az itt felsorolt adatok, úgy hasonlítsa
egyszerűen össze a város magyar kisebbségi életének intenzitását a cseh megszállás
előtti és utáni szlovák kisebbségi élet intenzitásával és a konklúzió igazolni fogja
levezetésünk helyességét.)

HIVATKOZÁSOK A »KASSA MAGYARSÁGA« C. F E J E Z E T H E Z .

1
Magyarország Vármegyéi és Városai. Abauj-Torna vármegye és Kassa
kötete. 150. o.
2
L. Dr. Kerekes György : Polgári társadalmunk a XVII. században. Kassa
1940. 38—57. o. — A 696 nevet fel is sorolja.
3
»Magyarországi vagy Erdélyi Simplicissimus« c. németnyelvű könyvében.
L. Kovács Alajos tanulmányában, Magyar Statisztikai Szemle 1939 — 5. sz., 527. o.
4
Magyarorsz. Várm. és Vár. Abauji kötet 59. o.
5
Magyarorsz. Várm. és Vár. Abauji kötet 60. o.
6
Acsády Ignác 1720-ra vonatkozó névosztályozását nem volt alkalmunk
áttekinteni s így e forrásra nem hivatkozunk.
7
Illetőleg csehül, mert a szlovák evangélikusok cseh imakönyveket használnak.
8
Püspöki könyvtár.
9
Magyarország Geographiai Szótára.
10
Fényes 1851. évi összlakosszáma 13.034, az összlakosszám tehát stagnált
1828 és 1851 között. 1857-ben ismét magyar többséget mutat ki. 5684 magyart,
2936 németet és 2893 szlovákot.
11
Magyarorsz. Várm. és Vár. Abauji kötet, 61. o.

36
 12
Magyarorsz. Várm. és Vár. Abaúji kötet, 153. o.
13
Abaszéplak : 1910 — 20%, 1919 — 40%, 1921 — 57% m. ; Szilvásapáti:
1910 — 3%, 1921 — 20% m. ; Széplakapáti: 1910 — 21%, 1919 — 32% m.
14
1910 — 4 % m. ; a községi választásokon a magyar pártra szavazott : 1927-
ben 52%-a, 1931-ben 50%-a, 1935-ben 26%-a, 1938-ban 28%-a a választóknak.
15
L. erről pl. Prágai Magyar Hirlap 1933. VI. 8. a 9. oldalon.
16
L. Hassinger: Die Tschechoslowakei. 139—141. o.
17
Magyar pártok : az Országos Keresztényszocialista Párt, Magyar Nemzeti
Párt, majd a kettő egyesüléséből keletkezett Egyesült Magyar Párt és néhány válasz-
táson a Magyar Szociáldemokrata Párt. Csehszlovák pártok : az Agrár Párt (Švehla,
Hodža), a Szlovák Néppárt (Hlinka), a Szlovák Nemzeti Párt (Rázus), a Csehszlovák
Néppárt (Mičura), a Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt (Klofáč), a Csehszlovák
Nemzeti Demokrata Párt (Kramář), a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, a Cseh-
szlovák Fascista Párt, majd Nemzeti Egyesülés (Gajda) és néhány kisebb alakulat.
18
14 magyarpárti, 7 kommunista és 3 a kisebb csoportok részéről. Tost László
úrnak, Kassa csehszlovák időbeli magyar alpolgármesterének szíves közlése. (A válasz-
tott tagokon kívül kinevezett tagjai is voltak a képviselőtestületnek.)
19
A magyar anyanyelvűek létszámát ezúttal a zsidóság ismét megtoldotta.

37
 KASSA M A G Y A R S Á G A A 2 0 CSEH ÉV ALATT
Irta : SZIKLA Y F E R E N C

K
ASSÁN a világháború előtt — mint a statisztikák is mutatják — élt kisebbszámú
szlovákság, de arra, hogy a város közéletében szerepet vállalhasson, sem ő,
sem más soha nem is gondolt. 1 A kassai szlovák lakosság majd egy szálig
a város kültelkein élt mint névtelen munkás-, napszámos- és földművesnép.
Lassanként szivárgott be a Kassa város tulajdonát képező telepekről mint robotra
berendelt zsellér, később, mint munkaalkalmat kereső szegénység. A szlovák szellemi
életnek, s az ennek keretében forrongó politikai és eszmei küzdelmeknek, irodalmi
fejlődésnek már csak azért sem lehetett ez a szlovákság részese, mert a szlovák népiség
keleti, ú. n. szlovják csoportjához tartozott, mely a nyugati, ill. középszlovák nyelv-
területen élő csoportoktól teljesen elszigetelten élte a maga egyszerű, puritán, befelé
élő vallásos életét. Az irodalmi szlovák nyelvet jóformán meg sem értette s az öregebb
generáció ma sem érti.
A köztudat Kassán mindössze három-négy kimondottan szlovák érzelmű
embert tartott számon, pl. Kusztra Gyulát, a szlovák imakönyv- és naptárkeres-
kedőt, Sztraka Jánost, a Sárosból ideszármazott volt ácslegényt, aki a búcsúkon a
Szt. Adalbert egyesület vallásos könyveit árulgatta, s ezen a réven írónak tartotta
magát és Dula Mihályt, a »hustáki«2 susztert, aki a körmenetek szlovák csoportjainak
előénekese volt. A többi háború utáni szlovák vezér azelőtt nagy magyar hazafinak
adta ki magát, s csak anyagi és egyéni érdekből csatlakozott a csehszlovákokhoz.
Ez azért fontos, mert rávilágít arra a bizonytalan erkölcsi alapra, amelyre a
csehszlovákok Kassára való igénye s a megszállás után Kassa fölötti uralma fel-
épült. A valódi helyzet feltárása nélkül meg sem lehetne érteni, miért volt szüksége
az állítólag jogos birtokát elfoglaló cseh hatalomnak azokra az erőszakos eszközökre,
melyekkel uralmát Kassán biztosítani szerette volna, s mi a magyarázata annak,
hogy a húsz évi rendszeres elnemzetlenítő munka után és ellenére, Kassa mint magyar
város tért vissza az anyaország kebelére.
Mert Kassa magyar volt mindig. Tudták ezt a város új urai is. Kassa magyar
jellegét elismerte dr. Yavro Srobár is, »Szlovenszkó« első teljhatalmú minisztere.
1919. január 13-án, amikor az előző napi sikertelen utcai parádé után »fogadást«
1
Kassa város jegyzőkönyvei, különféle iratai, közigazgatási nyelve latin, magyar és német volt,
a szlovák soha sem szerepel.
2
Kassa külvárosát hívják így, a név a német hohe Stadt-ból keletkezett.

38
rendezett a városházán, Kriebel Edgár dr. főjegyző magyar beszédére adott válaszá-
ban kifejtette, hogy Kassán ugyan csak 20% a szlovákság, mégsem engedheti meg a
magyar nyelvű közigazgatást, mert ki van zárva, hogy Kassa még valaha is bekap-
csolódjék Magyarországba. Megérti, hogy Kassa távollétével tüntetett a csehszlovák
ünnepen, hogy nem lobogózta fel házait, de reméli, hogy mire újra eljön, melegebben
fogják fogadni. Kassa mosolyogva fogadta a különös beköszöntőt, de valószínű, hogy
ezt a vallomást a csehszlovákok sem köszönték meg, hiszen Šrobár pont az ellen-
kezőjét állította annak, amit Masarykék hirdettek a világ színe előtt.

EGY GYÁRRA ESŐ MUNKÁSLÉTSZÁM A T R I A N O N ELŐTT

ÉS A T R I A N O N U T Á N LÉTESÜLT G Y Á R A K N Á L .

AZ ELSZLOVÁKOSITÁS K Í S É R L E T E ÉS ESZKÖZEI
Az első hetek.
Szócsavarással, tényhamisítással kezdték Kassa elcsehesítését, vagy, ahogy ők
mondták, visszatérítését. Az egész világ még forrongó állapotban volt. Még kör-
vonalakban sem látszottak az új rendezés alapelvei, csak a »csehszlovákok« vették
valóságnak azt, amit a győztes hatalmak előszobáiban kilincselő nagyjaik, Masaryk,
Beneš: a csehek és Štefánik: a szlovák, mint vágyálmot elképzeltek. Érdekes a
»Slovenský Východ« — (Szlovák Kelet) — című politikai napilap 1919. II. 5—8-án
megjelent cikksorozata, melynek a következő a gondolatmenete : »A forradalmi
magyar kormány elfogadta a népek önrendelkezési jogának alapelvét. A szlovák
nép ennek alapján bejelentette csatlakozását a cseh államhoz. A csehek tehát nem
megszálló csapatok gyanánt jöttek Kassáig, hanem birtokba venni a Csehországhoz
tartozni akaró területet. Minden itt élő lakos cseh állampolgár lett. Senkit nem kény-
szerítenek eskütételre, de aki itt akar maradni, attól megkövetelik a hűségesküt.«
Január 12-én új cikksorozat indult a Slovenský Východban, mely azt bizonyít-
gatta, hogy Kassa csak a csehszlovák köztársaságban tud méltóképpen kifejlődni.
A tüzelő nélkül didergő városnak szenet ígért ; szenet, magas kalóriájú, fekete cseh
szenet, melynek tüzétől kigyúlnak a gyárak kazánjai is és lesz muka, jólét, boldogság.

39
 Kassa hallgatott és élte — egynéhány könnyen szédülő, gyönge jellemű egyén
kivételével — a magyar temperamentumhoz híven — az elnyomottak tétlenül ellen-
álló életét. Kérelem nem használt, parancs nem segített. Pedig Kassa külső képének
megváltoztatása volt a honfoglalók szemében a legsürgősebb. A »hős« csehszlovák
légionáriusokat olasz generális — (Rossi) — parancsnokolta egész vezérkarral s —
csodálatos — ezek a tisztek hamar ráeszméltek a való helyzetre. Állandóvá lett a
torzsalkodás a »fegyvertársak« között, ezért a tisztikar — ántánt misszió érkezését
várta. A való helyzet felderítésére kiküldendő missziót a magyarok reménykedően,
a csehek aggódva várták. Istenem, mi is lenne, ha az ántánt misszió egy szlovák cég-
felírást sem találna a városban? Ha ott látná a Dóm tövében a honvédemléket? Ha
szlovák, cseh, vagy »csehszlovák« zászlók még az állami épületeken sem lobognának,
mert a hivatalokban még nem történhetett meg az őrségváltás?
A nagy idegességben megpróbálkoztak kéréssel, senki nem hallgatta meg.
Folytatták paranccsal, senki nem engedelmeskedett. Pedig veszedelmesen közeledett
március 15-e, a misszió érkezésének napja, de egyúttal a magyar szabadság ünnepe is.
Mi lesz akkor, hiszen a honvédszobor lábaihoz minden nap friss virágot tudnak csem-
pészni az »elvetemült izgatók«, ünnep, nemzeti ünnep nélkül is? !
Jöjjön hát az erőszak !
Az első erőszakosabb intézkedésre, a záróra megrövidítésére, a hivatalvezetők
elbocsátására, Kassa általános sztrájkkal reagált (1919. II. 9—15.). Megállott a munka
az üzemekben éppen úgy, mint a hivatalokban. A cseh uralom visszavág: Statárium. 1
Besötétedés után tilos az utcán való tartózkodás. Február 16-án reggelre megérti a
lakosság a szigorú parancs okát, vagy inkább célját. Katonai járőrök járták végig
az éjjel az utcákat és letépték, összezúzták a magyar cégtáblákat. Aki ki mert nézni
a nagy csörömpölésre az ablakon, rálőttek.
A hangulat egyre forróbb a lakosság és a megszállók között. A honvédszobor
alja mintha kivirított volna, egy hóvirág március idusára virradón. Felelet a néma,
méltóságteljes tüntetésre : március 17-re virradó éjjel az egyik cseh gyalogezred
lefejezi a bronzhonvédet és sárba rántja Kassa magyar voltának szent jelképét.
A város felsír tehetetlen fájdalmában. A tömeg könnyezve állja körül a meg-
gyalázott szent helyet. Sortűz dördül, kettő is és két ártatlan leányban új vértanúja
támad a magyar Kassának. Ördög Júlia és Hervocsics Aranka a Dóm szomszédságá-
ban, a plébánia kapuja előtt holtan terülnek a kövezetre.
Öh, nem az elsők a cseh uralom alatt és nem az utolsók. Már január 5-én
lelőtte a templomba haladó Jámbor József gazd. akadémiai fűtőt egy cseh járőr,
mert cseh kérdésükre azt merte magyarul mondani : »Nem értem«. Június 8-án a
hírhedt Sekáč zsupán Tepper József 37 éves lakatossegédet és Tirpák Béla 15 éves
lakatosinast végeztette ki, mert — állítólag lekicsinylőleg nyilatkoztak a csehekről.
4-én meg Stock Béla szűcsmester szívében akadt meg egy cseh légionárius szuronya,
mert úgy látta, hogy az öregúr neveti az ő sietős menekülését a Kossuth Lajos-utcán.
(A vörös hadsereg ágyúdörgése már idehallatszott dél felől.)
Az egész város egyetlen égő seb a paradicsomi életet ígérő cseh megszállás
pár hetes ideje után. A kialakult helyzettől maga Sekáč zsupán is megijedt. Két
1
A statáriumot magyarnyelvű falragaszokon tették közzé, amivel maguk a megszállók is elis-
merték, hogy a lakosság magyar.

40
magyar nyelvű hirdetményben is elítélte a »felelőtlen elemek« vandalizmusát s elég-
tételt ígért, a szobor visszaállítását stb. Persze, hogy sohasem lett belőle semmi.
A szobrot előbb a múzeum lépcsőházában állították föl, majd évek múlva titokban
összetörték és beolvasztották.
Pedig még csak kezdet volt mindez, beköszöntő.
Kassa mindig hivatalnok-, katona- és iskolaváros volt. Sekáč zsupán február
18-ig ad meggondolási időt a sztrájkoló magyar tisztviselőknek. Persze a történtek
után meddő kísérletnek bizonyult ez is. Következett hát a szigorú megtorlás.
A hivatalfőnököket már előbb eltávolították karhatalommal ; most az alantasabb
tisztviselők kerültek sorra, kit hogyan tudtak hirtelen pótolni. Kassa intelligens
magyarsága, — abban a hiedelemben, hogy a világ-fórum mégsem lehet annyira
gonosz, mint amennyire a csehek hirdetik, s bízva az 1000 éves magyar igazságban,
mosolyogva nézett szembe az állástalanság rémével. Mikor azonban elfogyott a magyar
forradalmi kormány kiutalta három havi fizetés, ki visszakéredzett régi hivatalába
mea culpázva, ki vette a vándorbotot a megcsonkított haza felé.
Aki lázadozott, vagy csak hangosabban beszélt, annak segítettek is a távozás-
ban — kiutasítással. Aki a múltban valami érték volt, ahhoz a »Propagačná Kan-
celária« 1 fogdmegei látogattak el. Beugratták álhírekkel valami kifundált álszövet-
kezésbe, ál-corpus delicti-ket csempésztek lakásába s megindult a hazaárulási pörök
lavinája a házkutatás során »megtalált bizonyítékok« alapján.
Akiket még így sem sikerült kilőni a sorból, s valamit számítottak a magyar-
ság szemében, legyen az volt főispán, törvényszéki elnök, kanonok, iparos, keres-
kedő, orvos, vagy ügyvéd, részben internálták Illavára, vagy Theresienstadtba, rész-
ben túsznak tartották fogva a Tímár-utcai katonai fogházban, vagy a Tordássy-utcai
laktanyában.

A kommunista kaland után.

1919 június 6-án a magyar vörös csapatok könnyűszerrel kiverték a cseheket
Kassáról és egy hónapig a városban voltak. Ez alatt az idő alatt a nehezen telepített
csehszlovákizmus teljesen eltűnt.
A vörösök kivonulása után kezdődött el a cseh elnyomás talán kevésbbé durva,
kevésbbé erőszakos, de annál rendszeresebb munkája. Most már nemcsak külsejében,
de az életnek a legmélyéig hatóan igyekeznek megváltoztatni nemcsak a város képét,
de lelkiségét is. Öh, nem színtvallón, nem egyenes lélekkel, parancsszóra, de lehető-
leg a nemzetközi jog és a törvényesség látszatára törekedve. Nem tűzzel-vassal estek
a magyar életfa tövének, hanem a föld alatt próbálták körülrágni gyökerét, hogy
úgy lássék, mintha magától, önnön gyengesége folytán sorvadna el.

A »vörös malom.«
Az egész csehszlovák államgépezet óriási, pokoli malomhoz volt hasonló,
melyet a prágai központi hatalom motorja h a j t o t t az ántánt generátortól idevezetett
energiával. Minden kereke, tengelye közvetlenül vagy közvetve összefüggött egymás-
sal s egy célra dolgozott. A cél a kiagyalt elmélet : a cseh és a szlovák nemzetek egy-
1
Hírhedt csehszlovák kémiroda, amely a magyarság megsemmisítését tűzte ki célul.

4
41
sége, valamint az így elképzelt csehszlovák nemzet és a csehszlovák állam megváló- *
sítása volt.
Kassa ügye csak részletkérdésnek számított ugyan ebben az őrlő munkában,
de fontos részletnek, mert messze vidék igazodott Kassához, sőt igen sok kérdésben
az egész megszállt Felvidékre kisugárzott Kassa sorsa és példája. Nem csoda, ha
Kassa elszlovákosítására fordított a cseh kormányhatalom talán legtöbb gondot és
áldozatot.
Az elbocsátott tisztviselők pótlása.
A kiüldözött tisztviselők helyébe nem ugyanannyi, de három-, öt-, tízannyi
alkalmazottat telepítettek be, túlnyomó többségben nem is szlovákokat, de cseheket.
Alacsony, négy középiskolai végzettségnek megfelelő műveltségű kishivatalnokok
ezreit, tízezreit. Egész városrészek épültek ezek elszállásolására, de a szapora épít-
kezés s az ennek folytán nekilendülő gazdasági élet nem Kassa lakosságának hozott
anyagi megkönnyebbülést. Cseh és magukat csehszlovákoknak valló vállalkozók
építtettek cseh iparosokkal, Csehországból szállított anyagból, idecsődített cseh
vagy szlovák munkásokkal. Amíg a cseh kereskedők és pékek le nem telepedtek,
vagy cseh szövetkezetek nem alakultak, még a kenyeret is Prágából szállították
vagonszámra.

Iskolai élet.
A sok bevándorlónak iskola kellett. A megszállás elején ilyen építésre nem került
sor, hisz a gyarmatosok tető alá telepítése volt az elsődleges cél ; elfoglalták hát a régi
magyar iskolák javát. Nem kímélték ebben a magántulajdont sem. Az állami gim-
náziumot pl. a premontrei gimnázium épületében rendezték be. Hosszú volna el-
mondani azt a kulturbarbarizmust, mellyel a magyarság szellemi nívóját igye-
keztek leszállítani ; elég, ha a magyarság iskoláit soroljuk fel a megszállás előtt és
a cseh átrendezés után.
Kassa magyarságának két főiskola (jogakadémia, gazd. főiskola), 7 közép-
iskola (prem. gimn., áll. főreál., áll. leánygimn., áll. felsőkereskedelmi-, áll. felső-
ipariskola, kir. kat. tanítóképző, Orsolya tanítónőképző), négy polgári és nyolc
elemi iskola, (ebből 5 állami) állt rendelkezésére. Ebből meghagytak a csehek
egy koedukált gimnáziumot (bezsúfolva a legrégibb elemi iskola felébe), az ipariskola
magyar tagozatát, egy koedukált polgári iskolát, egy állami és egy r. k. elemi iskolát.
Az állami intézeteket mind exponált cseh vezetőkre bízták, a magyar szellemet meg-
őrző tanerőket elbocsátották. Az iskolakérdésben nem ismertek a csehek szemérmet.
Nem törődtek a látszat-törvényszerűséggel sem. A kat. egyházközség által meg-
szervezni szándékolt gimnázium tanári karát és beiratkozott növendékeit karhata-
lommal kergették szét.

Kassa neve.
Kivégezték a város magyar nevét is. Nem
ban hozták azt a törvényerejű kormányrendeletet,
lefordítandók« s ezzel az ős Kassa névből, mely
zással szerepel a latin, német, magyar oklevelek
a város történetében.
rontottak neki egyenesen : Prágá-
hogy a »zsupáni székhelyek nevei
nyolc évszázada egyforma hang-
százaiban, »Kosice« lett. Először

42
 Utcanevek.
Kassa történelmi levegőjét is meg akarták rontani. Nemcsak azzal, hogy a
Fő-utca egységes régi stílusát rosszul sikerült »Bauhaus«-stílusú épületekkel tör-
ték meg, — (Bat'a-cipőház) — hogy a régi épületekről leverték a díszt s rózsaszínű
skatulyaformára szabták, — (Törvényszék) — de azzal is, hogy az utcaneveket
több ízben is revízió alá vették. Légionárius tér lett az Erzsébet-térből és Huszita-
tér a Ferenc József-térből. Senkinek sem kegyelmeztek, ha magyarok voltak :
Kossuth Lajost elűzték az utcatábláról és Deák Ferencet az ő »nagy« politikusuk-
kal, Šrobárral váltották fel. Egy másik rohamot, melyet a hivatalos »Városi köz-
művelődési testület« indított nemcsak az utcanevek, de a bennük kifejeződő tör-
ténelmi emlékek ellen, még ki lehetett védeni — kompromisszummal. A tervbevett
134 helyett csak 21 utca kapott új csehszlovák nevet, jobbára a külvárosokban.
(1936.) Pedig nagyon érdekes volt ez a terv ! A magyar hősöket csehszlovák hő-
sökkel, a magyar államférfiakat szlovák államférfiakkal, a magyar költőket cseh és
szlovák költőkkel akarták helyettesíteni. Bocskay helyett Pribina jött volna,
Hunyadi helyébe Mojmír, Mikes helyébe Sztraka és Verbőczy helyébe Dula, hogy
Kassa szlovák nagyjai se maradjanak ki. Géza fejedelem megfelelőjét Jelasichban
vélték megtalálni és Kinizsi méltó párhuzamát Hurbánban. Petőfit — Skládkovič,
Tompát — Hanuljak, Vörösmartyt — Hollý váltotta volna fel és Bercsényi em-
lékét legméltóbban a »Kisántánttal« gondolták eltörölhetőnek. A harmadik rohamra
(1938.) már nem került sor.

Egyesületi élet.
Nem lehet elképzelni a köz- és a magánéletnek olyan ágazatát, melybe nem
nyúlt volna be a cseh uralom az elnyomás s ezentúl az elcsehesítés szándékával.
A hivatalos kultúrpolitikán : az iskolaügyön kívül igyekezett megfojtani az egyesületi
életet is. Az első időben minden magyar társadalmi és kultúregyesület működését
felfüggesztették s évekbe telt, amíg az alapszabályok »lojális« átfogalmazásának
föltételével megengedték a munkát. Hiába hagyták azonban jóvá az alapszabályo-
kat, a magyar egyesületek csak anatéma alatt maradtak s az állásukban megha-
gyott magyar tisztviselőknek tilos volt azok küszöbét átlépniök. Ezek a szegény
pária-sorsra ítélt magyarok drágán fizették meg a csehektől kapott kenyeret. Szín-
házba nem járhattak, magyar hangversenyt nem hallgathattak, ellenőrizték újság-
jaikat, s nem engedték, hogy magyar iskolába Írassák gyermeküket. Kassán különö-
sen két egyesületet tartottak a hatóságok »irredenta fészeknek«, a Keresztény
Társadalmi Kört és a Kazinczy Társaságot.

Sajtó.
Nem kerülte el a csehek figyelmét a sajtó sem. Ezt két irányban akarták
felhasználni céljuk érdekében. A magyar nemzeti, — különösen a keresztény —
nemzeti szellemű újságok elnémításával egyrészt, a magyar nyelven írt, de csehszlo-
vák, vagy legalább is nemzetközi szellemű hírlapok feltűnő támogatásával másrészt.
Az első időkben az előzetes cenzura hasogatott bele a magyar önvédelmi
szellem betűhadseregébe. Ha nem akart a lap »javulni«, a cenzúra könyörtelen
végrehajtása mellett is eljött a betiltás ideje. Kassán a leggerincesebb keresztény

43
magyar napilap, az »Esti Újság« (azelőtt »Felvidéki Újság«) esett ennek a zsarnoki
uralomnak idejébe illő sajtópolitikának áldozatul. Háromszori ideiglenes betiltás
után 1921 novemberében a magyar (!) sajtótörvény 1914 : XIV. t.-c. 63. §-ának
rendelkezése alapján szüntették be a megjelenését véglegesen, azon a jogcímen,
hogy az államra veszedelmes cikkeket közölt a mozgósítás idején. A legfurcsább
azonban az, hogy abban az időben nyomdasztrájk volt a városban s a négy ma-
gyar lap közös, korlátozott terjedelmű kiadványokkal tájékoztatta a közönséget
tisztára a hivatalos cseh távirati iroda közlései alapján. Nyilvánvaló, hogy a négy
újság közül csak az Esti Újság f á j t igazán a cseheknek.
A másirányú saj tó manővernek a Kassán megjelent »Szabadság« c. napilap
a rikító példája. »Fővárosi« szellemi szinttel — valamennyi »emigráns« zsidó nagy-
ság közreműködésével — remek nyomdatechnikai kiállításban, a szerény előfize-
tőikből élő kis magyar lapocskákat ötszörös terjedelemmel meghaladó lap volt ez.
Milliókba kerülhetett a kormánynak a fenntartása, de célját mégsem érte el, mert
becsületes magyar ember nem vette kézbe. Rövid, dicstelen élet után elúnhatták
a ráfizetést, mert megszűntették. A zsidó szerkesztőnek is ki kellett vándorolnia
Kassáról, úgy elútáltatta magát lapjával együtt. A cenzura megszűnése után a
kobzás volt a magyar sajtó megölője. Azért is menekült ki részben excentrikus
helyzetbe, Prágába a magyar nemzeti szellemű sajtó a Prágai Magyar Hírlappal,
mert ott — (egy ideig !) — enyhébb volt a cenzura. Csak az »Igazság«, »Élet« és egyéb
megvesztegethető riportlapok garázdálkodhattak szabadon, mert ezeknek — a
személyes mocskolódáson kívül — az volt a főfeladatuk, hogy ócsárolják Magyar-
országot. A hatóságok pedig »falaztak« ennek a levegő- és lélekmérgezésnek. A tö-
megesen megindított sajtópörökből igen sokszor azon ürügy alatt b ú j t ki a lap egé-
szen alantas jellemű szerkesztője, hogy hat hónapig nem történvén semmi a törvény-
széken fekvő ügyben, az — elévült.

Állampolgárság.
1919-ben — mint láttuk — a hivatalos lap hírverése azt ígérte, hogy minden
itt talált ember automatikusan a csehszlovák állam polgárává válik. A st. germaini
»békeszerződés« 4. cikke is kimondja, hogy »jogérvényesen és minden alakiság nélkül«
csehszlovák állampolgároknak ismeri el azokat, akiknek ezen a területen »lakóhelyük
vagy illetőségük« van. Nos, kötetnyi regényeket lehetne teleírni azoknak a szegény
szerencsétleneknek a kálvária járásáról, akiknek, vagy elődjeiknek valami okból
előbb nem jutott eszükbe valamikor illetőségi bizonyítványt kérni ! Mert a cseh
törvénymagyarázat szerint az illetőségi jogot automatikusan megszerezni nem
lehetett. A legrégibb felvidéki családok fiai, leányai váltak hontalanokká tízezrével.
Minket most csak Kassa érdekel. 1921-ben 2.240 »idegent« mutat ki a népszám-
lálás, 1930-ban már 6.150-et. Nem mintha ennyi ember vándorolt volna be más
országból a csehszlovák paradicsomba. Nem, de ennyi tősgyökeres kassai vesz-
tette el az állampolgárságát kilenc év alatt, amennyi idő alatt más becsületes állam-
ban a közterhekben való részvétellel bőven meg lehet azt szerezni. Azt mondani
sem kell, hogy ezek mindannyian magyarok voltak. Az állampolgárság-nélkülieknek
csak kötelességük maradt, adót fizetni, katonáskodni is ! — joguk nem.

44
 Politikai élet.
A politikai szervezkedésbe is belenyúlt a kormányhatalom, de itt sem egyenes
úton, hiszen a demokrácia szabadságjogát — színre — tiszteletben tartotta. Csak
konkurrenciát csinált a kisebbségi jogok maradéktalan megadásáért küzdő, tehát
élesen ellenzéki magyar pártoknak. Az országos politikában a földreform során
földet ígérő agrár-, a baloldali világnézeten álló szociáldemokrata- és kommunista-
pártok voltak a kormányhatalom ütőkártyái a magyar ellenzéki politika ellen foly-

A KASSAI VÁROSI KÖNYVTÁRBÓL KIKÖLCSÖNZÖTT MAGYAR ÉS CSEHSZLOVÁK K Ö N Y V E K

A R Á N Y A AZ 1932. É V B E N .

t á t o t t hazárd játszmában. A városi politikában ezenkívül sok kicsi egyéni- vagy

csoport-érdeket használtak ki a jobbára zsidó politikai ágensek, akik háztulajdonos,
piaciárus, vendéglős, iparos, sőt felekezeti tömörülés címen igyekeztek szavazatokat
hasogatni az igazi magyar pártok — az országos keresztényszocialista és a magyar nem-
zeti — 1936 óta az Egyesült Párt egyöntetű tömbjéről. A legkomikusabb »párt« az 1937.
évi községi választáson fellépő »szegény polgárok és sportbarátok« pártja. Egy rendőrtiszt
adta ki magát a »hustáki« cigányok patrónusának listavezér címen és sikerült is a
Pipa-utca, Tatár-utca s a Tulipán-utca t á j á n 202 szavazatot összegyűjtenie a cigányoktól.
A csehszlovák politika így sem ért el jelentősebb eredményeket, mert
az ellenzéki politika tömör egységét nem sikerült ezzel a taktikázással megbontani.

Közgazdasági élei.
A csehek ipari sovinizmusáról már volt szó a gyarmatosító építkezéseknél.
A pénzpolitika azonban külön fejezetbe kívánkozik, mert ebben nem a cseh egyé-
neknek vagy érdekcsoportoknak — a maguk szempontjából — érthető összetartá-

45
 sáról van szó, de a kormányhatalom tudatos gazdaságpolitikájáról. Rašin, a cseh-
szlovák állam nagy pénzpolitikusa 1923-ban megjelent : »Die Finanz- und Wirt-
schaftspolitik der Tschechoslovakei« c. munkájában nyiltan kimondja, hogy »fontos
államérdek megszűntetni a köztársaság bankjainak és takarékpénztárainak bécsi
és budapesti összeköttetését s ezzel mentesíteni ezek befolyásától a cseh gazdasági
érdekeket.« Ez a megállapítás programm lett, amit a cseh kormány tűzzel-vassal
és ami fontosabb : óriási mennyiségű államsegélyekkel végre is hajtott. 1919-ben 279,
túlnyomó többségben magyar érdekeltségű bank és takarékpénztár volt a meg-
szállott Felvidéken, 163,000.000 K betéttel. A hazai összeköttetés elvágása után
ezek javarésze cseh, vagy szlovák intézetek hitelét volt kénytelen igénybe venni.
1936-ig ezek közül 224 lépett fúzióba, vagy vállalt érdekközösséget a »Légió«-, a
»Tátra«-/ a Slovenská Bankával, meg a »Kölcsönös Földmíves Takarékpénztárral«.
Ezeknek a nagybankoknak az alaptőkéje összesen 223,200.000 čk. volt, a betétállo-
mányuk közel két és fél milliárd čk. Ezzel szemben a régi érdekeltségű, az önálló
magyar érdekeket úgy-ahogy szolgálni tudó bankok alaptőkéje az előbbinek alig
tizedrésze, betétállománya meg mindössze 410 millió.
Kassát is megszállták a cseh nagybankok fiókjai. A Légió-, Cseh Ipar-, Cseh
Jelzálog-, Živno-, Tátra-, Slovenská Banka és a Kölcsönös Földműves Pénztár ural-
kodott a pénzpiacon és ontotta a hitelt. A magyarságnak is. Sőt különös szeretettel
látta üzletkörében a magyar magánosokat, ipari vagy mezőgazdasági vállalatokat.
Természetesen olcsóbban adta a pénzt, mint a maguk kenyerére maradt kis magyar
bankok. A kölcsön azonban mégis drága volt ! Jelzálogkölcsönt csak a Ceská
Hypotečná Banka adhatott s így az ingatlanvagyon majdnem teljesen cseh befolyás
alá került. A földműves pénztár meg csak annak folyósított kölcsönt, aki az — agrár-
párt névre szóló tagsági igazolványát fölmutatta.

Irodalom, művészet, színház.

A csehszlovákok a magyarságot műveletlen barbár tömegnek hirdették, mely-

nek nincsen értékes irodalma, magas színtű szellemi igénye. Jól tudták, hogy ez az
állítás nem igaz, de igazzá szerették volna tenni. Ez volt a valódi oka iskolapolitikai
elbánásuknak s ez volt az indító rúgója annak a szellemi határzárnak, amelyet kezdettől
fogva felállítottak Magyarország felé. Azt remélték, ha elvágják a nemzeti művelődés
tápláló erét a szabadon fejlődő trianoni haza felől, a kisebbségi sorsban élő magyar-
ság alkotó ereje magára hagyatva tehetetlen marad és elsorvad.
Már Šrobár, a szlovák teljhatalmú miniszter rendeletet adott ki, amely egyetem-
legesen megtiltotta az 1918 után megjelent magyarországi könyvek, lapok, folyóiratok
behozatalát. A rendelet megokolása az volt, hogy Magyarországon csak értéktelen propa-
ganda-jellegű irredenta írások jelennek meg, melyeknek izgató hatásától a kormány-
zatnak kötelessége megóvni a magyarságot. Később enyhült ez a tilalom, de ebben
is célzatosság volt. Csak a magyarországi zsidó érdekeltségű könyvkiadók tudtak
kieszközölni behozatalt nemzeti szempontból közömbös kiadványaik számára, ellen-
ben a nemzeti, vagy pedig keresztény nemzeti jellegű könyv számára nem volt beho-
zatali lehetőség.

46
 A magyar színészet is siralomházba került. A felfordulás idején Kassán I. osz-
tályú vidéki társulat működött és Brassó testvérvárossal teljes próza-, opera- és ope-
rett-együttest tartott el. Kassa 6—7 hónapos téli szezont bírt el.
A csehek mindjárt az első időben kiszorították a több mint 100 tagú társulatot
vidékre s csak kétszer hat hetet engedélyeztek részére, a tavasz végén és az ősz elején.
A telet vidéki kis városokban kellett kihúznia a magyar színészetnek, hiszen a Szepes-
ség művelt városaiba, Iglóra, Lőcsére, valamint Eperjesre meg Nyitrára nem enged-
ték be. A kassai színészet így nehéz helyzetbe került, de még így is jobban megélt,
mint az állami szubvenciókkal agyontámogatott csehszlovák színház.

K sO O
k -r
oO \0 to «T
CM <N
5998

vO oO r- ^ in r- CN ON O ÛC C N ^ f - O -J"
r
vO T— vO o o r ^ O v O rO CN CN O <Nir> ÍO ~ O
t OO
T— r—

7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

AZ 1937 Á P R I L I S 24-1 KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOK E R E D M É N Y E KASSÁN.

1. Magyar párt. 2. Kommunista párt. 3. Cseh nemzeti szocialista párt (Beneš). 4. Csehszl. szoc. dem. párt.
5. Szlovák néppárt (Hlinka). 6. Iparos párt. 7. Csehszl. agrár párt (Hodža). 8. Maxoň független pártja.
9. Egyesült zsidó párt. 10. Keresztény kat. polgárok pártja. 11. Városi párt. 12. Cseh nemzeti egyesülés
pártja (Stříbrný). 13. Csehszl. zsidó párt. 14. Szoc. demokrata párt magyar frakciója. 15. Cseh néppárt.
16. Szegény polgárok pártja. 17. Hadirokkantak pártja. 18. Vendéglősök pártja. 19. Szlovák nemzeti párt.
20. Kassai munkások. 21. Köztársasági földművesek szakszervezete. 22. Ipari és kereskedelmi alkalma-
zottak pártja.

Népszámlálás.
Aki nem ismeri a magyar lelkiségnek a vassal rokon sajátságát, hogy minél
jobban ütik, annál keményebb lesz, azt hihetné, hogy ennyi, s az élet minden meg-
nyilvánulására kiható, rendszeres elnyomásban a végén mégis megkopik, felmondja
a szolgálatot. És mintha a népszámlálások eredményei is azt mutatnák, hogy Kassa
magyarsága lemorzsolódott a csehszlovák vörös malomban. A cseh népszámlálások
húsz év alatt a magyarság számát 33 és félezerről 11 és félezerre szállították le. Ezt
a statisztikai fogást nem lehet megérteni még azon az alapon sem, hogy az első évek-
ben ezer és ezer magyar tisztviselő család hagyta el a hivatalt s helyébe tíz- és tíz-
ezer cseh »úředník« költözött be, hiszen az elbocsátott hivatalnokok egy része Kassán
maradt, mint magánalkalmazott. S a magyarság többségét nem is ők, hanem az önálló
iparos-kereskedő polgárság alkotta.

47
 A népszámlálási visszaélések adnak némi magyarázatot a dolog megvilágí-
tására. A cseh kormány politikai céljainak megfelelően előre limitálta, hogy hol hány
százaléknyi magyarságnak szabad találtatnia. Kassára kimondták a halálos ítéletet,
hogy a magyarságnak nem szabad megütnie a 20%-ot, mert ez a magyar nyelvhasz-
nálatot biztosítaná a bíróságok és hatóságok előtt. Erre való volt az a rendelkezés,
hogy Szlovákiában és Kárpátalján nem a megszámlált töltötte ki az ívét, hanem a szám-
láló biztosok. Ezek között még véletlenségből sem akadt magyar ember, vagy csak
tárgyilagosan gondolkodó szlovák is. Aki nem volt óvatos és nem követelte a rovatok
tintával való kitöltését, abból egy gumitörléssel szlovákot csináltak — papiroson.
Szavahihető városi tisztviselők mondják, hogy a népszámlálás után, mikor a csehszlo-
vák vezetőség megtudta, hogy Kassa minden idegen erőszak ellenére 38%-ban magyar-
nak vallotta magát, három éjjel és három napon át szakadatlan, zárt ajtók mögött
való munkával radírozták le az eredményt 18%-ra.

Az egynyelvű Kassa.
A csehszlovákok felujjongtak, mikor ez a hamisított eredmény nyilvánosságra
került. A »Lidové Noviny« c. brünni újság vezércikket közölt az esetről 1933 október
12-én s többek között azt írja, hogy egy kétfogatú szekér, két városi alkalmazott,
egy l é t r á s egy harapófogó nyúlt bele Kassa történetébe, i azaz statisztikai manőver-
rel »oldották meg« Kassa »szlovákságának« ügyét. Azonnal eltávolították a magyar
utcatáblákat s nagyobb erővel folytatták a szlovákosítást. Még a kedves halottait
látogató magyarságot is megbosszantották azzal, hogy a Rozália temető kapufélfáján
a látogatási időről szóló kétnyelvű értesítést egynyelvűvel cserélték fel.
A »szlovák Kassa« azután így tüntetett a meghívott külföldi újságírók és Prágá-
ból lerendelt filmoperatőrök előtt minden revíziós szándék ellen 1933 V. 28-án. Azt
persze nem írták a jelszavakat harsogó táblákra, hogy a tömeget vidékről szállították
be különvonatokon, napidíjjal fizetve meg a fáradságot.
De az élet igazolta azt, hogy Kassa potemkin szlováksága mondvacsinált.
A kisebbségi elnyomás alatt is megmaradt benne a magyar öntudat és élniakarás.
A törhetetlen hit, hogy a hazugság kártyavára az első európai vihar szelére összeomlik.
Csak három megdönthetetlen, hiteles számszerű adatot hozok fel annak igazolására,
hogy Kassa lényegében magyarul élt.

A könyvek igazsága
Az első a kassai »községi könyvtár« látogatási és forgalmi statisztikája éppen az
1933. évről, amikor az 1930. évi népszámlálás adatait közzétették s a várost egy-
nyelvűnek minősítették.
A könyvtár állománya 1932. év végén 60.624 kötet volt, az évi szaporulatot
3.248-at beleszámítva. 1932 folyamán 1.300 új kölcsönző és olvasó iratkozott be a
könyvtárba, ezek közül szlovák 2 5 0 = 19-2%, cseh 2 2 8 = 17-50%, magyar 458 = 35-2%.
(Vagyis majdnem annyi, mint a csehek és szlovákok összesen.) Azért nem volt ekkor
több magyar, mert a magyarság már régen látogatója volt a könyvtárnak.
1
A szimbólum azt akarja kifejezni, hogy ilyen »hivatali apparátussal«szedték le a magyarnyelvű
utcatáblákat és hivatalos feliratokat.

48
 Az olvasók nyelvtudását is számontartja ez a statisztika. A beiratkozottak
közül 1.041 t u d o t t magyarul (80%), 942 szlovákul (72%) és 505 csehül (38%).
A könyvtár beiratkozott igénybevevőinek létszáma 7.225 volt, a lakosságnak
mintegy 10%-a. A forgalom nyelvi megoszlását leghívebben a házi használatra kivett
könyvek arányszáma mutatja meg. A házi olvasásra kivett könyvek száma 1932-
ben 41.296 kötet volt. Ebből cseh és szlovák volt 13.819 (33%), magyar 19.737 (48%).

KASSA MAGYAR ÉS SZLOVÁK UJSÁGFOGYASZTÁSÁNAK ARÁNYA. 1938.

A szavazatok igazsága.

A másik számadatot arról a térről vesszük, ahol a városi lakosság — viszony-

lag — szabadon nyilváníthatta érzelmét és szándékát : az általános titkos választás
1937. évi eredményéből.
Ezen a községi választáson Kassán összesen 31.706 érvényes szavazatot
adtak le. Ebből a kifejezetten cseh pártokra — (cseh szoc. dem., cseh nemzeti szoc.,
cseh nemz. egyes., köztárs., szakegyl. egészben — a csehszlov. keresk. és iparos,
agrár, kommunista részben) 10.019 szavazat esett és a zsidó párti szavazatok
4 49
1.420-at tettek ki. 1 A maradék adja az őslakos magyar, a magyar irányzatú szlovák
és német, valamint a bevándorolt szlovák szavazatok számát : a 20.267-et. Az ú. n.
»őslakos« szavazatok arányszáma így oszlik meg. A kifejezetten magyar : Egyesült
ker. szoc. és Magyar nemzeti pártra 9.035 és a magy. szoc. dem. pártra 532 szava-
zat esett, tehát 9.567 (kereken 48%) a kétségtelenül magyar szavazatok száma.
Ezzel szemben a szlovák pártokra — (Hlinka 1.676, a csehszlovák irányzatú
agrár 1.166, szlovák nemzeti 144) — összesen 2.986 (kereken 15%) szavazat esett.
A felmaradó törpe pártokra esett, (városi, független polgárok, hadviseltek és rok-
kantak, kassai munkások, alkalmazottak, vendéglősök, katolikus és keresztény, sze-
gények és sportbarátok) valamint a kommunista párti (5.898) szavazatokból, össze-
sen 7.714-ből legalább 5.000 magyar volt. így a magyarság kb. 14.567 szavazatával
szemben kb. 3.986 szlovák szavazat áll.

Az újságok igazsága.
A harmadik számadat Kassa uj ságfogyasztásáról szól. Ezt 1938 első vasár-
napján ragadtuk ki az uj ságterjesztő vállalat könyveiből, melyek az arány állandósá-
gát is mutatják. Magyar nyelvű bel- és külföldi — értsd magyarországi — napilap
(Kassai Újság, Prágai Magyar Hirlap, Esti Újság (Pozsony), Magyar Nap (Mährisch
Ostrau), Magyar Újság (Pozsony), Új Hírek (Pozsony), Újság (Bp.), Magyar Hírlap
(Bp.), Népszava (Bp.), Esti Kurír (Bp.), Nemzeti Sport, Sport) összesen 2.878 példány-
ban fogyott el aznap, a szlovák lapok (Slovenský Východ 650, Slov. Hlas 140, Slov.
Pravda 97, Slovák 46, Slov. Denník 26, Slov. Politika 26) összesen 985 példányban.
Vagyis az uj ságfogyasztás arányszáma három az egyhez a magyarság javára.

A hamut elfújja a szél.

1938 november 2-án este tíz óra tájban hozta meg a rádió hangja Kassa szaba-
dulásának hírét. Másnap reggel még félhomályban indultam a városba rendes munka-
helyemre. A Fő-utca végénél földbe gyökerezett a lábam. Ahány ház őrt áll évszázadok
óta a kassai életfolyam partján, annyi nemzetiszínű zászlót lobogtatott a szél
a házak ormán. Nem csodálkoztam rajta, nem kérdeztem, honnan vette Kassa magyar
népe a zászlók ezreit. Ez a gesztus, ez a merészség : a kudarc miatt elkeseredett, a
húsz éves világcsalásukból és öncsalásukból kijózanodó csehek és szlovákok ittléte
alatt kitűzni a magyar trikolórt, melynek egy foszlányáért nemrégen még börtön
és puskagolyó járt, mindennél jobban meggyőzhet mindenkit arról, hogy Kassa magyar
volt, magyar maradt a cseh fogság alatt is, híven magyar múltjához.

1
Az 1937-es választás itt más alapon kerül elemzés alá, mint a Kassa magyarsága c. fejezetben.
Ellentmondás a két elemzés között nincs ; a némi eltérés oka onnan ered, hogy az előző tanulmány
a csehszlovák statisztika kimutatása alapján bontja szét a csehszlovák szavazatokat, míg ez a való
helyzet alapján.
 KASSA A F E L S Z A B A D U L Á S UTÁN
Irta: A N D R Á S KAROLY

1938
NOVEMBER 2-ÁN este hirdették ki az első bécsi dön-
tés ítéletét, reggelre már piros-fehér-zöld zászlódíszbe
öltözött a város. Amerre a szem tekintett, zászlók leng-
tek ; a háztetőkön, az ablakokban magyar trikolórokat
lengetett az őszi szél — Kassa utcáin húsz év óta először. Isten t u d j a honnét, de egy-
szerre mindenhová jutott zászló ; régi, porlepte lobogók, féltve őrzött kincsek kerül-
tek elő a padlások és pincék rejtekeiből s a csehszlovák uralom utolsó napjaiban már
nem lehetett venni a városban piros, fehér és zöld anyagot. A bátor lelkek mindent
összevásároltak s a sorsdöntő napok fülledt politikai csendjében minden házban
magyar zászlók készültek, s magyar ruhákat varrtak a lefüggönyözött ablakok mögött.
A város tántoríthatatlan hittel várta a nagy pillanatot, mely a bécsi döntés hírével
jött el, készült rá s a fogadtatás valóban méltó volt : egyszerre lehullott a húsz év
idegen máza s egyszerre, estéről-reggelre kifelé is magyarrá lett itt minden. Az emberek
nagyot lélekzettek, felszabadultak a titkolt érzések, az első szabad pillanatban
Kassa megmutatta igazi jellegét. S ez volt a magyar Kassa legszebb és legdöntőbb
hitvallása : azon a novembereleji estén egy idegen államhatalom uralma szűnt meg
felette s még nem jött meg a magyar — mindenki szabadon választhatott, marad,
vagy pedig eltávozik. Kassa azonnal választott : emberei az utcán tolongtak boldo-
gan, a város pedig piros-fehér-zöldbe öltözött.
Közben kivonuló cseh katonasorok, katonai autóoszlopok vitték a húszéves
cseh uralom emlékeit, a Stefánik-szobrot, s a ledöntött magyar Honvéd-szoborból
öntött cseh Vencel-emlékművet. A város boldog volt, de fegyelmezetten búcsúzott
a húsz évtől. Nem hosszú idő ez a nemzet életében, de az egyénében mégis csak sokat
jelent. Emberek szabadultak fel, akik húsz éven keresztül sohasem érezhették magukat
szabadnak. Fiatalok nőttek fel, akik most láttak először szabadon magyar zászlót,
most tűzhettek ki először magyar kokárdát — s most készültek először hazájukba,
ahonnan pedig csak néhány kilométer választotta el őket. Most a haza jött el értük
Kassára. Hosszú magyar honvédsorok jöttek, hogy végrehajtsák a bécsi döntés íté-
letét. November 11 volt a felszabadulás napja, az igazi hazatérés ünnepe. Vitéz
nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is eljött a honvédek élén s
a magyar Kassa most hallhatta hangját először a Szent Korona-téren.
Öröm, lelkesedés, ünnep volt ez a nap, új élet nyílt Kassa számára, a szitáló
őszi esőben valósággá nőttek a soha ki nem fogyott kassai remények.
4
51
 A városban azután megindult a magyar élet, elmúlt az ünnepek hangulata s meg-
kezdődött a csendes munka. Mert munka volt bőven. Egyik napról a másikra új életviszo-
nyok, körülmények közé került a város, be kellett kapcsolód nia az t>rszág vérkeringésébe,
ugyanakkor meg kellett maradnia, sok szempontból újból elindulnia azon az úton,
mely Kassa történelmi és nemzeti hivatása felé visz : Kassa az északkeleti végek köz-
pontja volt mindig, sajátos magyar szellemet sugárzott magából évszázadokon át s
kassainak lenni — sajátos magyar hivatást is jelentett. A húszéves csehszlovák
uralom Kassának ezt a szerepét igyekezett eltüntetni, de kevés eredménnyel, mert a
város ma már, szabad magyar életének harmadik évében, ismét hivatást tölt be az
ország észak-keleti részén.

44. 31.

A T R I A N O N I BÉKEPARANCS ELŐTT ÉS U T Á N LÉTESÜLT

G Y Á R A K SZÁMA.

A világháború, majd a húszéves csehszlovák uralom különösen, nagy változá-

sokat vitt végbe Kassa lakosságának összetételében, mert ezalatt a néhány év alatt
rengeteg cseh és zsidó telepedett le a városban. Az 1938-as visszacsatolással azonban
egyszerre tisztázódott a helyzet : Kassának ez a rétege — a csehek és a zsidók — mely
természetellenesen torlódott itt össze és a város csehszlovák voltát igyekezett »bizonyí-
tani«, — most egyszerre levált a testről, melynek sohasem volt szerves része s 1938-ban
a felszabadult Kassán maradt őslakosság nemzetiségi összetétele majdnem teljes
pontossággal ugyanazt a képet mutatja, mint 1910-ben.
Kassán tehát a visszacsatolás után méltán indult ismét magyar élet. A város
helyzete azonban nem volt könnyű. Kassa központi irányító szerepét a múltban
nagyszerű fekvése is biztosította s ezt a központi fekvését lényegében Csehszlovákiá-
ban is megtartotta, mint a köztársaság keleti részének legnagyobb városa. (Ide
összpontosult a húsz év alatt a vidék gazdasági élete; szellemi kisugárzó helyzetét is
megtartotta a keleten élő kisebbségi magyarság számára.) A visszacsatolás után
azonban egyszerre végvár lett, a határszélre tolódott. De ez lényegében semmit se
változtat Kassa hivatásán, legfeljebb nehezebbé, de annál szebbé teszi a feladatokat.
Kassa magyar erejét, munkaképességét bizonyítja, hogy aránylag rövid néhány hónap
munkája után Kassa már úgy jelentkezett az országos közvélemény előtt, mint a kelet-
felvidéki magyar végeken a magyar szellem, a középeurópai magyar hivatás őre, védel

52
 mezője. Kassa, a szabadságharcos Rákóczi fejedelem városa a magyar hagyományok
feltámadását és a magyar színeiben kibomló kassai magyar élet élniakarását jelképezi.
Elkövetkezhettek hát a kisebbségi élet zaklatott munkatempója után a nyu-
godt, megfontolt cselekvés napjai is. A változás jó érzése továbbra is az emberek
arcán maradt : otthon érezték magukat, megszűntek a kisebbségi élet gondjai. Fel-
emelő érzés az egyetemes magyar életet közvetlen közelről nézni és résztvenni benne.
Kassa dolgozott és tanult, ismerkedett a haza problémáival, gyorsan felszívta magába
azt, amit magyarságban húsz éven keresztül elvettek, megtagadtak tőle s Kassa ma
már ismét irányt mutat, magyar szellemet sugároz.
Kassa a Felvidék keleti részén fekszik, mégis Kassa a központ, Kassa az irányító
ma is. Senki se tudja elképzelni a Felvidéket Kassa nélkül, annyira hozzátartozik
ehhez a hol keskeny, hol kiszélesedő sávban húzódó felvidéki magyarsághoz, mint
Kolozsvár Erdélyhez, Budapest Magyarországhoz. Nem tíz, nem húsz év, hanem
évszázadok hagyománya ez. Magyar ember nem tudta volna elképzelni a Felvidék
visszatérését Kassa nélkül ; ezt mi is éreztük, akik a csehszlovák uralom alatt Kassán
éltünk, hogy nélkülünk, kassaiak nélkül nem térhet vissza magyar föld. Kolozsvár
jelenti Erdélyt — Kassa a Felvidéket. Kassa mindig központ volt, nagy elveket
fogadott be és sugárzott szét magából, Kassára sok magyar jött el tanulni és emlé-
kezni. Ma is eljön ide mindenki, aki teheti. A város nem is felejti el azt a szeretetet,
mellyel hazatérését fogadták, nem felejti el ezerszámra érkező látogatóit, akik a haza-
térés óta tömegesen zarándokoltak el falai közé. Igazolja ezt a statisztika is : 1939
nyarán pl. négy hónap alatt kereken 74.000 anyaországi látogató fordult itt meg.
Mi mást bizonyít ez, ha nem azt az érzést, hogy Kassát minden magyar magáénak
tudja, magyarnak érzi?
A visszacsatolás után Kassán megindult építő munka méreteit a közoktatás
megszervezésével szemléltethetjük a legjobban.
A cseh rendszer elsősorban az iskolázás terén indított támadást a kassai magyar-
ság ellen. A világháború előtti nagyszámú magyar tanintézetet leépítette s egy,
illetőleg már 1938-ban megn>ilt második magyar elemin kívü 1 , mindössze egy állami
s egy felekezeti polgári iskolát s egy gimnáziumot hagyott meg. A visszacsatolás
után ezen a téren is nagy változás történt. Kiürültek a csehszlovák iskolák padjai
(s a nagyszámú magyar tanulóifjúság elhelyezése céljából egymásután kellett meg-
nyitni a magyar intézeteket), visszaállt a világháború előtti helyzet, sőt a kassai iskolák
sora új intézetekkel, új, főleg gyakorlati irányú iskolafajokkal bővült. Jelenleg a követ-
kező iskolák működnek :
10 óvoda ;
11 elemi iskola (közülük 1 német, négyben pedig párhuzamosan szlováknyelvű
tanítás folyik) ;
1 iparostanonc- és
1 kereskedőtanonc-iskola ;
3 polgári iskola (kettőben párhuzamosan szlováknyelvű tanítás folyik) ;
Orsolya-rendi leány-lyceum ;
m. kir. állami Hunfalvy János gimnázium ;
Premontrei-rendi gimnázium ;
m. kir. állami leánygimnázium ;

53
 Orsolya-rendi leánygimnázium ;
m. kir. állami szlovák tannyelvű gimnázium ;
m. kir. állami felsőkereskedelmi iskola (négyéves) ;
m. kir. állami szlovák felsőkereskedelmi iskola (az 1940/41. tanévben nyílt
meg első évfolyama) ;
m. kir. állami felsőipariskola (gépészeti), párhuzamos szlovák osztályokkal ;
m. kir. állami egyéves és kétéves kereskedelmi szaktanfolyam ;
m. kir. állami középfokú gazdasági iskola (négyéves) ;
m. kir. állami vízmesteri iskola ;
m. kir. állami közigazgatási tanfolyam (jegyzői tanfolyam, kétéves) ;
m. kir. állami kereskedelmi főiskola (kétéves) ;
püspöki hittudományi főiskola ;
jézustársasági bölcseleti főiskola.
Kassán kapott helyet ezenkívül az Országos Közegészségügyi Intézet egyik
»Zöldkereszt« ápoló- és védőnőképző intézete (120 növendék befogadására alkalmas)
s a m . kir. állami Horthy Miklós repülőakadémia is.
A kassai szlovák tanintézetek közül az állami szlovák tanításnyelvű gimnázium-
nak az elmúlt iskolai évben, 1939/40-ben 329 tanulója volt; a diákok nagyrészének
szülei azonban nem Kassán laknak, hanem a vidék néhány községében. Ha a szlovák
gimnázium tanulóinak számát, szülőinek lakhelyét összevetjük néhány magyar közép-
fokú intézetével, a következő képet nyerjük a Kassán tanuló diákság származásáról
s a mögötte élő társadalom nemzetiségi viszonyairól. Ezek szerint :

a magyar intézeteknél az 1938/39. s az 1939/40.

iskolai évben a tanulók száma
az áll. premontrei gimnáziumban 869 (829 magyar 603 (566 magyar-
ebből kassai 623 anyanyelvű) 423 anyanyelvű)
vidéki és külföldi 246 180
az állami leánygimnáziumban 533 (509 magyar 472 (453 magyar
ebből kassai 462 anyanyelvű) 399 anyanyelvű)
vidéki és külföldi 71 73
az áll. Hunfalvy-gimnáziumban még nem működött 484 (435 magyar
ebből kassai 311 anyanyelvű)
vidéki és külföldi 173

Ugyanekkor a szlovák intézeteknél

az áll. szlovák gimnáziumban (koedukációs) 325 (269 szlovák 329 (275 szlovák
ebből kassai 128 anyanyelvű, 134 anyanyelvű,
vidéki és külföldi 197 47 magyar) 195 38 magyar)

Amíg tehát a magyar intézetek túlnyomóan a városi lakosság gyermekeiből

kapják növendékeit, a kassai szlovák gimnázium növendékeinek legnagyobb része
vidéki, vagyis a városi szlovákság olyan csekély, hogy egy gimnázium eltartására is
képtelen lenne.

54
KASSA A FONTOS K E R E S K E D E L M I ÚTVONALAK KÖZÉPPONTJÁBAN
 Tanulságos a város általános szellemi élete is, a közművelődés elindulása,
fejlődése, mai helyzete. Amit a magyarság a régi Kassából a csehszlovák időben meg-
őrizhetett a sok kisebb egyesület mellett, az a Kazinczy Társaság volt, mely nagy
hivatást teljesített a csehszlovák uralom alatt. Kassa lakosságának élénk szellemi
érdeklődését, a magyar kultúra iránti vágyát mutatja az, hogy a régi egyletek mellett
egyre több értékes társadalmi, irodalmi, közművelődési egyesület alakult. A város
működő társadalmi és irodalmi egyesületei közül ezek a jelentősebbek : Kazinczy

443 P

EGY GYÁRRA ESŐ TERMELÉSI É R T É K EZER PENGŐBEN

A T R I A N O N ELŐTT ÉS A T R I A N O N U T Á N LÉTESÜLT
GYÁRAKNÁL.

Társaság, Kassai Katholikus Legényegylet, Rákóczi Kaszinó, Kassai Polgári Társas-

kör, Kassai Városszépítő és Korcsolyázó Egyesület, Kassai Középiskolások Menza-
egyesülete, Kassai Lyra Dalkör, Magyar Színpártoló Egyesület, Kassai Önkéntes
Tűzoltó és Mentő Egyesület, Evang. Diakonissza Nőegylet, Kassai Iparos Kör, Magyar
Asszonyok Nemzeti Szövetsége kassai csoportja, Magyarországi Kárpátegyesület,
Turul Szövetség II. Rákóczi Ferenc Bajtársi Egyesülete, Pro Hungaria Nők Világ-
szövetsége, Luther Kör, Katholikus Karitász, Katholikus Leányok Országos Szövet-
ségének kassai csoportja, Katholikus Olvasókör, Szent Erzsébet Egylet, Kassai Vadász
Társulat, Szepesi Társaskör, Kassai Jótékony Nőegylet, Kassai Zenekedvelők Dal-
egylete, Rákóczi Sport Egylet, Közszolgálati Nyugdíjasokat Támogató Egyesület,
Kassai Halász Társulat, Kassai Vöröskereszt, Nemzetpolitikai Társaság felvidéki
osztálya, Széchenyi Magyar Kultúr Egylet kassai helyi csoportja.
Valamennyi élénk tevékenységet fejt ki s nem egy országos hírnevet szerzett,
vagy pedig nagy múltú kultúrális és társadalmi tényezője a városnak. így a Kazinczy
Társaság, mely még 1869-ben alakult, s így a legrégibb egylet, országosan ismert

55
egyesülete Kassának ; a visszacsatolás óta az ország minden nagyobb városában
szerepeltek tagjai ; a kassai Lyra Dalkör 1940-ben a győri országos dalosversenyen
az első helyet vívta ki a kassai magyar dalkultúrának.
A kassai németség a Volksbund helyi csoportjában tömörül. A szlovákság
egylete a Slovenský Katolícky Kruh.
A népművelésre nagy gondot fordít Kassa. A népművelés különböző tan-
folyamok, előadások során az 1938/39. idényben 2524 népművelési alkalmat,
1939/40-ben pedig 3325 népművelési alkalmat nyújtott a város lakosságának. A nép-
művelési tevékenység népszerű irodalmi, zenedélutánok, előadóesték rendezéséből
állott, továbbá háztartási, képzőművészeti s gyakorlati hasznú tanfolyamokból. Nagy
közkedveltségnek örvendenek a Német—Magyar Főiskolai Egyesület német nyelv-
tanfolyamai, kultúrális előadásai és rendezései. Az 1940-ben megrendezett német
könyvkiállításnak 10 ezernél több látogatója volt.
Az olasz-magyar barátság hű ápolója az Olasz Intézet, amely 1940-ben létesült
és gazdag munkásságot fejt ki Kassán.
A városban magyar színtársulat működik, a helyi rádió a kassai t á j és a fel-
vidéki ember problémáit szólaltatja meg s Kassán jelenik meg a legnagyobb magyar
vidéki napilap, a Felvidéki Újság. Egyéb közművelődési intézményei közül ma is
élénk látogatottságnak örvend a városi könyvtár, a Felsőmagyarországi Múzeum,
mely 1939-ben avatta fel Rákóczi fejedelem rodostói szobáját Kassán. Ugyancsak
Kassán rendezték meg ugyanebben az évben az országos magyar képzőművészeti
kiállítást is. A kereskedelmi főiskola és a repülőakadémia is értékes művelődési anyag-
gal gazdagította a várost, — Kassa ma már ismét szellemi gócpont.
A szellemi élettel párhuzamosan halad a gazdasági fejlődés is. A cseh köz-
pontosító iparpolitika, mely Prága, illetőleg Csehország javára centralizált, létalap-
jaiban támadta meg a világháború előtti Kassa fejlődő iparát. A felszabadulás után
tehát ezen a téren is nagy építő munkára van szükség. Ma ismét dolgoznak a gyárak,
munkához jutottak a kisiparosok. Nagy akadály természetesen Kassa határszéli
fekvése — a magyar építő akarat azonban ezeket a nehézségeket is legyőzi, s tevé-
kenysége nyomán új élet fakad.
így jelenik meg s így domborodik ki a magyar szellem képe Kassa jelenében is.
Kassa magyar hittel remélt és győzött s most magyar hittel dolgozik tovább.

ÏBÏBLIOTHECA nUNGÄRICA
I
! Samaria - Sodorja - $am»fjg_

KASSA BELVÁROSA. 1. A DÓM. 2. SZENT MIHÁLY-KÁPOLNA. 3. ORBÁN-TORONY. 4. VÁROSI SZÍNHÁZ.

5. IMMACULATA SZOBOR. 6. LŐCSEI-HÁZ. 7. PREMONTREI TEMPLOM. 8. SZENT DOMONKOS-TEMPLOM.
9. HÓHÉRBÁSTYA. 10. F E R E N C E S E K TEMPLOMA. 11. A FŐKAPITÁNYOK HÁZA.

56
 TARTALOMJEGYZÉK

Oldal

Előszó. I r t a : Dr. Buczkó Emil 5

Vitéz nagybányai Horthy Miklós kassai beszédéből 7

Kassa története. Irta : Dr. Wick Béla 9

Kassa és a magyar mult. Irta : Dr. Barta István . » 22

Kassa magyarsága. Irta : gróf Révay István 30

Kassa magyarsága a húsz cseh év alatt. Irta : Dr. Sziklay Ferenc 38

Kassa a felszabadulás után. Irta : András Károly 51

Képek jegyzéke 60
 KÉPEK JEGYZÉKE
Oldal

IV. Béla oklevele 1249-ből Szina község lakóihoz 61

Kassa XIII., XIV. századi pecsétje 61
Kassa legrégibb hiteles látképe 1617-ből. Houfnagel metszete 62
Emléklap Kassa magisztrátusához 1802-ből, Kassa képével, a magyar és a városi címerrel 63
A kassai Szent Erzsébet székesegyház északnyugat felől 64
A dóm északi tornya 65
A székesegyház dél felől, a csonka Mátyás-toronnyal, előtérben a Szent Mihály kápolna 66
Hunyadi Mátyás király hollós címere a déli ú. n. Mátyás-tornyon 67
Árpádházi Szent Erzsébet alakja az északi kapun 68
Szent István szobra az északi kapun .. 69
A dóm belseje 70
A dóm szárnyas főoltára 71
A főoltár szoborcsoportja: Szűz Mária, Szent Erzsébet és Árpádházi Szent Erzsébet 72
Krisztus-fej a kálváriáról. Dóm, 1430 körül 73
Szent István király. Eredetileg a dómban. XV—XVI. sz 74
Szent László és Szent István király szobra a dómból. 1480 körül 74
Szent István király. Eredetileg a dómban. XV. sz 75
Gyámkő az orgonakarzat feljáratán. XIV. sz. 2. fele 76
Szoborcsoport a Mária látogatása oltárról. XV. sz. 2. fele 77
Az Orbán-torony. Épült 1628-ban a 72 mázsás Orbán-harang számára 78
A mai premontrei templom. Báthory Zsófia építtette a jezsuiták részére 1670—1680 79
A város látképe észak felől a székesegyház tornyából 80
Kassa város látképe északnyugat felől. 81
A Fő-utca látképe dél felől, előtérben a színház 81
II. Rákóczi Ferencnek és bujdosó társainak, kriptája a dómban 82
II. Rákóczi Ferenc emléktáblája a székesegyház falában 83
A Lőcsei-ház : Thurzó Elek országbíró (megh. 1531) adományozta Lőcse városának 84
Polgári ház udvara. XVII—XVIII. század 85
A főkapitányok háza. Itt lakott II. Rákóczi Ferenc az 1706. országgyűlés idején 86
Hálóboltozatos szoba a Lőcsei-házban 86
A csehek által 1919-ben ledöntött és 1936-ban beolvasztott honvédszobor 87
A magyar feltámadás szobra 88
A kassaiak fogadják az első magyar katonákat. 1938 november 10 89
Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó bevonulása Kassára 90
Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó beszéde Kassa felszabadulási ünnepén (1938 november 11) 91
Katonai díszszemle vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó előtt a felszabadulás ünnepén.. 92

A KÖZÖLT K É P E K KŐSZEGHY ELEMÉR, AZ I P A R M Ű V É S Z E T I MÚZEUM IGAZGATÓJÁNAK,

V A L A M I N T A M Ű E M L É K E K ORSZÁGOS BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A MAGYAR FILMIRODÁNAK FELVÉTELEI

A C Í M L A P O T T E R V E Z T E ÉS R A J Z O L T A H E D R E I H A N Á K K Á R O L Y

60
 "Soja J ^ -yn^aneZOa&mttie-. C ínmor ifiľ»rxf & tnnt. CTaűwfn*. J^ kommt, Cum.«^. ret
•3»
Jfeefiíu*. wtutçnj m to j u i ^ j V uetajafu*. C Tü> w M b f c a Ä * jg&ruw, gíorui to^tflar j^urr,. er mau»

jmťncia_gGneror jmmïfcena« a m u a n r crct§ôrwn ur^tugrnemarumirr) Jpfcrmg J t t i Juttâto^. uigiEmccr utvára-- w curr,

jjrojrrr uníírattŕ .iGrjn» cnarg confer*««rU. nvratm ^pwcnur \ut-nmd rc*n&c &vnuicrj»rmi) naneum jrowure uolumué -pnejcn
eiutr) -ycr Known acahcitrcf *5ï»jnrjťnnan) niag (ŤojjjirtS nn^Ä-Äcerúl- mt cetjuiitňm Jujpíicarunr ínaniírrer 'r'Wnt. ut- nmj ttrttl coí
íifltnNift itn^ŕm jjcpuítg -pro .tctnuid non Juj^Títrdk"- tus® iptê ttrtaj" eltudv c -úxj&Tcfvm
íTioDTiuzÄtti nmu ûjlïi cnjlľ111x3 mô connt)
cttt « f c©n«i*re jrpicniruïnnt «nr g r a t u * > i g n 3 r e m u t j ^ ^gtrur -profeckug jtiÇSronutj nrortug t m í m t c i ^ m c jn^rrenrce ffsiaeft
jfcmjftrT -^fKJora>amrrt, «jt»*) - j c p n U ta») coikâ*8 J i u n j i f e e t j œŒgcnbo» çttEcnûiratt. regut/^ir^àta» ttaf fejtmnv. te—

"fDotjJcUr çrtmprat, a «tmtatw mnu t ^ r j c w j Smiu» unCmtru* 9 jynncncy» j w e . ^ m u ? jxjjJî^cîteaa Juf çfctm mots r» rcrmimî, J\rur-
"WUwri « f t n u g vgfx* U c r o f V w f c u w jyjp&iflc- & l a r u i ^ jjrarrca. ur atmu CEtttn« jgâïfex-'mr.jjuA çreaj^Jùme TO P p ^ i r t ť T ^ T

*be kafli ycrfruitrt^mm u i V r n i u ç*£iutrikt«. «Jiumj w u S u ^ . J«u t n ê A & i » aiy«. tn yrui^tgto tummJnn} jrtrjmguli.
cr AruruLirui) çrprejfiÂ' bofjnrta nojVri ^öe^Sc^au- 'txjuiguíie manjuwuEuftJînâ curteew) on^w) noktájaíutre ttndnutrar ^

c*mua J g j e ^ t m ^ f c rax^bt íu^Jk-'*öcJia« mawjiorufc iwkuJUutre anruftJmguL» œrjumcnmc.' ^n-poíl^Jtönon uenJjprt^i^^i

trnnmj cSft*n) -per ľccu* «muter») ^ « ä a n i e ' ^ J W w j j tiojWiag^nnui» aurenj jjnamßa öimä, ro&ur »ypnncanr ^ j e t u t Jti*

mont ncc jntxtjfu twnjjfní- inf<«uur i i aIÙui m i ř n . y irrnar).J)Lï^jii05 Gtixmuj)

munimwt anurj Qmwjgrc. CC-rC^ono :— r— ^ftj*«: :— —:— V

J^V ^tu : — : — :— aurtxrj :— : — : :— -rtrj: : — drtno:—:— : — : — û - u a r t o : — — "TtXcono;—

IV. BÉLA OKLEVELE 1249-BŐL SZÍNA KÖZSÉG LAKÓIHOZ. AZ OKLEVÉL KASSA NEVÉT MAGYAR HELYESÍRÁSSAL
TÜNTETI FEL. (FELÜLRŐL A 11. SOR ELEJE.)

KASSA X I I I . , X I V . SZÁZADI PECSÉTJE.

A PECSÉTBEN SZT. ERZSÉBET ALAKJA

61
KASSA LEGRÉGIBB HITELES L Á T K É P E 1G17-BÓL. HOUFNAGEL METSZETE

62
 AMPLISSIMO MAGISTRATUI E T ELECTAE COMMUN IT ATI!
JOANNI POLINSZKT JUDICI ORDINARIO, FRANCISCO KRAUSZ
USA IT C«rlTA*IO. J05tr«0 TIMII, D A VIE LI DOBAT D K (IMOIt^lOIIMO BM I AO
TIKCMTIO O l BXNLOX
I <CXATOBB
I US. lO A»»l FU
Iti BA OBDM
I ABO
I KOTAIO. FRANCSICO GAZSK
vyffero praefentem Frmucifcut Landerer Vrbem,
Hoc TIBI confer ro MAGNE SENATUS opus.
PARUE MAGISTRATES, quae front» lumine černíš
Vrbů praeclarae funt monumenU TUAE.
ScMrfrt
Aitifici ca lamo Enunuu,
finxeratillud
Excoluit partes ars opero fa manu.
Sumtibus adjutusPrixner Godefruhu opími«,
Eximiura fcalpris fculpferat acre Cuprum.
Hic TUA Templa vides velut altos quinque Colofíos,
Hic veteres Aedes Elifabetha TUAS.
Csermel aquis modi cm famoľsm perluit Vrbem,
Infula cum Statua perftat amoena loco.
Pulchra Magi Hra tus, Comitatus Atria proftant,
- Regia Conuictus frons redigiua nitet.
Hic Came ram, quatuor Portas hic cernere fas cíl,
Hic potes ingenuae cernere tec ta Schoiae.
Vrbs fouet in medio célébrés antiqua Caucnas,
Hie Typus, hic amplas Martia turba domos.
Munera parua damus, TU munera parua benigno,
AMPLE MAGISTRATES ftifcipe quaefo'finu.
E M L É K L A P KASSA MAGISZTRÁTUSÁHOZ 1802-BŐL, KASSA K É P É V E L , A MAGYAR ÉS VÁROSI CÍMERREL
CONSULI, MICHAELI BÁNVA Y, E M E R I C O BERCZIK, JOANNtFÜLÖP,
f CZT, ANDREÁK FODO,I CEOBGO
I HCIEI, FAINCKCO IrR
l KAHO VT
IS
I TSB
I ĽKO PLE B IS, SAMUELI FBS
I D,
Exiguo thuris placatur frag mine Numen,
Mollit et aeterno: victima parua Deos.
Cerne Cuprum, mites oculos in tende labori,
Cetera fi magni pendis, et illud opus.
Non tantum magnós ftuuios bibit aequor amarum,
Eft etiam gratus paruulus amne latex.
Si mare, famoGs li vícera fontibus impies,
Ifte ftibire poteft ampla fluenta lacus.
Non TIBI parua dedi, non munera parua dicaui,
Hic proprium pignus MAGNE SENATUS liabes.
Singula pars faciem, pars Dngula monftrat honorem,
Lucida praeclarum monftrat Imagofitum.
Coeca fuit, nunc charta vidět Cgnata figurís,
Ante TUOS vultus lumina fronte gerit
Si celere» oculos oculorum fulgure ftringis,
In fpeculo totum pofte videre datum.
Si labor ifte placet, memori G mente probatur,
Sunt gauîfa fuo Carbafa noftra fcopo.
03
A FŐOLTÁR SZOBORCSOPORTJA: SZŰZ MÁRIA, SZENT ERZSÉBET ÉS Á R P Á D H Á Z I SZENT ERZSÉBET

72
 SZENT ISTVÁN KIRÁLY. SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZOBRA A DÓMBÓL.
EREDETILEG A DÓMBAN. X V — X V I . SZ. 1480 KÖRÜL

78
 KASSA VÁROS L Á T K É P E ÉSZAKNYUGAT FELŐL

A FŐ-UTCA L Á T K É P E DÉL FELŐL, ELŐTÉRBEN A SZÍNHÁZ

81
II. RÁKÓCZI F E R E N C N E K ÉS BUJDOSÓ TÁRSAINAK KRIPTÁJA A DÓMBAN

82
 ANCÍS
g r *
ttrm

II. RÁKÓCZI F E R E N C EMLÉKTÁBLÁJA A SZÉKESEGYHÁZ FALÁBAN. 1938 JÚLIUSÁBAN LEPLEZTÉK LE

83
A LÓCSEI-HAZ. THURZÓ ELEK ORSZÁGBÍRÓ (MEGH. 1531) ADOMÁNYOZTA LŐCSE VÁROSÁNAK

84"
A KASSAIAK FOGADJÁK AZ ELSŐ MAGYAR KATONÁKAT. 1938 NOVEMBER 10

89
VITÉZ NAGYBÁNYAI IIORTIIY MIKLÓS KORMÁNYZÓ BEVONULÁSA KASSÁBA

90
VITÉZ N A G Y B Á N Y A I HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ BESZÉDE KASSA FELSZABADULÁSI Ü N N E P É N
(1938 NOVEMBER 11)

. »1
KATONAI DÍSZSZEMLE VITÉZ NAGYBÁNYAI IIORTIIY MIKLÓS KORMÁNYZÓ EI.ÓTT A FELSZABADULÁS ÜNNEPÉN

92