Professional Documents
Culture Documents
Greorgi Stankov-Spirituális Ugrás
Greorgi Stankov-Spirituális Ugrás
Első előszó 8
Második előszó 11
Bevezetés: 14
A g n ó z i s történelmi nézőpontból 14
I. N é p s z e r ű t u d o m á n y o s bevezetés 25
a; E g y e t e m e s Törvény új gnózisába 25
1. Alapvető megjegyzések 25
1. Biofizikai alapismeretek 33
2. A t u d o m á n y központi dogmája 33
3. A Planck-állandó 35
5. Mi a lélek? 38
2. A psziché félelemszerkezete 50
1. A filozófia alapproblémája 57
mint álokoskodás 59
4
2. M i n d e n megtestesülés (inkarnáció) egyidejűsége 74
1. Energetikai háttér 81
1. A fénytest-folyamat definíciója 99
5
7
Első előszó
8
végének szajkózásába, még pedig röviddel a világ gazdaságának vissza
fordíthatatlan összeomlása előtt, melynek következményeit még egyeden
halandó sem tudja elképzelni.
Mit keres a gazdaságnak ez a taglalása egy ezoterikus iratban, kérdezi
a csodálkozó olvasó. Nagyon is ide vág! Igazságukat a gnosztikus tanok
mindig is prófétai bejelentésekkel bizonyították. Ez hát ennek az írásnak
is a központi szándéka. Pontos gazdasági előrejelzések az ilyen gnoszti
kus iratokban egyáltalán nem ritkák. Gondoljunk például János jelenéseinek
könyvére, mely pontos adatokkal szolgál az új Jeruzsálem terjedelmét,
nagyságát és épületszerkezetét illetően, vagy a fáraó álmának pontos gaz
dasági jövendölésére, amire József adta a magyarázatot az Ószövetség
ben. Az emberek mindig is aggódtak a túlélésükért, miközben persze el
sősorban a gazdasági túlélésükre gondoltak, számos prófétájuk ajánlása
ellenére, akik nekik mindig a mezők liliomainak gondtalansága követendő
példáját hozták fel.
Az utóbbi években mindenekelőtt azzal foglalkoztam, hogy az idők
látható jeleit - amelyek lényegében makroökonomikus természetűek - ku
tattam, és ezeknek az összefüggéseit a belső, lelki változásokkal kapcsolat
ban az asztrális területen, melyeket testileg fénytestté válási folyamat
nak, szellemileg pedig az okforrás világok (felettes, kauzális asztrális te
rek) intellektuális ösztönzéseinek vettem. Ezekből kifejlesztettem a
társadalom fejlődésének egy előrejelző szjntézjsét, melynek asztrál-tudomá-
nyos alapvonalait röviden felvázolom ebben a könyvben.
Ez az újszerű prognózis nem ad pontos adatokat konkrét esemé
nyekhez, inkább a fejlemények általános irányát mutatja meg. Ebből meg
lehet magyarázni bizonyos kulcsesemények téridőben történő fellépését,
és meg lehet okolni a szükségességüket. Ezért is írtam röviddel 2001.
szeptember 11-e után egy tanulmányt a World Trade Center elleni me
rényletről, és ezt csatoltam ehhez a könyvhöz ismertető esettanulmányként.
Ez a katalizáló esemény egyrészt prognózisom igazolására szolgált,
másrészt főpróbája volt a tulajdonképpeni eseménynek - az első több
dimenziós személyiség felemelkedésének. Ez a felemelkedés jelzi az
emberiség evolúciós ugrásának betetőzését. A sokk, melyet a merény
let a világon kiváltott, ködös fogalmat ad arról a sokkról, amit az „em
berfiának" már a Bibliában is rebesgetett „megjelenése" (görögül
parúzia) fog kiváltani.
A megjelenés eseményének ezt követő kollektív feldolgozása az em
beriség teljes illúzióvesztéséhez és zavarodottságához vezet a világ
9
lakosságának nagy többségénél, és bevezeti ezen fiatal lelkek érett lélek
ké válásának korszakát. Ebben a könyvben az olvasó részleteket tud
meg ennek az egyszeri kozmikus fejleménynek az energetikai hátteréből.
Ez a fejlemény, az ember fiának a megjelenése, bolygónkat mindörökre
megváltoztatja, és az emberi fajt a téridő korlátaitól megszabadult,
transzliminális (határtalan) lénnyé változtatja. Emiatt az itt előterjesz
tett tudományos gnózis egy mindent átfogó, pontos prófécia jellegét ölti
fel, mely a jelenlegi emberiség korlátolt világnézetét romba dönti, ugya
nakkor a szellemi fejlődés új fokára emeli fel. Ezért ez a címe ennek a
könyvnek is: „Az emberiség evolúciós ugrása".
Az itt leírt asztrális-energetikai folyamatok már hatnak, mindén
médiumi adottsággal rendelkező személy részéről észlelhetőek, és a Föl
dön történő kibontakozásuk nyomon követhető. Azon ismeretek, melye
ket az olvasó nyerhet az egyetemes törvény itt leírt gnózisából, lehetővé
teszik számára ezen egyszeri asztrális-kozmikus fejlemények ihletett lá
tomását, melyekről a mai társadalomnak még fogalma sincsen. Ez a be
tekintés pedig az olvasónak feltárja az emberi létezés mély értelmét a
Mindenséggel összefüggésben. Ez az új gnózis tehát egyidejűleg egy Je
lenések könyve, az első olyan Jelenések könyve az emberiség történel
mében, amely minden kétséget kizárólag tudományosan is meg van ala
pozva.
10
M á s o d i k előszó
11
ezt az emberi tudást valamilyen formában a 3d-téridőben valósítja meg,
anyagi és szellemi termékei nagyon tökéledenek, és a pusztulás csíráját
hordják magukban.
„Az alsó világok formáinak és alakulásainak" (új-platonizmus) ez a
tökéledensége az egész nyugati filozófiának vezérgondolata, mely aztán
Leibniz teodiceájában ( megj : istenigazolás, hogy a rossz és a gonosz össze
egyeztethető a jó, bölcs és igazságos Istennel) csúcsosodik ki. Energeti
kai szempontból itt a destruktív interferencia (bomlasztó kölcsönhatás) fizi
kai feltételeiről van szó. Ezek a jelenségek lesznek ennek a könyvnek az
alaptémái.
Ez az új gnózis Platón és Arisztotelész klasszikus görög filozófiájá
nak, különösen pedig Plótinos^ újplatonizmusának a továbbfejlesztése.
Ez okból írtam az utóbbi években a rövid pihenés időszakaiban, amikor
a fénytest-folyamat fájdalmai valamelyest alább hagytak, további könyve
ket az új gnózishoz és filozófiájához, melyek az emberi gnózis ebben a
műben lefektetett alapjait kiegészítik és teljessé teszik. Minden gnosztikus
művem ezzel egy lezárt ciklust (körfolyamatot) képez, melyek az Egye
temes Törvény új átfogó elméletének filozófiai-létezéstani alkalmazásai e
földi létben, és csak egészükben lehet őket helyesen értelmezni és mél
tatni.
Ezen könyv megírása közben tudatában voltam annak, hogy ennek a
műnek - egyéb gnosztikus-filozófiai munkámmal együtt - még hosszabb
ideig a fiókomban kell várnia a közzétételét, mert a nyilvánosságra kerü
lésük ideje még nem jött el. Az olvasó fantáziájára bízom nagy áldozatom
elképzelését, mert tudtam, hogy az emberiség történelmének legnagyobb
felfedezését vittem véghez, ugyanakkor a következmények tudatában
vissza kell fognom magamat, és ezt az alkotásomat évekig zár alatt kell
tartanom, hogy az asztrális világok tervét, az emberiség evolúciós ug
rásának kezdetét - melynek küldöttjeként választottak ki engem - ne
veszélyeztessem. Azzal, hogy akaratomat alárendeltem a kauzális
(okforrás) világok akaratának, és így "Isten bárányává" lettem, megszaba
dítottam magamat minden földi félelemtől és aggálytól, amik ezen a
bolygón az életet jellemzik és alapvetően elferdítik.
Időközben a világ gazdasági válsága, amit tíz évvel ezelőtt bejelen
tettem, 2007 júliusában végleg és visszafordíthatadanul kitört. 2008 eleje
óta mindenki számára láthatóan és feltartóztathatadanul folytatódik.
Emiatt többé nem lesz lélegzetvételnyi szünet sem, mint 2003-2006-ban
látszott csalóka felüdülés formájában.
12
Ugyanakkor jómagam a fénytestté válási folyamat utolsó, nagyon in
tenzív időszakában vagyok, annak a csalhatatlan jelében, hogy közvetle
nül a parúziám elótt, vagyis a biológiai testem asztrális testté alakulásá
nak folyamatban állok.
Ez az esemény, melyet ebben a könyvben és más gnosztikus köny
veimben is részletesen megbeszélek, váltja ki a világ tulajdonképpeni
válságát és az emberiség evolúciós ugrását.
Ez az apokalipszis, amiről a biblia is beszél, elsősorban az Egyete
mes Törvény új elméletének és gnózisának a Jelenések könyve lesz. Ez
zel bebizonyítom az asztrális világok a 7F-teremtési terek - vezető
szerepét a földi létben. A többdimenziós személyiséggé alakulásom
pedig ezt a tényt konkrétan bizonyítani fogja. És ezzel befejeződik apok
rif műveim rejtegetése is, azokat most már publikálni lehet.
13
Bevezetés:
A g n ó z i s történelmi n é z ő p o n t b ó l
14
nem természetes tulajdonságokkal, hanem emberi jellemvonásokkal látja
el.
Persze ez a folyamat lassan halad, s ezért az első teremtók, akiket az
ember kigondolt magának, épp annyira emberközponrúak, mint amilyen
természeti vonásokat is mutatnak. Az isteni tulajdonságok folyamatos
változtatásával a görög mitológia szolgál jellemző példával arra, hogyan vál
tozott az ember istenfogalma teremtő módon a történelem során. A ter
mészetet minél inkább leváltja az ember társadalmi környezete, annál in
kább fogyatkoznak az Alkotó természetes tulajdonságai, és a tisztán em
beri tulajdonságok kezdenek jelentőségre szert tenni.
A Zeusz körüli olimposzi istenek pszichológiai jellemvonásait az ó
szenvedélyeikkel, gyengéikkel és erényeikkel már nem lehet megkülön
böztetni a halandó emberekétől. A létjogosultságuk is teljesen ember
központú. Van a háború istene, a kereskedelemé, a tudományé, a szere
lemé, stb. Az Olimposz istenei azért vannak, hogy az emberi tevékenysé
geket támogassák.
A külső isteneket, mint az életadó erők jelképeit, az emberek olykor
eszközzé teszik, mellékes emberi célokra és igények érdekében veszik
használatba. Ezt az eljárást megtaláljuk a több istenben hívó és az egy is
tenben hívő vallásoknál is.
A zsidók egyistenhitű vallása Istennel, aki olykor zord, bosszúvágyó,
magán uralkodni nem tudó gyerek módjára viselkedik, gyakran visszaél a
törzs érdekében. Segít az izraelitáknak a harcban ellenségeik és a termé
szet ellen, és az olykor másképp gondolkodót, például bálványimádót,
könyörtelenül megsemmisíti.
A vallásos gondolkodás alkotóereje gátlástalanul terjeszkedik. Hogy
Istent saját érdekükben igénybe vehessék, még arra is számítanak, hogy
Isten a saját természeti törvényeit megszegi, és csodákat művel. Az em
berhez hasonlóan Istennek is szabad a maga alkotta szabályt figyelmen
kívül hagynia.
Ezt a haszonelvű isten fel fogást mind a mai napig előszeretettel ápol
ják és továbbfejlesztik a keresztény egyházak. Legkésőbb ebben az idő
pontban világossá válik, hogy az Istenek, akiknek szellemi eredetük az
életadó természeti erő ismeretelméleti magyarázatából adódik, jelentősen
visszahatnak az emberekre és az emberek viselkedésére. Szellemi fejlett
ségétől függően az ember aktuális képmásának alkotja meg isteneit, mert
így ismeri fel és így hajlandó követni őket. Önmaga absztrakciójának ne
vében aztán fejlesztget törvényeket, parancsokat és viselkedési szabályo-
15
kat, s ezeket, életet nem kímélve, könyörtelenül érvényesíti. Ez az utóbbi
két-háromezer év történelmének kulcsa.
Ám minél hasonlóbbá válnak ezek a külső istenek az emberekhez,
annál inkább veszítenek a hatalmukból. A későbbi ókortól a hellén idő
kön át a késő római korszakig sokasodnak az istenek, akik helyi csetepa
tékba bonyolódva egymás kezéből rángatják ki a hatalmat {energeiori).
A hatalom túltengés, mely az ember segítségre szorulásában és annak
tényében mutatkozik meg, hogy az ember soha sem tudja, hogy amit az
életben tervez, az sikerül-e, annak a létbe vágó érzetében jelentkezik,
hogy az ember tehetetlenül ki van szolgáltatva a véletlennek {tyche,
fortuna), vagy az elkerülhetetlen sorsnak {heirniarméne, fátum). Viszont en
nek a fokozottan megmutatkozó túlerőnek az egyre jobban elbaboná-
sodó antik mitológia nagyon is emberi isteneihez egyre kevesebb köze
van már.
így aztán a megoldás elsőre csak az lehet, hogy a görög istenségek so
kaságát egységes istenfogalomra cserélni: a sokistenbitnek tágítania kell az
egyistenhit elől.
Ez a csere mindenekelőtt politikailag kecsegtető. A vitathatatlan ural
kodó, a császár egyesíti erejét az egyetlen istennel, és megszületik a ce%a-
ropapiqw/us, mint alkalmazott istenelv (a késő római birodalomban és Bi
záncban). Ez a gondolat ugyan Nagy-Sándorra vezethető vissza, akit már
életében istenhez hasonlóan kezdtek imádni. Ebből az isteni eredetből
kiindulva alapozza meg birodalmát a s^eleukidák makedón dinasztiája, s
ezzel egyengeti a keresztény vallás kibontakozásának talaját.
Az antik mitológiának és a keresztény tanításnak ebben a szerves ösz-
szefonódásában a görögök filozófiai teológiájának istenfogalma, a Lo-
gosz veszi át az összekötő szerepét. A korai keresztény gnosztikusok
(először János) végső magyarázó elvnek használják annak alátámasztásá
ra, ami az Újszövetségben (összefoglaló evangéliumokban) csak rejtetten
található. Ebből keletkeznek a zsinat-idők dogmái.
Kérlelheteden huzavonában a késői római, alexandriai idők gnoszti
kus tanaival, Plótinosz újplatoni^niusával és az origenisgnussal, melyek a korai
kereszténység szellemében több száz éves hasadást okoztak, a keresztény
dogmák politikailag érvényre jutnak azzal, hogy az antik filozófiai rend
szer utolsó ágaskodásának minden mérvadó ismeretelméleti nézetét fel
szippantják és semlegesítik, vagy eretnekségnek nyilvánítják. Ez érvényes
mindenekelőtt a háromság tanára, az örökkévalóság, a boldogság, a min
denhatóság, a mindentudás és a kozmosz jóságos gondviselésének tanai-
16
ra. Ugyanakkor az antik filozófiai gondolkodás teleológiai (a természet
ben minden előre megszabott cél érdekében jött létre) szabadságát levált
ja a keresztény tan az ő kizárólagossága igényével. A vallásos istenelkép
zelés egyre inkább a történelmi és politikai feltételekhez igazodik, világi
lesz és egyre kevésbé egyetemes. Vonzó mivolta a reneszánsz óta egyre
csökken.
Mivel az életet adó erő hatása továbbra is tagadhatadan, és ezt nagyon
sokan erősen érzik, megkövetel valamiféle magyarázatot is. A foglalkozás
az emberiség és a világ létével, sorsával és elmúlásával nem csupán a hi
vatalos vallások ellentmondásos értelmezéseiben él tovább, hanem az an
tik idők óta egyházi javakat világiasít a filozófia terén is. Azóta a filozófia
és a teozófia folyton kölcsönhatásban áll egymással, ami a korszak függ
vényében egyszer termékenyítő, általában a filozófia irányából a teozófia
felé, vagy elnyomó, akkor kizárólag a teológia irányából a filozófia felé.
(Ahogyan említettük, a keresztény teozófia bőségesen kiszolgálja magát a
görög filozófiából. A zsinatidőkben bevezetett majdnem minden dogma
az antik filozófia alapvető elképzeléseiből fakad. Hérakleitosz Logoszá-
ból lett a Szendélek, a lélek halhatatlansága, amit Platón bizonygat a
„Phaidónban", ebből alapozta meg a másvilág elképzelését, és a szenthá
romság körüli, sokáig tartó vita arisztotelészi és platonikus érvekkel vias
kodott. Az egyházatyák, vérmérsékletüktől és képzettségüktől függően,
Platón, illetve az újplatonizmus, vagy inkább Arisztotelész hívei voltak.)
Már S%ókratés% (értsd Platón) hódol az olimposzi isteneknek üres szó
lamokkal, de csak személyes démonára hallgat (aaimon), aki őt rendszere
sen bénító transzállapotba helyezi, hogy szóba elegyedhessen vele. Szók
ratész istengondolata a nyugati hagyomány történelmében első ízben ölt
kimondottan egyéni vonásokat: bevezeti az emberi lélek kitűnőségét,
és határozottan helyet hódít magának a nyugati filozófiában és a hétköz
napi gondolkodásban.
Nem mintha a lélek ödete nem létezett volna már korábban is az éle
tet adó erő egyéniesítése formájában átruházva az egyes emberre, csak
ezúttal a történelem egyik legnagyszerűbb filozófusának koncentrált ere
jével van dolgunk. Phaidon párbeszédében Platón bebizonyítja Szókra
tész által a lélek halhatatlanságát minden rendelkezésére álló eszközzel.
Nem sok ez végül is. Szókratész több példával előterjeszti, hogy a világ
ellentétekből áll, tehát párosság, ezért a lélek halhatadansága a test mú
landóságának szükséges ellentéte.
Azóta minden filozófus elsőrendű feladata az istenbizonyíték előállí-
17
tása. így Descartes, Pascal, Spinoza, Leibniz, vagy Kant. A filozófusoknak ez
a csatatere számos vesztett ütközetet ismer - ez a nyugati filozófia tör
melékhalmaza -, de egyetlen győzelmet sem. Egyébként ugyanis az em
beriség történelme egészen másképp zajlott volna. Ezt a körülményt rö
viden meg kell tárgyalnunk, mert elénk tárja azt, hogy a jelenlegi tudo
mány miért utasítja el a lélek létezését.
Csaknem minden említésre méltó, valláson kívüli kísérlet valamiféle
rejtett, alkotó erő bebizonyítására, legyen az lélek, láthatatlan anyag vagy
szellemi elv, a tulajdonképpen a XIX. században megszülető modem tu
domány előtt zajlott. Ez okból minden filozófiai istenbizonyítás az antik
tudomány újjászületése, a reneszánsz óta tudomány előtti természetű.
Az akkori tudománnyal ellentétben, mely lényegében a vonzerő New
ton féle fizikájában és az égitestek Kepler féle mechanikájában merült ki,
a bizonyítékok metafizikaiak, tehát az érzékszervek által feltárt fizikai vilá
gon kívül esők. A jelen fogalmazás időpontjáig ezen semmi sem válto
zott.
Az új idők modern tudományának felkerekedése óta ilyen kísérletekre
sem a filozófia, sem a tudomány nem vállalkozik egyetlen prózai okból:
tudományos kutató nem akarja blamálni magát. Mert ettől kezdve bármi
nemű láthatadan, alkotó erő bizonyításának a kísérleti ellenőrizhetőség felté
telének kell eleget tennie.
A XIX. század első felében még fennállt annak az elméleti lehetősége,
hogy ez a „vis vitális" elektromágneses természetű lehetne (pl. Mesmeriz-
mus). De ez az álom hirtelen szertefoszlott az elektromágnesesség négy
törvényének megfogalmazásával Maxwell által 1860-ban. Legkésőbb eb
ben az időpontban felhagytak annak a reményével, hogy valamiféle isten-
erő vagy alkotó energia létezését szigorú, kísérletileg felülvizsgálható bi
zonyítékkal lehessen alátámasztani a számunkra hozzáférhető és kísérle
tekkel feltárható fizikai világon belül.
Ha a matematikát, logikát, fizikát és biológiát - a tiszta tudomány fog
lalatait - Descartes, a kartéziánusok, Spinoza és I^eibniz még elóvehette
az istenbizonyítás lefektetéséhez, úgy ez a vállalkozás Maxwell óta a ne-
vetségességnek lett kiszolgáltatva.
Az ezt követő relativitás-elmélet, melyet Einstein 1905-ben fejlesztett
ki, valamint Planck kvantumfizikájának kezdetei (1900) óta, amelyek az
elektromágnesség elméletére (Lorenz) és a termodinamikára (Boltzmann)
szükségszerűen következtek, és diadalmenetüket az egész, nemrég vég
ződött XX. században csorbítadanul folytatták kvantum-elektro-
18
dinamika, QED (Feynman, Schwinger, Tomonoga), kvantum-színdina
mika, QCD (Gell-Mann), Grand Unified Theory, GUT, stb. formájában,
semmilyen reménynek nem engedtek teret az istenbizonyíték tudomá
nyos eszközökkel való meghozására.
Úgy tűnik, végleg elhangzott a megsemmisítő ítélet a nyugati kultúra
kezdeteitől a legújabb időkig minden filozófiai fáradozást hajtó szellemi
erő fölött. Ki beszél ma már komolyan a lélek halhatadanságáról (Pla
tón), Arisztotelész entelechiájáról, egy Plótinosz és Origenész Nouszáról,
Descartes, Pascal, Spinoza, Leibniz istenbizonyítékáról egy pár porlepte
„filológuson" kívül, hogy Ortega y Gasset gyűjtőfogalmát használjuk,
amellyel minden, múlt felé pislogó szellemi tudományt és tudóst illet?
Kant megnyerő ötlete az eleve szintetikus ítéletek létezéséről az utolsó
nagyszerű kísérlet minden létezés transzcendens voltának a megalapozá
sára, miután ezt, a cenzúrától való félelmében, maga Kant az elmélet szü
letésének órájában feláldozza, és ezt követően a közepes minőségű neo-
kantiánusok végleg sírba viszik.
Ki csodálkozna tehát, hogy azóta az „istenbizonyítást", mint csekély
értékű árut, az ezoterikusokra hagyják, akik ebben a tekintetben inkább
hullagyalázók módjára járnak el, semhogy az igazság lelkiismeretes kere
sői lennének? A titokzatoskodás és a guru-imádat terjed, az ego burján
zik: ez szívesen vett pódás, mert az ezoterikusok intellektuálisan képtele
nek a problémát tisztán tudományos eszközökkel megoldani. Egy ezzel
együtt járó hazug természet, a logikus gondolkodás folytonos elcsábítása
terjed, s ezt az ezoterika legjobb fejei, mint például egy Rudolf Steiner
sem tudja kivédeni.
Hogyan lehet egy ilyen helyzetben még lelkiismeretes gondolkodási
kísérletre vállalkozni, hogy áthatoljunk a minden létezés mögött hajtó
erőhöz, ezt feltárjuk, sót bizonyossághoz jussunk ezt illetően?
Ez a helyzet ma. No, nem teljesen! Az utóbbi 20-30 évben keletkezett
egy pár, kevés, tisztán csatornázott könyv, mely többé-kevésbé összefüggő
és logikus tájékoztatással és utalásokkal szolgál a lélek és a lélekvilág lé
nyegét illetően, és aktuális példákkal mutat rá ezek és a földi világ bonyo
lult kölcsönhatásaira.
Az ilyen könyvek a lélekvilág és az inkarnált médium közös munkái,
miközben a médium általában passzív csatorna, hogy az átadott asztrális
információ ne hamisíttasson meg saját, meggondoladan hittételek által.
Előnyben részesül a révületben-bes^élés. Sok esetben messzemenően fenn
lehet tartani az éber tudatot. Ám a médium ilyen esetekben sem emlék-
19
szik pontosan mindenre, amit mondott. További technika az automatikus
írás. Több médium mindkét módszert tudja alkalmazni.
Az ilyenek, akik médiumként lépnek fel, érett, vagy öreg lelkek ugyan,
akik nyütabb eszmecserének örvendenek a lélekkel, mint a legtöbb em
ber, ugyanakkor azonban készek passzív szerepet vállalni ebben az in
formáció-átadásban. Egy ilyen szerep nélkülözi az intellektuális és tudo
mányos igényeket, amely szükségszerűen aktív hozzáállást feltételez min
den ismeretszerzéshez. Egyes esetekben ezt az egyoldalúságot azzal
egyenlítgetik, hogy a médiumhoz egy kritikusan kérdező személy csada-
kozik. Az ilyen „párkapcsolat" mindig az asztrális síkon kötött megegye
zésen alapul.
Az asztrális világokkal folytatott információcsere legnehezebb és leg
igényesebb formája a tudatos vagy öntudatlan ihletés, mely kimondottan szó
ban vagy képben megfogalmazott gondolatokról lemond, s ehelyett az
egyénben önálló gondolattartalmakat kelt
Sok ihletett író, de művész is, aki belső energia által hajtva figyelemre
méltó műveket és teljesítményt hoz létre rövid időn belül, ehhez a cso
porthoz tartozik. Az ilyen, ihletett emberek személyiségszerkezete más,
mint a közönséges médiumoké. Általában erős személyiségek, és szilár
dan gyökereznek az életben, amit a legtöbb médiumról kevésbé mondha
tunk. Míg az utóbbiak nagyon ezoterikusnak mutatkoznak, lehetséges,
hogy az előbbiek egyáltalán nem mutatnak spirituális hajlamokat. Ám azt
is meg kell mondani, hogy a szellemiség, a spiritualitás jelenleg szokásos
felfogása, nagyon korlátozott és elferdült, emberi interpretáció.
Ihletésük forrásának az ilyen emberek gyakran nincsenek tudatában,
hanem ezt ók terjeszkedési hajlamnak élik át, mindenekelőtt a tudomány,
az irodalom vagy a művészet terén, ritkábban a külső világ felé forduló
tevékenységben, a politikában vagy a gazdaságban. Az információkat,
amiket ezek az ihletett személyek küszöb alatt fogadnak, először bensó-
ségesíteniük kell, majd saját nyelvezetre kell lefordítaniuk. Ez az alkotó
folyamat tarthat nagyon sokáig, és lehet nagyon fárasztó. Olykor iszonyú
szellemi és akarati erők kellenek hozzá. Emiatt ezek a személyek mindig
is kiválasztottak, szintén többnyire öreg lelkek, és számításba veszik a
kudarcukat is. Ezeknek a személyeknek alkalmasaknak kell lenniük, len
nie kell lelki erejüknek az esedeges kudarc elviseléséhez is.
Az ilyen ihletett teljesítmények előnye abban rejlik, hogy az illető sa
játjának ismeri el, mert egyedül neki kell létrehozni a formaalkotást. Az
információval alkotóan járhat el, és különböző tereken alkalmazhatja
20
anélkül, hogy mindenhez a lélek sugallatára lenne szüksége. A teljesít
mény tehát aktív, és nagyobb erejű.
Az ilyen teljesítmények mélyebb benyomást keltenek a megfigyelő
ben, mint a passzívan átcsatornázott szövegek. Ezenkívül az ihletett em
bernél messzemenően figyelembe van véve a szabad akarat - önkéntesen
alkot -, míg a passzív médiumnál saját teljesítmény és szabad akarat a
szöveg alakításánál nagyobbrészt hiányzik.
Ez a szempont világosan észlelhető például Jane Roberts „Beszélgetés
Seth-el" című könyvében. A hatvanas éveknek ennél a híres, csatornázott
művénél a forrás még az egyes fejezetek címét is maga adja meg. A rész
vevők egyeden mozgási szabadsága a körülmények ecsetelésében jut kife
jezésre, melyek oly együgyűre sikeredtek, hogy a könyvet jelentős mér
tékben elértéktelenítik. A legjobb, amit az olvasó tehet, ha nem olvassa
el.
Ugyanez érvényes ennek a médiumnak a többi könyvére is, noha
gnosztikus és intellektuális tekintetben nagyon jó minőségűek. Ezekben a
könyvekben több kínos részlet van, amelyekkel a médium és az infókat
gyorsírással lejegyző férj nyilván túlterhelődött, mert kiderül, hogy a köz
lést illetően a legelemibb történelmi és vallásos ismeretekkel sem rendel
keztek. A szakértő olvasó nem kerülheti el a szánalmat a szerzőket illető
en.
Hasonlóan passzív szerepet játszik az automatikusan író Neale Donald
Walsch három kötetes művében: „Beszélgetések Istennel". A meglehető
sen merészen önmagát Istennek nevező forrás csak az első kötete vége
felé jelenti be, hogy lesznek további kötetek is, mire a passzív író lelkese
désben tör ki a várható kiadások példányszáma hallatán.
Három kötet párbeszéd formájában van szerkesztve, és aktuális földi
témákat, de ezoterikus gnózist is tárgyal. Ezek a könyvek is túlcsordulnak
a kérdező médium gyerekes kérdéseitől és kínos énközpontúságától, és
jellemző módon teljesen eláll attól, hogy a díszletek mögé tekintsen, és
többet tudhasson meg az inkarnációs folyamatokról, tehát az emberi lét
eszkatológiájáról. Az írót annyira lenyűgözi a tény, hogy Isten beszél vele
(más lehetőséget nem is vesz számításba, noha a forrás ezt többször su
gallja neki), hogy ebben a helyzetben készségesen feladja kritikus ítélőké
pességét.
Más minőséget képviselnek Varda Hasselmann (médium) és Frank
Schmolke (kérdező) könyvei, akiket ebben a kötetben alkalom adtán idé
zek. Véleményem szerint ezek a legjobb bevezetők a lélekvilágok szerke-
21
zetébe és kölcsönhatásukba a háromdimenziós anyagi világokkal. A rész
vevők fent vannak az átadott ezoterikus információk magaslatán, és tud
nak ezekkel önállóan bánni. Persze csak a nyelvjárás adott keretein belül.
Mivel nem természettudósok, nem tudják felismerni az energetikai és fi
zikai alapokat, amelyek az asztrális világ szerkezetét képezik és a földön
hatnak, és nem tudnak az anekdotaszerű és puszta leíráson felül emelke
dő rendszerezést kifejleszteni.
Ennek ellenére csatornázott könyveik nagyon értékesek, és nekem
személyesen sokat segítettek az asztrális világok energetikai struktúrájá
nak .1 felderítésénél az új, egyetemes törvény elmélete kapcsán, valamint
fontos következtetéseket vonhattam le az előttünk álló evolúciós ugrást
és a jelenleg a legnagyobb sebességgel haladó fénytest-folyamatot illető
en. Ez megengedi nekem társadalmi változások fontos prognózisainak a
felállítását, amelyek folyton beigazolódnak. Egyes előrejelzéseket ebben a
könyvben is feltüntetek. Ám különösen figyelmeztetem az olvasót, hogy
ne tápláljon túlságos elvárásokat a részletes jövendöléseket illetően. Ami
kor eljövendő fejlődésekkel foglalkozom, amelyek a jelenlegi energetikai
eseményekből következnek, akkor mindig is globális haladási irányról
van szó, nem pedig precíz helyekről és időpontokról.
Végül szeretnék megemlíteni két kiegészítő könyvet, melyek őszintén
előremutatóan lettek csatornázva és figyelemre méltóan megszerkesztve,
de tapasztalatom szerint a legtöbb olvasót túlterhelik. Ezek: Tony Stubbs
„A felemelkedés kézikönyve" és Tashira Tacht-ren „A fénytest-folyamat".
Az első szerző műszaki háttérrel rendelkezik, elképzelhető tehát, hogy
a könyvet maga írta, ha megkapott volna minden információt és ihletést.
Ihletése nem volt, de a könyv fontos, és kiegészíti Hasselmann /
Schmolke műveit.
A második könyv logikusan követi az elsőt, és a fénytest-folyamat ké
zikönyve. Mindkét könyv hátrányára vannak a csatolt, kritikamentes ezo
terikus tanácsok a fénytest-folyamat előkészítéséhez, és ezen folyamat hi
ányzó pszichológiai és pszichomentális szempontjainak a megvitatása,
amelyek azonban az inkarnált személyiségnél előtérben vannak.
Mindkét könyvnek ellenőriztem a belső hitelességét az egyetemes
törvény elméletének értelmében, és részben tapasztalataimban is igazo
lódtak. Ezenkívül egyeznek a másik, említett könyvvel, megállják tehát a
hitelesség próbáját. Ezt más csatornázott könyvekről nem lehet elmon
dani, akkor sem, ha fontos részlet-információkat tartalmaznak. Emiatt
nem említem meg azokat ezen a helyen. Ezeket a könyveket fáradságos,
22
részletes munka árán választottam ki több ezer ezoterikus könyv közül,
amelyeket az utóbbi években átnéztem és elolvastam.
Ez a választék csak nagyon kis részét teszi ki annak az ezoterikus iro
dalomnak, amely az utóbbi időkben egyre terjedelmesebb, és jelenleg az
eladott könyvek 20%-át teszi ki a világon. Nem csoda, ha ilyen könyvek a
tömegben hamar elmerülnek, és a kritikus, hát még a tudományos nyil
vánosság figyelmét elkerülik. A bőség az ismeret akadályozója.
Végül meg kell említeni, hogy a csatornázott könyveknek egyeden
szerzője sem veszi magának a fáradságot, hogy hasonló könyveket ele
mezzen, és az ebből adódó ismereteket a saját témakör bővítésére vesse
be. Ebben a tekintetben a modern ezoterikus irodalomban ijesztő mellő
zés, figyelmetlenség uralkodik, és ez okozza azt, hogy gnosztikus forrás
nak nem megbízható.
Az ezoterikus irodalomnak ezt a megvitatását azért vettem fel ebbe a be
vezetésbe, mert ez az istenbizonyítás filozófiájának egyetlen utóda, és ez
zel konkrétan meg akartam mutatni a vészes szellemi helyzetet ezen a te
rületen. Ezt a könyvemet csak a jelenlegi helyzet megértésével és ismere
tében lehet méltatni, mielőtt az események hullámai összecsapnak a fe
jünk fölött.
Azután ezt az olvasmányt szinte bálványimádattal tisztelik majd, és
pont ez a körülmény nagyon is elgondolkodtat engem. Mert éppenséggel
az asztrális világok vezető szerepének a nyilvánvalóvá válása idején, aho
gyan ezt a Biblia is bejelenti a Jelenések könyvében, amely most nagyon ha
mar bekövetkezik, az olvasónak nagyon is kritikus távolságot kell tarta
nia, és keresnie kell a belső igazságához vezető saját útját, keresnie kell a
párbeszédet és a szoros együttműködést a lélekkel, ahelyett hogy külső
tekintélyek előtt hajlongana. Az emberi természet ismeretében erősen at
tól tartok, hogy éppen az utóbbi fog bekövetkezni. Ez pedig soha sem
állt szándékomban.
Az olvasó minden elvárásával ellentétben az itt előterjesztett gnózis
nem az istenbizonyítékot, egy mindent átfogó és mindenre kiterjedő al
kotó erő bizonyítékát hozza. Ezt a bizonyítékot ugyanis meghozta már
az egyetemes törvény felfedezése és a tudomány általános elméletének a
kifejlesztése öt kötetben (az első négy a fizikáról, a matematikáról, a bio-
tudományokról, orvostudományról és filozófiáról szól, az ötödik egy
egyetemi előadás irata a gazdaság elméletéhez). Ezeknél átfogóbb tudo
mányos indoklást jelenleg nem lehet készíteni.
Ez a könyv az ezoterikus gnózis alapjaiból tájékozódik, és kifejleszti a
23
lényeges ezoterikus tudás népszerű tudományos fogalomtanát. Tártai
mázza az asztrális világ felépítésének és működésének axiomatikus kate
gória-rendszerét, amely egyezik az egyetemes törvénnyel. Ez szándéko
san nincsen befejezve és nem tart igényt a teljességre, hanem csupán a
lehetséges kategória-rendszer összeállítása, és mindenféle további fejlő
désre nyitott.
Az olvasót felszólítom, fejlesszen maga is saját kategória-rendszert az
egyetemes törvény axiomatikus elvei alapján, vagy ezt a javaslatot bővít
se, mígnem egyéni, szellemi igényeit kielégítő megoldásra lel. Egyelőre
persze megelégedhet az itt előterjesztett rendszerrel.
Végül meg kell említeni, hogy igaz ezoterikus tudást nem lehet sióban
közvetíteni, mert a beszéd szaggatott, és a tér és az idő korlátai gátat vet
nek neki.
A vezető alkotási tereket, az asztrális világokat ellenben nem korlá
tozza tér és idő. Azok az egyidejűségben léteznek, amit mi a mi korlátozott
érzékszerveinkkel még nem tudunk elképzelni. Ebben az évszázadban ez
is változni fog.
Világnézetünk fokozatosan megnyílik a még láthatatlan asztrális világok
felé, és az emberi lét függőleges dimenzióját összekapcsolja a földi inkar
náció vízszintes dimenziójával. Ennek a szellemi keresztnek a kapcsoló
dási pontja egy új spirituális etika kiindulópontja lesz, ami a jelenlegi, még
nagyon primitív emberiséget az evolúció új fokára emeli. Az új gnózisnak
ez a könyve ehhez a célkitűzéshez akar szerényen hozzájárulni.
24
I. N é p s z e r ű t u d o m á n y o s bevezetés
az E g y e t e m e s T ö r v é n y új gnózisába
1. A l a p v e t ő megjegyzések
Minden rendszernek, illetve minden síknak van egy külön hatási le
hetősége EA és egy jrekvenaája (rezgése) f, amelyet az új elméletben ab-
25
szolút időnek, illetve időnek mondunk. Ellenben a számunkra ismere
tes időt, a t=1/f reciprok (ellentett) frekvenciát mindenütt hagyomá
nyos időnek nevezzük. Amikor tehát ebben a tanulmányban időről be
szélek, akkor m i n d i g / r ó l van szó, melyet általában frekvenciában (rez
gésben) adnak meg. Vannak további fizikai nagyságrendek, amelyek szin
tén idők.
A Mindenséget és rendszereit lehet a konstruktív (létrehozó) és a
destruktív (feloszlató) interferencia (hullámtan) szempontjából is vizsgál
ni. A konstruktív interferenciával a hullámok felerősödnek, a destruktív
interferencia eltörli, megsemmisíti a hullámokat. Az előbbit lehet harmó
niának (öss%ecsengésnek) rezonanciának nevezni, a másik pedig diszharmónia.
E két pólus között számtalan változat lehetséges, ez teszi ki a természet
sokféleségét. Az anyagot (részecskék, részecsketársulások) lehet állóhul
lámoknak is venni (kvantummechanika), melyeknek lent- és fentjét va
lamint átépülését a két felső jelenség kelti.
Az ember szintén nyílt energetikai hullámrendszer, és ebből a
szemszögből is vizsgálható. Ez érvényes a fizikai testére, de gondolataira
is (értelem, szellem, tudat) és érzelmeire (psziché) is. Ezt a szempontot
később részletesen megvitatjuk.
Az ember mindenekelőtt észlelő rendszer: észleli környezetét és ön
magát (én-jelenlétét). Erre használja öt külső érzékszervét, melyek igen
korlátozottak (vitassák meg, miért), és az elvont gondolkodást, amit az
ember beszédre és jelképekre cserél. Érzékszervi észlelései, ezekkel
együtt beszéd és jelkép-rendszere, melyeket az ember történelmi fejlődé
se során kifejlesztett, és ezeknek az összessége képezi az ő világnézetét
(hiedelmekből álló rendszerét). Ehhez tartozik még filozófiai (bölcsesség
szeretete), vallási, etikai, tudományos, politikai kategória-rendszerei és a
közönséges gondolkodás rendszere, stb. Az ember családba születik és
társadalomban nő fel, emiatt felszívja azoknak a hiedelmekből álló rend
szereit, mint a szivacs, például a hozzáigazodási kényszert az iskolában, a
szakmában és a társadalomban. Ezek alakítják mérvadóan a személyisé
gét.
Minden egyszerű és tudományos kategória-rendszer a környezetet
(mindent, ami körülvesz minket) és az „emberi fajt" vizsgálja, és minde
nekelőtt ezeknek a kölcsönhatásaival foglalkozik. Jelenleg mindezek a
rendszerek el vannak választva, és közös, rendező elv hiányzik belőlük.
Ám a Mindenség egyetlen egység. Az ember fejlesztette fogalom
rendszerek, a matematika kivételével, ellentmondásosak, és ellentmondá-
26
sos következtetésekhez és véleményekhez vezérnek, ahogyan ezt a világ
aktuális állapotában számos példa bizonyítja. Mivel ezek az emberi kate
gória-rendszerek a Mindenség energetikai rendszereit tükrözik, elvben
egységesíteni lehetne az emberiség összes tudását. Ezt az Egyetemes
Törvény új, tudományos elméletének kifejlesztésével megtettem. Az
emberi tudás egységesítésének két szempontja van:
27
se, aki minden életterületen képes lenne következetesen gondolkodni. Ez
a megállapítás nagyon fontos, tekintettel az emberi faj előttünk álló evo
lúciós ugrására, mert megmutatja, hogy a mentális és pszichikai problé
mák jelenleg hol rejlenek.
A logika, a következetesség, matematika. A matematika a logika meg
hosszabbítása jelképek, mint számok és viszonyító jelek, bevezetésével.
Másrészt a fizikai világ (a Mindenség) matematikai természetű. Az Egye
temes Törvény matematikai egyenlet. Minden számunkra ismeretes ter
mészeti törvény matematikai egyenlet. Ha a szellemet, a Mindenséget és a
szervezett energiát azonosnak, egyenlőnek vesszük, akkor arra következ
tethetünk, hogy a Mindenség alkotó matematikai gondolkodás.
Nemcsak nyelvi és jelképes kategória-rendszerek jelentenek alkotó
matematikai gondolkodást, hanem az egész környezet, minden szerves és
szerveden anyag is egy matematikai szellem alkotása. Az élőlények ösz-
szessége és a természet is energetikai alkotás a matematika szabályai sze
rint. Ez az emberi fajra is vonatkozik. Annak az elképzelése, hogy az
ember elképesztően bonyolult matematikai technológiák eredménye,
a komputerhez hasonlóan, jelentősen megkönnyíti a következő szemlé
letmódot.
A Mindenség matematikailag szervezett energiájában végtelenül sok
hierarchia épül fel, melyek U-al-mennyiségek és alkotóelemként tartal
mazzák önmagukat. Tudatával az ember ennek a hierarchiának a legalján
tartózkodik. A lélek egy fölérendelt U-mennyiség, és tartalmazza az in-
karnált személyiséget alkotóelemként. A lélek világai, az asztrális világok,
a Mindenségnek csak előzetesei. Ezenkívül vannak lelken kívüli, nem
iélek világok, amelyeket nem tudunk elképzelni, mert minden emberi el
képzelés lélekhez kötött. Magasabban álló rendszerek alkotnak alattuk ál
ló rendszereket, és tartalmazzák ezeket alkotóelemként.
A lélek alkotja meg és tartja életben a földi személyiség testét, pszic
héjét és értelmét. A lélek pedig a Mindenség működése (egyéniesedése).
Egy több mint ezer lelket magában foglaló lélekcsalád tagja, a lélekcsalád
egy lélektörzs tagja, stb. (lásd lejjebb). A Mindenséget tehát végtelen sok
részre lehet osztani. Ezt a felismerést alkalmazzuk a következő megvita
tásban, hogy megérttessük a hierarchia következő fokának, az asztrális vi
lágoknak a felépítését.
Ennek a könyvnek a célja tehát nem az Egyetemes Törvény elméleté
nek és következményeinek a magyarázata az embert és a társadalmat ille
tően - ezt már több kötet részletezi -, hanem az ezoterikus gnózis figye-
28
lembevételével az emberi faj fejlődésének a jelenleg teljes lendülettel kö
zeledő „evolúciós u g r á s á t " hivatott tudományosan-logikusan részletezni,
hogy igazságát meg lehessen érteni.
„Evolúciós ugráson" az asztrális világ és az emberiség energetikai in
formációcseréjének a felerősödését értem, ahogyan ez a történelem szín
padán végbe megy és a társadalom átrendeződéséhez vezet. Ezt a folya
matot tárgyalja ez a könyv részletesen.
Más szóval: az ezzel a témával foglalkozó rengeteg ellentmondásos
ezoterikus kinyilatkoztatást, amelyeket az olvasó máshonnan ismer, ren
dezem és ellentmondásaiktól megszabadítom. Előre is világosan és félre-
érthetedenül meg kell mondani, hogy az evolúciós ugrás nem elvont je
lenség, hanem olyan energetikai változás, mely a földön inkarnált minden
embert érint.
Ez az átváltozás, ahogyan ebben a könyvben megmutatom, a fizikai
testet, a pszichét és az értelmet is érinti, amelyeket önálló energetikai
rendszereknek is tekinthetünk, és logikus, világosan megszervezett gon
dolkodást feltételez. Ezt a folyamatot írja körül egyéni szinten a fény
test-folyamat fogalma.
Ebből következően ez a könyv nem ezoterikus többlettudást akar
közvetíteni, hanem ebben a témában az olvasót a világos gondolkodás
kiképzésével és ellentmondásmentes tudással akarja támogatni.
2. T é r és idő az E g y e t e m e s T ö r v é n y é r t e l m é b e n
29
ra, a térre és időre vezethetők vissza. Emiatt az Egyetemes Törvény új
elve komolyan leegyszerűsít.
Minden ezoterikus fogalom és elképzelés a téridő fogalmából indul ki,
anélkül, hogy ezt egyértelműen tisztázná. Még csak az erre irányuló fára
dozás sem felismerhető. Ezen körülmény miatt sok értékes ezoterikus
közzététel veszti hitelét és teszi ki magát tudományos ellenérveknek.
Fontos ezoterikus fogalmakat tehát visszavezetek téridő-eredetükre, és
összefoglalom őket a gnózis logikus, axiomatikus kategória-rendszeré
ben.
Mielőtt megvitatásukba belemennénk, tisztáznunk kell az „idő" ha
gyományos fogalmát, mert számos félreértésnek ez az ősforrása. Amit
idő alatt értünk hétköznapjainkban és a tudományban is, a rezgések,
frekvenciák összehasonlítása, azonos események, mint a másodpercek
vagy a hullámok, stb., ismétlődése.
Az emberi gondolkodás egyetlen műveleti elve a meghatározás az
összehasonlítás segítségével. Ezt az alapvető tényt teljes terjedelmé
ben én ismertem fel elsőként. Ezt a körben forgó bizonyítás elvének
nevezem. Például minden fizikai értéket és SI-egységet ezen elv alapján
vezérnek be.
Az idő, mint fizikai érték meghatározása, körben forogva készül, és
azt mutatja, hogy az idő frekvenciák, rezgések viszonyítása. Idő = f. A
szokásos, „hagyományos i d ő " azonban, amelyet a fizika „t"- vei jelöl, re
ciprok idő, illetve reciprok frekvencia:
t=l/f
{hagyományos idő) = \/{idő) = \ I {frekvencia)
Megállapítjuk:
A tér fordítva arányos az idővel,
és a tér egyenlő a hagyományosan értett idővel.
30
Ezt az alapvető megállapítást számos példával szemléltethetjük. Például
minél kisebb a tér, annál nagyobb az energia, mert E ~ f=1j' s , tehát
atommag a molekulával szemben, magenergia a tömegvonzással szem
ben, fekete lyukak vörös óriásokkal szemben, stb. Minél nagyobb a távol
ság, annál több idő (l) kell a leküzdéséhez. Ez alól a szabály alól nincsen
kivétel. Ez a téridő őstulajdonsága.
A tér és a hagyományos idő egyenlőségét a következő hétköznapi
példa illusztrálja. Vegyük Németországban a müncheni 6-os gyorsvasút
szakaszát Erding és Gelting között 50 kilométernek. Ennek megtevésé-
hez a gyorsvasútnak 1 óra 40 perc (100 perc) kell. Vegyük úgy, hogy a
szerelvények 5 perces időközökben közlekednek. A szakaszon tehát 20
szerelvény van öt perces távolságokban. Mivel egyforma ádagsebességgel
hajtanak, a szerelvények távolsága egymástól állandóan 2500 méter. A
megállóban várakozó utas a vonatok távolságát 5 perces időközöknek
észleli. Az ő szempontja, álláspontja neki nem engedi meg, hogy az egyes
vonatok térbeli távolságát felismerje.
Ha azonban a megfigyelő helikopterben ül, ahonnan az egész vonalat
áttekinti, akkor a vonatok távolságát 2500 méteres útszakasznak látja.
Hogy a szerelvények időben milyen messze vannak egymástól, azt csak
bonyolult számításokkal tudja megállapítani.
Arra következtethetünk tehát, hogy a megfigyelés helyétől függően az
események távolságát lehet szokásos idő formájában, vagy tér formájá
ban észlelni (szakasz = ld-tér). Az észlelésnek ez a kétfélesége a megfi
gyelő korlátozott lehetőségének következménye. Ha a szerelvényeket
egyidejűleg (szimultán) figyelhetnénk meg, akkor felismernénk, hogy a tér
és a szokásos idő ugyanaz. Ennek az egyidejű (szimultán), közveden
megfigyelésnek a képességét csak a lélek birtokolja, ahogyan a későbbi
ekben részletesen kifejtem.
Ha most a két, azonos értéket a körben forgó bizonyítással hasonlít
juk össze, hányados képzésével: s/1, akkor a matematikán belül új, másod
lagos fizikai értéket kapunk, a mozgást, v=s/1, amit sebességnek neveznek.
A sebesség tehát egy elvont matematikai érték, amellyel a mozgást a Min
denség energia(átalakítási), egyetemes, észlelhető jelenségének fogjuk fel.
Megállapítjuk: korlátolt észlelési képessége miatt az emberfaj két azo
nos fogalmat, a teret és a szokásos időt gondolatilag kettéválaszt, és to
vábbi, elvont fizikai értékeket képez a matematikán belül. Valójában csu
pán energia létezik, melynek értéke csak az időtől (frekvenciától) függ
E ~ / Tér és szokásos idő az ember korlátolt észlelésének mesterséges
31
konstrukciója (halluánááő). Ez a korlátolt megismerési lehetőség keiti az
események szaggatott lefolyásának ötletét is, azt, hogy a világ kauzális
láncolat, tehát ok és okozat elve szerint működik. A valóságban min
den esemény szimultán, egyidejűleg történik.
Ennek felismerése, ez a gnózis, döntő jelentőségű, amikor a három
dimenziós téridő (3d-téridő) és az asztrális világok (lélekvilágok) köl
csönhatásait fejtegetem. Megmutatkozik, hogy a tér csupán az emberi faj
egyéni elképzelése.
Valami felettes értelemben csak idő (J) létezik, amelynek fordított, re
ciprok értékét térnek, azaz szokásos, hagyományos időnek értjük. Ez az
alapvető felismerés megkönnyíti számos ezoterikus közlés megértését,
például, hogy a tér csak káprázat, vagy, hogy az asztrális világok esemé
nyei egyidejűleg zajlanak (lásd gondolatátvitelt, közveden tudást, lejjebb).
Erre a felismerésre visszatérek, amikor egy lélek összes inkarnációiának
(elmúltnak és eljövendőnek) az egyidejűségét magyarázom. Ez az oka az
emberi észlelés korlátozottságának is, ami a jelenleg uralkodó, hamis hie
delmekhez vezet, amelvek — mind — az asztrális világok okozó létezését
tagadják.
32
II. Az e m b e r i faj, mint energetikai rendszer
1. Biofizikai alapismeretek
2. A t u d o m á n y központi dogmája
33
alanyt pedig, az anyagot rajta kívül lévő tárgynak látja (a lét fenomenoló
giája). A tudomány terén ez a felismerés felfedezésnek számít (empiriz
mus, megtapasztalás, mint kutatás).
A modern, kapitalista világ (150 éves), melynek utolsó időszakát éljük,
a tudomány uralkodó szerepe miatt materialista (anyagi) és empirikus
(tapasztalatra építő). A materialista dogma, mely kicsinyes formájában
Darwin féle evolúciós dogmaként lép fel, annak az eszményi elképzelés
nek hódol, hogy háttérbe szorította azt, hogy a szellem anyagot alkot
(materializmus az idealizmus ellen).
Ez okból a vallások és minden ezoterikus iskola abbahagyta a tudo
mánnyal való foglalkozást, és kívülállónak érzi magát, akinek mindunta
lan igazolnia kellene magát és szabadkoznia kellene, vagy elképzeléseit ti
tokban kellene tartania. Itt egy kollektív félelemszerkezetbe ütközünk,
amiről ebben a könyvben többször fogok beszélni.
Az elképzelés, hogy a szellem anyagot alkot, ősrégi, és minden vallás
és para-vallásos kategória-rendszer, mint például az ezoterikus tanok,
ezen alapul. A filozófiában ez Kandg uralkodó volt. Az idealizmus elve
szítette a csatát a tudományos materializmus ellen, mégpedig egyeden
okból: nem volt képes a szellemről egyértelmű definíciót adni. A szelle
met az anyag ellentétének látták, annak ellenére, hogy már Spinoza és Le
ibniz ezt viszonylagosította.
Az idealizmus, az eszmeiség az utóbbi időkben szenvedte el „végle
g e s " vereségét, amikor a szellem elsődleges létezését nem tudta bizonyí
tani. Pedig épp az empirikus (megtapasztalásra támaszkodó) tudományok
- mindenekelőtt a fizika - fejlődése tette nyilvánvalóvá azt, hogy a szel
lem elsődleges létezésének bizonyítékát hagyományos eszközökkel nem
lehet meghozni. Csak egy dogma lett bebetonozva, sok másképpen gon
dolkodó a társadalom szélére szorult, s szellemi kibontakozásuk akadá
lyokba ütközött. Ennek a jelenségnek a pszichológiai hátterét ez a könyv
részletezi.
A tudomány és az ezoterika történelmében első ízben fogjuk egyér
telműen meghatározni, hogy mi a szellem, és hogy a szellemet miért
nem lehet a tudományos materializmus kísérleü eszközeivel kézhez kap
ni.
Legtágabb értelemben a szellem szervezett energia = a Minden
ség. Az anyag, 3d-téridőnek véve a szellem l T -al-mennyisége t méghozzá
aránylag jelentéktelen alkotóelem. Mivel az anyagot a szellem teremti,
a szellem benne van az anyagban alkotóelem képében. Ez minden anyagi
34
rendszerre érvényes, az embert is beleértve (panteizmus, Istent a termé
szetrenddel egynek értő). Megtárgyalásunk érdekében „szellem" alatt
összefoglalunk minden energetikai szintet, amely az elektromágneses
spektrumon kívül van, és amit hagyományos anyagi eszközökkel nem le
het meghatározni.
Ezoterikus körök itt az „(elektromágneses) fényen túli fényről" be
szélnek. Én 7F-teremtési terekről, vagy tartományokról beszélek, mert
ezek az őseredeti terek, az okforrások a 3d-téridőt illetően, azaz a 3d-
téridőt másodsorban a 7F-teremtési terek szelleme teremti meg, még pe
dig szigorú matematikai szabályok szerint (lásd fent). „ F " az időt jelöli (f-
rekvencia). Az alkotás minden területét az elektromágneses spektrumhoz
hasonlítható sajátos frekvencia-spektrum jellemzi. Nyilvánvalóan hgt
ilyen energiatartomány létezik.
Nos, mielőtt szolgálok annak bizonyítékával, hogy a szellem az ősere
deti lényiség, ahogyan fent meghatároztuk, ki kell fejtenem, hogy a tu
domány miért nem képes a szellemet, mint energetikai jelenséget külső,
anyagi műszerekkel megfogni. Azért, mert erre csak a szellem al-
mennyiségét képező emberi tudat alkalmas. Ez a megállapítás nem zárja
ki új, szellemi elven nyugvó technológiák kifejlesztésének a lehetőségét,
amelyekkel a szó szerint őseredeti szellemi energiát a 3d-téridóben hasz
nosíthatjuk.
3. A Planck-állandó
35
Törvény szerint. (A fizikában járatosaknak: a sokszoros, / s z e r h a ré
szecskék idejének (frekvenciájának) megfigyelhetősége. A fizikában
Compton-frekvenciákról beszélnek. Itt elemi részecskék ismert természe
ti állandójáról van szó. A Compton-frekvencia a részecskék állandó kör
frekvenciája, amitől energiájuk és alakjuk függ, azaz a Compton-
frekvencia egy működést kelt az anyagban. A körfrekvencia értékétől
függően elektronok, protonok, neutronok, stb. keletkeznek, amelyek ré
szükről az atomok és anyagok alakját meghatározzák.)
E=EAf=hf
36
szellemnek ezeket a síkjait az ó sajátos, elemi frekvencia-tartományai ha
tározzák meg. Ezért beszélek én okforrási, vagy vezető 7F-teremtési
terekről. A megértéshez a 7-es szám nem lényeges. Azonban sok min
den utal hét alaptartományra saját EA-val. Az ezoterikában ezért van szó
hét alapenergiáról.
A frekvencia idő és az idő a tér fordítottja (reciproka). Alakzatokra
nézve azt mondhatjuk, hogy magasabb frekvenciák a téren egy pillanat
alatt áthatolhatnak. Ez a magyarázata annak, hogy a szellem egyidejű,
azaz a gondolatok, amelyek a szellem energetikai jelenségei, a teret egy
pillanat alatt átszelik. Mivel 3d-tcridőben élünk, és energetikai jelensége
ket szaggatottan, tehát egymás után észlelünk, a szellem egyidejűségének
az eszméjét az emberi agy nehezen képes felfogni. Ez az egyidejűség azon
ban a 3d-téridó megalkotásának és egyeztetésének, valamint minden em
beri nyüzsgésnek előfeltétele (lásd „karma", lejjebb).
4. Az e m b e r energetikai s z e r k e z e t e
37
Test Szellem Psziché Lélek
Mindenre képes Értelem, intellek Érzelmek, indu (?)
sejtből keletkező tus, ész, latok, érzelemtest
soksejtű rend mentáitest (ego, (félelem, szere
szer; testi észle mint negatív ki tet)
lés (fájdalom, jó- fejeződés)
let;
Fogalmak:
tudat,
emberi - szellem + psziché + testi észlelés
tudatosság - szellem + psziché + testi észlelés + lelki részek
szellem — a Mindenség
szellem — emberi értelem, mint a szellem U-al-mennyisége
ego — értelem lélek nélkül, melyet többnyire negatív indulatok uralkod
nak, negatív jelentőségű
ego - én-jelenlét, semleges jelentőségű
5. Mi a lélek?
38
vekben, pl. az egyházi szlávban a szellemnek (Duh, hímnemű) és a lélek
nek (Dusa, nőnemű) az eredete azonos. Ott mélyen gyökerezik az elkép
zelés, hogy a Dusa a Duh egyik megjelenési formája. Innen ered a Szveti
Duh, a Szendélek fogalma, aki a világot és valamennyi lelket teremti.)
Működése során többé-kevésbé el tud válni a Mindenségtől. Ez az elvá-
lasztódás azonban mindig is energetikailag értendő, nem térben.
Egy majdnem teljes elválasztódást ér el a lélek az inkarnáció állapotá
ban, ám ebben is vannak fokozatok (lásd lejjebb). A legerősebb elválasz-
tódás, amit egy lélek megélhet, az a földi inkarnációja, mégpedig a jelen
legi időszakban.
Fontos megjegyezni, hogy ez az elválasztódás csak látszólagos, mint
egy blokkolt program a computerben, mely továbbra is a software részt
képezi. Minden elválasztás óriási energiaráfordítást igényel. Minden rend
szer természetes állapota a nyitottság - a nyílt energiacsere —, mint az
egésznek a része. Ezt a felismerést jól meg kell jegyezni.
Ebből a szempontból a folyamatban lévő evolúciós ugrás a földön
ax elválásnak, a program blokkolásának visszavétele.
A sejtekből álló test felépítéséhez és szabályozásához a léleknek nyil
ván van egy tervrajza. Ezt a tervrajzot egyfajta software-programnak is
láthatjuk. Az asztráltest akkor ennek a programnak a része lenne.
Nagyon lehetséges, hogy az emberi test és más fajok teste is ezen, és
más bolygókon is külön van elmentve automatizált programként — szá
mos csatornázott információ erre utal -, és a lélek ezt szükség esetén le
hívhatja. Ilyen programokat, melyekkel új fajokat lehet teremteni, a lelkek
az asztrális világokban folyamatosan készítenek és mentenek.
Ha egy faj a földről eltűnik, mert időszakát lezárta, akkor is tovább lé
tezik eredeti tervrajza az asztrális világokban, és bármikor újból materia
lizálható (létrehozható az anyagban). Ehhez jönnek még minden egyén
(minden inkarnáció) genetikai különlegességei, amit a lélek önállóan, saját
felelősségére alakíthat. így jön létre a természet sokfélesége, például az
emberi egyéniség egyidejűleg. A lélek a legnagyobb mértékben alkotó.
Ez a felismerés leleplezi Darwin evolúció-elméletét, mint kirívóan
helytelen nekifutást, és emiatt ugyanígy hamis minden biotudomány, ami
erre épült. A legalantasabb egysejtűt és az emberi testet a 7F-teremtési
tartományok egyszerre alkotják meg és tartják életben. A szerves anyag
nak semmilyen evolúciója nem létezhet. A téves ödet csak a tudomány
jelenleg uralkodó materialista felfogásának következménye. A fejlődés
helytelen ödete a biotudományok téves fejleményeinek egész sorát hozta
39
létre, melyek aztán az emberi társadalom viselkedését mérvadóan befo
lyásolják.
A járványtan például abból indul ki, hogy a szervezetek vírusoknak
adnak hajlékot, és ezeket átadhatják más szervezeteknek is. Ebből világ
járvány törhet ki, ami sok ember halálához vezethet. A fertőződések
meggátolása végett, e hiedelem következtében a megfertóződött embere
ket elkülönítik, és a fertőzött állatokat levágják.
Pedig a biotudomány mindeddig nem tudott annak a bizonyítékával
szolgálni, hogy egy kórokozó vírus egy szervezetben hogyan keletkezhet,
sőt hogyan keletkezhet a világ különböző tájain egyidejűleg. És az orvos
tudomány sem adott eddig magyarázatot arra, hogy egy járvány területén
miért betegednek meg és halnak meg egyesek, mások pedig nem, vagy
esedeg ha meg is betegednek, de meg nem halnak. A magyarázat, hogy
egyesek szilárdabb ellenállás-rendszerrel rendelkeznek, éppúgy mondható
a lélek irányító programjára, amellyel sejtekből álló szervezetet teremt és
életben tart.
Valójában a járványok is az emberiség lelkiállapotát, szellemi helyzetét
tükrözik. Ahogyan a lélek irányitóprogramja az emberi szervezetben na
ponta a sejtek milliárdjait újítja meg, éppoly könnyedén képes vírusok
megalkotására is emberi és állati testekben, amelyek aztán pszichológiai
szükséglet szerint megbetegedésekhez vezethetnek. Hiszen ma már isme
retes, hogy soksejtű szervezetek, állatok és emberek, a vírusok és bacilu
sok ezreinek adnak hajlékot anélkül, hogy eközben betegek lennének.
Inkább az a helyzet, hogy a biotudomány sokszorosan bizonyítja az
ilyen primitív szervezetek szükségességét minden soksejtű szervezet sza
bályozását illetően, és ezek a primitív szervezetek csak adott feltételek
mellett, a lélek megfelelő terve esetén fordulnak a szabályozás ellen, és
fordulnak a sejtekhez, romboló interferenciát keltve, s így betegséget ki
váltva.
A lakosság mélyen ülő, kollektív félelmei, amelyek kifejezésre jutásra
nem kapnak lehetőséget, sülnek ki valódi, vagy vélt járványok formájá
ban, vezetnek tömeges pánikhoz vagy hisztériához, és így váltanak ki ér
telmeden sürgölódést. Ily módon az evolúciós ugrás előrehaladása miatt
éppenséggel elképzelhető, hogy a hisztérikus járványok az elkövetkező
években rohamosan szaporodnak majd.
Ilyen feladatot tölt be a nyolcvanas években elkezdődött AIDS-
járvány, mely Afrikában nagy területek elnéptelenedésével fenyeget. Egy
részt megnyilvánítja sokak görcsös szexuális és vallásos elképzelését, me-
40
Ivet bűn és bűnhődés fémjelez, másrészt Afrikában láthatóvá teszi az ot
tani emberek katasztrofális életkörülményeit, akiknek mind a mai napig a
gyarmatosítás és a források igazságtalan elosztásának következményeit
kell elszenvedniük.
41
het mérni. A részecskét ez a három változó (paraméter) teljesen megha
tározza. Ez a kvantumfizika egész feladata.
A kvantumfizika például az elektront elektronfelhőnek, pontosabban
a Planck-állandó, h, körhullámainak ábrázolja, amely a foton-téridőnek
egy elemi hulláma (lásd Bohr atommodelljét az 1. és a 2. kötetben). Egy
ilyen, belsejében elképzelhetetlen sebességgel forgó (> c) körhullám egy
fajta részecske szilárd szerkezetének látszatát kelti, amit az ember az ő öt
érzékszervével anyagnak lát. így keletkezik az anyag háromdimenziós el
képzelése.
Vegyük egy gyorsan forgó ventilátor példáját: forgó korongnak látjuk,
és belső szerkezetét, például a propeller szárnyait nem tudjuk megkülön
böztetni. Ennek az oka az emberi érzékszervek válogató, különválasztó
észlelési módja.
Például a szem egy ilyen álcázó szerkezetnek csak a külső határáról
érkező fotonjait észleli, a belső fotonokat nem, mert a belső fotonok,
sokkal gyorsabb forgásuk miatt, a látható fény spektrumán kívül esnek. A
valóságban a tárgyakat térbeli képződményeknek tapasztaljuk, mert az
ember szeme a felüleü atomok héjának a fotonjait észleli és továbbítja az
agynak. Ha az ember szeme képes lenne a nagyfrekvenciájú fotonokat, az
úgynevezett röntgensugarakat is látni, akkor a tárgyak belsejét is láthatná.
El lehetne képzelni egy olyan tudatosságot, amelyik az energetikai je
lenségeket egyidejűleg észleli, azaz nem korlátozza őt a rezgésnek valami
határértéke, mint az emberi tudaté. Az ilyen rudat egészen más valóságo
kat észlelhetne, amik az emberi tudat számára látszólag nem léteznek.
Azt is elképzelhetjük, hogy az emberi tudat fejlődik, és elkezd maga
sabb rezgéseket is észlelni. Ekkor az ember képes lesz új valóságokat ész
revenni, amiket eddig nem ismert, s emiatt a létezésüket tagadta. Ponto
san ez történik a fény test-folyamatnál.
Ebből azt látjuk, hogy a téridőleges anyag létrehozása a 7F-teremtési
tartományok energiáiból szüntelen energiacserének mutatkozik, mely ki
zárólag az Egyetemes Törvénynek engedelmeskedik. Ez érvényes min
den biológiai szervezet szabályozására is.
Ez a folyamat olyan bonyolult, hogy- az emberi értelem képrelen fel
fogni. Értelmünk mind a mai napig nem képes egyeden sejt szabályozá
sát csak valamelyest is megérteni. Már ez a tény is elég ahhoz, hogy az öt
let, miszerint az ember az ő ragyogó tudatával egy- papucsállatkából bújt
volna ki, de még a papucsállatka szabályozását sem érti, nevetségesnek
bizonyuljon.
42
Noha a biológiai szabályozás 3. kötetében, lelkem irányító befolyására
mélyebbre hatoltam a sejt irányítási mechanizmusaiban, mint bármely ha
landó énelőttem, a rendkívül komplex dolog láttán meg kellett adnom
magamat. A genetika jelenlegi elbizakodottságát ebben az értelemben kell
megmagyarázni.
Csak az emberi genom-projekt eredményeire szeretnék utalni, melyet
nemrég (2001 tavaszán) publikáltak. Megmutatkozott, hogy az emberi
gének száma nem sokkal nagyobb egy primitív növényénél.
Ha a genetika mai, materialista felfogásából indulunk ki, akkor a
DNS-kód génjei tartalmazzák az emberi test megépítésének és szabályo
zásának egész információját. Ebben az esetben azonban nehéz megma
gyarázni, hogy a kevéssel több emberi gén hogyan hozta létre „kimagas
ló" tudatát, ha annak tényét is figyelembe vesszük, hogy mindmáig nem
sikerült csak egyetlen gént is találni, amelyre az emberi tudat keletkezteté-
sének a felelősségét lehetne hárítani.
Már ez a nyilvánvaló tény is elég ahhoz, hogy a genetikával magyará
zott evolúciós doktrínát elvessük, ha nem veszünk figyelembe további
gnosztikus ismereteket. Jellemző, hogy ennek a projektnek az eredmé
nyeit milyen gyorsan az irattárba süllyesztették a legcsekélyebb megvita
tás nélkül, miután a dollárok milliárdjait fordították rá, és a nyilvánossá
got egy ideig az áttörés kecsegtető ígéreteivel áltatták. Ehelyett tovább
kellett volna gondolkodni és további követelményeket kellett volna tá
masztani.
A valóságban konkrétan meg tudtam mutatni, hogy a biológiai szabá
lyozásnak a DNS-kód csak a hardware-je. A tulajdonképpeni szabályo
zás, mely sokkal bonyolultabb, mint jelenleg gondolják, a kvantum
szinten folyik állóhullámok formájában (szolitonok a DNS-szálakban a
fehérjestruktúrákban), amelyeket pedig a 7F-teremtési tartományok kel
tenek és szabályoznak. Tehát az emberi test biológiai szabályozásának az
elemzése elegendő ahhoz, hogy a materialista evolúciós doktrínát elves
sük, és szemléletváltásba kezdjünk.
Az álló kvantumhullámokat, az úgynevezett szolitonokat ismétlődő
DNS- és aminosav-szakaszok képezik, amelyeket én ismertem fel és írtam le
elsőnek. Ezek úgyszólván a már ismert DNS-kód s^ypernivóját képezik, és
elképzelhetedenül nagyszámú energetikai társítást (kombinációt) enged
nek meg, mely messze túlhaladja az emberi gének ismert mennyiségét.
Ezen a színvonalon történik a biológiai szervezet tulajdonképpeni
szabályozása, amelyet a lélek asztrális programja irányít. Indokoltan
43
lehet állítani, hogy ez a szint képviseli a sejt és a szervezet elektromágneses
software-programját, és az ismert DNS-kód a sejt merev hardware-je.
Viszont ezeknek a szolitonoknak a biokémiai építőkövei nagyon kor
látozottak. Csak kevesen vannak, s ezeket részletesen leírtam. Nem is sej
tett előrejelzéseket engednek meg eljövendő betegségekhez (kvantum
kórtan). Ezt a kvantumszintet a biotudományok mindezidáig nem mél
tatták, noha egyes kijelentések és eredmények már megvannak, mert a
tudósok eddig nem voltak képesek működését a már meglévő biokémiai
és genedkai tudásba beilleszteni.
Ezt a teljesítményt én hoztam meg először a biológiai szabályozás 3.
kötetében. Meghoztam a hiányzó láncszemet a DNS-kód, tehát a gének
és a termékeik, a sejtszerkezetet képező fehérjék között. Ez az újszerű
felismerés első ízben engedi meg a sejt és a szervezet dinamikus
energetikus (kinematikai) magyarázatát, és hagyja az eddig ismert ösz-
sze biokémiai tényt ellentmondásmentesen beilleszteni az új elméletbe.
Ez a teljesítmény messze meghaladja a biotudományok legmerészebb
elvárásait. Tulajdonképpen ilyen elvárásokat nem is ápoltak, mert napja
inkban feladták annak a reményét, hogy belátható időn belül kifejlesszék
a biológiai szabályozás összefüggő elméletét.
Azon, hogy a biológiai szervezetek szabályozása az asztrális tartomá
nyok elképzelhetedenül bonyolult technológiája, és nem valami evolúció
véleden eredménye, el sem gondolkodnak. Ezért okoz majd sokkot a
természettudósoknak, amikor megtapasztalják az első személy konkrét
felemelkedését. Ennek a pszichológiai eseménynek előre is különösen
örülök.
Ebből a szempontból el kell takarítanom egy nagyon régi, és alapjá
ban helytelen ezoterikus, filozófiai és vallási felfogást. A lélek nem a test
nek egy része, mely jön és megy, ahogyan eddig hitték, hanem a lélek épí
ti a testet, és tartalmazza g testet, mint alkotóelemet:
44
ságában hisznek, de nem az ó energetikai lehetőségeiben. Mert aho
gyan egy lélek testet építhet, és azt le is vetheti, úgy magával is viheti. A
valóságban a lélek a halál után a fénytestnek nevezett asztráltest terveze
tét magával viszi a 7F-teremtési tartományokba, és bármikor újraépítheti.
(Ebben az tanulmányban a „fénytest" fogalmát az asztrális test megfele
lőjének használom. Amikor fénytestről beszélek, akkor nem az ismert
elektromágneses fényről, hanem „a fényről a fény mögött" van szó, tehát
a 7F-teremtési tartományok energiájáról.)
Ebben az értelemben a test csak a lélek energetikai jelképe, inkarnáci-
ós tapasztalatainak szimbóluma. Létezéséhez a léleknek azonban nincsen
szüksége testre. A lélek tiszta, magas szinten szervezett energia.
45
végbe. A körfrekvenciák, (tehát a már említett Compton-frekvencia), fo
kozatosan felemeltetnek az asztráltest rezgésfokára, anélkül, hogy a ré
szecskék térbeli határának álcázott szerkezete változna.
Emiatt a fénytest-folyamat a test külső változása nélkül zajlik le, míg a
fázisváltás az asztrális síkra, tehát a személyiség látható felemelkedése
villámgyorsan be nem következik.
Az hogy ez a frekvenciaemelés technológiailag hogyan történik, egye
lőre rejtély, ha meggondoljuk, hogy az idő (rezgés) a tér reciproka. Ez a
3d-téridöre mindenesetre érvényes, ahogyan ezt ismerjük, és az Egyete
mes Törvény bizonyítja. Azt lehetne elvárni, hogy ha a biológiai test ele
mi részecskéinek a körfrekvenciája emelkedik, akkor a terük zsugorodna.
Egy ilyen zsugorodásnak pedig mindenképpen meg kellene mutatkoznia
makroszkopikus szinten. Mivel ez nem történik meg, abból kell kiindul
nunk, hogy az anyagi, látható tér a frekvencia-emelkedés ellenére nem
változik.
Mivel a test tömege a fénytest-folyamat során szintén nem változik,
abból kell kiindulnunk, hogy a negyedik ismert erőt, a tömegvonzást ez a
változás egyelőre nem érinti. A fázisváltásnál azonban a tömegvonzás
(gravitáció) teljesen megszűnik, a fénytest szabadon mozoghat téren és
időn át.
Ennek ellenére a rezgésemelkedés kvantumszinten nem egy elszigetelt
változás, hanem a sejt-anyagcsere teljes megváltozásával jár. Ennek az ádénye-
gülésnek néhány szempontjáról „A fénytest-folyamat" című könyvében
(Sternenprinz kiadó) Tashira Tachi-ren ad népszerű-tudományos magya
rázatot. Ábrázolása egyezik az Egyetemes Törvény új elméletével, és he
lyes lehet. Erre itt nem térünk ki.
További változás zajlik az elektromágneses tartományban: aki a fény
test-folyamatban áll, az magas frekvenciájú elektromágneses hullámokat
bocsát ki. Kezdetben ezek a hullámok kölcsönhatásba lépnek a villany
körték hősugárzásával, s ezek a körték sokkal hamarabb kiégnek, rövi
debb időközökben kell őket cserélgetni.
Jómagam mintegy hat hónap leforgása alatt több villanykörtét cserél
tem ki, mint az azelőtti tíz évben összesen. A tények ismeredensége miatt
még reklamáltam is a gyártónál villanykörtéi rossz minősége miatt. Ilyen
interferenciák más elektromos készülékekkel is adódhatnak, rövidzárlat
ok napirenden lehetnek. A folyamat későbbi szakaszán a kisugárzott fo
tonok rezgése jelentősen növekszik, és interferenciák villanykörtékkel és
elektromos készülékekkel abbamaradnak.
46
Ezenfelül a test asztrális fényt is kisugároz, amit mások sejtenek, szel
lemileg és pszichikailag megéreznek, de nem tudnak maguknak tudatosan
megmagyarázni. Az asztrális fény az észlelhetőség /^-határán túli, és kö
zönséges műszerekkel illetve eszközökkel nem mérhető. Erőssége a fény
test-folyamat utolsó fokainál hátrányosan megnövekszik.
Különösen a fiatal inkarnált lelkek, akiknek rezgése alacsonyabb, és
pszichikai és mentális síkon számos félelemgátat építettek, a fénytest
folyamat haladó stádiumában lévő emberek auráját, kisugárzását kimon
dottan kellemetlennek érezheük, mert fénytest-folyamatos emberek kö
zelében a környezet belső diszharmóniái és szorongásai felerősödnek és
kitörnek.
Ezeket a jelenségeket a tudósok manapság nem tudják közvedenül
mérni, ezért figyelmen kívül hagyják. Közvetett bizonyítékokat lehet fel
hozni például bioterápiás gyógyításokkal (kézrátétellel), ha megvan hozzá
a jóakarat. Am a legtöbb tudós vonakodik attól, hogy ilyen kutatási terü
letekre merészkedjen.
A fénytest-folyamat azért is bonyolult, mert az értelem, aps%'cbé és a lé
lek kölcsönhatására is kiterjed. Ezeket a folyamatokat csak úgy lehet
megérteni, ha kimondottan kitérünk az ember energiarendszerének rész
letkérdéseire is. Ez lesz a következő fejezet témája.
47
III. Psziché, szellem (értelem) és lélek,
v a l a m i n t ezek energetikai kölcsönhatásai
1. P s z i c h é
48
hogy ebben az életben mit akar elérni. Személyiségen elsősorban a pszic
hét értem, beleértve az értelmet is, amennyiben a pszichétől nem elvá
lasztható. Mivel a lélek feladatai a földi személyiségétől gyakran külön
böznek — ez adódik az ego szabad akaratából, mely a lélektcrv ellen
dönthet - dinamikus kölcsönhatás, játék keletkezik a lélek, a psziché és
az értelem között, ami sokféle jelenséghez vezethet, s ez a testet megvi
selheti. Erről később többet.
Egy inkarnációnak a lélek által előre meghatározott jellegzetességeit a
következőképpen tagolhatjuk:
1. fő jellemzője a félelem (pl. türelmedenség, gőg);
2. az inkarnáció célja (pl. fékezni, gyorsítani, elfogadni, uralkodni);
3. a viselkedés módja (pl. óvatosság, kitartás, hatalom, agresszivitás);
4. mentalitás, gondolkodásmód (pl. sztoikus - megpróbáltatásokat bölcs
belátáson alapuló keménységgel és nyugodtsággal elviselő; cinikus; re
alista, gyakorlatias, vagy idealista, eszményekért lelkesedő).
Továbbá minden inkarnációban a hét energiaközpont (csakra) közül ket
tőt kihangsúlyoznak, mégpedig 70:30 arányban. Ezek a centrumok is
megfelelnek a hét alapenergiának. Befolyásolják a pszichét és az értelmet
is. Bizonyos csakrák hangsúlyozása központi szerepet játszik a
karmajáték lejátszásában. A csakrák működését később részletezem.
Ahogyan a psziché lelki szerkezetének ebből a rövid bevezetéséből
kivehető, a személyiség többnyire előre meg van határozva. Ezen felül
élettapasztalat vésődik belé, amelyet a lélek az inkarnációk között kiérté
kel. Mivel egy inkarnáció tapasztalatai maradéktalanul megőrződnek, az
inkarnációk a lélekhez tartozó személyiségláncolatot képeznek. Emiatt a
lélek egy többdimenziós személyiség, sőt ennél sokkal több is. Erre a
következőkben még kitérek.
A psziché tehát több mint csupán érzelmek halmaza; egyidejűleg cél
kitűzés is, ami kapcsolatban van az érzelmek kidolgozásával. Ez különö
sen érvényes a félelemre, amit később részletesen tárgyalok.
Ez a szemlélet ellenkezik a pszichoanalízis általános látásmódjával,
amely a pszichét tudatalattira (lélekszövevényre), énre (értelem) és felet
tes tudatra, felettes énre (kívülről ráoltott hit-meggyőződésekre) osztja.
Miközben a pszichoanalízis a tudatalattit alantas rangúnak tartja, és a fe
lettes tudatot a legmagasabbnak, valójában, az inkarnációkat eltervező lé
lek szempontjából ez éppen fordítva van. A lélek minden inkarnációban
megpróbálja az aktuális ént, a körülmények által kialakított személyiséget
lépésről lépésre megszabadítani a társadalom (a felettes én) által ráoltott
49
elképzelésektől és hiedelmektől, és megkíséreli az ént odavezetni az ere
deti lélekszerkezethez (a tudatalattihoz). így halad a lélek fejlődése, evo
lúciója az inkarnációs ciklus folyamán.
Ezt a szemléletet tudtommal első ízben terjesztjük elő ilyen világos
formában, és ezzel leleplezzük a sokat dicsért Freud féle pszichoanalízist,
ami a modern pszichológiának, a psziché tanának alapját képezi, mint ki
rívóan helytelen kiindulópontot.
2. A psziché félelemszerkezete
50
Ehhez hozzájön az is, hogy az ember bizonyos ingereket az erőssé
güktől függően olykor fordított sorrendben észlel, ami az ok-okozati elvet
képtelenséggé teszi. Viszont ez az elv az inkarnált ember korlátozott ész
lelési körzetében döntő szerepet játszik az emberi kapcsolatok felépíté
sénél, és a karma-játékban. Az ok-okozat elve tehát csak a földi inkarná-
ciós ciklus egyik játékszabálya, és nem általános természeti törvény, aho
gyan azt jelenleg a tudomány - tévesen - vallja.
Ebből az következik, hogy észlelésünk elmarad az egyidejű (szimul
tán) valóság mögött. Amit valóságnak mondunk, az már a múlt, és csak
emlékként hozzáférhető. Az emlékezést viszont a felejtés folytonos fo
lyamata befolyásolja (modulálja) és változtatja. Ezt a neuro-fizikai felis
merést itt tárgyaljuk meg először ilyen világosan. Világossá teszi az embe
ri észlelés korlátozásának módját.
(Figyelemre méltó, hogy már Ágoston észreveszi az emberi emlékezés
korlátozottságát. Az igazság hiábavaló keresésénél „Vallomásaiban" két
ségbeesetten kiált Istenhez: „Ki akarok emelkedni saját erőmből, amit
emlékezetnek neveznek, fölé akarok emelkedni, hogy elérhesselek, te
édes világosság!")
Az általánosan elterjedt véleménnyel ellentétben az emberi észlelés
minden, csak nem tárgyilagos, sokkal inkább nagyon is torzult. És éppen
ebben az összefüggésben játszik a psziché, azaz a félelem kulcsszerepet.
A félelem olyan alapvetően modulálja a nem-fizikai emlékezetet, hogy
előnyben részesíti a valóság torzított képeinek tárolását. Ezeket a ké
peket nevezem „félelemdús valóságnak". Az ember nem ismer más va
lóságot. A valóságot tehát a korlátozott emberi észlelés valóságának fo
galmává teszem. Ezt a gnosztikus felismerést a tudósok nem ismerik. E
nélkül azonban az emberi faj, mint pszichológiai és társas lény viselkedé
se nem megérthető. Emiatt a szellemi tudományok, mint a pszichológia
és a szociológia alapvetően helytelen, agnosztikus tanok.
Az emberi emlékezetnek és észlelésnek ez a műszaki hibája a lélek
részéről szándékos: a lélek számára ez egy gyarapodó szerv. Az emléke
zet a mentáitest egy része, és adattárát képezi minden érzékszervi észlelés
nek, amivel az ember a külvilágot és önmagát felismeri. Az emlékező-
szerv torzult képei folytonos kihívást jelentenek az értelem (szellem)
számára. Magasabb frekvenciájára támaszkodva képes a valóság félelem
által torzított ábrázolódásait kibogozni és besorolni. A valóságnak ezek a
leképeződései energetikai jelenségek, melyek relatív destruktív (romboló)
interferenciák révén keletkeznek.
51
Ha a félelemnek alakot adunk, azt mondhatjuk, hogy asztrális optikai
lencse vagy prizma, ami a fenn megtöri, és az energetikai valóságnak
csak eltorzult és nagyon korlátozott ábrázolását engedi tovább. A szellem
tehát gyakorlatozik előnytelen energetikai feltételekkel. Ugy birkózik meg
velük, hogy konstruktív interferenciákat épít fel, és a valóság torzulásait
kiegyengeti.
Mivel a folyamatok egyre jobban pontosítanak, és félig automatikusan
folynak le a tudatalattiban, az emberi értelem ezeknek nincsen tudatában.
Ez a folyamat egyéni síkon is fut egy inkarnáció idején, és a kollektív
síkon is, mint történelmileg ránk hagyott, szüntelenül erősödő viselkedés
az asztrális tartományokban. Az emberiség történelmét, beleértve a jelen
legi eseményeket is, ebből a szempontból sokkal jobban meg lehet érteni.
A psziché, az ó negatív összetevőjével, a félelemmel, mint egyén is és
társadalmi jelenség is folyton munkaanyagot szolgáltat a léleknek, amely
ettől gyarapodhat. A torzulás mértéke egyéni, és egy inkarnáció egyéni fé
lelmétől, valamint a népesség kollektív félelmétől függ.
Félelmekben gazdag emberek és nemzetek, mint például a német,
mely újabb történelmének frissen van tudatában, és ezt szeretettel ápolja,
a valóságot lényegesen torzultabban észleli, mint az olyan egyének, akik
félelmükön uralkodnak, és azzal bánni tudnak. Itt csakis a léttel nem
kapcsolatos félelmekről beszélek, amelyek az exisztenciális félelmeknél
sokkal gyakoribbak, és az ember gondolkodását és viselkedését mérvadó
an befolyásolják.
Ahogyan később látni fogjuk, a félelem a lélek korosodásával csök
ken. Inkarnációjukban a fiatal, ereden lelkek kimondottan félösek, és elő
szeretettel fejlesztenek torzított valóságérzeteket. Mivel ilyen leképezések
a társadalom területén materializálódnak, a társadalom olyan formaságo
kat és szabályokat épít, amelyek messze esnek a lélek tulajdonképpeni va
lóságától, és a fiatal és ereden lelkek belső, félelem-dús valóságát tükrö
zik.
Mivel ezek a társadalmi formák visszahatnak az egyed pszichéjére és
viselkedésére, erősítik, fokozzák az egyed félelem-struktúráját is. Az
egyed úgyszólván a kollektív félelem tengerében úszik. Ezt a pontot a
fénytest-folyamat összefüggésében részletesen megvitatom.
Az emberi megismerés alapvető szempontjának ezt a pszichoszociális
jelentőségét eddig nem látták meg, noha ezzel a témával több csatorná
zott könyv foglalkozik.
Annak a felismerése, hogy az embert és tudatát (pszichét és emléke-
52
zést) a lélek szándékosan „hibásnak" szerkesztette, hogy nehéz energeti
kai körülmények között gyűjthessen be bizonyos tapasztalatokat, a magát
nagyra becsülő és beképzelt ego számára fájdalmas lehet. Biztató legyen
azonban annak a felismerése, hogy ezeket a célzatos összezavarásokat ki
lehet bogozni, ki lehet rakni, mint valami kirakós játékot.
Ebben az esetben az ember kevésbé a földi személyisége testével, a
jelenlegi társadalmi formákkal és normákkal kell egyeztessen, hanem in
kább a lélekkel kell azonosítsa magát. Ez a fénytest-folyamat egyik fő cél
ja, ugyanakkor rávilágít az ember létezésére és elmúlására az egymást kö
vető inkarnációk során.
Ebben az összefüggésben a félelem, mint a romboló interferencia fő
forrása, a lélek érettségének és szeretetképességének mutatója, indikátora lesz. Az
inkarnációs ciklus folyamán a félelem gyengül, és az inkarnált személyiség
szeretetképessége (konstruktív interferencia) fokozódik.
Ha a pszichét asztrális spektrumnak nézzük, akkor benne a félelem
energetikai ellenpólusa a feltétel nélküli szeretet képessége. A szeretet le
építi a félelmet:
53
szemlélete, hogy pusztán energetikai jelenség, önmagában több félelmet
leépít, mint minden elképzelhető pszichiátriai kezelés együttvéve.
Az inkarnációs ciklust (körfolyamatot), mint az ember életét is ko
rokra oszthatjuk. Szokásos beosztás lehet a következő: 1) csecsemő lélek, 2)
gyermek lélek, 3) fiatal lélek, 4) érett lélek, 5) öreg lélek. A lélek korait később
részletesen megvitatjuk. Korosodó lélek esetén az inkarnált személyiség
félelme csökken. Ezt a lélek fokozódó tapasztalata okozza, mert a lélek
egyik inkarnációról a másikra egyre bátrabb lesz, és kész nagyobb kihívá
sokat- elfogadni.
A legnagyobb kihívásnak számít a készség arra, hogy az anyagvilágot
teljesen elengedje, és korládanul a lélekre bízza magát. Ebben az összefüg
gésben beszél a keresztény vallás „Isten bárányáról". Az egonak ez a
teljes feladása - ahogyan később látni fogjuk, a fénytest-folyamat sikeres
befejezésének elengedheteden feltétele. Ennek okai kizárólag energetikai
természetűek, és ezt egyeden ezoterikus forrás sem tárgyalta meg helye
sen és teljesen.
A szeretet a legeredményesebb transzformáló erő, mely a világ el-
eresztését is lehetővé teszi, mert létrehozza a kapcsolatot a lélekkel, ami a
tiszta szeretet. Lényegében ez volt Jézus üzenete. Ez a szemlélet az ér
zelmek, mint energetikai jelenségek szerepének kérdését veti fel és szoros
kapcsolatban áll az értelem szerepével.
3. É r t e l e m (emberi szellem)
54
jelenséget Logosznak. Ezek szerint a Logosz minden jelenség Egyete
mes Törvénye, de a logika foglalata, összessége is, amellyel gondolatilag
fel lehet fogni a Nouszt, a Mindenséget.
Az emberi szellem azonban még nem fejlett odáig, hanem előszere
tettel logikátlanul dolgozik. Ebben döntő szerepet játszanak a psziché
torzulásai, mindenekelőtt a félelem. Az emberi értelem még nem képes
túltenni magát ezeken a torzulásokon, ezeket nem tudja rendezni, s így
nem tud csatlakozni a kozmikus szellem teljesítményeihez. Ennek meg
kell változnia, és meg is fog változni.
Ám a szellem tökéletesítésének nincsen akkora szerepe a földi inkar-
nációs ciklusban, mint a szeretetképesség kifejlesztésének. Lehet ez más
bolygókon másképpen van, de ezt még nem tudjuk. Mégis a logikus érte
lem kifejlesztése lehet a legnehezebb út, de a legjobb is a fénytest
folyamat haladását és a lélekhez való csadakozást illetően.
Az értelemnek van a legmagasabb rezgésfoka, és a félelmet hatásosan
le tudja építeni ésszerű érvekkel. Az érzelmek illetve indulatok automati
zált, a lélek által adott, meghatározott energetikai csoportos jelenségek,
melyek a szellemnél (értelemnél) lassabban rezegnek. Ha előtérben áll
nak, akkor az érzelmek mérvadóan befolyásolhatják az értelmet, és az ér
telem rezgését csökkenthetik (félelem) vagy emelhetik (szeretet). Akkor
az embert inkább az érzelmek vezérelik, és nem a tiszta értelem logikája.
Nos, az érzelmek automatizált energetikai jelenségek, amelyeken ke
resztül könnyebb csadakozni a lélekhez, noha frekvenciájuk alacsonyabb
a szelleménél, de intenzívebbek, erósebbek (a harag, az indokolt düh pél
dául a legerősebb, és sok mindent hatásosan meg tud változtatni). Ehhez
képest az emberi szellem aránylag gyenge ahhoz, hogy hasonló hatást ér
hessen el.
Mivel az érzelmek „előre gyártott" energetikai jelenségek, könnyeb
ben kapcsolatba lépnek a 7F-teremtési tartománnyal (ezzel könnyebben
rezonálnak), mint az emberi szellem, amelyet félelemmel megterhelt ér
vek gyengítnek, s emiatt ellentmondásos jelzéseket küldenek a kozmikus
szellemhez. Ha azonban tartja öt a kozmikus szellem szeretetteljes ész
szerűsége - itt lényegében az ok forrás-világok energiájára gondolok,
amelyek ihletésként jelentkeznek —, akkor az emberi szellem csodákat
művelhet, amilyenekre érzelmek maguktól soha sem képesek.
Az inkarnált lélek fejlődése tehát a félelem-szerkezet leépítését
célozza, ö r e g lelkek félnek például a legkevésbé. A félelem leépítése a
szeretet fokozásával lehetséges, tehát a pszichikai szerkezeten belül.
55
Ezt a folyamatot az értelem hatásosan támogathatja és serkentheti,
ahogyan az ego fékezheti is. Sem az értelem nem jön ki szeretet nélkül,
sem a szeretet értelem nélkül. Eszményi esetben, a teljes boldogság álla
potában, amit Platón „érosznak" mond, a psziché és az értelem össz
hangban rezeg a lélek és a Mindenség szeretetteljes frekvenciáival. Noha
ez ritkaság, igaz szeretetből még mindig több van ezen a földön, mint
igazán logikus értelemből. Ezért hangsúlyozom inkább a logikus gondol
kodást ebben a könyvben.
A félelem tehát egy energetikai mechanizmus, ami a lelkek elválasztó-
dását hozza létre a megtestesültség és a létköz, a testetlenség állapotában
is. A félelem azonban nem egyetemes jelenség. A félelem létezik az aszt
rális világokban is nagyon enyhe formában: abból következik, hogy a lé
lek el van szakadva a Mindenségtól. Az ok források világában azonban
már nincs félelem, mert a szétszakadozás ott megszűnik, a lélekcsalád
egyetlen lényként lép fel, mely más lényekkel nyíltan együttműködik.
A jobb megértés érdekében meg kell jegyezni, hogy vannak lélekvi-
lágok, és vannak világok ezeken kívül is. A lélek tehát csak a szellem
bizonyos szervezeti formája. Mivel mi léleklények vagyunk, csak a lelki
világokat tudjuk valamelyest megérteni. A lelken kívüli világok szervezeti
formái kivonják magukat felfogási képességeink körzetéből, mert ez a
körzet a lelki struktúrához kötött.
Amikor tehát szellemről és Mindenségről beszélek, akkor csak lélekvi-
lágokról, a lelkek inkarnációs ciklusban lévő asztrális világairól van szó,
valamint a felsőbbrendű kauzális (okforrási) világokról, amelyeket a lel
kek inkarnációs ciklusuk befejezése után népesítenek be. Fiz egyelőre elég
is legyen most.
56
IV. Az emberi észlelés tárgyilagossága és elfogultsága
1. A filozófia alapproblémája
57
tós és ugyanakkor rövid - hozzáférhető észleletet a félelem erősen elvál
toztatja, s így tudatát kívülről érő, fontos információkat szélnek ereszt,
kirekeszt.
Mivel pedig az öreg lélek jelenleg csak úgy tudja elmagyarázni azt,
hogy fontos felismerésekhez hogyan jutott hozzá, hogy ezt az inkarnált
ereden lelkek többsége nem tudja utánozni, így ezek a különbségek nem
társadalomképesek, ezeket nem díjazzák és ezekre nem ügyelnek, holott
fontos tájékoztatással szolgálnak az emberiség további fejlődését illetően.
Korábban tisztelték az öreg lelkeket, mint szellemi vezetőket, és kije
lentéseikre odafigyeltek. A mai, kifelé néző, többnyire fiatal lelkekböl ál
ló, materialista tájékozódású társadalom, ezen léleknépesség nagyon kor
látozott pszicho-mentális igényeinek felel meg, és nem tűri meg a lelki
különbségeket, a legkevésbé a lelki fölényt.
Emiatt egy öreg lélek tárgyilagos, átható észlelése társadalmi hátrány
nak mutatkozik. A fiatal lelkek semmitől sem viszolyognak jobban, mint
a másféleségtói, különösen, ha azt nem tudják utánozni, s azt akkor
azonnal következményekkel szembesítik. így tartanak távol maguktól
külső tényeket, amelyek az ő korlátozott észlelésükre és ismereteikre
utalnának, és önelégültségükben elbizonytalanítanák őket. Ami más, azt
ellenségnek nyilvánítják, elnyomják, vagy meg is semmisítik.
Az elutasításnak ez a félelem keltette impulzusa manapság uralkodó,
és számos kegyeden cselekedethez vezet egyéni és kollektív területen is:
kiközösítéstől háborúig és népirtásig. A hatalom kulcspozícióiban (politi
kusok, menedzserek, elöljárók) most csaknem kizárólag fiatal lelkek ül
nek, akiknek ott inkarnációs tervük alapján és lelki fejlődésüknek ezen a
szakaszán bizonyos tapasztalatokat kell megszerezniük.
Az egyetlen, amit elválasztottságuk játékában valóban jól megtanul
tak, az barát (hasonszőrű) és ellenség (más jellegű) kínosan pontos meg
különböztetése. Még teljesen a szétválasztás karmikus játékába vannak
belebonyolódva, és nem vették észre, hogy a játékszabályok az utóbbi tíz
év során érezhetően megváltoztak, és a régi szabályok hamarosan egyál
talán nem lesznek érvényesek.
Az emberiség minden ismert és ismeretien háborús összeütközése rö
vid, írott vagy íradan történelme során, a bolygónkat többnyire benépesí
tő fiatal lelkeknek erre a szellemi beállítottságára vezethető vissza. Az
emberiség történelme szinte háborúk történelme, rövid, lélegzetvételnyi
időkkel, amik a béke illúzióját keltik.
Ha nem országok hadakoznak egymással, akkor a társadalmon belül
58
van a viszály, politikai pártok, munkaadók és szakszervezetek, értelmisé
giek és kormányok között. A háborgás a fiatal, harcos lelkek elválasztott-
ságról alkotott egyéni véleményének a kiélése. Ahogyan már Hérakleitos%
kijelentette: „a háború minden dolog apja".
Ha minden ember, a lelkén keresztül, összeköttetésben érezné magát
a természettel, ami azt jelenti, hogy elsősorban kapcsolatos lenne a lélek-
világgal és a Mindenséggel, akkor háborúk nem lennének. Ezen ügy fon
tossága miatt tanulmányunkat a jelenkor egy kulcseseményével szeretném
elmélyíteni.
A többnyire fiatal lelkek lakta USA reagálása a New York-i World Trade
Centert 2001. szeptember 11-én ért merényletre benyomást keltőén il
lusztrálja a valóság korlátolt, egyéni, félelem-dús észlelését ezáltal a fiatal,
ereden nemzet által.
Az amerikai nép meggondoladan egyhangúsága, amivel terrorra ter
rorral válaszolt, és indokoladan háborút kezdeményezett Afganisztán ár-
tadan népe ellen, anélkül, hogy csak egyeden gondolatot is szentelt volna
a terror okainak, bemutatja a fiatal lelkek szellemi hozzáállását a valóság
korlátolt, énközpontú észlelésével.
Ebben a szellemi beállítottságban a reagálás lehetőségei is csak korlá
tozottak lehetnek. Nem csoda tehát, ha a legrosszabb változatot válasz
tották: „szemet szemért, fogat fogért". Ez olyan reagálás, amit valaki, aki
egy világvallás alapítója, már 2000 évvel ezelőtt nem megfelelőnek és
primitívnek nyilvánított.
Az emberiség történelme arra tanít, hogy békét nem lehet erőszakkal
kicsikarni. Erőszak csak erőszakot szül. Akkor miért felejtette el ezt a
közhelyet nemcsak Amerika, hanem a nyugat-európaiak többsége is? Hi
szen ez utóbbiak készségesen adták beleegyezésüket az afganisztáni há
borúhoz.
A külső nyomás, amit Bush a fiatal lélek logikádanságával adott elő,
hogy „aki a civilizált világ elleni terrort elítéli, annak velünk kell lennie,
aki nincsen velünk, az a terrorral van", nem elég az európaiak meggon
doladan és alázatos engedelmességének megindokolására. Itt figyelembe
kell venni az ipari nemzetek kollektív félelem-szerkezetét.
Mielőtt erre kitérek, rövid megjegyzés Bush kijelentéséhez. Mondása
59
azt fitogtatja, hogy az Egyesült Államok a civilizált világ fogalma. Ez tu
lajdonképpen nem bizonyított, és a világ nyilvánosságának ezt meg kelle
ne vitatnia. Esetleg éppenséggel ebben rejlik ennek a merényletnek az el
lentmondásokon alapuló szempontja, hogy a nyugati országokban építő
önvizsgálatot váltson ki, és alaposan gondolják át, mi a „civilizált" és mi a
„primitív".
Másodszor: annak nyilvánvaló ténye, hogy a nyugati országokban a
többség ellenzi a terrort, ha őellenük irányul (a világ más részein dúló ter
rorista és háborús kavargások azért a legtöbbjüket hidegen hagyják),
semmiképpen sem bizonyítja, hogy az afgán „barbárok" elleni terror
mellett voksolnak, vagy-, hogy helyeslik a külpolitika nemzetközi problé
máinak az egyoldalúan katonai módszerekkel való intézését.
Ez napról napra világosabb lesz, miután a kezdeti kollektív pánik a vi
lágnyilvánosság gondolkodását megbénította. Ahogyan a további me
rényietektől tartó nyilvánosság kollektív félelme csökken, úgy csökken a
nyilvános észlelés torzultsága, és a kommentárok válogatottabbak és
elgondolkodtatóbbak lettek. Szóval a dolgokat tárgyilagosabban látják.
Nem fekete-fehér mázolmány már, hanem megjelennek benne az árnya
latok is, ha a felettes asztrális parancsot még nem is veszik figyelembe.
Az ezoterikus gnózisból kiindulva tudjuk, hogy nem a véledenségek
világában élünk, hanem a földi események többsége, különösen a na
gyobb horderejűek, az asztrális síkon gondosan el vannak tervezve. Ab
ból kell kiindulnunk, hogy a World Trade Center ellen elkövetett me
rénylet a megfelelő esemény volt a helyes időpontban a megfelelő helyen,
miközben a kérdés, hogy a merényletet ki követte el, magasabb szem
pontunkból másodrendűnek tűnik. A további amerikai eljárás függvé
nyében azonban ez a szempont is előtérbe kerülhet, de más irányban,
mint a nyilvánosság sejtené.
Egy alapvető ezoterikus felismerés azt mondja, hogy születésünk és
halálunk időpontja, tehát inkarnációnk kezdete és vége, előre el van hatá
rozva. Ezt az asztrális síkon gondosan eltervezik. Ennek a merényletnek
az áldozatai szabadon úgy döntöttek, hogy a földtől ebben a történelmi
időpontban együtt elbúcsúznak. Ezzel az emberiségnek szolgálatot tet
tek: példát mutattak, mely messzebbmenő és jelképesebb, mint jelenleg
gondolják. Am a kommentárok szóhasználata, például a gyakran használt
„apokalipszis" és „végső idők" elárulta, hogy a belső impulzus hatni
kezd, és a fejlődés ugrása a kollektív tudatalattiban határozott vonásokat
ölt. Ez az ezoterikus felismerés megszabadít minket hamis erkölcsi meg-
60
gondolásoktól, és megnyitja szemünket a felettes kozmikus edka pa
rancsszava számára.
Az embernek megvan a lehetősége arra, hogy belső meggyőződéshez
jusson és ezt tettekre váltsa, vagy pedig számos fájdalmas tapasztalat árán
jöjjön erre rá. Ez a célja a földön inkarnált lelkek megtestesülési ciklusá
nak.
Minden élet szentségének a felismerése alapvető tapasztalat, amit egy
lélek megtestesülési ciklusának a végén tesz meg. Önkéntesen elfordul az
erőszaktól, és nem valami vesztett csata következtében. Mert a veszteség
ritkán vezet mélyebb belátáshoz.
Fiatal léleknek, vagy nemzetnek több kudarc kell, egy Vietnam nem
elég ahhoz, hogy megtanulja leckéjét: erőszakkal semmiképpen sem lehet
békét teremteni. Béke csak értékelések belső megváltoztatásának az
eredménye lehet. Európa ezt csak a 20. században tanulta meg, ám aho
gyan a legújabb események mutatják, még korántsem tette belső birtoká
vá.
Mit kellett volna tenniük, tehát az amerikai kormány tagjainak és el
nökének, ha érett lelkek lettek volna és tágabb észlelési láthatárokkal
rendelkeztek volna, mint amivel valóban bírnak?
Először is ok-kutatásra lett volna szükség. Mindenekelőtt felvetni a
kérdést, hogy a külföld miért ellenséges az USA-val szemben, ahogyan az
USA maga állítja és éreznie is kell. Néhány indoklás érkezett már az arab
világból, de ezt könnyelműen szélnek eresztették (korlátozott észlelés).
Mert van ám igazságtalanság a javak elosztásában ezen a földön, az
amerikaiak által berendezett, fenntartott és uralt nemzetközi pénzügyi in
tézmények körzetében. Az amerikaiak és más ipari nemzetek ezeket a
struktúrákat hatalmi eszközöknek használják és vetik be más nemzetek
ellen, ráadásul hiszik, hogy csak finoman, és csodálkoznak, amikor a ká
rosítottak felelősségre vonják őket.
Különösen az amerikaiak, akik fiatal lelkekként mélységesen gyűlölik
a kudarcot, és a nyomorult helyzetért mindjárt a szegényeket okolják, és
arról, hogy ez a bűnbakkeresés egy mondvacsinált gazdasági elmélet,
vagy politikai elv formáját öltheti, hallani sem akarnak. Ennek a kiáltó
igazságtalanságnak a szerzői, az amerikaiak, vakbuzgón ápolják elfogultan
védelmező szerepüket azzal, hogy egyetemes gyógyszernek a szabad pi
acgazdaságot prédikálják, annak világos tudatában, hogy ók maguk véte
nek leginkább a szabad piacgazdaság elvei ellen. Pedig saját meghazudto-
lásuk érzete nem marad rejtve előlük, mert ennek a népnek a kollektív
61
lelke pontosan tudja hogyan állnak az igazsággal.
A lelki igazságok elfojtása súlyos következményekkel jár, és nagy hév
vel képes kitörni. Az igazság elfojtása először is a félelem terméke. Az
amerikaiak kollektív félelme korlátozza a világközösség problémáinak és
gondjainak észrevételét.
Ám a félelem sokarcú, és saját dinamikáját bontakoztatja ki. Mivel fé
lelmük okait az amerikaiak nem akarják és nem tudják elfogadni, kifej
lesztik azt az elképzelést, hogy őket ellenséges nemzetek veszik körül és
fenyegetik. A fiatal lelkek szóhasználatával ezeket az ellenségnek nézette
ket ók gaz-államoknak, a legjobb esetben háládan barátoknak, vagy mo
sogatórongyoknak nevezik. A szóhasználat pont olyan goromba és kibé
kíthetetlen, mint a vadnyugaton, vagy a bibliában.
Az eljárás nem új, és már a hidegháborúban is kiadósan gyakorolták.
Most az az új, hogy az amerikai képzelgés a bekerítésről asztrális szinten
többé nem lel támogatásra, mert a kollektív ellenségképek ott az utóbbi
tíz évben leépültek. így az amerikaiak rettegése a külvilágtól furán felüle
tesnek, sőt betegesnek tűnik. Szorgos kiterjesztése, pl. a Nato-szövet-
ségeseknek a belevonása az ellenség-barát sémába, érdekesen erőtíennek
és kevésbé meggyőzőnek hat, ami viszont ellentétben áll az amerikaiak
kétségbevonhatadan katonai fölényével.
A lelki érzelmeknek ez a meghasonlása, miszerint „ellenségek vesznek
körül minket, tehát jogunk van félni", és anyagi dolgok, amiknek még
nagyon nagy jelentóséget tulajdonítanak, „nekünk vannak a legerősebb
fegyvereink, és mindenkinek megmutatjuk majd, ha nem hajlandó elfo
gadni a félelmünket, hiszen bármikor élhetünk azzal a jogunkkal, hogy ót
ellenségnek nyilvánítjuk és megsemmisítjük", az evolúciós ugrás egy
központi energetikai problémáját illusztrálja, mely különösen a fiatal lel
kek viselkedésében jut kifejezésre.
Az egyik oldalon félelem keltette hitbizonyságok kiélését figyelhetjük
meg, például azt, hogy „mi amerikaiak egyedül védjük meg a nyugati civi
lizációt az ezt romboló barbárok ellen, akiket mi muszlim terroristáknak
és gaz-államoknak nevezünk". A másik oldalon a főszereplőknek azt kell
megtapasztalniuk, hogy a hitbizonyságaik alapján elindított események el
lenkező irányban fejlődnek, mert - és ezt ók nem tudják - elavult visel
kedésüket az asztrálsík életet adó ereje többé nem támogatja. Ahelyett,
hogy a világ hálával fizetne az amerikaiaknak bevetésükért, egyre inkább
a kritika szele csap az arcukba, és a „magányos lovag" érzete erősödik
napról napra.
62
A föld energetikai árváltozásának ebben az átmeneti időszakában
nyilvánvaló ellentmondás keletkezik a törekvés és az eredmény között,
amit csak néhány tisztánlátó tud felismerni. Ezt a történést a görög
„oxymoron" (értelmileg látszólag egymást kizáró ellentétek stilisztikai
összekapcsolása beszéd során) szóval fejezem ki, mint pl. az asztrális te
rek „sokat mondó hallgatása", vagy az amerikaiak békekötést szolgáló
háborúja (az amerikaiak jelszava Afganisztánban: „enduring freedom)".
Ezzel a figurával minden aktuális eseményt le lehet írni. Az amerikai
ak békére vágynak, és folyton merényletektől félnek. Ugyanakkor a világ
legszegényebb országai ellen folytatott háborúval akarják megvásárolni
belső békéjüket. A világ leghatalmasabb és legelőrehaladottabb nemzeté
nek tartják magukat, és megélik a saját pusztulásuk hangulatát, amit még
a rómaiak sem ismertek. A demokrácia értékeit prédikálják, és olyan el
nökük van, aki hamisított és kontár választással, banánköztársaságok stí
lusában egy kisebbség által és nem demokratikus választással, a legfelső
bíróság (Supreme Court) ítéletével emeltetett hatalomra, stb.
A jelenleg megélt társadalmi oxymoronok kifejeződései egy világné
zet-váltásnak, amely rejtetten hat, de az anyag szintjén egyre világosabban
megjelenik.
Az asztrális tartomány folyamatai bizonyos késéssel {time-lagj jelennek
meg a földi 3d-téridőben. De idejekorán jelentkeznek (lásd pl. Pál apos
tol thesszalonikaiakhoz írt levelét). A belső, lelki feszültség, mely a régi
félelem jellemezte viselkedési mintákból és az ellenkező értelmű tapaszta
latból adódik, erősen felgyorsítja a lomha, természeténél fogva lusta em
beri értelmet.
Jelenleg felbuggyannak a régi félelemminták, melyek az ember visel
kedését évezredek óta jellemzik. Ezeket az ember felületes mániáknak és
pszichikai búskomorságnak éli meg, melyek azonban hamarosan elszáll
nak. A részvevőknél másnaposságot, elgondolkodtató macskajajt hagy
nak hátra, és annak bizonyosságát, hogy az élet folytatódik - a földön, és
még inkább az asztrális síkon. Vagy egy amerikai jazz-opera egyik dala
szerint: „egyszer csak felébredsz hétfőn, és egy a boldogságtól énekelő
földet találsz".
Ebben az értelemben a WTC ellen elkövetett merénylet egy folyamat
kezdetét hirdeti ki, amely elénk tárja a világ legtehetősebb országának a
tehetedenségét (további oxymoron). A tehetetlenség feldühíthet, viszont
az igazi lelki hatalom higgadtságot és nyugalmat sugároz. A düh az alsó
három csakra reagálási mintázata, amikor energiájuk áramlását félelem
63
blokkolja. Ez különben a legrombolóbb indular, ha nem vezetik alkotó
pályákra. Ennek a kollektív megtapasztalása előtt áll a világ utolsó, legna
gyobb, leghatalmasabb és legarrogánsabb nemzete. Bukás előtt hordja az
ember magasan az orrát, (további oxymoron).
Düh a másik oldalon is van. A csekély értékűség és hátrány érzete,
amit a harmadik világ érez a jelenlegi igazságtalan világrendben, egyes or
szágokban összeadódik az iszlám radikális értelmezésével, és terrort pro
dukál, ami a düh és a tehetedenség kifejeződése.
Az evolúciós ugrás az eseményeket egyensúlyba hozza, és ebből a
föld egyetlen kis foltját sem hagyja ki. Aki most inkarnál, az tapasztalato
kat szerez és megváltozik.
Az elnyomottak terrorja mindig is létezett, és soha sem jutott semmi
re. Ám a civilizált világ mostani zajgása és kardcsörgetése az iszlám terror
láttán csupán azt mutatja, hogy nemcsak a harmadik, hanem ez a világ is
messze van még az valódi civilizációtól, amelyik a múlt leckéit megtanul
ta volna, és a jelenben gyakorlattá tudná tenni.
A merénylet jelképesen a jelenlegi világkereskedelem (World Trade)
és centruma (Wall Street, tőzsde, finánc-metropolisz New York) ellen
lett elkövetve. A két torony összeomlása nem előzmények nélküli, aho
gyan a történelem terén tájékozadan újságírók akarnak minket kioktatni.
Babilon tornyának leomlása is a fogalomzavarra utal, és bejelenti a tudo
mány, a gazdaság, a politika és az általános gondolkodás összeomlását.
Fejlett lelkek, akik ezt a merényletet az asztrális síkról irányították,
szeretik a jelképeket. A jelképek nagy erejű és multifunkcionális energeti
kai mutatók.
A merénylet nem csupán jelképes volt, ahogyan azt a tv-t nézők mil
liói érezték, hanem egyfajta katalizátor is, amely a világgazdaság már el
kezdődött csődjét láthatóvá tette, és ugyanakkor elmélyítette. A mai gaz
dasági- és világrendnek, mely az ipari országok fiatal lelkei észlelóképes-
ségének terméke, alapjaiban meg kell változnia. Ehhez nem fér kétség.
A kozmikus dialektika azonban megköveteli, hogy a dolog a fiatal lel
kek minden nézetét érintse. A szűk látókörű, harcra, ugrásra kész iszlám
izmus éppúgy a fiatallélek-gondolkodásmód jelensége, mint egy nagyha
talom dühödten háborúra hajló külpolitikája. Ez okból a talibán kor
mánynak mennie kell. Ugyanezen okból fogja céljait Amerika elvéteni
Afganisztánban, és fog összeveszni az egész világgal.
A jelenlegi vetélkedés csak látszólag szól az iszlám terrorról. Valójá
ban arról van szó, hogy kollektíven el kell ismerni a terror és az erőszak
64
minden formájának értelmetlenséget. Nem csodálkoznék, ha a jelenet
folytatásában kiderülne, hogy a merénylet zsinórjait nem Osama bin La-
den terrorcsoportja húzogatta, hanem egy szélsőséges amerikai karhatal
mi, katonai szervezet a háttérből, amely az amerikai kormány globalizáci-
ós politikáját ellenzi. Hogy aztán vakbuzgó iszlámistákat használnak ön
gyilkos fegyverként, kapcsolatokat ápolnak amerikai bűnözőkkel és tit
kosszolgálatokkal, a tőzsde belső ismeretével (insider) meggazdagodnak,
ahogyan a tőzsdét felügyelő hivatal megállapította, de nem szankcionálta,
az aktát lezárta, az másodrendű jelentőségű, de Amerika lakosságát mé
lyen megrendíti majd, ha tudomást kap róla. Tükröt tartanak elébe.
libben a könyvben megmutatjuk, hogy az ugrásszerű fejlődés a fiatal-
lélek-népesség elbizonytalanodásával, ^avarba ejtésével jár, hogy a fiatal lelkek
elterelődjenek az érett lelkek ciklusa felé. Az amerikaiak politikai
alulmaradása, amit Afganisztánban és másutt elszenvednek majd, szintén
ehhez fog hatásosan hozzájárulni.
Nem szabad elfelejteni, hogy ez a háború nem törvényes, és hogy az
amerikaiak a II. világháború óta 200 háborúban vettek részt vagy támo
gatták azt mérvadóan saját országukon kívül, anélkül, hogy csak egyszer
is hadat üzentek volna az ellenfélnek, vagy háborújukat nemzetközileg
törvényesítették volna. így aztán nem is lehetett őket hivatalosan táma
dóknak nyilvánítani.
Ez világosságot vet a nemzetközi jog katasztrofális helyzetére. Ezt a
jogot az Amerikai Egyesült Államok, a világhatalom rendszeresen meg
torpedózza, ahogyan ezt újabban az Al-Qaida harcosokkal való emberte
len bánás is bizonyítja. A környezetvédelemtől kezdve a független nem
zetközi törvényszéken keresztül a vegyi- és biológiai fegyverek ellenőrzé
séig, és egy igazságos és hatásos nemzetközi jogrendszer kialakításáig
akadályozza mindenütt, ahol csak tudja.
Ezt a helyzetet le kell küzdeni, és le lesz küzdve. Először azonban
nyilvánvalóvá kell válnia. Ameddig az amerikaiak joghoz és rendhez ra
gaszkodnak, de ezt nemzetközileg lábbal tiporják, nem lehetnek példa
mutatók a civilizált nemzetek számára. A szenteskedés és az amerikai po
litika kétféle mércéje nem lehet egy békés, civilizált világ vezérfonala.
Ez okból az. USA az evolúció ugrását nem éli túl, ahogyan a kommu
nizmus összeomlása után a Szovjetunió is lerobbant. Ez nem egy távoli
jövő megjóslása, hanem valóságos folyamatok megállapítása, amelyek je
lenleg az emberiség sorsának hathatósan és maradandóan irányt adnak és
az inkarnált népesség lelken belüli dinamikájának bensőséges ismeretével
65
hajtanak előre.
Egy fiatal lélek minden mély elbizonytalanodása porondra hívja az ér
telmet, amely hagyományos hiedelmek gyűjteménye, és amelyet én ego-
nak nevezek. A fiatal lélek egoja ellenőrzése alatta akarja tartani az ese
ményeket, mert a lélek tartó-vivő erejét tagadja, Hnnek következtében
egyre mélyebbre süpped saját ballépéseinek ingoványában.
Amikor a nyugati kormányok - mindenekelőtt a német kormánv -
szélsebesen a polgári szabadság korlátozásán fáradozik önkényes terror
ellenes törvények bevezetésével, a politikai ego hiábavaló fáradságát tes
tesíti meg, amivel az az események kozmikus árama ellen akar úszni. Jel
lemző módon a legtöbb polgár alig védekezik szeméhes szabadsága
megszabdalása ellen, amely a legnagyobb zavarban van, és vélt biztonsá
gának garanciáját az állam karhatalmától várja el.
Hamarosan bekövetkező k i á b r á n d u l á s a az államba vetett hitét mély
ségesen meg fogja rendíteni. Tel fogják ismerni, hogy a terror, az elnyo
más és az erőszak tulajdonképpeni oka maga a nemzeti állam. Az út értől
a felismeréstől az elválasztás elvét képviselő nemzeti állam felszámolásá
hoz és egy szeretetteljes, békés világközösség felépítéséhez nagyon rövid
lesz, ahogyan azt a következő évek apokaliptikus eseményei megmutat
ják.
66
V. A lélek megtestesülési körfolyamata
67
nakkor hatás is, mert az energiacsere mindkét irányban, folyamatban van
egyidejűleg. Csak korlátozott rálátással keletkezik egy ok-okozati lánc be
nyomása. Ez csupán oktatástani mankó az energia körzetében a 3d-
téridő szűk észlelése során.
Itt felötlik a lényeges kérdés, hogy a tudatossággal rendelkező lélek
nek miért kell beleszorítania magát az emberi faj korlátolt tudatába, hogy
ott tapasztalatokat gyűjtsön? Itt valóban a központi létkérdésről van szó,
az emberi létezés céljáról és értelméről. Ezt a kérdést csakis a lélek szín
vonal án lehet megválaszolni, mert a lélek az emberi lét teremtője.
Ezt a kérdést az 1. kötetben elvileg megtárgyaltam. Ennek az ered
ménye a Mindenség utolsó logikus ellentmondása: „A lét valami. A lét
semmi." Ha minden, ami létezik energia, és egységet képvisel, mely ön
magát észleli, akkor ennek az egyetlen lehetséges ellentéte az elválasz-
tottság lenne az egységen belül, mert a semmi nem létezik. Ebben az
esetben az elválasztottság a semmit utánozza, megjátssza a semmit, és így
kelti az utolsó ellentmondás (antinómia) elképzelését.
A létet csak a nemléten keresztül lehet meghatározni. Mivel minden lét,
a nemlétet mesterségesen kell elválasztottság formájában megalkotni, hogy
a Mindenség az ő egyéniesedésében, mint lélek, ebből a szemszögből is
merhesse fel magát. Ez a lélek inkarnáció körfolyamatának és az em
beri létezésnek a végleges eszkatológiai magyarázata mai szempont
ból. Erre a nézetre különböző szempontokból lehet rávilágítani, ahogyan
ezt számos csatornán gyakorolják is (pl. Walsch: „Beszélgetés Istennel").
Az egység felismeréséhez tehát szükséges az elválasztottság, mint
referencia, megtapasztalása. A lélek a Mindenség elválaszthatatlan része,
és nem tudja, hogy az elválasztottság mit jelent. A lélek például meg-
semmisítheteden, tehát halhatadan, és az elmúlást nem ismeri saját ta
pasztalatból, hanem csak elméletileg. Mivel egyidejűleg rendkívül dinami
kus és alkotó, keres, illetve megalkot magának szélsőséges helyzeteket,
amikkel aztán megbirkózik.
Az elválasztottság megtapasztalásához a léleknek el kell felejtenie,
hogy kicsoda és mire képes. Az amnézia, a felejtés, amire a lélek ítéli
magát az emberi megtestesülésben, lehetővé teszi a számára az elválasz
tottság állapotát.
A valóságban a helyzet jóval bonyolultabb. A lékek az ő inkarnációja
során is tudja, hogy kicsoda, mert fő része mindig a lélekvilágokban ma
rad, és a Mindenséghez van csadakoztatva. Ami inkarnál, az a léleknek
csak egy része f ennek a rendszernek csak egy működésformája (funkció-
68
ja). Ez a rész azonban mégis elég hatalmas és eléggé teljesítő képes ah
hoz, hogy az emberi testet és ennek tudatát (értelmet, pszichét, testi ész
lelést) kiképezze és irányítsa. Például a biológiai szabályozás messzeme
nően észrevédenül zajlik. Ezt már Plotin is meglátta.
Ennek tudatában nem nehéz elképzelni, hogy a lélek esedeg több in-
karnációját irányítja egyidejűleg különböző világokban, különböző boly
gókon. Ennek azonban nem kell minket tovább foglalkoztatnia.
Ilyen elgondolások alapján a 3d-téridő — szó van szoláris (naprend
szeres) v i l á g e g y e t e m e k r ő l is - tapasztalatokat nyújtó iskolának mutat
kozik, melyet a lélekvilágok és a felettesebb világok (7F-teremtési tarto
mányok) mesterségesen hoztak létre, hogy a lét újabb feltételeivel pró
bálkozzanak.
A Mindenség alkotó. Ám minden, amire képes, az, hogy önmagát
újabb változatokban hozza létre. Mihelyt a Mindenség egy lelket kiont, és
ez a lélek elkezdi egyedi működését, elindul alakulásának útján, áthalad
különböző állomásokon, majd ismét bevonul az egységbe, mely folyton
változik. így a lélek körfolyamata ennek a változásnak a része, mely oly
kor meglepő kimenetelekhez vezet. Ez az „alfa és ómega", ahogyan az
ezoterikában szokták mondani. A földi körfolyamat csak egy része a lélek
számos feladatának, amit több forrás megnevez: ez többek között új fa
jok kifejlesztése, lélektestvérek egyeztetése és gondozása, új bolygók be
népesítése teljes tudatosságban, együtdét a lélekvilágokban, stb.
Egy inkarnációs körfolyamat hossza különböző lehet a bolygótól, a
népessége, a civilizáció fejlettségi fokától, vagy az ott végzendő felada
toktól függően. A földön ez a körfolyamat jelenleg, vagyis az utóbbi tíz
ezer évben 70-90 életet, azaz adag 6000-8000 éves történelmi időszakot
foglal magában. Két megtestesülés közötti időszak adag 70 év, az utóbbi
időkben azonban ez a szám jelentősen csökken. Nagy lélek-letelepedések
kétezer évenként történnek, miközben az utolsó nagy idetelepedés i.sz.
után 1000-1700 között zajlott le. Azóta nincsen új lélekkiöntés a földön.
A megtestesült lélek öt kora héi szakaszban folyik egy-három inkar-
nációval fokokként. A csecsemőlélek 10-15 életet él, a gyermeklélek 15-
20 életet, a fiatal lélek 20-25 életet, az érett lélek 25-30-szor inkarnál, és
az öreg lélek 10-15 életet él a földön. A nagy lélekbeköltözés után a föl
dön a léleknépesség a következő összetételű: 10-15% csecsemőiélek,
2 0 % gyermeki lélek, 4 5 % fiatal lélek, 20-25% érett lélek és kevesebb,
mint 4% öreg lélek.
Mivel a földön a fiatal lelkek vannak többségben, a társadalmat ők
69
alakítják saját elképzeléseik szerint. A fiatal lelkek tapasztalják meg a leg
messzebb menőkig az elválasztottságot, hogy a világot saját szakállukra
meghódíthassák. Mint többség, ók érvényesítik értékelképzeléseiket a tár
sadalom felépítésében. A fiatal lélek klasszikus típusa jelenleg a fiatal, di
namikus manager, aki gyorsan hozzáigazodik a társadalom anyagi feltét
eleihez, és azonosítja magát azokkal, senkire sincs tekintettel, minden eti
kai elgondolás nélkül működteti feltörekvését, helyesli a versenyt, utálja a
kudarcot, külső, rideg értékekhez ragaszkodik, és még az élet maga sem
szent neki, átgázol mindenen. Szeretetképessége még igen korlátozott.
A fiatal lélek típus a történelem során változhat, a keresztes lovagtól
és az új világ meghódítójától a mai kapitalistáig. Pszichikai betájoltsága
azonban megmarad. Lényegében a külvilág, az anyag és emberek befo
lyásoló kezelésére törekszik, nem ügyelve a következményekre. Ebben a
lélekkorban a létezés helyét a cselekvés foglalja el, és az etikai dimenzió
teljesen hiányzik.
A fiatal lélek számos magára erőltetett tilalom ellenére a szexuális
promiszkuitást részesíti előnyben, de ritkán hajlandó felelősséget is vál
lalni. A felelősség reflexszerű megtagadása a fiatal leieknél világosan
megmutatkozik, amikor politikusok vagy tömegtájékoztatási eszközök, a
média vezetői lelepleződnek, kiderül, hogy- hibát követtek el, pedig a ki
hágásokat meghatározó játékszabályokat szintén ezek a hatalmon lévő fi
atal lelkek szabták meg, melyek azonban éppoly oktalanok és logikáda-
nok, mit ezeknek a lelkeknek a gondolkodása egyáltalában.
Körfolyamatuk végén a fiatal lelkek előszeretettel vállalják a bukott
angyal szerepét. Miután számos inkarnáció során sikerre és gazdagságra
törtek, most a társadalmi kudarcot is el kell szenvedniük, hogy érett lei
kekként létük külső, társadalmi értékelésétől is elforduljanak és az emberi
lét lelki dimenziójának a fenntartó, hordozó szerepét is felfedezhessék.
A fiatal lélek pontosan elválasztja a barátot az ellenségtől, és önmagát
csak a környezethez viszonyítva, lényegében a társadalmi siker mértéké
vel tudja azonosítani. A haladást anyagi javak mennyiségi gyarapodásával
méri. A mértékeknek ez a skálája az egyéni és a kollektív síkon is megmu
tatkozik. A környezetvédők folytonos vészhuhogása ellenére a bruttó
szociális javak növekedését tartja továbbra is a lakosság jó része egyete
mes gyógyszernek a társadalom minden betegségére, legyen az munkanél
küliség, a nyugdíj vagy a betegsegélyző pénzelése.
Mivel a belső, lelki dimenzió el van zárva a fiatal lélek elől, nem képes
önmagán elgondolkodni és önmagát megkérdőjelezni. Emiatt a fiatal lé-
70
lek szüntelenül az igény és a valóság ellentmondásában él, amit a félelem
struktúra torzító hatására nem tud tárgyilagosan észlelni, és emiatt foly
ton küszködnie kell. Mint egy Don Quijote, folyton saját értelme szél
malmai ellen hadakozik („the windmills of the mind").
Az amerikai társadalom benső, önnön hazug természete és korláto
zott látásmódja, senkire tekintettel nem levő, értelmetlen agresszivitása
miatt a fiatal léleknépesség díszpéldánya. Bár önmagát előnyös megvilágí
tásban látja, az önértékelésnek és a valóságnak ez az ellentmondása
(oxymoron) okozza a legtöbb jelenlegi politikai gondot.
CsecsemőkIkvkct leginkább a fejlődő országokban találunk, ahol szoros
családi kötelékben élnek, és mindenféle betegségek miatt a létet korán el
tudják elhagyni. Kzek a lelkek a legfélénkebbek, és küszködnek az inkar-
nációjukkal. Teljes figyelmüket és fáradozásukat testüknek és testi szük
ségleteik kielégítésének szentelik. Nem képesek messzebb menő gondo
latokat és elképzeléseket kifejleszteni, és nem tudják elképzelni azt sem,
hogy befolyást gyakorolhatnának a társadalomra. Segítséget nem remélve,
tehetetlenül élnek, csak a családban érzik oltalom alatt és jól magukat,
sok rokon közepette.
A gyerekes telkeknél, gyermeklelkeknél fokozódik a képesség, amellyel
hozzá tudnak igazodni a megtestesülés nehéz helyzeteihez, és készek ku
tatómra indulni a világon. Míg a csecsemólélek a többisten-hitben vesztegel,
a gyermeklélek hajlamos egyetlen, tekintélyes Istenben hinni.
Iízzel szemben a fiatal lélek agnosztikus („azért a világ megismerésének
vannak elvi korlátai"), mert a lélek hangja iránt a legkevésbé érzékeny, és
az inkarnációs körforgásban a legerősebb elválasztottságot éli meg. így
egyfajta lélek létezését következetesen tagadnia kell.
Ismét fontos megjegyzés erkölcsi előítéletek elkerülése végett, hogy
minden megtestesült lélek pontosan azt teszi, amit helyesnek vél. A min
denkori „helyes" tehát az inkarnált személyiség lelkének korától függ. Hz
a felismerés a valódi engedékenység, a tolerancia előfeltétele, amit azon
ban inkarnált állapotban nehéz elérni.
Az érett lélek ciklusa a legnehezebb és a leghosszabb is egyben. Ez a
megtestesült személyiség elbizonytalanodásával és k i á b r á n d u l á s á v a l
kezdődik. Az újdonsült érett léleknek meg kell tanulnia hogyan kommu
nikáljon és tudjon bánni legősibb félelmeivel, és felelősséget kell vállalnia.
A figyelem befelé fordul, hogy felkutassa a belső lelki dimenziókat. A fia
tal lélekkorban keletkezett karmikus kötelékeket felelősségteljes módon
fel kell oldania. A szeretetképesség fokozódik, és egyéni etikai szabályok
71
lépnek előtérbe. A személyiség különállóvá válik a társadalmi szabályok
kal szemben, és összetévesztheteden egyéniséget fejleszt. Életszemlélete
egyre távolabb kerül a tömegemberétől, amely a fiatal lélek hozzáállását
képviseli.
Az érett lélek kezdi érezni a kapcsolatot a lélekvilágokkal, és hajlik ar
ra, hogy ezt az összeköttetést pszichedelikus eszközökkel közvetlenül is
megtapasztalja. Szünet nélkül keresi a szellemi teljesülést ezoterikus isko
lákban, és megismerkedik a meditálás különböző formáival. Az életet na
gyon is komolyan tudja venni, és önmagának van útjában.
Az öreg lélek aztán egyre fokozódó, csaknem gyerekes, gyanútlan játé
kosságot fejlesztget, mert az érett lélek hosszadalmas kutakodását elunja.
A társadalom peremén él, ha csak nem vállalt magasabb feladatokat a lé-
lekcsaládban, és nem választ nehéz szakmát, vagy lelki vezetői funkciót.
Az öreg lélek sok időt tölt lelki önvizsgálattal, és kevésbé ijedős lényével
inkább magán körökben tevékeny. Gyakran hagyja, hogy fiatal vagy érett
lelkek viseljék gondját, és már nem fejt ki társadalmi becsvágyat. Már
csak kevés feladata van a földön, amit viszont játszva teljesít, mert ta
pasztalatának szinte mérheteden kincséből meríthet. Hz okból az öreg lé
lek a legtöbb komoly beállítottságú fiatal vagy koraérett lélek szemében
felületesnek tűnik. Mivel a fiatal lelkek számára a belső lelki dimenziók
még nem képeznek megszilárdult nagyságrendeket, félreértik a valóságot,
és az öreg lélek életének könnyedségét felületességnek vélik. Hgy inkar
nációs körfolyamat kellős közepén állnak, és az előttük tornyosuló fela
datokat nagyon nehéznek és komolynak látják, ezért az öreg lélek „koz
mikus humora" iránt, amivel az a saját gondjait könnyűszerrel intézi,
egyáltalán nem viseltetnek megértéssel.
Mivel az öreg lélek kevés barátjával találkozik a földön korábbi inkar-
nációiból, mert inkarnációs ciklusukat azok már befejezték, és fiatalabb
lelkekkel nem sokat tud kezdeni, az öreg lélek lelki és társadalmi ma
gányban él, melyet átitat a lélekcsaládjával való egyesülés csillapíthatatlan
vágya. Fő feladata abban rejlik, hogy áthidalja a feszültséget testiségének
követelményei és személyiségének fokozódó elhatártalanodása között, és
hogy ezzel megbirkózzon. Világos, hogy ennek a feladatnak nem sok kö
ze van már a társadalom mai követelményeihez. A számos különc és
magánakvaló, akiket a fiatal lelkek egvöntetűen lenéznek, mind öreg lé
lek.
*
A föld jelenlegi léleknépességének és pszichomentáüs jellemének ez a rö-
72
vid összefoglalója azért nagyon fontos, mert rávilágít az előttünk álló
evolúciós u g r á s energetikai hátterére. Az utóbbi 2000 évben, Jézus
Krisztus megjelenése óta az éretlen lelkek energiái, tehát a gyógyítók (1)
- Krisztus is gyógyító volt - voltak többségben, és velük a csecsemőlélek
energiája.
Krisztus idejében a csecsemőlelkek és a gyermeklelkek, a művész (2)
energiái képezték a többséget. Jézus a gyermekekhez fordult, és serken
tette azoknak a gyors energetikai átváltozását (transzgressziót), valamint
elindulásukat a fiatal lelkek körfolyamatában, ami a harcos (3) energiájának
felel meg. A keresztény korszak tehát a fiatal lélek tér-időbeli megjelenése a
társadalomban. A jelenleg inkarnált személyiségek többsége ebben a kor
folyamatban van a földön.
Az időszámítás kezdetén a gyermeklelkek az Ószövetséget összetévesz
tették Isten törvényével. A feljebbvalóknak és a szigorú társadalmi szabá
lyoknak készségesen alárendelték magukat, és ezeknek az erőszakos ér
vényesítésénél nem ismertek pardont. Ez volt érvényben a népesség
többsége számára az akkori római birodalomban, és ha jól meggondol
juk, a földi népesség mai többségének is.
Keresztre feszítésével Jézus a kegyelem elsőbbségét jelképezte a tör
vény szigorával szemben. Tudta, hogy a fiatal lelkekre, akiket a megjele
nésével transzformált, még nagyon hosszú, nélkülözésekben bővelkedő
inkarnációs út vár. A karmikus bonyodalmakban előttük álló keserű po
harat kevésbé keservessé akarta tenni a kegyelem gyógyító erejével való
megismerkedés által. Az ezt követő keresztény időszakban azonban a
k e g y e l e m elvével nem éltek igazán.
A Jézus által átváltoztatott fiatal lelkek átvették a tanítást, és igényeik
szerint szervezett vallássá változtatták át. így a szeretet (1) energiáját ösz-
szekötötték a harcos (3) energiájával. A csecsemőlélek (1) energiája a
művész (2) energiájába torkollott. Az emberiség utóbbi 2000 éves törté
nelmét ebből az asztrális-energetikai szempontból lehet első ízben mély-
pszichológiailag, vagy inkább lelkileg megvizsgálni és megérteni. Úgy le
het szavakba foglalni, hogy „hozsánna, feszítsétek meg!"
A gyermeklélek művészi összetevője csak a reneszánsz korában tudott
érvényre jutni, mert kibontakozásához ebben a körfolyamatban 1500 év
re volt szükség.
Az emberi történelemnek ez az újszerű szemlélete, a lélek, mint alko
tó szempontjából, nem is sejtett bepillantásokat enged meg, és elősegíti a
jelenlegi fejlődési ugrás energetikai hátterének a megértését. Ez az ugrás a
73
Vízöntő-korszak 1997-es kezdete óta tart teljes erővel és halad egyik te-
tózése felé az eljövendő esztendőkben.
Mintegy 2000 évenként történik a földön a léleknépességben kvan
t u m u g r á s , ami lényegében kollektív energetikai átváltozás. A jelenlegi
fejlődés ugrásánál a fiatal lelkek (45%) többsége ebben a megtestesült-
ségben mennek át az érett lelkek körfolyamatába, azaz a harcos (3) ener
giája a tudós (4) energiájába megy át, ami a befogadást és a kiegyenlítő
dést ábrázolja. Ezt a hatalmas energetikai transzgressziót a világnézet
megváltozása és a fiatal lelkek kollektív zavarba jötte vezeti be, ahogyan
ez az átmenetben az érett lelkek körfolyamatához általánosan szokásos.
A tudós (4) új, uralkodó energiája, mely minden létezőt befogad és
rendez, összeköttetésbe lép a szeretet (1) energiájával, ahogyan azt Jézus
Krisztus megtestesítette, és a földön egy új energetikai elegyet alkot,
amely új társadalmi formákat is megjelentet majd.
Ennek a folyamatnak keretében lépnek be az érett lelkek a%öng lelkek
ciklusába. A föld története során első ízben lesz az inkarnált lelkek egyne
gyede öreg lélek. Ok hatalmas befolyást gyakorolnak majd a társadalom
ra, amit csekély létszámuk miatt eddig nem tudtak megvalósítani.
Az emberi civilizáció elhagyja történelme fejlődésének mai, szellemi
tekintetben nagyon primitív fokát, és, új társadalmi formákat épít fel szel
lemi elvek alapján.
Ezek az elvek maguktól értetődők. Ez a szeretet (1) elve, a befoga
d á s és k i e g y e n l í t ő d é s (4) elve (tehát az értelem energiája). A kollektív
psziché és a kollektív szellem a fejlődés magasabb fokára kerül és egy
máshoz fűződik.
Minden fejlődés (evolúció) a hét alapenergia (lásd okforrás-világok,
kauzális világok) harmonikus egybeolvadásához vezet. Ezek a kilátások a
jelen sok nézetét érintik, és számos megvitatandó pontot vetnek fel, ame
lyeket itt most nem tudunk figyelembe venni.
2. M i n d e n m e g t e s t e s ü l é s (inkarnáció) egyidejűsége
74
Emberi szempontból a lélek megtestesül a földön, él egy ideig egy
testben, a testet elhagyja a halál következtében, aztán az asztrális világok
ban időzik egy ideig, míg úgy nem dönt, hogy ismét inkamái.
Másrészt azt halljuk, hogy az asztrális világokban az időnek és a tér
nek nincsen szerepe, emlékük megmarad ugyan, de ott már nem érvé
nyesülnek. Az asztrális világ tiszta energia. A Lélekvilágokban minden
egyidejűleg történik.
A lélek inkarnációi az ember szempontjából egymás utáni esemé
nyeknek tűnnek, ám a lélek szempontjából minden megtestesülés egy
szerre zajlik. Az adagosán intelligens ember ezt nem hajlandó elfogadni,
mert nem tudja elképzelni, hogyan élhetne ó egyidejűleg elmúlt és eljö
vendő életekben egyszerre. Ennek az egyszerű felfogásnak az az oka,
hogy az aktuális (inkarnált) személyiségnek nem lehet korábbi megteste
sülése.
75
egyetemben különböző csillagrendszerekben messze egymástól, amelye
ket egy lélek inkarnációi egyidejűleg népesítenek be. Ez az egyidejűség
csak a lélek szempontjából létezhetne, mert ott az egyidejűség létezik.
Akkor a lélek az ó inkarnációit ugyanabban a pillanatban tudná elérni és
észlelni.
Az egyes inkarnációk viszont arra vannak utalva, hogy a fényjelekkel
lépjenek kapcsolatba egymással, amelyek a fény sebességével (c) közle
kednek. A egyes inkarnációk 3D-szempontjából a fény sebessége mutat
kozik az egyidejűség egyeden feltételének. A teljesüléshez az inkarnáció-
nak egyes bolygókon már meg kellett halnia, míg másokon még nem szü
letett meg, hogy a fénysugár az életnek ugyanabban az időszakában érjen
oda.
A lélek szempontjából akkor ezek a megtestesülések időszakosan tör
ténnek, és nem számít az, hogy az asztrális világokban nincsen múlt és
jövő, hanem csak az örök jelen. Szóval a 3D-világegyetemből jövő min
den információ a múltból származik, akkor is, ha azt majd a jövőben fog
juk észlelni.
Megpróbálom ezt a tényt másik példával illusztrálni: egy csillag (No
va) felrobban ötmillió évvel ezelőtt. Ha tőlünk hárommillió fényévre van
(ebben az esetben az „év" időszakát öntudatlanul hagyományos idővel és
térrel azonosítjuk), akkor most látjuk, és a múltban is láttuk volna. Ha
azonban a földtől hatmillió fényévre lenne, akkor csak egymillió év múl
va látnánk meg. A lélekvilágok egyidejűségét és az idő szaggatott lefolyá
sát jól szemléltette 1996-ban a Német Múzeum Galilei gravitációs kísér
letével.
Forduljunk ismét müncheni gyorsvasúd példánkhoz a lélek-inkar-
nációk egyidejűségének szemléltetése érdekében. Képzeljük a vonatokat
egyes inkarnációknak (életeknek), a vasútvonalat és a környezetet pedig a
Földnek. Az utasok a lélekrészek, akik tér, illetve idő tekintetében el van
nak választva egymástól. Az ó szempontjukból az út (élet) egyszeri ese
ménynek látszik. Az egyes szerelvényekben, a vonatban az utazók az út
idejét barátaikkal, útitársaikkal beszélgetéssel, társasjátékokkal tölthetik,
megismerkedhetnek más utasokkal, megbarátkozhatnak vagy összevesz
hetnek velük, gyönyörködhetnek a természetben. Gyűjthetnek tapasztala
tokat, felfedezéseket tehernek, a vonatban mozoghatnak, s mellékesen
célhoz is érnek. A végállomáson a vonatot (aktuális inkarnációt) egyéni
leikekként hagyják el. Ott más utasokkal is találkoznak, akik az előző vo
natokból szálltak ki, s ha várnak egy kicsit, akkor újabb utasokat látnak
"6
kiszállni a következő szerelvényekből. Ekkor tágul a tudatuk, és rájön
nek, hogy egyeden lélek testvérei.
Ezeknek a lelkeknek az összességét nevezhetjük lélekcsaládnak, vagy
léleklénynek is, mert tanulmányaink megértéséhez mindegy, hogy egyet
len lélek számos inkarnációjáról van szó, vagy egy lélekközösségröl,
amelynek, mint lénynek, még több inkarnációja van.
Ameddig a vonatban ült, nem tudott erről. Mihelyt az utolsó állomá
son egyesült a lelkével, több dimenziós tudatra tett szert, és felismerte
minden utazó egységét. A lélek szempontjából, aki a vonatokat rendezi,
vendégekkel tölti meg, a pályán vezeti, és a térben és időben elválasztott
eseményeket madártávlatból a vasútvonal egyeden egyidejűségének látja,
ez az ismeret kezdettől fogva meg volt. A kiszálló utasok számára azon
ban csak az út végén lett „aha-élmény".
Minden utas egyesülése után eldönthetik, hogy felszállnak egy másik
vasútvonal szerelvényeire, és a vonatokat másképpen osztják fel, hogy az
utasok más tapasztalatokra tehessenek szert és ne unatkozzanak. Míg a
szerelvényeket átrendezik, az utasok más kellemes dolgokkal foglalkoz
hatnak, például kiülhetnek a rétre, pikniket rendezhetnek, vagy sétálhat
nak egyet a pályával határos erdőben. Nem sietős a dolguk, mert tudják,
hogy halhatatlanok, és végtelenül sok ilyen véges kirándulást tehetnek.
Körülbelül így lehet elképzelni a lélek inkarnációs körfolyamatát a
Földön és az asztrális tartományokban, miközben a szünetek gyakran na
gyobb jelentőséggel bírnak, mint maguk az utazások. Az inkarnáció a
Mindenségtől való elválasztódást jelenti. Az elválasztódás a korlátozott
észlelés következménye. A megtestesültség vége a halál értelmében a
Mindenséggel és a lélekcsaláddal való egyesülést jelenti. A tudat határta
lanná válását jelenti.
Még látni fogjuk, hogy a halál egy inkarnációnak csak az egyik lehet
séges kimenetele, amelyik ebben a formában az elválasztódási játékot
emberi szempontból hihetővé teszi. Mihelyt az elválasztódás befejeződik,
az álcázásra, a halálra többé nincsen szükség.
Egy inkarnáció befejezésének másik lehetősége a felemelkedés, az
anyagi 3D-testct a fénytest-folyamat során a 7F-teremtési tartományok
tiszta energiájává lehet alakítani. Az ebben a testben kibontakozott sze
mélyiség egyesül először a lelkével és ennek a léleknek a többi inkarná-
ciójával, aztán a lélekcsalád (több mint 1000 lélek) többi tagjával és azok
inkarnációival, végül pedig többdimenziós személyiség lesz. lehetsé
gesek további összeolvadások is az okforrás világok más illetékességeivel
77
(lásd lejjebb a trans^liminális, határokon áthatoló, határtalan lelket).
Ha a lélek azon inkarnálódó része, amely testét átalakította és magával
vitte, az asztrális világokban aztán egyesül lelkével és lélekcsaládjával, is
mételten materializálhatja magát a földön korábbi alakjában. Ez a szemé
lyiség rendelkezik lélekcsaládja egész tudásával, mert a feledés, amire szü
letése idejére az inkarnálódó lélek ítéli magát, megszűnik. Mostantól
kezdve ő mulddimenziós (több dimenziós) személyiség, és olyan tulaj
donságokkal rendelkezik, amiket régebben csak az isteneknek tulajdoní
tottak.
A lelki lehetőségeket kívülre helyezték, mitológiai alakokra, „istenek
r e " ruházták át. Ez a fiatal lelkek félelem-szerszámosládájából vett hó
kuszpókusz volt. Ahogyan az ilyen inkarnációk értelme kinőtt a lélek ke
ze alól, tagadni kezdte a lélek létezését és a lélek belső tudásának min
denhatóságát, és alkotó képességét átruházta külső hordozókra. Ezzel le
hetett törvényesíteni az egot a lélekkel szemben. Az istenek megteremté
se tehát az ereden lelkek félelmének eredménye volt, akik magukat in
kább alávetették a maguk alkotta külső isteneknek és azok nevében szer
kesztett törvényeknek, mint hogy hallgattak volna az igazság belső hang
jára. Ehhez később többet.
Egy lélek összes egyidejű inkarnációját a következő elképzelés is áb
rázolja: minden földi inkarnációt és a föld minden eseményét először a
7F-teremtési tartományokban alkotják meg, mielőtt a földön megjelenik.
Az eredeti terv(rajz) már megvan, amikor a földön másolatként materiali
zálódik, lecsapódik. Ez érvényes egyébként az előttünk álló evolúciós ug
rásra is. Már megvalósult, még az előtt, hogy a földön meglátjuk.
Minden megtestesült lélek egyidejűleg alkotó a 7F-teremtési tartomá
nyokban. Szüntelenül és egyidejűleg alakítja az inkarnált személyiség
múltbéli, jelen és jövendő sorsát. Számos találkozást és történést az alvás
ideje alatt beszélnek meg és kezdenek el, amikor az asztrális test az aszt
rális világokban tartózkodik.
Az események helyes kiválasztása egy s z i m u l t á n ( e g y i d e j ű ) való
s z í n ű s é g modell szerint történik, melynek bonyolultsága az emberi ér
telmet meghaladja. Annyit mondhatunk: a modell a legkedvezőbb meg
oldás óriási keresése, mint valami sok tényezőből álló folyamat elemzése,
miközben az inkamáit állapot szabad akarata az egyik központi változó.
A modell egyidejűleg számos változatot generál, melyek algoritmus sze
rint ismédódó műveletsorozatként, a földről folyamatosan érkező adatok
alapján folyton változtatják és aktualizálják magukat.
78
I.cinegében a döntések kéj csoportjával van dolgunk: 1) a lelek jelen
téssel bíró döntéseivel, melyek sokkal ritkábbak, de mindig bekövetkez
nek, és 2) az emberi értelem szabad döntéseivel, melyek sokkal gyakorib
bak, de nem valósulnak meg mindig. A megvalósuladan gondolatok eb
ben a modellben párhuzamos valószínűségvilágokat képeznek, amelyeket
máshol meg lehet valósítani. Ebben az értelemben az asztrális világok
óriási komputer berendezésként dolgoznak, mint valami közvetlen, inte
raktív internet.
A földön észlelt valóság tehát sokkal nagyobb valóságok részlete, ami
időbeli csúszással lép be az anyagba. A lélek tehát minden inkarnációját
egyszerre tervezi meg az asztrális tartományok örök jelenében, és jelente
ti meg a földön egyiket a másik után. Az „elhalálozott" személyiségek,
akik már nincsenek a földön, tovább léteznek és fejlődnek a lélek részei
ként az asztrális világokban.
Elmúlt, testetlen inkarnációs-személyiségek tanulhatnak az aktuális
inkarnációból, amellyel a lelken keresztül akadálytalanul tartanak fenn
energetikai kapcsolatot, és a múlt bizonyos döntéseit most megváltoztat
hatják, miközben azonban a valószínűség világokban minden megoldás táro
lásra kerül. Ezt a szempontot a „mulüdimenziós személyiség" fogalmánál
részletesen megvitatjuk.
A lélek inkarnációit egy könyv fejezeteihez is hasonlíthatjuk, amelye
ket a szerző begépel a komputerbe és ott elmenti. Ezután bármelyik feje
zetet átdolgozhatja, hogy az aktuális fejezethez igazítsa, ugyanakkor a to
vábbi fejezetek tervezetét is folyton változtathatja, s ezeket is menti a
számítógépbe. Ugyanis a szerző előre tudja, hogy a könyv hogyan végző
dik majd. Minden aktuális javítás most történik, miközben régebbi válto
zatokat menteni vagy törölni lehet.
Nagyon hasonló ez a leieknél is, inkarnációs körfolyamata olyan, mint
valami kalandregény, amelyet önmagának ír fejezetről fejezetre, inkarná-
cióról inkarnációra, írja, átírja, részletezi, finomítja, átdolgozza, míg a
számára előre ismeretes végeredmény illik a könyv, pardon, az élet tar
talmához, és fordítva is.
A lélek végcélja az inkarnációs körfolyamat befejezése és az átvonulás
az okforrás ( k a u z á l i s ) világokba új lényként. Ez az egé*Z lélekcsalád, a
több mint ezer lélek egyesülésével keletkezik 80'000, ÍOO'OOO élet tapasztala
tával, több mint 10'OOO év történelmi időszak során.
Az inkarnációs körfolyamat egyéniesedés és egységesítés is egyben,
miközben az információkból (az információ energia, lásd energia meg-
79
maradás elve) egyetlen bit sem meg}' veszendőbe. I -.7. egy zárt körforgás,
és ott végződik, ahol elkezdődött: a lélek lehasad a Mindenségről, hogy
egyedül gyűjtsön tapasztalatokat, majd fokozatosan ismét összeolvad a
Mindenséggel.
A végcél előre el van döntve. Csak az út egyéni. Főbben az értelemben
az út a cél. Kvolúciö nem cél, a földi sem, csupán oktatási eszköz. A lélek
tökéletes, és nincs szüksége fejlődésre: csak tapasztalatra szomjúhozik.
80
V I . Fény test-folyamat és az ugrásszerű fejlődés
1. Energetikai háttér
Hl
képest „sötétnek" mondanak.
Ez a megvitatásunk a jelenlegi civilizációra vonatkozik. Noha van elég
utalás arra, hogy a múltban több civilizáció ellátta kollektív feladatát és
befejezte inkarnációs körfolyamatát, helyet adva újabb földi inkarnációs
kísérleteknek. Ezen magas fejlettségű civilizációk emlékei mítoszok for
májában maradtak ránk, például Adantisz híre. Itt most csak a mostani
civilizációval és evolúciója energetikai követelményeivel foglalkozunk.
Egy önálló tudat megszületését a 3d-téridőben egy új világegyetem
születéséhez hasonlíthatjuk. Ennek számos energetikai követelménye és
belekeveredése annyira sokrétű, és oly bonyolult egyeztetést feltételez
minden 7F-teremtési tartománytól, hogy az a mi korlátolt tudásunkat és
elképzeléseinket messze meghaladja.
A jelen pillanatban a földön található emberi tudat kialakulása egy in
karnációs történet terméke, mely mintegy százezer évvel ezelőtt kezdő
dött, és a civilizáció előtte elért színvonalához csadakozott. Elérés alatt
ebben az esetben nem társadalmi vívmányokat értek, mint amilyen az
építőművészet, a technika, a szervezet és a legtöbb ezoterikusnál előtér
ben álló szertartások fejlettsége, hanem azt az energetikai szömvényt, ame
lyet azok a civilizációk a földön hátrahagytak, és aminek alapján boly
gónk jelenlegi civilizációja egyáltalán kibontakozhatott.
Voltak például helyi, földrajzilag elszigetelt civilizációk, melyek egész
lélekcsaládok kollektív inkarnációi voltak, tehát egy egész család, több
mint ezer lélek inkarnált egyeden emberi testben. Az ilyen civilizációk
rokon lélekközösségekből álltak. Az ilyen kollektív inkarnációt könnyebb
elviselni, mert az elválasztottság foka sokkal csekélyebb, mint a jelenlegi,
amikor is egy testben egyeden lélek lakik. Ha az inkarnációnak ez a kol
lektív formája nem lett volna, akkor a mostani egyéni lélekmegtestesülés
nem létezhetne.
Egy egész lélekcsalád, vagy több lélek egy testben magasabb rezgés
szintre emeli az inkarnáltat. Az így lelkesült emberi egyén egészen más
szellemi erőkkel és energetikai lehetőségekkel rendelkezik, mint az átlag
ember egyetlen egyéni lélekkel.
Az ilyen inkarnációt transzperszonális léleknek nevezik, és a pap (6)
energiájának felel meg. Nagyon ritkán ma is alkalmazásra kerül, ha egy lé
lekcsalád különös feladatot vállal a földön. A jelenkor legismertebb
transzpersonális lelke Sai Baba személye volt Indiában, akiről számos
könyvet írtak.
Korábbi civilizációk rengeteg tapasztalatát tárolja a földi asztrális tar-
82
tomány energetikai szövete, az a 7F-sík, amely a földhöz energetikailag
legközelebb fekszik, és onnan könnyen le lehetett hívni. Ezeket az in
formációkat rendelkezésére bocsátották a mostani civilizációnak a válto
zások nehéz időszakaiban. Az ilyen energetikai kölcsönhatásoknak a
puszta elképzelésétől minden embernek azonnal megállna az esze. Eze
ket csak a lélekvilágokban, testeden állapotban lehet megérteni. Ez teljes
tudatosságot feltételez.
Ezeket a szempontokat azért említem itt, hogy növeljem a rálátást a
föld egy 3d-téridős körfolyamatának energetikai hátterére, mert a jelen
kori ezoterikus irodalom megragadt az inkarnációs körfolyamat közvet
len karmikus és egyéni nézeteinél, és nem ügyel a lelkek miriádjai kollek
tív inkarnációs körfolyamata kivitelezésének szervezeti előfeltételeire egy
bolygón.
Ez az emelkedettebb szemlélet azért nélkülözheteden, mert magyará
zatot ad az előttünk álló evolúciós ugrásra, mely egyszersmind kollektív
és egyéni energetikai jelenség. És ebben a tekintetben éppen az egyéni lé
lek és a kollektív tudat szoros kapcsolatainak elemzése döntő jelentőségű.
Ennek megértéséhez ismét az egyes életkorok energetikai jellegét kell
elővennünk.
Egy lélek megtestesülése felejtéssel jár, amely azonban sem nem tel
jes, sem nem marad úgy, hanem mind a személyiség, mind a lélek korá
nak a változója.
Újszülött gyermekek még messzemenően akadálytalanul hozzáférnek
a lélekvilágokhoz, akkor is, illetve éppen azért, mert ezek a világok a fel
nőttek figyelmét elkerülik, vagy a tagadás tárgyát képezik. A kapcsolat az
ötödik életévtől kezdve gyengül, és első mélyponthoz ér a serdülőkor
kezdetén (11-12 éves korban). Ugyanakkor kezd kialakulni, éretté válni a
személyiség, az ego.
A fiatal kortól az érett korig az embernek szembe kell néznie a társa
dalom kihívásaival. Ebben az időszakban a lélekkapcsolat kénytelen na
gyon halk lenni, az értelem és a psziché egész figyelmét az életfeladatok
kal való megbirkózás és a tapasztalatszerzés foglalja le.
Ám jelenleg nagyon sok érett lélek születik (1988 óta), aki genetikailag
nyílt csatorna a lélekvilágok felé, és ezt a nyíltságot meg is tartja. Ez azért
lehetséges, mert energetikailag megváltozott földre kerülnek, amelyik
1987 óta az evolúciós ugrás utolsó, intenzív időszakában van.
A csadakozás a lélekhez érettebb korban, úgy a negyvenedik életév
után, fokozódik, miután az egyén elegendő tapasztalatra tett szert, hogy
83
átlássa az emberi berendezkedések és tevékenységek csalóka jellegét, és
kész jobban elállni a kollektív hiedelmektől és hiedelmektől.
A felejtés hasonló görbéje figyelhető meg a lélek különböző korosztá
lyainál. A csecsemólélek még messzemenően akadálytalan kapcsolatot
táplál a lélekvilágokkal. Mivel a legfélénkebb általában, úgy érzi, igazság
talanul lett kitaszítva a háromdimenziósság kegyetlen és hideg világába,
és egy földi inkarnációnak csak a minimális feltételeit képes betölteni.
A gyermeklélek, mint az ötéves gyermek, fokozatosan elveszíti a csada-
kozási lehetőséget a belső igazsághoz. Figyelme a külvilágra irányul, ame
lyet felfedez, és lassan meghódít. A külvilág meghódításáért végzett min
den aktivitás a neki megfelelő pszichikai hullámon lovagol, mely egyene
sen a lélekből áramlik, és amelyet az ember életadó erőnek észlel.
Minden kedvetlenség, renyheség és visszavonulás, amit az egyén
időnként érez, ennek az erőnek a visszavonásával magyarázható. Csak
kevés öreg lélek képes a léleknek ezeket a dagályait és apályait tudatosan
észlelni és ezekhez hozzáigazodni azzal, hogy tettvágya félelemszerkeze
tén túlteszi magát. Csecsemólelkek, akik ilyen impulzusokat nem vesznek
észre, csak a kedv és kedvedenség természetes ritmusát követik önkénte
lenül, ösztönös módon.
A gyermeklélek már kezdi túltenni magát ezen a ritmuson. Emiatt az
ilyen egyének nem koncentráltak, könnyen ingerelhetők és tartósan bol
dogtalanok, anélkül, hogy ennek okával tisztában lennének. Mint a kis
gyerekek, akik eljutottak terhelhetőségük határára, fáradtságukat és inge
rültségüket pedig nem tudják kezelni. Az ilyen lelkek még inkább oltalom
alatt álló életrajzokat keresnek, és óvatosan tapogatják a földi élet kihívá
sait.
Mint a kisgyerekek, nagymértékben ép és áttekinthető környezetet
igényelnek, nagy-családban vagy hagyományos társadalomban, csekély
szociális dinamikával és szilárd viszonyokkal. Mivel az ilyen országokban
a gyermekhalandóság nagy, és az orvosi ellátás hiányos, biztosak lehetnek
abban, hogy a földet idő előtt elhagyhatják.
A fejlődő országok lakosságának nagy része csecsemő- vagy gyermek
lélek. Ennek ténye derül ki több afrikai és ázsiai országban. Az ipari or
szágokban sok csecsemólélek és gyermeklélek van vidéken.
A legnagyobb feledés a fiatal lelkek körében figyelhető meg, és ez a
társaság hajlamos leginkább a lélek tagadására. Ok azt akarják tudni, hogy
a 3d-téridóben mit lehet elérni. A harcos (3) energiájának hordozóiként
küzdeni akarnak, anyagot és embereket kezelni, manipulálni, és gyakran
84
mutatnak meggondolatlan merészséget, ami néha gyümölcsöző is lehet
számukra. A fiatal lélek másik oldala az, amit a túlpörgó, senkire tekintet
tel nem lévő fiataloknál lehet megfigyelni.
A fiatal lelkű egyének általában egészségesek, ritkán betegek vagy fo
gyatékosak, ha testükre nem is igen ügyelnek tudatosan. Ez a tagbasza
kadtság szándékos, és a lélek által így van előre beprogramozva. Egy fia
tal lélek testét a félelem legalacsonyabb frekvenciái, a legsűrűbb energeti
kai rétegek burkolják, amelyekkel a legjobban alkalmazkodhat a földi fel
tételekhez, az elválasztottsághoz, a lelki dimenziók költségére, és amelyek
belső ellentmondásokat nem hagynak feljönni.
Ezen különös energetikai szerkezetük alapján a fiatal lelkek transz
cendens felismerések számára hozzáférhetetlenek {ellenállóié), és az igzság
belső hangját hevesen tagadják. Mivel társadalmi sikerre irányulnak, fél
nek a kudarctól. Ha egy fiatal lélek meggazdagodik, akkor azonos lélek-
korú gazdag, sikeres emberekkel veszi körül magát. A csődöt mondókat
a fiatal lélek szívből lenézi, és a kudarcért ót magát hibáztatja, a megre
kedt és másképpen gondolkodó embereket kirekeszti, a szociális beveté
se, felelőssége gyenge.
Fiatal lelkek élete és viselkedése jól megfigyelhető gazdag és jómódú
polgárok lakta külvárosokban. A bizonytalan világ elől elzárkóztató lelki
kényszerre ott a sövények magasságáról lehet következtetni. A legmaga
sabb sövények például München térségében a milliomosok külvárosában,
Grünwald lakónegyedben találhatók. Starnberg szintén milliomos lakos
sága (Németország legnagyobb jövedelmű helyrsége) nemrég sikeresen
megakadályozta egy öregeknek szánt szociális otthon építését a község
területén, hogy az ne zavarja az ő nyugalmukat.
Ha a fiatal lélek mégis kudarcot vall, akkor ezért mindig is másokat
okol, de legalább is sorscsapást emleget. Egyéni kegy-elmet, együttérzést
vagy szeretetet nem ismer, és a társadalom rendjét a szívtelen törvényre
és annak őrzőire bízza. Az, hogy a fiatal lélek milyen tapasztalatokat tesz,
feledése fokától függ. Mivel a belső lelki dimenziók rejtve vannak előle,
általában nem él át olyan helyzeteket, amelyek elbizonytalanítanák, belső
kételyeket keltenének és felszólítanák ót, hogy forduljon társadalmi sza
bályok ellen és mutasson némi bátorságot.
A fiatal, inkarnált lélek inkább az elvtelen alkalmazkodás életét éli az
amerikai jelszó szerint: „másnak lenni nem tisztességes", a hódítás életét,
a tiszta társadalmi sikerét, vagy a körfolyamat vége felé a kudarc életét.
Életét felfelé tartó spirálisnak látja, amelyen a minőségtöbblet mindig is
85
anyagi javak szaporodását jelenti. Fiatal lelkek tehát mindenképpen sima,
anyagias életrajzokat részesítenek előnyben, amelyek nem kívánnak meg
tőlük mélyen szántó lelki tusákat. Ilyesfajta tapasztalatok az érett lelkek
körfolyamatának vannak fenntartva.
Ismét fontos ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy életét minden lélek,
szabadon döntve, maga tervezi, és más résztvevő lelkekkel egyezteti. Egy
fiatal lélek élete nem kevésbé értékes, mint az öreg léleké. A végén min
den fiatal lélek megtesz minden lehetséges tapasztalatot, amit öreg lelkek
is megtettek inkarnációs körfolyamatuk vége felé.
Figgőleges látószögből ez a nézet világos lehet. Az aktuális inkarnáció
ví%s%ntes síkján azonban az öreg lelkeknek meg kell küzdeniük azokkal az
életfeltételekkel, amelyeket a fiatal lelkek többsége rendez be és diktál.
86
inkarnációs körfolyamatban lévő lelkek asztrális világait, és új lényekké
egyesültek a felettes okforrás-világokban. Egy lélekcsalád inkarnációs cik
lusának a befejezése mindig valamennyi lélek egyesülésébe torkollik, s ők
új lénnyé válnak. Az átváltozást az éppen lezárt inkarnációs körfolyamat
alapos elemzése előzi meg, ami minden tapasztalat összeötvözéséhez ve
zet. Ennek eredménye a rezgés erős emelkedése, ami lehetővé teszi a lé
lekcsalád belépését az okforrás-világokba.
Az okforrás-világok a 7F-teremtési tartományok külön területét képe
zik az inkarnációs körfolyamatban lévő lélekvilágoknál magasabb frek
vencia-spektrummal. Az okforrás-világok az anyagi 3d-téridóvel már nin
csenek olyan szoros kapcsolatban, mint a lélek asztrális világai, amelyek
még benne vannak az megtestesülési körfolyamatban.
Ennek ellenére az okforrás-világok úgy 2000 évenként energetikai
küldetéssel juttatnak képviselőt a földre. Ilyen képviselő volt Jézus. Ke
resztre feszítése után a testét transzfigurálta és magával vitte az asztrális
világba. Multi-dimenziós személyiség lett. E transzformáció során meg
nyitotta tudata határait, s így hozzáférhetett lélekcsaládja és lélekköteléke
egész tapasztalatkincséhez.
A tudás és az energia, amelyet akkor megtestesített, tartalmazott
okforrás-világi szellemi elemeket is, amelyek Jézus lélekcsaládja számára
idegenek voltak, amelyeket asztrálvilági tapasztalataiból ebben a formá
ban eddig nem ismert. A Jézusember teste az okforrás-világok rettenetes
kozmikus energiáinak kelyhe, tartálya lett, s ettől kezdve hathatott a föl
dön Krisztuslényként.
A „felemelkedett Krisztus" transzltminális lélek lett, aki a tér és idő kor
látaitól megszabadult. Az ilyen lelket a király (7) hatalmas energiájához
rendelik hozzá. A transzliminális lélek valójában mind a 7 energiát képvi
seli, amelyek az okforrás-világokban egyesülnek.
Jézus bárhol tudta magát anyagosítani és anyagtalanítani, és így hatha
tott közvedenül az emberekre a korai keresztény időkben. Befolyását te
lepatikusan és álmokon keresztül is hatásosan gyakorolta a korai egyház
vezető embereire, például Pál apostolra. A „szentlélek" bemutatkozása
pünkösdi csodaként szintén erre a hatásra vezethető vissza.
Jézus fényes alakja vezető közeg volt, aki asztráltéri lélekcsaládján át
az okforrás-világok energiáit vitte az emberek közé, ameddig várnia kel
lett egyesülésére és bevonulására az okforrás-világokba. Az egyház min
den úgynevezett „szentje" kapta ezt a befolyásolást ihletés, akaratnyilvá
nítás, álom vagy látomás formájában. Többeknek megjelent Jézus köz-
87
vétlenül is.
Akit az ő energiája megérintett, az megváltozott, megnyitotta magát a
k o z m i k u s szeretet és a k e g y e l e m érzete számára, ami eddig csak el
méletileg volt ismeretes, de alkalmazva nem. Jézust nem lehetett megkü
lönböztetni egy halandó embertől.
Egy transzliminális lélek elsősorban közvetlen asztrális-energetikai át
vitelével hat. Egy multidimenziós személyiség asztrális erőtere megnyitja
a közelében lévők minden csakráját. Ezt az eseményt érezheti az illető
e k s z t á z i s n a k , vagy a kegyelemben részesülő állapotának. Ugyanezt a je
lenséget az okforrás-világok asztrális-energetikai távhatása is elérheti.
Az úgynevezett „spirituális megvilágosulás", mely a keresztény vallás
ban központi szerepet játszik, és amelyet számos misztikus és szent ma
gas lélekkorban megél, egy energetikai esemény, mely minden csakra át
meneti magnyílásához vezet (lásd a IX. fejezetet). Ezúton az illető óriási
megrendülésben és érzelmi meghatottságban részesül, ami a pszichét ha
tártalanná teszi és az értelmet kikapcsolja.
A megvilágosulásban lévő személyt elárasztják a szeretet asztrális erői,
ót érzelmileg és füozófiailag-érzékileg mélységesen megrendítik, és igazi
lélek létére emlékeztetik. A megvilágosulás idején a földi személyiség
megéli a feltétel nélküli k e g y e l m e t annak a felismerésével, hogy lélek
ként halhatadan, és földi ellenségei az ő lélektestvérei, akikkel szeretettel
jes összeköttetésben van.
A megvilágosulás tehát a feledés messzemenő visszavételét jelenti.
Ebben az állapotban csak rövid ideig maradhat az inkamáit ember ener
getikai fejlődésének jelenlegi fokán, mert a megvilágosulás idején beáram
ló asztrális energiák túl erősek. Viszont ez az esemény tartósan bevésődik
emlékezetébe és személyiségébe.
Ez a tapasztalat ihlette a legjelentősebb keresztény iratokat: ezek a fá
radozások, amelyekben a leírhatatlant próbálták szavakba foglalni. A
pünkösdi csoda is kollektív megvilágosulás volt, amikor is a részesülők hir
telen emlékezni tudtak korábbi inkarnációikra és nyelveikre, és egymást
felismerték annak, akik valójában voltak. Ilyen lelki-energetikai emlék az
anyag, amiből vallások keletkeznek és szertartásokká dermednek.
Egy okforrási energiákkal bíró transzliminális lélek közvetlen energe
tikai hatása megfelel egy megvilágosulásnak. A m e g v i l á g o s u l á s tehát
tiszta energetikai folyamat, és semmi köze a valláshoz. A vallások egy
ilyen élmény lehetséges, emberközpontú magyarázatai. Ebben az érte
lemben nem is szent, mert a „szentség" fogalma földi. Asztrális világok
szempontjából nincsen sem szentség, sem vallásos misztika, csak tiszta
energia.
Ez nagyon fontos megállapítás, mert a fénytest-folyamatot lehet fo
kozatos (részletre) megvilágosulásnak nevezni, amikor is a tulajdonkép
peni megvilágosodás csak a felmenetellel valósul meg, amit viszont nem
lehet a földi megvilágosuláshoz hasonlítani, mert a felmenetelé leírhatat
lanul erősebb. A fénytest-folyamatnak tehát a mai keresztény valláshoz
semmi köze. A folyamat csak az utolsó lépés bevezetője.
A transzliminális (határtalan) személyiség teste halhatatlan, és nincsen
szüksége sem táplálékra, sem szexre. Magas rezgése miatt egy határtalan
lélek megtestesülésének nem kell láthatónak lennie mindenki számára.
Egy határtalan lélek energiája, aki emberként jelenik meg, csökkenti a je
lenlévők félelmét, és kieszközli energetikai átalakulásukat. Jelenlétében az
inkarnált lelkek megtapasztalják a megvilágosodást, amelynek során a fe
lejtés átmenetileg megszűnik. Ezzel a képességgel csak öreg lelkek és né
hány érett lélek rendelkezik.
Egy határtalan lélek energiáját a fiatal és ereden lelkek rendkívül zava
rónak és kellemetlennek érzik, mert felerősíti az ilyen személyek belső
meghasonlását. Az olyan lelkek a határtalan lélek hatásának nem vehetik
hasznát közvetlenül.
Emiatt körülöttük adeptusok köre keletkezik, akik a határtalan lélek
tanítását és hatását lefordítják, energetikailag felhígítják, és szavakká
transzformált formában adják át, amit a fiatal lelkek megérthetnek és be
tudnak fogadni. libben az értelemben egy határtalan lélek a földön is
többdimenziós személyiségként munkál. Ebben az esetben az adeptusok
köre az ő személyes többdimenziósságát testesíti meg, ami egyébként
csak asztrális környezetben tud teljesen kibontakozni.
Azt, hogy minden többdimenziós személyiség határtalan lélek is, azaz
az okforrások energiáival is rendelkezik, itt nem lehet egyértelműen meg
válaszolni. Intuícióm azt mondja, hogy létezhetnek többdimenziós sze
mélyek, akik a tér és idő korlátozásaitól megszabadultak, és mind a föl
dön, mind az asztrális világokban tartózkodhatnak, anélkül, hogy
ok forrás-világok energiáinak a hordozói is lennének. Végül is ezek a
megkülönböztetések lényegtelenek, mert minden rendszer a Mindenség
U-al-mennyisége.
89
3. Az evolúciós ugrás a fénytest-folyamat okai
90
be, szinte kibírhatatlan megterheltetéssel járnak, amiket a könyv még csak
nem is említ. Mivel a legtöbb ember, akit öreg lélekként ez a folyamat va
lamilyen módon érint, a fénytest-folyamatnak csak a kezdetén áll, amikor
a személyiség új pszicho-mentális tájékozódása még előtérben áll, ezote
rikus körök hajlamosak ezt a folyamatot ártadannak és szépségesnek
nyilvánítani. Félő tehát, hogy számos ezoterikus valóságra ébred, amikor
a fénytest-folyamat teljesen megragadja őt.)
Ezt jó lenne egyénileg megbeszélni, haladó személyiségekkel.
Itt világosan meg kell mondani, hogy csakis öreg lelkek a 7. fokon,
tehát utolsó inkarnációjukban kapnak lehetőséget aktuális megtestesülé
süknek nem a halállal, hanem a felemelkedéssel való befejezésére. Durva
becslések szerint jelenleg kétmillió, legfeljebb ötmillió, hetedik fokban lé
vő öreg lélek van inkarnált állapotban a földön, és ezeknek a töredéke ért
el olyan biológiai kort, hogy a következő húsz-harminc évben felemel
kedjen.
Az evolúciós ugrás apokalipszisa (görög szó = megnyilvánulása) egy
alkalmas személy első felemelkedésével kezdődik. A biblia ezt az ese
ményt az „emberfia megjelenésének" (parúziának) nevezi. Ez a sze
mély határtalan lélek lesz, és az okforrás világának képviselőjeként fog
munkálkodni a földön. Megjelenése mentális forradalmat okoz, és alap
vető világnézet változást idéz elő a földön.
A materialista fejlődéselméletet elvetik, mint helytelent, és elismerik a
szellem elsőbbségét az anyaggal szemben. A tudomány, a vallás, a filozó
fia és etika modern történelmének legnagyobb krízisébe zuhan. A nép
szerű és tudományos hiedelmekkel és hiedelmekkel hamar felhagynak, és
mindezeket felváltja az új világnézet, az Egyetemes Törvény elmélete.
Régi viselkedési módok, amelyeket nehéz megváltoztatni, kezdenek leve
gőt markolni, és számos egyéni „tragédiát" váltanak ki.
Mivel anyagi világunk a mi elképzeléseinket tükrözi, a világnézet
megváltozás miatt összeroppan, és helyette új társadalmi formák és nor
mák keletkeznek (kívül, mint belül, és belül, mint kívül). Különösen a
mai gazdasági és politikai rend ér véget. Az állami-, pénzügyi-, termelési-
és hatalmi egyeduralmat, a versenyt és az országok elválasztottságát, stb.,
amin a mai társadalom nyugszik, szellemi elvek váltják fel.
Nem nehéz felismerni, hogy ezek a változások elsősorban a fiatal lel
kekre vonatkoznak, akiket az első többdimenziós személyiség megjelené
se érett lelkekké változtat.
A fiatal lelke népessége egy sor kollektív dogmát és hiedelmet rende-
91
zett be, melyeket politikusok, gazdasági mágnások és segédeik vallanak,
és a tudomány és a kultúra terén meggyőződéssel képviselnek. Mivel eze
ket a hiedelmeket kevés kívülálló kivételével a nagy nyilvánosság előtt
eddig senki nem kérdőjelezte meg - a fiatal lelkek hatalmi pozíciója a tár
sadalomban gondoskodik erről -, csak a határtalan személyiség megjele
nésekor ismerik fel helytelennek.
(Az ipari országok kapkodását és félelemreagálását a New York-i me
rényletre ebből a szempontból kell értékelni. A puszta erőszakhoz fo
lyamodás külföldön, és megszorító, demokrácia ellenes intézkedések bel
földön jellemző a fiatal-lélek-politika és a média kollektív egojára és en
nek kezdődő zavarodottságára, amely még fokozódni fog. A durva erő
szak, amivel az egybehangolt média és a politika egyes megfontolt han
gok ellen fellépett és ezeket lehurrogta, a fiatal lelkek betegesen felfoko
zott félelmének a jele, akik lassan, de biztosan érzik, hogy semmit, abszo
lút semmit nem tudnak kézben tartani.)
A határtalan személyiség bemutatja majd a lélek energetikai lehetősé
geit, a teleportációt, a telepátiát, az energetikai gyógyítást, a tér és az idő
legyőzését, stb. És számos fiatal lélek nem fogja elfogadni a biológiai lét
valódi természetét, és ezt a világot idő előtt elhagyja majd. A többiek ala
posan megváltoztatják világnézetüket, és megnyitják magukat a lélek be
folyása számára.
A tudatnak ez a határtalanodása kijózanodással jár, mely a fiatal lel
kek által az ő igényeik kielégítése érdekében berendezett társadalmi struk
túrák összeomlásához vezet, és ezt feltételezi. Struktúrák, társadalmi
szerkezetek, amelyekben a többség nem hisz már, nem képesek tartósan
fennmaradni, ha az azokat tápláló szellemi erő elfogy.
A külvilág csupán a belső dimenzió kivetülése. Mivel a külső valóság
és a belső világ zárt körforgást képez, ahol a belső képek kivetítődnek és
anyagosodnak, hogy részükről is alakítsák az ember tudatát, mint fellelt
valóságot, az emberiség belső, lelki átépítése együtt halad a külsővel.
Azok számára, akik a régi elképzelésekhez ragaszkodnak, ez az átépítés
apokaliptikus formákat ölt, s ezt, negatív értelmezés szerint, sokan ka
tasztrófának élik át.
Viszont, akik ezeket a változásokat lázasan várják, azok ezt elragadta
tással élik meg. Akiket az „özönvíz előestéjén" (Yurgenyev) a félelem mar
dos és bénít, azok ezt a belső valóságot külső, felforgató krízisnek látják
majd.
Ez a pszichológiai kettős tagolódás az emberiséget átmenetileg sors-
92
szerűen kettéosztja. Ezt a jelentős eseményt jelzi előre az Újszövetség
Máté szerint:
„Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak
vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen
Noé a bárkába méne, és nem vesznek észre semmit, mígnem eljőve
az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának
eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a má
sik otthagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a
másik otthagyatik." (Mt. 24:38-41)
Nos, milyen változásokat élnek meg az érett lelkek ebben a folyamatban?
Ezt úgy lehet megérteni, ha szem előtt tartjuk az érett lelkek körfolyama
tának (ciklusának) követelményeit. Míg a fiatal lélek általában jó egés
zségnek örvend, az érett lélek előjoga a test sebezhetőségének és múlan
dóságának a megtapasztalása, és az, hogy legyen bátorsága a létnek a ha
táráig eltapogatózni.
Ez a felismerés világosan megmutatja, hogy betegségek nem a test
technikai meghibásodásai, ahogyan azt az orvostudomány ma elképzeli,
hanem a lélek szándékos tapasztalatszerzései. Általában olyan pszichikai
félelemérzetek kifejeződései, amelyeket az értelem nem vesz észre köz-
vedenül. Ezért kell a testben megjelenniük. A lélek tananyagai, melyekkel
az értelmet iskoláztatja, és amelynek megtapasztalásaiból maga is hasznot
húz és gyarapszik.
így aztán egy idült betegséget csak akkor lehet teljesen kigyógyítani,
ha a pszichikai elképzelés megváltozik, és a lélek az ő tervében rögzített
leckét megtanulja. Ahogyan az érett lélek szembe kerül a betegségével,
úgy foglalkozik tudatosan a félelmeivel, és megtanul bánni velük.
A fiatal léleknek az ilyen tapasztalatokat megspórolják, mert még nem
jutott odáig, hogy szembesüljön belső félelmeivel. Ezen a területen a
szabad akaratnak még nagy teret engednek, azaz dönteni lehet egészség
vagy betegség mellett. A mutató mindkét esetben a félelem nagysága,
mely a testbe vetítódik, és betegség formájában lép a porondra.
Ez okból éli meg sok érett lélek jelenleg a megbetegedések sokasodá
sát, melyek szó szerint derült égből csapnak le, és ezeket a személyeket
„kivonják a forgalomból". Emiatt az érett lelkek még a tulajdonképpeni
evolúciós ugrás előtt be akarják fejezni feladataikat a test körzetében és
értékes tapasztalatokat akarnak gyűjteni, mielőtt belépnek az öreg lelkek
körfolyamatába ennek a folyamatnak az eltérő követelményeivel.
Ezeknek a betegségeknek két funkciójuk van. Egyrészt a lélek tervé-
93
nek részét képezik, másrészt a beteg személynek lehetőséget nyújtanak
arra, hogy eltávolodjon szakmai és házi hétköznapjaitól, elgondolkodhas
son önmagán és a világon, s így felkészüljön az előttünk álló fejlődési ug
rásra. Alkalma lesz a félelmeit mentálisan leküzdeni és a lelkét erősíteni.
Ez pozitívan hat a fénytest-folyamatra. Sajnos sok érett lélek nem látja
meg esélyét ebben a tapasztalatban, és ezzel szándékosan akadályozza
gyarapodását e folyamat során.
Az öreg lelkek már régen a változás spirituális ösvényén vannak. Sok
biológiailag is idős (ötven éven felüli) lélek az evolúciós ugrás úttörője.
Az emberiséget a II. világháború óta a legsötétebb napjaiban is támogat
ták energetikailag, és csendesen dolgoztak. Sokan meneteltek teljes ma
gányban útjukon.
Teljesítményüket földi szempontból nem lehet eléggé méltatni. Ez
csak testen kívüli állapotban lesz lehetséges az asztrális területen. Sokak
nak fogytán a fizikai ereje, és kezdenek lassan nem hinni már a régen várt
változásban. Az ilyen személyek húzzák a legnagyobb hasznot az itt leírt
gnózisból, amit meg kellene vitatniuk. Már az együttlét is hasonló gon
dolkodású öreg lelkekkel bátorítja őket, és emeli a rezgésszintjüket, hogy
még megéljék ennek a folyamatnak a nyilvános kezdetét, az első felemel
kedést („mennybemenetelt").
Az első felemelkedő személy többdimenziós személyiség és határtalan
lélek lesz. Ez a személy magába jogadja az emberiség földi tapasztalatait és
vívmányait, s ezeket egy új t a n b a n foglalja össze, mely egybevágó a 7F-
teremtési tartományok szellemével. A földi világnézetet a kozmikus szel
lemhez kell igazítani. Ez az igazítás hosszabb időt vesz igénybe, és több
hullámban fog lezajlani.
Az első nagy változás, amelyet lelki kéjnek, orgazmusnak nevezhe
tünk, előreláthatólag 2008 és 2012 között megy végbe. Az orgazmus fo
galmát nem önkényesen választottuk. Ebben az időszakban lelki öröm és
testi fájdalom egymásba olvad, és a tudatot - mint a kéjérzet - villám
gyorsan megnyitja új valóságok előtt. És mint minden kéjérzetet, ezt is
utórengések követik, amelyek a társadalmat gyorsan, és mai szempontból
elképzelhetedenül alaposan megváltoztatják.
A határtalan személy egy új aranykor {a Vízöntő kord) k e z d e m é n y e
zője lesz, ahogyan Jézus a keresztény korszakot (a Halak korszakát) indí
totta el, ami most véget ér. Az új korszak tehát kereszténység utáni lesz. Ez
okból az említett személyiség megjelenése visszahat az eredeti keresztény-
drámára, mely több felvonásban játszódik le.
94
Az „új Krisztus" valójában ellen-Krisztus (antikrisztus) lesz, legaláb
bis a berendezkedett vallások szempontjából, mert megmutatkozik, hogy a
kommunikációt Istennel, tehát a lélekkel és a lélekvilágokkal semmilyen
kcirülményck között sem lehet szervezetileg szabályozni, hanem annak
bensőséges párbeszédnek kell lennie az igazság belső hangjával. A fény
test-folyamat során az embereket oktatni fogja a lélekkel való érintkezést
illetően.
Az érlelődés körfolyamatába újonnan belépő fiatal lelkek alakuló
egyéni spiritualitása kikel, kiszabadul a vallások szervezed karámjából,
amely eddig vezérfonal és súrlódási felület gyanánt szolgált neki. Az új
szellememberek elhagyják a szervezett vallásközösségeket viszály nélkül, te
hát nem úgy, mint az ateisták. A régi és szorossá vált kényszerzubbonyt
vetik le magukról. Ily módon a jelenlegi vallások hamar összeomlanak és
levonulnak a világ színpadáról.
Ugyanez érvényes a kísérleti tudományra, mely a mai idők jelentősebb
ismerettanát alkotja, és az emberek életét mérvadóan meghatározza. En
nek az alapjában véve helytelen tannak az új pánelmélet és az Egyetemes
Törvény gnózisa veszi át a helyét mindörökre. Az ebből a szellemi átala
kulásból adódó, mindent megváltoztató következmények a mai emberi
ség korlátolt láthatárát lehengerelik. Ez az én tudományos és gnosztikus
műveimnek a központi témája.
Miután a világnézet változás első felvonása lejátszódott - ez igénybe
vesz néhány évet -, a határtalan lélek közveden környezetéből további
személyek mernek majd nekilátni a felemelkedésnek. A test és a földi
személyiség feloszlatása, és az egybeolvadás a lélekkel és a lélekcsaláddal
(melyet gyakran felettes léleknek neveznek), az öreg lélekben az utolsó in-
karnációban ismét félelmet kelt. Hosszú inkarnációs körfolyamatában
annyira hozzászokott a testhez és a földi élethez, hogy- földi léte végén fél
a testeden állapotba vivő ugrástól.
Számos felemelkedő lélek nem tér vissza a földre, hanem úgy dönt,
hogy összeolvad lélektestvéreivel, és folytatja az utazást az okforrás-
világokba. A Föld átváltozását támogatni fogják tiszta energiaként.
Más öreg lelkek, akik a felemelkedő személyiség példáját követik, is
mételten visszatérnek a földre, hogy szellemi vezetőkként önzedenül és
szeretetteljes kapcsolatban szolgálják az emberiséget az átváltozásnak eb
ben a nehéz időszakában. Tulajdonképpeni áldozatuk a visszatérés a
földre egy anyagtestben, hiszen inkarnáció körfolyamatát véghez vivő lé
lek semmire sem vágyik jobban, mint egyesülésre lélektestvéreivel és az
95
átmenetre a félelemmentes okforrás-világokba.
Az úgynevezett felemelkedett mesterek, mint többdimenziós sze
mélyiségek összehangolják és vezetik az átmenetet, új technológiákat ve
zetnek be, amelyet a fiatal- és érett lelkek valóra váltanak, és az együttélés
új formáit érvényesítik a földön. Arról gondoskodnak, hogy az emberiség
többé-kevésbé zökkenőmentesen alakuljon át a szeretet közösségévé.
Ez okból a segítségüket kérik majd a régi szerkezetek képviselői, poli
tikusok és gazdasági vezetők, hogy ezeket a struktúrákat ne kelljen túl
nagy, pusztító csapások árán átalakítani, és az emberi forrásokat hatható
san vihessék át az új technológiákba és társadalmi formákba, amelyeket a
felemelkedett mesterek írnak elő és vezetnek majd. Ennek az egyetértő
együttműködésnek a célja az is, hogy az emberiség elszakadása az egyhá
zaktól, a felosztás mindenható, felemelkedett mesterekre és halandó em
berekre, ne okozzon nagy, társadalmi összeütközéseket, hanem az egész
emberiség javát szolgálja.
Az új s z e l l e m e m b e r , aki saját lelkével és a kozmikus szellemmel
összhangban él, vele építő rezgéskölcsönhatásban és szeretetben cselek
szik, a mai nemzet-államok félelem szülte hatalmi szerkezeteinek hátat
fordít, mert ezek a struktúrák elállják szellemi elöhaladásának útját. Az
emberek vallásukat és az államot is kényszer nélkül levetkezik, mint va
lami öreg inget, s a levetettek összeomlanak.
(A szellemember fogalmát először Rudolf Steiner használta, ám nála
ez még homályos és kétértelmű volt. Stcinert és az akkori századforduló
több jelentós ezoterikusát az evolúciós ugrás és a fénytest-folyamat hír
nökeinek is tekinthetjük. Az öreg lelkek utolsó előtti inkarnációs hulláma
egyengette a tulajdonképpeni folyamat talaját. Minden időkben voltak
egy médium adottságával rendelkező személyek, akik egyéni és társadalmi
érettségük fokától függően az ezoterikus gnózist életben tartották.)
A szellemember előnyben részesíti majd azt, hogy hasonló gondolko-
dásúakkal, kis k ö z ö s s é g e k b e n éljen vidéken. Az új technológiák miatt
ezek a kommunák teljesen önellátók lesznek, azaz széthelyezett, hatha
tós energiaellátással rendelkeznek a 7F-teremtési tartományok alapján. A
szellememberek a földművelést újjáalakítják, átszervezik annak tudatá
ban, hogy ezen a földön csak átmenetileg tartózkodnak, és a földet nem
birtokolják, hanem kölcsön veszik és használhatják ellátásuk biztosítása
érdekében. A földet tehát elveszik a gonosz szólómunkásoktól, és odaad
ják a jóknak (Máté 21:22-41).
Új, környezetet kímélő, ipari korszak utáni technológiákat fejlesztenek
96
ki és vezetnek be a földművelés terén. Az infrastruktúrát a kommunák
területén a tagokkal és a szomszéd kommunákkal egyetértésben építik fel
és gondozzák. A kommunák interneten, vagy újszerű hálózaton keresztül
értekeznek egymással, és cserélnek információt, szaktudást, új technoló
giákat és árukat illetően, saját hasznukat nem nézve. Szabadalmak és ki
zárólagos jogok nem lesznek, mert az asztrális tartományokból rendelke
zésre bocsátott technológiáknak az egész emberiséget kell szolgálniuk.
Minden kommuna a saját területén biztosítja az orvosi ellátást bio-
gyógymódok alapján. A szellememberekból összetevődő, messzemenően
félelemmentes, felvilágosult társadalomban a betegségek spektruma lé
nyegesen megváltozik és megritkul.
A kommunákon belül pénzre nem lesz szükség. Az árucsere a kom
munák között egy nagyon e g y s z e r ű és áttekinthető e l s z á m o l á s i rend
szerrel történik majd a hálózatban, ami csalást és megvesztegetést kizár.
Bankok, és más, nyereségre pályázó, közbeiktatott pénzügyi szerkezetek
nem lesznek már. A kommunák között önkéntes adózás lesz közérdekű
célokra. Az államot, az ö sokféle, kevéssé hatásos intézményével fölösle
gesnek találják és beszüntetik. A termelés hatásossága erősen növekszik
majd, mert csak értelmes tevékenységet folytatnak. A munka öröm lesz.
Az embereknek sok szabadidejük lesz szellemi tevékenységre.
Az új egyéni tudat bolygói lesz, és az egész emberiséggel, s annak
minden igényével kapcsolatosnak tudja magát. A saját felelősségnek ez a
magas színvonala az írott törvényeket és azoknak foganatosítását fölösle
gessé teszi. Helytelen viselkedést szeretettel kezelnek annak teljes tudatá
ban, hogy az egyéni léleknek erre a tapasztalatra szüksége van, és mivel a
földet mindenkivel közösen alkotja, viselkedését soha semmilyen földi
törvény sem szankcionálhatja. A jelenlegi törvénykezést, mely a fíatallélek
mentalitás terméke, és a bűn és bűnhődés ősjellegű, ismeretet nélkülöző,
s emiatt elferdült felfogása, minden időkre megszüntetik.
A bűn és bűnhődés témáját, mely a fiatal lelkeknél uralkodó, példásan
igazolják a filmművészet forgatókönyvei. A filmek túlnyomó többsége,
különösen Hollywoodból, az utóbbi évtizedekben kizárólag jogügyi drá
mákkal, erőszakos bűnözéssel (krimik, sokkolók) brutális önbíráskodással
foglalkozik (western, akció-thriller), vagy ahol az igazságszolgáltatás cső
döt mond, miközben a cselekmény játszódhat a jelenben (társadalmi
drámák) vagy a jövőben (science-fiction). Mind a kapzsiság, érvényesülési
törekvés, versengés, szeretedenség, mind pedig a vezető emberek pszic
hikai eltévelyedése és perverziója, erőszakra való hajlama, erőszakos bű-
97
nözés, mindenféle romboló tevékenység a fiatal lelkek világnézetét tük
rözi, azt a világot, ahol ők szellemileg élnek, és jól érzik magukat. Egyéb
ként mivel lehetne ezeknek a filmeknek a sikerét megmagyarázni? Az
ilyen témák a fiatal lelkek ős-sajátos félelmeinek vetületei, amelyekben
rend szerint a jövőt is jelenlegi, visszataszító tulajdonságaik eltúlozott vál
tozatának mutatják be.
Alig van például olyan film, amelyik gnosztikus témával foglalkozik,
anélkül, hogy ne az erőszakot helyezné előtérbe. A rendezőknek persze
hiányzanak is a megfelelő művészi eszközei ahhoz, hogy ezt a témát al
kalmas módon terjesszék elő. Abban a kevés filmben, amelyik komo
lyabb tudományos témával foglalkozik, pl. híres tudósok életrajzával,
hemzsegnek a kínos gyerekes elképzelések arról, hogy a tudomány mi
csoda, és mindenekelőtt, hogy a tudás mit jelent. Az ilyen filmek is a fia
tal lelkek tájékozatlanságát tükrözik, akik alapjában véve a legcsekélyebb
figyelmet sem fordítják tudás megszerzésére.
Annak a felismerése, hogy minden lélek, illetve inkarnált személyiség,
sokféle földi tapasztalatát hibádanul, bűntelenül és csakis a karmikus ki
egyenlítés asztrális törvényének megfelelően teszi,— egy világnézet, ame
lyet már Jézus az ő keresztre feszítésével meg akart alapozni a földön -,
lassan, de biztosan érvényre jut.
Ezek a folyamatok egy átlagos emberélet ideje alatt általában lezáród
nak, így a legtöbb olvasó megéli még őket és részt vesz bennük.
98
V I I . A fénytest-folyamat mentális, pszichikai
és testi szempontjai
1. A fénytest-folyamat definíciója
99
színpadán.
Minden egyéni evolúció társadalmi fejlődésbe torkollik, és fordítva is.
Ez egy zárt körforgás, miközben a szellem (belső események) elsődleges
(ok), és anyagosodása (megjelenése) társadalmi formák és normák képé
ben másodlagos (okozat). Először a szellem jön, aztán az anyag.
Az egyén evolúcióját, mint fénytest-folyamatot és az emberiség evo
lúcióját, amit én evolúciós ugrásnak nevezek, nem lehet egymástól elvá
lasztani, mivel a Mindenség egységet képez. Ebben az értelemben az em
beriség (mely a Mindenség nyílt U-mennyisége) evolúciós ugrása elsősorban
minten gondolati és anyagi elválasztottság leépítését, tehát az olyan N-
m e n n y i s é g e k eltüntetését jelenti, amelyek csak látszólag léteznek, és a
szétszéledtség inkarnációs játékát mutatják, ami az utolsó, egymást köl
csönösen kizáró ellentmondás közveden megélését segíti elő.
Itt ismét rámutatunk, hogy minden N-mennyiség energetikai (másod
lagos) kísérőjelenség, azaz a lélek által mesterségesen keletkeztetett ener
getikai gát, amelyet az egység energetikai tökéletességéből kizárólag hely
ben lehet elóállítni. Az ilyen N-mennyiségnek a lebontása az ember - aki
ennek az elválasztottságnak a tárgya - korlátozott szemszögéből evolúció
látszatát öltheti, de a lélek szemszögéből csak visszatérés a normális álla
potba.
A Mindenség egyéniség és egység is egyben. A földi inkarnáció a Minden
ség lehető legkifejezettebb egyéniesedése. Az előttünk álló evolúciós ug
rás visszatérés az egységhez, ami több szakaszban zajlik, és ebből is az
inkarnációs körfolyamat az egyik első, jelentéktelen lépés. A további lé
pések, útszakaszok az emberi tudat láthatárán túl vannak.
Az Egyetemes Törvény új axiomatikája, módszeres kezdete vezérfo
nalként szolgál arra, hogy a test, a psziché és az értelem kölcsönhatásai
nak bonyolult energetikai folyamatait, melyek a fénytest-folyamat kereté
ben zajlanak, gyorsított ütemben elmagyarázhassuk.
Energetikai értelemben a fénytest-folyamat a test, a psziché és az érte
lem rezgésspektrumának a felemelése a lélek rezgésspektrumának szín
vonalára, tehát a két rezgés spektrum összehangolása. Ezt a folyamatot
matematikailag al-mennyiségek egymáshoz rendelésének vehetjük. Az ember a
fénytest-folyamatot testi, pszichikai és mentális tünetek intenzív folyamatának
érzi. Ha ezt a folyamatot nem észleli, nem éli át tudatosan, vagy fél, és el
utasítja, akkor tünetei súlyos testi vagy pszichikai betegséggé válhatnak,
ami korai halálhoz is vezethet.
Tanulmányunk fő célja tehát az olvasó megértésének tágítása, a fo-
100
lyamattal szemben felépített félelmének leépítése, hogy a fénytest-folya
mat zökkenőmentesen mehessen végbe.
Számos ezoterikus iskola azt a benyomást kelti, hogy belső lelki fo
lyamatokba való mélyebb betekintést csak különös, hosszadalmas tech
nikákkal lehet megtanulni, s ehhez valamiféle guru tanítványaként kell
hosszú éveket eltölteni. Semmi sem helytelenebb, mint ez a felfogás.
Minden egyén lelke tökéletes, és az egyetlen helyes tanító. De hozzá
férni csak világos, nyílt értelemmel és messzemenően félelemmentes
pszichével lehet, erre szolgál végül is a fénytest-folyamat is. Ehhez nem
kellenek különös technikák. A leggyorsabb és legegyszerűbb út annak a
világos felismerése, hogy test, psziché és értelem energetikailag hogyan
kezelik az ő félelemstruktúrájukat és hogyan lépnek egymással kapcsolat
ba. Nem ismerek olyan ezoterikus iskolát, amelyik ezt elismerné, és cél
tudatosan ilyen kiképzést nyújtana.
Emiatt aztán az ezoterika különböző nyugati vagy keleti irányzatú is
kolái, melyek a legtöbb tudományos iskolához hasonlóan egymást kizár
ják (N-mennyiségek), és csupán a kollektív tudat jelenlegi mentális elvá-
lasztottságának a kifejeződései, nagyon is hamarosan szétesnek. Az Egye
temes Törvény energetikai kezdete váltja le őket. A transzcendens kate
gória-rendszereiként az ezoterikus tanok ugyanazokat a rejtett hibákat
tartalmazzák, mint a tudományok és a szervezett vallások. Ez a megálla
pítás vonatkozik képviselőik gondolkodására és tetteire is, mert ók sem
fejlettebbek a vallások és az egyházak képviselőinél.
Az ezoterikus iskolák azokhoz az érett lelkekhez fordulnak, azoknak
valók, akik a szervezett vallásoktól elfordultak. Ezekben súrlódhatnak és
gyarapodhatnak. Ahogyan a tudomány is a fiatal és érett lelkeknek való,
hogy értelmüket iskoláztathassák. Tény azonban, hogy nincsen semmi
felfedezni való, mert az anyag-természetet, amelyet állítólag kutatunk, mi
magunk, a mi lelkeink alkották meg. Ezért csak egyeden intellektuális tel
jesítményt kell megvalósítanunk: emlékeznünk kell arra, hogy kik is va
gyaink. Halhatatlan lelkek, mindent átfogó tudatossággal.
101
ni. Az ember csak beleegyezését adhatja, de nem egyszerűen, amikor
kedve szottyan, hanem határozott szándéknak kell meglennie, amelyhez
az évekig tartó fénytest-folyamat egész ideje alatt ragaszkodnia kell. Az
akarat az értelem fontos része, és ennél a dolognál döntő szerepet ját
szik. Itt egy általánosan elterjedt tévedésnek kell véget vetnem.
Valódi akaratnak nem sok köze van az ego fogalmához, akkor is, ha
ezt általában úgy vélik. A tiszta akarat mindig is megfelel a lélek akaratá
nak, ami egy inkarnáció lelki terveként jut kifejezésre. Ám az emberi
akaratot nem egyszer félrevezetik a társadalom hiedelmei, és nem lelki,
hanem anyagi célok érdekében hajtják igába. Ilyen esetekben beszélünk
„szabad akaratróf.
A lélek teret enged az értelemnek, hogy számos esetben a lélek mellett
vagy a lélek ellen dönthessen. Valójában a döntés mindig is a Mindenség
mellett, vagy az ellen jön létre. Az asztrális világokban ez a lehetőség kor
látozott. Mivel a lélek a Mindenség elválaszthatadan része, nem dönthet a
Mindenség ellen. Energetikailag itt egy mindent átfogó építő rezgésköl
csönhatásról van szó. Ennek az észlelése az emberi tudat szintjén a sze
retet és a kegyelem érzése.
Miközben a szeretet az asztrális világokban egyeztető hatása miatt
mindent átfogó, a földön a szeretet a félelem érzetével verseng, ami vi
szont a destruktív interferencia, a romboló észlelése. Ezért is beszélnek
az emberi lét kettősségéről (dualitásról). Ebben az értelemben a félelem
szorosan összefügg a szabad akarattal. A legtöbb döntést, amiről azt
hisszük, hogy szabadon akartuk, a „félelem" fülünkbe sugdosott tanácsá
ra hoztuk meg.
Egy inkarnáció során a döntéseknek mintegy húsz százaléka történik
szabad akaratból, általában azonban sokkal kevesebb, mert a legtöbb
egyén a szabad akarat lehetőségeit kevéssé használja ki. Inkább engedi,
hogy a sorsa sodorja.
Az inkarnált személyiség földi tapasztalatainak nyolcvan százaléka vi
szont az asztrális világokban lett gondosan eltervezve, tehát eleve el van
döntve. Egyébként ugyanis a földi élet káosz lenne.
Viszont az illető lélek akarata nélkül egyeden tapasztalatot sem lehet
tenni. Ebben az értelemben van a léleknek szabad akarata, amellyel in
karnációja élettervét szabadon alakíthatja, ám szoros együttműködésben
más lelkekkel, akik szintén együtt részt vesznek a föld eseményeiben.
Mindezek együttműködése nélkül egy lélek egyéni tervét nem lehet kivi
telezni.
102
Valójában a lélek számára nem annyira anyagi események sorozata a
fontos, hanem az inkarnált személyiség gondolatai, szándékai, belátásai,
érzelmei és döntései, tehát az, hogy a személyiség hogyan kezeli ezeket a
szellemi-energetikai jelenségeket az emberi test korlátozottságában.
A m e g t e s t e s ü l ő s z e m é l y i s é g p s z i c h i k a i szerkezetét a lélek előtt
álló inkarnáció során elvégzendő feladatokra nézve az asztrális világok
ban gondosan kialakítják. Itt pszichikai, mentális és tesd módozatok ke
verékének finomhangolásáról van szó, amely megfelelő alapenergiákkal
rendelkezik a Mindenségben. Ezeket a feladatokat a földön általában
megfelelő pszichikai és mentális beállítottsággal oldja meg, és kevésbé
csupán cselekvéssel
A földi valóságban, amelyet most a fiatal lelkek kifelé-törekvése és az
anyag manipulálásának kívánsága jellemez, a cselekvésre ösztönző kollektív
kényszer rendkívül hatásos. Mivel ez a kényszer a fiatal lelkek kudarctól
való félelméből és a belső hanggal való meghitt párbeszédből fakad, sok
álarcban jelenik meg, többek között hivatalosan elfogadott erényekben,
mint a szorgalom, a gondoskodás, a túlzott felelősségérzet, stb.
Ezek a félelem-erények mozgatják az inkamáit személyiséget, me
lyeket a lélek előre eldöntött ugyan, de lényeges átdolgozás érhed azokat
a szülői háztól, a társadalomtól és a történelemtől. Ezek a külső tényezők
elterelik tulajdonképpeni lelki feladataitól. így aztán csatornázott közlé
sekben ismételten hangsúlyozzák a létezés előnyjogát a cselekvéssel
szemben.
A földi kavargás a bújócska része, hogy mi is a szellem (lélek). A szel
lem gondolat, szándék, akarás. A cselekvés csupán energetikai másodje
lenség, a szellem alkotó lehetőségének egyik kifejeződése a 3d-téridőben.
Ebben az értelemben az érzelmek szintén gondolatok, a szellem energe
tikai alkotásai. Ezek egységesítik és teszik ezzel egyáltalán lehetségessé
különböző, gondolkodó létezők kommunikációját az univerzumban.
Ezek felajánlások az egyéni személyiség számára, amelyekkel az egyedi,
egyszeri személyiség kifejezésre juttathatja kommunikációját más egyedi
személyiségekkel. Az érzelmek tehát egyéni pszichikai és szellemi jelen
ségek energetikai szabványosításai.
Ezek szerint a szeretet nem tevékenység, hanem lét. Az ember nem
tesz valamit, hogy szeressen vagy szerettessen, hanem szeret, és mindent
szeretete túláradásából tesz, mely elsősorban önszeretet. Nem lehet má
sokat szeretni, ha az ember önmagát nem tudja szeretni. Szóval az önsze
retet hiányát nem lehet mások szeretésével pótolni.
103
Mivel a lelkek világa szélsőségesen alakítható, rugalmas, minden lé
leknek kimeríthetetlen lehetőségei vannak egy földi helyzet létrehozására,
amit viszont csak testileg, pszichikailag vagy mentálisan lehet megtapasz
talni. A lélek tehát mindig is testtel, pszichével és értelemmel dolgozik,
mint nyitott energetikai rendszerekkel olyan módon, hogy ezeknek a köl
csönhatását modulálja.
Egy inkarnált személyiséget érő események mindig megfelelnek az
egyén tudatos észlelési lehetőségeinek, és külső segédeszközökként ke
rülnek alkalmazásra, hogy a személyt belátáshoz juttassák. Minden inkar
náció fő célja belátások megszerzése.
Az inkarnációt kisérő társadalmi, személyes és anyagi körülmények
azonban, csak külső keretet képeznek, és lehetséges utak, amik ezekhez a
belátásokhoz vezethetnek.
A legmagasságosabb belátás a saját lény felismerése, a lélek mérhetet
lenül terjedelmes alkotási lehetősége az ő sokrétűségében. Ismét az in
karnációs körfolyamat eszkatológiáját kell megemlítenem, az emberi lét
értelmét és célját.
Ebből az következik, hogy minden földi személyiség bizony befolyá
solhatja sorsát és az eseményeket, ha kézbe veszi feladatai megoldását a
lélekkel való belső párbeszédben, ihletés és inspiráció formájában, és
nem hanyatlik bele a környezete által reá szabott cselekvési kényszerbe.
Bizonyos tapasztalatokat akkor is meg kell tennie, de ezek nem lesznek
annyira problematikusak. Végül is mindig a szellem elsőbbségéről van
szó az anyaggal szemben.
A fénytest-folyamatban, amit itt megbeszélünk, ez a belátás tűnik ki:
ez a léleknek az akarata, amit az egyén szabad beleegyezése indít el. Ezt
viszont nem lehet kierőltetni.
Az egyén szabad akarata vagy korlátozása az „istenek" által a filozófia
és a teozófia központi témája, anélkül, hogy mindeddig helyesen értették
volna. Ez azért volt, mert a szabad akarat jelenségét abszolúttá tették, és
a lelket energetikailag nem lehetett megmagyarázni. A szabad akarat és a
sors témája az ókor óta kimagasló szerepet játszik az irodalomban.
A modern társadalom, melyet fiatal lelkek mentalitása ural, kategori
kusan elutasítja, hogy az egyén a lelkétől függene. Ez az inkarnált, fiatal
lélek félelem-mentálisának bemutatója. Mert ebben a lélekkorban az
egyén értelme ragaszkodik a lélektől való függetlenséghez, és tart attól,
hogy a vezetést a lélek ellenségesen veheti át.
A fiatal lélek számára, aki a tulajdonképpeni eseményben nem vesz
104
részt, hanem az evolúciós ugrást csak történelmileg fogja átélni, a fény
test-folyamat valóban külső, ellenséges áttulajdonítás, nem pedig belső,
lelki történés. Aggálya helytelenségének felismeréséhez előbb meg kell
tennie ezt a tapasztalatot. A társadalom szintjén, a fiatal lelkek szemében,
a fénytest-folyamat minden bizonnyal katasztrófa formájában zajlik le,
míg a torzulást fel nem ismerik és mélyebb belátáshoz nem jutnak. Hi
szen mindig is belső képeket vetítenek kifelé.
Noha a fiatal lelkek a globális horderejű történelmi folyamat tárgyila
gos valósága alól nem tudják kivonni magukat, tagadását szabadon akar
hatják, ahogyan a múltban is szemellenzőt használtak jelentős fejlemé
nyekkel szemben. Ez a mentális hozzáállás azonban hallucináció, mert a
lélek szempontjából nincsen igazán szabad akarat, csak annak káprázata.
Ez a fájdalmas felismerés azonban csak öreg lelkeknek van fenntartva,
akik a fénytest-folyamatban közvetlenül részt vesznek (lásd lent).
Látjuk tehát, hogy a szabad akaratnak ]cé_t formáját kell megkülönböz
tetnünk:
1. Azt az akaratot, amelyik tudatában van a lélek létezésének,
2. és azt a szabad akaratot, amelyik a lélek létezésének tagadásából adó
dik.
A második forma egy e g o keletkezését kezdeményező erő az ego negatív
értelmében.
Az ..akarat a lélek létezésének tudatában" nagyon ritka, és általában
csak öreg lelkek gyakorolják inkarnációs körfolyamatuk végén. Mivel ez
az akarat a mai társadalom legtöbb megjelenési formáját ellenzi - meg
mutattam, hogy a fiatal lelkek kollektív félelmének a terméke, amit egy
öreg lélek nem fogad el valóságosnak -, a lélektudatos akarathoz rendkí
vüli bátorság kell.
A bátorság tehát az igazi akarat megjelenési formája. A bátorság min
dig is egyéni, és jelenleg abban mutatkozik meg, hogy önhatalmúlag el
utasít kollektív elképzeléseket és cselekedeteket. Az öreg lélek tehát szü
letett elkülönülő, kivándorló, disszidens. (Ezt a tényt egyes csatornázott
könyvek ezoterikusán kiszínezik, szép szavakba csomagolják,s így a jelen
ség és a fénytest-folyamat tisztázásához kevéssé járulnak hozzá.) Kollek
tív cselekmények, mint például háború idején, amit az igazi bátorsággal
csak összetévesztenek, csupán fiatal lelkek félelem adta magyarázkodásai.
Remélem, ezzel tisztáztunk egy-két féleértést.
A bátorság tehát mindig is intellektuális, egyéni teljesítmény, amit csak
világosan logikus gondolkodással és messzemenően félelemmentes érte-
105
lemmel lehet meghozni. Mivel minden intellektuális teljesítmény gondo
lattal kezdődik, a minek következetes cselekvéshez kell vezetnie, a botor
ság ugyanakkor cselekvés is.
A legbátrabb cselekvés egyáltalán az, ha a léleknek megengedjük,
hogy a saját testünkkel „kísérletezzen", tehát elkezdhesse a fénytest
folyamatot. A kísérletet azért tettem idézőjelbe, mert a világos értelem
nek fel kell ismernie, hogy ennek a kísérletnek mindig sikerülnie kell. A
lélek technológiája kifogástalanul működik mindkét irányban: a test anya-
gosítása és anyagtalan!tása is, a fénytest-folyamat során.
Elérkezünk ennek a dolognak egy további mentális szempontjához:
ez a folyamat a lélek tervébe vetett rendíthetetlen hitet és bizalmat felté
telez. Ezt a hitet nem lehet a társadalom keretében megtanulni, mert erre
ott nincsen példa. Ezt egyénileg kell elérni. Ez a bizalom meghaladja az
értelmet, tehát a lélek kifejeződése, ugyanakkor le kell horgonyozni a
testben. A bizalom és a félelem ugyanis a sejtekben tárolódik.
A legfontosabb pszichikai tapasztalatok nemcsak a 7F'-teremtési tar
tományokban, hanem a testben is tárolódnak genetikai információk for
májában. Testünk tárol értékes információkat korábbi inkarnációk sze
mélységeiről, amelyek szükség esetén lehívhatók, és nehéz helyzetekben
segítséget jelenthetnek.
A bizalom az Atyában Jézus sarkalatos ügye is volt, ami az Újszövet
ségben kifejezésre jut, de az egyház szörnyen félreértette. Atya alatt Jézus
egész lélekcsaládját értette, mely inkarnációs körfolyamatát lezárta, és se
gítségére volt abban, hogy a keresztény szeretet tanát a földön példásan
megmutassa. Keresetre feszítésének és ezt követő feltámadásának a test mú
landóságát, de lehetséges halhatadanságát is kifejezésre kellett juttatnia,
ami viszont a lélek halhatadanságának jele.
Ennek a drámának, amit a lélekvilágok az Ószövetség hagyományai
szerint rendeztek meg, a Jézus által transzformált fiatal lelkek félelmét
kellett csökkentenie, megmutatni nekik a szeretet útját hosszú inkarnáci
ós körfolyamatukban, és gyengíteni ennek a lélekkornak a várható, nega
tív velejáróit. A keresztény időszak történelmi elemzése, Krisztus külde
tése, sajnos nem mutat átütő sikert ilyen tiszta formában.
106
legmagasabb gátja is.
Számos megtapasztalását a lélek, különösen az érett lélek körfolyama
tában, ennek a központi témának szenteli. Mivel a félelmet betegségek,
balesetek, vagy fogyatékosságok képében éli át, az illető személyiség
mindezeket sorscsapásoknak veszi, amikre nem lehet befolyással, hanem
csak el kell viselnie őket.
Áldozatnak érzi magát, és az is lesz. Az elképzelés beteljesíti önmagát.
Ez a félelem sok tabut, gondolati- és viselkedési mintát keletkeztetett,
ami a mai életet jellemzi. Ezeknek a felsorolása és megvitatása túllépne
ennek a könyvnek a keretein. Csak azt szeretnénk itt leszögezni, hogy
ennek a könyvnek az olvasói sem mentesek ilyen tabuktól és gondolko
dásmódoktól, és a félelemmel még nagyon sokat kell küszködniük.
A félelem romboló interferencia. Ám lehet küzdeni ellene, ha konst
ruktív, építő interferenciává változtatjuk. A hullámtan szerint a destruktív
interferenciát addig hagyják együttrezegni magasabb frekvenciájú, har
monikus hullámokkal, míg egymással rezonálni, együttrezegni nem kez
denek. A folyamatot a hullámtan szintézise és a Furier analízis matemati
kailag megtárgyalja. Itt most népszerű, pszichológiai tájékozódású kifeje
zésekkel fogok megelégedni.
Azt mondhatjuk egész egyszerűen, hogy a félelem leküzdéséhez át
kell menni rajta, mint a lángokon, mint valami parázs-szőnyegen. Ennek
eredménye megvilágosodás, pszichikai és mentális tisztulás lesz. A gya
korlatban szembesülni kell a saját félelemmel, hogy le lehessen küzdeni
azt.
Energetikailag ezt a folyamatot „két szomszédos szint LRK-gradien-
sének reciprok viselkedése axiómájában" foglalják össze. Az Egyetemes
Törvény új elméletének ezzel az alapaxiómájával minden fizikai jelensé
get (kölcsönhatást) dinamikusan meg lehet határozni. Népszerűen: ha a
félelem parttalanul fokozódik, akkor elindul az ellenmozgalom, a szere
tet, és a félelem elolvad.
A hullámtan szerint: ha a félelem destruktív interferenciája (romboló
rezgése), mely viszonylagos, szélsőségesen fokozódik, akkor teljes dest
ruktív interferencia keletkezik, ami a félelem-mintát megsemmisíti. Az
alacsony rezgésű hullámszövevényböl álló félelem-gát leépül, és a szere
tet magasabb rezgésű építő interferenciája áramlik be. Ez a magyarázata
annak, hogy a médiumi képességet - a csadakozást a lélekhez - a szélső
séges félelem leküzdése erősen elősegíti.
A hullámtannak ez az ábrázolása fizikai szempontból, amit minden
107
olvasónak komolyan ajánlunk, sok tapasztalatot megmagyaráz, amelyet a
fénytest-folyamat során ismételten meg kell tennünk.
A teljesen a fénytest-folyamatban lévő személyek olyan helyzeteket
fognak megélni és olyan tapasztalatokat élhetnek át, amelyek félelmeiket
és félelemviselkedésüket provokálják, így- nekik alkalmat adva a feldolgo
zásra és nekibátorodásra. Megélik a teljes tehetedenség állapotát, elveszí
tik a talajt a lábuk alól, míg rá nem jönnek a lélek elsőbbségére.
Mivel a lélek ezeket a megtapasztalásokat a földi személyiség pszichi
kai szerkezetének bensőséges ismeretében rendezi, abból indulhatunk ki,
hogy a tapasztalatok mindig megfelelők. Az ember végül is báb, akár el
fogadja ezt, akár nem. Minél korábban sikerül neki elhatolnia ehhez a fá
jó tapasztalathoz, annál egyszerűbb és boldogabb lesz az élete. Ezt már
Hérakleitosz is tudta.
Az embernek fel kell ismernie, hogy a lélek az ő inkarnációját feltéde-
nül szereti, és ezzel a szeretettel alkotta meg. Ez okból teszi ez a szemé
lyiség éppen ezeket a tapasztalatokat és nem másokat,, nem szabad tehát
büntetésnek látnia.
Semmi sem fonákabb, mint a bűn és bűnhődés kategóriákban gon
dolkodni. Ezeknek a földi kategóriáknak a lélekvilágokban nincsenek
megfelelőik. Minden tapasztalat, bármilyen fájdalmas is, a személyiséget
mély belátásokhoz juttatja, félelmét csökkenti, és megnyitja kissé a lelki
boldogság extatikus állapotának, ahonnan jött, és ahová a halál után, vagy
a felemelkedés után elkerülhetetlenül visszatér.
Előbb azonban a félelemnek tetőznie kell, aztán energetikai szövevé
nyét elégetik és eltörlik. A személyiség változadan marad, mert a félelem
nem tartozik belső lényegéhez. A katarzis után tisztának és megvilágoso
dottnak érzi magát. A folyamat azonban fájdalmas, sok bátorság és erős
akarat kell hozzá.
A fénytest-folyamat-elindítás és fenntartás elemi pszichikai és mentá
lis feltételeinek ez a rövid leírása azt mutatja, hogy ennek az eseménynek
a dinamikája a test, a psziché és az értelem működését teljesen kezelésbe
veszi és alapvetően megváltoztatja. Működésének és kölcsönhatásainak
az ismerete elősegíti a folyamatot.
A testi jelenségek, melyek tünetekként és betegségekként jelennek
meg, annyira egyéniek, hogy nem sok értelme lenne összefoglalni azokat.
Ezen kívül esetleges tünetek felsorolása inkább a képzelt betegeknek
használna, nem a fénytest-folyamatot serkentené. A következőkben a
psziché és az értelem megváltozott dinamikájára korlátozom magamat.
108
4. Az e g o kiábrándulása (felszámolása)
109
nek fel kell ismernie, hogy minden kicsúszott a kezéből, ennek ellenére -
ezt el kell fogadnia - az élet folytatódik.
Az értelem meglepetten észleli, hogy a lélek tartja ót, mint anya a
gyermekét az ölében. A gondolkodást eddig uraló félelmek ütik fel a fe
jüket, de értelmedenségük megismerszik, és így mindörökre köddé vál
nak. Az ember átmegy a félelmen, és felismeri, hogy az csupán agyrém
volt. A személyiség megtanul bánni a létezésért táplált félelmeivel, és le
küzdi azokat.
Ilyen esetek az utóbbi években gombamód szaporodnak, különösen
érett lelkeknél, akik eddig a fiatal lelkek gondolkodásmódja szerint tájé
kozódtak, most azonban az öreg lelkek körfolyamatába készülnek át
menni.
Az új határtalan személyiség megjelenésével a társadalom globális vi
lágnézet-változása jön létre. Ez a fiatal lelkeket mentálisan felforgatja, és
átlendíti az érett lelkek körfolyamatába. Ezek a személyek, akik a föld
népességének mintegy a felét teszik ki, nagyon rövid időn belül az általá
nos, kollektív tehetetlenséget fogják megtapasztalni.
Ezt az állapotot a következő társadalmi események segítik elő: A sza
bad piacgazdaság az eddigi legnagyobb krízisébe zuhan, amelyből nem
fog kilábalni. A tőzsde összeroppan. A legtöbb nagy cég csődbe megy,
vagy régi (eddigi) termékeit hamarosan nem tudja eladni már, az érett és
öreg lelkek önellátó kommunái az ó új technológiáikkal elveszik a nagy
cégek kenyerét, s a cégeknek el kell bocsátaniuk a munkatársaikat. A
bankok is csődbe mennek. A régi pénz értékét veszti, mert a világ vál
s á g á t nem lehet továbbra is takargatni. Az eljövendő hanyadás elmélyül,
az állami háztartást nem lehet megfoltozni, olyan lesz, mint a Prokrusz-
tész-ágy. Az egészségügyet, nyugdíjügyet, és más állami intézményeket
többé nem lehet pénzelni, és ezek összeomlanak. Az állam és a politiku
sok a változásokkal szemben tehetedenek lesznek, és semmit sem tudnak
megoldani.
A népek bizalma és biztonságérzete, különösen a fiatal lelkek által be
népesített nyugati országokban, tartósan megrendül. A pénz elértéktele
nedése, tömeges munkanélküliség, csődök, az orvosi ellátás és az öregek
fenntartásának hiányosságai a tömegek kollektív félelmét hiheteden mér
tékben felfokozzák. Píhhez hozzájön annak a megtapasztalása, hogy a ré
gi módszerek és viselkedési minták nem működnek. A versengés és a vi
szály csak ront az ügyön, ellenben az áldozatkész önzedenség nyerőnek
mutatkozik. A határtalan személyiség megjelenése és az Egyetemes Tör-
110
vény új elméletének elismerése, amely az anyaggal szemben a szellem el
sőbbségét bebizonyítja és elméletileg megindokolja, a tudományt, a val
lást és az etikát a legnagyobb azonossági krízisbe dönti, amelyben semmi
lyen intellektuális segítséget sem tudnak adni.
A zavar teljes lesz. Az embereknek a legrövidebb időn belül mentáli
san és pszichikailag meg kell tisztulniuk, gondolkodásukat és értékrend
szerüket alapvetően meg kell változtatniuk, hogy le ne maradjanak a csat
lakozásról a szeretet új, felvilágosult társadalmához. Az ezt a változást
létre hozó erőt a létért érzett félelemből és ennek leküzdéséből merítik
majd (lásd az esszét a könyv végén).
Ennek az egésznek a lezajlását a 7F-teremtési tartományok vezető
erői régen eltervezték már, s megjelenik rejtjelezett formában Pál
thesszalonikabeliekhez írt levelében, amelyet ihletett (csatornázott) szö
vegeknek kell látnunk. Pál szerint a gazdaság meghirdetett apokalipszise,
a bajok nyilvánvalóvá válása az Úr újra eljövetelével, tehát a határtalan
személyiség megjelenésével lesz bevezetve (Thesz. 2:6).
A nevezen „szabad piacgazdaság" - mely valójában bankok, alapítvá
nyok és konszernek hatalmi összebeszélése —, összeomlásának váltói már
át vannak állítva, és a következő évek során hatni kezdenek. Ennek az.
összeomlásnak a megjósolásához nem kell látnoknak lenni, elég a világos,
logikus, elemzésben gyakorlott értelem. Ezek a folyamatok aktuálisak, és
a világ gazdaságát hamarosan romba döntik. (További részletek találha
tók a könyv végén: „A világ gazdasági krízisének dinamikája az Úr eljöve
telének előestéjén", és „A modern gazdaság elmélete az Egyetemes Tör
vény szempontjából" című könyvemben.)
Ez a legnagyobb mértékben alkotó folyamat szabaddá teszi a terepet
a szeretet új emberiségének felépítéséhez. Ez tehát az evolúciós ugrás di
alektikus része.
Felismerhető, hogy az egyéni szinten zajló fénytest-folyamat, kénysze
rűen globális társadalmi változásokat okoz, amit az evolúciós ugrás kife
jezéssel foglalhatunk össze. Az evolúciós ugrás elve, mint ismeretes: bent,
mint kint, és kint, mint bent, tehát az önazonosság. Ez az elv fizikai érte
lemben építő rezgéskölcsönhatások berendezését jelenti a 7F-teremtési
tartomány energia átalakításainak szellemi elvei és a földi emberiség tár
sadalmi szerkezetének elvei között, amelyek szintén szellemi természetűek
lesznek.
Ez az egybehangolás a következő határozott lépéseket tartalmazza: a
kollektív világnézetnek el kell állnia az elválasztottság elvétől, mielőtt
111
az e g y s é g , azaz a szeretet elvét be lehet rendezni a földön. Az elválasz
tottság elve, melyet a fiatal lelkek a keresztény korszakban kitűnően kép
viseltek, a következő kollektív felfogásokat (mentális N-mennyiségeket)
hozta létre:
112
V I I I . Döntési alternatívák és v a l ó s z í n ű s é g y i l á g o k
113
Az anyagban élés a szellemet folyton döntésekre kényszeríti, E dönté
si kényszer nélkül a testet nem lehet életben tartani. Az emberi lét a dön
tés képességén alapul, legyen szó bármiről, táplálékszerzésről, szakmavá
lasztásról, menekülésről természeti katasztrófák vagy kockázatok elől,
testápolásról vagy gyógykezelésről, az emberi lét minden nézete kényte
len dönteni, és ebből él.
Az asztrális világokban nincsen döntési kényszer, mert a lélek halha-
tadan, és nem kell semmit sem tennie ahhoz, hogy létezzen. Például ma
radhat tartósan tédenségben és egy döntések nélküli állapotban, anélkül,
hogy létezését veszélyeztetné. Az ájult merevségnek ilyen állapotait a lé
lek valóban átéli.
A fokozottan kívánság- és döntésmentesség állapotát az emberi szel
lem is képes időlegesen elérni meditálás alatt. Bár egy meditálás kivitele
zése is már döntés persze.
Az emberi létezést érintő legtöbb döntés önkéntelenül történik, a
nappali tudat (feltudat) számára észrevédenül. A test működését és sza
bályozását érintő döntések automatikusan történnek, ezeket a lélek az
emberi értelem hozzájárulása nélkül irányítja. Nem törődünk vele, hogy
például a beleinkben mely bacilusoknak milyen arányban kell jelen lenni
ük az emésztés működtetéséhez. A test belsejéből jövő idegi ingereket az
agy a tudatosság alatt dolgozza fel és küldi vissza a belső szerveknek sza
bályozó jelek formájában. Tudatunk csak az érzékszerveken átfutó, külső
idegi ingereket tudja megkülönböztetve észlelni, noha ezek ugyanolyan
energetikai természetűek, mint a test belső ingerei.
Ennek a megkülönböztető észlelésnek tehát nincs köze az ingerek
energetikai minőségéhez, hanem a lélek dönt tudatosan úgy, hogy a
gyenge, szaggatottan dolgozó emberi értelmet nem terheli túl mindenféle
egyidejűleg futó szabályozó döntéssel. Hiszen az értelem ezzel nem tud
na megbirkózni.
Viszont a megtestesült léleknek ezekre a döntésekre vállalkoznia kell,
és ehhez mesterien ért is, egyébként nem tudnánk létezni. Ezek a dönté
sek a lélek tapasztalataihoz tartoznak a 3d-téridőben.
Az emberi értelemnek az emberi kapcsolatok tekintetében marad
némi, korlátozott tere, ahol szabadon hozhat saját döntéseket.
Amikor az ember megbetegszik, azokban a rövid pillanatokban észlel
belső, testi ingereket, mint tüneteket. Az inkarnációk össz-idejéhez ké
pest a betegség időszakai aránylag rövidek, de egyeden inkarnáción belül
tűnhetnek hosszúnak.
114
Az egészség időszakaiban a test szabályozása nem képezi észlelés tár
gyát az emberi értelem számára, azaz értelmünk ama része számára, ame
lyik nappali (éber, feltudat) formájában jelentkezik, mert az ember a test
szabályozását magától értetődőnek, a természet által, vagy Isten által
adottnak veszi.
Mivel észlelésünk nagymértékben korlátozott, a tudatalattink, tehát a
lelkünk legtöbb döntését — ezek miatt maradunk életben - nem észleljük.
Az egyeden oka annak, hogy inkarnációs körfolyamatunk során betegsé
geket és testi fogyatékosságot élünk meg az, hogy a döntéseknek ezt a te
rületét is tudatosan észlelhessük.
Ezek szerint betegségeink egy része a lélek megváltozhatadan dönté
sein alapul, és az értelem ezt semmilyen még oly kieszelt stratégiákkal
sem tudja elkerülni. Ilyen esetekben karmikus betegségekről beszélnek.
Az ilyen betegségeket nem lehet meggyógyítani, ha csak nincsen
karmikus megegyezés, hogy bizonyos személy gyógyítóként lép fel és a
beteget megszabadítja betegségétől. A legtöbb karmikusan indokolt betegség
esetén az orvos keze meg van kötve, bárhogyan dönt, bármit tesz, a ke
zelés hatástalan marad.
Persze a legtöbb betegség a psziché és a test hiányzó, vagy hiányos
együttműködéséből adódik. A félelmek betegségeket kezdeményeznek,
melyeket a test szintjén helyi, destruktív interferenciák (romboló együtt-
rezgések) keltenek. Mint energetikai jelenségek ezek a betegségek csök
kentik az egészséges testi rezgéseket.
Az ilyen betegségeket meg lehet gyógyítani, ha a félelem pszichikai
okait megszüntetik. Az ilyen esetek engednek nagyobb teret a tudatos
egyéni döntéseknek a félelem és a betegség megszüntetéséhez.
A többi megbetegedés a test mentális, tudatos károsítása vagy elha
nyagolása miatt áll elő. A károsítás mindenféle méreggel történik, mint a
dohány, az alkohol, helytelen táplálkozás, stb. Ez a tapasztalat is - hogy
„egészségtelenül akar élni" - a z egyén tudatos, önkéntes döntése. Ez ön
gyilkosság részletre.
Egy ember döntései tehát a következő három életterületre vonatkoz
nak:
1) a test területére, ahogyan fent ecseteltük;
2) az emberi együttélés területére, (pl. család, baráti kör);
3) a társadalom terére.
A három terület szorosan összefügg, és kölcsönösen befolyásolja egy
mást. Láttuk, hogy a test területén számos döntést a lélek hoz meg.
115
Ezekhez tartozik az egyén születése és h a l á l á n a k időpontja is.
Sok testi tapasztalat viszont az értelem és a psziché tudatos vagy ön
tudatlan döntésének eredménye, és lehetne célzatosan megváltoztatni,
vagy elkerülni. Kisebb mértékben érvényes ez a második tapasztalati te
rületen is, az emberi együttélés terén. Ám a család kiválasztását, ahová
születik az ember, azt mindig is a lélek végzi el a születés, az inkarnáció
előtt.
Az élettárs kiválasztása is gyakran a lélek elö-döntése, ha bizonyos ta
pasztalatok megszerzése van műsoron. Ám nincsen minden partner előre
kiválasztva, akivel egy inkarnáció során megismerkedünk. Az egyéni dön
téseknek itt is van elég helye. Az inkarnált személyiség önmaga dönthet
fejlődése és előzményei alapján. Ugyanez érvényes más tapasztalati terü
letekre is, mint az iskola, a szakma, kedvtelések, egyéni érdeklődés.
Minden megtestesült személyiség fel van szerelve olyan értelmiségi,
művészi, testi és érzelmi képességekkel, amelyeket korábbi életekben
szerzett, s most a háttérben a rendelkezésére várnak. Csakis ő dönt afe
lől, hogy jelenlegi megtestesülésében mely tulajdonságokat akar tovább
fejleszteni és érvényesíteni. Eszerint szervezi meg egyéni sorsát. A dönté
seknek ez a tartománya a megtestesült személyiség hatásköréhez tartozik.
A megtestesült személyiség archetipikus kialakítása az ó stílusával, fé
lelmeivel és célkitűzéseivel viszont a lélek dolga az asztrális tartomá
nyokban.
Az ember általában semmit sem sejt ezekből az elödöntésekből, mert
a személyiségével azonosítja magát. A tudat csak ritka esetekben veszi
észre a földi személyiség ráerőszakolt természetét, akit általában psziché
nek neveznek. Ezek az észrevételek különösen az öreg lelkeknél fordul
nak elő, mert náluk a lélek hangja hangosabban kezd hallatszani.
Nem nehéz elképzelni, hogy a 7F-teremtési tartományokban retten
tően bonyolult tervezés és előkészület kell ahhoz, hogy az élet a földön
valamelyest rendezett pályákon fusson. Sok folyamatnak megszabott
rend szerint kell zajlania, hogy döntéseihez az ember megkapja azt a sza
bad teret, amivel jelenleg rendelkezik. Mintegy hatmilliárd inkarnációnak
az együttélését ezen a földön másképpen nem lehetne biztosítani.
A teljesen szabad akarat elképzelése tehát káprázat, sok filozófus és
fiatal lélek téves elképzelése. Az életet az adományozó lélek ereje táplálja.
Az általában nappali éber tudatként (feltudatként) jelentkező értelem az
emberi szervezetet nem lenne képes életben tartani. Hiszen egyeden sejt
működését és szabályozását sem ismeri. Csak d u n a , gépi eszközökkel
116
tudja genetikai szerkezetét megbabrálni.
Kedves tudadanságában a tudós értelme az eközben megfigyelt tu
dományos eredményt saját hozzáértésének tudja be, és nem is sejti, hogy
ezeket a génmanipulációkat a lélek segíti elő energetikailag, mert mindez
egy messze terjedő terv részeit képezi, amit a földi személyiség nem is
merhet.
(Egyes merész lelkek jelenleg in-vitro terhességeket választanak vagy
lagos lehetőségként, hogy új inkarnációs tapasztalatokat gyűjtsenek, amik
majd a távoli jövőben válnak valóra - pl. az in-vitro-születések a normá
lis testi terhesség helyett.)
A mai emberiség kollektív inkarnációs életének történelmi szakaszát
nézve az egyre komolyabb bonyolultság felé tartó fejlődés benyomása
keletkezik, amit a társadalom baladásának tartanak, és szoros kapcsolatban
látják az emberi faj biológiai evolúciójával. legalábbis ez a hivatalos el
mélet manapság.
Ez a felfogás különösen az utóbbi 150 év során, a kapitalizmus kezdete
óta erősödik. Az viszont elkerüli a figyelmet, hogy ez az időszak éppen
séggel csupán két egymást követő inkarnációhoz elég. Ha azonban meg
gondoljuk, hogy egy inkarnációs körfolyamat 70-90 életet foglal magá
ban, amihez mintegy 8000 év kell, akkor a fenti elképzelés bizony rövid
látónak és elbizakodottnak mutatkozik. A haladás gondolata tehát a fiatal
lelket jellemző mentális termék.
Korábban, például a középkortól a reneszánszig az volt az általános
vélemény, hogy az ókor „aranykor" volt. A történelmet nem felfelé ívelő
evolúciónak látták, hanem olyan események sorának, ahol visszafelé hajló
irányzatok is előfordulnak. A II. világháború előestéjén például komolyan
hittek a nyugati világ hanyadásában (pl. Spengler: A Nyugat pusztulása).
És ez a prófécia a II. világháborúban és az azt követő hidegháborúban
valós méreteket öltött.
A történelmet illető ilyenfajta kollektív hiedelmek a történelmi kor
szakban többséget képező inkarnált léleknépesség korának összetételét
tükrözik. Az óegyiptomi civilizációban, mely többnyire öreg lelkekből
állt, a számunkra ismeretes hagyományok szerint, amelyeket Platón dol
gozott fel Atlantisszal foglalkozó híradásában, más felfogás uralkodott a
történelem lefolyására nézve, mint a mi mai értelmezésünk. A haladás
gondolata, mai formájában, akkor nem létezett. Ugyanezt mondhatjuk az
antik időkre is.
Fiatal lelkek hisznek a haladásban, olyan mértékben, ahogyan ők a 3d-
117
téridőben terjeszkedve haladásra tesznek szert, és ahogyan lelkesen ma
nipulálják az anyagot. Amelyik pillanatban aztán figyelmüket a belső, lelki
eseményekre irányítják, miután tehát átmentek az érett lelkek körfolya
matába, ráismernek a belső dimenziók eddig nem is sejtett valóságára, de
az embertest korlátozottságára és törékenységére is, és haladásba vetett
hitükről az derül ki, hogy csupán ereden értelmük káprázata.
Ám a történelmi egonak ez a kiábrándulása is tévedésnek bizonyul
magasabb álláspontból, mert a tulajdonképpeni technológiai haladás csak
a fiVal lélek káprázatainak megsemmisülése után kezdődhet el. És hát a
lélek belső dimenzióiból indul és vetül kifelé, nem pedig fordítva, aho
gyan manapság vélik. Az aktuális, uralkodó, materialista hozzáállást eb
ben a folyamatban kénytelenek lesznek feladni.
2. Asztrális és téridőbeli v a l ó s z í n ű s é g e k
118
veget, elmentené a merevlemezen, majd átírná. Aztán ezt a megváltozta
tott szöveget helyezi forgalomba az interneten. Akkor ez egyidejűleg lé
tezik az eredetivel, és kívülről elsőre nem lehet azonnal megállapítani,
hogy ez egy változat. A megváltoztatott másolat az interneten saját léte
zésre tart igényt, és kölcsönhatásba léphet az eredetivel. Hasonló a hely
zet a valószínű inkarnációval: a kélttel egyenrangú, és visszahat arra.
Nos, az eltestedenült személyiség elmúlt életének végtelenül sok ta
nulmányát tervezheti meg, amelyek energetikai szempontból mind való
ságosak és önállók. Tehát az asztrális tartományokban a valószínűség
életek miriádjai léteznek, mert minden elhunyt személyiség, illetve lélek
tervez ilyen valószínűség-inkarnációkat.
Mivel a jövendő inkarnációk szintén egyidejűleg léteznek, várnak arra,
hogy a 3d-téridőben anyagosulhassanak, eljövendő önvalójuknak épp
annyi változatát tervezhetik meg tanulmány formájában. Ezek a változa
tok, amelyek most, a jelenben léteznek, figyelembe vehetik az aktuálisan
inkarnált személyiség tapasztalatait és döntéseit. Ilyetén, földi döntéseivel
az ember befolyást gyakorol minden inkarnációja valószínűségvilágaira,
beleértve ebbe a jövőbelieket is, anélkül, hogy ezt ő maga sejtené.
Nos, az aktuális inkarnáció, minden testeden múltbéli és jövendő in
karnáció, valószínű inkarnációikkal együtt, egyidejűleg létezik, és a lelken
keresztül kapcsolatot tart egymással: egymásnak tudatában vannak, és
egymással kölcsönhatásba lépnek.
A különbség az aktuális inkarnáció és az asztrális világok testeden in
karnációi között az, hogy a földi inkarnáció szaggatottan zajlik. Ha dön
tést hoz, akkor az ok és okozat törvénye szerint a következményeket is
magának kell viselnie. Viszont ez az elv az asztrális világokban nem érvé
nyes. Ott a döntések és a következmények egyidejűek, és nem képeznek
ok-okozati időszálat, emiatt mindkét irányban változtathatók.
A szerveződés fokozódásával az asztrális világokban a lehetséges
döntések valószínűségének tere végtelenül bővül, mert a gondolatok -
hiszen tiszta energiák - azonnal megjelennek és alakot öltenek.
A gondolatokat, amelyeket a megtestesült személyiség az ö korlátolt
tudatával kifejleszt, csak a 7F-teremtési tartományokon keresztül lehet a
földön megvalósítani. Ehhez földi látószögből némi idő kell, mert itt a
hagyományos időt és teret nem szimultán, hanem szaggatottan éljük át.
Ám agyunk is, mely az értelemnek egyféle hardware-lemeze, elekt
romágneses bio-transzformátorként működik, az idegvégzódéseken
keletkező késések miatt csak lassan és szaggatottan, lépésről lépésre tud
119
dolgozni. A központi idegrendszernek ez a szerkezete szándékos, hogy
az ember az időt egymásutániságoknak és szakaszokban zajló esemé
nyeknek élhesse meg.
Az ember 7F-teremtési tartományokkal együtt rezgő szelleme szimul
tán software-programként működik, mely minden eseményt egyidejűleg
és azonnal észlel, de ezeket az információkat csak különválasztva, emlé
kekként adja tovább az agynak testi feldolgozás céljából.
Ez az eljárás nagyon fontos annak a megértéséhez, hogy az ember
korlátolt téridös észlelése hogyan keletkezik: Minden egyidejű gondola
tot, amely a szellem magasabb frekvenciatartományaiból az agyhoz jut, az
agy szaggatott (egymást követő) elektromágnes jelekre, idegekben zajló,
akciós lehetőségekre osztja, az idegek csadakozási pontjain különböző
késleltetésekkel, és ezeket az öntudatlan testszabályozásra és a test tuda
tos aktivitására is fordítja.
Az ember értelme tehát nemcsak a társadalomtól függő döntései és
ezeknek a valóra váltása miatt lassú, hanem mindenekelőtt az agya és az
idegrendszer működése miatt. Emiatt a valósqnűségek tere a 3d-téridőben
sokkal korlátozottabb, mint az asztrális világokban.
Az emberi tudat csak korlátolt mennyiségű változatot tud végigjátsza
ni, mielőtt döntéshez jut. És a léleknek ezt az ajándékát a legtöbb esetben
nem használja ki, hanem a „hasára üt", s úgy dönt, azaz alsó három
csakrájának a reagálási mintázatára hagyatkozik (lásd IX. fejezetet).
Ugyanakkor inkarnált állapotban sokkal többször kénytelen dönteni,
mert az ok-okozati elv miatt minden döntésnek következményei vannak
a személyre és a környezetre is.
Az asztrális világokban számos valószínűségi döntésnek nincsen köz
veden következménye a lélekre annak halhatadansága miatt. A döntések
egyidejűleg léteznek, és nem zavarják egymást. A lélek minden al-
mennyisége, mint az egyes inkarnált személyiségek és valószínű változa
taik, az „is - is" elve szerint léteznek.
A földi lét viszont kizárólagosság alapján működik: „vagy — vagy".
Ezért dualisztikus a földi lét, és ez képezi minden vallás és minden filo
zófia központi témáját, anélkül, hogy ezt az energetikai jelenséget megér
tették volna. Talán az újplatonisták kivételével.
„A gnosztikusok ellen" című művében Piotiti a korai keresztényeknek
azt veti szemükre, hogy a másvilágot a földi élet dualisztikus jellegéről
ítélik meg, s emiatt rossz következtetéseket vonnak le, mint például para
dicsom és pokol létezésének feltételezésével, aminek viszont a világlélek-
120
hez, a szellemhez semmi köze. Véleménye szerint a keresztények minde
nekelőtt Platón báromrészes kategória-rendszerét nem értették, emiatt a szel
leminek az áthatóságár és megjelenéseit a testi részletek alsó világában di
alektikusan nem tudták megmagyarázni. Ez a kifogás mind a mai napig
semmit sem veszített időszerűségéből. Különösen Pál apostol képviseli
szélsőségesen a leveleiben ezt a dualisztikus hamis érvet, ami azonban a gö
rög időkben is általános felfogás volt filozófiailag műveletlen emberek
nél, s ugyanúgy a mi tudatlan időszakunkban is.
A lélek tehát játszadozhat az ó döntéseivel, és a következményeket is
ugyanígy variálhatja. A lélek alkotóerő, annak tiszta formájában.
Az ember, mint biológiai szervezet, a lélek nélkül nem tud alkotni.
Még csak életben maradni sem. A legtöbb döntése közvedenül vagy köz
vetve a túlélésére vonatkozik. És ezeket a döntéseket mérvadóan a léttel
kapcsolatos, vagy képzelt félelem jellemzi. Ilyen döntéseket a léleknek
nem kell meghoznia. Ebben rejlik a legfőbb különbség.
Ezek szerint a földön vajmi kevés döntés alkotó természetű, a lélek
kifejezése, és mentes a félelemtől. Minél öregebb a megtestesült lélek,
annál alkotóbb a személyiség, és annál alacsonyabb a félelem jelszintje.
Az alkotás a szeretet kifejeződése, a lélek feltétel nélküli szeretete, aki a
bőségből merít, és adományait fenntartás nélkül árasztja. Ez okból a sze
retet vagy a félelem a lelki érettség és az alkotóerő mércéje.
Az a helyzet, hogy az értelem döntést hoz, azt a testnek kiviteleznie
kell és az esetleges következményeket viselnie. Vegyük a következő pél
dát a „Szex és New York" filmsorozat mintájára:
Egy nő elmegy a diszkóba, és lát egy jóképű férfit, aki tetszik neki. I^e
tudja küzdeni a gátlásait, odamegy hozzá, megszólíthatja és bemutatkoz
hat, de erről le is mondhat, ha gádásai és félelmei felülkerekednek. Az
eszével dönt ugyan, de ezt a döntést a pszichéje és a teste is (szexuális kí
vánság) mérvadóan befolyásolja. Ez az egész személyiség döntése.
Vegyük úgy, hogy bemutatkoznak egymásnak, a férfi tetszik neki, és
viszont, ami ismét a döntések és értékelések sorát váltja ki. Agyba bújnak
egymással. Ebből ismét a következmények sora keletkezhet. A nő dönt
het úgy, hogy a férfit nem akarja látni többet, mert elvárásai nem teljesül
tek, de dönthet úgy is, hogy hosszabb viszonyba kezd a férfivel, ha a férfi
is ezen a véleményen van. Ezen felül teherbe is eshet, ami ismét a dönté
sek sorát hozza magával, attól függően, hogy a gyermeket világra hozza-
e, a férfivel tartós viszonyhoz kezd, vagy sem, stb., stb.
Egy spontán döntés bizonyos következményekhez vezet, amelyek új
121
helyzetet hoznak, sőt az egész életet megváltoztathatják. libben az új
helyzetben újabb döntések kerülnek napirendre.
így telik el az egész életünk. Szándékok, döntések és cselekmények
folyamatos sora, mely újabb helyzeteket szül újabb szándékokkal, dönté
sekkel és cselekményekkel, hogy az emberi lét fenntartassék. Egy döntés
valamennyi következményét a legritkább esetben tudjuk előre felmérni.
Minden döntésnél van egy sor változat, amelyek közül szabadon vá
laszthatunk. Ezeket a változatokat a lélek, az ó előrelátó mindenhatósá
gában az emberi értelem rendelkezésére bocsátja. Ez tulajdonképpen a
szabad akarat játszótere. Ezeket a változatokat a tudatunkkal gondolat
ban végigjátszhatjuk, mielőtt valamelyiket megvalósítjuk és annak követ
kezményeit viseljük.
Sajnos a legtöbben nem élnek a lélek valószínűség-ajánlatával, mert,
mint említettem, a hasukra ütnek, és a három alsó csakrára támaszkodva
döntenek, ahelyett, hogy a három felső csakra, az intellektuális, a spirituá
lis és az extadkus központ fáradozását vennék igénybe. Ez a viselkedés a
jelenlegi karma-játékot jellemzi, és a csakrák aktuális kiválasztásával függ
össze (lásd a IX. fejezetet).
Másképpen van ez a lélekkel. Mivel az inkarnált személyiség még oly
jelentéktelen gondolata is tárolásra kerül az asztrális világokban, minden
gondolat egyénileg létezik, és a lélek végigvariálhatja azt a valószínűség
világokban. Ezek a változatok, amelyek a földi élet lehetséges variációit
ábrázolják, látszólag függedenek a földi valóságtól. Mégis, tudjuk, hogy a
Mindenség egyeden egység, az elválasztottság tehát leheteden.
Korlátozottsága miatt az emberi értelem, a nappali, éber tudat mit
sem tud valószínű gondolatvilágairól, ahogyan az embernek halvány fo
galma sincs valószínű sorsairól. Egyeden sorsban hisz, abban az életben,
amit itt a földön él.
Nos, az ember tudata a léleknek egy U-al-mennyisége, amely ilyen va
lószínűségeket az alkotás eszközeiként használ, hogy inkarnációját job
ban eltervezhesse. A határtalanság rövid pillanataiban a tudat bekapcso
lódhat a léleknek ezekbe a védett tartományaiba, és villámszerű vízió ké
pében észlelned a lélek ezen valószínűség-tanulmányait, ami önmagát és
eljövendő életét illeti.
Visszatérése után a tudat ezeket a látomásokat a legtöbb esetben nem
tudja helyesen értelmezni, és elhessegeti azokat, ha csak nem egy öreg lé
lekről van szó, aki tud bánni szellemi jelképekkel és látomásokkal. Ilyen
bepillantások a lélek valószínűség-világaiba lehetnek prófétai, vagy tis^án-
122
látó jellegűek, ha egy hamarosan megteendő cselekedet következményeire
vetnek világosságot. Sok előrejelzés az emberi szellemnek ezen képessé
géhez van köze. Bár utalni kell arra, hogy a világ rendkívül képlékeny, és
emiatt végtelenül sok változtatása lehetséges. Előrelátott következmé
nyeknek nem kell bekövetkezniük, ha az ember időben felismeri őket és
másképpen dönt.
A valószínűségvilágok létezése, ahol a lélek döntésváltozatok ösvé
nyét tanulmányozhatja, lehetővé teszi számára olyan tapasztalatok meg
szerzését, amiket az anyagvilág lomhasága miatt nem élhetne át. Később
a lélek ezt a tapasztalati kincset alkalmazhatja, a megtestesült személyi
ségnek egy hasonló helyzetben ihletést vagy sugallatot küldhet, hogy a
személyiség elónyösebb változat mellett döntsön, amely jobb életkörül
ményeket helyez kilátásba.
A földi döntés fonala tehát, amelyet az egyén materializálódott sors
nak él át, egyike a valószínűségeknek, amelyek az asztrális világokban
egyidejűleg és önállóan léteznek. A fénytest-folyamat során az ember fo
kozottan megnyilik ezeknek a párhuzamos valóságoknak.
A lélek, mindenekelőtt alvás idején és a bal agyféltekében, új idegkap
csolatokat hoz létre, ami az agyat képessé teszi egyidejűleg több valóság
észlelésére. Ezt az átépítést az illető egyfajta idegi energia befecskende
zésnek, vagy pontszerű energiahullámnak tapasztalja. A hullám kezdetét
a lélek éber álom során jelenti be, vagyis az ember tudja, hogy- jön, és
nem lepődik meg, vagy nem fél tőle. Felébredés után általában pontosan
emlékszik, hogy- hány hullámot kapott. Ez az energetikai átépítés a fény-
test-folyamat második felében történik, és csak nagyon kevés öreg lélek
részesül benne.
Persze ugyanez érvényes a kollektív történésben is: az emberiség ak
tuális történelmével párhuzamosan a föld számos más, valószínű törté
nelme létezik, mindnek más és más a kimenetele. Ezeket a változatokat
más bolygókon meg lehet valósítani, mert visszahatnak a 3d-téridóre.
Ebben az értelemben az asztrális világokban végigjátszott minden válto
zat ugyanakkor egyfajta tervrajz is, amit egy másik, földhöz hasonló
bolygón bármikor meg lehet valósítani: előbb jön a szellem, aztán az
anyag.
Az emberiség aktuális történelme is egy, illetve több valószínű terv
szerint folyik, amelyek több ponton fedik egymást, és hasonló időkeret
ben zajlanak. Már 2000 évvel ezelőtt ismeretes volt, hogy a fénytest
folyamat és az evolúciós ugrás 1997-ben lép be legintenzívebb fázisába,
123
és 2008-2012-ben kulminál. Egyes kísérőjelenségek folyton változhatnak.
Vannak hosszú távú, közepes és rövid távú változatok, amelyeket, mint
egymást fedő hullámokat képzelhetünk el, vagy felhangok és alhangok
formájában, melyek végtelen változatokat alkothatnak. Persze csak a lé-
lck-zenekaron belül és összhangban a Mindenséggel.
124
IX. A c s . i k r á k szerepe a fénytest-folyamatban
és az evolúciós u g r á s b a n
125
ségével, de a valóságban nem: az energia-téridő egyetlen egység.
Például a Föld vonzerejét átmenetileg meg tudjuk szüntetni mágneses
erővel (pl. maglev, mágneses lebegóvasút), vagy az irányítástól függően
fel tudjuk erősíteni. Am teljesen kiküszöbölni soha sem tudjuk, mert a
tömeg vonzásának elektromágneses erői az anyaghoz tartoznak. Fordítva
viszont, a tömegvonzásnak alávetett anyag nélkül nem tudunk elektro
mágneses erőt megfigyelni.
Fontos lesz itt utalni arra, hogy ezt az egyszerű, de fontos tényt a
modern fizika jelenleg nem veszi figyelembe. Ugyanis a fizika azt állítja,
hogy a tömegvonzást nem lehet a másik három erő csoportjába beillesz
teni. Ezért nem sikerült mind a mai napig a fizikát egységesíteni. Azt,
hogy ez a kijelentés oktalan, az egyetemes törvény felfedezésével elegen
dő mértékben bebizonyítottam.
Ennek a dolognak a megtárgyalásával nem a fizika hagyományos fel
fogását akarom pellengérre állítni, hanem az olvasó figyelmét arra a jelen
tős, de a bio-tudományok által alig érzékelt tényre felhívni, hogy az em
beri test a 3d-téridő minden eddig ismert erőiből összetevődő, rétegző
dő hullámrendszer. Ebbe természetesen beleértendők az erős {magener
gia) és a gyenge erők is (pl. szerves anyagok atomi és molekuláris energiái).
Nos, az olvasónak most ezeket az általános és könnyen érthető fizikai
elképzeléseket bővítenie kell, és ebbe a modellbe bele kell vonnia a 7F-
teremtési tartományok energiáit. A 3d-téridó négy, rétegződő erejének
van egy felső idő- és rezgéshatára, amit mennyiségileg a fekete lyukak su
gárzása szab meg. Ez a határ Compton-frekvenciában mérve az elektro
mágneses spektrum és az elemi részecskék felső rezgéshatára is.
A természet hullámerőinek a rétegződése itt nem ér véget, hanem
természetesen továbbmegy. Nem végződik anyagi műszerek megkülön
böztető képességének kísérleti határán, amit - ahogyan már említetrük -
a Planck-féle kvantummechanikai állandó (h) korlátoz.
Továbbá azt is láttuk, hogy ez az állandó az elektromágnesség és fo
ton-téridő alapvető értéke: ez ennek a térnek, ennek a szintnek az elemi
működési lehetősége. Mivel az anyag minden elemi részecskéje ^-ból tevődik
össze, ez a legkisebb, mérhető energiamennyiség a téridő elemi működési
potenciáljának mutatkozik (lásd az I. és a II. kötetet). Ezért beszélek
könyveimben h-téridóról.
A 3d-téridó határai - amelyek között az emberi élet lejátszódik - és a
saját működési lehetőségekkel rendelkező 7F-teremtési tartományok kö
zött óriási rezgéskülönbség van, amelyet mi időugrásnak vagy ener-
126
giaugrásnak is nevezhetünk, mert E
Ahogyan a harmonikus kontinuumnál vannak hangok és felhangok,
melyek oktávok (rezgési tartományok) formájában lépnek fel, noha egy
mást átfedik és kölcsönösen feltételezik, rezgési távolságok választják el
őket. Ahogyan a mi fülünk az ultrahang-hullámokat (pl. a delfinekét)
nem tudja észlelni, hagyományos műszerek nem képesek regisztrálni a
7F-teremtési tartományok rezgéseit. Ebből ezeknek az energetikai tarto
mányoknak a nemlétezésére következtetni a mai tudomány legnagyobb
tévedése.
Ebben az értelemben foglalkozik ez a tudományos-ezoterikus gnózis
a 7F-teremtési tartományok energetikai jelenségeivel, ahogyan azok
megmutatkoznak a Föld 3d-téridejében. Mivel ezeket a jelenségeket csak
az emberi szellem képes felismerni, ez pedig lélekkora függvényében
több-kevesebb médiumi képességgel rendelkezik, a jelenségeket csak
öreg lelkek tudják az itt leírt módon megtapasztalni.
Ebben az összefüggésben a fénytest-folyamat a mediális ismeretszer
zés fejlődését jelenti. Ez nevezem én érzékelő észlelésnek is. A folya
mat utolsó időszakában a 7F-teremtési tartományok energetikai ereje
annyira fokozódik, hogy ezen energiák rezgéskölcsönhatásainak mintáza
ta a fizikai test alacsony energiáival mentálisan és testileg is éjjel-nappal
érezhető.
A 7F-teremtési tartományok energiáinak az átváltoztatása szerves és
szerveden 3d-téridóvé földi szempontból a következőképpen néz ki:
A 7F-teremtési tartományok lélekrésze, amely a földre inkarnál, ezek
nek az energiáknak az elképzelhetedenül magas rezgését jelentősen le kell
csökkentse, mielőtt anyagként megjelenhet. F2z egy energetikai transz
formálás, ahogyan mi hót elektromossággá, gépi munkává (vagy fordítva)
átalakítunk.
A teológia ezt az energetikai átalakítást mondja teremtésnek. Ez min
den vallás központi témája. A fizika ezt kozmológiai szempontból „ős
robbanásnak" nevezi.
Ám ebben a tekintetben a vallás és a tudomány is alapvető gondolko
dási hibát követett el. Amikor a teremtést egyszeri eseménynek fogják fel,
és ezt méghozzá a világtörténelem kezdetére teszik, aztán úgy vélik, hogy
az magától megy végbe, akkor megfosztják magukat attól, hogy ezt a
szemük előtt zajló, folytonos teremtódést észleljék.
A helyzet klasszikus: egy helytelen hiedelem a valóság észlelését jelen
tősen korlátozza és elferdíti. A természetet - szervest és szervedent — a
127
tudomány jelenleg önműködőnek tekinti. Ha már egyszer elindult, mint
evolúció, akkor magától fejlődik és virul. Az evolúció mechanizn usát
úgy képzelik el, hogy az anyag önmagát szervezi. Hbbe beleértik a*t a
materialista, kísérletező dogmát, hogy ami külső műszerekkel nem mér
hető, annak nem szabad léteznie.
Szóval a modern tudomány nem fordít figyelmet arra, hogy a 7F-
teremtési tartományok folyton alkotják az anyagot és a természetet, mert
ennek az energia átalakításnak a létezését nem észleli, tehát nem is ta
nulmányozza, ebben a tekintetben rövidlátó. Ám képviselői számára a je
lenlegi szellemi fejlődés nagyon primitív fokán ez a kognitív vakság ép
penséggel szándékos.
A valóságban a 3d-téridő, azaz a nap-univerzumok és minden egyedi
leg vagy kollektiven lelkes élőlény létezése szüntelen teremtés, a 7F-
teremtési tartományok szakadadan energia-átalakítása azzá, amit anyag
nak vagy természetnek észlelünk, és fordítva is. Hz a folytonos energia
forgalom, energiacsere az energia megmaradás elvét követi, mert a Min
denség zárt.
Ha ezt a felismerést konkrétan alkalmazzuk az ember szerves rend
szerére, akkor ez azt jelenti, hogy az egész alkotása, mint tervezet, a ter
hesség és a születés, valamint folytonos biológiai szabályozása, amely ót,
mint szervezetet életben tartja, szakadatlan energia-csere a lélek 7F-
teremtési tartományai és a szerves anyagtest alaperői között. Ugyanez ér
vényes az egyéni viselkedésre és az emberi kapcsolatokra a társadalom
ban, amit az ezoterika átalányszerűen és bizonyos negatív mellékzöngével
„karmának" nevez.
Noha az emberi értelmet nappali, éber tudatként (feltudatként) a lélek
hozta létre a szellem külső referenciapontjának, hogy a létezés és a társa
dalom szintjén a szabad akarat értelmében saját felelősségére bizonyos
döntéseket hozhasson, ezenfelül istent és a világot illető gondolatokat
hánytorgathasson, a valóságban az ember saját erejéből, saját értelmének
irányítása alatt egyetlen pillanatig sem tudna létezni.
Sokkal inkább szüksége van a lélek által vele született viselkedési
m i n t á k r a , amelyek az értelmen kívül működnek, sőt, az értelmet ki kell
kapcsolniuk ahhoz, hogy az ember újszerű, vagy szokatlan helyzeteket
túlélhessen. Ha az ember ezt másképp látja, vagy másképpen kell látnia,
az értelem és a lélek viszony akkor is olyan, mint a csecsemő és az anya
viszonya. Az értelmes ember csak úgy tud életben maradni, ha láthatatlan
lelke életet adó ereje támogatja és hordozza.
128
Az elképzelés, miszerint az ember eléggé önálló ahhoz, hogy az ér
telméből éljen - ez a képzelgés jelenleg a lélek hivatalos tagadásában te
tőzik -, az ember legnagyobb káprázata. amit azonban a lélek - fejlődé
sének ebben az időszakában - akar és támogat is. A fénytest-folyamat és
az evolúciós ugrás kezdetével a mai emberiségnek ez a nagy káprázata a
végéhez közeledik.
Ezek a jelenségek állnak a tudományos-ezoterikus gnózis eme tanul
mányának központjában. Dinamikája határozza meg pszichikai, mentális
és testi tekintetben is tartósan minden inkarnált egyén energetikai evolú
cióját, valamint szerepét a világnézet változásának nagy drámájában,
amely napjainkban játszódik a történelem színpadán. Ezért fejtegetjük
ezeket a folyamatokat ebben a kiadványban.
Fontos lesz itt utalni arra, hogy az ezoterikának eddig nem sikerült
ezeket a jelenségeket, a lényeget pontosan tükröző módon, körülírni. A
vallásokról nem is beszélve! A fent megvitatott okokból erre a tudomány
és a filozófia sem fordított figyelmet.
Nos, mielőtt részletekbe bocsátkozunk, az olvasóval ismertetnem kell
a csakrákat, s ha már hallott ezekről, akkor meglévő ismereteit kell kö
rülszabdalnom. Ugyanis semmilyen ezoterikus témáról nem írtak össze és
adtak elő annyi badarságot, mint az ember csakráiról. E téma körül kü
lönböző hittanok és zavaros mesterkedések alakultak ki, amelyek a fo
galmat elködösítik és tévútra visznek. A következő kérdéssel kezdjük te
hát:
2. Mik a csakrák?
129
dunk, és mellőzünk messzebb terjedő kijelentéseket és feltevéseket, ame
lyekkel a témát illetően találkozhatunk. Hz azonban nem jelend a téma
esedeges jelentéktelenségét. Csak az emberiség lelki kibontakozásának je
lenlegi fokán nem lényeges.
Az emberi test - ez ismeretes - hgt csakrával rendelkezik, amelyek a
hét alapenergiával (7F-teremtési tartományok) függenek össze. További
csakrák vannak az ember testén kívül, amikre itt most nem térünk ki.
A hét testi csakra a test tengelye mentén csoportosul, és oktatási cé
lokra három felső és három alsó csakrára oszthatók. Fiz a két csoport
körülbelül szimmetrikusan helyezkedik el a középső, a szívósakra fölött
és alatt. Ezeket általában alulról felfelé szokták megszámozni.
Minden csakra összefügg bizonyos belső szervekkel. Energiájuk min
denekelőtt ezeken a szerveken keresztül áramlik.
Minden csakra a hét asztrális alapenergiával van kapcsolatban, ame
lyik testileg megjelenik, tehát az alapenergia jelentkezhet pszichikailag (az
érzelmek terén), mentálisan (értelem, szellem terén), vagy motorikusán
(fizikailag, szexuálisan). Ebben az összefüggésben reagálásokról is be
szélek, mert ezek az energiák az érintett és a megfigyelő számára is min
dig spontánul, veleszületett reakcióként, reflexként (ösztönként) lépnek fel.
Emiatt indokolt tehát a csakrákat reagálási központoknak is nevezni.
Erre a szempontra még kitérek.
Az első csakra a bázis-csakra (1, ülep), a mellékvesékkel-van kapcsolat
ban, ezeknek a működését szabályozza. Ixhet ezt a csakrát ösztönös re
agálási központnak is nevezni. Ezen az első csakrán keresztül futó
asztrális energia az ember túlélését szolgálja, mert gyors, életmentő reagá
lásokat vált ki, amiket ösztönösnek, vagy feltétlen reflexeknek is nevezünk.
Ilyen életveszélyben a meneküléssel való reagálás, amit a mellékvesékből
reflexszerűen kiadott adrenalin vált ki.
Ahogyan ennek a különös reflexnek a neve is elárulja, az első csakra
egyedül nem tudja kezdeményezni. Szüksége van hozzá a motorikusán rea
gáló központra, amelyik a menekülést valóságosra, mozgásra váltja (lásd
lent). Ez a példa megmutatja az alapvető tényt, hogy minden csakra
együttműködik és együtt hat. Mint egy zenekarban: bizonyos reagálások
nál egyikük játssza az prímet, és vezeti a többi csakra működését.
A csakrák működését csak az értelem vizsgálatával lehet megérteni.
Tapasztalatunk szerint az. emberi értelem csak emlékezetként működik,
azaz a múltból jövő ingerekre reagál, amelyek először az asztrális szerv
emlékezetében tárolódnak. Emiatt működése szaggatott és lassított.
130
Ezenkívül, az értelemnek bizonyos idő kell a beérkező információ fel
dolgozásához, mielőtt határoz, és határozatát a test bevetésével fizikailag
valóra váltja.
Életveszélyes helyzetekben tehát az értelem nem sokat segíthet, sőt,
esedeg gádóan hat. Ezért általában kikapcsolódik, egyrészt az ösztönös
reakció gyorsasága révén, másrészt az energia ereje által, mely az értelem
működését elnyomja és átmenetileg érvényteleníti. Az ilyen reflexeket
nevezi a biotudomány veleszületetteknek vagy feltédeneknek. És ebben
van egy kis igazság. Mert ezek a lélek szabványos reagálásai, melyeket
egyenesen a csakrákkal közöl, az értelem megkerülésével. A közlések
életmentő ösztönökként, de esztelen cselekedetekként is jelentkezhetnek, aho
gyan még látni fogjuk a karma megbeszélésénél.
Az ember értelme csak korlátozottan képes észlelni. Fontos informá
ciók az éber tudat küszöbértéke alatt futnak, és értelemmel (ésszel) nem
érzékelhetők. Egyes egyénektől vagy a közösségtől kiinduló rezgéseket a
szellem az értelem észlelési küszöbe alatt vesz észre, és szintén e küszöb
alatt kelt megfelelő reakciót, amihez a csakrák azonnal hozzákezdenek.
Ha például a mit sem sejtő ember belép egy cég konferenciatermébe,
ahol a jelenlévők elbocsátásokról, átszervezésekről, csökkentésekről vi
tatkoznak, amik a belépő sorsát is befolyásolják, akkor ó, még mielőtt a
helyzetet ésszel felmérhetné, megérzi a jelenlévők félelmet és agresszivi
tást jelző, alacsony rezgéseit, és ennek megfelelően óvatosan, sót esedeg
védekezéssel reagál, noha nem tudja, hogy ott mi folyik. Ugyanez törté
nik természeti katasztrófák és életveszély esetén. Ebben a helyzetben az
ember hasznot húz a lélek közvetlen és önkéntelen észleléséből, amely
vele fontos információkat közöl és ösztönös reflexeket vált ki az 1.
csakrán keresztül. Ez az ember ekkor vigyázni kezd, noha nem tudja,
hogy a vészjelzés honnan jött.
Az ilyen ösztönök elengedhetedenek voltak a túléléshez a primitív
ember számára ellenséges környezetben, ám az ellenőrizetlen ösztönzés nem
túl nagy segítség fejlett, megállapodott társadalomban, melynek életfeltét
elei más követelményeket támasztanak az egyén felé. Haladó közösség
ben, ahol az együttműködés és a konfliktusok kiiktatása lép előtérbe, az
első csakra reakciói inkább hátrányosnak mutatkoznak.
A megtestesült személyiség reagálási mintázatai tehát változnak az
emberiség történelmi fejlődése során. Pontosabban: a helyzettől függően
a lélek különböző csakrákra helyezheti a hangsúlyt, és a megtestesült né
pességben új reagálásokat alakíthat ki. Az úgynevezett biológiai evolúció
131
lényeges része az ősembertől a szociálisan fejlett, etikus lényig így megy
végbe. Ez a megállapítás fontos a fénytest-folyamat megértéséhez is,
amikor is az emberi csakrák szerkezetileg alaposan átépülnek (lásd lent).
Az olvasó folytathatja ezt a megvitatást a többi csakra bevonásával és
a megtestesült személyiség lelki mátrixával, s így hamar rájön, hogy vég
telenül sok egyéni pszichikai változat létezik, ami minden ember jellemét
és viselkedését meghatározza. A csakrák kiképezése és egyedi reagálási
mintázata nemcsak a megtestesült lélek életkörülményeitől függ, hanem
az aktuálisan megtestesült népesség lelkeinek korától is.
Ennek a témának a megbeszélése nem is sejtett távlatokat nyit. Példá
ul megmagyarázza az anyajogú társadalom (matriarchátus) felfutását és
hanyadását, valamint a férfias agresszivitás jelenlegi kihangsúlyozását a
politikai és gazdasági életben, ami most a fénytest-folyamat és az evolú
ciós ugrás során erősen leépül. Ezzel függenek össze különböző
karmikus drámák is.
Ez a bevezetés arra mutat, hogy a csakrák nem elvont ezoterikus kép
ződmények, hanem szorosan összefüggenek a személyiséggel és annak
viselkedésével egy adott történelmi korszakban. Nélkülük a földi karma
játékot nem lehet megérteni. Ez okból a másik hat csakrát és azok reagá
lási mintázatát is bevezetem röviden.
A második alsó csakrát nevezik k ö l d ö k - c s a k r á n a k is. Ez határozza
meg mérvadóan az ember szexuális viselkedését, együttműködve az ivar-
mirigyekkel. A szexuális viselkedés nem merül ki a nemi közösüléssel, ha
nem a vele kapcsolatos tevékenységek spektruma sokkal szélesebb. Elő
ször is a s z e x u á l i s k ö z p o n t n a k a többi alsó csakrához hasonlóan moz
gáshoz és cselekvéshez van köze.
A három alsó csakra azokat az életerőket közvetíti, amelyek a személyi
ség kiterjedési törekvését serkentik a társadalomban és a fizikai téren. Ez a
tetterő a fiatal lelkek szembetűnő tulajdonsága. Emiatt a jelenlegi lélek-
népességben a három alsó csakra van túlsúlyban. Nemcsak az egyén és a
társadalom viselkedésére sütik rá bélyegüket, hanem megszablyák a tár
sadalom szabályait és formáit, amelyekben az élet zajlik. Az ezoterikus ki
jelentés, miszerint a mai emberiséget a három alsó csakra hajtja, ha kissé
leegyszerűsített is, de helyes megállapítás lehet.
Mielőtt sorra vesszük a harmadik csakrát, világosságot kell vetnem a
csakrák közös energetikai jellegére. A csakrák alapjában a hét asztrális
energia bonyolult, harmonikus rezgésmintázatát mutatják, miközben
minden csakrában egyik, valamelyik alapenergia van túlsúlyban. És a
132
csakrák egymástól nemcsak minőségileg, frekvenciamintázatuk tekinteté
ben különböznek, hanem mennyiségileg is, rezgésük fokának magasságá
ra nézve.
Alulról felfelé, a számozás emelkedésével a rengés is fokozódik. Energe
tikai szempontból tehát a felépítés hierarchikus. Jelentős a psziché és az
értelem számára is, hogy a csakrák lentről felfelé, tehát a farkcsonttól a
koponya tetejéig egyre gyorsabban rezegnek.
A Mindenségben alapszabály, hogy a magasabb rezgések uralkodnak
az alacsonyabbakon és ezeket modulálják. Helyi erőviszonyoktól függően
felülkerekedhetnek alacsonyabb rezgések is. Mindkét irányban felléphet
nek tehát építő és lebontó interferenciák, rezgéskölcsönhatások. A Min
denség hierarchikus felépítésében egyértelműen a magasabb rezgések a
dominánsak. Vezetnek, és ők diktálják az alacsonyabb rezgések feltételeit.
Helyi eltérések, amint az nálunk a földön megfigyelhető, szándékolt kivé
telek a szabály alól, amit csak a magas frekvenciájú energiák bevetése tesz
lehetővé.
Ezt a tényt a félelem és a szeretet összefüggésénél részleteztük. A fé
lelem egy szándékosan keltett, alacsony rezgésű energiamintázat a lélek
által kisugárzott magasabb rezgésű szeretet energetikai akadályozására.
Emiatt az ember értelme a szeretet rezgéseit nem tudja kellőképpen fo
gadni, és saját erejével kell azt előállítania.
133
A harmadik csakrái napfonatnak is nevezik. Ez szoros kapcsolatban
van a has felső részével, a gyomorral és a hasnyálmiriggyel, és a mozgásokért fele
lős, ezért motorikus központnak is nevezik. Ahogyan a két alsó csakra
esetében is, a motorika nem csupán az egyed gépies, testi, mozgási ké
pességére vonatkozik. Lehet sportos minőség is, de vonatkozik a szellemi
rugalmasságra is. Ez inkább attól függ, hogy a személyiség hogyan viszo
nyul az egyes csakrákhoz. Ezt lent részletezem.
Ha például ez a csakra bezárul, akkor a személyiség érezhet teheteden
dühöt, vagy páni félelmet, ami ót átmenetileg olyan energetikai állapotba
dönti, ahol meg sem tud mozdulni, és érzelmekre sem képes. A gondol
kodása is le van blokkolva. Egy ilyen lemerevedés a lélek 3. csakrán át
áramló, életet adó energiáinak a blokádja.
Ha a motorikus centrum újból aktiválódik, akkor a felgyülemlett
energia esztelen cselekmény formájában sülhet ki. Ilyen, a lélek által cél
zatosan bevezetett és irányított energetikai blokádokkal és kisülésekkel
magyarázhatók különböző abnormális viselkedések, mint pl. egy ámokfu
tó gyilkosságai, és csoportos vagy tömeges kegyedenség is.
Az ilyen tettek a karma-játék részét képezik, ami még zajlik, és a meg
testesült lelkeknek rengeteg tapasztalatot szerez. Felületes szempontból
az ilyen cselekedetek a személyiség és az ó döntési szabadsága számlájára
írhatók. Ez a felismerés sok olvasó számára lehet fájdalmas, mert felfedi,
hogy az egyén függedenségébe és döntési szabadságába vetett hit téves.
Mindenekelőtt a nyugati embernek van meghasonlott véleménye a
függőséget illetően. Egyrészt ragaszkodik ahhoz, hogy ő függeden, más
részt önként belemegy mindenféle függőségekbe, amelyeket a modern,
kapitalista társadalom állít az útjába csapdaként. A függőség problémája csu
pán pszichológiai, és abból a jelenlegi, korlátozott felfogásból következik,
hogy mit is jelent az egyén, illetve az inkarnált személyiség. Ha azonban a
földi személyiséget lélekkel kapcsolatosnak látjuk, akkor a probléma ma
gától megoldódik. Ez az eljárás döntő a fénytest-folyamatot illetően (lásd
lent).
A három alsó csakra működése tevékenységhez vezet. Mindhárom ser
kenti az aktív cselekvést. Ez a cselekvés viszont sok tekintetben válasz
nélküli, tükrözésmentes, mert ugyanakkor az ésszerű gondolkodás (5. csakra)
ki van kapcsolva, és romboló is, mert olyan állapotban játszódik le,
amelyben a cselekvő szeretetre nem képes (a 4. csakra le van merevítve, lásd
lent).
A pszichoanalízis „ösztönösségról" beszél. Ez az erkölcsösködó né-
134
zet félreismeri ugyan a három alsó csakra reagálási mintázatának élet
megóvó funkcióját, de világosságot vet az emberiség durva szokásaira az
utóbbi két-háromezer évben.
A három alsó csakra működését csak annak tudatában lehet értékelni,
hogy a 4. csakra. a szívcsakra energetikailag elválasztja őket a három fel
sőtől. Ez okból bizonyos körülmények között megzavarodhatnak, anél
kül, hogy fentről jövő javítások számára hozzáférhetők lennének. Itt egy
értelműen az emberi szervezet h i b á s szerkezetéről van szó, amit a lélek
szándékosan így akar, hogy bizonyos tapasztalatokat gondosan kiválasz
tott, energetikailag szélsőségesen nehéz körülmények között tudjon meg
tenni. A három alsó csakra gyakran a félelem rezgésszintjén dolgozik, ezt
reagálási mintázatával közvetíti, és ilyenkor a szeretet magasabb rezgései
számára hozzáférheteden.
A 4. csakra inkább a csecsemőmirigyre (thymusra) hat. Mindenekelőtt ez
a csakra kormányozza az érzelmeket és a pszichét. Ezért beszélnek vele
kapcsolatban az é r z e l m e k központjáról. A gyermeklelkeknél és a fiatal
lelkeknél a 4. csakra nagyrészt zárva van, ezért ezeknek a lelkeknek az ér
zelmi élete nem különösen fejlett. Gyermeklelkek és fiatal lelkek semmit
sem tudnak a szeretetről, nem kedvelik azt. Félnek, de semmit sem tud
nak a félelemről. Fiz azért van, mert a lélek ebben a lélekkorban egyrészt
az alsó három csakrát akarja előmozdítani, másrészt nem akarja hagyni,
hogy a félelem túlságosan elhatalmasodjék. A félelem tudatos észlelése a
4. csakra kinyitásával jár, ami az érett- és öreg lelkek egyik fontos felada
ta.
A csecsemőmirigy példásan mutat rá a csakrák működésének és a
hozzájuk tartozó szerveknek a szoros viszonyára. Ilyen szoros együttmű
ködést az agyalapi mirigynél és a tobozmirigynél találunk. Ha az asztrális
energia szabadon áramolhat a szerven át, akkor serkenti a szerv növeke
dését.
A csecsemőmirigy újszülötteknél aránytalanul nagy, és később erősen
visszafejlődik, így aztán idős embereknél csaknem kimutathatatlan. Az el
ső életévekben az ember még messzemenően nyitott kapcsolatban van
saját lelkével. Ebben az időszakban az asztrális energiák a csakrákon ke
resztül akadálytalanul folynak a testbe. Ez magyarázza a gyermekek ren
díthetetlen derűlátását, akik játszi könnyedséggel élik ki sérthetedenségü-
ket. A felnőttek azonban folyton bosszankodnak és aggódnak (félelem
mintázat).
(Már Jézus utal a gyermekek alacsony felejtési szintjére, akik még
135
messzemenően akadálymentesen jutnak hozzá a lélekhez és a lélekvilá-
gokhoz, amikor a gyermekeket megáldja (Mk. 10:14-15). „Engedjétek
hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Is
tennek országa. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten
országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba." Ahogyan a
biblia legtöbb kijelentését, ezt sem értették meg helyesen.)
A megfelelő szervek nagyon jól ki vannak fejlődve és működésképe
sek. A csecsemőmirigy például sok madárnál erősen fejlett, ami azt sejte
ti, hogy ezek a madarak szoros kapcsolatban vannak a nekik nehéz ván
dorlásokat lehetővé tevő asztrális terekkel. Ezt a szempontot a
biotudományok alaposan félreértették. Magyarázatuk, hogy a csecsemő
mirigy az embernél miért fejleden az alantasabb állatokkal ellentétben,
annyira zavaros és kalandos, hogy ennek mindenki számára fel kellene
tűnnie. Eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy a megtestesült lélek érettsé
gétől függően bizonyos szervek különböző fejlettséghez jutnak.
A fénytest-folyamat során a szívcsakra megnyílik, és egyetlen e g y s é g e s
csakrát képez a három alsó csakra csatlakoztatásával, amelyeket együtt-
rezgésbe hoz a három felsővel. Az ebben a folyamatban előrehaladott ál
lapotban lévő személyeknél a csecsemőmirigy növekedni kezd. Ugyanez
történik az agyalapi miriggyel és a tobozmiriggyel is.
Az egységes csakrát fejlesztő személyek különböző tüneteken men
nek át, melyek az infarktuséhoz hasonlítanak. A tüneteket a szívcsakra
növekedése okozza, ami a szív szabályozásának megváltozásával is jár.
Ha a szívcsakra teljesen megnyílt, akkor ennek a központnak az erős su
gárzása miatt az illető folyton égető meleget érez a szíve táján, amit a
fénytest-folvamat hevességétől függően lihegés és szívdobogás is kísér
het.
Ezek a tünetek ártalmatlanok. Ova intek orvos megkérdezésétől, aki a
folyamatot nem ismeri, és a tüneteket szívbetegségnek tartja. Ezzel csak
az illető félelemstruktúráját erősíti, és megakadályozza az energetikai át
változást. Az így megfélemlített ember esedeg tönkre is mehet.
A h á r o m felső c s a k r a az ember magasabban rezgő csakrája, amely az
emberi szellem és a lélek kapcsolatát hozza létre. Ez viszont csak a lélek
előrehaladottabb korában történhet meg, mert fiatal lelkeknél ezek a
csakrák, különcisen a 6. és a 7., még meglehetősen zárva vannak.
Az 5. csakra. a g é g e c s a k r a a pajzsmirigyei lép kapcsolatba, és minde
nekelőtt a racionális értelemnek szánt energiákat közvetíti. A beképzelt
ember erre az értelemre oly büszke. Ezt a csakrát intellektuális köz-
136
pontnak is nevezik. Ezzel a csakrával magyarázom meg, hogy helytelen
hiedelmek által akadályozott energiaáramlás hogyan vezethet különböző,
jellegzetes csakra-betegségekhez.
Akiknél az 5. csakra erősen fejlett, azok nagy hangsúlyt helyeznek lo
gikára és értelemre. Ez a csakra szabályozza információk felvételét és le
adását, olykor elvont infókét is, szabályozza a benyomások feldolgozását,
és a kapott ismeretek rendezését és tisztázását. Ezeket a feladatokat in
kább a bal agyfélteke dolgozza fel és illeszti be a testrendszerbe. És ehhez
az inkább érzelmek feldolgozásával foglalkozó jobb féltekét ki kell kapcsol-
ni.
Fiatal lelkeknél, akik még nincsenek a fénytest-folyamatban, a két agy
félteke nagyrészt külcin dolgozik, nehéz őket összehangolni. Az ilyen
személyek az értelmet és az érzelmet nem tudják összekapcsolni. Hajla
mosak az elvont, ésszerű gondolkodást előnyben részesíteni az érzel
mekkel szemben.
Az ember ésszerű gondolkodása azonban nagyon korlátozott. Aho
gyan értelmiségiek jelenleg mesterkednek vele, nagyon hamar elér a logi
kus elemzés határához. Ebből csak az egyetemes törvény axiomatikája
képez kivételt, amely, ahogyan ez a tanulmány is mutatja, az érzelmek di
namikáját is magában foglalja és könnyedén elmagyarázza.
A logikus elemzés hagyományos gátjait valójában a félelem építi fel.
Egy értelemre korlátozódott személy tapasztalata, hogy a logikusan fel-
ismerhetőnek csakhamar a végére ér, olyan félelmet kelt őbenne, és any-
nyira nyugtalanná teszi, hogy készségesen felhagy logikájával, és előszere
tettel álintellektuális barikádok mögé sáncolja magát.
Azt, hogy a hagyományos logika eszközeivel, amik régről magunkkal
vonszolt hiedelmeink gyűjteményét képezik, hamar gátakba ütközünk, az
első fejezetekben kifejtettem: minden kategória-rendszer, amit az ember
a történelem során kifejlesztett és begyűjtött, és az emberi logika és raci
onális gondolkodás termékének tart, N-mennyiségeket tartalmaz, tehát
olyan gondolati kategóriákat, amelyek egymást alkotóelemként kizárják, a
Logosz, az egyetemes törvény, értelmében nem logikusan következete
sek. Ezeket egytől egyig el kell vetni, mert a valóságot helytelenül tükrö
zik.
Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy azt, amit az ilyen személyek ed
dig logikusnak és figyelemre méltónak hittek, egyszer és mindenkorra fel
kell adni. Egy ilyen döntéshez viszont nagyon sok bátorság és őszinteség
kell, olyan tulajdonságok, amelyek a mai társadalomban ritkák, mint a fe-
137
hér holló.
A jelenlegi tudományos és közönséges gondolkodásmód kategória
rendszerei, mely szívesen ékesíti magát a „logikus és ésszerű" jelzővel, te
le van vele járó ellentmondásokkal, amelyekre egy ésszel gondolkodó
kénytelen rájönni, de attól tartva, hogy az eddig elgondoltakat és megta
nultakat fel kell adnia, többé-kevésbé tudatosan elúsztat.
Itt bosszulja meg magát az intellektualitás és az emocionalitás (az ész
és az érzelem) elkülönülése. Ugyanis ha megérzéseinket helyesen értel
mezzük, akkor csalhatatlanul megmondják nekünk, hogy amit gondo
lunk, az helyes-e, vagy sem. A helyes gondolat mindig belső, lelki összhangot
kelt, amelyet a psziché érzésként közvetít.
Nos, ahogyan kijelentettük, az értelmiségre összpontosuló ember a
hétköznapokban is gyakran beleütközik a felismerési lehetőségek határá
ba, mert a tapasztalatokból és érzésekből jövő információkat, melyek
meghökkentik és benne kellemetlen érzést keltenek, figyelmen kívül
hagyja és csúsztatja. Nem tud a pszichéjében összpontosulni. Nem vélet
lenül kimondottan tiltott tudományos körökben az érzelgősség.
Az ilyen emberek gyakran szenvednek viselkedésükre egyenesen jel
lemző betegségekben. Elégtelen érzelmesség inkább megbetegít, mint
elégtelen értelem, mert érzelmek követlenebbül hatnak a testre. Megbe
tegszik a fülük, görcsöl a tarkójuk izomzata, látási zavaraik vannak, fejfá
jás, agydaganat, vagy a központi idegrendszer más elfajulása lép fel.
Ezek a betegségek gyakran a mentális energiák túlhangsúlyozásai, a
meggyőződés, hogy az értelem elegendő az élet problémáinak és a termé
szet minden titkának a megoldásához, és segítségével a fent említett
megbetegedésekre is lehet könnyen emészthető magyarázatokat adni. Az
ilyen okoskodásokkal azonban csak az észlények félelmeit lehet elaltatni,
valami értelmesnek tűnő megoldás feltálalásával.
Mivel az értelemre irányuló személyek száma a lakosságban jelenleg
meglehetősen nagy - ez abból is kiderül, hogy tudósok aligha voltak va
laha is oly sokan, mint manapság -, a fent ecsetelt viselkedés kollektív
vonásokat ölt.
A h o m l o k c s a k r á n a k is nevezett hatodik csakra mindenekelőtt az
agyalapi mirigyre hat. Ez a mirigy szabályozza a test hormonjait az agyalapi
mirigy - köztiagy tengelyen. A 6. csakra köti össze az emberi szellemet a lé
lekkel. Ezért nevezik spirituális központnak is. Ha ez a csakra megnyí
lik, akkor a szellem határtalanná válik: az emberi lét szellemi energia-elve
megnyilvánul, „megjelenik a testben". Ez a csakra elősegíti a médiumi
138
tehetséget, a gondolatátvitel képességét, a telepátiát más inkarnált szemé
lyiségekkel és az asztrálisban lévő testeden lelkekkel is. A legtöbb alkotó
és tudományos ihletést a homlokcsakra közvetíti. Ezt a csakrát csak elő
rehaladott lélekkorban lehet aktiválni.
Ugyanez érvényes a hetedik csakrára. a fejtetőcsakrára is, mely a to-
bo%mirigyhez kapcsolódik. Ez engedi meg a lehetséges legnagyobb
határtalanodást inkarnált állapotban, és létrehozza az egységélményt, a
Mindenségtól való elválasztadanság érzését. Ez okból e x t a t i k u s (elra
g a d t a t á s ) központnak is nevezik. Ez a csakra is zárva van a legtöbb
embernél, és csak nagyon öreg lelkeknél nyílik meg.
A fénytest-folyamatban ez a két felső csakra ismét aktiválódik, úgy,
hogy az agyalapi mirigy és a tobozmirigy növekedni kezd. Ez a növeke
dés később computer-tomográfiával kimutatható. Ez a lelet kísérleti bi
zonyíték az egyetemes törvény új gnózisára, noha mindenre kiterjedő ér
vényessége annyira nyilvánvaló, hogy nem igényel különös bizonyítéko
kat: a létezés a bizonyítéka.
Mielőtt a lélek a földön inkarnál, alapvető döntéseket hoz a megteste
sülő személyiség lélek-mátrixát illetően. Ehhez tartozik az, hogy az ille
tő lélek melyik két csakrát részesíti majd előnyben. Minden inkarnáció
előtt eldönti, hogy két reagálási központot, két testi csakrát különösen
hangsúlyozni fog. Ezeknek a reagálási mintázatai különösen jellemzik a
személyiséget, mert vele született tulajdonságokként nyilvánulnak meg.
Lényegesen meghatározzák az élethez való hozzáállást, a környezettel va
ló bánásmódot, tehát az egyén élet-stratégiáját
Érthető okokból a felső két csakra kivételt képez, ennek a kettőnek a
hangsúlyozása nincsen előre eldöntve. A 6. és a 7. csakrát csak a megvilágo-
sultság állapotában lehet átmenetileg megnyitni. A homlok- és a
fejtetócsakrának ez a zárolása nem a személyiség megfosztása javaitól a
lélek által, hanem az emberiség jelenlegi lélek-korának a függvénye.
A csupán két csakrára összpontosítás, és a felső kettőnek, a 6.-nak és
a 7.-nek a zárolása a megtestesült személyiség energetikai szerkezeti hibája,
ahogyan fent részleteztem. Eszményi esetben minden csakrának nyitva
kjllene lennie az asztrális energia számára, egyiknek sem szabadna blok
kolva lennie. Ezt a szerkezeti hibát a lélek csak a fénytest-folyamatban
kialakuló e g y s é g e s c s a k r a létrejöttével tudja leküzdeni. Ezen a folyama
ton alapul az emberi faj evolúciós ugrása.
Az emberiség inkamáit lelkeinek a többsége jelenleg csecsemő-,
gyermek- és fiatal lélek. Ebben a korban a lélek általában a három alsó
139
csakrán keresztül nyilvánul meg, s így az emberben az ösztönszerűség
van kihangsúlyozva. Emiatt van a szívcsakra nagyrészt lezárva. Ezt a
csakrát nevezik a k e g y e l e m c s a k r á j á n a k is, mert a szeretet és a kegye
lem érzését közvetíti. A feltétlen szeretet mindig is kegyelemhez és meg
bocsátáshoz vezet.
Az érzelmek érzéki tapasztalatok. Nemcsak mentálisak hanem a test is
megtapasztalja jó vagy kellemeden érzetként. Erejük nagyon erősen befo
lyásolhatja a viselkedést.
A három alsó csakra, a létfenntartási ösztön (1), a szexualitás (2) és a
mozgás (3) - ez az utóbbi reagálási mintázat jelenleg nagyobbrészt hatal
mi törekvésként jelenik meg - határozza meg a társadalomban az egyéni és
a kollektív viselkedést, és ezek a csakrák adják meg a mai társadalomban
mindenekelőtt az egyáltalán nem örvendetes viselkedési szabályokat.
Az aktuális k a r m a , amit a lelkek tapasztalatszerzés céljából vezettek
be, a három alsó csakra hangsúlyozásán alapul, kikapcsolva a szeretetké
pességet (4. csakra). az értelmet (5. csak), és majdnem teljesen blokkolva
a spirituális (6.) és az extatikus ( 7 . ) központokat.
Ennyire korlátozott energetikai feltételek mellett a léleknek nem esik
nehezére megtestesülését mindenféle összekuszált helyzetekbe manőve
rezni, amelyek a felső csakrák működése esetén lehetedenek lennének.
Ilyen helyzet többek között a gyilkosság, megkínzás, csalás, szeretet
megvonása, brutális cselekedetek, felelődenség, kíméledenség, stb.
A legtöbb karmikus összebonyolódás a fiatal lelkek körfolyamatában
keletkezik, és az érett vagy öreg lélekkorban feloldódik. Ugyanis kar
mikus kapcsolatokat csak a szeretni tudás állapotában lehet feloszlatni,
amit a lélek idősebb korában (számos inkarnációs körfolyamat után) tud
elérni. Karmikus cselekedetek esetén a személyt rendszerint a lélek irá
nyítja a csakrákon keresztül, szinte „kívülállóként1, mert itt az asztrális sí
kon történt megegyezést kell betartani. Ilyen esetekben a szabad akaratot
kikapcsolják. Karmikus bonyodalmak csak a szeretedenség állapotában
jöhetnek létre.
Ezért volt az utóbbi két-háromezer év folyamán az alsó három csakra
túlsúlyba helyezve. Mert ezekkel lehet alkalmas karmikus reagálási mintá
zatokat kiváltani. Nem véleden, hogy az emberiség ismert története há
borúk és erőszak szakadadan láncolata, és a kegyelem Jézus által képvi
selt elve csak elméletben állt fenn, a gyakorlatban nem éltek vele.
140
3. A fénytest-folyamat és az evolúciós u g r á s
asztrális energetikai szempontjai.
141
ruktív interferenciákkal leépítheti ezeket.
A gyakorlatban az értelem félelemmentesen átgondolja őket, és felis
meri káprázat-természetüket. Ez a belső dinamika viszont nem egyszerű,
mert a mintázatok tele vannak félelemmel, és az értelem számára a kísér
tés, hogy a belső nyomás csökkentése érdekében engedjen nekik, gyakran
csaknem elviselheteden.
A szeméhaségnek semmit sem kell tennie. Meg kell kísérelnie ebben
az időben léleknek lenni - mert a létezés = lélek — és egy olyan társada
lomban, amely cselekvésen alapul, a tudatos nem-cselekvés az elképzel
hető legnagyobb kihívás. Cselekvés helyet nagyon sokat kell gondolkod
nia és meggondolnia. így a megtestesült személyiség megszabadítja magát
minden társadalmi, családi és történelmi véleményektől, ráerőszakolt hie
delmektől és viselkedési mintázatoktól, amik eddig jellemezték. Egyszó
val megtisztul.
Konkrétan ez a folyamat olyan érzés, mint amikor az ember átmegy a
tiszü'tótűzön, és megújul, mint a főnix az óegyiptomi mitológiában. Noha
itt nem valami egyszeri eseményről van szó, hanem számos energetikai
hullámról, ami több évig fejlődik, egyre erősödve, és az illető számára
megterhelő akadályt képez.
A fénytest-folyamat végén az ember feltétel nélküli, számára koráb
ban ismeretien szeretetet fejleszt a természettel és minden élőlénnyel
szemben. Ugyanakkor megszünteti minden kapcsolatát az anyagvilággal,
ami eddig körülzárta ót. Megbéklyózott emberből szeretetteljes megfi
gyelő lesz, aki a földön előforduló minden, még oly eltérő viselkedést is
bizonyos megértéssel fogad.
Ezt a távolságtartó részvételt azonban nem szabad összetéveszteni a
buddhistáknak a világ bajai iránt táplált szenvtelen egykedvűségével. A
fénytest-folyamatot inkább úgy kell elképzelni, mintha az ember az ő
pszichéjét és értelmét újjá szőné, mintha a végén a személyiség belső, lel
ki magját kiásná a földi tapasztalatok szemetéből.
A folyamat kezdetén az ember bizony a kellemetlen események tűzijá
tékát éli át, amelyek ót a teljes tehetedenség állapotába taszítják. Ebből
viszont megtanulja az ego szabad akaratát teljesen feladni, és önként a lé
lekre és a Mindenség szellemére bízni magát. Ettől a pillanattól kezdve a
személyiség további sorsát a lélek rendezi.
A köldökzsinór átvágása, ami őt az emberi lét önállóságának utolsó il
lúziójához kötötte, nagyon fájdalmas, és az exisztenciális aggódások le
küzdését feltételezi. A létkérdés félelmeiről egy fiatal léleknek halvány
142
gőze sincsen. Ugyanakkor a fénytest-folyamatban az embernek hagynia
kell, hogy a lélek energetikailag átváltoztassa az ember anyagtestét, ezt
akarattal helyeselnie kell, és a hosszú, megterhelő folyamatot bátran és
bölcsen el kell viselnie és aktívan támogatnia.
A fizikai test átváltoztatása elképzelhetetlenül otromba és kimerítő,
nem utolsó sorban azért, mert a mai társadalomnak erről a folyamatról
nincsen fogalma, és a fénytest-folyamatban lévő ember semmilyen meg
értésre sem számíthat a környezetétől. Sót, ki van téve a fiatal lelkek ok
talan ellenségeskedésének, amit a fénytest-folyamat testi és pszichikai
megpróbáltatásai mellett szintén el kell viselnie. A halál gondolata ebben
az időben folytonos útitárs. Ennek a transzformációnak (átalakulásnak) a
biokémiai és energetikai szempontjait itt nem lehet megtárgyalni.
A fénytest-folyamat külsőleg valami súlyos idült betegség formáját öl
ti, mely hullámokban zajlik. A teljes fizikai és lelki kimerülést számos tü
net kíséri, amely a központi idegrendszer és a mozgási szervek különbö
ző elfajulási megbetegedéseiként ismertek.
Mivel a folyamat során a szervezet fiatalodik, hogy a végén elnyerhes
se a h a l h a t a t l a n s á g o t , a kinézet feltűnő ellentmondásban áll az egyéni
közérzettel, a levertséggel, és a testnek tárgyilagosan érzett csökkent tel
jesítőképességével (oxymorvri).
A folyamatban az értelem nagyrészt ki van kapcsolva, tehetedenül kell
néznie, hogy a testet felettes erők kormányozzák, és a folyamatot ennek
ellenére bátran helyeselnie és támogatnia kell. Későbbi szakaszon, amikor
az értelem jobban tud bánni a helyzettel, adhat a léleknek értékes tájékoz
tatást. Ha az átváltoztató hullám túl erős, vagy túl sokáig tart, akkor az
ember tudatosan kérhet önnön lelkétől egy kis szünetet, amire a legtöbb
esetben kap is engedélyt.
Az olvasó ebből a rövid fejtegetésből is arra következtethet, hogy a
fénytest-folyamat a leghatalmasabb és legigényesebb folyamat, amiben
egy megtestesült lélek jelenleg a földön részt vehet. Az embernek teste
minden sejtjével, értelme minden gondolatával és pszichéje minden ér
zelmével ellen kell állnia a kollektív meggyőződések és viselkedések óriási
áramának, hogy megvalósíthassa önvalója legnagyszerűbb látomását a
földön.
Nem számíthat a társadalom vagy a család segítségére, mert egyeden
olyan ember sem tudja őt megérteni, sem vele együtt átérezni, amin ő ke
resztülmegy, aki nem vesz részt a fénytest-folyamatban. A mai társada
lomnak nincsen tapasztalata ilyen folyamatokat illetően, és amit nem is-
143
mer, azt nem is hajlandó elfogadni. A megtagadás, amit egy személy átél
het ebben az időszakban, szélsőséges lehet. Az átváltozás maratoni futa
mában az ember magányos párt alkot a lelkével, és el kell határolnia ma
gát a társadalomtól, a családjától, legalábbis egy időre. Ezt a viselkedést
gyakran félreértik. És a kimerült személyiség aggódó előítéletekkel találja
magát szemben, melyeknek ki van téve közveden környezetében, s ami
ket ebben az állapotában nem tud elhárítani.
A fénytest-folyamat végén a rezgés és az energia annyira fokozódik,
hogy az aura, amit ez a személy kisugároz mások számára elviselhetetlen
lesz. Különösen fiatal- és ereden lelkek, de érett, ám nem összpontosított
lelkek is kimondottan rosszul érzik magukat az olyan ember jelenlétében,
aki a folyamat végén jár. Már nem tudnak mit kezdeni vele, mert ala
csony rezgésű tereik nem tudnak egyezni az ó magas frekvenciájú, egysé
gesített energiaterével.
Az átváltozás végéhez közeledő ember megtisztult, egységes csakrája
már nem lép kölcsönhatásba közönséges emberek blokkolt alsó csakrá-
ival, amelyek a félelem alacsony frekvenciáin rezegnek. Mivel az emberek
közötti viszonyok mind ilyen asztrális interferenciákon keresztül jönnek
létre, az emberek öntudadanul is érzik, hogy egy ilyen személlyel nem
tudnak mit kezdeni. Egyéntói és helyzettől függően erős agresszivitást,
elutasítást és dühöt fejlesztenek ki a folyamatban lévő személy ellen, vagy
kellemedennek érzik, vagy félnek tőle. Kellemetlen, negatív érzéseik for
rását nem találják, és kimondottan oktalanul reagálnak. Mert a fénytest
folyamat végén lévő személy felerősíti az ereden lelkek zavarosságát, és
mivel ők ennek okát nem képesek önmagukban meglátni, hajlamosak a
fénytest-folyamatos személyt kárhoztatni.
Ebben az időszakban ennek a személynek meg kell tanulnia az eluta
sítással élni. Ez volt Jézus sorsa is, amelyet a biblia találóan kifejezésre
juttat. Mivel ez az ember ekkor szoros kapcsolatban van a lelkével, álta
lában nem izgatja, ha békén hagyják. Ehhez hozzájön, hogy az emberi
szellem fokozatosan megnyílik más, párhuzamos valóságok előtt, s így
hétköznapi ingerek számára csak korlátoltan hozzáférhető. Mivel az élet
be nincsen már belebonyolódva, a hiú nyüzsgésre maga körül megértés
sel néz le.
Persze a fénytest-folyamatos embernek még egy darabig a földön kell
időznie, és nem kerülheti el, hogy néha bekapcsolódjon a hétköznapok
általános félelemlégkörébe. És ez a kaland különösen fájdalmas lehet:
csillapíthatatlanul vágyik ezt az undorító világot, mely tele van emberek
144
közötti ellenszenvekkel, a lehető leghamarabb elhagyni. (Ez a pszicholó
giai szempont maggyőzően jut kifejezésre a Bibliában, amikor Jézus szá
mos gyógyító csodájának egyike után idegesen felkiált: „óh hiteden nem
zetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?")
(Mk. 9:19)
Ez a helyzet, legalábbis pillanatnyilag. Belátható időn belül megválto
zik a nyilvánosság véleménye az ilyen személyekkel szemben. Megtanul
nak megértőbben bánni velük, mint manapság. Az emberek felfedezik,
hogy minden felemelkedett mesterre rá vannak utalva ahhoz, hogy túl
élők legyenek.
Öreg lelkek, akik kijelentik, hogy készek végigvinni a fénytest-folya
matot, a Mindenség hősi mítoszát képviselik, melynek igazi nagyságát és
jelentőségét teljes terjedelmében csak a felemelkedés után látják meg.
Abban a pillanatban lép elő a higgadtság, elégedettség és teljesülés, mely
kárpótol a hosszú inkarnációs körfolyamat minden megerőltetéséért, és
csak e l r a g a d t a t á s n a k lehet nevezni.
Azok a személyek, akik ezt a folyamatot sikeresen befejezik, példát
mutatnak a többieknek, a népességnek, mely még inkarnációs körfolya
mata közepén, vagy utolsó harmadában van. Azt fogják megtestesíteni,
ami minden inkarnált lélek számára startból lehetséges, és az inkarnációs
körfolyamat végére elérhető.
Ha ez a tudatállapot bekövetkezik, akkor a föld is megújul energeti
kailag. Számos folyamat, amelynek eredményéhez korábban évszázadok
kellettek, most sokkal gyorsabban megvalósul. A múlt karmája is alapve
tően megváltozik. Az emberiség nem lesz már ugyanaz, mint ezelőtt volt.
A mai materialista elvek helyét spirituális elvek veszik át. A vízszintes
emberi tudat a függőleges, asztrális dimenzió tudatává tágul, és a valóság
mai, korlátozott elképzeléseit eldobja. Persze a földi élet továbbra is is
mert követelményeit támasztja a testben inkarnált lelkek többsége felé.
De most lényegesen gazdagabb lehetőségekkel és eszközökkel rendelke
zik ahhoz, hogy földi létét kellemesebbé és spirituálisabbá tehesse.
A felemelkedett, multidimenziós személyiségek létrehozzák az össze
köttetést az asztrális világokkal, és más bolygókkal, amelyeket megteste
sült lelkek népesítenek be. Az evolúciós ugrás és a fémtest-folyamat kö
vetkeztében a földi civilizáció fejlett lelkek szeretetteljes közcisségévé vá
lik. Ehhez kell egy kis idő. Ez a vízió, amelyet egyes olvasók még ebben
az inkarnációban megélnek, oly nagyszerű lesz, hogy azt alig lehet sza
vakba foglalni. Emiatt itt most abbahagyom.
145
Z á r ó elmélkedés:
A világvallások mint gnosztikus tanok
146
lése keretei között tud szerkeszteni. Mivel minden emberi elképzelés va
lamely egyéni személyiség létezéséhez kötött (én-elképzelés) a maximáli
san lehetséges elvontság, amire az emberi értelem képes, az én-elkép^elés
teljes megtagadása.
A nézet, hogy az alárendelt egyéni feloszlik, és beleolvad a föléren
delt, alkotó „semmibe", vallási szempontból elkerülhetedenül az egyén
nek és az ó anyagvilági munkálkodásának megvetéséhez vezet.
Olyan vallások, mint a brahmanizmus és a buddhi^nus, amelyek a Min
denséget az egyéni személyiség semmibe vevésének látják, az istenit vagy
szellemit általában nehezen tudják összeegyeztetni az egyén nyilvánvaló
elevenségével, fizikai egyszeriségével, ahogyan testben és pszichében
megjelenik. Szóval félreismerik a lélek kivételességét az ő sokrétű, háromdi
menziós anyagosodásában.
Nehézségek különösen akkor ütik fel a fejüket, ha a vallások határo
zott ajánlásokat tesznek a hívőknek, hogy hogyan viselkedjenek. Etiká
jukra jellemző, hogy az inkarnációs folyamatra és annak sajátos követel
ményeire legalábbis fittyet hánynak, vagy teljesen feleslegesnek tartják.
Amikor a vallások a testi létezés fáradalmaival a szellem, illetve a lélek
tiszta formáját állítják szembe, akkor félreismerik az emberi lét értelmét
és célját, és tanításuk sors, élet és halál kérdéseiben kudarcot vall. Ahe
lyett, hogy az egyén egyszeri pszichikai és testi elevenségét támogatnák,
ahogyan az Szókratész filozófiai baráti körétől ismeretes (lásd Platón
párbeszédeit) a világvallások - a kínai egyetemesség kivételével — kemény
önmegtartóztatást, az élettől elrugaszkodott létet prédikálnak. Szerzetes
barát, vagy remete, adeptus, vagy misztikus, a szent élet definíciója min
dig az érzékek és a csábítás gonosz világától való elfordulás (miközben az
érzékek elcsábíthatóságát természetes velejárójuknak mondják), egészen
a meditálás csendjéig és tédenségéig. Az inkarnáció negatív szempontjait
az elevenség hiányával akarják meg nem történtté tenni.
A lüktető élettől való félelmében sok hitet prédikáló csak nehezen
tudja elképzelni, hogy/ a transzcendensnek, az áthatónak a megélése az
élet kellős közepén lehetséges, sőt kívánatos. Hiszen éppen a vallásalapí
tók példája - Siddharta mérsékletességre intése, Jézus társaságkedvelése
és Mohamed kitöltött szexuális élete — életkedvre utal.
A spiritualitás az életkedvet nem zárja ki, sőt, a szellemiség gyakran az
élet bőségében tapasztalható meg. Sok mozgásra összpontosult személy
az elragadtatást csak testi aktivitással tudja kiváltani. Primitív népek szer
tartásos táncai ezt a feladatot töltik be.
147
Egy szerzetes barát meddő léte, amit ő kontemplációval tölt el, szen
tebb-e, mint egy két gyermeket egyedül nevelő anyáé, aki ráadásul dolgo
zik is, és iskolába is jár, hogy haladhasson?
Nyilvánvaló, hogy a vallások az inkarnációs körfolyamat sokrétű kö
vetelményeire nagyon egyoldalú magyarázattal szolgálnak, amelyek csak
kevés, kiválasztott életekre érvényesek. Az ilyen edka a lélek előre elhatá
rozott inkarnációs tervét illetően csak ritkán méltányos, s ezért értéktelen.
Ez persze minden etikára érvényes, mely az emberi cselekvésben a spiri
tuális elvek kihangsúlyozása helyett konkrét utasításokat ad az életvitelre,
mint a katolikus egyház papjainak a cölibátusa. Ennek oka az emberek
világnézeti dualizmusa, a test és a lélek, az anyag és a szellem, a materia
lizmus és az idealizmus, az aktuális gonosz és a transzcendens jó megkü
lönböztetése. Ez a dualizmus persze nemcsak a vallások terméke, hanem
az emberi gondolkodás egyetemes jellemzője, mely a kizárólagosság és az
elkülönülés elve alapján működik. Egyeden vallás sem tudja a szellemet
és a testet rendezetten összefoglalni, nem tudja a test szeretetét a szelle
miség szeretésével összeegyeztetni, ahogyan ez legutóbb Platónnak sike
rült az „eros" fogalmával, amivel számításba vette az emberek közötti vi
szonyok sokféleségét.
Amely vallások a Mindenség definíciójánál az elvontság alacsonyabb
fokára helyezkednek, és ezt a kategóriát emberi jellemvonásokkal látják
el, azoknak ismeretelméleti nehézségei támadnak a teremtés történetének, va
lamint prófétájuk Mindenséggel való viszonyának a magyarázatánál is.
Ez utóbbi pont valójában az ember és lelke, tehát a Mindenség viszo
nyáról szól. És magában foglalja a biológiai lét energetikai alapjainak is
meretét, ahogyan az nyilvánvalóvá válik a fénytest-folyamatban és az
emberiség evolúciós ugrásában, tehát az inkarnált emberiség Mindenség-
hez való visszatérésének az ismeretét, a látszólagos elválasztottság leküz
dését, amit csak megtestesült állapotban lehet megtapasztalni.
Ezek az eszkatológiai kérdések mindenekelőtt a kereszténységet állít
ják dilemma elé. Noha kimagaslóan eszkatológiai vallás, az egyház le
mond egyfajta saját teremtési történet felállításáról, s ehelyett a teremtés
történetének gyerekes, ószövetségi ábrázolását veszi elő, amely a tudo
mány korszakában egyenesen nevetségesnek tűnik.
Jézus és Isten viszonya azonban, tehát Jézus Krisztus lényének, mint
transzliminális léleknek a kölcsönhatása a 7F-teremtési tartományokkal, a
korai keresztény egyház központi vita-témája volt, amit nagy hévvel vív
tak az ariánusok a háromság szószólóival. Ám kielégítő választ sem a zsi-
148
natok idején, amikor a háromság dogmáját leszögezték, sem később nem ta
láltak.
Emiatt Krisztus újra eljövetelének előrejelzését, a bibliában bejelen
tett parúziát sem tudták helyesen értelmezni.
Az emberfiának újra eljövetelét és egyesülését Istennel, és ezzel a hí
vók megváltását a keresztény vallás kezdettől fogva prédikálta. Az egyház
Pál apostol óta a megváltás adventista egyházának értelmezte magát. Emiatt
az „egyesülést Krisztusban", ami szorosan összefügg a feltámadás kérdésével
(lásd lent) már az első keresztény egyházközségek hevesen és nagyon el
lentmondásosan tárgyalták. Mivel ezt a sarkalatos kérdést nem lehetett
megválaszolni, nagy zavarra adott okot az első keresztények köreiben,
ahogyan ez Pál két leveléből is kiderül, amelyeket a thesszalonikabeli-
ekhez írt.
Az Egyetemes Törvény új gnózisa alapján fel lehet ismerni, hogy az
Újszövetségnek ezek a közpond témái a kilátásba helyezett fénytest
folyamatot és az evolúciós ugrást tárgyalják. Különösen a 2. Thes. 2-ben
vázolja Pál a közvedenül következő evolúciós ugrás dinamikáját olyan
pontossággal, hogy az az asztrális világokból jövő információra utal. Mi
vel ezek a történések a bibliában nagyon kódolt és szinte a felismerhetet
lenségig elváltoztatott formában jelennek meg, nem csoda, hogy az egy
ház ezt mind a mai napig sem értette meg.
Sikerét a tömegek felett a korai keresztény egyház azzal biztosította,
hogy a hívőkben a legközelebbi megváltás reményét keltette. Ez okból
nem lett volna praktikus pontos ezoterikus közléseket tenni az emberiség
evolúciós ugrásának tervezett időpontját illetően. Ha az emberek, akik
akkoriban léptek be a fiatal lelkek körfolyamatába, tudták volna, hogy ezt
a kört még le kell futniuk, tehát 2000 évet kell várniuk, míg aztán ismét
megtestesült leikekként a többdimenziós személyiség bibliában bejelen
tett felemelkedését a mi időszakunkban megélhetik, az egyházból sere-
gestől léptek volna ki.
Akkor tehát enyhén szólva is a hívőket jó szándékkal becsapták. Ezt a
csalást felettes szervek, az okforrás világok koholták, és sem Pál, sem
más keresztények nem jöttek rá, noha a történelem folyamán nem hiá
nyoztak a magyarázat kísérletei.
149
Ez a megállapítás vonatkozik természetesen a jelenkor gazdasági hittéte
leire is, melyeknek illuzórikus természete hamarosan napvilágra kerül.
Szellemi evolúciót zavarba hozással és kibogozással lehet leginkább elő
segíteni.
Ha már Jézus és Isten viszonyát nem lehetett tisztázni, hogyan kínoz
za magát az egyház az isteniség definíciójával? Jánosnál az Isteni még
Heraklitos^ Logos^a volt, ami az Egyetemes Törvény előzetes bejelentése,
ahogyan az 1. és a 2. kötetben részletesen megmagyaráztam, úgy az egy
ház további leírásai egyre homályosabbak és zavarosabbak: az energia
Egy ; t e m e s Törvénye lett az Ige, a „szent" írások igéje.
Evangéliumát János azzal kezdi, hogy „kezdetben volt a Logosz", az
Egyetemes Törvény. A német nyelvben ezen a helyen „szó" (Wort) áll,
tehát nem az ősfogalom, az energia, a téridő, nem az, amit fizikai
matematikai axiomatikámban benyomást keltőén bebizonyítok, hanem
„a szentírások szavai".
A korai keresztény teológusok már emiatt, a hibás szófejtés miatt is,
döntően megakadályozták, hogy az egyház felismerje az isteniség lényét,
ahogyan a fizikusok tehetedensége, hogy az energiát ismeretelméleti szin
ten meghatározzák, mérvadóan megakadályozta a fizika csadakozását. Az
emberi nyelv, mint az ismeret megakadályozó ja!
Az ősfogalom definíciójától függött az a kérdés is, hogy mi is „szent".
Lehetnek például anyag-tárgyak, vagy ereklyék, vagy ikonok, esedeg más
képi ábrázolások, vagy csak a szellemi lehet szent? Erre a kérdésre éppoly
kevéssé lehetett választ találni, ahogyan ezt a több száz éven át könyörte
lenül vívott képromboló harc igazolja.
Éppoly nehezére esik az iszlámnak az isteniség lényének kipuhatolása.
Ez a vallás a problémát szinte félvállról veszi gyakorlati és intellektuális
tekintetben is: egyszerűen megtiltja Allah képi ábrázolását, valamint lé
nyének bárminemű gnosztikus megtárgyalását.
Az ósfogalomnak és az ő kölcsönhatásának 3d-téridei al-mennyisé-
geivel ennyire elégtelen vallási felfogása lényegesen kihatott a hívő embe
rek világnézetére és szociális viselkedésére. Ez hat egészen a jelenkorig is,
és tartósan befolyásolja a társadalom életét, akkor is, ha ez nem mindig
szemmel látható.
Itt félreérthetedenül meg kell állapítanunk, hogy eddig egyeden világ
vallás sem volt képes a gnózisnak valamiféle szigorú és ellentmondás
mentes kategória-rendszerét kifejleszteni, ahogyan én ebben a könyvben
előterjesztem. Minden világvallás megoldadan ismeretelméleti problémá-
150
ja a következő két pontban foglalható össze:
151
tematikára ennek szokványos értelmében. A matematika inkább másod
lagos jelképrendszer, az emberi tudat terméke, és csak itt, a korlátozott
észlelés területén van jelentősége. Fontos ezt hangsúlyozni.
Ebből kifolyólag az emberiség történelme időfolyosóban zajlik, ahol
az eseményeket asztrálisan folyamatosan igazgatják. Amikor az ókori
próféták hagyománya szerint egy 1997-tól 2012-ig tartó időszakról beszé
lek — ebben lett előkészítve és ebben megy végbe a bibliában bejelentett
új, határtalan lélek megjelenése, hogy be lehessen vezetni a fiatal lelkek
milliárdjainak előrenyomulását az érett lelkek körfolyamatába -, akkor ar
ra célzok, hogy a történelmet nem lehet időben pontosan előre jelezni.
Az említett idófolyosó mégis tartalmaz egy kulcsfontosságú eseményt,
amelyet szeretnék röviden megemlíteni.
1997-ben megjelent a t u d o m á n y tetralógiajának 679 oldalas első
kötete az Egyetemes Törvény új, fizikai-matematikai elméletével. A kö
vetkező évben tartottam egy előadást az emberiség történelmének erről a
legnagyobb felfedezéséről a Deutsche Physikalische Gesellschaft (Német
fizikai társaság) éves összejövetelén Regensburgban. 1999-ben közzé tet
tem egy vezércikket a Journal of the Balkan Tribological Assotiation" (5.
kötet 3. szám, 129.-155. oldal) az Egyetemes Törvény új axiomatikájá-
hoz. Ugyanabban az évben közzé tettem a Tudomány Tetralógiáját (4
kötetben), különösen A biológiai s z a b á l y o z á s általános elméletét (3.
kötet) az interneten. Ebben az évben jelent meg a Fizika 2. kötete bolgár
nyelven.
Ezeket az éveket azzal a fáradozással töltöttem, hogy az új elméletet
népszerűsítsem a tudósok körében. Számos előadást tartottam. Pl. 5(X)
akadémikus előtt Szófiában a Bolgár Tudományos Akadémia nagytermé
ben. Hiába! A tudósok mentálisan nem voltak képesek az Egyetemes
Törvény új pánelméletének befogadására, és visszaestek régi, korlátozott,
fonák gondolkodásmódjukba. Az áttörés ideje még nem jött el.
Ugyanakkor beléptem fénytest-folyamatom legintenzívebb időszaká
ba. Az okforrás-világok előkészítő munkálatai nélkül, az ő küldötteiként,
nem tudtam volna egyik munkát a másik után a földön megvalósítani, és
nem lenne parúzia sem az itt megbeszélt módon. Abban az esetben a vi
lág gazdasági válsága és az evolúciós ugrás is másképpen zajlana. Az előt
tünk álló apokaliptikus események legeszményibb asztrális valószínűség
változata a következőképpen alakul:
1. Az Egyetemes Törvény új pán-elméletének átfogó, tudományos,
gnosztikus-fiiozófiai ábrázolását kell elkészíteni. Ezt én megtettem ti-
152
zenöt év alatt (1993-2008), tizenhárom könyvben, több mint 4000 ol
dalon.
2. Időben kell elkezdeni a fénytest-folyamatot, a parúziámat, amit a biblia
bejelentett, „az ember fiának a megjelenését", hogy ez valóra váljon,
közvedenül mielőtt a világ gazdasága végleg összeomlik.
Ebből a célból már 1972-ben, 21 évesen, súlyos tisztuláson, katarzison
mentem át (további részleteket lásd „Nyugati filozófiák gnosztikus ha
gyományai" című művemben), ami pszichémet és szellememet előkészí
tette eljövendő küldetésem számára. Azóta a testi és pszichomentális át
változás szüntelen, intenzív folyamatában vagyok, mely 1993 óta érezhe
tően felerősödött. Azóta az okforrás-világok nagyon erős asztrális-
energetikai befolyása alatt állok, ami az Egyetemes Törvény felfedezésére
ihletett és a tudományok általános elvének terjedelmes megfogalmazását
segítette elő. 1999-ben léptem be a fénytest-folyamat legintenzívebb idő
szakába, amit súlyos testi, pszichikai és egzisztenciális vesződés kísért.
Ezek után folyton érzem az asztrális energiákat, amelyek hullámszerűen
hatolnak be a testembe, és ennek átalakulását fokozottan előrehajtják.
(Itt utalni kell arra, hogy ugyanezek az asztrális energiák {asztrális me-
Zpk) minden emberi testben léteznek. Mivel azonban a legtöbb ember
testét a lélek egy nagyon szoros energiaspektrumon belül alkotta meg és
tartja életben, ezek az emberek az asztrális energiákat, ezeket az asztrális
energiákat, nem tudják észlelni érzékszerveikkel, mert a lelkek ezt az
energetikai háttérzajt szinte eltörlik. Az életet adó asztrális energiák hatá
sukat tehát az ember észlelési küszöbe alatt bontakoztatják ki. Ezért ta
gadja a társadalom ezeknek az energiáknak a létezését, illetve a tudomány
is ezt teszi, mivel szokásos műszerekkel nem mérhetők. A fénytest
folyamat kezdetével az emberi test asztrális energiáinak rezgésszáma je
lentősen növekszik, ezért az érzékek is észlelni kezdik. Keletkezik egy
magas frekvenciájú hang, mely a fej baloldalán szüntelenül hallható. Ezt a
zizegést az okozza, hogy a levegómolekulák, amelyek a test asztrális me
zőinek gyorsabb tempójával forognak, fokozott mértékben súrlódnak.
Ugyanakkor a lélek által jól adagoltan a testbe küldött átváltoztató hullá
mokat a test nyomást érzékelő idegei testi rezgéseknek érzik. Ezek az érezhető
jelenségek kívül esnek azon az asztrális-energetikai spektrumon, amely
nek keretei között a legtöbb ember földi létezését eltölti. így aztán szá
momra nehéz leírni, hogy ezeknél az asztrális energiáknál mit érez az
ember, ha az embereknek ezzel kapcsolatosan még nincs tapasztalatuk.)
A bejelentett világválsághoz vezető gazdasági folyamatok történelmi
153
perspektíváját részletesen kifejtettem más könyveimben (lásd az esszét is
a függelékben). Az okforrás (kauzális) világok gazdasági válságot előké
szítő munkálatai a fénytest-folyamatommal párhuzamosan futnak.
(Az aranyfedezet felszámolása Nixon által, ami jelentősen felfutötte a
pénz értékvesztését az egész világon és válsághoz vezetett, például majd
nem egyidejűleg zajlott az én katarzisommal, ami a küldetésemet készítet
te elő. Ez az egyeztetés szükséges, hogy a helyes esemény a megfelelő
időpontban a szükséges helyen játszódhasson le.
Minden asztrális valószínűségváltozat, ami a 3d-téridőben megvaló
sul, számos más változat közül a legkedvezőbb esemény ebben az eset
ben. A földi élet egész asztrális egyeztetése kifogástalanul működő, sok-
tényezős algoritmus, rettentően bonyolult és precíz. Emiatt kell folyton
minden eseményt egymáshoz igazítani. Egyébként a hagyományos, a
szokásos idő, /, az asztrális tartományokban nem számít, nem játszik sze
repet. Viszont a földi 3d-történés egyeztetésénél, számos más dimenzió
mellett, ezt a nagyságrendet is figyelembe kell venni az asztrális tervezés
ben.
A fend leírás azt bizonyítja, hogy a fénytest-folyamat és az emberiség
evolúciós ugrása szüntelenül zajló energetikai folyamat, amelyet hosszú
idő óta, nagyobbrészt rejtve előkészítenek, mielőtt a 3d-téridóben min
denki számára megmutatkozhat. A kollektív észlelés, mely a 7F-teremtési
tartományok láthatadan rendezése számára vak, a folytonos események
áramából kiragad egyes eseteket, és kizárólag arra összpontosít.
Adott események létrejöttének időpontját - hogy a biblia szóhaszná
latával éljünk - „csak az Atya tudja a mennyekben". Illetve az esemény
pillanatában végzett valószínűség-számítások eredménye. Persze, előké
szítésük sokkal korábban megtörtént már, és több jel mutat eljövetelükre,
amit viszont csak tágabb mediális tudattal rendelkező emberek tudnak és
kénytelenek olvasni, ahogyan Jézus is nyomatékkal int (Mt:24, 32-47).
A kollektív tudat globális változásait a Föld asztrális terein történő
globális energetikai változtatásokkal vezetnek be, amelyeknek bonyolult
sága az ember elképzelését messze meghaladja. Médiumi adottságokkal
rendelkező öreg lelkek ugyan érzékelik, a világ lakosságának többsége
azonban nem. Ebből következően az emberiség történelmének sorsszerű
változásait hosszasan és alaposan tervezik és készítik elő, de kezdetben
csak diszkrét, alig észrevehető dolgok formájában lépnek be a 3d-téridő
észlelhető területére.
Különösen félelmet keltő folyamatokat nagyon szelektíven észlelnek,
154
és valódi jelentőségüket nem ismerik fel. Ilyesminek a kinyilatkoztatásá
hoz pontszerű, nagyon jelképes események kellenek. Ilyen esemény volt
a World Trade Center ellen elkövetett merénylet, amely hosszú távú szel
lemi, társadalmi és gazdasági eltolódásokat vont maga után az egész vilá
gon. Ezek a hidegháború vége után jelentőségre tettek szert, és hamaro
san a nyugati viláo; globális gazdasági válságához vezetnek.
Az Egyesült Államok államadóssága a hatvanas évek óta az a jelenség,
amely a világon a javak, a gazdagság igazságtalan elosztásából adódik, de
a felelősök alig fordítanak rá figyelmet, mert következményei nagyon is
félelmetesek. Itt alapvető folyamatok válogatott elcsúsztatásával van dol
gunk, noha ezek döntően befolyásolják a világtörténelmet.
Eléggé ismeretes lehet, hogy a világ megspórolt pénzének jelentős ré
sze nem kerül befektetésre az illető országokban, hanem a súlyosan el
adósodott amerikaiak jólétét hivatott biztosítani, azokét az emberekét,
akik egy fülért sem tesznek félre (ez 444 milliárd dollár volt csak 2000-
ben, a közveden befektetéseket nem is számolva). Ez a fejlődés még je
lentősebbé vált, amikor a hidegháború vége után nagy összegeket vontak
ki a volt keleti blokkból, pl. a COMECON egész háztartását, az Egyesült
Államokba. Ezekben az időkben pl. a Dow-Jones-index az ötszörösére
emelkedett. Ezt a továbbra is nagy hatalommal bíró kommunista titkos
szolgálatok irányították a háttérből, és az amerikai titkosszolgálat erősen
támogatta őket. Oroszország és más kelet-európai országok jelenlegi sze
génysége nagyrészt ennek a kriminális ügyeskedésnek a következménye.
Az amerikaiak legnagyobb hitelezői, a japánok hosszú recessziója,
szintén erre a jelenségre vezethető vissza. Ennek a nemzetnek a rengeteg
megtakarított pénzét a japán bankok nem az országban, hanem Ameri
kában, spekulációs üzletekbe és államkölcsönökbe fektették be, nem
utolsó sorban azért, mert Amerika Japán védelmező hatalmaként lép fel.
A legjobban őrzött nyilvános titok az amerikai gazdaság sebezhetősége a
japán pénzügyi világ által, amely viszont saját országa vészes gazdasági
helyzete miatt hamarosan felborul.
Az USA úgy- jut friss pénzhez a külföldtől, hogy minduntalan hábo
rúkat kezdeményez, mert így ajánlani tudja a dollárt biztos pénznemként.
A felszínen az ilyen háborúkat mindig magas eszményekkel indokolják,
aminek, az amerikai propagandának köszönhetően számos nemzet és po
litikus bedől.
Nem nehéz rálátni, hogy a világválságot a világkereskedelem ezen
anyagi egyenedensége váltja ki. Ez a válság ugyanakkor a nagyhatalom, az
155
Egyesült Államok végét is jelenti. A folyamatot az asztrális világok apró
lékosan megtervezik és irányítják, és nem tudom visszafojtani intellektuá
lis vígságomat, amivel én, ihletett megfigyelőként, szemmel követhetem.
Valóban kivételes jog, hogy szabad a díszletek mögé tekinteni.
A történelem megértése érdekében itt utalnom kell arra, hogy a lelkek
számos terve - a terjedelme miatt - több inkarnáción át zajlik. A kortár
sak ezt nem látják összefüggő, folytatásos eseménynek, amelynek jól
meghatározott kezdete és előre eldöntött vége van. Az ilyen hosszú távú
projektek a földi megfigyelő számára a legjobb esetben történelmi idő
szakoknak mutatkoznak, melyeknek határait visszatekintő és embert
érintő szempontokból önkényesen szögezik le, ha nem kerülik el a fi
gyelmet egyáltalán.
Mivel az egyéni lélek 6000-8000 év során hetvenszer-kilencvenszer
inkarnál, minden újabb megtestesülésnél maga alkotta és alakította törté
nelmi feltételeket talál, amelyeket vagy tovább kell fejlesztenie, vagy a
projekt befejezésével le kell bontania. Kollektív jelenségek, mint pl. a val
lások, bonyolult energedkai történések, amelyeket több inkarnáción át
folytatnak. Ezek nagy keretfeltételeket képeznek, amelyek között a meg
testesült lelkek kibontakozása megy végbe.
Ha megváltozott lélekkorosztályok miatt a megtestesült léleknépesség
igényei változnak, akkor ezeket a kollektív energedkai jelenségeket le kell
építeni, és megfelelő keretfeltételekre cserélni. Az energiának áramlania
kell, az energia folyton mozog. Anyagi és szellemi formák lerontása vagy
átépítése nélkül fejlődés nem jöhet létre. Ez a körülmény magyarázza
meg, hogy az emberiség történelme miért nem felfelé menő spirális, ha
nem a virulás és a hanyatíás időszakait ismeri.
Ebből a szempontból a jelenlegi világvallásokat, melyek aránylag rö
vid idő alatt, 600-800 év alatt, tehát 4-5 inkarnáció idején alapultak, és ha
tásukat egy fiatal-lélek körfolyamat idejére, 2000-2500 évre (mintegy 20
inkarnáció idejére) bontakoztatták ki, kollektív lelki projekteknek kell lát
nunk, melyeknek megvan az energetikailag megadott kezdetük és ugya
nolyan végük.
Az öt nagy világvallás - (1) a hinduizmus (brahmanizmus), (2) a
buddhizmus, (3) a kínai univerzizmus (konfuciánizmus, taoizmus), (4)
kereszténység (a zsidósággal együtt, mint előddel és összekötő híddal a
régi egyiptomi vallások - melyek bensőséges ismeretekkel rendelkeztek a
lélek halhatadanságát illetően, és a kereszténység között), valamint (5) az
iszlám, - Ázsiában, Közel-Keleten, a régi világ talaján, Európában és
156
Észak-Afrikában, az antik és görög világ országaiban, egyrészt a kultúrák
földrajzi elválasztottsága és az elégtelen közlekedési viszonyok miatt volt
szükséges. Másrészt a világvallások sok közös vonása a külső és a belső
felépítés terén is arra mutat, hogy a világ lakosságának lélekstruktúrája a
különböző régiókban egyre egységesebb lett, és ez — sajátos igényeik mi
att - új szellemi tájékozódást kívánt.
A vallások alapítása idején a földet csecsemő- és gyermeklelkek népe
sítették be, akik a fiatal lélek körfolyamatának küszöbén álltak. Míg
azonban ezek a nagyon ereden lelkek egységüket a Mindenséggel közvet
lenül észlelni tudták, s így természeti- és politeista-vallásokhoz vonzódni
tudtak, a fiatal-lélek körfolyamat követelményei a belső, lelki oltalmazott-
ságtól való elfordulást és a külső anyagvilághoz fordulást hozta magával.
Mivel fiatal lelkek a földön a lehető legnagyobb felejtés állapotában
működnek, a lelki dimenziókhoz nem tudnak közvetlenül hozzáférni. A
lélek létezését csak külső, gnosztikus tanításból tudják befogadni, s ezt csak a
fiatal lélek körfolyamat vége felé képesek elvetni ahhoz, hogy átélhessék
az értelem teljes önállóságát, mint agnosztikus egot.
Ez okból a világvallásoknak, különösen a kereszténységnek szigorú
külső tekintélyként kell fellépniük, hogy a fiatal lelkek kifelé tájékozódó,
agnosztikus egojában erős benyomást keltsenek, és őket a vallások pályá
jára vonhassák. így illesztik bele a fiatal lélek eddig a pillanatig még nagy
részt gyengén fejlett „énjét" szilárdan az emberiség anyagi történelmébe,
és itt élheti meg a lélek az ö virulását.
Mivel a történelem a kapitalizmus korszakában mindenekelőtt tech
nológiai előrehaladás formájában jut kifejezésre, az „én" gyarapodása az
utóbbi két-három inkarnáció során a technika fejlődésében és uralásában
jelenik meg. Ezekben az időkben a megtestesült személyiség kizárólag az
anyag és az emberek manipulálásával van elfoglalva, ezt akarja megtanul
ni a különböző állami, katonai, ipari és gazdasági szervezeti struktúrák
ban, és a belső lelki dimenziókra alig ügyel. A kollektív agnoszticizmus-
nak ez az utolsó, kifelé forduló fázisa Európában a felvilágosodással, és a
modern kísérleti tudomány előrenyomulásával kezdődött, és hamarosan
hirtelen véget is ér.
Több ázsiai ország fokozott iparosodása, mint Kína, India és Viet
nám, ahol a világ népességének majdnem a fele él, az utóbbi tíz-tizenöt
évben megmutatja a fiatal lelkek kifelé forduló terjeszkedésének határait
a földi téridőben. A világ gazdaságának globalizálását mindenekelőtt az
energiatartalékok fenyegető megcsappanása jellemzi, amit majd csak az
157
evolúciós ugrással, és a világgazdaság új, szellemi elvek alapján működő
irányításával lehet leküzdeni (lásd az esszét a könyv végén).
Ebben a lélekkorban a földi személyiség az anyag és az ember mani
pulálására összpontosít, és a szervezett vallás keretében kitűnő feltételek
re bukkan a kibontakozáshoz. Ebben központi szerepet játszik a szoros
összetartozás hasonló gondolkodású személyekkel, mert, ahogyan említet
tem, a fiatal lélek semmit sem gyűlöl jobban, mint a másféleséget. A kol
lektívnek ezen kívül hierarchikus felépítésűnek kell lennie, hogy a fiatal lé
lek az ő társadalmi előmenetele vagy lezüllése során másokkal konkrétan
megmérettessen. Mivel a fiatal lélek belső lelki dimenziójához nem fér
hozzá, csak a környezetéhez tudja viszonyítani, s ezzel meghatározni és
felismerni önmagát.
A vallásközösségnek ezen kívül szigorú szabályok szerint kell mű
ködnie, elegendő lehetőséggel a másképpen gondolkodók és vétkesek
megbüntetésére. (Ezekben a szociális funkciókban manapság a nemzeti
állam az ő rideg, belső struktúráival leváltotta az egyházat.) Mivel a fiatal
lélek inkarnációs körfolyamatában a bűn és bűnhődés központi szerepet
játszik, a vallásos etikában a jót és a gonoszt finoman és tisztán el kell vá
lasztani. Ezért mutatnak a világvallások és elhajlásaik, a szekták és eret
nekségek szigorúan dualisztikus vonásokat. A dualizmus, a kettősség fel
fogása a fiatal lélek legszembetűnőbb jellemvonása a keresztény korszak
ban, mindegy, hogy teológusként vagy politikusként lép fel.
Az elhatárolódás más vallásoktól és áramlatoktól, és a különbségek
kihangsúlyozása mutatja a fiatal lélek maximális elválasztottságát az aszt
rális világoktól. Ezt a mentális állapotot át kell élnie, annak egész sokré
tűségében, mielőtt érett- vagy öreg lélekként nekiindulhat a belső egység
hez való visszatérés útjának.
A fiatal lélek ragaszkodik ahhoz, hogy a világot barátra és ellenségre
oszthassa, és a harcos (3) energiájának hordozójaként viszályokban akarja
megállni a helyét. Ezzel a szemponttal számol az iszlám (szent háború) és
a kereszténység (keresztes háborúk, Amerika meghódítása a kereszt je
gyében). A fiatal lelkeknek ezt a hajlamát enyhítik tudatosan a hittanok a
kegyelem gyakorlásával (kereszténység, vagy az erkölcsös, erőszakmentes élet
vitel prédikálásával (buddhizmus) a közösség szolgálatában (kínai univer-
zizmus).
*
Eme rövidre fogott megbeszélés szerint valamennyi világvallás az öreg
lelkek ajánlata és engedménye a tökéletesedés hosszú útján vándorló fia-
158
tal lelkek számára. Ezekkel a gondolatvilágukat és viselkedésüket is
mérvadóan alakító tanokkal kell összeakaszkodniuk, súrlódniuk, mígnem
körfolyamatuk vége felé felfedezik szeretetképességüket, és ennek kap
csán elismerik a lélek vezető szerepét.
Ebben az ismeretszerzési folyamatban a fiatal lelkek a vallásokat el
fogják utasítani, mert rá kell jönniük, hogy a transzcendens megéléséhez
nincsen szükségük külső tákolmányokra. Ehelyett párbeszédbe kezdenek
a saját lelkükkel, és új kollektív formákat találnak fel ahhoz, hogy ezt a
transzcendens tapasztalatot kifejezésre juttathassák.
A jövő egyéni vallásának dinamikája kizárólag belülről kifelé működik
és formálja az életet. Nem adja be a derekát világi, kényszerítő struktú
ráknak és nem igazodik azokhoz. Ennek az ideje - hosszú várakozás
után - eljött végre.
A harmadik világ, különösen az iszlám országok számos, alig figye
lembe vett fejleménye már ebbe az irányba mutat. A muszlim asszony,
aki emancipációjáért küzd, például az új spiritualitás éllovasa lesz, ellen
ben a muszlim férfinek még le kell vetkeznie egoja kóros túltengését, mi
előtt fogékonnyá válhat a lélek belső hangja számára. Mivel azonban a
medialitás társadalmi adu lesz, el lehet képzelni, mekkora változások előtt
áll az iszlám világ.
A vallások egy határozottan leszögezett történelmi időpontban kelet
keztek, amikor az utolsó nagy inkarnációs hullám legtöbb öreg lelke be
fejezte körfolyamatát (inkarnációs ciklusát), és a föld nagyobbrészt cse-
csemólelkekkel és gyermek-lelkekkel volt tele. Rövid inkarnációs tapasz
talatuk miatt ezek a lelkek nem voltak képesek olyan történelmi felfogást
kifejleszteni, miszerint a földi folyamatok belső, lelki feltételektől függenek.
(Lásd Kandinski művének belső feltételezettségét „A szellemi a művé
szetben" című írásában.) A történelem az ó szemükben külső esemény
ként játszódott - amelyben az ember általában áldozatként, ritkán alko
tóként vett részt -, aminek azonban nincs belső értelme.
Az átmenet után a fiatal lelkek körfolyamatában, új időszámításunk
kezdetén, az emberek terjeszkedő, háborúzós tulajdonsága tovább erő
södött, mert a legtöbb karmikus kapcsolatot ebben a lélekkorban hozzák
létre, mielőtt ezeket az érett lélek körfolyamatában fel lehet oldani.
Emiatt röviddel a keresztény vallás berendezkedése után újabb vallást
kellett bölcsőbe fektetni, az iszlámot, mely a szent háború ödetét tette ma
gáévá. A kereszténység ellenpólusaként, amely nem volt kevésbé harcias
ugyan, ahogyan ezt a számos keresztes hadjárat igazolja, a hadakozó isz-
159
Iámnak a vallás negatív nézetét kellett kihangsúlyoznia, hogy a kereszté
nyeknél kialakulhasson a kegyelem és a humanizmus, ahogyan az a rene-
szpnszban, mindenekelőtt a művészetben meg is történt.
A manicheizmus, melyet a perzsa Máni röviddel az iszlám előtt hívott
életre, a keresztény, a perzsa és a hindu ödetek szintézisét akarta létre
hozni, annak a kísérlete volt, hogy elősegítse az új, keresztény tanítás tü
relmét, és kétségbe vonja fokozódó dogmatizmusát. Ez a tan egy időben
népszerűbb volt a kereszténységnél - (Szent) Ágoston például kezdetben
manicheus volt - és forrásul szolgált számos más vallási mozgalomnak,
mint a pálosok, a bogomilok (Bulgária és Bizánc), patárok, (Észak-Ola
szország), katárok (Dél-Franciaország), később a husziták (Prága) és a
német reformátorok számára. Ez azt mutatja, hogy a vallásokat és vad
hajtásaikat a verseny kedvéért vezették be az asztrális világok, hogy a
gnosztikus igazság igénye eleven maradjon.
Majd csak minden történés folytonosságának és célzatosságának az
egyéni felismerése teszi lehetővé a saját nép, és később az emberiség kö
zös történelme eszméjének a kifejlesztését. Ez a felismerés kizárólag a
megfigyelő lelki érettségétől függ.
Inkarnált csecsemőlelkek még nem képesek olyan történelmi felfogást
kifejleszteni, mely megengedi annak a tudatosítását, hogy a jelen mindig
is a múlt terméke, és így a jövőjüket céltudatosabb és alkotóbb módon
alakíthassák. Ugyanis a csecsemőlelkek tehetetlen tárgyaknak vélik magu
kat, akiket kifürkészhetetlen erők kormányoznak.
Mielőtt az utóbbi, nagy inkarnációs hullám az öreg lelkek körfolyama
tát befejezte volna, a történelem felfogása aránylag magas intellektuális
színvonalon volt. Történészeknek, egy Thükididész rangja bélinek, ezen
hullám utolsó öreg lelkeinek, nemcsak az antik Görögország történelmé
nek részletes ismeretét köszönhetjük a peloponészps^ háborúk idején, ha
nem a történelemírás megértését egyáltalán. És az antik protagonisták
személyes és politikai indítékai és cselekedetei mennyivel választékosab
ban és pontosabban kerültek ábrázolásra Thükididész munkáiban, mint
Jézus munkálkodásainak primitív és történelmietlen híradása öt évszá
zaddal később a keresztény evangéliumokban?
Ez a szembetűnő különbség az antik emberek megkülönböztető tör
ténelem-megértése a nagy vallások nekilendülése előtt, és a primitív tör
ténelmi észlelés a vallások korszakában, a megtestesült léleknépesség
gyökeres megfiatalodására utal, ami mindenekelőtt intellektuális hanyat
lásban jutott kifejezésre.
160
Míg a nagy vallások előtt még aránylag sok öreg lélek élt a földön, aki
hosszú inkarnációs tapasztalata miatt, és a lélekvilágokhoz közvetlenül
hozzáférve kimondott megértéssel tudott viseltetni az ember léttörté
nelmi dimenziói iránt, és ezt nagy száma miatt a társadalomban is meg
tudta erősíteni, addig elvonulása után szellemi vákuum keletkezett a tár
sadalomban, amit csak olyan durva kollektív nézőpontokkal, mint a je
lenlegi világvallások, lehetett kitölteni.
A teológiai történelemírás tetőpontjának tartják, idézik gyakran pél
dául Ágoston „htenállamár. Ágoston naiv erkölcsi elképzelései, hogy
Róma miért hanyatlott le, a modern olvasót legfeljebb szórakoztatná, ha
elfeledné, hogy Ágoston művei továbbra is a hivatalos egyház alapjait
képezi. Nem érdemlik meg, hogy komolyan tárgyaljuk őket. Csak a kö
zépkor szellemi hanyatlásának a tanúbizonyságai.
A léleknépesség megfiatalodásával a földön eljött a próféták és vallás
alapítók ideje, akik röviddel egymás után meg is jelentek. Közülük egye
sek határtalan telkekként működtek felemelkedésük után több évszáza
don át, úgyhogy munkásságuk időszakai jórészt átfedik egymást.
A buddhizmus alapítója Siddharta néven jelent meg történelmi sze
mélyiségként i.sz. előtt a VI. században, és élt még az V. században is
(valószínűleg i.e. 560-tól 480-ig). Nyolcvan éves korában jött fel — ezt a
buddhizmus meglehetősen pontosan dokumentálja - és munkálkodott
ezt követően határtalan lélekként az, akit Buddhának neveznek.
Határtalan lelkekbe vetett hit (az olyanok, akik szabályos időközök
ben megjelennek a földön, a nyugat hagyományával ellentétben, a görög
mitológia kivételével, ahol élete végén jó néhány halandó felmehet az.
Olimposzra és elnyerheti a halhatadanságot), a hindu hagyományban szi
lárdan le van rögzítve.
Ez okból a Buddha sokkal inkább el van fogadva történelmi szemé
lyiségnek Indiában és Ázsiában, mint Jézus az öreg kontinensen. Itt a mai
napig sem tudnak megegyezni abban, hogy Jézus történelmi személyiség,
vagy Isten, s ha mind a kettő, akkor ez a két megjelenési forma milyen
viszonyban van egymással.
Egyébként a két alak körül számos legenda kering, amelyek hasonló
sága meglepő, kezdve az anyák szüzességével, és folytatva a természeti
csodákkal, amelyek születésüket és halálukat övezték. A mintázat hason
lósága még az annyira különböző vallásoknál is, mint a kereszténység és a
buddhizmus, nem kerülheti el a figyelmet. Az új határtalan személyiség
újra eljövetelét is hasonló természeti jelenségek kísérik majd (Mt. 24:29;
161
Mk. 13:14).
Az ó-kínai vallás alapítója, amelyet róla konfuciánizmusnak neveznek
- egy erkölcs- és államtudomány, amelyet éppúgy ó-kínai filozófiának is
nevezhetnénk - nem is lehetne másképpen, Siddharta kortársa volt. Kon-
fuáus születési évét i.e. 551-re teszik. Ezek szerint kortársa volt Pitago-
ras^tiak is, és számos híres görög filozófusnak, Parmenidésznek, Zenonnak,
Heraklitoszpak, akik sok mindennek kitett öreg lelkek, érdemeket szerez
tek az ezoterikus gnózis terén, és a röviddel utánuk jövő atomistákat, de
Platónt és Arisztotelészt is mérvadóan befolyásolták.
Ezekben az időkben élt néhány ószövetségi próféta is, akiket vidéki-
ségükból utólag szakította ki Jézus megjelenése, s így jutottak érvényesü
léshez.
Konfucius, mint később Mohamed, sem volt határtalan lélek, de el
lenpártként lépett fel a legendás Lao Ce-vel szemben. A taoizmusnak ez
az alapítója, akinek életéről semmi pontos sem ismeretes, röviddel Kon
fucius előtt élt. A kevésből, amit tudunk róla, az derül ki, hogy miután
Taóról szóló tanítását egyeden könyvben összefoglalta, úgymond fel
emelkedő mesterként hagyta el a földet. A mitikus alak, Lao Ce életének
legendáiban sok közös vonás van Buddha és Jézus életével.
Ám egyeden vallásalapító sem jött meglepetésszerűen. Megjelenésük
szellemi talaját az akkori emberiség pszichikai minőségének tudatában
gondosan előkészítették. H.J. Muller arról ad hírt „Történelem mítosz
nélkül" című művében, hogy az antik világ tanítói között volt valaki, aki
szerint minden istenek mögött van egy legmagasságosabb isten, és a leg
nagyobb javak a szeretet és az önzedenség. Olyan jámbor volt, hogy isten
fia hírében állt, noha ó maga ilyesmit soha nem állított. Csodákat művelt,
démonokat űzött ki, és egy halott kislányt életre keltett. Halála után azt
mondták követói, hogy megjelent nekik, és testben felment a mennyek
be. Ez a tanító, akiről itt szó van, nem Jézus, hanem Tiánai Apollós, aki
nek életét Philoszfrátosz ecsetelte.
Ez a történet is azt mutatja, hogy egy vallási legenda keletkezését
előbb végigjátsszak lelki-inspiratív szinten, mielőtt meghitt drámaként
elénk tárul a történelem színpadán. A kollektív lelki, amelyet a pszichoa
nalízis hatására tévedésből „kollektív tudatalattinak" is neveznek, téved-
hetedenül tud minden fontos eseményről már megvalósulása előtt, és
azonnal felismeri azt, mihelyt a 3d-téridöben fellép. A megtestesült sze
mélyiségek ezt többször végigjátsszak álmukban az asztrális síkon való
színűség-tanulmány formájában.
162
Egyébként az ilyen események szándékosan használnak korlátolt
számú jelképet és látható jelet, amire a kollektív nappali tudat nagyon ér
zékeny és ami a nappali tudatban mély benyomást kelt. Ebből magyaráz
ható a vallások közös mintázata.
A minden vallás alapját képező történelmi drámák csak díszletek a
mélyebb lelki valóságok előtt, amelyekhez a nappali tudat még nem tud
elhatolni. Az ilyen külső jelképek alkalmazása csak olyan embereknél le
hetséges és indokolt, akik még nem érettek asztrális energetikai jelensé
gek ésszerű magyarázatának befogadására az itt leírt gnózis értelmében.
Az ilyen emberek hajlamosak külső vallási drámákat, például Jézus kereset
re feszítését, ami a megtestesült fiatal lélek archetipikus viselkedési mintáza
tának a jelképe, összetéveszteni a tulajdonképpeni gnosztikus üzenettel,
és mélységesen csalódnak, amikor kénytelenek a vallási hagyományok il
luzórikus jellegét felismerni.
Fiatal lelkek milliárdjainak gyakran felidézett kiábrándulása, mely leg
közelebb bekövetkezik, szintén a fent ecsetelt módon zajlik. Bőségesen
igénybe veszi a belső, lelki dinamikát, amely a belső igazságosság és a
külső észlelés között keletkező feszültségből adódik, és egy sor drámát és
világnézeti lezuhanást fog kiváltani.
Ennek a kiábrándulásnak a múltban azzal próbálták elejét venni, hogy
a h a t á r o z a t l a n s á g elvét alkalmazták, amely a gnosztikus magyarázat
több változatát ajánlja fel a megtestesült lelkeknek. Ezért magyarázták a
lélek és a testiség, az isteniség és a halandó ember energetikai kölcsönha
tását, amely bonyolultsága miatt világos, ésszerű elvekre épül, misztéri
umnak, amit kultiválni kell. Minden vallás misztériumkultuszának, a tör
ténelem előttieknek is, ez a szellemi forrása, mely a központi helyet elfog
lalja.
A gnózist elsősorban m i s z t i k á n a k tartották. Isten emberré válása és az
egyesülés vele a szakramentumban például a keresztény tan legnagyobb misz
tériuma. A misztérium fogalma tehát az ósfogalom tetszés szerint tágít
ható U-al-mennyiségét képezi, mely megpróbálja felfogni a lényeget, ám
a tényállás egyértelmű körülírásáról szándékosan lemond.
Mivel a világvallások feljövetelénél szemmel látható volt már, hogy a
7F-teremtési tartományok energiájának lényegét az emberrel nem lehet
megfelelően közölni, vallásos fogalmak formájában, már a gnosztikus tu
dás átnyújtásánál azon fáradoztak, hogy tág teret engedjenek az ósfoga
lom magyarázatának, ami egyrészt a hívók felfogási lehetőségeit nem fe
szítette túl, másrészt a szükségtelen elkérgesedés veszélyét is távol tartot-
163
ta. A misztikusnak ez a határozatlan területe a transzcendens minden
dogmától megszabadított, egyéni átélésének lett fenntartva. Ebben kell
látni a misztika funkcióját a berendezkedett vallásokon belül.
Nem véleden, hogy a világvallások legtöbb megújulása a misztika te
rületén vette kezdetét. így tartották életben a vallási tanokat nemzedéke
ken át, hisz lényegében a hívők belső, lelki impulzusaiból élnek, és ké
peznek súrlódási felületet az értelemnek és a pszichének.
A vallásos misztika hátránya abban rejlik, hogy szívesen látott kifo
gásra ad alkalmat, hogy az ösfogalmat miért nem kell egyértelműen meg-
hatáiozni. Ezek szerint a misztikának az a feltétele, hogy a vallások nem
képesek a gnosztikus tanokat megbízhatóan képviselni.
Az iszlám kimondottan megtiltja Allah definícióját. A „kimondhatat
lant" nem szabad közelebbről leírni.
A kereszténység, a görög filozófiából kiindulva, felismerte ugyan az
isteniség pontos meghatározásának szükségességét, de a zsinat-korszak
számtalan teológiai huzavonája után ezzel a kérdéssel Jézus és Isten lényi
azonosságára szorítkoztak, s így a tulajdonképpeni feladat megoldatlan ma
radt.
Ennek a feladatnak az egyházi dogmán kívüli megoldására később kí
sérleteket tettek {Descartes, Spinoza, Leibniz), de e z e ^ sikertelenek marad
tak szigorú gnosztikus értelemben. Es a katolikus egyház ezeket a kísérle
teket eretneknek nyilvánította és elutasította.
A kínai univerzizmus és a buddhizmus az ösfogalom lényéről önkén
telenül korrekt, de csupán leíró elképzelést fejlesztett ki. így aztán mind
két vallás kudarcot vall homályos definíciójának gyakorlati alkalmazásá
nál, amikor Atman, Brahman vagy Tao meghatározásából próbálja meg
magyarázni élőlények, növények és az élettelen anyag tárgyainak létét és
működését. A két ázsiai vallás tehát mérvadóan csődöt mond az érző
anyagvilág sokrétű egyéni jelenségeinek és az alaktalan semminek felfo
gott, teremtő Mindenség kölcsönhatásának dialektikus értelmezésénél.
Platón ödet-tanának dialektikájában, mely az új Egyetemes Törvény
axiomatikájában is érvényben marad, az ázsiai gondolkodók nem igazán
jártasak. Az egyed logikus-mentális képességét, amivel elhatol az egyestől
az általánosig és az általánostól leereszkedik az érző anyagvilág egyes dol
gaihoz, ahogyan Szókratész bemutatja példásan platóni párbeszédeiben,
az ázsiai vallásokban hiába keressük. A gondolkodásnak az ilyen dialekti
kája nélkül semmilyen gnózis sem lehetséges.
Kifogástalan dialektikus gondolkodás a nyugati filozófiának és tudo-
164
mánynak is alapvető ismeretelméleti problémája, amit csak az Egyetemes
Törvény felfedezésével, a tudomány általános elméletének kifejlesztésével
és az ezoterikus gnózissal lehetett végképp megoldani. Ezt a problémát a
matematika területén a szám és a számkontinuum definíciójával részle
teztem az I. kötetben.
Még hétköznapibbnak mutatkoznak a másvilág vallásos elképzelései,
különösen a kereszténységben és az iszlámnál.
A másvilág legátfogóbb és kifejezettebb ábrázolása nem véledenül ta
lálható a keresztény iskolán kívül. Ez Dante Isteni színjátéka. Ez a mű
azonban nem az asztrális világok gnosztikus leírása, hanem elsősorban
csattanós megfigyeléseket tár elénk a karma működéséről az emberi vi
selkedésben egy újra felfedezett arisztotelészi és újplatonista etika szem
pontjából, ami Virgil alakjában jut kifejezésre. Dante egyetemes császár
ságot szeretne, amit nem a pápa, hanem közvedenül Isten rendezne be, s
így küzd az egyház világiasodása ellen, amit minden baj okának lát, és el
ítéli vészes belekavarodását az egyházi és világi hatalom versengésébe. Ez
a téma egy evolúciós ugrás előestéjén, ami egy kereszténység utáni idő
szakot vezet be, rendkívül időszerű.
*
Ez a tömör áttekintés megmutatja, hogy egyeden világvallás sem képes a
7F-teremtési tartományok pontos leírását kifejleszteni az emberi beszéd
természetes korlátain belül, és nem tudja megmutatni azt a szoros, köl
csönös függőséget sem, ami a lélekvilágok és a földi inkarnációs élet kö
zött van. Tekintettel az emberiség közvedenül bekövetkező evolúciós ug
rására, ami a földi létet szorosabb kapcsolatba hozza az asztrális világok
kal, a világvallásoknak ez a kognitív figyelmedensége nagyon is vészesnek
mutatkozik, mert mérvadóan hozzájárul a hanyadásukhoz.
A világvallások ismeretelméleti képtelensége megmutatkozik minde
nekelőtt a szent írásokban található kódolt üzenetek magyarázatánál.
Kimondottan nagy szükséget szenvednek a keresztények a feltámadási
kérdés értelmes magyarázatánál. Az ember létkérdésével és a halál utáni
helyzettel foglalkozó vallásként a kereszténység kötelezve érzi magát arra,
hogy felvilágosítással szolgáljon az emberiség jövőjét illetően, és, mint a
sadduceusok, a feltámadás kérdésénél el kell csüggednie. Mivel a keresztény-
vallás a lélek ismételt megtestesülését, amit Jézus prédikált (Mt.22,30:32), ko
molyan nem veszi figyelembe, arra sem tud magyarázatot adni, hogy a
megtestesült személyiség felemelkedése vagy a halála után miért és ho
gyan tesz szert a lélek teljes tudatosságára, és hogyan jut hozzá korábbi
165
inkarnációk ismeretéhez, amikor önálló személyiségként egyidejűleg létezik
az asztrális térben (Mt.22:29).
Milyen nagy a kereszténység tudatlansága ezt a témát illetően, ezt iga
zolja két tanulmány, „A test feltámadása" és „A feltámadási test" az egy
ház teológiai lexikonjában (kiadó: Herder Verlag), melyet Ratzjnger, a mai
pápa fogalmazott meg fiatal teológusként az ötvenes években. Az élet és
halál eszkatológiájához tartozik a keresztény teológiának egy gnosztikus
megnyilvánulási esküje is.
A világ végidejének katasztrófa-jelenetei, melyeket a keresztény vallás
(a szinoptikus evangéliumokban és a Jelenések könyvében) és az iszlám is
(az előbbihez csadakozva) a falra festenek, további nyugtalanító jóslatok
a hívők számára, amit sehogyan sem tudnak összeegyeztetni az emberfia
újra eljövetelével, illetve a prófétákkal és azoknak megváltásával.
Ebben mutatkozik meg a hívő,jiatal léleknépesség egyik jellemző tulaj
donsága: nem képes önmagán elgondolkozni. Ha a keresztény egyház és
az iszlám, mint elsősorban fiatallélek-intézmény, az Újszövetségben és a
Koránban megjósolt világvégét az utolsó próféta megérkezésével csupán
a saját hanyadásának magyarázná, akkor meglenne a kulcsa a közvedenül
előttünk álló eseményekhez is.
Kiürülnek a templomok, az egyházak társadalomra gyakorolt befolyá
sa csökken. Az előttünk álló „apokaliptikus" történés rég bejelentkezett
már. A szigorúan mozlim társadalmak leküzdheteden maradisága szintén
ennek a vallásnak a legközelebbi hanyadását jelzi, mert ez a vallás elállja
az iszlám népek fejlődésének útját. Szóval a szent könyvek még oly
szembetűnő jóslata is misztériummá válik, mihelyt a hívők számára várat
lan igazságot tartalmaz.
A vallásokhoz hasonlóan a prófétáknak is van ismeretelméleti és törté
nelmi feladatuk. Ok képezik a 7F-teremtési tartományok függőleges ko
ordinátájának és a földi történelem vízszintes koordinátájának metszés
pontját. Emiatt nem maradtak csupán gnosztikus tanítók, hanem szerve
zett vallások alapítói is lettek, miközben tanítványaiknak és követőiknek
nagyobb szerep jutott a vallások berendezésénél.
Tanításaik nyomában vallásközösségek keletkeznek a kizárólagosság el
ve alapján, amelyek tisztelik és terjesztik a „szent igét", „szent cselekedeteket"
végeznek, és feladatuknak tekintik „szent emberek" kiképzését. Ezeknél a
vallásos tevékenységeknél, mindig is a szentség megéléséről van szó, az
alapító példájára, miközben többé-kevésbé számolnak azzal, hogy „sokan
a hivatottak, de kevesen a választottak".
166
A világvallások több alapítója csak megtestesült személyiségként
munkálkodott (Mohamed, Konfucius, Máni), mások azonban megjelen
tek történelmi személyiségként, de transzliminális (határtalan) lelkek alak
jában is (Siddharta/Buddha, Jézus/Kriszrus). Ennek oka kizárólag ener
getikai természetű.
Ahogyan megbeszéltük, a ma létező világvallások egyidejűleg kelet
keztek, és régebbiek példáját követték. Alapítóik egymást követték,
aránylag rövid történelmi időszakok után, amikor a legutóbbi nagy inkar
nációs hullám volt folyamatban. Ugyanakkor új lelkek hulláma is kiáradt.
A vallásalapítókat támogatta számos öreg lélek, aki történelmi szemé
lyiségként lépett fel (pl. Hérakleitosz, Püthagorasz, Szókratész, Platón,
Arisztotelész, Plotin, stb.), vagy ismeretlen személyek is a háttérből, és
hozzájárultak az ezoterikus gnózishoz az azután jövő lelkek szolgálatára.
Az ó gnosztikus irataik nélkül, melyek nem számítanak szentnek, noha
részei lettek a hivatalos vallástannak, és közvetlenül tanító és lelkészi
munkálkodásuk nélkül az ismert vallások nem tudtak volna kibontakozni,
és nem tudták volna a fiatal lelkeket a bűvkörükbe vonni.
Ezek szerint a világvallások, ha egyetlen alapítóra hivatkoznak is,
mind bonyolult, kollektív jelenségek, amelyeken a megtestesült lelkek
több nemzedéke vett részt hosszabb időn keresztül. Ez a szempont kü
lönösen fontos, nem utolsó sorban azért, mert sok teológus és történész
durván alábecsüli.
A nagy vallások időszaka előtt a lelkek inkarnációs körfolyamata em
beralakban, valamint a földi lét és a 7F-teremtési tartományok szoros
együttműködése általánosan ismeretes volt. Helyi nagy kultúráknak, me
lyek a számunkra ismeretes történelem előtt virultak (pl. Ó-Egyiptom,
protobolgár szenzorikus civilizációk, amelyekből a görög mitológia olim
piai isteneinek prototípusai lettek, régi kultúrák Közép-Amerikában),
nem volt szükségük ilyen szervezetten vallásos gnoszdkára ahhoz, hogy
társadalmuk életét alakítani tudják.
Azokban az időkben sokan tudtak személyesen, akadálytalanul hozzá
férni lelkükhöz és az asztrális világokhoz. Nem kellettek nekik külső szel
lemi támogatást nyújtó írások, sem szervezett vallásközösségek előírt
szertartásokkal ahhoz, hogy átéljék a transzcendenst. Néhány nagyon
öreg lélek, mint jómagam, aki utoljára inkarnált a mai időkben, még ma
gukban hordják ezeknek a kultúráknak az emlékét, amelyekben inkarná
ciós körfolyamatuk kezdetén éltek.
Az új időszámítás kezdetén a földet nagyrészt csecsemő- és gyermek-
167
lelkek népesítették be. Ahogyan magyaráztuk, ezek a lelkek nem férnek
hozzá közvetlenül a transzcendenshez. Emiatt őket néhány öreg lélek
vezette. A mai világvallások alapítói mind a legutóbbi nagy lélekkiáradás
öreg lelkei voltak, akik inkarnációs körfolyamatuk végén irányt adóan
akartak hozzájárulni az újonnan kiárasztott lelkek fejlődéséhez. Ám nekik
az is világos volt, hogy az asztrális világok vezető szerepét közlő üzene
tüket csak olyan formában lehetett megfogalmazni, ami figyelembe vette
a gyermek- és fiatal lelkek korlátozott mediális észlelőképességét.
Akkoriban az öreg lelkek számára a 7F-teremtési tartományok létezé
se megdönthetetlen tény volt, amit az elragadtatás állapotában közvede
nül átélhettek, és az emberi beszéd korlátozottságában szóba és írásba
foglalhatták (pl. Plotin), de az őket követő lelkek nemzedékei kénytele
nek voltak megelégedni öröklött vallásos könyvekkel és szertartásokkal
ahhoz, hogy a transzcendens élménynek bár egy kis csücskét megragad
hassák. Az isteniség közveden élménye, ami öreg lelkek számára egykor
lehetséges volt (lásd a csakrák működését fent), a vallások közösségi éle
tére cserélődött, amely gyermek- és fiatal lelkek félelemstruktúrájának vé-
setét mutatja mind a mai napig is.
Ez a körülmény megmagyarázza, hogy az istenit miért élik az írás sze
rint, de nem élik át. Ehelyett kialakultak az ismert, félelemmel telt, ködös
vallási ötletek, mint a pokol és az ördög. És hát, ezek az elképzelések lét
rehozták a nekik megfelelő vallási cselekedeteket, ördögűzést, boszor
kányüldözést és inkvizíciót, máglyatüzeket, melyek hosszú ideig napiren
den voltak. A földi létet a helytelen gnosztikus elképzelések a mai napig
is tartósan befolyásolták. Okkal és joggal állíthatjuk, hogy a világ minden
bajának ezek az ősforrásai.
Ugyanez érvényes, csak fordított előjellel, az én új, tudományos gnó
zisomra: ez lesz egy eddig ismeretlen humanitás és mérhetetlen jólét szel
lemi forrása. Az új emberiségnek ezt a nézetét nevezik a szentirások az
„aranykornak". Ez a korszak azonban csak úgy kezdődhet el, ha a régi
hittételekkel végképpen felhagynak. Ez a fénytest-folyamat fő feladata az
egyéni szinten, és az evolúciós ugrás feladata a közösség szintjén. Minden
összefügg.
168
rás előestéjén, megindokolja.
A fiatallélek kor előnye, hogy elkövetett rossztetteihez mindig talál va
lami indokolást, amiben aztán rendíthetetlenül hisz. A saját isten
felfogás, illetve jog-felfogás, mely szintén a fiatalnépesség félelemstruktú
rájának terméke, kezet fog az emberi élet kifejezett lebecsülésével. Ezek a
hittételek lecsapódnak számtalan kegyeden háborúban és erőszakosko
dásban másképpen gondolkodók ellen, pl. keresztények zsidók ellen, ke
resztények muzulmánok ellen, hagyományosok eretnekek ellen, zsidók
mozlimok ellen, muzulmánok ateisták ellen, keresztény demokráciák
harcra kész iszlám államok ellen, ésatöbbi, ami aztán gazdagon szolgál
anyaggal karmikus szövevényeknek, ahogyan ezt nap, mint nap megél
hetjük a híradók idején.
Például felbecsültem a háborús csetepatékat hazám, Bulgária területén
az utóbbi kétezer év során, történelmi források alapján. Mivel ez a terület
csaknem szüntelenül a római birodalomhoz vagy Bizánchoz tartozott,
vagy első szláv országként folyton háborúkba bonyolódott Bizánccal,
mígnem a törökök meghódították az egész Balkánt, a régi világ ezen ré
szének történelemírása, különösen a bizánci, messzemenően hézagtalan,
mindenesetre lényegesen részletesebb, mint Európa más részein. Az
Oszmán birodalom háborúi, amikor is a bolgárok janicsárokként vonul
tak hadba, és csaknem egész Európát szorongatták, adatokkal elegendő
en bizonyítva vannak.
Felbecsülésem eredménye 500-800 nagyobb háborús esemény, ame
lyekben egyenként több ezer katona és civil személy lelte halálát. Ez azt
jelend, hogy Bulgária területén néhány évenként dúlt háború, és az áldo
zatok száma olyan nagy volt, hogy Bulgária területén a keresztény idő
szakban csaknem minden második inkarnáció erőszakos véget ért, tehát
bőven keletkezett karmikus bonyodalom.
Ám ez az arány Európa többi részében sem lehet sokkal masabb.
Gondoljunk csak a harminc éves háborúra, amikor Európa majdnem el
néptelenedett, így világos képet kapunk az emberi kegyedenségről a tör
ténelem során. Ehhez a témához ajánlom Johann Hui^nga „A középkor
ősze", Jákob Burckhardt „A reneszánsz kultúrája Olaszországban, vagy
Voltaire „Candide" című klasszikus műveit, amelyekben ennek a kor
szaknak a vérszomja benyomást keltőén kifejezésre jut.
Személyesen a legjobb akarattal sem találok semmi magasztost az
emberi nem történelmében, a legkevésbé a jelenlegi politikai történésben.
Ez okból a keresztényi szeretet fogalmát mítosznak tartom és a legna-
169
gyobb kollektív hazugságnak, mióta az ember az eszét tudja. Az embe
reknek sürgősen új elképzelésre van szükségük a szeretetről, hogy az öl
döklés végre véget érjen.
Ebből jótékonyan kivonják magukat az ázsiai vallások messzemenően
békés jellegükkel. Ez persze azzal függ össze, hogy Ázsiát mindenekelőtt
csecsemő- és gyermeklelkek népesítik be, akiknek ilyen karmikus guban
cokba még nem kell belemenniük. Ellenben sokkal több természeti ka
tasztrófa éri őket, amelyek az élet gyorsabb elhagyását ajánlják fel nekik.
A legtöbben, közöttük sok hiteden, a világvallásokat manapság az
emberiség érintheteden szellemi örökségének tartják, amivel kegyelettel
kell bánni, akkor is, ha egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy éppen ez az
örökség minden háborúnak és nyomorúságnak a fő forrása. Mivel az
ember a mai napig sem képes tudományosan kötelező gnózist kifejlesz
teni, menedéket keres tetszőleges vallásos kijelentésekben. A kritikus
gondolkodásról való lemondást erénynek nyilvánítják.
Nemrég óta toleranciát hangoztatnak más vallásokkal szemben a vilá
gias nyugati államokban a rosszul értelmezett „politikai korrektség" ne
vében, de ezt ritkán váltják valóra, ahogyan ezt a számos biztonsági be
rendezés és törvény igazolja, amit a nyugati országok 2001. szeptember
11. után jóváhagytak, s amelyek a polgár, különösen a mozlim személyes
szabadságát lényegesen korlátozzák.
Mivel az isteniségnek a létezését az Egyetemes Törvény felfedezése és
a szigorúan tudományos gnózis kifejlesztéséig sem bebizonyítani, sem
megcáfolni nem lehetett, a modern ember hajlamos a másodlagos, egy
másnak ellentmondó hittételeket, amelyek a ködösnek a vallásos magya
rázatából keletkeznek, gondolkodás és kritika nélkül megengedni, s így a
hatását alábecsülni.
A világvallások első időszakaiban a hozzáállás a témához lényegesen
szenvedélyesebb volt, mert az emberek akkoriban a gnózis jelentőségét a
mindennapi gondolkodásban helyesen értékelték. A társadalom világia-
sodásával egy elkötelező gnózis horderejét a primitív, rövidlátó, polgári,
fogyasztói, üzleti észjárás már nem érzékeli. Ahogyan azonban a Közel-
Kelet eseményei bemutatják, itt alapvetően hibás értékelésről van szó,
amit az emberiség adott lassú észjárása okoz.
Az emberek nem szoktak hozzá, hogy gyökeresen megváljanak a múlt
gondolathulladékától és a gondolkodás új útjára térjenek, akkor sem, ha
gondolati örökségük szellemi és társadalmi fejlődésüknek nyilván útját
állja. A gondolkodás elkérgesedésének oka, annak, hogy az emberek haj-
170
lamosak elődöktől átvett hittételekhez ragaszkodni és a társadalomhoz
igazodás nyomásának önkéntesen engedni, megint csak a sokat felhozott
félelemstruktúra, ami az emberlét jellemző energetikai vonása.
Izrael és Palesztina jelenlegi háborúskodása a nemzeti, politikai önál
lóság jegyében zajlik ugyan, de egyértelműen két vallás, ellenkező gnosz
tikus felfogás csap össze, és a párbaj csak a felületen zajlik népek és álla
mok között.
A konfliktus világosan kiszélesedett Rabin meggyilkolásával, amikor
Izraelben a jobboldali ortodox erők kerültek előtérbe, és Sharon kormá
nyának jelenlegi erőszak-politikáját mérvadóan befolyásolhatták. A másik
oldalon a hadakozó kedvű iszlámisták kerekedtek felül. Ez okból a világ
közösség nem képes a Közel-Kelet konfliktusát politikai eszközökkel
megállítani, noha csaknem minden világhatalom a béke mellett voksol.
Valóban furcsa, hogy a nagyhatalmak nem tudják két kis nép évtize
dek óta fortyogó, korlátolt fegyveres összetűzését megállítani, miután
nemrég a hidegháborúnak békésen véget vetettek. A közös szándékon
nem múlhat, ha meggondoljuk, hogy a dráguló olaj, az iszlám népek vi
lágterrorizmus felé fokozódó harciassága és a világ recessziója láttán ez
az összetűzés egyre inkább gazdasági és politikai vészhelyzethez vezet.
A Közel-Kelet jelenlegi konfliktusa valójában a J é z u s - d r á m á h o z tar
tozik, mely az asztrális világok rendezése alatt 2000 évvel ezelőtt kezdő
dött, és most az utolsó felvonása van műsoron. Az emberiség szellemi
fejlődés-színdarabjának ez a tükre két dolgot tár elénk:
171
gozza és megoldja. Például ennek az összetűzésnek a megoldása jó szol
gálatot tesz majd eljövendő konfliktusok esetében, míg az emberiség meg
nem tanulja egységnek látni magát, és végleg rá nem lel a béke útjára.
Az inkarnációs folyamat egy fájdalmas tapasztalat annak a felismerés
nek az útján, hogy a hitet tudásra kell cserélni. Majd ha az izraeliek és a
palesztinok felismerik, hogy sorsukat, mint inkarnált lelkek, maguk akar
ták így, és nem másképpen, s hogy valójában nincsen sem tettes, sem ál
dozat, ha majd elkezdik tudni, hogy következő inkarnációjukban az el
lenség nemzetiségét választhatják, és mai ellenfeleik mindörökre a lélek-
testvéreik, akkor fogják felismerni ennek a háborúnak a képtelenségét és
esztelenségét. Akkor majd a háborút elindító politikusokra sem lesz
szükség a befejezéshez. Belső és külső békéjüket a népek maguktól fog
ják megtalálni.
Ma is sokan, közöttük tudósok is, hajlamosak hagyományos vallásos
iratokat „szentnek" és „valódinak" tartani, holott a legtöbb ilyen irat bi
zonyítottan és sokféleképpen hamisítva van, vagy átíratott. Két nézet ke
rüli el alaposan a figyelmet:
Először is: a próféták, akik ilyen szövegeket révületben kaptak, öreg
lelkek voltak ugyan, de korszakuk gyermekei, és ritkán voltak abban a
helyzetben, hogy a szövegeket megértsék, vagy tartalmukat áttekinthes
sék. Az információt határtalanná vált tudatban kapták, aztán az élményt
éber tudattal mondták el, már amilyen jól ez egyáltalán sikerült, és csak
sokkal később lett feljegyezve, mialatt az eredeti tartalom a csatornázó
próféta és a későbbi beszámoló félelemstruktúrája által jelentősen elhaj
lott
Ez a jelenség a legszembetűnőbb a Korán fejezeteinél, a szúráknál,
amelyeket Mohamed kapott, és ezeknek a lejegyzésénél, nem utolsó sor
ban azért, mert erről az esetről több forrás ad hírt. A legtöbb szent írás
azonban egy harmadik személy szóbeli hagyományából származik. Ezek
az átadott gnosztikus ismeretek durva torzításait tartalmazzák. Ha ma
napság a tudomány választaná ezt az eljárást, akkor az eredményeket egy
től egyig hamisításnak nyilvánítanák. Ez sajnos nem változtat azon a té
nyen, hogy neves kutatók sorra publikálják szent írások „tudományos
magyarázatait".
A korai keresztény gnosztikusok egyike sem volt megközelítőleg sem
képes elérni Plotin intellektuális, hamisítadan öntükrözését a transzcen
densnek, az isteninek egy extatikus, testen kívüli megtapasztalása során,
ahogyan az műveiben kifejezésre jut:
172
„Many rimes it (the ecstasy) has happened: Lifted out of the body into
myself; becoming external to all other things and self-enCenterd; behold
ing a marvellous beauty; then, more than ever, assured of community
with the loftiest order; enacting the noblest life, acquiring identity with
the divine; stationing within It by having attained that activity; poised
above whatsoever in the Intellectual is less than the Supreme: yet, there
comes the moment of descent from intellection to reasoning, and after
that sojourn in the divine, I ask myself how it happens that I can now be
descending, and how did the Soul ever enter into my body, the Soul
which even within the body, is the high thing it has shown itself to be?"
(Enneade IV, 8.1, McKenna fordításában. Harder Richard német fordítá
sa ezen a helyen helytelen és félrevezető.)
A korai keresztények csekély képzettsége miatt extatikus élmények
hasonló beszámolójában, például János jelenéseiben, nagyon erősen az il
lető félelemstruktúrája csapódik le, s emiatt gnosztikus értéke is kevés.
Jómagam teljes mértékben igazolhatom Plotin extázisának leírását. Mivel
azonban fizikai ismereteim ezt a jelenséget illetően sokkal részletesebbek
és terjedelmesebbek Plotinénál, az általam megtapasztalt extázisnál másra
helyezném a hangsúlyt.
Másodszor: az annakidején az akkori vallásalapítóktól kapott ezoteri
kus gnózist szándékosan akkori nyelvezeten, az akkori megértéshez iga
zítva fogalmazták meg, hogy az akkori emberek megértsék és felfoghas
sák, így az kénytelen volt pontatlan és naiv lenni, számolva az akkori
ember intellektuális fejlettségével. Amikor Jézus a Mindenséget „mennyei
atyjának" nevezte, akkor az asztrális világokat az akkori patriarkális világ
fogalmaival írta le.
Manapság a fogalomképzésünk, nem utolsó sorban a természettudo
mányok miatt, összehasonlíthatadanul előrehaladottabb és választéko
sabb, de logikus gondolkodásra kevésbé vagyunk képesek, ami a babiloni
nyelvzavarhoz vezetett. A logikus gondolkodás mentális folyamat, amit
iskolázni kell. Félelemmentes pszichét feltételez, mert a félelem torzítja
az észlelést és a gondolkodási képességet. Emiatt a modern ember még
nagyon messze van a logikus gondolkodástól. Szókratész idejéhez mérten
sok tekintetben fájdalmas visszaesést kell megállapítanunk. Az emberiség
ezért nem volt képes mind a mai napig sem kötelező gnózist kifejleszteni,
és a világvallások fájdalmas szétválasztottságát leküzdeni.
*
A transzcendens észlelésnek az inkarnált állapotban számos nézete van.
173
Megjelenhet extázisként, látó medialitásként, ihletésként, álomként,
asztrál-vándorlásként, csatomázásként, automatikus írásként, gondolatát
vitelként, telekinézisként, stb.
A legerősebb energetikai élmény, a 7 F-teremtési tartományok energiá
jának, az isteninek az átélése, amire a megtestesült lélek képes, az az extá
zis. Ebben az eseményben az értelem kikapcsolódik, és a test és a psziché
energiája átmenetileg határtalanná válik és felfokozódik az asztrális vilá
gok színvonalára. Ez a tapasztalat öreg lelkek előjoga inkarnációs körfo
lyamatuk végén. Egy ilyen tapasztalat után a megtestesült személyiség ál
talában elhagyja a földet, mert tapasztalati ciklusa ezzel befejeződött.
A lélek létezése testeden állapotban, az inkarnációs körfolyamat befe
jeztével, megfelel az örök extázis állapotának. Ezt a nézetet a buddhisták
fogták fel a legtalálóbban. Mivel az ilyen lelkek természetüknél fogva
megtestesült lélektestvéreiknek nem tudnak közvedenül hírt adni testet
len tapasztalataikról, a testben lévőknek meg kell elégedniük az isteniség
kevésbé heves megtapasztalásaival.
Sok transzcendens jelenség, amit az ember megélhet, felületes termé
szetű, és a személyiséget csak ritka esetben változtatja meg. Érintkezése
im mediális emberekkel azt mutatják, hogy az olyan transzcendens jelen
ségek, mint a csatornázás, automatikus írás és vizuális medialitás (holog
rafikus képek bemutatása az asztrális tartományokból, csaknem semmi
lyen maradandó befolyással nincsenek a személyiségre, viszont nem rit
kán az egot viselik meg. Ennek okai sokrétűek, és itt nem lehet részletez
ni őket.
Maradnak tehát a belső buzgalmak, ihletések és ráérzések. Sorsszerű
tapasztalatokkal kapcsolatban ezek gyakorolják a legnagyobb pszicholó
giai hatást egy inkarnáció során. Ezek a tapasztalatok állnak a hagyomá
nyos vallásos élet központjában is, ha pszichológiai hatásukat a vallásos
gyakorlat nem nyomja el.
Egy fontos, mindenki számára hozzáférhető transzcendens tapaszta
latot még meg kell említeni. Ez az o r g a z m u s a szex gyakorlatában.
Energetikailag a helyes kéjérzet a testben egy rövid extázisszerűséget vált
ki.
Az orgazmus jelentőségét számos vallás felismerte és megfelelően
kultiválta (pl. tantrd). Mások, mint a keresztény vallás (Pá/), a szexuális ta
pasztalatot konkurenciának látják az isteni élménnyel szemben, és a nemi
közösülést hatalompolitikai okokból rendszeresen elfojtják.
Ez a körülmény ad magyarázatot arra, hogy miért kellett a XX. század
174
második felében szexuális forradalomnak létrejönnie ahhoz, hogy az evo
lúciós ugrás a XXI. században helyesen kibontakozhasson. Ebben a fo
lyamatban csak szexuálisan és spirituálisán felvilágosult személyek vehet
nek részt aktívan.
Jelenleg a szexet inkább élvezeti cikknek tartják, semhogy a spirituális
megtapasztalás eszköze lehetne. Ez azért van, mert a szexet, mint jelen
séget, a hangadó fiatal lelkek, akik spirituális tapasztalatok számára hoz
záférhetetlenek, csupán kéjt okozó testi teljesítménynek látják. Az ilyen
embereket tartják „felvilágosodottnak" és „nemileg szabadoknak".
A szex a legtöbb ember számára továbbra is valami mozivászon, ami
re mindenféle félelmeket, tilalmakat, hatalmi álmokat szívük szerint kive
títhetnek. Ez a kollektív felfogás akadályozza a kevés érett és öreg lelket
abban, hogy a szexet spirituális tapasztalatnak élje meg és élvezhesse.
Ez a hozzáállás is hamarosan megváltozik az evolúciós ugrás során.
Persze a szexuális orgazmus alárendelt szerepet játszik a fénytest-folya
mat előrehaladott állapotában lévőknél. Ebben az időszakban meg kell
tanulniuk, hogyan kell a 7F-teremtési tartományok óriási, magas frekven
ciájú energiáit felvenni a fizikai testükbe - ez a folyamat hosszabb idő
után teljes testi kimerüléshez vezet.
A fénytest-folyamat során az ember ismételten átéli asztrális energiák
hosszan tartó hullámait, amelyeknek ereje egy szexuális orgazmus erőssé
gét messze meghaladja, és minősége is magasabb. Emiatt ebben az idő
szakban az embernek sem kedve, sem ereje nincsen további szexuális ta
pasztalatokhoz. Mivel a fénytest-folyamat előrehaladott állapotában csak
nagyon kevés személy van, az ilyenek nem találnak megfelelő partnert,
megfelelő energiarezgésekkel, akikkel nagyfrekvenciájú energiájuk szint
jén tapasztalatot cserélhetnének.
A szex témája a fénytest-folyamat idején sokoldalú, ezért itt csak szél
jegyzet formájában jöhet szóba. Ebben az időszakban a tapasztalatok na
gyon egyéniek is, ahogyan a szex esetében általában. Ennek ellenére né
hány fontos szempontot nem hagyhatunk megjegyzés nélkül.
A teljesen a fénytest-folyamatban lévő személyeknél az orgazmus álta
lában gyengül. Az orgasztikus hullámot általában a három alsó csakra
közvetíti és ez a három felsőhöz felszáll, hogy imígyen kieszközölje min
den csakra rövid idejű, izgalom okozta megnyílását. Ez a hullám a három
felső csakrát, amelyek a fénytest-folyamat magasabb rezgésű asztrális
energiáját közvetítik, a szó szoros értelmében „übereli", lerohanja. így a
három alsó csakra orgazmusa nem tud helyesen felszállni.
175
Kiegészítésül a fénytest-folyamatban lévő ember kifejleszt egy magas
rezgésű, egységes csakrát, amely hatalmas szexuális energiarészeket is tar
talmaz. Az ilyen személyek egész testükből, mindenekelőtt azonban a te
nyerükből olyan fölényes energiákat sugároznak, amiket a partner erősen
érez is, hogy ez a partnernek is eddig ismeretlen szexuális felfokozódást
és spirituális határtalanodást tesz lehetővé. A haszonélvező tehát minden
esetben a fénytest-folyamatban lévő ember partnere. A fénytest-folya
matban lévő személy tehát az aki ad a szexben, ami öreg, szeretetre képes
lelkekre amúgy is jellemző. Ennyit a szexualitáshoz a fénytest-folya
matban!
*
176
közvetlenül előttünk álló kiábrándulás, amely először is a tapasztalati tu
dománnyal szemben jelenleg támasztott elvárásokat teszi semmivé, beve
zeti a fiatal lelkek milliárdjainak áthangolódását az érett lelkek körfolya
matára, ezen a bolygón. Ok régóta várnak erre az eseményre, akkor is, ha
erre már nem képesek emlékezni.
Ezt a folyamatot mérvadóan elősegíti a hagyományos, különálláson,
versengésen, hatalmon és kapzsiságon nyugvó gazdaság összeomlása. Ha
az átváltozott fiatal lelkek ezután érett leikekként működnek, az asztrális
terekhez továbbra sem tudnak hozzáférni. Az evolúciós ugrás folyamán
csak a világnézetüket cserélik ki.
Ám ez az átállás lehetővé teszi számukra a társadalmi élet új, eddig
ismeretlen spirituális formáinak kifejlesztését, amelyeket eljövendő inkar-
nációik során továbbfejlesztenek és finomítanak. Ennek a léleknépesség-
nek az Egyetemes Törvény írott formájához kell tartania magát, mert az
asztrális világokhoz teljesen tudatosan még egy darabig nem szabad hoz
záférnie.
Persze az új elméletet nem kell szentnek és sérthetetlennek venni,
ahogyan az emberek a múlt különböző szent irataival tették, hanem csak
tárgyilagosan igaznak tartani, ami fejleszthető ugyan, de csak az adott
axiomatika keretén belül. Ahogyan a szentírások az ismert világvallásokat
megindokolják, úgy alapozza meg az Egyetemes Törvény új elmélete és a
belőle levezetett gnózis az új világnézetet. Ez a spirituális tudományosság
és a mindent átfogó szeretet ötvözete lesz.
így aztán az Egyetemes Törvény felfedezője a szeretet és a logika új
emberiségének is megalapítója lesz. Ez okból fog ő is, akár Buddha és
Krisztus transzliminális lélekként megjelenni, és egy ideig a földön mun
kálkodni, mert a kételkedő és tapasztalathoz ragaszkodó emberiség kéz
zel fogható bizonyítékokat követel és annak a bemutatását, amit elvileg
minden inkarnált lélek elérhet. Nem lehet megállni az Egyetemes Tör
vény elméleténél.
Ugyanazt a mintázatot látjuk itt, mint a két világvallás — Jézus (a ke
reszténység) és Siddharta (a buddhizmus) - alapítójánál.
A lényeges különbség az, hogy a két történelmi személyiséggel ellen
tétben a jövendő többdimenziós személyiség alapműveit, az új, tudomá
nyos gnózist, már életében maga megfogalmazta. Az okforrás világok
inspirációival támogatva az Egyetemes Törvény felfedezője a felfedezés
ben foglaltakat minden természeti- és szellemi-tudományokban, de a val
lásban és az ezoterikában is teljes terjedelemben kivitelezni tudta és ké-
177
pes volt elméletben is bebizonyítani. Ehhez hosszú évekig tartó szellemi
és tudományos kiképzésen és a modern tudomány terén gyakorlad ta
pasztalatokon ment keresztül. Eközben számos területen sok mindent
csak önképzéssel lehetett elsajátítani.
Csak miután földi feladatát betöltötte, tudott hozzájutni új ismeretek
hez az okforrás-világokból, ezeket az ismereteket foganatosíthatta, ben
sőségessé tehette és írásban kifejezésre tudta juttatni. Az inspiráció leg
erősebb időszaka 1992-ben kezdődött, és tartott szüntelenül a felemelke
désig. Ebben az időben rejtve történt minden, aminek rejtetten kellett le-
zajlania, hogy új korszakot lehessen új névvel létre hozni (2.Thessz; Jele
nések könyve).
Ennek előfeltételeként 21 éves korában döntő személyiségváltozáson
kellett átmennie, amelyet személyesen az értelem krízisének élt át, valójá
ban azonban a lelke dolgozta meg ót. Ez a mélyre ható élmény teremtet
te meg a pszichikai, mentális és akaradagos feltételeket, amelyeknek elő
kellett állniuk az előtte álló, nehéz feladat megoldásához.
Ebben bizonyos párhuzamokat találunk a két történelmi személyiség,
Jézus és Siddharta életrajzában. A két vallásalapító felbukkanása nagy
részt ismereden, viszont az utókor sokkal többet megtud a pszichológiai
akadályokról, amiken az új határtalan léleknek, mint történelmi inkarná-
ciónak, kellett átverekednie magát. Ez az új áttekinthetőség kevésbé járul
hozzá az Egyetemes Törvény új elméletének megértéséhez, inkább segít
az embereknek az evolúciós ugrás pszichikai és mentális kihatásaival job
ban megbirkózni és a fénytest-folyamat megpróbáltatásain több biza
lommal és reménnyel átvergődni.
Egy vallásalapító eddigi dicsőítése helyébe az alapító kihatásainak a
tárgyilagos megítélése lép. Ehhez a tárgyilagossá váláshoz az a sok fel
emelkedő személyiség járul hozzá, aki az ó példáját követi majd.
A világvallások egyike sem érdemli meg a nevét, mert az embereket
megosztják, ahelyett, hogy egyesítenék őket. A kizárólagosság elvén alapul
nak, ha a kizárás feltételei különböző módon szigorúak is.
Az Egyetemes Törvény új, tudományos gnózisa egyesíti a világot,
mert az elkülönülés elvét megszünteti. Kényszerű módon eltünteti a je
lenlegi vallásokat, amelyek a világ jelenlegi zavarodottságáért mérvadóan
felelősek.
Ám világosan ki kell jelenteni, hogy az új gnózis nem harcol a jelenle
gi vallások ellen, sokkal inkább bevonja gnosztikus elemeiket, amennyi
ben U-al-mennyiségek, és axiomatikusán be lehet illeszteni őket az új
178
rendszerbe, ahogyan ezt az ezoterikus gnózis lényeges tudásával tettem
ebben a tanulmányban. Ugyanakkor eltávolít minden vallásos elképzelést,
ami N-mennyiség, és a Mindenséget, mint alkotóelemet, kizárja.
A gyakorlatban az történik, hogy az emberek a szervezett vallásokat
elhagyják, mert fel kell ismerniük, hogy a vallásosságnak minden szervezett
formája akadályt képez a lelki fejlődés számára. Ugyanakkor a kollektív
spiritualitás új formái ütik fel a fejüket, amelyek jobban megfelelnek az
érett- és az öreg lelkek igényeinek.
A határtalan lélek felemelkedése felgyorsítja más öreg lelkek fénytest
folyamatát, akik inkarnációs körfolyamatuk vége felé járnak, s így további
felemelkedések következnek majd. Számos többdimenziós személyiség
ismételten visszajön a földre, hogy segítsen új társadalmi és gazdasági
struktúrákat felépíteni, mások egyesülnek lélekcsalád jukkái, és átmennek
az okforrás-világokba, ahonnan ennek a bolygónak a felemelkedését fog
ják irányítani.
Az elkövetkező evolúciós ugrás nem jelenti a történelem végét, sem a
Föld, sem az ezt benépesítő lelkek számára. Csak a földi történelem for
dulópontja, egy félmagasság a lelkek útján ennek a bolygónak a 3d-
téridejében, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az emberi nem jövőjére, ami
az asztrális világokban valóság már. Ez azonban egy további tanulmány
anyagát képezi majd.
179
Függelék
Tanulmány
180
rideg és nagyon hatásos öncenzúra szerepét töltve be a jelenleg felszíni
módon engedékenynek számító nyugati társadalomban.
Az ember hajthatadansága mentális és érzelmi szinten is a féktelen
ego kifejeződése a fiatal lelkek jelenleg inkarnált népességében, melyet
lényegében mentális lomhasággal, és a meglévő anyagi és szellemi struk
túrákhoz való görcsös ragaszkodással tüntet ki. Az ego azzal, hogy a lélek
vezető szerepét tagadja, és így az inkarnált személyiség felejtését fokozza,
törekszik az események ellenőrzését kézben tartani.
Ez okból az ego, mely a lélek tervében valamennyi előjegyzett válto
zást, ami a lélek szempontjából (a dolgok más, számító szempontja nem
létezik) mindig is az inkarnált személyiség számára szükséges gnosztikus
oktatási anyagot jelent, kellemedennek, vagy fenyegetőnek nyilvánít,
amely az ő hatáskörét kétségbe vonja. Innen ered az ego közmondásos
bizalmadansága a lélekkel és minden változással szemben, amit személy
szerint a legtöbb esetben igazságtalan sorscsapásnak minősít és rettegés
sel fogad.
Ez a hajlíthatadan viselkedés, mely éppen a fiatal-lélek körfolyamat
ban tetőz, félreismeri a minden emberben bennlakó alkotó kibontakozás
lehetőségét, ami csak úgy juthat kifejezésre, ha az egyén, „isten-adta"
szabad akaratának gyakorlati alkalmazásával, az emberi lét sokrétű való
színűségváltozatait, amelyeket vele a lélek inspirációk, álmok és belső
impulzusok formájában közöl, konkrét éledehetóségként gondolatilag
végigjátssza, és a legjobb változatokat a téridő háromdimenziósságában
meg is valósítja.
Az életformáknak ez a belső, lelki dimenziókból buzogó, és a történe
lem színpadán társadalmi változásokat játszó, zajongó sokasága, ha a mé
lyen ülő félelmek nem blokkolják őket, elkerülhetedenül az elód-
nemzedékektól átvett és most uralkodó normák, dogmák és törvények
visszamondásához vezet, mert az emberi viselkedésnek ezek a korlátozói
elállják annak az útját, hogy az ember transzgalaktikus fajjá fejlődjön.
A törvénykönyvekben álló, vagy a „politikai korrektség" diktálta vi
selkedési normák, vagy azon egyszerű, mindennapi megjegyzések, hogy
„ez nem illik!", „nem szabad", egyetemes módon szélsőségesen korlátoz
zák és gátolják az egyed gondolkozását és alkotóerejét, erősen szorossá
teszik az éledehetőségek spektrumát. Az élet azon változata, amit egy
ilyen szellemi merevségre, korlátozott világnézetre támaszkodva valósíta
nak meg, kénytelen egydimenziós, meddő, emberellenes, örömtelen és
181
fantáziátlan maradni. Ezzel találóan van ecsetelve az aktuális társadalmi
és egyéni lét, amit az ember ezen a földön az életének mond.
A hajthatadanságnak az ellentéte tehát a mai társadalom minden léte
ző hittételének, véleményének, szabályának és viselkedési formájának
következetes és folyamatos elutasítása, mert ezek az emberek viszonyát a
menekülés lehetősége nélkül, végzetesen meghatározzák, és az eszményi,
isteni emberábrát, amit ezen a földön meg kellene valósítani, karikatúrává
változtatják. Csak ebből a Faust féle megtagadásból kiindulva képes az
emb írben bennlakó alkotó lehetőség kibontakozni, egy új, szeretetteljes
és örömteli emberiséget berendezni.
Egy ilyen szellemi forradalom kiindulópontja csakis az Egyetemes
Törvény új, tudományos elmélete lehet. Ennek axiomatikus alapzata tiltja
a szokásos, görcsös, dogmatikus ragaszkodást kétes intellektuális és szel
lemi tartalmakhoz, amelyeket a jelenlegi, hagyományos, áltudományos
elméletek formájában egyetemeken és iskolákban tanítanak. Az új elmélet
elsősorban mindenen keresztül logikus-axiomatikus gondolkodást és tu
dást feltételez.
Ez a szellemi teljesítmény nem csupán nem szokványos, hanem az
uralkodó életfeltételek és társadalmi kényszerek miatt szinte leheteden is,
mert elkerülhetedenül terjedelmes konfrontációhoz vezet az egész, szoci
ális környezettel, amely csaknem kizárólag logikádan gondolatokból és
elképzelésekből épül, és komolyan veszélyeztetné az egyén életalapjait.
Egy ilyen konfrontációnak csak nagyon kevés, bátor, öreg lélek teheti
ki magát, ha egyáltalán teheti, tudatosan és önállóan, inkarnációs körfo
lyamata végén. Az ilyenek tudják és csalhatadanul érzik, hogy hamarosan
minden lelki fáradalmukat és inkarnációs tapasztalatukat a földön mindö
rökre maguk mögött hagyják, s emiatt a csalóka életkörülményeknek nem
kell alárendelniük magukat. Ezek szerint az inkarnált személyiség lelké
nek magas kora, valamint az Egyetemes Törvény gnózisa új elméletének
megalapozott ismerete képezik az emberi hajthatadanság sikeres leküzdé
sének elengedheteden feltételeit egyéni és kollektív téren is.
Ez a győzelem egyidejűleg a legfontosabb előfeltétele annak, hogy a
saját lélek elindíthassa a fénytest-folyamatot. Ez a szélsőségesen dinami
kus energetikai esemény lelki és pszichikai-szellemi szinten vezeti be a je
lenleg mentális és fizikai téren erősen korlátozott „emberi" faj evolúció
ját, amelyben az ember halhatadan, transzgalaktikus, többdimenziós, óri
ási tudással és nem is sejtett energetikai képességekkel rendelkező lénnyé
válik. Ez persze erősen beszűkíti azoknak a személyeknek a körét, akik
182
ebből a tanulmányból elsősorban hasznot húznak és képesek a példámat
követni. Végül is egy mestert nem a tanoncainak a számáról ítélik meg,
hanem arról, hogy hány mestert képezett ki.
Akik a tökéletesedésnek ezen az útján járnak, és inkarnációs körfo
lyamatukat „felemelkedett mesterként" fejezik be, azok vannak arra kivá
lasztva, hogy az emberiség új, szellemi vezetői legyenek. Ok váltják le
azokat a fiatal lelkeket, akik jelenlegi inkarnációjukban úgy döntöttek,
hogy földi tapasztalataikat ember és anyag manipulációjának terén gyűj
tik, mint polidkusok és gazdasági nagyfőnökök, a hatalom kapcsolótáblá
inál, mert ezek a fiatal lelkek a magas szellemi követelményeknek nem
tudnak megfelelni, a szeretet és a gnosztikus tudás új, megvilágosult em
beriségével, akik ebből az evolúciós folyamatból kerülnek ki, nem fognak
bírni, ezzel nem tudnak bánni már.
Ezt a dolgot hosszú előkészületek előzték meg, és a biblia különböző
kijelentéseinek tárgyát képezi, például Jézus Krisztus bejelentését misze
rint az emberfia megérkezésénél elveszik a földet a gonosz borászoktól,
és a jóknak adják (Mt. 21:33-41).
Amilyen mértékben a jelenlegi „hatalom- és tömegember" leküzdi
hajthatadanságát, és kész lemondani minden manipulációról, valamint
hajlandó magát új, spirituális céloknak szentelni, azonképpen fog az előt
tünk álló, radikális társadalmi változás többé-kevésbé súrlódásmentesen
és erőszakmentesen lezajlani. Ezen a helyen félreérthetedenül ki kell
hangsúlyozni, hogy majdnem minden kegyedenség és erőszak, amit az
emberiségnek társadalmi-politikai téren, vagy emberek közötti viszo
nyokban máig el kellett szenvednie és folyamatosan el is szenved, annak
oka az „emberi" faj közmondásos pszicho-mentális hajthatadanságában
rejlik, abban, hogy nem hajlandó saját indíttatásain, impulzusain, érzel
mein és gondolatmenetein elgondolkodni.
Ehelyett minden szellemi ellentmondást és lelki feszültséget, amit a
magát megmakacsoló ember ebben az állapotban kénytelen elviselni,
nem a lelki-szellemi szinten old meg — tehát ott, ahol keletkezett -, ha
nem kivetíti a külvilágba, és erőszakos konfliktusként dolgozza fel. Ez a
szellemi hozzáállás a jelenleg ezen a bolygón inkarnált nagyrészt fiatal
lelkek uralkodó, harcias mentalitása.
Az evolúciós ugrás kezdetén az ilyen szélsőségek és feszültségek 82
inkarnált személyiség érzelem- és mentális testében erősen fokozódnak,
és átmenetileg fokozott erőszakoskodásokhoz vezetnek a földön. Az
evolúciós ugrás előestéjén a médiát a kegyedenségek hírei uralják, és nem
183
hagynak helyet azoknak az építő, spirituális elmélkedéseknek, amelyek
egyengethetnék a talajt az emberiség erőszakproblémájának egy egyetemes
megoldása számára. így aztán a tömegtájékoztatási eszközök termékeden
és meddő híradása szintén az emberi hajthatatlanság eredménye, mert
nem hajlandók a puszta tényeket helyes megvilágításba hozni. Ez a meg
tagadás a következő hónapok és évek során tetőfoka felé közeledik.
Ez a hajthatatlanság, és a belőle következő erőszakra való készség
szorosan összefügg a fiatal lelkek jelenlegi agnosztikus természetével, az
zal, hogy mentálisan kizárólag a háromdimenziós külvilágra összpontosí
tanak, s ezt az emberek és anyag alkotta külvilágot lelkesen babrálják. így
akarják megoldani lelki problémáikat. Ugyanakkor különböző félelmek és
viselkedési kényszerek annyira leködk a figyelmüket, hogy a belső, lelki
dimenziók kutatását a lét biztosnak vélt alapjait megrendítőnek tartják, és
ebből a korlátolt szellemi tartásból kiindulva konfliktusaik lelki okait ma
kacsul tagadják.
Ez a gondolkodásmód okozza mind az inkarnált személyiség jelenlegi
énközpontúságát, ami zárkózottsághoz s a pszichikai és szellemi energiák
torlódásához vezet, mind pedig a társadalmi élet ebből adódó irányulását,
amit jelenleg mentális bénultság és szellemi terméketlenség jellemez.
A következőkben az emberi megtagadás különböző aktuális, jellemző
pszicho-szociális nézeteit és jelenségeit tárgyalom, azt, hogy az ember
nem hajlandó megváltozni és fejlődni. Ezzel az olvasó figyelmét rá aka
rom irányítani a következő évtizedek központi problémáira.
184
hogy asztrális létezése paradicsomi viszonyaiból visszavonhatatlanul ki
lett taszítva a föld kegyetlen, anyagi világába - innen ered a bibliai kiűzetés
a paradicsomból — és ezt az új félelmetes helyzetet, a teljes elválasztottságot
a testeden lelkek eredeti hazájától, a földön, amit most egyéni inkarnáci-
ók hosszú során át sokféle módon ki kell kutatnia, kiáltó igazságtalanság
nak érzi.
Ez a megérzés képezi a földi személyiség alaphangulatát. Mivel az
inkarnált lélek elfelejtette, hogy energetikai fázis-ugrását az emberlét
anyagi dimenziójába maga engedélyezte, még hozzá önkéntesen, kegyet
len és igazságtalan sorsának okát mostantól kezdve kizárólag a külvilág
ban keresi, amit korlátolt észlelésével tárgyilagos, embertói független va
lóságnak néz. A háromdimenziós valóságnál valójában csupán célzatos
álcázásról van szó, ami csak az inkarnált személyiség korlátolt érzékszervi
észlelése miatt keletkezik.
Az ember érzékszervi észlelése a lélek szándékos konstrukciója, ami
biztosítja a tudatnak az energia-adatok nagyon szoros spektrumára való
összpontosítást. A testi csakrák energetikai elválasztása és elégtelen kiala
kítása a jelenleg inkarnált lelkek többségénél, és az inkarnált személyiség
pszichikai szerkezetébe a lélek által beépített alapfélelmek, finoman
egyeztetett módon, tovább szűkítik az emberi észlelést. Mivel az „embe
ri" fajnak ez a „szerkezeti hibája" biológiai lényének részeként jelenik
meg, a legtöbb ember értelme jelenleg képtelen felismerni ennek a bio-
energetikai jelenségnek a ráoltott természetét, hát még tudatosan le is
küzdeni, ahogyan ez a fénytest-folyamatban van eltervezve.
A háromdimenziós téridő, amiről az ember hall, a lélek által gondosan
eltervezett és előre gyártott díszlet a földi inkarnációs kísérlet számára,
melynek célja az inkarnált személyiség oktatása, hogyan kell bánnia szél
sőségesen erősen polarizáló pszichikai és mentális energiák szoros spekt
rumával.
A téridő, mint ős fogalom (elsődleges ötlet), ugyanakkor megélt való
ság, egy szubjektív realitás (Egyéni valóság), és azon múlik, hogy az ember
az időt öntudatlanul is megerősíti a fejében, olyan alapvető pszicho-
mentális eljárás, amit csak az Egyetemes Törvény felfedezésével vettem
észre és írtam le. Ez egyidejűleg az emberi beszéd és a tudományok alap
ját képezi - az emberek azon képességét, hogy fogalmak segítségével
szóban értekezzenek, és a korlátolt energetikai feltételek ellenére önma
gukról és környezetükről ismereteket szerezzenek.
185
Itt az új gnózis és az Egyetemes Törvény elméletének egyik központi
ismeretéről van szó, amit könyveimben részletesen megtárgyalok. Meg
magyarázza a legtöbb inkarnált lélek adott hajlamát, hogy önmagát elkü
lönült bio-szervezetnek tekintse, ezzel pedig a látható anyagi világ min
den dolgát és eseményét nem saját, korlátozott észlelése termékének, ha
nem őtőle elválasztott jelenségnek értse. Ebből keletkezett a jelenleg
uralkodó materialista és tapasztalad világnézet. Egyrészt az elválasztott-
ság elvén alapul, és a világot a biológiai szervezetek és az ember csatate
rének látja, másrészt hódol a tapasztalat elvének, azzal, hogy az ismereteket
és a természet titkait a látszólag elkülönült külvilágban keresi, ahelyett,
hogy megtalálná az emberi psziché és szellem platói eszmevilágában, aho
gyan azt az antik görög filozófusok tanították nekünk.
És hát, több mint kétezer évnek kellett hiába elmúlnia, míg ismét ezt
a nekifutást választottam. Kiindulva Plató Mindenségi ósfogalmából, ki
fejlesztettem az emberi gondolkodásnak egy kifogástalan axiomatikáját,
amivel nemcsak a fizikát, hanem minden természet- és szellemi tudo
mányt egységesíteni tudtam. Egyidejűleg kibővítettem az antik, platói és
újplatói gnózist, és egyeztettem a XX. század legújabb tudományos isme
reteivel. Ez a teljesítmény az emberiség történelmének legnagyobb intel
lektuális forradalma, a feladata pedig a közvedenül előttünk álló, radikális
evolúció bevezetése és elméleti megindokolása.
Mivel az aktuális testi személyiség eredendő asztrális lényét, lelkét ille
tő halhatadanságát elfelejtette, és minden erre mutató gondolatot heve
sen elutasít, minden emberi kapcsolatot és kölcsönhatást a természetben
és a természettel kizárólag az ok-okozati elv alapján kell értékelnie. Ez ok
ból a testi személyiség vagy kegyeden körülmények és véledenek „áldoza
tának", vagy szerencsés sorsfordulat kegye által a természet és a környe
zet viszontagságai legyőzőjének látja magát. A külső okok elvét mindkét
esetben egyértelműnek látja.
Az a felismerés, hogy a testben lévő lélek saját életkörülményeit egy
magasabb tudatállapotból folyton alakítja azáltal, hogy alvás idején élet
rajzának számtalan valószínűségváltozatát tervezi el, és ezeket más lelkek
segítségével a háromdimenziós téridőben a földön megvalósítja, az ilyen
szűk elrendeltség-elképzelésben nem kaphat helyet.
Ebből a belső, lelki kényszerhelyzetből az újonnan megtestesült lélek
csak egyetlen kiutat tud elképzelni, mely őt jelenlegi, gyűlölt állapotából
kivezetheti: megrendíthetetíenül hisz abban, hogy a földi siralomvölgyből
való kiszabadulása csak külső, rendkívüli események eredménye lehet,
186
amit jóindulatú, csodás erők hoznak össze. Nem hiszi, hogy ez egy fo
lyamatos, tudatos kibontakozás természetes következménye, ami minden
inkarnált személyiségnek korládanul rendelkezésére áll, amit azonban
megnehezített feltételek mellett a földön újra fel kell fedeznie.
Számos vallásos és világi mítosz ebből a forrásból, az uralkodó, téves
felfogásból buzog: ezek annak elégtelen kísérletei, hogy az emberi lét
eszkatológiáját beszűkített, földi tapasztalatok szempontjából magyaráz
za. A keresztény vallásban Isten lépjen fel megváltóként az emberfia ké
pében, szabadítsa meg az embert az inkarnációs körfolyamat fáradalmai
tól, és emelje fel a mennyekbe. Ugyanezt az utolsó felvonást az iszlám is
végigjátssza. A strapás földi életből az embert kiemelni csak kívülről,
csodás mentéssel lehet, és nem gondolja, hogy a megmenekülés csakis
egyéni, szellemi-lelki tökéletesedés eredménye lehet, ami az inkarnációs
folyamat tulajdonképpeni célja.
Az inkarnált lelkeknek ez a téves pszicho-mentális beállítottsága in
dokolja meg sok mese népszerűségét nemcsak a gyerekek, hanem felnőt
tek körében is, mert ezek a történetek az ember földi léte magyarázatá
nak mélyen ülő igényét pedzik meg, anélkül, hogy az alapzataikban ter
peszkedő félelmeket túlságosan hagynák előtérbe tolakodni. A film-ipar,
különösen Hollywood bőven él ilyen archetipikus mesék lehetőségeivel,
és ereded cselekvésüket modern forgatókönyvekké írja át, de az alapokat
képező gnosztikus üzenetet messzemenően meghagyja.
Ilyen kollektív mítoszok óriási pszichikai hatással vannak az emberre,
és alkalmasak egész civilizációk megalapítására vagy megdöntésére.
Ugyanezt a feladatot betöltik vallásos mítoszok is, melyek az ismert me
séktől intellektuálisan alig különböznek.
„Hamupipőke" világszerte ismert mítosza az ereden, inkarnált lelkek
földi létük körülményeinek pszichológiailag félreismerő magyarázatát áb
rázolja könnyen emészthető mese archedpikus formájában.
Hamupipőke nemes származású ugyan, de ezt nehéz hétköznapjaiban
elfelejtette, és új létre vágyik, ami intuitívan sejtett származásának megfe
lelhetne, így a siralmas lététől való megszabadulást csak egy váradan, kül
ső esemény hozhatja meg, ami a királyi palota báljára szóló meghívó által
valósulhat meg. Ehhez a sorsszerű fordulathoz azonban szükség van egy
tündér mágikus erőire is, mielőtt a házi és anyagi élet viszontagságait le
lehet győzni.
Az adott társadalmi és kulturális feltételek mellett az emberek figyel
me kizárólag a külvilágra irányul, és nem tudják elképzelni, hogy az élet-
187
feltételek tartós javítására csak az egyén személyiség-struktúráján belül
lehet számítani. Mivel ez a belső változás külső cselekmény nélkül zajlik
le, nem lehet egy mese témája. Emiatt mítoszaiban és meséiben az ember
természetfeletti erőket keres, amelyek ezt a változást kívülről eszközlik ki,
akár isteni határozat, akár szerencsés véletlen folytán, ami végül is egyre
megy, mert mindig is különböző varázserők lépnek fel, amelyek a sze
rencsés körülmények összetalálkozását a háttérben rendezik meg. Azt,
hogy ez a szellemi hozzáállás a mai emberiségben mennyire elterjedt, a
Harry Potter könyvek világsikere bizonyítja.
M e s e v i l á g é s társadalmi v a l ó s á g
188
csodálkozó nyilvánosság szeme láttára „ n e m e s l é l e k k é " változott. Há
zasság által lett hercegnőből milliók szívének hercegnőjévé vált.
Ez a körülmény indokolja meg Diana óriási népszerűségét, különösen
halála után, és az általános felháborodást Károly herceg és családja szívte
len viselkedése miatt, a hercegnő tragédiája láttán. A mese forgatókönyve
átíródott, mert a békaherceg, Károly, egy nagyon ereden, fiatal lélek, nem
tudta elkerülni, hogy Diana csókja következtében békává ne váljon. Ebbe
a drámába a mese-mitológia annyi eleme vegyült, amennyi egyáltalán le
hetséges. Ebből egy érzelmileg rendkívül magas töltetű cselekmény ke
letkezett, mely a világ nyilvánosságát megigézte. Az olvasóra bízom, hogy
ezt a drámát az itt bemutatott módszer szerint, lelki mélyelemzésnek ves
se alá, hogy ennek a királyi, Shakespeare-hez méltó tragikomédiának a
pszichikai-energetikai hatását lelkileg magáévá tegye.
A társadalmi siker, amire a fiatal lélek szakadadanul törekszik, és ami
vel lelkesen elvakíttatja magát, nem más, mint a megcélzott lelki kibonta
kozás olcsó, előzetes pódéka. A termést, a lelki kibontakozást viszont,
csak hosszú küzdelem és rengeteg tapasztalat, számtalan társadalmi és
egyéni kudarc és kihívás után, inkarnációs körfolyamata végén fogja tud
ni learatni.
Szóval a társadalmi dicsőség nem vezet a fénytest-folyamathoz és a
megtestesült személyiség felemelkedéséhez, amelyre a lélek, inkarnációs
körfolyamata során, a végén nemesedik, hanem %$áksátának mutatkozik,
élethazugságnak, amelyben viszont a fiatal lélek, elégtelen kibontakozása
idején, nagyon is szívesen tartózkodik.
Az egyetlen feltétele annak, hogy valaki prominens, közéleti személyi
ség legyen, az, hogy az illető eleget szerepeljen a tömegtájékoztatási esz
közökben. A valódi szellemi teljesítmény nem számít. Az ereden lelkek
többsége számára teljesen lényegtelen, hogy az illető a közismertséghez
hogyan jutott hozzá. Ebben jó szolgálatot tesz a fiatal lelkek hírhedten
rövid emlékezete.
Számos, különösen „kényelmes" fiatal lélek például előnyben részesíti
azt, hogy nemes családba inkarnáljon, így aztán születésétől kezdve pro-
niinens helyzetbe kerülj anélkül, hogy ezért tennie is kelljen valamit. Ilyen
életrajzokat azonban csak korlátozottan lehet, a föld kevés táján, például
a „felvilágosult" Nyugat-Európában megvalósítani, ahol a társadalom,
demokráciája és fokozódó egy szintre kerülése ellenére továbbra is az
ősökre visszaütő szociális ranglétrához ragaszkodik. Ilyen esetekben a
következő gyakorlati szabályt lehet alkalmazni: minél magasabb a nemesi
189
rang, annál „hamupipókébb" a lélek, aki ilyen pereputtyba inkarnál.
A Hamupipőke-szerep sikeres betöltéséhez a nemesek életrajzát oly
kor utólag lényegesen manipulálni kell, mint például a Németországban
ismert Glória von Thurn und Taxis hercegnőjét, hogy a mesemítosznak
eleget tegyen. Az ilyen mesketék nagyon jól virulnak a fiatal lelkek rend
kívül rövid emlékezetének talaján, akik a földön jelenleg többségben
vannak, és magukat ilyen társadalmi mesékkel lelkesen azonosítják, anél
kül, hogy a mese mondanivalóját alaposabb vizsgálatnak vernék alá.
A tömegközlési eszközök egyeduralma miatt a mai tv-nemesség -
amely a kékvérű nemességet már régen a neki kijáró történelmi jelenték
telenség szélére szorította - közéletiségének nagyságrendjét a fellépések
számával és a nézők mennyiségével, valamint azzal mérik, hogy a média,
vagy a tudományos sajtó hányszor idézi őket, s egy tudós vagy egy kutató
minőségét teljes komolysággal, ezzel értékelik.
Híresnek lenni a társadalomban olyan, mint valami kivételes, szemé
lyes közeg, fluidum, amit a közéleti személyek úgyszólván kisugároznak,
s ez energiaveszteség nélkül jövedelmező tevékenységekbe torkollhat. Ha
az ember hírnévre tesz szert valamilyen téren, bármilyen okból, akkor ezt
a személyes kitüntetést más téren nagyon sikeresen lehet anyagi előnyök
re váltani.
Ha valaki például a politikában vagy a sport terén híres lesz, akkor a
politikából vagy az aktív sportéletből való kivonulás után beállhat mű
sorvezetőnek a tv-ben, és valódi, vagy a meghívott vendégek ajándékozta
híressége visszfényében fürödhet továbbra is. Egy híres teniszező, aki
több viszony, pénzügyi és bírósági eset után még híresebbé vált, általános
elképzelés szerint kitűnően alkalmas arra, hogy moderátorként más, kétes
hírességeket kíméletesen kikérdezzen életük mély- és magas röptét illető
en.
Ugyanígy a zsidó politikus, aki a holokausztot addig használta ugró
deszkának önmaga reklámozásához, mígnem a saját erkölcsi igényeiben
bodott el; ezután elég volt egy „mea culpát" (bűnbevallást) rendezni ah
hoz, hogy más „bukott" nagyságoknak moderátorként ajánlhassa magát.
A fiatal prominens lélek nagyon szereti magát a nyilvánosság előtt „bu
kott angyalként" mutogatni, szinte meztelenre vetkezni, hogy a létet érin
tő gondok nélkül bűnbeesését járműnek használva, ismeretségi fokát
szédületes magasságokba lendítse.
Egy nyugdíjas német miniszter, aki már aktív politikus korában ki
mondott tehetséggel példásan játszotta meg, milyen közel áll a politika a
190
bohóckodáshoz, és a német nyugdíjrendszer csődjének jelentős mérték
ben tettese is volt, nyilván a legjobban alkalmas arra, hogy a „mi vagyok
é n ? " adásban a nézőkre jól ható kérdéseket tegyen fel, miután erre a fon
tos kérdésre a felelettel ő maga egész életében adós maradt. És így to
vább, és így tovább.
Az ismertség fokát, mely elvont, szellemi feltétel, és magától még
nem képez értéktöbbletet, jövedelmező reklámszerződésekre váltják, me
lyek jelentős bevételt biztosítanak. Egy ilyen embert társadalmi „császár
rá" nemesítenek, járhat a szája, akit még a miniszterelnök is nyilvánosan
megirigyelhet, ugyanaz a miniszterelnök, aki etikailag jól fésült politikus
ból csakhamar politikai-gazdasági sumákolások császárává vedlik.
A „prominencia" fogalma, amely a modern társadalmat és gazdaságot
mélyrehatóan fémjelzi, nyilván parodizálja az ósfogalmat, az energiát,
amiből minden keletkezik. Ahogyan a gazdaság-elméletben kimutattam, a
pénz találmányának eredetileg az energia lényegét, illetve a téridőjét kel
lene tükröznie az emberiség gazdasági tevékenysége körzetében.
Ebből a szemszögből indokolt a jelenleg ünnepelt személyes prominencia/
egyfajta magasan jövedelmező, virtuális pénz-származéknak mondani. Ez
a kívánatos, szocio-kulturális kitüntetés, úgy tűnik, bármilyen szakmai,
vagy társadalmi formából gond nélkül átvedlik bármibe, anélkül, hogy
anyagi erejéből veszítene. Ezt a „benyomuló ismertségef a bankok átszámol
ják hitelképességre, s bőkezűen adnak hitelt értelmetlen gazdasági aktivi
tásokra, amelyeknek feladata csupán a hírességek dicsőségének gyarapítá
sa, ahogyan ezt Németországban nemrég egy kétes hírű pár példája mu
tatta.
A „prominencia-megmaradás törvényének" eleget kell tenni, ezért a híressé
gek főméltóságú körének szűknek kell maradnia. Ezért kínos pontosság
gal figyelembe veszik a társadalmi állapotfüggvény törvényét, tehát azt a tör
vényt, hogy bizonyos társadalmi energiaáramlatokat nem lehet visszafordítani,
mely mindig életbe lép, ha egy hírességet nagyobb körben kell elosztani.
Nem véleden tehát, hogy minden közéleti személy erős ellenállást mu
tat, ha hírnevét közönséges halandókkal kell megosztania. Emiatt újab
ban a média vérfertőzése kezd elterjedni: „híres" moderátorok meghívnak
más „híres" moderátorokat talk-showjukba, mert ösztönösen abból in
dulnak ki, hogy a híresség fokozásának törvénye következtében - kéz ke
zet mos alapon - saját hírnevük csak még nagyobb lehet.
A prominencia halmaz-viselkedését bokszmeccseknél lehet jól megfi
gyelni, amelyek Németországban növekvő érdeklődésnek örvendenek.
191
Az evolúciós ugrás és a legnagyobb világválság előestéjén ugyanazt a fe
ladatot látják el, mint a gladiátorok harcai a római birodalom hánya dása
idején.
Jellemző, hogy a hírcsatorna, a televízió, melynek eredetileg tájékozta
tó feladata volt, római császárokat majmolva, ennek az alacsony színvo
nalú média-felfordulásnak teljesen bedőlt. Például minden bokszmeccs
előtt behatóan meginterjúvolnak egy sor közéleti személyt, aki hírnevét
végül is kizárólag ezeknek az intézményeknek köszönheti, és éppenséggel
kínos, hogy ezek az alanyok mekkora lelkesedéssel handabandáznak a
társadalom által elfogadott primitív verekedésről. Média-vérfertőzés és
erőszak a mai hírességek alapfogalma! Ilyen életkörülmények között érzik
magukat igazán jól a fiatal hamupipőke-lelkek. A hírességeknek ez a nyáj-
ösztöne a következő két döntő előnyt nyújtja a részvevőknek:
1) A külső hírességek körét szűkítik. Ezzel nagyobb lesz a médián belüli
hírességek aránya, több lesz a moderátor-előkelőség.
2) Ezek egymás között maradnak. Ez a média-vérfertőzés keletkezik a fiatal
lelkek azon tipikus hajlamából, hogy a másságot elutasítják, mert tar
tanak a változatok versengésétől, mert az kétségbe vonja saját, állító
lagos érdemeikről táplált előnyös elképzeléseiket.
Mivel fiatal prominens lelkek belső lelki dimenziókkal nem bírnak, és
önmagukat csak környezetükhöz hasonlítva tudják meghatározni, kör
nyezetüknek kizárólag hasonlóan „sikeres", szellemileg középszerű sze
mélyekből kell összetevődniük. Ezzel hatásosan elejét veszik előnytelen
társadalmi összehasonlításoknak. Ez okból szokványos, médiában ünne
pelt hírességek soha sem vetekednek szellemileg magasan fejlett szemé
lyekkel, akik a mai társadalomban amúgy is valódi ritkaságok, és tulaj
donképpen okkal igényelhetnék maguknak a híresség jegyét. Ehelyett az
ilyen szellemi személyiségeket inkább megmosolyogják, érvénytelennek
minősítik és a társadalom peremére szorítják.
Pedig a szellemi nemességnek tulajdonképpen nemcsak a nyugati ha
gyomány szerint kellene a társadalom legértékesebb részének lennie a law
of marginal Utilities törvénye szerint. Ezen törvény szerint ugyanis valami
annál értékesebb, minél ritkább. A gyémánt azért olyan drága, mert kevés
van belőle. A víz általában olcsó, sőt értéktelen, mert bőven van belőle.
Ám a sivatagban a szomjas embernek egy pohár víz többet érhet egy po
hár gyémántnál. A marginal Utilities törvénye tehát nem valódi törvény,
ahogyan a gazdaságelmélet véli, hanem az anyagi javak viszonylagosságá
nak megfigyelése a társadalomban.
192
A fiatallélek tömegek szokásos intellektuális megtagadása, miszerint
korlátolt észlelési határaikat feszegető, haladó ödeteket nem hajlandók
megérteni és elfogadni, mindig is az él-gondolkodók társadalmi megbé
lyegzésével és elnyomásával kezdődik, és nem ritkán durva erőszakkal,
sót fizikai megsemmisítéssel végződik. A fiatal lelkeknek ez az elutasító,
ellenséges beállítottsága az őket szellemileg túlszárnyaló személyek ellen
nemcsak az emberiség vérszomjas történelmének kísérőjelensége, hanem
jellemzi a mai társadalmat is. Ez az ő korlátozott, saját hasznukat néző,
félelemtől eltorzult gondolkodásmódjuk, s hogy ha hagynák magukat
összehasonlítani, fölényben lévő öreg lelkekkel, akkor az életben a rövi
debbet húznák.
Ebben persze igazuk van. Fiatal lelkek sejtik, hogy sok földi tapaszta
lat, számos nélkülözéssel teli inkarnáció áll előttük, míg majd felemelke
dett mesterként elhagyhatják a földet. És hát erre a keserű igazságra nem
akarják emlékeztetni magukat. Emiatt a fiatal lelkek szeretnek csapatokba
verődni, és minden gondolkodót irgalmatlanul kiirtanak, aki őket erre a
keserű igazságra emlékezted.
A többnyire fiatal lelkeknek ez a pszichomentális hajlama, hogy kö
zépszerűségre törekszenek, és a minőséget mennyiségre cserélik, ad ma
gyarázatot arra, amit az utóbbi évtizedekben megfigyelhetünk, ami a szel
lemi és intellektuális színvonal világos süllyedése a tömegtájékoztatási
eszközöknél és a társadalomban terén is. Ez a fejlemény a XIX. század
végén kezdődött, és Ortega y Gasset írta le zseniális és briliáns módon
„A tömegek lázadása" című művében egy öreg, felvilágosult lélek szem
pontjából.
A fent ecsetelt szociokulturális jelenségek rávilágítanak arra, hogy az
emberi hajthatatlanságnak hányféle, végtelen sok, minden magasabb agy
tevékenységet elutasító nézete van, ezek jelenleg hogyan jutnak kifejezés
re, és milyen belső lelki kényszerek a feltételeik.
A hírnévre törekvés dpikus alapfélelmek kifejeződése, mint a kihívó
szemtelenség és az érvényesülési törekvés, amit sok fiatal lélek kere
sett ki magának a jelenlegi inkarnációra, mert az aktuális társadalmi felté
telek megengedik nekik ezeknek az alapvető félelmeknek a teljes kiélését,
élvezését, vagy kudarcát is, ha éppen ez lenne az egyéni célkitűzés. Pon
tosabban az aktuális társadalmi élet sok formáját a fiatal lelkek többsége
csakis azért rendezte be, hogy érvényre juttathassa arcátlanságát és becs
vágyát.
Az emberi alapfélelmeket a lélek szándékosan építi be inkarnációja
193
személyiségstruktúrájába, hogy az ő asztrális-energetikai eredetét takaró
fátylat, a feledést a földi élet idején hatásosan fenn lehessen tartani. Eze
ket az alapfélelmeket aztán az embereknek egymás közötti viszonyaikban
állandóan ki kell élniük. Sok tekintetben úgy viselkednek, mint valami
programozott humán-robotok, amelyek bizonyos viselkedésekre és ta
pasztalatokra vannak programozva, és ezt nem képesek kinőni.
Emiatt aztán az ereden, fiatal lelkek megbarkácsolják maguknak a ne
kik kellemes értékelképzeléseket és szociális keretfeltételeket ál-erények
és kívánatos életrajzok formájában, hogy kétséges és félelem keltette tel
jesítményüket a hétköznapokban megnemesítsék és megindokolják. Az
ilyen csekély értékű elképzelések köré tekeredő életfilozófiák képezik a
fiatal lélek pszichikai hamupipőke-báliruháját, aki kibontakozását a földi
háromdimenziósságban jelenleg csak anyagi és pénzügyi ismérvek alapján
értékeli, és ezt csupán pótmércékkel, mint az említett társadalmi hírnév
vel, tudja mennyiségileg meghatározni.
Ahogyan a hamupipóke-báliruha pontosan éjfélkor az eredeti szegé
nyes köntössé változik, az arany hintó pedig tökké, úgy válnak a jelenleg
ünnepelt közéleti személyiségek az elkövetkező evolúciós ugrás idején
nagyon hamarosan a megvilágosult társadalom hamupipőkéivé.
Mivel az inkarnált személyiség belső lelki kibontakozása jelenleg nem
képez általánosan elfogadott életcélt a társadalomban - az embereknek
halvány elképzelésük sincsen arról, hogy ennek a belső lelki kibontako
zásnak hogyan kellene kinéznie, és ez alól az ezoterika és a vallások leghí
resebb gurui sem kivételek —, a modern, szélsőségesen egydimenziós tár
sadalmi élet sem ajánl fel megfelelő feltételeket az egyén fejlődéséhez.
Annak a kevés személynek, aki spirituális tökéletesedésre törekszik,
jelenleg szükségszerűen a társadalmi elkülönülés állapotában kell élnie.
Egy társadalmi Robinson Crusoe-nak ez az életstílusa azonban óriási kö
vetelményeket támaszt az egyed akaratával és önfegyelmével szemben,
mivel minden egyes létezés társadalmi kifejeződésre törekszik. Ezzel a
nagy kihívással csak biztos pszichikai lelkiállapotú és rengeteg földi ta
pasztalattal bíró öreg lélek tud sikeresen megbirkózni. Persze egy öreg lé
lek is társadalmi kapcsolatokra van utalva ahhoz, hogy a földön kibonta
kozhasson. Bármiféle társadalmi vesztegzár, aminek egy öreg lélek, az ak
tuális, viszontagságos körülmények miatt önkéntesen aláveti magát, az
életörömről való rettenetes lemondással jár, amit más feltételek mellett
nagy kedvvel élvezett volna.
Ha ugyanakkor azt is meggondoljuk, hogy az öreg lelket asztrális ha-
194
zaja iránt érzett csaknem kibírhatatlan vágy mardossa, nagyon is érthető,
ha egy ilyen személyt nem sok minden tudja a földön való tartózkodásra
késztetni, akkor sem, ha lelke valami személyén kívülre mutató küldetést
vállalt. Mivel ez a személy a fiatal lelkek jelenlegi társadalmával nem tudja
azonosítani magát, nincs benne a karrier becsvágya sem, nem hajlandó a
csalóka társadalmi siker rövid életű hamupipőke-ruháját magára ölteni.
Csalhatadan módon tudja, hogy az óra hamarosan tizenkettőt üt, és en
nek a földnek az önámítása véget ér.
Ahogyan említettük, a fiatal lelkek hamupipőke-tünetei sokarcúak. Ha
a hamupipóke-lélek rövid időre csodás hercegnőként tündökölhet, ami
kor érvényesülési vágya teljesen kielégülhet, ennek a rövid életű társa
dalmi sikernek a mélyen ülő megkérdőjelezését, a kételyt mégsem tudja
teljesen elaltatni. Mert legbelül a legéretlenebb lélek is tudja, hogy minden
társadalmilag sikeres inkarnációt kiegyenlítődésként több terhelt inkarná-
ciónak kell követnie.
Ez az arány már statisztikailag is kiderül a jómódú és sikeres emberek
csekély számából a jelenlegi társadalomban. Arányaik a múltban még cse
kélyebb volt. A statisztika kimutatja, hogy a földön csak kevés inkarnált
lélek tud abba az élvezetes helyzetbe kerülni, hogy egy sikeres és híres
személy szerepébe bújjon. Mivel az ilyen egzisztenciák általában eléggé
sótlanok, és a lelki kibontakozáshoz kevés kihívást nyújtanak, érthető,
hogy a végcélt, az inkarnációs körfolyamatot és az átmenetet az okforrás
világok félelemmentes energetikai állapotába, egyetlen lépéssel sem hoz
zák közelebb.
A keserű, belső igazság ismeretének elfojtása végett, a fiatal hamupi
póke-lélek különböző cselekhez folyamodik, ám az mind az ó hajthatat-
lanságának kifejeződése. Az egyik ilyen kedvelt csel az, hogy elővigyáza
tosságból több báli ruhát is beszerez, annak reményében, hogy ha a her
cegnői ruha hirtelen visszaváltozik, akkor legyen pótlás a szekrényben,
amivel a hercegnő-látszatot meg lehet hosszabbítani.
Ezt az eljárást különösen gazdasági nagy-főnökök kedvelik. A társa
dalmi siker biztosítása érdekében ezek a fiatal lelkek annyi vezető állást
harácsolnak össze, amennyi csak lehetséges. így Németországban például
a DAX-ban fellistázott vállalatok igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag
jainak egynegyede ugyanaz a maroknyi ember. Közülük egyesek több
mint tíz vezető pozíciót foglalnak el egyidejűleg és döntenek alkalmazot
tak és munkások millióinak sorsa felől, anélkül, hogy az érdekek ütközé
sének (conflict of interests) kérdését bárki is felvetné.
195
Ám tevékenységük jóindulatú értékelésénél is nehéz elképzelni, hogy
hivatalukat hogyan tudják ellátni értelmesen, ha csak nem zsenik, és nem
rendelkeznek elképzelheteden gyakorlad hatékonysággal és szakértelem
mel. Valódi minőségük azonban azonnal kiderül, mihelyt valamit elfuse
rálnak, s emiatt sarokba szorulnak, ahogyan ez jelenleg a Német Bank
elöljáróival szemmel láthatólag történik.
A sok állás, amit az ilyen pancser az ó csíkos öltönyében összegyűjt,
csakis azon félelme tompítására szolgál, hogy jelenlegi inkarnációjában
nem sikerül eléggé érvényesülnie. Az ilyen ereden léleknek több „nyitó-
zsinorra" (ejtőernyőre) van szüksége, hogy társadalmi lezuhanása miatt
érzett aggódását valamelyest rugózva felfoghassa.
Itt is azonnal fel lehet ismerni a rekurzív pszichomentális kényszer
helyzetet, amiben az ilyen lelkek vannak, s így az ember elképzelhed ma
gának drámájukat, amikor az eljövendő világválságban teljes hajótörést
szenvednek, és üres ruhatáruk előtt állnak. A szorgos munkával össze
gyűjtött hamupipőke-ruhák széthullnak, és menyegzők sem lesznek, ami
ken egyidejűleg táncolhatnának.
Ám az emberi hajthatadanság sehol sem lép fel olyan hévvel, mint a
fénytest-folyamatban lévő emberekkel szemben, akik a következő évek
ben felemelkedett mesterekként hagyják el a földet. Az emberek közötti
kapcsolat, tehát az ádaghalandók és a fény-alakok, a Hamupipóke-lelkek és
a nemes lelkek érintkezése a társadalmat sorsszerűén kettéválasztja, és az
evolúciós ugrás első időszakában a szellemi eltévelyedés minden szellemi
tevékenységet elutasító formáit hozza létre. Ennek már a gondolata is
hátborzongató, szinte rá kell beszélnem magamat, hogy néhány prófétai
kijelentést tegyek róla.
Az én felemelkedésem, mint az első többdimenziós személyiség
felmenetele, az emberiség lába alól a szó szoros értelmében kihúzza a ta
lajt. Az emberek átmenetileg elveszítik az egyensúlyukat, s mivel ennek a
változásnak az okát nem képesek saját hitükben keresni, ezért azt a kevés
embert okolják, aki a fénytest-folyamatban van, vagy erre törekszik, és
ezeknek az életét teszik pokollá.
A fiatal lelkek többsége képtelen az öntükrözésre, és nem hajlandó
számolni a transzcendens tényekkel. Emiatt, ebben az átmeneti időszak
ban az emberi hajthatadanság - a kegyedenség és az erőszak - új formái
keletkeznek, amelyek minden eddigit felülmúlnak, ha csak nem történik
szokadanul sok, erős sorscsapás, s az embereknek a túléléssel kell foglal
kozniuk, és így nem jutnak abba a helyzetbe, hogy gyűlölködésüket eze-
196
ken az öreg lelkeken tudják lereagálni.
Mindezekből nemcsak egy világválság szükségessége tűnik ki, aho
gyan ezt más írásaimban részletesen megbeszélem, hanem több termé
szed katasztrófa lejátszódása is, ami a fiatal lelkek többségének a gyors
átváltozását vezeti be, ádépését az érett lelkek körfolyamatába, új lelki
követelményekkel. Mivel ezek a lelkek a saját túlélésükkel küszködnek,
nem lesz alkalmuk ebben a pszichikailag sebezhető időszakban fellépő
agresszióikat a kevés öreg lélek költségére kiélni. Sót, szűkös helyzetük
ben azt kell felismerniük, hogy rá vannak utalva az öreg lelkek
medialitására ahhoz, hogy létvalóságuk kihívásaival megbirkózhassanak.
A felemelkedett mestereket és a fénytest-folyamatban lévő öreg lelke
ket természetes, „isten adta" vezetőiknek nézik, elfogadják, ajánlásaikat
és tanácsaikat megfogadják, meg kell fogadniuk, ha túl akarnak élni. Más
esetben ugyanis, a földet el kell hagyniuk idő előtt.
A lélek örök érvényű létezése és személyes többdimenzióssága miatt
egy inkarnáció korai befejezése nem számít, és nem változtat az inkarná
ciós körfolyamat végeredményén. Ha ez a kijelentés több olvasó számára
szívtelennek tűnik is, mögötte csak szeretetteljes felszólítás rejlik, hogy a
hajthatadanságot bocsássák el, és szeressék embertársaikat feltétel nélkül,
fogadják el őket, különösen, ha azok saját lelki előmenetelükben előbbre
jutottak náluk.
Ezek az ajánlások egyre jelentősebbek lesznek a következő években,
amikor is a földi életfeltételek alapvetően megváltoznak. Az evolúciós
ugrás során a régi társadalmi rend visszavonhatadanul összeomlik. Ezzel
párhuzamosan a mai közéleti személyiségek elveszítik vezető szerepüket
a politikában, a kultúrában és a médiában, és azzá válnak, akik mindig is
voltak - lelki hamupipőkévé.
Ez a szellemi lefokozás, amit vezető társadalmi szerepük elvesztésé
nek néznek, fájdalmas lesz a számukra, s ezt náluk számos belső ellenál
lás és szkizofrén viselkedési minta követi. Az ilyen személyek társasága
minden lesz, csak nem ajánlatos.
197
ticizmus praktizálja, és reméli, hogy az előttünk álló átváltozást kár nélkül
átvészeli.
Ahogyan majd az elkövetkező események megmutatják, ez a remény
éppolyan hiú, mint a háromdimenziós valóság álcázó szerkezete, amit a
lelkek az ő inkarnációs tapasztalataik körítésének a földön kieszeltek.
Majd ha az emberek a 7F-teremtési tartományok eredetet képező valósá
gát elfogadják, és bensőséggé teszik, akkor lesznek képesek földi létüket
egy adag kozmikus humorral örömtelivé alakítani. Addig azonban a ho
mo intransingensnek, a hajthatadan embernek még eléggé fáradalmas,
nélkülözéssel teli utat kell bejárnia.
198
A világválság asztrális dinamikája a parúzia előestéjén
Tanulmány
199
bői és külső események nélkül belső igazságokhoz jusson. Ám tudatának
lomhasága és korlátozottsága láttán, szellemi fejlettségének mai állapotá
ban, mégis csak egy gazdasági válság képezheti a III. évezred kezdetén
elvárt és kialakuló szellemi fejlődés katalizátorát.
Az előttünk álló gazdasági világválság képezi nyilván a legkedvezőbb
valószínűség-változatot az emberiség evolúciós ugrásához, és a jelenlegi
állapotokból könnyen erre lehet következtetni. A kollektív psziché elem
zése hamar megmutatja, hogy a korábbiaknál erősebben megmutatkozó,
gádó félelemstruktúrájuk miatt az emberek jelenleg nem képesek a ha
gyományos hittételeket és viselkedési mintázatokat feladni és életüket
e g y e t e m e s szellemi elvek szerint felépíteni.
Szóval az emberi nemnek kell az asztrális tartományok erős lökése
ahhoz, hogy továbbfejlődhessen. Ez a súlyos „beavatkozás" az asztrális
fejlesztési terv része ezen a korszakfordulón. Ez jelenleg a földön
inkarnált lelkeknek szól, és hosszú időkkel ezelőtt már bejelentették kü
lönböző szentírások gnosztikus üzenetei.
Az emberi tudat gyors fejlesztésének nagyon hatásos eszköze az
egyéni és a kollektív életkrízis. A krízis vagy katasztrófa kétségbe vonja
az eddigi tudást, gondolkodást és cselekvést, és elindít egy folyamatot,
amit a régi görögök k a t a r z i s n a k (tisztulásnak) neveztek, felszínre hoz
fontos, belső, lelki felismeréseket, azokat, amelyekre az embernek életve
szélyes helyzetekben sürgősen szüksége van.
A belső igazságok tagadását biztosító félelemsorompók az ilyen élet
krízisekben összetörnek, és a feledés, a lélek örök létének és a lélekvilá-
gok vezető szerepének elfelejtése ritkul.
Ebben az ingatag, lelki-energetikai állapotban nagy erővel tör elő a
napjainkban az egyéni és kollektív tudatalattinak gondolt gnosztikus tu
dás, ami valójában a lélek mindent átfogó tudatossága, és a régi, materia
lista dogmák által fémjelzett világrend romjain új, szellemi világot teremt,
amely az emberiség újabb történelmében első ízben örvend igazi, min
denre kiterjedő anyagi jólétnek.
Jellemző, hogy éppen a mai, anyagi társadalmi rend vezetett ahhoz,
hogy a világ lakosságának 80 %-a nagy szegénységben él. A válság után
alakuló új emberiség hasznot húz a fölé rendelt asztrális világok aktív tu
dásából, és ezeket a gnosztikus ismereteket új, uralkodó világnézetté te
szi.
A világgazdaság legnagyobb válságához vezető folyamatok már hat
nak, és tartósan alakítják a jelent. És felismerhetők és megmagyarázhatók
200
mind hagyományos gazdaságelméleti szempontból, mind pedig a 7F-
teremtési tartományok gnosztikus tudásának bevonásával.
Persze egy ilyen tudás csak kevés, nagyon öreg lélek számára hozzá
férhető. A hagyományos gazdaságtan, mely mikro- és makroökonómia
(ésszerű gazdálkodás) formájában jelentkezik, a megjelenő válság alapve
tő folyamatait nem tudja felfogni, mert erről sem nem tud, sem alkalmas
elméleti leírás nem áll a rendelkezésére.
Ezt a hiányt megszüntette az Egyetemes Törvény alapján kifejlesztett,
új, egységes gazdasági elmélet. Mivel ez az elmélet első ízben veszi figye
lembe a 3d-téridó energetikai törvényszerűségeit és ezek kölcsönhatásait
a 7F-teremtési tartományokkal gazdasági szinten, „ g a z d a s á g i energo-
l ó g i á n a k " is nevezik.
Az új elmélet segítségével legkésőbb 1998-ban világosan fel tudtam
ismerni és meg tudtam indokolni a kezdődő világválságot, és részletesen
előre tudtam jelezni további lezajlását. Ezt az előrejelzést — hosszában -
folyton felülvizsgálom és elmélyítem.
Ebben a tanulmányban megmagyarázom a kezdődő világválság belső
dinamikáját, bevezetek néhány gazdálkodási értéket és kölcsönhatást,
amit a szakértők eddig nem ismertek fel. Mivel ez a tanulmány' nem szak
embereknek íródott, kerülöm a nehéz szakkifejezéseket és gazdasági tar
talmakat, ehelyett az asztrális területek felettes utasításait helyezem elő
térbe. Az ezt követő megvitatás azonban a modern gazdaság alapos átte
kintését feltételezi, és ezt az adott témát taglaló könyvemből lehet meg
tudni.
Ebben a tanulmányban mindenekelőtt egy alapvető elképzelést kell
eltennem az útból. A bekövetkező gazdasági válság nem hoz új, gnoszti
kus ismereteket. Csupán régi hittételeket, viselkedési mintázatokat és fe
lettes társadalmi struktúrákat tol félre a tények erejével. A krízis csak a je
lenlegi etika, illetve a hiányzó etika, valamint az ember gazdasági viselke
désének logikus következménye, és megmutatja a részvevők számos,
önmagukat és a világot illetően eltorzult szempontját.
A szemmel látható ellentmondás a látszat és a valóság között, a mo
dern, szabad piacgazdaság és a tényleges gazdasági helyzet a válságban,
eddig ismeretlen belső lelki lendülettel váltja ki a többség készségét arra,
hogy a régi világrendet felcserélje új ismeretekre, viselkedési formákra és
struktúrákra, amit normális körülmények között semmiképpen nem lehe
tett volna elérni. E nélkül a krízis nélkül az emberiség nem lesz képes
szellemi átállását önszántából megvalósítani.
201
Jelenleg világszerte a megtartás kényszere uralkodik a politikában és a
gazdaságban. Ez az emberek kollektív félelemstruktúrájának kifejeződé
se. Az emberi lét hagyományos szempontjait élik ki példásan és kiadósan
a baloldali és a jobboldali pártok egyaránt.
Miközben a baloldali pártok az állam rendező erejét és sok kapcsola
tot teremtő struktúráját állítják előtérbe, és a polgárt az állami gondosko
dás keretében bábuvá fokozzák le, addig a jobboldali pártok, a konzerva
tívok és a liberálisok, az egyed önzésére és kapzsiságára hivatkoznak. Te
szik ezt azért, hogy aztán pénzajándékokkal és más trükkökkel kézben
tarthassák, és a tulajdonképpeni reform-kérdésektől elterelhessék, a la
kosságot pedig számára vonzó, negatív tulajdonságokkal, kiagyalt
eufemizmákkal (durva szavak helyett enyhébb körülírással), mint a „vál
lalkozói szabadság", „gazdasági verseny", „rugalmasság" és más áleré-
nyekkel áltatják.
Ezek a programbeli árnyalatok a pártokat nem akadályozzák abban,
hogy a megígértnek az ellenkezőjét tegyék, mihelyt hatalomra jutnak. A
két polidkai blokk csak abban egyezik meg, hogy a polgár egyéni szabad
ságát korlátozni kell a mindenható állammal szemben, mert a politikai
pártok csak úgy tudják fenntartani kulcspozíciójukat a társadalomban, ha
az államot erósídk és a polgárt az állam kegyelmétől teszik függővé.
így a polgárt, akitől, mint megbízhatatlan választótól, tartanak, enge
delmessé teszik, és megakadályozzák annak az ötletnek a felmerülését,
hogy politikai pártok nélkül és több önkormányzással akár jobban is él
hetnének. Mindazonáltal a polgár lustaságból, lomhaságból és butaságból
önként lemond saját felelősségéről, és sorsát valamint érdekeit hatalom
sóvár és erkölcstelen politikusokra bízza. Kiegyenlítésül megtartja annak
a jogát, hogy a politikusoktól becsapva érezze magát és szidja őket. Eb
ben a viselkedésben meglátjuk a jelenlegi politikai élet félelem keltette
fordított függőségeit.
Amivel a különböző pártok elhitetés végett előhozakodnak, abban
nincsen sok különbség, az eltérések csak felületiek, mégis elegendók ah
hoz, hogy a nyilvánosságot hamis vitákkal foglalkoztassák, és figyelmét
eltereljék a tulajdonképpeni problémákról. A baloldali pártok a társada
lom gyenge tagjait használják fügefalevélnek, ami mögött teljhatalmú,
minden kis részletet szabályozó államot rendeznének be, a jobboldaliak
rendórállamot akarnak a belső biztonság érdekében, és a polgárt nem ke
vésbé ejtik túszul az állam egyeduralma számára.
Amikor a zöldpártiak és más alternatív pártok természetvédelmi
202
okokból ellenzik az új géntechnológiát, akkor jó társaságban vannak a
keresztény irányzatú jobboldaliakkal, akik az isteni alkotás megőrzőinek
adják ki magukat, és azért utasítanak el minden génmanipulációt. A
hangsúlyok a pártokban különbözhetnek, de az alapállás ugyanaz: az em
ber a fennálló állami struktúrák fenntartására és bővítésére törekszik,
nem pedig a megkérgesedett társadalmi formák evolúciójára, akkor is, ha
a nagyobb rugalmasság érdekében a globalizáció fügefalevelével érvelnek.
A XIX. században uralkodó társadalmi légvárak kora végleg befejező
dött.
A 7F-teremtési tartományok szelleme, mely egyidejűleg anyagot és
élőlényeket teremt, folyton mozgásban van és változik. A modern ember
egyrészt örül, hogy ősember elődeitől testileg és szellemileg is fejlődve el
távolodott, másrészt feszülten védekezik faja bármiféle változtatása ellen,
legyen az génmanipuláció vagy asztrális befolyások, mint a fénytest
folyamat.
A jelenlegi vitát a magzatkutatást illetően például az emberfaj esede-
ges megváltoztatásától való félelem fémjelzi. Ez a félelem, mint egyálta
lán minden emberi félelem, a tudadanság terméke, a tévhit következmé
nye, hogy az ember önazonossága genetikai örökségétől függ. A valóság
ban a gének csupán a 3d-harware egy részét képezik az emberi testben,
amit a lélek asztrális software-programja alkot és irányit. Az inkarnált
személyiség azonosságát a lélek a 7F-teremtési tartományokban már a
fogantatás előtt, tehát az inkarnáció előtt lefekteti. Ennek megfelelően
modulálja az újszülött genetikai anyagát is.
Egyedül a lélek dönti el, mennyi genetikai anyagot vesz át az anyától
és az apától, és mennyi új genetikai anyagot épít be a magzatba, hogy új
egyént alkosson. Ehhez hozzájön az, hogy az újszülött génjei tárolják en
nek a léleknek a tapasztalatait összes eddigi inkarnációjából, ez a geneti
kai anyag az aktuális személyiséget tudat alatt alakítja, és bizonyos helyze
tekben érvényre jut.
Ezek a fontos és nagyon bonyolult energetikai fejlemények a magzati
fejlődésben és a személyiség kialakításában a jelenlegi genetikában teljesen is
meretiének. A genetikusok mind a mai napig is képtelenek csak egyeden
gént is találni, amelyik az ember személyiségéért és intelligenciájáért fele
lős lenne, noha állítják, hogy az emberi genomot kikutatták, megoldották.
Kutathatnak örökké, semmit sem fognak találni, mert az emberi azonos
ság nem a génekben ül, éppoly kevéssé, mint ahogyan a szellem és az ér
zelmek a koponyában lehetnének megtalálhatók.
203
A szellem is és a psziché is a 7F-teremtési tartományok részét képe
zik, az agy pedig csupán egy a test és az érzékek szabályozására szolgáló,
nagyon nagy teljesítményű biokémiai-elektromágneses hardware. A mai
biokémikusok meghatározottsági szemlélete teljesen alkalmadan ennek a
jelenségnek a feltárására.
Ezeket a szempontokat a biológiai szabályozást taglaló könyvemben
kritikusan megtárgyaltam. Ezen a helyen fontos lesz tehát a következőt
megállapítani: a magzati gének mégoly körmönfont manipulációja sem
képes bármit változtatni az inkarnált lélek akarata ellenére, mert a gén
anyagot a lélek határozza meg és szabályozza szüntelenül. Mivel minden
génmanipuláció gépies természetű, és a sejt meglévő, biokémiai struktú
ráját babrálja, a sejteket azonban a lélek asztrális sofrware-programja al
kotja és szabályozza, szembetűnő, hogy a biogenetikusok becsvágya, em
ber klónozása, hogy magukat Isten felettesévé tegyék, puszta jogbitorlás.
Egyeden kiónozott sejt sem képes fejlődni és osztódni, ha egy bátor
lélek nem veszi át ennek a sejtnek az irányítását. Minden más a genetiká
nak mértéktelen túlbecsülése lenne, és a génkutatás minden veszélyének
elképzelése az emberi tudatlanság félelem keltette vetülete. Az ember
nem tudja, hogy valójában kicsoda. Ha ilyen kísérletek sikerülnek, akkor
az benne van a lélektervben, amelynek értelme jelenleg rejtve kell hogy
maradjon.
Ebből a példából is látjuk, hogy az ember legtöbb meggyőződése tu-
dadanságon alapul, és annak a félelemnek a kifejeződése, amely az em
berléthez tartozik ugyan, de nem az emberi személyiség létlényegének ré
sze. Léte lényege a 7F-teremtési tartományok alkotása.
Az ember jelenlegi rettegéseinek és az ebből burjánzó meggyőződé
seknek, hittételeknek, szabványoknak, előítéleteknek és viselkedési min
tázatoknak a tulajdonképpeni valósághoz semmi közük, de a jelenlegi
földi valóságot megpecsételik. Ezért beszélek én az emberi lét „féle
l e m m e l teli valóságáról".
A félelemmel teli valóság tehát egy félelem által eltorzult valóság. Az
emberek cselekedeteinek és tevékenységének mintegy 80 - 90 %-a a föl
dön félelem következménye. A félelem a lélek energetikai irányításának
leghatásosabb módja, amivel a lélek az inkarnált személyiséget a csakrák
felteden reagálása révén testileg (ahogyan a gnózisban kifejtettem), pszic-
hikailag (érzelmileg) és mentálisan (az értelem terén) is manipulálni, ke
zelni tudja.
Ebből a szempontból a jelenleg a földön található minden társadalmi
204
struktúra a félelem bére. Ez a mai társadalmi rend e g y e t l e n p s z i c h i k a i
elve. Minden társadalmi struktúra formája és célkitűzése a félelem anyag
gá vált vetülete.
A félelem képes megjátszani magát, és sok formában lép fel. Negatív
tulajdonságok formájában, mint gyűlölet, kapzsiság, hatalom, elnyomás,
agresszió, irigység, vagy hamis erények, mint a gondoskodás, kedvesség,
szorgalom, becsvág)', amikben a félelem nem ismerhető fel minden to
vábbi nélkül. Ám ez az emberi lét uralkodó nézete, és az embertől elvá-
laszthatadan. Ezenkívül a legtöbb ember fél már a félelme megjelenési
formáin csak elgondolkodni is, hát még azoktól megválni.
Itt a félelem negatív visszajelzéséről van szó, ami a félelmet felerősíti.
Csak az olyan személyek, akiknek energiaterei a fénytest-folyamat során a
félelemtől messzemenően megtisztultak, mint jómagam például, tudnak a
félelemről könnyen reflektálni, és mind a félelem „bonctanát", mind az
„alaktanát" józanul elemezni.
Mivel a félelmet a tudadansággal egyenlőnek tekinthetjük, hiszen az
átfogó tudatosság mindig is félelemmentes, nyugodtan mondhatjuk, hogy
jelenleg szinte semmilyen társadalmi struktúra nincsen, ami ne félelmen
és tudatlanságon nyugodna.
Amikor politikusok a nyilvánosságot évekig a génkutatás törvényja
vaslataival foglalkoztatják, adópénzeket fecsérelnek el és értelmeden fog
lalatoskodásokat fejtenek ki, akkor kizárólag félelem és tudadanság hajtja
őket. A félelemnek ezt az elemzését folytathatjuk, és kiterjeszthetjük más
társadalmi tevékenységekre is. Ám az emberi létnek nagyon kevés olyan
mozzanatát találjuk, amin nemcsak félelem és tudatlanság uralkodik, ha
nem szeretet és ismeret is.
Ennek a kedvezőtlen aránynak - félelem/tudatlanság és szere
tet/ismeret - az emberiség evolúciós ugrásában meg kell változnia. Eb
ben a folyamatban pedig a világgazdaság válsága központi szerepet ját
szik azzal, hogy az emberek létért érzett aggodalmát felkorbácsolja, majd
a külső eseményekkel hatásosan kérdőre vonja.
Az ezoterikus gnózisról írt könyvemben részleteztem, hogy a félelem
csupán az emberi psziché egyik energedkai jelensége, amely az inkarnáci
ós körfolyamat idején változhat és csökkenhet. A félelem az az energeti
kai gát, ami az inkarnált személyiség amnéziáját, felejtését biztosítja.
A fénytest-folyamat során az egyéni félelem és az ebből eredő felejtés
erősen leépül, és a személyiség hozzáférhet a 7F-teremtési tartományok
hoz. A félelem leépülése tehát a személyiség alapvető megváltozásaival
205
jár, amiket a fénytest-folyamat megtárgyalásánál ecseteltem. Pontosab
ban: az ember egy lelki erőfeszítéssel szándékosan pozitív módon meg
kell változtassa a személyiségét, mielőtt a felettes asztrális erők elkezd
hetnék a tulajdonképpeni leépítést.
Az embereknek először is felül kell vizsgálniuk elképzeléseiket, meg
győződéseiket, előítéleteiket és az ezekből adódó viselkedési mintázatot,
s ezeknek a legnagyobb részét el kell vetniük, mert ezek olyan jellemző
félelemmintákon alapulnak, mint a sóvárgás, hatalom, gyűlölet, harag, fél
tékenység, manipulációs kényszerek, szégyen, hiányos önbizalom,
ésatöbbi. Itt elsősorban az értelem, az emberi szellem intellektuális telje
sítményéről van szó. Szóval a világon csak azután lehet javítani, miután
az egyén önmagán javított.
Pontosan ez a nyilvánvaló igazság kerüli el a jelenlegi politikusok és
gazdasági vezetők figyelmét, akik többségükben fiatal lelkek, és előnyben
részesítik azt, hogy tapasztalataikat a jellemző félelemmintázatokkal,
(kapzsiság, hatalom, elnyomás és agresszió) gyűjtsék, amit aztán minden
fiatal léleknek le kell győznie, mielőtt beléphet az érett lelkek körfolyama
tába. Ezek a lelkek most a hatalom kapcsolótábláinak gombjait nyom
kodják, mígnem a világ gazdaságának válsága a félelem ezen társadalmi
struktúráit megsemmisíti.
Sok elöljáró leszerelése a nyugati világban, akiket nemrég még hősök
ként ünnepeltek, s most bíróság előtt állnak és rács mögé kerülnek, csak
előjátéka a tulajdonképpeni összeomlásnak, ami a félelem rég bevált
módszere, a „Hozsánna, feszítsd meg" mintájára zajlik.
A gazdasági nagyfőnököket kitüntető, félelem adta negatív tulajdon
ságokat az alsó három testi csakra közvetíti. Ezek a jelenlegi léleknépes-
ségnél különösen erősen ki vannak fejlődve, miközben a 4. csakra, a
szívcsakra, valamint a három felső, az intelligencia, a spiritualitás és az el
ragadtatás csakrája még nagyobbrészt zárolva van (lásd gnózis).
A szellem rezgése magasabb a psziché rezgésénél, ezért a psziché féle
lem keltette tulajdonságait megváltoztathatja, átalakíthatja szeretetteljes
tulajdonságokká és szándékokká, ha maga is kivonja magát ezekből a fé
lelmekből, mert ezek erősen hatnak az értelemre is, azt beszűkíthetik és
könnyen félrevezethetik. A félelemtől való megszabadulás és a szeretet
teljes, nyíltan strukturált világnézet felépítésének folyamata tehát visszacsa
toló, fokozatosan megközelítő, hosszadalmas és rendkívül megerőltető.
Ezt a folyamatot jelenleg erősen fékezik a félelem adta külső életkö
rülmények. Ám minél jobban fáradozik az ember azon, hogy a félelmet
206
világos gondolkodással leépítse, annál több segítséget kap az asztrális te
rekről. Az inkarnált személyiséget jellemző sok félelemmintázatot leépí
tenek, illetve eltörölnek és szeretetképességre cserélnek az asztrálisból
jövő, a lélek által irányított energetikai hullámok.
Itt lebontó együttrezgés keletkezik az asztrális terek nagyfrekvenciájú
rezgései és az inkarnált személyiség félelemmintázatainak alacsony rezgé
sei között, ami az utóbbit lebontja, eltörli. A törlés folyamata alatt a meg
testesült személyiség ezeket a félelmeket mentálisan lénye belső tulajdon
ságainak érzi.
Ilyen hullámok rendszeresen fellépnek a fénytest-folyamat során. Egy
kis gyakorlással a félelemmintázat helyét pontosan meg lehet állapítani a
testben. A félelemmintázatot az illető átmenetileg átéli pszichéje része
ként, mielőtt eltörlődik. Épp ilyen pillanatokban kell mentálisan megválni
a félelem felületes érzésétől, mely nagyon kellemeden lehet, és nem sza
bad önnön lényünkhöz tartozónak venni, mert úgy esedeg búskomorság
keletkezhet. Ilyen helyzetben egyszerű lélegzési gyakorlatok segíthetnek a
kellemeden félelemérzetet könnyebben elviselni.
A fénytest-folyamat elején ilyen hullámok hetekig is eltarthatnak, tar
tamuk a vége felé legfeljebb egynaposra csökken, miközben frekvenciá
juk és erejük világosan fokozódik. Az ilyen érzések átmeneti és felületes
jellege egyre nyilvánvalóbb lesz, mivel a lélek és az értelem energetikai
kapcsolata tágra nyílt és zökkenőmentesen működik.
Ez az értelem és a lélek közötti pozitív visszacsatolás központi szere
pet játszik a félelem leépítésénél a fénytest-folyamatban, és még a biblia
is megemlíti: „Mert akinek van, annak adatik, és bóvölködik; de akinek
nincs, az is elvétetik tőle, amije van" (Mt. 13:12). Mindazonáltal Jézus
korlátozza a méltó személyek körét, akik ebből a folyamatból hasznot
húznak, és inti tanítványait: „Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a
mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg" (Mt. 13:11).
Nem elég tehát a meggyőződéseket felületesen megváltoztatni, a régi
viselkedési mintázatokat pedig, melyek makacsak és ellenállóképesek,
megtartani. Ez a viselkedés különösen fiatal lelkeknél nagyon kedvelt, és
csak az inkarnációs körfolyamat vége felé, rengeteg fájdalmas tapasztalat
után küzdhető le. A dialektikus egységnek - gondolkodni, cselekedni,
következményeket felülvizsgálni - folyton tudatában kell lenni, mielőtt
újból cselekszünk és az eredményt kritikusan elemezzük.
Ezt az erőfeszítést csak öreg lelkek tudják sikeresen elvégezni, mert
hosszú-hosszú inkarnációs tapasztalatuk során megtanultak bánni a fé-
207
lelmeikkel, és könnyebben tudnak megválni azoktól. A földet jelenleg
többségben benépesítő fiatal lelkeknél emiatt csak világnézet tekinteté
ben változik egy s más, de az alapvetően átváltoztató fémtest-folyamatba
most még nem kell belekeveredniük.
Sok fiatal lélek hagyja el idő előtt a földet, ha félelmében vonakodik
az előttünk álló változásokat mentálisan elfogadni. Ezt a tapasztalatot ké
sőbbi időpontban pótolniuk kell. A biblia tehát tartalmaz fontos utaláso
kat az előttünk álló evolúciós ugrást illetően, ha kijelentéseit helyesen ért
jük. Például az emberiség sorsszerű kettéosztását, fejlődésének ebben a
különösen sebezhető időszakában (Mt.24:40-41).
Az alakuló gazdasági válság képezi a nagy keretfeltételeket, amelyeken
belül a félelem leépítésének ez a belső lelki folyamata kibontakozhat,
és lehetővé teszi az emberi faj felgyorsított evolúcióját.
A végén a biológiai test fénytestté transzformálódik, és a korlátozott
emberi tudat a 7F-teremtési tartományok mindent átfogó tudatosságává
tágul. Az ember transzgalaktikus faj lesz, és tartózkodhat az asztrális
tereken ugyanúgy, mint a 3d-téridöben is. Megszabadul a tér és az idő
korlátozásaitól - innen ered a transzliminális (határtalan) lélek fogal
ma. Hagyományos értelemben az ember Istenné válik.
Létezhet-e nagyobb árváltozás a mai emberiség szempontjából? Kit
nyugtalanítana valóban, ha az árváltozás során jelentós genetikai és testi
átalakulások jelentkeznének? Például új idegkapcsolatok keletkeznének az
agy bal féltekéjében, amely a gondolatátvitelt tenné lehetővé, és a mai,
kutakodásos tudománynak véget vetne?
A fénytest-folyamat és az evolúciós ugrás fejtegetése kcizepette persze
nem szabad szem elől téveszteni a földi valóságot. Ez a valóság, ahogyan
kifejtettük, a kollektív, emberi, politikai, vallási, kulturális és gazdasági
meggyőződések és hittételek eredendője. Ezek alkotják azt az energetikai
környezetet, amelyben a megtestesült személyiség fejlődik és érlelődik.
Ennek a személyiségnek kisgyermekkorától kezdve hozzá kell iga
zodnia a félelemmel teli viselkedési mintázatokhoz, először a családban,
később az iskolában és a szakmában, ha túl akar élni. Mindez második
természetévé válik, noha nem tartozik legbenső lényegéhez.
A személyiség szinte úszik a kollektív félelem adta előítéletek, hittéte
lek, előírások, tilalmak és dogmák tengerében, amit nem tud elkerülni, és
aminek nagyon kevéssé tud ellenállni. libben láthatjuk minden földi in
karnáció dilemmáját.
A 7F-teremtési tartományokkal ellentétben, ahol a gondolatok azon-
208
nal alakot öltenek és megvalósulnak, a 3d-téridőben, ahol a dolog szintén
gondolatokkal kezdődik, minden változás nagyon lassan valósul meg. A
3d-valóság tehát rendkívül lomhán változik, és a megtestesült személyi
ségnek óriási belső lelki erők kellenek ennek a „time-lag" leküzdéséhez,
az ödetek megvalósításához.
Fiz a lomhaság az az anyag, amiből a legtöbb emberi tragédia és ku
darc szövevénye készül. Ennek a lomha valóságnak azonban döntő mér
tékben meg kell változnia, mert inkarnációs körfolyamatuk során a lelkek
olyan fejlődésre törekednek, amit csak a földi fejlődések felzárkózásával
képesek elérni.
Az új gnózisban előterjesztettem, hogy az evolúciós ugrás az emberi
ség jelenlegi, nagy, fiatal-lélek hullámának átmenetét jelend az érett lelkek
körfolyamatába. Érett lelkeknek más társadalmi feltételek kellenek a kibon
takozáshoz, mint a mostaniak, mert ezek most a fiatal lelkek korlátozott
igényeinek felelnek meg.
Ebből a magasabb szempontból a világgazdaság válsága az emberiség
evolúciós ugrásának csak egy mozaikkockája, de földi szemszögből a tör
ténelem egyik mérföldköve lesz. Ismétlem: az emberiség evolúciós ugrása
gazdasági válság nélkül is létrejöhetne, de az emberiség jelenlegi szellemi
szerkezete miatt ez elkerülhetetlen. Miért?
A társadalomban jelenleg nincsen olyan, jelentős erő, amely képes
lenne kifogástalan szellemi elvekből kiindulva az emberek közötti féle
lemtelt viszony jelenlegi, látszólag elmozdíthatadan formáit megkérdője
lezni, és lenne bátorsága gyökeresen új, szeretet, megértés és tudás által
fémjelzett társadalmi feltételeket javasolni, és ezeket kivitelezni is. Ennek
a mentális és pszichikai gátlásnak az oka kizárólag az emberek egyéni és
kollektív félelemszerkezetében rejlik, amely kényszeríti őket kétes anyagi
vívmányokhoz ragaszkodni.
A csecsemő-, gyermek- és fiatal lelkek, akik a világ lakosságának min
tegy 80 %-át teszik ki, a társadalmat saját korlátozott, félelemtelt igényeik
szerint rendezték be, és ezt nem fogják önszántukból feladni. Spirituális
tudadanságuk miatt nem képesek önvizsgálatra, félelmeik tükrözésére,
mert ezeket a félelmeket gondolkozásukban és viselkedésükben öntudat
lanul, szinte automatikusan követik. A fiatal lelkek félelmei saját Pavlov
féle reflexeikké váltak. Mivel nem is sejtik, hogy félnek, és félelemből ki
indulva cselekszenek, értelmetlen az ilyen személyekkel az ó félelmeikről
beszélni. Az ilyen beszélgetéseknek abszolút ellenszegülnek.
Éppoly kevéssé sejtik, hogy alapvető módon tudadanok. Végül is csak
209
néhány inkarnációval ezelőtt kezdték el meghódítani a külvilágot, az
anyag és az emberek kezelését illetően annyira beképzeltek és önteltek,
hogy semmi áron nem lennének hajlandók felhagyni ezzel az ó szemük
ben egyszeri fejlődéssel. Ez. okból nem látják annak a szükségét sem,
hogy a félelem néhány száz év alatt felépített társadalmi struktúráit, amire
annyira büszkék, lebontsák.
A világ lakosságának mintegy 20 %-át kitevő érett lelkek ebbe a felté
telekbe jól-rosszul belenyugodtak, és csak csendben feleselnek félelmeik
kel, amelyeket a fiatal lelkek képviseletében szabad megtapasztalniuk.
Számtalan szemrehányást tesznek maguknak, hogy a fiatal lelkek társa
dalmi feltételeihez miért tudnak olyan rosszul hozzáigazodni, és ezzel
miért nem jutnak zöld ágra. Mert csak kevés érett lélek választott jelenle
gi inkarnációjára befolyásos és sikeres életmenetet, annak tudatában,
hogy a rendszer előbb-utóbb összedől, és előnyös lesz majd a romhal
maznak nem pont a közelében tartózkodni, amikor az evolúciós ugrás
elkezdődik. A földi személyiségek sajnos nagyon keveset tudnak lelkük
előrelátó terveiről, s így megküzdenek az élettel.
A jelenleg megtestesült, kevés öreg lélek inkább ezoterikus feladatok
kal foglalkozik, mint amilyen a csatornázás és más ehhez hasonlók. A
társadalom peremén élnek, és nincsenek rá befolyással.
Az egyes, nagyon öreg lelkek, akik inkarnációs körfolyamatuk végén
vannak, teljesen a fénytest-folyamatban haladnak, mely rendkívül kimerí
tő, és nincsen erejük külső társadalmi tevékenységek folytatására.
A III. évezred kezdetén fennálló anyagi és társadalmi körülményeket
tehát le kell rombolni, hogy az emberek átéljék az anyagi feltételektől va
ló függedenségüket, ugyanakkor felismerjék energetikai önállóságukat,
mint megtestesült, halhatatlan lelkek. A jelenlegi anyagvilágnak ez a le
bontása nem mehet végbe a társadalmon belül, mert úgy semmiképpen
sem lehet annyira gyökeres, amennyire kellene legyen ahhoz, hogy az
emberek félelmeit hathatósan leépítse. Emiatt tehát ez a 71'-teremtési tar
tományok dolga lesz, nem utolsó sorban azért, mert ebben a folyamat
ban a kollektív amnézia, a feledés mindenki számára, mindörökre meg
szűnik, és az emberiség a földi létnek egy minőségileg új időszakába lép.
*
A világ gazdasági válságának, amelyet az asztrális világok terveznek és
irányítanak, az a feladata, hogy a félelem és a tudadanság régi struktúráit
lerombolja, és előkészítse a talajt az igaz szeretetnek és a félelemmentes
ismeretnek. A nagy krízis tervrajza régen létezik már a 7F-teremtési tar-
210
tományukban. Emiatt volt egyszerű, kódolt üzenetként beiktatni sok
„szent" írásba. Annak ténye, hogy a világválság legfontosabb gazdasági
tényezője, a világot átfogó pénzromlás több évszázada folyik, azt bizo
nyítja, hogy a lelkek krízisét már régóta készítik elő.
Minden megtestesült lélek társadalmi válság idején fejlődik a leggyor
sabban, amikor a létkérdés nagy kihívásokat támaszt. A XX. század sok
háborúja, kilakoltatása, éhínsége és krízise tesz tanúbizonyságot a föld lé-
leknépességének gyorsított haladásáról az evolúciós ugrás előestéjén.
Az elkövetkező krízisben az emberek kénytelenek lesznek a sokféle
manipulációt, aminek a jelenlegi társadalomban ki vannak téve, tudatosan
felismerni, ahogyan a németek is csak a vereségben voltak képesek a náci
kormány elvetendőségét ádátni, noha korábban is elég lehetőségük nyílt
erre, de puszta félelemből nem voltak hajlandók szembe nézni az iga
zsággal. A németekhez hasonlóan (ók a II. világháború végén) az embe
rek hamarosan azt érzik majd, hogy vezetőik becsapták őket, holott tu
lajdonképpen a tömegek önmagukat csapták be. Felháborodva fogják el
vetni a sokrétű és arcádan manipulációkat és sumákolásokat, amikkel a
hatalmon lévő fiatal lelkek vették körül őket. A kollektív harag a társa
dalmi transzformáció hatalmas tényezője lesz.
így nyerik vissza az emberek elveszett méltóságukat. Mindenekelőtt
azt veszik észre, hogy szellemek: halhatadan lelkek, akik átmenetileg és
önkéntesen inkarnáltak a földön, hogy felderítsék a 3d-téridö feltételeit a
felejtés állapotában, és új tapasztalatokra tegyenek szert. Ez a parúzia tu
lajdonképpeni feladata, ami a gazdasági válsággal párhuzamosan és azzal
együtt fellép.
A világ gazdasági válsága éppenséggel egy építő rombolás a következő
elv szerint: kevés rombolás kevés változtatást hoz; nagy rombolás nagy
megtartással jár. Ez a látszólagos ellentmondás egy örök igazságot tár
elénk: csak nagy rombolás árán lehet a szellemi eltorzulásról fellebbente-
ni a leplet, hogy az ember felismerje igaz természetét, azt, ami mindig is
volt, de amit hosszú időre elfelejtett, jelesül azt, hogy halhatatlan lélek,
alakuló Isten, aki háromdimenziós azonosságát keresi.
A messzemenően teljes, félelem adta amnézia (felejtés), amiben a leg
több megtestesült lélek 2000 éve él, sok helytelen elképzelést és hittételt
teremtett, amik a történelem során formák, normák és dogmák alakjában
materializálódtak, és most az emberi gondolkodást fojtogatják. A legfon
tosabbak röviden:
1. A gondolat, hogy az emberek el vannak választódva, s most versengésben
211
és harcban kell együtt élniük. Ez okozza a sok háborút, az egyes, egy
mással versengő államok berendezését és az állítólag szabad piacgaz
daságot, amiben csak úgy hemzseg a hatalmi szerkezet, az egyedura
lom és a kizsákmányolás.
De a család is a nemek harctere lett, mert e megtestesült lélek elfelej
tette, hogy korábbi inkarnációkban gyakrabban váltott nemet.
Az ember és a természet elválasztottsága, mely aránylag új, és a ko
rábbi népek természeti vallásainak sokistenhitéből teljesen hiányzik, a
Darwin féle evolúciós elméletben kulminál. Noha ez feltevés („the fittest
survives") genetikai szinten egyeden bizonyítékot sem hozott, ez az esz
telen elmélet, mely a fejlődés célzatos energiáját külső feltételek változá
saiban keresi, de semmilyen választ nem ad arra, hogy ezeket a feltétele
ket ki vagy mi változtatja tulajdonképpen, korlátlanul a tudományosság
dicsfényét élvezi, és tananyaggá vált az iskolában. A tudatlanság, mint
járvány,
2. A gondolat, hogy egy inkarnált lélek hatalmat gyakorolhat egy másik
lelken vagy egy lélek-csoportosuláson, ami hatalmi berendezések ki
alakításához vezetett a félelem és a kizárólagosság alapján, mint az
egyházak és vallások, titkos társaságok és titkosszolgálatok, cégek
egyeduralma, ideológiák, államok, államszövetségek, stb..
Energetikai értelemben minden ötíet, amely elválasztódást tartalmaz, N-
m e n n y i s é g . Megszegi az Egyetemes Törvényt és az ésszerű, igazi világ
nézetet, amely logikus-axiomatikus kategória-rendszereken alapul, az Egyete
mes Törvény új, tudományos elméletén például, amihez az. ember visel
kedésének is mindent átfogó és következetes módon igazodnia kell.
Eszmék, amelyek N-mennyiségek, alkotják a destruktív interferencia (rom
boló együttrezgés) feltételeit.
Mivel a mai „szabad" piacgazdaság éppen ilyen ötleteken alapul, be
tölti a romboló együttrezgés feltételeit, és a rombolás csíráját hordja ma
gában, ami a világ gazdasági válságaként fog megjelenni. Ennek a rombo
ló együttrezgésnek a gazdasági főfeltétele, ahogyan említettük, a pénz
romlás: a pénz mennyisége az utóbbi évszázadok során a százszorosára
nőtt a tényleges anyagi termeléshez viszonyítva, és az ár m á r n e m függ
az értéktől.
Ebből különböző makro-gazdasági egyenlőtlenség következik, amit a
gazdaság terén a romboló együttrezgés másodlagos feltételének nevezhe
tünk. Ehhez számít az USA negatív teljesítménymérlege és állami költ
ségvetésének (twin deficit) hiánya, amit külföldi tőkével (külföld, minde-
212
nckciőtt Európa és Ázsia által megtakarított pénzzel) próbál fedezni (kb.
3,5 milliárd dollár naponta). Ugyanakkor az amerikai semmilyen összeget
sem tesz félre, nem takarékos, míg a magánadósság az utóbbi években a
FED alacsony-kamat polidkája következtében majdnem megduplázó
dott.
Ez idő tájt a legtöbb nagy cég súlyosan el van adósodva, különösen az
autóipar, a repülőgép gyárak és az áramszolgáltatók, miközben a nyugdíj
pénztárakat az igazgatóik kifosztották, hogy a testüleri nyereséget látszat
ra feljavítsák. A vállalatok adósságát terjedelmes kölcsönökkel fedezik,
nagyrészt szintén külföldi tőkével, noha már „selejtáru-számba" mennek.
Ez okból joggal beszélhetünk az amerikai gazdaság „négyszeres költségve
tési hiányárót\ amit jelenleg lényegében az ingatlan-lufi rejteget. Az egyéni
és a nyilvános adósságokat az ingadanok magas árába csomagolják, ame
lyek a történelmileg alacsony jelzálogkamatokból ellentmondó értelem
ben keletkeznek. Ahogyan a „twin deficitet", az amerikai jelzálogadóssá
got is nagyobbrészt idegen tőkével pénzelik külföldről (több mint 4000
milliárd dollárral), látszólagos származékokra felvett kölcsönnel, közbeik
tatott jelzálog-biztosítókon keresztül. Ezek szerint az Egyesült Államok
nak „ötszörös költségvetési h i á n y a " van.
A külföldi jelzálog-visszapénzelés kamatai az US-államkölcsönök ka
matjaival társulnak (egy pár bázisponttal vannak magasabban), amelyek
jelenleg szintén mélyen lent vannak. Komolyan vehető jelek szerint a jel
zálogok legfontosabb US-viszontbiztosítói már ma fizetésképtelenek, s
csak idő kérdése, hogy ez a tény mikor lesz köztudott. A tapasztalat sze
rint három-öt év telik el, míg egy konszern valós csődje hivatalosan nyil
vánosságra jut. Hasonló volt a helyzet Japánban, a nyolcvanas években,
ami ebben az országban a jelenlegi, hosszan tartó visszaeséshez vezetett,
és a legtöbb bankot ténylegesen tönkre tette.
Az idegen tőke Amerikába áramlása akkor áll meg, ha a dollár árfo
lyamleromlása az amerikai befektetések ádaghasznát felemészd. Mivel ez
a haszon a FED alacsonykamat-polidkája miatt már ma nagyon kicsi,
elég a dollárnak egy aránylag csekély leértékelődése ahhoz, hogy ezt a kri
tikus küszöböt elérje. Ezután a dollár árfolyama sebesen lecsúszik a pin
cébe.
Mivel a dollárt le lehet értékelni az euróhoz és a yenhez képest, és fő
leg ezek a világ-pénznemek járulnak hozzá az Egyesült Államok ötszörös
költségvetési hiányának a pénzeléséhez, csak idő kérdése, hogy az euró
pai és ázsiai pénzfolyó mikor apad el, s az Egyesült Államok fizetésképte-
213
lenné válik.
Az amerikai gazdaságnak ez a kemény eladósodása a külfölddel
szemben a világgazdaság szélsőségesen egyenlődén fejlődéséhez vezetett,
és a Harmadik Világnak nem hagy tisztességes esélyt arra, hogy saját ere
jéből fejlődhessen.
Ehelyett rendszeresen kríziseket látunk a Harmadik Világ országai
ban, de a volt keleti táborban is, a nemzeti pénznemek elértéktelenednek
az erős drágulás miatt (több ázsiai országban is, Oroszországban, Jugosz
láviában, Törökországban, Argentínában, és máshol). Az utóbbiak rom
boló együttrezgéseket képviselnek pénzügyi szinten. A sín, amelyen ez az
egyenlőtlen fejlődés utazik, a dollár, mint világvaluta (a világ összes
pénzmennyiségének 65 % - a ) , és a világinflációnak, a pénz elértéktelene
désének a fő okozója.
De az amerikaiak legfontosabb hitelezői, Európa és Japán is megsíny
lik ezt a ferde helyzetet: nem jutnak ki a hanyatlásból, mert pénzfelesle
güket az Egyesültállamokba utalják át, ahelyett, hogy saját gazdaságuk fel
javítására fordítanák.
Ez a hanyatlás érthetetíen, és fejre állírja a Keynetnanizmus makro-
elméletét, ha meggondoljuk, hogy a pénz mennyisége Európában és Ja
pánban évente 8-10 %-kal növekszik, úgy, hogy a pénzpiac folyósítható
eszközei szabályszerűen túlcsordulnak. Ez magyarázza az európai tőzs
dék átmeneti felépülését az idén (2003-ban), amikor is a gazdaság nem
növekedett. A nemzetközi tőzsde-indexek egy „double-dip" belső logiká
ját követik, és ezen rövidéletű felvirulás után a fenekeden mélységbe zu
hannak.
Miközben az USA a külföldi tökét mágnesként vonzza, ipari termelé
se folyton csökken. Az USA a munkahelyek millióit veszíti el a külföld,
különösen Kína, és más ázsiai országok javára. Az amerikai gazdaság je
lenlegi, átmeneti felfrissülése csak a nem termelő, harmadik részlegre vo
natkozik, ami a bruttó belföldi termelés 75 %-a, és csak példátlan adó
csökkentés és államadósodás által, pumpolásból, kölcsönből él.
Ezt a látszat-fel javulást szépített statisztikával, a termelési hatékony
ság mesés növekvésével és a pénz tényleges elértéktelenedésének a leple
zésével magyarázgatják, mert az ijesztő tényeket nem hajlandók észre
venni.
Ez okból az amerikai kivitel felelevenedésének sokat emlegetett reménye
káprázatnak mutatkozik, mert az USA nem termel árut, amit pluszban
exportálhatna. (Amikor ezeket a számokat 2003-ban lejegyeztem, az USA
214
költségvetésének a hiánya 444 milliárd dollár volt. A következő öt évben
ez a hiány csaknem a kétszeresére növekedett, miközben a dollár értéké
nek csaknem 50 %-át elveszítette az euróval szemben. Ezen általánosan
ismert tények ellenére minden szakértő és politikus továbbra is ugyan
azokat az érveket szajkózza, mint valami mantramot, csak hogy a polgár
gyanúját a már beköszöntött, végleges gazdasági világválság láttán elaltas
sa.)
A harmadik szektor teljesítménye kizárólag a belföldi piacra van szab
va, és azt a célt szolgálja, hogy különböző pénzügyi látszattermékek felta
lálásával külföldi tökét vonzzon az országba, amivel végtére is az ameri
kaiak pazarló életstílusát pénzelik, külföldiek által megspórolt pénzzel.
E tény leplezése érdekében szakértők egyhangúan az amerikaiak vá
sárlóerejét, fogyasztását mondják a világgazdaság motorjának. Világos,
hogy ez a nem termelő pénzügyi keringés a gazdaság romboló együttrez-
gését alkotja, és az előttünk álló világválság mérvadó feltételét képezi.
Ezeket a szempontokat az Egyetemes Törvény új gazdasági elméletéhez
írt könyvemben részletesen megtárgyaltam.
Azt, hogy az amerikaiak milyen kutyaszorítóban vergődnek, a leg
újabb fejlemények igazolják. Miközben Greespan a defláció kísértetét ve
títi a falra (2003), hogy a figyelmet elterelje a világvaluta, a dollár infláció
járól, ugyanakkor önmagának bianco csekket állít ki az állami pénzverde
felkurblizásához. Ezzel a frissen nyomtatott, fedezetien pénzzel akarja az
USA ötszörös költségvetési hiányát a külföldnek kifizetni, noha pontosan
tudja, hogy a belföldi ipar egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy ezt a
hiányt exportfelesleggel kiegyenlítse.
Egyidejűleg az amerikai elnök szokadanul éles hangon szólítja fel Kí
nát, hogy pénznemét értékelje fel a dollárral szemben, méghozzá épp ak
kor, amikor a japán nemzeti bank lehetőségeinek határára ért, és majd
nem feladta, hogy támogató vásárlásokkal a dollár árfolyamát mestersé
gesen magasabban tartsa.
Ha pénznemét Kína felértékelné, akkor abba kellene hagynia, hogy
exportfeleslegét nagyrészt dollárba fektesse, például amerikai államköl-
csönökbe, mert ezzel az óriási ország magának okozna kárt, hiszen ex
portfeleslege 2003-ban ugyanakkora volt, mint az amerikai külkereskede
lem hiánya, 450 milliárd dollár. Saját dollártartaléka egy csapásra elérték
telenedne. Ebben az esetben Kínának abba kellene hagynia az amerikai
hiány pénzelését, ehelyett pénz feles legét euróba és yenbe fektetné, ami az
USA válságán tovább rontana.
215
Ha ugyanakkor a japánok, folyósítható pénz hiányában, abbahagynák
a dollár támogatását, sőt a dollár folyamatos értékvesztése miatt a kiseb
bik rossz mellett döntenének, és óriási befektetéseiket visszavonnák az
USÁ-ból, hogy mentsék, ami még menthető, akkor az valóban fizetés
képtelenné válna, és a dollár árfolyama a feneketlenségbe zuhanna. En
nek a jelenségnek a fellépése olyan biztos, mint az ámen a templomban, és
a 111. évezred első évtizedének második felét döntően befolyásolja.
Az USA ötszörös hiánya alkotja tehát a világ pénze elértéktelenedésé
nek a fő gyűjtőmedencéjét, ami mindenekelőtt a dollár elértéktelenedé
se. Abban a pillanatban, amikor a külföldi csekk fedezetlen lesz, akkor az
amerikaiak nem tudják pénzelni ötszörös hiányukat, és csődbe mennek.
Mivel az állam csődöt nem ismer, ez a következőképpen megy végbe:
először az ingatlan-lufi pukkan szét, ahogyan a tőzsde-lufi pukkan 2()(K)
óta. Az amerikai tőzsdék, melyek időközben valamelyest kipihenték ma
gukat, süllyedni kezdenek, egészen az elmerülésig. Az idegen tőke mene
külése az USA-ból a dollár gyors elértéktelenedéséhez vezet. A külföld
befektetéseit az USA-ban előbb-utóbb veszteségnek kell elkönyvelni. Ez
elsősorban Európát és Ázsiát, mindenekelőtt Kinát és Japánt éri. Ezek is
a világválság örvényébe kerülnek, ami pénzügyi krízissel kezdődik, mielőtt
az a termelő szektorra is kiterjed.
A dollár széthullásával az amerikai piac összeomlik, s ezzel a világpiac
áruforgalma is, ami jelentós mértékben ezen a piacon nyugszik. Globális
és hosszú ideig tartó pangás veszi kezdetét. Ekkor a világ gazdasága vá
laszút előtt áll. Hajlandó lesz-e az USA ebben az időszakban dollárre
formot kivitelezni, és a dollár mennyiségét a belföldi ipar teljesítőképes
ségének megfelelően korlátozni, vagy hatalompolitikai beképzeltségből
ezt a szükséges lépést elutasítja? Ha hajlandó, akkor a krízis rövid lesz.
Ha nem hajlandó, ami az USA politikai helyzetében inkább valószínű,
akkor a krízis súlyosabb és hosszadalmasabb lesz.
Végül is nem tudják elkerülni, hogy saját érdekükben dollárreformot
hajtsanak végre. Ezen lépés után Amerika egy csapásra elveszíti világha
talmi állapotát, normális, adagos állam lesz, és összezsugorodik, lakossá
ga számának megfelelően, mint például Oroszország, vagy Japán, sót,
mint Brazília.
Van egy sor tényező és terméketlen kerülő a fent ecsetelt terjedelme
sebb szint alatt, ami betölti a világgazdaság válságának feltételeit és a krí
zist kiváltja. Egyidejű hatásukat szavakkal leírni — ez a leírás kénytelen
szaggatott maradni - csak nagyon hézagosan lehet. Különösen az egyide-
216
jűleg zajló és egymásra tevődő (a téridő egymásra települő hullámokból
áll) sok folyamat egymást felfokozó hatását, amelyek betöldk a romboló
együttrezgés feltételeit, csak nagy vonalakban lehet átlátni, mert a gazda
ságtan még nem fejlesztett ki használható fogalmakat és eszközöket az
ilyen jelenségek meghatározására. Ebben a tekintetben az embernek saját
megérzésére kell hagyatkoznia ahhoz, hogy az uralkodó hajlamokat és tö
résvonalakat az adatok áttekintheteden tömkelege mögött felismerje.
Elméletileg a gazdaság minden termékeden kerülőjének és romboló
tényezőjének azonos forrása van: a világ drágulása. Ez okból nagyrészt
pénzügyi természetűek ezek a tényezők, mint bankok, tőzsdék, alaptő
kék, stb..
Ezek az intézmények a kollektív és az egyéni kapzsiság eredményei,
melyek történelmileg különböző pénzügyi formákban öltöttek alakot.
Ezeket a struktúrákat részletesen megbeszéltem az Egyetemes Törvény-
gazdasági elméletéhez írt könyvemben, emiatt itt nem térek ki rá. Végül
is mindegy, hogy a válságot milyen külső események váltják ki, mert
minden út Róma hanyadásához vezet.
Úgy vehetjük, hogy a világválságot az első h a t á r t a l a n lélek felemel
k e d é s é n e k híre fogja igazából kiváltani. A biblia által bejelentett parúzia
szorosan összefügg az elkövetkezendő krízissel. Mindkét kulcsfontossá
gú esemény hatalmasat lendít az emberiség tudatosodási folyamatán.
A parúziával ellentétben, melynek egyszerisége a világot rövid időre
sokkolni fogja (a néhány lelkes lélek kivételével), a világválság nem marad
egyedi, hanem több hullámban zajlik, és uralni fogja a III. évezred első
évtizedeit. A világválság és a parúzia mögött hajtó belső lelki dinamikát
és kölcsönhatásokat illetően programszerű, de sajnos rejtjelezett utalást
találunk a bibliában, Pálnak a thesszalonikabeliekhez írt 2. levelében
(lásd: 2. Az úr eljövetele és ennek előjelei).
Az új gnosztikus tudás, ami egy megtestesült lélek első felemelkedése
nyomán futótűzként fog elterjedni, a világválság katalizátora, és a követ
kező fontos felismerések forrása lesz:
1. Minden megtestesült lélek a Mindenség részét képezi, és soha nincsen
elválasztva. Minden emberek közötd viszony kollektív szerepjátszás,
amit az asztrális világok gondosan elterveznek, és alkotó módon a 3d-
téridőben megvalósítanak. Barátok és ellenségek, áldozatok és gyilko
sok elválaszthatatlan lélektestvérek, akik igény szerint egyszer a dicső
győztes, máskor az aljas áruló szerepébe bújhatnak. Minden inkarnált
lélekben tehát egyidejűleg benne rejlik egy Jézus és egy Júdás is.
217
2. Minden élőlény egységének, valamint a lélek és az ő inkarnációs sze
mélyiségstruktúrája megsemmisíthetedenségének tudata nem egyez
tethető össze a félelem jelenlegi társadalmi és gazdasági szerkezetével,
mely tulajdonképpen a biológiai haláltól való félelem. Mindenekelőtt
ezt nem lehet összhangba hozni a legtöbb ember jelenlegi viselkedé
sével. Ezt tehát alapvetően meg kell változtatni.
Egy inkarnált lélek, aki az amnézia, a feledés és a látszólagos elkülönült
ség állapotában van, a földi személyiség tudatát örömteli vagy fájdalmas
tapasztalatok és belső belátások által tágíthatja. Tapasztalatok belátások
hoz vezérnek, és időben szerzett belátások megspórolnak szükségtelen
tapasztalatokat. A most megszerzett belátások hatnak a jelenlegi inkarná
ció következő tapasztalataira és a lélek következő inkarnációira. Először
a gondolkodás jön, azután a tapasztalat. A tapasztalat mindig is a belső
felismerés egyik funkciója.
Ez okból joggal mondhatjuk, hogy minden megtestesült lélek maga
alakítja a saját tapasztalatait. Minden egyes emberi tudat elvből megsze
rezheti a lélek teljes tudatosságát: ez mindig rendelkezésére áll lehetőség
formájában, csak az emberek ezt elfelejtették.
A feledés leépítését egy külső gnosztikus tan, mint az I egyetemes Tör
vény új elmélete, hatékonyan támogathatja. Az új elmélet elsősorban kor
rekt és logikus gondolkodás valamint cselekvés bevezetése. Ennek kö
vetkeztében az embernek nemcsak a gondolkodását, hanem mindenkép
pen jövőbeli tapasztalatait és kapcsolatait is alapvetően megváltoztatja.
Az ember azonban, ahogyan már fejtegettük, több mint értelem,
egyidejűleg psziché is és test is. Az érzelmeket és a testiséget meg kell élni
és meg kell tapasztalni. Hatásaikat és funkcióikat, lévén energetikai jelen
ségek, csak az emberek közötti viszonyok keretében tudják kibontakoz
tatni.
Az ember kigondolhat magának érzelmeket és testi tevékenységeket,
például a művészet és az irodalom terén, de ezek más minőségűek és ere
jűek, mint a közvedenül megéltek. És hát mely terület kínál több lehető
séget az érzelmek és a test működésének kivizsgálására, mint a gazdasági
viszonyoké, amelyek a megtestesült személyiségeket sorsszerűén egy
máshoz láncolják?
Az evolúciós ugrás kollektív tragikomédiája nem lesz sem tisztán csa
ládi, mint az ókorban, sem társadalompolitikai, mint a középkorban, a
reneszánszban és a felvilágosodás korában, hanem inkább gazdasági-
pénzügyi jellegű, és elsősorban a nemzeti államok és annak közvetítő
218
struktúrái hanyatlásához vezet. Ez a feladata az előttünk álló világgazda
sági válságnak.
Ebből a levezetésből következik, hogy a gazdasági fejleményeket nem
lehet elválasztani a 7F-teremtési tartományok belső, lelki dinamikájától,
mert egységet képeznek. Mindazonáltal a gazdasági szakértő hagyomá
nyos rálátása az asztrális dimenziót teljesen kirekeszti, mert ezt kívánja a
mai tudomány materialista dogmája.
A gazdaság bölcsei tehát vakok az előttünk álló gazdasági válságot il
letően, s hamarosan gazdasági árvákká válnak. Egy pillantás a médiában
zajló gazdasági vitákra elegendő ahhoz, hogy meggyőződjünk erről. Sehol
sem található a világinflációnak egy megalapozott és következetes na
gyobb összefüggéseket érintő gazdasági elemzése, még csak a problémát
sem ismerik fel, számos Nobel-díjas pénzügyi szakértő ellenére. Éppoly
kevéssé folytatnak komoly vitát az USA ötszörös hiányát illetően. Nyo
masztó hazudozás mutatja a szakértők félelmét, akik nem mernek rossz
híreket terjeszteni: „jön a tatár"! Keserves dolog, hogy hiányzik az intelli
gencia, a tudás és a tisztesség.
A szakértőknek ez a kollektív vaksága, ebben a formában végül is
szándékos, mert teljes zavarhoz vezet, mihelyt a válság kitör. Először
csalás, aztán csalódás. Semmi sem serkenti a gondolkodást jobban, mint
egy átmeneti zavar. Az ezt követő letisztulás nagyobb tudatosságot
eredményez. Egy változás materializációjának a jelképe a tűz, az ezt kö
vető szellemi zavar jelképe a hamu, amiből aztán a főnix száll ki, a felvi
lágosodás.
Nem csoda, hogy a tüzek száma és hordereje a nyugati világban az
utóbbi években érezhetően sokasodik. Ilyen természeti katasztrófák
ugyanakkor a világválságot támogatják, ahogyan a World Trade Center
ellen elkövetett merénylet az utóbbi évek meglévő visszaesését tették mé
lyebbé és nyilvánvalóvá.
Mindazonáltal nagy természeti katasztrófáktól, ahogyan azt különbö
ző próféták jósolták a korszakfordulóra, nem kell félni, mert a tulajdon
képpeni összeomlás a gazdaság terén jön létre. És ennek a jelei túlságo
san is világosak, ehhez nem kell prófétai adottság. Ez az utóbbi 200 év
fonák, kapitalista fejlődésének az eredménye.
1996-ban például azt írtam elemzésemben az Egyetemes Törvény fel
fedezésének társadalmi következményéhez, hogy a kapitalista nemzeti ál
lam az ö fő oszlopaival, az egészségüggyel, a nyugdíjrendszerrel és a költ
ségvetéssel hamarosan összeomlik, mire engem ezért borúlátónak nevez-
219
tek.
Manapság feltartóztathatatlan összeomlás tanúi lehetünk a politikusok
elkendőző, szépítgető fáradozása ellenére. Alapjában véve a mai emberek
nem is akarják valamiféle „tatárjárás" hírét hallani. Es minden, ami fenn
álló struktúrák lerombolásáról szól, az az ő félelemmel telt magyarázatuk
szerint „tatárjárás" híre. így félreismerik a teremtő tényezőt, ami minden
rombolásban benne rejlik, és az evolúció előfeltétele. Romboló együtt
rezgés, destruktív interferencia nélkül nem létezhet mindent átfogó har
mónia - sem a földön, sem az asztrális világokban.
A fent megvitatott, belső lelki okokon kívül van még néhány nyomós
érv, hogy a jelenlegi gazdasági rendnek miért kell eltűnnie. Ez a XIX.
század néhány, kevés, úttörő felfedezésre és találmányra épül. Ezekhez
tartozik elsősorban a gőzgép, a belsőégésű motor és a váltóáram generá
tor. Mint erőgépek, ma is mérvadóan meghatározzák az ipari termelést és a
szállítmányozást. Ezek ásatag energia elégetésével, illetve elektromágne
ses energia gépi munkává alakításával dolgoznak, miközben a súrlódás és
a hősugárzás (fotonsugárzás) miatt a hasznosítás foka eléggé alacsony.
Minden ezt követő fejlődés csupán ezeknek az alapvető találmányok
nak a finomításai. Az internet sem megy, ha nincsen áram, ahogyan
áramszünetek az Egyesült Államokban, Angliában, Svédországban és
Olaszországban benyomást keltőén megmutatták.
Csak az atomenergiát tárták fel a XX. században újszerű forrásként,
de ennek az energiaformának a hasznosításánál vannak megoldatlan
problémák, amik ahhoz vezettek, hogy számos ország ki akar szállni az
atomkutatásbóL
Látjuk tehát, hogy a mai ipar nagyrészt elavult energiákkal dolgozik,
amelyek a környezetet tartósan károsítják, és valódi haladást nem enged
nek meg. Az utóbbi 200 év egész ipari fejlődése tehát csupán előjáték egy
időre, elképzelheteden technológia-átvitel előkészítése, amit az evolúciós
ugrás után az asztrális világok a föld számára bevezetnek.
Az emberiség evolúciós ugrása során, és egyes személyek felemelke
dése után a technológiai helyzet a földön alapvetően megváltozik. Ezek a
felemelkedett m e s t e r e k akadálytalanul hozzáférnek mindenféle techno
lógiákhoz, amik a 7F-teremtési tartományokban lettek kifejlesztve és tá
rolva, és rövidesen a földön is bevezetésre kerülnek, anélkül, hogy ez a
megtestesült népesség többi részét túlterhelné.
Biztos, hogy újszerű, ingyenes energiaforrásokat tárnak fel, amilyene-
220
ket ma még elképzelni sem tudunk. A probléma soha sem az energia hi
ánya, hanem a hasznos energia rendelkezésre bocsátása volt. Ma az ener
gia hiányától tartanak, de ez tévedés, mert m i n d e n e n e r g i a .
A múltban ilyen tájékoztatást sugallat és kutatási eredmény formájá
ban közöltek, hogy a kollektív felejtés látszatát fenntartsák.
Tesla például, aki a váltóáram generátort feltalálta, és a nagy területek
áramellátásának kezdeményezője (ezzel kezdődött a modern korszak), a
7F-teremtési tartományok által erősen ihletett, öreg lélek volt, aki ezek
nek a tartományoknak a létezését pontosan tudta.
A tájékoztatásnak erre a rejtett formájára a jövőben nem lesz már
szükség. így aztán a kutatás és a fejlesztés az egész világon alapvetően
megváltozik.
Az új, asztrális technológiák felől a felemelkedett mesterek a velük
rokon lelkeket gondolatátvitellel tájékoztatják. Ezeket az ismereteket az
egész emberiségnek önzetlenül rendelkezésére bocsátják, például interne
ten keresztül.
Emiatt minden szabadalom-hivatalt és egyeduralmat következetesen
megszüntetnek. Az elavult technológiákkal dolgozó konszernek hamaro
san kihalnak, mint a dinoszauruszok, és helyüket átadják új, rugalmas
termelőegységeknek. Ezek aztán új szellemi elvekkel dolgoznak a világ
közösség javára.
Ilyen termelőegységeknek a befektetésekhez nem lesz szükségük a ma
ismert pénzre, ehelyett egyszerű, adatható, számszerű (ökonometrikus)
elszámolási rendszerrel működnek, ami minden kapzsiságot és nyerész
kedést kizár.
A termelés kizárólag a világ lakosságának szükségleteit tartja szem
előtt, nem pedig névtelen Share-Holders nyereségét, ahogyan az manap
ság szokás. Mindenekelőtt a m e s t e r s é g e s p é n z s z a p o r í t á s módozatait,
mint a kamat, osztalék, részvények haszna, származék, stb., mint gazda
sági szempontból értelmetlent és etikailag elvetendöt, megszüntetik.
Az új, ökometrikus elszámolási rendszer, ami a pénz helyét veszi át, a
mai pénzzel ellentétben nem lesz önmagában érték (lásd. A pénz képte
lensége a gazdasági energológiában). Csak a meghozott anyagi vagy szel
lemi teljesítmény mércéje lesz, miközben nem a fizetség, hanem a telje
sítmény szellemi szempontból való értékelése áll majd előtérben.
Szóval nem lesznek idióták, mint akik jelenleg a tv-ben nyüzsögnek,
hogy gyengeelméjűségüket nyilvánosan mutogassák és ezért milliós gázsit
zsebeljenek be, miközben egy pedagógus igényes és felelősségteljes
221
szakmáját sokszorosan alacsonyabbra értékelik. Ilyen szélsőséges eltéve
lyedés a szeretet új társadalmában nem lesz már.
Ugyanakkor minden tőzsde, alaptőke, bank és más pénzügyi struktúra
nyomtalanul eltűnik, velük együtt pedig a megfelelő szakmák is, amik
most élősködőkként vannak jelen.
Mivel az állam jelenlegi formája szintén nem létezik majd, nem kelle
nek hivatalnokok és politikusok sem. Az egész, nem termelő szakmákból
álló alaptényező, mint a hivatalnokok, politikusok, pénzügyi szakemberek
és más semmittevők, akik a kikényszerített pénzátrendezésból, adóból,
járadékból, stb. élnek, egyszer s mindenkorra eltűnnek. Ezek a szakmák,
a fiatallélek-mentalitás termékei nem illenek az új társadalmi rend spiritu
ális elveihez. Az egész gazdasági élet szeretetteljes ügyrend és hatásos
termelés szerint lesz megszervezve, és teljesen új szellemi arculatot kap.
Emiatt kell még az asztrális t e c h n o l ó g i á k á t a d á s a előtt a régi, ke
véssé hatásos, kapzsi pénzügyi struktúráknak nyilvánvalóvá válniuk, és
egy világválság keretében leomlaniuk. A világválság fellépésének tehát
megvan a dialektikus szükségessége, amit majd csak az emberiség eljö
vendő technológiai fejlődése során lehet megérteni.
Sokat lehetne írni az új bővelkedő világgazdaság rendjéről, az arany
korszakról, mely az evolúciós ugrás után elkövetkezik majd, de az eddig
kifejtettek elegendők lesznek a kitörő világválságnak és asztrális-
energetikai szempontból nyilvánvaló szükségességének megindokolásá
hoz.
Végül szeretném olvasóimnak ajánlani, hogy vegyék ezt a tanulmányt
vezérfonalnak az aktuális fejlődések megfigyeléséhez, és próbálják felis
merni a média által terjesztett, előtérbe tolakodó események mögött rejlő
háttér rendezést.
Részemről nem tudom leplezni az intellektuális élvezetet, amikor az
asztrális világoknak a gazdasági válságot előkészítő díszletek mögötti
munkálatait figyelem, sem a felvidító meglepetéseket nem tudom kifeje
zésre juttatni, amiket ismételten okoznak nekem. És ez sokkal több an
nál, amit még, magamat halandónak vélve, bármikor is remélni mertem.
Az örökké érvényes lélek végtelen, kozmikus odisszeája tele van ma
gukkal ragadó meglepetésekkel, melyek lehetővé teszik számára, hogy
önmagát túlszárnyalja és csodákat tegyen. Ám ez már, ahogyan Sehere-
zádé mondja az Ezeregy éjszaka meséiben, egy másik történet.
222
Tárgymutató
223
Buddhizmus 146-147,156,158, Ego 19,49, 53-54, 56,66, 78,
161,164,177 83, 92,102,105,109,118,
Bulgária 160,167,169 142,157,159,174,181
Burckhardtjacob 169 Ego kiábrándulás 109
Comecon 155 Egyetemes Törvény elmélete
Compton-frekvenciák 36, 41, 13,22, 25, 28, 3 0 , 4 6 , 9 1 , 9 9 ,
46,126 107,110,137,149,152,164,
Csakra 49, 63, 88, 120, 122, 176-177,180,186,197, 201,
125,129-141,144,168, 175- 212, 215,217-218,220
176,185, 204, 206 Egyidejűség 24, 32, 37, 74, 76,
Csakra, egységes 136,139,144, 118
176, Egyidejűség, inkarnációk 32,
Csakrák (definíció) 129 74, 76,118
Csatornázás 19, 21-23, 39, 52, Egyidejűség, minden megteste
67, 90,103,105,111,172, sülés 74
174,210 Egyistenhit 15-16
Csecsemőmirigy 135-136 Együttrezgés (lásd: interferen
Dante, Isteni színjáték 165 cia is) 115,133,136,207,
Darwin evolúciós (fejlődés) el 212-215,217, 220
mélete 34, 39,212 Elektromágnes 18, 25, 33, 35-
Deficit (twin deficit) 213 36,41,44-46, 48,67,119-
Descartes 18-19,164 120,125-126,129, 204, 220
Dialektika 64,111,121,164, Elektromágneses hardware 204
207, 222 Elektronfelhő 42
Diszharmónia 26, 47 Életerők 132
DNS 43-44 Ellentmondás 11,17, 26-27, 29,
Dogma (lásd: hittétel is) 16-17, 44, 55, 60, 63, 68,71,85,
33-34,91,128,149,151, 100,138,143,149-150,183,
160,164,181-182, 200, 208, 201,211
211,219 Elszámolási rendszer 97, 221
Dollár infláció 215 Elv (elmélet) evolúció (Darwin)
Dollárreform 216 212
Double-dip 214 Elv kegyelem 7 3 , 1 7 1 ,
Dow-Jones-Index 155 Elv kizárólagosság 27, 120,
Dualitás 102 148,166,178,212
Dualizmus 148,158 Elv, pszichikai 205
Elv szeretet 171
Elv verseny 112,160, 202
224
Elv, axiomatikus 24, 27 138,141-143, 147,157,164,
Elv, materialista 34, 39, 43, 91, 174,178,199, 204, 206,218
128,145,198, 200, 219 Érvényesülési törekvés 97, 162,
Elv, önhasonlóság 48 193,195
Elv, spirituális (lásd: szellemi) Érzelemtest 38, 48
222 Eszkatológia 21, 68,104,148,
Elv, szellemi 18, 35, 7 4 , 9 1 , 166,187
111,138, 158,176, 200, 209, Erika 24, 26,61,70-71,91,146,
221 148, 165,191,197, 200, 221
Elv.véleden 188 Evangéliumok 16, 150,160,
Emberfia (megjelenése, lásd 166
parúzia is) 91, 166, 183,187 Evangéliumok, szinoptikus
Emlékezet 50-51,57, 88, 130, (összefoglaló) 16, 166
189-190 Evolúció 24, 33-34, 39,44, 50,
Empirismus 33-34 74, 80-82, 90, 99-100,117,
Én-elképzelés 147 128-129,131,150,182-183,
Energia 18, 20, 25, 27-31,33- 186,188,199,203, 208,212,
39,41-42, 45, 47-50, 53, 55, 220
63,68,73-75, 77, 79, 82, 84, Evolúciója, a lélek (fejlődése)
86-90, 95-96, 9 9 , 1 0 3 , 1 1 1 , 50, 55,93-94,182,207
118-119,123,125-139,144, Evolúciós ugrás 9,10,12-13,
146,150,153,156-158,163, 22, 28-29, 39-40, 62, 64, 73,
174-176,184-185,190-191, 75, 78, 83, 90-91,93-94, 96,
205,212, 220-221 99-100,105,111-112,123,
Energia megmaradás 79-80, 125,129,132,139,141,145,
128 148-149,152,154,157,165,
Energiaspektrum 153 168,171,174-175,177-179,
Én-jelenlét 26, 38 183,192,194,196-197,199,
Énközpontúság 21, 59, 184 200, 205,208-211,219-220,
Entelechia 19 222
Erőgépek 220 Extázis, elragadtatás 92, 133,
Erőszakra, készség 59, 64, 169, 139,145,145-147,168,173-
171,183-184 174,205, 222
Értelem 26, 38, 41-42, 47-56, Ezoterika, ezoterikus 9, 19-24,
74, 79, 83, 93, 99-102,104, 28-30, 34-35, 37, 44-45, 48,
106,108-111,113-116,119, 53-54, 60, 67, 69, 72, 82-83,
121-122,128-131,133,136- 91,96,101,105,113,127-
129,132-133,149,151,162,
225
165,167,173,176-178,194, Fémtest-folyamat 9,11-13, 22,
205, 210 29, 42,45-47, 52-55,74,77,
Faj, emberilO, 26, 28-29, 32-33, 81,86, 89-91,94-96, 99-102,
3 7 , 4 8 , 5 1 , 6 8 , 99,117,125, 104-106,108-109,111,123,
139,182-183,185, 208 125,127,129,132,134,
Faj, transzgalaktikus 181, 208 136-137,139,141-145,148-
Fázisváltás 45-46, 99 149,152-154,168,175-176,
Fejtetócsakra 139 178-179,182,185,189,196-
Felejtés, feledés 8, 50-51,68, 197,203, 205-208,210
78, 83-85, 88, 8 9 , 1 3 5 , 1 4 1 , Feynman 19
151,157,181,184,194, 200, Fizika 12,18,25,30-31,34-35,
205, 209-211,218, 221 41-42,45,107,111,125-
Félelem 12, 34, 38,47-53, 55- 127,150-152
59, 62-63,71,78, 84-85, 90, Fogalomtan 24
92-93, 96-97, 99,101-109, Fogalomzavar (lásd Babilon is)
111,115,121,133,135-137, 64
141-142,144,151,168-169, Foton-téridő 35-36, 42,126
171-173,184,193,-195, 202- Frekvencia 30. 33, 35-37, 46,
212, 218, 220 54,87,120,133
Félelemdús, félelemmel teli 51, Frekvencia reciprok (fordított)
168,204, 207-208,220 30
Félelem-erény 103 Frekvenciaspektrum 36, 54
Félelemstruktúra, mintázat Frekvenciatartomány 120
(szerkezet is) 34. 50, 53, 84, Frekvencia-ugrás 36, 127
109,171,184,199,201, Gégecsakra 136
206-207, 209 Gell-Mann 19
Felemelkedés (lásd parúzia is) Gnoszdkusok 16,120,172
9, 2 2 , 4 4 , 4 6 , 77, 90-91,94- Gnózis 8,10-14,21,23-25,28-
95,108,145,149,161,165, 30, 32, 60, 94-96,127. 129,
178-179,189,196,199,217, 139,146,149-151,162-165,
220 167-168,170,173,176-178,
Felemelkedett mester 11, 96, 180,182,185-186,197, 204-
145,183,188,193,196-197, 205, 209
220 Gnózis, ezoterikus 21, 23, 28-
Feltámadás 106, 149,165-166 29, 60, 96,127,129,162,
Fénytest 9,11-13, 45-46, 165,167,173,178,205
Fénytest, definíció 99
226
Gondolatátvitel (telepáda is) Hanyadás (recesszió is) 8, 81,
32,99,139,141,174, 208, 110,117,132,156,160-161,
221 165-166,191,214,217, 219
Gondolkodás 11,14-15,17,19, Harcosok 48, 59, 73-74, 84,158
23, 26-30, 33-34, 37, 43-44, Hardware 43- 44,119,125,204
49, 52, 56, 59, 60, 63-64, 70, Harminc éves háború 169
85, 94, 96, 99,101, 103,105, Harmónia 220
107-108,110-111,127,134, Háromdimenziós 22, 32, 42,
137-138,142,146,148,151- 84,147,180-181,184-186,
152,158,164,169-171,173, 194, 198-199,211
180,182-184,186,193,199- Hasselmann, Varda 21-22, 48,
200,207, 211,218-219 67
Gondolkodás, dialektikus 164 Határtalan (transzliminális) 10-
Gondolkodás, elvont 26, 146 11,78, 86-89,167,176,178-
Gondolkodás, ésszerű 134, 137 179,208,217
Gondolkodás, filozófiai 17 Hatási lehetőség HA 25, 33, 35,
Gondolkodás, hétköznapi 17 36, 37,120,
Gondolkodás, logikus 19, 27, Heisenberg (határozadanság)
56,105,173, 218 35
Gondolkodás, logikus Heraklitosz 150, 162
axiomatikus 182, 211 Hiány, ötszörös 212-215, 219
Gondolkodás, matematikai 28 Hinduizmus 156
Gondolkodás, politikai 59 Hit 15-16, 62, 66,71,106,109,
Gondolkodás, vallásos 15 118,129,145,147,158,161,
Gőzgép 220 170,172,196,203,
Gyermek lélek 54, 57, 69, 71, Hittételek 19,150,168-170,
73, 81,84, 86, 90,135,139, 182, 188,199-201,204,208,
157,159,167-168,170, 209 211
Gyógyítók 48, 73,115,145 Homlokcsakra 138-139
Hajthatatlan (ember) 180-184, H-téridő 36,126
193,195-198 Huizinga 169
Halál közeli élmény 86 Humanizmus 160
Hallucináció 32, 36,105 Husziták 160
Halmazviselkedés 191 Idealizmus 34, 148
Hamupipőke 187-189, 192, Idő megerősítése 185
194-197 Infláció (pénz értéktelenedése)
110,214-216,219
Ingadan-lufi213,216
227
Inkarnációs (lásd: megtestesülé- Jósok, jóslatok 10, 117, 166,
si) körfolyamat (ciklus) 61, 219
67, 71-72, 87,159 Kant 18-19, 34
Inkarnáció-történelem 75-79, Kapitalizmus 117, 157
81-84, 86-88,151 Karma (játék) 48-49, 51,122,
Inspiráció (ihletés) 10, 14, 20- 131-132,134,140,165
22, 55, 57, 87-88, 104, 111, Katarok 160
123,139,153,156,173-174, Katarzis (lásd: tisztulás is) 199
177-178,180-181,221 Katasztrófa (jelenetek) 92, 105,
Interferencia (destruktív, bom 114,131,166,170,197, 200,
lasztó, romboló) 12, 26, 40, 219
50,51,102,107,115,133, Kategória-rendszer 11, 24. 26-
206,212,216,220 30, 34, 37, 6 7 , 1 0 1 , 1 2 1 ,
Interferencia (konstruktív, épí 137-138, 150,180,212
tő) 26, 52-53,107,133, 142 Kauzális világok (lásd:
Interferencia (lásd: együttrezgés ok forrás)
is) 12, 26, 40, 46, 50-53, Kegyelem 73, 88, 102, 140,158,
102,107,115,133,142, 144, 160,171,176
211,219, Kepler féle mechanika 18
Internet 8, 79, 97,118-119, Képrombolás 150
152, 220-221 Kereszténység (lásd: világvallá
Istenbizonyíték 17-19,23 sok is) 16, 94,146,148,
Iszlám 64-65, 146,150,156, 156.161,164-166,177
158-160,164-166,169,171, Keresztre feszítés Qézus) 73,
187 86-87,98,106,163
ízisz 146 Kettős tagolódás 92
Jainizmus 146 Kettősség 102,133, 158
János (jelenései) 9 , 1 6 , 1 5 0 , 1 7 3 Kiábrándulás 66, 71,109,118,
Járvány 40, 212 163,177
Jehova 146 Király 48, 87,188-189
Jelenések könyve 10, 13, 23, Kizárólagosság 17, 27, 97, 120,
166,178 148, 166,178,212
Jézus 54, 73-74,81,86-88,94, Kommunák 96-97, 110
98, 106, 135,140, 144-145, Konfuciusz 146, 156, 162, 167,
147-148,150,154,160-165, 176
167,171,173,177-178,183. Konkurencia 174
207,218 Koppenhágai magyarázat 35
Jézus-dráma 171 Köldökcsakra 132
228
Költségvetés hiánya USA 213- 184,189-190,192-197, 206-
215, 220 211,222
Krisna 146 lélek, öreg 20, 44, 54-55, 57-
Krisztus 73-74, 87, 95,106, 58, 69, 72, 74, 81,84, 86,
146,148-149,167,177,183 89-91,93-96,105,109-110,
Krisztuslény 87 116-117,122-123,127,135,
Kultúrák 19,156,167,169 139-141,145,154,158-160,
Kvantumfizikai 42, 45, 125 162,167-168,172,175,179,
Kvantumhullám (szoliton) 33, 182,193-194,197, 201,207,
43 210, 221
Kvantum-kórtan 44 Lélekcsalád 28, 56, 67, 72, 77-
Kvantumugrás 74 79, 82, 86-87, 95,106,133,
Lao Ce 162 151,179
Leibniz 164 Iélekközösség 86
l é l e k halhatatlansága 11, 17, Lélekvilágok 28, 56, 67, 161,
19, 44-45,106, 120,156, 165, 200
186 Lelken kívüli világok 28, 56
Lélek kora 54, 70-71,85, 88, Logika, logikus 11,18-19, 27-
90,104,106,127,135,139- 30, 45, 54-56, 59, 68, 70, **,
140,156,158-159 105,111,137-138,151,164,
Lélek mátrix 132,139 173,176.177,182,212,214,
lélek, csecsemő 54, 57, 6 9 , 7 1 , 218
73, 81,84,90,128,135-136, Logosz 16-17, 55,137,150,176
139,157, 159-160,167,170, LRK-gradiens 107
209 Máni 160,167
Lélek, érett 10,20,44, 53-54, Manicheizmus 160
61,65, 69-72, 7 4 , 8 1 , 8 3 , 86, Materializmus 33-34, 148
89-91, 93-94, 101,107,109- Maxwell 18,125
110,118,135,140,144,152, Média vérfertőzése 191-192
158-159,175,177,179,197, Medialitás 159, 174,197
206, 209-210 Médium 10,19-21, 67, 96, 107,
Lélek, fiatal 8,10, 44, 54, 57-59, 127,138,154
61-62, 64-66, 69-74, 78, 84- Megjátszás 190, 204
86, 89-93, 95, 97-98, 103- Megjelenése, emberfia (Krisz
106,109-110,112,116-118, tus) 9-10, 73,91-92, 94, 99-
132, 135-137,139-140,142- 100,110,121,152,162
143,149,152,157-159,163, Megtestesülési körfolyamat, 61,
166-168,175-177,181, 183- 67-69,71-72, 87,159
229
Megtestesült lélek 69, 71, 78, Multidimenziós (többdimen
90,114,121,129,132,134, ziós) személyiség 78-79, 88,
136,143,145,149,156,160, 145
163,167,174, 186,211-212, Művész 20, 48. 73,
217-218 Nagy Sándor 16
Megtestesült személyiség 11, Nemes lélek 188, 196
71,116,118-119; 123,129, Nirvána 146
131-132, 139,142,157,162, N-mennyiség 179, 211
165-166,174,189, 207-209, Nousz 19, 55, 146
218 Okforrás (világok) 9, 35, 37,
Megváltás 146,149,166 55-57, 74, 77, 79, 87-89,91,
Megvilágosulás 88-89, 139,183, 95-96,152-154,177-179,
194 195
Menekülési reagálás 130 Ok-okozat elve 32,119
Mentái test 38, 51 Orgazmus lelki 94,
Mesemítosznak 188, 190 Orgazmus testi 174-175
Mesmerizmus 18 Origenész 16, 19
Mindenség 10, 25-31,36, 38- Origenizmus 16
39, 53-57. 59, 67-69,99, 80- Ortega y Gasset 19, 193
81,89, 99. 10,102-103,113, Ószövetség 9, 73,106,148,162
118,122,124-125,128,133, Oxymoron 63-64, 71,143
139,142, 145-148,151,157, Önhasonlóság, önazonosság
164,173, 179,186, 217 (lásd 48, 111
ősfogalom is 185) Önkéntelen észlelés 131
Misztériumok 146, 163, 166 Ördög 168
Misztika, misztikus 88-89, 147, Öreg lélek 20, 44, 54-55, 57-58,
163-164 69, 72, 74,81,84, 86, 89-91,
Mitológia 15-16, 78,142, 161- 93-96, 105,109-110, Hó
162,189 i n , 122-123,127,135,139-
Mitológia egyiptomi 142 141,145,154,158-160,162,
Mitológia görög 15, 161,167 167-168,172,174-175,179,
Mitológia, mese 189 182, 193-194, 197, 201,207,
Mítosz 82, 145,162, 169, 184, 210,221
187-188, 190 Ősfogalom 11,25, 27,146,
Mohamed 147,162,167,172 150,151,163-164,185-186,
Muller H.J. 162 191
Ősrobbanás 127
Összhang 56, 96,124,138, 217
230
Pál apostol 63, 8 7 , 1 1 1 , 1 2 1 , 174,184, 186, 200, 204-207,
149,174,217 218
Pálosok 160 Pszichikai szerkezet 103
Pánelmélete, az Egyetemes Pszichoanalízis 49, 134, 162
Törvény 11-12, 9 5 , 1 5 2 , 1 8 0 Pünkösdi csoda 87-88
Pangás (gazdasági) 216 Ratzinger (pápa) 166
Pap 48, 82, 148 Recesszió (hanyatíás, visszaesés
Parmenidész 162 is) 155,171
Parúzia 9,13,91,149,152-153, Referencia 57, 68,128
199, 211,217 Referenciapont 128
Pascal 18-19 Reladvitás-elmélet 18
Patárok 160 Reneszánsz 17-18, 73,117,160,
Pénz 61, 91, 97,110,154-155, 169, 218
191,194, 202,211-217, 221- Rezonancia 26, 55,107
222 Roberts Jane 21
Philosztrátosz 162 Sai Baba 82
Pitagorasz 162 Schmolke21-22, 48, 67
PlanckM. 18 SE-egységek 41
Planck-állandó 35-36, 42,126 Seth 21
Platón 12,17, 5 6 , 1 1 7 , 1 2 1 , Siddharta 147,161-162,167,
147-148,162,164,167 177-178
Platón ödet-tana 164 Software (program is) 39, 120,
Plodn 69,120,167-168,172- 125, 203-204
173 Sors 16-17, 65, 78, 85, 92,102,
Pokol 120,168,196 104,107,109,113,116,
Prófécia (jóslat is) 10,117, 166, 122-123,131,142,144,146-
219 147,154,172,174,181,105,
Próféták 8-9, 86,122,146,148, 185-187,195-196, 202, 208,
152,161-162,166,172,196- 218
197,219 Spinoza 18-19, 34,164
Program 39-41, 43-44, 85,120, Steiner Rudolf 19, 96
125,194, 202-204, 217 Stubbs Tony 22
Prominens 188-192 Szeleukidák 16
Psziché 26, 28-29, 3 8 , 4 1 , 4 5 , Szellem 25, 33-35, 37-38, 48,
47-56, 69, 74, 81,83, 88, 99- 50, 52-56, 67, 74,91,100,
101,104,108-109,115-116, 103-104,111,113-114,120,
121,129,133,135,138, 127-128,131,136,138,141,
141-143,147,153,164,173- 144, 147-148, 186, 206,211
231
Szellemember 95-97 Tervezet 41, 45, 79, 128, 149,
Szent, isteni 146, 150, 176, 185
Szentség 61, 88-89,146,166 Tervrajz 39,123,199, 211
Szeretet 38, 48, 53-54, 56, 70, Test feltámadása 166
73-74, 85, 88, 96-97, 99, Tetralógia (a tudomány) 25, 35,
103,106,107-108,111-113, 152
121,133-135,140,142,148, Tiánai Apollós 162
162,169-170,176-177,183, Time-lag 63, 209
204,206, 208,210, 221 Tisztulás (katarzis) 99,107,
Szeretet 38, 48, 53-56, 70-71, 111, 142, 144,146,153-154,
73-74, 85, 88,96, 99,102- 200, 205
103,106-109,111-113,121, Többdimenziós személyiség 9,
133-135,140,142,145,148, 13,49, 77, 86, 89,91,94, 96,
159,162,169,170-171,176- 99,141,149,177,179.182,
177,182-183, 197, 205-207, 196-199
209-210, 222 Többisten hit 71
Szeretetképesség 53, 55, 70-71, Tökéletesedés 55, 81,158,183,
106,133,140,159,207 187, 194
Szexuális központ 132 Tömegvonzás 25, 31, 46,125-
Szívcsakra 130,135-136, 140, 126
206 Törvény (a hírnév megtartásá
Szókratész 17,147,164, 167, nak) 191
173 Törvény (marginal utilities) 192
Szubsztancia 36 Transzállapot 17
Tachi-ren, Tashira 22, 46, 90 Transzcendens 19, 85, 101,
Tao, taoizmus 156, 162, 164 147-148,159,163,167-168,
Telekinézis 141,174 172-174,196
Telepátia (gondolatátvitel is) Transzformáció 87, 143, 207,
32, 99,139,141,174,208, 211
221 Transzgresszió 73-74,
Teleportáció 92, 141 Transzliminális (határtalan) 10-
Teremtés története 146, 148 11,78, 86-89,167,177, 208
Téridő (lásd: 3d-téridő is) 9-11, Transzpersonális 82
25, 27, 30-32, 35-36, 42, Tudat határtalanodása 92, 122
118, 120, 125-126,146,150- Tudat, nappali (feltudat is) 19,
151,157,181,185-186,191, 114-116,122-123,128,131,
217 163,172
232
Tudatalatti 49-50, 52, 60, 115, 127, 129,133, 146-151,156-
162, 200 168,170-174,176-179,187,
Tudatos 20, 47, 84-85, 93, 99, 194,208,212
100,104-105, 113-116,120, Vallásalapítók 146-147,161-
133,135, 138,142-143,151, 162,167, 173, 178
158,160,177,182,185,187, Váltóáram generátor 219-220
200,205,208,211,217-219 Véleden 16, 44, 6 0 , 1 5 1 , 1 8 6 ,
Tudatosság 38, 42, 67-69, 74, 188
83, 9 9 , 1 0 1 , 1 1 4 , 1 4 1 , 165, Verseny, versengés 70, 9 1 , 97,
200,205,208,218-219 102,110,112,160,165,177,
Tudós 19, 2 2 , 4 4 , 4 7 - 4 8 , 5 1 , 7 4 , 192, 202, 212
98, 117,138, 152,172, 190 Virgil 165
Új gnózis 10-12, 24-25,139, Viselkedési mintázat 63,107,
149, 178,186, 209 110,128,141-142,163,197,
Újplatónizmus 12,16-17, 120, 200-201,204, 206-208
146, 165,186 Visnu 146
Újszövetség 16, 93, 106,149, Visszacsatolás negatív 206
166 Visszacsatolás pozitív 207
U-mennyiség 27-28, 36, 100 Visszaesés (hanyadás, recesz-
Univerzizmus (kínai) 156, 158, szió) 173,213,219
164 Voltaire 169
Univerzum (nap-) 103,128 Zavarodottság 9, 92,135,178
Upanisádok 146 Zsidó (zsidóság) 15, 146, 156,
Vallás 11, 14-18,21,26-27,29, 169,190
34, 38, 44, 53-54, 59, 73, 88-
89,91,95-96, 101,111,120,
233
A kiadó, GlGG-ART, gondozásában
megjelent:
3459.- Ft + postaköltség áron:
Jó ideje váratott már magára egy ilyen színvonalú feltáró „tanács gyűj
temény", alapmű. Miként bontakozhatnak ki bennünk a végtelen di
menzióinak és tudatos átváltozásainak kezdetei? Dimenziók átáramlása-
inak anatómia rendszerének, törvényszerűségeinek ismerete ablakot
nyithat számunkra, a végtelen aktív oldalára. Helsing által most közrea
dott interjú révén ez lehetséges. Ez a LÉNY ugyanis különös jelentősé
gű szereplője a földi létezésnek.
234
Előkészületben:
Kivonat a tartalomból:
Miből lett, miből van, hogyan és A megvilágosodás hatásai
mikor keletkezett a világminden A mindentudás
ség. A beszélő fény krónikája
Milyen törvények irányítják, Kronovizorok a történelemben
Mi a célja és működésének értelme A bölcsek köve
Honnan származik az emberiség, Az információbányászat veszélyei
Hol van a helye a mindenségben, Médiumok - szeánszok
Mi a célja és működésének Halottidézés
értelme. A nirvána fokozatai
A megvilágosodás nehézségei A mágia alapjai
Kapcsolat az istennel A paratudományok pongyolaságai
A beavatásokról A tudomány pongyolaságai
A tudás könyve Szerződés az égiekkel
Az akasha adatai Viszonyulás a halálhoz
Az idótükrök Az információs elzajosodás
Egy kérdés a nagy anyához A szentség fizikája
Az idószál átfűző gép Hívd a 9-11-et
A szabad akarat Az akasha: A fizikai szerkezet
Látnivaló dolgok Az adattárolás módja
Az önmegtartóztatás Keresés, olvasás a rendszerben
A tudás őrzői További érdekességek az akasháról
Az utolsó idők Saját tapasztalataim
A halál A gyilkosság
A mennyország Az öngyilkosság
Határőr angyalok A reinkarnáció
A lélek A bűn értelmezése
Az annihilácio A három szentség
Paratámadás Az élvezet attraktora
Démonok Az ítélkezés
Sátánok A tudat felhasadása
Távolbalátás Az élvezet rendje
Bilokáció
Élmény szimulációk És sok más
235
Einstein álma teljesült
Emília liacharova cikke megjelent Németországban a Wirlschaílsblatt
folyóiratban 2000. január l-éii. Kivonat: