`„ `_ z.

Í
 _ SINKA ısTyAN
FEKETE EOJTAR vALL0MAsAı

Cv«fuWL(4@4 ( Í
-~42E?('
ˇ lfM§ I 4%`Zã4%/1%Š§P(
E(
+4 637,/4% W*/D2 íívzõz >
4% Lg
 Sinka István

FEKEÍE
BOJTAR
VALLOMASAI

(ez9
..-(P-~ _ -Q;-,

2,0 .J ı'. 1

PÜSKI-CSOKONAI

BUDAPEST-DEBRECEN 1989
 W989. Sinka István örökös:

Negyedik kiadás
Az elsõ es második kiadás mzgieıznı`kı_94,2 ësÍı94-4-Ízen Eudapzzıem.
harmadik |987-ben New Yorkban Püski Sáıäílor kiadásaban

T"
-Ex,7?
z Püski Kiadó Kfl.. Budapest
és Csnknnzıi Kiııdıi Dchrcccn
Budõıpcsı I.. Corvin tér li. llll I
Tı:lı:I`nn: 150-455
Fclclõs kiadó: Püski Sándor
Fclulós szerkesztő: M. Kiss Sıiııdor
Mûszaki vczcıô: ilj. Nıévcry Tibor
Szcdıês: Püski Kiadó Kft. fényszcdó üzeme
Nyomás külú-szet: Alföldi Nyonıdu. Dı:hrı:ı.'\:n
Fclclüs \-czcıóz Bcnkó lsıvzin \'ı:zčrig:ızgaıló
ISBN: 963 T8-IS l(ıX .
 Szülõanyám állitása szerint ragyogoszemû kis kölyök voltam, ele-
ven, mint a csik, de sovány, kicsi és fekete, Hogy úgy mondjam,
családi nevemnek megfelelõen csakugyan - sinka.
Tudniillik a betegeseket és a nagyon szegényeket nevezik Így,
Hogy mien sinka az, aki szegény, nem tudhatom. Vannak, akik egy
régi istenséggel hozzák kapcsolatba. Viszont vannak olyanok, akik
már sokallják ezt a rangot a Sinka névtöl. Mindenesetre a Fogarasi
három Sinka eredete a döntõ. Három falu és mind a három Sinka.
Nagyon szegény vidék lehet az, úgy gondolom. mert mondanom se
kell, én a mellett maradok. hogy a nagy szegénység sinkai állapot. Sõt.
ezt a gyermekkorornmal bizonyítani is tudom. Mint kisgyerek nagy
kaningben jánam ugyanis's eme lenge viseletemet csak akkor változ-
tatták át nadrággá. mikor ősszel már nagyon alá fúkált a szél.
Szülemi, Szalontán születtem a Nagy-Csegöd-utcában a Bozsár-
fele házban, abban a szobában, ahol Mados Zsuzsa nagyanyám
meghalt. Anyám vallomása szerint_ az érthetetlen dolgok egész
sorozata tönent. amikor születtem. Igy beszélte el:
Szél Fútt. este volt, esõeseppek suhogtak. az utcaajtoban két kicsi
rongyos gyen-nek sirdogalt. anyám kiment. bevezette a ket gyereket.
rnegvacsoraztatta es lefektette õket. Ejjel aıTa ébredt. hogy sírt nagyon
megint a ket gyerek. Felkelt. hogy megvigasztalja szegenykeket. Nem
találta õket sehol. A sírás most már a félszerböl hallatszott. Vette a
méeset és utánuk mem: sehol senki és semmi - a sírás most már a
pallásról hallatszott. Felment a létrán. bevilágított a pallásra és
bekiáltottı gyertek elõ gyerekek! Semmi hang. A pallásajló
bevágúdott. a mtics elaludt s anyám _áju|tan csúszott végig a léu'án.
Mikor magához tért. látta. hogy a kiskertben kéttenyémyi rozsaltat
nyitott ki minden szál krizantém. Akkorra hazagyalogolt apám Gyulá-
ról, anyámat betámogatta s a szoba földjire én azonnal hazajöttem.
Apám leszaladt a ken vegibe, átkiabálta az öreg Berecnet. Azjütt és
elmetélte a köldokömet. Jo hosszúra sikenlilt. Egész tizennégy éves
koromig azért 'volt nekem kettõ abból a valamibõl, amire az angyalok
is kacsingatva néznek. Szûletéseın után anyám nem mert maga
maradni, apám tehát egy Szemes Mihály nevû komájával minden este
hazajárt, hogy elfogia a két titokzatos vándorgycreket... Három hét
multán ugyanis újra sirtak az uteaajtoban - s utána újra a palláson.

-5-
Akkor már szerencsésebbek voltak. Anyám a kémény háta mögött
nagy l`azék lekvárt lelt. Bele volt ágyazva mélyen a pallás paticsába.
Csodálltoztak és levitték. Akkor vették észre, hogy én a bölcsõbõl
eltúntem. Az ágy alatt leltek meg kibontott polyában. Aludtam, minta
tej. Azontıil nem sin soha többé a két vándorgyerek.
A Bozsár-féle ház régen malom volt. A bábámat Kalmárnénalt
hívták s a kiskertben a krizantémek veresek voltak. Azt mondanom se
kell, hogy én a lekvárbol nem ettem. de a fazokat anyám még ma is
féltve õrzi.
...Hogy aztán miként telt elıaz a néhány év, amire én csak til-túl
emlékezlıetek, nem igen tudom. En csak annyit tudok, hogy néha benn
laktunk Szalontán, néha meg kinn egyik vagy másik tanyán. Ugy,
ahogy apámat a sors hárıyla-vetette ide-oda. Hasaparasztoknál
szolgált akkortájt s neha csak egy karám, vagy egy rossz supa volt az
egész menedéke, télen. szinte orosz telben, nyáron meg öldõklõ
l`on'óságban. A magyar síkság rejtelmes föld: télen megfagynak a var-
nyúi, nyáron meg megorülnelt. Mintha nem a népe jött volna
Azsiúbol, hanem maga Azsia jött volna a nepével ide.
A tavasz mindig ragyogó és rövid volt, és temérdek szél fútc a
kenyeret csonttá száraztotta, de a kottyanok és laP0sok levit nem bírta
mégse kiszikkasztani - azok megmaradtak egesz nyárközépig. mint a
magyar egyhangúság vizei. sűrűn benõve ragyogó locsogókkal.
Mikor már kopott a szíkröl a gyep. a birkák hasig vízben álltak a
kottyanokban és úgy l`alt:`tk a locsogot.
Igen, ebben. az egyhangú ázsiai tájban pásztorkodott apám. Ha
volt lakható tanyája a basaparasztııak. akkor kinn laktunk azon, ha
meg nem volt, benn Szalontán árendás-házban.
Ebbõl az idõból emleˇkszek a Malom-utcán a Kajtor-házra, a
Kõlesér mellett az lgnat-házra. a Titi-palló véginél meg a Megyeriné
idesnéni házára. - Ha jól tudom. pedig jol tudom. tavasszal mindig
kikoltöztünk. ahol apám lakott. Mikor hova: néha a Szüčs-tanyára,
néha a vak-Nagy-tanyara, a galuskás-Balog-tanyára. Szélsö-tanyára,
Tokaji-tanyara, Közbûlsö-tanyára. Szoval így költõzgettûnk akkoriban
ide-oda.
Azokbol az évekből par bojtárunkra jol emlekszek még ma is. A
felsõgatyás Szabo Karolyra. A Kajtor-háznál láttam öt elöször. Tom-
bold hóviharban toppant be hozzánk. Apám küldte haza kenyéren a
Közbülsõ-tanyárol. Bckopogtatott. Megállt. Koszörtt. Megmondta,
hogy liicsoda._ s azt. hogy apám most fogadta meg téli bojtámak.
Megrnutatta a kenyeres-zsákot. hogy ime ismeıje meg anyám: az
apámé a zsák: onnan jön; nem hazudik. Megvárta. amíg kiolvad rajta

-6.
 a lagy". lerázta a bepustolt szûre gallétját. azután leült, paszulylevesbõl
jol megvacsorázott. Utána anyám clpakolta a zsákba a kenyeret és a
kiküldendö dolgokat. s Szabo Károly megint köszönt és eltünt a
hoviharban.
Amint utána néztem az ajtoböl. éppen ment át a lámpalényben az
ablak alatt. A hovihar még mindig kavargott. Bő, zsíros felsõgatyája
szíjjal le volt csatolva a csizmája szárához.
Mikor úji'a találkoztam vele. már én is régen boj_tár voltam.
Ismertenı még Barta Pistát, Fazokas Jankót, Acs Lajit a
klanétost, Kéri Janköt és Csupros Gyurkát.
Akkoriban minden vágyam az volt. hogy egyszer én is bojtár
lehessek. Hogy hordhassam a kenyeret a hoviharban. hogy nyáron, a
beázott nagy kalapombol, át az én arcomon is. folyltasson az esölé. S
egy picikét se kellett erölködnöm. hogy egy pár év múlva ezt
elérhessem.
Mikor annakidején édesanyárn a cselédkörıyvet kiváltotta a
számomra, azzal az érzéssel fogtam a kezembe. hogyz' na. ha valaki
valaha gyözött. az a valaki akkor én vagyok.
Lam mennyire igaz az. hogy Istennek meg a bolondságai is
bölcsebbek az emberek bölesességeinél. Jól megvakanarta a faromat
egyik-másik tisztelt gazdámmal. beletaposott minden megalázlatásba.
átvonszolt az élet sok-sok küzdelınén és gynlázatán. Közben néha,
néha megkérdezte. hogy viszket-i meg? S én hiába bizonygattam. hogy
nem Uram. nem viszket soha többé. rám se hallgatott. csak vakartatta
tovább, míg csak be nem teltek az ö nagyszerű és furcsa játékai.
Akkor kiemelt a sarbol és azt súgta:
- Ha még tovább von_szollak ilyen iramban, azt már nem bírod
ki. Így hát Iassitom az iramot s elboeszitlak. Azt, ami viszketett rajtad,
nagyjából leverettem. Mehetsz. Ezentúl rajtad áll, hogy a haládi zsidó
ökreiig süllyedj. vagy lölül emelkcdj azon a gezernicén. amit én
tévesen embemek neveztem el. Azt azonban ne felejtsd. hogy én ott
leskelödök a sarkadban mindig. és újra megvakartatom a l`arod, ha
netalán piros nadrágra kácsingoznál.
Duzzogok is e miatt sokszor magamban. mert látrıom kell. hogy
minden kis taknyos oda juthat bátran az élet nagy szabojához. s ott
esinosan. mérték után megkapja a piros nadrágot. Bizony. bizony
sajnálom. De be kell látnom, hogy azok mégis másmilyen emberek.
mint en. Elõször is: azok nem vakartattak meg. mint én. S másodszoız
nem a Etozsár-fele házban születtek bába nélkül lélelmes és énhetetlen
dolgok, közepin. Az ollot is bizonyosan fertötlenítették, mielött
elvágták volna a koldoküket.

_1-
 Mióta azonban rájöttem aıTa, hogy õk az elet szánalmas gyalog-
huszárjai. nem bánt ez a „nadrág-ügy". Nagyon piros es nagyon rikit
s nem áll jol nekem.
En. az en Istenem bölcsessegibõl azert vakartattam meg. hogy
más legyek. mint azok. Hogy nyugtalan, rohano lovas legyek, ne
szánalmas. törpe gyaloghuszár...
Azokból az évekből nem sok feljegyeznivalóm akad. Mit tudjon a
totyogo pihes kis vadruea? Legfeljebb emlékszik csak 3 vizekre s arra,
hogy jó volt neki a bekalenese. Vagy a kicsi farkas mire emlékezzen?
Hacsak aıTa nem. hogy el-eltenfergett egy-ket zsombok tavolsagaig,
játszott a reáhajolo nadbojttal. fel-felüvöltött a kék égre, amirõl nem
tudta. hogy micsoda. Aztán hannattol csatakosan megkereste anyja
vaekát es vinnyogva forgolodott benne. míg fel nem melegedett.
Azt, hogy mégse vagyok eppen vadruca. avval akarom
bebizonyilani. hogy valamire azért megis emlekezek. Dirib-darab kis
dolgok ezek. Csak azert emlitem meg itt õkeL nehogy valaki
rámfoghassa azt az esendö. trolyli állapotot, ami a kis
vadrueáknál uralkodó. _
.A legrégibb emlékem kicsi eset. Egy nagy tñlgyfabölcsõben
feküdtem s a bölesõ piros kendövel volt áttakarva. Csend volt, én
szundikáihattam. Edesanyám elment valahová, vagy szokása szerint
összeszedte a foltgzni valo gtinyát s kiült az utcára vaırogatni a többi
asszonyok köze. O is asszony vôlt, s mikor valami kis joízű pletyka
kenilt, nemigen dugta be 6 se a fülit.
Eleg az hozzá, hogy feküdtem a bölcsõben a piros kendő alatt.
Az ablakon át a nap besütött, ra éppen a bölcsõre, s a ritkaszövésû
kendõ alatt csodálatos feny keletkezett. Neztem egy darabig. aztán
belemarkoltam. A kezem piros lett. Visszahúztam s megnyaltam az
ujjaimat. Gondolom, a szilvacibere juthetott eszembe. Azt nagyon
szerettem, bár attol mindig hascsikarzist kaptam. Azt nem tudom,
hogy mennyi ideig játszottam a veres sugıirral. En csak arra
emlekszek, hogy a vegin talpig belccsavargóztain a kendöbe. A bölesõ
egy darabig imbolygott ide-oda. aztán, mint rendes bölesõhõz illik,
felborult. Alzimaradtam. Nem keves ideig fekhettem ott, mert a végin
újra elaludtam. Elaludlam igaz. de elébb a véleményemet rabizlam a
piros kendõre.
Csodálatos, hogy azota mindig ez a véleményem, ha a világra
gondolok. s a világban egynéhány embertársamra.
Nem tudom, edesanyám mit gondolhatott, mikor összeszedett, de
késõbb többször mondta, hogy jobb lett volna, ha a bölesõ vege akkor
a nyakamra esik. Neha nekem is van ilyesféle gondolatom.

_3-
 A világból, lám. az volt az elsõ fény. amirõl tudok. S az is felborl-
tott, akkor, amikor még nem is voltam egészen három éves.
Hát biz ez nem olyan nagy esemény. Sok gyerekkel felborult már
a bölesö, sokan még alá is fulladtak. No, de éppen itt a bibi! Az, hogy
én nem fulladtam alá...
Egyszer meg - akkor már nagyobbacslta voltam - kinn
Csóklaposon, szép nyári délután hüsöltem a supa legyei között. Apám
odaszölt. hogy le a kaninggcl azonnal, s megyünk bárányt fúröszteni.
Alig pár száz lépésnyire volt a Korhány. A lusta bárányokat még
odáig is alig-alig tudtuk elpuliztatni. Ott a meredek parton |eszoı`ítot-
tuk öket egész a vizig. Apám rámparancsolt. hogy menjek át a túlsó
partra, hogy amit Ő bárányt bevet a vízbe. arról ne engedjem kimászni.
Jó, jol Ertettem is én azt. Meg fürödtem is én addig sokszor a
Korhányban. No. de nem azon a helyen. Ott mély volt az az én
nagyságomhoz, a viz meg anélkül is gyorsan folyt. Vakaróztam és
húzódoztam. Apám már bevetett vagy tiz bárányt a vízbe, s azok
nyögve és mekegve úszlak a túloldal felé. S én még mindig nem moz-
dultam. Gondolom „hidegeltem" a vizet. Am apám nem hidegelte.
Arra emlekszek csak, hogy valami nagy lendületet kapok s - loccsl
eltűnnek a kék egek... Mikor felnyitottam a két szemem. annyit tudok
csak, hogy tele volt a két markom iszappal és vízicsigával. Apám ott
térgyelt mellettem és nyomkosta a hasamat.
Az történt ugyanis. hogy a viz alásoclort egy füzfabokomak,
mielött még felbukkantam volna. A víz szelit nagyon szeretik ezek a
lirai bokrok. S ha jól megy ott a soruk, szélesen beleterpeszked-
nek a vízbe. .
Apám, amikor látta, hogy búcsút óhajtok venni szép hazámtól,
nem sokat tekctótiáıott, hanem osizmástól beleboesátkozott a vízbe. S
bizony, mire rámtalált, én alul õsszefogdostam egy pár marok
csigabigát.
Azóta magam sem tudom miért. de nem nagyon kedvelem a
füzfákat. Hogy aztán apám, miként fürösztötte meg a bárányokat
egyedül, én abból annyit tudok, mint a csanádi püspök.
Már zsenge koromban így lcsclkedett rám a bölcsö és a Korhány.
Mind a kcttö abban mcsterkcdctt, hogy szép, nagy, _kövér kutyatejek
nöjjenek rajtam mihamarabb. Kár lett volna pedig. Igy él ma is egy
ember, aki tudja azt az útat, amelyiken mindnyájunknak haladni
kellene.
Hogy _el ne felcjtscm: úgy tudom, akkor már a hatodik évem felé
közeledtem. S talán éppen aıTa az alkalomra, a sors korán tudtomra
adta, hogy asszonyfélivcl ne kössön sose az ember.
_9_
 Az asszonyfélit Berek Esztinek hitták. Kilenc éves lehetett és
senkise tudta az árkot úgy átugrani, mint ö. Az apja szitakötõ mester
volt. Udvaı`ukon egész nyáron nyilott a virág. Jol emlékezek rá.
Lejártunk a Köles-ér medribe játszani. Egy utca-szélességnyi medre
lehetett ott a Köles-émck. s nyáron és koraösszel csak a közepin
folydogált a viz. A meder többi része kockákra és háromszögekre
repedezve szomjúhozta a nagy esöket. Csodálatos legyek, kövér
szúnyogok, temérdek pillangók és szilvanagyságú csiborok tenyésztek
ottan. A kertek alja is ott végzödött mind a kétl`elöl lompos bokrokkal,
s a lompos bokrokon hilintálo csirkedögökkel, szomorúan csüngö
rongyokkal és számkivetett szakajtó kosarakkal. Ami csak létezett pi-
szok és szemét. a kotlófészektöl a szétpukkantvászonkantáig, két utca
népe mind oda vetette ki e bokrok alá. 0. micsoda kék _gõzök
bocsátkoztak fel onnan reggelenkint a civilizált kisváros fölé. Es mi-
csoda illatok! S a kék gözben legyek gyakorlatoztak. majd clszálltak a
kispiae felé megtekinteni a mészárosok aruit... Szoval, szép volt a
Köles-eˇr, na, akárhogy is vesszük.
Es ide járt le Berek Eszti is. _
Hogy el ne felcjtsem: szép kis lyánygyerek volt ö. Es gõgös és
vad. Mindig nagy fattyıihad vette körül, ami engem fájdalmasan érin-
tett Tudniiliik én erõsen elhatároztam. hogy Esztit feleségül veszem.
Gondolom, a gycrckhad között nem én voltam az egyetlen, aki ilyen
súndékot rejtegetett magában. Sejtettem is ezt egyik-másik gyerckröl.
de nem voltam rájuk féltékeny, mert mink laktunk a legközelebb
Esztiékhez s úgy gondoltam, hogy kit illetne jobban mást ez a jog,
mint engem.
S_ egy nap ezt meg is mondtam neki.
Almos, füllött augusztusvégi délelõtt volt. Igazi vakmelcg. Az esö
még nem esett. (Búrányfürösztés után ugyanis apám minket
hazapakolt Csoklaposrol. Ot más tájakra irányította a gazdája. S
akkor idén már nem is költõztünk ki egy supához se. Ezt azért kell
elmondanom, nehogy zavar kelctkezzen vallomásaimban. Beszéltem
már róla ugyanis, hogy a nyarat mindig kinn, apám körül
tóltötuik el.)
Na, de folytatom tovább. Kinn térgyeltünk a Köles-ér medriben.
Nem voltunk, csak ketten. Én meg Eszti. És együtt nyúlkálttınk hónaj-
jig abba a kis agyagkútba, amit még esö elött el akartunk
készíteni.
Rengeteg pillangó cikázott körülöttünk. Egy-egy nagy dongó is
elduruzsolt a kertek fele. A füzfák levelein tompa csillogás ragyogott.
Eszti haja elõrebomlott a nagy hajlongásban és ez olyan jól állt neki.

'I -10-
Ot odahaza mindig illatos szappannal mosdatták, 5 ez a bclóle kiáradó
szappanillat teljesen levett a lábamról.
Megrnondtam neki, mit akarok. Nem suttogva, nem akadozva.
hanem a világ legtermészetesebb hangján. Mintha azt mondtam volna.
hogy kétszerkcttö - négy.
Eszti semmi különösct nem talált a mondókámban. Csak annyit
mondott, hogy csúnya vagyok, mint egy fosos. fekete macska. De
azért beleegyezett al házassagba. A ltötõjébe szilva volt. Addig nem
mertem belőle kérni, de azután azt is testvériesen megfeleztük. A jó.
édes szilvának csorgolt a leve. mikor mcgharaptam. S ez a lé s az
Eszti szappanillata elltitcttélt velem, hogy elérkeztem a tökéletes
boldogsághoz. (Szegény Adam! Itt akaratlanul is reá kell
gondolnom!)
0,jaj! Ez a boldogság nem sokáig tartott. Eszti szeptember elején
iskolába került s teljesen kiesett a kezcmügyibõl. Még ebbe
belenyugodtam volna, hisz délutánonként így is lcmchettünk mindig a
Köles-éıTc. Azánı, csakhogy Eszti az iskolában összeismerkedett
valami Balog nevezetű fitival s utána többé velem nem foglalkozott
Ha le is mentünk a Köles-erre. azontúl ott volt az a Balog is. Minden
szilvájat és minden almáját azután már vele osztotta meg Eszti. A
kutat is, amit én ápoltam. öriztem és mindig mélyebbre vájtam, együtt
taposták be egy cstcfcle.
Néha-néha azért még megpróbáltam az utamat egyengetni Eszti
fele. De olyankor Balog mindig bicskát vett elõ és ki akart hasítani.
Eszti. olyankor mindig nagyokat krıcagott s a familiámat
koszosnak nevezte.
Letörtcm. Amennyire egy kis gyerek letörhet.
Berek Esztirõl hallottam késõbb, mikor már régen bojtárkodtam,
hogy nagylány korában szivesen osztogatta a szilvát. Végül férjhez
ment__cgy rézmiveshez...
Osszel aztán elköltöztiink a Köles-ér mellöl másik árendás-házba
Kajtorékhoz. Ott maradt az agyagos meder, a pillangök, a
szilvanagyságú csiborok, a kék kõdök s az álmos, füllött délutánokon
tompán csillogó füzfalevelek. Úgy. ahogy távolodtam tölük az idôben,
mindig jobban és jobban elfelejtettem.
Apámnak is másik gazdája került. Beállott a Közbülsö-tanyara,
juhász Fazokasékhoz. Onnan jött aztán kenyérért a hóviharban Szabó
Károly, a téli bojtár, akit már említettem...
 Hogy rámzúdulo emlékeim között valami kis rendet tartsak.
további vallomásaimat avval kezdem. hogy néhány szót szólok
apámrol is. Nem azért. mintha apámnak szüksége volna arra. hogy a
világ tudomást szerezzen rola. hanem azért. mert én nekem van
szükségem reá. Vele tudom csak megmagyarázni. hogy írás-
hajlamomat kitől õrököltem.
Szerintem és azok szerint, akik õt ismerték. tõle. Hogy milyen
könyveket olvashatott. nem tudom. Mert ne úgy értsük. mintha apám
írt volna. Dehogy. Csak szerette a könyveket. az írást. Befele élõ.
hallgatag. nagy ember volt. Az alatt a tíz és i`eˇl év alatt. ameddig én
ismertem. alig láttam tízszer mosolyogni. Pedig bizonyosan neki is
voltak hozzáillö vidám orái. De. gondolom. csak belül. a csontjaí
között viharzott el minden bánat, minden öröm s minden indulat.
Milyen volt azelőtt, amíg én nem ismertem - nem tudom. Milyennek
láttam volna azután. mikor már jobban megismerhetlem volna - azt
se tudom. Mikor később már én is a pusztákon éltem s találkoztam
emberekkel, akik mindvégig ismertek öt, azt mondották. ha olyan
ember leszek. mint apám volt. akkor abbol a kategóriából. ahova mi
tartozunk, soha nem keriil olyan ember. aki majd haragudna rám.
Hogy a könyvhöz, az írás szerelelihez mi vonzotta - arrol se tudok
semmit. Anyámnak soha egy szol se mondott errõl. Talán a sok
hajsza kergette a betühöz? Pihenni akart? Vagy tán öröklött hajlamai
kényszerítették ra? Honnan tudjam megmondani! Valami okának
mégis kellett lennie. mert az a vilag. ahol élt, nem szerette és nem
ismerte a könyveket. Tehát nem mondhatom. hogy másoktól látta s
úgy szokta meg. Felelni csak 6 tudott Volna nekem. de erröl én hamar
lekéstem: mondom. mielött én a tizenegy évet betöltöttem volna, a
bihari föld. amit hazámnak nevezhetek. betemette szegényt.
Ha úgy. amennyire tudom. magam elé idézem alakját.. amint áll a
szélben. már csak Iibegõ szüret. nagy csizmáil.. kalapját látom. de
arcának rajzát soha. Az végképp elmosódott elölem a mulandcˇıságba.
Néha-néha még ma is eröltetem a képzeletemet. hogy visszahozzam
õt azokból a ködõkböl. ahol a halottak élnek. Am hiába. nem sikerül.
Bizony. mifelénk. lenn a mi világunkban. súlyos az élet. Aki egyszer
átásla magát rajta. nem kivan többé mutatkozni.
Jo lenne az is. ha csak egy fényképe maradt volna.
Ennyit az édesapámrol.
Nem is tudok rola többet. De. ha még tudnék se mondanám.
Miért `ûsse bele az orrát ez a rongy világ olyan dolgokba. ami csak
énrám tartozik és nem reá. Nem igaz?...

-|z-
 Azonban. ha__már apántrol irtam, úgy tartom illönek. anyáırtröl is
megemlékezzek. O még él. Már tudja, hogy`nem vagyok a pusztákon.
De azt is tudja, hogy így is, úgy is, mindörökre kisérget a
bizonytalanság. Az az ezeréves valami. ami a mi osztályunk sorsábdl
el nem tünik soha. Nem szokás ezt nálunk emlegetni. Nem is kell.
Tudjuk ezt mindannyian anélkül is.
Hát lássam csak, mit írhatok róla.
Ha, mondjuk. úgy odaállana az úri világ asszonyaí elé. azok
bizonyosan elcsodálkoznának. hogy milyen törékeny. fekete kis
parasztasszony. Ami igaz is. Meghajlott már szegénykém. Pihennie
kellene. Nem annyira az évek hajlitotlák öt meg, hanem a folyton
résen állás a puszta létezésért. Hogy apám eltűnt a kõdök mögé. ne_ki
magának kellett megállani sírok, fájdalmak és küzdelmek között. Es
soha meg nem hátrált. En láttam öt hajnalban menni. este jönni.
Láttam véresre mart kezeit, meggörbiilt hátát, amint hajlong a gözben
a mosódézsák folött. Láttam szekereken messzi majorokba indulni,
birkát nyimi, kenyeret sütni. Láttam õsszeroppanva, láttam
fogcsikorgatva. Hallgattam sokszor apro bánatos kis dalait. amint
elsirtak a messzibe, mint örökre eltûnö kicsi barna lepkék.
Tizenkilenc éves volt, mikor én megszülettem. Testi formámbaıt
õrá hasonlitok. S ha az íráshajlamot apámtol, akkor töle meg az
al-taratot örököltem. Az ukaratot és az emlékezést. Azt az emlékezést.
ami szinte csak sejtelem, de azert mégis csalhatatlanul tapint. Ie
egészen a sirokig s kihozza nekem Oman egy eltemetett világ soha fel
nem gyúlt forradalmat.
Párt év óta hallom, hogy ezt a valamit „atavisztikus"
emlékezésnek nevezik. Hát jo: nevezzék annak. Ha megvan én ben-
nem ez a tulajdonság, az erdem mindenesetre az édesanyámé és nem
az egri káptalaneˇ.
Én nem azt akarom itt állítani, hogy egyedül csak az én anyámé
volt ennyi küzdelem. Sok-sok más asszony is vergõdött és vergõdik
igy ma is a mi fajtankból. Ohó! Csak az a különbség, hogy az a más
nem volt az én anyám.
Egyelöre ennyit csak szegénykerõl. _
Azok, akik többet akarnának tudni röIa.jöjicnek arrafele. amen`e
mi megyünk: küzdelmeken és emlékezéseken át arra, ameıre a
szabadság útja vezet.
Igaz. ez az út nagyon nehez. De a mi talpunkat nem törheti fel
már jobban a göröngy. Se a hálunk jobban meg nem görbiilhet. Azok
pedig, akik nem memek ezen az úton járni, ne legyenek kíváncsiak

-13.
 rrúrank. Nekünk fekete lobogöink vannak. nincs mit yeszitenünk. s
nincs hely számunkra a csillagok alatt

A Malom-utcán, a Kajtor-háznál, közel a Gyepszílhez. egy évig

tartott még a szabadsagom.
Késő öszröl a sok saıTa emlékszek onnan. ahogy a kocsikerekek
agyig süllyedtek bele: a lovak szakadasig húztak. aki hajtotta öket. az
karornkodott. majd „leszedte a csillagokat". Szidta a bíröt. az adot s
föleg Tisza Pistát. Hogy a sárnak. az adörıak. a birönak és Tisza Pis-
lának mi közük volt egymáshoz. én akkor még nem tudhattam. S hogy
a bomak és a paprikásnak az árát mért nem inkább kövckre költi -
azt se. Nem értettem meg. hogy mert lehet olyan emberre haragudni.
aki bort és paprikás húst vesz a szegény embereknek. Hogy sár van az
utcán? Hát nem tudják azt az emberek. hogy Ősszel mindig nagy sár
szokott lenni? Ugytköszörülgettem az eszem ezen a kérdésen. mint
vamyú a esörit. hatélen rászáll nagyhálálkodva a csûrhelegelõre. -
És nem találtam meg mégse az összefüggést.
Emlékszek a deszkapallökra. ahogy teknöszerûvé göndörödtek.
széfliasadoztak s a hasadél-tok közül a szemünk koze lött a habarcs.
ha ráleplünk.
S télröl emlékszek a lyukas kis csizrrıáimra. s arra. hogy apám
nagynéha hazajött s ujjaival olvasztgatta bajszárol a jégcsapot.
Emlékszek a savanyú kolompirlevesre. fötfpacallal. apám tiszteletére.
S emlékszek anyám két húgára. Ok a sepnligyárba jártak és esténkint
szivesen tanyáztak nálunk. A nagyobbik nagyon szép barna lyány
volt. Egyszer kimaradt a sepnigyárbol s hetekig ott fekdécselt nálunk.
Nagyanyám ugyanis e_üeI-nappal dolgozni ján s így nem gondozhatta.
Emlékszek. mennyit sirdogált szegényke. Anyámmal néha el-elmentek
az owoshoz. s amikor visszajöttek. sokáig bámulták a fagyos ablak-
üvegeket hangtalanul.
- Nem hiszem én Verus. amit az a doktor mond! - mondta
anyám. - Sokat hazudnak ezek. hidd el!
Verus szegény csak intett. hogy nem. a doktor nem hazudik. ö
eızi, hogy „oda van".
Minden han-nadik-negyedik délután eljött hozzánk a völegénye.
már nem is tudom. hogy kifele Péter. Es vigasztalta. hogy nem min-
den heptika halálos. Meg lehet. hogy nem is heptika a Verus
betegsége. Hogy meglássa. majd tavasszal a jö idöben meggyögyul.
Addig ö dolgozik. keres és jövö Ősszel összeházasodnak...

.|4-
 .ló pár hét múlva egy kicsit ..megerösöıdött" Verus. Egy napon
összeszedte magát. Nem lehetett vele bimi: újra elment a
seprúgyárba. Egy-két nap bírta csak. Aztán megint „pihent” pár hetet.
hol nálunk. hol meg otthon a nagyanyámnál. Így aprözgatta aztán az
életét egyszer a seprûgyár, másszor az ágy. Nem igen hallottam még
panaszkodni se többé. Tudta. hogy mi vár rá.
Egyik nap délután, már a tél vége felé eljött hozzánk Péter. Gon-
dolta. hogy ott találja Verust. Mikor látta. hogy nincs nálunk.
kászolödotı.. hogy megy ö akkor nagyanyámeklıoz és felkeresi
Olfl..
- Péter! - mondta neki anyám - Vertts azt izeni. hogyúü nem
akarja magát ..lekötni"... Választhat mü lyányt magának. U nem
gyögyul meg soha. Azirt 'üzeni tülem ezt. mert neki nincs 'ereje aho.
hogy ezt magának megmondgya!
'És bizony, anyárnnak se igen volt soldcal több ereje hozzá. mert
az utolsó szonál hangosan simi kezdett.
Péter nekitámaszkodott az ajtöfélnek. a fejit ingatta en'e-aıTa.
mintha valami nagy ülést kapott volna. Csak jösokára jutott szóhoz.
Köszönt és úgy ment el. mint akit valami nagy betegség lepett
meg.
Bizony, szegény Pétemek választania kellett csakugyan másik
lyányt. Verus átvergödte a telet. nyáron még el-elment dolgozni is a
kopasztóba, csirkét és libát kopasztani. De a nyirkol és a vérszagú
gözt nem sokáig bírta.
Amikor az öszi hűvösebb idõk beállottak. lefeküdt véglegesen. s a
rákövetkező tavaszig élt. Csak akkor halt meg. mikor az arca egészen
sárga szinüre változott.
Szegény Venıs, már a sírjára se lélek rá soha többé. A temetö.
ahol pihen. atadatott közhasználatra. Disznók. keeskélt és libák
legelésznek rajta. A bokrokat. a fákat kivágták. az ibolyákat
kidürta a.csürhe.
En azért emlékszek rá mindig. Két nagy ág-hajára. ami tergyíg
ért. és az ö siıo Peterjere. akinek más lyányt kellett választania.
Mink. akik egykor a Malom-utcában éltünk. hosszan megtartjuk
emlékeinket. Ha már máshová nem jegyeztetett be az életünk.
legalább az emlékezés tflltörében éljünk addig. amig csak el nem törik
az ıs.
Az. hogy még egynéhányan élünk. nem a mi érdemtlnk és élet-
valöságunk. esupáncsak a véletlensége. Minket már nem abba a régi
temetöbe visznek. hanem egy üjabba. De nagy nyugalommal tekintünk
felé mégis. meırtudjuk. hogy közeledik a feltámadás.
-15.
 Pihenj csak. pihenj, szegény kis Verus! A te Pétered is összetört
már, s összetörtél volna ekkorra mellette te is. Ot-hat gyerek,
napszám, a kopasztö-dézsák göze, a seprûgyár pora, az örök
megesalattatás, a hasztalan küzdelmek elkoptattak és meggörbitettek
volna Péter mellett is, te szegény. Vagy te ne tudnád, hogy nyarakon,
éveken, emberöltõkön és évszázadokon át ez volt és ez lesz a
sorsunld?
S emlékszek a tavaszra is a Malom-utcából. A zsendûlö l`ák.ra,
Kádána, a fényes-esizmás rendön'e, a patkolö fűıkati bogaraltra a
kerítés tövin. S emlékszek az öreg Kováesra, a rossz lovára, a
kétkerektivizhordó lajtjara s a esengöjire. ahogy estig végig sirt a
házak között, amikor huzalele tartott az utca kottyanóin. Anyámat
látom huszonötévesen, amint a félszerben a ködarálön rozsot darál a
két malaenak és tengerit zı kisesirkéknek. De esinnyán, vigyázva, ne-
hogy egy szem is karba Vesszen. _
Öregasszonyokra emlékszek, ahogy simára ölték elöttünk az
árokpartol és régi babonákröl, hazajárö halottakról, megrontott gyer-
mekekröl és szerelökrõl sultogtak nagyigazán, fontoskodva. - És
varrogattak. Én meg néha körbe-körbe szaladtam a fekete karéjt,
mintha meg akartam volna igézni õket. Este borzongva búttam az
ágyba és éjszaka felkiabáltam. Gondolom, a nappal hallott mesék
rémítõ alakjait Iathattam álmomban. Másnap már három-négy
öregasszony ott tanakoıdott anyámmal a koayhankban. Csuprot vettek
elö tele vizzel s hét darab izzó fapaıazsat vetettek bele S nekem le
kellett róla innom a vizeL
Azóta bátorodtam így neki a világnak bizonyosan. Az
öregasszonyok anyamnak valamelyik haragosára gyanaltodıak. ki éjjel
eljár hozzánk, mint latlıatatlan valaki. lélek képiben, s bossztlböl
engem ,,nyomkos".
- Biztosan ,,kivá.lasztott” ez a gyerek - mondták. - Azir olyan
,,kesznye" is.
Akkor még megtörtént az is velem, hogy egész nap elfutkostam
magam s este számban a falattal ragadt le a szemem. S bizony mire
felébredtem, leöntöztem rózsavjzzel az ágynemümet. Persze, hogy
jöttek újra a vénasszonyok. Osszedugtzik anyammal a l`ejûket s
kisûtõtték, hogy ez is a „nyomkosástól” ered. Meglogıák hát a
kezemet, kivezettek a konyhába, ott a patkán tüzet raktak, három-
négy l`ej eirkot összelogtak, meggyújtották, az ingemet a fejemre borí-
tották s azt a felemet, mivel huszár koromban majd a esatába
lovagolok, addig verték a lángoló eirokkal, míg csak pirosan fel nem
hölyagzott. Orditottam és meaekültem volna, de fogtak az öreg
nénik.

-||5-
 Bizony három-négy nap is nyöszörögtem bele. Éjjel hason
feküdtem az ágyon és nem bírtam elaludni. Természetes, hogy ilyen-
kor nem dülhetett alám a rózsaviz.
Azontül anyám minden este keresztbe tette a seprüt meg a
kovászfát az ajtózár elött és suttogva imádkozott, hogy a rossz lélek
be ne jöhessen éjfélkor háborgatni minket. Még így is sokszor látta,
hogy egy átlátszó fehér alak aˇll az asztalnál. De nem árthatotı. Az
ajtón levö kereszt jele megbénitotta.
Jaj, bizony, mifelénk az élettel nö a küzdelem, a mese és a
babona. Vajon ki szabna neki halártl? Azok, akiknek szólani kelt
ellene, hallgatrıak csak s magunkra hagynak és lemosolyognak
minket.
A nyárról - abban az évben! - mit mondjak? Eltelt úgy, mint
az azelöttiek. Kiköltözttˇtnk apámhoz szokás szerint Legyek és
szünyogok ettek bennünket. A zivatar párszor széthányta a kunnyóin-
kat Nekem megszúrta egy búzatoı-E a talpamat s a lábom térgyig
iszonyüan megdagadt. Szakadatlanul jajgatlam vele, mint a fába esett
féreg. Egyszer aztán apám nem nézhette tovább. lefogott, beretvával
felvágta, ahol a szúrást kaptam S ajó kétiznyi torsot kihúzta belöle.
Valami füveket fõztek, borogattak s tizenkét nap múlva egyforırıa
vékony volt mind a két lábom szára. Akkorra apám olyan takaros kis
boeskort készitett nekem avas esizmaszárból. hogy eljárhatnék benne
ma is a parnasszusra szamarakat örizni. ,_
Emlékszek még ebböl a nyárból Fazekas Jósl-tára. 0 volt a gazda
fia. Fekete börû, piros areú legény volt. Egyszer kora hajnali
ragyogásban jött a Biró-tanya felõl, át a virágzó tallón. Keziben
borosüveg volt., táncolt. Mögötte cigányok muzsikáltak. Apám fejt,
aııyám hajtotta a fejölyukba a birkákat. én egy rekesztö-ráeson
lovagoltam. Hétföi napra virı-adott akkor. Az ég, ahol a napnak fel
kellett jönni, veresen ragyogotl s ebbe a veres égbe belerajzolódott a
három cigány, meg a Fazekas Jóska táncoló alakja a
bólosûveggel.
Amikor befejeződött a nyár, az öregasszonyok ott oktatták újra
megint anyámat a Malom-utcában az élet, a halál, a babona, s a mese
ezerféle titkaiba.
Szeptember elején aztán iskolába kerültem. Micsoda zűrzavart és
szorongást hozott ez nekem. Anyám kendöbe kötött egy kis szelet
kenyeret s elsö nap feljött ö is velem. Az iskolatomáe nagy oszlopánál
megállottam félénken, mezitlábason s úgy tünt nekem az egész gyerek-
sereg, mint mikor sok kotlóalja csirkét összevemek s egyik se találja
világát, csak sipog egyre mind s komolytalan és lehetetlen valaminek

-11-
tartja a nagyok dolgait. Úgy éreztem magam. mint aki ártatlanul
börtönbe kerül. Anyám nem sokáig állt mellettem; talán ö is épp úgy
szorongott belül. mint én s csakhamar ott hagyott. Akkor éreztem a
világban elöször és igazan. a magam nagy magánosságat. Ugy érez-
tem, hogy az iskola küszöbin tt'ıl egy ismeretlen, félelmes világ van,
mibe, im, most nekem bé kell büjnom, mint a sárkány szájába.
Egy pillanatig arra gondoltam, hogy meglépek onnan s otthon kis
hazugsággal majd csak elütöm a dolgot. Am, nem volt kurázsim.
Reszkertem hát és maradtam. Kibontottam a kendöböl kis szelet
kenyeremet, leültem az oszlop tövibe s ott lassacskán megeszegettem.
Utána meg beléptem a tanterembe. S ez tetszett nekem: hogy milyen
bátor is vagyok én! Bátor és önálló! Láttam ugyanis, hogy majdnem
minden gyerekkel ott van az anyja. Hegyesltontyú iparosasszonyok
cipöben és kerek Iaposkontyü parasztasszonnyok papuesban. Nagy
volt a Lsibongás. Úgy éreztem magam, mint egy kiscsirke, ami idegen
udvarra téved. hol temérdek kotló kotyog s én mégse búhatok egyik-
nek se a számya alá.
A hegyeskontyıl asszonyok az elsö pad körül tolongtak s
beüllették sorba a gyereküket. Nagy bizonytalanságomban én is oda
sodródtam, s mint egy oltalmazol keresve félelmemre. beültem én is
az elsö pad Iegvégibe. Még pedig ket okból. Az elsö, amit említettem,
hogy az asszonyok között oltalmat kerestem ismeretlen veszedelmek
ellen, a második meg az volt, hogy a pad vége közel esett az ajtohoz.
Ki tudja, hátha innen menekülni kell. S ha valóban ez bekövetkezik,
én az elsök között legyek, akik elhagyják a kulturteruletet.
Hát bizony. bevallom, nem jol számítottam. Mit tudtam én meg
akkor azt, hogy cipök és papucsok között különbség van. Eszem
ágába se volt azon tünödni: miért van az. hogy az elsö pad elött
papuesos asszonyok nem tolongnak. Ezek a jó nénikek, gondoltam, s
szorongásom kezdett eltünedezni. Igen ám. de alig helyezkedtem el,
az egyik ,Jó néni" már meg is fogta a kezemet, felállított és
eltanáesolt hátrafelé. Felallottnm, de nem mentem. Olyan rémület
fogott el. hogy nem volt erömjámi. Bizalmam a „jó nénikékben" csú-
ful cserben hagyott. hebegtem és szégyelltem magamat. Hogy nem
mentem. a hegyeskontytıak méltatlankodni kezdtek. de bejött a tanlto
s elhallgattak. Az elsö nehez perceket megıisztam tehát. habár verej-
tékesen is. Pár perc mtllva kiürült tölük az iskolaterem. Ahogy elmen-
tek, azonnal csend lett. Lárn. kitudódott a végin, hogy a gyerekeknel a
felnöttek sokkal zajosabbak.
A tanitónk felállt, sorba felolvasta a nevünket s elmagyarázta.
hogy másnap küplajbászt. meg kútáblát vigyünk. Amíg olvasta a
nevünket és magyarázott, én le nem vettem róla a szemem. Úgy
néztem rá, mint az életem megrontöjára. Vallom pedig, hogy amig el
nem értem az iskolás kort, nagyon vágyakoztam, hogy eléıjem. Ám
nem azért, mintha püspök akartam volna lenni, hanem így reméltem
Berek Esztit véglegesen meghódítani. Azután azonban, hogy Eszti és
Balog megesüfoltak a Köles-ér bokra alatt s elsö szerelmem szagoltba
ñtlladt, szamitásaimból teJjesen kiesett az iskola. S hogy ez mégis
elkövetkezert. a tarıitöban láttam azt az embert. aki az én
szándékaímat eröszakkal összetöri.
Az elsö nap szinte ténferegve mentem haza az ískolából. Azt hit-
tem, valami rossz álom csak az egész, ami tovább úgyse folytatódik.
Csak akkor oesudtam fel ebböl a gondolkodásból, mikor másnap
nehezen megint rátaláltam az elsö pad végire. - Mi ez?! Hát ezt
csakugyan muszályl?
Hazafelé menet a nagy lábam ujjait belevenem a pallók végibe.
Folyt a vér mind a kettöböl. Felhasadtak. Gyámoltalan voltam s még'
a járásban is bizonytalan.
Hannadnap a tanitonk rendezte a padokban az ülés sorrendjét.
Odajött hozzám és megkérdezte, ki ültetett oda. Nem bírtam felelni
neki. Szólott, hogy állják fel. Felálltam. Akkor azt mondta
- Sinka István üljön az utolsó padba.
A szemem se rebbent, pedig akltorára, hanrıadnapra. tudtam már
milyen különbség van elsö és utolso pad között Azt hittem. nem is
élek, csak egy név ballag vigyorgó gyerekek között, szömyű csendben
az utolsó pad felé. Arról tudtam, hogy mégis vagyok. mert a két
nagylábujjamon láttam a két nagy piszkos bubát.
Az utolsó padban magam ültem. Mikor végig tekintettem az
elöttem álló padsorokon, megrémültem. De most már akartam
iskolába jámi. A padsorokat le kellett gyõznöm.
Csengetéskor az illemhelyen az első padosok oldalbavizeltek,
hazafelé menet hátbavertek.
Egy honap múlva visszaütöttem. Két hónap múlva az én
kütáblámon volt legszebb tt betű. s ha valaki nem tudott felelni.
helyette feleltem én.
Karácsonykor a negyedik padban ültem.
Mire nyár eleje lett, a vizsga_napján a második padban első
voltam. Egy számmal lejjebb az első padnál.
Nem bírtam elemi azt, amit akartam, pedig a j_ogom már megvolt
hozzá. A tanitómat Borbély Lászlónak hívták. El ma is.
Mikor a nagytemplomba vizsgára mentünk, elhatároztarn, hogy a
jövö évben az elsö padosokat egyenki.nt gyözöm le.

-|9-
 Apám a Szelso-tanyán lakott akkor, juhász-Fazokas lstvánék. A
vizsga örömire úgy gondoltam. meglátogatom, s viszem neki a hlrt,
hogy közeledek a gyözelemhez... Bizony. a mi életünk apro kis
gyözelmekbõl és keserű nagy bukásokböl áll minduntalan. Akkor meg
nem tudtam ezt, csak késöbb. mikor már nagyra nyilott a szemem,
lattam. hogy mindenütt áı-nyek van körülöttünk, hogy akárhogy is
l`utunk a szabadság útjain. saját ruhánkba_ lelbukunlt, vagy felbuktat-
nak vele.
Mondom. akkor meg ilyesmire nem gondoltam, csak a látogatás-
ra s arra, hogy szabad vagyok s elõttem a nyár.
Egy szombat tlelután kenyeret szellem otthon s elmentem
„jáecani“. Olyan nagy lendülettel eredtem neki, hogy azt vettem
észre: már jóval kivül vagyok a „városon” és a geszti ,,töltıăsen"
loholok. - No. ha idáig segített az Isten. akkor egy kicsiket még
kijebb megyek - gondoltam - es „szûgybe" vágott fejjel iramodtam
tovább, egészen le a gyaraki szikig. Ott megalltam, levetettem a
nadrágomat s egy hanesuk-gödörben gyengéden elgõgicséltem egy
ideig. Nagy, sárgaszámyú legyek vettek körül és sürgették, hogy álljak
|`el mihamarabb. En ezt meg is tettem, s a legyek azonnal megszállták
a gödör alját, mintha valami új gyarmatot szállottak volna meg
elelmcs brit alattvalok.
Gyönyöni idõ volt. Mindenfclõl szénaszag illant. boglyák állotlak
errõl-arrol, a búza már zsendült a szikesen; a kottyanök felett bibieek
ríttak s nagy huncut szemével csalogatott a messzeseg. Addig-addig
poroltam, hogy a vegin egyszer csak helyben voltam: kinn a Szelsö
tanyán. Ott a kunnyó es a szin között leheveredtem az állás porába,
hogy biz az út után szusszanok egyet. Meg is tettem. Olyan igyekezet-
tel. hogy a szusszanásbol alvás kerckedett.
_ Amt ebredlem, hogy Peszu, az öreg pulink nyaldogáljtı a számat.
lzletes csokokat osztogatott nekem a feletti örömében, hogy láthat. A'
hasa olyan volt, mint a duda. Nyilván báránydöggel kenekedett
ki.
Tudtam, hogy Peszu után ott lesz mindjárt apám is. S ott
is volt, csakugyan.
-- Anyád tuggya, hogy kijôttel? - avval köszönt.
- Anyám? '
- az hzııı '
- U nem tuggya!
- Akkor mir jöttel ki?
- Mer itt jo!

_20-
 Ültem az állás porában. Apám állt előttem s a szája körül mosoly
játszott. Tudtam mindjárt. hogy a nap jöl végződött. Éjszakára a
bunda alá búttam apám görbéjibe.
Másnap délutánra tűztük ki a hazamenetelemet Biz abböl nem
lett semmi. Nagy jégesö kerekedett. Az Ur haragia beleesapott a küt-
ágasba. _ _
Mink benn a szinben álldogáltunk. Egyszercsak azt kérdi
apám:
- Nem innál birkatejet?
- lnnék én bizony! - mondtam.
- Hozz a kunnyöbul edinyt. szalaggy!
Szorongva indultam a villámlások miatt. Mikor a közepire értem
annak a témek. mia sıin és a lıunnyo között volt, rémülten megállot-
tam és elorditottam magam:
- Apám! Egy kutya! Jön nékem egyenesen!
Egy gazdag juhasznak. Tögyer Imrének a nagy kanpulija volt.
Szájáböl nyál esorgolt. Már alig volt pár lépésnyire tölem. A nagy
rémületben én csak azt láttam. hogy a szinkapuban a rekesztö rácson
átrepül az apám gaıyaszara. négyszer-ötször megdobban a föld
köröttem, aztán olyan reecsenést hallottam, mint mikor törik a
csont.
A nagy kanpuli hasra fogyott és nem moeeant többé.
Apám kezében ketté tört a bot s annak a darabnak a vége. ami a
kezében maradt. jó mélyen belefúródott a földbe...
Igy menekûltem meg a veszett kutya marášátél. néhány mai
társam nagy bosszıiságára. Vannak bizony páran. akik nagy áldomást
innának ana. ha én véletlenül megvesznék. A nevüket nem irom ide.
Majd jön a nagy rosta. az idõ s õk szegénykék eltűnnek nyomtalanul.
Most még hadd ravaszkodjanak. es jaccogassanak egy kicsit. hisz ök
is élnek. Ok azt hiszik. hogy a világ csak nekik tükör. Nézegessék hát
benne magukat...
Mikor apám telefejte a eserépszilket s én iszogattam. arra gon-
doltam. hogy lám nekem milyen jóerös apám van s ezt én nem tudtam
eddig. Gyávaságaim jutottak az eszembe iskoláskorom elsö honap-
jaiböl. aztán a fogcsikorgatö küzdelem a padokkal. verekedéseim.
arniböl meg kellett szaladnom. Ittam a tejet az esös tájon s mire
kiszüresölgettem a szilkéböl, apámat öriásnak láttam, aki gatyásan,
erös esizmáiban. hatalmas vállaival bizodalmat öntött belém
létezésével. hogy legyözzem az első padosokat. Igy lett. szegény. tit-
kos szövetségesem és segitõtársam.

.z1.
 An-a már nem emlékszem. hogy hazamentem-e aldtor a
látogatásbol. vagy ott maradtam. csak arra. hogy nyárra anyám is
ltijötL Együtt voltunk. A kunnyö sárböl valo volt és kerek. mint a
torony. Rengeteg legy kínzott bennünket nappal, este meg a
szúnyogok. Apám nagy szünyogfüstölöket gyújtott porganébol s armak
védelme alatt pihengettünk. habár fojtogatott is a füst bennünket.
Néha. ha valamék birkának baja lett. apám szépen. tisztán
megnyüzta. a húst zsákba tette. s én meg a kis testvérbátyám. Jancsi.
elvittük a Darvas-er mellé. a Papp Károly-tanyára. a húst ott hagytuk.
a zsákot meg teleraktuk szilvával és vittük vissza Szelsö-tanya
népének nagy örömére. Pedig akkor még semmit. de semmit nem tud-
ntnk és nem hallottunk mi a vitaminokröl.
Aratás után. illetve nyomtatás után olyan kopasz lett a mint
egy nagyon okos tudösnak a feje. A sik tájon megnyiltak a távolságok.
Ha reggel a napfeljöıt pillanatában felmásztam a szintetõre. beláttam
a .,mi országunkat". ahol élünk és kallödunk. ahol szorongó érzéseket
vált ki az emberből. ha átfut egy-egy hintó. vagy megjelenik a csendör-
járör. Es pjcike tomyokat láttam a szintetöröl. olyanokat. mint a
gyufaszál. Alltak és ragyogtak bizonyságául annak. hogy a puszta se
véghétetlen. Sokszor oly hosszan eltöprengtem ezen. mig magasra jött
a nap s tüze Ieûzött a szintctöröl. -
- Ha Verus visszajönne. talán elmondaná nekem. mi van a pici
tomyokon túl - gondoltam. - vagy megmutatná legalabb az utat.
men. én tül akartam menni a tornyokon. Tünödtem rajta. hogy vajon
más tájon van-é szilva és birkadög. Hogy vajon ott is van-é Faıokas
Joskához hasonlo ember. aki hajnalon muzsikáltat magának es táncol
a tallékon, ugy megy hazafelé? Hogy ott is meg-megraggyanö
szuronnyal jar-i a esendor? Hogy a szolgabiro. ha vadászni megy.
arrafelé is magához öleli-e a kispulit á juhász fia. hogy megvédje a
lövés elöl?
Sajnos. Verust a kopaszto és a seprügyzir sırba tette. nem jöhetett
vissza s kérdéseimre és ttˇinödéseimrc nem kaptam feleletet.
Igy mült el a nyár. Apám öszre beállott galuskas Balogékhoz.
anyám hazaköltözött. én pedig a második elemiben megkezdtem
csatáimat az elsö padert. S mire a kora öszi derek megiöttek.
mezitlábasan és gyözelmesen bevonultanı oda, a cipösök közé.
Erdekes, hogy mikor elhelyezltedtem ott. ugy véltem. hogy a szintetön
ülök. és látom messze a sok pici tornyot.
Nem soká rá csizmát vett nekem apám s többé nem féltem töle.
hogy a cipösök letapossák a lábom ujját. Mert bizony, amig csizmám
nem volt, sokszor megtették. Türtem. mert türnöm kellett az elsö pad

.2z.
rendjéért, meg nem akartam árulkodó lenni. A tanítónk többször észre
vette, hogy amig a fejünk semmit el nem árul, alul a lábak dolgoznak.
Tudta, hogy nem én taposom a többiek lábát.
A csízmaval aztán, minlJ_1a megjött volna az akaratom is: két fej-
jel megint elõrébb kerültem. Eszrevettem, hogy a tanító figyel engem.
Egyszer esengetéskor odahivott magához és megkérdezte, ki az
édesapám. mi a foglalkozása, hol él? Mikor megmondtam neki,
elmosolyodott és megsímogatta a fejem. Végignézett a csizmáimon.
vékony kis „lékrirrıen” és mondta, hogy üljek be a padba. Kinn már
akkor esett a hó és hideg szél fújt. Míg a többiek kinn játszottak, én
simi szerettem volna benn a padban örömömben, hogy im, nem
vagyok már magános a cipösök között, mert mellém állott a tanitém s
kiverekedett jogaimat elismeri eipó és matrózblúz nélkül is.
A'zontti| e tanitómat gondolatban mindig apám mellé állítottam.
Egyek voltak bennem.
Mikor a cipösök látták, hogy közöttük végleg megragadtam,
elkezdték ravasz kis rohamaikat ellenem. hogy lökdösöm öket, hogy
taposom a lábukat. hogy a nagykabáıom büdös. hogy a csízmámról a
hó tócsavá olvad a pad alatt, hogy foklıagymás kenyeret eszelt,
stb.
A tanítóm csak hallgatott, vagy ingerülten pirított ra a vádolóra.
Ilyenkor nagy léptekkel sétált alá s fel. aztán leesapott az elsô pad
vidékére kérdéseivel gyorsan és váratlanul, mint a pergötûz.
Izzadtak és sápadtak ilyenkor a cipösök, mert ezek voltak azok a
percek, mikor az elsö padbél az utolsoba lehetett jut.ni. Egyetlen
bizonytalan dadogásnak is négy-öt pad volt a büntetése.
Érezıem, hogy kõrõıtem uuzos vita folyik az zızõ pad es a tennem
között. A cipö és a csizma párbaja.
Egyszer egy téli délelótt bejött egy asszony a hegyeskontyúak
közül és hangosan sokáig veszekedett a tanítóval, hogy a gyerekibe
tetűt lelt, mert a tanító mindenfele szedett-vedett rongyost az elsö
padba ültet. ahol az ö l`ıa is ül. A szedett-vedett rongyos én voltam.
mert hiszen rajtam kivül az elsö padban mind cipösök ültek. A vád
tehát én ellenem szólott.
A tanító figyelmeztette az asszonyt. hogy ne avatkozzon az õ
dolgába, aztán vette a kabátját, azasszonyt köszönés nélkül otthagyta.
Kiment.
Az asszony, igaz nem vádolt névszerint engemet, de mégis meg
kellett innom a levit a láıogatásának.
Délután valamelyik eipös megint vádolt, hogy Iökdösöm és hogy
a lábára léptem.

_z3-
 Ez már sok volt.
Igy történt, hogy akkor délután a kilencedik padba kerültem, két
lélhülye gyerek közé. Csak hárman ültünk ott.
Oly távolinak éreztem akkor délután az én pici tomyaimat, hogy
azt véltem: a|1l1oz, hogy valaha eléıjem öket, kevés az eró és
kevés az élet.
Másnaplelállitolt felelni a tanitóm és én nem feleltem. Nem tud-
tam felelni. Alltam csak a padban, a szám meg-megmozdult, s két kis
sovány kezem mint a rongy esüngött alá. Odajött hozzám S
csodálkozva nézett rám. Nem szólt egy szót se. Amikor hebegve
visszarogyta.m a padba, õ elöre buktatott fejjel, gondolkozva, a két sor
pad között visszasélált az aszlalig.
Akkor nap egy órával elöbb hazaengcdctt bennünket, s délután se
kellett iskolába mennünk. .
Beletelt egy hét, mire magamhoz tértem. Tisztán emlékszem rá,
hogy egy hétig semmiféle lcckéböl nem kellett Felelnem.
Akkor nem tudtam, most már tudom, hogy miert. Idót adott aıTa,
hogy a keserű pirtılu elolvadjon, s megínduljon bennem az élet
Tudta, hogy megindul. Várt reá. S mikor látta, hogy most már
lehet, szépirási versenyt rendezett. Egy rosszul alkalmazott vonal, egy
helytelen vagy fonnátlan vesszõ elég volt ahhoz, hogy az elsök
utolsókká legyenek, s az utolsók elsókké.
Felína ıı táblára u példát, megmondta, hogy hány perc alatt kell
megcsinálni, az órát maga elé tette.
Soha nem láttam se azelõtt, se Étzután úgy kikelve magából, mint
akkor. Percek alatt változott meg a pndokban az ûlésrend. Táskák
zörögtek, sírások luldoklottak, tintásüvegek borultnk fel, olyan riadt
volt az egész osztály, mintha bombázták volna az épületet. A kész
dolgozatot elébe kellett vinni, ránézett, s már mondta is az ítéletet,
vagy dicséretet.
Egy órahosszáig tartott az íráspróba. S bizony, az elsõ pad cipö-
sei közül az ötödik padba is kerültek.
Akkor délelõtt, ha kihívott volna maga elé, kezet csókoltam volna
neki._A második padban a hanrıadík helyen ültem.
Igy múlt el a tél.
Tavasz jöttível vasámaponkint ki-kilátogattam apámhoz a
galuskás-Balog tanyára s mindig megnyugodva tértem onnan vissza:
irn, itt van apám közel s erős, s én nem veszithetek.
Ezzel a ,tudattal hordoztam ócska tankönyveímeL De, hogy a
kása már kétszer megsütötte a számat, egyelóre felhagytam az elsö
pad ostromával. Elég volt az, hogy ott volt elóttem. Tudtam, hogy

-24.
úgyis oda jutok. Inkább hallgattam fullel, szemmel a tanítóm meséit.
Soha azóta se hallottam még úgy mesélni embert, mint õt. Bocsltairól,
Kossuthról, a hajdükról mesélt, pedig az még nem tartozott a második
osztály tananyaga közé. De ó mesélt, ügy tanítotL Mesélt a
szegénységröl, a szabadság szépségéröl s arról, hogy az igazság min-
dig gyözelmes, bánniképp is elnyomják azt. A ravasz ember apró kis
fondorlatairól beszélt száz és száz példázatban.
..Jó öreg tanítóm, Mester József, eljóhetnél most is segiterü a
cipösök ellen. Tapossák most is lábom, s mégis ök kiabálnak, hogy
Iékdosöm öket Eljöheınél és mesélhctnél nekik az irigy és ravasz
emberekról. Tudatlansággal, müveletlenséggel, egyhangtisággal,
betokosodással. póriassaˇggal vádolnak és gtinyolnak ma is a cipösök
engem. de nagyravaszul mégis eˇntölem tanulnak, azt meg
letagadják.
Folyik a párbaj ujra. Mester Jozsef, s most is fokhagymaszagú'
vagyok a cipõsöluiek. Amit te bontogattal bennem, számyat és
világot, ezek most lekópdösilt, ezek. akik az iráspróbán az ötödik
helyre kerülnek, de a eipöjük jogán követelik az elsö padot. A
fundamenrumot. amit te kezdtél. én toronnyá és erõddé építettem
szömyü hányattatással a hátam mögött a mi világunk, a mi
igazságunk és a mi szabadságtınk védelmére, s most, ezek a finnyás-
kodó cipösök. ezek a bonbonier-skatulya tervezők lelitymálják. Az
élet nagy nyugtalanságátol féltik a ltripıa csendjét. Az én buzgó vérem
pirosságától az aszályos tintásûveget.
Igen, jó öreg Mester József. jöji és segíts a cipösök ellen.
Nyugodtan elfogadom a te igazságodat. Idézlek és szinte lállak, ahogy
meghöltkenvc nézel mozgó hangtalan számra, aztán lehajtod a fejed és
gondolkozva visszaballagsz az asztalodig.
Nem tudom élsz-e, halott vagy-e? Légy áldott mindenképpen!
Harcos és felejtett sorsodból ideemellek az én tomyomra, hogy lásson
a világ és ügy lásson, mint ahogy én láttalak és látlak ma is téged.
Köszönöm a meséidet, köszönöm az ígazságodat és köszönöm, hogy
éltél. Ez az én koszonýım read.

Vizsga után Balog Elek-szikjére kerültem ki, a Korhány mellé. Két

kis fekete malaeunk volt. Magam után kapattam õket, és dünnyögve
követtek mindenüvé. Itt már szalmából volt a kunnyónk õsszehányva,
s bizony, ha valami nagy zápor jött, üszott benne minden
esanakunlt.

.z5.
 Anyám akkor nyáron nem volt állandóan kinn. Hét közepén
azonban mindig megnézett bennünket. megfoltozta a ruhánkat., ételt
hozon, elment Mezögyánba gyümölcsért és meg-megrebbenó szemmel
ligyelte apám fáradságát.
- Csak a nagy melegségtól van - mondta apám. - Majd
elmúlik!
A szíkvilág nyárvégire porrá égett. Sehol se volt egy fa se, csak
sárga tallók és forro. kegyetlen ragyogás. Olyan. hogy még a kutyatej
is elsmradt. `
De elmúlt mégis ez a nyár is.
Mikor augusztus utolso heıeíben hazamentem Szalontára. a két
kis fekete süldöt kétszer is vissza kellett zavanıom. Dtinnyögve és rtva
futottak utánam az úton. _
Szenunihály napra apám Pusztapándra állott be cselédnek. Ott
már lakást is adtak s anyám is kiköltözködött. ott hagytuk a Kajtor-
házat.
Én nagyanyámtól jártam iskolába. A tanitómat Lehoczky József-
nek htvták. Azután nem sokkal. hogy véglegesen beültem az elsö
padba. meghalt szegény. _
Mikor az osztályunk gazdátlatıná vált.. egyszer berontott hozzánk
Borbély László tanító. tombolt és kíabáll., engem kirántott a padból,
rémfogta, hogy beszaladtam az elsö osztály tántemıébe és ret-
tenetesen megvert. Még a keze között voltam. mikor kitudódott. hogy
nem igaz. amit rámfog.
Ez a Borbély Laszlo itt lakik ma_Budapesten. Majd ha meghal.
hozzátartozói ltoszonlıt visznek reá. En nem.
...Nagyanyám szintén a Malom-utcában lakott akkor a Bordás-
házban.
Szegény. szegény kis nagyanyám! Magam elött látom ma is.
amint fáradtan, görbén, öregen (69 éves volt!) jön haza, hangtalanul
leül és rázogatja a két kezét.. mert kiette a lúg és a szóda a
Weiszbrunék mosódézsája mellett. Sokszor ltenegettem faggyóval neki
és meg-megfükáltam ujjainak égő sebeit. Ilyenkor pánaszkodott
nekem, hogy rossz az élet és hosszú. S úgy, panaszkodva feküdt`le.
egy-egy kicsit sirdogált és úgy aludt el. Hajnalban zaj nélkül kelt,
odakészítette a szelet kenyeret nekem és újra ment. Néha késö esténél
hamarabb hazajött, lámpagytijtás elött. A Verus nıháit kiszedegette a
kaszliból és száraz szemekkel, hangtalanul zokogott lölöttük. Néha
meg beszélgetett velük, mintha Verussal beszélne.

.2fi-
 Én riadtan és szomonian állottam meg a fájdalma elött. vagy
lassan kimentem a kicsi szobából az utcára s csak akkor mentem
haza. mikor gondoltam. hogy már aggódik értem.
Szegény. szegény kis nagyanyám! Fáradt nyögéseid és hangtalan
slrásaid ma is hallom s Iátlak a „sparhelt" mellett összegörbülve. amig
aszott kedves kis arcod a kiázott két tenyeredbe süpped. Sirattad
Venısl., sirattad az életedet. Az életedet. amit napröl-napra, óráról-
órára koptattál a mások dagasztö-teknöje és mosodézsája mellett. Két
sovány kezed hányszor súrolhatla mások úri szobáját. míg neked csak
egy dohos apro lyuk jutott.. ahol szörnyű öregségedet tengetted addig a
percig, mig ki nem hullt sebes ujjaid közül a súrolö kefe.
Ma már hiába keresem a sirod - nem lelem. Es nem lelem a
Verusét se. A temetö, ahol pihentek. libalcgclõ lett. disznók durkálják.
de a néhány akácfa. ami még áll. tavasszal még mindig
virágzik.
Nem lelem a sirotokat. nem állíthatok siremléket. de im,
odabúvok mellétek és súgom. hogy az elesettek. a kisemmizettek
jogaiért és szabadságáért én már elindultam s az úton utánam az új
élet forradalma zajlik.
-Ez az új élet s ez a forradalom legyen a ti sirkövetek
Mást nem adhatok.

A karácsonyi vakáeiöt abban az évben Pand-pusztán töltöttem.

Marciháza mellett. A kastély a falu szélén allt., nagy kernel és
hatalmas |`ákkal. Nekem mesebeli vár volt. Addig nem lattam kastélyt.
Egy bivalyosszekér tengelyig éro sarban ment be Pandröl Mar-
cilıázára a két ünnep között újévi kommençió-sóért.. s én vele mentem.
Akkor láttam a kastélyt. Meg is csudaltam. Szép volt. Sargállott ki a
Fenyök közül. A kastély ura Zsilinszky Endrének az édesapja volt.
Azon az utamon láttam akkor öt is - elöször és utoljára. Nem tudom
megmondani milyen volt. Már elmosódott elöttem.
Bajcsy-Zsilinszky Endrére abbol az idöböl úgy emlékszek, mint
fiatal veresképii úrfira, aki mindig váglatva lovagolt. Olyan hatalmas-
nak képzeltem öt akkor, hogy: tán. ha megszölitana. elötte a földbe
süllyednék. Hát hogyne! Egy hatalmas földbirtoknak, kastélynak és
egy kis félfalunyi eseledségnek az ura, parancsoloja, szép esizmában,
Iovagolö ostorral és olyan lovon, ami alig fér a búriben - és egy
szegény kommenciús cselédnek a harmadik elemista fia. akit az első

-2'f_
pad eípösei alig akamak bévermi maguk kozé. s aki csak a szintetõrõl
látta még a legtávolabbi világot. z
Bizony._ha megszólitott volna akkortájt; földbegyökerezett volna
a lábom. O volt a lovagló úri Magyarország. én meg a népi
Magyarország - s a népi oly kicsi-volt még akkor. mint amilyen kicsi
én voltam.
Amig Endre hajltászta vad lovait a búzaföldeken. nem is sejlette.
hogy a majoıjukban egy cselédlakásban, egy eseléd gyerekibeıt az új
népi Magyarország gondolata készül tudattalanul. de az Isten és a
történelem törvényei és tervei szerint... Akkor még oly távol volt
tölem Budapest. mintha a Húsvét-szigeteken születtem volna.
S valóban, a táj s a mi világunk akkor még Csendes-óceán volt.
tele az úri Magyarország kastélyos. szuronyos támaszpontjaival.
Mondom, akkor évben Puszta-Pándoıı ünnepeltem. A
cselédlakás. ahol laktunk. „hátulsó lakás" volt. Az ablaka disznó-
ólakra és ganédombokra nyilott. Emlékszek jól e lakásra. mert beruıe
a vizes kóróizik füstje mindig majd megfojtott bemıünket.
Apám azidöben már benn-benn maradozott, hatalmas válla és
háta elöre roskadL Anyám járt ki helyette dolgozni. hogy a kommen-
cióra és a lakásra jogalapot teremtsen. de ott, ahol nagy erõs emberek
is meg-meghátniltak. nem sokáig bírta. Emlékszek rá, hogy miként
viaskodott kimerülten szegény. Meg akarta mindenáron tartani a
helyet apám gyógyulásáig. Az hiába fıgyelmeztetıe. hogy minden
akarat és küzdelem hiaba, mert az ö számára, érzi, megnyittatik nem-
sokára a korai sir. S a majorból akkor úgyis vadulni kell.
Láttam öket este sokszor. hogy csak a mécs fényébe bámultak
fáradtan és tehetetlenül. Apám néha-néha azért még megpróbálta a
lehetetlent: összeszorította a fogát és kitántorgon az istállók fele.
Mindannyiszor ölbe hozták bé. Ilyenkor levágta magát a
fekvöhelyire, a falnak fordult és napokig nem szólt. S anyámnak
ápolnia kellett. helyette az iskolahagyott testvérbátyám ment ki
dolgozni, hogy megmaradjon a jog a kommeneióra.
Igy ment ez a tel végefeléig. Akkor aztán elkezdödött a herce-
hurea. Jött a puszlagazda. a kulcsát. s az úri támaszpont minden
kutyaütöje és veszekedtek. Mondták. hogy nincs kegyelem tovább.
menni kell. ki a lakásból, el a majorból. Anyám nem tJ:'ıgitotL Hivat-
kozott arra, hogy dolgozik ö is és dolgozik a nagyobbik fia is.
Kettónek a munkaereje mégis csak kitesz egyeL I-laszlalan. Hivat-
kozott embcrségre, lelkiismeretre. Mindhiába.
Akkor mégegyszer apám egy utolsó eröfeszítést tett.. megpróbálta
azt, mibe bizonyosan maga se bízott - az utolsó lendület volt ez! -

_zg.
Újra kiment. Mit ért vele szegény? Azt. hogy az utolsó, végsõ kis
reménye is széjjeltosztott Verejtékesen és viaszsárgán vittek be újra.
Utána megadta magát s nem volt többé se akarata, se szava az
élet felé.
Anyám se bízott többé s a pusztagazda örömmel adta a lóigát.
hogy végre megszabaduljon tölünk. 3
Emlékszek rá. ahogy költöztünk. Apám bundában ült fenn a
bútorok tetején, sipkája hosszan felhegyeslett. néha elörebukott, néha
hátravágódott Mindegy volt már neki bizony: vitte a kocsi az
egyenlöség birodalma fele, minket pedig ismeretlen küzdelmek
közepibe. - Ez a kép maradt meg bennem legjobban apamról! -
Leszakállasodott arca sárgállott, mint a viasz és verejtékezett. Szeme
elbolyongott a tájon, ami mindenfele a másé volt és neki nyugalmat
sose adott.
Hazalcoltoztflnk. Vissza Szalontara, a Kora néni házába, a
Váradi-úua. A testvérbátyám, Jancsi. kinnmaradt Pándon, hogy biz-
tosllsa a negyedrész Itommeneiót. O tehát már elkezdte ott. ahol apám
félbehagyta. Pár év múlva ö is odakerült apám mellé. hogy együtt
nyugodjanak. Rajta kivűl egy öcsém és egy húgom volt még.
Jó pár hét múlva aztan újra költöztettük aparnat. Két lo húzta a
kocsit. Koporsojára nekem is kellett pár göróngyöt dobnom.
Odakerúlt apám, ahonnan semmiképp se tudta volna kiköltöztetııi
Havran gazda.
Bizony. énbelõlem is elszállt a nagy bizalom, ami apám len-
dületével született meg betutem a Szélsö tanyán, amig a mennykö
kékesszinü tűzzel verte a kútágast. De azért az első padot csak
megtartottam. Söt az elsö padban is az elsök között voltam s akkor
nyáron vizsgakor egy ölkoronást kaptam ajándékba.
...Már jól bent voltunk a nyárban, mire anyám fölocsúdott és
megértette, hogy most már magánosan áll. Nagyanyám pátyolgatta és
bízıatgatta szegényt. hogy el ne hagyja magát. mert akkor vége az élet-
nek. Es anyám megértette. S azon túl szakadatlan súrolt és mosott a
két keze neki is, mint a nagyanyárné. Együtt jártak súrolni, meszelni,
kenyeret süuıi, mosni és henteseklıez belet tisztítani. Aztán már
láttam sokszor az anyám kezét is kisebesedve.
Vizsga után én is kereset után néztem. Egy ideig téglaadogato
gyerek voltam Kun István fuvaros mellett. Az új gimnázium építésére
hordtuk a téglát hajnaltól késő estig. S aztán bizony láttam és éreztem
én is az u_ijaimat kisebesedve. Ennyi közöm legalább nekem is van a
szalontai gimnáziumhoz.

-z9-
 Késõbb a cserépgyárba jártam. Az égetõböl hordtuk ki a eserepet
naponta tíz fillérért. A két kezemre két nagy bubát pölyált anyám
rossz rongyokból. Igen, mert véresre koptak ott is ujjaim a
eserepektöl. S az ilyen seb úgy éget, mint a tûz, ha hozzáért bánni is.
En mégis mcgelégedett voltam. mert tt tizfilléreket rakosgattuk csiz-
mára összefele, öszre, ha iskolába megyek. Nem tudhattuk, hogy
anyárn tud-e arra is keresni.
A játék akkor már olyan távoli valami volt nekem. amitõl én
mindörökre elszakadtam. Tudtam azt is. hogy hiába verekedtem
annyit az elsöpadért, nekem nem jelent semmit. mert az én útam nem
a cipösök útja. az én útam lefele vezet abba a világba. ahol hatalmas
vállaival összetört az apám. Tudtam, hogy ilyesfomta sors vár énránt
is, vagy legjobb esetben az, hogy hetes lehetek valamelyik sárga kas-
télyban s kipucolhatom az úrfiak csizmáit. hogy ragyogjon a
sétalovagláson. Ennél nagyobb közelséget akkor még nem igen türt
meg a mi osztályunk fele az úri Magyarország. ami már hanyatlóbarı
volt, igaz. de utolsó õszi virágzását is akkor élte.
Jaj, bizony, aki eserepeket hord az égctõböl. az anyja meg mosni
jár. az ne vággyon túlrepülni a táj pici tomyain. mert hiába ad az Isten
a repúléshez számyakat, ha pénzért kell megváltani a repülési
engedélyt.
Néha, néha szóbajött anyámmal olyasmi. hogy bizony jó volna
tanulnom. ha már az elsö padban ülök, de az ilyen beszédnek mindig
egy-egy fáradt kézlegyintés lett a vége. 1'
Igy jött el az ész.
En elmentem a negyedik elemibe. anyám és nagyanyám meg
együvé költöztek a Kósa-házhoz. Ketten egy szoba árendáját
könnyebben tudták fizetni. Ugyanabban a házban laktunk tehát.-
amelyikben pár évvel azelött Veruslta meghalt. Most már két asszony
ratgatottesténként két kedves halottat.
A tél igen szigorú volt akkor s én belsö didergéssel gondoltam
már a jövö télre. hogy hol is leszek én akkor? Láttam sokszor a
bátyámat. mikor hazajött tisztálkodni, hogy milyen csapzott, milyen
rcpedezett mind a két keze, s hogy milyen szótalan és szomorú. Hogy
milyen idegenül. milyen magánosan 'mozog köztünk, holott otl.lton
volna. Ha egy kanalat a kezébe vett, ha egy esuporból ivott, úgy tette
azokat vissza a helyükre, olyan vigyázva, olyan óvatosan, mintha sose
fogta volna azokat, mintha nem otthon volna már, csak mint valami
vendég, aki messziről érkezett és alkalmasint még messzebb megy és
nem akaıja jóhirét elrontani.

_30.
 Mikor megkérdeztem tőle, hogy mért olyan, mint amilyen, azt
mondta rá, hogy a mások asztala majd engem is megtanit.
Kétltetenltint jött haza és én mindig nagyon vártam. hogy
l`aggathassa.m afelõl a vilag felõl, ahova egy nyár múltán énneltem is
indulnom kelletL
Eljött a tavasz, vege is lett. Az iskolába Seress Laszlo taıtitö ur
felszólította az osztályt. hogy alti gimnáziumba akar menni. az álljon
l`el. ötkoronáért azoluıak külön órát ad. Az egész elsõ pad felállon.
csak én maradtam ülve s nem tı.ıdonı nıilñl, de az arcom úgy égett..
mint a tûz. Otthon még szobahoztam anyámnak, hogy tán jo lenne
nekem is. Am mindhiába.Tudniil1ik van az úgy, hogy a ltisgalambnak
ltitekerik a nyakát.
Vizsga elött egy héttel anyám, nagyanyám és egy Lévairıé nevû
asszony õsszepakoltak s elindultak kocsin Kenezd-pusztára kenyeret
sütni az aratóknak eˇs a summásoknak. Egész nyán`a mentek el.
A lıtigomat anyám magával vitte, az õcsémet elhelyezte egy
rokonunknál, engem nıeg rábízott a nagybátyámra. aki Pohos Ilyésnél
volt juhász. Az 6 keze alatt bojtárkodott akkor a bátyám is.
Vizsga múltával tehát az öcsém elment az emlitett roltonhoz. én
meg mezitlábasan. ingujjban kibattyoglarn az Ilyés-tanyára.
Jancsi oda volt õrömiben s a nagybatyam is ıûrhetöen fogadott.
Eljártunlt legelteuti. Akkor már arattak a szikesebb földeken s a
tallokon szép zöld porcsin ˇtenyészett és virágzott és dús volt a
szedetinda. `
- Na, ha ilyen itt az élet. akkor .lancsinak nincs oka pa-
naszkodni - gondoltam es nagy örömmel néztem az ősz elé, amikor
mar én is bojtarkodhatok valahol.
Egyszer azonban a nagybátyárn elhagyott egy kis fosos bárányt
messze valahol a büzakeresztelt közt s engem elküldött. hogy
keressem meg. Mondom. nagy dús porcsin és szederinda volt a
tallokon; a kis rossz bárány valahol belebukott. Nem leltem. JÖ sokára
jött a nagybátyám pulival s a puli egykettöre ralelt. Akkor elkezdett
szidni, mint a bokrot. Az anyám lusta Istenit hánytorgatta. Már
leertünk a tallörol, még mindig mondta. Odaszoltam neki, hogy akkor
mért hívott ki. ha még az Istenem is rongy. lusta és hasznaveheletlen.
Az arca azonnal veres lett, mint a pip, a bárányt lelökte az öliböl.
hogy jobban tudjon ütni. Hiába: én sıaladni jol tudtam. Egyideig
hajkászott a gyepen. De, hogy nem sikerült megfognia. a botját
utánam hajitotta és megütött.

_3|_
 Mikor kikészitve otthagyott a gyepen. úgy éreztem. hogy minden
lagom külön-külön egy gyerek. kiket külön-ltülön megzõtyögtettek
és megverték. .
lszonyúan égett csontjaimon az ülések helye. Feküdlem a
gyepen. néztem a kék égbe. tudtam. hogy ez az a nap. amelyiken
átléplem egy világ kapuján, ami Isten tudja majd hogyan. merre. med-
dig és hova sodor. Megértettem most már a Jancsi szomorúságát és
magánosságát. Ereztem. hogy sajgó hátam alatt a gyep két világ
választövonala s én _a választóvonal rosszabbik felén immár esüszok
lefele, le egészen a mások asztalánalt a kegyelméig. a korbácsok és a
botok alá.
Feküdtem összekunkorodva és irigyeltcm a pulit. hogy jól tud
fuuii s hogy hamar megleli a báranyt.
Jancsi a szín végitõl leskelõdött arrafele. de nem mert odajönni.
Szegénykel Az ö csontjai már megsúgták neki. hogy mit lehet
cselekedni és mit nem.
Nyõszõrõgve hánykolódtam még egy ideig ott. aztán felálltam,
.lanesinak intcgettem és megindultam Smlonta felé. Eszembe jutott.
hogy rövidesen mit kell elveszítenem és nagy vagy fogott el. hogy a
hátralevő két hónapot teljesen a magaménak mondhassam. Igaz,
otthon csak -a bezárt lakás vár, de hiszen mal-tolnap magamnak kell
megkeresnem a kenyerem. Mért ne kezdhetnerrı tehát máris. Igy
legalább úgy csinálom, ahogy én akarom. A kulcs benn volt a tanyán
a nagybátyáméknál. Nem mentem vissza érte. Csak el-el. mennél
messzebb jutni ettõl a tanyától - gondoltam - most még
lehet.
Mire anap ereszkedett lefelé, én Smlontán a Malom-utcában
sántikáltam a Kósa-ház fele.
Az utca közepin mentem a porban. Otthon éreztem magam. Az
egyik sikátoıból három legény fordult a mi utcánltba. három ürüt
hajtottak maguk elött s utánuk két szuronyos csendör lépkedett. A |`él
utca asszonya bámulta öket. A három legény lopta az ürükel. s hogy
szegyeljék magukat. az utcán hajtaniuk kellett. A csendörök mindenütt
a sarkukban voltak. s a három legény közül hol az egyiknek. hol a
másiknak kiáltania kellett:
„Három ürti nem nagy falka.
három juhászleginy hajtya“...
Sokáig bámultam utánuk és sápadt voltam. S haragudtam a
három legényre. hogy mért olyan űgyetlenül csinálták.
A lakásba úgy mentem be. hogy egy vaskoval a pici ablakot
addig piszkáltam. amíg belülről ki nem görbölõzött. Aztán

-32-
bemásztam, az ablakot begörboltem és aludtam reggelig- Még Kósáné
se tudta, hogy otthon vagyok.
Vele másnap megbeszeltem. hogyha keresnek az Ilyés-tanyáról,
ne is tudjon rólam. lgértem. hogy pálinkát veszek' neki. mert azt
nagyon szerette. Különben ó se sokat tartózkodott otthon. Dolgozni
járt. A következö napon elmentem a cserépgyárba. Ott már ismertek s
én is tudtam már annak a munkának a mibcnlétét és nem féltem tóle.
Az volt csak a baj. hogy a cserép az ingcm elejét és u_iját lehorzsolta
rólam. Késõbb kaptam észhez, hogy zsákból kótõt csináljak
magamnak.
lgy keresgettem magamnak elelemre valót. Kósánénak is megvet-
tem a pálinkát. Jancsi egy vasamap hazajött s elhozta nekem a
kulcsot.
A másik vasámap a nagybátyám is eljött a Kósa-házhoz s
faggatta Kosáneı. hol vagyok. Az azt mondta. hogy nem tudja, nem az
az õ dolga, hogy mindig az én sarkamban legyen. Pedig én benn
voltam a szobában, s dobogott a szivem, hogy majd kiverte az
oldalam. S ahogy a nagybátyám elment.. csak a kicsi ablak lirhangia
mögül mertem utána nézni.
- Miért törődik velem. hogyha lusta még az Istenem is neki és
rnegtapos. - mondtam Kósanenak.
Mikor a eserépgyárban elfogyott a munka, kijártarn az
állomáshoz poggyászt eipelrıi az utasoknak - és vizet hordtam úri
házakhoz az ártezi kıiu^ó|. két lillérért egy kantával. Jó. gyors lábam
volt és sok helyre hordtam vizet. Pénteki nap pedig históriákat és
álmoskönyveket tirultam kinn a piacon a ..papirososnak”. Vasámap
reggelenkint meg egy kövér lináncné után hordtam a kofák között a
bevásárló kaskát. Kerestem. Egy Karap néni nevü asszony meg be-
ajánlott a teniszpályára labdaszedó gyereknek. Ott is kerestem. Ha jó
nadrágban voltak az urak tíz. tizenöt filléıt is egy-egy délután.
Itt a teniszpályán láttam viszont a pándpusztai ur liát. Zsilinszky
Endrét. Az ö Iabdáját szedtem a legnagyobb igyekezettel. Igen. mert
mindig vártam, hogy apám egykori gazdájának a fia egyszer majd
markomba nyom egy nagyobb pénzt. Mondjuk egy húszlillérest. -
Hisz ismerhet, én vagyok. a kis Sinka-gyerek, akinek az apja az ó
pttsztájukon lett halálos beteg. Természetes. hogy nem ismert, hát
honnan ismert volna. Ö is leadta a két lillérjét, mint mások. Mit tudta
ó azt, hogy az én rongyos kis maszatos markom miért áll tovább
nyitva ó elötte. Mit tudta ö meg akkor azt. hogy nekem is élni kell.
Mit mdla ó azt. hogy én maganosan. a magam erejere támaszkodva
élek a porban, a piac kóvein. rettenetesen akarva és rettenetesen

.-33-
bátran. És mit tudott aıröl Szalonta un' népe. a Zilahyak. a Cseres-
nyéselt, a Baloghok. a Balatonok. a Sarkadyak és a többiek. Vagy ha
tudtak is volna. róla: mi közük lett volna nekik énhozzám és
howijuk nekem.
Anyám teırnészetesen nem tudott arról semmit, hogy en a magam
szakállára élek Szalontán. Egész nyáron csak egyszer volt otthon. de
akkor se találkoztunk. Pár óra ideje volt csak. mert az igáskocsi.
amivel jött. sietett vissza Kenézdre.
Néha-nap az öcsém is hazajött a rokonunktól. de mindig
megdézsmálta az én keserves krajcáıjaimat._ Nem hagytam hát
megülni ottl1on. hanem az anyánktól neki kiszabott állapotra
visszakcrgetlem.
Vasámaponkint kimentem a lemetóbe. Sok halottnak. sok sírnak
volt vasámap látogatója. Ugy gondoltam hát, hogy az én apám se
legyen ott magában hozzátartozók nélkül.
Volt rá eset. hogy a nagy csend, a fák hűvössége s az ünnepélyes
hangulat elaltattak és nagyokat-nagyokat szundikáltam a fcjfa tõvin.
Ugy gondoltam. hogy én a simál otthon vagyok. akár a Kósa-háznál.
Megtörtént. hogy sokáig aludtam. már csillagos este volt. s ilyenkor
sirolton. fejfakon át bukdosva, rémülten rohantarn haza. Csak otthon
csillapodtam le, anyám holmijait látva a megszokott bútorok
között.
Arról. hogy gimnáziumba játjalt, százszor lemondtam már. de
azért mindig újra és újra kisenett a dolog, hogy hátha mégis. Az
utolsó pillanatokbanıhátha csuda történik. Akkor fogamzott meg
elöször bennem. hogy: ha nekem el is kell mennem bojtámak. a más
asztala mellé kenyérevõnek. de átvájom magam mégis. ha kell. még a
sálıinok birodalmtin is. mégse hagyom, hogy a cipösök lcgyõzzenek.
Nem tudtam. hogy miként és hogyan csinálom. de hogy csinálom. tud-
tam. - S hogy miként csináltam, mégse tudom!
Ekkép teltek nhpjaim vizhordzisok, labdaszedések és nagy
pihenök között. Tudniillik úgy is volt. hogy pár napig ki se mozdultam
az udvarról. Ilyenkor vagy kimosogattam ruhadarabjaimat (ing és
nadrág). vagy a nagy eperfa lombjai közt hűvösöltem. Hatalmas. nagy
eperfa volt ez. Gallyai átrıytiltak a kis rıádasház tetején. úgy hogy a
szomszéd udvarra is hullatta nagy feketeszemú epreit. - Kósáné
sokszor szidta ezt a szép fát. mert rucája is volt neki, s azok csúnyán
lefososodtak a tintafekete epertõl. Vıılöban. az udvar olyan volt. mint
valami kubista festö vászna.
' Szóval. szép nagy eperfa állt az udvaron. A fél udvart beboritotta
s amint mondom. még a házat is. Nagyon szerettem a tetejében

.34-
tanyázni. A hegyén, ott. alıol Iegiobban Iengett. a lomb között
valóságos fészket raktam magamnak.: gallyakat kötöztem ott össze és
rossz zsákból. rongyokbol olyan alapot csináltam magam alá. mire
összehúzodva ráfekhettem. Oly sűrű volt a lomb a háztetö iránt. hogy
nem lehetett a kis fészket észre se venni. Még tetõt is feszitettem a
fészek |`ölé a gallyakra. A tomáeon egy negyedrész rossz fekete szúr
hányodott kutyavacoknak, azt vittem l`el. Azontúl az volt az én kedves
tartózkodási helyem. Oda hordtam fel histoı-iakat. parittyát.
gyümölcsöt. kenyeret. golyöimat. gombjaimat és elsõ nagy kinesemet.
egy birkapergöt. En onnan nagy darabon minden udvart bcláttam, de
engem nem látott senki. Oda bujtam el. ha szomorú voltam. oda men-
tem. ha öröm ert s ha nagyobb kölykök meghajkaszıak. onnan parity-
tyázlam reájok.
Sok olyan dolgot láttam én onnan a fészekböl, amit az alacsony
lõldrõl nem láthattarn volna. Láttam, hogy Leˇzinger boltos veri az
inasát az udvaron; hogy üti és a csirkeketree és a hordok közé szorltia;
hogy a szomszéd ház pitarában a l`iatal asszony esokolodzik; hogy az
öreg Csásúr ül az udvarán egy nagy faıönkõn és avas szalmaltalap-
jával veri a legyeket: hogy õzv. Csete István lép ki a kamorából, kezé-
ben egy nagy darab szalonna, viszi a kert hátuljára... hogy kinek
szánta. ma se tudom.
Ezeket én mind csendes nyári délutánokon láttam, mikor nem
voltam oda labdát szedni, se vizet, se poggyászt hordani. Csak az én
pici tomyaimat nem láthattam innen. Messze voltak és oda nem
ragyogtak.
Hogy neha pálinkát vettem Kósánénak. én is rákaptam. Jó volt a
pálinka, mert nem éreztem tőle a magánosságot és bátorrá tett
kenyérkeresõ útaimban. Ezt el is mondtam Kósánénak. de õ bizony
nem nagyon hçlyeselte. Azt mondta, kicsi vagyok én még az olyan
bátorsághoz. Általában Kósánéval megértettûk egymást, de azért
nagyon vigyáztam a kulcsra. nehogy a kezibe keníıljõn, mert nem akar-
tam, hogy bele durkásszon anyám holmijaiba.
Igaz dolog az ugyanis. hogy aki iszos. könnyen kotoz a máséban
annak a keze. En nem mondom, ittam' akkoriban néhány korty
pálinkát. de azért senki vagyonában nem kotoztam, annyi baj ért
csupán miatta. hogy egyszer kiestem a fészekbõl. Hét krajeár ára
pálinkát hoztam egy este a Kósa néni kisüvegibe s én is kortyintottam
belöle, úgy másztam fel az eperfára. Ott volt a kulcs. azért kellett
felmennem. Ott aztán ajo kis lészkemben elálmosodtam és el is alud-
tam. Arra ebredtem. hogy ropog. zúg az egész fa. a gallyakat a szél
veri a háztetöhöz, az én fészkemmel együtt, villámlilt, dörög az ég és

-35.
ömlik a zápor. Semmi mód nem volt rá. hogy lemásszak a fáról. Nem
is kellett. Ugy vágodtam ki a fészekból a háztetöre, mint a kopasz
veréb. A tetõn valahogy megkapaszkodtarrı és felültem. Ez volt a
rossz. A sipoló hánykolódó gallyak lesöpörtek a szomszédba, a
esókolózó fialalasszonyék udvarára. Nyögve, sántikálva, facsaró
vizesen rhásztam aztán onnan át a mi udvarunkra. -
A kulcsért csak másnap. ragyogó délelótt másztam fel a fára.
Nem leltem. Ki tudja hová hajitotta el a zivatar. _
...Lassankint eljött szeptember vége, anyám hazajött, a ruhám
megfoltozta és elállitott Falkas Isıvánhoz bojtámak.
Nem történt már semmi csoda: a cipösök és az én útaim
elváltal-t._ `
Szent Mihály napján szolgálatba mentem. Nem vittem magam-
mal mást, csak a rajtam valót, meg egy botot. Anyám ígérte, hogy
csizmát vesz nekem, mire nagy lesz a dér.
Falkást októberben katonanak vitték s helyette Lesi Tódor lett a
gazdám. Kicsi, görbe. sargafogú ember volt, a száját nyitva tartotta s
elóredúlõ foguival úgy látszott, mintha rnindig nevetne. Bizony pedig
nem sok nevcuiivalója volt neki se szegény fejinek. Az élet már jól
elfutott lölötte. válla elórehajolt, mindig a földet nézte, mintha a siıziát
keresne egyre. A sírt, ami megszünteti a hatalmat és feloldja a
szolgaságoı.
Maga mellé vett hát Lesi Tódor s kimentünk Ko-csordosra
legelteuıi az ószi tallókra. Nagyon szép, ragyogó õsz mutatkozott
akkor. a tallok viragzottak, szeder rengeteg volt és én mégis szomorú
voltam, nem találtam fel sehogyse magamat. A Malom-ueca
megszokott levegöjéból, Íilléreketjulıató kis munkáim mellõl, a Kósa-
ház eperfájának a ringatásaiból hinelen odakenliltem egy vén, elnyûtt,
mogorva ember mellé, aki úgy vakkantgatja szavait felém, mint egy
öreg kutya. Az ilyen vakkantgató hangoktól mindig megdideregtem.
Most siratgatlam már apámat, hogy meghalt. Ha élne, mellette
lehetnék bojtár - gondoltam reá.
Az elsö vasárnap úgy mentem haza. mint aki nagyon régen
távozott onnan hazulról. Otthon szinte körülfogdostam minden
tárgyat, hogy bizonyos legyek a felõl: élek, itt vagyok s az ivószilkém
az enyém most is,` nem távolodtam el lóle.
Estefelé anyám eljött velem a gazdámékhoz, ott a hátamra
kötöttek egy nagy kenyeret, mellé szalomıát s indultam vissza Kocsor-
dosra. A kenyeres zsák majdnem a sarkamig ért, húzta a nyakam,
nehezen haladtam, itt-ott már csillag volt, amikor kiértem s az öreg
Lesi õsszeszidott. Másnap 6 ment haza s estefele komótosan

.36.
elóballagott. Úgy osztotta be a dolgot, hogy a kenyeret mindig én vit-
tem ki hetenkint, ö csak a botját hordta.
Nagyon nehezen teltek a napok. Az öreg nem szerette, ha szólot-
tam hozzá, azt mondta, hogy ne fecsegiek neki, nem kiváncsi rá. Eltelt
néha két nap is, hogy kettöt se szóltunk. Minek beszélni, abból nem él
meg _az ember.
Igy aztán ö is élt magának, én is éltem magamnak. Rájöttem,
hogy csakugyan igy a jó. Azért mégse gondoltam, hogy ilyen lesz a
legelsö gazdám.
A bojtárkodásl is másként képzeltem.
Es az ösz is hazudott. Elmúltak hamar a ragyogó napok. Felleges
és szürke lett az ég, az esö esett, a tallok feláztak s én éjjel-nappal
térdig sáros voltam, esatakos, mint egy kis kölyökpuli. S elázott kis
rokkomban, a sáros tallóra Iefeküdni, bizony még újdonság volt
elóttem. Valóságos ünnep volt, ha egy kinnfelejtett szalmaboglya
tájára tévedtünk este s abba belebtˇıjhattam. Az öreg könnyen beszélt,
neki erös sıûre és bundája volt. Anyám nekem is megígérte, hogy az
apám szıˇirét majd elkapom. Azitlöszerint a testvérem, Jancsi
használta s nem jutlıattam hozzá.
Egy pár hétig küszködtünk még kinn a' sáros tallókon. a gazdák és
a csöszök már morogtak, hogy összctapostatjuk a szántöföldet, vadul-
junk onnan.
Bizony sokat dideregtem akkortájban. Úgy el-elfáztam az örökös
esőben, éjjel-nappal, hogy még az ennivaló se kellett. Köhögtcm
szakadatlan és gyülölteın gözölgö vizes gúnyaimat. A Iábom egész
nap sárpapucsot hordott, lábujiaim kiáztak, meggémbercdtek. Olyanná
váltam, mint veszett, csöré vamyú, akit elejtett az idö s nem törődik
semmivel. csak a mezsgye gazza mellé bájhasson.
ilyenformán mutatkozott be elöttem a bojlárkodás. Annál
keserübb volt a dolog, mert tudtam, hogy nekem a gimnázium' pad-
jaiban is helyem lehetne, hiszen minden észbelijogom megvan hozzá.
Fájt, hogy a sors emellé a mormogós öreg ember mellé kötött, akit
elnyútt a szolgaság, örömei eltűntek s nekem se mosolyt, se reményt
nem adhatott.
Alig vártam, hogy rám virradjon az a nap, amikor ott hagyjuk azt
a sáros világot. Végre az is eljött. November vége felé felkerekedtünk
Kocsordosról és kimentünk Geszt alá a vakréti nyomásra. Akkor kap-
tam el az apám szúrét is. Janesinak újat vettek. Még csak a
csizmám hiányzott.
Vakréten valamivel jobb volt az élet. Gyepföldön legeltettünk s a
lábomat nem marta ki a hideg sár. De azért sokszor könnyes volt a

.J'1_
szemem, mert bizony a gyeplöld se melegitett. Úgy segítettem
magamon, hogy nagyokat szaladtam, aztán leguggoltam s a jö hosszú
szúr alját a talpam alá gytirtem s ez némileg megenyhitett. Bizony
meg-megátkozıam a világot s haragudtam amiatt., hogy a jó Isten
utakat és eselédeket teremtett.
Az átkon kívül azonban az öreg Lesi megtanitott másra is: reggel,
a.rnikor felkeltûnk S már feljött a nap, meg kellett nekem is mosakod-
nom s vele együtt kelet felé fordulva imádkoznom. Rongyos
ııadrágban, az apám rossz szüriben. mezítláb.
Ajánlom ezt az életet s az ilyen téli imádkozást jó egypár ember-
nek, nemcsak azért, mert nagyon rájuk l`eˇrne. hanem azert is, hogy
ismenıék meg egyszer a magyarok Istenét.
Az öreg Lesivel addig-addig imádkozgattunk, hogy megjött az
elsö hö. Elõször csak esövel vegyest. aztan nagy pelyhekben tisztán
csak ho esett. Hála Istennek - gondoltam - most már haza kell
mennem s addig nem is jövök ki, amíg esizmám nem lesz. Ez ellen az
öreg Lesi se tudott semmit se szölani. Bár igaz. hogy úgy, ahogy
leesett a hó, el is olvadt. Nagy poccs len csak belõle.
Kaptam hát magam s egyiraˇnyba vettem az orrommal a szalontai
tornyoL Aldottam az elsö havat s a nagy futásban egész nekihevülterrı.
Otthon anyám már várt. Tudta, hogy biztosan megyek. Egy par új
csizmát állított elem. Azonnal a Iábomra húztam, - és abban a
pillanatban úgy gondoltam. hogy az az egy pár csizma felér egy
gimnáziummal.
Akkor este jó, meleg etellel teleettem magam s a kis ágyban úgy
aludtam el, mint a kicsi bárány, ha tejjel jollakik...
Vakréten addig maradtunk kinn, amig a hó komolyan le nem
esetL Falkás akkorra a kéthönapos katonaskodasböl hazajött S átvette
a vezetést. Az öreg Lesi meg szedte a sátorfájat s ment. a.ınerre a
sorsa vezette. a maga útján.

Életem tizenkettedik deeemberét Hajdúlaposon töltöttem.

Vakrétröl a ho leestével odamentünk telelni. Egy nagy deszkaöl volt
ott zsindelytetövel. Bizony kevés védelmet nyújtott a téli hideg ellen.
De vala.hogy az olyan gyerek, mint én, kit sohase babusgattak, hamar
megszokta ezt. Beletörõdtem. Ha rendesen kapom a kosztot. kutya
bajom se lett volna. Az ám. csakhogy azt nagyon vékonyan kapogat-
tam biz én.

-33-
 Tudja a gyászos ég, hogy miért kellett nekem koragyerekségem-
líen mindig éheznem. Talán azért, hogy soha többé ne tudjam felej-
teni. hogy el ne tántorodjak, hogy egész életemben halálig az éhezök.
a leköpöttek pártján álljak. Ha az igy igaz, akkor áldom az Istent.,
hogy megtanitott éhezni és gyötrödni. De sokszor irigyeltem a disz-
nokat, hogy azok moslékkal jöllaldıamak. a kutyákat. mert azoknak
télire kivénült rossz lovakat vettek. hogy htist egyének. Attól
voltak hamisak.
Egyszer én is megkostoltam a Iöhtist. Az volt ugyanis a szokás
gazdámnál, hogy reggel Ievágta az én kenyér-poreiomat, tennésze-
tesen annyit, mint amennyit ö elégsegesnek tartott. Pár nyelet
szalonna is jutott a kenyérheı. S aztán estig szo sem lehetett arrol.
hogy enni is kéne. Azt mertem volna csak megpróbálni. hogy kenyeret
kéıjek. Elörebocsalom. hogy én nem is kertem volna akkor se. ha
éhendöglök. Tudja a fene miert. de én büszke és gögös kis kölyök
voltam az ilyesmiben. Láttam a gazdam fukarságat és szivtelenségél.
nem tartottam méltonak arra. hogy kenyeret keıjek lóle. Ha adott -jo
volt. Ha nem adott - úgy is jo volt. Egy-egy marék szemes tengerit
szereztem én magamnak: volt egy kopott bograesom. azt szeggel
kilyuggattam, hogy olyan legyen, mint a rosta. Ttizet gyújtottam alája
s a tengerit megpeıgeltem benne. Azt rágosgattam. Természetes. hogy
erröl a gazdám nem tudott semmit. Vigyaztam is rá. hogy meg ne
tudja, mert akkor elrajestırozott volna. mint a kétfenekû dobot. A
sikari embemek ugyanis híre kel s szegyeli magat a világ elött. Azt.
hogy titkon bitang, úgy képzeli, nem tudja meg senki sef
Szoval el akarom mondani dalomat a 'tohı.'ısról.
Valami lakodalomba ment el haztılrol a gazdam egy reggel. De
véletlenül elfelejtett nekem ltosztott kihagyni. Mondanom se kell. hogy
az ajtót szigonian bélakatolta. Megiegyzem még azt is. hogy akkor
nap nem volt idöm_ a ltoroktıpok között liteuıi a rajta megmaradt
tengericsövek után. Es a ktipoltat se lehetett szetdumi. Ahol disznö is
van, könnyen megy, men ráfogja az emberfia a disznora az ilyesmit.
Egyszóval, akkomap nem volt kosztpötlékom. Este hiába vártam.
nem jön haza a gazdám. Javábaıı mulatott biztosan a lakodalomban.
En egész nap végeztem a dolgom s este már majd kiesett a bélem az
éhségtöl. Node, tudtam, hogy a Szél-tanyan a takannányos kertben, a
kazlak között áll egy ágas, rajta egy rossz szekérkerék s azon ott a
kutyáknak valo lohús. Takarosan elsappogtam oda s egy szép. fagyos.
piros szeletet levagtam belöle es vittem örömmel. Két tégla közé tüzet
gyújtottam; volt egy bilyogozö-tepsi s abban elkezdtem sûtni_ a lıtˇıst. A
birkák elött kösöt tartottunk, tehát sóban se volt hiány. Es zsírt is

-39.
 adott a jö Isten. Egy régebbi birkadögnek a faggyúja oda volt össze-
esomözva az ágas füle közé. Vettem belöle s örömme_l láttam, hogy a
tepsiben a hús alatt milyen nagyszerűen olvadozik. -Igy lett zsíros a
löhús. Kicsit feketére sült, de jo voIL Igaz. hogy sok kákabélú ember
húzödozna az ilyen bihari szelettöl, én azonban a Sinka János fia
voltam, kit a joszerencse bizony nem nagyon vett a kegyeibe.
Különben is, a kutyák nyersen ették a löhúst, én pedig mégiscsak
megsütöttem. A sorsom azonban nem igen volt különb, mint a
kutyáké. Ambátor ma, annyi évek után bátran elmondhatom, hogy -
mégis sors volt.
Többet aztán nem is ettem Iöhúst. Még ha akartam volna, se
lehetett. December közepe után ugyanis elment a ho, megszűnt a fagy.
A vasvillakat újra sarokba állítottuk és legeltettünk. Néha még a nap
is kisütött, enyhe lett az idö. A léhús megpállott és megbüdösödött. A
fenének se lett volna gusztusa rá. Ugy csináltam aztán, ha éhes
voltam, hogy késö este elmentem Iatogatoba a kisszogához a Szél-
tanyára s ha nagyon unszolt, elfogadtam töle egy kis kenyeret,
szalonnát. Különben se sokat törödtem az egész koszt-üggyel, mert
napról-napra nőtt bennem a szándék. hogy a gazdámat otthagyom.
Egyre komiszabb és izgágább lett hozzám. Mondta, hogy nem
érdemes engem tartani, mert annyit eszek, mint egy szakadt lo.
Szégyelltem magam emiatt és védekeztem. hogy az lehetetlei-ı, mert
annyit eszek csak, mint amennyit ö kiszab.
Ordított rám, hogy befogiam a számat. mert úgy ráúl egyszer,
hogy itéletnapig nem jön belole hang.
Egy este elpanaszoltam a kisszögának, hogy miként bánik vélem
a gazdám. _
- Azt hiszem, megnyúztavaszra! - mondtam neki.
- Hát rongy ember! - mondta a kisszóga. - Hadd ott!
Haggyam ott? Hm. En is gondoltam mán arra. Söt úgy és annyit
gondolkoztam rajta. hogy másnap este összegõngyöltem a szúröm,
vállamra vetettem s búcsú nélkül eltúntem a sötétben.
Lassan, lopva, Iábujihegyen mentem ki a tanyáböl, hogy a
csizmám sarka ne euppogion a sarban.
Mikor a sötét elnyelte mögöttem a tanyát, úgy éreztem, mintha
sohasem tartoztam volna hozza.
Hát bizony, ennek is meg kellett történnie. Elszöktem.
Ha lesznek a világon emberek - már pedig lesznek! - akik
szajbiggyesztve fordulnak ezen utánam, vigasztalöıdjanak, ök is
elszöktek volna. Ha meg nem, akkor bizonyosan csak azért nem,
mert élhetetlenek és alamusziak. Én pedig nem voltam az. Igaz, velem

.40-
a |`ene se_tõrõdõtt. hogy élek-e, megnövök-e, vagy temetô-töltelék
leszek-é? En esak'állaLszámba menõ kis parasztkölyök voltam. Nem
ahhoz a kaszthoz tartoztam, kinek fiaiba az okos, jolelkú doktor
báesik kanállal tömködték az élelelikszirt. hogy nagy, erõs emberekké
nöjienek, s majdan aeélos izmokkal fogjanak hozzá a pen-
naforgatáshoz. Az én osztályomnalt nem szabad kövérkésnek lennie,
mert akkor pihékel a kapavégin. Koplalnia kell annak úgyebár és
soványnak kell lennie, hogy jol mozogjon és sokat dolgozzon. Dolgoz-
zon bizony, mert ha nem dolgozik, elkezd álmodozni. Az
álmodozásnak meg mindig az a vége, hogy a kalap mellé rózsa
kerül.
Az én kalapom mellé nem került rózsa. pedig én hazalelémenet
ugyancsak álmodoztam, kivált mikor felcsillantak messziről Szalonta
lámpái. Arra gondoltam, hogy büszke lehet rám anyám, hogy
gyereklétemre ilyen egy-kettöre kivivtam a szabadságomaL
Azt is tervezgettem, hogy többé nem kötök szövetséget a gazdám-
féle emberekkel. hanem beállok én bizony szaboínasnak. Milyen jó
annak - álmodoztam - akkor csinál magának nadrágot, amikor
akar. Az öcsém meg legyen esizmadia. Akkor legalább jol meg lesz
alapozva családunk ruha és lábbeli dolgában. A bátyám már úgyis
bojtár, s az épp elég. ha a családból egy valaki követi az apánk
mesteıségét.
Olyan örömmel szedtem a lábomat. hogy azt vettem észre: már
ott vagyok Szalontán. A temető mellett kellett mennem egy darabon.
Apámra gondoltam. hogy nem is tudja. neki milyen bátor fia van, mert
íme, ni: minden szülõi segítség nélkül intézi a maga ügyeit az
éjszakai világban.
De nem sok ideig vélekedhettem a bátorságomról. Előttem tlz
lépésre a temetöböl egy alak ugrott ki. Atlépte az árkot s a puha
sárban nesztelenül jött felém. Ejfél köníıl lehetett az idö. Olyan
félelem fogott el, hogy azt hittem, minden lagom olvadozik. Az addig
hallott minden kísértetjárás eszembe jutott. Az alak jött. Minden
hajamszála külön-külön ki akart ugrani a fejem bõrébõl. Már kiáltani
akartam, vagy belegögicsélni a nadrágomba. mit tudom én, mikor az
alak megszólalt:
- Ki vagy hé? Nem láttál erre egy kent? Elszõkõtt az este
eresztiskor, veıje meg az Isten!
Bagi volt, az öreg esürhes.
Ketten toesogtunk aztán be a Malom-utcába. Ott az öreg elvált
tőlem, én meg nekide-Item egy keritésnek, mert mindenáron pihenésre
volt szükségem.

-4|-
 Anyámat nem találtam odahaza. Még este elment kenyeret sütni
az Erdős-boltba. Az ajtó zárva volt. Vettem a bieskám s ügy, mint
ahogy nyáron megszoktam, türelmesen kipiszkáltam az ablak
gõrbõlójét s aztán, hogy be ne sározzam az ablakot és a falat, sáros
esizmáim levetettem s ügy büttam be. Meggy-ıijtottam a méeset., ettem
s utána béfelrûdtem a szokott helyemre.
Már világos reggel volt., mikor anyám hazajött. Elesodálkozott..
aztán kifaggatott. Láttam, hogy se nem büsul, se nem örül, csak áll
fáradtan és elgondolkozva. Elõadtam neki tenfemet., hogy szabóinas
leszek. Imgetett rá és láttam, hogy abba is belenyugodott.
Mikor a komolyabb részin átestünk a dolognak, odafordult
hozzám:
- Ugyi, az ablakon jõttél be?
Ekkor jutott eszembe a csizma. hogy az ablak alatt
felejtettem- ˇ
Behozta anyám a esizmámat?
- A esizmádat?... Nem énl... Huıınan?
- Az ablak alól!
7 Elment az eszed? Ott nincs!
Ugy, ahogy voltam, mezítláb ugrottam ki. A esizmám nem volt
sehol. Olyan bánat szakadt rám, hogy nem tudtam hova lenni. Íme,
milyen keservesen szerezte meg szegény anyám. en meg
vigyázatlansagból egy éjszaka eltekozolıam.
Azonban mégis megkeriilt. Délfelé leltük meg az udvaron egy
rakás tuskö mögött. Kósáeknak volt egy kölyökkutyájuk, aki minden
elmozdíthatót a tuskók ala hordott. Ott volt az en esizmám is. Az
egyiknek akkorra már torkig összemajszolta a szárát, a másikét pedig
épp akkor kezdte nyelegetni. '
Megvolt tehat a kár. Az volt a szerencsénk. hogy az az öreg csiz-
madia. aki megcsinálta. nem követelte azonnal a javítás árát.
Bojtárkodásom elsö negyedéve ilyenformán fejeződött be. Hogy a
gazdára keresett-e. nem-e. nem tudom. Anyám sohase szólt
efelõl semmit.
Nagy szótlanságban éltem otthon néhány napig. Akkor azt mond-
tam anyámnak, kimegyek Jancsihoz Csegõdre. amíg a sorsom eldõl
valamire. S anyám beleegyezett.
Szegény kis téstvérbátyám, akkor még nem tudtam, hogy az õ
kezét fogja már egy csúnya angyal. Mentem csak felé nagy vidoran.
Szalonta elmaradt mögõttem, fölöttem vamyúk és fellegek szálltak s
egy-egy nehéz esóesepp odakoppant a kalapomra.

.4z_
 Csepcrgös téli nap volt. Olyan szomorú, amilyen csak lehetetL A
bátyám leszúrt a földbe egy karóL a kalapját rátette.
- Usd! - mondta - nizzük, eltalálod-i!
Vaddióval és vadgesztenyevel vertem. Végtelen szabadnak érez-
tem magam. A bátyám két evvel idösebb volt nálam, s nagyon
komoly. Azt mondta, csúnya az élet. Csúnya az õszi esö: a tel hideg
es kegyetlen. Hogy az istállóban fullasztó a levegõ és büdös.
Én nagy szemeket meresztettem. a ltezemböl kihullt a vaddió, le
a földre. a nyirkos falevelek ltöze.z
Szemem lettem. Valami vad keserüseg belém lopta magat. A
bátyám odavetett szava elkezdett fájni, mint a seb.
Odaléptem hozzá. Feléve volt már. hogy így egész közelról nem
néztem meg. Szép nagynövesû fiú volt. Tizennégy eves. Nem tetszett
már az elóbb se. hogy ó nem górálta a vaddiót a kalapra. Ahogy
néztem az arcát, az alakját, úgy tetszett, ez a komoly gyerek megha-
jolva jár-kel, mintha valami terhet cipelne. A szájaszele piros volt.
Lomhán mozgott. Köhécselt. A szemében nagyon meleg és mély volt
a fény. En azt hittem, hogy nagyon belenött már a nagyok
komolysagába és most azert nem dobál.
Levettem a kalapját a ltarórol.
,- Nesze! - mondtam esalódottan. - Azért még te is csak
tizennégy eves vagy!
Azt akartam megértetni vele. hogy még 6 is bátran
dobálhat.
Öt napja volt mar. hogy kinn voltam nála Csegódon. Este nem
jánunk be soha. Kinn hálttınk az erdõ tövén. A falka is. Nekem
tetszett a kunnyo, az erdő, a legelő csendje. csak azt nem szerettem.
hogy éjjel ranltfüllött az ázott gunya. a pokrócok alatt annyira. hogy
szinte gözölt. Ha az esö nem esett, reggelre fagyok voltak és tompa
zügással kopaszodott mögöttünk az erdó. Ha belegázoltam a fák alatt
a Ievelhalomba. úgy zörgött. mint a szeg. Puhán sûppedt bele a
esizmám s a felnyillott levélcsomo alól érzett az etjedés, mint e
bor szaga.
Annak a napnak a reggelen. amikor a kalapot dobáltam vad-
dioval. közementünk a heveró falkának. Egy birka ott feküdt középen
felfüvódva. A négy lába meredten elõrenyúlt. Kihúztuk a többi közül.
Bátyám elövette a bicskát es megnyüzta. A pulfadl.. dagadt beleket
kidobta a dögból. azután kivágta belöle a tildót.. azt felhasitotta és
sokáig nézte a légzöcsöveket. A tüdöböl veres vörös hab csordult. A
szélein kékes-fekete gümök meredtek. olyan nagyságüak, mint egy-egy
vacldió. Az orromat megtette a dögbûz. A gyomrom emelygett. Szinte
_43.
betemetett ez a dög a halál ismeretlen szagaval. A bátyám eldobta a
tüdõt ös nagyon hallgatag lett. .Tösokara szolott csak hozzám:
- Pista. úgy fáj a hátam!
- Lehet. Jankó. hogy göringyre feküdtel - mondtam neki.
Nem felelt vissza semmit.
A dügüt bekötözte a börbe. aztan botra vette. at a vállon es
bevitte a majorba. Az egesz döggel számolni kellett.
Mikor visszajött. a birkák már legeltek. En ültem a kút kávaján és
néztem. ahogy fáradtan közeledik... Nõtt-nött az alakja s fölötte a
szethasadt fellegek mögül kiragyogott a nap...
Egesz nap szomorú volt. Amikor látta. hogy emiatt én is elked-
vetlenedek. akkor szúrta le a karot. tette rá a kalapot.
- Na mondta - nizzült. hány vaddioval ütöd le?!

Ahogy alltunk az erdő alatt. én keserűen es megríadvafõ meg

hallgatagon bamulva. majdnem egyszerre szólaltunk meg:
_- Ni. jön egy kocsi!
Edesanyank volt. Az ember. kinek a kocsiján jött. birkákat tar-
tott. Kicsit botlülü volt es úgy ismertük. hogy nem igen állják a
bojıarok. ˇ
Anyánk Ieszökött a koesirol. engem alighogy eszrevett. valami
ennivaló! hozott. Meg meleg ílanellltapczikat. Simogatta a bátyámat.
aztan zsebkendöt vett elö. A
- Mir hagyod ezt itt? - mondta és törülgette azt a esiltot. amin
a beazott kalapbol vegigfolyt az esöle.
A bátyám csak állt és hagyta magat simogatni. Nekem úgy
remlett. hogy neha-neha megvonaglik a szája.
Mintha mondani akarna valamit. Valamit. amit még csak úgy
sejt. de nem egészen biztos benne. Szomorú. nagy szemeit ellutotta a
könny. sztijat keményen összezarta es nem szólt egy szót se.
Mondjak. hogy ami a jövôben történik. van úgy. hogy elõre
megérzi az ember. Ott el a tudat aljan, meg szavakban sincs formája
se. de a Iclek azert már neha-neha rátapint.
En is. ahogy elneztem a csendes. roskatag fiút. megéreztem egy
pillanatra. hogy mi var ra`. Az idõ olyan lett előttem. mint egy attetszõ
Fúggöny. Mögötte láttam a batyámat, amint meghajolva lépked egy
pont fele. Megértettem most már a tegnapi s az azelötti dolgokat, hogy
mien állt sokszor orákhosszat mozdulatlanul, ahelyett. hogy velem

-44-
nevetne. Csak nézi bolyongó szemmel az ezemyi lehulló
faleveleL
Aztán annak a reggeli dögnek tı tüdeje? Hogy elnézegerte, hogy
kihasogatta és csöváltn hozza' értetlenül a fejét...
Anyám elbabuskodott tt szötlan liúval. Meghúzogatta a rékli
gombjait. hogy vajon nem tagulnak-e? A csizmáját levettette, a meleg
kapcákat fölhúzatta vele.
A botfülű ember odajött s engem mustrálgatott. Nyilván mértékre
tette testi erõmet, mint mészáros a húst. De valahogy keveselhette,
mert odaszólt anyámnak:
- Biz ez elég vigály gyerek!
A további beszélgetésekböl megtudtam. hogy anyám elállitott egy
évre a botfülühöz. Késõbb megtudtam azt is. hogy a foglalöt is
felvette. A bátyám Odajött hozzám.
- Hát, Pista, most mán mész te is - mondta csendes, öregcs
hangon. Aztan elnézett messze a szürke levegöbe.
En simi szerettem volna, valamit belejajgauıi a világba. Oda
szerettem volna borulni a sovány kis összetört anyám ölibe és ott
elmondani, hogy csak hárman vagyunk a világon. Hogy nem számit se
ôsz, se tél, se koplalás, nem, nem számit semmi, csak maradhassak.
De .valami néma rémület megbenitotta a nyelvem.
Anyám megérezte, mi megy végbe bennem. men elfordul; s én
láttam. hogy összeroskad a két válla. Olyan kicsinek, olyan magaˇnos-
nak és olyan elhagyortnak látszott igy. Ahogy a kõtójével babrált,
leoldödott a szalag s a kötö feloldalt lecsúszott rola.
Meglött varjaltat láttam igy, amint futnak a sebtól s fekete
szárnyuk vergõdik a földön. .
A botfülû ember ligyelmeztetett. hogy telik az idö, menjünk.
Hamar elköszöntünk s indultunk. Anyám vissza-vissza nézett a
bátyám felé. szólott valamit és integetett neki. De olyan halk volt a
hangja, úgy elveszett a szélben. mint mikor a magas háztetõket veri az
esõesepp.
Már jodarabot haladtunlt. mikor én egyszene csak azt
mondtam:
- Nekem még vissza .kell mennem Janköhozl
A silket láthatólag dühös lett. Bizonyosan a megallasért. Hisz ö
már úgy tekintett. mint egy évig megvásárolt tulajdont. De anyám
elött nem akan akadékoskodni.
- Itt maradt nálam a bicska - mondtam. - Ez a Janköé. vissza
kell vínnem!

-45.
 Hazudtam. Nem volt nálam a bicska. Csak annyira meg voltam
rendülve. hogy valamit mondani. valamit tenni kellett. Valahogy le
kellett vezeuıi a hinelen jött. addig ismeretlen érzéseket. Vagy talán
egy nagyot orditottam volna? Csak azért. hogy a semmibe hulljon?
Hisz minden hangot elnyelt a táj s az ólomszinü égbolt.
Visszaltocogtam a bátyámhoz. Azt hittem. találok pár szót.
valami nagyon jót. amit' most el kell neki mondanom. De csak
remegtem. Végre. mikor megszölaltam. úgy rémlett előttem. hogy a
szavaimat lenyomja valami nagy teher.
- Hát most már én is megyek. Jancsil... Mit szólsz ehhez a
botl`û|úhöz'?... Na. Isten áldjon meg!
A kocsiról integcttek. hogy siessek.
Mentem visszafelé. Mögöttem elmaradt az erdö. a legelészõ
puha. nagy. lapos birkák. a kunnyó.
Mikor félúton voltam a kocsi s a bátyám között.
megállottam és visszakiáltottamz
- .lövõre Cscgõdre állok be én is!
A bátyám csak állt az ószi legelö közepén. állt egyenesen. a két
tenyerét az arcára lapasztva és úgy láLszott, mintha zokogna.
A kocsi meg-mcgkottyant a mély sárban. Itt-ott gelcgonyabokrok
voltak az üt mellett. nagy sereg verebek rebbentek fel róluk. Csak
annyi volt a zaj. En ültem szótlanul akocsiderékban. A nadrág ki-
zsirosodott rajtam s ahogy a nedves idõben megnedvescdctt. a piszkot
könnyen lehetett róla kapargatrıi. Azt kapanam. s oda-oda néztem.
hogy mennyi gyűlik belöle a körmöm alá. Anyám hátra-hátra
simogatott a kezével. hogy elérje a fejemet. Hogy nem beszélgethetctt
velem. hát igy akart szegényke egy kis vigasztalót adni.
Szalontan aztán leszállt a kocsiról. mink meg mentünk tovább.
Mikor utána néztem. fekete kendõje épp eltűnt egy utca
homályos torkolatában.
.f'7;"

A gazdámat Kereki Gáspárnak hitták. A tanyát. ahol lakott. nagy

rét vette körül. A rét mellett fiizfák állottak es hosszú. sárga
vesszökkel suhogtak a rét fölött.
Este. mikor megérkeztünk. vacsorát kaptam. aztán kivezelett
gazdám a birkaszinbe. Ott volt a két lónak is hely rekesztve. A botfülti
ember most már úgy beszélt hozzám. mint aki tudja. hogy
birtokba vett.

_45_
 Megmondotta, hogy hány darab birkája van. hogy mit kell a
lónak enni adni. hogy hajnalban mikor keljek. aztán behitta a kutyát,
hogy azzal is megismerkedjek.
Csend volt. Fekete éjszaka volt. Az esö nagy cseppekben hullani
kezdett. Vackot csináltam magamnak, hogy teljen az idö, de lefeküdtıi
nem birtam. Ugy éreztem. mintha elvesztettem volna valahol a
lelkem. Szinte látás nélkül bámultam a mécs lángját. Hogy ilyen hir-
telen elszakadtam újra anyámtól. egyenesen ide ebbe a homályos
színbe, annyira megnött bennem a kín, hogy összekocogtak a fogaim.
Nyögtem. Tántorogtam, mint a nagybeteg. Amikor apám meghalt s
elmúlt a temetés, este a kicsi szobánkban láttam anyámat imádkozni.
A három testvérem már aludt. csak én voltam még ébren. Anyám
leborult a földre és úgy nyögött, mint most én. Sirva és jajgatva hívta
az Istent. de csak a bútorok ropogtak. csak a szoba volt- tele
halottszaggal. Sohse láttam még olyannak anyámat. Kimásztam az
ágyból _és megöleltem a nyakát. Annyi melegséggel és olyan
odaadással ölelt vissza, hogy elstnam magam. Igy kuporogtunk a
szoba földjén. míg meg nem nyugodtunk... Úgy gondoltam, hogy tán
most is segit az ima. A mecsel elfúttam és ráborultam a vályogfalra.
Azt hiszem, hogy az elveszett szabadságért kevesen jajgattak még
ügy, mint én ott a ganégózben.
Aztán lassan megvirradt... Eltelt egy nap... Eltelt egy hét.
Nyugodtabb lettem. Nappal pásztorkodtam, este a két lovat ápoltam.
A kutya is megbarátkozott velem. Addig, amig idáig jutottunk, minden
este megosztottam vele a vacsorámat.
Teltek a napok s mindig közelebb-közelebb jött febrı.ıár.
Kéthetenkint eresztettek haza. Késõbb erröl magamtól mondtam le.
Nagy volt a távolság is és csak éjjel mehettem. Meg láttam odahaza
anyám szegénységét. könnyeit. Minek halljam és minek nézzem,
mikor nem segithetek rajta úgy se. Es se ember, se ég. se lázadás, se
könny. se ima. Apránkint megtanultam mindezeket. Altalaˇban hamar
fogtam föl a dolgokat. Láttam a mások sorsát: mind egytöl-egyig ilyen
volt. Igy kezdte más is. mint én. Sár. szenvedés. szidás. örök
háborgás. örök remény és a végén az õregségben mindegyik
eljutott a tengericsöszsegig. -
A kömyezö tanyákban son'a megismertem mind a fiúkat is. Nagy
hangon beszélt. káromkodott és pipált mind. Igaz. nagyobbak voltak.
mint én. Sokat gúnyoltak. En nem pipáltam és nem káromkodtam.
Este összejöttünk valamelyik tanyán az istállóban. Piszkosak és
sárosak voltunk. Csak azért jártam el a nagyhangú fiúklıoz. mert úgy
éreztem, hogyha nem megyek, szétvet a magánosság...

-47-_
_ Újra leesett a hó és mindig több-több esett. Nagy hideg_let1. A
két lóra este pokrócokat kötöztünk. A u'ágya csonttá fagyott. En nem
bírtam soha felmelegedni. Az ujjaim hegyét megcsipte a hideg. a
kezemfeje kihasadozott. De annyi testi bántalmak közt az volt a
legnagyobb. hogy egyszer se ehettem jölakásig.
Anyám rosszul választotta ki a gazdámat. Kezdõ kisbérlö volt és
alig élt egyik napról a másikra. En meg kevesebb ének voltam elötte.
mint akár egy birkája is. Mikor látta a gazdaasszonyom, hogy mégis
csak sok a hideg, ideadta a búzaszáritó ponyvát, hogy éjjel meg ne
fagyjak. Ez volt az elsö emberség. amivel a gazdámék felém közeled-
tek. Késö volt. Majdnem két évig laktam náluk, de nem binunk
megbarátkozni soha. En úgy gondoltam, hogy az _eröm, a munkám
eladtam nekik, de a gondolkozás-részt azt nem. En éltem befelé a
magam életét. Egy könyvem volt: a biblia. Ezt olvastam. ha ráértem.
vagy a kutyával barátkoztam. Ha a gazdáın durva volt hozzám, nem
mentem be vacsoralni. A rövid téli napokban csak kétszer ettünk.
Legalább én így tudtam.
A fröstök futtából volt mindig. A vacsora lett volna a föétkezés
ideje. Na. én érettcm kiabalhattalc annyira bántott a durva szö. hogy
nem hallottam a hivást és nem ettem. De nem is sokat kiabáltak
utánam. A gazdám reggel ilyenkor mindig megszidott és azt mondotta.
hogy összctör, ha lecsck a lábamról.'
Valami megmagyarázhatatlan keseı`ü gög élt bennem a
gazdámrnal szemben. Minden parancsát úgy tcljcsítcttem, akár az
óramü. Ereztem. hogy meg van elégedve a dolgommal. Se éjjel, se
nappal nem tudott olyan parancsot adni. hogy ne teljesítettem volna.
Ha azért nézetelterés támadt közöttünk mégis, azt mondta, hogy
akasztófán halok meg, mert énbelölcm nihilisla lesz. Hogy mi a
nihilista, azt nem tudta. Csavargó, engedetlen elemnek tanotta öket.
Bizonyosan úgy hallotta ezt is valakitöl.
Hogy miért voltam lázadó. élmondhatom. Azért. men ö volt a
lázitö. Tudniillik az cmbertelenség szüli mindig a lázadást. Megtönént
ugyanis, hogyha bent fröstõköltem. hogyodaállitotta mellém u két kis
gyerekét s azok kétkézzel belemásztak a pulickás-tányéromba s egy-
kettöre befalták elölqm az ennivalót. Vagy ha 'néha egy úgynevezett
gyerekpiritósra szalonnát sütöttem, mire észrevettem, azok bizony
elcsipegették a piritösomat. S ha zúgtam a két kisgyerekre emiatt. a
gazdámék azt mondták. hogy pimasz. irigy és lelkeúcn gyerek vagyok.
Iö. jó: irigy voltam. igaz. de ha másikat kaptam volna az elevett
fröstököm helyibe, nem lettem volna az. De bizony nem kaptam s

-48_
éhen maradtam. Persze akkortájt én ezt tartottam a legnagyobb
embertelenségnek.
Valahogy megúsztuk február felét. Hallottam. hogy a bátyám
hazakerült. Beteg. Mondták. hogy fekszik már napok óta. Kénem a
gazdámat. hogy eresszen haza. Azt mondta. hogy várjak. majd pár
nap múlva elereszt. Azt is emlegette. hogy aki meghal. az jól jár, tehát
ne siessek úgy. -
Én indulni akartam azonnal. Kiabált rám. Fellázadtam és vissza-
szóltam. Délután volt. Eppen etettük a birkákat. A villanyéllcl
hátbavágott. Az ütés a két lapockám éne és a két kezem azonnal
lecsüngött erötlcnül. A homlokomra kiült a verejték. Szömyű
szemeket meresztettem. A gazdám úgy orditott. mintha én ütöttem
volna meg öt. Mondta. hogy menjek elöle. men széttapos. Bántam is
én: nem mozdultam. Megfogott. kihúzott a szinböl és dühiben
belevágott fejjel egy kazalnyi hófúvásba. Furcsának nézhette. ahogy a
két lábam kievickélt a höböl. men abbahagyta az ordítást és
hahotázva röhögött. Kijött a gazdaasszony `és csak annyit
mondott:
- Hogy elt vóna meg a fene benneteket'
Mikor bcesteledett.. a gazdámék lcfckütltek. én meg elszöktem
haza. A bátyám nagyon örült. hogy láthatott. Még mosolygott is néha,
de látszott. hogy ezt erölteti. Nem igen kérdett semmit. Láttam, hogy
elfoglalja a maga baja. Azt mondta. hogy nem fáj scmmije. csak nincs
annyi ereje se. hogy járjon. Anyánı megmutatta a recepteket és az
orvosságot, aztán elköszöntem és hájnalra visszamentem a tanyára.
Aztán minden héten hazamentem. Ezt Kereki is megengedte...
Eljött február vége. En már elöre örültem a közelgő tavasznak,
legalábbis a. márciusi napsütésnek. A bátyám már nagyon beteg volt.
Egyszer jókor délután hazaeresztett a gazdám. Mikor bctoppantam.
otthon olyan dolog fogadott. amire nem voltam clkészülvc. Anyám a
konyhában futkosott és sin. Benn a szobában nagyanyám az ágy fölé
hajolva egy kendövel törülgettc a bátyám száját és homlokát. Láttam.
hogy még megismer a bátyám. s hogy szólni akar. de már nem tud.
csak a nyelve vergödik. Megfogtam a kezét és úgy tartottam fogva,
amig elszállt belöle az élet. _
A bátyám volt az elsö halott., akit meg mertem nézni. Öt
különben nem számítottam halottnak. Azt, ami vele tönént, olyan
állapotnak néztem. amit ö most csak méltatlanul elszenved. Hogy tán
ez is hozzátanozik a bojtárkodáshoz. akárcsak a szidás vagy a verés.
Hisz láttam nagyanyámat és anyámat is. hogy úgy simogatják és becé-
zik. mint aki csak valami fogságba indul, de remélhetö, hogy még

.49.
onnan visszajön. Úgy véltem. hogy a bátyám is ilyennek tartia az
egészet. Hogy a halál csak egy titokzatosan szerkesztett valami. amit
a bátyám rövidesen szetszed. aztán indul vissza Csegõdre
pásztorkodni. Felhajtottam róla a lepedöl., mintha ezt vele is
bizonyítani akarnárn. De csak stirgán. mozdulatlan lteménységgel
pihent az arca.
Másnap nem mentem ki a tanyára. Anyám is helyeselte ezt. -
Hat nıi közöm nekem most a Kereki ket lovál-ıoz, a birkájaihoz. a
durva kiabálásaihoz s az egesz teli szin gyötrelmeihez - gondoltam s
ottınaradtam a bátyám mellett. Azt szerettem vona legjobban, ha
lefeklıettem volna mellé. hogy ne lássam meg Kerekit többe, hogy
egyetlen vacsorán se érhessen nála ezután morgás és szemre-
hányás... _
A nap eltelt. Este sokáig viırasztottunk. En reggel pálinkát es
kenyeret vittem a sirásoknak. A temetés délután volt s én a temetés
után a sirtól indultam egyenesen ki a tanyára. Elöbb meg három-négy
õregasszony megszeretgetett. Azt tanúcsolták, hogy vigyázzak nagyon
magamra, hogy át ne fázztık sohtı s hogy egyek sokat. mert így birom
a hideget.
A bátyám fejfáján egy olcsó koszorú volt, a fekete szalagiait
csapkoclta a szél. En távolodtam. Anyám állt a lejfa elött., ahogy
vissufordultam. láttam hogy nagyanyám melle all és támogatja.
Már jo messze jártam. de még mindig azon gondolkoztam. hogy
mert vergödik szegény? Hisz tı.ıdhat.ná, hogy a megtörtént dolgok
változhatatlanok.
A temetés után mindig Jancsival álmodtam. Jött piros areca_l_.
nevetösen és csalt magával. Nagy szenvedessel mentem utána. 0
szállt. én meg luldoklottam es bukdostam, de megis örömmel mentem.
mert úgy véltem, hogy menekülök a... bojtárságböl. Legtöbbször arra
ébredtem. hogy a szűk istállóban rámtztposott az egyik lö. Az ilyen
álmok után az ébredés mindig úgy esett nekem. mint a röppenö kis-
rnaclámak milyen lehel. ha lemetelnek a két számyát.
Végre eljött az olvadás ideje. Nagy loccs-poccsolt voltak. a
esizmám örökké szörtyögött benne. Esök estek vegyesen höval. Olyan
voltam mindig, mint az azott csirke. Sáros. fáradt és éhes. A
nyakamon nagy guga nôtt. meleg hamuval kötöztem. hogy érlelje, meg
ajászolaljaˇba lehullott és bemclegedett gyepszenamurvával. Mocskos
és piszkos voltam löle. mint a malac. S a nyakam megrnerevedetı.
Még a vállaimat is kin volt moccantani. Ez azonban nem számított.
mert mozogni kellett ám. ingyen senkinek se adnak kenyeret.

-50_
 No. de elmúlt végre a guga is és el tt tél is. március végére. A
gyep kiserkedett a legelön. a nap is sütött most már s én szitkok és fut-
ltosások közepette arra gondoltam. hogy a jo lsten ott van közel
hozzám valahol.

Ki látott már olyan pulikutyat. amit egyre csak vernek? Az ilyen

kutya úgy tesz. hogy jo tavol elfekszik a tanyatol. de nem annyira.
hogy |`ı`.`tttye|. vagy kiáltássál be ne lehessen émi. Végtelenül sok verést
kell annak a kutyának kapni. amelyik olyan messzi Eekszik. hogy a
hang, vagy a fûtty nem éri be." Mennyi magánosság és mennyi
szomorúság van az ilyen vert kutyák szemében! Es mennyi esdeklés.
amikor mégiscsak visszamennek ltínzoik lába elé.
Na. így voltam én Kerekivel.
Attól kezdve. hogy elöször hátbavert a vasvillaval. nem voltam
elötte más. mint valamelyik kutyája. Vert. Mikor milyen volt a
..hangu|ata". úgy. A felesége egy nagysztijti kövér asszony csak an'a
kéne néha. hogy a vasvillát ne vágja utánam vaktából. men
megtorténhetik. hogy véletlenül belém szalad. s nagy baj lehet belöle.
Bizony. még ma is sokszor csodálkozok rajta. hogy sose szaladt belém
úgy. hogy megnyomotitson. Tennészetesen szaladtam. mint az
itélet -
- Szerencséd. a piszok anyád lstenifl - Ordított utánam. mikor
látta. hogy nem talált s a villa megállt a földben.
Ilyenkor én is úgy tettem. mint az emlitett kutyálc elhtizodtam jö
kiállásnyita a tanyatöl s lehasaltam a gyepre. Mennyi keserű orának
volt tanúja az a rét. ott Geszt és Szalonta között! Az vigasztalt csak
némileg. hogy nem tan sokáig. En is úgy járok. mint a bátyám. egy-
szer majd hazavisznck kocsival. nagyanyám bcfogia az én szemem is.
Elképzelhetetlennek tartottam. hogy én naggyá. illetve embeıré nöjek.
Nem is vágytam rá. megvallom. Hamar meg kellett tanulnom. hogy
nincs értelme emberre nöni. Nem volt nehéz. Láttam magam körül
mindazt, ami csúnyává s szinte elviselhetetlenné teszi az életet s
láttam azt is már akkor". hogy az ok mindig a szegénység. Hogy abbol
ered a gazdám dûhe és a fölöttemi zsamoksága. Ha kár érte - mond-
juk. megdöglött egy bárány. megrúgott a lo egy malacot. liba a vetésbe
szaladt. a disznó lölfalta a ltiscsirkét, vagy a kisnıcát.. ha kevés tejet
adott a tehén. ha eltört egy-egy tojás - mindnek. mindennek én
voltam az oka. a tizenkétéves kis cselédgyerek. Hullt rám a szitok és
az ûtleg. hogy nem vigyázok. hogy nem ügyelek. nem legeltetek. nem
.5|.
fejem ki jól a birkákat. biztosan én ütöttem oldalba a kisbárányt. én
törtem el a tojást, hogy mulya vagyok, gonosz vagyok. gondatlan
vagyok. meg aztán ajó Isten tudja mi vagyok. Persze k_it üthetett. kit
szidhatott volna mást? S bizony. az ilyen eseteknél Agnes néni is
kinyitotta a száját. Egy-egy sánta malac. egy-egy tojás többet ért
nekik, mint az én egész eletem. Akkor nem értettem meg öket. de
most már egy fél emberélet után bizony megértem.
Egyszer egy vasámap délután fejtem a birkákat s valamelyik
ugrálós birka kirúgta a tejet. Az öreg puli. akit betanitottunk. hogy
hajtsa az esztringába a fejósöket. nagyon nekibuzdult és harapdálta a
birkákat. s persze megtörtént a baj. Kereki meglátta és meglátta
Agnes néni is... Minek itjam Ie. hogy mit kaptam érte? Csak azt irom
le. hogy akkor az egyszer eltalált a villa. Eiöször ököllel vert a
gazdám. a felesége meg a hajamat lépte. S mikor megszaladtam. jött
zúgva utánam a villa. Ma is itt hordom a nyomát a jobb lábom
szárziban. Persze fclbuktam. s ahogy a villát kihúztam a Iábamból a
szokott helyemre. a gyepre bicegıem ki és elhatároztam. hogy nem
maradok tovább. Kereki a vén pulit is megverte és az is kihúzódott
oda mellém. En nyöszürögtem. a szegény öreg eb meg nyalogatott.
Bigyunak hitták. 0 is olyan megvert volt. mint én s ö is élıezett annyit.
mint én.
Csak estelelé sántikáltam vissza. mert láttam. hogy a gazdám a
szűk Iegelön nem bir a sokféle joszággal.
S a Bigyu ugatott. én meg sántitottam és pásztorkodtam tovább.
Maradtam... Igy telt el a tavasz.
...Bizony. ha végképpen rosszmájú volnék. akkor ma sok élcsfogú
és hcgycsnyelvü „barátomnak” azt ajánlanám. hogy próbálkozzanak
meg ök is egy olyan szikenvert tanyán sántikálni néhány éven át. úgy
kiszolgáltatva. mint én. Tudom. Jézuskám, hogy mindjárt más szem-
mel néznék a ..sznobot" és mással a ..parasztot”. Kenilne köztük
olyan is (én drága jóakaróml), aki kétszer is meggondolná. hogy
gúnyból leíıja-e vajon azt. hogy „himnuszos kanász". Aztán a
képzelgésböl és érzelgésböl élõ népieskedök is befognák szájacská-
jukat egy szemhtinyásnyira. Ezek a lelkes állatok tudhatnák azt, hisz
megért tán már az eszük. hogy a boton bunkó is van ám. Könnyű a
mások szenvedésének címén népivé magasztosulni és vemi a
nagydobot, hogy én XX. népi vagyok és vezér vagyok. Milyen cinıen
és milyen jogon? Talán azon a címen, hogy a vonat ablakából látta a
tanyát s a tanyában a kútgémet, amint jár |e~l`el.

-5z-
 Í'

Megboesásson minden népi vezér, de én az ilyen kinevezést nem

irom alá. Hogy jön ahhoz a kanari. hogy egy szép napon egyszercsak
ltinevezze magát rigómadámak'!...
A villadobás után kevés idõre megváltozott velem szemben
Kereki. Lehet, megnyugodott, hogy na, valahára egyszer mégis
silten1lteltalálnia.Ám az is lehet, hogy félt - persze nem ajöistentõl,
az távol varı az olyan birkaganés helytől, mint az a pineeréti tanya is
volt. Tudniillik ott bûz volt csak és keserű szitkok és centire szabott
élet. nem virágfüzés és nem tömjenillat. Hanem félt attól, hogy az
anyám megtudja a dolgot s a villaszúrás bíróság elé kerülhet.
Tehát esupáncsak onnan eredt az enyhülés velem szemben. Nem
sok. Egy kevés csak. Ami abban nyilvánult meg, hogy lehetõleg ren-
desebben adtak ennem s lágyabb szavakkal beszéltek hozzám. Agnes
néni, a gazdaasszonyom meg éjszaka is kijött az istállöba a vac-
lomhoz hallgatozni, hogy nem nagyon nyöszörgök-e. S ha én
észrevettem, hogy ott van, dehogy nyöszöröglem volna, a világért se.
Még akkor-se tán, ha darabokra apritanak. Nagyon-nagyon távolinak
éreztem magam tõle és úgy gondoltam, hogy se jó, se rossz sorsomhoz
semmi köze. Hisz az elötte való percekben. hogy az ura belémvágta a
villát, õ is tepte a hajam és pofozotı. - No, de 6 úgy akarıajovátenní.
Nem számított aıTa, hogy én nagyon éızékeny keserű kis lélek vagyok,
mint minden magára hagyatoıt kisgyerek milyen.
Bizony, azoktól, kik annyit szidtak és rúgtak. nem tudtam eltűmi
a simogatást se. - Bevallom. ilyen vagyok, ilyennek maradtam a mai
napig. Aki egyszer belémnig, vagy belémmar, azzal én nem tudok
találkozni többé. Ez lehet hiba. nevezhetjük makaesságnak, vagy
akárminek, nem tehetek rola. Az útam úgy tele volt bántásokkal és
igazságlalanságokkal. hogy amig ídziigjutottam. ez a szokásom szinte
belsö törvényemmé lelt. En máskülönben is fütyülök a világra. Nem
szoktam szaladni senki után.
No, de elég az hozzá, hogy az Ágnes néni Iágyulgatását se
beesültem én egy piculára se. Gyáva Istenteremtésének tartottam, aki
nem engem szán, hanem |`él a következményektöl. Csupán azt tûrtem
csak el nagynehezen neki. hogy párszor kimossa és bekösse a lábom
sebet, ami elég nehezen gyégyulgatott bizony.
Máskülönben magam kezeltem rühzsirral és útilûvel. No meg ott
volt a Bigyu, a kopott, kivénült puli. Avvnl nyalnttam ki többször a
vörös sebet. Szegény vén rossz kútya úgy megszokta, hogy amikor
már rég begyógyult ıı sebem, még soká utána is nyalogatta a lábom,
ha leültem.

A f
.53-
 '\

Na de. nem esett ingyenbe neki. Én meg az övét gyúgyítgattam.

Igen, mert a két elsõ lába telement eigánybüzával. A körmei között. S
a térdinél lyukasztotta ki a bort. Onnan szedegettem ki a rothadásnak
indult eigánybúza kalászát.
Így sántikáltunk a Bigyuval egymás kedvire jó pár llétig.
Az édesanyám azért nem tudta meg az igazat. Nem mondtam el
neki. Tudniillik Kerekiék benn Szalontán találkoztak vele s úgy értesí-
tették, hogy én futottam bele a villa-ágba. Véletlenül. Kifeléjövet hoz-
tak nekem egy kalap meggyet. mellé megrnagyarázták, hogy mit
mondjak.
Emlékszem rá, nagyon jol esett a meggy. s én kõtélnek állottam.
Amikor kijött hozzám édesanyám, úgy vallottam tehát, ahogy
Kerekiék kívánták. De talán nem tisztán csak a meggy kedvéért.
Hanem nem akanam édesanyamat szomorıtani. Tudtam, hogy már
úgyis lassan. lassan távolodok a gyemıekkortól, a magam útjára lépek,
ahol annyi lesz a seb, a szitok. az embertelenség, amit úgyse enyhithet
meg többé semmi anyai szo. Meg nem akartam ' azt, hogy
hazafelémenet a kõnnyeit hullajtgassa szegény...

Áldottan, kövéren és zsongva köszöntött be a nyár. A terméstõl

terhes búzalöldeken mindenütt szólt a haris. a pip virított, mint a vér.
a kalászok sargállotlak, mint a viasz s meg kicsike szélbenis zizegtek
minduntalan, úgy. hogy olyan volt a táj. mint egy lefektetett óriás
hangszer. Szétszortan, erre-an'a boglyák állottak s édes és átható volt
belőlük a szénaillat. Este szúnyograjok kavarogtak annyian. hogy
szinte sürú volt tölıíık a levegõ; távolabb. közelebb vadgalambolt
nyögtek, fönn vadrucák úsztak át gyorsan. sivító számnyal s a
kántonétben nagyokat bömbólt a vizibika.
A szénagyûjtés és a boglyázás ideje akkor volt múlóban s a bod-
za|`ák szagától meg lehetett részegedni. En nem mondom. hogy nem
voltak már 'azelőtt és azota is olyan nyarak, de nekem az lesz
mindörökre a legszebb, mert akkor kezdtem nyiló szemmel és nyiló
lélekkel Íöleszmélni rá. hogy mi is van hát körülöttem. Óriási
méreteivel és kékségevel az eg, minek bámulatával nem tudtam
betelni. S szinte betegesen bolondja lettem egy. addig elöttem
ismeretlen vonzásnak; a neszezö, az egyre virágzó határ illataival és
színeivel és ismeretlen és alig felfogható bogár- es lepkedrámá-
ival.

.54_
 Annak elötte bizony alig tigyeltem meg az évszakokat. Az öszböl
csak a zúgó fákra, az egyre hulló falevelekre, a fonnyadó avar
borszerú szagára, a ködben elveszõ, gyászoló határra, a koppanós
esóesóppekre és a szivemig ıiadó nagy, nagy borzongásaimra
emlékeztem. A télröl azt tudtam csak, hogy roppant havas sikság
fölött fekete vıııjıi-sereg száll ismeretlen és bizonytalan cél felé; hogy
ı1i.ncs öröm, nincs egy tnlpalatnyi hely se, ami enyhe volna, hogy a
kutyák szükölnek és vonyitanak a csillagokra, hogy körül-köri.il min-
denütt esak a kín szava az, ami hallható, azontúl meg csend van, mint
a mélyre eltemetett vasbarı.
A tavasz csak libavírágokat jelentett nekem, meg szeleket.. amik
feleserepesílik a számon s az arcomon a bört, meg a kis pocsolyákat a
tanya körül. Aztan a szántó ló zsigereiben és idegeiben azt a furcsa
zengést, ami a megfeszûlt patákon át a földig morajlik. S a bágyadt
állatszemeket, amint estefele már azt kérdezték, hogy miért oly nagy a
szántás kinja, a gyeplõ, a kisela s az ostor gyõtrelme.
A nyárból meg csak az alma ízére emlékeztem addig, meg az ól
hüvõsére, a legyek dongására, a tátogó tyúkokra, meg hogy megves-
tagodik a sarkamon a bör, szóval az érzékelhető és megfoglıató
valóságokra.
Igen, odáig Így jelentkeztek csak elöttem az évszakok. Úgyszólván
csak a börömet érintették s aztan, mint ahogy jöttek ismeretlenül,
elsuhantak tova. Soha nem próbáltam elébük nézni, vagy utánuk
bámulni. A Ielkemet még nem érintették meg. ,
Annál nagyobb volt hát a megdöbbenésem akkor nyaron. mikor
elöször próbáltam az étzékelhetö világ dolgai mögé odapillantaııi.
Minden hangban, minden színben, minden növekedő gamzálban azt
az okot kerestem, amiért létrehozta a hirtelen, szinte viharként
felragyogó értelemmel megsejtett távoli Isten. Hamar rájöttem, hogy
még csak az alma se azért terem, hogy én megegyem, hát még a kis-
bomyú, vagy a kis bárány. Igen'?! De megligyeltem, hogy a ltisbárány
is lelegeli a legszebb zsenge bimbókat, hogy a bornyú játékból
eltapossa a kiscsirkét, hogy a_ héja széttépi a foglyot. a fogoly meg a
bogarat, az a esirázó magot. Es így tovább. Lassankint ezek a dolgok
nagyobb problemáim lettek, mint a Kereki átkai és ütlegei. Es
érdekes, ujjongtam belül, hogy az érzékelhetõ dolgokon túl, rájöttem
az érzelmi dolgokra. Ujiongtam. de egyben meg is ijedtem az élõ
világtól. Annyira belegabalyocltam a körülöttem zajló titkok
kavargásába, hogy sokszor _azon vettem magam észre, hogy hangosan
beszélek kinn a mezön. Ejjel sokat fetrengtem, hánytam-vetettem

_55-
magamban a dolgokat s boldog voltam, hogy Ime már nem
vagyok kisgyerek.
Mikor otthon anyámmal elkezdtem efféle dolgokról beszélgemi,
nagyon megijedt és megtapogatta a fejem, hogy nem napszúrást
kaptam-e? Mikor meggyözódótt róla, hogy nincs ilyenfajta bajom
mégse, azt mondta:
- Az élet s a körülötte kavargó titok olyan, mint a fûsf. Ne
kurkászd, nincs annak értelrn_e. Azon igyekezz, hogy mire
megházasodsz, legyen hanninc darab birkád.
Én nagyon elszomorodıam s egyszeribe idegennek éreztem
magam otthon.
Azonuil nem vágytam többé úgy haza, mint addig. Tizenhat-
madik évem fele közelcdtem és rohamosan sotlrödtam a lét és a világ
dolgai felé, mert mindenáron meg akartam tudni: mi az a
megfoghatatlan valami, anti az ösztön és a sejtelem mögött van.
Bizony bevallhatom. hogy ma se tudok felöle többet, mint akkor.
Talán kutató ösztöneimmel és sejtéseimmel meglaposott és jogaitól
ezerévig elütött apáim életére éreztem vissza. Az ös állapotra. Vala-
hogy nem is a hatodik, hanem a kilencedik érzékerru-nel tapintottarn az
idöben, öntudatlanul. Mint a farkas, aki nemzedékeken át ltutyává
szelidül, de idegeiben még élnek a régi csapák, a nagy hajszák.
menekûléselt, éhségek és a fogcsikorgató küzdelmek emlékei olyany-
nyira, hogy még álmából is felveri a nyugtalanság, ilyenkor kitátott
szájjal ordit a csillagokra... Igen, úgy gondolom, hogy így lehetett
valahogy. Borzongtaın attól, ami volt. és reszkettem attól, ami lesz.
Ez kezdte nyitogatni a szememet és borzolni az ösztöneimet...
- Hát csakugyan olyan az élet, mint a fúst? elszáll? semmivé
lesz? - tűnödtem magamban azután, hogy anyám ltimondta ezeket a
szavakat. Akkor hát mi értelme annak, hogy Kereki kinoz engem s én
meg tûröm. Es türöm majd a másik, a harmadik, a tizedik gazdám
ütlegeit és szidásait is.
Néha este, amikor már csendes volt a tanya, csak a kaszálöra
kicsapott két ló vasnyügénck csörgése, meg a szúnyogok siránkozasa
hallutszott, kiültem a rozsföld szélire és elgondolkoztam, mi lenne, ha
se szó, se beszéd, csak felkcrekednélt s eltűnnek örökre a szömyü kis
pinceréti tanyából. A gazdámnak csak addig lettem volna veszteség,
amig egy másik bojltirt fogad s azt „kézhez” tanítja. Szinte láttam
szerencsétlen utodomat, amint szökdösik az ûtlegek elöl, szüköl, mint
a megvert kutya, mikor Kereki ordít. Persze én akkorra megszoktam
mindezeket, hiszen nem volt a testemen olyan hely, amit ütlcg ne ért

-55.
volna és nem emlékszek olyan napra, amelyikböl kimaradt a
szidás.
Nekem már esak a vér boritotta el az arcomat, a mindennapi
megaláztatáskor. S ha úgy sokszor 'magamban visszaemlékszem, még
ma is. Azért szoktam keserűen legyinteni ama irok felé, akik_magokat
parasztokrıak, illetve ,,népinek" nevezik, hiszen azt könnyü hangoz-
tatni. De az, hogy gyennekkorában valaki párszor megtéritette a libát.
megostorozta a malaeokat a mama parancsára, s addig, hogy nem
mehetett játszani, bizony édes kevés ahhoz, hogy egy egész életre
magával hordja a meglörettetés, a néppé alazlatıis emlékét. Hanem
igen: hányódni ott egy féléleten s a paraszti sors minden gyötrelmét,
minden kinját, minden magtirahagyatottságát élni és érezni - az igen,
feljogosit a nép, vagy ahogy újabban mondják,a „népi” jelzõre. Abból
a sorsból idáig jutni szömyű az út.
Szõmyû, de hasznos. Megtzınul az ember gondolkozni, nem ijed
meg a világtól, a sebektõl, az emberi ltiesinyességelttõl, sok bölcsesség
van a tarisznyájában és a könnye mindig hiteles. Ne tessék hát a
hiteles élményt, még a szenvedést is irigyelni, mint sajnos, sokan te-
szik, hanem tessék a pinceréti rozsföldröl, az istallök vaekairól
gıinyolva és leköpve indulni és száz ispán. kulcsár, gazda, esösz,
erdész és más hasonlo emberi dtˇıvad rúgasai között jönni, aztán
beszélni.
Mindezekröl talán nem is kellene írni. hiszen az élet és az idõ
mindent elrendez majd. De hiába: en is ember vagyok. több-kevesebb
hibákkal - meg aztan: ezt az ügyet egyszer úgyis tisztázni
kell...
De teıjünlt csak vissza a rozsféldre.
Bizony szerettem volna eltünni onnan. hogy soha se is lássam.
Valami érthetetlen vágy élt bennem._hogy én egyszer elmegyek a
Jordán-folyohoz, oda. ahol J ezuš élı. Ugy gondoltam. hogyha már öt
is annyit gúnyoltak. üldözték, szidalmazták, hát - hasonló a sorsa az
enyémhez. Be szerettem volna jami azokat a helyeket, ahol-valaha
csak megfordult. izgatott nagyon az az ismeretlen messzeség, de talán
még jobban a vándorok egyetlen kincse. a szabadság.
Legtöbbször ott is aludtam el a rozsföld szelibe s csak an`a ébred-
tem |`eI, ha a kokas kukorikolt. Igen, mert olyankor már hajnali
hüvtkség volt s én a rongyos ingemben megboızongtam.
”"`\
0 \.

-57.
 Aratás elõtti hetekben a gazdám elkezdett fuvarozgatrıi. Orosi
pusztán ártézi-kutat fúrattak s a kúunesterek szerszámait õ
szallitgatta. vegre hát egy kis nyugodalomhoz jutottam. A „rendet”
már tudtam, a hajnali pelenkamosástól kezdve végig az estéli_disz-
nóetetésig - és elvégeztem szó és parancs nélkül magamtól is. Agnes
néni csak a fejést követelte szigorúan. Másként nagyon szelíden bánt
velem. Söt párszor azt is mondta, hogy sajnál engem. hogy annyi ten-
nivaló szakadt rám. igyekezett hát segiteni rajtam, -ahogy ö mondta.
Megkérte Timár Sándort, hogy segitsen a hajnali és esteli fejésnél.
Timár Sándor liatal juhászlcgény volt s napjában többször bejött a
kıitlıoz inni.
- Tudod, - mondta Ágnes néni - 6 mégis jobban tud l`ejni,
mint te. Erósebb. A birkák se apasztanak, ha jól kifejik öket. Neked
azért is jobb, mert legalább hajnalban alszol addig... Na. büdös
kölyök, látod, hogy nem vagyok rossz hozzád... Csak aztán a szád el
ne járjon Gáspár baˇtyád elött!
Persze én õnˇıltem a hajnali alvásnak. Azonttil aztán, mig a
gazdám oda volt fuvarozni. Sándor bácsi |`ejte a birkákat. s hajnalban
is. és este is. Agnes néni meg hajtotta az esztringát. a világért se bízta
volna rám, s_e hajnalban, se este. Mindig az én pihenésemet tartotta
szem elött. En esodálkoztam is ezen a jóságon, mert hiszen azelótt
egyáltalában nem törődött az ilyesmivel. Bizonyosan édesatıyámra
való'tekintettel teszi - gondoltam - es örültem neki.
Este mindig úgy intézte a dolgot. hogy én a legeltetésböl be se
mentem. hanem vigyáztam a Timár Sándor falkájzira. Sándor meg
behajtotta a Kereki birkáit a tanyába - lejni. Es lehetõleg mindig jó
kesõn. Akkortájban nem volt fontos, hogy a dísznókat én etessem
meg. Söt, azért se kaptam szidást. ha délben rnostam ki a pelenkákat.
Men hiszen hajnalban nekem pihenni kellett. Altalában egész türhetõ
koıszak szakadt rám. Kivántam is. hogy Kereki hónapokig
fuvarozgasson. Hisz 6 két-három napban jött haza csak s akkor épp,
hogy evett. a kocsira szénat vetett s már ment is. Hordta a csöveket.
fúrószerszámokat és más ehhez hasonló. elõttem rejtélyes
dolgokat.
Igy teltek a napok s én magamban lassanként megbocsajtottam
Ágnes néninek minden eddigi civodását. A koszlom is jobb lel,t. a
dolgom kevesebb. Kezdtem megenyhülni még a gazdám iránt is.
Hát - gondoltam - sokat kell nekik is küzködniök. Az élet és a
sors kegyetlen s azén olyan civakodésak. De, lám, ha jobban megy
nekik. mindjárt embersegesek.

-53_
 Egyszer aztán megtudtam valamit. - Olyasmit, amire én akkor
még nem gondolhattam.
Egy este Sándor bácsi nagyon sokáig maradt benn a tanyában. A
l`alká,ja már ..megállott". S én. hogy nem gyóztem vámi a jöttét, a
l`alka mellé heveredtem. Csillagos volt az ég és körül mindenütt sirtak
a szúnyogok. Olyan kicsire húzódlam össze. hogy alig látszottam ki
egy szikkottymányból. s félig-meddig már aludtam is. mikor hangokat
hallottam. Az Agnes néniét is. a Sándor bácsiét is.
- Alszikl _- mondta Timár Sándor.
Aztán az Agnes néni hangját hallottam:
- Alszik. csakugyan!
Csend lett egy kis idõre. Eltávolodtak tőlem. Azt hittem,
visszaindultak megint a tanyára. Már arra gondoltam, hogy megyek én
is utánuk, mikor az Agnes néni kuncogó hangját újra
meghallottam;
- Vigyázz. mert a gyerek meglátja. oszt elmondja Gáspámak.
Gyere, menjünk egy kicsit messzibb lóle.
De Sándor már nem volt hajlandó messzebb menni.
- Alszik az - mondta - s aztán elesendesedtek. Csak a
szúnyogoktól topogó birkák zaja hallatszott.
Bizony. azon az estén én olyat láttam, és olyat tudtam meg,
amiért Kereki Gáspár ott.hagyott volna minden fúrószerszámot
Orosiban. De én akkor még azt hittem. hogy az életnek és a világnak
ez a rendje.
Kevés idö múlva aztán odajöttek hozzám és Timár Sándor azt
mondta, hogy amiért olyan jól pásztoritottam, kapok tőle egy kései
bárányt. Igaz, hogy a bárány fosos. de ha gondját viselem,
kisvõsvul- . i
Na, látod, milyen jó ember Sándor bátyád, - mondta Agnes
néni. - Engem is ö hitt. hogy jöjjek ki érted. mert iccaka ilyen
messziről eltévedhetsz.
Amig így tanakodtunlt, a nagy csendességben odahallatszott,
hogy messzi egy kocsi esörögve befordul a geszti köves útról a mi
tanyai dülónkre. s Bigyu, a puli is elkezd vakkantani az ismerős
kocsi elé.
- Gáspár bácsi jön hazafelé, - mondtam. - Siessünk.
Agnes néni úgy neki indult a gyepen, hogy alig bírtam nyomon
követni. Persze, útközben a lelkemre kötötte, hogy egy szót se meıjek
szólni, mert akkor nem hijja be többé Timár Sándort fejni, gûreölhetek
megint magam.

-5g-
 S bizony. alig hogy megelöztük a gazdamat az érkezésben. Agnes
néni azonnal bement a konyhába s mikor a kocsi a Bigyu_ esaholásai
között begördült az udvan`a. t'elgyuIladt benn a lámpa. Agnes néni.
mint gondos_ asszony, még oda is tette az asztalra, hogy jól
kivilágítson. En meg a szin-ajtóból oda ügyeskedtem a kocsihoz. s
mint ahogy gazdám megkövetelte. gyorsan kifogtam a két lovat.
megitattam. aztán megindultam velük a Karankota kaszáló felé
legelteuıi.
A gazdám morogva csak aruıyit szólt utánam:
- Aztán hajnalban két oıakor itt legyél. te! Ha elalszol.
szétváglak, mint a répát, a fene egye meg a testedeté
Aztán elindult nyugodtan be|`eIe. Tudta. hogy nincs olyan Isten.
akiért el meıjek aludni.
Egész éjszaka egy hanesukgõdõrben kucorogtam. Mikor aztán
nagyon messzi valahol lelbúgott egy szarukürt. lelkötófékeztem a két
lovat. újra megitattam s belogtam. Utána odamentem az
ablaklıoz s bezörgettenı:
- Két óra van. Befogtam.
Mire a gazdára kijött, még szénát tettem a kocsira. és odaálltam a
lovak mellé.
Mikor Kereki lelült s már a gyeplút is a kezébe vette.
meglordította az ostornyelet s a vastagabb végivel fejemre
koeogtatott.
- Te! Az Istent abba a jó anyádba. ha nem fejed jól ki a birkákat
oszt amiatt elapasztanak, kitaposom belőled a ganét. Erted?! Mer úgy
látom_. a mai gomolya nagyon l_t_iesi. '
En meg se multkantem. 0 meg elindította a két lovat a
elcsörömpôlt. _
Reggel panaszltodtam Agtcs néninek emiatt s megtudtam. hogy
Timár Sándor elöl biz kinigták a birkák a fele tejet.
Nagyon bánkódtam rajta, meg csodálkoztam is, hogyha már
olyan jó erös és úgy tud l`ejni, legalább mért nem vigyáz. Hisz én job-
ban vigyáztam az ilyesmire. mint az életemre.
Fogytak a napok egymás után. úgy, mint a jó kenyér. Agnes néni
ügyesen kormányozott rnindeneket: birkákat, baromliakat, malaeoltat
s engem. Én meg esodálkozgattam rajta, hogy mennyire megváltozott
Mindig jó kedve volt, nevetve beszélt velem, a hátamat kedvtelésbõl
meg-megpaskolgatta s folyton fütyörészett.
Bizonyosan ajö idö hat rá és a jo termés-ltilátás - gondoltam -
és szivböl örültem neki. Az örömömhõz hozzájárult még az is. hogy
Timár Sándor csakugyan megtartotta az ígéretét: pár nap múlva kap-

_50_
tam tõle egy kis bárányt. olyant. amit õ úgyis a dõgnek szánt. Igaz. ha
jol körülnézte az ember, valami kis reménye volt hozzá, hogy talán
életbe is maradhat. Nyár elején, mikor a forróság beköszönt. sok van
ilyen a szikes legelókön. A gyep elszáradtával az ilyen bárányok neki
mennek a kotıyánóban visszamaradt pocsolyás Iének, isszák. szíjiák
úgy egyik. mint másik nap. egész döglésig.
Node hát. mindegy: kaptam a bárányt. s jó volt, hogy kaptam.
Úgy hozta oda hozıám Timár Sándor az öliben s azt mondta, mikor
atvettem tõle:
- Látod. kölyök, vagyonosoce tésis. Csak oszt máskor is vigyázz
a l`alkámraI
Én ígértem. hogy jó, akánnikor ezután is megteszem. Annyira
örültem a báránynak. hogy akkor nap nem tudtam másra gondolni se.
Meg azt is elfelejtettem. hogy olyan az életem. mint egy szomorú.
esatkos kis kutyáé. Hogy a sorsom rettcntö láncra van kötve. s nincs
többé szabadulás. Hogyne örültem volna. egy egész elö báránynak let-
tem a gazdája.
De nem sokáig tartott az örömöm. A gazdárn pár nap múlva
meglátta S rámmordult: -
Hunnan vetted ezt?
- Megmondtam neki.
- De joba vagy avval a Tímár Sándorral. - mondta. - De ne-
hogy az_t hidd, hogy itt tejet szoptalhace vele. Pár napig elnézem, hogy
itt tartsd. Addig keress neki helyet. oszt tovabbicsd.
Bizony nagyon leesett az állam. Elõször arra gondoltam. hogy
haza viszem a kis barányt anyámhoz, de mikor eszembe õtlött. hogy
az mosni jár éjjel-nappal, letettem errõl a tervrõl. Más megoldást meg
nem találtam. Szorongtam is nap-nap után, hogy guzdam majd
izgágálkodik. De aztán eljött a nagy véletlenseg. elintézte simán
a dolgokat.
Azóta tııdorn. hogy minden problema megoldható. apro kis dolog
esek. Mert hiszen jön az idö s minden csomót felrak a véletlenség
szzimyaira, s tovarepiti. Ez történt az én bárány-ügyemmel is.
Egy vnsámap kocsira ıíıltette Kereki az egész családját s
elszekereztek rokonlátogatni. Magam maradtam. Hamar elvégeztem a
tanya körüli dolgaimat, s kimentem Iegeltetni. Felhős. meleg vasámap
délután volt. A tájon átbillenö felhözetböl itt-ott nagy kövér esõesep-
pek hulltak. A birkák Iustán Iegeltek. A sargulö búzavetéselt közt
mindenfelé pípok viritottak s kéklettek a búzzıvirágok. En lehevered-
tem a legelö szélén a búzalöld mellé s mint ahogyan szoktam,
iigyeltem a bogaralt és lepkék tit.kait. Masıatos ganégörgetõ bogarak

-51_
bukdácsoltak a gyepszálak között s birköztak egy-egy ganégolyövalı
ht'ı.z1.ák. taszitották. A hangyák úgy sûrögtek-forogtak, mint nagyvá-
saron a sok légy. A bibic-bogarak farral összeragadtak s vonszoluik
egymást. Csend volt és munka volt és nász volt a gyepszálak között.
Tünödtem és bámultam.
S ahogy ott hasalok a gyepen. egyszer csalt mellém lép valaki.
köszön és megszölir:
- Na. kisecsém. mire végzed?!
- Jönapot! - fordultam meg. - Nízem a bogarakat.
- A bogarakat?
- Biz azokat!
- Oszt mit tudsz felölük?
- Azt, amit az emberek felõl. Pont olyanok. Dögoznak. meg
jáecanak. [Itt Timár Sandorra. meg Agnes nénémre gondoltam).
- Cece! - csodálkozott egyet s leült mellém a gyepre. Kacagott.
- Oszt hogy jaecanak. he?
Elövettem egy hosszú, száraz tippanszálat s odapiszkaltam vele.
két năszutazó bibicbogárra.
- Így ni! - mutaltam.
Az én nyári vendégem hanyatt vágta magát s a két combjat verte
kezével, úgy nevetett.
- Hi-innye, az apád Krisztusat. de eleven eszed van. Hogy
hinak?
Megnıondtam neki.
Mikor jol kikacagta magát. felül! a gyepen, a hátiısakját letette és
ezerféle kérdéssel ostromolt. S hogy a feleleteim teceettek neki. abbol
láttam. hogy nagy meleg szemei néha-néha csodálkozva függtek
rajtam. En azonban nemcsak telelgettem neki. hanem beszédközben
jól szemügyre is vettem.
Huszonöt-huszonhat évesnek ttéltem. Erös. feher fogai voltak.
dús. fürtös haja és zengõ mely hangia. Kék pantallót viselt és cuggos
cipőt. Es nem volt se Ioncsos. se piszkos. En nem tudom mien. de az
elsõ látásra megszerettem. Soha addig ember nem beszélt még úgy
velem. Széles. nedves szája volt s amikor beszélt. tekintetét mindig
megl`ı.ı.rösztötte a messzi tájban.
Alig tíz perc múlva barátok lettünk.
Mikor tisztában volt velem. hogy ki vagyok. megkérdezte:
- Nézzük. mit gondolsz. hogy én ki és mi lehetek?
- Olyan. mint Bogdándinál. a kovácsnái van Szalontán:
segéd.

-(52-
 - igaz, az lstenládat - mondta. - Az vagyok. Csak nem
kovács. hanem asztalos.
További beszélgctésürık alatt mindjárt-mindjárt felkacagort. mert
eszébe jutott. hogy a bogarak mit játszanak.
- Eleven kölyök vagy - ütögetett a hátamra. - Na válj esak.
mutatok néked valamit - És kibontogatta a hátizsákját.
A sok holmi közül elóhúzott egy könyveL s amig hajtogatta a lap-
jait. többször is felneveten. Aztan odahúzort maga mellé és
olvasott
„Megint panasz. hat már megint panasfl
És akiröl szól. mindig csak pap
Én nagy szemeket meresztettem s a bárnulattól nyitva maradt a
szám. A búzaföldek mellett. a gyepen mellettem feküdt egy könyv.
Petöfi versei. Abból olvasta a vándor asztalos-segéd a ..l.egendát".
Lihegtem és a kislábujjámig megreszkertem.
Mire magamhoz tértem. már újabb helyre nyitott a könyvben s
dúdolva olvasta a verssorokat. Aztan tovább nyitott es megint
tovabb.
- Mikona abbahagyta az olvasást. én mar nem voltam se holt. se
eleven. Annyira hatalmába kerített a vagy. hogy a könyv az enyém
legyen. hogy hallhatóan nyógtem.
- Szeretnéd. tıgyi?` - ineselkedett velem a segéd. mert látta.
hogy lölkavarta a könyv minden csepp véremet.
Alig tudtam eldadogııi. hogy igen.
- Nem lehet. nincs semmim a világon. ezen a könyvön kivül! -
ıiıondta szomorúan.
Elhallgattunk egy kis ideig. aztán elkezdödött az alku. Kértem.
könyörögtem s már-már siıasba csaptam át. amikor eszembe jutott a
bárány. A kisbanány. a Timár Sándor ajándéka. amit úgyis el kell
takariıanom. Ugysincs hova tegyem - gondoltam - felajénlottam
hat a könyvért.
Az asztalos nem akarta elhinni. csak amikor megfogtam a
bárányt s odavittem neki.
- Hát. öcsém - mondta - ez a kis bárány nem sokat ér. de ha
man úgy megbolonditott a könyv. akkor legyen a tied. - Es
ideadta.
A báranynak aztán egy szennyes zscbkcndövel összekötöttük a
lábát. puhán. hogy ne szoritsa s fenékkel lefelé beleíiltettük a
hátizsakba.

_g3.
 - No, kisöesém _- szól a vãndoras_ztalos -- mondok neked
valamit. Kár, hogy itt kell elrothadnod. - Es idenyújtotta erõs, nagy
tenye_r_ét és lassan elballagott._
En ottmaıadtam állva a gyepen, kezemben a nyitott könyvvel és
néztem a segéd után, aki jó messzi tõlem, mégegyszer megállott, a
kalapjával intett felém. s azutan eltünt egy érhajlatban.
Hogy ki volt, nem tudom. A nevét nem mondta meg. Én azért
mégse felejtem el soha. Vannak órák még ma is, mikor magaınon
érzem csodalkozó, meleg szemének tekintetét. S ilyenkor szinte látom
azt is, hogy átbillen fölöttem egy felhő, kövér esöeseppek hullanak itt-
olt és virit a pip és a szerelmes kicsi bogarak jáeeanak a
búzaföldek tövén.
Mire eljött az aratás ideje, telcszittam magam Petõfi versekkel s
olyanná lettem, mint az alvajáro. - Jaj, de sok hátbaverésnek lett
okozója az a verseskönyv. Nem azért. mintha a gazdam egyszer is
meglátta volna, - na, az kellett volna még nekem csalt! - Hanem
azért, mert restebb lett a fıgyelmem, dacos és keserű leltem, sõt
makacs, az ütlegek elöl nem szaladtam, néha meg valami fáradt
nemtõrõdömség lett ún'a rajtam. Igen, mert azokban a napokban
tisztán emlékezek rá ma is - megeskûdtem. hogy én költõ leszek még
akkor is, úgyis, ha ramegy az egész életem és ha az egész élõ világ
minden hatalma ellenem jön is. Igen ám, de hogyan és miként? Hiszen
tudtam, nagyon jol tudtam, hogy én csak egy sántikálo. mezitlábas kis
paı-asztgyerek, egy kicsi cscléd kölyök vagyok, s ki segit engem, hogy
futom meg azt a roppant utat, onnan a lekõpöttek világából, ahol
kegyetlen és irgalmatlan a hare a falat kenyérért s nem telik az életből
és az idöböl az ilyen bolondériara...
Igen, tudtam, vagy legalabbis sejtettem mindezeket, s azért lettem
olyan nemtörõdöm, mert a fogadozasom mellé rögtön odaszegõdčıtt a
kétség is. hogy minden hiába: még ha hat életem volna, akkor sem
birom elemi, tehat leszek gtinyolt, eszeveszett bolond, aki
kutyaként pusztul.
Bizony, csak az a dûledezõ szín olt a Pineeréten tudná megmon-
dani, hogy milyen kétségbeesetten rogytam le néha a felgyült ganéra
és száraz, kegyetlen szemekkel sínam. amiért megszülettem.
Hogy milyen volt a gazdámék felfogása e tekintetben, elmondom
azt is. De elmondom mellé, hogy nem esodalkozok rajta, hiszen az
olyan volt gazdam-féle ember boszorkanysagban s valami emberentúli
esudaban mégcsak valahogy hisz, vagy hitt, abban is azért., mert nem
akart rajta sokat gondolkozni. - De, hogy olyan nyomonılt,
agrolszakadt rongyos kis eselédfattyú, akit õ minden percben felrúg,

-64-
hátbaver, - hogy abbol költö legyen? olyan nincs, nem is volt még
soha, s nem is lesz, mert hiszen a költõ hires ember s az esak
tennészetes, hogy az timal kezdödik.
No, de mondom az esetet
Egyszer egy vasámap az Agnes néni bátyjai és hıigai asszonyos-
tul, urastöl_eljöttelt Iátogatóba s falatozgatás után kiültek a tanya
hûvösibe. En is belehasaltam a porba, tölûk tisztes távolban.
Heszélgettek. A gazdaasszonyom egyik bátyja egyszer odabök
felém:
_- Eriggy te, hozz egy kis vizet nekem!
En kotrödtam szaporán. Mikor odavittem neki a vizet, ivott s a
maradékot a szememközé öntötte:
- Frissûlj, töıjön ki a nyavalya, men megesznek a legyek --
mondta és nevetett. - Milyen gazda lesz belöled, ha lusta
leszel -_ he?
- En nem leszek gazda - gagyogtam.
- Nem? Hat mi az Isten leszel?
- Költö! - szaladt ki `a számon.
- Az anyád istene leszel! Marha!
Elõször nagyot nevettek mindannyian. azután az apámmal
miveltettek. Végül a gazdám fogadkozott a sögorai elött. hogy majd
kiveri ö belőlem az ándungot, tt nihilista istenit annak a jó
idesanyámnak!
En riadtan néztem körül, aztan elhúzódtam onnan, mint a
megnıgdosott kutya. .
Azontıil még Agnes néni is sokszor gúnyolödott velem, bár nem
nagyon vastagon. csak úgy féltréfaképpen. Igen, mert Timár elö-elö
jövögetett fejni még olyankor is, mikor annak egyáltalán semmi ideje
sem volt.
- De nagy vágyaid vannak' -, mondta, ha néha elõhivott pa-
szulyt válogatni. - Urnak kék lenned elébb, te! Csak azután gon-
dolhautal ilyesmire... Te man itt vagy, itt is marace. Megesz a fene,
ha így gondolkozol. he. Urak döga az' Azok ráímelt ilyesmiket studi-
rozni. Hun tanulnad te meg az olyasmit? itt a ganéba? Nizz vigig
magadon! Nem akarlak böesmölni, de hiszen olyan vagy, mint egy
sáros állat.
Igy beszélgetett velem.
Igen: hun tanulhatnék vajon és kitöl - néztem szét a kopaszodö
legelön. De nem láttam mást, csak a birltakat, amint összebúttak ott
és lihegtek. No, meg a Bigyut, amint félröfnyi nyelvvel lefetyeli a fertõ
vızét...

-65-
 Azóta sok év után, rájöttem arra, hogy Agnes néninek mégis volt
valaıni kis igaza: a költészet csakugyan az ,.urak dolga". Alig van
olyan úri istenadta, aki ne pröbálkozna vele. Csak az a baj, hogy évez-
redekkel ezelött élt a múzsájuk. Es egészen bizonyosan valami trampli
lehetett az istentelen és nem blr többe' inkamálödtıi...

Aratas ideje alatt olyan dolog történt. amit nem is álmodtam: a

gazdám egészen megváltozott velem szemben. Olyan ügyesnek és
munkablronak bizonyultam. hogy nem volt szükség villást fogadni.
Ketten arattunlt le. Amit a gazdám le bin kaszálni, én felgyüjtöttem.
kötelet fontam és kévébe kötöttem. Nagyon tewzett ez Kerekinek. Hát
ha még nem lettem volna olyan satnya! De a folytonos éhezés bizony
nem segítette elö a növekedésenıet. S emellé még az is járult. hogy
tavasztól kezdve bánnilyen étel alig állott meg a gyomromban s így
bizony nagyon vékonyképü voltam. A baj onnan eredt. hogy egyszer
egy nagy csupor nyeıs savöt ittam meg suttyomban s utána. mikor
kimentem legeltetni. a gyepen vadsoskát és kigyöhagymaszárat ettem
össze, ra meg nagyot ittam a zsombokok közül. utána jol felforrtam a
lomb napon. Estefelé már reszkettem és izzadtam. Vaesorakor. mikor
enni hittak, nem ettem. hanem ecetet kénem. Reggelre jobban let-
tem... De híába: utana egy hétig jóformán összekucorogva jártam...
Mondom: az lett a következménye. amit már említettem. S ezt csak
aratáskor mondtam el a gazdámnak, mikor észrevettem. hogy becsülni
kezd. A fejét esöválta csak. Majd azt mondta, hogy megpróbál
valamit. Lám csalt, hogy hasznot látott bennem. mindjárt a
segítségemre sietett. J ö piros bort hozatott és reggelenkint egy
ivöpohárral adott belöle. Hogy egy kicsit beesíptem, az nem volt nagy
baj. Annál jobban dolgoztam. Pár nap múlva. ha szalonnát sütöttem.
már nem jelentkezett a hányinger. Persze ö is jól járt, mert haladt a
dolog. Ejszaka is arattunk.. hogy a búza el ne peregjen, vagy valami
jégesö meg ne nyomjon bennünket. S én fáradhatatlanul ott voltam a
nyomában mindig. Bezzeg tudta aztán, hogy emberségesen bánjon
velem. Hogyne, egy villás bérét spörolta meg rajtam. Az a pár liter
piros bor, amit megittam, mibe se került En meg a legkisebb jöságot
is, amivel felém közeledett, a legnagyobb hálával tudtam visszalizetni.
Az aratás második hetében bátran és kipróbáltan mentem vele Csegéd
mellé aratni. Ott is volt feles földje.
Aratás után mikor összehonuk a gabonát és hozzáfognınk tt
nyomtatáshoz, én már olyan voltam, mint a szűcs-tü: hajtottam a

-55-
lovakat a szérün. itattam a jószágokat. fejtem, lbrditottam az ágyást.
mert hogy el ne felejtsem, lóval nyomtattunk. Egész nap álltam a
forróságot, a lovak rángatásátz éjjel a rostát hajtottam. Nagyon meg
volt elégedve velem. Már ritkázta akkor a piros bort, de azén még
olykor-olykor kaptam töle egy-egy pohárral. Amikor szorgos és gyors
ınunk_át kellett végezni, egész biztosan.
Agnes néni akkoı-tájban mondta isjónéhányszor nekem:
- Hogy a fene egyen meg, te! De jóba lettetek bátyáddal! He!
De azén el ne árulj neki, mert megfojlalak.
- Mit ne árulják el neki - bámultam el.
- Azt, hogy hozzon a fene. oszt egyél - ragadott nyakon és
egyszeribe roppant nagy kedve kerekedett.
- A jófene érti, hogy milyenek ezek - gondoltam és végeztem a
dolgomat tovább. `
Mikorra már majdnem befejeztûk a nyomtatást, engem újabb
szerencsétlenség ért. A fene se tudja, hogy miért. nem tágitott
mellölem a sors balkeze. Nagyon-nagy céljai voltak-e velem? Vagy
csak játszotta éppen én kerültem a ltezeügyibe?... lrt megjegyzem,
hogy furcsán hangzik, de úgy van. Akkoriban nekem három nagy
fönököm volt - igaz, hogy azóta is azok maradtak a fönökeim - az
elö Isten, a sors és a nagyvilág. - A sors ellen, igaz, lázadtam és
Iázadok mindörökké, lsten elé néha leborultam és lebontlok
maradéktalanul ma is, amikor már szinte kibírhatatlan az élet, a
nagyvilágnak pedig fittyet hánytam már akkor is, és fütyülök rá és
litıyet hányok rá ma is. En magam épitettem a semmiből magamnak
egy világot., ami majd csak a fejfám elött hullhat széjjel. Erre a világra
viszont a nagyvilág l`ı.ityü|, az én harmadik és legsilányabb
fónököm...
De nem akarom egyik szavam a másikba õlteni. folytatom hát
amibe belekezdtem.
Olyan forró volt a nap, hogy szinte azon esodalkozott az ember,
hogy nem lobbant lángra körül a tallo. Annak a napnak a reggelén
tizenkét búzakeresztet ágyaztunk be a szérübe. A gazdám az ipától
két lovat kért segítségül, hogy minél hamarabb elnıgassuk a ,,kis
gazt". Négy lovat hajtortam hat az ágyáson. Tudniillik az csak
véletlenség számba ment, ha a gazdam egyszer-egyszer öt-tlz percre
beállt helyettem az agyasra hajtani. Azt is jobbadan akkor, amikor
mint csak „csapatııi” kellett a megtört szalmát
Hát bizony meleg volt. Az én híres mezitlábaimat véresre
dörzsölte a ltalász. A lovak hasig jártak az agyásban és bukdostalt.
Megjegyzem, a nyomtató lovakat hajtani, külön tudomány. Soha nem
.|57-
szabad a lovat „szembe” hajtani a beágyazott gabonával, hisz nagyon
sokszor megtörténik. az első fordítás elõtt úgy is. hogy felbukik
a ló.
Mondom: Szikrázott a nap, a lovak l:ıuI-tdostak, izzadtak és
põtyikéltelt. Az ostort ugyancsak használnom kellett. A gazdám az új
szalmaboglya árnyékában heverészelt s oda-oda szólt nekem:
- Biztasd ûket, te, Pista! Márna. ha fenét eszik a fene, akkor is
két ágyásnak kell kimenni! _
S én biztaılam „üket" és sóvárogva imádkoztam egy kis szélért,
hogy egy-egy pillanatra megenyhülhessek. A lovak rángattak. EıTe-
arra dülõngtem az agyásban. Az ostorom pattogott ugyancsak.
Egyszercsak az elsõ pár ló nyergese kifordult, levágia a fejit,
nyihant egyet s mint a villamlas kinig, én meg mint a facsutalt,
beledûlölt az ágyásba. Elsötétült a világ.
Mikor magamhoz tértem s rájöttem, hogy mi is történt, felallot-
tam az ágyasbol. Szétnéztcm. A négy ló messzi a gyepen rohant már s
a gazdám mezítláb, gatyaszárban lobogott utánuk. A mgás a bal
vállam gödriben ért s az a karom erõtlenül esüngött ala, mintha
rongyból lett volna.
Kimásztarn az ágyásból. A szûrûn körül akkorra már tyúkolt
kotyogtalt, Ágnes néni meg szaladt felém egy veder vizzel. s mikor
hozzamért, minden teketoria nélkül nyakon öntött vele...
A rúgásrol még csak annyit, hogy az meggyogyult. de a
baikezembe azóta 'időközönként visszatér a fajás.
Akkor este Agnes néni állt oda a rostajterekihez, hogy legalabb
segit rajtam. amig „ltijózanodik" a vallam. En meg kapartam a búzát
és az oesus lyukat. A munkából, mint „sérült” nem állhattam ki.
Akkor megállott volna a dolog menete. Tudniillik csak négyen
voltunlc a ro_stás, aki ,.etetett“, a gazdam, aki kosarazta a pévás búzát
a rostaba; Agnes néni. aki a rostát hajtotta, s én. aki, mondom.
kapartam.
- Cimbora, avval a kis rúgással nem lehet ám félreállani! -
mondta a rostás is. - Nem vagy kisasszony! Nem olyan finom a te
búrõd, he! Egyen ki a fene - fejezte be joakarólag.
Es én igazat is adtam neki. Tudtam, hogy a búzagannada sem-
miképp se maradhat roslálallanul. Azt is tudtam, hogy reggelre masik
tizenkét keresztnek kell a szúnfın beágyazva lenni.
Agnes néni jol bedõrzsölte denaturáltszesszel a vállam, egy
elszakadt delin kendõvel bekölözte, s im kész voltam egy másik
rúgasra. A szesz és a kendõ aztjelentette, hogy megtétetett értem min-

-5g-
den, ami lehetett. A további gyógyulás csak az én természe-
temtčil függ. _
Es függött is. Éjfélre Agnes néni kidült a kerék mellől. A gazdám
egy nagyot fútt és megállottunk. Es fútt Agnes néni is.
- Szakadjon szit ez a rosta, hat nem megpihékeltetett! - Mond-
ta és beledúlt a garmada búzaba.
Ekkor a roslás odaszölt nekem:
- Na, te, játszasd meg egy ltiesji a karodat, hajesad.
- De ha fáj neki - kinlódott Agnes néni és megint hozzá
akart fogni. _
- Faj, fáj, elõször, de aztán áttüzesedik. Ugy szokta az - vélte
a ros_tás.
En tehát odaálltam a rostakerék mellé. Elhelyeztem a lépést -
hogy úgymondjam, belefeküdtem a hajtokaba és megzörgettem a
rostát. Elõször minden kerék-fordulatnál nagyokat szisszentem s a
rosta zaja is ki-kihagyott egy ideig. De aztán a vállam csakugyan
,,nekitüzesedett" a munkának s a rosta egyenletes, monoton
ltelepeléssel sıórta hajnalig a pévát és a port.
Olyanfonnán éreztem magamat, mint Jaek London északi kutyái,
akik döglésig húztak a hám és a hámmal járó kín gyötrelmiért. Az
ostorért és a korbaesért s a par darab szárított lazacért. logo nyelvvel
húzva, hűséggel és nem foggal fizettek.
Akkor éjszaka rájöttem arra. hogy annak tulajdonképpen úgy kell
lennie, hogy én hajtsam a rostát Mi a fene válhatik belőlem - gon-
doltam - ha ennyi kis valamitõl is megretirálok. Bizony, hogy nekem
nem szabad gyavának lennem, mert az a világ, ahol én élek, a gyává-
ltat eltemeti.
Mikor a fájás valami érzéketlen zsibbadássá halkult a ltaromban,
egy-egy pillanatra olyan gyözelmesnek és erdsnek képzeltem magam,
hogy szinte talpig megborzonglam bele. Aldottam a jösorsomat, hogy
nem retiráltam vissza a rostakeréltlõl. A munka és a fájas gyõt-
relmiben szinte beleidvezültem a közös paraszti sorsba, hogy ime
ıtnegnõttem annyira, hogy most már nem kell félnem a világtól.
Jo idö múlva Agnes néni odaállt mellém, hogy adjam át
neki a hajtást.
Semmiért át nem adtam volna. Valami bolond mámor szállott
meg. Ha erőszakkal elvették volna tõlem a rostahajtást, talán kifutot-
tam volna a gyep közepére és orditottam volna.
De erre nem került sor.
Rostálás után zsákokba mertíıl-t a garmada búzát s mıre
világosodott a hajnal, én verejtékesen, porosan, lilára dagadt vállal, de

-|59-
gyozelmesen mentem a búzakeresztek felé, hogy mire kél a nap,
újra beágyazzunk.
...S mire kelta nap, újra csak én fogtam meg a négy ló kötõfékét.
rendbe állítottam õket ahogy a nyomtatáshoz kell, s az új ágyást jól
megkaréztattam velük. Csakhogy most már vigyáztam: feszesen tar-
tottam a hajtókótelet s a rúgós lónak oda-odaostoroztam a hasa alá.
Csúnya szokása volt ennek a lónak: mikor már átizzadt a szérün s a
vékonya kihabosodott a melegtól, ha nem vigyáztam, eltátott szájjal,
szemeszõktibõl jött nekem, hogy belém harapjon. A szemében ret-
tenetes vadság égett, a két filét Iekonyitotta és nyeritett.
Bizony résen kellett lennem nˇıgásra és harapásra egyfonrıán.
Ostorral ilyenkor hiába vertem, de ha az ostomyéllel eltaláltam az
orrát, felágaskodotl.. aztán beleült az ágyásba. Sokszor az is
megtörtént, hogy le kellett vezetni a szérüról, hogy faljon és csillapod-
jon. Másként igen jó ló volt. Sűrű és kemény. Lehetett hajtani éjjel-
nappal, nem tildtadt ki soha.
- Vagyon az ilyen Iiı! - tanitgatott a gazdárn. - Ha majd
néked is kell, ilyet vegyél. - mondta. - Az ilyen lúval `a bakódbúl
nem fogy ki soha a kenyér-szalonna!
- Jó, jó - gondoltam. - Csak ne lenne olyan nigós.
Furcsa dolog, de úgy van: megfigyeltem, hogy embemél is,
állatnál is, az, aki valamirevaló. mindnél megtalálható egy vagy más
bolondéria. Az a kántor, aki jol tud énekelni. s mesterségében kiváló,
iszik, mint a csap; a minden munkára kapható szilaj ember könnyen
üt, a jó és tökéletes munkájú esizrnadia hazudik, a jó bíró leginkább a
legravaszabb, s a csendes, hallgatag ember orvvadászni jar... - s a
lovak között a jo húzósak inkább a rugosak.
De azért nem rúgott meg többé az ágyásban a ló.
Akkor nyáron láttuk az üstököš csillagot az égen, s a gazdárn a
csillag láttán komolyan készült a háborúra.
rdekesen álmodtam meg én is a háborút azon a nyáron. Kinn
aludtam a szalmaboglyált között s álmomban láttam, hogy két puska,
meg kard jelent meg a nyugati égen. A puskák osõvükkel lefelé
eseııgıetz 8 veresõ reıyı beıõıuk, _ z deıi égbolton pedig megieıenı
három képes csillag, nagyok voltak és vörösek, olyan, mint a nap. és
szájuk volt és kaeagtak. s a szájukból számok villámlottak ki, majd
roppant csattaııással pukkantak szét, leestek az égrõl s elnyelte
õket a fold.
Arra ébredtem, hogy száll [ütöttem a tetejezetlen boglya, a lovak
a nyári jászolnál elszakitották a kötõfék szárát s belevágtattak az
éjszakába; a kútveder felszaladt, s az avas ltútgém ketté roppatıt: a
-10-
 nyomás közepén leesett az Isten-haragja s egy pillanatig reszketett
bele a szétû. Azonnal talpon voltam, de megbotlottam a
esetépkorsóba, elvágodtam s a széttörött korsó egy éles eserepe
fellıasitotta a hasam.
Bizony beáztunk a nyomtatással. Medvét fogtunk. A lovakat
reggel egy darab tengeribõl hajtotta haza a esösz. Sok kárt tettek s e
kárt meg kellett fizetni.
Ennyi nyavalyák között nyomtatgattunk, de azért csak
elnyomtattunk.
Mikorra az utolsó szalrnaboglyákat is behegyeztük s kötelet rak-
tttnk rájuk, hogy kész legyenek téli állapotra. eljött a nyárvég. A határ
felszabadult, a gabonákat eltaltaritották s a tallók mindenfelé virágzot-
ıak. S énrám következett a jóvilág. Bámıene is mentem a tallókon
legelteuti, mindenütt volt szérü és mindenfelé volt tengeri. A határ két
jó öreg esösze: Kenéz Lajos és Sipos László. nem mondom, néha egy
kicsit morogtak is miatta. Azt ugyanis tudni kell. hogy ott, arrafelé
nálunk, a szalontai határban iratlan törvény az. hogy két esö tengerit
bárki letörhét bárkiéböl és megsütheti. A csösz einézí. a gazda meg
hát. - olyankor nincs ott. En is tudtam ezt az iratlan törvényt s
naponta bizony többször is éltem ezzel a törvényadta szabadsággal.
Micsoda boldogság volt az nékem! Nem éheztem soha. mig a gyenge
tengeri tartott. Mert, hogy el ne felejtsem, mikor a vastagja munkát
elvégeztük, az én állapotom visszazökkent újra a régi kerekvágaˇsba;
megint csak megszükitették az én menazsériámat. A heverő jószágét is
úgy szokták különben, mert úgy gondolkoznalc - ha nem szánt, vagy
másmilyen igát nem húz - rágódjon peván!
Bántarn is én akkor már a szükitést. Hisz mondom, volt tengeri, s
volt vadszeder a tallókon, annyi némely helyt, hogy mikor arra jártam.
olyan lett a lábom töle, mintha vérben gázoltam volna. Aztán lašsan
eljövögetett az ideje, hogy tököl is lehetett sütni. - Ez volt az
én jóvilágom!
A birkáknak is volt jó Iegelôjük annyi. hogy Iegelhettek volna
akár kétvégröl. Nem volt velük sok baj. Már a nagy melegek is
szünõben voltak. Reggeltöl, kesö estig jártam a tallókal., amen`e nekem
tetszett. Neki is fogtam hát u magam kedvtelésének ugyancsak. A
tanyában, ha meghallottam, hogy hányódik valahol egy öreg kalen-
dárium, annak az én kezembe kellett kerülnie.
Egyszer a Szörádi-tanyára tévedtem be, s ott felfedeztem egy
öreg ládát a koesiszinben. Isten tudja mikor tehették oda. Vastagon
száradt rajta a piszok és a sok tyúkpöıtyentés. Nahát, ez ellen az öreg
láda ellen történt az elsö vakmerő rablótámadásom. Muszáj volt

.7|-
feltõmóm, mert megsejtettem, hogy az van benne, ami a sült tengeri s
a szeder mellett nekem a legfontosabb.
Este. amikor „hazaszállottam” s a gazdámék már lefekûdtek, én
nekilódultam a tallókon át a Szórádi-tanyának. - Ugy se kell az sen-
kinek - gondoltam a ládára - ha már oda kitették.
Óvatosan a tanya alá battyogtam. Hallgatóztam, mert hamis,
nagy kutyákat tartottak. De a kutyák nem jelentkeztek még akkor se,
mikor nagyóvatosan beléptem a kocsiszinbe. Kevés kenyeret kaptak s
Odavoltak nyúlászni. Vagy rosszabb esetben azt csináltak, amit én az
éhség ellen: tengerit eszegettek. Mert tudni kell, hogy a tanyai kutyák
is akkor boldogok, ha már a tengeri éregetni kezd. Bizony, azok is
„élők és élóvcl élnek". Búzakcnyénel meg ki az lstenlte gyõzne két-
három éhes kutyaböndót. Lcennék azok a Krisztus-köpõnyegirôl a
rézesattot is. Láttam elégszer ilyen tengcrizõ nagy kutyákat. Olyan
csinnal és linnyásan eszegetik a tengcriesövekrõl a sorokat. hogy na.
Mint mikor nagyurak az evészet úri szabályai szerint halat
esipegeuıek...
Elég az hozzá, hogy háboritatlanul pucoltarn le az öreg ládáról az
akkori kalendáriumok irodalmi véleményét. Aztán felnyitottam a
tetejét. Nem volt biz az le se zárva. Es elém tárult minden szellemi
kincs, amivel bõven ellátták a „ringó kslásıok rónáinak" népét. hogy
szellemi nivóját megemeljek s horizontális magyar latását növeljék.
Ott voltak az öreg ládában együtt: Bojár Imre, Patkó Bandi, Sobri
Jóska, Angyal Bandi, Giuseppe, Rinaldó...
Micsoda nekem való társaság! Csorgott a nyálam. És mennyi
öreg drága kalendárium tele „Bastille rejte|mei"-vel és „Kari-Gordon
oroszla'nvadászataival". A naptárrész holdjáratai köze meg oda volt
plajbászolva nagy „ paraszti ákom-báitomokkal a Virág úszó
menyegzöje, a Firgisz koca hetedik házassága. A ltielégitö eredményt
is meg lehetett tudni - kilenc malaccal. Aztán arrol is hin adott a
bejegyzés, hogy az öreg Szóradi ezemyolcsıázkilencvenegyben htt-
szonöt krajeárt kiadott drótszegre, htlszat ekevaséleztetésre... Es
több elféléket.
Szóval ráleltem a kincsre. Akkor este egy jó öllel ragadtam el
belöle. Csend volt. Szorádiék aludtak s nem vett észre senki.
Másnap alig vártam, hogy legeltetni mehessek. H át hogyne! Hisz
mondom: volt mit egyek s volt már egy könyvem: Petófi s mindezek
tetejébe im ott volt most már az öreg láda tartalma. Mert azt mon-
danom is felesleges. hogy azt egyedüli és kizárólagos tulajdonomnak
tekintettem. Bizony. mert úgy gondolkoztam, hogy - lıa kellene a

_']2_
Szórádiéknak, akkor nem rakták volna oda, ahol lefelé áll a tyúkok
alsó _része... -
Igy jutottam hozzá a nyomtatott betükhöz. Három vagy négy
ízben is meglátogattam aztán a Szórádi-tanyát s elemeltem a sok öreg
kalendáriumot. Am nagyesomó lévén az irodalom, nem vittem be a mi
tanyánkba, hanem egy közeli árok-parton vennet áslam s abban
helyeztem el. Mert bizony még elgondolni is rossz lett volna, ha a
ga'zd_ám meglátja a Béeét. Semmiért sem birt úgy feldûhödni, mint
azért., ha néha-néha olvasni látott.
De azért nem kell azt gondolni, hogy Kereki amiért süket volt,
buta is volt. Nem bizony! Mert bár sohasem járt iskolába, - olvasni
jól tudott Már felnõtt ember koniban, amikor látta, hogy az élethez, a
megélhetéshez okvetlen szükséges, vagy legalábbis jó a betûkben való
jártasság - hát egyszer kapta magát, egy télen palatáblát vett
magának és megtanult imi-olvasni úgy, mi_t_ıt a karikaesapás. Hogy
hogyan csinálta, én itt nem tudok rá felelni! O annakidején azt mondta
felöle, ha ez szóba került, hogy nem olyan nagy valami az egész. Az
ember nekidurálja magát és már tudja is. Es Ö tudta.
Söt még engemet is tanitotL No, nem olvasni, hanem
szemmértékre becsülni. Például, ha egy hold kaszálón végig gyalogolt
és megtekintette a gyep minémûségét. megmondta, hogy hány mázsa
gyepszéna terem azon. A maga baja, s ez, hogy ne esalódjorı,
megtanitotta számolni is. Szerettem volna látni azt a zsidót., aki be
tudta volna csupni! Különben neki zsidó volt mindenki, aki pan-
tallóban járt, ha huszonhétszer öntötték is fejére a keresztvizet. A
magyar vagy másmilyen keresztyén, ha pantallóban járt, ha úr volt,
egy l`él arusszal se járt közelebb hozzá, mint a zsidó, sem goa-
dolkozásban, sem megértésbcn. Bizony, sajnos, így volt.
De im, messze kanyarodtam a Szórádi-féle öreg könyvesládától.
Visszatérek tehát hozzá. Bizony, hogy megszereztem a sok könyvet,
azontúl számomra az élõ világ nem létezó valami volt esak. Semmi.
Beleástam magam egy álomvilágba, ahonnan néha-néha esak tl
vágyaim sirtak ki. A körülöttem levõ embereket és dolgokat úgy tekin-
tettem, mint idegeneket, kik Ie akamának valemiképp kötözni, de én
szállok, szállok, s hogy ök már engemet el nem érhetnek soha. Ret-
tenetesen gazdag lettem!
Azt, hogy Szórádiék keresték volna a könyveket, nem hiszem.
Legalább is én nem hallottam róla. Jó darabig nem is mentem
arrafelé. Akkora határon, mint az a táj volt, azt könnyen meg is tehet-
tem. A gazdám nem törődött vele, hogy merre megyek. Neki esak az
volt a fontos, hogy hizzanak a birkái. Nekem meg csak az kellett,

.73-
hogy mehessek arra, amen'e én akarok. És úgy, akképp, ahogy nekem
tetszik. Szinte túlnöttem azokban a napokban a sorsomon. Ugy érez-
tem, hogy kcttétörtem azt a fekete igát, ami eseppenként fogyasztotta
a véremet s megbénitotta még a vágyaimat is. Az élet és soısom eme
hirtelen jósága mellé még egy másik jóság is járult. Az, hogy Ti.már
Sándor újra megajándékozott valamivel: egy nagy ócska, zsíros
pásztorkalapot adott. Szinte zöldes-sárga volt már a régiségtõl és
kemény volt és esöálló. lgaz, egy kicsit lötyögött a fejemen, de én nem
törõdtem vele, bár a karimája széle a vállamig ért. Ugy néztem ki
benne, mint egy hirtelen megelevenedett madárijesztô. Timár Sándor
nevetett is rajtam, amikor a fejembe csapta.
- Az istenedet, te, de betyárosan áll a fcjedenl Olyan divatos
vagy,_ hogy mind beléd bolondulnak a jányok'
En jól tudtam, hogy csak gúnyolódik, de azért nem bántam, mert
igazi s komoly nagy vagyon volt aldtor nekem az a nagy-kalap. Hát
hogyne, mikor nemcsak az esö és a forró nap ellen védett, hanem
abba tejet is lehetett fejni! Aıontúl a szeder és a sült tengeri mellé tejet
is ittam mindennap. Volt néhány nagyobbtejü,jótõgyü birka, s azokat
biz én a tallókon meg-megl`cjegettern. Hát bizony. istenem, úgy
szereztem élelmet magamnak. ahogy tudtam. Igaz, hogy ezzel a
tejivással nagy kellemetlenség is járt. A legyek ugyanis egész nap
seregestül dongták a tejért az én nagy kalapomat. Este kimostam én
azt mindig, mert féltem, hogy a gazdárn megncszeli a dolgot. O azon-
ban nem vett észre semmit., pedig sokszor nagyokat nevetett a
ltalapomon. De mit bántam én mindezeket. En legcltettem, szedrez-
tem, sütöttem a tengerit és ittam naponta a tejet tovább. Meg olvastam
szakadatlan. Valami ösztönszerü érzés megsúgta. hogy a betűk
valamikor még nagy szerepet játszanak az életemben.
Nem lesz talán nagyon nagy hiábavalóság, ha leírom, miként is
néztem ki akkortájban. Mondhntom. nem valami telszetös ligura
voltam. Ugyan mi is lehetett volna tetszetős rajtam? A két kis sovány
fekete lapockám? A kerek, kicsi. konok fejem, rajta a nagy, avas,
tejszagú kalappal? Az olvasható, szúnyog- és bolhamarta oldalbor-
dáim? (Nyárszakán ugyanis a szegény emberfia spórol az inggel.)
Vagy a vékony, hosszú, csontos két kczemszára, rajta a fejéstöl elnõtt
két kezemfejivel? Csúnya, görbe gyerek voltam. A két lábam
szakadatlanul sebes volt, kikezdte a tors.lPedig eléggé megvastagodott
rajta a bör. Lam, lám, a nagyságos Balogh Lacika nem úgy nézett ki,
mint én. Annak kövér és gyenge bőre volt. mint a hanrıat. Az oldalát
nem rágta a bolha és a szunyog, se nem kellett neki lopva tejet fejni a
kalapjába, se gyenge tengerit csenni, hogy egyest egyen a hasával. De

-74-
nem kellett neki vén knlendáıiumokat se szerezni. hogy olvashasson.
Mindent megadott neki az édes joistenke. ami csak egy fehérbörti úri
gyereknek kijıir. Bizony. ismertem jol Laeikát. Sokat jártam hozztijult
Szalontán az aradi-úti kliriájtıkba tanítani. az asztalukról lekerült
ételmaradekokért. Mert biz- neki szép. nagy. kövér feje volt., de az
elemi iskolai tudományok iránt valo buzgalom igen lassan keringett
benne. Ám Lacika nem igen igyekezett megismerkedni semmiféle
fejtörö dolgokkal. Tudta. hogy az úri allapot olyan valami. ami vita
nélküli örökségkent marad lirol-lira. De még meııııyire tudta! Mikor
minden igyekezetem ellenére sem tudtam rnegtanittatrıi vele a leckét.
elkeseredett, a könyvet Iedobla es azt mondta:
- Mit érsz vele. hogy te jo tanulo vagy? Mi lesz belőled? Te még
gimnazista se leszel!
Bizony sokszor eszembe jutott a Balogh Lacika szava. kivált
azután. hogy a könyveket megszereztem. S ilyenkor mindig összerez-
zentem befelé magamban. hogy lám. nekem gimnázium helyett a
hatamat kell tartanom a gazdám dilhenek. hogy arra iıja fel az élet es
a reménytelenseg fekete bctúit. '
De az ilyen nekibúsulások után annál nagyobb erövel fogtam
hozzá az olvasáshoz. Igen. men en balga. csúnya kis fekete rigo úgy
gondoltam. hogy Rinalcloval. Kari-Gordonnal. Halil-Bennel. a sok
ocska kalendáriummal legyözlıetem a gimnáziumot a magam erejeböl
kinn a nyaˇrvegi tallön. Tudtam. hogy bolond dolog. s tııdlam. ha
elmondanam ezt. nemcsak az emberek. de tán meg a l`öld is
felhasadna. hogy egy jot ltacaghasson. Azt azonban nem tudlıatta
senki. hogy én mit haıaˇroztam el a legyektól dongott nagy kalapom
alatt. Hisz mondom: csunya görbe. sovány kis gyerek voltam. akire
annyit se adott senki. mint egy rossz, santa bogarra. Bizony. az én
apá.ıTı nem volt allami csenıpar soha. De meg tt nagyapám se.
Mindennap tnvolabb és tavolabb hajtorlam el lcgeltetni a birkaˇltat
a tanyátöl és olyan helyre. ahol tudtam, hogy egesz nap egyedül le-
szek. Annyira bemıe voltam a gondolatban, hogy legyözzem a
gimnaziumot. hogy nem is szerettem emiatt emberekkel találkozni se.
Hogyne! Talán. hogy eltöltessek velem a drága idõt? Nekem sürgös
volt az olvasás. Mindenáron tanulni akartam. Nem tudtam
belenyugodni, hogy ott maradjak. ahol vagyok. Vártam mindig valami
vakszerenesére, ami egyszercsak véletlenül belém botlik, kiemel a
kezdödd kutyaéletböl s visszapenderít Balogh Lacika melle a tanulo-
padba... Hiszen még nem mıilıa vegkepp idejét a dolog - gondoltam.
(Tizenhárom éves voltam akkor.)

-15-
 Valahol már említettem, hogy a gazdám sögorának bevallottam,
hogy en költö leszek. Balga fejjel azt hittem. hogy majd a gimnázium-
ban megtanitanak. De egyelőre, mondom. azaz hogy nekem
véglegesen a szzintoföld. a puszta s a rajta küszködő emberek voltak a
tanáraim. No meg, a rengeteg sok béee. lgzız. volt a sok zagyvalék
között egy csuda is: Tolsztoj munkája: .A Pénz átka". Aztán volt még
két más érdekesebb dolog. Két avatag vers-füzet. Egyik a geszti
kántor „Csokonai írásai". masik meg Vég-Gyula várának. illetve
Toronyi Tamásnak versbe szedett története. Ezeket ki is válmztotıam
a többi közül. meg egy vastagabb Rózsa Sandor történetet s a Petöfi
kötettel együtt elrejtettem jol a szinpalláson a dögbörök alatt nagy-
nagy szerenesémre. Igen. mert a gaztlám megsejtette, hogy sok könyv-
vel forgolödok s 'egyszer elfogta rajtam az ibirokkot. Nem mondom.
hogy nagyon megvert, de azért még két nap múltán is fájlaltam
szegletes lapockáiınat. Csak azért szitltam magamban a Liz könnit,
hogy miért találja úgy el mindig a legfájdalmasabb helyeket. S aztán.
hogy megvert. azt mondta. hogyha el nem takarítom magam körül a
sok haszontalanszigot, majd lássam a következésit. En tehát össze-
szedtem a nagycsomo ponyva-antikváriumot másnap, kivittem egy
távoli szerüre, szalma közé hanytam és meggyújtoltam.
Mar mikor mind elégett, s csak fekete pemye maradt az egészből.
még azután is sokáig ültem nagy keserűen a pernye mellett. Tán nem
is annyira a könyveket sajnáltam, hanem az szomoritott. hogy a
könyvek pemyéjebe belehullott a rcményem is. Az, hogy
gimnáziumba járhassak.
Pár napra rá uzuin újabb csapás ért. Este ugyanis elfelejtettem a
tejtöl kimosni a nagy kalapom sahogy elaludtam s lebillent a fejemröl,
Bigyu, az öreg puli addig nyalta, addig fogalta a megsavanyodott avas
posztot, mig egy ötkorontinyi lyukat nem rágott a tetejibe. Ha fel nem
ébredek, biztosan addig köstolgatja, mig a karimáig nem ért
volna. _
Ennyi baj és kár tetejibe még az jött, hogy vége lett a tengeri
sütésnek és szedrezésnek. A gazdám egy reggel kocsira hányta az ekét
és boronát s elmentünk egy hétre Vásáriba és Széperdöre
szántani. A
Öt napig szántottunk Széperdön. De nem úgy ám. mint ahogy azt
a festömüvészek elképzelik. Men tudniillik a festők legtöbbször két
bús lovaeskát festenek, olyan meredek lábakkal. hogy szin_le
csodálkozik az ember, hogy miként tud vegig inenni a barazdán. Es
nagy nyugalom és csend és béke honol az ilyen képeken, mint valami
aranylakodalmas nagytata arcán. Allenéll Nem éppen ilyen azl Van

' .16- I
bíz abban egy kis nyugtalanság is. Igaz különben, hogy aki csak
messziröl látta a szántást, a megszépitõ távlaton át, az még almaiban
se tudja elképzelni, hogy mi az. Lehet azonban, hogy vannak ilyen
boldog szántások is. S ha vannak, akkor en, az akkori vezna kis
kölyök, még ebben is szerencsétlen voltam, mert nekem ez is másként
adódott. Az elsõ öröm, hogy én, ajelentéktelen kis cseléd-gyerek ime
komolyan beleavatkozhatok a nagy teremtésbe, hamar lelohadt. Az
öröm növekvõ kicsiny virágát a kegyetlen valóság csúnyán
elhenrasztotta.
Mink ugyanis négy lóval szántottunk annak a rendje és módja
szerint - ,,elõrefOgva". Jókor hajnalban már befogtunk s én
mezitlábasan, dideregve felûltem a nyergesre. csak úgy ni, szörin.
Bezzeg, mire megtettünk három-négy fordulót. már nem fáztam,
inkabb melegem volt. Zabtallót szántottunk. s az száraz és kemény
volt, mint a vas, s az eke nagy darabokban szaggatta fel. A lovak
egyenlótlenül húztak. Hol az egyik. hol a másik ugrott neki a hámnak
s az eke vakbarázdára szaladt. A gazdám káromkodott s igen sűnin
emlegette az Istent, az egeket. a földet velem s az anyámmal
kapcsolatban. En rémülten hallgattam az átkok záporát, pedig ha
valaki igen, én már hozzá voltam szokva az ilyenfélékhez.
- Mi lesz ennek a vége,jóistcnem?! - gondoltam - s minden
ügyességem elöszedtem, hogy a lovakat jol hajtsam. Amíg a nap fel
nem jött, s az idö fel nem melegedett, úgy ahogy sikerült is a dolog.
De azután már az én ügyességem és tudományom teljesebb esódöt
mondott, mint a legfortélyosabb zsidó szatócs. A napfelmelegedett, a
legyek és bögölyök dongtak a lovakat és azok ugraltak, põtyikéltek,
dûlt róluk az izzadság, s a szántás két végén a forgóknal mindig
belehágtak az istrangba. a kisefákba. Ilyenkor le kellett ugranom a
Ióröl és meg kellett igazítanom a hámot, az istrangot. A gazdám olyan
iszonyúan nézett ram, mintha én lettem volna az oka az egész
világteremtésnek. Annak is, hogy emberek élnek a földön s annak is,
hogy olyan száraz a zabtalló. A sikertelen munka miatt szinte könny
folyt a szemeibõl dühiben. Se azelõtt, se azóta nem láttam embert
akkora indulatokkal simi... Mikor egy-egy vakbarázdát csinált az eke,
a négy, félig megvadult loval azonnal vissza kellett fordulnom, hogy
azt kiszánthassuk. Természetesen újra, meg újra az istrángba, meg a
ltisefába bonyolódtunk bele. A lovak nigtak. lepték a hámot, a
hajtószarat. Ha odacsaptam az ostorral valamelyiknek, annál jobban.
A fejûket szakadatlanul egymás nyaka alá dugdosták a légy miatt.
Hiába ltiáltoztam rájuk s az ostoıTal hiába próbálkoztam levemi róluk
a bõglyõket., nem ért bizony az semmit se. Az alattam levõ ló néha
-17-
úgy hozzádönsölódött a másikhoz, hogy majd szétmorzsolta a
lábamszárát Délfelé a gazdám levetette az ingét és fogesikorgatva
verte az ekét az acélkemény barazdába. Akkor már nem is károm-
kodott annyit, hanem minden hibánál négy-öt kilós száraz
göröngyökkel dobált meg. És mindig eltalált, hisz ott volt a hátam
mögött három-négy lépésnyire az eke mellett. Mikor egy-egy ilyen
ütés eltalált, szinte kongott belé az egész testem s azt hittem mindig,
hogy kilyukadt a hátam. Délben félájultan szálltam le a lóról s nem is
ettem, csak fetrengtem a hátamon a kék daganatokltal a
tallóvirágok közt.
Este, kifogás után mindig úgy fogytam le a kocsi mellé, mint egy
darab fa. Zsibbadt volt minden tagom s a vacsorát rendszerint már
alvó szemekkel majszoltam végig. Utána még á lovakat megitattam.
vizet vittem a korsóba. csak azután feküdtem le. Az egész testem tört
volt a görõngydobálásoktól, és forró. S a már hülni kezdõ éjszakában
bizony, ugyancsak borzongatott a hideg. Rossz félszür-darab volt a
taltaróm, alá bújtam s alatta azonnal szinte ájult, álorntalan álomba
merültem. Úgy annyira, hogy amikor gazdám hajnalban felvert, per-
eekig szinte béna volt minden porcikam, s valami keserű csodálattal
döbbentem rá, hogy jaj, élek, muszáj élnem. Ha talan az álom maga a
pokol tomáea lett volna, azt hiszem még akkor is szívesebben
menítltern volna bele vissza, minthogy elkezdödjön a nap szántással.
legyeltltel, átkokkal s hátam mögött fogcsikorgato gazdámmal...
Azoknalt, kik a szajukon, ecsetjültön, cenızajukon viselik a nep
ügyét, ajánlok egy öt napos ízelítőt az ilyen szántasból. Igen, de úgy,
hogy az én volt gazdám lépkedjen a hátuk megett. Persze, szeretnem
õket látni, mondjuk kórót vágni, répát eggyelni, vontatni, rostát
hajtani, gereblyézni, kaszálni is, de nemcsak passıióból, vagy immel-
ammal, hanem rajta, rajta, mig csak pihegésbe nem fül a szusz, s el
nem kezd hermonikazni a horpasz. Vagy úgy ószi trágyahordáskor,
mint a napszámosok. Térdig állni a szarvasban és villazni a ganét, de
maporán ám, mert annyi csösz, pusztagazda, segédtiszt, ispán, intézö
lézeng olyankor ottan körül, hogy annak bizony a fele se tréfa. És
amondó vagyok, hogy ezt is meg kellene próbálni, nem éppen megve-
tendö dolog, s ami fö, nem hal bele az ember. Lám, én is élek még
mind e mai napig.
Igaz, hogy ott nem lehet ám álmodozni, szavalni, csokor-
nyakkendöt kötı1i, kivasalkozni, s több elTé|e népboldogitó
cselekedeteket véghez vinni. No, de van ottan kárpótlás is: az
életkörülmények, a táj, a sorsközösség érzése a szutyokban, az ember-
telenségben, a közös verejtékben és leroskadásban bizony nagy

-'1fi-
rálıatassal van az érzö emberre s kialakitja a lelkiséget. Ha a fönt
emlitett szavalók elvégeznék ezeket a gyakorlati iskolákat is, mindjárt
nem történne meg az, hogy mig ók takarosan és szemérmesen egy-egy
kis húst eszegetrıek, addig a répa és ltóróföldek népeinek holmi
kelkáposzták és sárgarépák dús és istenáldotta vitaminjairól beszél-
jenek. Nem bizony, mert a kelkáposztához némi szalonnácska is kell!
A sárgarépához meg éppenséggel dukál egy-egy kis kolbászféle is,
vagy esetlegjó hozza a májas-hurka is! De csak úgy magánosan, a két
istenáldotta zöldségféle vitaminja egy kicsikét bizony vékony a
villanyélhez. S ezt tudnák akkor a parfömös és vasalt kioktatók is, s
ha gyakorlatban nem is, de legalább elméletben ajánlanának a
zõldségféléhez, ha mást nem, egy kis sózatlan szalonnát, a paszuly- és
kolompirleveshez, mert bizony a sors és az élet nagyon jó és nagyon
nagy mester. Az iró se ima aldtor hogy tutul a szél, hanem azt, hogy
fti, sivit, fütyól, lengedez, - már mikor milyen kedviben van!
No, de félbehagyom, egyelore. dicsõ felebarátaim oktatását és
visszatérek a széperdei szántáshoz.
Mikor az ötödik napon az utolsó barázdát is kiszantottuk. faltak a
lovak egy keveset, megitattam õket, aztan kocsiba fogtunk és megin-
dultunk Szalonta fele. A gazdám hajtott. En nagyot sóhajtva vac-
kolodtam el a kocsiderékban es nem töródtem vele, ha a vesem
kirázza is: elaludtam. Arra ébredtem, hogy a gazdám beszélget
valakikkel. A két mezõgyaraki csõsz volt. Ott ültek a kocsi két
oldalan. Azon egyezkedtek, hogy két lóval,kocsival fuvarba kék menni
csöszbért szedni.
- Én nem érek rá - mondta a gazdám. - De itt ez a kölyök.
majd û elmegy! _
- Oszt ü tuggya hajtani a lovakat? - kérdezte az öreg Kenéz. az
egyik csösz.
- Azt hiszem tuggya... Megtanttottam, - mondta a
gazdám. _
Hozzám egyik se szólt. En csak ültem a kocsiderékban s
bámultam, hogy a kerekek alol szall a por.
\
I

Sohasem hittem, hogy olyan jó dolog a csószbérszedes, mint

amilyen. Igaz, korán hajnalban kellett kclnem, hogy mire virradt,
bekocsizhassak Szalontára. De hazudnek. ha azt mondanám. hogy az
terhemre esett. Mi volt az nekerıt hajnalban felkelni! Semmi.
Akkorara már megszoktam. mint a sokat hasznalt rongyot, amitól

-79_
semmi áron sem_akar szabadulni az ember, men azt hiszi, hogy csak
az aˇll jól neki. Ennekem pedig egész jól állott a felkelés. Nemcsak
azén, mert vidoran mozogtam, hanem azért is. mert nagy önbizalom-
mal olyan valakinek éreztem magam. akire im lassanként a nagyok
dolgait is rá lehet bizni. Söt nemcsak felügyelet alatt, hanem önállóan
is. Kocsit. két lovat és a vele járó fclclósségct. A hátam. a vékony bor-
daim még sajogtak, igaz, de ha jól meggondoltam, nem is nagyon
bántam, hogy olyan alaposan megtanitott a gázdám_ a lóhajtás
tudományára. A két jó öreg csószt hamar megszerettem. Altalában én
akkortájt mindenkit hamar megszerettem. aki csak egy jó szót
szóllott hozzám.
A két csószt én addig úgy ismertem csak, mint - két csószt, két
hivatalos embert, kiknek pisztolyuk van s néha-néha még a biróval is
beszélnek. Olyanoknak, akik akkor puhcgyelik cl `a nadrágomat, mikor
kedvük tartja. Tudniillik egy senkitől se óvott cseléd gyereknél nagyon
könnyü ilyen alkalmat találni.
A csószbér-szedésnél megismertem õket, nemcsak, mint
csöszöket, hanem, mint embereket is. Kcdvcsek. jók voltak hozzám,
tanitgattak sokat és gondoskodtak rólam. Nekik ugyanis öröm napjaik
voltak' kommcnciót szedtek, pénzt kaptak, egyben szürcteltck is. Az a
szalontai csõszkerülct - a mezögyaraki resz - körülbelül tiz_-
tizcnkétezcr hold föld volt, ahol ők ketten örkódtek. Volt hát honnan
bért szedni. Bizony voltak olyan jó gazda házak, ahol egy-egy kalap
diót, egy-egy kosár szöllõt is kaptak 8 bér melle ráadásul, meg a két
fuvaros lónak abrakot, tököt.
S persze, hogy minden jóbol nekem is jutott.
Emlékszem rá. hogy mikor elsö este kimentem vissza a tanyára.
milyen diadallal pakoltam ki almát, szilvát, szöllöt, hogy a gazdám kis
porontyai kerekre falják magukat vele... En, amig a gyerekek
szilváztak, egy rossz uakból két hatalmas abrakos bakót gyártottam
nagy buzgalommal.
- Minek az, te? - kérdezte a gazdám.
- A lovaknak! - mondtam. - Kell ám ez a két tarisznya... ki
akarom a lovakat abrakoltatni. _
- Látom. hogy kezdesz eletrevalo lenni! - dömıögött a gazdám,
s azontúl teljesen rámhagyta a lovai gondját.
S úgy is lelt, kihizlalıam a két lovat. Három hétig jártam
csószbért szedni, s ez alatt az ido alatt úgy feljavult a ket ló. de
jómagam is. hogy alig lehetett rank ismerni.

-B0.
 Mikor csöszbérszedés után hozzáfogtunk mag alá szántani. már
teljesen uralkodtam a lovakon s többé egyetlenegy göröngy se
repült a hátamhoz.
A két öreg csösz úgy mcgszeretett, hogy többször mondták a
gazdámnak, hogy ne bántson, hisz friss és ügyes vagyok - és
tanulékony.
- Hisz tudom én azt, - mondta ilyenkor a gazdám. - De hát
mit csináljak, mikor nagyon mirgcs vagyok? Kit üssek?
A két öreg csösz hümmögött,` bólogatott, köszörülték a torltultat,
legyintettek, nyilván arra gondoltak. hogy az áporodott nagy magyar
csendben mit is tehetne mást az ember: üt. .ló,jö. De azt már egy ki-
csit sokallottam, hogy minden ütés az én oldalamat érje...
Mikorra a tengerit lcszedtük, ltóróját ltúpba raktuk, s a talajába
elvetettük az öszi magot, utána méga répát is elvermeltük s a széna-és
á szalmaboglyákat még egyszer bchcgyeztük, eljöttck a nemszeretem
idõk - az õszi napok. Es néha der volt, néha esö hullt. A táj is
kopasz lett és mostoha. Nem lehetett már semmit sem találni kint,
amit meg lehetett volna enni. Mert úgymondva, hogy a kinti munka
ideje elmúlt. és megint csak pásztor lettem. Az, aminek tulajdonképp
mcgfogadott volt n gazdám. S jártam egész nap mindenfele az õszi
határt u még fel nem szántott tallókat, idegen kaszálókat. elhervadt
lucemaföldeket. Legeltetteırı. Csudálatosan sok esö esett azon ez
öszön s hogy rıkkortzijban még nem zsírban nyirták a birkákat, hanem
lörösztve, nem volt baj, ha ázott. A fontos az volt, hogy minden nap
jóllakjanak. S bizony legtöbbször börig ázva kerültem este haza, s
mikor Iefeküdtem, reszkettem, mint az ázott csirke, mig testem
melegétöl gözt nem vetett rajtam az ázott ruha. Ha netán valamelyik
„népi” érzésû szociológus, képviselö, vagy más effajta szerzet, itt
közbcszölna, hogy mi a fenének nem vetettem le azt a vizes gúnyát,
már csak egészségügyi „szempontból” is, megnyugtathatom. hogy
megpróbáltam én azt egyszer-kétszer levetni, de - elõször is: az én
egészségi ügycmre akkortájt (vagy mondjuk még ma is) egyesegyedül
az égi irgalmassrig és a nagy véletlen ügyelt esak, jó közép-európai
szokás szerint; s másodszor - itt van a gyakorlatlan népies tudósok
járatlansága, s a gyakorlott, a saját bőrén tapasztalt cselédgycrek
természetes bölcsessége. Mert tudniillik, ha levetettem vizes
rongyaimat, nem lévén csipkés paplanom, csak egy fél szür darabja,
oly sılíı-íín és hangosan összekocogott a fogam, hogy a zajtól nem tud-
tam aludni, hisz az iskolában tanultam, kérem, az egészségtant, hogy
az erösebb testüeknek nyolc,_a gyengébb testüeknek pedig tiz-tizenkét
óra alvas kell. Alkalmazkodtam tehát ehhez. No, nem a szabályok
_g|_
miatt, csak a forma kedvéért. Ugyanis õt-hat érát nekem is aludni
kellett., föltéve, ha tudtam a bolháktol.
Mondom, levetköztem én egypárszoı-, ha eláztam. csakhogy az
volt a baj, hogy a fenti édes kényelemben átnyugodott éjszaka után
hajnalban. mikor rámszedtem_a jéghideg vizes göncöt, elkezdett ben-
nem azonnal játszani a lélek. En meg akkor már nagyon õregnek érez-
tem magam az ilyen szükségtelen játékhoz. Hagytarn inkabb, hogy
éjszaka gõzt vessenek a rongyaim.
Bizony sokszor el is szontyolodtam. A lekopaszodott táj, a köd,
az esö. s rá a korai fagyok nagyon lehangoltak. Sokszor féléjszakákon
át elhallgattam a birkaszín deszkatetején az esõcseppek kopogását.
Mintha az õszi ég angyalai szegezték volna felettem a
koporsófedelet.
Igy telt az ősz... Annyi öröm ért csak benne. hogy új csizmát kap-
t_am. Aztán eljött a tél s a megszokott gyütrelmek között az is eltelt.
Es eltelt a tavasz is. Az én sorsomban nem lıozott az sem semmi
változást. Mit is hozott volna? Az életformák fennallottak úgyszólván
ezer évig. Meg volt tehát adva a keret. S e keretbe én is beleestem.
Ami azt jelentette, hogy mcgnövök, dolgozok, hányódok s a végén
eltűnõk nyomtalanul. Hogy nincs kitérés. nincs kivétel. S ha van is, a
kivételelčet mindig õsszeroppantja az élet. A kivételek mindig
magánosak lesznek, s a két osztály acsarkodásanak közepette, eg es
fold között lebegnek. mint a Mohamed koporséja.
Még annyit írok errõl az idöszakrél. hogy két évig szolgáltam
Pineeréten, s már tizennégy eves voltam, mikor új gazdát választot-
tam. Most mar édesanyám sem szólt bele a dolgaimba. A tizennégy
év fegyver volt a kezemben. Több bért és emberségesebb bénásmédot
kõvetelhettem magamnak.
A költözködésem az új helyemre nem sok nehézséget okozott.
Colt-mókomat a háttımra vettem, kilenc bárzinyomat nekiinditottam az
útrıak és fütyörésztem. A válás egy cseppet sem fájt a gazdáınnak,
sem az én szivemnelt.
Szentrnihaly napja volt és sütött a nap...

Kilenc báránnyal és három koronanyi készpénzzel érkeztem meg

az új helyre a Köles-ér mellé. Évi bérem tizennyolc forint volt, kosztot
kaptam, a kilenc baranyomat tanottak, egy évi szolgálat után hat
darab bérbárzinyt is kaptam. Jerkéket. Ezt elõre kikötöttük. A
gazdamat Szakos Imrének hittak. Olyan alaesonyas ember volt, gyor-

_82-
san beszélt. szerette a bort. csak nyáron lakott kinn a tanyán. télen
otthon Iebzselt Szalontán. de azért elég súnin ki is látogatott. Ilyenkor
megtörtént bizony. hogy hangosan nyilatkozott az égiekröl. Volt egy
másik eselétlje is. nálamnál nagyobb. idösebb: egy nagy Iomha,
málészájú oláhgyerek. .lankénak hittuk. Ennyit tudok felõle.
Valamerröl Tenke kömyékérõl jöhetett. Egészséges volt és' vastag és
piros. Nem igen beszélt magyarul. de tudott a lovakkal bánni. ha
Szákos megszidta, riadtan hallgatott és kotródott dolgára.
Hogy helyre állottam, másnap a gazdám kenyeret tett egy
tarisznyaba, háromszáz darab bárány mellé odaállitott és inditanom
kellett azokat Várad alá Pankotára. Oszi legelöre, tallóra oda kellett
menni. Ma se tudom. milyen cimen: hogy fizetett érte, vagy csak úgy
odaadták neki a tallót törctni. Annyit tudtam csak, hogy urasági birtok
volt, ahova mentem. s ott nem volt birka. Pankotára csak esö, vagy
nagy vihar esetén hajtlıattam be.
Naplement tájon indultunk. mikor mar szűnt a meleg, és éjszaka
mentünk. Szákos adott egy kis rossz kölyök pulit is. Madzagra
kötöttem, hogy szokjon lıozzám. Nem sokat értem vele, gyáva kis
jószág volt szegény. Csak akkor ugatott. ha faron ütöttem a botommal.
Vállamon a _szúr, nyakamban a tarisznya. kezemben a puli madzagja
és a bot. Ugy mezitláboztam a baˇrányfalka után másnap délig.
Hatalmas nagy tábla búzatallokra érkeztünk meg. A Rojti zsidée volt.
Határos volt Pankota pusztával. Egy árok, az árokparton ákacfasor
választotta el csak attol. Kikerestünk egy alacsonyabb töızsú fát. a
cök-mökom az ágai közé hajigáltuk s otthon voltam.
- Majd csak talalkozol em: emberekkel is - mondta Szákos -s
megmutatta a kútat, ahol majd itatlıatok. .lé messzi egy hajlatban állt
a kút. A terület, ahol legeltethettem, olyan jó négyszázholdnyi
föld lehetett.
Pár órai pihenés után. a gazdám felkaptatott a váradi vasút
töltésire és elballagott a gyapjúi állomásra. Ottmaradtam újdonsült kis
pulimmal s a fáradalmait pihenő bárányfalkával. Olyan csend és
olyan szabadság szakadt rám, hogy alig bírtam elhinni. Sehol egy
ember, sehol egy tanya. Kelet felé hegyek, nyugatra sikság, s messze
fák között Pankota, a major. Csak sejteni lehetett. Nem látszott belöle
semmi. Olyan nagynak és szélesnek éreztem a teret, hogy alig bírtam
benne megállni. Szinte varázslatnak tünt. hogy nincs a hátam mögött
Kereki az ostorral s Agnes néni az örök csatorálásaval, hogy nem kell
pelenkát mosni, disznók, libák után futkosni, hogy tojhatrıak bárhová a
tyúkok, semmi közöm többé hozzá. hogy elmaradt a Pince-rét - csak
Bigyut., a vén pulit sajnáltam, ahhoz hozzá szoktam két év alatt -

.g3.
minden rosszban társam volt. Hiányzott a csaholása. A kis puli, amit
kaptam, mondom, nem ért egy hajítöfát se. Egy tapasztalt öreg puli,
egy olyan gyerköcnelt, mint én voltam akkor. rettenetes nagy
támaszték.
Mikor jól kibámultam magam a tájban, megbizonyosodtam, hogy
én vagyok - én. a fa ága közül leszedtem a tarisznyám. ettem egy
keveset, aztán végignyúltam az árokparton, s altárhogyan dongtak a
legyek, elaludtam. '
Arra ébredtem, hogy egy ember rugdossa a talpamat. Ugy pattan-
tam fel, mint a rugó, 5 szétnéztem: a bárányok egy része már
legelészett a kövér tallön, a szúröm a faága közt volt, a tarisznyám az
árokparton, láttam. nincs baj. De láttam azt is. hogy a kispuli
acsarkodva rohan arrafelé vissza. merröl az éjszaka jöttünk.
Az ember mosolygott. s elmondta. hogy ö hónapos juhász Pan-
kotán, fejés idejére fogadták fel. tudta. hogy ekkorára meg kellett
érkeznem, azért jött, s ime, látja, hogy itt vagyok. Beszélt, hogy ne
féljek, ö ügyelettel lesz rám addig, amig megtanulom arrafelé a járást s
azután is. Erdeklödött az után, hogy ki fia vagyok, él-e az apám, s ha
nem, ki az, aki számon tartja, hogy élek-i. Mondta. ha nincs
bocskorom, majd õ kerit rossz csizmaszárat és csinál nekem. Eljött
velem a kúthoz is és fıgyelmeztctett, vigyázzak, mert az nagyon
mely.
És csakugyan. mikor belenéztem a kútba. nem láttam benne
nagyobbnak a viz csillámlását, csak mint .egy ember kalapja milyen.
Négy kútostorfa volt egymás végibe toldva, s az erte el. Mcgmutatta,
hogyan kezeljem a vizhúzást, hogy a himbálózó ostorfa bele ne üssön
a kútba. Biztatolt„ hogy legyek ügyes és bátor, de mondta is, hogy
látja; ezek nem hiányoznak belőlem.
Az õszi nap melegsége már kellemes lehülésbe kezdett, mikor
otthagyott. Hatalmas nagy ember volt, vöröses szálas bajsszal.
Megszerettem. Bámultam utána. Pipált, ahogy ment., s a pipal`üst
játékosan csavarodott a háta mögé.
Tünödtem még egy darabig felõle, hogy ki lehet, azután tele mer-
tem a vályút friss vizzel. Nagyon nehezen ment, mert szokatlan volt
nekem az olyan hosszú kútostorral vizet memi. A veder is nagy volt
és nehéz, s alig bírtam kiemelni a káva közül. Sok üggyel-bajjal, de
azért naplementig megitattam a bárányokat, a kút fortélyát is
kitapogattam. Mert minden kútnak. kútágasnak. gémnek és ostorfának
más, más a fortélya. Ennek az volt a kezelési modja, hogy mikor lefele
nyomta az ember s már a harrnadik ostorfát is elnyelte a kút, akkor
teljes eröböl és gyorsan kellett nyomni, hogy a veder biztosan

-g4-
megmeı-üljön. Ha ugyanis a veder nem merült meg, akkor roppant
gyorsasággal rohant fölfelé s olyan nagy volt az irama, hogy a kútos-
tor engem is magával ragadott két-három métemyire a kút szája fölé.
amig vissza tudtam az üres veder rohamát küzdeni. Ki tudja. hányszor
emelkedtem én igy a kút szája fölé az ostorfán lögva?! Bizony, amint
már mondtam, én eléggé vezna gyerek voltam, s a kúuıak nem nagyon
kellett erölködnie, hogy a levegőbe emelgessen. Ha eleresztettem
volna az ostorfát, akkor a gém tört volna össze, fönn a járomnál. Az
pedig nagy baj lett volna. Egyfelől: mert azon a tájon több kút nem
volt. Másfelől: mert ha összetörik a kútkészség, nekem kellett volna
megfizetni. Ott volt a kilenc bárányom s abbol futotta volna. Vigyáz-
tam tehát minden itatásnál, nehogy baj történjen. Kerekinél alaposan
megtanultam minduntalan arra figyelni. amivel bánok. Szegény rossz
hátamra temérdek lecke volt felirva. S én azt mind könyvnélkill

Szoval, mikor a bárányok teleszıtták magukat vizzel, a ltorsom én

is telemeritettem, aztán eltérrtgettem a falkát a két puszta határárlta
mellé, oda, ahol a szüröm a fa ága között volt s állást vertem. Száraz
gazt és gallyakat szedtem össze, egyclarabig eltüzelgettem. Aztan rám
vettem a szúrt s amig csak meg nem csattant a hajnal, pásztoritottam
a falkat, hogy az új álláson megmaradjanak. Tudtam, hogyha három-
négy éjszaka így csinálom, azután nyugton maradok. A falka
megszokja a helyet és nem mozog el. Mindig csak a hajnalon. mikor
már jol leszállt a harrnat, szundikáltam el. De nem úgy ám, mint
valami szép kisasszony, hogy belefeküdjek a jó paplanos ágyba,
hanem csak összekucorogva s ott, ahol leggöröngyösebb volt a tallé,
hogy az álmom rövid és éber legyen. Rájöttem. hogy a pásztor nem
akkor alszik, amikor almos. hanem akkor, amikor a jöszág
almos.
Ott, azokon az éjszakákon jöttem rá arra is. hogy milyen roppant
nagy az ég, hogy a földi dolgok tulajdonképpen csak arasznyira van-
nak egymástól. hogy a pankotapusztai árokpart és a Köles-énnenti
Szákos-tanya között nincs is távolság, ha a csillagok viszonyát nézem.
Mert.. akár a Kósa-ház eperfájárol. akár Széperdöröl. akár Pincerétröl
néztem az éjszakai eget.. a csillagok pontosan úgy állouak rajta, mint
ott a Rojti zsidö tallöja felett.
Aztán eszembe jutottak a pici fehér tomyok is, miket régebben a
bírkaszin gerincéröl láttam a Szélsö-tanyán. Hogy hova lettek azok?
Túljöttem-e már rajtuk, vagy valahol közöttük ténfergek? .lök voltak
ezek az éjjeli töprengések, így legalább nem aludtam el. Eszembe
jutottak a cipösök, a tanulási álmok s úgy gondoltam, ha már nékem

-g5-
mindenáron pasztomak kell lennem. ne legyen rám panasza senkinelc
jó pásztor leszek. Hiszen az nem altadályoz meg abban engem. hogy
tûnődjek a csillagokon.
Egy reggel lelmásztam az aroltpart legrnagasabb fajara. s keres-
tem az én pici feher tomyaimat - nem voltak sehol. Mindenfele csak
dombokat. hajlatokat es fákat láttam s azt. hogy filstőlve robogott a
reggeli hatos váradi vonat. Messze a pankotai bivalyos kasúlla a
lucemát, az en talloimon túl meg kőrőkúpokat állogattak.
Bizony eltűntek a tomyaim es bizony elszomorodtam.
Akkor szállottam csak le a fáról, mikor hannalszáradlán a
bárányok legelni indultak. Sokat bántott az is. hogy mi lett a kis-
pulival? Vádoltam magam. hogy mert nem is futottam utána. mi.kor`az
neltiszaladt a nagyvilágnak. _
Ekképp telt el néhány nap. A tallolt virágosak voltak. naponta
háromszor birkóztam avkúttal. győgyitgattaın a bárányok sebeit. szed-
tem belőlük a nyűveltel s megelegedetten ligyeltem, hogy az állás
napról-napra mindjobban kerekedik.
Egy délben aztan, mikor a bárányfalka az árokparti fák
hûvősiben delelt., előjött az én ismerősöm. a pankotai hónapos juhász.
Csizrnaszárat hozott, bocskorvarro árat, meg egy felliteres üveget tele
pálinkával, jó pirospaprikásan. Leültünk az árokpartra, keskeny.
hosszú szijat »hasitottunlt a csizmaszárből s meggőmbõlyitettûk, hogy
szepen meg lehessen I`ű.zni vele a boeskort. A bőrt Peter bácsi kiszabta
a talpam nagyságához. s amig rancolta ügyesen a bocskorom orrát.
megkertem, hogy meseljen nekem valamit a világról, arrol, amit én
meg nem láttam.
Akkor ideadta a pálinltás üveget es azt mondta, hogy igyak csak
belőle bátran, mert `abba minden fonnajával benne van a világ. Es
csakugyan, mikor jot húztam az üvegből. utana nem soká oly kedves
hangulat lepett meg, hogyha valaki kéri a szıirömet, minden
vonakodas nélkül oda ajándékoztam volna neki.
Unszolásomra elmondta Peter bácsi, hogy õ is kereste a világot
azelőtt, de biz nem talált mást, csak bánatokat és fájdalmakat
asszonya elhalt liatalon, volt nehany birkája, eldöglött lepfenében, a
hegyek között egy kis haza is volt - elpereltek töle. O tehát nem
keresi azóta a világot - a világ se õt. Megegyezctt önmagával, hogy
ezután úgy el: legyen egy kis kenyér-szalonna, egy szúr a nyakában,jó
bot a kezében, s egy-egy istállósarok, hova par hónapra be-
bealtaszthatja a kenyeres-zsakját. Aztán legyen neha egy kis pálinka.
Ez a legkisebb világ, ő beeri ezzel, mert más után hiaba is
vágyakozna. En azonban, ha vágyakoznek, csak vagyakozzalt.

-g5_
segitsen meg engem az Isten es adjon szerencsét nekem. de ne felejt-
sem el: urakkal egy tálból sohase egyek cseresznyet, zsidöl.. jegyzöt.
csendőn lterüljek s nagyszájü embert ne fogadják barátommá. S ha
már majd lyányok után járok en is, lanuljam meg, az olyan üt. a.ıTıi.lyen
majd nagy háborgásokba vezet.
Meg azt is elmondta Peter bácsi, hogy Szákos, a gazdám, öket
parıkotaiakat bizta meg azzal. hogy ügyeljenek rárn s tartsák figyelem-
mel pásztorkodásomat
Mire kiürült a pálinkásüveg. elkészült a bocskor s azonnal
felhüztam s kipróbáltam benne a lepeseket es arra gondoltam, hogy
valöban nem erdemes a világ dolgait feszegetnem. Ráeszmeltem. hogy
a világot nekem az árokpart jelenti. meg a faágak között a tarisznyáı`n-
szúröm, s a boeskór, ami kellemesen bizsergeti a talpaimaı.
Visszaültem Peter bácsi melle. megköszöntem neki a nagy
szivesseget es olyan hirtelen aludtam el. mintha villám csapott
volna belém.
Mire felebredtem. a bárányfalka már szelesen eltcrülve messze
legelt a tallön. Utána battyogtam a falkanalt s habár |`a`jt is a fejem.
vegeztem pásztori kőtelessegem. `
Éjjel óriási sze! kcrckedctt, fcllıajtotta a fellegcket s reggelre
paeallá áztam en is a bárányol-tkal együtt. A kenyerernet se tudtam
megvédeni az esőtöl, majdnem kovásszá ázott. Rájöttem. hogy gyáva
egy gyerek vagyok en: meg valami kis kunnyofelet se tudtam magam-
nak csinálni. Azonnal hozzáfogtam: ákáclajöviseket vagdostam ki a
bicskámmal, aztán gurdint es gázt szedtem össze. s nehezen egy csepp
kis számyekot csináltam. amıyit csak. ami alá épp odakuooroghattam
kenyerestõl-zsákostúl.
Három napig esett az esö. Akkor előjött a rojti majorbol görbe
bottal egy ember, aki oláhosan beszélt magyanıl. és azt mondta. hogy
ő a kulesár es hogy azonnal takarodjak le a tallöröl. mert ltitapossa a
szuszt belőlem. Minden familiámat lemondta rongynak. koldusnak.
betyámak. Elmondtam neki, hogy en nem mehetek másfele, men
engem ide kommandirozott a gazdám. s amíg az más parancsot nem
ad, nem is megyek sehova - intezze el tehat vele. ha baja van. EıTe
az oláh-kulcsár olyan dühbe jött. hogy kiveresedctt az arca es ügy
kiabált. mintha az öve lett volna a puszta.
Mikor látta, hogy meg erre se vagyok hajlando eltavozni, elıohant
az árokparti fákhoz. kicsi kunnyomat sıetdtilla. a kenyeres-Hakomat
a botjára füzte s zalogkeppen magával vitte. Engem olyan elkeseredes
es düh szállotı meg. hogy vakmeröen utana mentem. es pirongattam.
hogy szegyellje magat. Láttam. hogy egy kicsit totyakos ember. s ha
rá is kerül a sor, hogy egymás után szaladjunk. úgyse tud engem
elfogni soha.
Addig-addig pirongartam hátulról, hogy megállott, letette a
kenye res-zsákomat es dühöngve utánam eredt. Totyakossága ellenere
is jöl birta a futást es bizony sokszor kenilt közel hozzám. Ilyenkor a
botját mindig felem hajitotta. de' soha nem bírt eltalálni. Egy felörai
küzdelem után láttam, hogy kitikkadt. s mikor a botot egyszer újra
utánam vágta, felkaptam hirtelen s magamhoz vettem. A kulcsár
törülgette a homlokát. en meg, mint a darázs csapkolödtam körülötte s
veglegesen kifárasztottam. Ekkor neki iramodtam teljes erőmből a
tallon s a kenyeres-zsakomat visszazsákrnányoltam. Az oláh-kulcsár
az öklit rázta felem es megígérte. hogy elpusztit engem.
Sohase láttam többe. A görbe botot kesöbb a kispankotai
szölösltert-csösznek ajándekoztam. _
Ahogy a szel elöfutta az esőt, úgy el is hajtotta. Ujra kisütött a
nap. En a kunnyöm nem epíteltem föl újra. mert kijött Peter bácsi es
azt mondta, ha esö lesz ezután. hajtsak be a panltotai majorba, sőt,
behajtlıatok minden este. Van ott egy deszkasupa, abba. Igy tehát,
amikor újra bonılat mutatkozott, egy este átleptcm a határárkot s
behajtottam a falkát Pankotára. __
Csendes es kihalt volt a major. Ures eseledházak, üres nagy
istállók, szenakazlak, nagy magtár, úı-ilakás és regi vemıekbõl állott a
tanya. Egy Hász nevü röfös-zsidó berelte az egesz nagy pusztát, de
valahogy nehezen tollasodott s nem bin meg ökröket venn_i, béreseket
tartani, hanem felesbe munkálıatta az egesz birtokot. Ugy tudom.
gyapjüi oláhok szántotıak es arattak neki. A magtár tele is volt
gabonával. Feles birkát is tartott,jő pár szep tehene es bomya is volt
mar.
Egyelőre a cseledseg csak egy kocsisember volt, pár summás es a
juhászok. Gyaraki Józsefnek. a juhászgazdának kocsija, lova volt. s
legtöbbet odakoszált vásárokon, vagy Váradot járta. Erős. fekete
szörzetü fiatalember volt, szeretett inni, pipalni. nevetni es nem volt
fukar. Mondta többször nekem. hogy apámat jol ismerte. s ha olyan
ember leszek, mint az volt. akkor meg sokra viszem.
Altalában akármcne jártam azután is: szegenytöl. jömödütöl min-
dig azt hallottam az apámról, hogy egyenes, egyszerü, igazságos
ember volt es mindig az clnyomottak pártján állott.
llyenfeleket mondott rola Gyaraki Jozsef is. Apám tehát, meg
halála után is mutogatta nekem az irányt, amerre haladnom kell. Az ö
emlekeert vett pánfogásába Gyaraki is engem. s hívott be az árok-
partról a majorba.
.g3_
 Szegény Gyaraki Jóuell A vilaghaboı-úba bevonult ö is, és szerb
fogságba került, hallottam róla, hogy Szerbia belsejéböl valahonnan
még küldött egy levelet haza, s aztan mindörökre nyoma veszett.
Abból az idöböl és arról a tájról ismerem Pavadány Janos
gulyást, Csúti Ferenc szölöskert-csószt, Mikó Abel tehenészt, Pál
Imre kerti-munkást, Jaraba András hajcsárt, Kóros Gábor fuvarost. A
többiek nevére már nem emlékszek! - Na meg, a kispankotai-pusztai
intézót. A nevire neki se emlékszek, - talán Engelnek hívtak. Olyan
gyorsan hajtott a hintóval mindig. hogy a kutyái alig gyöztek vele
futni. Többet jóformán nem is tudok róla. Harsány kíabálását sokszor
hallottam reggelenkint, mert Pankotát a kispankotai majortól csak egy
keskeny völgy választotta el, úgy. hogy minden erösebb szo
áthallatszott onnan reggelente.
Nem tagadom, jól éreztem magam Pankotán. A heti kenyeret
Száltos mindig elküldte pontosan. Egy darab veteményföldön meg
találtam reıket, vereshagymát s kinnfelejtett kajsza dinnyéket, és
kökény is volt mindenfelé rengeteg, és csipkebogyó is. Néha-néha egy
tányér levest adtak Gyarakiék is. S ha egy-egy dög került a birkák
közül, Péter bácsi paprikás húst fözött, szerzett mellé pálinkát is, és
vígan voltunk. Nekem is két bárányom került bográcsba.
Megdõglöıtek. Maradt tehát het darab.
Ha ilyen dögcset volt, mindig este fõztük a húst, mikor már én is
beszállottam a rojti tallókról. Sokszor éjfélig elfüstölõgtünk.
Szalmával, kóróval, gallyal tüzcltünk. Mindig akadt vendég is a
húshoz: az öreg szölöcsösz, a tehenész, egy-egy summás. Ezeken az
estéken tanultam meg, hogy az élethez és a békességhez háromféle
dolog kell: pálinka, hús és mese. A hús, hogy jóllakasson, a pálinka.
hogy elringasson, s a mese, hogy meg ne bolonduljunk a
csendben. k
Ott, azokon az estéken tanultam meg egy szép siraló nótát is.
Halkan, zümmögve danolták s én is azonnal megtanultam.

Leigett a Mikó háza,

azir van a falu gyászba.
Beleigett öt szip lyanya,
a legszebb a magam gyasza.
Nem kell toll a kalapomhoz,
étel-ital nappalomhoz -
Könnyeim orcámra esnek,
Míg a sírba le nem tesznek.

-g9-
 Mikor a második bárányomat toroztuk, Péter bácsi egy szép
szavú kisesengöt adott nekem, nehogy elbúsuljam magam. Imi õ nem
tudott., azért hát elöverte a bicskát s a neve helyett a magyar cimen és
koronát karcolıa bele a csengö oldalába. O neki, hogy el ne felejtsem,
a teljes neve, Lomb Péter volL ˇ
Szegény, jó, kedves Lomb Péteri Hogy él-e még valahol, vagy
már régen porrá vált., nem tudom. A kis csengöt én minden hányodá-
somban megóriztem. Most, hogy írok, elöveszem és megcsengetem s
szavára egész lelkemmel visszaborzongok az útak messziségére. Oda,
le a mi világunkba, ahol generációk generácioknak adják át ezer éve a
bivalyostort, az istállók sarkát. a vándor-botot, hogy milliók sodród-
janak újra és újra a kiszabott sorsba, mint egy örökké tátongó és soha
be nem hantolt sírba.
Csengetem a kis csengöt s szavában ott sir a táj, s a tájban Lomb
Péter áll, alakja el-elmosódik elölem, aztan újra elóbtıkkan. Sokszor
szinte ma is hallom a szavát, amint tanitgat:
- Nem az a fontos, hogy mikor meghalsz, száz köblös fõd, vagy
csak egy somfabot marad-i utánad. Hanem az, hogy azok, akik
ltötûlõtted íltek, milyen módon cmlikeznek meg rúladz átkoznak-i,
vagy siratnak? Ha álkoznak, száz köblös földdel is átkozott maracc.
Ha meg' siratnak - pedig csak egy somfabotod vót, akkor is
kár vót maghalnocl.
Lomb Peter! Lomb Péter! Azt hiszem. mikor én meghalok.
utánam még egy somfabot sem marad. Az ügyesek nekem örökre
idegen világának nagyszájú csõszei és kulesárjai, majd azt is
letagadják az eletemböl! Vagy pedig lckicsinylésük és gúnyjuk jeléûl
oda. dobják a sirdombomra?
Igen, ez a mi sorsunk, tudom: életben és halálban vesztesnelt
maradni. Csatázni, gyözni és mégis mindig gyôzõn is elbultrıi!
Hatodosok vagyunk csak Lomb Péter. Magyar hatodosok. Mikor
bctakaritjuk, halomra hordjuk a búzaföldck, a nyáj, és a lángész gaz-
dagsagát, a sors kcgyencei s a szerencse pirosnadrágosai elöállnak és
dézsmálnak és röhögve fizetnek ki bennünket.
Be kar, Lomb Péter, be kar! Kár a múltunkért, kár ajelenünkért,
kár a jövendönkén, kár mieretttˇınk és kár Magyarországérfl
Igen. a kis csengöt megöriztem. Itt van a polcomon. Oble nem
nagyobb, mint egy két decis poharé, mégis elfér bcnnc egy roppant táj
minden népévcl és minden emlekcivcl.

. 90 _
 November közepe utánig jıiflam a rojti tallókat. Addig türhetõ
volt az idö arra. hogy tallóföldön Icgeltcssen az ember. Azután meg-
jöttek az állandó ószi esők. Sár volt. köd volt és szürke volt az
eg állandóan.
- Na, - mondta Péter bácsi egy este, - kötheoc útilaput a
lalpadra és szallhacc hazafele innen, mer most mán nem az
oláhkulcsár, hanem maga a rojti zsidó táncolja ki a beledct. ha a
talloját ilyen sárba is tapostatod!
En tehát reggel, amikor már látni lehetett, átvetettem vallamon a
kenyeres-zsákot. elbúcsúztam az ismerõsüktõl és két sorfa között egy
széles úton elindítottam a baranyfalktit.
Péter bácsi elkisért úgy egy félórányiig a majortól. aztán még
egyszer köszönt és azt mondta:
- Ha egy nékedvalo jó helyet tanalnék, megizenném neked! .ló'.'!
Na, eriggy Isten hírivcll Sok szerencsét!
Kezet fogtunk. Az esö hullani kezdett. Szél fútt és zúgtak a
fák.
Addig. amig at nem haladt a vtˇırtıdi vasút töltésén. még láttam. ha
vissza. vissmnéztem. de aztan - az az ember. aki jó volt hozzám s
akit szerettem. eltúnt. hogy ne lássam soha többé.
Akkor télen még egyszer Varadon hallottam felöle. Mondták,
hogy Pankotan kitelt az ideje. s hogy birka mellé nem kapott új
szolgálatot. valamelyik zsidó-uraság disznó-nyáját hajtotta el
makkoltatni, föl a hegyekre.
O se izent soha. Bizonyosan elment ö is a világháborúba s gon-
dolom. nem is tén onnan vissza.
Ó, bizony vagyunk mi elegen sárliak, s ha egy eltűnik közülünk,
százan jelentkezünk helyette az istállosárkaba és az árukpartra, s ha
mindannyian eltünnénk, az asszonyaink, a gyerekeink állnának a
helyünkbe. hogy az élet, a munka s az úri komédia soha, de soha meg
ne sziinjon...
No, de mondom én a magamét tovább!
Mikor a vasúttöltés mögött eltűnt Lomb Péter, jó bátoran neki
eredtem én a bárányfalkával, s akárhogy is szakadt az esö. csak
haladtam. Ahol valamilyen fennakadás volt. s nem akart menni a
falka, puli helyett magam ugattam. Athaladtam Gyapjún s azontúl
odabíztam a barányokra. hogy úgy menjenek, ahogy 'nekik tetszik:
legelészve kétfelöl az út partján. Kicsit rossz dolog lett volna, ha siet-
tetem a menést, s valamelyik gyengébb bárány a kenyeres-zsák mellé
a nyakamba kerül. Igy is fogytak a kilométerek elég türhetöen. Déltá-
jon az esö is elá|lL Ugy, hogy kedvem lterekedett aıTa is, hogy az

-9ı- -
útrnenti diófák alján az árkot végig kotozzam. Össze is szedtem jó két
zsebnyi diót s nagy örömmel pakoltam el a szíírüm ujiába. hogy azt
majd hazaviszem az anyámnalt. hadd lássa, más vidéken milyen
gyümölcs terem. A szekerescket mind megállítottam, amíg az ázott.
fáradt falka túlháladt rajtuk. Mind meg is állott becsületesen, csak egy
hintó nem akart megállani. Annak ugyan intcgethcttcm. Mikor mellém
ért a hintó. az cklıója alól egy papaszemes liatal zsidó úr elkezdett
engem szidni. mint a bokrot. Taknyos, betyár parasztnak titulált. akit
szét kellene gázoltatni. A parádés k_ocsis pedig megsuhogtatta az
ostorát és a nyakam közé cserdített. Am mcgiártá a bitang- az ázott
ostorszíj a botomra csavaródzott úgy hogy semmiképp se tudta
visszarántani. Söt még az Ostomyelet is el kcllctt neki engedni. hogy a
szíj el ne szaltadjon. Akkor megállt a hintó. A kocsis lcugrott s jött
nekem, mint a darázs. A ppaszemcs zsidó meg biztatta, hogy üssön
csak nyakon. Am a zsidó úr Lajosa nem ütött mégse nyakon, mert
nagyot szökve az út arkán átugrott egy ember kiforditott nadrágban,
nagy sipkában, kezibcn karvastagságú bottal s rászólt Lajosra, hogy
takarodjon a piszok útonálló gazdájával együtt, men az árokba
borítja azonnal. `
És Lajos takarodott is. Még az ostorat is otthagyta, mert a pápa-
szcmes zsidó sürgette iszonyatosan. A nagybotos, nagyslpkás embert
úgy lattam, ismerték ugyancsak. ,
Mikor a hintó elrobogott, a kiforditott nadrágú ember az Osterszí-
ját lecsavarta a botomrol s a nyelivel együtt birtokába vette. Jött
velem vagy száz lépést lassan beszélgetve. Megkérdezte, hogy hívnak,
kinél szolgálok, s jó utat kívánva útamra bocsátott. 0 is megmondta a
nevit, de bíz én már elfelejtettem. Valamiféle Todomak hívták. János-
dai oláh ember volt. Az ostort elvitte magával. En szerintem a hintót
is megérdemelte volna.
Hiába számítottam én azt ki Pankotán, hogy esti szürkületre
haza erek, nem ıeıı ıziz abbol semmi. Éjfeı ızõniı jzıfhzıızzıı az idõ, mire
a Köles-ér partjára értem. Sötét volt s az esö is újra neki eredt. Az is
elég baj volt. hogy egy kicsit meghízott a Köles-ér vize is, gyorsan
folyt s a fáradt bárányok bizony nem mentek neki. Megállitottam hát
oket a parton s magam is fáradtan kucorogtam le melléjíik a sárba.
avval a tudattal, hogy hajnalig ott kell senyvedncm. Volt azonban a
baranyok között szerencsém re vagy ötven darab nagyobb ürü is. Azok
már tudták, hogy hol jámak, s mikor elúnták a sárban a tapickolást.
atugralták a patak vizet. Elõször csak egy-kettö. aztan üt-hat, tíz.
végül a baranyok is neki eredtek, csak az volt a baj, hogy .a
gyengébbek a meredek túlsó partról mind vissza estek, bele a vízbe.

-92 .
Nagy tumultus támadt. A kil`áradt bárányok nem tudtak kimászni a
vizböl. No. de hát miért voltam én jó pásztor? Azért, hogy ne ijedjek
meg. s azén, hogy a következö percben már benn álljak derékig a
patak vizében s segílsek a küzdö bárányokon.
.lö negyedöráig tanott az átkelés. Voltak olyan bárányok. akik
csak a patak közepéig tudtak ugrani. s nagyot loecsanva verték rám. a
szemem közé a vizet. s voltak olyanok. kikért ki kellett másznom a
patakböl s elfognom öket a sárban, esöben s a nyakam között átvin-
nem a túlsö partra.
Emlékszek rá. hogy miként remeglek szegény bolond kis
jöszágok. Mikor az ölembe vettem õket s csúsztam le velük a patak
vizébe. Reszketö kis pofájukat simogattam és babusgattam, hogy
hátha megéreznék simogatásomböl, hogy semmiért a világon el nem
hagynám öket. Olyan esendönek. elhagyottnak és gyánıoltalannak
éreztem én is magamat a nagy mindenségben. s hogy még nálamnál
elhagyatottabbakon segithetek, szinte felmagaszlositott a sárban, hogy
lme a kis Sinka-gyerek elindult a neki kiszabott sorsba. hogy bárhova
is hányja-vesse, sodorja az élet. mindenütt bátran és hösiesen helyt
áll: forró nyáron, aralásban és nyomtatásban, szántáson és fuvarozá-
son, öszvégi éjfélen. sárban. szakadó esöben. a~ patak vizében. üttalan-
ülakon, csikorgó télben, félig fagyva, lelkire hullt szitkokkal. hátán
ütlegekkel. a Jézus bibliájával. a Tolsztoj Pénz-álkával s a Petöli
legendájával készen az életre és készen a pusztulásra.
Mikor minden bárány túl volt már a palakon, mégegyszer
visszamásztam a szürömért. bolomért és a kenyeres-zsákomért. Ejfélt
kukorikoltak messzi a kokasok. mire újra atláboltam a Köles-ért.
Egész a tanyáig csorgott belölem a víz. Szákos örömmel fogadott. A
baranyokat behajlottuk egy üres supába. én kaptam egy kis meleg
levest, azután a tüzelözpatkán tüzet gyújtottam és hajnalig szárogattam
a rongyaimat. S kapartam roluk a sárt. Megtudtam, hogy otthon a' kis
puli is, aki ösz elején a Rojti árokpartról világgá szaladt. Hazatalált a
kis bítang. Hajnalban pár órára lefeküdtem. elébb azonban megnéztem
a faladámat. hogy benne vannak-e a könyveim. Ott voltak. Igy alud-
tam el.
Fröstök után Szákos felköltött. Akkorra a kenyeres-zsákomba
belerakta a heti élelmet - én is megfröstököltem, a bárányok közül
pár gyengébbet ottlıon hagytam s indultam a falkaval Határfokra.
Hóleesésig ott bérelt ki Szákos őszi legelöt. Gyepföldet. A kis pulit
üjra magammal vittem.
Alig indultam el a falkával. csakhamar nagy köd szállott alá. Jö
délután volt már, mire megérkeztem a legelöre. Benn a tanyában.

-93-
Határfokon. egy nagy üres szekérszintjelöltek ki szállásul. Ha esett az
esö. abba behajthattam. Esténkint bemehettem. s be is mentem a ko-
esis lakására s ott nagyokat hallgattam a lámpafénybe bámulva. A
koesisék nagyon barátságosak voltak. néha megkínáltak sülttökkel és
tengeri pulickaval - olajjal zsiroztak! - Volt egy beteg lyányuk.
nagyon szeretett olvasni. Az anyja, Zsuzsi néni Szalontaröl, az
ürikaszinoböl hordott neki olvasnivalöt, a kaszinöba járt be Zsuzsa
néni minden vasamap dolgozni. amikor az urak mulattak. Sokszor
nagy tal maradékot is eipelt szegény ki a hatarfoki tanyára. Különféle
módon elkészített hüsokat. Hm! - gondoltam. - Bizony az urak nem
döghúst eszegetnek. álljon beléjük a happaré!
A lyányt Zsuzsanak hívták. tizenhaléves volt s amint mondom.
mindig olvasott. Hát akkor én hogyne olvastam volna' Sokszor együtt
olvastunk ki egy-egy könyvet. A kocsis nem nagyon szerette az
ilyeneket Azt mondta, hogy a könyv csak betegnek valo - jobb
volna, ha tanulnam töle a kosárfonast. mert az életrevalö embemek
mindenl`ajta munkát tudnia kell. Dehogy hallgattam rea. Szinte
legyőzhetetlen erövel támadt fel bennem újra a vágy. hogy tanuljak.
tanuljak és újra csak tanuljak. A könyvek utani sövárgasom és
mohöságom a gazdám l`üIibe is eljutott. O azt mondta. jó. olvassak.
nem banja, de ha ebbõl valami hanyagsag esik a pasztorkodásomban.
úgy a hatamhoz veri a könyveket. hogy megkékülök bele.
Hogy nem hanyagoltam el a dolgomat. azt Zsuzsának köszönhet-
tem. Amikor tudta. hogy dolgom van. veszekedett velem és kiszedte a
könyvet a kezemböl. Akkor olvastam elöször Csehovtöl, Vas Gere-
bentöl. Mikszáthtöl. aztán töredékeket Puskintöl. Tolsztojnak pár
hosszabb elbeszélését. aztán Miltonnak az Elveszett Paradicsomát és
olvastam a Dal a tüzpiros virágnöl-t.Terınészetesen voltak öreg kalen-
dá.riumok és sok koronás regeny is. Olvastam még a szabadsághareröl
és rigrnusokba szedett jöslásokat a vilagvégéröl.
Hiába volt szakadatlanul egyforma és egyhangú az idöjárás: köd.
esö - köd. esö - szinte észre se vettem. Ha egy könyv a kezembe
kerülhetett, a lcgvastagabb köd is remek időnek tetszett nekem. Ilyen-
kor az volt csak a baj. hogy az olvasás miatt el-eltévedtem a sik
területen. Es bizony sokszor órákig kellett egy-egy kopott utat, arok-
partot, keréknyomot kercsnem. amig újra tájékozódni tudtam.
` Párszor megtörtént az is. hogy véglegesen eltévedtem. Ha este a
szokott idöre nem szállottam haza. a kocsisék tudták már. hogy
hányadan all a dolog, ilyenkor megfüjtak a dudát. hogy a hang
irányában hazalaláljak. Benn aztan kinevettek és esüfoltak, hogy a
könyvekből mért nem tudom kiolvasni az irányt?l Csak Zsuzsa nem

_94-
nevetett és nem esúfolt. Sajnált szegényke és Ifigyelmeztetett, hogy
amiért olvasok, tartsam nyitva a szememet. En mosolyogtam. ha
bosszankodtam is. vagy pedig hallgattam szokásom szerint., pillogás
nélkül néztem a semmibe.
Igy múlt el az ösz, így karácsony és igy január elsö hete. Akkor
hinelen esonttá fagyott a föld s egy reggel aıTa ébredtem, hogy fehér a
vilag leeserı a ho.
Semmire se várva szedtem a sátorfámat és délre már otthon
voltam a Köles-er mentén. Estig megjött az anyafalka is. Az is oda
volt valahol öszi legelön. Koncz János volt a juhásza. Tulajdonképpen
ö volt az én parancsnokom. Ezen a eimen másnap már mellbe is vert
alaposan a botja végivel s azt kiáltotta. hogy gyáva és buta vagyok, de
ntostjö kezekbe kerültem. ö majd embert farag belölem. S bizony meg
is tette: jönéhányszor hozzáfogott a faragásomhoz.
Itt említem meg. hogy öt évvel késöbb egy pusztai összekoeeana-
son visszafaragtam úgy Koneznak. hogy szinte fütyült a bot a kezem-
ben, mikor odaköszöntöttem neki... Mikor egy kicsit felcseperedtem.
ugyanis már nem tanottam a hátam. hanem szembefordultam s a
kezem oly gyorsan járt. mint a villáınlás. s a kezemben mindig ott volt
a bot. J o hosszú. Somfából. A végére kovaeesal verettem vaskarikát
Mikor bennem volt a visszaütesi kedv. bizony nem lett volna tanácsos
még a bagdadi kalifanak se a közelembe jönni. mert azonnal kontyon
csaptam volna.
Bezzeg a nagy male olahgyerek. Jankó. a kocsis. se volt olyan
gyáva. mint amilyennek összel látszott. Már javában teleltünk. mikor
egyszer bement Szalontara a gazdáén. hogy kihozza. S hozta is. S az
úton összeszölalkoztak. Janko nekem késöbb elmondta. hogy Szákos
nekifogott öt gyomrozni a szánon. s ö bizony dühibe_n visszaütött és
észrevette. hogy Szákos se szent és sérthetetlen. Igy érkeztek ki
a tanyára. `
Elég az hozzá. hogy mikor Jankó kifogta a két lovat. Szákos. a
gazda. valami ürüggyel megint nekiment. igen. de a málé oláhgyerek
kést rántott és úgy csapkodott vele Szákos felé. mint a darázs.
Mikor a gaída látta, hogy fele se tréfa a dolognak. mintha
játékrıak venné csak az egészet. elkezdett nevetni. Janko visszadugta a
csizmaszárba a kést és ö is nevetett. Nevetett. igaz. nevetett. de az
ujiával figyelmeztetöen billentgetett Szákos felé. mintha azzal akarta
volna magyarázni. hogy a más gyereke se kutya. s hogy a kés hegyes
bizony és szúr.
Azon túl nagy megelégedéssel és szeretettel nézteni mindíg Jan-
köra. Ha idöm megengedte. segítettem neki pévát hordani. répát re-

.Q§-
szelni. Töle tanultam. hogy miként lehet védekezni az ellen, hogy
emberré faragtatásom ne túlságos sok legyen. Igyekeztem egy jó
hosszú pengéjü bieskát szerezni. amivel necsak' szalonnát
lehessen enni.
...Körülbelül február elejéig teleltem akkor a Köles-érmenti
tanyán. A bárányfalka benn egy supában telelt. az anyáknak meg
karámot hánytunlt dudváböl. kazaltetöböl egy szalmakazal mellett, ott
etettünk. A vályü teljesen az én gondom volt: hogy mindig legyen
benne víz. de azén soha bele ne fagyjon. Hatalmas tél kerekedett
ugyanis. olyan. hogy még a varnyút is megszelíditette. Este
izikszalmáböl mindig nagy tüzet raktam. csak az volt a baj. hogy amig
az arcom melegedett. a hátam akart megfagyni. ha meg a hátam
fordítottam a tűznek, az arcom dertnedezett.
Bizony. a szabad ég alatt. csikorgö télben. az Isten nagy szobá-
jában. nagy tüzet kellene rakni. hogy ne fázzon a rongyos
cselédgyerek. Akkoriban a poklot nem is olyan türhetetlen állapotnak
tartottam. Gondoltam. ha ott jó egyenletesen tüzelnek. akkor el lehet
benne vakarcˇızgatni itéletnapig. Igaz. hogy a körülöttem élõ emberek
mind azt mondták. ha ilyenfélékröl szö esett. hogy a földön van a
pokol is és a mennyország is. Csak kinek mi juL abban kell élnie. Jö.
jö! De azt nem mondották meg soha. hogy melyik hol kezdődik. A
papok azt mondottak. hogy sokat kell szenvedni. éhezni. fázni. türni.
simi és üldöztetni -. és ott kezdődik a mennyország. Az éhezök. az
ûldözöttek. a rongyosak meg azt mondották, hogy a papoknál
kezdődik. mert azoknak van mit pakolni a hasokba. Altalában arra
jöttem rá. hogy azén a papok igencsak füllentenek. mert ha az
éhségnél és rongyosságnál kezdődik a mennyország. akkor ök igen
távol_ esnek töle.
Igy mérközgettem esténkint a tüz mellett a világ és az élet
dolgaival. Ejszakára nagy lyukat vájtam a karám tövibe s aludni abba
büjtam. A nadrágom is elég rongyos volt. a esizmám lyukas. hányödni
is eléggé hányödtam. Koncz is meg-megüldözött néha, és mégse
találtam meg a mennyországot.
Febntárius elsö hctiben egy hajnalban arra ébredtem a karám
töviben. hogy nagy forróság lep meg engem. néha meg ráz a hideg.
reszketek, a bal homlokomban pedig félelmetes fajas keletkezik. Mire
reggeli itatás után kihúztam a dugót a vályü végiböl. éreztem. hogy le
kell feküdnöm. mert nem bírok talpon maradni. Délig fetrengtem így
fonöságban és hidegrázásban. Délután Nagyszigetröl jött egy
szárıfogat szrtlmanıkománnyal. Nagynehezen felmásztam rá. beleás-
tam magam a közepibc. a szüröm fölém boritottam. a fejem egy

-96-
szennyes zsebkendóvel körülkötöttem, mert iszonyúan lüktetett. s a
szán megindult Szalonta fele.
Határfokon valamiért megállottunk. Zsuzsa meghallotta. hogy ott
vagyok beásva a szánon. Odajött azonnal. A szalma tetejéröl lenyüj-
lottarrı neki a kezem. hogy köszönjek s megijedt a kezem
foıróságától.
- Külikki - mondtam neki - tüzpiros virág lett belölem s lehet.,
hogy világgá fú a szél.
Nézeıt csak clöbbenve rám nagy szemekkel és nem tudott szólani.
Csakhamar visszahanyatlottam én is a szalmára, s a szán
elindult
Este volt már egészen. mikor otthon Szalontán betántorogtam a
Kósa házhoz. Anyám epp indulobun volt. hogy megyen kenyeret
sütni. Sirdogálva hámozott ki a gúnyámból és lefektetett. Még akkor
éjjel pénzt kerített szegény s másnap orvost hivott. Az orvos azt
mondta. nagyon beteg vagyok, ö nem vtillalhatja a gyógyitásomat.,
hanem azonnal induljunk Váradra, tt kórházba.
Anyám újra futkosott kölcsönért. ismerösökhóz. elölcgért mun-
kaadóihoz. S hamtadnapra, egy csillogó téli délelõtt tizenegy órakor
én bennfeküdtem a váradi közkórház egy nagy temıiben, egy fehér
ágyban, _azzal a u.ıdattal. hogy apám és bátyám után ime én is
megérkeztem az utolsó allomásra. Nagyon beteg voltam és nagy
Iázam volt. de azért kórülnéztem a teremben. hogy mcgszemléljem azt
a helyet. ahol én alkalmasint mcgvívom a haláltusát Egy pillanatra
még láttam anyámat is. amint a félig nyitott ajtóból visszanéz rcám.
aztán fekete fejkéndöjc tovatúnik. Azután egy arc hajol l`ölém, az
egyik szemin fehér kötelékkel és ugyancsak megnézett, hogy jól lát-e.
Mikó volt, a kispankotai tehcnész. Elmondta, hogy__a szcmibc egy
tehén belecsapott a szarvával s most itt gyógyulgat. 0 mondta azt is,
hogy Lomb Peter fönn van valahol a hegyekben. Disznókat
makkolıat.
Lomb Péterról eszembe jutott tt kiscsengó. tt rojti talló. a köles-éri
átke_lés és az. hogy egy félliter ptilinkában benne van mindaz. amit
tudnunk kell. illetve érdemes tudni a világról. Hirtelen láttam a
bátyámat is, Janesit. amint áll ıı lekoptıszodott csegödi erdö elött és a
végtelen, szürke égbe bámul.
Aztán megrázott valami félelmes erö. mindta tüzes katlanba
mártogattak volna. A szoba megfordult velem. kiestem belöle és
iszonyú mélységekbe zuhantam lefele egy elérhetetlen tüzes
karikába... '

-97-
 És attol az oratol kezdve tizenhárom éjjel és tizenhárom nap
zuhantarn a tüzes karika fele. Masszor meg valami ismeretlen hatalom
felemelt |`ölül az egeken, hogy a zuhanas annal nagyobb és bor-
zalmasabb legyen.
Néha pár percre visszatén belém az eszmélet s lattam, hogy
fõlöttem ott all egy nővér és aggodalmasan szelíden simogat s' a
homlokom vizes nıhaval borogaıja. Láttam azt is, hogy két összefont
lepedövel lekolöztek az ágyba. Azért az ilyen percekben is csak
elmosodottan jelent meg az ontudat. Valoszinütlen volt mind a két
eset a zuhanas is és az is. hogy a növer fölöttem all. Nem tudtam
kílıámozni magamnak. hogy melyik tulajdonképp az élet és melyilt_ a
halál. Az élet és a halál határai összefolytalt elõttem és nem volt
hozza erom és idöm. hogy megallapıˇtsam a ketto között a mesgyét.
mert zuhannom kellett a tüzes karikaba. Sokszor mar-mar elértem a
szelet s lattam túl rajta a tûndoklõ sötéueget, de atesni rajta
nem tudtam.
Egyszer aztan eltűnt a ıüzesltarika. lassú zsongás és pihentelõ
fáradtság ölelt körül. Kint jártam a rojti tallókon. Lomb Péter
pálinkaval kínált, a pankotai völgyün at meg Zsuzsa jött s a kõtöje tele
volt édes szölôvel.
Mikor lelnyitouam a szemem. egy Fehér kabatos orvost lattam és
egy esomo növert mellettem. Az orvos fogta a csuklomat és azt mond-
ta a növéréknelı, hogy most mar életben maradok. Utasitasokat adott
nekik, azután eltávozott.
Az egyik nővér akkor odahajolt hozzám és azt mondta:
- Elûnk, kicsi! .lonapotl - '
Hozott mindjart egy pohar tejet és nagy kinnal belém
ontögette.
Nagyon elfaradtam bele. Olyan volt az erõbeli állapotom, hogy
nem bírtam a kezem felemclni. Ottmaradt, ahova a nõvérek
tették.
A pohár tej utan elııludtıım újra s másnap arra ébredtem, hogy a
kis ltõvérkés nővér nevetve ltöltögeL Soltallotta, amit az- alvas
lérén végbevittem.
Ebédídõ volt éppen, tányéıok csörögtek, en elszédültem az ételek
szagatol. Azért megint belém tusıkoltak egy pohár tejet s par
kanál htislevest.
Ebéd utan. mikor csend bonılt a teremre, a betegek mind az én
ágyarn köré todultak és néztek engem. Megkérdeztem, hogy mit
néznek. Akkor az egyik odament a kisszekrényihez, egy kettenyemyi
nagyságú tükröt hozott s elém tartotta. Megrenditõ volt. Egy halott

_9g-
gyerek sárga. elapadt arcát láttam a tükörben. Egy arcot. egy olyat..
amit én azclött soha még nem lattam. Sirtam és fájt. hogy bennem van
az élet.
Egy hét múlva két ágyszomszédom: egy rézbanyai kantinos és
egy vásári kalendáı-iumárús végigvezettek a temıen. .lámi tanultam. A
vörösoı-rú pohos embert. a pápagájost. Mándinak hitták. Ötvenharom
éves volt s szakálla. haja vörös és ltöcos. Azt mondta. hogy az összes
vagyona madzaggal összekötve lenn van a körház pincéjében: egy
nadrág, egy kabát. és egy kopott vadászkalap. Megtudtam azt is. hogy
nincs senkije, s hogy ö is senki mindenkinek. A torka öblös volt és
hangos. a lába görbe és szőrös. a mejjit is vastagon az
boı-itotta.
A kantinost Csapö Miklósnak hıvtak. Csillogo nagy aranyfogai
voltak s fekete böre és csontos nagy marka. Elmondta. hogy sokat
küszködött ö már s hogy most a bányászok kantinosa
Rézbányan.
Volt még egy harmadik ember is. aki el-elbeszélgetetı velem:
Csoma Sandor kovacssegéd. Ez egy furcsa nevetös. mindig elöredülö
ember volt. Apro. élénk szemével olyan ftlrltészve nézett `inég a
tanyétjaba is. mintha a leves alatt valami titok lett volna.
Ok mondták el nekem. hogy egyszer sok orvos vett körül engem
az agyaınnál. aztan mindjart ra elvitték. amikor ismét visszafektettek
az ágyba. fekete véres hab folyt az orromon at. s azután tértem
csak eszméleıre. `
Egyszer azt ltéıtleztélt tőlem. ki az a Szonja. alt.i belefulladt a
vizbé. Mert azt kiabaltam sokat Iázamban.
Elmondlam nekik. hogy Szonja egy kislyany volt. Az apja egy
majorban a házpalláson felakasztotta magat. amig az anyja oda fut-
kosott. Szonja belefulladt a teknöbe, a fürdõvizbé. s utána az anyja is
megõrûlt. Mondtam azt is. hogy ez Oroszországban történt ezelõtt
valamikor. Egy Tolsztoj nevü ember irt felöle.
Nevettek rajta, azt mondták. nem olyan nagy eset, lehet. hogy
csak mese az egész. Meg aztán Magyarorszagon is fulladtak már bele
a teknõbe.
A vörösszakéllas kalendériumárús figyelmeztetett és tanított.
hogy vígyázzak. ne tömjem tele a fejem mindenféle mesével. mert
akkor soha nem lesz belölem semmi; egy pakli kártyával. ha ügyes
vagyok. többet érek. mint egy szekérderék könyvvel. - A könyveltre
csak pénzt pocsékolok. míg a kártyával pénzt szerezhetek. - Egy
kalendárium egy évben teljesen megfelel: elég! Hogy hiába tudok szép
meséket. ha a böndöm meg korog. A kártya mellé mindig kerül egy kis
-99- `
töpõrtö. bor. asszony - a többit meg majd elvégzi a kántor. Legyek
ügyes és oreállan az életen. mert az ügyeseket az ég is
könnyebben segíti. '
A kantinos pedig azt mondta. vigyázzak. mert az élet és a világ
egy nagy moslékos-dézsa - mink meg olyanok vagyunk, minta tokos,
számyatlan esirkélu egy nyelet korpáért belemászunk a moslékos
dézsaba s anélkül. hogy egyszer is kidegeszedne a begyünk. halálra
ázunk a moslék vizében. Legyek éhes. de ne paranesoljon senki.
Tanuljam meg, hogy a világtól mindig olyan igazságot kapok, mint
amilyen az öklöm.
A lürkészö-szemű kovács-segéd meg elbeszélle, hogy ö csak a
szőke asszonyokat szereti, men azoknak szép fehér a börük. S én is,
ha megnövök, olyat valasszak. Aztán elmondta, hogyha majd
szeretöm lesz, hogyan bánjak el vele. Mert bizony, addig élet az élet,
míg az ilyet tudom. Hogy nézzck csak jol körül, s ha szemem van,
lathatom, hogy az urak mind ezt csinálják. Larn. azok értenek az
élethez. Eszük van éne.
A kövérkés nővér meg szép kis szines szentképeket adott nekem
és figyelmezteten., hogy gyégyulasomért köszönettel és imaval tar-l
tozom Istennek, sha kimegyek a korlııizbol, nehogy elvaduljak.
emlekezzek mindig a kínokra. A képeket õrizzem meg s minden
bajomban Jézust hivjnm segítségül. S ha hívom. õ jön
bizonyosan.,
Gyogyulásomhoz, im ilyen pirulákat is kaptam a váradi
közkérházban. '
Ket hét múltán a kovács-segéd elhagyta a kórházat. Kék szövet-
ruhája volt., kockás zsebkendöje. Szivarra gyújtott és vígan
elköszönt.
Rá, néhány nap múlva Mándi, a võrüsszakállas is elment. Ketten
maradtunk a teremben régi betegek.
Egy nap Csapo levelet íratott velem nagyságos Ág Jánosnak
Rézbányára. Arra kene benne a bányafönõköt, hogy a kantin
felszerelését ne engedje elárvereztetni. Majd ha õ felgyégyul,
visszalizeti, - ne engedje tönkre menni.
Egy hét mülva jött a válasz, hogy a kantin fölszerelését
elárverezték. Szegény Csapé, akkor délben nem evett. Egész délután
csak ült az ágya szélén demıedten, s a két 'name és a lelke messzi-
messzi bıolyongott nagyon. Kint már ki-kisütött a nap. Verebek
esiripeltek a fákon és a korháztetö badogcsatornájan.

-100
 Este, lefekvés idején, mikor a soros nővér után lassan
elzümmõgtük az imát, elcsukló tompa hang jött az egyik takaró alól.
Csapó Miklós, a tönkrement aranyfogü kantinos zokogott.

Mar tavasz volt, mikor kijöttem a kórházból. A hegyekből

langyos szél lobogott s Várad uteáit telehordta fa- és gyep-illattal.
Hónak nyoma sem volt. Sütött a nap, ragyogott a világ. Két ellentétes
dolog kavargott elöttem: a halál és az élet képzelete. Hogy im ni:
amikor jöttem a kórházba: köd, zúz, fagy, hó, téli esikorgás volt
körülöttem, s tagjaimban ijesztő l`oıTöság, homlokom mögött meg
a halál.
Most meg lám, hogy jövök kifelé a jajok szobájából, kedves és
szagos szél zsibongat körül, a nap melegít és köszönget a tavasz és
szólit az élet. Hogy az ijesztö nagy forróságnak még csak kicsi
remegései se élnek már bennem. S hogy a sorsom a kórház fehér
takaréi és pámái közül elkormányoz engem vissza a gaz és szalma
rackaimba az egészséges emberek közé.
Csaldıogy nem olyan könnyen ment am a dolog. Amikor kiléptem
a kórház kapuján, nagy szédület fogott el, verejtékezni kezdtem. a
mellem szinte zúgott.. úgy vert a szívem. Biztattaın én magam. hogy
nem. nem! Nem szabad elgyöngülnõm. de azén csak nekitámaszkod-
tam egy lámpaoszlopnak. Kalapomat levettem, hogy tt fejemet
ülelgesse meg egy kicsit a szél. Jó ideig álltam ott az oszlop mellett
megpenészedett nıháimban s úgy éreztem, nem tudok onnan elindulni,
mert a esizmáim ólomból vannak.
Akkor odajött hozzám egy asszony. Nagy rojtos kendõ volt a
nyakába kötve, mindegyik kaıján egy-egy kaska, - az egyikben kis
csírkék sípogtak, a másikban túró és nagyüveg tejék voltak. Kaskáit
letette, megállt előttem s mustrálgatott.. Aztán odalépett hozzám s
kedvesen oltalmába vett. Sohase esett nékem még olyan jól egy ital
tej, mint az, amit az a szegény asszony adott ott a nagyváradi
Iáınpaoszlop mellett.
Körülöttünk úri asszonyok sétáltak a koratavaszi napon, az utca
közepén hintók esartogtak el, valahol valaki zongorát nyaggatott s a
püspöki palota tetején galambok szálltak le s számyuk a naptól olyan
volt, mint ezüsL Szép volt Várad, szép volt a tavasz, esak én voltam
penészes és lompos, mintha egész télen kamorában gyûrõdtem volna,
mint egy ledobott vizes kabát.

-101-
 A nagykendõs néni mikor látta. hogy most már magamra
hagyhát, vette kaskáit és elgyalogolt. En pedig lassan. mint aki ráérõ
nagy sétát tesz, megindultam a Kálvária utca fele. Ott lakott apámnak
a bátyja, aki postás volt Sok utbaigazitásra odataláltam. Nem sok
értelme volt. Ok már egy messzi, idegen világban éltek mitölünk más
célokkal, más örömökkel és más nıhákban s engem úgy vettek, mint
egy kellemetlen lomot, ami hirtelen közéjük hullott.
A nagybátyám még szólott hozzám pár barátságos szót. de a
gyerekei már nem tudtak mit kezdeni velem. Megneztek esak, mint
egy ismeretlen hold-lakót, aztán ellintorogtak tölem. Nem tudtam
velük beszélni. Ok se velem. Szégyelltem magam és fájt a
kopottságom. Belül sürgetően dobolt fel bennem egy hang. Az, hogy
el-el innen, vissza az én világomba, ahol a kunnyők esendjibe elbúj-
hatok. - Ott, ha ûtnek is, csak a hátam fáj tőle. de itt, ez a hidegség.
ez a fmtorgás a véremet gyöui meg.
A nagybátyám marasztalt volna szegény, de azért érezte, hogy
jobb, ha megyek. S én mentern_ is. Azóta se találkoztam velük
soha.
Este hét órakor már Szalontán voltam, s otthon a szomorú,
sárgáló laˇmpafénynél nézegettem elápadt, erőtlen ökleimet. Eszembe
jutott a zokogé kantinos. Bizony, az õ öklei is fáradtak voltak
szegényé, s nagyságos Ag Janos Rézbányán nem segített neki, hogy
oda üssön a világnak. Nekem azonban volt segitségem: Antida nővér
azt mondta volt, hogyha segítségre lesz szükségem, hívjam Jézust, õ
bizonyosan segít. A szentképek ott voltak a zsebembe, s kettő
Jézust ábrázolta.
Am a nagyvilág nemcsak nagy játékos, hanem nagy taktikus is.
Nem lehet rajta kifogni. Még akkor tavaszon szinte agyon áztam a
Fónagy-tanyán egy éjszakai zivauırban, s az esőlé a zsebemben
szétrnosta mind a két Jézuskámat.
De ha a nagyvilágnak volt és van taktikája a körülöttem kavargó
történésekben, nekem is von. Enlézust oda rejtettem azóta magamba,
ahonnan nem moshatja ki soha a nagyvilág esöleve. A legszebb és
legbiztosabb helyet választottam ki neki: együtt van az én emlékeim-
mel és együtt van az én halottaimmal. Van, hogy évekig nem szólitom
őt, esak amikor már nyakamig ér a világ piszka. z
Ő azonban jó és vár. lsmer engem, tudja, ki vagyok, s első
szavamra már éızem, hogy a szivemre simogat.
Egy hetet még átpihentem Szalontán, csak azután mentem ki
Kölesérrnentre. Ott összeszedtem, ami az enyém. Nem sok volt
bizony: kenyeres-zsák, egy megzõldült rossz sipka, a pár könyv, és

-ıo2-
atgyalogoltaırı a Fónagy-tanyára. Oda hajtona Szákos az osszes
lıirltáit tavaszi legelöre.
Koncz már várt reám es azt mondta. hogy elkenyesedtem. mint
egy városi kisasszony. no de majd Ö visszaterit engem eredeti
allapotornba. Nem is késett sokáig vele: par nap múlva mar a
lıalamhoz verte a botot. mert egy kába ûrû beletenlergett a nagy-
szigeti út vizes arkába és belefulladt.
A visszahonositasom hát megkezdõdött. A csizmáimat is levetet-
tem. az arcomat jó cserepesre l`útta csakhamar a szél is. a ganeszag is
alján. a füst is befogott, s én újra a régi kopott kis cselédgyerek lettem.
kinek minden liittyentesre ugıania kellett és mozognia. mint a
szûcstû.
Node, sütött a nap, s neha nagy meleg esök rohantak at a tájon.
Mindenlele kaszáltak, gyűjtöttek s illatoztalt a boglyák. Neha delente
patkányokra vadasztam, mert rengeteg volt a supában s a kocsisne kis
csirkéit ugyancsak tizedeltek. Volt rá eset. hogy szememlattán pattant
ki a Iyukböl s elkapta s már vitte is le magával a kicsi tottyos csirkét.
Utána mingyart hallatszott.. hogy a szerencscˇtlcn kis jöszág utolsokat
sipog vissza a Földből.
Az ilyen dolog után mindig sokat töprengtcm, hogy mert van
annyi pinıaszstig a földön. hogy miként van az. hogy a patkanynak
semmi haszna a földön nincs. megis köverre hízik. öl es ltiraghatja a
kenyeres-zsakomat. Sokszor szerettem volna az ilyen dolgokról
beszélni, de Koncz is, a tanyas is ramfõrmedtek. hogy arra legyen
gondom, hogy Ie ne lcgeltessem a lucemát, vagy a zabot. A
kisszögával meg hiába probaltam elfélekröl beszélni, mert annak
olyan volt az esze es a lelke. mint a bot. Egy vastag. zömök gyerek
volt. Dömsödinck hivtak. 'Ket evvel lehetett idösebb nálam s azt mon-
dotta. hogy neki bizony már a lyányokon jar az esze. meg azon. hogy
tt béreben levõ bomyúteleltetest miként hasznosítsa. Pipált és karom-
kodott, de azért se a lovat nem tudta úgy hajtani. mint én. se a boglyát
úgy behegyezni. Jaj. bizony. ö nem szolgált a Kereki keze alatt egy
félorát se.
Lassan es ragyogva elment a tavasz.
Nyár elejin Szákos eladta a jerketokjökat. az ürûket es azokat a
mustraanyákal, amik meddön maradtak. Napszamert fogadott mellém
egy nagyobbaeska fiút. s az eladott falkaval nekivágtunk az úu1alt:
Szent-Benedekre hajtottuk öket. Villamlott es zengett az eg. Olyan
zaport kaptunk a nyakunkba. mintha dezsaböl öntötték volna. Egy
nagy akacfat szinte rostokra hasttott szet a villám. Olyan par szaz
méterre lehetett tölem. megis összeestem a dobbanasra. Esö után tud-

-103-
tttnk csak bemenni a majorba. Ott elöjött az ispán, a pusztagazda, a
csösz, hogy megolvasva átvegyék tölem a falkát. Nem boldogultak.
Soha nem olvastak meg birkát. Azok bizony nincsenek lekötözve.
mint a tehenek. Egy falka birkát bizony futtában megolvasni
tudomány.
Valahonnan elöhintözott a major berlöje. Annak megmagyaráz-
tam, hogy miként olvashatunk. Azonnal ráletL Kelszer egymásután
olvastult át a falkál, s azzal az átadás meg is történt.
A bérlönek megtetszett a mozgásom es mondta. hogy álljak be
hozzá, legyek cseledje. A summások kenyerin majd elkosztolok.
Szóllott az ispánnak, hogy üsse nyelbe velem a dolgot. De bizony az
csak nyeletlen maradt. mert ahogy a bérlö elhintözott. a cimborámnalt
megmutattam az esthajnalcsillagot, hogy arröl jöttünk es arra
megyünk, s meg nem volt ejfel se. mikorra Gyula városán
attalpaltunlt. Reggel, jó früstökkor pedig zsiborgö tagokkal jelentkez-
tem a Fönagy-tanyán, 8 meg el se jött a dél. mire megtudtam. hogy a
kiscsengõm szörin-szálán eltünt. Azonnal Dömsödire gyanakodtam.
Délben, mikor bejött lovakat itatni, mondtam neki, hogy adja elö a
csengöt. men tudom. hogy ö vitte el: lelopta a toklyom nyakáröl.
Elõször banıbának letette magát. mint aki soha nem látott csengöt a
világon. De hogy én tovább követelödztem. vasvillát fogott. hogy has-
baszúr. Erröl tudtam, hogy biztosan nála van a csengöm. Ugy mentem
neki bottal. mint a darázs. O erösebb volt.. én pedig szilajabb.
elszantabb és vakmeröbb. Lekeıtiltûnk a supa háta mögé. S ott vivtuk
a esatánkat. Dömsödi káromkodott és szúrt. En pedig jó hosszú
botommal szüntelenül támadtam s egyszer úgy megcsaptam a villája
agát. hogy az Ieroppant a köpürõl és csilingelve elrepûlt. Ez döntötte
el a verekedest. Dömsödi megfutott, en meg utána és odacserditettem
neki. A jobbvállát erte az ütés s a villát azonnal elejtette. Ordított.
mint aki eszét vesztette és azt mondta. meg ne meıjem többé ütni.
mert éjszaka megles. es amikor alszok, késsel agyonszúr. En nem
féltem az agyonszúrastol és ltöveteltem a csengöt. A szennyes ruhája
közül került elö. azzal akarta hazaküldeni. Az apja tanyás volt valahol
Nagyszigeten, Varsányhely fele.
Nem bántam én akárhogy is. csakhogy megkerılilt a csengöm.
Dõmsödivel is kibekültem. 0 ajánlotta ugyanis, hogy felejtsük el az
egesz eecöt, hát elfelejtettúk. En is úgy gondoltam, hogy esszerúbb
lesz a béke. mintsem hogy egy éjszaka megforgassa a lteset a
horpaszomban.
Akármilyen lassan forgott is feje-kereke. de ahhoz azert lett volna
esze.

-104-
 Akkor idén az aratás elönapjaiban mégegyszer ellátogattam
Gyulára. Azokat az úrüket és mustrákat, miket a benedeki bérlö nem
vett meg, hajtottuk el a vásárra. Ott láttam legelöször közelről
nagyhajú oláhjuhaszokat. Túrö és hagymaszagú volt tölük a vásánér
félsarka. Nagynövésüek voltak, erösek és egészségesek. Ott voltam
legelöször laciko_ı_'ıyhábán is. Sült húst ettem és bort ittam. A gazda,
Szákos fizette. Orült, mert el tudta adni a mustráit. Kocsival volt
benn. s míg-nem indultunk. széjiel nézhettem a vásárban én is. Jövölt-
ınegyelt a vásárban, s hát egyszer kit látok, mint Mándit. a
vorösszaltállas papagályost. Ul a Vásártér fái alate nagy darab fehér
kenyeret majszol s egy papiros-zacsköböl meggyet eszeget hozzá.
Ugyancsak kerekre nyitotta a szemit. mikor meglátott. Poros és fáradt
volt szegény. Egy szétesattant meggynek a leve rápörcent a szakállára
s úgy tetszett. mintha a hosszú. vörös szakálszõr vérezne. Megkérdez-
tem töle, hogy hol a kányája. Men láttam, hogy se töpörtö, se bor. se
asszony nincs körülötte. Legyintevt és azt mondta. hogy hun kerék,
hun talp. - Neki most talp jutott, de nem nyugszik addig, mig a
kereket meg nem leli.
Megette a meggyet, aztán elköszönt s-indult éltetö elemibe. a
vásári zsivajba és egy-kcttõre eltünt a forgatagban.
Ki tudja. meglelte-e szegény a kereket, vagy egész a siıjáig futott
ı.ıtana_. Akkor ötvenhárom éves volt.
En megkerestem a gazdám koesiját s egy félora múlva indultunk.
Szákos ideadta a gyeplöt s én el se eresztcttem, csak amikor éjfél után
megérkeztünk Köleséntıentire.

Választás utan újra bıirányos lettem és éjjel júrtum legeltetni. Sok

bajuk volt velem az ıırravalo esöszöknek. mert minden darab tallöt
lıeesaıangoltam. Akkor tanultam meg azt is. hogy miként lehet menni
és aludni egyszeıre, s rájöttem, hogy nem is olyan ördöngös1dolog
Hogy néha-néha nagyokat bot.lik az ember. hogy majd elharapja a
nyelvit, az hozza tartozik az ilyen alváshoz. mint esuporhoz a
feneke.
Ha, mondjuk, gimnáziumba járhattam volna, akkor nem kellett
volna idegen tallókon éjjel bukdaesolnom, se csösz-Iesektöl riadoz-
nom. se a Koncz és a többiek ütlegeit tûrnöm. És nem kellett volna
egyedül lennem minden harcaiıııban és ezer és ezer kérdésemre
feleletet nem kapnom, hanem -okos tanárok okositottak volna. jo
szülöim lizették volna a kosztomat és vettek volna nekem nadrágot,

-tos-
cipõt. ezen keresztül belépõjegyet a cipösök társadalmába. akkor ma
elfogadható valaki lennék én is az irodalom aproszentjeinek s a
tintıisüveg höscincétjeinek és szotekeröinek, s nem irna rólam a deb-
receni inasok tanáıja. hogy az irodalom és a romantika között
irnbolygok. Az az elet. amit én éltem es megfutottam, az neki roman-
lika? Az ütlegek, a nˇıgasok. az éhségek. a szitkok. a könnyek. a
halálos sár és közöny - ez neki imbolygas? Ha ott taposta volna
velem végig azt a sorsot. amit én. akkor azt is megtanulta volna és
tııdna. hogy az én paranesnokom és az én tanitomesterem maga a sors
és az_ élet és senki kutyaíia mas.
Es a többi irodalmar tanár elõtt se volnék ..zavart" és
..mtiveletlen". tudnám a ..szorendet" es jutna nekem is „parcella” az
irodalom mezejéböl.
Mennyi leltékenység. irigység és düh tombol ezekben az
emberekben. esupánesak azén. men én az élet pirossagát és egy új
népet hoztam az irodalomba. egy olyan népet. akit ök eddig nem
lsmertek, csak tavolröl scjteıték a kínját. az elhagyatottsagát: láttak
rossz rongyait. lyukas csizmáit. nadashazait és egész megnyomoritott.
sáros létét - a vonatablakáböl. vagy jobb esetben diák-szabadsaguk
idején. az életét azonban nem élték. a sorsát a saját hátukon nem
eipeltek. mert hiszen. ha egyik-masik onnan jött is. már az iskola pad-
jaiban más sors és más eleıformak fele futott az utjuk. Ok. hogy úgy
mondjam. szinte ingyen kaptak azt. - csak magolniok kellett! - amit
nekem magamra hagyatva magamtól kellett megtanulnom és
elmemben felépitenem. szinte csak a szelbõl és a körülöttem kavargó
életből. de hála Istennek. centiméter nélkül.
Azért szegzik nekem ezek az emberek a lekiesinylés esalárdságát,
mien a sofsõmbõı uıjızızõı raktam nem egy uj Ország fele? Azert
beszélnek mellé. és azért vesznek ezek az emberek minduntalan rövid
mértéket rólam. hogy ekkep emeljék lölibém ..lateiner“ mivoltukat?
Ezek az Arimateai Jozselek. akik néhány ról gyolcsot feláldoznak és
úgy - feherbe! - eltemetik az igazságot. hogy a világ fele és a hivök
fele jatszhassak az igaz embert: az arcukat bemaszatoljak kõnnyel a
latszatért.. de ugyanakkor a löpapi gyûlekezetben is helyet foglalnak.
hogy ki ne maradjanak a világ jıitekaiból. Ezek az esti szürkületben
ltegyesek. ezek a titkon temetõk. ezek a „tanultak” és ..pallérozottak“!
Mintha bizony Szent Jánosnak pallérozottsag és löpapi sûveg kellett
volna ahhoz, hogy hivja és keresztelje a népet! Ezek szerint akkor hat
a pallérozottaknak a Szent Janos verem börtöne és leütött feje is
romantika. Mert hiszen 6 is a népe s a szent szinódus és a helytarto
ka.rdja között imbolygott.

106-
 No. de hát. miért nyomkodnak ezek az emberek engem mindun-
talan a viz ala. és mien kicsinyelnek mindegyre elkeseredettebben?
Azért. mert az én mulatöfriimat ök szerettek volna felállitani. Hat
mért nem állították fel ök? Azért. mert kevés vnlt_ hozzá a sorsuk. kicsi
a szenvedésük. s nem volt elhivatottságuk. Ok csak lapitanak a
..laleiner" lét kicentiméterezctt szabályai mögött és mindenkit
agyonlapitanak. aki náluknál bátrabban mer lépni és fütyöl
ltivénhedt fogalmaikra.
Most azonban gyerünk újra a Kölcsérmentre!
Egy éjszaka egy keskeny tengeritábla mellett iegeltettem közel a
Hagdi tanyához. Benn álltam a tengerifold mezsgyéjinek a napraforgó-
soraban. Hajnal és éjfél között lehetett az idö. A báranyok legeltek
jóizüen a megbamult búzakeresztek közt. Nagy tennést adott akkor
nyáron a l`óld.`dús volta gaz és nehezen haladt a nyomtatás. En csupa
szem és csupa fül voltam. nehogy a csöszök meglepjenek és
megzálogoljanak. A tilos legeltetesért a zálogolás mellé még külön
büntetés is járt s bizony. ha megfognak. a magaméból kellett volna
fizetni. A gazda ilyen esetekben mindig azzal bútt ki a felelösség alól.
hogy ö nem mondta. ö nem küldte a pasztort éjjel idegen tallóra. Vi-
szont. ha a jószág éhen maradt. Iekismiskázta az embert és nagy
patáliát csapott. Jónéhányszor én is kivettem a részem az ilyen kis-
miskázásból. Tehát tudom jöl.
Mondom. állottam a napraforgó soron. egyszer csak a nagy
levelek ámyekából fclmagasodik egy ember. kezében puska s annak a
esõvit egyenesen a mellyembe taszitja.
Az öreg Bagdi volt.. fekete szürben. mezítláb. s fejin sipkajának a
vége ki volt húzva hegyesre. Olyan lassan. olyan sappogva jött. hogy
még csak a neszét se hallottam.
Álltam meredten a puskaesõ elõtl.. ó meg szólott:
- Ki vagy? r.
- Én vagyok Bagdi bácsi! - mondtam bátran.
- Ki az az én? - kérdezte 6.
- Hát a Sinka gyereld Nem ismer?
- Ahál... Eniıye az apád lstenit - hogy szidatod vélem
szeginyt! - hát mán te is ilyet csinálsz: iccaka a másét. hei?
- Muszáj Bagdi bácsi! Minek mondjam a többit: tudja azt maga!
Én cseléd vagyok!
Tudta is azt az öreg Bagdi. hisz úgy ismerte a paraszti élet min-
den görbületét. mint a tenyere közepét. hisz a lovait ö is elvitte
legeltetni más kaszálójára. söt a disznait is találtam éjjel legeltetés

-107-
közben más keresztje alatt. Csakhát azt nem szerette. hogy a tanyája
mellé cserkésztem.
- Nem azt a kis porcsint sajnálom én, - mondta - amit a
Szákos bárányai megeszneld Vagyis tudod, nem az a baj. ami a baj,
hanem az a baj, ami a baj!
Lám, nincs olyan tanárböles, aki talányosabban tudna a szeg
fejire ütni és telibe találni, mint azon a nyári éjszakán az öreg
Bagdi a napraforgósoron.
Azt akarta mondani az öreg, hogy: nem az a baj, hogy ott
legeltetem a porcsint, - azt csak én vélem bajnak! - hanem az a baj,
ami a baj: a köröm és a szájfájás járványa. Féltette a járványtól a
teheneit és bomyait és képes volt éjjel puskával órizni a tanyája
tájékának tisztasagát. _
El is téritettem rögtön a bárányokat másfele. Az öreg jött velem.
Neki se szúrta a torzs a talpát és nem az enyém se. Az öregnek volt
egy kis tanyája, pár jó tehene - lova, disznója - annak idején ö is
iratott Kossuth Ferencre földet, hogy hazajöhessen! - és mégis
kimélte a csizmáit tél idejére. En csak cseléd gyerek voltam, hazám és
otthonom, mint á nyúlé - és én is azt csináltam. Es ezer éven át, azt
hiszem így csinált itt minden paraszt: önmaga testit sanyargatta. hogy
annál biztosabban órizze az idõt és tarthassa a töldct és a földön az
elet és a nyelv megszakadhatatlan folytonosságát. Akár tudatosan,
akár tudattalanul tette, de - tette, ez az igaz. Ambár lehet, hogy
romantikából tette és teszi mindezeket, hogy anyagot szolgáltallıasson
a debreceni tanár értekezéseihez.
Amig téregettiik a bárányokat az öreggel, mondta, hogy figyelem-
mel kiséri: milyen ember lesz majd belölem. Az öregröl különben
sokfélét lehetett hallani. Azt is, hogy szakadatlanul politizál a Tiszák
ellen, azt is, hogy hamar megsrétezi, aki neki nem tetszik, s hogy az
udvari vadászok kerülik a tanyája kömyekit, men az öreg elmocskolja
'öket onnan. A
Azt a reszt, ahol az öreg tanyája volt, Barttısnak hívták. Lapályos
táj volt, vékonyszalmájú búza temiett ott, de a kenyér olyan volt
belüle, mint a spongya; Az ottani tallókon dúsan termett a vad
bodorka. Azért jártam oda legelteuti.
Am' akánnilyen mezös is volt a táj, én mégis elkivánkoztam
onnan. Oszre beállottam egy Kántorrét melléki tanyára. Ott már több
bért kaptam valamivel. Igaz, hogy ott a pinceréti helyhez hasonlóra
számithaltam, mert lovak voltak, tehén volt, s disznók, azonkıvül két
gazdasszony is mutatkozott, szántani. vetni, arauii, fuvarozni kellett.
De ki félt ezektöl? En olyan voltam, mint vannak olyan nagy hasas

-103-
bieskák tele mindenféle szerelékekkel: ollóval, pléhvágóval, körömre-
szelóvel, pipaszurkálóval, kis és nagy pengével. - Ahogy kinyitottak,
engem úgy hasznalhattak. Az a gazda, aki megfogadott., hallotta
hiremet, s épp azért kapott rajtam.
Szákos belenyugodott. Volt eselédnek való gyerek elég, kaphatott
másikat. Különben kettöt is kellett nek.i fogadnia, mert Jankó, az oláh
gyerek, nyomtatás után otthagyta. Ugaroltak kinn egy darab arpaıallót
s Szákos ósszeveszett vele. Este még kifogta a lovakat, de hajnalban
már hűlt helye volt. A lovak nagyokat konyanó belekkel pipáltak az
üres jászol fölött. Jankó akkorra már messze járhatott. Könnyű volt
neki: elöre kikunyorálla a bére több részeˇti Ami kicsi még járt volna
neki, nem sajnálta.
Akkomap én ültem lóra és egész nap szántottam, éjjel pedig
legeltetlem a barányokatˇ. Azontúl úgy osztottuk be az idõt, mig új
szogát nem kerített a gazda.
Néha-néha hazamentem Szalontára, s az ilyen otthonlétek alatt
riadva vettem észre, hogy mindig messzebb és messzebb esik tólem a
Malom-utca s hogy mindig idegenebb. Hogy az anyám kis szobája
szűk, hogy az agyban nem tudok már aludni. - Az én oldalamnak a
göröngy és a puszta kemény föld kellett, hogy pihenni tudjak, azt
szoktam meg. Anyám csodálkozott és nem értette meg a dolgot.
Mielõtt Sıákosnál kilelt volna az idöm, a nekem járó hat
bérbárany közül keltöt a meglevö hét mellé meghagytam, négyet pedig
pénzre_ téve, téli nadrágot és csizmát szereztem, hogy az új gazdámtöl
ne kelljen mindjart ilyesmire pénzt ltivájkálnom.
Mikor aztán eljött annak az ideje, egy ócska nadrágszijial
ósszekötõttem a cepe-ctıpámat, benne a könyvekkel s a kölesérmentit
minden lelkifurdalás nélkül otthagytam. Az útam Pinceréten át
v_ezetett. Nagy forgalom volt a kis tanyában. Kerekiék is költözködtek.
Ok is elállottak valahová messze cselédnek, mert fukar volt a szik,
nem terrnett s nem bírtak a bérlettel.
A koesijuk legletején az asztal volt Iábával felfele s az asztallábra
a legkisebb lyány kék kantusa odavetve. Ahbgy hányödotı a kocsi az
|.'ıt lto_ttyanóin, a kék kantus Iengett, mint a zászló...
Es az a nap is Szent Mihály-napja volt.

Három évi tapasztalattal s a jövendõbe vetett reménnyel mentem

az új helyre. De nem nagy kedvvel. Féleszem és félszivem még mindig
a gimnázium felé vágyakozort. Nem akarta se az eszem, se a szivem

-109-
elhinni, hogy én elöttem az iskola mindörökre bezárult. Cók-
mökomban ott volt a Petóli-kötet és Tolsztoj „Pénz átka". Ezek álltak
jót a szellemiekért. Az anyagiakért pedig a kilenc bárány.
Az elsõ nap azzal telt el. hogy fomıa és szokás szerint az új
gazdám .,átolvasta" nékem a birkáit, mert arról nekem felelni kellett.
Volt nekem is, mondom. kilenc, ha a gazdáméból netalán elveszett
volna, azt nekem meg kellett fizeuıem. ltt már számolni és felelni
kellett a rambizott jöszágére Elismerem, hogy ez tetszett nekem, mert
ebböl látszott, hogy most már nem éppen olyan senki vagyok, akit úgy
hánynalt-vetnek csak. mint jelentéktelen kapcarongyot.
Az új gazdám felesége és az édesanyja végigınustráltak. Mintha a
amlontai Salamon zsidótól gyolcsot kértek volna megtekintés végett s
nyilván nem sok reményt füztek hozzám, mert sok lckicsinylést láttam
a tekintetûkben; a szájukat is nagyon biggyesztgctték, s elkezdték
elöttem égig magasztalni az clõdömct, hogy az milyen erös, nagy liú
volt .s hogy milyen ügyes, hogy a világért se engedték volna el, hogy
õk akarta`k ltiházasítani, csakhát igy. csakhát úgy az már olyan mcglctt
ember volt. ök nem tudtak neki nagyobb fizetést adni, s azért volt
kénytelen õket Otthagyni. _
A gazdám szinte belepirult a nagy dicséret hallatába, mert
megsejterte, hogy én kitaláltam azt, hogy mért dicsérik elöttem agyon
az elódõmet. Mondta is az asszonyokrıalc
- Na. na! Majd megnõ Pista is! Hat hiszen amannal sokkal
fiatalabb... Az ügyességit meg majd meglátjuld
l-lozzámfordult
- Ugyi, te két évig szogáltál Kerekinél?
- Igen én: két évig - mondtam neki.
- Na, aki ott addig kibirta: jó ajanlólevél. Nálam az hatig
biızia ki. _
Ez volt a bemutatkozás.
Este már ügyesen megetettem a disznókat, megitattam a lovakat.
A vacsoránál már az után érdeklődtem, hogy mit, miképp szoktak
csinalni, mert alkalmazkodni akartam a-szokásokhoz. A beszédemböl
észrevették, hogy van jártassagom eleg rendesen a cselédi teendök
körül. Amikor meg elmondtam nekik, hogy én Pinceréten nemcsak
pásztorkodtam am, hanem arattam, szantotlam, pelenkát mostam,
fuvarozni jártam, egészen folvidultalt. En ügyesen úgy vezettem a
beszéd fonalat, hogy meglathassák belöle, mire használhatnak.
A két asszony szlvélyes volt hozzam, de én azért észrevettem a
ravaszságıtkat is. A fiaıalasszony gondolkozásmodját pedig teljesen

-ıı0-
megismertem akkor este. Mert. amikor indultam kifelé aludni, azt
mondta mintegy felvilágositasul:
- Aztán tudd meg, megmondom: nálunk az a szokás. hogy
cselédnek, kutyának kinn a helye! - és nézett rám gyözelmesen. mert
azt hitte, hogy ezzel elöttem valami újat mond.
Bizony nem mondott. Tudtam én már azt akkor jobban, mint úr
Balogh Lacika aleckéjit. De meg nem is igen törödtem már az ilyen
Iticsiségekkel. Sértódni meg éppen nem sértödtem meg miatta. Az,
hogy a cselédnek és a kutyának kint dukál tartózkodni, nem izgatott.
Orültem annak, hogy új helyem és új gazdám van. és örültem annak.,
hogy jó napsütéses ösz köszöntött be. A tallókon sokáig viritottak a
virágok s a gyep új növekedésnek indult.. mintha tavasz lett volna.
Sokszor órákhosszat álltam egy helyben, ha kinn pásztoritottam s
bámultam a ragyogó öszt., az úszó ökõmyálat. Azon az öszön jöttem
rti arra, hogy a csendnek uılajdonképpen ezerféle hangja van, amit a
l`ül meg nem hallhat. Az ilyen hangokat csak a szív foghatja fel, az
ilyen hangok csak az idegek között harangoznalt a nagy
ôszivirágzások idején. Akkorjöttem rá arra is. hogy nemcsak végtelen
csend van a magyar tájon, hanem végtelen egyhangúság is: a terrnö,
tiszta világ arvasága. Azon az öszön tudtam meg, hogy nem vagyok
egyedül, hisz rokon az egész árva táj, népével. kucorgó. lassan
avasocló szalmaboglyáival együtt. Hogy tulajdonképpen azért vagyok
olyan elhagyott. men tõrvényszenien és vegzetesen hozzatartozom a
tájhoz az benne van a húsomban, a véremben s én meg ott kavargok,
ha fú a szél, vagy ott hallgatok, ha nõ a nyár, az ó millió porszemé-
ben. A tudatom még nem ,nyilott ki annyira, hogy az eszem ezt
világosan felfoghatta volna, de az ösztöneimbcn. mint valami ngy
kiállás, ott ztigott ez a megérzés egyre tisztábban és egyre jobban.
Sokszor olyan szánakozás fogott el. hogy sírtam. S utána mindig
elszégyelltem magam. Szinte azt mondhatnám. hogy elpirultam a
tallóvirágok elött. Volt ıa' eset, hogy úgy éreztem, mintha a táj ezer és
ezer szemmel leskelödne rám; hogy a kint kucorgö boglytiknak szájuk
és fülük van, hogy minden léptcn-nyomon rámszólhassanak, vagy
kihallgathassák magányos beszédcimct. Mert az is megtörtént, hogy
kérdéseket tettem fel magamnak és felelgettem rá. En magam is olyan
félbolond állapotnak tartottam ezt, dc nem tudtam menekülni töle.
Néha úgy beleftítradlam az ilyen dolgokba. mintha egy nagy útról
érkeztem volna meg, valami bizonytalan céllal. amit nem tudok se
megfejteni. se megérteni egészen. pedig akarom... minden nap újra és
újra akarom.

-Ill-
 Így teltek a napok, lassan eltünedeztek a tallóvirágok s eljött a
késö ösz. Most már jobb volt ám a sorsom, mint annakelötte, mert
nem mezítláb jártam. Ruhám is rendesebb volt, mint addig. Az új
gazdám ilyen tekintetben is jobb volt, mint a régi. Nem szerette, ha
rongyos voltam, megfoltoztatta a ruháimat, söt gondolt arra is, hogy
rendes, túrhetó fekvöhelyem legyen az istállóban. 0 maga készítette
el: négy erös karót vert a földbe, arra deszkát szegezctt s azon háltam.
Igaz, neki jobb tanyakészsége volt, mint a régi gazdámnak. Nagy
istálló lepállásolva, tisztán kimeszelve. Ugy éreztem magam benne, a
régihez viszonyítva, mint amikor egy nagyon elhanyagolt testű ember
egy szép nagy folyoban megmosakodik.
Még az is hozzátartozott az örömömhõz, hogy az új gazdám
házában könyveket láttam a kaszli tetején. Aztán az is, hogyha
bcmentek Szalontára, mindig hoztak magukkal újságot.
Ez nekem rendkívül nagy esemény volt.
.l_öhetett a tél most már. Bátran és bizakodva vártam.
Es az el is jött. Mit bántam én. A jó langyos istállóban nem
tudott velem úgyse kijátszani.
Az új gazdámnál az az elsö tél azért is emlékezetes nekem, mert
azon a télen nagy változás állott be az életemben. Hajól emlékszem.
valahová Oláh-l-lomtog tájára mentünk fáért. Az idö nem volt fagyos.
hó is csak kevés esett, úgy, hogy szánnal nem lehetett menni, csak
kocsival. Azzal azonban csak lassan tudtunk haladni, ránk esteledett,
s ott a kis oláh faluban, Homrogon háltunk a gazdám nagynénjénél,
aki papirvirágokat készitett a tarkavirágos _kis, kerekábrázatú oláh
jányoknak, s abbol élt csendesen, özvcãyen és magányosan. Egyszerű
parasztasszony volt s a szombatos sze tának volt a híve. Akkor este
olyan dolgokat tudtam meg az életröl, halálról, Iélekröl s az isteni
törvény csodálatos titkairöl, hogy minden idcgszálam égni kezdett
határtalan izgalmamban. Nemcsak úgy beszélt Jézusról ez az egy-
szerű parasztasszony, mint ahogy az iskolában tanította nekem pár
okos tanítóm, hanem egészen másképpen is. Ugy, mint emberröl. A
harcos és bátor Krisztust ismertette, akit, ha ma élne, nemcsak a
zsidók, hanem bizonyos keresztyének is megfeszitenének, mert nem
birnák el, s nem tűrnék az igazságait. Mcgtudtam töle akkor este, hogy
az isteni titok nagyon hasonlatos valamihcz, amit az emberek közt
tapasztalunk. Például a művészet és az irodalom terén. A teremtö s az
alkotó művésznek ugyanis mindig' vannak dilettáns utánzói: a kon-
tárok, kik magukbol semmitse adhatnak, de mivel mcgbűvöli öket a
teremtöművész alkotásának a nagyszenˇisége: utánéreznek. Lopnak
innen is, lopnak onnan is, hogy elhitessék a világgal. hogy az ö hamis

-ll2-
dolguk az elsőrendű. Ezek a dilettánsok ravaszolt, ügyesek.
szinészkedõk, élelmesek, tõrtetõlt, kétszinúek, sunyik, alázkodók, s
mint ahogy az isteni dolgok eseteiben van a sátánival szemben,
legtöbbször gyözedelmeskednek is. Tudniillik a sátáni ravaszság is
látszólag mindig gyözedelmes az isteni természet, a zsenialitás fölött.
Isten a megfoghatatlan alkotó, a sátán meg kontár, a dilettáns. S ez az
iszonyú kontár úgy tünteti fel magát, az arra könnyen kapható ember
elõtt, mintha Isten volna. '
Idezett es rámutatott emberi esetekre. Nagy költõltet emlegetett
és nagy müvészeket. akik a magukkorában szinte mindig éhezve,
rongyosan, szegényen és félõrülten bulltak sírba, míg a velük egykorú
diletıánsok böségek és gyózelmek közepette éltek.
Ugy hallgattam és úgy ittam a szavait, mint porrá szikkadt föld
az esót. Aztán nagyon jól esett nekem. hogy rólam. a hozzá idegen
gyerekrõl is úgy gondoskodott, mintlıa a saját l`ıa lettem volna. Agyat
vetett nekem is és levetkõztetett, mintha- csak az édesanyám lenne.
Szinte nem akanam hinni, hogy ilyesmi is megtõrténhetik, hisz idáig
engem az édesanyámon kivül mindenki csak gtinyolt. pofozott és
ûldözött, mint pénzen vásárolt rabszolgát.
- „Ha gyűlöl benneteket a világ az én nevemért, tudjátok meg,
hogy engem gyűlölt elébb!" - idézte a szegény, hivö asszony.
Ha tudta volna, hogy micsoda szenvedést kavar fel bennet'n,_talán
nem is idézte volna azt a pár jézusi mondatot. De nem tudta. En se
mondtam neki semmit.
A szobában lámpa duruzsolt csak, csfnd volt S a jó meleg
helyen elaludtam... -
Azóta sokszor gondolok aıTa az egyszeni, szentéletű
parasztasszonyra. Azt hiszem,,tı vele valo talzilkozzisom épp olyan
nagy élményem volt, mint a Petőfi-kötet., vagy mint a Tolsztoj-könyv.
Vagy talan még nagyobb. Az élõszóban zsongó emberszeretetnél
nincs halalmasabb a világon, kivált, ha az ember tizenöt éves és
akkorára annyiszor éhezett és annyi méltatlan ütést és pofont kapott,
mint én.
A homrogi élmény otthon a tanyán se hamvadott el bennem,
hanem nôtt napról-napra. A tehén és a két ló mellett, az istálló éjjeli
langyosságában sokszor hajnalig nem húnytam le a szemem. Meg
kellett fejtenem egy rejtélyt, ami önmagam voltam, hogy mi is vagyok
hát én a világon? Hogy mit is akarok én? - s hogy mit is cselekedelt
ezután én, - aki lemaradtam a sorsommal és az életemmel a
szerencsések koesijáról.

113 -
 Az ilyen éjszakákon kétségbeesve jottem rá. hogy immár kiestem
abból a korból, amékben még a tanyák mélységéból visszafor-
dulhauıék, s könyvekkel a hónom alatt én is meg]-tezdhetném, amire
annyira vágyódok. Rájöttem. hogy már nincs remény, s hogy nem
vagyok más, mint a Barabás Ferenc cselédje, akit befogtak a taposó
nıalomba, s ezután forgok és darálok, forgok és darálok és újra csak
forgok és darálok az évek egyhangú egyformaságaban végig, amig
csak el nem kopik az élet. Hiába suttogtam a deszkaágyon, hogy nem
akarom, nem ezt akarom! A falak nem biztattak és nem bátoritottak,
csak csend volt és a tehén szuszogott, vagy kint a nagykutya, a I-lütyü
bõlfentett bele a tájba, ha felázott az oldala és vackot
változtatott.
S hogy mit is akarok én, arra is rájöttem. Azt akaflam csak, hogy
ki ne húnyjon bennem.a remény, hanem táplálja bennem a majdani
sıárnyrakelés édességet. Eltökéltem és hittem benne, hogy eljön az
idö, amikor elerem a szerencsések kocsiját.
És azt is tudtam, hogy mit kell cselekednem. Tudtam, hogy
fegyvert kell szereznem, amivel csatázhassalt. Rávetettem magam a
bibliára, a Tolsztoj-könyvre, a Petöfi-kötetre és ftgyeltem a mon-
datokat.. a kettós pont és a pontos vesszõ használatát Aztán
hozzafogtam és feléjszakákon át írtam; leírtam a könlilöttem történõ
dolgokat. De hogy nem volt, akinek megmutassam. bizonytalan
voltam az írásjelek használatával. Eldobtam és újra írtam: leírtam
tízszer. leírtam otvensger... Es csak verejtekeztcm és nem tudtam.
mitévõ legyek.
Bizony, majd csak tíz év múlva jöttem rá. hogy tulajdonképpen
aki ir. mindenki maga fomıál ki magának helyesírást. mert mindenki
másképp fogalmaz. másképp gondolkozik s ebböl alakul ki az
irásfonnája. ,
Nappal végeztem a dolgomaız etettem a birkákat, lovakat, disz-
nókat. hordtam be a ftitenivalót, vágtam fát, íigyeltem, hogy a
konyhán a vizes-kanta ki ne tirüljön, rendbe tartottam a takatrnányt,
hogy a tyúkok szét ne kaparják. kihordtam a ganét. este tengerit
morzsoltam. tollat fosztottam. s utána kinn az istállóban mécs mellett
- újra a könyvek és újra az írás.
Karácsony körül Homrogról elöjött a gazdámék rokona, a szom-
batos hívó asszony s a négy-õt napig. amíg ott volt, sokat beszélt az
élet és a lélek rejtclmciröl. Egy délutáni etetésen kijött hozzám a
deszkaszinbe, ahol a birkák voltak. és szeretgette ott a szelíd
jószágokat. Elmondtam neki, hogy milyen fegyvert akarok én magam-
nak szerezni, s hogy a fegyvert mire akarom használni. Kértem, hogy

-H4-
igazitson útba engem. mert nincs köıíılöttem olyan ember más. akitöl
ilyet kérhetrıék. Azt mondta, hogyha ideje volna rá. velem tanulna és
segítene. De mivel nincs rá mód. csakazt mondhatja: ha hitem van és
akaratom van, a sziklákat is tt tengerbe küldhetem.
Elmondott egy esetet.
Volt egy hivölyány, nagyhitü aki téríteni ján. Abba telt el az
élete. Egy keveset tudott oláhul is. Egyszer, valahol Görbed vidékén
egy tanyán nazarénus_ oláhok gyűltek össze este. Görbeden
tartózkodott akkor az a lyány is, s ö is kiment a tanyára az össze-
jövetelre és ott elkezdte ostromolni a nazarénusokat, hogy miért nem
témck az igaz hitre..., már mint a szombatosokéra! - A vallásvita
hevében többek között arról is szólott. hogy a világ bármelyik nyelvén
ınegszólalhat, írhat és olvashat az. aki Jézus igazi útját követi.
Erre godoltak egyet az oláhok - voltak közöttük meg nem
mártózkodottak is - a szentlyányt körülkapták és átvitték egy másik
tanyára, hogy nahát., ha az ö hite igazabb. mutassa meg.
Ott., ahova mentek. a tanyán volt egy ötjöngö ember, kit a
családja az ágyban Iekötözve tartott.. mert másként mindenkit
legyilkolt volna. Bevitték a Iytinyt a szobába. az öıjöngö embemek
feloldozták a két kezéL hogy fojtani tudjon: tudták. hogy a lyány még
beszélni is rosszul tud az õ nyelvükőn. olvasni meg egyáltalán semmit.
Elövették tehát az oláh nyelven írott bibliát, kezibe adták s kényszerí-
tették. hogy üljön Ie az örült ember ágya szélire és olvasson fel az
oláhnyelvü bibliáböl. S ha nem tud olvasni, az örült ember kénye-
keclvire hagyják öt, hogy kiszorítsa belöle a lelket.
És a lyány leült az ágyszélére, s ott ahol felnyitották neki a
bibliát, az idegen betüket csengő hangon elkezdte olvasni. Az örült
pedig felnyült az ágyból a lyány fejére és szelíden és lassan símogatta,
amíg az olvasott.
Ezzel a történettel magyarázta meg nékem a hívö asszony, hogy
semmi se lehetetlen. Aztán azt is mondta: ha valamire születtem.
mégha menekülnek is attól, úgyse kerülhetem el.
En pedig dehogy akartam menekülni a nekem rendelt sorstöl. Söt
minden erömmel azt akartam, hogy benne legyek az áradatban. Csak
azt nem tudtam még, hogy mire is születtem. Bolond és keserű dolog
volt bizony az én ügyem...
Ahogy hazaszállott tölünk a szelíd asszony, a gazdám anyja
elkezdett engem pocskondiázni. hogy ki vagyok én? Mért játszom én a
nagyok dolgát, mért állok én szóba élemedett cselédekkel? Hogy tán
még okosabbnak tartom magam önáluknál is. Azt meg a liatalasszony
mondta, hogyha ezután hozzájuk jön valaki. ne próbáljak meg vele

-HS-
szobaállni. Ha beszélgeuıi akarok. hívjam ki valamék nagynénémet.
ha van, kotyogiak avval. A gazdám csak hallgatta! az asszonyok
ripakodását. de nem szólt se jót, se rosszat. A két gazdaasszonyom
felháborodásaból tudtam meg. hogy a homrogi szombatos asszony
beszélt a gazdámékkal rólam. Hogy mit.. azt nem tudtam meg soha.
Jóval késöbb annyit tudtam csak meg. hogy nagyon a figyelmükbe
ajánlott. Az öreg gazdaasszony kivánesiskodott is többször, hogy
vajon mit Iáthatott bennem az õ homrogi angya. Am hiába: én
hallgatag maradtam. Nem tudtam neki mit mondani.
Többször észrevettem, hogy az istállöba be-beleselkeclnek
utánam, ö is és a fiatalasszorıy is. Igy tudták meg, hogy olvasok.
Fogták magukat s azután csak annyi olajat vagy petróleumot töltöttek
a méesbe, ami este és hajnalba futotta pislákolni. Elszomorított
nagyon a dolog. hogy ime én ezeknek helyükbe hordok vizet. tüzelõt.
gondozom a jöszágukat, még a tyúkot is én nézem meg, melyik tojós s
ök ezzel szemben még azt a kcvés kis világbclit is sajnálják, ami
mellett vakosgatok a, könyvek és írások fölött.
Azért segítettem én a btıjomon: egy este elkéredzkedtem, hogy
haza megyek, megnézem az otlhoniakat s koze hajnalban, mikor men-
tem kifele, egy literes üveg petróleum szagositotta és húzta félre
a zsebemet.
Azontúl éjszaka mindig beraktam az istálló kicsi ablakát szalmás
ganéval, hogy ne villogjon ki tt mécs-fény. S az így lefüggönyözölt
istállóban éjjeli föiskolıit tartottam magamnak, örökké elégtelen
osztályzattal.
Arra is rájött a két Barabzisné. Akkor azt mondották: ha
megszégyenitem öket és külön hordok petróleumot az ö tanyájukba,
megitatják velem. Mit mond a világ, ha megtudja, hogy az ö eselédjûlt
a maga pénzin veszi a világbeliı. Hagyjak fel az ilyesmivel, ne
szégyenitsem öket. S hogy valamiképp elvadítsanak az éjszakai
olvasástöl, azzal kezdtek gúnyolni, hogy hívó akarok lenni. Söt,
Szalontzin is így állították be anyám elött a dolgot. Avval ijesztgettélt
szegényt, hogy lassanként megbutulok.
Február végén elletlek a birkák. Egész éjszaka nagy lánggal
lobogott a mécs. Ha kellett, akár kettõ is. Volt petróleum böven. A
gazdáméknak úgy volt jó, ha egész éjszaka ébren voltam s rendeztem
a frissen ellett bárányok sorsát. Kinéztek azok hozzám éjfél elött,
éjfélkor, éjfél után, mikor hogy - engem mindig ébren találtak. Bez-
zeg nem csúfoltak azután hivönek. Söt maga a fiatal gazdaasszony
szerzett nekem históriákat, hogy csak olvasgassak, legyek ébren. Azt

-116-
 \ı

hiszem, nagyon megbotránkoztak volna, ha sötéten találják néha az

istállöt. engem pedig alva. -
Ugy-e, úgy-e, hogy ez is milyen romantikusl... Kedves kis
madárve'dö tanár úr - ott Debrecenben!
Egy szóval, Barabáséknal az elsö télen a birkák segítettek engem,
hogy nappali munkám után minden dorgálás és megrovás nélkül éjjel
folytatlıassarn a törvénytelen algirnnáziurnot. tanár úr Tolsztoj és
Petóli, és professzorlézus úr kezei és vezetése alatt. Tantárgy az
irodalom volt és a nagy világ és ami ég és föld közé beszorult titok és
valóság, imádság és forradalom, ho és fagy. gazdaasszonyaim
váltakozó gusztusa s mindaz, amit szemmel a térben láttam és mind-
az., amit a tér mögött ésszel fõlfoghattam.
Mire befejeződött a birkaellés, szinte eresztékeiben lazult meg és
lıullott szét a szigorú tél. Egy hét múltán már mindenfelé gözóltek a
szántóföldek és lapos piros-feltetepettyes Katanéni bogarak bıittak elõ
az istálló tövén. Ar tyúkok rohamosan tojrıi kezdtek s a gödör jege
lõlõtt összegyűlt hólé kéklö habjában a két totya gáesir piros esõrrel és
piros lábbal udvarolgatott a kilenc tojónak.
Hovatovább eljött az is, hogy a zsendülö gyepre kihajtottam a
birkákat. Természetesen elébb elvégeztem a benti dolgokat és
befogtanı a lovakat az ekébe, vagy baronába, mikor hogy paranesolta
a gazdára -- és déli takanrıanyt is készítettem elõ, a tehént tõgyig
lemoslam, bezsíroztarn, a libakotlóltat megctettem s visszatéregettem
öket a fészkûkre; én tudtam, hol a kenőcs, az ekekulcs, a moslék laple-
ltafája, az esztike, a kerékszeg, a hámvarróár, a potgyeplö, a fűrész, a
fahenger vaspántja, a vetôzsák, az élesvas, a disznóólajtó riglifája. Oh,
én mindent tudtam, csak azt nem, hogy miért kerek a zsemlye.
A gyepen aztan tovább folytattam a törvénytelen algimnáziumoL
Szemléltetö tantárgy voltak: azlibavinig, a vadjáeintus, a felhö, ahogy
elballag a nap iránt, a földön ahogy feketén rohan az ámyéka,
asszonyok messze, ahogy a krumplit fészkelik, vagy szedik a
ltörótövet, a kisbárányok, ahogy egy kopott árokparton pattognak,
térdreesnek, rohannak, ahogy egy baronáló ember rövidre fogja a
gyeplöt és ostonal vágja a két lovát - s az én két esizmám a lyuk-
jaival, a foltjaival; ahogy felfeslett rajtuk a talp és sárgán vigyorog ki
belöle a faszeg. ~
Bizony, az én törvénytelen algimnáziumomnak a folyosóján ilyen
szemléltetö képek voltak, nem krokodilok, nem Vajk keresztelése,
vagy ll. Lajos halála a Csele patakban.
Megteltem azt is, hogy amit láttam magam körül, hangosan
elkezdtem róla beszélni és elképzeltem, hogy én miként irnárn le. Es

-ıı7-
azt is megligyeltem, hogyha a szél fú és zúg a fa, milyen hangot ad,
vagy a száraz körö, vagy a tippanszál, kalapomnal a madaı-toll.
Észrevettem, hogy az öreg gazdaasszony, ha énekel, mint a láncszem
a lancszembe. úgy kapcsolódik egymásba a hangja s ha beszél - akár
6, ak_ár más! - azt el lehet dalolni is.
Es ezt a sok képet, hangot úgy rtyeltem és temettem bele
magamba, mint esöcseppet a tenger... Es eljött majus elseje, az
algirıınaziumot bezártam, Jézus professzort és Tolsztoj-Petõfi tanár
urakat a deszkaágyam föaljaba tettem nyaralni, a rossz kabátommal
letakartam öket és elindultam más. újabb iskolába. A gazdám ugyanis
egy takaros piros kaszanyclet vett nekem. volt egy kopott régi kis
ltaszaja, azt rászerelte és azt mondta:
- Itt az ideje, mennyûnk lucernát vágni!

v/Í`\
A szemem megcsipásodott, leragadt. az álmom olyan volt, mint a
boté: álomnélküli. Ahogy este hasra vetettem magam az istálló elõtt a
földön, úgy ért a hajnal. Csak akkor szállt belém élet. mikor Méhes
Károly háromszor-négyszer a talpamba rtıgott fclkeléskor. 0 volt az
egyik kaszás, erös. vállas csupabél ember. Azt hittem, mikor
feltápászkodtam, hogy minden tagomat csak úgy futtából szcgezlék
össze s ha fell-telek, menten szétlıull a csontozatom - ahány, annyi
fele esik. Olyan nehezen mozdult a két vállam, a csípõm, mintha
öntött vasból lett volna. Elsõ nap a lucemafõldõn teljesen
megtörettcttem.
Volt az én kezembe kasza azelõtt is, nem mondom, de csak a
magam szabadjára. Ugy csápoltam vele, ahogy akartam. Ez a
kaszálás azonban már más volt. A gazdám és Méhes közé középre
kerültem. Egyszerre kellett velük csapni, egyszerre lépni, mert á jó
kaszások olyanok: ha tízen dolgoznak is, úgy kell mozogniok egyszer-
re, mintha egy test kaszálna.
A két nagy, erös ember bírta, azaz hogy - mesterei voltak a
kaszának. De sokszor ki kellett ugranom közülöld A horpaszom
liiıjtatott, mint a kehes löé, a verejték szakadt rólam, a lábom
reszketett, a két markom és az ujjaim felhólyagosodtak, s a kaszanyél
ezeket a töréseket úgy égette, mint a pokol tüze.
- Az elsö mehet, a__hıitı.ılsó maradhat, de jaj a közbülsönek -
mondogatta a két ember. Oket is pontosan úgy tanították aruıakidcjén,
azért lettek jó kaszások.

118 -
 Magyaráztak. hogy a kaszat hogyan bútassam a rendlılbba, hogy
ıı nyakazzalt s hogy miként csapjam ki. hogy a rend alatt sõrény ne
maradjon. Mutatták a lépést, a velük egy mozdulatot. Közben
dolgozni kellett, mert õt hold lucerna volt.
Nekem egy kopott kaszakõ jutott, s bizony fenni se tudtam.
Alıányszor hozzáért a hûvelykujjam hegye, vagy a mutatoujiam
közepe, annyi vágás esett rajta. Avval vigasztaltak. hogy így tanulok
meg fenni.
- Bizony, ha pap lettél vóna, a biblia nem vagdosná ki! -
mondta a gazdám az olvasasokra eélozva.
- Ha estére elalszol ringatás nélkül, akkor nem veszélyes -
nevelte Méhes.
Én_ hallgattam csak, szíttam a fogam és igyekeztem tanulni.
S igazán mondom: este elfelejtettem, hogy én költõ akarok
lenni.
Sohase felejtem el, amig' élek, hogy vacsorakor a konylıa-
kûszöbön elaludtam a száraztésztas tányér fölött.
Tehát semmi veszély nem fenyegetett: ringatás nélkül
aludtam el. ˇ
Másnap estig a markomban kipukkantalt a hólyagok. a bór
megfeketedett és megpáncélosodolt. és nem égett annyira.
Harrnadnap déltájban már egy testté váltam tanító-mestereimmel:
együtt vágtam velük. Mikor az utolso rendet is kihúıtuk. Méhes
Karoly nagy örömmel hátba vert és azt mondta, hogy víkony pinıú
kölyök vagyok. de azén olyan kaszıäs válik belûlem, mint a
pinty.
És az is leltem: jó kaszás. A gyepvágásnál bebizonyítotlam s a
gazdámnak roppant öröme telt benne. Utána kuıyaherûlõ sást
lıaszállunk Panaszítón feltérdig erõ vízben nagy torsra. úgyhogy a
rend ne feküdjön a vízben. Ment mint a karikacsapás. Igaz. hogy
egész nap nadalyok csûngtek a lábunk szárán. De az olyasmi
hozzátartozik a sásvágashoz.
Kaszat kalapálni. Sipos. az öreg csösz tanított. Odaûltetett maga
mellé s azt mondta. hallgassak és figyeljek. Ugy csináltam. ahogy
mondta. lgyjottem bele a kalapálásba. A kaszanyelnek l`úa„ijat raktam.
az üllõtjol levertem magam elé a földbe. a nagylábomujiával kitartot-
tam és egyensúlyoztam a kaszanyakat. a jobbkünyõltöm a jobbcom-
bomhoz szorítottam. úgy hogy joformán csak a kezemfeje csukloja
mozgott - igy volt egyenletes a kalapácsütés. Késõbb már nem
kellett a combomhoz szoritani a könyökömet.

-ıı9-
 Aratáskor rnár játszottam a kaszával. természetesen, ahogy
kaszaval játszani lehet. Azt csak az én csípöm és derekam tudja. hogy
mibe került a ..játék“. '
.lo lábonálló búzát arattunk egy nap. A liatal gazdaasszony
szedte a markol., s lakta ltötélbe. mi pedig. ha kiérlünk egy renddel.
visszafelé menet bekötöttük a kévéket. Csak vágjuk a jo búzát. csak
vágjuk. s az én kaszám mindig ott csillog és suhog a gazdám sarka
körül. Látom. hogy a hátán már locsog az ing. Megállunk lenni.
Mosolyog. de nem szol semmit. Kaszálunk tovább. A hannadik ren-
det vágtult már. mikor egyszer megáll s azt mondja nekem: hé. fend
meg nagyon jól a kasúdat. oszt ide ni. elébem. Egy kicsit meghökken-
tem. de azért menni kellett. Akkor nap rneghajkászott úgy a gazdám.
hogy este. ha valaki megkérdezte volna. hogy hívnak. azt hiszem fıú
létemre is Csuparongy .luliskának mondtam volna magamat. De azért
nagyon `ön`ıltem. hogy elöl kaszaltam.
Azontúl nem féltem én az élettöl és jövendõtöl semmit se. Már
anyámon is tudtam néha. néha pár forinttal segiteni.
Két lova volt a gaıdámnak. Fiatal erõs paripák. Az egyiknek az
volt a szokása. hogy mikor pányváztam ki. mindig megpróbálta, hogy
miként tudna agyonnlgni. A nyúgöt úgy kellett a lábáracsatolni. hogy
az egyetlenegy mozdulat legyen csak. mert abban a pillanatban.
amikor érezte. hogy már fogom a csügit.. felágaskoıdott és leesapott
rám olyan erövel. hogy két elsõ lábának patái mélyen belevágódtak a
gyepbe. Mint a rugó kellett alóla elpattanni. Hogy az utolsó pillanat-
ban mindig sikerült, azzal tudom bebizonyitani. hogy irodalmi ellen-
feleim nagy szomoniságára ma is élek. Men ha egyszer eltalált volna
a Holló pataja. körülbelül eladhatták volna a szúröm a szalontai
kíspiacon.
Egy vasámap délután azén majdnem elküldött a Holló az örök
békességbe. Kinn Iegclt a két ló Panaszitoban pányván. Négy-öt
kilométer távolságra a tanyától. En a szekerszínben hasaltam és egy
kétfedelû könyvet olvastam: a „Mocsarlak okosait". Akkor tudtam
meg. hogy az én volt másodosztályos tanítóm, Mester József könyvet
irt. Azért volt hát annak olyan különös mértéke a tanitványaival szem-
ben! Kar, hogy az ide-oda hényodásaimban valahol elvesztettem a
könyvet. vagy az esö mosta szét?`- nem tudom. Volna ma legalabb
valami emlék attól az embertől. akire mindig csak nagy szeretettel
tudok visszagondolni. _
A szckérszinben árnyék volt, s az amyékban kis kokasok tátogtak
és hûsöltek. Vagy olykor-olykor neki-iramodtak ketten-hánnnn egy-
egy átzúgö dongö vagy légy után.

-120-
 Mondom, én olvastam. Az öreg gazdaasszony a tanya sarltánãl
kinn ült egy kis széken s magának énekelgetett. Azt mondja egyszer,
hogy tegyem le már a fenébe azt a könyvet és nézzek csak a Panaszitö
felé: Atyás irant távol nagy fekete felleg boritotta a féleget s lassan
hallani lehetett, hogy néhanéha morajlik a messzeség. A „Moesárlak
okosait" az alsövényre löktem s felpattantam. l-lühaj! A két lö kinn
legel Panasziton, s ha a zivatar ott éri öket. eltépik a panyváskötelet,
esetleg hazajönnelt. de az is lehet. hogy nem. s akkor járhatom értük a
határt éjfélig. A két lo kötõfékét hónom alá csaptam s át lueemálton,
tallókon egy szuszra vettem Panaszitót. `
Mikor odaértem, már merö por és kavargtis volt a Olyan
szélvihar jött, hogy a benne szálló szalmaszzilak szinte sziszegtelt. A
határ elsõtétült, mintlıa gyászolna, a levegõ lehűlt s olyan zúgaissal jött
a zivatar, mintha fekete bikák esordája robogott volna. A Holló már
ıigasltodott, mire a rtˇıdas kötõféltszárát a nyakára kötöttem. A
sörétıyibe kapaszkodtam s valahogy 'a határa vetettem magam.
Akkorara már ott voltak a fekete bikzik. Vagyis: az egek csattogtnlt, a
jég szakadt. A Hollot nem lehetett fékezni. Olyan ugrasokkal szökött
a tanya felé, mintha a pusztulás elöl fuu-ıa. Odalapultam a hátam.
Ereggy, ahogy akarsz! Az volt a jo, hogy nem szembe. hanem alá
rohantunlt a zivatanıak. A jég zuhogott. az Úr-haragia Ie-leesapott.
Kaszálokon, tallókon át megvadulva és bolondulva vitt a Holló
hazafelé. Ráfekûdtem a nyaka tõvire. A rúdas nem birt vele rohanni.
A kötõféltje szára megfeszült Hollo nyakán. Addig rángattam a seb-
libe vetett kunkötíst, amig sikenilt kioldani. Ahogy a Holló
megszabadult a nidastöl, irtózatosat szökött, a két elsõ patája
belevagodott a mesgye tövibe s a megvadult Hollo megfordult a
levegőben és a gerincire vágódott. hogy döngött bele a talló. En nyolc-
tiz métemyire elõre repûltem róla s arccal belefúrodtam a felázott
tallöba. A szédületom csak par pillanatig tartott, puha volt a talló.
Először azt hittem, hogy a mennykö ütött le. De tudtam mozdulni.
Még fel is ülni. A zápor azonnal megmosdatott. Széjjel néztem, hogy
hol a Hollo? Akkor mária mi gyepünkön rohant s vele a rtidas
ıs.
Mikor beértem a tanyába, az öreg gazdaasszony lemosta az
areomat s vászonnal bekötötte, men biz az kiesattant vagy
három helyen.
Kár csak annyi történı, hogy a két lo eltaposta a
kötöfékszárat.
Másnapra meglteményedett a nyakam, mint egy fadarab. de ezért
hajnalban fejés elött csak ellovagoltam Panaszitora. Mikor aziránt

-l2l-
énem, ahol felbuktam, a Holló ágaskodni kezdett. de a vasny-üggel a
hasa ala' vertem és észretén. Azután még egy félév múlva is két lábra
állt azon a helyen a Hollo.
A nyakamra gyepszéna-murvát föztem. azzal gyégyitgattam.
Mondték, hogy az nagyon jo neki. Vékony kapcába fogtam be a meleg
murva-fõzetet s a nyakamra esavartam éjszakára. Méhes Károly meg
jó erös uj_iaival párszor jol megkente s -igy végül eloszladozott
belöle a merevség.

l
\_,

Az életem. a munkám menete Barabásnál is könilbelöl az volt. és

olyan volt.. mint Kerekinél. Csakhogy már nagyobb voltam és sokkal
több munkát végeztem. A dolog soha ki nem fogyott a kezemböl. Még
mellé a birkákat is nekem kellett gondozni rûh és féreg ellen. Fejés
időszakában kétszer fejtem öket naponta. ltt már két asszony is
sápitozort. ha néha kevesebb volt a tej. De bíz az csak akkor volt
bőven. ha éjszaka jó mezében jol meglegeltettem a birkákat.
Ki törődött azzal. hogy egy kicsit bizony nekem is aludni kellene.
men másnap kaszalok. kapálok. boglyat rakok. szürût nyesek. nyom-
t.atok_ vagy más efféleket dolgozok. Mikor minek volt az ideje.
Igy telt az idõ. Szakadatlanul rúd mellett. mint a fuvaros
lo.
Ősszel olyan hűségesen szantottam. mintha enyém le_tt volna
minden morzsaja a földnek. Mit törödtem én vele. Ereztem.
belenöttem a vetés és az aratás meg nem sztinó folytonossagaba. a
kézzel fogható. a szemmel látható teremtés dolgaiba s ez az érzés
szinte kábulatos nagy üggyé formalodott bennem. hogy hátam verej-
tékével. a göröngyölö Iabommal én is egy kicsi alkotója lehetek a min-
dennapi kenyémek. _
Az akkoriban még gyakran fel-felsíro vagyaimat azzal altatgat-
tam. hogy ne bánkódjak mindegyre az iskola padjaiért. mert én. igy.
ahogy vagyok. kaszammal. kapámmal. pásztorbotommal nagyon erös
fundamentumon állok: tagja vagyok egy olyan népnek. aki mindig ád
és mindig ajandékoz. aki akkor is szeret. amikor elbocsát és akkor is.
amikor visszafogad: elszallo ñainak szerencsét kíván. a letõneket. a
bele visszahullékat meggyégyítja és megbékélteti. ö a titokzatos nagy
műhely. ahol leolvasztódnak az idegenségek a nadrággombtél a
lélekig. Láttam tönkrement boltost. asztalost. kovácsoL kigolyózott
urat.. levetkezett papot. akik. mintlıa soha el nem távoztak volna ebböl
a népböl. épp úgy jártak. gondolkoztak s a tenyeriik épp olyan moz-

-122-_
dulattal görbült a búzaszemek alá. ha egy búzakalászt kidörzsöltek.
Visszaolvadtak - visszaöleltettek.
Hűség, áldozat s a világvégeztéig tartó -ajándékozás és
elromolhatatlanság! Igen: milliókltal együtt én is ilyen leszek, ilyen
vagyok - gondoltam - de azért a vágyaim esak nem tudtak
elaludni.
Tengeriszedés és répavennelés után kiköltöztem a birkákkal Pa-
naszitóra ószi legelöre. Volt idöm olvasni és tanulni a kettös pontot és
pontos-vesszöt. meg azt. hogy: ha fújja a szél a nádat. vagy a kopaszo-
dó fákat, mék milyen hangot ad. -
Néha a könyvek és betűk között azt is elgondoltam. hogy majd
lesz nekem Panaszitón egy tanyám és az olyan tanya lesz, hogy olyan
nem lesz ottankörül. Volt egy dombhát. azt szemeltem ki. hogy majd
megveszem. Sokszor, ha jól ellegeltek a birkák. félnapokig
elkomáztam ezzel a gondolattal. Nagy lépésekkel kiléptem az udvart.
a ház. az istálló helyit; hogy hol lesz a ken. az áltácfaerdö. a nagy
diófák: elhataˇroztam. hogy az udvan homokkal és kaviccsal feltöltöm.
hogy ott soha ne legyen sár: hogy szölöt ültetek. pöszmétebokroltat s
hogy a kert külsö oldala mindig virágzó élösövéııy lesz; hogy kicsi
gyûrnölcsfaerdöket létesitek majd a lõldemen: itt egy csoport
körtefa. on meggy. amott alma.. másûtt szilvafa. közöttük btizafõld.
Hogy a Panaszitónak azt a részét.. ami enyém lesz. felárkolom. mély
és széles árok lesz, odagyûjtöm a vizet. s a partjaira fűzfavesszöt
dugdosok - legyen ltosámak való és kerítést fonni elég. A házba nagy
kemeneét óhajtottam. a ház elé nagy. széles tomácot. az udvar
közepire kutat.. amit majd megfúratok, hogy mindig bugyogjon benne a
viz. Nagy görét csináltatok. alatta lesznek majd a disznaim. Az
istállóra nagy világos ablakokat számítottam rakni - szinte magam
elött láttam azt a tíz-tizenöt hold földet. amiböl én egy kicsi új
országot épitek ki magamnak. Már tudtam. hogy hol lesz a lucer-
aal`öld, hol az árpa. és tudtam. hogy ennyi meg ennyi kendermagos
tytıkzıak kell leruıi s azt is. hogy majd hány kappant herültetek.
Annyira beleéltem magam néha az ilyen tervezgetésekbe, hogy mikor
felocstidtam belöle és kõnil hordoztam tekintetem a szomoni. kopasz
tájon. valósággal megdöbbentetı., hogy nincs. nem igaz semmi.
Ilyenkor szomorúan ıncgálltam az elhagyatott, nyirkos
dombháton. Körülöt:tem csend volt és ıirvaság volt. Fölöttem vamyúk
szállottak s lekiáltottak a dombhát felé: Kéri
Nem volt mégse kár. Amit a valóságban el nem érhettem, azt a
ltépzelö erö mind a lábom elé rakta. Eldobolhatatlan birtokaim voltak.

-us-
És se jég, se dõgvész nem árthatott a búzáimnak és a
joszágaimnak. ˇ
Nekem volt, azt hiszem, a legjobb lıelyzetem az összes
magyarországi földbirtokosok között ott hasitotuım ki az én földemel,
aholjol esett. Senki nem perelt velem érte, mindenkinek jó szomszédja
voltam. Próbáltam volna csak azonban, mondjuk, a kileneezerholdas
birizdöi nagybirtokon armyi helyet is ltihasitani, ahova egy kicsi
szalmakunnyot felépíthetek. Majd adtak volna nekem birtol-szerzési
- puskatussal.
Ott, a Panaszitón egy estefele vettem az elsö puskát is. Egycsõvıi
hosszú Hinta volt, nagyon jól hordott. l-latvan-hetvenlépésre se vitte
széjjelebb a srétet, mint kétszer a kalapom karimája. Sovány,
ragyásareú embertől vettem. Geszt alatt valamelyik tanyán volt
tanyás s onnan egész Panaszitóig lebödorgott ,,széjjelnézni”. Mondta,
hogy már nagyon szemelik a zsandárok, azért adja el. Három forintéı`t
és egy pár sarkantyúért vettem meg. Kaptam hozzá tiz üres és tiz
töltött ,,patrojt". Következõ tavasz végén ezzel az egycsövú puskaval
védtem meg magam, nehogy a vadör elfogjon. Benn álltam nyakig a
rét vizeben, hosszú, ritka sötétkék ltzikák között. A ,,patrojokat" a
kalapom mellé tüzdeltem, a puskát úgy tartottam csövivel fölfelé,
mintha egy szál vastag káka lenne. Igy lassan, csak alig-alig mozogva
meg lehetett közelíteni a vadnıcákat. Csak az volt a baj, ha fogni akar-
tam. rájuk ltellettlöni. A pukkanas pedig még Biharban is messzire
hallatszik. A vadõmek meg arrafelé is jó füle van. Az volt a fele
szerencsém, hogy az öt-hatszáz lépés szélességű remek a másik
oldalán jelentkezett, nem á tanya felõl.
A puskalöves dörrent s a sret sipogva csattogott a sűrű
kákaerdön. Egész jól sejtette. mily irányba vagyok. No, ha már Így
-van - gondoltam én is - egy kicsit üsszecsapunk. Volt a kalapom
karimájánál három piros ,,patroj" postára töltve. Olyan ltõkényszem
nagyságú ólomdarabok azok. Vettem hát egyet, belenyomlam a
puskába s úgy találomra, amerról a hang jött, útjára bocsájtottam a
postát, hadd fütyúljön. Jött rá a válasz.
Még egy postát feláldozlam, hogy hadd elmélkedjen az illetõ:
érdemes-e megfúrödnie értem, s bélesni a káka közé. Különben is:
megfogni úgyse tudott volna, úgy elrejtõztem volna elõle az ér fekete
vizében. A káka, mondom, hosszú volt, olyan másfél ember
magasságú. A viz tetején meg sok-sok száresafészelt úszltált - tíz-
tizenkét szaíresapar szokott egymásmellé fészltelnil Ha veszély
fenyegeti a vadportyázot az ilyen helyen, így kell eselekedni: beáll a
száresafészek közé, lehúzza magát a vízbe, arcát égnek fordítja,

-124-
káltadarabokat s gazt vet reá, hogy úgy tünjön fel, mint egy szegény,
ártatlan száresafészek. Nincs olyan ügyes vadör a világon, aki egy
rengeteg rétben, száz és száz száresafészek között rátaláljon.
Egypárszor én is fedeztem magamat így. Igaz, hogy mindannyiszor
négy-öt Iónadállyal a hátamban kerültem szárazra.
A nyúlesösz azonban reménytelennek láthatta a vállalkozást,
meg úgy is_ gondolkozhatott, hogy vasárnap tisztességére nem
mártózkodik meg. A posta is figyelmeztette valamire, s így
eltávozott...
No, de hagyom a vadõrt, hadd menjen haza tisztálkodni s vigyen
a bakójában kis porontyainak madárlatta nyúlat, ami nekiszaladt Irjnn
a mezön s ö jogos önvédelemböl lekúzdötte.
Tehát egy szó annyi, mint száz - megvettem a puskát, s aztán
ha álmodoztam, jövendőbeli tanyám kellékei közé azt is beszámítot-
tam aıTa az esetre, ha valaki éjjeli sötétben oda lappangana
rossz szándékkal... Í
A tanya soha el nem készült - s a puska? Hova is lett? Már
magam sem tudom.
lf-` *z

ıı
t

Tél jöttével visszalteniltem a Barabás-tanyára s ment minden

tovább a maga rendjén: etettem, itatıam, ápoltam a joszágokat, ejiel
olvastam, írtam, pereltek rám a petróleumért. Néha este ellátogattam
a kónlilöttúnk lévõ tanyákra a mindig egyforma állapot és a minden-
napok súlyos, csendes rabsága elöl. Oda szerettem menni, ahol nagy
istálló volt Várdayék, Széllék, Bereczkiék. Ezeken a tanyákon nem
laktak kinn a gazdák. Sokszor tízen-tizenöten kõrülültük az ölpiaeot és
daloltunk, meséltünk, pipáltunk. Mindannyian egyformák voltunk
sorsban, rtıházatban, múltban, jövetıdõben, fûstben, piszokban,
haragban, ellágyulásban, panaszban, fenyegetésben, hitben, hitetlen-
ségben, örömõkben és átkokban. Mi voltunk a sár, a fagy, a köd, az
istállók fiai: buglyos, csapzott, agyorıszidott senkik, hányödó tanyai
eselédfattyúk, törvényes fogság és törvénytelen szabadság számyat-
lan, megalázott angyalai. Legtöbbjükre ma is vissza tudok emlékezni,
bár az idö egyiknek-másiknak a nevét is szétmosta már_ bennem.
Péntek Jóska, Balog László, Katona Miska, a ,,Viesak", Acs Pista,
Szalkai Imre. Jámbor Lajos, Bagosi, Lőrinczi Sá.ndor.
Szegényelt, nem tudom, merre hullottak s hova. Talán már a liaik
léptek a nyomukba s a téli istálló gözibe ma már õk lázadnak és
dalolnak az ólpiaeon a körömrúgóltdn ülve. Lehet. Hisz azoknak, kik

-l2$-
sárból jöttek, sár marad az életük folytatása is kevés kivétellel. Sár
bizony, sár.
En azonban az én külön vilúgomat sose hoztam szóba közöttük.
Hallgattam felöle. Nem lett volna semıni értelme. Hát nem nevetséges
volna az, ha a farkasok közül egy egyszercsak elkezdene beszélni az ö
oroszlánbõribõl? _
Az ilyen tanyázások mindig jől belenyúltalt az éjszakába, épp
ezért a gazdám nem szivesen vette, a fiatal gazdaasszony meg
valósággal csattogott ellene, félterre az egészségemet - hahahal - de
ha egész éjszaka kinn dolgoztam volna a legnagyobb hóviharban
valami hasznot hozó munkát, mondjuk másodszor arattam volna,
akkor nem féltette volna azt se, ha a fejem oda veszne. Ritkán mentem
el tehát idõt tölteni. inkább az olvasást uzsováltam, Petöli tanár úr
nem hagyott pihenni. Sokszor jöttek a gazdámékhoz is esti látogatók,
szerettem volna egy kicsit melegedni a hangjuk mellett, de nekem tar-
tanom kellett magamat a fiatal gazdaasszony felfogásához -
eselédnek, kutyának kint a helye!
Lassan, nagyon lassan teltek a napok.
Februárban öt anyává lett birkámnak kisbáránya ellett. Egy kicsi
öröm hát nekem is jutott. Márciusban meghalt nagyanyám. A kicsi
öröm mellé jutott hát rögtön gyász és szomorúság.
Estefelé kaptam a hírt s azonnal indultam Szalontára. Fekete
nthájában feküdt már szegény s kicsi árendás szobája tele volt már
virrasztőkkal, mire én hazaértem. Másnap délután eltemettûk. S az én
ldesi öreg nagyanyómon, a súrolokefék s a mosódezsák elkapott,
meggörbûlt névtelen hösén serkedhetett már a fű és nyithatott a
vadmályva.
Akkor vettem elöször jól szemügyre a temetőben a kisérösereget
s rádõbbentem, milyen jovendötlen nép vagyunk is mi. Hogy mintha
másért nem is születtünk volna, csak azért, hogy egymást kíséıjúk ki a
temetőbe.
Szomonian hagytam ott Szalontát s éreztem, hogy á Malom-utca
már nem hazám nekem.

A tavasz olyan volt. mint a többi tavaszok: zöld gyep és sárga

libavirágolt a zöld gyepen. Reggel harmatokkal s a ragyogó har-
matcseppek alatt, a füszálak tövin a nász édességétól elfáradt, pihenő
bogarakkal... S úgy suhant el ez a tavasz is, mint a többi.

-126-
 Miltor a kaszanak eljön újra az ideje, a vaekom fûaljaba a
könyvek mellé a pusltám is odakerült jol beolajozva.
Kezdõdött a nyár. -
Kaszálmnk, kapáltunk,learattunk. már a szûrût is megnyestült.
mikor az én Pinceréten álmodott égi puskáim megdõrdûltek. Mikor
pedig l`elibe voltunk a nyomlatásnalt, a gazdám is kezibe vette a
ltatonaladat és-bevonult. Ott maradtam a ket kétségbeesett gazda-
asszonnyal s a ream szakadt temérdek munkaval. A fialal gaz-
dasszony verte at a vezetést. Azon túl magam nyomtattam, magam
boglyáztam. magam hordtam be a szenaboglyakat és raktam kazalba.
Mindegy volt. bárhogy csináltam, nem tudtam annyit dolgozni. hogy
elég legyen.
Bizony, aldtoriban, ha Petöfi maga jött volna elö és mesélt volna
azokról az almokrol, miket en titkon magamban melengettem, tan azt
mondtam volna neki, hogy ugyan-ugyan, mire valo álmok ezek, hagy-
jon engem pihenni. Volt ra többször eset. hogy szalonnasütéskor a
piritossal a kezemben aludtam el. Igaz. megtettem azt is, hogy
éjszakára Iucemavagást vállaltam. s amíg aludnorn kellett volna.
azt csinaltam.
A gazdaasszonyommal összefogott tobb habonts asszony. hogy
együtt dolgozzunk. Ott lattam meg. hogy az asszony. bizony csak
asszony. A nyelve mindnek egy félrõfnyi annak. de ha egy kicsi prob-
lema elôadja magat. inkabb leül rini. mintsem hogy eselekedne. Bez-
zeg fogadozıak. hogyha hazajôn Janos. Imre vagy András, méltet hogy
hívták. nem veszeltszenelt többé az életben velük. Ha eltört egy
haml`a, ha elszakadt egy kötél, vagy gyeplûszár. ha elszabadult egy lo.
ha felborult egy szalmásszekér. ha egy éren kellett áthajtani, azt mind
nekem kellett csinalni és jovatenni. Kapott' is Bécs annyi magyar
aldást azon a tajon. hogy esudálatos, hogy ltõ ltõvön maradt
benne.
Bátran mondhatom, hogy valósággal olyanná lettem, mint egy
szüntelenül mozgó magánjánó élõ motóla. Szinte még ma is
csudalkozok rajta. hogy miként bírtam a magam erejével a gazdám
helyen is dolgozni, es a mellett pasztorkodni. l`uvarozni, sõt
megtanultam a libatömést is.
Akkoriban az öreg gazdaasszony nagyon sokat enekelgetett.
Kiallt a tanya végihez és ott mondta a magáét. Ám a haborti esak nem
múlt el töle. Talán azért, mert a szent dolgokba imitt-anıott egy-egy
kis hiba csúszott. Tudniillik, a máminak csak a szája járt ra az éneltre.
de az elmeje apro földi dolgokkal foglalkozott.

-127-
 Hányszor és hányszor megtörtént, hogy a liba, vagy a disznó
átszökött a Bondár-mesgyén! Ilyenkor a szent versek sorai közé ilyen
szavak csúsztak bé:
- Pista! Szaladj mán, kűdd a pulidat! Az Isten fenéje egye meg!
Hogy le is mindig alszol! Vagy vak vagy? Aztan fújta tovább az
énekel, mintha az elébb mondotlak is beletartoztak volna a szövegbe.
Máskor meg másba csatitott bele az ének közepiböl. Mikor hogy
hozta a sor, vagy mikor mit látott helytelennek.
Egy ködorgott a lelke az ég és a libalegelö között.
hitatanalt illatába [list vegyült. Eneke a földön vergödött, mint
egy szállni probálkozo, csonka számyú pohos madár.
Egyszer meg is mondtam neki, hogy ilyenformában nincs semmi
értelme a zsolozsmázasnak, mert akihez az énekeit címezi, elváıja,
hogy olyan üde és tiszta legyen a hozzáfortluló lélek. mint a viragillat
Mondtam neki, hogy lám, mikor a pacsirta énekel, nem gondol a
bogarakra, nem látja a földet, csak a hajnal fenyességét és a titokzatos
magosságot, ami széditi és vonzza és reákényszeriti, hogy
maradéktalanul csicseregjen neki. még akkor is, ha Íiokáit
agyonveri a jeg.
Szömyen megbotránkozott rajta, hogy én tanítani merem õt, én a
eselédkoe, öt az elemedett korú gazdaasszonyt. de felnyílott a
szemem! Hogy tanitgassam biz a nagyanyámat. A pacsirtara meg azt
mondta. hogy az oktalan állat, abba olyan természet szorult, hogy
énekeljen, ne hasonlitgassam én azt öhozza. Fene sok raérõ időm van,
hogy mindent megfıgyelek. Tán azt tanulom abbol a sok könyvből,
égnének meg, hogy az öregebbet szuttyongassam.
Igen, hát nagyon méltatlankodott az öreg idesnéni - Igy kellett
szólitanom. - De azután megis mindig szétfürkészett elébb, ha
éneklés közben Lucifer is megkövetelte tõle az õ külön dicséretet.
Nem akana, hogy én is halljam.
Késõbb azonban elfelejtette s összel, mikor kora reggel, vagy
késö este az ólpiaeon ttlmtem a libákat, ö meg adogatta s egy-egy
hamis gúnár odacsipett a karjába, bizony csak odamondta õ újra az
Isten fenéjit úgy, hogy a sok malaszt és Mária~ányánk csak úgy
esengett bele. En azonban úgy tettem, mintha nem is hallanam. Az
volt a fõ, hogy jo kövérre tömjem a libákat. Az Istenivel igazodjon el
mindenki úgy, ahogy akar - gondoltam. - Hisz az egész világ úgyis
egy nagy libavásár s abba mindenki úgy kupeekedik, ahogy
kedve tartja...
Ü

-128-
 Elmúlt az elsö háborús tél. Tavasszal tizenhét és fél éves korom-
ban soralá mentem. de nem lettem katona. Nagyon sajnáltam, mert én
valami úton-modon Azsiába szerettem volna eljutni. De korántsem
azért, hogy ott császár legyek. En tevehajcsárságröl álmodoztarn.
messzi keletröl, egy foıTö, ismeretlen világröl, ahol se ismerõs, se
rokon, s ahol el lehet temetkezni mindörökre a messzeségbe.
Ez is egy olyan álmom volt, mint a tanyaépités.
Almok, álmok! Voltak - nincsenek. Betemettc öket a sors és az
idö. Rájuk omlottak az esztendök. Már kíséı'teni se jönnek soha.
kövéváltak, mint a cseppkő kötınyei.
...Aratáskor magam veselkedtem neki a búzılnak. Learattam.
Akkor azt mondtam a fiatal gazdaasszonynak, hogy három éve
szolgálom öket. Elég volt. Megyek másfelé. Több bér kell. Anyámon
kell segítenem. Mást nem tehetett, mint beleegyezett.
Felmondás után szinte kétszer akkora erövel fogtam neki a
munkának, hogy mire ltitelik az idöm. minden gauzálat a helyire
tegyek. Nem akartam panasszal a hátam mögött elválni tölük. Elöszõr
a nyomtatással készültem el, aztán felugaroltam, hazahordtam a
szénaboglyákat, megtapasztottam az istállöt. kijavilottam az istállót,
kijavitottam a színtetöt, levágtam a maglucemát, a birkák közül
eladattam velük a mustrákat, a szalmakazlat jol behegyeztem és
lekötõztem, kijavitottam a jászlakat, söt beleltezdtem a, lengeti-
törésbe is.
Így érkezett el három év után megint egy Szent-Mihály-nap.
Reggel még megtettem minden elökészületet a napi dologhoz
megkentem a kocsitengelyt, kikalapáltam a korövágókat, az ekére
élesvasat tettem, volt pár dúros sûldö - karikát húztam az orrukba.
aztan összepakolıam indulásra. __
_ Délben megjött az utodom s átolvastam neki a birkákat. Oszfejú,
kissé totyogös ember volt, lábai görbék. area piros, a hangja
vékonyacska. A pulija nyakában két olyan rézcsörgö zörgött. mint
egy-egy tyúktojás. Mikor bevezettem a löistállóba, a Hollo olyat
horkantott, hogy a bácsi összerezzent. Elmagyaráztam neki, hogy a
csutakolásnál vigyázzon magára, mert Ieharapja a kabátja hátulját,
aztán, hogy ostorral ne ~ûsse, mert akkor nem tudja többé a kocsiba
befogni. Es ha valaha kinytigözné, akkor is vigyázzon, ıiıert a Hollo
bizony nem törödik azzal, hogy drága a koporsö ~ a két elsö
lábával agyonvágja.
A görbelábú kis öregember csak pislogott a Hollöra. Hivtam,
hogy jöjjön, ismerkedjen vele,_de õ azt mondta, hogy elfáradt nagyon
és leült a ganézó talyicskára. En elmagyaráztam neki, hogy hova rakja

-129-
tengeriszedés utan majd a korókúpokat, meg hogy ügyeljen _a két kosra
nagyon, mert űzekedés ideje van s azok ilyenkor képesek agyonöklelni
egymást.
Azt kérdezte, hogy miként lehet tengerit szedni, kúpokat hordani,
meg a kosokra is vigyázni. - Úgy - mondtam neki -, hogy csupa
szem-száj és fül legyen egyszerre, de ugyanakkor a keze és az esze i.s
egyre működésbe legyen.
Bámult csak ram és nem hitt nekem. _
Kis idö múlva még utoljára befogtam a kocsiba a két lovat, átad-
tam a gyeplût a totyogós öregnek. Még ott a tanyaudvaron azonnal
megtörtént a baj. A Holló megugrott s amig az öreg kapkodott, hogy
rövidre fogja a gyeplüt, addig belevitte a kocsit a fertöbe. A rúd
számya eltörött., a hajtószár elszakadt, a Hollönak a hasa alá fordult a
hám, a rúdas meg benne feküdt a fertõ pocsolyájában. Es az utódom?
Az meg szegény állt az alsövehyen tehetetlenül, mint egy gyémoltalaıı
fababa.
A két lovat azonnal kiszabadítottam és békõtõttem õket vissza az
istallóba. Aztan a fertö széliről útpattnntam a kocsira, a hátulsó
tengelyre erõs kötelet hurkoltam, a kötél végit jo hosszan kivetettem a
fertõ partjára, újra elõvezettem a két lovat s a megrokkant kocsit egy
kisefával kihúzattarn |`arral a pocsolyából.
Az öreg még akkor is az alsövényen tapicskolt. Szinte ma is
hallom, ahogy a Fiatal gazdaasszony kétségbeesetten szólott rá:
- Úristen! Józsi bácsi! Mi lesz velûnld? Csak legalább szálljon le
mán onnét!
Az öreg lemászott és olyan gyűlölettel nézett le rám, mintha
vérbossztiból kiirtottam volna minden hozzátartozöját.
Én azután tovább nem maradtam, clköszöntem s hatamon egy
[élzsák holmival megindultam új sorsom és új haúm felé. -
Elmaradt mögöttem a tanya, a táj, a panaszitói dombhát, kopasz
arvaságával s az én képzeletbeli kis bírtokommal, s el a Kántorrét.,
zúgó, sötétkék kákáival és ingoványos fekete vizével. A téli istállók
dalai is elmaradtak, s elmaradt a Hollo gonosz, szép, értelmes feje. S
az öszi tájban a tanˇyák között elmaradt valaki semmibe bámulö
szemekkel. Valaki, akihez semmi köze a világnak. Valaki, aki büszke
volt és azért sírt, mert én meg bûszkébb voltam. És jó volt igy.
Megszépûltünk az idöben ö is, én is. Most már legalabb tudom, hogy
minden megszepûlés sajogasból születik, s hogy minden sajogas
- emlék...
Igen, elmaradt mögöttem a táj. Elöttern az uton a tizennyolc
birkam lába porolt s az egyik nyakában a Lomb Péter csengöje

-130-
csengett. Mire Szalonta alá értem. ment a nap lefele. Mindenfelöl ko-
csik zörögtek hazafele tengeriszedõ népekkel. Megbámultak. mintlıtt
sose láttak volna bojtárı., meg birkát.
- Ennek van jódolga! - Hallottam majd minden kocsiról, amélt
elzörgött mellettem. - Könnyen el! Nem kell neki a lovat
esutakolni.
- Csaesik - gondoltam. - Próbálntitok csak egyszer ldpány-
vázni a Hollót!
Bealkohyodott, mire a Malom-utcóba értem. Anyám kinn ült a
kapu elött a sárpatkán. Vári. Kinyitotta a kaput s én birkástöl együtt
beszállottam az udvarra.
- Na, látod - mondta - így lesz belőled valami!
- Igen! - bólintottam és visszagondoltam a hat évre, a veré-
sekre, a szitkokra, az éhségekre, de effelöl nem szólottam semmit -
elmúlL Volt tizennyolc birkám s mellé még a hátam is egészben
maradt.
Ejfel után indultam tovább, s mire feljött a nap, megpillantottam
két nagy kimagasló piroscserepes istallot. Odatartottarn. Az volt a
Csökási major. Ahogy közeledtem hozza, hosszú sor ököriga fordult
ki belöle. Rongyos, fáradt, sappadt béresek botladoztak az ökrök
mellett, mint akar csak Kíspankotan.
Bent a majorban hatalmas vaskulcsokkal hadonászott egy embeı:
káromkodott, hogy majd leszedte az eget. Szitkai messzire lıarsanıak a
reggeli Ievegöben. A kondások két kis rossz szamárral egy ormótlan
nagy kétkerekû kordét húzattak tetejire pakolva korpaszsákokkal.
Azokra harsogott a vaskulcsos. Hallottam a kiejtésérõl, hogy oláh-
ember. Azért kiabált úgy nyilván, hogy a kastély hálószobájánalt
nyitott ablakán át hallja meg a nagyságos úr, hogy neki milyen
hűséges és megbizható kulcsárja van.
A majonıdvar közepén nyári jászlak állottak szinte peremíg
gazba temetve. Ott volt az ,,ökörlógeñ'. Két santa ökör ragta a-
csalamadéL Kijjebb tözegtiiz hamvadt s mellette egy füsttõl sárgakezû
öregember kucorgott bocskorban, fekete szûrben. Az arcán párhetes
szakáll volt. Az inge-nyaka rongyos. foszladozott és gombtaları volt.
A szeme hunyori, haja, bajusza csapzott. Görbe. vastag, sárga ujiaival
bele-belekapart a ganétúz parazsaba. Tököl sütött. A hatamögött
ganédomb gõzölt s a göz azonnal kék szinüre vált, ahogy találkozott a
napsugarakkal. Törött jánnok és tézslák voltak a .,lógerben"
szetdobálva. Mindenféle trágya, rozsdasekek, roltkantkerekek, a
cselédházak elött tollas tyúkkctrecek. futkosó disznók, kutyaugatás,
szitkok., gyühözés, a kovticsüllõ csengése; stunmasok, napszémos

-131-
lyányolt indultak munkába. Valami csöszféle ember orditott reájuk s a
botja végivel verte a földet. A piroscserepes istálló elött koesisok
fogtak be. Egy szikár, vékony hegyesorrü ember már fennült a ko-
csiján és gyalázta a többieket. Hosszú, szájába lógó szöke bajusza volt
és hideg, kemény kék szeme. 0 volt az elsö kocsis.
Késõbb hallottam erröl az emberröl, hogy folyton árulkodott
társai után, mutatta, hogy ö milyen megbizható, mintha neki egyetlen
életcélja csak az lenne, hogy az urasag kárt ne szenvedjen. Ha elve-
szett egy kerékszeg, ha elszakadt egy kötöfékfej, ha elnyütt a hám,
ltilyukadt egy zsák, meglıasadt egy alsövény-deszka, olyan ribilliót
csapott érte, mint egy k. u. lt. zupás örmester.
Megtette, hogy ellopta a másik kocsis lova elöl a zabot. s odaadta
az ö lovainak, hogy azok különbek legyenek. mint a többiek:
paıancskiadáskor este ö is odafuraltodott és kifogásolta, hogy ez se jól
van, amaz se jól van, hogy ezt - meg ezt és így - és így
qiánfaná.
Végül elérte, hogy a „nagyságos úr" öt is odakívanta a
parancskiadásokra, mint hű es megbízható embert.
Csalard ember volt a vékoı-ıyon`ú. Tudta, hogy csöszséget.
ltulcsárságot.. csak úgy lehet szerezni, hogyha elánılja és letapossa a
társait, míg önmagát meg mindig elótérbe tolja, m.int az ttraságnalt
nélkülözhetetlen valakit.
Ez a szikár ember el is érte, hogy béresgazda lett., az egyik lia
csösz, a másik meg prádés kocsis. Olyan hegyesek is voltak mind ti
hámıan, mintha nyársat nyeltek volna. Ha valakinek valami panasza
volt, csak örajtuk keresztül jutlıatott az irodába. Az uraság tölük tudta
meg, hogy ez és ez a cseléd, vagy amaz milyen ember. Tcnnészetesen
mindenkiröl azt és annyit tıtdott csak meg, ahogy és amennyit a
béresgazdáék tálalıalt. .ló volt tehát meghúnyászkodni mindenkinek
elöttük, aki nem akart a fekete listára kerülni. Akarki gondolhatja
tehát, hogy milyen teljes szívböl szerette ezeket a botos, fekete-szürös,
pusztai börtönörökct a cselédseg.
.Ó bizony, csúnya az élet és minden szennyet magával hord, mint
a forgószél kavargása. Háııyszor és hányszor tcledobja az ember arcát
szemettel s utıina vígan és bolondul forog gyorsan tovább...
Most azonban visszakanyarodok félbenhagyott vallomásaim
fonalára. Mikor a ,,lóger" irıint értem, tanticstalanul megállottam. A
sárgakezü öregember feltépászkodott a tözegtüz_ mellöl és kiváncsian
jött pár lépést felém. Féjós szemivel rém hunyoritott és megkérdezte,
hogy én volnék-i az ıij bojtár. Mert hallotta a juhaszoktól, hogy új

-132-
bojlár jön a majorba a meddöfalka mellé s látja, hogy én olyanféle
valaki vagyok. '
Mondtam neki, hogy igen, én vagyok az. Keresem a számadót.
Helyreállok. Most érkeztem meg-
Akkor öreges járással mellémcammogott, a tenyerén egy darab
kettétört sülttök gözölgött. Nagy szeretettel és szivességgel megkinált
vele s elmondta, hogy ö a bivalyos mellett dolgozik, most ápolja itt a
lesántult ökröket. Végignéztem szegény öregen, akkor láttam, hogy a
térdén cafatokhan lóg a nadrág, s szikkadt, csontos térdekalácsa
kilátszilt. Elfogadtam töle a tóköt. Mentegetödzött, hogy még nem
csipte meg a der s nem olyan édes, de azén meg lehet enni, jó vastag
szalonnajú és parázs. Aztan szinte esdekelve fordult hozzám és kért.
hogyha majd valami jó dög esne a falkámból, juttassak neki egy kis
húst. a jó Isten megáld érte. Hogy ö olyan nagyon szegény s nincs
pénze soha, hogy neha egy kis húst vegyen. Panaszolta, hogy már
ötvenkét éve szolgálja az uraságokat, mindig jó dolgos volt, s még
sincs egyebe, mint amit látok - a rajtavalója. De lám. az is milyen!
Szetterjesztette két sárga kezét és mutatta magát. _
Eszre se vettük. hogy a hátunk mögé Odatennett a kulcsár és
ráförınedt az esdeklö öregre:
-- Vigye a fene kendet innen! Ne hazudozzon kend. hanem
vlgezze a dógát! Vírı naplopól... I-Iozott mán kend sárga kenöcsöt az
ökör _sebjire?... No, úgyi?! Na. majd gondom lesz kendre!
Ugy merevedtem meg egyálltó helyemben, mint a fa s egész a
talpanıig löködött a döbbenet. hogy itt is ilyen hát az élet?! Gyalázat.,
gúny, rongyosság, éhség, szitok, átvaság? A kulcsár felém fordult, de
hogy én nem kõszöntem neki, átnézett fölöttem és ellépkedett. Zöld
bársony nadrágja volt és ragyogott a csizmája, de a négy csiz-
mahúzója közül kettö kinn lityegett., mintha az csak valanıi hanyag
elegancia lenne.
Az öreg bivalyos-kisegítő szégyenkezve állt meg egy pillanatra,
és azt mondta, hogy igaz, ö is oláh ember, Kriuán János, de azért ö
azt mondja., örizzen meg a jó Isten atıöl, hogy oláh ember hatalomlıoz
jusson, hogy parancsoló legyen, men az oszıan tud hóhérolni. Az elött
nincs megállás. Ajánlotta nekem is, hogy jóba legyek vele, mert
másként nagyon hamar befcketít. Igaz, hogy én jıihászbojtár vagyok,
hozzám semmi köze, de azért jó lesz vigyázni.
Amig beszélt, sárga ujiaival kikapcsolta az ökörláncot a
jászolperem karikájáböl s valahova gyorsan vezetni kezdte az
ökröt.

-133-
 Én még mindig állottarn egyhelyben és néztem utánuk. Az öreg
csoszogott. az ökör sántított. Jaj, de legyözöttek voltak.
J ó fröstökkor elökerült a számado, a meddöfalkát bepuliztatta az
egyik cserepes istállóba, onnan egy szűk oldalajtón át kieregettük és
megolvastuk. En egynehányra pergót raktam s azzal már meg is kez-
dettem az esztendöt és a felelősséget. A számadö belemutatott a tájba,
messze körül a tallókra, a zabkcléses ugarokra és azt mondotta, hogy
arra mindenütt legeltethetek, éjszakára meg ott verek állást. ahol
akarok, az az én gondom.

Csókás puszta, Csókás puszta,

álmaival sárba bukva
tallódon egy pásztorfiú
tünödik. Az õszi szél _fú.

Csokás puszta, veres major,

bojtárodnalt. mit adhatol?
Hogyha majd a tavasz zöldel,
temesd be fekete földdel.
Hát igen, beszéljürık Csókás-pusztáról. Kimagasló épületei.
amint már említettem a ket nagy piroscserepes istálló, a magtár és a
fenyök közé bújtatott kastély voltak. Egy külön kis major-számy is
kapcsolódott a nagy-majorhoz pásztor-lakással, kutricákkal, nádtetejü
színekkel, ez volt Loga. Messze kinn a hotlödi kisvasút mellett egy
pici sárltunnyo és egy szalmástetejü görbe supa állott, a görbéjiben
karámmal, ezt Tarcsának nevezték. Benn a nagymajorban a
cselédházak háta mögött itt is ganédombok és disznóólak voltak,
akárcsak Pánd pusztán. Arra nyíltak az ablakok. Nagy kút volt a
majorudvar közepén, a vize sárga volt. Sokan panaszkodtak rá, hogy
faj töle a gyomruk, de a végén mindenki megszolrta. A kastély részére
Kötegyánból hordanak ártézi vizet.
Hallottam sokszor, micsoda kiahalás volt erte, ha kiümlt
véletlenül a tartály. A cseledseg vegyes volt: magyar és oláh emberek.
A_ sorsult egyfomıa volt. Soha nem hallottam és nem tapasztaltam,
hogy egyiknek, vagy a másiknak eszébe jutott volna, hogy te ez és ez
vagy. Együtt dolgoztak hóban, esőben, forróságban, egyfonrıán
szidták és gűnyoltált öket, 's egyforma rongyosak és szegények voltak.
És egyre-mzaı tzzpzsztzodou fel ızõzuıatz zsõszızeıt, gazdamat.
.|34.
kulcsárrıak, ha adottságai megvoltak az emberhajcsárkodáshoz
valamelyiknek.
Hogy a Csóltasi birtolrnak ki volt a tulajdonosa. nem tudom. Az
akkori bérlóje egy vastag szöke úr volt. Fiatal zsidó-ember. Altalában
a jobbfajta zsidóemberek közé tartozott. De néha-néha kitört azért és
Ordított, hogy rengett bele a major. Ezt is csak olyankor tette, ha
csöszei, kulcsáıjai felingerelték valakire. Köriilbelül úgy látszott a
dolog, hogy azért tartott olyan harapós csöszöket, gazdákat,
ispánokat, hogy azok ellensúlyozzák az ö harciatlanságát. s azért.
hogy azok néha-néha felingereljék öt.
Elõször teltintetes úmak kellett szólítani, de a kutyaűtöi (csószólt,
kulcsárok, gazdák, ispánok) hıˇzelgésbõl egyszer rábeszélték, hogy
most már elég volt a teltintetességböl, feljebb egy fokkal. most már
nagyságos úr legyen. S miután ó az erőszak ellen nem tudott
védekezni, elfogadta ezt a cimet. Söt idök jártával úgy belejött., hogy
nem is szerette bizony, ha másként szólítják. Volt rá eset, mikor ö
maga is hangoztatta, hogy ö úr. Ha bizonyos volt felöle. hogy ó
valóban úr, akkor nem tudom, miért kellett ezt hangoztatnia.
A nagyságos úr egy igen szapora és nagyszerencséjü családból
számıazott A családot nékem a veletlenség mutatta bé forradalom-
kor. Hórindzsaban bojtárkodtam már akkor. Azt is a família egyik
tagia beˇrelle: Makszi úr. A húgom egy börkõtésü óriási albumot lelt az
una dobvs. A tzıpasizk reıduıı.-ik z viktor-tiszt kastélyt. S akkor
hajithatták el. Ott volt benne a legelején az alapító: kis Sarkadi szatoos
pajesszel nagy paszujpipaval. Ez alapozta meg a vagyont és indította
útnak a családot azzal, hogy a sıatóesbolt mellé ltibérelte Fiter-
pusztát Sarkad és Kötegyan között, s mire eltelt harminc-harmincöt
esztendö, birtokolta a család I§ereki-pusztát, Kenézd-pusztai.
Pemyés-pusztát, Kisrabé-pusztát, Asvány-pusztát, Csokas-pusztát..
Viktorhazat, Hóıindmát, Köleshalom-pusztat, Karászmegyert. Ge-
reblyest.. Mágor-puszta: s azon kivül Fehér megyében - és hallottam.
hogy Torontalban is - nem tudom milyen pusztakat. Aránylag elég
rövid idö alatt micsoda gazdagság, mekkora nyáialt. gulyák. disznó
falkák és pénz és rang és úri mod. De ha egy tyúk megdöglött., egy
messzi bokor alatt s a tyúkász nem tudott vele elszámolni.
irgalmatlanul meglizettették.
Végignéztem az albumot, azután káromkodva földhöz vágtam s
reggelre gyalogoltam jó húsz lt.i|ómétert. Mondom, Makszi úrnál
bojtárkodtam akkor s ószi és téli legeltetésre kinn voltam a falkával
Birizdó táján. Csak akkor mentem vissza I-Iórindzsába. mikor eljött az
elletés ideje.

-tas-
 Bizony, jöl imádkozott a kis szatöcs. Leszánnazottaiıtak nem
kellett tököt sütni a major közepén, ganétűznél és nem kellett egynek
se egy kis ingyen döghúsért esdekelnie. Megadott nekik minden jót és
minden úri állapotot a magyar nép türelme és verejtéke. Ök azonban
nem igen vették ezt Figyelembe. Például László úmál negyven évig
szolgált Kereki pusztán egy béresgazda. Természetesen elöbb mint
summás, majd béres, azután csösz s végül béresgazda. Számára a
legınagasabb elérhetõ pole. De negyven év után már nagyon
meggörbült a háta. járása lassú lett, erélye megtört. többet szeretett
pihenni. Szóval a közelgö hetven év s az eltöltött négyévtizedes éjjel-
nappali szolgálat öregembené puhitotta. Már nem volt az a folyton
tüzelö, újabb és újabb energiákat kibocsátó parancsoló-gép, ami a
Kereki ,,timak" megfelelt volna. Hogy úgy mondjam, sajátkezüleg
elbocsátani azonban mégis reslellte, jött hát a talmudi furfanggal,
fogadott egy Íiatal, szinte még gyerkóc segédtisztet, hogy „szedje
rendbe a gazdaságot". Ezek után pedig ö délre utazott az olasz egek
alá. Telt böven a magyar föld. a magyar verejték hozamából. S báró
is hetven év fele járt már, mégis szivarozva és vígan indult s tudta.
rrıire visszajön. a segédtiszt végrehajlja azt a „bizonyos utasítást" az
öreg béresgazda felé. Tennészetes, hogy az végrehajtotta: elcsapta.
Am az öreg csak nevetett a gyerköe emberen.
- Majd ha az úr hazajon - mondta - beszélünk róla! Azt hitte
a boldogtalan, hogy erröl az öjó gazdája mit sem tud. Csak akkor
döbbent a valöságıa. mikor hazament az ..t'ır" s öt észre se vette. Mint
aki nincs ott, mint akit nem látott és nem is ismert soha. .ló pár nap
múlva azután felment hozza az irodába és elpanaszolta, hogy a
segédtiszt elcsapta.
- Akkor miért vagy még mindig itt - mondta az ,,úr“. - Igát
csak adott volna, hogy elköltözz, mi?
- De hát uram - síránkozott az öreg -__ én még egy kis házat se
tudtam ragsztani magamnak, hova menjek? Oreg is vagyok, 'dolgozni
nem birok, mi lesz velem? En úgy érzem. hogy a hosszú szolgálatom
alatt szinte együtt kerestük ezt a Kereki birtokot, meg aztán ott a
Kenézdi uradalom. az is sajátja az úmak. Remélem, hogy
öregségemre legalább itt tart az úr. Majd csak teszek-veszek ezután is
valamit, tehát nem esik ingyen.
- Tudod, hogy kevés a cselédlakás, volt a felelet. Azt meg csak
nem kivánhatod, hogy neked építtessek külön egy házat?! Ha a
segédtiszt „úr” elesapott, mehetsz. A cselédségnek „miheztartás”
szempontjából láuıia kell, hogy még te se vagy kivétel. Arról meg,

-136-
ııegy eıõregeaıeı. en nem tzırzzteıt... Én ı-abizıam a gazdálkodási a
segédtiszu`e s amit ö jónak lát, az úgy jö.
A szerencsétlen ember a könnyeivel kűszködötL
- Hát ha már igy van, akkor legalább egy kis nyugdíjat adjon,
hiszen negyven évig hűségesen szolgáltam az urat.
De Lászlön nem lehetett kifogni. Igy felelt:
- Nem tudtam, hogy eoeolista lettél, hé. Ide hallgass! Ha te
negyven évig hűségesen szolgáltál, én meg fizettem hűségesen a
komeneiödat. Nem igaz, mi'?... Nahát eredj, szólj a segédtiszuıek,
hogy adjon igát, oszt hurcolkodj. ahová tudsz. Punl-ttum! Elég
volt!
Szegény öreg béresgazda csak akkor ébredt tudatára, hogy hiába
„segített” a két uradalmat összekapanıi László úmak, neki nem lesz
l`edeIe s nem jut egy rántásnnk való liszt se a két uradalom
búzamezöirõl...
ı
l \
.w\ o

Ha már benne vagyok a vallomásban. lássunk egy másik esetet.

A Kárászmegyeri uradalomban volt egy ñatal csösz. Jó nagy szája
volt, tudott kiabalni, azén tettek esõsszé. Ment is a dolog addig. amig
a fiatal csösz vakon védte a „bérlö úr" érdekeit, amig szemet húnyt az
„úr” apró kis gonoszságaival szemben. amig a munkásokkal kötött
szóbeli megállapodások megszegését magára vállalta. Ugy emlékszem
rá, hogy ez_ tartott tán négy-öt évig. Akkor - ma se tudom
megmagyarázni magamnak. milyen okból - megváltozott a liatal
ember. A munkások partjára állott. Tan feljajgatott benne egy régen
elhalt paraszt, a nagyapja, az öse, mit tudom én. Tan megdöbbentette
a soha véget nem erõ embertelenseg, ahogy a keze ala adott
munkásokkal bánnia kellett - azt se tudom. Elég az hozzá, hogy
azontűl minden vitában, ami a bérlö ,,úr" és a munkások között kelet-
kezett. mindig a munkások partjára állott; nem engedte nekik többé
kimémi a döghúst. a pállott. romlott szalonnát; az aratók mellett ott
tartott egész nap egy igát és a |`oıTo napokon minden orában friss vizet
vitetett nekik, védte ajogaikat. s amennyire töle telt, nem engedte be-
esapni, kizsarolni öket. A végén „rongy értetlen, taeskó ember" lett
belõte. az „úı” elõtt. Rauszitotta az ispánt. hogy találjon ra „mödot“,
hogy azonnal elcsaphassa.
A kövelkezöknek azután én is szem és liıllanúja voltam. Jött be a
csösz az aratóktól. A major udvarán az ispán neki rontott

-131-
 - Mért nem jöttel be jelenteni a „nagysagos útnak". hogy az
éjjel hany keresztet raktak?!
- Azert, mert amit az éjjel vágtak, most rakják keresztbe. A nap
meg csak most kezd felbújni. nem látja? Az úr meg majd csak tlzóra
fele kél fel, ezt maga is tudja. Akkor majd jelentem neki.
Szót-szóra adtak s végén rohant az ispán a „nagysagos úrhoz" és
felháborodva jelentette, hogy ua csösz nem engedelmeskedik neki. Mert
az azt mondta, hogy addig nem megy ki, amíg meg nem fröstököl.
Tehát az engedelmességet megtagadta. El kell esapni azonnal. A bérlő
űr azonban játszani akarta az igazságos embert s engem berendelt az
iıodába tanúnak. Természetesen én azt mondtam, hogy az ispán
disznó, egy szava se igaz, hazudik, mint egy siket kutya.
- Igen! Vagy úgy! - mondta a nagyságos úr. - Hát igy állı.trı.lt?!
Azért vedd tudomásul. hogy én mégis elesapom a csószt Nagyon a
maga szaltállára dolgozik már „egy idö" óta ez a kis rühes. El is
csapta azonnal.
V' `\

'rt Malszi úr, mig a gazdálkodás ,,fáı'adalmaitöl" el nem

poeakosodott, nagyon vitális ember hírében állott Szamtalanszor
megtette kinn a pusztáján, hogy a dolgozó kocsisokat, béreseket
megverte. A szerencsétlen agyondolgozlatott emberekkel könnyen
eIbá.nt a trabális bérlö. Már annál fogva is, hogy amikor ilyen
„büntető expedíciöra" indult, mindig magával vitte a esöszt, a
pusztagazdát s ezekkel a nagyobb koncért szinte kutyává aljasodott
emberekkel hátvédeztette magat, amig ö rajcsúrozta a kiszemelt
bérest, vagy a kocsist. Mondtak, megtörtént az, hogy verte a bérest s
ezt látva, a másik szerencsétlen béres, társa meggyalázása ellen
tiltakozott: akkor nekiment annak is és a barázdába taposta.
Természetesen, a már emlitett segédlettel. S a minden népi sorssal,
hatalmaskodással, a kinai kulik színvonalara ítéléssel megvert gaz-
dasági cselédségnek tümie kellett a „Makszi úr” „hirtelen
h.arag'a't".
- Olyan „úri fellobbanások azok csak" -` csititottak a esöszök.
a gazdák a megvertet. - Nézd, küldött neked egy tizenhármas pakli
dohanyı. Nesze, oszt köszõnd meg.
S ha az olpaholt béres földhöz vágta a fájdalomdíjat, jött Makszi
úr és újra elverte.

-138-
 - Az lstenit a gané anyádnak! Ha annyi ember vagy csak, hogy
meg tudlak vemi, akkor fogadd el - mondta. - Tudd meg, hogy én
úr vagyok, velem nem kukorieáztok...
Es este paraneskiadáskor az irodában nagyokat röhögtek azon a
gazdák és a esöszök, ahogy Makszi a hasát fogta nevettében és
magyarázta: melyik cseléd, hogy s mint viselkedett a verés idején;
hogy „begyulladt-e" nagyon, vagy az ülést megpróbálta-e visszaadni.
(Mintha nem lettek volna ott mellette a pribékjei! Azt kellett volna
még csak megpróbálni a szerencsétlen megvert eselédnek!)
Ha új kocsist, vagy bérest, vagy tehenészt fogadtak s látszott,
hogy valamirevaló ember, azt megpróbálták ,,betömi“. Az „uradalom
engedelmes és megalázott embereve" kellett valnia. Ha meg nem
„tört” be, illetve nem ijedt meg, valami ürügyet kerestek rá és
hamarosan elesapták.
Az ilyen ,,betörések“ úgy történtek, hogy amikor az illetó cseléd
soros volt az istállóban. úgy éjfél után hirtelen meglepték; Az „úı'", a
esösz, a gazda, a kulcsár, s ha véletlenül aludt. azert kötöttek
bele. ha meg nem, akkor találtak azok az emberi farkasok ezer
kifogást. amin aztán elkezdödhetett a ,,betörés"... És a szó szoros
énelmében csakugyan betörtek '- ha nagyon nagy volt a cseléd
ellenállása. még az oldalbordáját is. Nem féltek azok se Istentől. se
embertől, se törvenytöl.
Elöfordult. hogy valamelyik eselédet még sem sikerült betömi az
éjjeli megrohanásokba. Ki tudja, tan valahogy egerutat nyert és
kisiklott a kömıük közül. Vagy valami váratlan szemtanú toppant elõ
valahonnan - mert atTa vigyaztak am, hogy tanú ne legyen - beren-
delték az irodába s ott aztán ..megintettek". Hallottam, volt o|ya.rı
megintett cseléd, aki évekig ltomyadozott az ilyen irodai beren-
delé_sbe... Hallottam aztán azt is, hogy egyszer azért ök is megjártált.
Nem az úr, hanem a farkasai. Valami robosztus oláh kocsist akartak
az irodában meginteni, mert az azt találta mondani, hogy próbálják
csak meg ö hozzá nyúlni. Hát biz azok megpróbálták. Am rajta
vesztették: az oláh kisiklott a kezük közül, aztán vasvillát fogott és
visszament. S amikor a pusztagazda meg a csösz jöttek ki az irodából,
ott a kastély teraszán verte le öket, mint két kutyát. Az „úr" esak úgy
menekült meg, hogy bezárkózott és puskát fogott. Máskülönben a
megvadult ember tán megöli, mert hiszen öt gyülölte jobban, de a
pusltától aztán meglıátrált. Ez Ilyében történt. Makszi úr akkor az
ilyei birtokon gyarapodott. Hat azt ki merte volna állítani arelökelö
nagybérlöröl, hogy az ,,intel|igencianélküli", az „alacsonyszellerni"
fokon álló nép szép nemeit azzal teritette le, hogy: ha nem, akkor

-139-
mehettek. S az. aki még így sem engedett neki. annak bottal
vert a katrineájára. _
S hogy az ilyen eselédek miért nem keresték az igazságultat? En
bizony nem tudom. En csak annyit tudok. hogy a tekintélyes
nagybérlõt a jegyzõk mindig messzirõl megsüvegelték. S a cseléd-
ember. habár egyre mindig lefele néz is. azért mégse vak s nem
bolond, hogy a nyilt ároknak nekimenjen.
Na, de Kalmár Pálról is álljon itt néhány szó. Kondás volt. olyan
jomozgású öreg-ember, ki használhatóságát azzal is potolta, hogy õ
volt a herélõ. Jó, megbízható, biztoskezú. Nem emlékszem, hogy a
keze alatt egy kanmalac, vagy bika-boıjú is elpusztult volna. Fizetés
azonban nem járt neki e tevékenységéért, legfeljebb, ha jókedvében
volt az ..t'ır", adott neki egy-egy megrıigott félszivart bagónak. Néha
lelültette a hintójára, egykét nyújztsabb szét váltott vele, s mint
lapasztalt_öreg-emberrel „tanácsokat” tartott a disznók ûgyit illetőleg.
nem azért, mintha sokat adott volna az öreg elgondolásaira, hanem
úgy gondolta, hogy eme bizalmaskodásával, mindörökre eltömi az
õregben a herélési dijak iránt táplált reményeket. Mert hiszen az öreg
évek alatt sok száz és száz kansüldõt késelt ám ki, némi lizetség
megillette volna. Hallatszott egy idöben, hogy elõ is lépteti
számadóvá. de ez nem történt meg, még pedig azért, mert akkor pár
hekté búzával, néhány kiló szalonnával emelni kellett volna az öreg
komeneiéján. Maradt tehat lalkásnak tovább és megelégedett azzal,
hogy 6 „fontos” ember. Hûségeskedett az „úr” részére és vigaszlalta
magát azzal, hogy ö im azén mégis „benn ü|" a nagyságos úr
kegyeiben.
Ha ezt azonban valaki arra magyarázná. hogy az öreg szolgalélek
volt, nagyon téved: Kalmár Pál nem volt szolga-lélek. Vénségére,
szegény, egy kicsit .Jobb élethez" akart jutni, pár szabadabb árához,
enyhébb bánasmódhoz: az eltaposottak, a mezítlábasok szüntelen
tarto péntekjei között akart egy-két szelidebb vasámapot is. Vaion ki
tudja azt. hogy a fekete kenyér népében a pusztai cselédségben
szakadatlanul és elmúlhatatlanul kiált a vágy, hogy páriává süllyedt
sorsábol legalább egyedenkínt embemé lépjen elö. Megragad tehát
minden alkalmat, megpróbál tehát minden utat.. hogy felemelked-
hessen ahhoz a szinthez. alıol szóba állnak már úgyis vele, mint
emberrel.
Kalmár Pál is ezt érezte és menekülni, illetve nõni akart szegény.
Fel addig a bizonyos szintig. Hisz a „nagyságos úrrali bizalmas-
kodása" erre reményt is adott neki. '

-140-
 Azért hüségeskedett és azért ült fel boldogan az „úr” hintójára.
Ám szömyen megjárta szegényt olyan nagyot zuhant vissza az „úti
kényelembõl", hogy majd tán az utolsó napon az Angyal trombitájára
is reszketve üti fel a fejét.
Ugyanis telt-múlt az idö s a „nagyságos úr” gondolt egyet s
befogott biz ö egy kisebb falka süldõt hizlalni. Olyan jó másfél
éveseket. Persze, kit tett volna a hízó falka mellé, ha nem Kalmár
Ptilt, a tapasztalt ltondás-embert. Emlékszek rá, az öreg tiltakozott,
vagyis mentegetödzött a megtiszteltetés ellen, mert hisz a hizók
mellett talpon kellett lennie éjjel-nappal; háromszor etette õket maga s
nyár lévén, rengeteg ivó és fürdö-vizet fogyasztott a lihegõ süldõ-nyáj.
A vizet pedig vedrenként kellett karolni az öregnek a kezdetleges
disznó-fürdõbe - ámbár fertö volt mégis inkább - s onnan meg
kifelé, ha már fölmelegedett és pocsolyává vált.
Ám nem tudott „kitémi” a „nagyságos úr'' bizalma elõl. - Kend
odavaló, na - mondta neki. - Jártas-kõttes ember, tapasztalt... Meg
oszt a hízoimat nem bízom másra. _
Így, la. Az öreg tehát hizlalós letL Es csakugyan jó gondozónak
bizonyult; a hizók gyarapodtak, az öreg meg fogyalkozott. Am ez még
nem lett volna baj. Az ott és akkor kezdődött, mikor az öreg egyszer
megolvasta a hizökat ( - a sok dolga között minden héten ezt is
megtette egyszer -- J, s ha jól vissmemlekszem, öt hiányzott közüle.
- Jaj,jaj: rningyán. lett nagy rémület. No, nem az „út” részéről, mert
hisz az öreg Kalmár felelös volt, 8 így az „úr” nem rövidült meg,
esetleg csak kellemeden volt neki is. Hanem az öreg Kalmár, igen.
Azonnal odavolt bizalma, reménye, becsülete. Jöttek a csendõrök S
mivel a „nagyságos ür" nem tudhatta, hogy kiben mi lakik, átadta
nekik az öreget,- hogy ,,puhatolózzanak" nála, hátha... ,,esetleg, nem
lehet tudni"... „ámbár nem bizonyos", de azén, hogy tisztázódjon_az
ügy. Meg aztán, az öreg is csak ember s könnyen félreléphet. - Igy
történt., hogy a esendörök elkezdtek az öregnél ,,puhatolózni". Hogy
mi történt, mi nem, aıTól én nem tudok. Csak az öreg Kalmár vetett
felém pár szót a vaekán vergödve, mikor meglátogat1am.Átkozta még
a napot is, mikor ember született a világra. - Aztán lassan követ-
kezett be a végzete: a baloldala megbénult, pár hónapra esak ámyéka
lett önmagának. Közben kitudödott, hogy valami berényi esiszárok
vitték el a hizókat. De ez már az öregen nem segített. Négy-öt
hónapra - már nem tudom pontosan - a felesége és két lia
elköltöztek a majorból, az öreg meg megtért ösei csontjához
„puhatolózni” afelöl, hogy lesz-e feltámadás. Ha van szája hozzá,

-141-
bizonyosan tiltakozik ellene, mert nem hiszem, hogy szándékában
volna még egyszer embemek lenni.

.Š
No, de forduljak vissza, úgy-e, ebböl a záporozó haragból a esen-
desebb emlékek vidékére: a tallókra, az ôszi utakra, a kákás Iaposokra
- Csokas-puszta külsõ tájaira... Szép öszkezdet volt akkor, olyan jó
idö járt, hogy a taresai Iegelö nagy laposában térdig érö vizben fogdos-
tuk kézzel-lábbal a halat.
Fogdostuk, úgy mondom, mert amikor a számadö átoivasta
nekem a meddöfalkát és rámutatott a tájra, ami ezután az én
bírodalmam lesz,,at'ınak rendje és módja szerint legeltetve megin-
dultam arrafele. Igy jutottam a nagy-laposhoz. Láttam, hogy mi
munka folyik ott, tehát én is nekifogtam az ingyen-jólét szetzéshez. A
kondások esattogó karikásokltal verték át a Iaposon az egyik disznó-
falkát s a felkavart vízben a kövér esukákat és compökat kézzel
lehetett fogni.
Ott ismerkedtem meg Fellöldi lmrével, a gacsos lábú gulyás-
bojtárral, Lakatos Pistával, a esikóssal, Asztalos Mihállyal, a
telıenésszel. Ez a tehenész szegény egyre a vasfüvet kereste. Azt
mondta, ha azt meglelné és belevamıá a markaba, minden zárat
ki tudna nyitni, csak reá kellene tenni a kezét.
Szegény Asztalos Mihály! Pár hónap múlva elvitték katonának.
Ellteníılt Galieiába s ott meglelte a vasfüvet. Soha többé nem jött
vissza és nem is jön a vilag végezetéig. Úgy mondották, hogy valamék
véres rohamban esett el.
Este nagy tüzet raktunk a taresai sárkunnyó elött és a parázson
halat sütöttünk. ló volL Szalonna-zsírt esepegtettûnk rá. A kondás-
bojtárok sóval nagy vereshagytnákat is ettekvele. Ultünk körben a
tüznél, s akinek elébb megsült a hala, adta körbe a falatokat. Simi
szerettem volna, nem tudom miért- Tán az az egyszerü jóság renditett
meg, ami egy-egy halatkináló kézmozdulatban volt: hogy egyforrnált
vagyunk, egy a kenyerünk, egy a sorsunk s a fõlöttünk lengö nagy
bizonytalanságban legalább egy-egy falat hallal szolgálunk egyrnásnalt
vigasztalásul.
Akkor éjszaka sokáig néztem a csillagokat.
Mikor valami megrenditett, mindig a esillagoklıoz menekültem.
Még akkor is, ha lesmltadt a esizmám talpa s pénzem nem volt, hogy
megesináltassam, - akkor is, ha elö akart belölem buggyanni a

-142-
belülröl Felgyült édes szép szó, s 3 végén mégis csak egy-egy nagy
ltáromkodás jött szürken és kegyetlenül.
Megesett, hogy öreg ökrészekkel kinn éjszakáztam S azok felmor-
dultak az ilyen magános káromkodásra. Azt mondották, hogy tán a
babám szeretöjévcl tusakodok. Nevettek, hogy azt nem igy kell
csinálni, hanem úgy, hogy: neki bottal a fejebúbjánalt. Hiába mond-
tam volna, hogy akivel én perelek, annak nincsen fejebúbja. Inkább én
is nevettem velük. Pedig akkor már nagyon szigonian vetettem a
kettös pontot s vallattam ugyancsak a papírt. hogy verssé
formáljam megrendüléseimet.
Egy nap a pósai major árkáig legeltettem. Csendes, langyos
délután volt. Megszomjaztam. Atugrottam hát a határárkot és megin-
dultam be|`ele a majorba, hogy iszok egy jot a kúton. Pösa odatar-
tozott, ahova Barmód és Birizdo: püspök-birtok volt s óriás tájaival
pallagon hevert. Ket-három vármegyébõl hajtottak oda gulyákat és
disznöfalkákat nyári legelörc. Osszel meg bizony kozbitolta mindenki,
aki közel esett hozzá. Az egész roppant területen egy öreges, Sápitós
csösz õrködött volna. de az is benn lakott a fömajorban.
Nagybannódon. ahol inkább a saját háza körül sereˇnykedett. - Hogy
el ne felejtsem, Posán is lakott pár család meg akkor - gondolom,
hogy a major ne legyen magában teljesen.
Szoval. ballagtam be a kút fele s már elõre nyeltem a friss vizet.
mintha már inpám is. Benn az udvaron, egy öreg félszer alatt daralökö
állott s egy l`aros-mcjjes menyecske forgatta a követ., az öreg napa meg
a tomácon ült és a két kaıjan ıingatott egy szundiltáló kisgyereket és
danolt lassú, mély, monoton hangon, fején a fekete fejkendõje félre
csúszott s bennülö öreg szemei messzire révedeztek az elhagyott
tájon. Nézett az öreg márni és dalolt s a darálókö mormogása eggyé
vegyült a hangjával az elhagyott majorban. Beálltam a kútkávába.
Felhúztam a vcdrct. Ittam. Utána lassan eresztettem vissza a kút-
Ostort, mintha arra vigyáznek, hogy a vcdcr ne nagyot loccsanjon.
Pedig csak hallgatni akartam az öregasszonyt, mennél tovább. A
böröm minden kis likacsa megborzongott. Ugy éreztem, mintha az én
szegény kis öreg nagyanyám ülne ott a tomácon s a két karján
engemet ringatna, hogy pihenjek el a világ elöl: mintha csak az ö
megfutott útjainak a messzeségével, szomorúságával és gyötrelmeivel
altatna most engem.
Alig tudtam mozdulni a kúttol. Még a pipámat is elövertem,
megtömtem, raˇgyujtottam, lassan, hogy mennél több idöt
tölthessek el ott.

-143-
 Mikor mentem visszafelé, leemeltem a kalapomat feléjük, úgy
kõszontem nékik. A menyecske a fejével visszabiccentett és hosszan
utánam nézett. .
Megfoghatatlan erõ markolgatott belül. A nap vörösen lángolva
csúszott lefele, a kis esengöm szava pityegett a legelö falka többi
pergöivel s a hátam mögött a kongö. üres majorban egy kopott
tomaeon a fekete öregasszony dúdolta az árvaság allatöját.
Akkor este megint az ökrészeknél háltam. de vigyáztam, hogy ne
nısakodjak a babám szeretöjevel. Feküdtem csak hanyatt a ıallón.
Eltem, lélegzettem. de nem voltam a világon.
...Minek beszéljem el, hogy milyen az õszi puszta. s milyen tt
szomorúság. Aki élt már sokáig õszi pusztán és szomorú volt. az úgyis
tudja. Aki meg nem elt ott.. annak hiába beszélném el, akár a kinyilat-
koztatás nyelvén is, nem értette.
Hát én bizony éltem az õszi pusztán és szomorúságnak hetekig
bennem saigott a posai öregasszony altatoja. Birkoztam vele s az is
velem... Néha már el is felejtettem. néha meg roppant erövel
visszatért.
Egyszer egy délelõtt nekieresztettem a falkát menjetek. ameddig
akartok. Atmentek a barmódi határ-árlton és nekieredtek a püspökföld
sima pallagvilágának. Csak a nagy Kerek-ér a Csikó-tanya elött
állította meg öket. Akkorára torkig ettek magukat s én betéritetteıu
õket egy bokms pagonyba s ott elfeküdtek. A lakatlan Csikó-tanya
szemben feküdt velem s szilfái zúgtak. A bama deszkagûärék és színek
között a szél, a semmi és a csend hangjai révûldöztek. Csak át kellett
mennem az eren s már benn voltam a Csikó-tanya udvarán. Kövér
laboda, gyep és repce borította. Leültcm az egyik fa tövirc, hátam neki
vetettem a fatötzsnek s belehallgatóztnm a szelzúgásba. Ugy tünt fel,
mintha a posai fekete örcgasszony dalolna. En ültem csak és rágyúj-
tottam és szállt, csavurgózott az er felett kéken a pipafüst, s elnéztem,
miként vész el n semmibe. Ugy ,mint ahogy én veszek majd el - gon-
doltam - s abban a pillanatban kibomlottak elöttem a vers-sorok.
Elövettem a tinta-ceruza-csutkám, a esizmám szárát jol letörültem a
szúröm ujjaval, hogy szepen ragyogjon rajta a beufı és oda inam
fel a verset:
Óh, szállj pipám drága fiistje,
dohányom foszlo ezüstje
s lengi messzi a puszta mélyén,
hogy futhasson a lelkem veled
életemnek tünt lepkeként
tova illano reményén.
_ 144 _
 ltt Bamıön a Csikötanyán,
tizenhét szilfa hajlatán
sir az esök völegénye.
én az állásszagú bojtár,
ki puhatalpú kis pulinak
Isten mégis a szemébe.

...Óh. szállj pipám árva filstje,

dohányom bomlö ezüstje
s ringasd rövid itjúságoın,
ami itt a Kerek-érben.
kilenc vamyú szemeláttán
úgy foszlilt szét, mint az álom...
Nem kellett kínlódni a verssel. Jött egyszenten. Ott voltak a
sztˇlfak. szállt a pipam füstje. Guldi. a kt puli ott feküdt tt szûrómön, s
forró kis puha talpa volt, elöttem pedig a Kerek-er húzódott. A vers
leírása után olyanná váltam, mint a felleg. ami. miután kibocsájtotta
magából az esõt. felhöve' vált. Tizszer. vagy hússzor is elsuttogtam
bele az érbe a verset. Tudtam. hogy tt pösai fekete öregasszony altató-
jábol született.
Mikor a meddõfalka jol kiheverte magát. felkerekedett és legclve
indult visszafelé s én is ballagtaın utánuk. Ahogy a nagy pallag
közepére értem, hirtelen, mintha ütés ért volna, megállottam. Mi is
történt? Igen, verset csináltam! Hisz csináltam én már máskor is! -
így gondolkoztam, de legbelülrôl már jött a tudat., hogy a Kerek-ér
partján nagy dolog történt: megszabadultam láncaimtol, mint a rab,
mert megbírkóztam Petőfıvel s belül győztes maradtam. Tolsztoj tanár
úr és Jézus professzor úr mellettem állottak.
Elõrcráztam a szürõm-ujjat, belcnyúltam s egy jó félmaréknyi
kockás notesz-papírt kimarkoltam onnan és szétszörtam a pallagon
közel a Csékás-barmódi határdombhoz... De azén egy kicsit fájt,
mikor láttam, hogy ahány, annyifcle repül, fújja öket tt szél. Majdnem
mindegyiknek mind a ket oldalán versek voltak.
A ballábamon, a csizmaszárán azután még párszor utána íflam tt
pipafüst verset. Se a két ökrész, se a kondások nem tudtak, hogy mi-
csoda az ok. Nem tudtak se olvasni, se imi. Este, ha a tűz mellé
leültem, a tintaceruza nyoma, mint valami tekergös pici arany
gyelogút ragyogott. Végül a szüröm alja ledörzsölte, de a nyelvemen
megmaradt mindörökre. Onnan majd csak a halál mossa le...

-145-
 A pipafüst-vers öröme mellett, más öröm is ert akkor öszön:
megegyeztem a számadoval. hogy nem bennkosztos bojtár leszek,
hanem kommenciot kapok en is. mint egeszszambamenö ember. S
ennek alapján egy nap igáskocsi ment Szalonlára és anyámat
kiköltöztette a majorba. Ideje is volt., men a sok mosás, súrolás es
kenyérsûtõgetes nagyon összetörte szegenyt Egyesseg szerint kaptam
egy évre nyolc hekta rozsot, négy hekta búzát. egy kisholcl
teı:ıgeril`ölı:let - valami vetemenyesfõldet is - es kaptam húsz
koronát, húsz kila szalonnát, ugyanannyi sot, meg a tizemıyolc
birkárnat tartották. Melle meg neha anyám is bernehetett a kastelyba
mosni,_ mert megszimatollák, hogy ö azt igen jol érti. A húgom is ott
volt. 0 pedig járhatott napszámra zszlkot foltozni a maktárba, meg
rostálni. Valamennyire tehát kiegyenesedett az elctíink. A mindennapi
kenyéren nem kellett anyamnak szaladoznia.
Így aztán közös lrûzdelcmmcl rcmeltûk, hogy a sok ember között
mink is majd csak megállıınlt magunkert a nagyvilágon. Amber
vallhatom, hogy azert nem igen nyillott a mi számunkra parostival az
ibolya... Nem is az volt a kedves virıigom! Megmondom melyik volt.
A ltorpavirág. Kinn a tarcsai gyepen termett s kora tavasszal fehér
volt töle a Iegelö, mint egy fejedelnıi abrosz.

Tel volt az akkori tel is. nem mondom, de azért nem fagyott le az
ember orra. Az időjárás olyan volt. hogy ma ho esett, holnap havas
esö, aztán fagyosra fordult az idõ - ez vziltogatta egymást. Legeltetni
bizony nem lehetett. Szalmáztuk a meddő-falltat, kinn a larcsai
supánál. Magam voltam. A kondások is mind bevonullak teli
szállásra, Lógára. Bevettem magam a sárkunnyóba. Igaz, hogy nem
sok idöm jutott arra, hogy benne tanyázzak. Etetni kellett a falkát.
Mivel ott olyan hely nem volt. ahol egy takarmányos iga elfert volna.
villával es nıdassal hordtam a szalmát a jószág elé. - Hatalmas
szalmakazlakat kellett bizony elvillázni tavaszig. Három orosz
hadifoglyot adtak mellem, ölt potolták az ökörigát. Mind a háromnak
paraszti ioglalkozása volt odahaza is. Gligor a nagyszakállas, Ural-
taji ember volt. Nikoláj Poltva-kömyeki, Gergely pedig szibériai.
Hatalmas erejű ember volt mind a három. Kivált Gligor, aki az' ereje
mellett meg a stirbol is kinött ugyancsak. Meg kellett neki jol hajolnia,
mikor bejött a sárkunnyoba. Nikoltijnalt feher bõre es kek szeme volt s
81111072! fflãlfliâ. mint egy kisebb fajta falapat. Volt ket akkora csizmája,
hogy én addig s azóta se láttam olyat. Gergely feketebõrti ember volt

-146-
Roppant mellkast adományozott neki a teremtõ s hozzá nyakat. fejet..
karokat és lábakat Amikor elsö nap kijöttek. azt se mdták szegények.
hogy bü-i. vagy ba: egyszenien megallottak çsak es bamultak egymás-
ra s félve tekintettek reám a hozzájuk képest kicsi borsszem .la.nkora.
Féltek azén. hogy majd elarulom az irıtézõnek. vagy a
pusztagazdanalt öket. hogy mulyák. használhatatlanok s akkor nem
küldik ki õket többet Tarcsára s nem kapják a dupla kosztot.
Egy het múlva nem voltak mulyák es nem féltek tölem. Két het
mulva úgy ragaszkodtak a tarcsai kis sárkunnyohoz. hogy mikor egy-
szer Nikolájt benntartották a nagymaiorban. más munkára. délfele
kiszökött onnan s azt az oroszt.. aki helyette kijött. visszamocskolta...
Ó. bizony a sárkunnyonak varázsa volt. Ott nem voltak Foglyok
Emberek voltak, az én barátaim és társaim. Kivtvtam a számukra a
ptısztagazzlánal. hogy hánrıójukat teljesen reám bízták. s tavaszig meg
a kismadár se pisszentette meg öket. Boldogok voltak es hűségesen
dolgoztak. Elhordtak volna azok. ha mondom nekik. a világ összes
sıalmáját. Tenrıészetesen az én kezemben se volt a villanalt ideje
álmodozni. Gergely. a__sziberiai. olyan gyorsan tanult magyarul. hogy
elálmelkodtam rajta. Ot különben nem is tekintettem orosznak.. mert
ha a mi ruhánkba öltözködött volna. nincs az a vizslaszemü komiszá-
ros. aki rá merte volnafogni. hogy nem Szalontaıt a Malom-uccaban
született. Gergelynek különben a háboru nem volt új dolog. Elmondta..
hogy verekedett ö a japanokkal is Mandzsúriában. Beszélt a mukdeni
esatarol és arrol. hogy a japánok milyen jo katonak. Igaz, hogy a
magyarok is jo katonák. de azert ö is jo katona, ö l-lergyhjj
Szudarenlto. Az. hogy fogságba esett? Mindenki meghalhat. vagy
fogságba eshet. akit elvisznek a csatába. Sokszor a szerencse dolga.
sokszor a tiszten múlik. Mert. ha az glieır berezel s elhajitja a kardot.
akkor a kûzlegeny mit csináljon? O nem igen akarta elhajitani a
puskát, de egy sovány. hosszu magyar úr kiverte a kezibül. mintha ott
se lett volna soha. Bátor katona volt az és jo ember. Nem szúrta õt le.
hanem jot nevetett rajta. Könil mindenütt halottak feküdtek a sárban.
puskák ropogtak s mellette nem messu egy orosz kapitány
arcmbukva haldoldott; a két kezevel szélteben ellerült es markolászta
a búzaiüldet... Igy volt. Szomoni dolog. Az Isten adjon beket.
Nagy szalmatüzek mellett beszélgettünk mindig az ilyenfelékrõl
estefele. itatas után. Gligor is beszélt az ó falujárol s Nikoláj is. De õk
ketten inkább csak Gergelynek beszéltek. hogy az mondja el nekem.
Gergely aztán magyarázott nekem oroszul. magyarul. kezzel-lábbal -
a másik ketto is bele-bele szólt, igy tudtam meg. hogy melyik kicsoda-
ıııicsoda. Egyszerû. súlyos parasztok voltak. Tolsztoj népe. az orosz

-l47-
 föld fiai, kiket a történelem felvert Ázsiából és Ázsia elõterebõl kaszli-
jnk és Szonjájuk mellöl, s ágyüdörgésck és haldoklök emlékeivel
elhajtotta öket a kicsi tarcsai sárkunnyö mögé mclcgedni es tanakodni
és néha visszasírni a Volgáig és a Volgán túl. - A Volgáig, ami
végtelen idõk öta mossa és hordja a bánatukat. s ami megis
mindörökre megmarad. A Volgán túl, ahol kölesföldek és bűzatallök
várják öket, és eke és ikon és sárga meleg nyár. s a nyárban a Gergely
tanyája és elhagyott Azsiájn.
Beszédjükböl összetevödött elöttem a képe annak a tájnak, ahol
ök születtek és ahonnan csatába indultak. Olyan, mint a Kölesér-
mente, a Kántor-rét vidéke. mint a Rojti határ, vagy mint Pankota-
puszta - gondoltam - vagy akár csak Csokas, Barmód és Birizdö.
Szinte úgy véltem. hogy ott arra is van Pösa-puszta, ahol a kopott
tomácon egy. fekete örcgasszony karjaiban ringatja az unokáját és
szomorú altatót dzılol.
S hogy Azsiátol kezdve le Kötegyán aljáig nincs semmi
különbség a népek életében, hogy egyforma a tanya. az eke, a bánat,
az öröm, s hogy úgy Kõtegyán aljából, mint Ázsiáböl egyformán
csatára kelnek az emberek, ha a Romanovok és a l-labsburgok
összevesznek. "
Ó, -igen. így gondolkoztam és bámultam a szalrnatűz parazsába.
Gergely meg, hogy jobban megértesse magát, a korábbi nagy
tűzhelyek hamuját elsimitotta a földön és belerajzolta a tanyáját s a
rajz után mutogatta nekem és a másik két orosznak, hogy hova szokott
ö áıpát vemi. hova zabot s hogy hol állnak a nyírfzilq beszélt a diny-
nyéiröl és a dísznóirol és az öt fıáról. A három lováról külön
emlékezett meg, s mondta, hogy a hasas kaneájzinak elöttevalö nap,
hogy eljött, meggyökkent a lába. sántitott. No, hiszen az nem lett
volna olyan nagy baj: meggyógyult. Hanem az aztán már nagy baj és
nagy kár,_ hogy az ellésbe belepusztult. Es utána nemsoká a szép kis
csikó is. lrták neki onnan hazulröl. Igaz, hogy ez a levele elka.llödott.
Valamelyik ütközetben hagyta el.
Erõs ujiával simogatta a hamut Gergely és hosszan elbánkódott a
kaneája és a csikéja miatt. Én. Gligor, meg Nikoláj hallgattunk csak
és guggolva tünõdtünk a hamuba rajzolt tanya fölött. ~
Egyszer elmondtam nekik, hogy nekem is van egy szép tanyám a
panaszitöi-háton, csak az a baj, hogy távol van, vamyú száll fölötte és
le is kell bontanom és ide valahova közelebbre hoznom. Elmondtam
azt is. hogy a tanya lebontása könnyü dolog. A nehéz az, hogy még
nem találtam megfelelö helyet ezideig, ahova újra felépitsem.

-148-
 Mind a hánnan kételkedve néztek ram. hogy akkor miért vagyok
cseléd, ha a magaméban is élheuték. Csak sok vita után és nagysokára
értenek meg, hogy mirõl van szo: az én alombeli tanyámrol, ami nem
épül fel soha, men téglái és vályogiai az egymásra torlödö években
lassan majd elporlanak.
Mikor Gergely jol megértette az egészet s a masik kettönek
elmagyarazta, Gligor felugrott, nagy csizınajaval rúgott egyet a major
fele és joppojumatyozott.
Igy és ilyenfélekkel telt el az idõ mindig esti itatas utan. Sokszor
azon vettük észre, hogy már egészen elszürktilt az ég és leszáll hir-
telen az este. Ilyenkor jobb szerettek volna ök is bejönni a sárltuny-
nyóba és lefeküdni a deszltaagyra, mint begyalogolni a majorba. De
menniük kellett, hogy. ott benn a fogolyszallason az éjjeli ör és a csösz
puskája megvédje öket a szabadság esábítasaitöl.
Volt rá eset, hogy egyszer-egyszer én is begyalogoltam Ger-
gélyékltel a majorba. Az út odáig nagy vizes ereken at vezetett, sár
volt s a csizrnánkra olyan sérbocsltor ragadt, hogy alig tudtunk lépni.
Kivált én. Mindig lemaradtam a hatalmas orosz parasztok mellől s jó
hajításnyira dagasztottam utánuk a sarat addig, amig egyszer Gligor
meg nem sokallta a dolgot. Megállt az úton, bevárt amig odaértem,
akkor megmarkolta a galléromat s a nyakába vett, mint a kisgyereket
szokás. S ment velem sáron és vizen át. Meg se kottyantam neki.
Ultem a vállán, ujjaimmal meg-megeirögattam a szaltállat. Fölûl bees-
teledett ég volt, alol vízben buggyanö búıaföld, távolról egy-egy
kutyavakkantás... s Gligor vitt, lépett velem, mint egy volgánttili rop-
pant paraszt Gulliver, aki mintha csak azért jött volna elõ Azsia kapu-
jáböl, hogy engemet, a fekete sovány kis bihari bojl.árt„ felemeljen a
sárból lyukas csizmáimmal s bevigyen egy major piroseserepes istállöi
közé, ahol csend van s télen csak az igásláncok csörögnek, összel meg
lüstıöl sárgán tököt sütnek elkopott, rongyos hunyori öregek.
_ »_ . tt,

Eljött a tavasz megint. A korpafiivek virtigzottak és elboritottfilt tt

legelöt sok helyen olyan sûnfın, mintha hó esett volna. Taresa_bene-
pesûlt, kijöttek a kondásolt, a gulyások, tt csikós. A tél egyhangúséga
után jött a friss gyeppcl a |`n'ss zsivaj.
Engem a szél és a nap feketére fújt és sütött. Az államon akkor
idén serkedtelt az elsõ szakáll-szõrölt.
A költinybokrok virágzottak s ha egy-egy árok-pa.rtra leültem,
újra versekre gondoltam. Ma sem tudom magamnak megmagyarázni,

-149-
mit akartam vele, hisz akkor már júl tudtam. hogy nevetséges dolog.
amit csinálok: az életnek arranyílö kapuja bezárult mögöttem. A
cipösök messze elhagyták. álmaimmal magamra maradtam. a szüröm
ujjában kékkõves táska és rültzsiros-kupa volt - vajon-vajon mit akar-
tam volna?

Csonka a bodzafa ága,

se levele, se virága.
se varázsa, nincsen lombja,
vágyaltozik a síromra...
A bodzafa a kustyáni határárok partján állott. Ősszel. még a
vaslüvet keresö Asztalos pászlorkodása alatt, a dühöngõ bika neki-
ment és ronocsá öklelte. '

, - (S<.`
. .

Május második felében nagy készülődés volt a tarcsai sárkuny-

nyónál. Pulik csaholtak. pergök peregtek, két hajcsár-segítség
elõállott., egy igáskocsira felhánytuk a betyárbútort és a langyos
estében megindultunk szép lassan három falka birkával a Fekete-
Körözsre füröszteni. Gyarakon túl terûlt el Viktorháza, Hórindzsa és
Cárán-tanya. Makszi úr gazdálkodott ott akkor. a csókasi bérlö
nagybátyja. A birtok egyik oldalát a Fekete-Kôrözs mosta. Oda
igyekeztünk. Mire éjfél elmúlt s a hold feljött, Cscgõd alattjártunk. Az
út fehéıen kanyargott a holdvilágban s mellette kétfelõl lombos fák
tenyésztek. Messzebb előttünk a major házai és a kastély falai
villogtak. Szinte megemelt a levegőből. hogy a gróli birtokon járunk.
Én balltézfele tekintettem - aıTa volt Kálecz - és eszembe jutott
Jancsi, s egy régi õszi erdö s az erdö alján egy kunnyö. - Akkorra
már se erdö. se kunnyó. se Jancsi nem voltak. Egyiket a halál,
másikat a fejsze. hannadiltat a szél törölte el.
No. de nyugodjunk meg ebben, ez így szokott lenı1.i!
Odáig már telekapkodták magukat az útfél és az árokpaı't
gyepivel a birkák és nyugodtan haladtak a fehér úton a Tisza-birtokon
át Por és a kõvesnt homokja szállott utánuk. Egész éjszaka az recse-
gett a fogam alatt.
Reggeln: megérkeztünk Hórindzsába. A teljhatalmú pusztagazda
sárga kordéval és egy szilaj lóval futkosott, mintlıa a sátán kerubinja
lett volna. Szava hasított, mint a kés. - Ezt a nagyszájü dezehtort
pıókaszta meg az oláhkocsis, amirõl már jóval elébb írtam! - Szerette
is Makszi ür ezt a gyalogsátánt. Megtollasodása egyik pillérének

-150-
tekintette. Ez az ember volt intézője, kulcsátja, ispánja. húz-kija, dug-
beja egyszemélyben. Aki nem ismeri. nem próbálta a pusztai csend-
életet, el se tudja azt képzelni talán, hogy micsoda hatalom az. Svájc
osztrák konnányzojának, a piros lilko Geszlemek se volt annál
nagyobb. Szegény rongy kiszolgáltatott cselédek úgy surrantak
istállósarkak mellé, boglyák mögé, mintha az is bünük lett volna, hogy
élnek, hogy a birtokon a levegőt szívják.
I A major-udvart, ahol a falkát megállitottam. ellepte a vadmalyva.
En figyelembe se vettem a kiabáló pusztagazdát. Nem mondom, az
átvillant rajtam, hogy milyen jót és mekkorát tudnék én ütni ezen a
farkas-lelkü emberen, ha a sors úgy hozná. De a sorsom az volt akkor,
hogy hallgassak és váıjam, ami következik. Idegen voltam a majorban,
össze kellett húznom magamat. A számadóm letárgyalla a puszta-
gazdával a letárgyalandókati hogy hol legeltetek ezután nyirásig.
melyik supaba lehet beajjazni tiszta szalmával, hogy eső esetén
behajtltassam a falkát. Tudniillik a megfürösztött birkáltat óvni kellett,
hogy el ne szenrıyeződjön a gyapjújok. Fedél ala meg azén kellett
behajtani, hogy izzadjon a jószág, mert a gyapjú úgy finomodott.
Mikor a puszta-gazda elcsattogott a sargakordeval. Odajött
honám a Makszi úr számadoja és azt mondta. gyalogoljak ki a
Köröure és segítsék az úsztatöt csinalni. mert. ha már használatba
vesszük. akkor nekünk is dukál segiteni.
- Tanuld meg azt is hé! - mondta a vastag nagybajuszú
számadó. - Lehecc te még az én bojtárom is. Aztán meg az élet sok-
fele hányja-veti az embert s jó, ha mindent tud, ami clõadja
magát!
Amíg a számadó nekem az utasítást adta, Makszi úr a bérlő,
előhintózott valahonnan. Fehér nyári ruhában ült a bőrülésen s
látszott rajta, hogy biztos országlása van a birtokon, s hogy nem
aggasztja a jövendő bizonytalansága. Olyképp láatzott a nagy sárga
magtárral a háttérben, mintha egy kisebb fajta abesszin fejedelem
volna, aki akkor tekeri ki a nyakát rabszolgainak, amikor akarja.
1
g _ lf-l.Í~^ ~.- _ ll. f...

Megvallom, én annyit adtam Makszi úrra is, mint a pusztagazdá-

jára. Különben is én csak bojtnr voltam, s õk is pontosan annyit adtak
rám, mint én reájuk. S ez a valami egyenlő volt a semmivel. Én tehát
megbillentettem a kalapomat a szárnadó fele és indultam a Körőzsre.
Tündöklõ délelőtt volt. A fényesre járt kocsiúton hamar elértem a
Körőzst A jáccóban néhány későn ellett birka és ugyanannyi forrna

-ısı-
lemaratlt mustra tokjó legelészett. A szőke-kék vízben fiatal libák
úszkáltak és egy lyány állt a gyors vízben és mosott. Odamentem
hozzá, hogy megnézzem már, kicsoda-micsoda fajta. Azonnal tudtam,
hogy az apja fajtája. Láttam, hogy ő őrzi a kis csapat birkát, meg a
libákat is. Már pedig libát nem tanhat más, csak a számadó. Ki lenne
hát akkor más, mint a számadó Iyá.nya - gondoltam. Lementern
egész a viz széléig s megkérdeztem, hogy meıTe csinálják az úsztatót.
Egy kicsavart nıhával an'a felé csapott, amerre a víz folyt
- AıTa van! - mondta. - Ugyi, maga a csókási bojtár?
- Igen én, az vagyok! - feleltem.
- Akkor siessen, mert várják mán!
A kíváncsiság kihozta a vízből és mellém szegődve jőtt egy
clarabon velem, hogy megmutassa hova is kell mennem. Kifacsaıt
tttlıáival a karján lépkedetı mellettem és elmondta, hogy hallotta már a
hiremet nekem. Azt is elmondta, hogy ő a kospásztor és libapászıor
egy személyben, mert muszáj. Az apjának kevés ahhoz a fizetése,
hogy külön kisbojtárt tartson. 0 meg hát meg tudja úgy őrizni a reábi-
zott jószágot, mint akárki. Sőt mellé még a feles libákat -is
pásztoritja. -
Egész addig jött velem, amig oda nem látszott, hogy a folyó
hosszában, hónaljig benn a vízben öt-hat ember kopécsolja az úsztaté
gerendáit. Akkor megállt s ahogy én haladtam tovább, utánam nézett
Én észrevettem, hogy néz s azt gondoltam, hogy na, most olyan
pergőtüznek tettem ki a hátam, ami jól mérlegelve, fõlér egy
kezdődő hábonival. `
A lyányt, aki utánam nézett, Papp Piroskának hívták. Mondom,
6 volt a kospásztor, akkor töltötte be a tizenöt évet.
Orılténtelenül is a panaszitői tájra gondoltam, oda, ahol tán épp
azokban a pillanatokban fektetett le valakit a felejtés bölcsőjébe az
idõ, hogy a távolságon át a sirását ne halljam meg többé. Vagy ha
hallom is, csak 'úgy halljam, mintha egy üveggé vált tenger
mélységéből szümé át fülembe a múlandóság.
Egy-kettőre odaértem az úsztatót ácsolókhoz. Csizmáimat gyor-
san levetettem, utána többi nıháimat s kezembe egy szekereével
beleugrottam a vízbe. Egy öreg faragóbéres vezette a munkát. Nagy
vaskampókkal hosszú gerendákat erösítettünk egymáshoz véggel össze
két sorban, hogy majd azok között ússmnak a birkák háromszor
egymás után, mig csak fehérre nem mossa őket a Körözs vize.
Délutánra készült el a munka. Akkorára olyanok lettünk mind-
annyian, mint az elázott galuska. Utána még megcsináltuk az ugratót
és a szorítót és este sok küzdelemmel beáztattuk a falkákat. Másnap

-rs2-
aztan libafehérre mosattuk õket a szőke folyoval. Három hét múlva
ket lóiga elökocsiztatott tizenhat nadabi nyíróasszonyt Arad megyéből
es megnyinak a falkákat egymás után.
Mire bel`ejezödõtt_ a nyírás, olyan zsíros lettem, mint egy
zsírpergelõ fakanál. En tapostam a gyapjúzsákot s körülbelül
ketesfelezer birka gyapját mind az en fejemre dobták a taposó
tetejéröl. No, de tûrtem, sõt minden napjobban türtem, mert a gyapjút
a taposó tetejerõl a kospasztorlyány adogatta. S amig lenn Makszi úr
a neki felállított asztal mellett számitgatta, hogy mi is lesz a haszon,
addig mi is kiszámítottunk valamit Piroskával, de az összeadott
vegõsszeget nem adtuk a világ szájara. Hogyne! Csak össze-
csámesogta volna. mint szenát a fogatlan szamár... De amíg a szep kis
kospásztorral ketten Iiliomos dolgokról beszélgettünk. azt is
megfigyeltem, hogy a sátanok testveröccse, a pusztagazda, milyen
alázkodo. szelíd, halk ember. ha a nagyságos bérlõvel beszél. A gyap-
júzsák ritka szöveterı at figyeltem es lattam. hogy amíg ott all Makszi
úr mellett, úgy csüng tekintetevel annak arcán, mintha semmi gondja-
baja. vágya nem volna más, csak az, hogy szivarozo, böfógõ. jollakott
urának arcvonásává válhasson.
Nem is farkas. hanem esak idomitott kutya - gondoltam. Mert
képes volt aıTa is. hogy nyolc-tíz eves gyerekeket megostorozzon ott a
nyiráson, hacsak egy pillanatra is megállt a kis sovány kezük az
elhullott gyagiúfúrtõk szedeseben. Hát hogyne! Azok már
napszámosok voltak. az tˇır ..munkatársai". kik a nyírás pár napján az
õ szigora és felügyelete alá tartoztak. Meg kellett hát mutatnia azok-
nak is, hogy õ kicsoda.
Nekem eszembe jutottak a pinceréti és hajdúlaposí napok, gyer-
mekkorom minden sõtétsege s dühömben úgy megtapostam u gyap-
júzsákot, hogy majd leszakadt a taposó vasabroncsáról...
A nyitás utolsó napján aztán elõállt megint a mi igáskocsink,
felpakoltunk s este meg nem, de korahajnalban indultunk vissza
Tarcsára. A gyapjújuktol megszabadult birkák olyan bátran mentek,
hogy alig gyõztem utánuk gyalogolni, del fele volt, mikor Barmód-
pusztán át elmentünk a Csikó-tanya mellett. Eszembe jutottak a ver-
sek, eszembe jutott az is, hogy a Fekete Kõrözs játszojúban egy lyány
kosokat legeltet és fiirdõ libákat őriz, én pedig, im, megyek az úton
kezdõdö iljúsaggal a taresai supa elé, beletemetkezni a porba es a
l`üstbe, összetört öreg ökreszek köze, kiknek már végsõ óhajuk az,
hogy ne legyen nagyon oesús a kommeneió-búza, ne káromkodjon
nagyon az intezõ e`s ne nyüzsögiön a kimért szalonnában a pondró. s
aztan, ha már úgy van, hogy mindenkinek meg kell egyszer halni, ne

-ısa-
halogassa a jo lsten addig, amíg végképpen tehetetlenné
öregednek.
Szabadon mozogtam az oriasi püspöki -legelön. mégis úgy érez-
tem, mintha lánccal lennék lekötözve a földbe s hogy úgy kell eltelnie
az életemnek szabadság nélkül. Valami érthetetlen düh lángolt fel ben-
nem, hogy én hát azért születtem esak, hogy mások birkáit örizzem és
bolondul, bután dútjam a szalmakazlakat télen? Elhatároztam, hogy
itt az ideje, elmúlt a birkanyirás, tehát felmondok s megyek addig, mig
fel nem bukok. A számadöval úgyis mindennapos az összekoeeaná-
som. Mennyivel jobb volt az az élet, mikor a reám rohanó
keserüségeket és nyugtalanságokat Kántorrétnél, vagy Panasziténál a
kasza rángatta ki belölem, vagy pedig a Hollo és a Lepke után
ballagva beleszántottam a földbe. Igen. el innen bárhova, mert hiába
nagy körülöttem a puszta, úgy éreztem mégis. hogy megfulladolt
benne.
Olyan züllött lélekkel és keserű szájízzel értem a taresai
szalmasupa elé, mintha örökké tarto fogságra jelentkeznek. Délben
újra összeesaptam a számadéval. Be akartam menni a majorba, hogy
hátl1a ott anyámmal beszélgetve, pár jo szava elfúná a rossz órák
felhöit a fejem fölül. De a számadö nem engedett. Azt mondta, hogy
nem kisbuba vagyok en, hogy szopnijáıziak. 0 a számado. õ megy bé,
én meg fıtesselı csak az állás mellett. vagy gyógyítsarrı a sántákat.
Kezeljem át az õ falkáját, mert neki más dolgai vannak. S ha jönne a
nagyságos ur, jelentkezzek, hogy igen, ott vagyok, mintha odanõttem
volna a tarcsai gyephez. Aztan ami is vigyfızzak ám nagyon, nehogy
valami keletkezö zápor kinn erje a birkákat. mert az neki nagy
szégyene lenne a nagyságos úr elött. S evvel otthagyott. Délután
magam öriztem mind a két falkát. nem jött ki. Jol is tette, mert lehet,
hogy boıra kenilt volna közöttünk a sor. Akkortájban már én is a
nyakamba bírtam vemi egy élõ birkát. aki azt bírta, az kiállhatott
botra is akárkivel. A kezem is ráállt nekem elég jól az
ilyenfélére.
Szóval. nem jött ki a számadó. Este a supa elé állítottam a két
falkát, közefeküdtem, nelıogy összekeveredjenek. Bűbájos éjszaka
szállt le a csúnya, kopasz pusztára. A sıúröm leterítettem az állás
porára. lefeküdtem rá és pipafüsttel lıarcoltam a szúnyogok ellen. A
pipa bedugult, a füstje keserű volt. Ijesztő erövel feküdt rám a tudat,
hogy vagy én, vagy az ég, vagy a sors, vagy együtt mind a hárman
eljátszottuk az életemet. S milyen szomoni, hogy ez csak öt koronán
múlott. Vádoltam magam és átkoztam gyávaságomat, hogy annak
idején, mikor Szalonta piacán Iézengtem a papirárus historiáival a

-154-
honom alatt, miért nem mentem el az én kedves, jó öreg tanítömhoz.
Mester Józselhez, hogy akármilyen úton-módon segítsen rajtam, ne
hagyjon magamra. Ereztem. hogy most már olyan rettenetes a
távolság a tanitömig is,__ hogy akámtiként _futnék felé, el nem
érkezhetnék hozzá soha... Ot korona, Istenem! Es néhány nadrág, egy
kis élelmiszer - ez kellett volna az induláshoz. Annyifortna csak.
mint a csóltási nagyságos úr pár szobakutyájának az eltartásához. És
annyi se, mint egy jólszabott huszármentének a megesirıáltatásához.
Sajnos bizony, hogy én se szobakutya nem voltam, se huszáımente,
még bojt se valamék pocakos elölúlönck a hálósipkáján.
Feküdtem a szúrön hanyatt, ıı szemem nyitva volt, de nem láttam
a csillagokat. Egy esö gyengetcngeri sülvc. néha többet ér, mint az
egész égi csalóka linnamentum. Mikor a bolhák jóllaktak a esizmám
szárában, a hánykolodástól is megszúntem, s az éjszaka áradástival
szálló százféle hang, nyögés és illat elringatott. Az álláson félarasznyi
volt a ganépor 8 jó fekvés esett rajta.
Arra ébredtem, hogy fuldoklok s szemeriı-szám tele megy porral.
Talpra ugrottam. de nem láthattam semmit. Az állás pofa mind a
levegőben kavargott. Víllámok villogtak. s az anyafalka bárányai
ijedezve bõgtek, az volt a szerencsém. hogy az a falka, a supa egyik
kapuja elött feküdt. Ostort és pulit vittem neki s nagy húhók után
sikenlilt a falkat fedél alá szorítanom. Nem valami könnyü dolog volt.
A széltől, portól, mennydörgestöl felzavart álmos. bamba bárányokat
roppant ügyesseggel lehetett csak bchajtani. Alig csaptam be a rossz
deszka-kaput, teljes erövel kitört a zivatar. A kopasz meddöfalkát
akkon`a már verte a zivatar szél alá. Ugy, hogy mikor utolertem, már
nem volt hozzá hatalmam, hogy szembe forditsam az idövel. A pulim
ugatrıi se tudott, úgy kifáradt. A kaıikás a kezemben, ahány ágra
fonták. annyira bomlott, a villámok roppant recesenéssel csapódtak le.
hogy szinte mozgott a föld alattam. A kátyúk percek alatt megteltek
vízzel, én hajadonfött, szétszakadt karikással, lépesröl-lépésre
hátráltam a falka elött. már kiabalní se tudtam, pacallá áztam. Az volt
a szerencsém. hogy szüntelenül villamlott és láttam, hogy a falka
együtt van. Jaj. csakhogy olyat is lattam ám. amitõl egy pillanatra
szinte a csontom is megderrnedett. A Hollód-Kötegyáni vasút a
supához körülbelül háromszáz méterre lehetett, s Hollód felõl egy
köhögõs öreg mozdonnyal egy telıervonat közeledett. Két lámpájából
mintha a megsemmisülés pillantott volna felém. A meddöfalka le-
szegett fejjel bútt elöre. Szüntelenûl harcoló és hátráló alakom mögött
öt-hat lépé snyire lehetett már csak a vasúltöltés. Tudtam, hogyha csak
egy szemvillanásnyira is tágítok most. akkor a gyáva, megvakult falka

-iss-
felmegy aıvasütra, s a vonat belegázol. A tizennyolc birkám mindjárt
gazdát cserélt volna. A csókási nagyságos úr úgy elvette volna. minta
pinty. Igaz, én arról már semmit sem tudtam volna, mert elhatároz-
tarn, ha a vonat belegázol a falkába, én is a kerekek alá
bocsátkozok.
Csodálatos. hogy pillanatok alatt mennyi gondolatot tud
kibocsátani az emberi agy! A villámlás hosszú idö és cammogás
ahhoz képest, ahogy ilyenkor az elme dolgozik. Az élet és a halál
küszöbén megvilágosodnak a homályos dolgok is. s mintegy kinyilott
képeskönyv, olyanok lesznek a múlt és a jövendő élet dolgai.
Nincs egyetlen egy ködös pont se. Az agy és az elme
kivilágosodik és lál, hall. sejt. érez és ezernyi képtelen képletet bont
szét és old meg egy szemvillanás alatt. Ott, akkor az éjszakai zivatar-
ban. ahogy a sarkammal a pusztulás felé hátráltam, tapasztaltam
ezt.
Szegény jó kis pulim, szinte még ma is látom. milyen eszeveszet-
len és hangtalanul dolgozott, esattogó fogakkal, kitátott szájjal támadt
szakadatlanul a falka arcába. A villámok raggyanásában láttam egy-
egy minutáig, hogy a fáradtságtöl össze-összerogy, de újra felkél. újra
csattog a foga és támad. Szerettem volna rnegsimogatni, mert tudtam,
hogy az olyan |'ıatal pulik ekkora erőfeszitésben vagy megvesznek,
vagy megszakadnak. De nem volt időm simogatni. csak egy-egy tekin-
tetét vethettem rá. Kezemben a korbáccsá bomlott karikással nekem is
küzdenem kellett, mint a félőrültnek a falka egész arcvonala
ellen.
Nem tudom milyen érzés lehet a tenger fenekéről felszínre
bultkanni, a sirból feltámadni, mert még nem próbáltam. De azt tudom
és bátran mondhatom, hogy megrendítő érzés volt. mikor hallottam,
hogy a hátam mögött már eldübőrgőtt a mozdony, a többi teherkocsi
meg csikorogva taˇvolodott utána. Egy jópercnyi ideig tarthatott csak
az egész, s én utána úgy rogytam le a vasúttöltés kavicsára, mint a
rongy. A falka átment felettem. Nem tehettem semmit ellene. pihen-
nem kelletL Pár percig feküdtem ott. Akkor egyszerre nagy esen-
desség lett, s hallottam, hogy a zivatar első pászmája suhogva és
ropogva rohan át a nyomáson a Csíkótanya fele. Igen, de hallottam
azt is. hogy a kustyáni major felõl épp olyan zuhogással jön már a
másik pászma. Tudtam, ha az is ideér, kivül a vasúton, a sík gyepen
elhajt falkástól, ki tudja meddig. Vagy pedig kisebb esapatokra
szaggatja az elázott jószágot az idő s ahány csapat, annyi fele üzi. Ez
a gondolat rémületté vált bennem, s úgy lökött talpra. mint a rúgó.

-156-
Elébe kerültem a lalkanak, vísszafoıtlitoıtam s a zivatar két pászmá-
jának a szélcsendjében meginditottam a supa fele.
Mikor a meddölalkára is behajtottam a kaput. fõldrázó csat-
tanással vágott bele a mennykö a vasüton egy sürgõny-oszlopba s a
villám szikrája, mintegy hüsz-huszonöt meter hosszú lángkar, rohant
végig a sûrgönydrotokon.
- Na, ez elkesett - gondoltam. De azért csak jó érzés volt,
hogy nem feküdtem a vasút tetején. Jézus csak jó prolesszorom volt
nekem. Vigyazott az útiaimra.
Ujra omlött az esõ, mikor beugrottam a sárkunnyoba. Meggyüj-
tottarn a mécsest, az acelrnasina-tokomban száraz volt a gyufa.
Valamennyi légy kivülrõl csak bejöhetelt, az mind felszállt és zúgott
és mind az arcomnalt szallt. Bizony. júl beázott a kunnyó teteje, de
azert leltem száraz sarkot. Bejött a kis pulim is. Alávetette magat a
rozoga deszkaágynak és rögtön elaludt, de meg álmában is morgou,
vinnyogott, s rangatód zott szegény. Gondolom vívta tovább a fogcsat-
togtató küzdelmet a meddő lalltaval.
Reggel mikor virradt, a kalapomat messze egy kákás-lapos szélin
találtam meg. A szűrüm pedig egy kottyanó leviben feküdt, mint egy
arcra bukott juhász. A zivatar odagörgette. Csak a szûrgallér látszott
ki a vízbõl s rajta a fekete rózsa. Az nem is lett volna baj. hiszen a
szür megszaradotı. Hanem a bevarrott szürtıjjban szétazott a Petõfi-
kotet. S az a jónéhány vers. mikben a magam bajait
pa.naszolta.m el.
Bizony énnekem a ,,cil`ra szı.`ır" nem romantika volt, és nem
szolam, s a szólamhoz kellék. hanem sors, kötelesség, magyarság,
küzdelem, könny, lázadás. konok akarat és néha elrevülés. En a ,,cil`ra
szürt“ nem Veszprémben láttam üveg alatt. hanem a hátamon
cipeltem esőben, hóban. Megsúgltatom, ha nem tudnák, a roman-
tikakeresõknek és latóltnak és a szolamvaclászoknak. hogy bizony a
„cifra szúr” a heteslöszi esőben átazik, utána meg csontta fagy, s
mondhatom, az nem kellemes valami. Az ilyen elázott s utána
meglagyott szúr, ha lehajol benne az ember, hogy az alja a l`oldet élje,
állva marad, mint valami kis fabodé, ki lehet belöle lépni, nem roskad
össze. Tudom, mert probáltam. Nem is olyan boszorltányossag. .ló
szúr kell hozzá és esö, szél, fagy és kemény gyerek.
...Szóval, szélázott a Petöli-kötet s ezzel el is indult a pusztulás
útjára. Frõstõktajon kijött a számado megberetválkozva. fehér ingben
és l.iz perc múlva már emelgettc rám a botot, de hogy az enyém is
készenlétben volt, elrrıaradt az összecsapás. Csak azt igértült meg
közösen, hogy egymás tnrkrit rövidesen megmarkolasszuk. Erre azon-

-157-
ban csak hannadnapra került a- sor, benn a nagymajorban egy
hajnalorı a szénakazlak között. Az történt ugyanis. hogy az anyafalluiı
agyonszapulta egy hatalmas esö, fényes nappal s én jot nevettem rajta.
A fortyogó kis számadó meg nekem jött emiatt. Azt hitte. megfutolt
elöle. mint egykor a Kölesér-menti tanyán. Ó, nem! Nem futortara
meg. A bot szinte fútyõlt a kezünkben, amikor összecsaptunk. Az lett
a dáridó vége. hogy percek alatt a gyomrán térdeltem s régi
adósságaimból visszaadtam neki egyet-mást. _
Mondom hajnal volt. Kenyérért voltam benn a majorban s úgy
találkoztunk össze. Ha visszagondolok ra, néha még ma is latom a kis
számadó megdöbbenı, sápadt s gyúlõlködõ arcát és még most is sok
év után azt mondom: hiába, át kellett azon is esnem. Egy hét múlva
Pósa-puszta fele egy fasorban találkoztunk. Mosolyogva jött felém s
meglu`nál_t egy pipadohtinnyal. mint olyat, aki vele immáron egyen-
rangú. Es tartotta azután a botcsinálta megbecsülést. kisebb-
nagyobb kiterésekkel.
Egyéb említésre méltó dolog nem igen történt. Szaladtak a napok,
folyt az élet, ahogy szokott állhatatos és szigorú egyhangúsaggal.
Augusztus derekán n választott bárányokkal elmentem Horindzsaba.
De a szép kis ltospásztorlányt hiába kerestem, nem volt ott. Apja, a
aagybajuszú számado elállította Sarkad tájára. Fekete-erre summas
lyénynnk, hogy legalább a maga ltosztját és ruházkodását keresse meg
késő őszig. Baránynyínis után, mikor indultam hazafelé, üzenetet
hagytam neki, hogy majd eljövök még errefele. Es el is mentem. De
elébb még egy évig más tajakra fordult a kocsim rúdja.
I/'_ .
.I ııı `

A kilencezerholdnyi püspöki ııradalomba, mint egy nagy vé betü

hegyes sarka, futott bele a csókási birtok egy csücslte. Ez volt a
birizdói zug. Folyófú, vadbodorlta, btizakelés lepte el a zugot, és vad-
dinnye és a kékes-zöld szinü mogyorofû. A lrõlrény mar lréklett a
bokrokon, de még savanyú és fanyar volt, mint a vackor, ôsszehúzta
az ember száját és elvásolta a fogat. Csenevesz altácfák állottak sorba
a határárolt bokrai között és csörgött rajtuk a magtáslta, az
akácfapaszúly. A tallóvirágokat Kõtegyán és a kastélykert méhei
dõngték. A ltčıkénybokrokat szederíndák szõtték be, s hüvelykujinyi
szoderszemek csüngtek rajtuk hamvasan, feketén és édesen. Es ko-
csizõrej, csõszlriabalás, vagy kulesárkarornkodás ott nem hallatszott.
szoval nekemvaló táj volt a birizdoi-zug. Ott Ianyáztam a bárányolrkal
egybevert meddõfallrával. Nekemvalo új volt az és neltemvalo világ.

-rss-
Lehetett álmodni és százféle elképzelt életet leélni. Voltam én ott
csavargö, betyár, szabadságlıös, akasztott ember, tuadalmak
megdöntıãje és felosztöja. Képzelt csatákat vitrtam meg a Pósa-
derékban és szinte láttam, hogy porzik a tallö az ütközet helyén és
szinte hallottam az egybeolvado, zúgó vad kiáltást, amint a szegények
serege ráveti magát a hatalom és a püspök fegyvcreseire, akik közül
elesik a kulcsár. a csösz. az ispán és mindenféle zsarolö és kiabáló
bajnok. Birizdö, Pósa. Barrnöd és a többi majorok helyén szép kis
falukat épitettem, szölöskert volt mindenfele és tehéncsordák és összel
nagy lakodalmak, ahol én voltam a vöfi s ahol a falu népe diófák alatt
táncolt a ragyogó holdvilágban. A panaszitöi dombhátröl álombir-
tokomat áthoztam oda és ott épitettem fel a tanyámat. Ilyenkor mindig
rágondollam a szép kis kospásıtorlányra. aki a Fekete-Körözs mellöl
elment Fekete-eˇrre sunuttásnalt., hogy segitsen apjának a
kenyérlteresetben. Tentıeszetesen az én tanyára tomácán ö volt
a gazdaasszony.
Mondom,jó volt nekem a birizdöi zug - álmodhattam. A csend.
a táj, az ösz és a virágzó tallo hangulata dúsan tenyésztette bennem a
képzeletet Nem volt. aki zavarja. Még a többi pásztorok is nagyon
ritkán jártak arra. Csak szombat estéken jöttek. jelentek meg az
ökrészek. Mikor vége volt a héutelt és a munkának ugyanis, és az
ökrök nyakából kiveterték a jánnot., két ember kenyeret vetett a bako-
jába. botot fogott a kezibe és a fáradt. nyikorgokôrmú ökröket
neltiinditották a hatámak egy napi és két éjjeli szabadságra és
legelésre. Egy ilyen szombat este egyszer Gligor is öltrésszé vedlea.
Társa volt Király Gyulának, egy fiatal magyar béresnek. Király már
ismerte a hadak lstenét: valamelyik lsonıo-csatában kilötték az egyik
szemét. Tehát eleget téve hösi kötelességének.. amit védett..
hazabocsatották a honi földre. Akit pedig védett, az meg befogadta a
majoıjába s felruházta szegenyt ökrészi ranggal. S lám, Gligomak is
elö kellett jönnie a Volga és az Ural-közi tájböl, hogy egykori
ellenségével jö egyetértésben és fáradtan s izzadtan induljon éjszakai
legeltetésre. Ó bizony. a világot átfogó roppant távolságok
birodalmabaıı a népek som mindenütt egyforma. Ha a földkerekség
bánnelyik sarkán találkoznak is a Gligorok és Gyulak. nekik min-
denlıol egy dolog jut: izzadni, elfáradni, elkopni. hogy a kastélyok
megtartassanak épségben, gazdagságban sárgálló falakkal, elpuhttlt
tmtltltal, kapzsi és moho berlökkel.
No, de visszatérek a birizdoi-zugba!
Sárgán ragyogott már a vasámap reggeli kora nap, mikor a két
ökrész odaért hozzám. Az ökrök egész éjszaka legeltek s akkorra már

-l$9-
telehassal megesenclesedve lassan jártak. Jött felém a két ember s én
hosszan elnéztem, hogy milyen esapzottak, álmosak és toprongyosalı.
A Kira!y Gyula zölddé avasodott sipkájá nak a hegyét, mintha valaıni
mérges sas lépázta volna meg, szakadozott volt és kiviritott belöle tt
báránybőr-bélés. Boeskorban járt s a nadrágja szára féltérdig csatakos
volt. Nagy, koccal bélelt téli dakut hordott a vállán panyokára vetve.
Zsíros, piszkos cájglékrit hordott alatta. Három szürke katonagombot
varrt rá neki az asszonya. Gondolom azért, hogy a rák rá ne menjen a
ıetésre. Vagy tán azén, hogy kopott ura, a esokászi ökrész el ne felejt-
kezzen soha az olasz csaták zengésiröl. Hogy az a három katonagomb
mindig emlékeztesse arra, hogy résen kell lenni egyre, akár az
lsonzónál harcol. akár a birizdói-zugban ökrészkedik. Szegény Gligor
is nagyon gyűrött volt. Seszıˇnû orosz katonaköpenye lyukas és fosz-
ladozo. szakálla gubancos. farkasfoggal és ökömyállal tele. Agyon-
fejelt csizmája már nem is csizma volt, hanem csak valaıni nagy
Saıvıweó-
Nagy örömmel lépkedtek felém, mikor oçlaertek hozzám, Gligor a
köpenye alól egy szép nagy kannyúlat dobott elém a tallóra.
Elmagyarázta, hogy én jól tudok fözni s fõzzem meg. Azt is mondta.
hogy jön Hergyhij Szudarenkó is nemsoká és pálinkát hoz, két nagy
üveggel, jó eróset s igaz, nagy ünnepet esapunk a kökénybokrok
mellett. Ujiongolt és rivalgolt Gligor, mint egy nagy gyerek. Botját.,
rossz köpenyét földhöz csapta s egy nagy bádogkulaccsal elltoeogott a
kútra vízért. Király Gyula meg egy-kettóre kibıitatta a mezei úrfit a
böriböl, én meg szalonnát apritottam a bográcsba, rá vereshagymát,
aztán tüzet raktam, s mire Gligor visszajött. akkorra már meg is
forgattam a kannyúl tagjait a hagymás-zsírban. Utána vizet öntöttem
rá s a bottal fogott húsféle csakhamar illatos gõzt vetett. A tüzet
hámıan is raktuk gázzal, gallyakkal, nem azén, hogy ki ne.aludjon,
hanem azért, hogy egy félperere se szűnjön a lobogása.
Es I`ött a hús, és jött a pálinka is. Hergyhij hozta a majorból.
Nehezen vártuk és ligyeltük, hogy szeles tömzsi alakja hogyan
közeledik az ugarokon át. Megegyzem, Gergely nem tudott semmit a
paprikıishus l`e|öl, ö csak kijött azért., hogy ott vastirnapoljon egy ki-
csit, odaálmodhassa magának az õ Szibériáját, tanyájtit, lovait,
gyerekeit - a pálinkát is azén keritette bizonyosan. hogy a szesz
zsongitó mámorával könnyebben legyözhesse a messzeseget. A Gligor
várakozásából és álmalag nagy szürke szeméböl is azt olvastam ki.
Király Gyula is vágyakozott valahova. Láttam az ádámcsutkáján.
Nekem is kellett a pálinka, ha másért nem, azért, hogy

-160-
visszaringassam magam a Malom-utcába, abba a korba, mikor még
reméltem, hogy lesz belölem valami.
Mikorra Gergély átsüppedezett nagy taaival a tallön, az lsonzö-
csata szemvesztett katonája már köstolgatta az elsö darab húst. Jölogú
ember már ehette báuan. Ugy, hogy mire az elsö nagy korty pálinka
átlángolt a torkunkon, egy-egy darab húst kaphattunk be utána
nyotrıatéknak.
Nem sokáig múlartunk a húsos bogrács és a pálinkás üvegek
mellett, már vendégünk is érkezett. Gondolom, a fõvö hús szaga
beillatozta a határt s a kunnyójából kicsalta az öreg birizdoi
tengericsöszt. Szállhattak biz a vamyúk a tengeri tábla felett.. oda se
nézett neki, |`úı1a a kíváncsiság és odagyalogolt hozzánk. Fehér, lögö,
vékony bajsza volt, piros arca, hátulröl erõsen kiszögelö, hegyes, éles
álla-csontja. Nem emlékszem már reá biztosan, de úgy vélem,
Bercsinek hívták. Megállt fõlöttünk és úgy kérdezte:
- .lol esik atyafiak? Jol? _
- De még hogy! - mondtuk.
' Az öreg leguggoll., Gergély a kezibe nyomta a pálinkát. Jól
eshetett szegény öregnek, mert olyat ivott. hogy csak úgy kotyogott
bele az üveg. Aztán a bogrács fele fordult és megkérdezte, mit csinál a
nyúl.
- Ez mán bizony nem nyúl semmiénl - mondtuk neki, -
hanem. ha úgy gondolja, kelmed nyúlkáljon hozzá!
Es nyúlkált is. Es nyúlkaˇltunk mi is. A jó paprikás rotyogó
levibõl ettük a húst és pálinkával öntözgettük. lgazat mondott Gligor:
jé erös volt. Gergely bevallotta, hogy másfél liter pálinkaszeszhez egy
léllitemyi vizet öntött csak. Azért tudott bármelyikõnk nehezen
szóhoz jutni, ha ittunk belöle. Pedig mondhatom, hogy ugyancsak
megoldódott a nyelvünk.
A meddöfalka és az ökrök összevegyülve legeltek körülöttünk. Az
öreg tengericsösz danolni kezdett. Azt mondta. ha már az a jó Isten
ilyen bö vasámapot adott, illik ahhoz a danolás. Utána Gergély
danolt hosszan, szomonian. S Gligor is zûmmõgött bele. Megkérdez-
tem Gergélyt, hogy mit danolt. Igy magyarázta el: - Hiába nagy
Szibéria, hiába nö benne fa, hiába terem benne kenyér és hiába nyit
benne valamilyen |`ehér virág, a bánat mégis sok. - A lyány hiába,
megy a bazárba, nem üveggyöngyöt vesz. hanem gyászoló kendöt és
hazáig sír azén, aki nem tudni kiért és miért elesett az Amur vizinél és
nem jön vissza többé.
A zörgö akáclapaszulyok zajába így vegyült bele Ázsia bánata
egy uradalmi lallon, a birizdéi-zugban, a Fekete-Kõrözshöz nem is

-161-
olyan messze... A birizdói tallón, ahol az öreg vamyúcsösz avas
kalapja alól révedezve nézte a hamuvá semmisült parazsat s csontos
sovány ujjaival meg-ntegsimogatta lelógó fehér bajszát.
Vajon, nem ülhettünk volna-e az Amur vizinél is éppen úgy öten
egy kis lopott pálinka mellett ellágyulva és eltüaödve? Európa? Azsia?
Hát mi különbség van a kettö között?!
Szegény folyók! Szegény Körözsök és szegény Amurok! Milyen
egyfonnára szabta a teremtö a népeitek sorsát! Csak a nyelv más, de a
ltalálig való út ugyanaz itt is, mint ott.
Mikorra a második üveg pálinkának is elfogyott a fele, én már a
Malom-utcában, a Kósáné eperfáján éreztem magam. Ugy véltem,
fenn ülök a gallyak közt a régi fészekben és hajlong alattam a fa.
Valami bolond, vad gyötrelem borzongott berutem, felállortam s a
pipafüst-verset elmondtam nekik. Sem azelött, sem azóta nem voltam
én tán olyan eltökélt állapotban. Lábom elött a füstös fekete bogrács
állt s a tüzõn az elégett gallyvégek líıstölögtek. Ereztem a tüz szagát.
A majorokat kicsi játékszereknek néztem. Olyanoknak, hogyha rájuk
lökném a bogı-áesomat, öszetömének és elhordana öket a szél, mint a
gözúdúrást. Hogy végre megnyilatkozhatott a szám. hatalmasnak
éreztem magam, aki ime, végre szót emelek a fakó és csapzott
iljúságomért, a magamé mellett minden olyan életen. ami az
enyimhez hasonlo. A pálinka jó szem- és agynyitogató. Olyanokat is
lát és megsejt töle az ember. amik nélküle sötétségben
maradnanak.
Ugy emlékszek. az lett a vége a vasámapi korai jólétnek, hogy az
öreg vamyúcsösz kezibe vette a kalapját s dudorászva megindult a
kuıtnyója fele. Hogy mikor ért oda, nem tudom. Annyit láttam csak,
hogy nehezen áttántorog a határárkon s a kökénybokrok mögött
eltűnik.
Hergyhij és Gligor megitták még a félüveg pálinkát, aztán
meginditották az ökröket a középső kút fele. Nagy ócska csorba pergö
Csõrömpölt az egyik ökör nyakán. Király Gyula a boljára akaSzt0tta a
dakuját és lassan úgy távolodtak el. Magam maradtam megint a
birizdói-zugban. No, de az nem okozott nekem szomorüságot. A csen-
det nagyon szerettem, semmitöl és senkitől nem féltem. A pulim olyan
éber volt, hogyha egy töviskes kutya mcgmozdult az éjszakában,azt is
azonnal észrevette és elmordintotta magát. Aztán én se feküdtem ám
nagyon a fülemre. Különben is mindig oda feküdtem, ahol
leggõröngyösebb volt a talló. Ott lehetett úgy aludni, mint a nyúl
szokott: készen minden pillanatban arra, hogy talpra szökjön az
ember. - Hm! Hiszen én azén születtem, hogy az életemen át

-162-
szaltatlatlanııl résen legyek és minden percben talpra szökkenjek.
Milyen jó hát, hogy hozzászoktattam magam! Nem léphetnek meg a
reám leskelödõk. Pedig bizony szép számmal vannak.
Egy este aztán üzenetet kaptam a majorból, hogy szedjem a
sátorfámat és falkástól menjek be. Ott megtudtam, hogy miután a
nagyságos úmak úgy elszaporodtak a nyájai és gulyái, hogy legelövel,
takannánnyal nem gyözi, ószi legelõre el kell mennünlt Kisrábeˇ-
pusztára. Hát jó, elmegyün.k - gondoltam. Olyan mindegy volt
nekem, hogy hova, merre kell menni. Azt is olyan egykedvúen fogad-
tam volna én, azt hiszem, ha azt mondják, hogy indulunk Mongóliába.
Mi bajom sztimıazhatott volna nekem abból?!
Es hát igen, pár nap múlva indulmnk is... és nagy, száraz öszi
porban érkeztünk meg Kisrábé-pusztának egy mellélunajotjába,
Asványba, Bártind alá. S bizony az öszölésböl telelés is lett, aztán ott
is tavaszoltunk. Aratás után meg a három hatalmas birtokon, Per-
nyésen, Kisrábén, Asványban volt talló, tehát maradtunk nyárára is
Söt, egész õszeleig

Asvány egy pusztulófélben levö major volt, mellette hatalmas érrel s

az ér partján füzfaligetekkel. A cselédlakásokat nem lakta senki. A
porcsin a konyhaküszóbig nött. Az egyik nagy istálló összedült s zsin-
dely teteje roncsokban hevert felette. A roncs-istálló mögött pedig egy
ritkás kis akaefaerdö zúgort a szélben éjjeli szállásátıl a vamyúknak.
Három boglya kutyaherülösás volt az összes takarmányféle. Egy
magában álló lakásban a volt csósz felesége lakott, Bajiné. Az ura oda
volt az olasz harctéren, hogy végre egyszer teljesen kikiabálhassa és
verekedhesse magát. Körül egyhangú lapos sikság terült el, rajta a
Kálló-patakkal. Este, mikor megérkeztünk, ennek a partján tanyáz-
runk le. Reggel pedig bevonultunk Asványba. A számadó pár nap
múlva otthagyott. Falkástól együtt elpártolt tólem és bekovártélyozott
Kisrabé pusztára. Lakoztunk tehát ketten az árva majorban: én, meg
egy kis fekete alacsony gulyás. De néhány hét múlva az is elvadult.
mert megiöttek a komor ószi esök. Magam maradtam. Bajinét nem
lehetett számítani ottlakonak. mert alig látogatott ki hetenkint egyszer.
Akkor enni adott a kutyájának és újra ment. Ugy mondva neki csak a
bútorai laktak kint.
A gulyást sajnáltam. hogy elment. Nagyon jó pusztai eimbora
volt. Olyan, aki nem sokat fecseg. - Soha életemben nem szerettem
azokat az embereket, akik - ha kell, ha nem - mindig karatyotnak.

-163-
Olyan félig asszonyoknak néztem és szamltottam oket. Az ilyen
emberek mindenhez értenek a létező világon - szájjal. De ha tenni.
cselekedni kell, kapkodnak. hatarozatlanok, a döntõ pillanatokban
gyávák, a hűség és barátság terén kélszínûek. A puszták és majorok
világának igazi [iai kerülik az ilyen se hold - se nap embereket. mert
ezekböl lesznek az uradalmak kutyaütõi. `
A kicsi fekete gulyás nem volt fecségõ ember. A balfüliben ezüst
ltarikát hordott. Képes volt egész éjjel a két sarkán gtıggolni és tûzelni
és bámulni a parazsakba. Ha kék kõdmene lett volna fehér prémmel,
azt hitte volna az ember, hogy õ az élõ makkász. Sokszor meg akar-
tam kérdezni töle, hogy mit tud órákig nézni a parazsak villogásában.
De milyen jogon ltérdezhettem volna. mikor én is ugyanezt tettem:
ültem és hallgattam. Az eseménytelen napokrol. az egyhangú
esõkopogásról nem volt mit beszélni. Az élet olyan volt nekünk. mint
a köd: elrejtõztünk benne. de azert tökéletes bizonyossággal tudtuk.
hogy el nem tévedhetünk benne. A csend s a csendben a magánossag
volt a puszta s a mozdulataink. a tekintetünk a csapások, amiken
integetés és beszédek nélkül is egymásra találtunk. Két l`a voltunk a
tájban, kik ugyanazt a nedvet szivjak és egyazon modon hajtják és
pergelilt le a levclültet: virágoznalt. élnek és mozdulatlanok.
Igen, ilyenek voltunk mi ketten a kis ezüstltaıikás fülû gulyással.
Este. ha valamékõnlt eleˇbb érkezett be a siket-majorba. megrakta a
tüzet.. a cserépszilkébe vizet vitt. azonnal megállt hallgatozni. hogy
jön-e már a másik? Az üres cselécllakás ltonyhájának a bolthaitása
alatt tûzeltilnk lenn a földön. Kétfelõl fekete patkák voltak. sötét
kemeneeszajak. lölül szabad kémény. A kitört ablakokon és a kémény
ûregében egész éjjel nyögött, panaszkodott, sín az õszi szél hangja. s
egy-egy nagyobb luvalat bele-belevágott a négy kemenceszájba. Azok
olyankor felhördültek. mint a paraszti sor Ickötõzött szörnyetegei.
Kívülről meg behallatszotl a l`űzl`ak vesszõinek a sípolása. Nekem
ezek a hangok olyanok voltak. mintha az egesz táj népével együtt
síma és átl-tozodna. A négy cselédlaltás nehéz faajtoi nyitva állottak. a
tûz rájuk ıaggyanó fényében ilyen. bicskával vésett neveket lehetett
rajtuk olvasni: Bökõ Gábor. 1872. Sivo L. 1887. Lovas A. 1895.
Tõmõ Sandor csikos 1903. A konyhaajtó összefoglaló alsó fapánt-
jába, amelyikre a sarokvasal verik. ez a név volt bevésve: Könyves
Gyurka cselédkonılás itt szolgált 1901-ben, 15 éves volt.
Az ajtók már avasak voltak s a nevek és betűk után a szú rágott
pontot Olvastam a neveket s mintha a megbõdült hidegkemeneék
utánam mondották volna. Szinte lattam Bõkõt. Sivot. Lovast, Tõmõt.
hogy belépnek a konyhaajton. a ltalapjukrol lecsapkodják az esö vizit

-1|54-
és megállnak tétován a tűz elõtt s ok is hallgatnak, s ok is figyelik a
törött ablakok panaszait. amik elfolyuık a szél ztigástival, bele a tájba,
alaktalan vadak sutlogásaként. Valóban úgy véltem, hogy még le is
telepednek a fekete padkákra és pihcnnek és nyöszörögnek egy kicsit,
azután nesztelcnül eltűnnek. s a nyomukat elmossa az csõ. Mintha
hallottam volna, hogy szörtyög a rossz csizmájuk át a majorudvaron.
Pedig bizonyosan esek az ázott vamyúk helyezkedtek a kicsi ékacerdö
gallyain.
Egyszer egy este - már hoval vegyesen hullt az esö - oldalra
dültem a tüz mellett, a tenyerem a fejem alá helyeztem és
pislogva elszundikáltam.
- A|szol?! - kérdezte a kis fekete gulyás. - Nizd csak, kik
varu-tak itt!
Felvetettem a fejemet. Három macska ült a tűz mellett s mind a
három szénfeltete. Nagy sárga szemük meg se rebbent, mozdulatain-
kat szinte észre se vették. Melegedtek. '
- Kik ezek? - csudalkoztam.
- Öreganyádék! - mondta a gulyás. - Nem látod?! Most írkez-
tek az ördõgök btiljúból. Láthatod, milyen álmosald
Felültem és bámultam a maeskákat Erõsek, nagyok és
gyönyörűek voltak. Kinyújtottam a kezem, hogy a legkõzelebbit
megsírnogatom. A kis gulyás figyelmeztetett, hogy hagyjam a fenébe
őket, ne eirógassam, ki tudja milyen macskák ezek. Nem is kellett,
hogy ligyelmeztessen, úgyse tudtam megcirogatni, mert amikor a
kezem kõzelért hozzá, az elsõ lábával gyorsan felém csapott, anélkül,
hogy a fejét megmoccantotta volna. Az ujjamból azonnal elõbuggyant
a vér és gyors, kövér, nagy cseppekben hullt Ie a tűzbe. A gulyás bot
után kapdosott, ám hiába: a három macska szinte egyetlen mozdulat-
tal pattant ki a konyhából, eltűntek oda, ahonnan jöttek - az
éjszakába. -
- Tudod - mondta a kis gulyás - ez mégse szíp szerint van!
Három ilyen koromfekete macska! Lakott itt ezelött egy öreg
kondásné. Arrul azt mondották, hogy ilyen fekete macskákkal cim-
boráskodott. Ki tudja hát, kik ezek a dõgök. Hátha csakugyan van
valami igaz a kondásné esetiben... Te hiszel-i az ilyesmibe?
Hinni nem hittem, de azért elmondtam neki, amit én tudtam
a maeskáltrol. -
Anyám kislyány volt még. Nagyanyámnak volt egy koma-
asszonya, az öreg Farkasné. Azjárt át hozzájuk naponkint fonogatı1i.
Egy este nagyanyám sopánkodott, hogy eltelt a nap, itt a vacsora
ideje, s õ még nem ért rá fõzni. Farkasné, mint jó kon-ıaasszony,

-ıõs-
segíteıti akart mjta és mondta: - nizd, komaasszony, ne fõzz, este
van, megyek úgyis haza, küdd el vélem a kislyányt. adok egy kaska
szőlőt, osztán lesz mit ennetek. Jó? A kislyány, már mint anyám, el is
ment Farkasnéval. Alkonyodott. Kis öreg nádas házban lakott
Farkasné. Mikor odaértek, anyám megállt a tornácon és megltókkenl.
Tudta, hogy Farkasné magánosan élõ valaki, s ime mégis tűz fénye
piroslik ki a konyha kisablakán. Farkasné bezörgetett, lıogy: - na ne
bolondozzatok te, nyissátok ki! S míg õ így csevegett bcfele, anyám
belesett az ablaküvegen, hát mit lál odabenn! A konyha tüzelõ
padltáján ég a tűz és hat nagy fekete macska ûli körül. Kis idõ múlva
az ajtó kivágódott és beı`u`t akkorra se tűznek, se maeskának semmi
híre se volL Anyám mondta Farkasnénak, hogy ó nem megy bé, mert
fél. Farkasné elnevette magát és azt mondta. hogy az Ö jó kis macskái
senkit se bántanak. Aztán kaskát vett a kezibe és felment a pallásra
szõlõért. No, bizony, a kislyánynak se kellett tobb. Rohant haza és
elpanaszolta nagyanyámnak az esetet. Nem soká ment Farkasné, vitte
a szõlõt és arıyámat megdorgálta, amiért elfutotı.
De azért mégse lett az ajándékbol vacsora. Nagyapám vette az
ásót., lement a kert végibe s ott belcásta a földbe a
boaorkányszólõt.
Másnap Farkasné jött duzzogva és nagyanyárnat jól
ósszepirongatta. Tudta, hogy elásták a szólót.
No, de az ásványi három fekete macskára nehéz lett volna
valamilyen titokzatos dolgot rábizonyítani. A bűbűjoló kondásnéval se
lehetett semmi õsszelüggésük. Pér nap mulva újra elõjöttck mclcgedni.
Sőt estérõl-estére úgy megszelidûltek, hogy nagy sárga szemüket
õsszehunyorgatva végigdorombolték az éjszakáL Nekik is jó volt,
hogy én éltem - velem együtt melegedtek. S nekem is jó volt, hogy
ott voltak, mert dorombolásukkal az otthon érzését adták. Valami
élőlények voltak legalább mellettem. Az ezűstlülbevalés gulyás
akkoıTa már hazaszállott telelõre. Bajiné még egyszer kijött, jól
bezárta bűtoraira az ajtót, a kutyáját magával csalta s akkor télen
színét se láttam. Társaimul tehát a három macska maradt, meg a tél, a
vamyúlt s a Milton Elveszett és újra megtalált Paradicsoma. A parázs
fényinél olvastam. Néha a szél bevágott a keményen s felhõrdültek a
kemencélr, a macskák doromboltak s az egész jelenethez kétl`elõl
diszletként álltak a csonka fekete padkák, mint egy örökre
elveszített paradiesomban.

-166-
 Kinn feküdtem az istallokapu elõtt A kis ócska bundám alatt
karikára gonıbolyodtam. mint a töviskes kutya. A ho esett. a szél fútt
s nem esett inyemre. hogy komotosan kinyújtözkodjak. Egyideig
rsiboroglam a hidegtől. de ahogy a hó lassan belepte a bandát, úgy
Iangyosodort meg a hátam is. A szél, mint valami táneolö kísértet
kavargott a lekvöhelyem fölött s reggelre betemetett hólúvással. Egész
tûrhetõen éreztem magam alatta. .lo háromarasz vastag volt fölöttem a
hó. Igaz bár, az ilyen takaró csak a nyúlnak, vagy a búzalöldnek való.
De mivel lettem volna én különb a búzalöldnél, vagy arvább a
nyúlnál.
A kezemmel kerek lyukat fúrlam a puha hóba s azon at hallgat-
tam. hogy müködik a megérkezett tél. Mindenesetre volt olyan
tanulságos, mintha valami fázós hátú tanár magyarázta volna el.
Virradatkor kibúttam a hofúvasböl s a meddöfalkát nekiindítot-
tam a nagy lehérségnek. Kisrábén kiürült dohánypajta és
szalmakazlak vártak... Este már a gányos-liük és lyányok tömköd ték a
pipámat dohánnyal és tudakolták tölem. ki és mi vagyok. Nem sokat
kellett felelnem. Látták. Egy juhászbojtár voltam csak, olyan, amilyen
százával akad Biharban. Az arcom bama volt, a kalapom, esizmám.
dakum, nadrágom fekete, a gányólyanyok elneveztek fekete bojtamak.
De azért, ha volt egy-egy percnyi idöm. akámıelyik szívesen megállott
velem beszélgetni.
...Azóta sok év és sok sors csápolt rá már a hátamra. Sokszor
voltam erötlen, mint a sár és sokszor voltam erõs, mint a szikla,
kemény, mint az acél, törékeny, mint a száraz nád. Az általában sem-
milmondönak látszó életem szakadatlanul kavargásokkal volt tele. Hit
és lıitetlenség, kétség és önbizalom. Volt idõ, mikor az ujjam már a
pisztoly ravaszára görbült, mert nyugalmat akartam. Nyugalmat, mint
amilyen a földnek van: véget nem érö és mozdulatlan. Akkor azzal a
gondolattal löktem félre azt a csúnya kis szerszámot, hogy lássuk na,
hát, mi jön. S hogy mi jött? Jö kétkötetnyi vers s ugyanannyi leki-
esinylés, szóban és írásban, nyíltan és titkon. Hahaha! Most az
irigység és a Íéltékenység fekete macskái ülnek könil és a szemûkböl
düh, kárhozat és vérszomj villog ream. S ha elszunditanék, átharapnált
a torkomat. Ohöl Csakhogy én am nem alszok el. Kivárom azt az
idõt, amikor ezek a macskák még dorombolnak nekem. Tudom, mia-
dennek eljön az ideje. Ennek is. Majd, amikor nagy lesz a tél!...
Szegény kis-gányoslyanyok! A fekete bojtarra, lehet már nem is
emlékeznek. De én emlékezek rájuk: ültek a ,,simitóban" és sült
kolompirt eszegettek. Szemüket veresre marta a dohánypor, mintha
mindörökre símának. Kerek, kemény szép kis mellük alá oda-

-167-
oclaesentek egy-egy aranysárga szinű dohánylevelet s úgy hozták
ki nekem. ,
Vajon men'e s hová lettek õk?! Ki él közülük, ki nem? S keı`ül-e
közöttük egy is, akinek nincsen siralnivaloja'?l Pántlikájuk azota
szétfoszlott biztosan, az iljúságuk elkopott s lehet, hogy altatót
danolnak ök is, mint a pösai asszony.
Ó, bizony, igaz az anyám szava. Hogy mit fulltossunk lehetetlen
álmok után, hiszen mindenképpen lT.ist az élet... Most már én is
tııdom. _

Egy reggel nagy rúdas szalmaíziket gyüjlottam meg a kemény havon s

a meleginél villanyéltõl ınegkeményedett s a ktitostortdl szétrepedezett
tenyeremet gyogyitgattam düglaggyıival. Bajom felöl a fehér havas
tájból két alak feketéllett ki. Magamban még össze is szídtam öket,
hogy a fene ezeket a lináncokat. még ilyen telben se tudnak pihenni!
Bizonyosan meg akaıják lepni a ganyosokat, hogy nem dugiák-í el a
sok dohányt - igy veˇlekedtem, s nagy buzgalommal kenegettem
kezem sebeit. Hallam én egyszer. hogy kialtják a nevemet, de csak
úgy, mintha a fagyos szél zúgná, vagy a korú zörõgné. Pedig -
csalóka volta fülem! - nem a szet zúgta és a kóró se zorõgte. hanem
a két ember kiabálta. Megismertek messziről, ahogy tüzeltem, hisz
egy évvel elöbb a tarcsai sárkunnyónál együtt tüzeltünk. Hergyhij és
Gligor volt a két ember. Vállalkoztak rá. hogy élelmet hozzanak
nekem Csókásrül. Ugy szaladtam a két kedves ember felé, mintha a
bátyáim lettek volna. Gligor majd kiszorította belölem a szuszt, Ger-
gély meg maga elé fordított, megnézett tetõtõl talpig és szomonian
megingatta a fejét. Látta milyen kopott, lerongyolodott és Iüslös
vagyok. Serkedö szakállam és ütögetö bajszam szálai a lıidegtöl
egyenesek voltak, mint a tövisek. A hajam nagy és köeos és
kõhögtem. Lázas voltam hetekig, hisz az akkor idei nagy telben olyan
hideg volt (1917-ben), hogy a deszkapajta fakéményéböl éjszakánként
megfagyva hullottak le a birkák közé a_ vamyúk. Egész nap meg nem
állott a kezemben a villa, dolgoztam. Ejszaka meg a fogam dolgozott
- vaeoglam. S bizony az én számomra senki se fözött herbateáL
Egyedüli orvosságom és magamóvásom az volt, hogy a nyakamba
esavartarn egy nagy llanelkapcát. Ugy néztem ki, mint egy eltévedt
északsarki utas. A számado bizony ahol csak lehetett, elengedtc a
dolog végit, szüntelenül alkalmat adva arra, hogy kimutatlıassam,
hogy én milyen ügyes vagyok.

-163-
 Gergély és Gligor délutanig maradtak. Osszegyujtört dohányo-
mat nekik adtam s addig néztem utánuk, mig el nem nyelte öket egy
széles érhajlat. Az üzenetemet magukkal vitték. Azt üzentem
Csökásra, hogy nincs semmi bajom, egészséges vagyok. Este lázasan
büttam a kis rossz bundam alá s meggémberedett két kezemet lázas
leheleteimmel melengettem fel. Hozzá se nyúltam az anyám küldötte
megfagyott palaesintákhoz. Beteg voltam. De úgy gondoltam, majd
csak átesek rajta, mint a kutya a szopornyikán.
Nem tudom, állanak-i még a deszkapajták Kisrábén. Ha állnak,
gyüljanak fel, azokért az avas deszkákért nem olyan nagy kár.
Ide jegyzem azokat a neveket, akikre onnan emlékczek: Sebő
Imre, Rácz István, Lovas Anti, Magyari József, Böltö Mátyás, Rákosi
Sándor, aztán Makra Mihály. Ennek a Makra Mihálynak felesége
Topa Mária volt. Ezek bizony jol összeházasodtak.
Kisrábé-pusztáról annyi mondanivalóm van még, hogy kiteleltem
deszkapajtáiban füstõsen, kocosan, köhögõsen, tavasszal visszamen-
tem Asványba és ott a nap kisütötte belölem a téli göthösséget.
Nyárára Pcmyés-pusztára kerültem. Az anyafalkát hajtottam oda s
szeptemberig fejtem. A három hatalmas puszta nagybérlöjének a
felesége egyszer egy megindult pillanatában rcám akart cröszakolni
egy kis elemozsiát. Hatalmas nagy üvegben régen félre tett kovászos
ugorka poshadt, azzal kinálgatott s mikor visszautasítottam a ,,iot",
felhábonodva mondta, hogy akkor kénytelen a disznóknak adni. Ko-
szosnak és linnyásnak nevezett. 0 maga egy mázsán felül
létezett.
Pemyésen zsidó ember volt az intézõ, a kulcsár, a segédtiszt, a
fogolyör, az irodakisasszony, csak a föld volt magyar és a cselédség.
Sokat törtem rajta a fejem, hogy hova tünhettek a magyar gazdái ezek-
nek a pusztáknak. Ha a nép, amiből a cselédség szinte évszázadok óta
kitelik, meg tudott szegénységben, hatodrangúságban és elhagyatott-
ságban maradni, akkor mi oka, hogy a zsíros földek egykori binokosai
füstté váltak annyira, hogy még a nevükre se emlékszik senki. A har-
mados kapás magyar ezek szerint bátrabb, erösebb és hatalmasabb a
volt ezüstsujtásos, hajdüs - hintös - hatlovas földesúmál, mert
ninestelenségében és jogtalanságában is örizte és megtartotta magyar-
nak a tájat és a földet azzal. hogy ott elt és halt rajta, gyötrödve,
rongyosan, de soha meg nem hátrálva, elpusztithatatlanul... Ó, bizony
mit ér az ezüsısujtás. a kivéıetesseg, ha az egész csak elhullo cifra
valami. De ha egy zsellérparaszt leül csak a sövénye mellé és nézi a
messzeséget és szájával ötzi a nyelvet már azzal, hogy van, él, hogy
megüli a tájat és biztosítja a fajtája folytatását a tájban. többet

-169-
cseleltedett, mint aki az egész életét elszónokolta és elkoesikazta, s
azzal volt magyar. A megtartó erõ. lám ezer év óta a sövény mellé
húzódott, a történelem minden víharát lrívédte bodmbokraival,
megtartva magát, a Faját s a fajának húsát és vérét a jõvendõnell.,
annak a szerencsés pillanatnak, amikor majd a történelem igazsága
jogan valóban fel lehet építeni azt a Magyarországot, ami még nem
volt. Akkor a sövény mellé húzódó zsellér húsa-vére és gon-
dolkozasmódja ol't lesz, mint kész épitõanyag. Aki ezt tagadni meri,
álnok.
Azám! Most veszem észre, hogy milyen messze kanyarodtanı
Pemyés-pusztatól. Nincs sok mondanivalóm felõle, még csak annyi,
hogy szeptember közepin hazafelé indítottam onnan az anyafalkát s
ott azon az úton, ahol egy éwel azelõtt eljõttem, két nap és két éjjel
visszaszallottam Csókãsra. Onnan meg atgyalogoltam Hórindzsába a
nagybajszú szamadóhoz és beallottam hozzá falkas-bojtárnak. Akkor
tudtam meg, hogy a szép kis kospásztorlány is hazajön Fekete-errõl
októberben. Mert újra odaállott el summasnak.
/re

Mikor az igáskocsira az utolsó lyukas szitát is felpakolta anyám,

Hergyhij és Gligor kötelekkel szinte befonták az egész rakományt,
nehogy egy szeg is elmaradjon. Aztán köszöntünk egymástól. Ok
megalltak a kocsin kétfelõl, míntkét kapufélfa s meg akkor is úgy
allottak ott, mikor már messze kotyogott a majortól az igáskocsi.
Mégegyszer integettek kerelctetejû katonasípkájukkal s aztán - gon-
dolom rájuk oniitott a kulcsár - és eltakarodıak.
Egy |`éI év múlva hallottam, hogy megszôlctek. Csalta õket a
Volga és hívta Szíberia. Vajon hazataláltak-e szegények, ki tudja? Ha
élnek még, a Gligor szakálla azóta már feher. hatalmas alakja
meggõrbûl s lehet, hogy öregesen bánkódik es sir meggyalazott__ikonjai
felett. Gergely meg szamyara bocsátotta már mind az öt l`ıáT. 0 maga
tčırõıclütt bizonyosan, a puskát nem veszi fel többe: fáradtan néz az eke
utan és hallgaıgia, hogy suhognak a nyirfák. Emberek voltak õk be-
csûletben, tisztességben és magatartásban: a föld üai, súlyos és
egyenes pamsztolL
,_.___

Hórindzsában álszamoltak a kezem alá ezerháromszáz darab

birkát és barányt, ami igazság szerint három embemek is dolgot ad,

_ no-
azokat gondozni. gyógyítgatni. iuıtni, legeltemi és éjjel-nappal
vigyázni rájuk. No. de ilyen a nagybérlöi esalalintaság; egy rókáról
harom bört húzni. Bizony. Makszi ür okosságban es csalafinlastlgban
nem utolsó férfiti volt A sarkadi szatoes nyugtalansága es szirnala
hétszeresen élt benne. -
Egy jó hónapig ott éltem I-Iórindzsaban, akkor megerósöıdött az
idö s engem eltovábbított a számadó Széles-erre Nagybarmód mellé.
Ott szalrnából kunnyot csináltam. a kenyeremet az õszi egerekre
biztam. magam pedig egész nap kódorogtam a Iegelö falka után. Ugy
volt. hogy az egesz nagybannódi birtok területére bevaltották a falkát
téli legelöre. .lárhattam mindenütt. csak éjszakára kellett a kutmyóhoz
jönnöm. Igaz, lopvahálhatlam Csikótanyán. ott volt egy üres disznó-
szin. s hálhattam a puszta temetöbeh, vagy Kisbarrnódon. ha szeles.
esös, havas idö támadt éjszaka - de mondom. csak lopva. Es meg is
eselekedtem akárhányszor. A temetö volt legközelebb a kunnyómhóz.
Annak süni akáefatõvises árokpartja jó enyhelyet adott a falkának. En
meg a Szabadhegyi-ltripta vasajtaja elõtt talaltam olyankor menedé-
ket. Szabadhcgyi berelte ugyanis a barmódi püspöki uradalmat s ott is
temették el. Bizony. nagyon sokszor kucorogtam ázottan és álmosan a
ltriptája lépesójen. Körül földbe süppcdt fejfák állottak. Sok ell`áradt
ember, megtört testü beres fekűdött ottan. S a nagyságos ür is ott volt.
De ö. lám. köbe és órcbe temetkezve málott a vasajtón belül. Az
egykori hires lovas, korbáesos agarász. az ilyei kastely lakója. A fejem
oda-oda ütödött a kripla falához s eltünödtenı rajta. hogy lam. mivé
lett a híres úr. akitöl kilencezer hold öt majoızianak eselédnepe ret-
tegett. Kriptájának vaskokasaval a szél õklelõdik, fagallyak sípolnak,
hideg esö ver. a hórindzsai bojtár meg elötte komázik a sötélseggel és
majd megbolondul az álmosságtól, de nem mer elaludni. mert az idö
elhajthatja a falkat.
- Ó. bizony. nagyságos úr, mivé lettéll? - mormogtam a
szüröm belsejébe. - S hova lett a vagyon? Az én apám legalább
hagyott én rám egy rossz szűrt másodkézböl. De- te mit hagytál a te
liadra? Nagyváradon csudadoktoıságol.. aki a lélek és az elet Litkail
firtatja és hazudik. mint egy százesztendös kalendárium. mert annyit
se ért az egészhez. mint vak tyúk az a`bécóhez'!!
Mormoghatlam én a sziirbe. bizony senki se felelt. Volt ra eset.
hogy a Csikó-tanyai disznószinbe loplam be magam éjszaka. máskor a
Kökíny-ér bokmi között hılizódtam meg. Mikor milyen volt az idö. Ma
sem bírom megérteni. hogy miként birhattam ki. hogy folyton ázva.
soha meg nem enyhülve. hosszú napokon át semmit nem aludtam. A
kunnyómnak sokszor napokig felé se néztem. Az olyan sik helyen

-ı1ı-
állott, mint a tenyerem. Nekem nyújtott volna enyhelyet az idö ellen.
de a falkának semmit. S az én nyugalmam meg nem volt fontos. A
nagybajszú számadó minden vasámap délelött kilovagolt. hozta az
eleséget. Ugy beszéltem meg vele, hogyha nem lél meg az óriási
uradalomban, akkor tegye a kenyereszsákot erre. vagy ami a fára.
Mikor mclyiketjclöltük ki. A kenyeret mindig megleltem, soha senki
el nem vitte. Nem csuda: egy lélek se járt hetekig rajtam kivül azon a
tájon. Nem volt mit kcresnie ott senkinek. Tél volt. Azon túl a
poggyászomat mindig valamelyik nagy fa ágai között tartottam egy-
szer egyik. máskor másik részin a pusztának. Megtörtént. hogy a két
csuklóm úgy elgémberedett.. hogy a megfagyott kenyérból képtelen
voltam vágni. Ilyenkor addig rohangásztam alá s fel. mig egy kicsit fel
nem melegedtem. Nagyokat szaladtatn az ilyen melegedési
kisérleteknél. mintha le akamám késni a gyorsvonatot. Bolond úgy
volt így táncolni. de az volt a jó. nem látta senki.
A gyorsvonatot lám, azért csak elértem. Igaz. hogy húszévi
késéssel. Ezen pedig nincs semmi csodálnivaló. Nekem elöször át
kellett magamat vágni a nagy magyar Azsián... No, de hiszen epp
arról beszeleld `
Volt a Kökiny-ér partján egy hatalmas ganédomb. A
Sıabadhegyí-fele gazdálkodás utolso ténykedese lehetett. hogy azt
kihordták valamék majorból. Egy este nagy hófellegek úsztak az égen.
A fall-:át belehajtottam az érbe. Sürú kökiny és gelegonya bokrok
álltak a parton és a falkának szélmentes enyhelyet adtak. Az ér mély
volt s a fenekén káka és sás nötl. Ana hevertetlem le a falkát. A tájon
az alkonyat olyan volt.. mintha valahonnan csúnya sárga-fekete füst
szállana. Az éjszaka egy-kettóre szinte leesett az égról. Egy ideig a
falkát kerülgeltem. Addig, amig lefeküdt mind. Akkor odaballagtam a
ganédombhoz s elkezdtem a széleit tépni. hogy én bizony kenessek
benne egy kis szárazat tüzet gyújtani, még akkor is. ha a könnöm le-
szakad. .lóideig müködtem ott s össze is gyűjtöttem egy félölnyi száraz
ganét. amit meg lehetett gyújtaní. Hónaljig nyúkáltam bé a szarvas
oldalába s egyszer. mint valami földi idvezüles. langyos gõzcsapta
meg az ujiaim hegyét. A ganédombnak a szálasabb belsö része a
beléhullott sok ószi esótöl újra korhadni kezdett. Óh. egek. hogy
micsoda vaikálást vittem én ott véghez. kézzel. lábbal és botvégivet!
Olyan lyukat vájtam a ganedombban magamnak. mint egy nagy
karosszék ö_ble. Az összegyűjtött szárazabb ganéval kibéleltem és
beleültem. Ugy trónoltam ott benne. mint a magánosság és árvaság
éjszakai fejedelme. Meggémbetedett tagiaimat kellemesen átzsiborgat-
ta a ganédomb langyossága. Költemény. fagyos csizınáim kiengedtelt.

-172-
a lábom étmclcgedctt s az egész testem elkezdett szunnyadozni, de a
szemem az nyitva maradt. Odaszegczödve a Kókiny-érre, ahol a falka
hevert. Micsoda jóság és irgulom volt már nekem az is, hogy rideg és
kemény életetn egy éjszakára megenyhülhetctt a tél könyör-
telenségébcn. Aldottam az ér panjét, a ganédombot és ragondoltam az
én professzoromra, Jézusra, aki lám, vergödéseimbcn, egyedüllétem-
ben nem hagy el engem, hanem hozzám hajlik, megfogja szegény
kezem s menedéket mutat nekem a táj óriás ürességeiben.
Reggel, mikor kimásztam a fészkembõl, szinte gõzt vetettem a
kéklõ hidegségben. A csizmáirn percek alatt keményre fagytzık, de
akkomap azzal a tudattal jártam tı téli pusztát, hogy este vár engemet
a ganédomb. Nincs semmi baj, csak a jó Isten hóvihan ne aggyon,
mert bizony akkor szöknöm kell a falkával, lopva valahova tető alá,
vagy pedig egész éjjel elõtte kell táncolnom, hogy egycsomóban
tartsam õket.
Kemény napok voltak ezek és kemény, meg nem hátráló embert
kívántak. No, de engemet már akkor is Sinka Istvánnak hívtak, hála
az égnek. Bizony, én a Kökiny-ér partján S a nagybamıódi temetőben
esõben, fagyban, hóban voltam a szabadegyetem hallgatója. Deb-
recentöl igaz, egy kicsit távol esik Kõkiny-ér partja, de azért egyet-
ınást ott is meg lehet tanulni. Aki kételkedik ebben. annak azt
ajánlom, töltsön el egy telet a Kõkíny-emel s majd meglátja. Most ne
beszéljünk enõl. _
A bokroktol védett ér fenekén a falkának jó volt. Egész allas
verôdött ottan. Komótizálhaltam bátran a ganédombban, sõt néha
még alhattam is. Akkortajban nem nagyon szerettem én a csillagokat,
mert azok dennesztö reggeleket jelentettek, s a gane Iangyosságától
megpı'.il`l`edt tagjaim reszkettck, mint a nya`rfa|evél. Felkelés után
sokszor órákig összecsattogott a fogam.
Igy telt el az idõ február végefeléig. Akkor hazahajtottam a falkát
Hóıíndzsába, ott az anyákat külön választottuk s négy hét alatt leellet-
tettem öket s mikor az idö kinyilott, visszamentem a megsokasodott
jószággal a Széles-e'n'e az elhagyott szalmakunnyómhoz.
A Széles-ér hatalmas szikes Iegelö volt, nagy kakáslaposokkal és
két kúttal, s a püspök bamıódi uradalma mellett húzódott hosszan.
mint egy megdöglött óriási szömyû krokodil. Május végiıı már nem
volt gygp rajta, leégette a nap.
Az éhezö temérdek jószággal éjszaka lopva mentem Iegeltetrıi a
pûspõkbirtok pallagjaira, hogy amíg Makszi úr a viktorházi kastélyban
nyugodtan alszik, a nyája éhen ne vesszen. A csösz, igaz, puskával
örizte az illatos mezejü pallagokat.. De hol volt az a csösz, aki engem

-m- l
meg tudott volna fogni? Engem az idegek, az ösztönök, s az éjszakai
puszták kemény, sasszemû fiát!
Azon a tavaszon ismertem meg Dús Andrást. Egy kezdõ
nagybérlönek, egy zsidóembemek volt a juhásza. Bérelt legelön
tanyázott Nagybarrnódon. Gyönyöni szál ember volt, huszonkilenc
éves, rokkant honvédhuszár. A mejiibe kozákdárdát, a két lábába meg
reumát kapott, De sokat gözölte, kenegette szegény s remélte, hogy
meggyógyul. Es csakugyan meg is gyógyult: húsz éve már, hogy
halott. Fiala! volt, mégis - görbe volt a háta - Istenem, magyar
volt - szóljon. aki látta.
A körülbelül czcrhatszáznyi darab jószág rengeteg legyet hordott
magával. Azok engem is majd mcgcttek. A kákáslaposok nyirkéból
roppant szúnyograjok rohamoztak esténként. Vér kellett átkozott kis
Szivókájultnalt, vér, vétl
Egy este szoptattam az árva bárányokat s a szüröm bélésének
uebiböl kiesett a biblia. Nem vettem észre. Reggelre széttaposta éles
ltõrmeivel a falka. A Pctõfi-kötet meg - mint már irtam - még
Tarcsán tönkre ázott, igy tehát hűséges kíséröim, kik a gyen-nekkortöl
kezdve vigasztaltak és okositottak engem, lassankint magamra
hagytak, elrongyolódtak, szélhullottak.
- Mit is akarok én mindezekkel? - Álltam meg a biblia lapjai
felett. - Könyv? Papír? Cenıza? lrkaˇlás? Mit érek ezekkel? Hisz itt
rothadok el a tájban, szalmakunnyó tövin. Ide nem könyv és betűk
kellenek, hanem rettenetes pusztulni tudás, szolgai egyûgytiség és tit-
kontartott befelézokogás.
Úgy elkeserített a sorsom, mikor mindezek eszembe jutottak,
hogy arcra feküdtem a fon`ó, szemvakitó szíken s kétségbeesésemben
a kiégett gyeptõvekbe vájtam az ujjaimat úgy, hogy a körmeim
felszakadtak. Dús András Odajött hozzám. Látta a szomorúságomat,
azt mondotta, hogy nem érdemes egy lyány miatt ennyire bánködni.
Igen, mert akkomap délelõtt, a szép kis kospásztorlyány rúhgyógyitó
szereket hozott ki, az apja, Papp Mihály küldötte s én a bolond, belsö
gyötrõdéseim miatt a köszõnésen kivül tán két szót se szóltam
hozá. ~
Szegény kis Papp Piroska! Mit tudta õ azt, hogy én milyen
sérkányokkal viaskodok. Köszönt is azonnal s szinte futva indult llye
fele. Gondoltam, hogy utána kéne kiáltanom, de hagytam mégis: hadd
fusson szegényke. Es ezt messziről látta Dús András is. Azen gon-
dolta, hogy a lyány miatt hencsergek.
Néztem csak rá, mint akinek hosszú vakság után kezd visszajõnni
a szemevilága.

-174-
 - Pista! Pista! Hisz nem veszett még el a világ! Kejj csak fel! -
mondta. - Hozassunk egy kis orvosségot!
Volt egy ötlitcrcs kis ivócsobanja s a kisbojtárt azonnal
elugrasztotua vele. mire este a szúnyogok jöttek rohamra, már ott is
volt a bor. Olyanokat nyeltem belöle a bodzacsövel, mintha az egész
életem elöl egyszeıTe akamám elszippantani az akadályokat.
- Maradok én htit, ha már annak születtem. urak és zsidók
kapcájának, majd csak elpereg valahogy az élet! - gondoltam, mikor
a bor ellustitott még bánkódni is. - Bcmentem a szalmakunnyóba s a
gerincfa fölibül elöhúztam a noteszeimet és irkáimat. Kinn az állás
széliben ganéporból nagy boglya parázs vereslett, a botommal
kemencét piszkáltam belé s Odavetcttem a papírokat a tûz mar-
talékául. Kétévi kinlódásaim es próbálgatásaim percek alatt váltak
hamuvá. Szegény jó kedves Dtis Andras, mit tudta ó azt, hogy Sinka
Pistában újra összetört valami s elveszett reménységében ime
kegyetlen most önmagához. 0 azt hitte. hogy a Papp Piroska leveleit
égettem el.
-- Azir csak nagy bolond vagy! - mondta. - Mit szol a lyány.
ha megtuggya'.'! Kár vót. hidd el. elégetni!
-_Ha szeret. majd ir másikat! - ingattam meg a fejemet s
bámultam. hogy a megbolygaton parázsbol miként száll a puszta sem-
mijébe a falka felett a filst.

Az idén januárban, hogy hozzáfogtam a Fekete Bojtár vallomá-

sainak írásához, hazautaztam Szalontára. Kötegyán felõl gördült at
velem a vonat Széles-ér mellett. Egyedül voltam a kocsiban.
Megrendülve álltam az ablak elött és néztem a havas tájat - huszon-
egy év után. Láttam az égnek álló kútgcmet, ahol a szalmakunnyóni
volt, s ahol Dús Andrással ittuk a bort azon a régi kétségbeesett
éjszakán; A hó fölött hosszú kórószál lengett s úgy véltem, mintha
szegény Piroska futna a némnságom elöl. Huszonegy év óta mennyi
küzdelem égett el az idöben! Azóta már a nagybajszú szamadó. Papp
Mihály is halott és halott a szép kis volt kospásztolyány is. A fcjfăját
a két kezemmel én faragtam. Szegénykém, nem bírta a rohamot és
összetört mellettem, mint egy lezuhant pohár. S én az utam kemény-
ségében és kegyetlenségében jófonnan még vissza se fordulhattaın,
hogy egy visszameredö hosszú tekintettel köszönetet mondjak a
nekem adott áldozatért. Vannak, akik sirathatják halottaikat. Nekem
csak perceket juttat erre az élet.

-175-
 Gordult velem a vonat s a tájon ho l`ekudt. A légi pallagolt felett
hofellegek tisztak. mintha a Kökiny-ér körül ma"sl`onTıa idö nem is
lehetne, esak hö és tél.

Ahogy az elsõ tábla búzát learatták Hörindzsában, otthagytam a

kiégett széleséri sziket. Egy kicsit könnyebb lett a sorsom. A l`alkát
kétfelé választottuk s az egyiknek a haretérröl hazakerült Toth Bálint
lett a pásztora. aki nagyon kereste a nagyságos úr kegyeit. Jo. hiszen
megenettem szegényt, mert hiszen attol függött a sorsa. hogy -
hareter-e, vagy hizelgés. Meg aztán az emberi természet is különös
öltözet: az. ami nekem - mondjuk - szűk, egy másik emberen lehet.
hogy lötyõg s el se tudja képzelni, hogy az szorithat is.
Erröl a nyárrol rövidesen csak így emlékezek meg: l`ejtem,
legeltettem, hallgattam az anyám sopánkodásait. hogy a kommen-
cioföldön jó lesz, ha annyi tengeri terem, amit az õ bö kötöjében
hazavisz. Tavasszal ugyanis. mindig úgy volt, hogy a pusztngazdn
választotta ki u escledek tengerílöldjet, s temteszetesen agyondíeserte.
hogy micsoda gazdag föld az. Anól nem igen tudott senki. hogy elébb
jól õsszekaesintgatıak ıı nagyszigos úrral. Az ilyen összekacsintgaui-
soknak volt aztán eredménye, hogy a cselédek Ősszel koröt vágtak, de
bizony tengerit alig szedtek.
Különben a nyár ragyogva és lobogva tűnt el fölöttem. A Fekete-
Körözs viziben naponkint be-betnánözkodtam és százéves fűzfák alatt
olvastam Mikszáthot és Jökait. aztán Gogolyt, Csehovot. D'Annun-
ziöt s hozzıijutottam a görög hitregék egy részéhez is Piroska
jóvoltából. Hogy ö hol szerezheıte. ki tudja. Ha a sajáunaga
kivánatára kellett volna megszereznie, egy tapodtat se ment volna
érte. Egy nagyszemöldökü gépész elhalt feleségének Iádájában is
találtam sokféle könyvet s valami képes újságokat, bennük
forditásokkal Puskin Anyeginjeböl. Isten tudja mennyi könyv, mennyi
betu kellett volna nekem- akkor, hogy nagy mohoságomat kiclégitse.
Ha a Fekete-Körözs betúvé válik, tán bele álltam volna, hogy az
utolso eseppig lenyeljem. Addig nem volt nekem soha még olyan jo
par honapom. .luliustol oktoberig tartott- Akkor. hogy a változatlanság
meg ne szakadjon újra. visszakertiltem a szeleséri szalmakunnyohoz.
Késõbb. mikor már ösz vegen havak is szállingoztak. kijött Toth
Bálint is a másik falkával és elkezdődött a _szokott rideg élet.
Esetı. fútt. fagyott. - esett. fútt. fagyott. Igy teltek a napok. De
azert nem akadályozhattak meg abban. hogy ujra ki ne próbáljam a

--IT6 -
ceruzát a papíron. Felhajtottam szüröm galléıját, s az a kicsi epyhely.
ami igy keletkezett. elég volt nekem az én álmaimhoz. Pedig az ég és
a fellegek ugyancsak iparkodtak rajta. hogy elmossák.
Egy ember- és jószágpróbáló éjszaka után Tóth Bálint
elkeseredett és azt mondta. hogy inkább visszamegy a harctérre. ott
legalább elbújhat valamilyen fedél alá s az idö sem sanyargalja agyon.
Nekem kellett vigasztalnom. hogy tüıjön. hisz nincs olyan hosszú.
aminek vége ne legyen.
Akkor változtanam meg a pipaltist-vers utolsóelötti soıát. hogy a
magam állapotát vele szemben is kifejezzem. A kilenc varny`ü helyett.,
Szór-Tóth Bálintot írtam. A Szór név ragasztott neve volt.
Egy ilyei embeıTel is összeismerkedtem akkoriban. Katona-
fegyverrel járta a püspöki uradalom pallagjaic Vadászgatott. Tud-
niillik akkor ropoghattak mindenfele a puskák. senki nem tilalmazta.
Csak a golyó sirt a levegóben. Sok túzokot és nyálat köszõnhetert az
ilyei katona az én falkámnak és az én szúrömnek. Nagy családja volt
és szegény volt. A bal arcán hosszú és mély sebhelyet hordott
ágyügolyótól. A túzolıokat megérdemelte. Akkor volt a kezemben
elöször katonalegyver. Elég jól tudtam vele bánni. A Csíkótanya
keményen díszitésnek állt egy sárgomb pirosra meszelve. Négyszáz
Iepésnyiröl három golyó közül eggyel szetlöttern. Ennyi öröm legalább
nekem is jutott a nagy szabadságból. .ló volt nekem a Sebhelyes
katona barátsága arra is. hogy llye uccáin agyon ne üsserıek. Nélküle
bizonyosan kinyujtózıattak volna az ilyeiek.
Febnıár eleje volt. szállottunk hazafelé s llyén kellett a falkákat
átlıajtanunk. Tóth Bálint jól elöttem járt s mire észbe kaptak a
falusiak. már maga mögött hagyta llyét. Akkor következtem én. s
bizony megrohantzık. Mit törődtek avval az ilyeiek. hogy ahányat _ök
elvisznek tölem. nekem annyit kell az uraságnak visszalizetnem. Ok
csak a volt ilyei zsidön akartak bosszút állani. Nagy okuk lehetett rá,
mert amint mondom. nem átallottak volna miatta engem is
agyonvágni. Egy liatal katonazubbonyos legény épp az on'om elött
fogott meg egy bárányt. Kiteptem a kezibõl sa botom bevasalt végivel
úgy mellbe vágtam. hogy azonnal leejtette hosszan. a térdiig a két
kezét és kinjában megizzadott. Alig telt bele annyi idö. mig tizig
számol az ember. körül voltam véve. Balták és karok emelkedtek
véremet ontani. Még egy félpercnyi idö kellett volna csak, s akkor
most nem lenne kit lebecsülniük a pesti irodalmi köröknek a visszafor-
dulóktól. a népiesektöl kezdve egész az urbánusokig s' nem
küldözgeme vissza az irigység és féltékenység a „tetves és büdös
parasztjaim" közé - s nem volnék ..bug|yos" és ..müve|etlen". De
elöugrott az én sebhelyes arcú kutonabarátom, a puskát rál`ogta a
-177-
tolongólda és figyelmeztette öket, hogy aki hozzám nyúl, az rögtön
golyót kap a beleibe. A karok és a balták lehanyatlottak. csak a fogak
csikorogtak. Ugy. mint mostanában egypár költõ .,barátomé"
csikorog. De azért utat engedtek. A falu szélén azt mondta a
vadászgató katona: - Vigyázz. mostanában ne gyere be Ilyébe!

\_ Poros. száraz, szeles nap volt, mikor Mágor-pusztára költöztem.

Gereblyés népe. a régi társak mind kiálltak a konyhák elé a dombra s
onnan intcgettek utánunk. Szabóné. Zima Julcsa a kötöjét emelgette a
szemihez siratott bennünket. A kutyák ugattak, az erdöböl a szél
falevelet kavart elénk és avar-illatot. Egy hosszú sor ököriga szántani
menL A béresek rongyosan mcghajolva lépkedtek. mintha vesztett
csata után tatár rabságba mennének. Elöl Nagy Pista ment. fekete
kalapjánál tallóvirág sárgállott. O volt az, akinek az apja évek múlva
meghalt a jászol alatt.
Mikor a ,,BIankcSlzijn" erdő sarkához értünk, visszanéztem. A
gereblyési eselédlakás esóverte vége még odalátszott. A mi volt
konyhánk kéménye füstölt. Biztosan Szabóné, Zima Julcsa koholt a
katlan alatt. Fözte az apró kolompirt a két kis malacának. Nagy Pista
még épp akkor állította fel az ekét. hogy barázdát húzassorı. Erős
fogással, hűségesen fogta az eke szarvát. Olyannal. mint amilyet csak
a föld érdemel.'
Tekintetem végigfutott a tájon, ahol hiába van sár és kinlódás,
Pap Zsöli és Nagy Bözsi mégis danol, mert az élet a sárban is
- élet.
Egy zökkenönél kiesett az egyik hátulsó kerék szegje. Megállot-
tunk. A fák között megláttam az erdészt. Koprevának hívták. Leste,
hogy a bolyongö nép nem fát akar-e lopni. Amíg az igáskocsis
visszakótogtatta a kerékszeget, elgondoltam, hogy mennyien vigyáz-
nak a mi titjainkra és hányan leskelödnek bele az életünkbe.

Otthon Hórindzsában azzal tclt az idõ, hogy puskával vártuk a

talpasiakat s ha jöttek, a csendes majorból fegyverropogas köszöntötte
öke't. A golyók liittyiben ott volt a ligyelmeztetés: ha csakugyan oda
törik ki a dolog, hogy eljön a szabad osztozkodás. akkor azoké legyen
a búza és a jószág, akik szegényen és kiesúfoltan is munkálkodnak
érte és meg is örzik. S a talpasiak mindig jól tudtak futni. Egyszer
-ns-
kenilt csak sor komolyabb lövoldozésre. De a nagysagos úr kövér
disznói akkor is megmaradtak. Nekünk azén egy sütetnyivel se lert
több a szalonnánk.
Ó bizony, mindenfele puskák szólottak akkor. s hlrlert. hogy
vegre elhozta Isten a mi számunkra is a szabadságot. Volt egy
unokabátyám, Kertmegi Mihály, aki három évi orosz fogság után
hazalterülvén, engem is meglátogatott s vele_ való beszélgetés során ez
a hitem mégjobban megerösödött. Ugyanis Mihály elbeszélte. hogy
most már az uraságoktól elveszik a birtokokat s a rajta lévõ
cselédséget telepítik rá, mint örökösöket. J ó lakásokat építünk. iskolát.
olyan kis faluszerü közösséget alkotunk és élünk és dolgozunk
nyugodtan, nem vág bennünket tovább a kasznár. nem szidhatják
tovább a ..büdös holt anyánk istcnit". Az adót. a föld törlesztési
részleteit úgy szabják meg. lıogy szinte észrevétlenül kilizethetjült.
Szóval emberibb életet élünk.
_ - Nem lesz az meg - mondtam én Mihálynak. - Nagy ám
azoknak a hatalmok.
- Hogy nem engedik? - állt meg Mihály nagy csodálkozva. -
Nem engednek csak. de muszáj lesz nekik. A föld azé. aki éjjel-nappal
dolgozik rajta. Már pedig dolgozni mink dolgozunk. nem ök.
- Jó. jo! - legyintgettem eleinte a szavára. De Mihály nem
hagyott békén. Addig mutogatott vissza apáinlt nyomorúságaira. addig
ecsetelte a boldogabb jövót. olyan meggyözöen. olyan lángolással S
olyan szeretettel, hogy a végén a tenyerébe csaptam - szóval
.,cocolista" lettem s ott nyomban a szabad ég alatt megittuk az
áldomást az eljövendő, szabad és boldog paraszt-Magyarországra.
Egy hanesukgödörben ugyanis betörtük a jeget s abból ittunk. Késõbb,
mikor elbeszéltcm anyámnak. szömyü haragra Iobbant szegény és azt
mondta, hogy mcgfojt, inkább haljak meg, minthogy ,,coco|ista"
legyek.
Akkor egy este egyszer csak hivatott bennünket az „úr” az
irodába s egyenkint tudtunkra adta, hogy úgy számítsunk, hogy ezután
„közösen” dolgozunk. munkatársak leszünk s ebbeli minöségünkben
nekünk kell továbbra is gondoznunk, óriznünk és védenünk a
jöszágállományt. Aztán elbeszélgetett velünk a szociális gazdasági
rendröl, az új helyzetröl, s arról, hogy reméli. miszerint ö lesz a ter-
melöbiztos. ezt „magasabb” helyről megigértek neki, csak még a mi
beleegyezésünk kell.
Ült a börfotöjben. szivarozon, mi meg állottunk levett kalappal
körülötte. A pusztagazda hordta körbe a pálinkát és koccintgatort és
mellbe-mellbe verte az újdonsült ,,cocolistákat“ nagynevetve. Szóval
udvarolt., komázott és bizonygatta. hogy a mi „nagyságos úrunk" lesz
- I79 -
legjobb tennelóbiztosnak. mert hisz ismer s mindannyiónkat szeret is.
A pálinka fogyott is, de a- nyelvek némák maradtak. Néztünk
farkasszemet az ,,úıTal". Az felállt a fotöjbõl s látszott rajta, hogy
majd szétveti a düh. Aztán végig nézett rajtunk és fenyegetöen mond-
ta. hogy az új államrend úgy akaıja, illetve nem látja
összeegyezhetetlennek azt, hogy a régi bérlöt - ez esetben tehát öt -
ne választlıassák meg termelöbiztosnak. S mi akárhogy nem is akar-
juk. ö mégis az lesz, mert hiszen ö sokkal régebbi szociálista.
mint mink.
Ekkor én elöálltam és azt mondtam a „nagyságos úmalt“:
- Ha a mi akaratunk ellenére megteszik a nagyságos urat ter-
melöbiztosnak, akkor mink mind kilépünk a ,,c0colizmusból". Mert,
ha nekünk szabad választási jogunk van. akkor azt választunk. akit
akarunk. Megválasztunk egy magyar embert. Akkor a föld biztosan a
rııienk lesz. A nagyságos „úr” meg menjen Varadıa úmak.
J aj, de nem úgy lett ám. Alig telt egy hét és jött a nagyságos „úr”
és kijelcntette ellenunondást nem türó hangon. hogy most már ö a ter-
melõbiztos, megválasztották, s aki nem akar neki engedelmeskedni
ezután is úgy, mint eddig, azt kirúgja a ,,kõzösségbõl" úgy, hogy nem
jut hirtelen az se az eszébe. hogy mék hegyen az apja szölõje...
Anyám is meghallotta mindezeket és csendesen megdorgált:
- Na, mit mondtam?! Játék az egész. Vagy azt hiszed, hogy
„ezek” hagyják egymást?
En kesenien nevettem s ballagtam ki a supák közé szalmát
hordani.
Utána való napokban a pusztagazda kihirdette, hogy mérés lesz,
de egyelőre csak félkommenciot kapunk. S a ,.cooolisták" még csak
fel se mordultak. Hang nélkül tartották a zsakot.
Í

A széleséri szalmakunnyó elõtt uldogéltünk Tóth Bálinttal.

Körülöttünk szúnyogok siránkoztalt. 0 egy kis kölyökpulival játszott,
én meg útra készülõdtem. A esókási úr akkorra már átment szerencsét
próbálni Biharból Békésbe. Kárászmegyer-pusztát vette ki bérbe.
Ezen a pusztán még másik három kis major volt: Gereblyés. Andor és
l-lalád.
lnnen izent nekem a kis számadó, kivel par év elött a esókási
kazlak között megbirkóztam, hogy látogassam meg. Bojtárra van
szüksége az uradalomnak s én éppen megfelelö volnék.
- Hát megpróbálom! - mondtam Tóth Bálinuıak.
- Próbáld meg cimbora! - intett ö. - Igaz, a kommenció ott se
- 180 -
több, de lehet. hogy a szógálat sokkal jobb!
Nekiindultam tehát, csak úgy könnyedén, egy szál bottal, mintl'ıa
a szomszédba mennék látogatoba. Egy félnapi gyaloglás után énem
oda. Mikor Sarkadot elhagytam, hatalmas uradalmalt bontakoztak ki
elöttem. mindenfelöl majorokltal. Nagy fás utak voltak mindenfele.
Azt se tudtam melyiken merre igzızodjak. Mingyárt-mingyárt
kizõkkenlem a helyes irányból. mint a rúd nélküli kocsi. De azért
délre csak oda fáradoztam.
Egy félnapig tartott a megbeszélés a számadéval Bundaszigeten.
Tudtam mi a kommenció. tudtam mi lesz a kütelességem. Semmit se
kellett alkudozni. A látogatás tulajdonképpen csak egy megbizonyo-
sitó aktus volt, hogy hajlandó vagyok a káraszmegyeri uradalomba
falkás bojtamak beallani, s ezt a számból jövõ élõszéval is
bizonyítani.
Visszafelé már sokkal könnyebben léptem az ötven kilomé-
temyi távolságot
...Akkor nyáron még Tóth Bálínttal együtt fejegettem az anya-
falkát egy zûllött tetejü gépszinben. Szeptember elején meg azt mond-
tam a nagybajszú számadénak, hogy - Ni. ha már én megyek eıTõl a
tájról, akkor viszem magammal 8 volt kis kospásztorlyányt is.
, - Na, akkor megsegítlek benneteket egy malaccal! - mondta
Papp Mihály. Evvel adta tudlomra, hogy õ is jónak látja a
tervemet. _
Három hét múlva aztán én, meg Papp Piroska Erdõgyarakon
aláírtult Borbély László jegyző elõtt a házassági anyakõnyvet..
Ezerkilencszáztizenkilenect írtak akkor, sárga meleg nap volt s fülig
porosalt lettünk, mire I-lórindzsába visszagyalogoltunk. A nagy-
szemõldökü gépész sok szerencsét és hosszú életet jósolt. Nem jé
orákulum volt szegény feje. Piroskát tizenöt év múlva Gyulán eltemet-
tem. Hulltak a gôrõngyök és augusztusvégí sárga meleg nap volt
- megint.
I-lérindzsárél még csak annyit kell elmondanom, hogy anyám
visszakõltõzõtt Szalontárn, miértünk meg három napos késéssel eljött
az ígáskoesi Megyemõl.
Még ma is jól emlékszek ná, hogy - akkor már ípam '- nagybaj-
szú Papp Mihály mosolyogva nyújtotta a kezit, aztán megállt a géré
sarkúnál és onnan nézett utánunk. A tavolodó idõben ez a kép maradt
meg róla bennem.
Nem lúttıım se élve, se halva soha többé. A eselédsors eltépett
bennünket messze egyrnástól. Kõzénk feküdt a román „határ". S mt ıs
mindig vártuk, hogy egyszer majd õjön el, s 6 is egyre azt várta, hogy
mink megyünk el... A haláláról elmondok itt vala.rniL
- 181 - '
 Már akkor Sárga-Mágoron laktam, ugyanannál a nagyságos
úmál. Tél volt, nagy iga volt rajtam. Hisz megtörtént az, hogy mertem
a küt.ból a vizet, Piroska meg állt mellettem s a kötõjében tartotta a
fróstõkõt s úgy, két veder - egy üres és egy teli! - útja között
falatonkint ettem. Nem volt rá idõ máskor. Egy öreg juhász Vakarts
János volt mellettem falkás bojtár akkor, meg egy gyerek ltisbojtár.
Bizony dolgoznom kellett helyettük s én estig elfáradtam. Mondom
téli éjszaka volt, éjfél körül. Rulıástól feküdtem egy hosszú falöeán,
nehogy nagyon elaludjak. Az asztalon jól lehüzva égett a lámpa. Fel-
felpillantottam én az éber alvásból s egyszer legnagyobb esudálkozá-
aomra látom, hogy Piroska tll az asztal mellett és ı'.r.
- Micsinálsz, kisõreg? - ültem fel a lóeán.
- lrold - nézett rám csudalkozva.
- lrsz? ,
- lgenl... Apámnak irok levelet'
- Aztán most íjfélkof?
Nézett rám megdöbbenve és azt mondta. nem tudja mi van vele.
Öt éve már, hogy nem írt, de most már egy pillanatig se tud tovább
várni. Azt álmodta vagy látta, nem tudja, hogy az apja beszélt az
ablakon. Oly tisztán hallotta a hangját, hogy ki is ment ajtót nyitni,
mert azt gondolta, hogy végre csakugyan eljött hozzánk látogatoba.
De hiába: csak a téli éjszaka volt kívül.
- Az almafa zúgort, ltisöreg, az ablak alatt! - mondtam neki. -
Mtr gyötröd magad! '
S 6 szegényke nem hitte. Olyan volt, mint mikor a kisgyermeket
még álmából fellteltilt. Meglrta a levelet s reggel csizmát húzott es a
nagy hóban bégyalogolt Széghalomra, hogy ö maga személyesen tegye
postára a levelet.
Egy jó hétre megjön rá a válasz. A nenje trta.
„Apánk e hónap ennyi- és ennyidíkén (a dátumot már elfelejtet-
tem. A levél is elltallodottl) éjszaka ll és 12 ora között meghalt. Utol-
jára még téged emlegetett. Mikor a leveled megkaptuk, épp akkor
tették a koporsot a kocsira."
Megrendülve állotuınk a levél fölött. A dátum szerint Piroska
akkor trıa a levelet s hallotta az apja hangját, mikor az éppen õt
emlegette halála pereében.
Nyugodjék szegény... Nyugodjanak.

A ltárászmegyeri uradalomban hat évig falkásbojtár voltam.

Akkor a száınadé felkerekedett s a ntıgyságos úr birkájának egy
-182-
részivel s a magaéval elment feles juhásznak Kisoroszi-pusztára. Én
lettem a szâmadó. A fizeteˇsembõl tartanom kellett egy koırıenciós
Falkas bojtan és egy kospásztort. Azonkívül én feleltem minden kárért
s nekem is volt falkam. Az anyalalka. Tehat. hogy úgy mondjam. ez a
szamadóság súlyosabb és terhesebb volt. mintha bojtar lettem volna.
A lizetés. ami a bojtárokra jutott. bizony nem olyan volt. hogy Iiatal
javakorabeli embert logadhattam volnat- Csak öregeket kaptam érte
vagy gyerekembert Én ellettem. én fejtem s télen a vastaga munkát is
én végeztem. Azért kellett Pirosktinak a kötõjeben tartani a kútnal a
fröstõkömet. Mert bizony a vizet is nekem kellett húzni. ha azt akar-
tam, hogy igyon a joszag. Néha bizony háromszáz vedeıTel is. De
sokszor kihasadt a kezemfeje a hidegtől. hogy csorgott belöle a vér. S
amig a kezem majd elfagyott ajeges kútostoron. addig a hatamrol meg
szakadt az izzadság. Bizony ilyenkor. magvallom. a legjobb könyvek
se érdekeltek. Ha néha fölé is hajoltam egynek-egynek. elaludtam
rajta, mint rossz õrszem a vartan. Pedig a könyvekért való szom-
júsagom nemhogy csökkent volna. hanem egyre inkabb növekedett.
Érdekelt a világtörténelem rettenetesen. aztan a nagy utazök nagy
felledezései. az orvosi tudomány. a spirilizmus. akkortájt olvastam
Flarnariont és Knut Hamsunt is. De mindezekröl senki nem tudott
semmit Piroskan kivül. Sokszor. mikor a hajnal ott ért a könyv fölött.
mondta. szinte könyörgött. hogy hagyjam abba. hisz úgy sincs semmi
értelme. csak agyongyötröm vele magamat. - Aztan meg valljuk be.
a petróleum is draga volt. Annak, akinek húsz korona évi fizetése és
tizenkét hektö búzája volt. bizony .jól meg kellett nézni. hogy hova
teszi a garast.
Volt ré idõ. mikor elhataroztam, hogy többé nem veszek könyvet
a kezembe. mert igaza van Iam. Piroskanak. úgy sincs semmi értelme.
Én elõlem ell`utolt az idõ s lenn maradtam olyan mélységben. ahon-
nan. nincs möd kiemelkedni. Hisz a magyar irodalomban nem volt
még rú példa. hogy abból a világból. abböl az életformábol. olyan
utakat járva. kiemelkedett volna költõ. Tudtam, hogy hihetetlenül és
szinte legyõzhetetlenıíıl nagy az akadály: az uri vilag majd elébem all.
közõnybe lúlaszt. elhallgat. kigúnyol, ledorongol. A cipösök újra
szemben állnak majd velem s rám fogják. hogy szaga van a ruhámnak.
De egyszer a kezembe került Babitsnalt „Levelek Iris koszorı.'ıjtibol"
cimü ltõtete. Mikor elolvastam. visszavontam az elhatározásomat.
Tudtam. hogy gyõznöm kell, hacsak egy hüvelyknyi igazság van a
földön. Akkor még nem tudtam. 6, én naív. hogy milyen komediaval
és rallinériaval csináljak a „legnagyobb költőt". Most már azonban
tudom. A szemem elõtt folyik ez a hazug komédia. a népiség nevében
és jegyében... Szegény jo néhai Petõfi Sándor! Vajon nem forog-é
- 183 `-
ismeretlen sitjában. ha verseivel találkozik a lelke idegen név
alatt.
Ám nem akarok most kitémi eıTe. hisz nincsen olyan titkos dolog
- mit az idö ki nem forog: - folytatom hát.. ami ide illik.
Mikor mindezek történtek. Gereblyésbén laktam még. mint
bojtár. Onnan ismertem Pap Gergélyt. Szegfü Mátyást. Varga
Sándort, Szabót a ..bürbajszút". Marhás Imrét, Pántye Pétert., Nagy
Istvánt és még egy Szabó Sñndort. Napról-napra éltek csak s a ruha
éppen hogy nem szakadt le róluk. Egy pár név csak, és mégis mennyi
szakadatlan küzdelem. éhség. ruhátlanság. könyörgés és- elkopús
húzódik meg e pár név mögött is. Hát ha még a milliónyit hozzá
venném. akik igy éltek és élnek! Tengerré és gyötrelemmé válna alatta
e papír. Milyen jelentéktelen semmi és kicsike ehhez a gyötrelemhez
képest az én bánatom! Szinte bűnösnek érzem magam. hogy nem ott
pusztultam el velük együtt. No. de hiszen mit is akartam én'?! Példa
nélkül álló példát.. hogy onnan, abból a világból is jöhet költõ. Hiszen
a tiszta nyelv, a magyar gondolkozás. az ösi magyarság folytatása ezt
követelik. - Hej, ha én német volnék! - írták nekem öt évvel ezelött
Beriinböl - mit tudna velem tenni a német közösség és büszkeség. S
itthon? Tintától megrészegtilt kis szerkesztõk elsikkasztják még azt is.
hogy élek. hogy Iétezek. Példa rá a Termini eimú olasz irodalmi
folyóirat magyar-olasz száma. Meg se látták. hogy az olaszok
megláttak.
0. bizony! Rongyos. elhagyott nép vándorló fia vagyok én! S ezt
mindenkor vallom és hirdetem mindaddig. amig rongyos magyar lesz.
s a majorok világa el nem tünik...
Mondtam már. ha jól emlékszem. hogy én Jézusnak. Tolsztojnak
és Petőfinek a tanítványa vagyok. Ez a hármas forradalmiság alakított
engem. nem a mezötúri gimnázium. Aztán a sorsnak van angyala, a
népnek panaszkodó szája. s a közös nagy szorongattatz-is és
kétségbeesés is alakít, csak az Isten lelket adjon az alakuláshoz.
Anyám azt tartja, hogy aki olyan események közepén születik.
mint én. annak bizonyosan megadatott az a lélek. Különben a
forradalmisıigot ıı megélt élet és n látván látott dolgok is
nagyban elösegitik. _
Tanulnivágyó barátaim örömére néhány ilyen látván-látott dolgot
elmondok itt alul a csillagon.

Lucskos, szomorú Oszi ido volt s november. Mindent belépett a

szönıyü latyak, a habares a eseledházak küszöbéig ért s ahol már
-184-
majdnem befolyt. ott szálas ganéval tömték el az útját. A
cselédházakat ugyanis leginkább úgy építik. hogy a konyha földje egy
ásónyomnyíval lejjebb esik a majorudvamıil. Lehet azonban. hogy ez
csak azért van, mert évtizedekig nem javítják soha s az ösz és télidö-
ben felázott konyha földjét feltapodjúk és kihordjtik a béres-
csizmák.
Arról nem tudok. hogy valaha hivatalos közeg megnézte volna e
,.|akásokat“. pedig rájuk féme egy kis hivatalos tekintet. A dohos.
tiuıyirkosodott vályogfalak csak úgy ontotttik a penész! és ontjtik ma
is. -Meg kell csak nézni Ebülõt, Vuıjast, Kórösöst. Gereblyésben. ahol
én laktam. elrothadt az ászokdeszka. el a zsák és minden olyan
eszköz, amit pusztit a nyirok. E „lakásokat” akként építették. hogy a
„kamra” a „szobából” nyiljon. Micsoda bölcs gondoskodás és
elörelátás. nemde? Mert azt hiszem. nem vagyok tyúk. hogy ki ne
találhassam: azért építették így ezeket a „szobákat” a kamrával
egybekötve, hogy a béresné gyorsan és közelről kapjon kézügybe min-
dent, amire örömteljes életében szüksége van: hagymát, krumplit..
tözeget, pelenkát. kovaˇszfát. csirkevályút. moslékosdézsát stb.
Mondom, hogy én így gondolom. Eme_ titkot azonban egyedül
csak Isten tudja, meg az épittetö uradalom. En minden könyörgésem
dacára se bírtam még belőlük ezideig kivenni. Es azt se. hogy a
vályogfalakat miért kedvelik olyan nagyon. Nyilván azén. hogy a
szegény patkányok könnyebben átfúrhassák s így némi kis eleséghez
jussanak. Utóvégre amék oda költözik, az se pusztitja a
magtárban a gabonát. -
No, de arról a lucskos öszröl akarok valamit mondani. Történt,
hogy az idö szomonˇısaˇga s az egyre csordogáló esö egyhangúsága
ráfeküdt a béreskedélyekre - ha, mondjuk, egyáltalán létezik ilyen -
s ettöl a hangulattól menekülvén. rávetette magát a major liatalabb
cselédnépe a durakozásra. Hogy pénze senkinek se volt, hát - csak
úgy kopaszra.
Petröleumlámpa füstje és fénye. és gőzölgő csizmák és párolgó
vizes dakuk illata mellett folyt a játék esteli itatás után. Ezt
megtudván a nagyságos úr. nagyon megharaguvék. hogy im az ö
cselédsége hódol ama „káros szenvedélynek" - tehát cselekedett...
De elöbb még elmondok egyet-mást. aztán folytatom.
A nagyságos úr ügyes gazda lévén. úgy határozott, hogy én. aki
Gereblyésben laktam. Megyei-en legyek. és Simon. aki Megyeren
lakott. meg Gereblyésben legyen. nehogy holmi ..esa|ádi ügyek" miatt
elhanyagolja az ember a kötelességét. Hát igen. én minden este
bementem, hogy fedél alatt vacsorázzak. Néha, néha „haza” mentem
azért s az öreg is „haza” jött. Egy este egyszer haza jövén az öreg.
- 185 -
levetvén iszonyú csizmáit. az asztalhoz telepedett paszulyozni. Azám.
de alig meritette meg a kanalat. nyilott az ajtö s betoppant két ügyes
csendör teljes legyveızetben. Elöre bocsátom. hogy az öregnek volt
két fia. veje. két lánya. felesége. három unokája, s epp ott voltam én
is. tehát voltunk összesen tizenegyen.
Közel egy negyed oráig kellett magyaráznom. hogy kik vagyunk.
hogy az öreg mostjöti haza. hogy paszulyt eszünk. s hogy mink nem
kártyázunk (máig se tudok semmilyen játékot). mig aztán végre a
gyennekek sivalkodása lecsillapitotia a fegyvereseket. de szigonlan
ulasitotlák Simonnet. Mari nenit. hogy rögtön fújja el a lámpát.
Nekem. meg a ket fıatal Simonnak iakarodni kellett azonnal. S az
öreg Simon bizony a sölctben kanalazta ki a paszulyt. Azontul nem
egheiett este a lámpa a beˇreslakásokban. A ..káros szenvedely"
helyett az istállokba kellett kivonulni s fogdosni a patkányokat. S ez
igy is volt rendjén. nem igaz?
A megtántorodott cselediijıˇıságot a nagysagos úr igy mentette
vissza a ..ziil|es" útjarol az ejjcl-nappal neki dolgozo magyar
berestársadalomnak. Meg is kapta erte jutalmat a szerencse melle
szegödött. 5 házat vásárolt. auto_t vett es l`ö|dbiriokoL es neha-ncˇha
ellátogatott Svajcba. Nizzába. O. bizony: csak jo ezen a magyar
földön elni.

Í-állam meghalni öreg Nagy Pétert. Ez nem Kárászmegyeren

történt. csak gyermekkonombol emlékszek rá. De azert ezt is
beleloglalom vallomásaimba. men ide tartozik. Mire odáig jutott.
hogy egy pusztai ganedomb ıövé_ben elpihenjen. már teljesen
elhagyott magános ember volt. Ugy éldegelt régi barátok es
ismerősök iiáinál kamrákban. istallokban kegyelemböl. Minden
hozzátartozója elhalt mellolc. o maga se tudta. hány eves. A valo csak
annyi. hogy mint negyvennyolcus honvéd a temesvári csatavesztesbol
haza menekülven meg közel negyven evi;_: volt uradalmak cseledje.
tehátjöl saccolom. ha nyolcvan évesnek számilom hulálakor. Bizony.
honveˇdnak lenni tűzben. vérben. a hazáert. 8 szabadságon. s utána
meg közel negyven évig szolgálni az uradalmakat egészen addig. amig
a varnyucsoszsegbol is kikopott - ugyanis botsüket lett a vegen a
negyvennyolc-as csaták daliája - mondom. ha erröl az oldalarol
nezzük a dolgot.. szep teljesiunıiny. De hogyha követjük ot az utjain s
vegül eljutunk a pusztai ganedombig. micsoda arculcsapasát látjuk
megesiılolt eletenek. A csatákat hagyjuk ki. ne szıimitsuk. Vegyük

-iss-
csak a negyven éveL Mennyi küzdés. mennyi gyalázat.. mennyi
fogcsikorgatás. mennyi nélkülözés és reménytelenség sötétlik e fél
évszázad mögött hasztalan. Jo. jó. mindenkinek viselnie kell a maga
terhet. igaz. de. hogy annyi évi robot után kutyaként végezni, egy ki-
csit megis sok talán. S ha elgondoljuk. hogy sok száz és száz hasonló
sorsa cseléd van. akikröl én nem tudok: vajon. nem döbbensz-e meg ra'
polgári világ. aki intézményekkel. üdülökkel. nyugdijakkal véded
magada fönt vázolt sors ellen? Vajon. nem gondolod-e. hogy egyszer
a Nagy Péterek csontjai kinönek a temetökböl és megfenyegetik
elbástyázott világodat? Nem, nem gondolod. csak eszel és behünyod a
szemed a sok-sok csúnya valóság elött. _ .
Am elég ebböl ennyi. Csak kitértcın rá. En Nagy Péterröl akarok
beszélni. Talán Andacs-pusztán volt cseléd utoljára egy Gyémánt
nevü úrnál. aztán nagyon sokáig szolgált ..Stent.iir" ıimál is. Hogy
Sájber ün'öl el ne felejtkezzck: az ö pusztáján állott az a
ganedomb.
És milyen szépen és halkan távozott el a magyar mélysegek e
magános parasztju. Érczte már. hogy teher mindenhol. érezte már.
hogy lassan elszáll az élet: utolsö erejét összeszedte és azt
mondta eltartoinakz
- Hat en elballagok. hé. arra kifelé... Egy kicsit megjárom
magamat...
És elballagott. Útján senki se kísérte. hacsak a temesvári
csataveS2lëS emléke nem. Meg a negyven évi szolgasors
keseníısége.
Vennesen aztán lyukat vájt a ganédomb tövén és belefeküdt.
Elbujt a világ elöl, úgy miként a vad, ha érzi, hogy jön a vég. Valaki
hírül hozta, s mikor felkerestük. még élt, de már nem feIelL Nagy
hószinü bajsza rátapadt és eltakarta a száját. Kövér kék legyek zúgtak
rajta, hosszú görcsös botja mellette feküdt. Igy vonult nyugalomba
Nagy Péter. abban az évben. mikor az erõszakos geszti grófot zápto-
jással várták Nagyszalontán.

.
(fi /J
`
Na ez menjünk tovabb. Kõveuzeziır Száva Janos. Én
nyolevanhárom évet. Szolgálati ideje körülbelül egyezik a Nagy
Péterével. Ha kiváncsi rá valaki. hogy miként halt meg ez az elesett
árva cselédparaszt, elmondhatom. Mikor már nem volt uradalom, aki
szolgálatba fogadta volna, román megszállt területröl áttotyogott
Szecsöpusztára Vésztő mellé. ismerte, hisz a Sehivareh „ura.lu1ál" ott

-187-
szolgált hosszú évekig - s ott belefeküdt egy szalmaboglyába. és
meghalt. Olyan egyedül. olyan elhagyatottan. mint egy kutya.
Mezõgyánban még ma is él Papp .Iános juhász. aki tanú erre... Hát
bizony, bizony: a fekete kenyér népének sorsa harc. S a harcban egyik
itt,a másik amott esik el. Méri-e valaki mondani. hogy ez nem
magyar és nem hösi sors?!... És jön harmadiknak. Nagy Károly. Ö
hatvan s egynéhány évet élt. Sok-sok télen húztam vele együtt az igát,
s ahol ö nem birta, húztam helyette magam. Együtt dolgoztunk s a ki-
szabott munkát el kellett végezni... Hát igen, ö is meghalt: a megyeri
ököristalloban ajászol alatt. lgábol kidölt pár mustra ökör nézte végig
haláltusáját. s a patkányok cserregése volt a gyászindulöja.
Szegény. szép, szömyü halottak. az ö soısukért `kell nekem
halálig énekelni. .\

(' /i
Mindig az volt a legrosszabb időszak. amikor új intézö vagy új
ispán érkezett. Ilyenkor mindenki szorongva ján. tett-vett. nem lelte
helyét, s valami riadt hangtalan belsö szorongás lepett meg bennünket
Tudtıik, hogyjön a hadd el hadd. az istenúnk. az anyánk. meg a tetves
parasztl`ajtá.nk,szidalmazása olyan trágár mondatokban. amit nem
lehet Ieımi. mert talan feketévé válna töle a papír. Csodálatos az.
hogy az ilyen uj intézok. ispánok. pusztagazdák elött nem volt semmi
szent: a meghalt apánkat, vagy anyánkztt is gyalázták a sirban.
Igen. ezek az intézö és ispán urak nagyon gyakran változtak. Volt
olyan esztendo. amikor hánnat is produkált belölük a nagybérlö. Az a
ınohéság, amivel mint új emberek mindig több és több munkára és
ntindig nagyobb és nagyobb alázatra igyekeztek szorltani a
cselédséget, nemcsak velükszúletett tulajdonság, hanem a nagybérlö
sugalmazása is volt. Hat kellett-e több az ilyen embereknek? kezükbe
adatott a hatalom egy major cselédsége fölött, s tudták. hogy nekünk
se barátunk. se pártfogönk. semerre, sehol. Minket termett és adott
böven.a nagy népi tenger. Olcsobbak voltunk a baromnál és ki-
szolgáliatottabbak a gazdatlan kútyánál. Hányszor hallottam kijelen-
teni azt a szöt. hogy:
- Annyi a cselédnek yalö. mint a tenger. Aki tehát nem felel
meg. mustrába megyen. - Ugy mint a rokkant vagy_a fogatlan ökör?
Azt szokták kimustrálni. ha mar Ierogy az eke elött. Am. amig az ökör
sörébe megy es meghiflaljak. addig az ilyen kimustrált cseléd hetekig
vagy Iıonapokig bolyong. amig új helye akad.
 De nem akarván eltavoloclni a témától. maradok csak az új
ispánolmál. I
A gyarapodáshoz mindennél elöbbre valo a „jól kezelt”
csclédség. „Jól ltezeltetni" a cselédséget pedig mindig frissebb és
frissebb ispánokkal és intézökkel lehet. A nagybérlö úr olyan ember
volt, aki nem csinált problémát abból, ha régi tisztjét meneszteni
akarta. - Maga már ellanyhult, a cselédség a fejére nött - mondta s
nem volt ellene fellebbezés. Bizony, mink cselédek szorongva lestük.
hogy milyen s milyen lesz a másik úr. Emlékszem egy ilyen új
ispánra. Erre különben mindenki emlékszik bizonyosan, akinek valaha
csak pár napig is parancsolt. Soha nem láttam még egyszemélyben az
embertelenségnek azt a fokát, ami ebben az emberhajcsárban volL A
hintöban ott volt mellette a tölgyfabot, a zsebében pisztoly. Ez a
bitang képes volt arra, hogy ostorral veızien meg embereket, lefogta a
fizetéseket, beleköpött a cseléd arcába, nigta. lovat ídomitott be arra,
hogy neki n-ıenien az embemek s ha valakire megorrolc elütötte.
Hlzelgö volt és alattomos. Megtette, .hogy lciszsbta az idõt és a
munkát - persze óriási teljesítrnényeket facsart ki - hogy na. ha ezt
elvégzik, pihenőt enged, s amikor a kiszabott mtutkát azok elvégezték
és megálltak pihenni, Ordított, mint az itélet s aki nem folytatta tovább
a munkát, azonnal elcsapta. Hiába ment s cseléd a nagybérlöhöz pa-
naszra, az még csak meg se igen hallgatta. Rábizott mindent az
ispánra, hogy az tegyen úgy. ahogy jónak látja. Hogy a cseléd
törvényes úton szerzett volna magának elégtételt, alig tette. Teljesen
ki volt szolgáltatva eıuıek az emberi fertevadnak. Három major
cselédsége. No, ennek is vége lett egyszer. Am nem úgy, hogy a bérlö
út' csapta volna el, mert hiszen ez nem lanyhnlt és nem nôtt fejére a
cselédség. Hanem úgy szakadt vége két év után az ispán úr
szolgálatainak, hogy egy vérig sértegetett gulyás rettenetesen
megverte. Láttam ezt a mcgpókászott bitangot, jajgatott és sírt. Olyan
alapos verést kapott, hogy a zsebében _hordott kulcsok darabokra
tördelöztek a botütések nyomán. - Ugylátszik, minden emberi
gonoszságnak.. minden hatalmi tébolynak - akár kis, vagy nagy
körzetben történik is az, sírás a vége. Mert rnindig kerül ember és min-
dig kerül bot...
Apró, kicsi esetekbõl taltódilr össze és bontakozik ki a sokak
sorsa. A kicsi esetek egymástól legfeljebb csak szinámyalatokban
különböznek. A cselédek sorsában a fekete szin uralkcdó. A fekete
szlnen pedig a ragyogás megtörik. Azért nincs öröm és nincs
megnyugvas a mi életünkben. Úgy hány-vét bennünket erre-arra az
élet, mint tt kináradott ballangóoa szél.

Ja.
 Deákûábor gulyásnak nem volt egyebe. mint egy zsíros kalapja,
egy ósrégi. tozoga lenyõlaágya. két gyalogszéke, egy ládája. meg egy
magafaragta asztala, az úr úgy gondolkozott tehát, hogy im ezt a dús
embert a bütorait megillető helyre költözteti. Az egyik istálló végiben
volt egy szekéıszin, kapta-fogta magát, azt hirtelenébe átalakittatta
„lakássá", s abba beköltöztetvén Deákot, a töle megszokott úri
nyájassággal még meg is nyugtatta: - Jó ám ez kendnek. Kend úgyis
pásztorember s így közel van a jószághoz!
Deák, szegény, csak vakargatta a fejét, mert ha az úr részéról
támadt nagy nyájasság tetszett is neki. de bizony a „lakása” bejáraıát,
a kétl`ele nyíló, nagy istállókaput egy kicsit savalta bizony.
-- Biz ez nem igen lesz jó, nagyságos úr, mert hiszen a télen
ltilagytınk belöle - próbált ellenkezni Deák.
A nagyságos úr azonban nem az a férfiú volt, akin egykönnyen ki
lehet fogni. Fogadott egy tapasztó embert és kemencét esinaltatott
vele, kivül. a l`aI mellé kérnényt rakatott s aztán kijelcntette. hogy most
már olyan a ..Ialtás". hogy akár ö is ellaltna benne. ha véletlenül nem
úmak születik. Mert ha szegény ember az ember. akkor ne
válogasson. S miután Deák szegény ember volt - hiszen csak ra
kellett nézni, hogy elfaesarodjon az ember lelke - nem
válogatott.
Ment is volna a dolog. igen am, de ezjó összel történt már s mire
fagyok lettek. a vesszókemenee nem száradt ki (a vesszökemenee
olyan, hogy vesszóket állítgtıtnak fel s arra tapasztják a sarat), sõt a
kémény se váll be. nem volt ,.eı'ıgja”. Ugy hogy szegény Deakek a
„lakásból” éjszakára igen csak az ököristúllóba húzódtuk ki. Ott a
levegõ is jobb volt, meg nzttin enyhösellb is volt sokkal. Fűtõtték ök a
kemencét, de ha fútöttek. majd megölte öket a sárbüz. Az ablakot
ugyanis úgy csináltak a „|nk:isra", hogy lyukat vújtzık a falba s abba
beleúllitottak egy pár tenyémyi nagyságú üveget s a széleit körül
sárral odatapasztották. Szellõztetésról tehát szó se lehetett. Ha mond-
juk, a lélkaput kinyitották. akkor meg nem volt értelme n ..l`ütésnek".-
S mivelhogy a kémény se vált be, a kemeneébe be-bedöglött a tûz s
csak füst, sárgóz s valami rettenetes savanyú szag volt a ,,lakásban",
úgy hogy onnan éló embemek menekülni kellett.
Sokszor láttuk szegényeket, amint költõzködtek és bizony nem
valami illó hangon emlékeztek meg se az Istenról, se az egész úri
világról. - l-lolmi embervédó intézmény elkelt volna ott körülöttünk.
Én már akkor hallottam fülheggyel, hogy hazánk remek lövárosában
vannak némi állatvédõ Iigák, meg valami kutyapártoló intézmények.
Megjegyzem. hogy mikor ez történt Mágoron, Bethlen úr már

I -190-
felépittette a szerelmes halak kéjtanyáját, a esíborpatkoldát is...
Nagyszerű! Mégis csak kultúrnép vagyunk mi itt a Közép-Dunánál.
nemde? Hm!
Szóval Deákék akkor télen úgy eipekedtek. hol a ..lakaˇsba", hol
az istállóba. Hogy egy kis melegebb ruhát tudjanak venni. persze a
szájukból kellett szinte a falatot eladni. Tehát. hogy nem volt kenyér.
vízbe fött paszulyon és kásán tengödlek. De azért dolgozott Deák
hűségesen. Dolgoznia is kellett, hiszen egy gulyát kellett eteuıie és
itatrıia. A fómajorból. ha át-átjött a segédtiszt, vagy a pusztagazda.
csak nevettek rajta. Söt még gúnyolták is a „lakással".
Egy ilyen gúnyolodásnál azt javasolta Deák a pusztagazdánalt.
hogy menjen hal:-1. keresse fel a zsidót. mármint az urat s aztán...
mondott még hozzá valamit. Hiába: vad elkeseredésében mit mond-
hatott volna mást?
S az lett szegénynek a veszte. Soha nem állhatott meg többé
elötte. Azontúl bárhogy dolgozott, bánnit csinált. nem volt jó soha. Ez
a pusztagazda különben csak annyiban különbözött a szelindektõl.
hogy emberi hangon orditolt, s hogy nadrágban járt. lntézöi hatalom-
mal ruházta fel a nagyságos úr. lévén neki hasznos a dolog. mert az
intézöt elboesátotta.
Természetesen Deák se hagyta bordábttn a vasznat. A kezében
mindig kész volt n villa vagy a bot az önvédelemre. De majd csak
nyáron verekedıek meg a gulyn-kutnál. S a pusztagazdat kocsival
kellett hazaszállítani. Deákot vasra verték.
...Ám azért mégse lett egészen vesztes. Mikor bekísérték a fó-
majorba, egy pár percre megállt a munka, a eseledség köréje
gyûlekezett és megéljenezte, mint ahogy a nep igazi követelt
szokás.
A vas után ten-nészetesen elcsapás várt reá. A nagysagos úr úgy
gyűlölte azután, mintha legalábbis az ö hátát döngette volna el.

Poros. száraz. szeles nap volt. mikor Mágor-pusztára költöztem.

Gereblyés népe. a régi társak mind kiálltak a konyhák elé a dombra s
onnan integettek utánunk. Szabóné. Zima Julcsa a kötöjét emelgette a
szemihez; siratott bennünket. A kutyák ugattak. az erdöböl a szél
falevelet kavart elénk és avar-illatot. Egy lıosszü sor ököriga szántani
ment. A béresek rongyosan meghajolva Iépkıedtek. mintha vesztett
csata után tatár rabságba mennének. Elöl Nagy Pista ment, fekete

-l9l -
 kalapjánál tallóvirág sárgállott. Ö volt az, akinek az apja évek múlva
.meghalt a jászol alatt
Mikor a ,,Blankestájn“ erdö sarkához értünk, visszanéztem. A
gereblyési eselédlakás esöverte vége még odalátszott. A mi volt
konyhánk kéménye füstölt. Biztosan Szabóné, Zima Julcsa koholt a
katlan alatt. Fözte az apró kolompirt a két kis malaeának. Nagy Pista
még épp akkor állította fel az ekét, hogy barázdát húzasson. Erös
fogással, hűségesen fogta az eke sıarvát. Olyannal. mint amilyet csak
a föld érdemel.
Tekintetem végígfutott a tájon, ahol hiába van sár és kinlódás,
Pap Zsóli és Nagy Bözsi mégis danol, mert az élet a sárban is
- élet.
Egy zökkenönél kiesett az egyik hátulsó kerék szegje. Megállot-
tunk. A fák között megláttam az erdészt. Koprevának hívták. Leste,
hogy a -bolyongó nép nem fát akar-e lopni. Amíg az igáskoesis
visszakótogtatta a kerékszeget., elgondoltam, hogy mennyien vigyáz-
nak a mi útjaialtra és hányan leskelõdnek bele az életünkbe.

._.z ˇ-
`ˇ '~-.v

Nem hiába nevezték szeghaltni Mágort Sárga Mágomak iS. mm

sárga is volt az csakugyan. Lehet, hogy császári és királyi kamaı-ás
gazdájának felfogása szerint viselnie kellett a fekete-sárgából az egyik
szint, mint a labanei gondolkodás szimbólumát, amit minden ellen-
kezes és tiltakozás nélkül bele lehetett kenni a megbilincselt és
meggyalázott magyar puszták színei közé. J a,j,. bizony: akármelyik
irodalmi majorba alázatoskodott be a helyet keresö cselédember, min-
denütt a sárga szin volt az ánılkodó, a gögnek, a hatalomnak és a
félhalálnak a szine. A pecsovics urak tt'ırte'k és türte a fal is. A pusztai
eselédemberek közül meg ki gondolt volna reá? A kenyér elébbvaló
volt mindeneknél a világon az emberi és magyar sorstalanságban.
Azzal, hogy a létezés és megmaradás nagy orditozásaiban nekem
szemet szúrt a sárga fal, ki a fene törődött. Legfeljebb békétlen és
izgága embemek tartottak érte, ki olyan dolgokba ütöm az onomat,
amihez semmi közöm, s amihez senkiházi cselédvoltomban nem
is értek.
Hohó, bizony! Mi köze a Blájer juhászának ahhoz, hogy a
császári és királyi ándung hol és miként virágzik? S mi köze ahhoz is,
hogy ahhoz a fekete-Sárga ándunghoz a peesovics úri-labanc gon-
dolkozás miként alkalrnazltodik? Azt a karderdöt, ami egykor
tiltakozott ez ellen a gögös szin ellen, már régen magába ette a föld

-192-
Nagymajténynál, s utána Segesvámál és Világosnál. S nevetséges
volna, ha ez a tallojárö, izgága juhász most, még gondolatban is,
tiltakozni meme ellene. Ez még a képtelenségnél is tovább menne
egynéhány bakarasszal...
Elég az hozzá. hogy sárga volt, Sárga-Mágor. Sárgák voltak
körül a felperzselt legelük, sárgák voltak a tallök, sárga volt az új
szalmakazal és sárga volt a _minden tenyémyi helyet és minden
gazszálat belepö szıki por.. Es a nyár is sárga volt. Söt, még
Piroskának is volt egynéhány sárga esirkekokasa. No, de az egyik se
volt soha se labanc, se királyi kamarás.
Ebben a nagy sárga kömyezelben lapátoltuk boglyákba üsse a
birkaálláson a porganét.. Szigorú. eˇgetñ nap volt.. eséplés után. A
i`ösvény és reménytelen szikbe minden zöldet beléfojtott a Iomha,
erötlen nyárvég. Az ege reknek és döglegyeknek kedvezett az idö és a
esirkevésznek. Az új peˇvakazal napok alatt bronzszinûre sült s rövid.
tömzsi árnyékában életre kapott a szerbtövis. A mi nyelvûnkön
a - muszkaszúrö. _
Igen, lapátoltuk össze a porganét csendes és biztos nyugalommal,
s oda se hederítettünk, hogy a pusztagazda éktelen káromkodással
robog :it a majorudvaron. Karcsú, fekete, négykerekú homokˇfutó
esézán ült., s lova hámja alol szakadt a tajték. Sietni kellett a bestiának
hajtani és űzni a cselédséget, hogy mcnnél több emberi verejtéket tud-
jon kiesikerni duzzadt és hizékony urának, ki a cséplések befejeztével
délre, a tengerek mellé üdûlni fürdõre kivánkozott. Egy öreg õkrész
verejtékben fûrödve igyekezett a kút fele, arra Ordított a fizetett
szörnyeteg valamiért. De az ökrész csak jött hangtalanul, esett fejjel,
mezítláb, esala kalapban, s beállt a kútkávába és merte a vizet. Hat-
van darab szomjazó ökör böndõjének bizony meregetni kellett. A
megyei majorból voltak ott akkor az ökrök legelõre csapva, kicsit
pihenteuıi s eröt gyűjteni. Három õkrész pásztoritotla a hatvan ökröt:
az öreg Nagy Károly, Medve Mihály, aztán a mindig keserű bárándi
Papp Gergely. Szegények, szegény kijátszott fiai a földnek.
Mezítlábos, rongyos, elfáradt, mindennap szitokkal gyalázott kenyér-
és hagymaevök. Itatás után elövette mindegyik a bakoját, s kenyeret,
sót és hagymát falatoztak. Medve Mihályt meg bárándi Pappot még
Biharból, Csokas-pusztáröl ismertem. Ott még Csokáson eröik bir-
tokában voltak. De bizony Mágor-pusztáig rozoga emberekké nyûttek.
Kifaesarta belőlük az élet zsengéjét a feudális pimaszság és a nagybér-
löi mohóság. Tudok róla, hogy minden évben eselédfelszolitáskor -
hogy ki megy, ki marad? - a beresgazda mindig azt mondta
nekik;

-193-
 - Az elboesátó levilír hónap, ha akamak kendtek,
bemehetneld
Ilyenkor lehajtották fejûket a rozogák. az elnyûttek, s este
pararteskiadás után alázatosan és megtörve odaálltak az iroda ajtaja
elé s megkérték az urat, hogy maradhassanak, hisz ök már régi
eselédek, ide szoktak.
Az úr ilyenkor mindig azt mondta nekik:
- Addig-addig szögálnak itt kendtek, mig a végin még majd
nyugdíjat követelnek töleml Mir nem próbálják kendtek másütt is?!
Nem én vagyok az egyetlen uraság' Mi? Nem igaz?
- Igaz, naecságos úr, de azir, ha lehetne. mink mégis
maradnánk.
- Maradnának kendtek, maradnánald Kendtek mindig marad-
nald Hát jo, éntõlem maradhauıak, ha az ispán megengedi! De osztán
panasz ne legyen kendtekre!
- Nem lesz, naccságos úr! --dadogta a két rozoga, s nagy,
repedt, poros talpukat váltogatták az iroda padlatan és szégyenkeztek
és imdtak.
Az ilyen akmsoknál a pusztagazda vagy az ispán mindig jelen
volt s végigtnosolyogták a pusztai elnyûttek verejtékes vergödését.. s
hatalmuk tudatában, mint leereszltedö nyájassagot.. jo vastag és
ordináré tréfákat vagdostak a megkegyelmezett mezítlábasoklıoz.
atnin mindannyian jókat nevettek. A két öreg is nevetett ilyenkor
köhéeselve, rekedten. Vagy bennük inkább a folytonosan megalázott
embeı1` önérzet zokogott?
Igen így maradtak minden évben és igy-koptak és nyıittek tovább
évröl-évre. Mehettek volna máshová is, igaz. De mit értek volna vele.
Vagy azt hiszi bárki. hogy Tarhoson, vagy Ludadon, vagy Vizesfáson,
vagy Lökueán, Földhátzugon különb sorsuk, nagyobb datab kenyeníık
lett volna? Groli major volt az mind és jol be volt meszelve mind úri-
labanc színnel. Igaz. hogy azokban a majorokban nem nagybérlök
:lúskáltak, de a kenyeret és a sorsot tekintve egyik kutya volt, a másik
meg eb... '
Mondom. a három ökrész ette tt kenyeret, meg a hagymát sóval.
Nagyokat nyeltek szegények s a szájuk körül dongott a légy. Akkorára
rnink is összelapátoltuk a porgaitét. Odamentem hozzájuk s
megkérdeztem: - szeretnének-e joliakni. S intettem nekik. Jöttek
Iibasorban utánam. Kinyitottam a kamaraajtot, s intettem, hogy
gyenink bé. Ott volt az akkori napi zsendiee. s mellé ûltettem öket.
igaz. nekem számolnom kellett a zsendicével, de úgy gondoltam, hogy
a három öreget jöltartom. s ha kell. számolok majd az égi biró elött.

-194-
Amig az ükrészek kidegeszedtek. ott álltam a kamaraajtoban és
vigyáztam. nehogy meglepjen bennünket valamék kutyaütö.
Es az öregek. a megesúfoltak. a megalázottak ettek. Kedves,
baglyas, nagy ösz fejük bujdosott le-fel a kis rézüst felete ahogy kitar-
tóan kanalaztak a zsendieét. s néha-néhaaggodva pillantottak rám,
hogy nem jon-e valaki. Mikor megelégedtelr. egymás után sappogtak
ki a kúthoz és mérték tovabb a vizet a valyúba a folyton
szûrcsölö öltröknek.
Ó, lomha nyár, lomha magyar sors, vajon hova s merre hánytad
azóta õket?! Vagy egyszerû, tiszta szép szivüket elhamvasztottad má_r'?
Erös, rıagy, hú markukból az örökös robotot kivetted-e már, élet? Es
arcukröl a szitok, a gyalázat és a szégyen pitját lesimitottad-e már,
idö? Es a szolgaságukae ha élnek még - feldolgoztad-e már vak és
süket magyar tõrténelem'.'...
Hat napig zsendieéztettem a három öreg ökrészt. Akkor valaki
megtudhatta és a pusztagazdának. ennek a esézázö bestiának besúgta,
8 nekem be kellett mennem a nagymajorba számolni a zsendieéért. A
pusztagazda gonoszul röhögött. Találkoztam vele útközben. Terve,
hogy engem jól lepoeskondiázmnalt. mégse sikerült. A nagysıigos úr
épp készülõdõtl az utazáshoz. Amint mondtam már, délre utazott.
Nem lehetett hát kicsinyes. hogy pár liter zsendieéért orditson. Nagy
szivatjtibol mosolyogva fútta felém a füstöt, amint meglátott.
- Na, te jól gazdalkodsz, aınint hallom - mondta.
- Én osztjól, men a zsendiee zsengéjét visszakapja a nagyságos
út!
- Hun a fenébe?!
- Munkába! Az õkı-öket is azir legelteti a ııagyságos úr,
hogy erösödjenek. '
- A fene megeszi a gondollrodásodat tenekedl Coeolista vótál.
az is maraeel... Na. gyere, segiees feltenni ezeket a táskákat a kocsira!
A zsendieét majd elszámoljuld
S el is szamoltuk. Meg is fizettem. összel.
Mikor ballagtam visszafelé, az arrnánynak feketelelkü embere. a
pııszıagazda. állt esézajával épp a puszta közepén. s átkozta a három
öreg okt-észt. Körül a felperzselt legelólt sárgák voltak és sárgák a
tallolt. A nap hajlott már lefele és sargan ragyogta be a tájat.
Messziről két esendör ballagon lomhan. lustan. s a szuronyuk meg-
megvillant. ligyelmeztetve a pusztat. hogy a peesovies-úri-labanc
sztnnek ök az örizöi. '
I

-tas-
 Négy évig laktam a sárga majorban. A régi, gyermekkori álom-
beli tanyát még mindig épitettem. De bolond, tervezõ mémöki fejem
minden este magatehetedenül hullt le aludni az állás porába. Piroska
akkortájt már süríin el-elhalványodott, s olyankor mindig révetégen
nézett bele a végtelen égbe.
Mágoron körülöttünk éltek: Sólyom László, Sallai Mihály, a
Vakartsok, a kis Kaszai Gábor, Lovas Bálint, Vas István. Lassan,
egyenkint szállingózlak el erre-arra az idöbe és ya ttijba
elsüllyedni.
Ugy, ahogy a téli szélroham neki-nekiugrott a kétszámyú
kapunak, a méesláng nagyokat, nagyokat rebbent, s ettöl olyan
ámyékok lobogtak az istállófalon, mintha menekülő lelkek titkos éjjeli
szinpada lett volna a fal; hol pallásig nöttek az ámyékok, hol meg
Iezuhantak a jászlak közé. A méesbcn olajos petróleum égett és
hosszú bojtú fekete fústje volt, s ennek a nehéz fekete füstnek úgy tünt
fel az ámyéka, mintha a menekülõ lelkek nehéz sóhaja lett volna -
sóhaj a falhoz szegezctt szolgastigért. Az istállóban hétszáz darab
anyabirka feküdt és kérödzött. A temérdek fog zaja egybeolvadt és ez
úgy hatott, mintha valahová a világ alá elsüllyedt malom kóvei mor-
mogtrık volna. A szétoldozott kórókévék drótjait este mindig felaggat-
tam a kélszámyú kapu külsö sarkaira, s az éjjeli nagy téli szélben e
drótvégek visítottak és sirtak. Mondom: a rengeteg kérödzö birkaszáj
tompa mormogás volt; a drótvégek sirtak, s az avas nagykapu
szélrohamban nagyokat nyögött. Ez volt a zene az ámyéklelkel-t
szinpadának éjféli bemutatóján.
Az államon hetes szakáll borzolódott, a lábamat beástam a vas-
tag ganéjba s hallgattam a kapu nyögéseit, meg a drótvégek szaggatott
sirását. Az orromra könil koromként tapadt rá a büdös, fekete
méesfüst, s gondolom a tüdömben-olyanná vált, mint a kotú po-
eso|yája._I(öhögtemˇtõle, mintha a torkomban feküdt volna a halál
kutyája. Ejfél utánra az istálló langyos göze kiszökött, csak a didergös
sárga félhomály maradt benn az istállóban, meg a nagy fekete pallás.
Néha-néha körülpillantgattam én boı-zasszakállú, istállószagú Fekete
Bojlár és arra gondoltam, hogy hány, meg hány ösöm virraszlhatott
így félderrnedten, úri bitangok jöszága, vagyona mellett azért, hogy
fenntarthassa magát és mezidábas családját anélkül a remény nélkül,
hogy valaha ebböl a sorsból csak egynek is sikerül majd az idõk
folyamán kiszabadulnia. - Csak majd a halál? Csak majd a sir? -
kérdeztem önmagamtól és a télbedermedett semmitöl. De se én nem
tudtam rá felelni, se a falon lobogó ámyékok, se a drótvégek
sırasa.

-196-
 Éjfélig a nagy fekete istállópallás vizcseppjei, mint vala.ıni rop-
pant mitológiai koeadisznó esecsei villogtak a mécsfényben. De
lıajnalra megfelıéredtek - megfagytak. S a pallás is kesely lett a
dértöl. Borzongva bújtam ki az öreg lyukas bunda alól, jól összecsap-
kodtam a bokáimat, aztán ltinyitottam a kapu félszámyát, hogy a
szemébe nézzék közelről a megbolondult télnek. Nagy hófúvást
láttam, 8 közel a tájban feketéllő fákat és azt., hogy valami kőszerü,
szürke hőfelleg béboritotta akkoıTa a l`él eget. A szél, mintha
szúnőfélben lett volna, a kokasok kukoı-ikoltalı., az öreg Vakarcs meg
épp bukdosott át a hőfúvásokon az istálló fele.
- .ló vóna egy kis folyékony pájinlta! - mondta az öreg és
ősszeesapkodta jól a kezén a behavasodott tályogokat. Így hittult a
nagy, zsákból varrott kcsztyűit. A bokáját nem merte összeütni, mert
féltetle a bûtykeiL Mint egy-egy rendes vadalma, akkora bütykei
voltak az öregnelt_és egész télen át fájtak. Sokszor csikorgatta a fogát
rniatta. Ha nagybérlő, bankár, vagy másmilyen úrifomıa lett volna,
nem kellett volna szegénynek csikorognia, hisz a hatvanöt éves koráig
szerzett harács nyugalmat biztosított volna neki. Mehetett volna lájós
bütykeivel fûrdőbe, klinikára vagy el délre ûdülni, a tengerek mellé.
Vagy lehetett volna pohos eııpoıtõr, vagy valamilyen keresztény kur-
zusú képviselő harminc-negyven igazgatói állással. Talált volna
bûtylteire irt bizonyosan és öreg fejére illatos pomádét. Vagy lehetett
volna akámıilyen más pimasz, ki támogatja minden időben a telebélıi
hatalmat, akkor se kellett volna neki savanyıiltáposztával borogamia
fagyos, gyulladásos bütykeit. Még az is megtorténhetett volna, hogy a
bûtykei meg se nőnek. Tudniillik ápolhatta és védhette volna magát és
élhelett volna ember módra, nem cseléd módra. Lám, a mi uraságunlt
- tııdtuk mindannyian róla, hogy reggel kávézáskor beeszeget egy-
egy fıatal főtt malacsonkát. s utána melegvizes gumitómlőt rak a
hasára, hogy az emésztője jól működjön. Labait meg holmi bolyhos
papucsokba dugdosta, nehogy megbûtykösõdjenek. Szóval ápolt volt
és gyengén kövér, mint valami fenyõvizes fürdőben mosakodó
,,nagyasszony" kimondhatatlan része. Mégis, ha egy-egy télen nagy
[arkasbundákba takargatva egyszer-kétszer ltiszánkózott hozzánk, ő
vádolt__bennünket azzal, hogy mi mai cselédek már nagyon elurasod-
tunk. 0 lehet., hogy komolyan hitte is ezt, s hogy a mi elurasodásunk
tovább ne teıjedjen, úgy mûködött közre, hogy néha, néha jó summa
pénzeket lizetett a kormánypárt paıtkasszájába. Tudta nagyon jól,
hogy az általa leadott summa is egyrészc annak, ami biztosítja
számára a mi munkaerőnkct, a bolyhos papucsol-tat, a tea, vagy a kávé
mellé a liatal l`őt`t malaesonkát, hasára a melegvizes gumitömlőt és a-

-191-
négy major további birtoklását. És biztosítja azt is. hogy mi cselédek
soha el ne tudjunk ,,urasodni”.
Bizony, ha az öreg Vakarcs ilyenfajta Íirmanak születik, vagy
csak valamilyen más úri talpnyalónak is, akkor nem kellett volna neki
azon a hajnalon a hófúvásokon át az istálló felé bukdosnia. De hát
bizony az öreg Vakares nem ilyenfajta |iıTnának született. O esak
paraszt volt, annak született istállőszagúnak és verejtékszagúnak és
ııagybütykősnek. Es azért is született, hogy a politika úri betyárjainak
mind e mai napig, ahogy e sorokat írom, legyenek egyszeni, kijátszott
balekjei. És született azért is, hogy eme úri betyároknak kővér legyen
a hasuk és tele legyen a bukszájuk. bármelyik parthoz és bánnelyik
eszmekőrhőz tartozzanak is. Vakarcs csak hadd bukdosson a
hófúvásokon, hadd bukdosson a barázdában és hadd bukdosson a
tallón, az mind nem fontos. Egy a fontos csak, az, hogy: úr ir és -
politizál. Vagy pedig leadja a summa pénzeket a pártkasszába.
Szegény öreg Vakarcs. Hatvanhétéves volt akkor. S nemde a
kávé, a malacsonka mellett lett volna már a helye, vegyitve egy kis
kályhameleggel? Nem pedig reggel kilenc órára téli csikorgásban
is verejtéltezni.
Haj, bizony, arcunlt verejtékével ettük a kenyerûnket. De tudtuk
és tudjuk a mai napon is nagyon jól. hogy minden nagyhangú pimasz a
mi areunk verejtéltével eszi el elôlünk ma is eˇs mindig a mi
kenyerankeı.
Ana a hajnalra és arra a reggelre azert emlékszek olyan jól. men
az ispán elkésve jött az abrakot kiadni: akkorára megetettünlt. Nem
tagadom, nem valami kellemes párbeszéd zajlott le közöttünk. Es e
nem kellemes párbeszéd közben azt mondta nekem ez a csámpaslábú
tintahuszar, hogy fogiam be a pofaıııat. mert beveri a kulcscsomóval.
Amilyen gyorsan csak tud az emberi kéz cselekedni. olyan gyorsan
nyomtam be' a villát a kabátja szövetibe. S ha még egy mukkot szól, a
bele közé szoritom. De elhallgatott a nyakli, mintha fából faragták
volna. Még akkor is hallgatott, mikor a csősz nagynehezen fellőkdőste
a lova hátára.
A kőszerıi fellegekből akkona már sűrűn hullott hó. De a sıini
hóhulltison át is láttam, hogy ennek a nagyszájú hőscineémek reszkető
két lába nem találja a kengyelvasat.

Magam ızeızııı hozzám Tõuı Arpzd veıszskõıcıe. Az õ es

Juhász Gyula szomorúságára lobbant fel bennem egyszer a gondolat,

-l98-
hogy nem lehet, nem szabad már tovább fájni, tovább pusz`tı.ılni.
Valami olyat kell mondani, ími, ami az élet és a nap felé tör. Az egész
gyermekkorom, az egész életem szürkeség és hányattatás volt.
Legalább hangba és betúbe kell beleimádkozni ígéretét a jövendőnek
rnindenkiért és magamérL Ebben az akaratban és lázban irtam meg a
naphimnusz utolsó sorait - és viszek az én véreim földjére - millió.
fénylő, tengemyi búzakalászt.
Ha már mindörökre álom marad csak az én tanya-epltésem.
akkor épitek álomból tehát - gondoltam... És építettem. Arra az
utolsó két sorra lassankint és soronkint, mint fundarnentumra raktam
fel a betűket és szavakat és fogalmakat. Azt az első himnuszt három
hónapig irtam. De még azután is elő-elővettem és átcsiszolgattam,
mindaddig, amig a véremmé nem vált. Akkor eltettem, s
belehallgatóztarn a nagyvilágba. Más hang nem jött... El hát akkor az
istállók mocsltától, a sártól, s a szürkeség kődjétől, abba a világba.
amit úgy se élhetek - gondoltam. Így született meg a himnuszok gon-
dolata. Rengeteg szót és fogalmat összeirtam akkoriban.
Sallai Mihály hozott valahonnan egy csomó Uj Idők-et. Endrődi
Béla, Mareonnay Tibor, Sas Ede, Erdélyi József, Cóbel Minka és
még mások írtak bele verseket. Olyan nevek mind, kiket én addig soha
nem ismertem. Nem mondtak semmi újat a versek. Mind az egészet
írhatta volna egy is. Az én pipafüst versemet az egészért nem adtam
volna oda. Megnyugodtam tehát, hogy jó úton járok. De egyelőre csak
a himnuszok ügye izgatott.
És izgatott engemet más is: az uraság. Sok volt már nekem belőle
nagyon. A megalázásai, a semmibevevése, ahogy álltam az irodája
előtt órálthosszat., amíg ki nem bõffentett az ajtón - gyere na! Tud-
tam, hogy buuãbb, mint én.
De ıiogattak engem a Piroska elhalványulasai is. Mindegy,
altarmilyen életbe, akármilyen sorsba. de innen megyek - határoztam
el. S a negyedik esztendő nyarán, egy szép napon azt mondtam a
nagyságos úmalc Nincs tovább! Megyek! Az intézőjivel együtt
legalább három óra hosszáig faggattak, hogy miert. Már nem
emlékszek reá, hogy mit mondhattam nekik. Kértem egy elbocsátő
bizonyítványt is. Az intéző irta meg, tele szó és helyesírási hibákkal.
Mikor a kezembe vettem, azt gondoltam magamban: - Ime, Sinka
Pista, előtted a nagyvilág, száz út és száz major van. Ha majd a kasza
és a favágó fejsze tönkre teszi a esigolyáidat, ezzel az írással mehetsz,
s bárhol megfogadnak újra bojtámak. S ha abból majd kióregszel. jó
leszel vamyúcsösznek... Úgy ám kedves, mert nem születtél
senki bárónakl...

- I99-
 Eltavozás elott a nagybokori vadon'el megbeszéltern, hogy télen
nékem adja a tölgyfa ritltítást, sőt ásást is vállaltam kolompirfőldnek.
Az irtáshoz csak akkor foghattam hozzá, mikor már alszanak 8
fák.
Mikor eljött a napja, kocsira raktunk minden holmit. Piroska a
tetejibe ült és megindultak Vésztő felé. S én is indultam utánuk három
malaeeal a kocsiúton.
A mágori szólőknél megállottunk, felmentem a dombra s megvet-
tem egy ltanta bort lemosogatni az út poı-at. A domb oldalán raztak a
szilvafákat. Négy lyány szedte és danolt. A szőlők lejáratánál kicsi
roskatag nádasház állott s egy hatalmas eperfa lombozata majdnem
beboritotta. Olyan volt. mint a Malom-uccában a Kósa-ház és az ő
régi fája.
Szerettem volna felülni a lombja közé és egy kicsit 'elringatózni a
reám váró utak és bizonytalanságok elől.
Mikor visszaértem a kocsihoz, láttam, hogy Piroska néz a sem-
mibe 'és őnmagába befelé ridogál. _
Ugy tcııcm, mintha nem vettem volna észre, s hagytam, hogy a
kőnnyei elrejtőzkődjenek. Tudtam, hogy a kőnnyeket el lehet rejteni s
belé lehet temet.ni egy kőtőbe, vagy az évekbe. S tudtam azt is, hogy a
fájdalmak egykor majd megszépúlnek s úgy jönnek velünk sorsban,
harcban, sárban s küzdelemben halálig. _
A kocsi elindult Én Odaléptem a malaeokltoz s azok panaszos
..-.1 dünnyőgéssel indultak a kocsi után. A kerék port vert fel az úton. A
zsebemben ott volt a naphimnusz és a mágor-pusztai elbocsátó
levél.
IÍÍosszt'ıˇ"vessző lengedezett a kezemben, s azzal legyeztem a
három malacot. A kocsi elhagyott, s csakhamar beletemetkezett a
porba. - Miért olyan szomorú szegényke? - túnődtem magamban
Piroska felől - hiszen se a sírás, se a szomorúság nem segit meg min-
ket. Az, hogy megyünk a bizonytalanság felé? Hiszen azon az úton
mennyien jámak! Milliók. Vagy talán a majorokban volt bizonyosság?
Az, hogy mérték a kommenciót? Igen, de ha valaki bátran és kemé-
nyen szőlott az igazságért. a vékát emelgető csösz kezében azonnal
megállt a lendület, és nem ömlött be a cseléd zsákjába a búza s rőttőn
ott volt ott is a bizonytalanság. Nincs hát értelme azt siratni.
Hórindzsatól idáig megtanulhatta volna már szegény, hogy a sors és
az élet mindig bizonytalan azok számára, akik kommencióméréskor
zsák mellé kuporodva várják, hogy megzőnenjen a magtáros kezében
a kulcs. Jobb így neki, hogy viszi a kocsi - gondolta.m - talán
nyugalmasabb lesz számára az élet. Majd elmúlik a szomorúsága,

-z00_
amikor Iatja, hogy nem sûllyed el a világ velünk. Én majd megyek
dolgozni mindenhova napszámra. általjaba, tavasszal tengerifüldet
ltapálolt, aratok. télen. ha az idö engedi. lehet kertet ásni, ha nagy a
fagy. erdöt irtani. Most összel meg. mivel van egy kis tengerink, libá-
kat veszünk. megtömjük, s azon is jön egy kis pénz. S ha lehet, úgy
állítom bé a dolgot. hogy disznót azt mindig hízlalunk télen-
nyáron eladásra.
lgy terveztem és számitgattam. s haladtam a falu széle felé. A
három malac lihegve, leeresztett faroltltal dûncõgött elöttem. Olyan jó
nyolcvan ltilösak lehettek. Mind a három.
Mikor elértem a szõlôskcrtck alá, megpihentettem õket. A
szõlõskcrt garággyának a tövibcn aıok volt s abban puha és hűvös a
föld. Odacresztcttcm õket. Az orruk mingyárt, mint az ekevas,
neldesett a puha földnek; hosszú barázdákat dúrtak bele, és
belefcküdtek. A garággya vcsszõi közül nagy zöld legyek zúgtak elö, s
elvágtattak a falu felé, mint a járvány_éhes és dühös huszúıjai.
Amig a malacok hüsöltek, én visszufordultam a két Mágor felé. A
nap éppen úgy fahegyen fonnán állott, s úgy nézett ki, mint egy, a
féleget belöltö, roppant napraforgó virág; sárgállott és búcsúzott; fénye
kellemes volt., s melegen töltötte bé az egész tájat, mint a hű és szelíd
szerető szívét a csók. Állottam, és néztem a messzi jegenyeket, s
elgondoltam: íme, mily nagy útakat kellett befutnom a szalontai
elemitöl kezdve, amig elértem a vésztöi szöllöskert árkaig, hogy az
árkon túl bélelepedvén a faluba. a magam gazdája lehetek. De azért
még úgyis, annyi évvel és annyi kûzdelcmmel a hátam megett, fájt,
hogy eltávolodott tõlem a puszta. A reménytelensége, az
elhagyatottsága fájt, s benne a darabokra töredezett itjúságom. Az
évek fájtak és az emlékek és az a szép nagy magányosság, amit érez-
tem, hogy örökre otthagytam. Nem tudtam. hová vét a sors, hová fú a
szél. Apró kicsi pihe voltam, amit a lehelet is bujdosásra készlet. S
abban a pillanatban megénettem Piroskát, szegénykét. Hisz öt is a
puszta nevelte; ismerte bokrait, pillangóia árvaságát, téli csendjét.
nyári forröságát, s azt, hogy akánnilyen is. de az adott kenyeret.
Megértettem. hogy még beteg szívvel is inkább ottmaradna, és fut-
kosna éjjel-nappal az életen, a megélhetésén; köteltetné az uraságnak
részibe a libát, pulykát, ı'.lltetné a kotlót, étetné a malacokat, batyúzna
tíz-tizenöt kilométerre piacokra. nagy zivatarok idején százszor
felriadna éjszaka, hogy hol, merre vagyok, s futrıa égzengésben egy-
szolcnyában. hogy nem kerültem-e bajba. Igen, ö benne is az a
szomorúság sajgott. ami bennem. Az, hogy ottlıagytıık eddigi
kûzdelmeink terét, ami akánnilycn is volt, de ismertük jól, a miénk

-201-
volt, az apáinké volt, a száz és ezer velünk egysorsú társaké volt. S ha
engem is megmarkolt, megrázott az érzés, ö benne már könnyekké
kellett omlania.
Álltam és néztem a sárga napot. Nem messze tölem két löval
tengeritallöt szántott egy ember mag alá. A gyeplú a nyakába volt
akasztva. Épp fordult egyik barázdáböl a másikba, s a kidútött eke
vasa felém villogott. Kövér fekete varnyúk szállottak át fölöttem, az
állomás felöl vonatfútty hallalszolt, s a falu széliröl pergelt szalonna
szagát hozta arra a szél. Emlékek. szomorúságok kavarogtak bennem.
Mindegy most mán, jöjjön, ami jönni akar. gondoltam, s a vesszővel
felvertem a malacokat. Nehezen mozdultak. sivalkodtak, méltatlan-
kodtak, de a végén mégis csak megindultak. Muszáj volt bizony, mert
a vesszõ az én kezemben volt. Viszont az a vesszõ, amiért én
dûnnyögtem, az az Isten keziben volt. Bevallom. nemcsak akkor, de
még ma is szeretnék néha azzal a második vesszővel játszani. El
tudom képzelni, micsoda dünnyöges szárrnazrıa abbol. Egy kicsit
bizony odasimogatnék vele, ahova hazai vonatkozásban nagyon
esedékes. Ó, bizony. az lsten vesszöje titokzatos valami. Mindig
azokra suhint., akiknek az évek és az élet emlékei fájnak.
Az én malacaimnak csak a vesszõ fajt. Vonogattak is fanıkal
miatta, de azén mégis csak elertiik az elsö utcát. A faluban por
kavargott. tengerivel megrakott kocsik döcögtek. s a csorda tehenei
szállingöztak egyenkint hazafelé. Na majd, ha az én tehenem is így
jön, - szamitgattam, - akkor Piroska is megbékül, s elmúlik a
szomonšısága. Ballagtam a malacok után. s újra felrévûlt bennem a
régi kép: az álombéli tanyáé, amit serdülö koromban annyit melenget-
tem magamban. Felrévült, azután megsajgott, hogy csak egy kicsi
falusi udvarra szúkült a valóságban. Néhány öllé, egypár csenevész
szilvafáva zsugorodott. amit elérhetlem, bizonytalan alappal: gröfı
uradalomtöl kieröszaltolt, laposas házhellyel.
Egyelöre ez is jo, - gondoltam, - majd bizonyossá teszem én
az alapot. Ha tudtam eddig a mások dombjara földet hordani, akkor
majd a magaméra is sikerül. Ilyen nekibuzdulva fordultam be' az én
utcámba, s azután haza az udvarra.
Piroska már a lomjait rakosgatta, rucáinak vizet töltött, és
figyelmeztetett, hogy jó lesz minél elébb, ha lehet, azonnal, tyúkket-
recet csinálnom, mert világgá mennek a csirkéi az idegen helyen. Ugy
hamaıjában össze is kötözte a számyuk tövit, nehogy idegen tulaj-
donba röpködjenek. .föl emlékszek rá. hozzáfogtam 'a ketrec
csinálásához, s lehúzódıam a Iécekkel, deszltákkal a szomszéd ház

-202-
kerítése mellé. Onnan átnézett egy nagybajszú ember, és
megkérdezett -
- Hát idesapád mikor jön, fiam?
- l_desapám'?l - csudálkoztam rá felfele.
- U hát!
- Majd az itílet napján!
- Hogy, hogy ?! - hökkent meg az ember.
- Ugy, hogy ü szeginy mán nem csinál tyúlcketrecet!
- Tán csak nincs valami baja?! - kérdezte.
Láttam, hogy az én szomszédom nincs tisztában a helyzettel. így
hát felvilágosítottamz
- Az, akire szomszid gondol. én vónék, lássa!
- Man megbocsásson, szomszíd - mondta restelkedve a
nagybajszú - ki gondolta vónal... Igy hát maga az!
- Egiszen teljesen én! _
- Akkor hát jóestét szomszid! Mán mégeccer klrem, ne
haraguggyík! - mondta, és hümmögve elballagott.
A nagybajsz_ú embert Okrös Sáhdomak hitták. illetve hlvják még
a mai napig is. Es egy évvel idősebb csak nalam. Késõbb elmondta
nekem, hogy õ is cselédgyerek volt kondás. kisszóga. sumınás. A
háborúban egy golyót és hóttig tartó reumát szerzett. Megtudtam töle
azt is, hogy többre bccsül egy jó köcsög aludttejet. mint száz.
levegöben szá1l__ó úri ígéretet. Ezt a tapasztalatát a háború utáni évek-
ben szerezte. Okrös Sándor is olyanfajta ember, mint sok száz és
százezer azok közül, akik rneghúzódnak a tájban a másfélholdas
mesgye mellett, mint a tarack. Eltıfmhet a tájból a torony, eltünhet a
kastély: ö, Okrös Sándor marad, még akkor is, ha csak annyi hely jut
a számára, amekkorát a kaszájával körülsuhint. Súllhat, vagy rob-
banlıat az ágyúgolyó a világ egyik végétől a másiltig, az a hely, ahol õ
áll, és él, és gondolkozik, az addig, a.mig az ó talpa rajta lesz,
Magyarorszag marad.
Öı évig lattam meııeuz pár meuzmyi ıavoısztgm, de nem tudok na
visszaemlékezni, hogy öt év alatt történt volna olyan dolog, ami
kilıozıa volna a nyugalmából. Emlékszek, egyszer aratáshoz
készülödött, hogy levágia másfelhold kis búzáját. Ugy volt, hogy én is
megyek vele. segítek neki. Este elkészúlõdtúnk, hogy na, hajnalban
megyünk. Jökor, mikor még csillagok is vannak. Ejfél után roppant
jégverés tombolt. Hóta felól jött, amerre az õ búzája is volL Reggel
egy árva hang nélkül akasztotta vissza a kaszáját a diófa aga közé.
Tudta. hogy nincs mit arauti. A tomácon leült a gyalogszekre. rágyúj-
tott, s csak annyit mondott. hogy bizony hazudik a tudomány. men az

-203-
azt tartja, hogy éjszaka nem lehet soha jégverés. Hogy honnan hallott
errõl a tudományról, nem tudom. _
Mondom, csak egyszer láttam egy kicsit meghökkenni, akkor,
mikor engem a három kisfiam testvérbátyjának nézett.
No, de visszatérek oda, hogy mikor nagyjából összeütöttem a
tyúkkctrccct., Piroska összcfogdosta a esirkéit, s_ utána nyugodtabban
feküdt le. En soká virrasztottam akkor éjjel. Ultem a sok lim-lom
között egy nagy faládán. A lámpa lehúzva égett. S amint ott hallgat-
tam a csendben, úgy rémlett, mintha az ásványpusztai elhagyott
eselédház fekete kemencéi elõtt ülnek, s várrıám a titokzatos
macskákaL Aztán Gergélyt láttam, a kedves orosz foglyot, amint
belerajzolja tanyáját a tzırcsai humuba. Tudtam, hogy az egész nem
egyéb, mint félálombeli képzelödés, mégis széjjelnéztem magam körül.
De bizony ott nem volt egyéb, csak az ócska kaszli, pár lábos, szék,
szóval mindaz a betyárbútor, amit életemben addig szereztem.
Hajnalig virrasztottam ott. Akkor Piroska álmából hirtelen
felriadt, Odajött hozzám, szótlanul ráköuyökölt az asztalra s nézett
velem együtt az ablakon át a semmibe. És úgy maradtunk mind a ket-
ten mindaddig, amíg csak világosodni nem kezdett. Nem szóltunk egy
szót se. Se ö, se én. A lélek és az emlékek mondanivalójához nem kell
a száj. Néha, néha rápillantottam, aztan behúnyt szemmel
visszanéztem egy régi ószbe. Igáskocsi poroszkált el Hórindzsából, át
Bihar megyén, rajta néhány régi bútordarabbat, azzal, amivel még
néhai Torma Rozália, Piroska édesanyja ment férjhez Papp
Mihályhoz. S a kocsin, a bútorok tetején egy mosó- és egy dagasztó-
teknö között ül Piroska porlepetten, s onnan õızi, hogy el ne maradjon
a sfltõlapát vagy a ltovászfa, a kisbalta. s nehogy az öt tyúkja közül
valamelyik megfullacljon.
Az ablakon túl elöttem ott fehérlett a szomszédház hátulsó fala.
Abba néztem, s a fal felıérsége, mintha üveg lett volna: átláttam rajta,
vissza az évekbe és az idökbe. Meg a kicsi rongyzászlót is láttam,
amint ki-ltilobog a szálló por súriijéból egy felmeredõ széklábról -
fakúlt, pirosszinú ablaldirhang. Mintha a költöztetõ uradalmi kocsik
jelvénye az volna, hogy rongy lobog a szélben utánuk. Elõször ilyen
zászlót, mondom. azon a kocsin láttam, amelyik Kerekiéket
költöztette Pincerétröl. Ki tudná azt megmondani, hogy miért olyan
szomorúak az ilyen költözködeˇsek? A bizonytalanból a bizonytalanba.
Láttam sokszor út mellett sänló béreseket, akik egy-egy percre
hallgatagon megálltak az eke mellett, ha uradalmi költöztetô kocsi
nyöszörgött arrafelé. A nagy ostor megállt a kezükben, a hátuk
meghajolt, s mozdulatlanul bámulták az ócska cselédholmit a

-204 -
távolodó, hányódó kocsifarban. Nagy, leesüngõ fejük egy árnyalattal
ilyenkor mindig lejjebb esett, s széles kicserzett markuk tétován
markolászta az ostomyelct. S mikor utána léptek az ökröknck, a moz-
cll.tlat'ı.ıkban mintha benne lett volna, hogy: na, gycrfmk, élet, gyerünk!
Ugyis mindegy: akár az országúton, akar az eke után, az út egyfonnán
a gödörig vezet...
Szinte egy végtelen térség volt elöttem a fehér fal. Emlékek sirtak
elö belöle, núnt elmaradott dongók az utas után. Láttam a gereblyési
cselédházat, gombásodó, penészes falaival, vaksi olajlámpájával, 8
amint az elsö télen papucsban fut Piroska a hóban füteni való
szalmáért a kazlak közé, s ahogy jön, szintén csak papuesban. a
haládi hodályig, és hozza szomorúan a hagymalevest, s amig én eszek,
ö a szalmatüz pemyéjébeıı melengeti a lábát és száritgatja a papucseit.,
és az az egyetlen egy vágya, hogy csizmát vegyek neki. Milyen
könnyen és örömmel surranna akkor ö is a többi cselédasszonyokkal
az erdőbe egy-egy hát tüzelnivaló gallyért.
A lámpa nagyokat buggyant, s az üvegje már egészen bekor-
mozódott. En még mindig ültem csak mozdulatlanul. Ha kikopott
elõlem a falból az egyik kép, azonnal ott volt beléhelyezkedve a
másik: a harmadik telet töltöttük már Gereblyésbcn: sirdogálva
kötözte a hátamra Piroska a beteg gycrekünket, s vittük térdig érö
hóban egyszer Békésre, másszor Vésztörc az orvosokhoz. Láttam,
amint gõmyedtcn lép utánam a nyomomban, s ha megál1tam,_végtelen
aggódással jön, és ölel, és támogat engem is, a gyereket is. Es annyi
keseniség, és annyi bocsánatkérés van az arcában, mintha ö lenne az
oka az egész sorsunknak... S azután láttam megint: éjszaka
vánszorogva belép a haládi hodályba, és szólit. Mikor fellobogtatom a
szalmatüzet, csak annyi mond: - Meghalt! Azután nekidõl a füstös
vályogfalnak. (Valósággal a hátamon kellett ha.zavinnil...) Azután a
koporsó, a messzi pusztai sir. Márgnem tud könnyezni. Atesctt az elsö
kegyetlen fájdalmon. Jön utánam, mint az életvesztett
Ugy tetszett ott ültömbcn, mintha a régi dolgok egy hosszú
fonallá sodródtak volna, s hogy minden egyes esemény külön szála a
nagy fonálnak, s hogy mikor melyik szálat érintem, már látom is, hon-
nan ered. Ez volna tán az emlék? Az emlékezés? Jó, legyen az. Mond-
juk annak. Sok volna ám a fonal minden száláról beszélni, és unalmas.
Mert kit érdekel ugyan az a fölötti bánkódás, hogy eltört egy
cseréplábos, kilyukadt egy szita, megdöglött a kis magkokas, vagy,
hogy el kellett szómi a hát gallyat, mert fuuıi kellett az erdész elöl, s a
bokrok emiatt széttépték a szoknyát? Vagy kit érdekel a savanyúleves,
vagy az, hogy egy félévig hogyan kell tojtauti egy koszos malacot. s

-205 -
amikor már ltilábolna a koszból!_jõn a dög. és elviszi? Igen, ezek az
ügyek csak Piroskat érdekeltek. 0 tudta, mitjelentcnok. De ha azon a
nagy fonálon ezeket a dolgokat érintettam, a szálak nem remeglek.
Mindig azokat a szálakat kellett tehat az éjszakai csendben kiıapin-
tanom. amik megremegtek, ha érintettem õket
Egy rossz pelenka nem fáj az embemek, ha elhasad. Ez nem fajt
Piroskának se,szegénykének, de amikor egy téluton a szénakazal
tetején kihullott a ltezembõl a vasvilla, s az öreg Nagy Károly. a
takannárıyos betamogatott a konyhaajton, ez már sok volt neki. Az
orromon sugárba szõkkent ki a vér, s reggelre nem volt erõm moz-
dulni. A kisgyerekûnknelt, Pistának a temetése után volt ez, s a másik
kisgyerek, Jankó szintén probalgatta az utat, hogy a testvére merre is
repült. S én is ledűltem. Jött bûrbajszu Szabó. és azt mondta: na.
ennek bedudált az élet!
Akkoflájt láttam elõször úgy kibamulni az ablakon, mint most a
fehér fal elõtt. Mikor egy hét multán orvoshoz vittek. õsszetörten
kucorgott a kocsiderékban, s kérlelte a kocsist, hogy ne hajson gyor-
san, mert kiráua belölem a lelket... Eljött a tavasz, mire Iábadoztam.
A l`alká_l_. a „kiscsapatot” man legelõre vertek. Nem volt erõm menni
utána. 0 a hátára kõtõzte Jankó! egy nagy lepedõvel, s pasztnrlıodott
estig. Akkor még aljat honlott, s utana futott a házi dolog után: az
alkonyatbırı még kolompirt fészkelt. mosott. nıoslékot csinált. tojást
lámpázott., pocot ûldözött a kaınorábttl. és elõkészült a másnapi
teendõkre. Így volt. És se õ, se én semmit se tudtunk még akkor arról.
hogy az õ számára az ég kulesıiıja már meghúzta azt a vonalat,
amelyikbõl a neve után majd egy kereszt lesz...
Ha egy asszony kaskaval a karján gyalogol két falun át, nem
jelent semmit. Majd visszaér oda, ahonnan elindult. Nem kell
tıínõdnie, hogy miért lép, s hogy hányat. Nem is tûnõdik. De hogyha
úgy megyen el egy helyről, hogy oda többé vissza nem tér, már azon
tfinõdni szokott.
Gereblyésbõl úgy vitte el a kocsi Piroskıit, mint ahogy
Horindzsából: ült a mosó- és dagasztoteknõ között, már akkor
nemcsak a sûtõlapátra kellett ügyelníe, hanem a kis Jankóra. Zolira.
meg a kis Ferkóra is. Hogy valamelyik rossz lékrijébõl lobogott-e
zászló utána, ki tudja. De a tűnõdés már ott volt az arcán. A léleknek
az az álomszerû sejtése. hogy a mának meg nagy ügy egy-egy
kilométerkô, de a holnapnak mar lehet, hogy mindörökre porba vész.
Lehet, hogy így van. A túnõdésnek kifele nincsen megfoghato
törvénye.

-206-
 Az elsökilomélerkö Piroska elöl akkor kezdett tûnedezni, mikor
Zoli megszületett Sárga Mágoron, s utána egy félévre egyszer a
szívéhez kapott. Fehér volt., mint a fal, s izzadt, és reszketeıt -
- Mi az kis cimborám! - mondtam akkor neki - tán nagy
galuskát nyeltél? - Eppen l`özötL
- Ez azt jelenti, hogy siessünk! Amit csak lehet, tegyünk meg
mindent, hogy elkerûljûnk innét. Ha magad maraec majd: itt
csakugyan magadra marace... oszt három kis kölyök van! - mondta,
és nagyon megszomorodott utána.
_ E figyelmeztetés végkifejléseképpen vesszõztem én azután a
három malacot Vésztörc, s ültem le este a ládára egy kicsit eltúnödni
a Piroska mind sűrűbben jövö könnyein és szomoniságan. Igen.
Vészlön az elsô éjszakán, az ablakba bámulva, jöttem ni igazán, hogy
mik azok.
Már világosodott. Felé fordultam, hogy lássam. Még mindig itt
könyökölt mellettem az asztalon, arcát a két tenyerébe pihentette, és
szunyókálL Felállottam a faládáröl, és lábujjhegyen mentem kifelé.
hogy ne háborgassam. A ház elött egy vesszömosdó volt lábával
fölfelé, úgy ahogy este a kocsiröl odatették. S a mosdó lábán har-
matlepetten ott esüngött Piroskánalt egy rossz fekete glottkötöje, az,
amékben a kisrtıcáknak két éven at a csalánt hordta. Tehát a
kôltõzkõdõk zászlója alatt mentünk Vészıõre is. Piroska nemsoká
kijött utánam, meglátta, és leakasztotta a kötöt a mosdölábrol, s oda-
ment, ahol én este a tytikketrecet csináltam, és forgáccsal szedte
tele.

Azon a héten, amig berendezkedtiink a lakásban és az udvaron,

az utca majdnem minden asszonya meglátogatott bennünket.
Megnézték, hogy milyen szélhailott népek lehetünk mink. Jöl
megszemléltek bennünket, s tudomásul vették, hogy ezután mink is ott
élünk. Egyik ajánlotta, hogy libát tömjtinlt. azon mindig lehet par
pengöt keresni. A másik ajánlotta. hogy vegyilnk. amennyit csak
tudunk. ha van pénzünk, csöves tengerit annak tavasszal igen jó ára
szokott lenni. A három malaeunkat megdicséıtélt, hogy elég jö hizök
lesznek. Kokast ajánlottak cserébe. rézüstöt kölcsön lekvárfözésre.
Volt olyan, amék azután éıtleklõdötl. hogy tud-e Piroska kokast
heı`ülni, mert úgymond, amit ö herûlt, az még mind lábosba került,
vagyis, a szerencsétlen kiskolıas nem bírta ki a körülınetélést

-207-
 A sok lanáeskérés és adás és mindennemű érdeklödés űrügyc
alatt bekukkantottak a szomszédasszonyok minden sarokba nálunk.
Hogy ınink van, s hogy mit, hol tartunk. A szájuk soha nem állt be, s
a kezük minden dologra ráállott. Tudták, hogy a grófnál a kcrtmegi
uradalomban mi a napszám, milyen a csösz, hol érdemes makkost
kapálni, a faluban melyik zsidótól lehet kölcsönt kérni télen aratásig,
vagy tcngeritörésig, s hogy melyik jcgyzöhöz érdemes ügyes-bajos
dologban odafordulni. Olyan apró kis megicgyzésekben mondták el
mindezeket, ami az élet napi kis eseményeivel összefüggött Megtud-
tuk, hogy Csillag doktorhoz érdemesebb elmemıi, ha baj van, mint
Katonához, Katona már mcggazdagodott, nem segit, nem vár a
pénzre. De Csillag elvár félévig is. Söt orvosságot is ad, akinek pénze
nincs. Természetesen ezeket mind Piroska nıdta meg. Egy hét alatt
tisztában voltunk tehát az öregjével annak, hogy mihez tartsuk magun-
kat, ha nem akaıjuk, hogy elftˇıjjon bennünket onnan a szél. Aki a más
tallójáról él, már ennyi tudással elindulhat. A többit majd megmondja
a talló gazdája. És amit még az se mond meg, megtanítja a sors. Igy
gondolták ezt az utca asszonyai is. De mit tudták ök azt, hogy én már
nem kiscsirke vagyok ezekben a dolgokban, s hogy egykor régen a
Kósa-ház eperfájáról milyen közelről láttam mindezeket. Hiszen ha
ötven évvel elébb költöztünk volna be a faluba, akkor is erre a nótára
tanítottak volna bennünket, s ha ötven év múlva költöznénk, akkor is.
Minálunk ugyanis egyik ötven évböl a másik ötven évbe áthallatszik a
generáeiöknak a sirása is és a tanítása is, mert súz év öbliben se
nyújtözkodhatik ki hosszabbra az élet, mint az egy évében. Ha mégis
nyűjtözkodni akama, azonnal elvagdossált a takáróját, s ha az élet
nem alkalmazkodik a takaró hosszúságához, összetipoıják a lába
ujiait. Már pedig azok az asszonyok, kiknek fontos volt azt tudni. hogy
hol több a napszám, s hogy melyik orvos gyógyít ingyen, igencsak a
lába ujjai voltak a száz év öbliben kucorgó életnek, nem pedig a térde.
Minden tiprást ök érezték elöször, és nekik fájt igazán.
Hát hogyne fájt volna mondjuk Csecsénének! Egy ltubikos
felesége volL Erös csontos asszony. Az urával megjárta
I-lorvátországot, a Felvidéket és húzta a kubikostalyicska kötetét.
Közben hat gyereket szült. A lábaszárain, mint fekete 7.sinórzat_, ki
voltak dagadva a vérerek. Két hold. ,,rémánciás" földjük volL Ugy
munkálták, hogy az ura hámot csinált, s bcfogta magát az ekekapa elé,
és húzta. Az asszony, Csecséné meg tartotta és toszitotta az
ekeknpát... 'És még vannak, akik Kun László szekerét emlegetik.
Tegyük fel, hogy volt Kun László szekér valójában. De akkor minek
rıevezzem azt, amit Csecse húzott? Azt hiszem, igen találó név volna

-208-
 rá, hogy Vájsz Manfréd szekere. Ebbe az elnevezésbe minden
indokaival együtt bele lehet sürileni a kort és annak állapotát.
Különben beszéljünk Csecsénéröl. Hallottam rola, hogy végrehajtó
járt náluk, hogy elvigye egyetlen malaeultat. Cseeséné nem volt rest
beesalta a malacot a konyhába, bezárta rá az ajtót, leült kivül a
küszöbre, és elhatározta, hogy inkább meghal, de a malacot nem
engedi. A község eigányai, kik a végrehajtó „emberei” voltak,
vigyorogtak, tanakodtak, de nem mertek közel menni. Nem tudom,
szegény Cseeséné hányszor ült le azota a konyhaajtöba! S azt se,
hogy Cseese húzza-e még az ekekapát.
Oláh Mihályné egy barkácsoló embernek volt a felesége. Sovány
öregasszony volt, hizelgös beszedü. A Hazine ura napszámos volt. A
Borbírónéé egykor igáskoesis - akkortájt leginkább summáskodott.
- Rábainénak községi rendőr volt az embere. Sárgasfekete arcú
asszony volt szegény. Nemsoltá rá, hogy Vésztöre kerültiutk, meghalt.
lfiroska sokat bánkodott miatta. Két kis g)'ereke maradt. Azután
Okrös Sándomé ,,kisángyunk". Az egész utcának kisángya volt ö,
csupa lélek asszony. Az ö ura volt az a nagybajszú, nagynyugalmú
ember. Ezek a népek voltak közeli szomszedaink. Most, hogy irok
róluk. megelevenednek elöttem. Látom Oláh Mihályt a szekercéjével,
tömzsi termetével és érdekes ázsiai areával. S látom Borbíı-ot, a fekete
kunt lõtyõgõ esizmaszáraival, amint köhécselve indul hajnalonkinl., s
hosszú szijjas lıaıjai lógnak mellette kétoldali, mint elhasznált
hajitólák. Ö egy kicsit gyorsan beszélt, mintha kun-tatár tenileten
avatták volna l`el a nyelvetövit. Emlékszek ra, milyen buzgalommal
ültette kertjében a fekete szölöt, s pergett a nyelve, hogy most már a
„mi-világunluıak” kell jönnie, mert az van soron - a sugényeké, akik
a faluszil és a majorok között hányattatnalt. Nem tudom, várja-e még
szegény, hogy sona keniljünk? Azután Házi, a kis napszámolö ember.
Koeog-e még vajon takaros kis esizmájában, pergő lépteivel, kerek
börbakójával reggelenkint Kertmeg fele? S vajon teljesült-e' az álma:
egy jó fejöskeeske? Három liataljegenyefája volt.. Azóta a három fa
bizonyosan kinőtt a tájböl. Vajon megakad-é bennük egykor az
egyforrnan átvonulo idö?
A kis napszámolo ember felesége, Háziné, Ieleneeltet tartott, és
eukorrépát kapált a grofi uradalomban a maga ,,szakállára". Rá__bai
volt az ulca arisztokratája. Rendőr, a község hivatalos embere. Ü a
dobszonál is elébb tudott minden hivatalos ügyet. Jó kis házatája volt,
pár hold lT:`ıldje, fizetése. A napszámolástol megmentette az Isten.
Velem nem volt sohase tisztában, hogy ki is lehetek én tulaj-
donképpen, milyen árva gólya, aki fészket raktam az ö

-209 -
szomszédságában. Középtermetü ember volt. kicsit csüngö bajsszal,
szótlan és komoly. Lehet, hogy ez volt az alaptermészete, az is lehet,
hogy a komolysága az „állással” vele járt. Ha lakodalom, keresztelő,
vagy euháré-[éle alkalom volt, ahol danoltak is a tambura vagy a
muzsika hangiaira, feloldódott a komolysága, s leült danolászni az
egyszerü napszámolók közé. A karikalábú, ázsiai arcú Oláh
Mihályrıak, a barkácsolönalt is ilyen volt a természete.
Távolabbi szomszédaink voltak még Farkas, a tapasztó ember és
Peregi, a tanyás. A tapasztó embemek az volt késöi öröme, hogy fiai
már nem kóstolják meg azt az életet., amit ö élt, mert iparosok lettek.
Hogy Pereginek volt-e valami öröme. nem tudom, lábszomszédom
volt, s ha találkoztunk is néha, mozdulatlan, savanyú areából nem
tudtam semmit se kiolvasni. Az azonkivüli szomszédjaim vasutasok
voltak. Közelebbröl nem ismertem öket. Minden hónapban, elseje
után nagy garral jártak, ittak, vásároltak, s elvárták,__hogy mink, akik
nyáron mezítláb jánunk, kiteıjünk elölük a járdán. Ok úgy tartották,
hogy a háború után teljesen rendeződött a magyar nép ügye. Mert, im,
földrelormot csináltak, a parasztok földet kaptak, s mellé meg
dolgozni is járhatnak az uradalmakba.
Íme, nagyjából elmondtam moııdanivnlóimat a szomszédjaimrol.
Ilyenek voltak. így láttam õket. Esténkint egyik-másik házból csata-
romsok zaja hallatszott. sírás és átkozódás, olykor-Olykor ének, és
nagynéha danolt is egyik-másik asszony. A Cseesehad zsivaja szon-
ban örökké hallatszott. Szennyes nagy kaníngben, [ekete Iábszárakkal,
egész nap az utcán Iebzseltek a Csecse-gyerekek. Elelmesek voltak és
szemtelenek. Azóta õk húzzák talan már az ekeltapát a ,,remancian",
az apjuk meg toszltia. Kell is, men Csecséné bármilyen megtennett,
csontos asszony volt is. nagyon elgyengithette már a lábát a
véreres zsinoızat..
Bizony. az élet ell`ut, az évek peregnek. s új generáció nö l`el, hogy
ifiabb szemekböl tültrözzön a régi sírás, s hogy erösebb és keményebb
szájakból hallatsszon a ltiáltas és a fogcsikorgtás mindaddig, amig -
Borbíró szerint - a mi ügyünk sorra nem következik.
Hogy el ne felejtsem, akkor költöztek be Vésztõre Vakartsék is. a
falkásbojtárék. Az öreg Vakans János körülbelül ıiz évig lalkáskodott
Mágor-pusztán. Ebböl hat évet a magyar uraságnál töltött, négyet
pedig énvelem a haládi Lirnál. Annakelötte valamikor halesöszködött
is az öreg a Hótt-Kerezsen. Beteg volt hosszú évekig, s valamiból
mégis csalt élniök kellett. Ma is szinte magam elött latom töpörödõtt
alakját. amint bütykös lábaival nehezen és kaszálva járt. Ahol ö
reggelente végigbattyogott a gyeoen, ott azután nem maradt hannat. A

-210-
felesége Turbuez Sára volt, egy halk beszédü, ijedös asszony. §ok
évig kötteltette, és gondozta az uraság pulykáit tizedibe. Ugy
hozzánört ehhez a munkaköréhez, hogy - ha ingyen kellett volna
pulykásznia. akkor is csinálta volna szó nélkül. Emlékszek rá, hogy
minden három hónapban ment az úmö elé számolni, s indulása elött
már napokkal motyogon magában, jött-ment, számolt az ujiain, s
eltünödött. Ugy viselkedett, mintha már az úmö elött állana, és
számolna. Egyszer lefososodtak a kispulykái. Hiába rakta beléjük a
szemes borsot. hiába kenegette szesszel a lábukat., biz azok közül nem
sok érte meg azt a dicsőséget.. hogy az úmö fazoka elött Liszteleen,
vagy pedig angol hasba kerülvén. a Sára néni európaiságát hlrdesse
Sekszplr népe elött. Olyan volt akkoriban Sára néni, mint a
lelkevesztett, annyira félt az timötöl, vagyis a szájától. Mert az aztán
volt az úrnönek olyan, hogy: ha az területté válik, fel lehetett volna ra
építeni vagy tíz jobbágyfalut, bennük száz Sára nénivel, akik mind ret-
tegtek volna az tlmötöl egészen a magyar idõk végezetéig. Tudniillik:
amelyik n_épnél sok az ilyen úmö. annak az örök történelemben rövid
az ideje. Es ez nem is csuda: az ilyen úrnök elött addig számít csak a
történelem, ameddig ök élnek.
Am honnan tudhatta volna ezt szegény Sára néni, de még maga
az tˇımö is'?! Az egyiknek az angol divatlapoknál és Herczeg Simon
Zsuzsájánál, a másiknak, a szinte sírnivalóan alázatosnak, a tizedes
pulykánál kezdödik, és végző-dik. Szomorú! De az, hogy az ürnõ, vagy
a cselédasszony nem tudja, csak hagyján, ám hányan vannak férfiak
az úmö kasztiából, kiknek, szinte a_markukban ül a történelem, és
Semmit, de semmit nem tudnak róla. Es ez még sokkal, nagyon sokkal
szomorúbb.
A szor_nszédjaim sorában meg kell meg említenem Vargát. a
libatömöt. Erdekes mesekészségü ember volt. selymes szöke bajssml
és rátarti gusztussal. En nem tudom, miért., de valahányszor találkoz-
tam vele, s az arcát néztem, mindig a selyemhemyóra gondoltam.
Nem tudom ma se megnıagyarázni, hogyan s miért. A szája körül volt
az a valami, ami a puha, kicsi, gubózó „harisnyagyárosok"-hoz tette
hasonlová. Szinte csodállroztam rajta, hogy a zsebei nincsenek tele
eperfalevéllel. Mindig valami elrejtett kincsröl álmodozotı ez az
ember, és arról, hogy neki egyszer még különös szerencséje lesz, mert
aki olyan szép szál ember, mint ö, s aki annyira vágyik a szokatlan
után, nem részesülhet se az Istentöl, se az élettöl csak olyan sorsban,
mint amilyen a nem szöke és nem szép szál napszámolóknak
van.

-211-
 Szegény Iibatömõl Az álmai eltörtek. A kincset nem lelte. Ahogy
romlott évröl-évre az élet, odakerült ö is a má_gori zsidó birtokára
tamariszkot ültetni a szikre - napszámosnak. Ultette, mondom, és
kapálta a szikrázó szikben a tamariszkot, hogy a fácánoknak és a
nyúlaknak legyen hol hüsölniök, és hová büjniok.
0 mesélte nekem, hogy egyszer, suttyolegény korában éjfélkor,
ragyogó holdfényben ment a szopori-árok magos partján Kót felé.
Ketlös gyalogút volt az árokparton és nagy, öreg terebélyes füzfák
végig. Nagy csend volt. A kokasok már éjfélre ellrukorikoltak. Csak
megyen, csak megyen, egyszer a háta mögött valami csoszogásfélét
hall a gyalogúton. Olyanfélit, mint mikor a bocskottalpát a földhöz
dömölik. Alig néz hátra, már ott is jár mellette valami különös
ember. Ócslca, rossz szúr volt rajta, detekárı kötéllel kõrülkõtve, s az
alja földig ért, mert hogy alacsony volt az ember. A kezében
falámpást tartott, s abban olajmées égett - látta, mert jól megnézte!
- A szûre gallétja jól fclhajtva, így érte utol.
- Jóestét szomszid uram! - köszönt ö neki.
Vékony, sipitó hangon felelt vissza a szünnók ember és selypítve,
hogy
- Ne-en szomszid uram!
S hogy ö csak akkor ügyeit volna fel annak különös voltára. De
az megelözte öt stıhogó talpaival, s bár kopja nem hallatszott a
lepéseirıelt, mégis úgy haladt, hogy nem bina követni. Csak azt látta,
hogy meg-megcsillant a falámpás, ahogy lóbálta a keziben. A ltóti
domb töviben tünt el a lámpás, s az ember is vele. 0 úgy tartotta,
hogy az az öreg cimbora valami kincseken ül, s minden kilenced
évben jól megjáıja magát a tájon... Ha úgy volna, hogy csakugyan
kineseken ülne a sipitós öreg a templomdombban, akkor érdemes
volna vele egyszer az én egykori szomszédomnak összekomásodni,
mert bizony holmi aranyakból hamarabb zöldágra vergödik az ember,
mint a libatömésböl.
Azért mégis jobb az én libatõmö szomszédomnak, mint mondjuk,
a lapasztósnak. Ha az élet és a sors nagyon vékonyan is juttatja neki a
kenyeret, ott van mellé az álma. S mind a kettöre ráhullhat a könnye
- sónak. De mi jut a tapaszıos ernbemek?! Csak sár. S ha ana ráhull
a könnye, abból is csak sár lesz. A sárba meg beléragad az
élet. -

-212-
 Egy. hét múlva, ezer tennivaló kozött elérkezett október elseje. S
nekem végleges elszámolásm Kárász-mcgyerre kcllctt mcnııcm.
Nálam voltak a dõgcédtılák és a ltimutattisi könyv, s azonltivûl át
kellett olvasni a jószıigtillományt az új felelős embemek, Sallai
Mihálynak. Pecltes, tõmzsi ember volt Sallai, ismertem már régebben.
Unokaõecse, a fiatal Sallai Mihály ott kisbojtárkodolt mellettem már
Gereblyésben is. és utána Mágoron. Igen jol emlékszek rá, hogy
Sallai lehetett peckcs ember, de bizony birkát olvasni nagyon gyengén
tudott. Ugy olvasunk csak - szabadban. Szemben állotmnlt, és
kettőnk között ugrattuk át a falkát. Ha egyenkintjõtt, akkor még csak
sikerült is neki az Olvasás, de amikor negyesivel, õtösivel futott, azon-
nal eltéveszletle. Így háromszor-négyszer is át kellett olvasni külön
minden falkát A végin annyira összekuszálóıdott elötte a dolog, hogy
azt hiszem: bizony ô nem igen volt tisztában azzal, hogy mennyit is
vett át. Be is vallotta nekem, hogy egy kicsit gyakorlatlan már az elTaj-
ta dolgokban, mert régen volt, mikor ilyet csinált. Vörôses harcsa-
bajsza volt, s idegesen húzogatta.
Szegény cimbora - gondoltam - na, te jó helyre kerúllél, benne
vagy nyakig a kutyasıoritóba. Mert bizony a haládi úr nem
gyakorlatlan ám a számolásban,jol megtanulta, s ha nem állsz jol a
talpadon, úgy beíúsúlhet. hogy valcaı-hadd ott is, ahol nem
viszket.
Hallottam késõbb, hogy vakarta csakugyan, szegény. Jaj, bizony
a haládi úmál letthen, szóban, dologban eiiel-nappal állni kellett a
sarat. Men aki nem állta, tágitotı, az azon vette magát észre,.hogy tl
talpa alatt ott az útilapu. Abban mester volt a haládi úr. De abban is,
hogy a lapukotozéstõl mindig megmosta a ltezit.
- Hát, he, nékem az intéző mondta, hogy nem megfelelõ ember
vagy. Az meg ıeerted nem hazudik! Man csak azert se, men én is úgy
látom. Nem mondom: én ttilem maradhatnál, látod, de az intezõ úr
nagyon kirúgott lád. Tik tuggyátold - mondta, s azzal man be is
fejezte. S a cseléd szegény |`eje áıkozhatta az intezõl: az úr kcgyeiert
az minden atkot magára vállalt, mindaddig, amíg meg nem érezte õ is
a saját ıalpa alan az útilaptıt.
No, de folytatom!
Szóval Sallai úgy-ahogy átvette tõlem az állományt e'n meg men-
tem a könyvvel és a dögcédulákkal. hogy még egyszer s utoljára
elszámoljalt a haládi úrral. Meleg, gyönyörű õszi délután volt. A kas-
télykert fáirol pirosas-sárga falevelek perrentelt le minden pillanatban,
s a fák alatt a nagy levélhalomban a haládi úr lányának, Kató
ltisasszonynak a kutyái hemperegtek. A majorudvarbol, a magtár felõl,

-213-
rostazõrgés hallatszott: béreslányok rostáltak ott, és danoltak; a kõrgát
bejúrójárıál Papp Gergély. a gereblyési bivalyos jött befele; hosszú,
sovány. kopasz kaıja térdig ért, ahogy eleresztette emyedten magát a
gyaloglásban; kalapján rongyos ökörnyál himbálotlzott; a bivalyok
megfeszített lábbal taszigálták egymást, mintha csak azén élnének,
hogy a járomban egymás ellen kûzdjenek; szájukbél hab csorgott. s
kopasz fekete hátukon a verejték és a bõrûkbõl kiizzadott zsir
messzire ragyogott; jármuk csörgõtt, s a delezsánc, mint egy
faragatlan õsvilági monstn.ım dõcõgõtt utánuk.
A kovácsmühelyben esengett az üllõ. ahogy a kovácsmestcr
pergette rajta az ütemet. Kívül a kõrgáton ökõrigák nyûzsügtek. Epp
akkor vetették. és baronállák a kastélykerti táblát. Az intéző-lakás
elõtt tyúkok méláztak, s egy unatkozó ntca harsányan sápogott. A
tyúkászne és a kiskocsis nagy mosofazék szappanlevet cipeltek át az
udvaron. s egy kerek orgonabokor tövibe kiöntõtték.
Lassan haladtam az iroda felé. A haládi úr épp kinn ült a
tomácon, kezit a kõnyöklõn pihcnteıle. és eltûnõdve szivarozott. Csak
akkor vett észre, mikor a kisasszony kutyái rámrohantak.
- T_e, ez a Sallai milyen ember? - így fogadott
- En nem ismerem! - mondtam. - A rıaccságos úr
ismeri! Jonapoıl
- Ismeri a fene! Egy kicsit gyengének látom! Nem
gondolod?...
- Mondom, hogy nem ismemml... Csak úgy lálzisbúl.
- Mert nekem jo juhászt fogaggyatok ide!
Úgy beszélt. olyan megszepült hangon, mintha ketlõnket érintő
ügyről tanakodnánk, s mintha nekem is rendkívül fontos volna az,
hogy õ kire is bízza a birkaállományat. Ismertem már a játékait, s
átláttam a szitán. Azt akarta tudatni velem, hogy lám, 6 mindig
nagyrabeesúlt engemet, most is, íme, a véleményemet kéri,
meghallgat, szóba all velem - de meg aztan: ha mégse sikerülne
megfelelõ embert találnia Sallaiban, mi közöttünk azért ne szakadjon
el véglegesen a madzag. Tudta jol, hogy nekem csak a két kezem van,
s csak azután élhetek, s ha netalán-tán õ megszonılna megfelelõ
ember dolgában, én meg kenyerben, akkor õ a két kezembe mindig ad
annyit, hogy ne korduljon meg nagyon a hasam. Hahaha! A lóval is
úgy bánnak, hogy mikor a rúd mellett van, a hasa alá vemek az
ostonal, de ha elszabadul, akkor az abrakosbakot rázogatják neki,
hogy felejtse a rl.idat és az ostort. De, sajnos, mindig úgy van, hogy:
elõször két szem abrak s utana száz ostor és - nigás a horpaszba. No

-214-
de én már tudtam, mit jelent a rúd mellett állani, és tudtam azt is,
hogy a haládi úr miért rázogatja elöttem az abrakosbaltót.
-- Ne fáradozz testvir - gondoltam - én ebben az életben
úgyse jövök többé ide vissza!
Beszélt még an`öl is, hogy szereuıé azért, ha néha-néha
kilátogatnék, és széuıéznék a jószág körül, s megmondanám, ha
valamit látok, hogy nem. jól van. Hümmögtem rá valamit, s
aztán számoltunk.
Soha még olyan barátságos hangulatban nem egyeztettük össze a
könyveket., mint akkor. Minden szavunk egyezett. A dögcédulák is.
Közben beszélgettünk, hogy ki milyen hosszú életet vár. Elm_ondt.a,
hogy ö apai vagy anyai ágon meddig számíthat az életre. En azt
mondtam, hogy a magam életét elég rövidre taksálom. Nincs is semmi
értelme, hogy hosszú ideig éljekf Az, aki öregségire csak var-
nyúcsöszsigre és a ganédomb aljára számíthat, ne matuzsálemesked-
jcn. A hosszú élet csak azoknak valo, akik.ı1ek a sors hosszú kolbászt
is adott mellé. Olyan hosszút. amit még az tmokák is rágcsálhatnak.
De azoknak, akiknek sohase szelt egy karikányit se, örcgségükrc jobb
a sir. Bizony szegény Pogány Sándor is úgy gondolkozott, mikor a
kokasüllöre kötelet vetett, aztán Ltıkatosné is, és Baksáné is - és még
mennyien mindazok, akik összctõrtck,_ s miután sc égen, se földön
remény nem volt, saját magukat úgy dobták sírba, olyan nyugalom-
mal, mintha az élet csak egy elhasznált rossz lábos lenne. Abban az
idöben azt hittem én is, hogy ez a Ieglıelyesebb cselekedet a letõnek
részéről. Ma már azonban más a véleményem. Mondjuk, ha egyszer
eljönne az az idö, hogy behorpadt lábost csináljak magamból, kapnám
magam, s ellátogatnék azokhoz, akik akár üzleti érdekbõl, akár a
hatalom megtartásábol vallalkoztak arra, hogy õızik a magyar sors
mozdulallanságát - s elöször belőlük csinálnék lyı.ıkas lábost. Szerin-_
tem még ök tartoznának nekem köszönettel, amiért magam mellé vet-
tem öket tˇıtitarsnalt. Ha minden magyar öngyilkosjelölt, akit a nyomor
és a kétségbeesés hajt behoıpadni, elszólitana -magával egyet a
fentnevezetlek közül, merem mondani: olyan szívvel-lélekkel fognának
hozza a helyzet megjavitasához az utánuk köveutezök, hogy öröm
volna nézni. Azt hiszem, ilyen eljárással kikopnának a ravaszok, a
minden hájial megkent bitangok, a csürök-csavarok, s helyükbe a
nytltszivüek, az egyenesek és a teremteni vagyok kerülnének. S úgy,
ahogy fogynának a ravaszok, fogynanak az öngyilkosok is.
Tennészetesen a nyomor, a reménytelenség és a kétségbeesés
jegyeseit értve. Mert az emberséges és becsületes vezetésnek édes
ıeswere 8 becsületes ımzdes. A ızüzdeszıeıt tehat eneııne volna. Ö.
-215-
igen, a becsületes, az emberséges vezetés olyan az ellıagyottak és az
clvcszcttek felé, mint a kinyújtort, szcretö apai kéz.
Bizony, ha a teremteni vágyöké lett volna a vezetés, akkor nem
kellett volna nekem a mennél rövidebb életröl elmélkednem egy
magyar kastely tomácán a haládi úrral szemben. Hanem azt gon-
doltam volna inkább, hogy bújjoıı mellölem az a Matuzsálem úr tl
fúrúlyukba, mert akánrrcnnyit élt is, még se élt annyit, amit én
örömmel meg ne tetejeznék.
No, de hagyjuk a bölcselkcdést!
Mondom, elszámoltam a haládi ún'al, egy kicsit elfccscgtcm,
aztán elköszöntem. Kezet fogott velem. Akkor elöször és akkor utol-
jára is. Kimentem a kastélyudvanél. A kisasszony kedvencei, a
kutyák még mindig ott hempcrcgtek a falevélben. A kapuböl még
visszapillantottam, s láttam elmaradni a prádésistállöt, a kutyavályut
tele savóval, a cipekedõ tyúkásznét„ az udvar végén a konnos nagy
üstöket, a tejesházat, hová hosszú évek hajnalain járogattam a
tejesdézsákért és fejõcdényekért, hogy szakadatlanul gyarapítsam a
haládi úmak a hosszú életre valót.
- Im, most mán megszüntem cselédnek lenni - gondoltam,s
úgy éreztem, mintlıa a régi gyermekkorom néhány tiszta évibe léptem
volna vissza, s mintha az azota eltelt idö csak egy rettentö utazás lctt
volna. Egy utazás, a.rn.i büntetésként ki volt rám szabva, mert örök
cselédek és pörok gyerrnekeként születtem.
Szorongó és félelmes szabadság szakadt rám. Furcsa dolog, de
úgy volt, hogy mikor átmentem a major-udvaron, már olyan távolinak,
olyan idegennek éreztem és láttam, mintha csak véletlenül tévedtem
volna oda. Holott nem volt olyan istállösarok benne és olyan szin,
olyan göréalj, ahol ne tanyáztam volna. Mind igen jó ismerősöm volL
Egyik patkányairól, másik a bolháiröl. Ezekben az istállösarkokban és
göréaljakban tanultam meg a türelmet, a piszokbanélést s föleg azt,
hogy a demokrácia olyan európai madár, aki inkább a kastély és a
palotaszagot szereti, s azokra a népmilliókra, akik ismerik jól az
istállösarkot és a góréaljat - görbét tojik. Ennek a folyékonybélü
europai madárnak areátlan tojogatásaiért jöttem rá arra, hogy egy
magyar fecske többet ér nekünk tízezer ilyen ravasz, kétszinü s betyár
úri madámál.
Hát igen, szemléltem még egyszer a megyeri majoı`t, s ezeket
láttam benne utoljára: a hosszú, sápadt, görbe Simon Lina egy hát
gallyat cipelt, s terhes volt, mint minden esztendöben: a nagy
cselédház elött két béresné bontogatta csövenkint a kinján érett kései
paszulyt; öreg állöszékben egy kicsi gyerek állt, és saját húgyáböl

-216-
sarat taposott maga alatt. Előtte esorba cseréptányér volt, s abból
markolászott valami öreg ételt; egyik marokkal a szájába tette, a
másikkal meg kente szét a szék tetején.
Ma is emlékezek tisztán rá. hogy igáskocsik jöttek befele a
majorba, mikor én kivülértem a körgáton. Megismenek, pedig más
irányba távolodtam, és a kalapjukat lengették felém mindaddig, amig
el nem takart elõlük egy gelegonya-liget. Integettek, és „sok
szerencsét” kiáltoztak felém.
Szegények, vajon hová lettek. hol jámak azöta, s hol porolja bé
nagy görbe hátukat az utak szüntelen pora?... Ha néha magam
vagyok. és csend van körülöttem, szinte úgy vélem, mai is hallom
koesijuk zörgését s azt. hogy Kuti lassan és keserve`sen danol. Vagy
pedig látom a sugár. gyorskczű Csú Janköt, a fıatal Pogány Sándort,
az öngyilkos gulyás liát. Aztán a kis keszeg Lovast. aki engem
költöztetett Hórindzsáböf! a jöhangú Lakatos Károlyi, a mindig
pölTedt kezû Nagy Jánost halálos ny-ugalmával és halálos
dagadtságával. _
Ó, bizony ezek nem lordok, nem dzsentrik, csak a haládi úr
igáskocsisai voltak. Egyike-masika azota már bizonyosan nem is él.
Vagy ha él, se él. Mert az életük nem élet. hanem lassú, percről-
perere való elkopás... De, ó, jaj. élnek a lordok. élnek a dzsentrik.
élnek a haládi urak, és él a „szocializmus” és a demokrácia. Es élnek
a Komfeldek. a Martincsekek. na. és el Cs. Szabó László... Az én
igáskocsisaimat meg elhordja egyenkint a magyar halál. Nevükbõl és
emlékükbõl ennyi se marad, mint a hátukra lerakódott por, ami
visszapergett róluk a szélbe és vissza az útra.
De hiszen Arpád seregeit is belepte a por honfoglaláskor.
Mikorra kikeveredtem a gelegonyalígetböl. már csak az utolso
igáskocsi látszott. abból is jolonnán csak a saroglya. Megállottam.
hogy még egyszer inllıessek nekik. de már le se vettem a kalapomat.,
nem volt kinek integetnem. lrinyt vettem hát. és át az õszi tallókon
megindultam Vadasmegyer felé.
Csupa fény volt a táj. s a tallök millió és millió torsa mint
megbarnult réz ragyogott a tájban. Az Istentől. a törvénytöl és az
ıgradalomtöl védett fácaˇnok épp szállotıak fel a tallö poráböl, s
nyilegyenesen az erdőbe repültek. olyan zajjal, hogy meg is hökken-
tem egy kicsit. s riadtan néztem a bokrok felé, hogy nem búvik-é elö
az erdész vagy a vadör. Men azok estefele mindig leskelödtek, s min-
den fáeánı-ikziesolásra orvvadászt scjtettck. A kevés kommencióért, a
komötos életért s az uraság dıˇeséretéért minden pillanatban ugrásra

-217-
készen állottak, hogy hasznavehetõségûket mindenáron bebizonylt-
hassák a kenyéradó uraságuk elött.
A fácánok elszállotlak. de csak n rebbenés futott rajtam végig: Se
erdész. se vadör nem mutatkozott.
Istenem, milyen furcsa is a védtelen ember! Akkor is beleszalad a
madzag. ha csak rikácsol a fácán, hogy: vajon nem követtem-é hibát
el, szabad-é itt jámom, nem fogják-é szélen a gallérom. hogy: gyere
bitang. megtáncoltatlak. Mert bizony, akire a vadör egyszer rámondja.
hogy û vót. azt többé a jo Isten se mossa le, akámıilyen nagy
is a szappanya-
Elég az hozza: szépen esteledett. mikor elértem a vadasi erdöt.
Három embeıTel találkoztam ott. Az egyiknek furcsa vörhenyes
nyúlbajsza volt. Tarhosrol jöttek munkából. Túl a vadasi erdön.
Hótában volt három-három hold ..l'éma`nci;is" földjük. Rajta vályogból
kı.tnnyószerú ház. vaksi lyukablakkal. Eb-nondták. hogy a fene bátran
megeheti az olyan l`öldbirtok|ast._mint az óvéke. Jófoı-mán még a
esirkéjûltet is pányvára kell kõlrıiúk - hát még a lelküket! A nyúlbaj-
szúııak hét gyenneke volt. Az eleje mán napszámolt. a kisebbek meg
huszonöt kilométerre omıan. Békésen jártak iskolába, hogy majd
megnöve, alá tudják irni neviiket az adóivnek és az aratási
szerződésnek.
Amíg ballagtunk az ertlõ alatt Hóta fele, néha-néha nagyokat
hallgatva. elgondoltamz szegény .,rémáncia`sok". nekik is volt
bizonyosan álombeli tanyájok. im, hogy most a valóságban is van.
nem nagyon dicsekednek vele. Szomoni honfoglalök õk. akik kipány-
vázolt tytikjaik mellett mcggõrbülve és tűnõdve hallgatóznak bele az
időbe, vagy bámı.ılják_ a nagy uradalmi erdőt, ahonnan az úri madarak.
a fáeánok esirázó búzát csemegézni leszállanak kicsi búmfõldjeikre.
No. de igaz. ami igaz: mit tudjak azt a fácánok, hogy a rémánciıisok
ryúkjai miért vannak kipányvúzva. mikor a kapával súntott földben
csirázik a búza. Ok szabad és boldog madarak.
A szabaddá lett ember öröme mellett ott guggolt bennem valami
érthetetlen szomorúság is. Az. hogy ez a három hótai ember, kik végre
elérték. hogy saját tanyájtık van. milyen keveset értek el. Majdnem
semmit. Ha még lehetne, mondjuk, fából Iovatfaragni. sárból kocsilés
ekét s koróbélböl tehenet csinálni; akkor talán még menne nekik
valahogy. De így kicsapva. csak az Isten oltalmára, bizony. nem hogy
menne, de még csak nem is döcög a sorsuk. Annyival jobb csak nekik.
mint az uradalmi cselédeknek, hogy: ha õsszevesznek az intézövel ma.
holnap nem muszáj nekik okvetlen kalapot emelni. messzíröl
mutatvan. hogy öket nem érintette olyan mélyen a szidás - pedig ó.

-218-
dehogy nem! -- hanem majd csak holnapután. Esetleg kibiıják egy
vagy két hétig is. Bizony a bendö nagy úr és hatalmas valaki.
Megemelteti a kalapot az emberfiával... Szegény falovasokl...
Különben, ha fából lovat tudnának faragni s kóróbélböl tehenet, az úri
Magyarország úgy kõrûlímá érte a fızen-ıivalójukat, hogy hatszor is
meggondolnák, amig egyhez hozzáfognának. Bezzeg a gyerek-
faragáshoz még bttzdító szót is kapnak. De élõ lovat és tehenet, azt
már nem. Pedig, ha sok gyereket farag az ember: ott meg az Isten rójia
ki a lizetnivalökat. Néha könnyel, néha reménytelenséggel s néha
halállal. V
Mikorra végigballagtunk az erdö mellett Hótáig, elmondtam a
három embemek, hogy tizenegyéves gyennekkoromtól kezdve ma
vetettem le magamról a szolgaságot. Hogy megadatott az én
számomra is az a sors vagy szerencse. hogy új életet kezdhessek, s
e1|`elejlhessem a régit.
- Hát komám, probújja! Mert próbálva válik el! - mondta a
nyúlszõrbajszti. - De én azt hiszem. hogy a magunkfajta embemek a
temetöbe kezdődik el az új iletl Ugy nízem a komámat a szavaibúl
ítélve, hogy nagyon hamar rájón erre... Ámbátor segicese
szándékában az Isten!
Csak úgy, mint a többi ember, én is tartot`ta.ın azt a szokást, hogy
amikor elköszõntünk. és elválmnk, tiz-tizenöt lépés után visszafor-
dultam feléjük. Ott állottak még akkor is az egyik kis ..rémánciás"-
tanya lejátójánál. S az egyik utánam kiáltott;
- Koma! Ha mán úgy van, ahogy van. helyet csinálunk
komámnak is Tarhoson. Igaz. a napszám nem sok, de mégis
valami! l
Megkôszöntem nekik, azután megindultam hosszú, szapom
léptekkel a falu felé... Mindenféle szekerek kotyogtak a dülökön. A
késö estig szántóvetõk izzadt. fáradt lovakkal igyekeztek haza.
Régi, gyennekkoıi. kántorréti emlékek'kavarogtak kötöttem.
Felszallottak innen-onnan a kocsizajbol. s egybeolvadtak a esizmám
koppanásával. Szinte vártam, hogy valahonnan az alkonyatból
elõbukkan a Holló gonosz szép feje, s úgy. mint régen, rámvillantja a
fogát, s váıja, hogy sokáig becezzem. Is alkudozzak vele. amig
megszeliditem. De bizony csak elmentek mellettem ismeretlenül a
lovak ésa kocsik. s utánuk magosan. fullasztón kavargott az úton a
szürke sziki por.
- Na, kisöreg, letettem a mások vagyonának a gondját! Most
man csak a magunk szegénységinek leszek a kovácsa.: azt vasalgatom!
- mondtam Piroskának, mikor haıaérkeztem.

-219-
 - Akkor mán vasalhatodl - mondta Piroska. - Máma Rábai, a
rendõr azt mondta, hogy aggyuk el a pulykákat., mert ü nem türi, hogy
a keritésre szálljanak... vagy pedig pányvázzuk ki üket!
Akkor este még félálmomban is a hótai tyúkok és a mi pulykáink
pányvamadzagáról gondolkoztam, s rájöttem, hogy bizony rövid és
vikony az a madzag, és hosszú és erös a sirbaeresztö kötél.
Azért tán olyan hosszú az a kötél, hogy jó mélyen és mindörökre
le lehessen véle ereszteni az embert. Azt hiszem, ez nagyon okos
találmány - gondoltam, és úgy aludtam el.
Arra még ma is jól emlékszek, hogy a kóti kövesúton nagy robaj-
jal uraságiszekerek zórögtek. A malomból vitték haza valahová a
cselédek lisztjét. A kocsisok hosszan elnyújtva szomorú nótát
danoltak. Lehet, hogy bepálinkáztak. De az is lehet, hogy önmaguk-
nak sinak csak altatót...

November végire Piroska a pulykák árából kövér libákat

varázsolt elõ. Húsz darabot. Igaz, hogy a vaıázslatnál én is ott voltam
reggel is és este is, négy héten át. Hogyne! Hisz engemet libát lömni is
megtanitottak valamikor a kántorréti tanyán. Az erõsszájú gúnárokat
én tömtem, mert Piroskának minden tömés után vér csepegett az
ujjaiból. Szegény, mintha ma is látnám, milyen ügyetlen nagy bubákat
kötött nongyból az ujjaim minden töméskor, hogy a liba szája ki ne
reszelje._De a rongy hamar leázott, s a piszkos tengeri lemarta tt
sebeit. Igy hát mikor az elsö csapat libát eladtuk, nem vettünk
másodikat. Nem is volt nagyon érdemes, mert mikor kiszámltottuk,
hogy miböl is élünk, a liba és a tengeri árán kivül, négyheti munkáért,
a Piroska sebes ujiaiért kerestünk kilenc pengő s ötven fillért.. - Gon-
dolom, hogy a pesti csiszár egy félóra alatt keresett kétszer armyit
rajta úgy, hogy egynek se fogta meg még talán a számya hegyit
se.
Szóval eladtuk a libákat, azután az egyik hízót, meg négy báninyt
is, azonkívül búzára sugorgattunk egy kis pénzt, s vettiink egy öreg
riska tehenet. De bizongaz csak úgy adott tejet, ha korpát vagy darét
adtunk neki.
Emlékszek rá, hogy milyen savanyúan néztünk össze Piroskával,
mikor az elsõ fejést kicsepegtettük a riska csecseiböl. Alig volt biz az
több, mint három csupomyi. De legalább a három gyereknek volt tej...
Lassan, lassan azért tejre jött az öreg riska, mikor megszokott
bemiiinket s fõleg a darát Számitottunk mink ltisbomyúra is, s fõleg

-220-
üszõre. De ezt soha el nem érhettíik. merthiába vezettük a riskát
menyegzõre, nem volt annak egy csepp kedve se, és nem
esküdčıtt.. ˇ
- Jo lesz ez igy is. kis cimbora! - mondtam Piroskának. -- A
riskát azért megtartjuk utolsó mentségneld - S ebbe szegény õ is
beleegyezelt, és ápolta, és etette, és fejegette a riskát. Hogy kitöl s
miből szerzett neki daı-át és répát, azt csak 6 tudta, én még a mai
napig se. Az az õ dolga volt. S 6 is olyan fajta volt, hogy még ajég
hátán is megélt. Bizony, nagy szüksége is volt eıTe az ügyességire,
mert hónapról-hónapra jegesedett felettünk a sors, és sikosodott alat-
tımk az élet.
A méla világ nehogy azt higgye. hogy én nyugalmasan a fülemre
feküdtem, s vártam a mannahullást. En se olyan fajta vagyok, hogy
elrágodjak valamin, mint a csendes boci. Szinte azt mondhatnám,
hogy éjjel-nappal áesollam, tapasztottam. ástam. Nem volt disznoól
- csináltam, a kert gyepföld volt - térdig érö mélyen felástam, fa-
csemeték után futkostam, s vagy ötven darabot elültettem. Két hónap
alatt a pusztuló portıából olyan lakható hely lett, hogy a legmohosabb
szociológus! is kielégíterte volna.
Ha most visszaemlékszek azokra a napokra, eszembe jut, hogy
micsoda remények eltettek akkor. Azt hittem, hogy, na most
megfogtam a világ sarkát, s nincs olyan vihar, ami kifújjon onnan
engem. Akkor még nem tudtam. hogy aki annyi lazat és annyi
nyugtalanságot eipel magában, mint en, annak semmiképpen sem
szabad belemarkolni a világ sarkába, mert a jó Istenke előveszi csapá-
sainak hét vesszejét, s addig veri a körmél, míg el nem ereszti azt a
.hires sarkot. Mit tudtam én azt akkor még, hogy mar a keziben is van
a vesszõ, esak az alkalmas pillanatot várja. hogy suhinthasson. Ha én
azt tudtam volna, akkor nem szereztem volna be se ásót, se csákányt,
se kaszát, se kapát, hanem belemeredtem volna csak a világba, s
vártam volna a nagy pulTanast. Igaz. mig az.a nagy pulfanás bekövet-
kezett, addig használtam a szerszámokat. Még pedig az erdõvágé
fejszét legelébb.
Elég az hozzá, hogy az egeknek akkor már kész_ tervei voltak
velem, esak gondolom. az akta az angyalok kezin addig valahova
elhányódott, s akkortájt került elõ, s hogy előkerült, megpeesételték, s
megsûrgetlék, hogy az én ügyem véglegesen befejezõdjõn, illetve a
gyorsított eljárásnak az elsõ menete. (Tudniillik a második menet még
hátra van. Az, gondolom, épp most van tárgyalás alatt.)
No, de. csend legyen, mert megírta volt Milotay István, hogy
politikai szolamokba nem szabad beletévednem. Írom tehát azt, hogy

-221-
az egek tervei szerint s fõleg azéı1.. mert nem volt tüzrevalonk, decem-
ber elején vettem a nagy favágó fejszét. meg egy kicsit is mellé. és
kigyalogoltam a Nagybokorhoz. Rövid hamuszínü decemberi nap volt.
Olyan volt a táj, mintha füstölt volna az ég és a föld. Pedig csak a
késö ösz és a koratél összecsapásának a ködje feküdt rajta.
Nagybokomál a vadör elmagyarázta, hogy milyen hosszúra kell
vágnom a rõzsét. s milyenre a botfát. Azután bementünk az erdöbe, s
ö egy kisbaltával kijelölte a görbe és a csenevész fákat. Fától-fáig
jártuk fel az erdöt, s ha látta, hogy valamék szépnövésü fának útjában
áll egy másik, azt is azonnal kijelölte.
Azt mondtam neki, hogy: - ha ilyen szakavatott módon tud
jelölni, jó lenne, ha az emberek között forgolódna a kisbaltával.
S Ő azt felelte: ha én leszek olyan bátor, hogy kivágom azokat is,
6 szívesen jelöli. Abban állapodtunlı meg, hogy rcibizzuk a jelölést is,
a kivágást is az lstenre és az idöre, mert ahhoz a mûvelethez
csudálatosan nagy fejsze kellene, amit se ö. se én semmiképp se
bírunk el.
Nagyszerű ember volt ez a vadör. Makrai Dénesnek hitták, vagy
hüák még ma is. Az én tanításaím és az ö lekiismerete mindig
találkoztak. Nagyrésze volt abban, hogy a sárgamágori uradalmat a
fıatal Kárász. a tulajdonos elvette a haládi tıı-tel. illetve nem újitotta
meg vele a bérletet. hanem kiadta kisbérleıekben az egész tıradalmat
azoknak, akiknek évezredes joguk van a földhöz: a kisparasztoknak.
Makrai Dénes vállalta úgyszólván a kisparasztokért a felelőssé-
get..-
No, de nem akarok elébe vágni onmagamnak, mert ez a kisberlet-
úgy akkor jött létre, mikor már én harmadszorra mentem ki a
Nagybokorhoz favágonak.
Mondom tovabb ott. hogy mikor a fajeloléssel készen voltunk,
Makrai ment védeni és ön`zni a nyúlakat, én meg beleköptem a
markomba. és elkezdtem dütögeuıi a fákat Amit egy nap alatt
kidütögettem, azt másnap feldolgoztam: a törzseket botfának, a
gallyakat rözsének. Az elsö két-három nap elég kunéros volt bizony,
mert a fejszenyél kövér nagy hölyagokat vert a tenyerembe, - ha
egyik kipukkant., nött helyette gyorsan a másik. A fagyos, deres fák
kérginek a piszka meg beleette magát a scbekbe, s bizony össze-
csikorgartatta jónéhányszor a fogamat Tudtam tapasztalatból, hogy
mindenfajta munkához be kell elébb jól tömi, csak azután mondhatja
az ember, hogy na, most mán dolgozok is valamit.
Egy hét múlva olyan volt a két tenyerem, mintha rongyokból
varrták vol.na össze: sallangos a foszlóbõrtöl és a hólyagok helyitöl.

._ 222-
De fájni akkor mán nem fájt. Beton a munkám. Csak azután kezdtem
éledni és dolgozni. Mondhatom, azután soha meg nem állt a kezem-
ben a fejsze. Úgy szoktattam magam., hogy reggel jókor ettem. s este.
tıtikor már nem láttam, csak akkor ettem újra. Nem játszadozhatik az
ember idövel és evéssel, mikor dolgozik. A cselédsors sok hosszú
esztendeinek a tanulságai! levontam a magam javára. Miért ne! Ha
másnak tudtam lelkiismeretesen és szakadatlanul dolgozni, akkor
magamat se becsülhettem kevesebbre, mint mást Különben is: úgy
éreztem magam, mint egy kicsi kemény pont. aki sok, sok év után
most szakadt, im, elöször embe mek és egyénnek a világba. Embeı-nek,
kinek a két márka és a fejszeforgató kedve az összes birtoka. S egyén-
nek, kinek, ime, már nem kell parancsra mozdulni, mert önnönmaga
szabja meg magának a mozgásL En, különben is, sose voltam olyan
tedd ide-vedd oda lapos, se a gondolkozásban, se a mozgásban, ezt
még Cs.Szabó is elhiheti. Bizony megvallom itt, hogy a gondolkozá-
somért sok gazdám és sok intéző szerette volna lcitekerni a nyakamat.,
de a mozgásomat mind igen hasznosnak és elsörangúnak minösitette,
mint olyan rúgós lóét, aki rúg ha bántják, fene a lába száraesontját, de
ha húzni kell, aldtor aztán húz.
Elég az hozú, hogy mozogtam én alaposan az erclóben. Söt
Nagyon alaposan. Mikor nem rôzséztem, hanem dõngettem a fákat.
ingre vetkeztem, s olyan irammal dolgoztam, hogy a fák korortájárol
hátamra s nyakamba omló zúzt úgy vettem, mint valami kellemes
hideg fürdõt. Ma se nıdom, hogy ettõl-e, mitõl, egy reggel, mikor újra
a kezembe vettem a fejszét. az én jól forgó derekam csak nem akart
forogni. Tán megmarjult egy kicsit, - gondoltam. Mindjárt kiijesztem
én belöle a merevséget - emeltem fel a nagyfejszét, hogy
oclakanyarísak egy fa tövire. De bizony az otlavágás csütörtököt
mondott, mert mikor a lendületben megesavarodotı a derekam, a
fejsze kihullott a kezemböl. s belcbuktam arccal a zúzba. Valami ret-
tenetes fájdalom égeıt a derekamban. Mintha kettépattant volna min-
den esont benne. A szemem elött nagy tüzes és lila karikák
játszottak.
- Megtámadott most engem valaki? - kérdeztem a semmitöl,
mikor magamhoz tértem. Álloltam volna fel, ám nem bírtam. Ha csak
a legltisebbet is megnozdult a derekam, olyan fájdalom csapott bele,
ami nem ordít. hanem bóg. A verejték szakadt rólam. És furcsa ízek
kavarogtak a számban és furcsa félelmek az agyamban. A két
könyökómre kapaszkodtam, s mint a derekon lótt nyúl, elkezdtem
mászni hason a zúzos, havas földön. Sokára nagy kı'nnal eljutottam a
nagyléltrimig. Nagyon linoman és nagyon halkan próbálgattam egy

-223-
negyedóra l`on'náig, hogy miképp is kellene azt lelvennem, amig végre
sikerült. A verejték akkorra már átütötte az ingemet, s attól féltem,
hogy annyira lehûlök, hogy többé nem bírok felmelegedni.
Sokszor megölelgettem alt a fát bizony, amék mellett elõször
térdre, 's aztán talpra állottam. Ottlıagytam én fejszét, kis baltát,
fûrészt, mert éreztem, ha valamékérf lenyúlok, képtelen leszek
mégegyszer talpra -éllani. Kicsi, apró, meredt léptekkel indultam a
vadõrlaltás felé, úgy, mintha karót nyeltem volna, olyan meredten. S
reszketve és verejtékezve. Mikor a vadórné meglátott, csodálkozva
tekintett rám, de nem mondott semmit. Bementem a lnkıisba, s a
derelramat a meleg kemeneéhez szoritottnm, hogy hátha enyhülne 'a
meredtsége. Jo pár óráig melengettem ott, amig enyhült egy kicsit.
Csak akkor mondtnm el, hogy én bizony hogy jártam. Jó délután volt
már az idõ, mikor el mertem indulni szép lassan Vésztő felé. Es jó
sótét este lett, mire hazatapogattam.
Szegény Piroska, szegény jó kis eímboram, ki velem járta a
reménytelenségnek és hontalanságnak az útjait, szinte ki kell hajolnom
az idöböl, ha visszaemlékezek ré, hogy mintha az életét vesztette
volna el, úgy nézett rám, mikor sapadtan és kiı-ııeı`ülten
hazaérkeztem.
Rakott az engem szikl`úl`õzettel. meleg hamuval, párolt, és gõzölt,
és dõrzsólt ırıindenfajtn szesszel. De bizony napok teltek abba is, amíg
az agyon meg tudtam fordulni. Pénz, az természetesen nem volt, s így
orvoshoz nem fordultunk. Ökrös Sándomé kisángyunk, õ járt át
kenegetni és Piroskát vigasztalni. Mert én hiába mondtam neki, hogy
egy hét kell hozza, s rendbe jövök, nem hitte el. Kellett valaki más is,
aki bizonyítsa. 0 azon bánkódott, hogy mi lesz velem, én meg azon,
hogy darabba marad a munkám, az erdõvagás. A kis kóróizík, amit az
öreg riska hagyott, bizony, nagyon gyenge tûzrevalónak bizonyult A
lûtenivaló szalmát is úgy be kellett osztani, mintha szalonna lett
volna. Ilyen sovány élet mellett meg ott volt az, hogy én, úgyszólván,
csak négykézláb tudtam jámi.
Kommendaltak nekem annyiféle gezemicét orvosságnak, hogy a
hajam is az égnek állott lõle: hogy igyak vékonyterpentint, rakjak a
derekamra kék agyagot, szivassam nadállyal. Természetesen a terpen-
tint azért csak nem ittam meg, de az agyagot és a nadályt azt
kipróbáltam. De bizony az én csigolyáimból a nadályok se csináltak
lavágónak valo, jolforgó esontot. A végin aztan, hogy mitől -
nadálytól-e, agyagtól-e, vagy csak a maga jószántából -
kiegyenesedett. De a mozdulatokra azért még nagyon vigyázni
kellett.

-224-
 Makrai, a vadör bejött Vésztore, meglátogatott, és azt mondta,
hogy ne aggasszon a favágás, újév után is ráérek megcsinálni. Igy hát
a legsötétebb felhö clvonult a fejünk fölûl. Bizony, mit tudjak azt
sokan, hogy egy elmaradt erdövágás milyen felhöt borithat az ember
fejire! Haj, haj, bizony! Nrilunk eséplö- és aratórészben, rözsében és
kevés kolompirföldben méretik az élet summája. Aki azok
valamelyikéböl valami ok miatt kimarad, az bizony megismerkedik a
sötét napokkal. Vigyázat., én csak azokról beszélek, kiknek más út
nincsen az élet fele. Azokról, kik a majorok, és a faluszil között
hányédtak végig, egész a sirbatételig. A ,,kulák" és hintósparasztokrol
én nem beszélek. Azokról beszél úgyis a holdjaik száma. Emezekért
csak néha a kutya vonit az égre, hogy halált, túzvészt, vagy más
szomorúsagotjelezzen. Emezen az oldalon még talán a halál se azért
szomoniság, mert elmúlt, vagy eltúnt valaki, hanem azén, mert
pénzbe kerül. Penzbe, ami sosincs, s amit olyankor a földbe kell
temetni. Ismertem olyan családokat, kik haláleset idején adósságba
keveredtek, s bizony jó félév is eltelt, mig ki tudtak nyögni.
No, de az én esetem nem volt halálos, hisz, lám, élek, itt vagyok,
Nyisztor úr nagy szomorúságára. Nem olyan fából faragtak engem,
aki csak úgy, szó nélkül elpatkol. Voltam én mán komolyabb helyzet-
ben is, mint az a kis derékfájás.
Egyszer lépfenés dögöt nyúztam. Nyár volt, s nagyon meleg.
Elõrebocsatom, hogy torveny és igazság szerint a lépfenés ,dógót nem
szabad megnyjzni. Szöröstöl-böróstöl el kéne égetni. Am. mit
törődött azzal a haládi úr: par hatost adtak a böriért. s az is valami
volt. Ha egy-egy juhász, mondjuk, véletlenül meghalt volna: hát
Istenem, senki se él örökké, nem igaz? Igaz az is, hogy én sok lépfenés
birkát megnyúztam életemben. s lattam más juhászokat is nyúzni. De
mondhatom, én egyetlen juhászt se láttam lépfenében meghalni. Söt.
Még nem is hallottam. Nem olyan legények azok, hogy minden kis
nyavalyától felbukjanak. Hátha még az_t mondom, hogy bizony a
lépfenés dögöt meg is ették. En is ettem. En a világért se állítom, hogy
nem lehet töle meglıalni - hisz hallottam én már budapesti kolrásztól
is meghalni embereket! - de ha mindenki mcghalna, aki lépfenés húst
eszik, azt hiszem. akkor elnéptelenednének mindenfele e
puszták...
Elég az hozza, hogy nyúztam a lépfenés dögöt. A nagy melegben
'az ingem is levetettem. Rengeteg volt a zöld légy, majd kiverték a
szememet, s nagy búgtisšal szálldosıak a dõgre, s föleg mindig a
kezem alatt nyalakodtak. Alig gyõztem hesegeuıi. Egyszer egy ilyen
hesegetésnél valamék eltévedt légy nekirepíilt a hasamnak s

-225-
beleesipett, de olyan alaposan, hogy mikor agyoncsaptam, se akart
onnan leesni; a szivókája benn volt a bórómben.
Na, ez a bitang beótott, gondoltam. Elvégeztem a nyúzást, aztán
gombostút keritettem, gyufalángjánál meglüzesıtettem, s a börömön a
esipés helyét a tü hegyivel kiégettem. S utána annak rendje és módja
szerint az egészet elfelejtettem. Igen ám, de egyszer csak viszketni
kezdett és tiizesedni. Csúnya, rosszindulatú seb keletkezett belöle. S
bizony azt már nem lehetett kiégetni. Az lett a nóta vége, hogy húsz,
huszonkét seb kerekedett a gyomrom tájékán. Erdekes sebek voltak.
Mindegyiknek hosszú gyökere volt, mint a petreıselyemnek. Bágyadt
voltam s lázas egy kicsit., amig viseltem öket Az volt a fájdalmas,
hogy négyszáznyi birkát fejtem kétszer naponta akkonájban, s a
hajladozásban a sebeket úgy éreztem, mintlıa ugyanannyi szeget ver-
tek volna a gyomromba. `
Piroska szegény akkor is ájvét kiáltott. hogy a lépfenés légy
rámteszi a szemfedelet. Csak amikor látta, hogy én a sebeket sorba
meggyógyitom. akkor nyugodott meg. Nagyon egyszerü gyógymódot
találtam ki kínomban. Az égö. leves sebekre ıitifúvet ragasztouam.
Két nap alatt az útifü úgy hozzáragadt a sebhez. hogy borotvával se
lehetett róla leszedni. Kaptam tehát magam, s egy szilaj rántással
lctéptem az útifüvet. Kijött vele a seb is a gyomromból. s olyan volt.,
m.int valami hosszú gyökér - mint a-petrezselyem. Igy gyógyítottam
meg a zöld légy marásának a sebeit. A sebhelyek ma is itt fehérlenck
a gyoınromon. Lehet, hogyha valami kis nyakli úrlinak születek, a
zöld légy a pokolba repitett volna. Mikor meg a fejsze az erdöben
kiesett a kezemböl. azt hiszem, ott fulladtam volna meg a zúzban
arcra bonılva, s most fúkálnám a forró kását szent Péter körül.
Szóval úgy-ahogy meggyógyult a derekam is. Mellé még
másfajta öröm is én. Levelet kaptam Pcströl, hogy egy irodalmi
pályázaton elsö díjat nyertem. Óriási pénzt: száz pengöt. Piroskának
szegénynek látva maradt a szája. mikor elolvasta. Kétszer is odavitte
az ablakhoz a levelet s megnézte újra: nem csalnak-e a szemei.
S nem csaltak.
No, de mielött továbbmennék, el kell mondanom azt. hogy már
elébb, október végén pár verset beküldtem egy hetilapnak. Onnan
akkor azt a választ kaptam: írjam meg, valóban én irtam-é a beküldött
verseket, mert ha igen, akkor nagyszeni. Ugyanis ök, már mint a
hetilapék, nem szeretnének baklövést elkövetni azzal, hogy lehoz-
zanak olyan verset, aminek én csak a nevemet írtam alá, a verset meg
valahonnan csak lemásoltam. Mert szerintük a vers olyan különös

-226-
hangu, olyan újszerű és nagyszerű. hogy - bo-csássak meg, ha
kétségbe vonják. hogy azt én irtam.
Mikor ezt a levelet kaptam. épp Piroskának segítettem a
libatömésnél. Elolvastam a levelet, s keserűen végignéztem magamon
- lucskos és sáros voltam. Hátha még láutátok -- -gondoltam -
akkor hitetlenkednétek csak igazán. De azért válaszoltam nekik, hogy
nyugodjanak meg a verseket én irtam. Postafordultával jött a válasz,
hogy leutazik hozzám egy titkár, már nem tudom, elfelejtettem, kiféle
Aladár, s megnéz engemet, ki vagyok. Aladár le is jött, meg is nézett,
ki is' kérdezett, a vállamat meg is veregette, mint egy derék lóét.
Végigfutkosta a falut, elölˇızetóket gyűjtött. agitált, s engem megbízott,
hogy gyújtsem az elólizetóket., majd százalékot kapok utána, azután
az is lehet. hogy a versekén valamit fizetnek. S ezekután visszautazott
Pesu-e. En csak tömtem tovább a libákat. és végeztem a dolgomaL A
versek pedig jöttek egymás után a hetilapban. Esjöttek a levelek sok
elismeréssel _felém. Novemberben találkoztam a szerkesztövel
magával is. lrt, hogy Békésen lesz, menjek át.
Hát nézzük - gondoltam - és átmentem. Politikai gyülés volt
Ez már nekem nem tetszett. De találkoztam a szerkesztövel. Zsirkay
Jánosnak hívtak, s a lap, amit szerkesztett, a „Magyar Falu" cimü
hetilap volt Ha jól emlékszek, a Gömb-ös lapja volt
Zsirkay nagyon megszerétgetett engemet, megölelt, fiánalı
nevezett. De Isten tudja, miért, én azért betartottam vele a három
lépés távolságot Valahogy nem az volt, al-Lit én vártam, és
elképzeltem. Hogy ö milyennek talált engem, nem tudom. Nagy
csödület volt könilötte. Kortesfajta emberek jöttek-mentek, nagy
hangon beszéltek, mint disznökopecek. Magam se tudom, lehet,
nekem az ütött szeget a fejembe. A nagyhangú embereket sose
szerettem. _ '
Nagyon tarka érzésekkel mentem haza Vésztõre. Ugy véltem,
annyi közük van ezeluıek az embereknek ahhoz, amit én csinálok,
mint Szent Pétemek a kalaposinashoz. Lassan rájöttem, hogy bizony
ezeknek nem iró kell, hanem kones, mint kivétel nélkül minden
politikai pármak, amivel azota találkoztam.
Érdekes, itt említem meg, hogy én azóta is bánnelyik politikai
párt megszállottjával találkoztam. mind olyan fitymálva beszélt az
irodalomról, mint fölösleges eifrárol. s mint idejét múlt játékszerröl. S
a végén mindig kitûnt, hogy 6 is ..it1" eddig. de miután úgyis
fölösleges valaminek tartja az irást, hát abbahagyta. S-azt már csak
úgy, egy mellékmozdulattal csinálta, hogy a belsö zsebéböl kivett egy-

' -221-
két kéziratott, ami épp „véletlenül” nála hányódott, s egy hanyag len-
dülettel elém dobta; - olvasd! A legutoljára irt kézirata volL
Azt nem állítom, hogy Zsirkayék fıtymálva beszéltek az
irodalomról, de hogy neki is volt egy-két vers-kézirata, azt tudom. Söt.
Azt beszélték a bennfentesek, hogyha majd azok nyomtatásban meg-
jelennek, akkor ámul el csak a világ.
Pár évvel késõbb hallottam, hogy csakugyan meg is jelent egy
verskötete Zsirkaynak, neki legyen mondva. de arról. hogy a világ
elámult volna, nem hallottam.
Aladár, a titkár - teljes neve sehogyse jut eszembe! - akkortáj-
ban mondotta nekem, hogy valami nagy dolog történik velem. Hogy
mi, azt nem árulta el. En meg nem faggattam. Amint mondtam már,
kimentem a Nagybokorhoz favágónak.
A nagy dolog pedig az volt, hogy az irodalmi pályázatot
mcgnyertem. Piroska örült neki szegénykc. de azért mégis azt mondta.
hogy sokkal jobb lenne nekem valahol egy jó hely után nézni: olyan
pusztán keresni helyet. ahol iskola ven. Akkoflájban elcscndcscdtek a
szivfájásai, s bízott magában.
Karácsonykor megkaptam a megnyert pályázat díját: ötven
pengõl. Hogy nem százat küldtek. azzal magyarázták. hogy másokat
is kellett jutalmazniok, s így csak ötven jutott. Azonnal búzát vettünk
belöle, s újév után meg is örlettük. Az az ötven pengő volt az első
pénz. amit irásért kaptam. De azok az írások még nem a himnuszok
voltak. Azokból egyet sem küldtem el Zsirkayeknak. Valahogy érez-
tem, hogy azokhoz komolyabb emberek kellenek.
A himnuszokról beszélve, most eszembe jut valami. amig el nem
felejtem, ideirom. íme: Embereket ismertem évekkel azelött, kik Ge-
reblyésben, Haládon, Megyeıen és Sárga-Magoron summáskodtak.
Akkor még bizakodó, notás. liaıal és kemény volt mind. S ahogy pár
év után most viszontláttam öket - egyikkel-másikkal beszéltem is! -
láttam, mivé lettek: sovány, rongyos. görbtllöhátú emberekké. remény-
telen, fakó napszámosokká, répamunkásoltká. Mint mik_or fogságba
kerül a vamyú, s madzagra kötve várja az elmülást. Es lányokat
ismertem, mint egykori marokszedöket, kiket most viszonlláttam mint
asszonyokat, de micsoda különbséggel! Akkor, azelött öt-hat évvel,
frissek voltak, mint a liatal halak, dolgosak, játékosak, s most: kopot-
tak, laposak, s a szájukból soha ki nem fogyott a fájdalom és a panasz.
Fiatal emberek és iljú asszonyok iljúságuk virágjában összetörve,
mintha egy hatalmas és gyözö ellenség áttelepitette volna õket messzi
és boldog hazájukból ide rabságra és pusztulásra...

-228-
 Igen, a himnuszokról akarok beszélni! Azt akartam énekelni,
hogy továbbpusztulni és heı-vadni már nem lehet. A sárban, a piszok-
ban, az elhagyalottságban valami tiszta szó kell, hogy legalább az
maradjon meg utánunk hirmondónak. Ugy éreztem, ezeket tudva és
látva, mintha valami nagy. tűzvész közepébe láneolva ülnék, s fojtana
már a füst., égetne már a tûz, s pillanatok múlva jönne a halál. S hogy
ebbe a pusztulásba beleláneolva nem lehet esardást fütyölni, hanem
esak zsoltárokat énekelni. S énekeltem.
Mondom, az ötven pengõbõl búzát vettem, megõrettem,
hazatalyieskáztam a lisztet és a korpat, s utána kimentem újra a
Nagybokorhoz. Havas. kemény, szikrázó hideg volt. Az erdö esen-
dességeben maganosan dolgoztam. A fejszem csattogasa volt csak az
egyedüli zaj. Reggelenkint, bizony nem szégyellem bevallani,
ugyancsak meg kellett fúkzilnl a kõmıõmct. amig nekiallott a hidegnek.
l-laragudtam, hogy megszokhattam volna akkorra már a hideget, hisz
nem nagyon dédelgetctt soha az élet, és mégse szoktam meg eléggé.
Délután ment legjobban a munka. mert akkoráru nekimelegedtem.
Meg úgy is volt vele az ember, hogy nem soká este lesz. s amit el
lehet végezni, elvégezi. A munkával szemben is van ám beesûletbeli
kötelesség. S aztán még az is, hogy: ha az egyiket hamar elvégzi az
ember, akkor hamarabb jut ahhoz, hogy másikat vállaljon. Mert ha
össze tudja kapcsolni az ember az egyik munkát a másikkal, és van
hozzá szusz és erõ, akkor valahogy nagynehezen meg tud élni. Bizony
tűnõdésre nem sok idõ marad. Ha pedig éeeaka lünõdõzik, akkor meg
nehezebben mozdul a két keze másnap. Már pedig az én állapotom
úgy mutatta, hogy az én kezemnek szakadatlanul mozogni kell.
Voltak napok, mikor nagy hoesések voltak. Nem mondom, ilyen-
kor szép lett volna nekem is az erdö, ha. mondjuk, nagy teli bundában
s jó meleg teával a begyemben setálgallam volna. hallgatva a
fagallyak sipogáság nem pedig kõnyõkig markolaszni a hóban. Más
az, mikor bélelt kesztytibe bújtaıja kezit az ember. és mas, mikor a
hóban markolász vele, és piros, mint fagyos vízben a liba lába.
Vigyáznom kellett azonban a munkával, mert egy-egy rossz moz-
dulautál a derekamban olyan hinelen fájasok támadtak, mintha
elszakadt volna benne valami. Ilyenkor egy kis urizálást én is
megengedlem magamnak. Annyit, hogy a nagylékrit a vállamra kap-
tam, s amig a fajas ki nem állott. kicsit sétáltam. s élveztem a téli erdö
szépségeiL Szabad voltam. Se ispán, se csösz nem állott a hátam
megett, s nem kiabált, hogy: - Ha nem bírod, tegyed le! Vagyis, ha
nyavalyás vagy, vigyen a lene tovabb. s jön helyetted másik. akinekjó
a dereka. Az volt a szerencsém, hogy nekem akkor mán esak a sors

-229-
volt az ispánom is, a esöszöm is. A sors pedig nem kiabál, hanem rátll
csak az ember nyakára. és ugy mardossa hangtalanul.
Nagyon bántott az. hogy amit karácsonyra be kellett volna fejez-
nem munkát, azt én, im, még január közepe felé is csinálom, pedig
aldtorra man a faluban is akadt volna dolgom. Igaz. az is favagás volt,
de azt mégis enyhe helyen, valami fásszinben végezhettem volna.
Igen, hát, mondom, a sors hangtalan. és nem kiabál. Csak
cselekszik. Egyszer derekon tlti az emberfiát. máskor meg szájonveri.
s szihatja az ember a fogát. En is szittam, mert a nekem jutott rözsét
és botfát haza kellett még vitetnem is. s a fuvarért nekem körö- és
szalmahordásban kellett részt vennem.
Lassankint azért csak odajutottam. hogy a fát is hazavitettem, s a
kotú- és szalmaluvarozást is letöltöttem érte. De akkoıTa már elmúlt
január. Utána már nem emlékszek, hogy kinek dolgoztam
eukorrépáért., hogy a riskának tudjunk mindig egy kis jöt adni. A tej
kellett nagyon a gyerekeknek, azért is, nehogy Piroska kétségbeessen.
Febnıár és márciusnak az eleje eltelt azzal, hogy sokat kõhögtem. és
néha, néha irtam, mert megint hatalmába kerített az a vágy. ami gyer-
mekkoromban sem hagyott soha pihenni. De mikor kinyilott az idö,
félre kellett tenni a ceruzat, s menni körötövet szedni, mert Piroska
példálodzott., hogy milyen jo lenne a korotõ nyáron tüzelni.
Kisángyunk is bizorıygatta, hogy bizony az többet ér, mint az írás.
amellett hamar l`el1`orr a leves. Mentem hát kórotövet szedni. Még
pedig egy olyan gazdtiııak a löldjire, kiről hallottam, hogy többször azt
mondta:
- Mit akar ez a Sinka? Csak nem kipzeli magárúl. hogy ti is
jelent valamit! Jobb vóna neki, ha nem okoslıodnal... Jo dógos ember-
nek latszik pedig!
Csüllögıtek hlttak ezt a gazdát, negyven vagy hatvan hold földje
volt. és egyetlen egy lia. Ó is olvasta azt a hetilapot, amékbe én irtam,
hisz százával járt az akkor Vésztõre. A verseket õ bolondériának tar-
totta, _a aıuıyinık tekintette csak, mint a háza kéményibõl elszállö
filstdt. Ha még jegyző lettem volna, mondjuk, vagy más ttadrágos
ember, akbtıraz ınıls lapra .tartozott volna. De aki elmegy rözsét vágni
rénibe, és elmegy körút és szalmát hordani, az mit akar, mit pa-
naszkodik, a rongyos. Akkoriban hallottam erröl, aıTól is, hogy
általában ez volt a vélemény rólam. Még a libatömö szomszédom is,
aki a kincset kereste, még az is igen lekicsinyelt, s igen csúfolödva
benélt felőlem. Házíék meg egyenesen ellenségekké lettek. Voltak
olyanok is, kik nem tudták, hova tegyenek. s milyen szemmel
nézzenek ram: jóval-e vagy rosszat. Rábai, a rendör, az mindig

-230-
komoly volt, s nem mondott semmit. De tavasszal. mikor a riskát
esordáıa vertûk. s reggelenkent a kapun kivül odafordult az ö árkába.
raˇszölt Piroskára. hogy hajtsa onnan azonnal. Innen tudtam meg. hogy
miként gondolkozik ö is. Lassan. lassan magános falusi lett belölem, s
éppúgy, mint gyermekkoromban. visszahúzódtam önmagamba. s nem
kifele a világ fele. hanem befele hallgatoztam... Csak Ökrös Sándorné.
kisángyunk volt az. aki vegig mindig a mi ptirtunkon volt. Sokszor
voltam szóbeszéd tárgya. s ha ö hallotta. hogy fitymalva beszélnek
rólam. mindig a vedelmemre kelt.
Így kezdődött az elsõ tavasz Vesztõn.
Mikor eljött a vetemenyezes ideje. jo darab fiatal makkost
vállaltam én is a kertmegi uradalomban. s elvetemenyeztem. Utána
meg elmentem ttil Okányon Gabonásba tõzeget vetıti. egy olyan
emberhez. kit a szalontai földről vetett arra a tájra a sorsa. A Panaszi-
tói Iegelõnek, ahol gyermekkoromban sokat jártam, 6 volt egykor a
gazdája. Balsorsa elvetette onnan, s oda Gabonásba telepedett le.
Húsz ev után találkoztam vele újra. Fazokas Istvánnak hitták. anyai
ágon Arany Jánosnak közeli rokona. Az 6 edesapjánál szolgálgatott
az én apám a ltözbülsö és a sıelsö tanyán. Az öt-eke volt a birkaszin.
miről gyennekkoromban en a messzi kicsi feher tornyokat szemléltem
körül a tájban. es határtalan vágyoeltam utánuk. ` _
Húsz év! S hova lettek a feher tomyok. s hova a gyerekkel! S
miért voltak 9 küzdelmek. a vágyakozasok. ha húsz esztendő után újra
csak egy gznedombon kellett találkoznom Fazekas Istvánnal. kinek
már feher lett a haja. s ki annyi ev után is meg mindig azon töprengett.
hogy valamit gyarapitania kellene. hogy erőtlen öregsegire valamiből
meg tudjon élni. Ugy látszik. mifelenk. lenn Biharban. csak azert
születnek az emberek. hogy az öntudat elsõ pillanatától kezdve mindig
azert kûzdjenek. hogy utolso napjaikban legyen rajtuk valami rongy. s
jusson egy_ falat kenyér. es teljen koporsoszegre. Milyen bolond
küzdelem! Es hányan és hányan vannak megis. akik soha el nem erik
ezt se. Jaj. de csend legyen. nem szabad lázitani. mert jön a nagy
mumus. és kitekeri a nyakamat.. mint a kisgalambnak szokták.
Vetettem hát a tözeget. s amig tergyig tapodtam a ganeba.
magamban verssorokat probálganam egymás alá momıogni. Nem
irtam le, esak megöriztcm magamban óltet. Ahhoz. hogy leiıjak pár
verssort. ki kellett volna mosakodnom a ganebol. s eeruzát es papirt
vennem elö. Az nézett volna csak jol ki. ha a ganekoekák mellett
nekihasalok az írásnak! Ott a gabonási ganédomb mellett született a
Sinka nagyanyám - veısnek az elsõ szalta; - Sinka nagyanyám.

-23l-
Mados Zsuzsa - virtigszemü kis pásztorasszony - elérte vénen.
szegényen - Szalontán a hetven évet... stb.
Akkor már minden bimboivel ı minden virágaival ragyogort a
tavasz. Gabonas a keskeny hosszú foldsáv úribirtokok között
igyekezett valamilyen ltalászt is t_erınelni sovány búzáinak. .lobbfelöl
töle a Tisza-birodalom tögyfái suhogtak. balfelöl meg az okányi zsidö
haıárárka vigyázott rá. nehogy kiszélesedjen. a véginél, hogy
hosszabra ne nyúljon. ott meg Orosi-puszta állta útját a Tökös
vizivel.
Ha már Orosi-puszuinál tartok. akkor elmondom. hogy én azt
mindig hazai földnek néztem. Hogy miert? Azért. mert az én apám
sok télen pásztorkodott ott rideg mddra. S ahol õ ján valaha. azt a
helyet én félig-meddig mindig hazának. otthoni földnek tekintettem.
akannente is volt az.
Lehel.. nem állitom. csak úgy gondolom. hogy minden hányt-
vetett embemek vannak ilyen érzesei. Ahol az élet forog: a világ nagy
idegenségiben. kell valami hely. valami táj. ahova a lelkével odatapad
az ember. Talán nem is a táj. a föld s annak fái és fellegei pusztán.
hanem azokban. 8 azokkal együtt az en-ıleˇkek kellenek. Szerintem
emlékek nélkül ltibirhatatlan volna az elet. Csak aztán. igaz. ember
kell hozza. aki kibiıja. mikor az emlékek születnek. Az en számomra
sok emlék született. s úgy-ahogy. kushadva kibirtam õket. Amék ked-
ves volt. könnyen. amék gyászos volt - keserún. Nem ülhet az ember
mindig a csendes örömök Iovahátán.
Ha már az emlélteknél tartok. megemlitem. hogy egyszer Tövis-
ltesszigeten egy istállóban mit mondott nekem egy öreg
napszámos ember.
Esett az esö. nagy sárpapuesok ragadtak a csizmámra. s hogy
azok lehulljanak. odavertem jol az istállo kúszöbéhez.
- Hej. jdkomám! - mondta az öreg napszámos - ügyi. nem
tudod. hogy az a küszöb de sokszor vol a te apád fejeajia!
Azontúl. ha bementem az istálloba. soha. soha nem léptem rá a
küszöbre. A végin en is kipróbáltam. s az én fejem is pihent ott. ahol
az apámé ifjúkorában.
Ugy voltam én Orosival is: ha réléptem a földjire. azt véltem.
hogy ahol járok. ott kell lennie az apám Iábanyomának is valahol lenn
tt gyep alatt. Olyankor szinte kirajzolodott elém széles alakja. mintha
dübögve elöttem Iépkedett volna erös, nagy esizmáiban. Nem tudom.
mi lehet az tt titokzatos valami. ami a tiinödö ember elött
megkorbáesolja az idöt.. s kihivja onnan azokat. kik már elporlödtak.
Emlék? Nem hiszem! Több annál. Az ideg. tán a sejt gyullad ki olyan-

-232-
kor, s annak van olyan hatalmas ereje, hogy szinte láthatóvá teszi a
láthatatlant. S hogy az a sejt kigyulladjon, néha egy táj kell hozza,
néha egy megsejtett lábnyom. vagy pedig egy kopott, avulı
istállóküszöb. Megjegyzem. en magam furesallom. hogy ilyenfélékrõl
irok, men ki hiszi el. hogy egy ıõzegvetõ ember nemcsak a puliekaról
gondolkozik. Csakhogy az a bökkenö. hogy én mint tõzegvetõ ember,
a ganéban is tudtam álmodni és gondolkozni. Ha van igazság az égen
vagy a földön, akkor az igazság. hogy az agyat. a szívet, a lelket nem
jegyre utalják ki. mint háborús idöben a paszulyt. Akire az Uristen
egyszer rámutatott. nincs olyan kiutalo hivatal, aki azt meg tudná
másítani. Ha úgy lehetne. mint ahogy nem lehet, jaj, micsoda
tolakodas l`olyna azén a vagyon és a rang szellemi csenevészei között,
hogy melyik jusson be elébb a kiutalo hivatalba. A tõzegvetõ ember
akkor még álmában sem juu1a oda soha. Rendörczredek őriznék ezt a
hivatalt., s agilis öreg dámak. mint ingerlelteny részrehajló angyalok,
búsas napidijért vegeznék a kiutalast. de természetesen - tõzegvetés
nélkül. Lötyögös inú uracsok s hajlékony cémaszálvitézek ágálnának
akkor mindenütt a szellemi berkekben. s a libabõrt neveznek tokaji
aszúnak. s a csepegõs érzelgósseget - művészetnek. Nem isjo ıagon-
dolni, hogy minek néznének akkor minket tõzegvetfiket és más
hasonló sorsú halandókat ezek a kiutalo hivatalban szentesitett lelkek.
Azt hiszem. másodszor is lenne akkor Budán kutyavásar. s a vásarban
olyan fanyalgas. hogy a Lanehıd kóoroszlanjai esõmõrt kapnának, s
kinjultban az égre bömbölnenek.
No, de maradjunk csak a tõzegvetésnél Gabonasban.
Három napig vetettem a tözeget fclesbe. Gondoltam, ha minden
madzag szakad. legalább télen kemencében jó lesz vele fűteni, vagy
katlan alatt tüzelni. Egész nyáron rzier alaposan kiszáradni. S ha egy
kis szalmát szerzek majd a nyaron mellé, meg télen újra kapok
erdövagasl. majd csak atevickélek a jövõ télen tűzrevalo dolgábol.
Muszály volt így elöre teweznem. mert sorja van a dolognak is, mint a
dinnyeevésnek. Mondtam mar, hogy minden idöszaknak, sõt minden
honapnak megvan a munkaalkalma. s aki azok valamelyikébõl
kimarad, az arrol koldul. Mehet Kukutyinba zabot hegyezni. Hát én
nem akartam se kimaradni, se zabot hegyezni. Azért igyekeztem.
Fazokassal azt is megbeszeltem, hogy összel neki adonı a
birkaimat felesbe. Tán hanninc darab volt, úgy emlékszem, ami a
szolgálatomból megmaradt. Az okányi föld másik l`elin, Ro_mogy l`ele
voltak abban az évben felesben egy régi ismerõsjuhasznál. Es bizony,
mingyárt-mingyárt megdöglött egy. aztán másik. harmadik. Amik
voltak, kisbáranyok, azok se sok bagot értek bizony. Szóval

-233-
pusztulasnak indult húsz évi szolgálatomnak az eredménye. Szegény
Száva, 6 nem tehetett rola. Sok bajú és nagy balsorsú ember volt 6
maga is.
Alapos ember volt pedig. Mint hadifogoly Oroszországban,
valahol joval túl Arehangelszken. hányodott, fagyoskodott es
szokdosött. hogy hazakertllvén, itthon tovább hányodjon. Tudniillik
innen már nem volt szíve tovabb szökdüsni. Pedig akkoriban még
lehetett volna - Amerikába. Mondjuk. Brazília õserdeibe. de gon-
dolom, ö már megelégelte az orosz öserdõket s a brazílíaihoz nem
fülön a foga. Beszélte nekem. hogy hetekig bolyongott. s jött mindíg
öserdõben, mikor hazafelé szökött a fogságbol. Ma, emlékezve az
elbeszélésére. most már tudom, hogy a Ladoga-to partján. Kaı`e`liában
fogták el elõször, s Szentpétervarra vitték. Onnan megint elszökött., s
hónapokig gyalogolt a svéd határ felé. O volt az. aki õtödrnagaval
tutajt ácsolt, hogy. ha másként nem. hát tutajjal kelnek át
Svédországba a Balti-tengeren. Am nem volt szerencséje. újra
elfogták. s elvitték Moszkvába. Onnan Szibériába irányitották. de
megint megszokott. s a fehérek és vorösok csataterein aˇt, egy félév
múlva meglátta a Kárpatokat. Szoval hazakerült. s úgy. mint azelött.
juhaszkodott tovább. Aztan kisbérlö lett. Az orosz öserdõk és
esataterek kinjait elfelejtette, mert a magyar rénák kinjai következtek.
Oserdõkbõl ösallapotba jutott. Osállapotba õsrénakon. ahol éppolyan
jeltelenek a sírok. mint a csatatereken. Azt is elmondta. hogy
szõkéseiben az orosz nép mindíg a szegény, éhes. bújdoso
..vengerszki" katona partján állott. Enni adott neki, s apolta, ha
beteg volt.
Erdekes volt a fogsagbaesése is Az oroszok áttõrték a vonalukat.,
s a hátukba kerültek. Lôtték ök a bekerttöket is egy darabig. de hiába:
elfogyott a szusz. a golyó is. es fogságba estek. Az oroszok intettek
nekik. hogy hagyják el a Iövészárkot. De Ö kicsi terınetú lévén. nem
bírt kimászni a mély sáros arokbolz mindig visszacsúszott. Ekkor egy
csizmás. szakállas orosz katona beugrott az árokba. a fe_nekin
megmarkolta a nadtágot. s kidobta. mint egy fosos csirkét. Es az
orosz is nevetett. és ö is nevetett. Elõtte valo percekben pedig azt
hitte. hogy az orosszal a halal jon fele...
Mondom. megegyeztem Fazoltassal. hogy összel õhozzá adom a
birkáimat. Már csak azért is. mert õ regi. régi ismerősöm volt.
Szoval jó par nap alatt a tõzeget ltivetettem. s utána elmentem
szénat kaszálni túl Mezögyánon. Oda. arra a tájra. ahol valaha
apámmal a bárányokat fürõsztöttük a Korhányban. Anafelé volt a
Vakrét is. Az a hely. hol mint kicsi bojtzirgyerek késö összel mezítláb

-234-
imádkoztam Lesi Todonal. Minden bokor emlék volt., és minden út
régi ismerös. Emlékszek rá. mikor a l(orhány`paı'tra'értem. s elém
terült a táj, mennyi emlék rohant meg egyszerre. Mintha az elmúlt
évek. a gyemtekkor feltámadtak volna az idöböl. s mind ott kötöttem
zsibongtak volna. Túl a Korhányon már a Balog Elek-Szıkje volt.
Annak a közepit meg kétféle hasitotta a „román határ". Alltam a par-
ton. hátamon kenyereszsák. s a vállamon kasza volt. Félfröstoktájon
lehetett az idö. Semerre nem mozdult ember. Csend volL Lenn l0-
esogva és esörögve folyt a Korhány vize. Amig az emlékek mind át
nem lobogtak rajtam. addig nem mozdultam. Sohase hittem volna.
hogy nemcsak a kaszalásban faradhat el az ember. hanem abban is.
ha az évekbe visszanéz.
Mikor felébrcdtem tünödéseimbõl. lassan lementem a viz szélire.
a kaszámat áthajitottam. a gazban rtıegkerestem a csoklaposi juhaˇszok
atkelõ készségét.. egy vékony. hosszú rudat. beleallitottnm a Korhany
közepébe, s átvetettem magam a vizen.
Egy bodzabokor állt a kaszálön. az alá lepakoltam. a kaszát
megfentem. s onnan áltohelybõl indulva. nekieresztettem a sovány
gyepnek. s levágtam az elsö rendet.
Egy hétig ltasúlgattam azml a reménnyel. hogy a riskánalt télire
ésszekaparhatok egy boglya szénát. Sovány föld bizony a Balog Elek-
Szikje. s ugyancsal-t'ocla kellett nyomni a kaszát. hogy három jo
boglyara valot levagiak. Mert harrnadába kaszáltam. Az elsõ nap
nehezen ment bizony, mert a »kasza mankojához is úgy hozzá kell tömi
a mamknak, mint erdõvagasnal a fejszenyélhez... Az ötödik napon
rémülten vettem észre. hogy a derekamban tûzesen jelentkezik a
happáré. Azontúl lassabban kaszáltam. sűrűn fentem, s így a hatodik
napon, csak Ievágtam, amit kiszamítottam. Akkor õsszepakoltam. a
Korhányon átvetettem magamat megint a rúddal. s egy heti kaszálás
zsibbadtságával. át Mezögyánon és Oltányon. megindultam
Vésztő felé.
Szép este volt. nagy csillagok ragyogtak. esizmáimat a lla-
szanyélre akaszlottam. s gyalogoltam hajnalig. Otthon levél várt. A
„Magyar Falu" szerkesztöségébôl írtak, hogy írjak valami lelkesitõ
cikket vagy verset nekik, mert ha én írom, akkor lesz jó hatása. Írjon
az Isten mennyköve - gondoltam. - Gyertek tõzeget vetni. meg a
Balog Elek-Szıkre kaszálni. oszt lelkesedjetek! Nagyszájú evö-
gépek!
Piroska beszámolt röla, hogy újabban kik szidnak, lcik diesémek.
s angol, hogy fizeu-ıi kell az adót és a telek árába is valamit
Igy aludtam el. '

-235-
 Másnap este indultam vissza egy heti eleséggel és favillával.
Amit elébb kaszáltam, már gyűjteni lehetett...Elég az hozzá, hogy a
következő hét vége fele már talpon állott a három szép szénaboglya.
Egymagam gyűjtöttem, és villával hordtam össze, s a boglyát is
magam raktam. Kínos volt, de nem tehettem mást. Egész életemben
mindig önmagamra voltam útalva minden bajomban.
Azt a kérdést, hogy egy ember miként rakjon egyedül boglyát.
úgy oldottam meg. hogy a esöklaposi juhászoktol lécet kértem. s létrát
csináltam. s azon jártam fel a boglyára, s le róla, mikor adogatni
kellett. A második boglyánál egy olyan csiszárféle. semmidolgú ember
vetődött oda, de hiába alkudoztam vele. nem állott kötélnek, hogy
segítse megrakni a boglyát. Nem is nagyon tudott segiteni szegény
feje, igaz. mert kacska volt a jobbkeze. Azt mondta: a háborúban
roltkant meg. Kitudodott. hogy csempész volt az atyali. Tüzkövet,
ezerídest hordott románmegsúllt területre. onnan meg nagyártatlanul
néha egy lovat. néha egy tehenet .,legelletett" át a határon. Igen ügyes
foglalkozásnak látszott.. ahogy eltrıesélte, de azén 'azt mondtam neki
mégis, hogy sokkal jobb szénaféle űgyekkel bibelödni. vagy léttáről
boglyát rakni, mint mindig azon remegni, hogy mikor küldenek az
ember űlôkéjibc. golyőt. De ő hivatkozott a kacska kezire. s azzal
bizonyította, hogy neki igaza van. Mikor bealkonyodott. el is tűnt a
boglya tájékáröl úgy, mint a kámfor. Magamban igazat adtam neki.
hogy_mindcnki úgy él, ahogy lehet, s ahogy tud. -
Igy gondolkoztam, s másnap a hannadik boglyát is talpra állítot-
tam. Esteledett mán, mire. végleges állapotra behegyeztem azt is.
Akkor végigtekintettem n tájon, el a Vakrét felé s azon túl, el a Pin-
ccrét és a Panaszitö fele. A befejezett munka étzésével és tudnttival
támaszkodtam rá a villa nyelire, s úgy néztem a kedves, szomorú
vidéket, ami megtanitott egykor küzdeni s verejtékben és piszokban is
embemek lenni és annak maradni.
A jol végzett munka örömire még elszittam egy pipa dohányt. s
az utolso szippantású füstölt kíséretiyel megindultam szembe az
esthajnal csillaggal. Ana volt Vésztő. Ejfélután lehetett. mire Okányt
is elhagytam, s ott úgy gondoltam, jó lenne leülni egy kicsit bizony. s
leültem. Aki leül, az rendszerint el is nyúlik egy kicsit En is azt tet-
tem. Bizony nem igen kellett engem ringatni. bátran mondhatom:
elaludtam. Azt hiszem, mellettem a favilla is tudott annyit az élő
világböl, mint én, úgy aludtam. Pir0slott_már a hajnal, mire felébreıd~
tem. Ugy ugrottam talpra, mint akibe kést szúrtak. hogy hát mi az,
mán útközben is elalszok. ahelyett. hogy lodulnék haza. Szégyelltem
magamat, s széjjelnéztém, nem látja-e valaki, hogy az út árkáből kelek

-236-
fel. Ki látta volna. csak a hajnal volt az égen. s csak a kokasok
kukorikoltak Okányban. Sietségemben pipámat az árokban felejtet-
tem. Jö kis eseréppipa volt pedig. '
Mire hazaértem. dudált a esordás. s az én rískám fordult
kifele a kapun.
Ü

Mint minden tavaszutolja, az a tavaszutö is szép volt Igaz.

féllábbal akkor már a nyárban állottunlt. Aratásig így telt az idö:
megkapáltuk Hötában a kisángyunk tengerijét, azután én újra
megkapáltam a kerunegi makkost. Gabonásban kúpba raktam a
tőzegeL Az a tervem, hogy majd irok. elpultkant. mint mporban a
bugyborík, mert mindig mást kellett csinálni, hogy a lét ki ne esússzon
a talpam alol.
Ha fel is sıabaditották a paıasztságot a jobbágysorböl. de lám.
teljesen magára hagyták: éljen. de csak úgy tudjon élni. ha keze-lába
mindig mozog. hogy az eszinek ne legyen ideje handarikázni.
Azon a tavaszon rezgelödött nagyban arrafelé a ..nesze semmi.
fogd meg jol" is. amit politikai nevin ,,Kisgazdapártnak" neveztek.
Mondták, hogy ennek egy puritán öreg ur a vezére: Gaál
Gaszton.
- Na. ha Gasztonnalt lıíjjált azt a jó öreg urat.. akkor. ríszemnfıl
legyen mondva. lûttek az egísznek! - mondtam en.
Egy fekete fényesszemú Íiatalemberrel vitatkoztam akkoriban
sokat e miatt.Egy nap odavoltam újra tõzeget forgatrıi. s este. mikor
hazaérkeztem, ott találtam. Várt rám. Addig nem ismertem. Sohase
láttam. 0 Še engem. Csak hallotta már akkorra a nevemet a faluban
gyalázni is. meg magasztalni is. Meg a Zsirkayék lapjából olvasta az
írásaimat is.
Mikor megvacsoráztam, nagy élesen azt mondta:
- Kiskoma! Haggya ott kend Zsirltayt!
- Hogy én haggyam ott Zsirkayt? - bámultam rá.
- Igen!
-- Na, én nem hagyhatom ott!
- Nem'?! .
- Nem biz én!
- Osz min nem?
- Azir, mer én nem is vagyok ott!
- Tán csak nem mondgya, kískoma! Hát akkor hún van?

-237-
 - Hogy én hun vagyok?... Hát lássa. itt Vésztõn! Máskor meg
hun a Balog Elek-Szikin. hun meg Gabonásban. hun a
Nagybokomál!... Zsirkay is él magának. s én is élek magamnak!
- Ez kell nekünk, lássa! - mondta a fiatalember. - Az ilyen
embereket. mint kiskomám. akaıjuk mink összeszedni!
- Hát koma! - mondtam neki - szeggyik össze. ha akaıják. de
éngemet haggyanak ki. mert éngemet nem lehet összeszedni!
Ejfélig vitatkoztunk. Nagyon csodálkozott azon. hogy én nem
akarok sehova se tartozni. O bízott Gaál Gasztonban. én meg biztam
õnmagamban. Piroska a széken ülve. félig ébren. félig alva hallgatta a
vitát. s addig-addig bólintgatolt, s dülôngélt félálmában. hogy egyszer
leverte a serkentfıórát. Az nagyot csattant a padon. s elkezdett bolon-
dul csengetni. Arra aztan felállott a fényesszemû fiatalember. köszönt.
elment. Itt mondom meg a nevit is. kinek hitták: Varga Zsigának.
Ugyvédnek tanult, s gabonakereskedese volt. meg három kisfia.
mint nekem.
Tõle hallottam egy éwel késõbb Szabo Pálrol. Mondta. hogy él
Ugran egy ember, aki sıikfüvet szed. jófomıán abból él. S hogy az ir.
Már regénye is jelent meg. „Emberek” a címe a könyvinek.
Megvallom. az sokkal jobban érdekelt engemet. mint száz Kisgazda-
párt. Hallottam azt is felöle. hogy Móricz Zsigmond az írásait a
Nyugatban egyre-másra hozza. S hallottam azt is. hogy Szabo Pál is
csinálja ugyancsak a Kisgazdapártot. Kicsit fanyalogtam, de úgy gon-
doltam. hogy hadd csinálja. egyszer úgyis megunja. Van az úgy. hogy
egyszer szikfút szed az ember. azt csinálja. máskor meg Kisgazda-
partot csinál. Olyan mindegy. De azért elképzeltem magamnak. hogy
Szabó Pál milyen ember lehet úgy ábrámtra, s azt is bevallom. hogy
késõbb. mikor találkoztam vele. olyannak találtam. mint amilyennek
elképzeltent: csontos. erõs. szikár. magos embemek. Néha azén
eltûnõdtem. hogy egy szíkfûszedõ ember mén csinál pártot furfangos
pesti ûgyvédeknek. nagyhangú grófoknak, s a végin rájöttem, hogy
miért. Azért. men menekülni kellett valami módon a rettenetes
csendbõl. a szikfûszedeshez ragadt és rugdalt elet szomorúságábol -s
ez volt a leggyorsabb módja. hogy kiemelkedjen a sárból és a
kõzõnybõl. Nagyon súlyos és nagyon megkövescdett a bihari sors. s
Szabó Pálnak mozgás kellett. nehogy Bihar földjibe bclekövesedjerı.
Szabó Pál bihari ember. s a bihari ember mit meg nem csinál! Ott van
például a Szava esete -a Balti-tenger partján: említettem mán. hogy
tutajt csinált magának. s ha az oroszok el nem fogják. az öt-hat ge-
renda tetején neki is indult volna a hatalmas víznek. Az más kérdés.
hogy beleveszett volna-e. S az is bizonyos. hogyha beregi ember lett

-238-
volna Száva. vagy szilágysági. akkor is megácsolta volna a tutajt.
Vagy ha Szabo Pál békési vagy csanádi. akkor is kiszemelte volna
magának az úri Gaál `Gasztont... ,
No. de nem zavarom össze a dolgokat. hanem folytatom ott.
ahogy megismerkedtem Varga Zsigával. _Nagy izgalmak lobogıak
akkor a faluban, de az izgalmakat nem lehetett összefogni. mert ott
volt a nyár. s a nyárban minden paraszti izgalom szétporlik a kapa-
nyélen. Bennem. igaz. semmi ilyenfajta izgalom nem volt. Én úgy
számítottam, hogy Gömbös is. Zsirkay is. Gaál Gaszton is csinaˇljtik
úgy. ahogy tudják a maguk kedvteléseit. én meg csinálom a magam
dolgát. S az enyém az volt. hogy kapát fogtam. s kapáltam magamnak.
'aztan kisángyunknak is segítettem.
Lassan közeledett az aratás. Száva megnyíratta a birkákat. s a
gyapjú árából búzát vettem. meg Okányban két süldönyi malacot. S
amikor engedte az idöm, meg nem voltam nagyon fáradt. soronkint
irtam a himnuszokat. Az italos ember gondolhat olyan szomjasan a
borospohána. mint en ııkkortájban a papírra és u ceruzárn. Hiába
gondoltam pedig: a búza beérett, s akitől aratást vállaltam: hatujjú
Kincses István izent.. hogy - a búzát aratni kell.

p Csendes, lusta viz a Hött-Körözs. A partján feketetöı-zsı.'ı füzfák

állanak s gyalogút fut a fúzfák között. Gondolom. mikor megülték a
Hött-Körözs két partját a vésztöiek. akkor kezdődött a gyalogút. és
tart mindaddig. mig Isten egy általános nagy világkataklizmát nem
bocsát a földre. Földrengés el nem nyelheti. szárazság fel nem gyújt-
hatja. árvíz szét nem moshatja. mert hisz Vesztõnek is volt. van. s lesz
mindig papja. aki az ilyen veszedelmek ellen elmond majd egy-
egy miatyánkot...
A Kincses lstvánbtˇızaföldje e mellett a gyalogút mellett volt.
Szép meleg reggelen akasztottuk neki a kaszát. s harmadnap estefele
kötöztük le az utolso kereszten a papot. Aratócimboráim kis Kaszai
Gábor és Nagy Ferenc voltak. Emlékszek ra. hogy mikor befejezttik a
munkát. s porosan. izzadtan megállottunk az új búzatallön. milyen
belső ujjongás fogott el. hogy Íme. amilyen gyözelmes az élet és a
nyár. én is olyan gyözelmes vagyok. mert eddig. ha arattam. mint
cseléd. mindig másnak arattam - az enyém csak a verejték és a kin
volt belöle. A zsákot mindig mások tartották. De most már nemcsak a
kinja az enyém. hanem a zsákot is én tartom a rámesö résznek. Hogy
most már. íme. akár erdöt vágok. akár tõzeget vetek. szénát ltaszálok.

-239-
akár aratok, bárkié is legyen a föld, egy kicsit mégis mindig a
magamét is csinálom. S amennyiben a magamét csinálom. annyiban a
magaménak érzem a kaszáiöt. a búzaföldet és az erdöt. Kora gyer-
mekségemtöl kezdve szakadatlanul mindig másoké volt az én büröm
ára. S onnantól kezdve bizony hosszú, nagyon hosszú volt az út a
Kincses István búzafõldjéig. ahol már úgy emelinthettem meg a két
kezem. hogy nem állott mögöttem a csösz. s nem kisérgetett a gaz-
dáim örökös morgása. Lehet. említettem már. de azért most újra
megemlítem. hogy sok olyan cselédembert ismertem. akik mindig job-
ban és mindig többet dolgoztak akkor. ha ner_n kísérgette öket a csösz
vagy a gazda tekintete és szuttyongataˇsa. Altalában nagy hiba az,
hogy arra az emberre, kit cseléddé lapos a sorsa. ráhúznak egy
„egykutya” meghatározást. s azalol aztán nincs menekülés. Sokszor
láttam. és hallottam, hogy ilyen emberek pirultak a hanyagok. a
minden-mindegy gusztustiak miatt. mert ..egykalap" alá vették öket
velük. S addig vonogauák .,egykaIap" alá öket, hogy nekik is minden-
mindegy lett, vagy pedig menekültek más világtájak felé.
Szegények! Mintha más világtájak felé - kaptak volna más
megbeesülésı! Tudom magamról. hogy - nem...
No. de nem szaporitom a szet: A Kincses búzájat learattuk. a
kaszakat Ievertük a nyéiröl. összeszedttˇık a cök-mokol-. s mire jol ki-
esillagosodott az ég. jóval túl a falun lmeriben voltunk. Egy malmos-
nak a búzáját vállalta ott fel Kaszai. s hajnalban már annak forditottuk
neki a kaszát. Ott öt napig arattunk. Utána még zabot vágtunk. s
mikor á második hét végén egymás tenyeribe õntõgettûk a korsóból a
vizet. hogy lemossuk a szakállunkba evõdött port. arról beszéltünk
mind a hámıan. hogy most már ki merre tud. aló gép után. nehogy
elszalasszuk a cséplést. Mert fut a nyár. s ha kimaradunk a
cséplésbõl. bánködhatunk majd akárhogy miatta. bizony az egy
füleLlı_:n-gombnyit sem ér.
lés mentünlc kinek men`e adódott a szerencse.
En a szeghalmi földre kerültem eséplögéphez. Véletlenül. Három
villás-tarisznyás embenel találkonam. egy nap. - Csak az egyikııek
emlékszek már a nevire: Turbue fıú volt. Szilérben laktak. Olvasta az
iizisaimat az újságból. Mondta, hogy géphez mennek a szeghalmi
földre, s hívott, menjek velük. Otthon zsákba raktam egyheti élelmet,
villát fogtam. s este utölértem öket a gépnél...
Ú

-240-
 Sárga volt a nyár. sárgák voltak körül a búzatallok. Az ákáefák
levelei összesodrodtak. A sárga nyárban fehéren villogott a szik. Az
utakon eıTe-arra. ha egy-egy kocsi elesõröınpıölt, olyan por kavargott.
és szállt utána. hogy kisebbfajta rohanó tüzvesznek is beillett volna.
Olyan meleg volt a vak sima szik, hogy szinte égette meztelen
talpamat. mert olyan pazarlást nem vihettem végbe. hogy a drága
csizmát koptassam a gep körül. Szoval forró volt a nyár, a gep mor-
mogott. s oıTán-száján okádta a port. Benne voltam nyakig a nagy
odaadó munkában. Engemet, mint a bandában a legismeretlenebbet,
pevakazlasrıak állított be a gepesz. Két napig voltam ott, akkor
kevehányonak léptem elo, söt. ott is annak, aki a kevevágonak és
etetönek a keze alá csúsıtatja oda úgy a kávét, hogy azok egyetlen
mozdulattal már a dobba ereszthessek. Pár nap múlva szalmahtizo let-
tem. A szalmával valo baˇnást igen jol megtanultam hosszú esztendõk
alatt. hiszen minden telen ket-három nagy szalmakazalt kellett
elvilláznom teli takannányozásltor. Tudtam tehát a módját. Azt a
rudast. amit en kihúztam a gep farából. a toronyba vihették volna a
rudashordók. Nem omlott az szet. A vegen felkerültem a dobra
kevevágónak, 5 ezt a helyemet az egesz cseplés alatt megtartoltam.
Sokszor. ha aszatos búzát csepcltünk, tele volt talpam. tenyerem
megszámlálhatatlan tövissel. De kinek volt ideje azzal tôrõdni. A
gépnek enni kellett Utóvégre nem vakarózni megy az ember a
géphez. '
A tõvisek kihullottak. volt. amelyik beletõrt, azt egy hegyes árral
délídõben kivájtam. s estigjöhettek az új tövisek.
Bizony. ha a letert fut az ember. mindig megkapja a tõviseket.
Egyszer a lelkibe, másszor a bôribe. Kaptam én eleget mind a
ltettõböl. _
Három hétig voltam a cséplögépnel, s a tövisek mellett -kerestem
két mázsa s egynéhány kila búzát. Cseples után hozzáfogtam
napszámolni, meg Iedolgoztam elöre a [`uvaı1 a tözeg hazaszállitásáért.
Csak ha esett az esö, akkor maradtam ottlıon. Félbenmaradt ver-
seimet irtam olyankor, s jolesett tudnom. hogy néha esö is esik, S
megállhatok az életen valo-rohanásban. Ilyenkor belehallgaloztam az
esõeseppek esobogásába, s bánıott nagyon. hogy olyan fáradt vagyok,
mint egy igáslo. ki a hámbol örökké kivágyik a nyár szép nagy
pusztáira a csillagok és á tiszta eg alá, ahol nincs ostor. s nincs
szomorú, gyõzelmes koesirúd. En is elvágytam egy rnásabb világba.
Egy olyanba legalább. ahol nem okvetlen szükséges a tõzegtaposás.
Nem azért. mintlıa az én t`ıı1` Iábszáraim nem bírták volna ki, hanem
mert tudtam. hogy mennyi bambuli ember él a világon, akik még hírét

-241-
se hallották az ilyesminek. pedig az épp nekik valö murtka
volna.
- Megint tt világrendjin gondolkozol? - mondta.ilyenkor
Piroska. `
- Igen! - bölintortam. - Nem is nyúgszok addig. mig a
trilágrendjit magam könil meg nem változtatom!
Tétova beszéd volt az. amit mondtam. Azt azonban mégis jol
nıdtam. hogy vannak esetek. mikor a szalonnasütönyársjs ltivirágzik.
Hát en'e gondoltam én a magamkörüli világrenddel! - Es hallgattam
tovább. hogy a esepegöben szinte csengenek az .ereszröl az
esöeseppek.
Még az is hozzátanozik ennek a nyamak a végihez, hogy
hazaszállítottam a tõzeget. kisángyunknak segítettem megszedni a
tengerit.. s utána a birkák közül eladtam hatot. meg a bárányokat. a
megmaradt húsz anyát meg egy szép langyos bama nap áthajtottaın
Gabonásba. Fazokashoz.
S azután elmúlt kicsi gyermekkorom ota az elsö szabad nyár. s
nagy sárga faleveleivel megérkezett az én legkedvesebb évsza-
kom. az ösz...

Monoton egyhangusaggal kotyogott a szelelörosta. Lassú.

egyfomıa tempoval kellett hajtani. Egy nagy garmada búzát poroltunk
át rajta. Két lány vasvedenel mene a búzát. es etette a rostát. Széles.
magos nagy palláson dolgoztunk. s feketek voltunk a portöl. Ki
tõrödött avval! Nekünk egy volt a fontos. Az. hogy a búza tiszta
legyen. Az érte valo küzdelem úgyis mocskos. és keseni és
megöregítö. A hát meghajlik. a haj megöszúl. s néha-néha korán ássák
a sin. S ez mind a búza miatt. A csösz azert szidja az apánk lstenit. a
kulcsár azért szájaskodik. az uraság azert goromba. a zsidö arra
spekulál. a béres azért szánt.. a summás azert tűri az embertelenséget.
a szitkot - a búzáén. Mert a búzából kenyér lesz, a kenyerböl' meg
elet s az elemek a folytonossaga. Bizony. ha jol belegondolunk. sok
,.eipösnek" meg kene vernie a mellet. mielött a kenyérhez nyúl. Sok
hasbeszélönek. nepmentönek és dunaparti ..parasztvezemek". Bizony.
bizony! Akik szinte elepednek egy kis vezerkedesen. De. ha oda
állítanak öket a rosta |`aı`ához, vagy a rendlábba. vagy a
cseplögépdobra. hogy izleljek hút egyszer ök is a nepijokat - úgy hi-
szem. azt mondanák akkor ök is. minta nyár böségeiben jollakott var-
nyú. ha az országútra száll. Š meglátja azt a gömbölyű valamit. amit a

-242-
lovak elhullajtottak - hogyt' pipi. kákás! Hajh. bizony. angol férlidivat
szerint öltözködni. a Dunakorzon feketézni. demokratának lenni. a
körúton szerkeszteni - még csak megyen. bolonduljon. aki a bolon-
deriát szereti. de ezzel a természetrajzzal gömyedö rongyos paraszt -
és sovány. agyonlapitott munkások vezerének lenni - ez már nem
megy.Mién nem veti Oda magát az ilyen akamok abba a kohóba. ahol
a munkások és a parasztok égnek! Mondjuk. eltóltene ott tíz évet. s
emberré égne. S ha azután annak is tudna maradni. akkor volna smva
és joga ahhoz. hogy meglobogtassa a zászlót.
Hát igen. rostaltuk a búzát a nagy palláson. Estefelé meg
zsákokba menük. s megpakoltuk jól a két nagy gabonahordó kocsit.
hogy_az jókor hajnalban már indulhasson.
Allandö napszámosa es' barátja lettem a feketeszemú ügyvéd-
jelóltııek. Varga Zsigának. Es állandóan fájt a balvállam. mert a
zsákolásnál bizony ledörzsölõdött róla a bör. s ha nem vigyáztam. az
ing beleıagadt a sebbe. No. de hiszen nem volt nekem újdonság az
ilyesmi. A végén a zsák. ami meggyötöne a vállam. meg is gyógyitotta
- hozzaszoktam a zsakoláshoz. Igaz. hogy sokszor. mikor este
hazamentem. nem igen érdeklődtem a vacsora iránt. a derekam meg
reggelre megmerevedett, mintha összefort volna benne minden
csigolyám. Nem jelentett semmit munkába állottam, s meghaj-
lékonyitotta újra a zsák. Varga Zsigával sokat vitatkoztam akkoriban
nagyon. Szegény. szegény jo Varga Zsiga azt hinc. hogy azok az
emberek. akik mellé odaállott. éppolyanok. mint Ö: igaz. tiszta
politikai hívök. Akkor még hiába mondtam nekik, hogy a rongyosok-
nak. a beesapottaknak s az életből kisemmizettel-mek nem ilyen vezé-
rek kellenek. Lángolt. vitatkozott. és nem hitte. De azért sokszor
megdöbbent egy-egy kesenã szavamra. men hiszen az ó vérében is
lobogva égtek a eseledösök fájdalmai. Naiv. tiszta lelke volt. s
osztöneivel vissza tudott tapogatózni apja s nagyanyja pusztát járó s
ekét s ökröt kisérö nyomaira. Epp azén ligyelmeztettem. hogy vigyáz-
zon. megtelt szívvel ne aldozza magtit olyan tűzre. ahol csak elham-
vndni lehet azén. hogy ügyes lézengök peesenyet süthessenek rajta.
Mennyit kellett szegénynek küzdeni. csalódni. hogy évek múlva
rájöjjön: mennyire így volt. és mennyire igazam volt.
Sokszor órahosszıikig állt mellettem a nagy palláson. és
igyekezett el fogadtauıi velem azt. amit én szakadatlanul ostromoltam.
De én konok kemény dió voltam. s nem hogy feltömi. de még megrop-
pantani sem tudott I gy teltek vitában és munkában a napjaim. Rosta
kotyogott. por szállt. zsákok merültek. s a nagy. súlyos
gabonásszekerek hajnalonkint indultak a csabai malom felé. A
-243-
 falevelek mindig sárgábbak lettek, kinn a földeken a körök, s a Varga
Zsiga három nagy goréja lassan megtelt bevásé roll tengerivel. Sokszor
még vasámap is dolgoztam, s nem volt olyan munka, mire az én
kezem rá ne állott volna. Bezzeg nem kellett az én hatam_meget't ott
állani, hogy mozogi, cimbora, mozogj. Nekem a véremben élt, s él a
mozgás. Azt mondjak, akinek az esze frissen mozog, annak a keze is
arra a taktusra jár. Lehet, hogy igy van. nem vitatom. Bár én láttam
már az ellenkezőjét is. Ahány ember, annyiféle a guszttısa - gon-
dolom én.
Hogy nem kell a hátam mögé állni. ha dolgozok. s nyoszogatni,
azt Varga Zsiga hamar észrevette. Söt észrevette azt is, hogy egyben-
másban tanulhat is tölem. Lassan odalyukadtunk ki, hogy: ha néha
nem volt napszamosra szüksége, s én Otthon maradtam egy-két napig,
mar üzent értern, vagy jött ö maga, s mondta: - Gyere, veszekedjünk!
Igen. mert a mi veszekedéseinkben múlt. jelen és jövö kavargott. A
múltbol az, amit az öregek emlekezései elsirtak, a jelenböl, amit a
börünkkel éreztünk, s napról-napra szinte az ujjainkkal tapintottunk, a
jövöböl meg az, amire vágytunk s amibe mind a ketten remény-
kedtünk. A kinti munkák, ahogy lassacskán befejezödtek a földeken, s
az emberek a faluba szonıltak, megnött újra az izgalom -a politika.
Az a csúnya százlabú bogár, minek a farába fönn Pesten ügyes ügyvé-
dek es csiri-biri akamokok valami híg levet feeskendeznek. hogy a
bogár megbolonduljon, s viszkető, enyelgô faraval ámulatba ejtse a
téli csendbe készülödö falut. A Varga Zsiga kapuján jöttek-mentek az
embeıek Iokor reggeltől késö estig. Egyik egy szekér tengerit hozott..
masik egy kebel hírt. Politikai szolamuk leplek el az udvart.. a göret. a
pallást, s én porosan, fáradtan. szakallasan és szomorúan ezek között
a szölamok között rostáltam, mentem. és hordtam a zsákot, s lapa-
toltam a tengerit. Volt rá eset, hogy öt-hat ember_gyült össze Zsigánál
eszmeeserére. Jémödti. jöruhás parasztgazdák. En az én napszámos
mivoltomban, foltos. rongyos nıhámban, csalja kalappal úgy néztem
ki közöttük - gondolom olyannak is tekintettek! - mint akit
kisszogának se igen fogadnának meg. De hogyha vitára került velük a
sor, én olyan messzire és olyan magasan repültem gondolatban, hogy
még Zsiga se igen tudott mindenüve követni. Csak mikor háromszor-
négyszer elmagyaráztam neki. Ilyenkor összemérte a ruhamat és az
állapotomat a gazdákéval, és sokat, nagyon sokat esudıilkozott, és azt
mondta, hogy roppant különös bölcsõ lehetett az, amékben
engemet ringattak. `
- Faböl vöt, mint a tiétek! - mondtam neki - csak azzal a
különbséggel, hogy az én bölcsőm mellé odakueorogtak a sors, a

- 244-
sötétség, a send, az éjszakák. és soha-soha meg nem ringatták
alattam.
Mit tudta azt Varga Zsiga, hogy én a világ nagy rideg bölesö-
jének, az életnek a neveltje vagyok, s hogy az én számba bizony nem
voll, aki belerakja a euelit. Magamnak kellett utána kapkodnom, s
amig kapkodtam utána, jöl kinyitottaın a szemem, sjöl odatartottam a
lülem, hogy lássam, és halljam, mi történik köröttem a nagyvilágban.
Ha az embemek a saját határa iıja fel a sors a leckét, olyan betűvel,
hogy égessen, akkor igyekszik azt onnan úgy leolvasni, hogy
örökre megtanulja.
.löl benn voltunk már az öszutöban. Tompa és szürke .volt már
napokig az ég. En ilyen dolgokért napszámoltam Varga Zsigánál,
mint: leveles köré, csöves tengeri, takamıányrépa. Nekem is hízott
egy jó malaeom, a répa és a leveleskörö meg kellett a riskának. Néha,
egy-egy jö talyieskára való rossz zsákot szállitottam haza, s
féléjszakákon át foltozgattuk Piroskával. F illéreket kerestünk vele, no,
de hát az is pénz volt. A legolcsóbb dohányt, a sárgapapirosas paklit
szittam. Arra futotta a zsákfétozásböl.
Akkoriban olvastam valamék újságban egy_apróhirdetést, hogy
valami gazdaságjuhászt keres. Jöt. Megbizhatöt. Irtam a cimre, Fehér
megyébe. Ugyanis kiszámitottam, hogy van még húsz birkám, de min-
den évben el kell adnom legalább tizet, hogy amit a két kezem munká-
jával nem bírok megkeresni, potolni tudjam, hisz a napszám
veszedelmesen a nyolcvan lilléren mozgott. lgy két év alatt el kell
adnom -a birkáimat, s azután nézhetem a hangtalan egeket. Igaz. ott
volt még a riska. Az maradt volna a harmadik évre. Ugy gondoltam
tehát, hogy: így is - úgy is mindegy, vásáron van az én böröm min-
denképpen, tehát eladom újra, és elviszem Fehér megyébe. De nem
kellett se eladnom, se elvinnem, mert Fehér megyéből mind e mai
napig, hogy e sorokat leirom, válasz még nem jött.
De ha jött volna. akkor se mehettem volna el. Egy este, ahogy
hazamentem, Piroskát a kemencére bonılva találtam. Sápadt volt,
mint a fal, s két marokkal görcsösen fogta a szive táját- A gyerekek
riadtan hallgatlak, s a közeljövö szomonisága és gyásza bujkált a
szobában. Akkor este nem foltoztuk a zsákokat... Reggel nem mentem
napszámra. Piroska, igaz, másnap nem markolászta a szivét, de tört
volt nagyon és fáradt. Emlékszek rá, hogy kenyeret akart épp sütni.
Egy fehér abroszt kötöttem magam elé, megszitáltam a lisztet, s én
kavartam meg a teknöben a kovászt. Hajnalban pedig megdagasztot-
tam. Még ma is szinte magam elött látom, amint megrendülten és
szomort`ıa.n magyarázta, hogy mennyi vizet langyositsak dagasztö-

-245-
viznek, s hány marék sot tegyek bele. s hogy miként szuıjem át a
teknöbe. Mikor dagasztottam, egy székre leült mellém. vigyázott,
hogy azonmod dagassznk, mint ö szokta. Ahogy a kenyér azt
megköveteli.
Es dagasztottıım. A petróleumlámpa lehúzva égett, hajlongó
amyékom betöltötte az egész falat, az öra arera borı.ılva koryogott a
kisszekrényen, a két nagyobb gyerek egymásba gabalyodva aludt, a
dagasztö-alj nagyokat roppant, és nyöszörgött, s két öklöm esontosan
és hüségesen kenyérré kényszerítette az illatos tésztát. _
Azután begyújtottam, s mikor a kemence torkában felragyogort a
láng, s a vöröses fényben megcsillantak az edények, Piroska
elnıosolyodott
- Na, látod, kisõreg - mondtam neki. - Nem szabad
kétségbeesnil O nem szólt semmit. csak mosolygott fáradtan. S ha
nem is szölt, én mégis tudtam. hogy a mosoly a beteg meggyötön szív
üzenete az élet felé! .
Állottunk az égö kemence szája elött. és néztük. milyen
gyõzelmesen eszi a szalmát a tûz.
Mikorra a foıTo kemence megduzzasztotta a három kenyeret, meg
a eipöt, akkorára ott volt a Varga Zsiga koesisa, s mondta, hogy
okvetlen menjek' kell a napszámos. Az abroszt leoldoztam magam
elöl, s egy jo félóra múlva mar szuszogva hordtam a tengeris zsákot a
reesegõ palláslepcsön a Varga Zsiga magtáıjába.
Akkor mán december volt. Keményre fagyott a föld, s
keményebbre sulykolödıak a viták. Sokan mondták azidõtájt Varga
Zsigának, hogy ne esak hogy ne barátkozzon velem, de még
napszámra se hijjon, men én Veszedelmes ember vagyok, olyan, aki
nem híve se a pártnak, se a pán vezéreinek. Szegény, kedves jó Varga
Zsiga! Egyszerre két ég szakadt ra: hívei támadták értem, én meg
támadtam a pártért. S neki se engem, se a híveit nem volt szabad
elveszitenie. Néhányan. kíkben nagyra nött a párt izgalma. azzal
szutryongatták Zsigat, hogy mondja nekem: lépjek be a pártba.
Megrnagyaráztam Zsigának újra, meg újra, hogy nekem a párt kicsi
terület, úri vezérelt nem szeretem. nagyszájú, vaesorázgatö, lompos
koı`tesei és ügynökei nagyon messze vannak tölem. men törpe a
szemhatánık, s ulövégre az ország ügye nem biröválasztás. Néha,
néha Zsigát is elfogta az aggodalom a vezérek miatt is es a kortesek
törpesége miatt is. Azzal vigasztaltam ilyenkor, hogy a többi
pártoknál is ilyen a helyzet bizonyosan, s ne búsuljon miatta. Hiszen
az egész nem egyéb, mint játék, miböl egynéhány ember dúsan és
vígan él. Azt is mondtam neki: jusson majd eszébe, ha a két lábát
-246-
lejáıja is. ha a nyelvét is kibeszéli a szájából. öt akkor se jelölik solıa,
mert aki olyan. szinte bolondul igaz és tisztalelkû. mint ö. az soha
nem kellett még semmiféle úri politikának se.
Sokfele eljárt akkoriban Zsiga. s mikor hazajött. eltünödve nézett
rám. és annyit mondott csak néha;
- Kezd igazad lenni. Sinka Pista! Ma nagyon sokat
tanultam!
- Ha még majd közelébb mégy a tûzhöz. akkor látod. hogy kik
melegszenek mellette - mondtam neki. '
...Szoval nem jó szemmel néztek engem a Zsiga hívei.
Egyszer mentem hozzá, s kapujában találkoztam a kinesrõl
álmodozö libatömõvel. Mint jó szomszéd szokott, úgy tett: nagy
szivességgel köszönt, érdeklődött állapotom felöl. s azt mondta. hogy
mindig olvassa bizony az írásaimat a ,Magyar Falu"-ban. Alig gyöz-
tem dicséretei elől kitérni. Mikor elköszönt. olyan nagy parolával
tette, úgy sıorongatta a kezem. mintha az legalább az áhított és
megtalált kincs Ictt volna.
Zsigát nagy méltatlankodás közt találtam. Felháborodva szidta
az emberi ravaszságot. Kisûlt. hogy a libatömö szomszédom ronggyá
szapult elötte, és figyclmeztette. hogy övakodjon tölem. Meg se
fltödtem rajta egy cseppet se. A libatömö szomszédom uradalmi csösz
volt azelött. s tudtam róla azt is, hogy megbotolták. S annak a
esösznek, akit bottal simogattak meg. nem lehetett harmatböl a
lelke.
Volt eset. amikor Zsiga bosszankodva és nevetve mondta. hogy
valaki azt állította neki. hogy én kém vagyok, ki azért járok csak
napszámra. hogy minden gyanút eltereljek magamról. Kám bizony.
Mégpedig az urak kémje. Voltak olyanok is. akik azt mondták. hogy
sohase voltam cseléd. vagy ha voltam is. azért voltam, esak-
Iátszatbol. hogy igaz! mivoltomat annál jobban elrejthessem. Mások
meg mást véltek. Azt. hogy nem igaz. hogy én irom azokat az
írásokat, amiket a nevem alatt olvasnak. .lö pénzén odaadtam csak a
nevemet valakinek. Egy olyan egyénnek. kinek valami „nagy tett" van
a háta mögött, s ezért a_saját neve alatt nem írhat.
Így tébolygott rólam a hír. Mintha valami ponyvaregényt itt
volna közösen a falu. A mende-monda. mint valami kísértet vagy
rossz lélek bebútt a kuleslyukakon. s felboızolta a pipázo téli unalmat.
Korpává beszéltek lassankint, s odadobyık a pletyka és a hûhö éhes
disznaja elé. Mit tehettem volna ellene? Ugy gondoltam. hogy egyszer
majd úgyis szétrágja az idõ. Az ember sorsa úgyis olyan, mint a
falevél - gondoltam. - Egyszer lehull, eggyé válik a földdel. és nem

-241-
tudja senki és semmi. hogy volt. s hogy hová lett. Se a madár. aki
dalolt neki, se a hemyö. aki rágıa.
A második tél elejét töltöttem akkor Vésztön. de már tudtam biz-
tosan. hogy nem az élet végéig maradok ott. Hogy Vésztö is csak egy
kicsi állomása össze-vissza ıitaimnak. ahol kiszámíthatatlan örök
bizonytalanságban szusszanni egy kevés idöre megállottam.
Igy jött el karácsony. s el is múlt.
Ujév után megismerkedtem Majdán János gépésszel. s két hétig
fonnán vele jártam fát vágni egy kicsi motoros fûrésszel.
Mázsaszámra vállalta a fűrészelést, s én abbol százalékot kaptam.
Tehát. ha gyorsabban dolgoztam. több volt a kereset. De kinek is lett
volna kedve eltopogni az idöt. Kemény volt a tél. s az emberfia nem
mélázhatott. Az „ebédet” is csak állva s futtáböl kaptam be.
Emlékezhetnek rá Vésztön még ma is. hogy a négykerekû ala-
csony kézikocsin hányszor és hányszor húztam a Majdán kis motoıját
egyik háztól a másikig. S megvallom. nem sok vigasztaló éneket mu-
zsikáltak a kerekei. Kivált, mikor ledöccent a járdárol. s erölködni
kellett. hogy visszahúzzarn. Bizony. mosolyoghattak rajtam Vésztö
.,eipösei", a szürke napok s az állandó robot l`ıáı1. Ok nem mondták,
hogy az urak kemje vagyok. Inkább valami különös napszámosnak
néztek_csak. aki olyan sáncoltat ostromol. amin úgysem juthat átal
soha. Ugy gondolták - ha mán az a bogaıam. hogy írok. hát jobb.
mintha pálinkát innék. és késö este obegauıék az ablakuk alatt.
Ó. igen. húztam a kézikocsit. s kerekei nyöszörgésében mintha az
életem sírt volna. a tetején meg mintha a reményeim és vágyaim
koporsoját eipeltern volna temeuıi, hogy soha fel ne támadjanak
többé.
Nem tudom. megvan-e még Majdán gépésznél a kiskocsi! Ha
megvan. meg kéne venni. s odaajándékozni pár irodalmi eipösnek S
dunakorzöi népvezémek. hogy hadd nyöszörögne nekik is egy kicsit.
De azt hiszem, nem lesz részük benne, mert mán akkoriban széjiel-
hullö félen voltak a kerekei.
Zsiga. szegény. mindig tudta. merre vagyok, mert a falu téli
csendjében messzire elhallatszott a motorfürész harsogása. S ha csak
tehette. meglátogatott. De. hogy a fűrész harsogásátol nem lehetett
beszélgetni. állt csak mellettem. s rázta az öklét a szürke
semmibe.
Azt hiszem. nem sok ember volt az életben köníılöttem. akinek
úgy fájt volna. mint neki. hogy nem tudott rajtam segíteni. Men. hogy
el ne felejtsem, ö nem tartott az urak kémjének.

-248-
 Amikor így a munkában meglátogatott, a lelkemre kötötte, hogy
este, ha megyek haza, meg ne próbáljam. hogy be ne menjek hozzá. S
én be-is mentem. Az irodában a kerek pléhkályha mellett de sokszor
melengettem fagyos. kemény két kezemet. 0 beszélt volna ilyenkor
mindíg. de én elszundikáltam. Hort hozott és cigarettát ébren tartani,
hogy_ beszélgethessünk.
lgy jött el abban az évben január vége fagyban, fűrészelésben,
kiskocsihúzgálásban s nagy magános tépelödésekben.
- Mért nyüzod magad, lelkem! - mondta kétségbeesetten ilyen-
kor Piroska. - Hát nem gyõzödtel még belé. hogy a te számodra a
major vagy a napszámolás marad csak életnek és sorsnakt?
Mondta szegénykém, lássam be, hogy Zsirkayék a kisujjukat se
mozdítják meg értem. Vághatom a fát, vagy zsákolhatok tölük itélet-
napig... és írhatok akármit.
- Igen, mert azok nem értenek hozzá! - mondtam. -_ Majd jön
más. aki ért. Vagy. ha nem jön, akkor én megyek a magam
erejéböl!
Szegényke. akkor meg azon riadozott. hogy eltemet az ismeretlen
világ majd. Olyan oriasi akadályokat látott, hogy szinte elöre
sírt miatta...
Igy beszélgettünk. S azután rögtön. mélyen elaludtam.

Legtöbbnyire csendes napok voltak. Az eget állandóan szürke

lomha hofelleg boritotta. s az egész tájhoz hozzáragasztotta a moz-
dulatlanságot. A tûz füstje egyenesen szállt felfele, s tíz méter
magasságban már egybeolvadt a levegövel. Az volt a jö. hogy a
markom most már az elsö napon hozzászokott a fejszenyélhez. Ugy,
mint hogyha az Isten egyenesen beléteremtette volna. Es zúz se volt a
fákon. Fütyörészve dolgozgattam.
A Majdán kiskoesiját otthagytam. s ott a poros, meredek
falépesöket is a Zsiga magtárjában, s újra favágó lettem a mágori
erdön. Makrai gondolt rám a téli crdöosztásnál: jó darab területet
kihagyott nekem. s üzent. hogy február végéig ráérek levágni. Kar- és
lábszárvaslagstigú sűrű tuskoról nőtt tölgyfahajtásokat kellett ritkitani.
Szapora munka volt, s igen jó rözse lett belöle.
ltt említem meg. hogy vitéz Makrai Dénes ma is Mtigor-pusztán
lakik. De most már nem vadör, hanem n maga gazdája. Aınikor még
én is Mágoron laktam, minta haládi úr cselédje, sokat találkoztunk. és
sokat beszélgettünk az én álombeli tanyámröl. Mán akkor an'öl

.7d0_
beszéltünk. hogy jó volna azt Mágoron megteremteni. lnnen indult ki
a magja annak. amit már említettem. hogy Makrai vállalta a
felelösseget a kisberlökert. akik a haládi ur helyet foglalták el az
uradalomban. Kesöbb. mikor felpareellázták a puszta egy részét.
Makrai is földet vett.. s a tanyája ma ott :ill a Holt-Körözs parton. Az
álombeli tanya neki sikerülhet. nekem csak az álmok maradtak! No.
de jol van ez így is. Az én álmaim visszatükrözik a Körözst. a Körözs
meg visszatükrözi az ö fáit.
Elmondom meg azt is Makrairól. hogy Bukovinában. lslensegíls-
ben született. Onnan Dévára kerültek. mint bukovinai telepesek.
Emlekezett rá. mint kisgyerek költöztek ket kis lóval. ekhos szeken'el
at a Karpatokon. s egy hetig jöttek. Husz ev múlva ujra látta Isten-
segitset. Mint katona vonult át rajta az oroszok elé.
Bizony. lstensegitsböl eleg kanyargós volt az ö útja is. mig
elerkezett a Hött-Körözs panra. No. de mondjuk meg az igazat
erdemes volt neki olyan jó hosszan kanyarogni! Hány száz- és
százezer magyar van. kiknek kanyargott-kanyargott az útjuk. S a vegen
itthon a sirban. vagy idegenben. Brazília vagy Kanada melysegeiben
tünt vegkeppen es örökre cl...
Igen. gondolt ram Makrai. s február vegere feldolgoztam a
tölgyfasalakot. Mikor utolso este összeszedtem a betyárbútorornat.
hogy otthagyjam az erdőt. mcgelegedetten tekintettem vissza három és
felheti munkam eredmenyere: ott állottak mögöttem hosszú sorban a
kúpba rakott rözsekevek. Hatodos volt. S összesen hatvan keve körül
jutott belöle ennckem. Annak a hazaszallitása már könnyen ment:
Varga Zsiga szivesen ideadta a ket loigat ugy. hogy a fuvart nyáron
majd ledolgozom.
Utána meg ket nagy nyarfatuskot is kizistam. es ltícsákányoztam
a szöloskert arkabol. tehát volt l`a. s Piroska meSf'IYUS°d0\l- h0SY “cm
feeserlem el az idot hiábavaló irassal. Vagy. lıa fecserlem is neha. im.
látnivalo. hogy utana belıozom. amit nıulasztottam.
Meg akik savanyú szemmel néztek rám. azok is felengedtek. s
megnyugodtak. hogy: - Ni. ez a Siııka hogy dolgozik! Hiszen ez
eppen olyan. mint mink: jar napszámrzı zszikolni. fát lüreszelni. rözset
vııgni. tõzeget vetni. szenat kaszálni. tehat nem akar. s nem tud más
lenni. csak lıozzánk hasonlo valaki. _
Akkor jöttem rá. hogy". mint is van a dolog. Ugy. hogy az utca
lelke nem túri meg azt. aki a nepe atlaganal különb akar. és különb is
tud leııni. Mert ha eszreveszi az utca. hogy ez es ez a lakója az
átlagnál több. sot. joval több. hogy fölibe nö. vagy fölibe nöhet. akkor

-zso-
nem nyugszik addig. mig azt a valakit a sárba nem rántja. s maga alá
nem temeti.
Azután azt. hogy irtam. az utca csak olyan kótyagos bolon-
dériának vette. s úgy gondolkozott. hogy: majd összetõrik. megúnja.
belefárad. s akkor abbahagyja.
Ó bizony! Az utca csak lelörve. sarosan. agyonkinzottan s ala-
csonyan szereti látni az õ liait. A szegénység állandósága és remény-
telensége nem elnézõ. A primitív utcai lélek nem tartózkodik se a
gúnytól. se a ravaszságtól. se a rágalomtól. ha arról van szó. hogy
valaki az ö sorsa fogségából s szellemének sõtéljéból menekülni akar.
Aki az utcával jóba akar lenni, annak fel kell adnia a lélek és az élet
igényét. Ha másképpen nem - hát lászólagosan. De akkor ám
vigyázzon. hogy a látszolagosságot nehogy észrevegye az utca.
Elég az hozzá. hogy Piroska. szegénykém. megnyugodott. mert
volt fa. s a konyhában pattogva égett a tûz, az utca meg egyelőre
sarokba állította ragalmait. De csak úgy ám. hogy az mindig kéznél
legyen. Mert az a lassan görbülö kis napszámos. aki én voltam.
nagyon kiszámíthatatlan...
De én azért nem nyugodtam meg se látszólagosan. se igazában.
Látszólagosan azért nem. mert egy hetet újra otthon töltöttem írással
és olvasassal. lgazában meg azert nem. mert egyheti pihenõ után ásót
fogtam a kezembe. s kimentem ujra Makraihoz. .lo~ darab irtáslöldet
adott, s annak az ásásához fogtam. Az a gond tehát. hogy hol lesz
kolompirfõldem. leszakadt a nyakamról. Astam is nagy buzgalommal
és hüséggel a földet.. s onnan is kiszedtem egy csomó vaktuskot és
fagyõkeret. A föld berlete az volt. hogy jól megmunkáljam. Tehát nem
a zsebemböl telt ki. hanem a csontjaimból és a bõrömbõl. A szélnek
még foga volt. de ahova a nap odasütöıt. azért már lehetett egyingben
is ásni. Súrû kökinybokor védte körül az én parcellámat, s abban
megakadtak a korai hideg szelek. Olyan jól felástam az irtásl a Makrai
örömére. hogy bizony a csontom minden eresztéke sajgott belé.
' Ajánlom nagyon az ilyen kolompírföld ásást a ,.népvezércknek“.
Mondjuk. egy félholdnyit csak. jó tuskós-gyökeres irtásföldet.
Temıészetesen úgy. hogy elébb a Varga Zsiga meredek
palláslépcsõjén öt-hatszáz zsák tengerit vagy búzát le- vagy felcipel.
- ha jol emlékeznek a csontjaim. Ie talán még nehezebb volt. mint
felfele. Mert addig nincs népvezeri rang, uraim. amig meg nem kóstol-
juk a nép kínját. Addig csak hasbcszélõ és feketekávézó emberkék
vannak. úgy a jobb-. mint a baloldalon. Szinte látom, hogy
belegörbûlne Oláh Györgynek az a nagy puha háta. De még a Baran-
kovics úré is. Húsban és héjban ö talán még elöbbre van. DessewlTy

-zsi-
szerkesztõ úr is azonnal kiimá a gróli rangot. gondolom, s inkább nem
udvarolna a demokrácia nevében annak a népnek, aki ás. erdót vág.
zsákol, húz-von, s amékhez neki az égvilágon semmi. de semmi köze
nincs. Inkább felvenné, mondom a rangot és a farkasbundát., s
elmenne a Kárpátokba medvére vadászni.
...Hát igen, nyugodtabb voltam én is: volt kolompirfódem, volt
rõzsém. Gabonásba is ellatogattam. Ott se volt baj: mind a húsz
birkám életben volt. Akkor ellettek, s a latogatásomkoı- már tizennégy
élõ kisbárányuk volt. Akkor újra megalkudtam Fazokassal, hogy a
tõzeget én vetem ki megint felibe. s aıTa is, hogy amit el nem kell
adnom birkákat. azok a jövö évre is nála maradnak.
S a tõzeget újra csakugyan kivetettem, s ellés után megtudtam,
hogy tizenhét kisbárány van a birkáim alatt. Ebbõl nyolc és fél lesz az
enyém - gondoltam - ha eléri mind életben az öszt..
Aztán már kék lett az eg. langyos az esö. leveleztek a fák. s
megérkezett újra a tavasz. A falunak is elmúlt újıa az izgalma. s az
embereket kötéllel se lehetett volna a parthoz és a pesti vezérekhez
odakõlõzni. Az élet és a teremtés izgalma forróbb volt minden
politikai izgalomnál. Körül mindenfele lovakkal szántottak az egész
határon. A korai yetések kibúttalt; szél lobogtatta vékony szálukat; a
tengerit vetették. Orökké lépkedett a vetõ ember. és örökké lépkeclett
az idõ. A faluban az asszonyok kotloval bábolódtak. meg a kerttel;
nyakló nélkül keltek a kiscsirkék, a virágok és a vetemények. A mi
keritésünk mellett akkor nyílt egy bokor ibolya - a Piroska virága.
Fény, szél és meleg esö rohangásztnk át a falun, meg a fellegek
ámyéka. Az utca lelke megritıdt a dicsőséges tavasz és az élet har-
sogásától, s rtigalmai elfonnyadtalt. A járdán nagy kaningben vágtat-
tak a Csecse-gyerekek. s a talpuk messzire csattogott. mint a
sárpuska.
Élt, dolgozott. s reménykedett az egész falu. A templomtomyot
kömivesek meszelték; hosszú erös kötélen lógtak ki a toronyablakon,
és fütyöltek: fenn a torony tetején a kipucolt csillag, mint valami
ragyogó buzogány mutatott az égre. A harangozo kilrönyökölt a
toronyból, nézte a fütyölö kömíveseket. s a szemébe belelógott a
messzi búzaföldek és a legelök zöldje.
Akkona a kolompirt és a borsot én már régen a földbe tettem. s
készültem arra. hogy a kertmegi maltkosban elfészkelem a paszulyL
De amikor igy magamnak dolgoztam, azok mind csak olyan „lyukas”
napok voltak. mert állandóan Varga Zsigánál napszámoltam. Muszáj
volt. A búzám elfogyott. Zsirkayék egy vasat se küldtek. s a mindenl
napi kenyeret napszámolással kellett megkeresnem. Zsiga hitelbe

-252-
adott búzát., amennyi kellett. Úgyhogy aratasig épp elég volt ledolgoz-
nom. Zsaltolason és rostaláson kivül ltapáltam neki, s luoemát
kaszáltam. Kapálni 6 is kijött. Inizon volt a földje. Egymás mellett
mentünk, két-két sor tengerit vittünk. és százszoros vitákat vivtunk. 0
azt mondta. hogy a párt hosszú életű lesz, én meg azt. hogy nagyon
kicsi buborik csak a történelem viziben. s szétesattan, s semmivé lesz.
Ha ilyeneket mondtam neki. fellobbunt, és nagyokat-nagyokat csapott
kapájával a tengerisorokba, s ltivágta a tengerit. Akkor meg ami
figyelmeztettem, hogy ne vágja ki a tengerijét, mert, ha tíz szálat
kivág, az neki nagyobb kár, mintha a partbol buborik lesz. Konoknak
és hajlithatatlannak mondott, s másnap nem jött kapálni.
.Mikor a lucernat vágtam. akkorra elfelejtette a vitát. s oda is
kijött. En kaszáltam, õ meg nekihasalt a könyveinek. és tanult.Tanult.a
a romai jogot.
Abban az évben Csűllög Mihálynak arattam. Kisángyunkék
egyezlem meg vele. Nekem csak igent kellett mondanom. s ez az igen
pont volt az egyesség végire. Szép Iábonállo búzaja volt C süllõgnek,
de azért a kisangyunkét araltuk le elébb Hólaban.
Piroska nem jöhetett aratni. Beteg szíve. a gyerekek és a kisrucák
nem engedték. Messzi is volt'Hota. S kisangyurtk se aratott. csak
ebédet hozott..

Haıom nyaıfa állt Malom-pusztán jol felnyakaıva, s lombja nem

valami vastag amyékot adott. Arra a kevés idõre. amit mink evéssel
töltöttünk, igaz. az is megfelelt. A Csüllög Mihály szép lábonállo
búzájat arattuk. s delidõben hılnnan .ültünk a három nyárfa gyer
amyékában: en, kisángyunk es az ura, Okrös Sándor. Előttünk a liatal
tallön hosszú sorokban és sűrűn feküdtelt a búzakévék. s fölöttűk kicsi
meleg nyári szél lobogott. és a szélben álmos, lusta, fehér pillangök
cik-cakkoztak kajszán. mintha pálinkát ittzık volna. s mámorukban
elvesztették volna a tájékozódást. A még labonallö búza hónaljig ért.
és nyugalmas és biztos volt benne az aratás. De a gözfüıtlõ is. A
talpunktöl a fejünk búbjáig verejtékben áztunk. Ha valaki ism_eri a
csendes türelmet és a megmozdíthalaılan nyugalmat, akkor Okrös
Sándor ismerte. de azén a gözfürdõt már õ is sokallotta.
...Szöval. igen jó volt a nyárfak árnyékában szárítközni. Ha
egymás mellé állilhattuk volna a nyarat és a telet, akkor elmondhattuk
volna, hogy most majdnem olyan meleg van. mint januárban hideg.
mikor félméter vastagra fagy a Hótt-Kõrözs vize.

-253-
 Mikor felállottunk dolgozni. hogy: na. lepjürtk hát egyet -
kisángyunlt is otthagyta szilkéit a fa ámyékában. hadd nyalogassák a
hangyák. s jö pár óráig velünk dolgozott.
Másnap Piroska jött ki. s pár óráig õ is belekostolt a
dicsõségbe.
Három napig arattunk. _
Csüllõg Mihály felé se nézett Malom-pusztanak. Csak amikor a
másik darab búzaját arattuk Köton, ott látogatott meg bennünket, s a
nagygazda Ieereszkedõ mozdulataval velem is kezet fogott. Ilyen
leereszkedö kézfogast sokat kaptam én Vésztön. .lö nyelvük volt az
ilyen Ieereszkedõ mozdulatoknak. Szinte kiabálták, hogy érezzem
magamat megtisztelve, én rűhes... No, de hiszen kaptam én ilyen
,,megtiszte1tetést“ nemcsak a Hótt-Körözs, hanem a Duna mellett is.
Ne csudálkozzon tehát a világ, ha sokszor zsebben marad a kezem.
Pedig én szivesen nyújtottam s rtyűjtom oda ma is mindenkinek.
De jobb lesz talán, ha arról beszélek. hogy Köton is learattuk a
Csüllõg búzaját. Utána egy jó hét múlva nekem el kellett mennem
hozza napot tõltenem. Asztagba hordtuk össze _a kereszteket. Éjfél
után két órakor már zörögtem az utcaajtoján. Almaból vertem fel.
Nosıa nyitotta! Mondtam neki. hogyha már igy szokás. hogy az
aratasra rá kell tölteni egy napot, im, eljöttem, itt vagyok, s haladjunk
kifele. Igen, de még a lovak is pipáltak a jászoluál - eteuti kellett. A
tehenet is fejni kellett. Fözeshez nem volt fa: azt is vágni ke|letL
Adtam a lovaknak, aztán fejszét kerestem, s tt hajnali csendben csak
úgy dübögõtt az udvar, ahogy vágtam a fát. Csüllög úgy úszott a
frisseségben, mint galuska a zsírban. hogy ni esak, ez a napszáınos
milyen jól csinálja: két öraltor jön, zõrög, vágja a fát. eteti, és fogja
befele a lovakat. Hm! Nem is olyan utolsó ember ez' Ki hitte
volna!
- Hozott vasvillát? - mondta, mikor a lovak már befogva
állottak.
- Igen! - bólintottam.
Elindultunk. Mire jött fel a nap, kint voltunk lmériben a tanyán.
Elég az hozza, hogy én a villat megtanultam forgatni, s úgy forgattam,
hogy Csüllög öráröl-örára mindig nyıijıtsabb es nyájasabb lett. Egyik
szekér jött üresen az asztagtól, a masik ment megrakva annak a
helyibe. S az én villam úgy forgott, hogy az egyik szekerröl meg félig
se rakodtak le az asztagnál, a masik már ott volt megrakottan. Csüllög
pihegett. izzadt fenn az asztagon, de nem győzte. Fiat, szdıgájat
felkttldtem hozza, én meg goraltam kezük ala a kávét. rrtintha dongok
rajzottttk volna. olyan sűrűn. - Nahatl Ilyen ktvehanyö se dogozott

-zsa-
még énnálaml - mondta este Csüllög. - Két napra számítottam a
hoı'da'_sl!... Hát et're áldomást iszunk!
Es este. mikor hazamentünk. csakugyan kaptam egy pohar bon.
A vésztöi szölõ csak vinkót terem. igaz. de a port az is
lemosta.
Attól fogva Csüllög Sose úgy emlékezett meg rólam. mint
hasznavehetetlen embenöl. Söt. Megértette aztán Varga Zsigát is.
hogy miért engemet hi örökké napszámra. Azután. ha találkoztam
vele. sohase volt a kezfogásában rühesnek járó. leereszkedö
mozdulaL

Addig Íitettem utána. mig cseplögephez kerültem akkor nyáron is.

Minek irjam le újra. hogy nagy volt a por. szt`tt1 a tovis. s hogy bizony
kevés búzát kerestem. Az, aki járt már cséplõgépnél. úgyis tudja. s
annak, aki sose volt. hiába orditanám a fülibe. annyit se értene belöle.
hogy - bakk!
Cséplés után elmentem Gabonásba. s megfeleztük a bárányokat
Fazokassal. Nem nyolc és féljutott. hanem hét darab. És három bürt
is megfeleztünk. A bárányokat mindjárt meg is vette tõlem Fazokas: a
húsz anya maradt nála tovább. Avval voltam. hogy akárrnint is
próbálok töle menekülni. ujra megis cselédnek kell nekem mennem. S
ha csakugyan menni kell. ne menjek teljesen flres kezzel: a húsz birka
maradjon meg. Mit tudtam én meg azt akkor. hogy a cseledlakások
helyett a Gellerthegy oldala tele' visz az utam.

Szomorú állapot. mikor az ember vedlik. mint a kigyó. Ha a

kígyó vedlik. az aztjelenti. hogy kibúvik a bóréból. de helyette ott van
rajta a másik. az új. Ha az ember vedlik. az azt jelenti. hogy el kell
adni a riskát. Mert. ha az emberrôl_vedlik a günya. az égi szabó nem
ad neki_üj ruhát. mint a kigyónak. Igy hát nekem is el kellett adni a
risktit. Es nemcsak új gúnyáert. hanem azert is. hogy legalabb egy kis
sı'.lldöt vehessek. Szénára se sok kilátás volt a riskának. tejet se igen
adott. mertyegzóre is hiába vittük: nem álmodta vissza a boldog
iljúkort. Igy hát kötelet kötöttünk tt szarvára. s elvezettttk
Kórösladányba.
Jókor hajnalban indultunk. Kisangyunk is velünk jött. Legelökön
és tallókon át mentünk. nem az országúton. Kiaszott. száraz. sárga

-255 -
reggel volt., és csend és mindenfele kopasz tallok. Mikor a ladényi gró|`
erdejéhez értünk, hosszan tanakodtunk, hogy elinduljunk-e a
gyalogúton a fák között. Azt latolgattuk legjobban, hogy magyar
ember-e az erdész. Végre kisütöttük, hogy olyan mindegy az, hogy
milyen ember, hisz egy iskolában tanították azt mind - és neki-
indultunk. S mondhatom, a riska volt közöttük a legbátrabb. S ennek
megfelelõen a vásáron el is kelt. Mikor az új gazdája elvezette,
Piroska mozdulatlan arccal, hosszan belebámult a vásár zsivajába, s
hang nélkül halkan befele sírt önmagának. S ebben a hangtalan
sirásban, ha lemértem a jövendöt, több volt. mintha zajosan zokogott
volna. Kisángyunk is szomorú volt szegény. Ö is tudta, mit jelent a
riska felaldozása ruháén., kenyérért. s azért, hogy valamennyire
élni tudjunk. -
A vásártérröl nekiindultunk egyenesen a Sebes-Körõzs partjának,
s ott egy homokszedõ csónak átvitt bennünket a keleti partra. Fűfa
Albertnek hitták a homokszcdõt. Nem tudom. él-e még Ladányban.
Vágyakozik-e még a jobb, emberibb élet után, vagy reményeit elmosta
már a viz, vagy betemette a homok?... Ladányból õt ismertem. Egy
másik ismerősöm is volt Ott. de a nevét bizony kjmosta az
emlékezetemböl az idõ. Akkortájban kõtörö munkás volL Ugy rémlik,
hogy Gurmai Lászlónak hitták. ˇ
Hát bizony a riskát eladtam, s az árából, meg a bárányok árából
biztosítottam az élet menetét következô tavaszig. De a Piroska
nyugalmát többé nem tudtam biztosítani.
Az ősz eltelt tengcriszedéssel, ltórovágással s az utca fel-felújuló
rágalmaival. Most már azt mondták, hogy ,.úr" akarok lenni. A
boldogtalanok nem látták, hogy a két kezembõl soha ki nem szakad a
munka. Ha otthon voltam, akkor azt mondták: - Nem kell annak,
csak a könyv, meg az irás. Pedig szegény embemek nem lehet ilyen
bogara! Ha dolgozni mentem, akkor meg azt suttogta az utca lelke: --
Na ugyi, kiéhezett a könyvei mellöl.
En csak éltem, és hallgattam csendesen magamnak, mert tudtam
nagyon jol, hogy ezeréves a sár és a sötétség az utcán. Szinte éreztem,
hogy a rágalmak, a gunyolódások, a lekicsinylések még csak most
kezdödnek, s hogy lesznek még nagyobb gıinyolódások és leki-
esinylések is... Majd egyszer megírom a pesti utcákat is, s azt a
sõtétséget és azt a lelket, ami ebben a sötétségben bujkál... De
egyelőre még most maradjunk csak Vesztõn.
...Amint már említettem, hogy Varga Zsiga beszélt nekem Szabo
Pálrol, a szíkfűszedõ emberröl, aki regényt irt - az ezen az öszön
volL Sokat beszélt nekem Zsiga ezen az öszön arrol, hogy a pártpn

-zse-
keresztül kiadnák az írésaímat. Majd õ utána jár ennek. De én nem
egyeztem bele. Hordtam csak nagy göıbüléssel és türelernmel a
zsákot, és rostáltam neki a búzáL S félig-meddig ö is igazat
adott nekem.. `
Ezen az öszön ismertem meg Kiss Gergélyt, Kiss Györgyöt, Tur-
buez Ferencet, a zömök, pirosarcú Martont. Mert, hogy el nc felejt-
sem, újra felzsongott a falu izgalma. s ezek az emberek megnõttek az
izgalomban. A politika olyan a falunak, mint a téli nıha. Csak akkor
gombolgózik bele, és akkor melegszik benne, ha eljött annak az ideje.
Mint ahogy a vetésnek van évszaka és az aratásnak, úgy a politikának
is van. Egyfomıa körforgás minden esztendő. Minden dolog
egyfon-nán ismétlődik benne. Ha például tíz évvel ezelõtt vetettem,
akkor is úgy vetettem avval a mozdulattal, ahogy ma vetek, s a két
vetést, esetleg öt-hat vetést, mivel egyforma mozdulattal és
lépegetéssel történik, nagyon nehéz öt-hatféleképpen elbeszélní. Azén
mondom ezt, mert a falu dolgai és mozdulatai az évszakoknak
megfelelõen mindig egyformák voltak - és az én dolgaim és moz-
dulataim is egyformán fordultak mindaı évben. s ez az egyfonnaság
kezd kétségbeejteni. Leírni minden évben. hogy: ástam, arattam, fát
vágtam - egy kicsit sok. Az vígasztal csak, hogy az idõt senki se
tudja kiemelni a meclríbõl s azt se tudja megtenni senki, hogy ma ne
ugy lépjen, mint tegnap, vagy egy hónappal azelött. kivált, ha
ugyanabban a cipőben jár. .
Azért mégis szomorit engem ez az egyfonnaság. Mert, Ím. azt
kell ide ímom, hogy újra a Majdán kiskocsija mellé kenillem. Jöttek a
hidegek és a fagyok, s a tehetôsebb embereknek melegedni kellett.
Nekem meg fát fűreszelni. Bocsásson meg a világ - én nem tehetek
róla: élni akartam, élni kellett! Azt nyöszörõgte, lám, a kiskocsi rt.'ıdja
is: menni kell, az idén is élni kell! Ahhoz pedig, hogy éljek, nekem is
volt annyi jogom, mint a kiskocsi tudjanak nyöszõrögni. Sok min-
denfélét nyöszörgött nekem azon a telen annak a kískoesiııak a nidja.
Azt hiszem, ha elmondnnám a naggyát - ha csak egy darabja is van
még ma, azt is bilínesbe vemék. Igy hát inkább hallgatok róla. Aki
szeretné tudni, menjen, vallassa a kiskocsit. Vall az akárkinek,
csak húzza. ˇ
Kisebb dolgokat azért elmondok itt a kiskocsi sugdolózásaiból.
Szegény kis kézikoesi! Mikor egyik utcából vonszoltam a másikba, s
nekidöccent valami nagy könek, szinte minden szeg jajgatott benne, és
a rúd azt nyöszörögte:
- Ne átkozz engem, és ne vadolj, amiért a két karodat ki akar-
tam tépni a vállperecedböl. Lehet még idö, amikor az életedet

-251-
szeretnék kitépni belöled. Próbáld csak meg egyszer az én
nyöszörgéseimet úgy ltiszakitani magadból, mint ahogy most a két
ltarod majd kiszakadt., meglásd, hogy rádrohannak azok, akiknek az
Isten sohase küldött a hátuk mögé kiskocsiL De te ne törödj velük,
mert úgy teljes a te életed, és ennek a teljességnek úgy van igazi
értelme, hogy közeli ismeröseid között engemet is ott tudol. Ha nem
ismernéd az én nyöszörgéseimet, és nem éreznéd az én tépéseimet.,
hidd el, szegényebb lennél, és kevesebb fegyvered lenne a szív és az
élet megl`ojtói ellen, ha majd eljön egyszer a megútközés napja.
- Íıj be hát engem is a te emlékeid közé, hogy együtt tépjúk
egymást a sárban és a piszokban, s ha beírsz, meglásd, az én rom-
jaimból tűz lesz, emlék lesz és milliók melegszenek nála, akkor is,
mikor már te is csak emlék leszel. Mielõtt azonban emlék lenne
belólünk, jó volna, ha felraknád rám a vágyaidat, a kínjaidat, és oda
vonszolnál az élet szűk agyü szerencsesei elé. Húznál, s mennék
utánad, és nyöszörögnék! Erdö voltam én. ne felejtsd el, s
nyöszörgésem valamikor a Ízabadság zúgása volL.. Tudod mit?
Dalolnál nekik a kínról és a szabadságröll...
Ilyerıféléket nyöszörgött nekem a kis kézikocsi rúdja, azokról a
dolgokról, mikröl itt álmodni és beszélni még lehet.
Gondolom, azóta feltüzelte a gépész, hamuvá vált. s tavasszal,
mikor virágoznak a fák, boldogan repül a szélben. Mondom, ha egy
darabját megkeríthetném, megkerítenem. Odatenném a Lomb Péter
kiscsengöjemellé, hogy néha, néha a kezembe vehessem.
Akkor télen már nemcsak motorfúrészt eipeltem a kiskocsin,
hanem tengerimorzsolót is. Kis piros gép volt. Ket lyukon kellett
etetni. Egyenkint és villámgyorsan kellett a tengericsöveket
beleereszteni - s egyszerre mind a két lyukba. A két kezem teljesen
eızéktelenre verõdött a két lyuk száján. s a fagyos hidegben meredtre
gémberedtek az ujjaim. A kezemfejéröl a szüntelenül ráomló
tengericsovek leverték a bórt. s eleven sebek és kek daganatok pulfad-
tak rajta. Ha bekötöztem. nem tudtak az ujjaim fogni. s a k_is piros gép
nem ehetett annyit. mint amennyit el bírt volna nyelni. - Igy hát nem
kötöttem be. Egész nap mozdulatlan arccal viaskodtam a két lyukkal
- a vér ha kiserked az új sebekböl. azt azonnal belepte a por- Csak
este otthon, mikor megmostam. s felmelegcdctt, akartam lemami az
égrñl a fagyos csillagokat. De azén reggel, mikor már világosodott, ott
álltam újra a kis piros gép faránál egy faládán, s vártam. hogy
Majdán, a gépész elindítsa a moton. Mikor a kerekek megzördültek,
pulTadt két kezem, mint engedelmes két rabszolga, bclcmarkolt a
tengericsövekbe.

-zsa-
 Akkor ismertem meg úr-Ökröseket. Náluk is morzsoltunk egy
goré tengerit. Olyan három-negyszazholdas hintós paraszt volt. On
dagadt legvastagabbra a kezemfeje. Savanyú Marhás Istvánnal is
akkor kerültem közelebbi ismeretségbe. Az iskola gondnoka volt.. s fát
fûrészeltetett velünk. Sipilos hangú. fonnyadt öreg parasztgazda volt. s
lehet. úgy gondolkozott felőlem. hogy jó közepes napszámos-
ember lehetek.
Hannadik évébe fordult akkor. hogy Vésztőn laktam. s meg kell
emlitenem. hogy Varga Zsigán kivül addig nem találkoztam olyan
embeıTel. aki meg tudta volna mondani. hogy az a szö: irodalom. mit
jelent. Az emberi érték és magasság ott kezdődött még akkor, hogy a
pártot akarja-e vagy se valaki. S ha akaıja. akkor lehet belöle esetleg
valami. S ha nem - még csak szo se lehet rola. Irö? Hiszen az úr.
Költő? Hahahaha! Ne beszéljünk bolondságot. Azért irom le ezeket
bátran. mert nagyon jól tudom. hogy szegény Varga Zsiga mennyit
viaskodott legjobb hiveivel is értem e miatt. A kerek pléhkályha
niellett.. ha melegedtünk esténkint. beszélt nekem erről.
Ha. mondjuk. Nagy Ferencről. a párt pesti titltáıjáról mondta
volna valaki: az osztán költõ. az ég se rnosla volna le rola semmilyen
esővel se azt. Képesek lettek volna arra az emberek. hogy Petőfi
helyébe ültessék. De ezen nem kell ám csudalkozni. Az időben nagy
volt a történelmi feszültség. az emberekben meg nagy volt a vagy a
jobb élet és a szabadság után. Bizony. könnyen lehetett volna Vésztõn
költõ Nagy Ferenc. hisz Pesten volt. benn a ..kõzpontba.n" s nem
hılzgálta. mint napszámos a Mnjdıin kiskocsiját. meg a kezit se verte
dagadtra a piros gep.
No, de hiszen már tı múlté ez mind. Évrõl-évre mindig messzibb
és messzibb dolgok ezek. Lepi a por. fújja a.szél. s az idö lassan.
lassan a felejtésbe temeti mind. Azért beszélek csak róla. mert így
volt. s ha így volt, én nem akarom megmásítani.

Hogy el ne felejlsem. ide irom: azon az öszön volt az. hogy a

haládi úr takarodott Mágor-pusztárol. s amit már említettem. Makrai
kezességet vállalt a kisbérlökért. s a puszta egy részét
kiosztották. _
Ujiongva beszélte el Makrai nekem. hogy a földbirlokos. a liatal
Kárász így határozott. S a pusztán, hol addig csend asitozott.
megpezsdult az élet. Astak-vestek. számoltak mindenfele a bikeri. a
vésztöi és a kislási magyarok. A majorba is uj emberek költöztek:

-259-
ltisbérlök. Azontúl hajnalonkint nem sirt. mint valami fuldoklö rém. az
ökörszarvduda. A csösz se állott ki reggelenltint a nagy kút mellé ret-
tegett fekete szüriben átkozodni. Még talán a vamyúk se voltak olyan
feketék az évszázados föld felett. Makrai is húsz holdat fogott...
Szoval megtette az első lépést az addig neki is csak álombeli
tanya fele.
S a puszta. ami addig annyi cselédnek s nekem is csak
szolgaságot adott, sokaknak szabadsága és jövőbeli reménysége lett.
Tervezgettük Makraival. hogy hová kellene nekem is leütni a
sátorfámal. de bizony az csak tervezgetés és alom maradt. Aki nekem
a sorsomat Írta. Írogato ujja új hányattatás és új küzdelem fele eimezte
az útlevelemet. Az irányt meg már régen. valamikor belesúgta
valamék tünõdõ ösöm idegeibe. Lehet. száz évek teltek azota. Egyik
ös adta a másiknak, s az amek legközelebb esett hozzám idöben. a
vérembe sirta bele. hogy végre egy évezred ködjéből közülünk én a
legkisebb elinduljak.
Igen, állottam a pusztán. néztem boldogan az új embereket. akik
szántanalt benne, s önkénytelcnül búcsúztam egy álomtol, amit gyer-
meltltoromtol kezdve hordoztam magamban. A nagy gulyakúton
lovakat itattalt, a szél fútt és hajtotta a ballangokat és a
faleveleket.
Azért azon a télen is forgattarn én az erdővágo fejszét. mikor a
piros gépet otthagytam. De nem a nagy. hanem a Kisbokomál. Ott.
ahol ma a Makrai tanyája áll, irtottam a ltökinybokrot és a
kecskerágöt. Emlékszek rá, ott volt a dögtemetö is.
Egy este mentem onnan haza. s Piroska! újra a kemencére
bontlva találtam. Melengette a szívet. s mintha már egy szomorú.
idegen világban volna. úgy nézett rám. Utána sokáig gyengélkedett. s
ha leesett a kanál, erõsen csapódott az ajtó. hinelen mindig megret-
tent. Talán már érezte szegényke. hogy az ismeretlen sötét vizek felõl
elindult felé a fekete hajos.
Igy teltek a napok. s ilyen kilátások között léptünk bele a követ-
kezö esztendöbe...

Mint gyermek. ahogy pergeti a búgó csigát. úgy kezdett engem is

pergetni a sors. s én peregtem a keze alatt tudattalanul. Olyan voltam.
mint a szem mag, aki vetés elött kicsúszik a zsák sarkából az útra. s a
robogó kerekek soha meg nem engedik neki, hogy csirát eresszen a
földbe. Lassú elporladás var az ilyen magra. hacsak a forgöszél fel

-zso-
nem kapja. De ki látott már olyan magot, kit a forgószél vitt és vetett
el. Az ilyen dolgokat mindig a nagy véletlen rendezi anélkül. hogy a
nagyvilágon bárki is tudna róla. Az ilyen magot se a tyúkok. se az égi
madarak meg nem eszik, disznók fel nem falhatják. és vamyúk se
árthatnak neki. Az a mag. akit a szél hány-vét. legtöbbször
esudálatosan kivirágzik.
Na. de nem bölcselkedhetek tovább. mert még rámsütik. hogy
akadémikus vagyok. Az pedig nagyon rossz bizonyítvány lenne
nekem. S nagy, hófehér szakáll is kellene hozzá. Totyorászni se igen
totyorászok még, s a hamut is hamunak hívom még, nem
mamunak.
...Ugy. ahogy ırıondtamrnár, bizony a kilátásaim nagyon gyengék
voltak annak az évnek januárjában. Igaz. Piroska megint talpra állott,
de azért a levegőben állandóan ott settenkedett az a megmagyarázha-
tatlan érzés. ami mindig a temetö kapuja fele' mutat. Olyan volt ez az
érzés, mintha a fejünk fölött állandóan ott röpködött volna valami
csúnya fekete holló. mert most már az is megtörtént. hogy Piroska
hetenkint a szívéhez kapkodott.
Szomorúan kezdődött hat az ev. A régi kis kospásztorlány. Papp
Piri megkezdte lassú küzdelmét a halállal. Az orvos eljött és csóválta
azt a valamit, ami kar volt. hogy a nyakán volt. megírta a receptet.
aztan elhajtott malmot igazgauii. A beteget meg rabizta lstenre és a
receptre. Megjegyzem. én ot napig zsakoltam érte. amiért ö - sokat
mondok - tíz percig csóválgatta a fejét.
A patikus. nem mondom. nem csóválgatta. hanem végignézett
rajtam, mikor elmentem az orvosságért. és azt mondta:
- Na, osztárt hozott pénzt? Mert ez drága orvosság lesz
ám. atyafı!
Megkérdeztem töle, mennyi lesz az ára. Kiszámította.
megmondta. Azonnal kiñzettem neki, s amíg készítette. kimentem a
patika elé. De elébb megmondtam neki, hogy szóljon ki, ha
kész lesz.
Azt hiszem. õ az első patikus. aki napszámostól borravalót
kapott. Ugyanis. mikor kész volt a gyógyszer, s bementem érte, a
púltra mutatott, hogy ott a visszajáró pénz.
- Ahun ennyire reszkctnek ti pizén. ott clkél még az a kevés! -
mondlam, s otthagytam a pulton ıı pénzt.
.ló húsz lépéstjárhattam már a patikátöl. de a patikus még mindig
ott állt a nyitott ajtóban. s elképedve bámult uuˇEıam. Gondolom.
tünődhetett magában, hogy ki lehet ez az ember. ez a rongyos. Mert,
hogy szégyenkezett volna. azt bajosan hiszem. Különben ez a patikus

-261-
erõs, veres ember volt, szinte piros. mint az a kis gép, amibe én
kétségbeesetten tõmködtem a tengerit. hogy mennél hamarabb
kikeressem a gyógyszer árát. mert a morzsolásnál is éppúgy. mint a
fûreszelésnél. százalékra dolgoztam.
Ennek a patikusnak nem igen jegyzi fel nevét a krónika, így hát
én is elfelejtem. hadd maradjon csak névtelennek.

Bizony. mikor a reménység számyából az élet marékszámra tépi

ki a tollat. az e nélkül is eleg gyenge madár hamar a földre tottyan. és
megsebzi. és besározza magát. s az ember szinte alig gyõzi
mesayósvitani. S van úgy. hogy nem is tudja soha. Nekem hzımmreıe
remenységem is volt. Az egyik az annyit emlegetett álombeli tanya. a
másik, hogy mégis csak visszamegyek újra túmi és hallgatni a
nagyszájú parancsolok mocskait a majorokban. a harmadik meg az,
hogy fellterekedni az utcából. és neki az ismeretlen világnak, oda,
ahova a himnuszok jogán én is elmehetek.
Az elsõ két reménységet Piroska markolászta agyon, s õ siratta
õket legjobban. Mert mit csináltam volna én az álombeˇli tanyán
nélküle, ha mondjuk, a valóságban sikerült volna a Kisbokor táján a
fttndarnentıımát lerakni? Semmit. Vagy mit csináltam volna vele
betegen a rnajorokban? Mind a kettõhöz. mind a kettőnknek szinte vad
életakarása kellett volna. A harrnadik reménység, hogy az ismeretlen
világnak neltivágjak, szintén azért törött el, amiért az első kettő. igy
hát hagymom kellett magamat, hogy pergessen a sors, ahogy neki
tetszik. Az pedig kiperdített az orosi ganédombokra. A ganéhordás se
megvetendõ dolog. Napszamosmunka volt. Ott hallottam, hogy Bõcsi-
pusztán juhász kene tavaszra. úgyhogy nem is kellene kikõltözni. Hát
megpróbálom, gondoltam. A család marad Vésztön. nekem meg olyan
mindegy, merre vagy hol vagyok. Eltem én mán kenyéren-vizen
eleget, s élek ezután is. Egy szeles napon el is gyalogoltam Bõcsibe, s
háromnegyed napot vártam, amig valahonnan hazajött a bocsi úr.
Meglıallgatta, mit akarok. s azt mondta, hogy nincs szüksége rám.
Aztán hátat fordított. Ez volt az utolso kísérletem a majorok tája fele.
Meg kellett lennem a magam megnyugtatására. Azt még ma sem
tudom, hogy mert nem tetszett az ábráıatom a bõcsi úmak.
Olyan eızéssel hagytam el Bõcsi-pusztát, mint mikor a kimustrált
lovat a szekér l`arához kötik. Nyárfásnak vettem útamaL Az egy másik
major volt, az okányi zsidóé. A mély õszi szántások teteje itt-ott már
pirkadt az állandó széltől. A föld megomlott, s szinte jé volt elgon-

-2õz-
dolni, milyen szép lehetne marokkal belevetni a korai árpát. A
majorból nagy cselõzés és disznóvisitás hallatszott - a kondásak etet-
tek, a béresek itattak. Nyikorgott a kútgém, és zsombolyaszag áradt
mindenfele. A téli szalmagátak. miket a majorudvar pocsolyájába rak-
tak, csicsogtak a talpam alatt, s bugyogott belőlük a ganélé. mikor
átalmcntem rajtuk. Ha az ember véletlenül a gát mellé lépett. szárfélig
én a sár. Egy szoptatóskoca a cselédlakások elött hasig merült ebbe a
sárba, s répát habzsolt. Egy cselédasszony kétségbeesetten csalogatta
ki a sárbol. Gondolom, a disznó lophatta a répát. s az asszony félt.
hogy valamék igazláto megpillanthatja. Haladtam már kifele a
majoıbol, de nem hallottam. hogy csösz, gazda vagy kulcsár átkozo-
dolt volna. Lehet, a szegény cselédasszony megúszta szidás nélkül,
hogy a disznaja répát lopott. Hajnalban, etetéskor se kellett hallgatni a
szigorú figyelmeztctést és tümi a mocskot valamék béresnek e miatt.
Tudom jól a szokásokat, és ismerem nagyon az ilyen ügyeket, azért
irom igy.
Hát bizony. bizony: nem sikerült a bõcsi dolog. Piroska inkább
örömmel, mint szomorüsággal fogadta a hírt. Jártam tovább az orosi
ganédombokra. De két napom kimaradt azon a héten a
napszámfiıetésnél. Savanyú képet vágtam hozzá, és okoltam
ónmagamat. Ebben az idöben nagyon sokszor történt velem ilyen
ónokolás. Felhanytorgattam vissza az idõt egész a gyennekkoromig, s
lrutanam az életemet, hogy hol is tévesztet-tem el a lépést De hiába
szegeztem magamatvadlón magamnak a kérdésL men ha
meghánytam-vetettem jol a múltat, mindig rájöttem. hogy mást ten-
nem. mint amit tettem. soha nem lelıetett A szélben futó tõvis vagy
falevél vádolhatja-e magát. ha árokba akad. s ott rothad el? Vagy a
cserép, amit [elszánt a fiildbõl az eke. s idefent még apróbbra törik?
Igy vigasztalgattam magamat. s néha nagy-nagy letõréseim, s néha
nagy fellobbanásaim voltak. Elet, halál. kétség, reménység viaskodtak
minduntalan bennem. De erröl senki nem tudhatott semmit. hisz ez
mind az én rettenetes magánügyem volt. Mint ahogy a jég bezáıja
magába az alatta alvó l`o|yót, úgy zártam én is el mindenki elöl azt,
hogy mi vihaızik bennem. Olyan voltam sokszor, és úgy éreztem
magam, mint a magára maradt magános farkas, kinek számára sehol a
világon nincsen nádas és nincsen erdö, s szelekkel és legyekkel kell
viaskodnia utolsó meneltülésében. Pedig akkor még a Konti-utcai
újság tintabetegei nem gyaláztak a sárga földig, s a ,,Virradat" zöld
kicsikéi se írták rólam. hogy az ,.alja" népbõl származok. s hogy
,.tetü" vagyok, sõt még a „Magyar Kultúra" lírai papocskai se csa-
csogtak arról, hogy müveletlen, zsirszagü senki vagyok, s hogy

-263-
hagymakoszonl kell a fejemre. Akkor még csak, mondom, az „urak
kémje" voltam sok vésztöi parasztnak. az urak pedig inkább hallgatag
,,nihilista napszámosnak" tartottak.
No. de hiszen elmúlnak az ilyen dolgok, mint a himlö vagy
aıorokgyulladás. Inkább arrol beszélek. hogy mit hozott a március
onap.

Jól emlékszek rá. szeles, villogós níáıtiusi nap volt. A

községháza publikációs ablakából. honnan az adóhátralékosoknak
szokta a nevét világgá kiabálni a községi imok, Pákozdy. egy fiatal
tanító, erös hangon, kicsit akadozva beszélt a szabadságról. Körötte
zászlók lengtek, az úton szalmaszálakat kavart a szél, s a
községházával szemben, a kicsi dohányosbódéban véletlenül cigarettát
vásároltak a cscndörök, mintha az egész örség véglegesen kikopott
volna. Március tizcnötödike volt, s az inségmunkások is hallgatták a
szép beszédet. A lúsgycrekck kicsi papirzászlokat lobogtattak, a
szekcreket megállltották az úton, hogy nc zörögjenck bele a szép
beszédbe. _
Érdekes dolog, s érdemes megemlíteni, hogy az emberek. akik
hallgatták az ünnepi szónoklatokat az cgyenlöségröl, szent ügynck tar-
tották még azt is, mikor róla beszélnek. arról tudom, hogy Jézus
Jóskát zörgös. fekete vedreivel úgy útbaigazitották onnan egy
mellékutcábtı, hogy az még egy hét múlva is felháborodvn
beszélt a szabadságról.
A szónokló fiatal tanitót akkomap megismertem. Piros arcú, ki-
csit hasas fiatalember volt. Elõször igen húzódozva és akadozva
fogadott. Hallott már rólam, mondta. de mégse tudta hirtelen, hogy
mit is kezdjen velem. A második találkozásunkon egy kicsit közelebb
tértünk egymáshoz. Akkor elmondta, hogy van neki egy különös tanitó
barátja. Dobai-pusztán lakik. túl Nagyirázon. s hogy az is szokott imi.
No, majd ö összehoz bennünket. Mikor harmadszorra találkoztunk.
már közelebb férköztünk egymáshoz. M_egtudtam. hogy dohányos az
apja a Felsö-Tisza vidékin. Fancsikán. 0 hát. igen. ö is egyszál festö-
ingben kergette' egykor a pillangókat az uıadalmak fóldjein, mig az
apja négykézláb mászta a dohánytáblákat, s ültetett, gyomlált, és
kapált.
Így ismerkedtünk meg. A kövérkés, piros arcú tanitót Rácz
Józsefnek hitták. S töle tudtam meg, mielött Iáthattam volna, hogy a
másikat, a dobai-pusztai tanitót meg Harcsa Dénesnek hívják. Azt is

-264-
 \
elbeszélte a kövérkés tanito nekem. hogy Harcsa olvasta valahol egyik
írasomat. s nagyon szereuıe megismerni engem. S hogy nagybajszú,
lassú lábú, csendes napszamosnak kepzel. s ezert nagyon kiváncsi
rám. Hat majd meglátja, ki és milyen vagyok. véltem magamban. és
sokáig még a neve se jutott eszembe. Pedig fúrta az oldalamat. nem a
neve, hanem Dobai-puszta. Hátha be lehetne állani oda nyári
hönaposñak! .

A szabadság hónapja. ahogy szokott. szelekkel. esõkkel és helyt-

helyt fénylõ napokkal eltelt... Pestről levelet kaptam. hogy ekkor és
ekkor menjek át Szeghalomra. ott lesz a .Magyar Falu"-nak az egyik
szerkesztője. Okveılen latni és beszélni akar velem. Találkoztunk is.
Egészséges fiatalember volt. Dunántúli. Pölöskei Jánosnak hitták. Az
ö verseit legtöbbször bekerctezve hozták a „Magyar Falu"-ban. Azt
mondta. hogy nekem gyenge idegzelem van ahhoz. hogy felvigyenek
Pestre a lap szerkeszlöségébe. Tudniillik. mint kifutót alkalmazhattak
volna ott - így beszélte. Mondta, hogy maradjak én csak lenn a
puszták és faluk világában, s örizzem magam, hogy el ne vesszek. Pest
megfertõzne, s azonnal végem lenne. Nem nekem valo az. Erősebb
idegzetû emberek is elveszlek már benne. Ram úgy hatott az egesz.
mintha azt mondta volna. hogy menjek a fenébe, csak nem gondolom,
hogy én elérhetem Pestct. Mikor még õ is alig, alig, hogy
megkapaszkodik benne. Pedig hitt Ő mégis csak mas. mint én vagyok.
Láıszott rajta a „befutott ember” önbizalma. kinek egy erös politikai
iıziny egy nagypolitikussal all a háta mögött. Es egy lap.
Na. tesviı- - gondoltam -jó. hogy megismerkedtünk. Majd én
kitalálom, hogy mit csináljak a vezéred nélkül is. Te csak kereteztesd
magad továbbra is a lapban. én meg megyek a magam útján. Bantott
nagyon, hogy akárkivel beszélek. mindnek valamilyen párt volt az
Istene. Hogy mind mohosan. éhesen érvényesülni akar. Akkor még
nem gondoltam arra, hogy - hisz ezeknek az embereknek más útjuk
nincs az éwényesúléshez, csak a politika és a part. lzzadnak, de mégis
imak. hogy valamiképp bebizonyitlıassak nélkü|özhetet|enségüket.-
Elköszöntem töle. s mondtam. hogy körülbelül Dobai-pusztára
allok be nyári hönaposnak. Tudniillik abban biztam. hogy Harcsa
Dénessel majd csak talalkozok. s rajta keresztül talán elnyerhetem ezt
a nagy szerencsét. Pölöskei jónak látta. amit akarok. Gondolta - úgy
vélem. hogy az én idegzetemnek az felel meg.

-265-
 Elvált1ınk.Emlélrszek rá. sutott a nap. de az ember azén megbor-
zongolt, ha belefútt a gelebibe a szél. Pölöskeivel aztán majd csak hat
év múlva találkoztam Pesterzsébeten. Irodalmi-est volL s ö mint a'
..Függetlenség" belsö munkatársa eljött. Gondolta. megnézi már ezt a
dobai hönapost. mi szél hajtotta erre! Szép kerek hasa. s ahhoz valo
tokája nôtt ekkorra már Pölöskeinek. En úgy néztem ki mellette.
mintha még mindig be akamék allani nyarára' Dobaiba hönaposnak.
Az est után azt mondta, hogy rettenetes volt az út. amit megtettem.
még álomnak is sok, s szinte elképzelhetetlen. hogy itt vagyok.
#

Ugyanazon a napon Szeglıa_lırıon találkoztam egy masik emberrel

is. Csizmadia Lajosnak hitták. 0 egy másik pártnak volt a jövö-mcnö
embere. (Érdekes. hogy az ilyenfajta emberek úgy súritettek akkoriban
a falakon, mint Ausztrália-kutatök a dzsungelben! Valóban a magyar
puszták és faluk világa majdnem olyan ismeretlen is volt még akkor.
mint a Tanganyika tája. ismeretlen négereivel. Csak az adöszedök és
a esendõrõk ismerték.)
Csizmadia Lajos el is jött velem Vésztõre. s ott halt. Másnap
ültünk az asztal mellett. s azon ott voltak egyhalomban a kéziıatok.
Nézte öket.. s azt mondta, hogy ö nem ért hozzá. de van a partnál.
illetve a lapjuknal egy fıatal tanár. s mivel az is szokott ilyeneket imi.
bizonyosan ért hozzá. Megpróbálja. ö levisz neki párat belöle. jö?!
Kettöt kiválasztottam neki - vigye. S elvitte. Leinam magamnak újra
a két verset. odatettem a többi közé. s arra gondoltam. itt az idö. most
kék fülön esipni a szerencsét a honapossaggal.
Mintha hó lepte volna el. úgy virágoztak ki a szilvafák. a föld
gözölgött. a disznöolunk üresen ásitozott. s én a csizmámat fötoztam;
a kérgit kellett összevamiom. men szétrepedt. Munkába még jö volt
akkor is. ha én bannoltam össze. Szomorú voltam nagyon. mert öt
birkámat el kellett adnom. hogy élni tudjunk. s hogy Piroskának
orvosságot vehessek. Fazokas vette meg az öt birkát. Maradt tizenöt.
Tudtam. hogy végül mind el kell adnom. most már nincs megállás.
megis. szinte beteg voltam bele napokig. hogy az ötöt eladtam. Mintha
az egész gyermekkoromat, múltamat. küzdelmeimet dobtam volna el
darabonkint magamtöl. úgy éreztem. Anyját, nagyanyját. szépanyját
én neveltem a birkaimnak. A pinceréti tanyátöl kezdve velem jöttek
tanyáröl-tanyára. tájröl-ta`jızı._majorröl-majorra, mint kicsi barányokat
az ölemben babusgattam. s hordoztam havas legelökön öket.
hozzánöttelt a sorsomhoz. múltamhoz. jövendömhöz - s hogy

-266-
apránkint meg kellett. s meg kell még tölük válnom. az fájt. Nem az
ámkat keveselltem. hanem a megvnlás szomorúsagát sokalltam.
Ilyen hangulatban orvosoltam a esizmám kérgit. Köröttem a ken
zsongott és a délután. A keritésen kicsi esirkék búkáltak át. es
kétségbeesetten sipogtak az ismeretlen nagyvilágnak. mintha csak
azért búttak volna at. hogy az én fülem beduguljon. A nagy
sipogásban Piroska megállt a hátam mögött.
- Egy újságl... A postas hozta! - mondta.
A „Szabadság” volt. 3 Zsilinszky lapja. lsmeı'tem már. Benne
volt a két vers: a ..Napimádö" és az ..Uj dal a magyar mezön". A lia-
tal pesti tanár. Féja Géza méltö és komoly ismertetést lrt mellé.
Olyat. mint amilyet én elképzeltem. és vártam. Valami ujiongö. tiszta
öröm vilagitotta be a sorokböl addig rettenetes kétségeimet és fekete
vigasztalhatatlanságomat. Háıam nekidûtõttem a disznóol deszka-
janak. s emlékezeseim minden erejével visszaástam magamat a
múltba. az idõkbe. s börömmel. véremmel és minden idegemmel
szinte ujra átéltem az éveket s benne az ütlegeket. a gúnyt. a
..cipösök" rúgasait. lenézéseit. az éveken át tarto vágyat. sirast..
fogesikorgatá$L ahogy tanultam kétségbeesetten az istállök méeseinél
könyvre s papírra raborulvaz felrémlett a Kerek-er. a Csíkótanya. a
ködös. messzi. öszi barrnödi táj. a esizmaszána irt vers. a fagyos
ganédombok. a füstölö höviharolt s a szúrömujjábol elszórt versek s
végig onnantól kezdve az ezerszer és ezerszer összeomlott remények.
Húsz-huszonöt esztendö minden kinjaira elsö elégtétel volt nekem a
Féja Géza írása. Ezt még soha nem mondtam el neki. de ime. most
ide leírom. Lehetett közöttünk nézeteltérés. és lehet ezután is, de az
nem változtathat azon. hogy õ volt az elsõ az írók közül, aki mint
ember és lro bátran nyújtotta felém a kezét Ó már akkor bizonyosan
tudta. hogy a puszták ezeréves magyar világának fagyát és cseneljét
segít szétfúni nekem.
Még ma is. most is. hogy irok arrol a naprol, szinte keresem a
hátammal a disznöölat. hogy nekidüljek, s mint akkor. úgy vélem ma
is. a Mester .lözsef tanítöm szavát hallom. amint átkiált hozzám az
idöböl: Sinka! Hat paddel feljebb!
Ó. én jámbor lélek, akkor még nem tudtam. hogy a szellemi
eipösökkel még csak ezután kezdődik az igazi küzdelem. S nemcsak
az ..elsö padért". hanem az életért. halálért... Ha azt mondhatnám.
hogy az elsö padot megnyertem s az életet. akkor most mar csak
méltö halált kívánnék magamnak. de nem olyat. mint amilyet ök
öhajtanak nekem. De én még nem mondhatok semmit. Az első padot
összetörte a hiúság. s ronesait jobb- és baloldalra dobta - egyelöre a

- 267-
pad üres helyén állok! - Az éI_et félelmesebb, mint valaha, s azt még
ma nem tudom, hogy tiszta. nagy és szép halálıa méltó leszek-
e_ .
Hagyom azonban mindezeket ajéivendõnek, és visszakanyarodok
a vésztoi dolgokhoz. Piroskának elmondtam, hogy mitjelent nekem ez
az újságszám, s õ szegénylte boldog volt. hogy a végtelen hajszában
nekem is van valami kis örömöm. Varga Zsigának is megmutattam az
újságot: - Látod, életemnek idáig összesen ez a két vers a látható és
|`ogha_to eredménye!
Es Zsiga igazat adott. A fialal tanfió, Rácz József meg elvitte az
úrikaszinciba a hı`t1, hogy, im, az a ,,nihilista napszámos” mit csinál.
Később hallottam, hogy egy kileneszáz holdas l`öldbiı'toltos fia azt
mondta, mikor elolvasta õ is a két himnuszt, hogy annál szebbet tán
még õ se tudna irni. Gondolom, úgy számított, hogy aki földbirtokos,
az elött nincs lehetetlenség. Ha ma elhátározza, hogy õ iró lesz.,
holnap már szol a prádéskocsisnak, s négy lóval úgy behajtat az
irodalomba. hogy még az úriasszonyok lapja is megnyalja á száját
Bizony, nem úgy van ám az, hogy az úrikaszino alul maradjon egy
napszamossal szemben.
En nevettem, és triereztem a búzát egy gazdag parasztgazda
udvarán. Nem tudom biztosan már, úgy rémlik, hogy Marhásnak
hitták. De azt bizonyosan tudom, hogy keserves munka volt.. mert
majd ketté hasadt a derekam, úgy fajt, és mégis zsákolni kellett. Az
állomáshoz szállitottunk akkor. De a fáradtság. fajas, verejték és por
kinjain is álmuzsikáll már a két himnusz és a Zsákoltls
gyötrelmeit megenyhítette.
Pár nap múlva két levelet kaptam (megvannak még ma is a lim-
lomjaim között). Az egyiket Feja Géza irta, s kérte, hogy küldjek be
többet az irásaimbol. A hang teljesen egyedülálló és új a magyar
irodalomban. Kiildtem is öt-hat írást neki. A másik levelet szintén
Pestról kaptam. Epp fenn volt Pesten Szabó Pál is, s onnan irta. Nagy
örömmel üdvözölt. s irta. hogy épp együtt vannak Féjával, s hogy
olvasta a két verset. de nagyon fél attol, hogy nem tudom majd
folylauıi. mert a két himnusz annyira tökéletes és annyira szép. Kéri,
hogy pár nap múlva menjek át hozzá Ugrára, addigra otthon lesz.
0kve_tlen látni akar.
Igy nyilotlak ki lassan a messzesegek. Ami az idõk hamujában
aludt. és hamvadt addig. sorsom s reményeim szebbik része, egyszerre
valóság lett, feltámadt. s úgy körözött köröttem. mint legkedvesebb
lepkéim, a kék pillangok...

-268-
 Ahol Orosiban a Tokos laposnak a legfeneke van, s ahol kifut
belöle a hosszúfoki csatoma, kétfelé ágazik a kõvesút. Az egyik
Zsadány fele, a másik meg a geszti gróf birodalmán át Mezõgyán felé
fut, s e kétfelé futó út ólelõjébea egy új ganédomb állott, és gózölgótt
Nem valami kisasszonyoknak való illata volt, az bizonyos. Egy
hónappal elébb Cserepesbõl hordtuk oda. ltt dógoztam én napszátnos-
kint, mikor Bóesibe akartam beállani hónapos juhásznak! Szóval
gózölgött a fóld kenyere. De én azért a kerékpárt mellé támasztottam.
Jó „ugrás” volt bizony oda Vésztő, s úgy gondoltam, hogy egy kicsit
kitátogom magam. Utban voltam Ugra felé. Benéztem Gabonásba is.
Arany Janos rokona éppen dögöt nyúzott, és sopánkodott, hogy min-
dig ott szakad a madzag, ahol vikony. Fazokasban is jó adag volt
abból a sopánkodó hajlamból, ami Arany .lánosban is megvolt.
Csakhogy Fazokas valóban szegény volt, és nem kellett neki
jálszania, hogy nincs.
No de, menjünk csak Ugra fele!
Zsadányon túl a szemhatárig egysík a táj hatalmas legelõkkel. A
legelők fölött bíbicek ritlak, rajta birkák Iegeltek. és szamarak ka-
szinóztak. (Lárrı, kaszinó mindenfele kerül!) Ezen a tájon
pásztorltodott egykor sok régi ismerõsóm: Buzgány, az öreg, a
farkasarcú, az alacsony tömzsi Martonyok. a fiatal gyóesképú
Szakall. azután Cibere, a vén „trászoın-pı-iszom". Fiatal korában
valamikor az én ipamat, Papp Mihályt is. sokat verte itt az ószi
eso.
Ahogy a hátam mögött elmaradt a táj, szinte azt véltem, hogy
kinõnek a gyepbõl mind e regi emberek. s integetnek. hogy el ne felejt-
sem öket s az emléküket a folytonosan távolodó és folytonosan temető
idõben. Valóban, ha az ember egy olyan nagy árva tájon végignéz,
önkénytelenül az jut az eszébe, hogy az ember nem másért születik,
csak azéri„ hogy legyen az időnek kit eltemetnie.
Mikor megérkeztem Szabó Pálhoz Ugrára, a házból kijött egy
totemarcú ember. Azonnal megismertem: - Na, ez lesz az a
Szabó Pál!
- En Sinka István vónék! - mondtam neki. _
- Gondoltam mingyár, cimbora! - mondta ó. - Igy, ahogy
láec,_ én meg Szabó Pál vagyok!
Igy találkozott a független szikfúszcdõ, meg a „nihilista
napszámos" Liz évvel ezelõtt azon a tájon, hol a Körös zúgásával szat-
mári, szilágysági és bihari parasztok vonultak századok elõtt Csanád
fele, s a sipkájukban bizony nem diót vittek.

269
 Másnapig maradtam Szabó Pálnál. Emlékszek rá nagyon jól: ott
ismertem meg Bíró Jánost. Rózsa Imrét. Biró Gesztrõl jótt át fekete
nıhában, piros mogyoróvirággal a gomblyukában, s mikor megtudta.
hogy én csak kóltó vagyok, végignézett rajtam, mint hasznavehetctlen
ostomyélen, szanalmasan és fintorogva, s annyira se becsült, láttam.
mint mikor számjegyek nélkül magában áll egy nulla. Különben akkor
még Szabó Pál is azt mondta, hogy: - I-Iátjó.jó! Vers: vers! De azért
az csak olyan másodrangú dolog. Honnan tudta volna akkor még azt
ó, hogy én elsórongú világot álmodok, s azt meg is teremtem. ha a
pokolban tüzet raknak is a hátamra. Es honnan tudta volna azt Biró
János Gesztrõl, Bihari Nagy Lajos Bojtról, vagy Kiss Gergely
Vésztöról? Az egész életemet küzdelmeimmel együtt nem nézték
annyira, mintha a Gaál Gaszton kabátjáról leszakad egy fületlen
gomb. -
Bihari Nagy Lajos, akit késöbb szintén Ugrán ismertem _meg.
nyiltan meg is mondta. hogy egy bugylibieskát is többre beesül. mint
egy költőt. Természetesen engem se kivéve.
Elég az hozzá, hogy a mogyoróvirágos Biró véleménye után
itélve, inkabb az ugrai halastónal vállalhattam volna halesószséget.
mintsem reményeimre támaszkodva, Tolsztoj és Petöli tanár urak
emléke elõtt letegyem az érettségit. Egy nagy diófa alatt szalonnát
sütóttünk, s bizony, bevallom most, szégyelltem magamat. hogy
engem odahajtott a szél a nagyvilágból. mint ismeretlen és idegen
napszamost, ki két megjelent vers képzelt jogán, mint naplopó egy
másik ember nyakán élöskõdik. Szabó Pál ugyanis elmondta, hogy
mind a négy égtáj felól screglenek hozzá a párt fűzfaköltói.
Temıészetesen, én nem azok közül való vagyok. na! - mondta ö, de
azért én mégis nagyon kifosztottnak éreztem magam. mikor megin-
dultam Vészto felé. Rohanó. könnyü kis zápor verte meg az utamat.
Mikor a nagy Iegelö széléhez odaértem. úgy véltem, mintha az öreg
Buzgány háromhetes szakállban felémfordítaná tünõdõ farkasarcát, S
azt mondaná: - Bizony errefelé piros~a mogyoróvirág!
Pedig senki se állt a legelön. csak messze egy düızsólóágas. De
ahhoz még akkor nem ért el a pesti ügyvédek izgalma. s épp ezért nem
is viselt az se mogyoróviragot, se pártjelvényt.

A legltisebbik fiamnak, Zolinak azt magyaráztam, hogy nem

szabad a fiatal szölóvesszõket letépni, men akkor meghalnak - s ha
azok meghalnak, akkor én az ó kis kaningiéböl kiverem a port. Azt

-270-
hiszem. mindegy lett volna. ha azt magyarázom neki, hogy a Kisgaz-
dapárt megnyeri a választásokat, konnányra jut, s Hunyady Furi grof,
meg en. a „nihilisla napsza`mos" testvérisülûnk, s a nagyfene
demokráciában olyan korszak köszönt ránk, hogy elkopilt mind a t.l.z
ujjunk a nagy nyalogalásban.
Szoval Zoli, meg a szõlõvesszõ között tettem az igazságot. mikor
egy nagyobbacslta gyerek azt a hírt hozta, hogy menjek Rácz
tanítóhoz. Ott var engem valaki Dobaibol. Azonnal a nyári
honaposság jutott eszembe. Mert az ugrai út után rnindig jobban. job-
ban dobolt bennem egy hang, hogy vissza innen, vissza az én
vilagomba! Oda. ahol nincs, csak a szél, a csend, a bodzafált, az
istálfi, s a mécs csendesen durtˇızsoló lángja, ami mellett a.n.ny'iSZOf
melengettem magányos álmaimat. Ugy gondoltam, hogyha
emberséges és értelmes valaki az a tanító, majd elkomazgatok vele. s
az is jó lesz. Ha meg nem olyan ember. akkor egye fene a dógat, elek
csak mint [acer hónapos, s úgy is jelentek annyit, mint egy vásári
bugylibicska. Mindegy na. akárhogy lesz: megyek. Lássuk azt a
tanitót! Egy fekete szörzetü. álmos, nagyszemü, sápadt fiatalember
ıillt az iskola ajtajaban. A fejen kockás szövet micisipka volt. Ejnye,
de ványadt legény ez - gondoltam. - Ez lesz biztosan az a
Harcsa!
- Kit keres? - szólott õ.
- Ráezot, a tanitót! -`mOndtam én.
- Mit akar vele?
Mondtam neki, hogy valami tanító jött ide Dobaibol. aki meg
akar engem ismemi.
- Maga Sinka? - nyitotta még lterekebbre a szemeiL
-- Igen! - mondtam. Maga Harcsa tanító úr?
- Az vagyolc Harcsa Dénes.
Egy-két pillanatig l`ürkésztı`.i|ı. meg egymást, aztán kezet fogtunk.
Egy fel ora múlva egy kicsi kocsmában sert ittunk, es
õsszetcgezödtünk. Isten neki - gondoltam - ha mán idáig jutottunk.
nekem nem aˇnlıat meg a parola. Utána a johusos taníto, Rácz Jozsef
is letegezett. Harcsa Dénes csakhamar megállapitotta, hogy igen
szepen tudom inni a sert, tehat „rendes ember" lehetek.
Hogy el ne felejtsem, akkor mondta õ el nekem. amit már emlitet-
tem, hogy nagybajszos. lassú, sappogo napszamosnak kepzelt engem.
hatamon l`olos nagy dakuval, s a daku zsebiben kurlaszárú csereppipá-
val. Nem pedig olyannak, mint amilyen vagyolc gyorslábú.
vekonydongaju valakinek, akinek a nyelve csip, az esze vag. Nagy.
meleg szemével, mint valami ketlangu lampassal vegig-vegigkutatott

-271-
rajtam, és csudálkozott. mintha csak a mese kerekébõl hullottam
volna ki... a mese kcrekéböl, amit ezerévig üresen forgatott az idõ.
Vagy minthogyha az Ocean mélységeiböl rohantam volna ki épp
akkor himnuszt imi és scrt inni.
Pedig Harcsa Dénesnek nem volt mit csodálkoznia. Bizonyára õ
is nagyon jól tudta. hogy óecıin az idö, óceán a nép. és óceán a szen-
vedés és a halál e tájon, s hogy a tzij és a nép elmondani- és elkiıiltııni
valója nagyobb az óceıinnál. Tehát valakinek onnan kell jönnie. a
legınélyebbröl. sorsban és éleL|`ormában - aki kialtani tud. Csak az
lehetett pötyögös neki az egész dologban. hogy én vajon nemcsak sert
inni jöttem-él! Kenyértclenseget. reménytclenséget s félhalált láthatott
Õ is Dobai-pusztán. hisz mezitlábos. himlös. kiütéses, köhögés kicsi
tanyai és pusztai tanulóinak seregében naponta vergödött eláte az
élet, és sikoltott felé a nép. A ruhátlanság és kenyértelenség miatt
napokat mulasztó kicsi nebuló suttogó kis panaszaiban és men-
legetödzéseiben is az kõnyörgött neki: a partok és láncok közé
átkozott óceán egy cseppjc. A parhatosos könyvek és párlilléres irkák
ániért szégyenkczõ eseledasszony pityergésében is a mcgcsalt és
kijátszott óceán szomorú belsõ titkai vallottak.
- Akinek olyan nagy szeme van. mint neki - mondtam bel`ele
magamnak - annak nem csudalkoznia. hanem tudnia kell. hogy a
mese kereke a sárban is virágba bon.ılhat. Vagyis érthetöbben mond-
va: Kispemyésen is élhet költõ. nemcsak Budapesten... S Harcsa
tudta. A mogyoróviragos ugrai lesajnálás után ez volt a vigasztaló.
Harcsa Dénes volt az elsö ember. aki a tarsadalmi gatakat fclrıigta. s
fûtyölt a politikára. Íütyölt az úrikaszinóra. s levette a kalapjat a
napszamos elõtt. Nem azért, mert hódolni akart, hanem azért. mert
tarsadalmi mértékkel is tudott memi és irodalmi mértékkel is. Már
akkomap barátok lettünk. s rajta keresztül Ráeczal is. Nekem jó esala
volt a kalapom. s eléggé szctıaposott a esizmám, de azén már este úgy
mutatott be a kaszinóban. mintha az alvilág legtermészetesebb dolga
és rendje volna. hogy én is ott Iopom a napot. Igaz. hogy én tükön
ültem. mert hajnalban napszámra kellett mennem, luecrnát vágni
Varga Zsigának.
ltt említem meg. hogy õk ketten. akkor este Rzieczal azt sülötték
ki, hogy lclmagasztalnak engem kaszirıószógának, akinek olyan a ten-
nivalója. minılıa kocsmáros lenne. Ugyis elég esehül nézek ki. a
derekamat is szaggatta a happáré. s ott legalább nem kell zsákolni. s a
kis kéziltoesival viaskodni. Babeszéltek. A dobai nyári hónapossagról
Harcsa hallani se akart. 0 úgyis bejön Vésztõre minden héten. s

272
találkozunk. A kocsmárosi teendőket meg majd megtanulom. - Így
lesz... - ezt mondta.
Es úgy lett.
No, de elébb én még lekaszálgattam a Varga Zsiga lucemáját. a
tengerit is megkapáltam, Ugrát is újra megiárlam. Szabo Pál ugyanis,
mikor elõször nála voltam. újra meghívott. Nagy gyûlésre készültek
ugyanis Ugrán diadalkapuval. Hunyadi Furi gró|`l`al. birkapaprikással
sátor alatt, és szónoklatokkal. pohárkõszöntõkkel, zászlókkal és
szalagokkal. Hogy természetesen az ö vendége leszek. már mint
Szabó Pálé. Ne törõdjek tehát vele, ha nekem _ilyesmire nincs is
pénzem, micsoda beszéd az! menjek csak el! Nemcsak napszámolni
kell, meg verset imi, hanem az emberek közé is el kell menni. Bizony,
nagy ügy az!
Az akkori hetekben a Szabadság kettesévcl, hánnasával hozta a
vcrseimet, Párizsban a kivaˇndorolt magyarok lapja is hozta. Sõt: a
Párizsi Magyar Házban előadást is tartottak róla, Simándy a
megszállott Felvidéken, Feja Géza meg Debrecenben a Déry
Múzeumban tartottak előadást, hogy itt- meg itt él egy napszámos, s
az ilyet- és ilyet csinál. Harcsa Dénes meg Rácz József a
Szabadságban megjelent verseltkel ostromolták az úrikaszínót., s a
tagok elött kezességet vállaltak értem, hogy jó kocsmáros leszek;
Hogy nem baj, ha a töknelt tesznek a tetejire kemény kalapot. azt is
hajlandó leszek megnaccságosurazni. Hogy ök még ezért is jótállnak.
Szóval ez azt jelentette, hogy nem akarom magam egyenrangúnak
közéjük odatolni, hanem csak kaszinószóga leszek, akinek õk
paranesolhatnak. Jaj, bizony, mert ez a legfontosabb.
Már most megmondom, hogy addig a háromhónapig, amig ott
voltam a kaszinoban, mint kimérõ kocsmáros, nem igen lehetett rám
panasza senkinek, mert igazán nem éreztem velük magamat egyen-
rangúnak, a kivánságát meg minden kaszinólagnak, habár alkalmaz-
kodni soha nem tudtam, a legszorgalmasabban teljesitettem. A munka
erkõlcsének az ábécéjet nekem ktllönléle villanyelekkel jegyezték l`el a
hátamra már régen. zsenge gyerekkoromban: tudtam, hogy szóga
vagyok. hát - szolgáltam. Nem elnöknek mentem én oda, Isten öriz-
zenl Hát nem igaz? Háthogyha Dobaiba mentem volna nyári
hónaposnak?! Pedig. ha öszinte akarok lenni, az én gusztusom inkább
an'al`ele hajladozott. Nem azért, mintha a esontjaim mindenáron
kívánták volna a hajladozást, hanem azért, mert ott a verejtékben és
fájdalomban is dal születik, s a dalban benne sajog az élet, amit scm-
miféle nyári hónaposság se győzött még le soha. S azért is inkább
mentem volna oda, mert az úrikaszinót sereivcl, ûvegieivel, esanak-

-273-
jaival s ..kérlckalássan"-jaival nem az én szabad és kemény
világomhoz szabták.

Nagy' csörömpöléssel indult meg a hat kocsi. Hajnal volt. és

vasamap volt. Ugrara mentünk. Tíz óra lehetett, hogy odaértünk. A
sátor mán állott, s csakugyan zászlók lengtek, és szalagok lobogtak
körül rajta és legyek. Mert az ugraiak egy kalap alá - azaz egy sátor
alá vontak a húst is. a politikát és - neki legyen mondva - Furi
grófot is. Nem mondom. a vésztöiek dörmögtek egy kicsit a gróf miatt.
De megmagyarázták nekik. hogy önlˇıljenek neki. hogy van egy olyan
gróf. aki eggyé lényegül. im. a néppel. s képes ide messzi Ugrára
jönni. hogy szavát hallassa. s a legyek között megegye a paprikáshúst.
Szettaposott és megesúfolt bodzabokrok és növendék akáefák
csüggedtek a sátor körül. Volt szívük az ugraiaknak tõnkretenni öket.
Igaz. hogy a mérlıctetlen idöben azok ráérnek nõni. tömi. sajogni,
hisz. lám. mcgtaposott és megcsúfolt bokor a nép is. s mégis mindig
odakinálja magát! A sátorba nagy kocsmalócákat szereltek. s azt.
amelyik mellé majd a gróf ül. fehér abrosszal letakarták. A többi jó
volt csak úgy kopaszon. Szabó Pál is elöjött köszönni. megérkeztek a
gesztiek is, Biró Jánossal. Neki újra piros virágia volt. és újra csak
nézett rám, mintha azt mondta volna - na. megint itt vagy te. lıogyis-
hínak? A diadalkapu is ott állt már, és Körözsszakáll fele nézett. mint
egy odakényszerített szomorú nagy lyuk, kit arra kárlıoıtatott a
bolond véletlen, hogy rajta át vonuljon be a gróf Ugrára...
És körül mindenütt emberek állottak, az égen fellıõk úsztak,
Szabó Pál itt-ott elövillant, aztán lassan megtörtént a beteljesedés:
Furi gróf. mint valami hófelıér néger, állépkedctt a diadalkapun.
Szegény, fájó, árva nép és szegény széttaposott bodzabokrokl...
Az emberek nem éljeneztck, csak azok. akiknek muszáj volt. A
diadalkapun át jött Bilıari Nagy Lajos is. Megmondták neki, hogy én
ki is volnék. Mint a nagyon magas régiókban élõ ember, hogy
mosolyog azon, aki a porban csúszik. úgy mosolygott Bihari. és akkor
mondta nekem. hogy: ha egy költõ. meg egy bugylibicska között
választania kell, ö a bugylit választja... Szegény én. Szégyelltem
magam, és keserű volt a szám. Egy megcsúfolt bodzabokron pillangók
ittak a fa nedvét az eltört g_allyon. Odaléptem tı bodzafához. és néztem
a pillangók foglalkozásál. Igy telt el a dél. A szónoklalok pufl`ndoztak,
a tányérok csörögtek, és paprikászsirban úszott a demokrácia és a
szabadság. Ettcm volna én is, igaz, de nem azért, hogy a demokrácia

-214-
zsirosodjon. hanem azért. men akkomap még nem ettem. Ám
szégyen. nem szégyen. nekem nem volt pénzem. A Tsâkolással és a
kaszálással keresett napszám otthon kellett: nem arra valo volt az.
hogy a Furi grof tiszteletére elpengessem borra. meg paprikásra. Gon-
doltam. hogy majd csak rámkerül a sor. hisz vendég vagyok. vagy mi
a |`ene. Nem kellett volna nekem diatlalkapu. csak egy kis emberség.
Igaz. akkor én még csak aljanépnek számítottam az ugrai nagy
kavargásban. Néztem a dõzsülö pillangokat. és mosolyogtamfiés azt
gondoltam magamban: válj csak Ugra. egy napig tart minden
lakodalom!
A végén az történt. lıogy az egyik kocsis odajõtt hozzám. s fel-
ajánlotta. hogy maradt par falat kenyere. ide adja. Neki se volt pénze.
s tudta. hogy nekem sincs. Felültem zt szekérderékba. rágcsáltam a
kenyeret. a kocsis mellém ült. s aıTol beszélgetett. hogy nagy darab
földet befészkeltek kolompinal. s ha jo termés lesz. terem anrıyi. mint
a dög Szombati Pistának hitták a koesist. Evekkel azelött õ is a
haládi úmál cseledkedett. Ismertem nagyon jol. 0 a világért se volt
kisgazdapárti. Akinek van |`üIc a hallásra. éqse meg jók õ
kocsis volt.
Varga Zsiga. mikor megtudta n költõ és a bugylibicska értékelését
és az én vendegeskedesemet.. hihetetlennek tartotta. Csak jó idõ múlva
mondta egyszer nekem. hogy igen. hihetõ a dolog. Ki tudja. lehet
szegényt valami tapasztalat ravezette.
No, de hiszen voltam én Ugran azután többször is. s rájöttem.
hogy egész nagyszerű dolog ott lenni. Söt. õt évre rá Bihari Nagy
Lajos is elhajította a bugylibicskát, és a költõt választotta. Bizotg.
folyik az idö. mint a víz. és hajtja a gondolat és az élet malmát. s
milyen jó. hogy e malom zúgasában lassan elalusznak mind a régi
fájások. Hol vannak már azok? Még csak nem is sebhelyek az újak
mellett. Majd azok is elalusznak egyszer. Tán még azok is, kik az
újakat adják. Igen. mert az idö nem csak öröl, hanem a harapdáloknak
is kiveri a fogat.

Ezt az éneket avval kezdem. hogy ballagtam egy este hazafelé a

kertmegi makkosbol. s azon rezgelödtem. hol is aratok az idén?!
Elszárnolgattam magamban. hogy ezek és_ezek a gazdák adhatnának
aratást. Gondoltam arra is. hogy Ujirazra kéne elmennem
esépelni.

| -275-
 Igaz, bevallom most a világnak: nagy álnokságot követtem el én.
Mert amíg az úton. fúzetlen bakkancsban ballagva a titkos imádságok
tüziben melegitettem a vasat az újirãzi cséplögép ügyében - a másik
tûzesedõ vas után is odanyúltam. Szolgáljon engesztelésül
ellenségeimnek és mentségemül kopasz és nagyfokú biráim elõtt majd
az. hogy azt a másik vasat nem én. hanem Harcsa Dénes és Rácz
József melegítették a kaszinó tüzében. Igaz. ez nem ment fel engem is
a búnõk alol. mert mén kapkosıam a másik vas után is! De olyan
meggyőző szavakkal magyarázta e két barátom. hogy csak az egyik
vége tüzes a vasnak. a másik vége meg nem éget. fogiam csak meg! -
Es én megfogtam. Utóvégre Adamot is addig gusztonyozták az
almaevésre. hogy a végén lenyelte, pedig õt, legjobb tudomásunk
szerint. maga az Isten gyiirta. Engem meg csak édesanyám szült, s a
nagybácsi gyúrt meg elõször a Pohos-Ilyés-tanyán.
Óh, érzem én, milyen eltévedt ember vagyok. Amig pülõlõim a
kávéházak füstjében küzdöttek. és szenvedtek. én. nyomorult. nem
vállaltam a küzdést, illetve nem tt még csak reménybeli és bizonytalan
irazi cséplögépre várakoztam. hanem bckaptam a legyet - azaz: a
ltaszínószolgni állást fogadtam cl.
Oh igen, tudom. a cséplõgéphez kellett volna mennem. hogy
legalább az övékével rokon szenvedésben legyen részem. A
kávéházak nehéz füstjét s az acsarkodásaik kinjait. legalább
megközelítőleg. a géppor és a eséplõzúgás helyettesítették volna. A
szenvedések mellé ök feketekavét iszogattak. S nékem nem volt erõm
és bátorságom meg azt se kivárni. hogy majd egy kis poshadt vizet
ihassak a lajtból.
Bocsássanak meg nekem arcom kõpkôdésében csúllá vált
púfõlõim. hogy amíg a kertmegi makkosbol kapával a vállamon
hazafelé mentem, a fúzetlen bakancsban eltévesztettem a lépést. és
Rácz Józsefnek - aki van rám otthon - azt mondtam. hogy - hát
jo. ha olyan nagyon rajta van. elmegyek az úrikaszinóba
serkimérönek! A kaszinó vezetősége ugyanis méltonak talált engem
arra. hogy õket kiszolgaljam. _ s szavaztak. és megvalasztottak.
Ezzel a hírrel várt rám Rácz. s azt mondta. másnap már men-
jenek be. s kezdjem el a probahetet. - S másnap én csakugyan
bementem.
Haj. én szegény megtévedt napszámos és prébahetes serkimérõ.
im. ismét csak odafordulok taposóim felé irgalomért. A nagy imok
szerint én „alja nép" és ..tetü" újra és újra riınankodva kérem õket:
engesztelõdjenek ki irányomban. Ha én. [`aradt_ para. akkor nem a ka-
szinó. hanem lráz cséplöje. vagy Dobai-puszta istalloja felé indulok.

-276~
I
utolsó kétségbeesésemben ottragadtam volna bizonnyal újra a
pusztán. s ma már. mint komyadozó. fájó s megviselt csontú ember
élvezném az uradalom bizalmát, s egy nagy bottal feszítenék, mint
meggórbült derekú. félkommenciós mákesósz.
Hát bizony én a kaszinó felé indultam. De miután ott se bírtam
megmaradni, tovább jöttem. aztán megint tovább. s ma itt vagyok
püfõlõim nagy gyönyörúségére. De en-öl a nagy gyónyõrúségrõl akkor
irok._rnikor már teljesen kigyönyórködik magukat bennem.
Im. tehát most beszéljünk másról!
Mondtam. ugye. hogy a kertmegi makkosból mentem haza. s
Rácz otthon ván reám. Orömmel mesélte. hogy sikerült, amibe õk
Harcsa Dénessel régen sántikállalt. hogy a kaszinóba megválasszanak
kimérõnek. Annyit keˇreshetek, mintha napszámra jámék, vagy arauti
és csépelni megyek. Töltsek el egy próbahetet, S addig belejövók. hogy
mit hogyan kell csinálni - mondta. '
- Hát. kisóreg, próbáljuk meg! + mondtam Piroskának. s
ó beleegyezett.
' - Próbáljuk!
Másnap kezdődött a próbahet. Vasárnap volt. Emlékszek rá,
mennyi tûnõdés és szomorúság gyütt össze a I-Iaresa Dénes szemé-
ben, mikor az elsõ pohár sereket kiszolgáltam nekik. Nehezen ment.
Kapálásban. zsákolásban s ltaszálásban megkeményedett ujiairnrnal
gyámoltalanul fogtam a poharaltat. Minden percben mostam a
kezemet, hogy ne izzadjon. s hogy az ujjaim hajlékonyabbak legyenek.
A tagok. az új kaszinószolga örömére többnyire mind eljóttek. s itták a
sert. s kugliztak. Harcsa Dénes mindjárt-mindjárt felállt az asztaltól.
odajótt hozzám. s velem együtt tanult jegelni. esapolni. s bátoritott.
hogy õ. ime. ott van. ne féljek semmitõl. - S délfelé már bátrabban
mozogtam. és szigorúan meg tudtam mondani: ki hány pohár sert
ivott. s ki mennyi sóskillit fogyasztott. De azért. mikor délben eltávoz-
tak. úgy rémlett nekem. mintha a Kongó vidékén vámám
ósszekõtõzütten. hogy délután újra jönnek a négerek engemet
két-ı'.iltáneo|ni. '
Egy hétig szakadatlanul mostam a kezem. és szakadatlanul
tanultam a mórest. ftkkor átvettem a vezetést a régi kaszinószolgától,
és odaköltõztünk. Atvettem a pincében a borokat. sereket, üvegeket.
poharakat. sakkot. kártyát. krétát. kisvedret. nagyvedret. kugli-
golyókat. súrolókefékel. üreshordókat. kuglibabakat és egy nagy
ltarikát. melyen olyan rabul e_süngtek az összes kulcsok. mint énben-
nem a sirdogáló gondolatok. Am Harcsa Dénes jött, mosolygott. me-
szelte a teniszpályán a vonalakat. s velem együtt locsolta. hengerelte,

-277-
hogy az urak játékaihoz sima legyen. Ha igaz akarok lenni.
elmondhatom, hogy nagyon szivesen odahengereltük volna talpuk alá
a szelet is. Harcsa Dénes sokszor mondta, mikor igy segített, hogyha
meglátnák öt a többi tagok, hogy velem együtt végzi a nem tagoknak
való „alpári" munkát., tán még ki is golyóznák a kaszinöból. Vagy
pedíg, ha megtümék eme ,.bolondsága“ miatt. nagyon megvetöen
néznének rá. Különben is öt „érthetetlen nézetei és világsz.enıIélete“
miatt, elörebocsátom. nem igen kedvelték a kaszinó tagjai. S ó csak
Fütyólt, irta a sert, világszemlélctét megtartotta, és sok minden jókat
kívánt az úri talpaknak. mikor azok széttaposták a teniszpályán a
fehér vonalakat.
Egyszer bementünk a könyvtárba. hogy széjjelnézzünk: milyen
lelkek laluıak ott. Bizony. vékonyka volt a lelki csemege. Herczeg-
könyvelt porosodtak hosszú sorban. meg Kosáriné-Réz Lolák és
Gulácsy lrének. azután nagy kóteg Tolnai Lapok. Uj ldök. Borsszem-
jankók, Karinthy Frigyesek. Földi Mihályok. stb. Szóval a szívelelke
annak a világnak, aki kigolyózta magából azokat, kik ..alpári" munkát
rnerészelnek végezni - és azokat is. akik ennek a sokszerelmü. les-
tett. hazug, idegen világnak ellene próbálnak támadni.
A könyvek között ósrégi molycsaládok éltek, és rágtak boldogan
és háborítatlanul. Fogyasztották a papírt A' mondatokat. mintha csak
gomba lett volna, lellalták. Elelrnes és hasznos kis rnolyok voltak ott.
Azt a táplálékot. mivel a kaszinok népe a lelkét vendégelte. ök a
hasukba rakták, és elemésztetıék. Szóval nagy csend és nagy por volt
a könyvtárban. és unalom. Tojós molylepkék és fáradt õrdögpillangók
szárnyai zörõgtek. mintha a porosodo könyvekből szállt volna ki a
lélek., vagy a betúk tanításának szellemet.
- Nahát, látod. ez itt a könyvtár! - mondta Harcsa
Dénes.
- Lát0ı'ı'tl - mondtam. ÉS bámultam az ördögpillangókat.
Az ajtó nyitva volt. Egy csenevész Fa állott az ajtó elött, s annak
gallyain át úgy szüródott be a napfény a könyvtárba. mint egy hosszú.
négyágú. tündöklő vasvilla. Egy recsegös asztal is állott a könyves-
polcok elött. rajta. repedt köhamutartóval. A hamutartóban porlepett
két szomoni szivarvég volt, olyanok, mint amilyeneket a haládi úr
szokott odakínálni bagónak. ha jó kedve volt. s valamék béresét ki
akarta tüntetni.
- ltt nagy a béke. cimbora! - mondottam.
- Annál jobbl- indult kifelé Harcsa Dénes.
Kint Piroska épp meszelte újra a teniszpálya vonalait. Az udvar
keritésén kivül csalán nótt. s a csalán között meglepett. leeresztett

-278-
számyú fiatal libák papatylroztak. s a kerítés hasadéltain át azt is
lehetett látni messzibb az utcában. hogy egy öreg nénike kinn ül az
utcaajtö küszöbén. és valamivel szaporan babrál. Talán éppen
zóldpaszulyt tisztított.
Igy találkoztam én azzal a szobával, ahonnan a kaszinó lelke.
gondolkozásmódja. világszemlélelı: s együtt az egésznek haloványsága
áradt
Óh. igen. a napok teltek. a hetek is. A bor fogyott. a szobák
fistösödtek. Néha-néha kuglizók gyűltek össze. s a kiguritott golyók
dörögve futottak vissza a facsatomán. Sokszor még éjfélkor is. [gy
legalább tudta a kömyék, hogy vannak. akik fenn virrasztanalt. erósen
megdolgozva a kenyerükért.
A kuglibabákat a legnagyobb fiam. Jancsi állogatta. s mivel
éjfélre már el-elszunyókált. Piroska nagykendõt terített magára. s ö
állogatta a szegény. szilaˇnkokra püfólt favértanúkat.
Eltelt egy honap. A btizakat learattzik. Otthon az udvaı-unkon
derékig érö gaz nótt. s idegen csirkék és tyúkok bújdostalt beruıe
karicsálva.
' Meg kell említenem azt is. hogy a tagdijak összcszcdésc is az én
kötelességem köze tartozott. Olyan tagok is voltak. kiknek kétéves tar-
tozásuk is volt. Ugy kellett velük bánni, mint a himcstojással. hiszen
urak voltak. az úrikeszinó tagjai. Bevallom. ehhez nekem nem fült a
fogam. Egyszernél többet nem is voltam oda. hogy lizessenek. Ugy
gondoltam, hogy a kaszinötagsággal vele jár az a finom mozdulaL
hogy közös szorakozasaik mulato asztalánál önként Ieadják a
poltúrákat. Ha már úr valaki, hat - legyen úr. Nem igaz? Erdekes
dolog, hogy volt egy pár hintös paraszt is a tagok között Főleg azok-
ban nem volt meg az az általam öhajtott finom mozdulat. Engem
különben nem bántott.. hogy fızetnelt - nem fizetnek. Mondom. nem
is volt szabad kémem. csak meg kellett jelennem, mint egy szerény
rözsaszálnak. s halkan elrebegnem. hogy a gondnok úr küldött ezért s
ezért. A gondnok pedig maga Rácz József volt. Hogy ö mit rebegett a
foga között, azt én nem tudhatom...
Ejnye. pár dolgot kifelejtettem, de im, most azokat is ide irom.
Mielõtt serkimérö lettem volna. a kaszinó irodalmi-estet rendezett
nekem. s ebben, Komlödy. a kaszinó elnöke sokat segített. Ö
különben ezerhold körüli uraság volt. A másik. amit elfelejtettem. az.
hogy Gönczy Béla református pap egyszer elkérette néhány versemet.
s elvitte. vagy elküldte Szeghalomra a gimnázium igazgatójának...
Sörkiszolgálás közben sokszor gondoltam ama. hogy Jézus professzor
úr tanirványának mit felelhet majd vajon a szeghalmi igazgató.

-219-
 ...Volt néha délelöttönkint egy kis szabad idöm is. Pár öra. Ilyen-
kor messzire elrepültem a kaszinóböl. nem érdekelt se a bor ügye, se
az, hogy melyik tag milyen habbal szereti a sert. Az emlékek húztak
visszafelé. a lélek repitett elöre. A kiöblintett poharak között álmod-
tam, s ónliltem. ha nem hallottam emberi beszédet. Sokszor csak aıTa
rezzentem fel. hogy sikolt a csengö, s jelzi, hogy kaszinószolga
vagyok. vagy pedig Piroska szólt - Gyere. súroljult a nyári
asztalokaıl-.- A bort is kezelni kell a pincében.
S ha vendég jött, kiszolgáltam. ha meg nem: súrolni kellett az
asztalokat. vagy felmosni a folyosó köveit. Így telt az élet. Legtöbbet
Csibával találkoztam, a szódavizessel. A Majdán kis kézikocsiját min-
dennap megnézhettem. ha akartam, mert mikor az udvar vége felé tekin-
tettem, a keritıisen át béláttam a Majdán udvarára: ott volt. A nap
repedtre száritotla a kerekeit. Mindegy volt. Ha volt, aki húzza, ö
ráért nyöszörögı1i. Azt hiszem. hogy összel újra rád kerül a sor, kis
kocsi - gondoltam, és súroltam a követ, mondom. vagy pedig
poharankint vittem a bort a ,,hajnaIosnak". Igy neveztük el Piroskával
az egyik vendéget. Pákozdy volt másként a neve. Tudtam. ha ö meg-
jelent. hajnalig. amig nem pirkad az ég. szó se lehet lenyugvásról.
Képes volt egész éjszaka egymagában inni. En csak poharankint. Ez a
Pákozdy lopta el tólem azt az idõt. amit írásra forditlıattam volna.
Nem mondom. elment õ a vendégekkel este. Gondolom. megvacsorá-
zott. De szinte futva jött vissza. hogy zárás elött bejöhessen a kaszi-
noba - s amint mondom. ott is maradt hajnalig. lvott. s beszélt
mindaddig, amig csak forgott a nyelve.
Szegény Gyókössy Gyula. itt emlékszek megö róla is. Be kár
érte. hogy már csak emlékezni lehet rá. Emberségét megette már a sir.
lgaz. ó is tudta. hogy hamar odakerül. s csapott a világ fele: mindegy.
Embcrségesebb világban még` ovta volna magát bizonyosan. Egy
éjszaka éjfélig Ott ült a kaszinó lilegóriájában ö is. s kínzó halálsej-
tclmei elöl a borhoz menekült. Vele legalább lehetett irodalomról
beszélni, könyvekről. irokrol. magyar sorsról. az álombeli tanyáröl. a
nyolcvan filléres napszámröl s arról az idegen és belsö árvizröl. ami
szüntelen elönti. és iszapositia nálunk az életet. s aminek hatalmas
höfok_ú magyar nyár kellene. hogy valamit is apadni kezdjen.
Ejfélre maga maradt. lvott. Es nézte a csillagokat. Nagy. poros
nyári csend ült mindenfele. Volt nekem egy pulim. Sziszinek híttuk. s
az ott feküdt a folyosó hűvös kóvein. Gyökössynek mellette kellett
ehnenni. mikor megindult hazafelé. Lassan állott fel. nehogy
felébresszen. men mellé ültem. mikor maga maradt. és élszundikáltam
- elözó éccaka a ..hajnalost“ virrasztottam. Arra rebbentem fel. hogy

-280-
már megy kopogva végig a folyosó kovein. Ahogy odaért a Sziszihez
- az megszokta már a vendégeket. és aludt elnyúlva! - megállt
fölötte, és nézte, nézte, aztán megtámaszkodott a falban, és azt
mondta:
-- Kis puli, kis puli! Te neked jó csak, te alhaccl... De látod...
minekûnk mennyit kell szenvedni!
Nem szóltam neki semmit. A Sziszi se ébredt fel.
Mikor utána bekatlant az uleaajtó, s bementem, Piroska megint
tépte a szíve táját. Kivezcttem szegényt az udvarra. Ott ültünk
hajnalig, s hiába ragyogtak, minlt mégis úgy véltült, hogy mindörökre
Feketék a csillagok.
Ú

Ki hitte volna, hogy Ady Endre Vésztõn is járt életében! Nem

tudom, volt-e a kaszinóban, s megkérte-e valamék elõdömet. egy régi
serkimérót, hogy vigyen neki egy pohár sert. Azt se tudom, hogy járt-e
a könyvtárban. Molyok már akkor is éltek, gondolom, s nagy irodalmi
vacsoraˇkat csaptak a polcokon porosodó lelki salatákból. Akkor még
híre se volt a teniszpályának, s én is valahol lenn Panaszítóban
kaszáltam a kutyaherülö sast. Most, ha még megvan, egyházi és
iskolai lomtár az a nádasház, ami akkor iskola volt. Aki tanító volt
abban, annak volt a vendége Ady Endre. Gyermekkori játszóıársait
voltak. Együtt ettek a zöld almát Erdmindszenten. A tanitót Pápai
Lászlónak hitták. Tagia volt ó is a kaszinónak, mert hiszen úgy dukált.
Hanninc évig tanitóskodott Vésztón, s ez a harminc év tette
hallgataggá. Fiai iparosok lettek, s az, amék fodrász volt, is akit Ady
egykor a térdin lovagoltatolt, sokszor lenyirta a buglyomat.
Egy rajzot mutattak nekem egy érdmindszemi házról. A kerítés
alig látszott a rajzon, de a keritésen túl már az Adyék tytikjai kot-
kodácsoltak egykor.
Nem tudom, megvan-e meg Pápai Laszlo. Mióta nem vagyok
serkimérö, azóta nem hallottam róla. Az évek és az idõk zúgásában
fel kellett sorakoznom Ady mellé. s minden pillanatra s minden
erómre óriási szükségem volt.
Hát bizony csapoltam a sert, óblógettem a poharakat. S
rájöttem, hogy becsületesnek maradni s úgy meg is élni: itt bizony
nem lehet. Rácz csak mondogatta, hogy ennyi és ennyi úri tag
lehetetlen, hogy el ne tudjon tanani egy becsületes kaszinószógát. De
mikor a második hónap végén is megejtettük az elszámolt-ist, ó is azt
mondta, hogy biz ez reménytelen életpálya. Egy szóga, aki nem fogad

-281-
el bonıvalót. egy kocsmáros, aki bőven méri a bort.. egy serkimérö,
aki mindíg súrúre és tetejesre habozza a sen, nem az úrikaszinóba
való. Ilyen helyen a fene se látott még becsülettel megélni
embert.
Pedig õ és Harcsa Dénes tóbbszór segítettek rajtam azzal is.
hogy jólelkûségbõl be-beszopogattak egy-egy hordó sert. hogy ne
maradjon a nyakamon. Nem mondom. a rámesó részt én is
bekóstolgattam, de ilyenkor én mindig az õ vendégük voltam. Nem
mondhatom tehát.. hogy nem igyekeztek kézzel-lábbal s torokkal az én
megélhetésemerı.
Erdekes megemlíteni. hogy valami ..müvész" vetódõtt an`a egy-
szer akkor nyáıon. Gyűrött rıadrágban kicsit nyugateurópai
kopottsággal és nagy hanggal. Olyan Szabó Dezsö-fejti ember volt. bõ
mejjû. jó tokás. igazi ripacs. Bókverseket szavait. és olcsó csiklandós
cirkuszi nótákat énekelt. Szóval egy kis lelki felûdülés volt a nyári
unalomtól és a bõ étkezésektól fáradt népeknek. Az aztán értette a
módját. A zsebibõl maga szedte ki. és adta el a jegyeket. Elmondott
egy esattanós bökverset -ˇ meg kacsintotı is hozzá - s utána leszállt
a dobogóról, hogy a ltésón jött vendégtól is azonnal és irgalmatlanul
bevasalja a jegy árát. S ezt úgy tette. mintha ez is az elõadáshoz tar-
tozó. különleges ,,mûvészi" nyalóka lenne. Utána újra felment a
dobogóra. s kaesingatott. és danolt. Aztán megint bókverseket mon-
dott. Háta mögött nagy, piros bársony drapéria volt. A drapérián túl
fal, s a falon túl már a könyvtár a molyokkal. õrdógpillangókkal s a
beporosodott könyvekkel. A kaszinó népe kacagott. és tapsolt. En. a
kaszinószóga, a bókezü serkimérö a bejáratnál teljesitettem
kólelességemel: be-benyújtottam egy-egy széket az elkésett vendégek-
nek. A ripacs állt, és szavait, s én piros voltam a szégyentõl, mint a
drapéria. Ugy véltem, hogy a ripacs háta mögött kilyukad a könyvtár
fala. s a lyukon át a porosodó könyvek szelleme hirtelen megszállotta
a vastag tokást, s most annak a nyelvivel beszél az õ népéhez.
- Na, látod, ez kell ide, ilyen ember! - mondta Harcsa
Dénes.
Este, mikor a ripacs osszeszámolta a ..bevételt". megtudtuk.,
hogy annyi, mint amennyit én körülbelül két hónap alatt keresek
früeesózó és sakkozó gazdáimtol.
Vacsora utan még meg is hivatta magát a „mûvész” egy kis
boritalra. Aztan a szelek iranyan megindult más és más
ûrikaszinók fele. _
És ek.kon`a mar előrehaladott a nyár. és Ujírázon morogtak a
cséplógépek. a faluban is mindenfele gabonasszekerek nyószõrõgtelt. s

-282-
tág volt az ég. nagyok a csillagok. és ért a dinnye, hamvasodott a
szilva, de reggelenkint még azért kinyiloltak a délignyitólt. Harcsa
Dénes elment nyaralni. Rácz egész nap foglyok után fitetett.. elcsen-
descdett a kaszinó. csak Pákozdy. a ..hajnalos" tartott ki ren-
dûletlenül. Amig csak a nyelve meg nem akadt, kérte a bort
poharankint. Most, hogy irok róla. szinte ma is hallom a hangját -
„Mesteri” tõccsön még egy poháıTal!
S hogy megcsendesedett a kaszinó tája, ráértem én is. és elmen-
tem Gabonásba. Fazokassal megfeleztem a bárányokat, s a raˇmesó
részt újra eladtam neki. Kellett a pénz. Ha már nem kerestem búzát.
pár mázsát biztosítanom kellett télire akárhogy is.
Néhány ákácfa állott a gabonási tanyán, azok ámyékábtt
feküdtünk le hasra a meleg szélben. és`alkudtunk. Szegény kis
bárányold Feküdtek elnyúlva a ganéporban, s nem is sejtették. hogy
az ű bõrükre megy az alku. az én életemért.
Mielõtt kilizette volna Fazekas az ánıkat, megsimogattam õket,
búcsúztam tölük. Az volt a vigasztaló, hogy nem kell nekik
mészárszékre menni, - és tudtam. hogy Fazokas is szereti
nagyon a jószágot.
Csend volt az ákacfák alatt. a félszer hüvósében tátogtalt a tyú-
kok. az orosi ganédomb odalátszott. két ember zöldlueemát kaszált.. és
különös jó szaga volt a nyámalt. s elérhetetlen határa a szabaclságnak.
S ebben az elérhetetlen határban úgy éreztem. hogy annyi csak az
útikaszinó nekem. mintha széjjelnézni felállanék egy hangya-
dúrásra.

Aldtor héten, mikor eladtam a bárzinyokat, levelet kaptam

Szeglıalomról. A gimnázium igazgatója,eNagy Miklós irt, hogy menjek
el hozzá. szeretne megismerni, s aztán azt is meg akarja velem
beszélni, hogy a verskötetemet kiadják. Irta azt is, hogy nekik semmi
üzleti céljuk nincs, nekik csak az az erkölcsi siker kell, hogy az elsõ
verskötetemet a Péter András Gimnázium adja ki... Igen, Jézus pro-
fesszor úr tanitványát teljesen elfogadta a szeghalmi gimnázium
igazgatója. Söt. A Tolsztoj és Petõfi tanár urakét is. Mégis csak jó
volt a kántorréti algimnázium a szélben. Es jó volt megligyelni, hogy
az öreg Barabásné. mikor átkozott régen, ahogy mondta a szavakat.
úgy vettem, mintha danolt volna. Eszembe jutottak a régi cipösök is
az elsö padban, Szalontán. Rájuk gondoltam és a küzdelmeltre, s egy
hosszú, vékony poharat teletõtóttem csillogó, sárga borral, kimentem

-283-
vele az udvan'a, felemeltem az ég és a mérhetetlen távolságok felé, s
fenékig ittam. -
Mikor átmentem Szeghalomra, s benn a gimnázium folyosóján
megállottam, valami áporodott szag csapott meg, s magam sem tudom
miért, megborzongtam. A folyosó homálya tette-é, vagy tán az, hogy,
im, én, a puszta fia már fájó csontokkal s félig-meddig elvesztett remé-
nyekkel jutottam csak el ide - ma se tudom. Megvallom, akkor azt
gondoltam, hogy mégis csak ott volt jó elkezdeni, ahol én
elkezdtem.
...Pár nap múlva adott az Isten esót nagy mennydórgéssel. s Rácz
József nem mehetett el vadászni. Mint gondnok, bejött a kaszinóba,
számolni. széjjelnémi, és egy kicsi bort inni. Akkor megmondtam
nekil hogy én válok a kaszinótól. mert nem birom a ,,fü'stót". Meg
érzem azt is, hogy a tagoknak egy más emberre volna szükségük.
Rácz szomorkodott, szegény, s biztosított. hogy nagyon is meg vannak
velem elégedve. De én azért mégis azt mondtam, hogy szeptember a
legszebb hónap, s hogy én már azt szabadságban akarom eltölteni.
Rácz azután ana választott egyénckkel mcgbeszélte a dolgot s egy hét
múlva tudtomra adta, hogy a vezctöség belcegyezett abba, hogy
otthagyhassám óket.
Semmim se volt a világon. se búzám, se malaeom, se szalmám,
mégis úgy véltem, hogy im, milyen jó az ég énhozzánı: megengedi,
hogy búcsút vehessek a teniszpályátol és a pirosdrapériás
nagyteremtól, ahol a bökmüvész olyan nagy győzelmet aratott.
Piroska meg is kezdte azonnal a hazahurcolkodast. Elhítta kisángyun-
kat, és ma is, holnap is, azután is mindig vittek haza valami
csanakot.
Lassan, tartósan, forrón égett a nyárvég, s Harcsa Dénes is
elókerült a nyarálásból. Emlékszek rá, milyen hûledezve nézte a
kopaszodó lakást. Mikor megmondtam neki, hogy hála Istennek innen
én már megyek, nagyot nézett.
- Hát aztán mit csinálsz otthon. te szerencsétlen? Mibül
llsz meg?
En nevettem. hogy még megvan a Majdán kiskocsija. s hogy
Varga Zsiga is él még... De meg mindegy, akárhogy lesz is,
csak el innen!
Tudta nagyon jól, hogy nem a munka. hanem a füstös tennek
szelleme és idegensége az, ami semmi nélkül is kitaszít a tél elé
onnan. Azén, mikor megtudta. hogy a verskötetemet a Péter András
Gimnázium kiadja, megnyugodott, s azt mondta. ha egyébnek nem is

-284-
- az erkõldsieken kivül - az is jó lesz téli szalmaszálnak. Azon főtt
a feje azután, hogy miként is leheute azt eladni.
- A napszámolásnak biz vigit velünk cimbora! Mert ha nem, az
vét neked vigeti - mondta. -
Egy hét múlva már tanitgattam az új kaszinúszolgát. Kis. ösz
ember volt, mieisipltában, nyaltkendõvel. cipõvel, s szájában mindun-
talan kéremszépennel. Valóban odavalo ember volt. Mikor átadtam
neki a bánatok és örömök poharait. s megszüntem mint serkimérö.
Harcsa Dénes is örült, hogy legalább együtt elmegyünk Debrecenbe!
- Tíz napja volt még hátra a tanítás megkezdeséig.
Piroska odahaza várt mosolyogva. s megbékélten. Nézte a vénõ
udvart. s azt mondta, hogy gyönyörû. Mert amint_ már mondtam, azt
ellepte a veres paré, s mind nagy bojtot vetett. Es a lassú nyárvégi
ragyogásban minden bojt túndöklött és piros volt. mint a ver...

Akinek nincs lova, szaináron. s akinek szamara sincs. gyalog

megyen. Na, mink se lovon, se szamáron nem mentünk, hanem
kerékpáron. Az enyémet valahogy Rikk úr futoképes állapotba hozta,
úgyhogy Debrecenig sok üggyel-bajjal eljutottunk. s ott aztán láttunk
sumarakat is.
Ezt a Rikk urat Vészlön ismertem meg. Azt állította, hogy
ismerte Adyt, ivon vele együtt. Sõt. Aláírásokat mutogatott Adytól.
mintha azt Ady Endre az õ kedves cimborájának, Rikk Jozselnek irta
volna régen, valamikor bot-ivás közben tt pesti éjszakában. Nagyon
gyanús volt nekem már akkor is az az aláírás, pedig addig még nem
láttam sehol se az Ady kezevonását. - Természetesen azóta már jol
tudom, hogy Rikk úr önmaga „declikálta" magamagának az Ady-
barátságot! - Azt azonban elhiszem, hogy Rikk úr nagyon hosszú
utat tett meg szegény az elsõ Ady-barát képzelgestõl addig, amíg az
én rossz biciklimen üsszenyitolta a hajtoláncol. Különben Rikknek két
kicsi javitémühelye volt: egyik Vésztôn, a másik Komádiban. Verseket
is irt s ezen az alapon ismert engem, és javította a kerekpáromat. -
Ezelőtt talán három évvel hallottam egyszer felöle. Valoságos belsõ
munkatárs volt valami lolyoiratnál s legyintett, mikor az én nevemrõl
volt szo. Kívánom, hogy bárcsak lellendülne szegénynek mind a
két múhelye...
Elég az hozzá, mentünk Debrecenbe. Porban és szélben. Akkor
láttam azt a tájat. ahol a Tomıákjuhászkodtak. Egyikkel se beszéltem
soha életemben, de tudtam, hogy Piroska unokatestvérei. Hatalmas

-285-
káptalan uradalom volt, kiégett tallókkal, nagy majorokkal és avas
szalmatetös supákkal, mik úgy ültek benne a tájban, mintha valami
rettenetes ösállatokat bunkóztak volna le még a honfoglaláskor. s úgy
ahogy akkor összerogytak, máig ott megmaradtak. Nos, ebben a ki-
száradott öséllatokban fúkálták a köıTnükot télen az én sógoraim, s
ebben ettek öket nyáron a legyek. Isten tudja. honnan hányédtak oda.,
s hova hányödtak azota. Hiszen, ha az embemek van szeme a látásra,
látja, hogy a honfoglalás még nem fejezödött be. Mintha a honfoglalök
utöja csak most ért volna elö Azsia csendjéböl, s ott nyugtalankodna a
tájon, hogy hova is tclcpedjcn. Szegény. szomorú honfoglalök! Probál-
jon csak valamék közülük lcütni egy súrıta nyulat, vagy kifogni a
vizekböl egy ujjnyi keszcgct, olyan vita támad rögtön a joguk felõl,
hogy minden csonttá vtilt ösnek csikorog a foga a sírban. Hej, ha egy-
szer felkelnének azok a csontparasztok, micsoda csattogás támadna
Bihamak hátjain! De ezek csak hiaba való reményeld Gyenˇınk Deb-
recen felé!
Csökmön gyászosan harangoztzık. Gondolom, valamék honfog-
laló elaludt s odatették a többi csontparaszt melle. hogy álmodjon a
szabadságról. Hát álmodjon szegény! Dawason akkor voltam
legelébb! Valahonnan túl a Berettyorol láttam egyszer a tornyot, de
benne nem voltam. Süppeteg falu zugokkal és sárkerítésekkel, mintha
a perzsa sivatagban állana. Csak az ákádfák voltak hatalmasok és
porosak, és aranylottak a távolodo nyárbarı. Harcsa Dénes a
görögkeleti kántort kereste, ismerőse volt, hogy majd ott szusszanunk
egyet. De bizony abból nem lett szusszanás. Gondolom, a kántor kinn
lehetett valahol az utoja-paszulyt szedni.
Zsáka elött egy bároi major volt és szik és szik mindenfelé, és a
sziken itt is az éssupák. Mintha gyennekkorom Gyaraki-szikjét láttam
volna. A Tokaji-lányát. a Szélsö-tanyát és a Galusltás-B alogét. Isten
ttldja, hány és hány kisbojtámak verhették itt a hátához már a botot és
a vasvillát. Ki hallotta a jajgatásukat a szélben és az ezeréves
csendben? Mennyi átok, mennyi szitok és mennyi eltemetettjaj kellett
ahhoz, hogy a sziklaszerú szikbõl hasznot húzzanak ki. Azt a zsákaiak
és a darvasiak ttıdhatják csak. Tán azok se. Hisz a jajok is
szétporlanak egyszer az idõ koporsójában.
Gördültünk a szélben és a napban, s Berettyöújfalun túl elmarad-
tak az össupák, s jödélután nagy porban befutottunk egy szük utoába
Debrecenbe. Valami ötkötõnyi udvaron állapodtunk meg. .E gy, papir-
ral beragasztott ablak mögött ott lakott a Harcsa Dénes édesapja. az
öreg esendör. S mint ahol asszony nincs: por és pökhálö pihent az
ablak között, meg döglött legyek. Egy füstös lábosban félig fött.

-286-
 kemény, hideg paszuly volt, s körül a szobában végtelen szomorú
árvaság. Ebben_az árvaságban megállottam, s hirtelen megértettem.
hogy Harcsa Dénes nagy szemében miért ül ott örökké a tünödés. Aki
ilyen hideg paszulyok közül jön, s akinek ilyen csend, ilyen árvaság és
ilyen emlékek lépkednek utána, annak nem csuda, ha az úrikaszino
nem érti a ,,világszemléletét". Úrikaszinö! Milyen kis vérszegény,
lapos játék az egész' Milliök sorsának magyar kavargásában annyi,
mint ha egy életre-halálra viaskodö buzogányos vitéz gatyája korcáböl
elõbúvik egy sima bolha, s kijelenti, hogy ö is ott van a
küzdelemben.
Másnap hallottuk, hogy Féja Géza is épp ott van Debrecenben.
Elindultunk, hogy megkeressük. Mindenáron látni akartam azt az
embert, aki életem nagy' perében az elsö igazságot szolgáltatta nekem.
Két helyen csak az épp elnyomott cigarettavégeire akadturtk, de a har-
madik helyen öt magát is megtaláltuk.
Emlékszek rá, nagy léptekkel jött felém a puha szönyegen,
és azt mondta: ˇ
- Na, csakhogy valahára megisinerlek!
Elmondtam neki, hogy a PéterAndras Gimnázium kiadja az elsö
verseskötetemet. s kértem. írjon hozzá néhány sor elöszöt. Vállalta
azonnal. És azt mondta, hogy ezután bármilyen ügyem és bajom lesz,
forduljak csak bátran hozzá. s hogyha majd megjelenik a kötetem, és
Iekicsinylenek, és gúnyolnak. nehogy valamit is adjak rá. A világért
se. O már tudta bizonyosan. hogy mi következik. Figyelmeztetett arra
is. hogy hallja sûrti köhécselésemet. tehát jo lesz orvoshoz mennem.
Mikor azt is elmondtam neki. hogy engem urak kémjének is tartanak.
nihilista parasztrıak is. meg bugyli-bicskának. felháborodott ennyi
együgyüségen, és azt mondta ra, lıogy eresszem a fülem mellé... Hú,
magos ég) Mennyi Iekicsinylés, mennyi legyalázás fútyölt el már azota
a fülem mellett! S ha a gyalázkodások, lekicsinylések és kõpködések
záporában néhányszor megmozdítottam a kezem. röttön ott volt az
újabb lekicsinylés, hogy: „nem állja a kritikát". Ertsük meg jol : az én
esetemben a gúnyolédást. a lesajnálást kritikának nevezik. Mintha a
ruca végigosintštlná az udvan. s azt peızsaszönyegnek nevezne.
Ez volt az elsõ taltilkozasom Fejaval. O aztán elutazott, s mink
Harcsával még ott maradtunk Debrecenben. Egy fiatalember, ki foga
között rágta a szót, úgy beszélt. biztosított rola, hogyha korán
meghalnék is - mert látja. hogy rossz börbcn vagyok, s köhögölt! -
ne féljek, ö majd nagy tanulmányt ír rólam. s megmenti nevemet az
utökomak. Es az volt az érdekes. hogy azt. amit mondott, nem
tréfának vette. hanem hitte is. hogy úgy igaz. Majdnem mondhatnám,

-281-
 úgy nyilat.kozott.. hogy nem annyira az a fontos. amit én irok, hanem
az lesz a perdöntö. amit majd ö ir énrölam. Harcsa Dénes még ma is
jöl emlékszik en'e a vitára. Ez tt fiatalember volt az elsö irodalmi
megszállott, akivel találkoztam. Lyukat beszélt az emberbe, s én csak
azon csodálkozlam, hogy honnan folyik belöle az a tenger hang, mikor
úgy rágja a szöt, mintha mindegyik egy-egy darab vén marhahús
lenne, félig fött állapotban. Bölcsész volt ez a testvér és tanárnak
készült. En kiküldtem volna a zsákai supákhoz pár évre, valami
hallgatag, öreg. mord juhász mellé kisbojtámak. Ott megtanult volna
hallgatni és gondolkozni.
Két napig maradtunk még aztán Debrecenben. Lassan esepegett
az esö, mikor hazafelé indultunk. A félig fött, hideg, kemény paszuly
még mindig a lábosban volt. Rágörbültünk a kerékpána, s 'úgy gon-
doltuk, hogy kiszaladunk az esö alol. De bíz az csak este sikerült.,
mikor otthon. Vésztön Piroska lehúzgálta rolunk a sáros ruhát.
Ez volt az elsö irodalmi utazásom. Vagyis az és olyan, mikor
tulajdonképpen nem tudja nevén nevezni az ember. hogy mie`rt megy,
csak - megy. Az én kemény életem nem volt hozzá szokva az ilyen
idöpengetö mászkáláshoz. s nagy szorongás fogott el, hogy összesen
öt munkanapom a ltoraöszböl kiesett.
De egy nap múlva ott gorgetem a tököt halomra a Varga Zsiga
udvarán. s mikor Ieúnilt a két szekér. megraktuk tetejire
búzászsákokkal. Utána meg betetejeztem a szénaboglyát. Ez már
komoly dolog volt napszámot kaptam érte. Hítt engemet Rácz Jozsef,
hogy délutánonként menjek ki vele vadászni. hisz most már mégis más
ember vagyok. nem napszamosnak valo. Hogy. ím. nemsokára meg-
jelenik a verskötetem is, ismemek sokfelé. tartsam tehát ahhoz
magam. De én számot vetettem. hogy mi várhat rám, s egy napon
csak kerekre nyilott az én igazgato-tanito barátom szeme, hogy a
Varga Zsiga két szekere befordul az iskola udvarára. mellé ott egy
nagy rakás vályognak. s én ugrok le a szekérröl. mint napszámos,
tátogö csizmában. s kezdem a vályogot adogatni a szekérre. Valaki
ugyanis megvette, s mink fuvaroztuk el.
Mikor másodszorra fordultunlt, S az utolját is felraktult, én egy
lapáttal elsimogattam a földön a vályogmorzsaléltot, odafordultam
hozzá, s azt mondtam neki:
- Na. most mán Joskám, aggy egy pohár bort, ha van!
S adott. Volt neki.
Különben Rácz Józsefné! mindig volt azután is egy pohár bor,
egy nyugalmas sarok s par kedves emberi és baráti szo, bárhonnan is
vetödtem hozzá: akár napszámolásbol. akár pedig csak azért, hogy

-288-
kitépjem magam á csendböl, vagy pedig az utca lelkének meg nem
Sziinõ .és el nem alvó füstjéböl.
...Végül megtörtént az is, hogy összeszedtem a kéziratokat és
átvittem Szeghalomra. Emlékszek jól. ott Fülöp Károly vette át s
némely vers l`ölo'tt halvány kis vita támadt, de én kijelentettem, hogy:
mind. ahogy van. úgy jöhet esak, nem változtatom meg. Ha valakinek
kifogása lesz ellene, irjon jobbat. vagy - mint ahogy felénk mondják!
- tödön a lekvárosbóll (M ár most elöre megmondom, hogy Németh
László emlékezett meg a ..Válaszban" kicsit csúfolkodva s futtában
róla legelebb. és az ,,Ujság"!... Németh azt irta, hogy_olyan vagyok,
mint egy rossz kazán. miböl minduntalan kifú a 'göz... Es sok
nyugtalanságot kívánt további életcmhez. Természetesen ez érthető,
hisz honnan tudta volna azt ö. hogy én tnicsoda nyugtalanságbol
kavargok fe|felé!...)
(Hogy az „Ujság” mit irt. az már akkor se számított. A dudva
ftistje se számit semmit. Elszáll és nincs tovább.)
Fülöp Károly is azt mondta. hogy csakugyan igazam van. ne
latolgassuk telıát a dolgot. hadd menjen a maga útján... és - a him-
nuszok elindultak. Harcsa Dénes újra elment Debrecenbe, megkereste
egykori tanárát; G. Szabo Kálmánt. aki testvéri alapon -' vagyis
ingyen megtervezte a fedölapot, fába véste és elküldötte. igy hát
bizakodva s régi vágyaimat melengetve mentem ki Kotta a kotuta
kisángyunk öccsivel, Kiss Gézával, mert együtt felvállaltuı-tk három
hold körot, hogy Ievágjuk. kévébe kötjük és kúpba állogatjuk... Hiába:
minden szalmaszálba muszáj volt belekapaszkodni, hisz élni kellett.
Elhatároztam ugyanis, hogy én többé semmiféle „állást” el nem
vállalok. Inkább valami ismeretlen tájon belcfekszek valami nagy
hajlásba, ha nem birom tovább, és eggyé olvadok az avarral. Szóval:
inkább rabság és halál, mintsem kegyelmes és szürke vállveregetés.
Inkább törjön le a vállam százszor a zsákolásban, minthogy
megveregesse a buta joindulat.
Igen, kinn voltam Köton, és puha fekete kotú porzott a talpam
alatt, és ment az élet a maga útján: a nyomda szedte a himnuszokat, s
én vágtam a körét... Amint mondom, ketten voltunk Kiss Gézával. .ló
dolgos, szaporakezü l`ıú volt, kapható minden munkára a világon. Es
mégis, szegény, hallom, anélkül halt meg pár év múlva, hogy az élet-
ben egy igazi emberi jo napja lett volna. Hát vele zörgettük a köröt,
hisz az én kezemet se igen kötözték össze, ha mozogni kellett neki.
Szép nagy, nyugalmas öszi csend ült a tájon, csak néha, néha egy-egy
telebegyü vamyú károgott bele,_és a kórovágok éles roppanása
hallatszott. Ejszaka meg-megállottunk egy jö szuszra s belebámultunk

-289-
a mérhetetlen égbe, hogy kinézzük onnan a csillagunkat. Azért
emlékezek olyan jol en'e az éjszakára, mert egy ilyen nagy
szusszanasnal hirtelen félelmes robaj tamadt felettúnk és mennyei
suhogas. Tündéri fény lobbant fel szaz ágon, aztán beleszaladt a
földbe.
- Jaj, lsteneml... Larta? - rendült meg Kiss Géza. - Beleesett
a korófõd vÍgibe! - És rohant. hogy megkeresi. Igen, mert a
tengeriföld végin a korok egy pillanatig tüzben úllortak s úgy remlert,
hogy oda csapódott be a szegény halott csillag. A hosszú tündéri fényt
távoli morajlas kísérte. Ki tudja honnan jötg s ki tudja hová
tünt.
- .löjjön mán, nízzük meg' - ujiongott Kiss Géza. - Csillag
vót... leesett!
De bizony a koróföld vegiben csak a farmesgyet találtuk. a
csillagot sehol. `
- Pedig az kúbúl van! - topogott Géza a fannesgyen ide-oda.
- Hallottam. mongyák az öregek. Aki azt hazaviszi, ott nem döglik
meg a malac!
- De a tengeri megis csak jobb a malacnak - mondtam. -Most
pedig gyere. csináljuk mink a magtmket: csillag nincs. vágjuk a
körút!
És vágnık. De Géza meg masnap délben is savallotta a csillagot.
Evés ideje alatt jó dambon összebolygotta a tájat s mikor visszajött.
mintha valami nagy kan vallott volna. azt mondta. hogy nincs sehun.
valahun elnyelte a l`ôd.
Szegény jó Kiss Géza. a slrod fele üzenem, hogy látod. kár futni a
csillagok utan. ..Kûbül" vannak azok. kedvesek s elérhetetlenek. Az,
amelyik után te futottál a köroföldõn at; a Lied volt. Lehullott.
Aludjatok!

Megint csak a Varga Zsiga udvarára kanyarodok vissza!

Vasamap reggel volt s izent értem Zsiga, menjek. egy kis dolog volna:
újra tököt kellett legõrgetnem a két szekérrõl, hát -- görgettem. Egy
negyed nap is egy darab kenyér volt nekem. Bizony, aki himnuszt mer
álmodni ezen a földön, az csak úgy merjcn álmodni, ha tököt is tud
görgeuıi. Különben is örömmel csináltam a dolgom, mert Féja Géza
megküldte az elöszót a himnuszokhoz. s akkorra mán at is
vittem Szeghalomra.

-2Q0_
 Elég az hozzá. hogy ott görgettem a nagy sárga tököket. s látom.
bejön a kapuajiba valaki. topog eıTe-an'a. keres valakit. aztán
odaszöl nekem:
- Atyafi. mongya man, itthon van Varga Zsigmond'.'!
- Nincs. biz a, mir keresi? - mondtam.
- Nem is annyira ütet keresem én. hanem Sinka Istvánt!
- Sinka Istvánt?
- Azt énl... Mongyak. hogy ide szokott jami!
- Oszt mir keresi?
- Mer meg akarom ismemi!
- Akkor jöjjön ide a szekér mellé. oszt ismerkeggyünk!
- Kivel...? Csak tan nem maga Sinka Istvan?
- Man akárhogy is nizzük. bizony az én vagyok!
- Lehetetlen! - bámult el a fiatalember. Aztan Odajött hozam.
jöl megnézte a hetes szakállamat. az izzadt. csapzott hajamat, fötoktöl
vastag nadrágomal, és szomorúan. cssılödottan pillantott a nagy
tökhalomra és azt mondta:
- A lapok írták. hogy maga napszamos. Nem hittem el. Most
mén látom. hogy igy van! - Es csúnyát. keményet karcm-
kodott.
Akkoriban költözött Vésztõre. Az asszonya örökölt ott házat.
földet, úgy cseppent ö oda. Elmondta. hogy a bátyja. Makai János
minden héten megy Pestre s azt mondja. hogy a „Szabadság”
szcrkesztöségébcn rölam. mint a „jövö reménységéröl" beszéltek. s én
meg itt a tököl görgetcm napszamra vasárnap délelõtt.
Font Pesten meg százan és szzizan agalnak és vígan élnek
olyanok. kiknek a fejit bátran bcgörgellıctném a tökhalomba. Mert
csak a nadráguk érték. könyökük tehetséges. de ök maguk, altalaban
butak, mint egy üres ökörbör.
Beszélt, és újra jöl mcgnézegetett a esizmám orratöl a szélben
lobogö hajamig, meg a balkezemlejire kötött nagy bubáig. A
köröföldön ugyanis a körövágöval mélyen bevágtam a kezemfejil., s be
kellett kötöznöm, hogy ne nyiladozzon a seb, ha dolgozok. A vér így
is serkedezett belőle, s a piszkos buban pirosan átaIütötL Mondom.
atvizsgált újra tetötöl-talpig, s elmondta azt is, hogyha már hozzajutott
ahlıoz a kis földhöz. elhatarozta. tanyát épít ra. Tizenkét hold
megérdemli azt S hogy már meg is vett egy elhagyott tanyaépületet. s
azt akaıja bontani, szállítani. Ott van hozá közel a rossz tanya is, igy
hamari munka lesz. Es ahhoz kell neki valami ügyes napszámos.
Mikor a második szekérröl is legörgettem a lököket. akkor felajánlot-
tam smkallas, borzas. bubas magamat neki. hogy. im, itt vagyok én

-291-
ügyes napszámosnak. ki hajlandó meglékelni az öreg lanyál: cserepıeit
leszedni. tetõfáit széjjel ácsolni. ajtöit s ablakait kifeszegetni. -
Szóval örömmel leszek részese annak. hogy átültessük azt az õ föld-
jire. Makai szinte elpirult bele. mikor elfogadta az ajánlatomat.. mert el
se merte képzelni - utóbb ezt megmondta nekem -, hogy a „magyar
lira jövendó reménysége" avatag porban gercndákat bontogasson.
pallasdeszkákat feszitövasazzon, s vályogot adogasson. hogy azokból
az ó feje fölé felépúljön az új tanya. - Es elpirultam én is. A
mohöszigom miatt. Most utólag, im, a világ fele. s a világban nemes
ellcnfeleimhez fordulok. egykori mohóságom miatt. hogy rájuk nem,
csak magamra gondoltam, s konokul ragaszkodtam az élet.hez.`A
világi jókat mind magamnak hatzicsollam stb. Meg kell ezt valahogy
érteniök, ök nemes lelkek, hisz akkor már a himnuszokat nyomták, s
én nagy reményeimbcn minden embertársi kötelességemröl elfelejt-
kezvén. nem öket ajánlottzım a tanyabonuishoz. En konok, lelketlen s
önzó valaki! De. jaj. akkor még nem tudtam, hogy minden teret és
n'|indcn`l`al:ıl kenyeret nekik kellett volna átengednem. Nemes lelkük
ma bizonyosan elérzékenyedve emlékezne meg rólam, ha a himnuszok
idején nem tartom fenn magamat dús napszsãmolással. hanem csen-
desen és észrevétlenül visszaboesátom magamból Isten madárkáját,
fel a tomboló csillagok közé. Nyornortılt testem meg a földbe
pakoltalorrı. és nem zugok többé. hanem hallgatok. mint megdöglött
esercbogar a skatulyában. Oh, igen, ma már mind sűrűbben érzem,
hogy hibamat többé jova nem tehetem. Késö.
...lgen. Makai Lajos elpirult._Es káromkodott és háborgott. De a
soıs parancsolt neki is. nekem is. Igy hát egy hajnalon odakanyarodott
kocsijával az utcaajtónk elé. s kizörögtünk a romlandó tanyához.-Ott
csakhamar nagy kopácsolás kerekedett. és szállt a megvénhedelt
pallás pora. hogy majd megfúlladtunk bele. Egy félóra múlva
valamennyi öreg pokhaló volt a tetöfákon. a kalapom teteje mind
összeszedte. Igy kezdtünk a bontáshoz. Hordtuk. raktuk, adogattuk
egynıaisnak a lécel. csercpeı. kúpdeszkákat. s este jöttivel. mikor az
elsö Íerivel megindultunk a Makai földje felé, lefejezetten maradt ott a
lakatlan öreg tanya.
Tallöföld volt. ahova Makai épitkezni akart. s azon egy desıkaól
állott. Ami a bontásból kikerült használható dolog. mind oda hordtuk.
Még a szegeket is összeszcdıük. tele volt minden zsebem szegekkel, S
olyan odaadással dolgoztam. mintha. ime. most már végre az én álom-
beli tanyzimal épitenénk. De annak az eshetösége sokkal távolabb
volt. mint valaha. Nekem csak annyi jutott belöle. hogy Makaival
együtt léplük ki. hogy hol lesz a ház, hol a góré, az istálló, a kert., a

-292-
 \
ı

kiserdö, a lucemaföld, s hogy hol lesz diofa. hol almafa. Eppen úgy,
mint sok évvel azelött én Panaszitóba tettem a ködös késö õszi domb-
olda-Ion. Azzal a különbséggel, hogy én azt akkor mind elképzeltem
csak, itt meg valóban csináltuk is. Nagy örömöm volt nekem ez a
munka. Kivált, mikor a romlando tanyát minden poreikajaval
elszallitottuk. s utána ki-kimentem és segítettem fát ültetni s tervezni.
hogy milyen is legyen a ház; Makaival belehasaltunk a jövendő
tanyaudvarba. s magunk fölé odaképzeltük a jövendö nagy diöI`a`kat is.
Kis dűlöıit futott a föld végin, szekerek zörögtek rajta ki a l`aluból, s el
a l`alu fele. A dülöúton túl csordalegelö terült el. s rajta gyerekek és
asszonyok esatangoltak. Szedték össze a száraz marhaganét téli
tttzelönek. hogy meg ne fagyjanak.
Megfagyni különben nem is lehet olyan félelmes dolog. csak egy
jo félliter erõs pálinka' kell hozzá; megissza az ember. danol. lefekszik
az t'ıu`a.` s ha a tél úgy akarja, reggelre mar az örök tehenlegelökön
szedi a tûzelõszert... En felkészülternjól az életre. de felkészültemjol
a halálra is. s úgy gondolkoztam: ha egyszer odaszoritana a sors. hogy
megszabadilsam magamat embertársaimlól. meginnék egy félliter jó
pálinkát és - alo ki a hora. Az nem fáj és nem szomorú.
No. de miután ez még táyoli dolog. maradjunk egyelőre pálinka
nélkül a szomorú dolgoknál! En azt hiszem. jobban mondva hittem.
hogy valahány lyánylta születik a világra. annak mindnek finom lepke-
lelket a`d az ég. hogy az a szömyü l`ö|dõn ragyogion, virágoızon és
illatozzon, s hogy ragyogásával s íllatozasával örömöt. vigasztalast
szerezzen az anyagias világba kotlott darabos férfiléleltnek. hogy az
néha, néha ltimagosodhasson szerszámjai kõzül és repülni és álmodni
is tudjon. Jo, jo! Igy is van ez addig. mig a lyányka által nem megy
valami esudálatos változáson: asszony lesz, s a darabos férlilelket, kit
azelött ö csalogatott magosba. csak a szerszámjai között szereti
azontúl látni, s ha az repülni és álmodni akama. jaj neki. a lepkelélek
azonnal elállja az útat, s a megdöbbent férfiléleknek egyenkint
szaggatja ki a számytollait., s odadobja az anyagias világ serpenyő-
jébe, hogy: ezt Paszulyért adjuk, emezt lisztért, a következöt, az
utánavalöt s a századikat meg mindazokért a porbahúzö dolgokért,
mik az életet könilveszik, s amik miatt darabos a férlilélek. Vagyis
ltitûnik, hogy a ragyogás és az illat csak jó alca volt és csalöl-ta lép. A
lelemelkedés már nem lehet magasabb, minllıa egy ltisszékre
|`elá|l az ember. g
Igaz, mindig az élet és mindig a sors határozza meg az asszony
szemiben azt, hogy hol kezdõdik a magos. Neki mindig ott, ameddig õ
|`elér. s ameddig az jó és türhetõ.

-293-
 Hogy is mondjarrı: ameddig õ l`elér! Nahát itt van a baj! Mert ami
azon túl esik magosság, az már érthetetlen neki. Csak akkor érti meg.
ha az nem jár reménytelenséggel. küzdelemmel. hanem úgy adódik.
hogy az anyagias világ létráján ő is fellépkedhet. Es pedig: röttön á.rn
és azonnal. A viaskodaˇst a magosság birodalmáért és az álométt nem
érlheti meg. mert az szomorú és bizonytalan. Ha sok ezer közül akad
egy-kettő, aki álmodni és repülni tud. az csak azért van. hogy ki ne
foggyon a minta, s azt képzelje az ember. hogy - na. ezt a mintát én
fogtam ki az Isten ménesiből. .
Lám Piroska is, szegény, gyanakodva figyelte most már az én
gondolkozásomat., és cselekedeteimet. Azt. hogy im, elmegyek
Ugrára, Szeghalomra, Debrecenbe. Békésre. s kihagyom a mun-
kanapokat. A riskát is, hogy el kellett adni. a birkák is, hogy lassan-
kint elfogynak. Hogy a bárányok árán, amit Fazokas lizetett, nem
tudtunk búzát venni, mert elment ruhára a gyerekeknek: hogy a
nyaron se kerestem egy szem búzát se. Se az aratáson. se a cséplésen,
azután, hogy tengerink sincs. és nincsen malacunk. Addig. amíg a
majoroltban volnınk, úgy ahogy megéltünk a kommenciöböl. Az én
álmodozásaim és vágyaim semmi zökkenöt nem jelentettek: irhattam,
tervezhertem, reménykedhettem. Iehullhattarn és kigyulladhanam,
csak szomorú volt a vergõdéseim miatt. de kétségbe nem esett azokon.
Am. hogy az élet évről-évre romlott. s a bizonytalanság mindinkább
közelebb topogort, szinte megrettent., ha papír után nyúltam.
Akkortájban Harcsa Dénes minden héten bejött Dobaiböl, s
azzal az ürüggyel, hogy ö is ott van, három-négy napra valo élelmet
osszevásárolt, úgyhogy az én munkából kimaradt napjaimat
egyensúlyozta vele. Ha Varga Zsigánál kellett a napszámos, akkor
meg mindig túllizette Zsiga. Pengő volt akkor a napszám,jöl tudom, s
ö mindig másfelet lizetett. Akkor ősszel elmentem egyszer Sarkadta
is. Mikor visszajöttem, egy mázsa búza árát hoztam haza, s azzal
elállitottam .a Piroska pityergésit. Azután nemsokára megjelent a
verskötet: ,,Himnuszok Kelet Kapujában." Utána irodalmi-estet ren-
dezett Mezőtúron Nagy Miklos igazgató, s onnan iröi tiszteletdijat
kaptam. Rácz József és Varga Zsiga Vésztõn eladtalt vagy negyven
kötetet. _Haresa Dénes Komádiban megint csak irodalmi-estet ren-
dezett. Ugyhogy szegény Piroska egyik ámulatböl a másikba esett, és
vett búzát és vett tengerit és vett malacot, olyan jo félig hízottat. Még
két szekér búzaszalmát is tudtunk venni... Es többé nem is törődött
azután már az ilyesmivel szegény. Vagy jobban mondva ez volt az
utolsö ösz, s rá az utolsö tél, amelyikben az élet dolgait nézte, és a
maga mödján részt is vett benne...

-294-
 Am menjünk csak vissza Sarkadra! Hát mi lehetett volna ott más,
mint politikai gyűlés. Ott volt Féja Géza is. s itt már nem mondták,
hogy többet ér nálam egy bugylibicska is. Gyermekkorom ota akkor
láttam újra Zsilinszky Endret. Amíg beszélt a parasztság és a
munkásság sorsáról, képzeletben elvonult előttem a pándi kastély.
Havran gazda, anyám kétségbeesése és apám vergödése. A teremben
parasztok és munkások ültek zsúfolva, s úgy véltem, hogy a fejük
fölött én szállok vissza az időbe, a régi tájra s a régi tájon a régi útra.
ahol az igáskocsi vitt egykor bennünket haldokló apámmal, s én
ráztam az öklömet visszafelé. Pánd-pusztára... Hiába, vannak dolgok.
miket az idö se megszépiteni, se szetmosni. se eltemetni nem tu_d soha.,
mert a szív magába fényképezte egykor azokat, s addig mindig
megmaradnak. amíg csak vemi tud. Utána egy karcsú zsidógyerek
beszélt, az öreg veres Grósz unokája. Vésztőn volt az öreg
gabonakereskedö. Komótosan elt., szép nagy háza volt, csak már
kiöregedett az irodából, s nem tudott többé „segíteni” a parasztokon.
Qe háthogy fennakadás ne legyen azért a segıˇtésben, előállt az unoka.
0 már nem gabonábaıı akart boldogulni, hanem politikában.
Az öreg parasztok meg-megsímogatták esala bajuszukat, s erős.
vastag ujjuk tétován játszott egy-egy lelőgó szállal. I-Iunyorogtak és
hallgatták, mint a farkasok. mikor a nádak között furesán fú a szél. Az
elszállö idöben ezerévig a sorsok semmit se változott. tehát ők se
változtak. Mint ahogy nem változik se az ég, se a föld - ők a
Földhöz tartoztak.
Sarkadon, akkor ismertem meg egy feltalálót: Makai Bálintot.
Olyan kályhát csinált, mibe apró kis szelepek a füstöt és a gázt újra és
újra leszorították a parázsra, és a tűz újra meg újra felhasználta
azokat. Füstnek hire se volt se kéményben, se lakásban. Ez a kályha a
szén kalóriáját kilencvenszázalékban használta ki. Természetes, hogy
senki figyelembe se vette, hisz magyar ember volt a feltaláló. Pár év
múlva még beszéltem egyszer vele. Akkor már fehér volt a haja. a
lelke esüggeteg. Ma, ha él még, a Weiss Manfréd-gyárban dolgozik
Csepelen. Gondolom, tervez, teszel, forrasıt örökké ma is. és sir
halkan befele önmagának.
Ott Sarkadon pár verset kért tólem Féja Géza. s az érte járó
pénzt azonnal ltilizette. Valami lapnak kellettek a versek. Azt hiszem,
tizenöt pengőt adott. Nagyon nagy pénz volt az nekem.`kopott kis
napszámosnak. Tudtam, hogy odahaza milyen öröm lesz. és éreztem.
hogy nem hagy el mégse az Isten...
Azon az úton mentem hazafelé. amelyilten tizenhárom evvel
azelőtt a esókási ..úr" birltáit hajtottam téli legelöre Kisrabé-pusztára.

-295-
Ott neveztek el engem a dohányoslányok - amint már mondottam -
Fekete Bojtamak.

Az a nagy tökhalom, amit én gõrgettem össze a Varga Zsiga

udvarán. már jo logyöban volt. ettek a lovak, es õszi esõk is mosták,
úgy is pusztult. Az utolsokat. amik véglegesen szetlottyantak, lapáttal
takaritottam bele a ganédombba. Be-benéztem sűrűn Zsigához.
hogyha valami munka adódik, azonnal kéznél legyek. lnsegınunkára
mehettem volna árkot ásni a teli vizek ele. vagy szekérutak gödrit
töltögetni, de Zsiga azt mondta. hogyha a falu nem szegyelli magát,
hát 6 szégyelli. ne menjek tehát insegmunkara. hanem nezzek be sűrűn
hozzá. es ha van munka, még olyan is. ami ınaradhatna -
csináljam. ˇ
Egyszer nagyesomó takannányrepát vásárolt, es a hátulsó
udvarba Iehanyatta. 0duhivott„ s azt mondta. becsüljem meg hány
múzsa lehel. Hetvenötre beesültem. Háromat tevedtem lefele.
- Na. ha megbecsûltod, rakd lttımlba, szalmftzd le, azután meg
I`õdet_rá! - mondta.
En hát nekifoglam. s takaros kazalba raktam a repát.. le-
szalmáztnm, utána meg hozzúfogtam az elfõldelesehez. Ott nyom-
kosom az ásót inaszakadtig az udvar födjibe. s egyszercsak kiszol
Zsiga, hogy menjek. ott a postás. Ievelem van nála, vegyem át. A levél
rövid volı: a Himnuszok megielemek. Nagy Miklos irta. A finom
papini fehér levelet úgy fogtam sáros meredt ujjaimmal, mintha az
életem első igaz õrömínek feher madarat fognám. Alltam az udvaron.
térdig sárosan, s an'a gondoltam: milyen jó lenne. ha megmutathatnárn
ezt a levelet a Kereki sogorának Pineeréten. Annak. aki dühiben régen
vizzel öntött le, mikor elötte elõször kimondtam. hogy költõ
leszek.
Zsiga egy homályos üvegben bort kerített, kihozta a
repakazalhoz. s ásozás közben megiıtuk az aldomást. Csak úgy. pohár
nelkiil. az üveg szájából. 0 is ivott és ö is ásott.
Igy ittuk meg jövendő költői sikereimre az áldomást. Jol tudom
most is: rohamosan alkonyodott, s az alkonyaltal füstös fellegek
úsztak at a falu felett, s ritka, köver esõeseppek suhogtak a
keritésre.

-298-
 Ha a falevél beleesik a víz sodrába. nincs megállás. mennie kell
neki. Sodoıja a víz. Viszi a tenger fele. Igaz. nem minden falevél ér el
a tengerig. de igaz az is, hogy nem minden falevél hull a viz Sodrába.
Az. amelyik tengerbe ér, milliók közt egy falevél.
En nem mondom. hogy akkor. tél elején. a tengerbe érkeztem el
- de elérlteztem Mezőtúna. (A tengerhez még ma is csak lépésről-
lépésre közeledek. Igaz. már nem messze van. mert neha-n_éha immár
hallom a morajlását. A folyó. ami sodor. végtelen hosszú. Ugy hívják.
hogy élet!) ˇ
A Hirpnuszok megjelenésének az örőmire Nagy Miklós ott
Mezőtúron rendezett irodalmi-estet. Hogy miért Mezőtúron és nem
Szeghalmon. ma sem tudom. Mezőtúron a gimnázium igazgatója
fogadott bennünket nagy parolával. s nagy ujjongasai közepett engem
azonnal letegezett. De amikor észrevette. hogy Nagy Miklóssal nem
tegeződünk. meghökkent. röttön elment mellölem. mintha valami
ragályban szenvednek. s azután. hogy úgy mondjam - betartotta a
szokásos három lépést. Es ez mind finoman és észrevétlenül zajlott le.
En csak mosolyogtam. Bizonyosan tagja ez is az itteni úrikaszinónak.
gondoltam. Koeeintani akart velem a testvér. de hirtelen eszibejutott.
hogy én csak serkimérö vagyok. s vissmhúzta a poharat. Annyinak
vettem az esetet. mintlıa egy molypillangó árnyéka suhant volna el
arcom előtt a kaszinó könyvtárában.
Az irodalmi est megtörtént. az eső csapkodott. S én reggelre
Vésztőn voltam. Makai Lajos nagynehezen szekérbe fogott. s
kimentünk külsö Szoporba. és hoztunk egy szekér szalmát.
A mezólúri gimnázium igazgatóját azóta se lattam. Söt. Azt se
tudom. mi a neve. De, ha tudnám is. akkor se irhatnám le a nevit,
mert olyan messzire tartotta a papírt. hogy a ceruzám nem éri
el.

A másik eset. az jóval később történt. Ástam a kenet: benne a

gödrőt ontottam be földdel. Piroska kijött. azt mondta. hogy egy úr.
valami tanár és a felesége vamalt ram. menjek be. Bizony én mezítláb
voltam. felgyılirt nadrágszarban. men sáros idő volL
- Gombold be man legalabb az ingedet! - mondta
Piroska.
- Nem szőrös az én mejjem. hogy szégyejjem! - véltem. és
ballagtam befe_le.

-291-
 E5 CSZRUSWH 285' Professzor arcú úr várt odabent és a felesége.
A szoba tele volt illattal. s én sárosan. mezitlábosan léptem a
padozatra. A tanár bocsánatot kert. hogy haborgat. s előre bocsátotta.
hogy a látogatása nem nekem szól. hanem a költőnek. A nekem alatt
engemet értett. a sáros. mezítlábos embert! Lassan sappogni kezdtem
kifele. hogyr. nahat társalogiatok akkor idebenn a költővel. én megyek
vissza ontani a gödör szélit. De röttön észrevették, hegy 3 mezizjábgs
emberrel itt egyazon személyben van a költő is. s azonnal elfogadták a
mezitltibost is. Csodálkoztak. és folyton azt kérdezték. ki vagyok el-|_
Mit mondhattam volna ugyan nekik! Talán akkor else hitték volna. ha
elkezdem nekik mondani a Fekete Hojtár. vagy a „t-ıíhiligı,-1
napszámos" vallomásait. Igy hát azt mondtam.
- Egy ember vagyok. ki a messzesegböl jött. a sárban él. és a
tengerbe vágyik!
Később. mikor már halál. gyász. árvaság. tél és szomorúság
kavargott körülöttem. Varga Zsiga mellett Vésztőn csak náluk
találtam biztató szóra. Pedig, bizony. Láng tanár zsidó ember
volt.
` Ők mutattak nekem egyszer egy nagy albumot. amelyikben Jézus
csak mint valami forröfejû keleti zsidógyerek volt feltüntetve. mint
szektárius. De Földi Mihály. Szép Emó. Szomori. Szotnaházy. Bús
Fekete, satöbbi. végig az egész brancs. mint nagy magyar írók
szerepeltek. Nem is kellett velük vitába szállnom, nekem legalább is!
- elismerték, hogy kicsit bizony hamis állapot. De azért boldogan
őrizték otthon az albumot-
Ime egy nép. ki szétszóródva a földön, szinte a világ minden
népébe beleette magát. hogy számontartja liait. még azt is talán. ha az
nem más. csak egy ügyeskezü sakter. ki Párizsban, Londonban vagy
Budapesten valamikor zseniálisan metszette a liba nyakát. Bezzeg
minálunk, ha valamekőnket kibont az isten a gubóból. azonnal száz
gyanú, ezer lekiesinylés veri arcon. s meg a hırét is belelaposnák a
földbe. nehogy valahogy emléke maradjon. A jelszó az: ha csak lehet.
még a siıját is széttaposni annak. aki múlt. jelen és jövő határait
próbálja összemarkolni. hogy letegye a taposó lábak elé útjelzőnek...
Igy állunk mink - s amúgy ők.
En azt mondtam nekik. - men sokszor beszélgettünk ilyenfajta
dolgokról! - hogy az olyan embemek. mint en. négy nagyhatalommal
kell megütközrıie... Hogy én nem számithatok. csak arra a kicsi részre.
amelyik levált a polgárságból. s ósztöneinek engedve. a végtelen
idöben az örök magyar jõvendöbe tekint örök emberi B örök magyar
tekintettel. Azután azokra. akik a nagy tengerből. a népből küzdilt

-298-
magukat felfele. s hauirtalanul szenvedik a múltat. és határtalanul
kívánják az új jövendöt. ahol minden más tagozatnak el kell tünnie. És
el is tünik. A jövendő megeszi mind. Mert nagyon felhalmozódott a
bûne. szelleme avas. uralkodása önkényes. tettei. cselekedetei önzök.
s ezéı't a tönénelem megbünteti öket. Milliók és milliók vére. könnye.
verejtéke s szenvedése nem maradhat megtorlatlanul. Nincs kibıivó. A
magyar nép mindig a lemondás és a türelem népe volt. de egyszercsak
vége szakad a türelmének. Hisz nem azért teremtette Isten- ezt a
népet. s a világ népei közül ráeső történelmet nem azért tette
ragyogóvá. hogy inségmunkáért piruljon és szegénykonyhán szégyen-
kezzen! S ugyanakkor a_ világ fele Szomori. Földi. Hús Fekete. és a
többi héber legyenek irodalmi nagyjai.
Egy kicsit dörzsőlte is a lelküket az ilyen beszéd. de azért igazat
adtak. Lehet. úgy gondolták: beszélj, Sinka Pista. beszélj! Ugyis ide
temetünk el a Hótt-Körözs mellé. ha igy gorıdolkozol. Ott volt. illetve
ott van ma is a temető! Azert megvettek huszönőt vagy harminc
kötetet a Himnuszokból. s küldtek Pestre. Bukarestbe. a Fekete-tenger
partjára. Egyiptomba s ki tudja meg merre. Ugy tudom. hogy még
Haifába és .leruzsálembe is az ö révükön került el. Bizony. Lángék
csak egy poros. csendbe temetkezett faluban laktak a Körözs-táján.
mégis hova kinyúlt a kezük!
Erdekes dolog Láng tudta. hogy napszámra járok, s mégse
ajánlotta fel soha. hogy menjek hozzá a fatelepre dolgozni. Inkább
elfutkosott Csabára. hogy irodalmi-estet készítsen elö. 0 újságolta
akkoriban nekem. hogy Illyés Gyula is lejön az estre. hisz tulaj-
donképpen neki rendezték. csak én is szerepeltem volna. Lang
újságolta azt is. hogy megkérdezték Illyés Gyulától levélben:
hajlandó-e velem együtt szerepelni. Nem akarták kitenni annak. hogy
lejöjjörı. s ott tudja meg. kivel rakták egy kalap alá. Hallottam aztán.
hogy Illyés Gyula hajlandó lett volna velem szerepelni. csak azért
nem jött le. mert pont azon a napon sürgősen másfele kellett mennie.
Igy aztán magam maradtam szereplőnek. Már akkor ösztönösen érez-
tem. hogy erről a részről én köı`t`.iIbe|ûl mindig magam maradok. S
valóban. ma már egymás mellett állunk. s ö most is. sőt jobban mint
valaha. Párizs tájait álmodja és London fele néz. En meg inkább
Biharnak suttogok örökké. s álmaimmal keletre vágyók. Hiába: én a
kelő nap világát szeretem. ö meg a százötvenes villanyégöéL Gon-
dolkozásmódban ennyi közöttünk a különbség.

-299-
 Dobai-pusztán már nem volt õssupa, hanem nagy öreg kõislálló,
meg vályogból cselédházak sürün tele pitarajtókkal, keskeny
ablakokkal. mint valami nagyramérelezelt galambdúe. A cselédházak
mellett olyan kis kertek voltak, napralorgószárral keritve, hogy bizony
valami divatos négerbolondériát nem igen lehetett volna eltáncolni
benne. Volt azon kivül egy nagy kastély fenyõlákkal körülvéve, volt
egy nagy félig vályog, félig deszka gépszin - abba hónaposok laktak!
- aztán egy nagy téglaégetö gödór szélén ott állt az iskola, nap-
ralbrgoszárıal körülkeritve az is. Es voltak még disznószinek. kut-
ricák. kisistállók, kendertörógyár, elhajított ekék. santa õkrõsszekerek
és gzné és gané és sár és sár. Szóval olyan volt Dobai, mint amilyen-
nek egy rendes majornak lennie kell. Ide jártam én ki sokszor Harcsa
Déneshez. Magányosan lakott száraz kenyérdarabok. tintaeseppes
irkak, megtépázott ábécék és a Franklintól raerõszakolt „mes-
tennüvek" között. Volt még egy magaványolta deszkaasztal, egy
csorba tejeskõcsög ivóviznek. s egy vesszõkosár kenclercsepünek. Az
volt ugyanis a tüzelõszer. A falon por vaslagodott, a sarokban pedig a
magánosság rongyos bama 7.'-ˇıszlói: pókhálók lengtek. Elsõ látogatá-
somkor ezeket a zászlókat én leszedtem. bizony. Egy seprü is volt, s
azzal aggaltam le a csend lobogóit. Harcsa nem tiltakozott ez ellen.
csak azt mondta: hagyjam, hisz úgyis másikat aggat a pók helyette!
Volt még a falon két kép is. Két tussrajz. Mindegyiken egy-egy mez-
telen buja nõ omlott el pálmalevelek alatt kunéros állapotban. Ha
kinézett az ember az ablakon. elnyütt cselédassıonyokat látott egyik
vízért ment a kıitra, masik gyereket vesszõzótt, a harmadik tünódve
bámult. ahonnan a szél l`t`ı; a semmibe. Volt még egy kõvé égetett
asszony is. Keskeny mümárvány talpazaton ült, fejit lehajtotta a két
térdire, mintha azon gondolkozna, hogy miként kezdje meg a szoba
rendbeszedesél. Természetesen szobor volt. s õ is meztelenül
gondolkozott.
Ez volt a Harcsa Dénes lakása belül. Kívül pedig a cselédek
esürhéje legelt.. s ványadt. sápadrcselédgyerekek ültek a disznók
között karikába, és éneklő hangon tanulták a leckét. Öt osztályt taní-
tott Harcsa. s néha-néha ki kellett egy-egy osztályt telepitenie a
csürhelcgelõre. ha az idõ engedte. hogy külön-külön, minden osztály
tanulja meg: Szapolyai vagy Zapolya János egy nagyratórõ, büszke
hercegnõnek volt a Ila, s hogy a magyar lóurak életüket és vériiket
adták Maria Teréziáért. De az nem volt benne a tanrendben, hogy a
magyar százezrek miért vándoroltak Amerikába. De Harcsa megtani-
totta azt is. Egy kicsit többet is beszélt róla. mint amennyit kellett
volna a sápadt gyerel-Lhadnak. s ezért a bóbeszédüségéért Berettyóúj-
.300_
laluból sürün igérgették neki az útilaput. De a gyerekek azért csak
megtanultak. hogy miért kellett Vazulnak megvakulnia, Dózsának
megégni. s hogy miért kell nekik a dobai esürlıelegelön
karikában ülniük.
Es a gyerekek tanultak. Néha pévává száradt disznoganét vágott
közéjük a szél. De azonkívül csend volt és mozdttlatlanság, csak az
iskola napralorgókerítésén belül nótt a laboda. Szebbik nevén; az
ıitilapu.

Egyszer, mikor már mulandóban voltak az- enyhébb õszi napok,

újra kimentem Dobaiba; de Harcsa Dénest nem találtam otthon. A
gyerekek a padok tetejin vitatkoztak, hogy melyik osztály menjen ki a
esürhelegelöre tanulni. Olyan merengõ idõ volt. Ha dolgozott az
ember, még megizzadt bele, de ha csak ácsorgott. bizony már bor-
zongott a böre. Elindultam a majorban, hogy lám, széjielnézek, s
eszembe jutott, hogy még ott vannak a hónaposok. Oda mentem hát a
gépszinhez. A kétlele nyıˇló magos deszkakapu fele nyitva volt. s egy
szakadt ingú ember cˇpp a vállára emelt egy csoban vizet. és indult
vele ellele. Láttam, vászonkapeája kilógott a bakancsszárböl. kétfelõl
a koreából esüngött az ing s a szél csapkodta. Lassan. fáradtan
távolodott az ember a esobánnal a merengö idöben. Benn a
gépszínben szeles szalmavacok volt, rajta rossz pokróeok, s két
katonaláda. Az egyiken ott állott a név: Sintér Kálmán
Berekböszönneny. Három kicsi gyerek. mint a döbbenetes ıiıvaság és
magános tehetetlenség három kicsi, szomorú vádlója ültek a szin
közepén a vacok ala tanyázott egerek között. Az egyik, a legkisebbik
még csak mászott, s hosszıikásra vágott hejjas kenyeret majszoll;
szopta, cubogtatta; az öszi halálra összegyűlt fekete legyek karikában
ültek a szája körül. dongták n szemit s a vörösre ázott kicsi. nedves
oıTaajját. A második belevizelt a kis rongynadrzigiziba, és reszketett és
lilára kékült a szájaszéle. Az már megette a kenyerit. s oda-odakapolt
a legkisebbhez, hogy azét elvegye. A kicsi ki se vette szájából a
kenyeret., hanem úgy, betömött szájjal visított. Mert rájött, ha kiveszi
a kenyeret. és úgy ordít. nyitott száján betódulnak a legyek. A
legnagyobbik kislány volt, s eme kettõre vigyázott. Egyszál kék kantus
volt rajta, s megöregedett kicsi area dideregve bámult a kapun át a
megfoghatatlan egekbe. Vékony kis Iábaszárán s kopasz karjain, mint
a himlö veresletlek a bolhacsipések. Kócos kis szöszkehajába
szalmaszálakat tűzdelt a vaeok. hogy megkoszorúzza a bama merengö

-301-
idõben az árvaságnak és a magárahagyatottságnak ezt a szomoni kicsi
ernberallatjat.
Igen. ezt láttam Dobaiban a gépszinben. S a gépszinnel szemben
ott voltak a nagy fenyöfák. hogy ózont gyüjtsenek a kastélynak nyitott
ablakába. Mondom, a félszinajtó nyitva volt.. s rajta bevésert nevek
lıirdették volna. hogy az a hely mégse éppen büntetö-tábor, hanem a
dobai nyári hónaposok tanyája. A kapudeszka kibírja addig. amíg egy
emberélet. igaz. a név hamarabb leavasodilr róla. Sajnálom. hogy nem
jegyeztem fel õket. Ha tavasszal nem a kaszinóba megyek
serkimérõnek, hanem beállok én is oda nyárihónaposnak. akkor most
ideirhatnám sorba mind. Ki ttıdja. hol vannak már s hány helyre
vesték be a nevüket azóta. Hiszen száll az idõ. fıi a szél és sodorja a
faleveleket s a falevél rokonát. az embert. A nyári hónapost hát
hogyne sodomá!
.lódélután meött Harcsa Dénes és azt mondta:
- Na tesrvir, ezután nem leszek Harcsa Dénes! - S meg is
magyarázta mién.
Komádiban volt egy heülap. s annak átvette a szerkesztését.. de õ
mint tanító nem írhatott a saját neve alatt. Hogy mien választotta a
Barsi nevet. ô tudja. Elég az hozzá, hogy õ választotta. s ezután itt e
vallomásban is az lesz a neve. amelyik alatt ma is ir. lgen. Barsi
Dénes azután lapot szerkesztett. Megegyeztünk. hogy én is eljárek
Komádiba minden héten. s ha többet nem is. de annyit keresek.
tnintha a Majdán kiskocsiját htlznám. s etetném a kis piros gépet. És
ha még akarok, a mellett jarlıatok uraságom felõl napszámra is. És
csakugyan. azután majdnem minden héten megkaptam jóideig Barsitól
a négy-öt pengöt hetenkint. És még odahaza is eljárogattam Varga
Zsigához. De nem volt muszáj rostálni és zsákolni mennem. ha
köhéeseltem és lázas voltam. Mert bizony, az akkoriban sürün elöfor-
dulL A „Szabadság” is meg-megeresztett néha-néha annyit, s azután
már Piroska nem példalózgatott. Kivált mikor Barsi Dénes Komá-
diban irodalmi-estet rendezett. és „I-Iimnı.ıszokat" is adott el. A nagy
lenditökerék mérhetetlen lassan esikorogva megmozdult. s az életen, a
sorson és rajtam állott. hogy meg ne álljon és be ne rozsdásodjon. lgy
állott a szénám annak az évnek a végén. amelyikben a Himnuszok
megjelentek. s amelyikben a megkülönböztetés okáért a „cipösök”
elneveztek engemet is ..parasztírónak". Nevezhettek volna. igaz.
négykerekü sündisznónak is. az úgyse állította volna már meg a
dolgok menetét. Tudniillik. ha a nyámak jönni kell. hiába szórja eléje
a tél a lucskait. a nyár úgyis eljön. s ha eljön. a tél a semmibe
takarodik.

-302-
 Ki ismerte Komádiban a Csillagszemü Kováesot? Ugye senki!
Dehogynem! En ismertem. meg Barsi Dénes. s aztán meg Szabó Pál.
Szegény jó Csillagszemü Kovács. hallom. már azóta ö is elment. s
nem jön felém többet mosolyogva. Igen gyenge bürben voltam. és igen
fázós állapotban. mikor legelőször beléptem abba a kis kocsmába.
amelyiknek ö volt a gazdája. Komádiban. Barsi azt mondta néki
akkor-.
7 Na. látod. ez Sinka Pista!
0 csak eldörmögte a nevit. ahogy az szokás. s hogy én nem értet-
tem meg. egy iversem után elneveztem mondom: Csillagszemü
Kovácsnak. Pedig hát Megyeri Józsefnek hitták. Ott az ö kályhája és
bora mellett megírtam akkor télen pár szép verset. s azért is kedves
nékem az emléke. Meg aztán vannak emberek. kikkel. ha kétszer
találkozunk. harmadszor mar úgy köszönünk nekik, mintha mindig
ismertük volna. Ez valami belsö ügy. s bizonyosan az ösztön dolga is.
Megyeri is ilyen ember volt. Hallottam róla, hogy sokat vergödött
addig és sokat azután is. amíg a pisztolyt a homlokához emelte.
EIL Elment. Ez a' pár sor legyen itt ó erette!
...Abban a kiskocsmában lattam húsz év után Deli Tihamén.
Együtt jánunk iskolába. Félig-meddig ó is a .,cipösökhöz" tartozott.
Láttam elökavarogtak a regi emlékek: a Kósa-ház. a nagy eperfa. a
vad. szomorú szabadság Szalonta piacán. mikor a históríákat arultam.
és két fillérért hordtam az uri háıakhoz a kanta vizeket. Eszembe
jutottak a vágyak a gimnázium után. s a fájdalmak. amiért lemarad-
a fájdalmak. miket emléknek szegeztek belém az évek. Ultem a
csepükályha mellett. s lassan melegedett a bor a poharamban. s lassan
melegedett a lélek is bennem az emlékek között. Elövettem a Barsi
táskájáböl a Himnuszokat. pár sort. és a nevemet beleirtam és odaad-
tam neki. A lapokat megpergette az ujjal között. itt-ott belenézett és
azt mondta:
- lgenl... Csakugyanl... Hallottam már rólad! - Aztán teleszáj-
jal belenevetett a levegőbe. és elkezdte mesélni egyik esiklandós
kalandját. _Sárga csizmája volt. lovagló nadrágia. s ahhoz valo
-szelleme. Utbiztos volt Komadiban. Szegény fiı.`ı. véltem magamban. s
visszaballagtam a esepíikályha melle. Azután meg párszor láttam szep
sugár alakját. de ö kitért s így nem beszéltünk többé.
...A Csillagszemü Kovácsnál ismertem meg Takács Ferencet is.
Fiatal jegyzö volt. Es a „Komádi és Vidéke" szerkesztője. Azért volt
a szerkesztő. mert benne bízott a vánncgyc. Neki kellett arra vigyázni.
hogy olyan írás is jöjiön a lapban. ami mézes madzag legyen a
vánnegye szája elött. Ennek a mézes madzagnak a htizgálását Barsi

-303-
Dénes magára vallalta. Igaz, nem sokáig sikerült neki. mert a
vármegye rájött, hogy kevés a madzagon a mez. 0 azonban nem volt
hajlandó többet adagolni. Igy volt. Takács különben nem azén volt
szerkesztő. hogy íıjon is. O csak szerkesztő volt, és nincs tovább.
.Iegyzö volt. s ami szép. hivatalos dolgaiban emberséges. Szép és ritka
dolog ugyanis mostanában az olyan emberség. ami nem hivatalosan
- mert ott szép volna a jó modor is! - hanem a közösség szolgálatá-
nak tudataban önkénytelenül jön. Takacs most Köröstaresán föjegyzõ.
és az egesz falu. hallom. szö. fon a vezetése alatt. Ha én szöttem és
fontam volna almaimal a keze alatt egykor Pinceréten, nem tudom.
hogyan vallanék ma felöle. Mert bizony. ott, ahol kemény és félelmes
az élet. hamar koppan az esztike nyele és égö veres csikokat vág az
ostor. Az ostorvagások és a vörös csíkok pedig még az idõk és
emlékek öbliben se tudnak megfehéreclni.
Igen, mondom. megisnıertenı par embert Komádiban. Ki tudja.
hová veti az embert a sors - gondoltam - s ha ide vetne. lesz
legalább. aki ramnyitja az ajtót..

Akkor télen volt nálam utoljára disznóõlés. Mar az se disznó

volt, esak malac. Kisarıgyunkéktól vettük. és ketten Barsi Dénessel
gyujtottuk megfõlótle a tüzet. Es ekkor mar február volt. A kertben
még hó fehérlett, s a fehér hóban feketén állottak a szilvafák. Tudja az
ég. azért mégse olyan volt az a disznóölés, mint máskor szokott lenni.
Baısi is nagyokat hallgatott, én is. Valahogy az idõn át megéreztük.
hogy jövõ télen itt már nagy csend lesz és a csendben szomorú
dolgok történnek.
Piroska is kijött, s ott tocsogott egy ideig a fclolvadt hólében, s
nézte a tüzet. és nézte a világosodó reggelben a feketéllõ fákat, ahogy
azok a fel-felvillanö láng fényénél nagy arnyékokat vetettek a
ltzisasodó havon. Néztc szegényke hosszan eltûnõdve, hogy azt a ked-
ves téli reggeli képet utoljára és mindörökre magába igya. Aztán
töltött egy-egy pohár meleg piros bort nekünk s komyadtan
béballagott és... néhány nap múlva hívni kellett hozzá újra Csillag
doktort. Az hozott magával azonnal orvosságot is. Am ez csak annyi
volt mar. mint mikor a lampabélnek lenyesik a ltonnát, s egyszer.
egyszer még fellobog. de alatta már nincs éltetö olaj.
Igy lépegetett az idö. Az ismeretlen holnap angyala próbálgatta a
trombitziját, hogy: ha majd r:ilten1l a sor, el ne tévessze, mit
füjjon nekem.
` ıı
-304-
 Találja ki akárki. mi az: lebeg egy óriási köpönyeg az űrben és
ezer szinben játszik. és ezer zseb van rajta. s az ezer zsebból millió és
millió mézesmadzag csüng... Na én azén mentem el Zcmplénbe. hogy
ezt a csodálatos köpenyeget megtekintsem. Csizmadia Lajos akarta
magára ölteni ezt a köpönyeget. s elhittak engem is. hogy nezzem meg
milyen jól aˇll majd rajta. mikor begombolja. Igy keníıltem én
Gesztelyre. Valami Serényi nevü grófis áhitozott erre a köpönyegre. s
addig amíg meg nem nyerte. eggyé is lényegült a néppel. Öreg
patasztházak avatag küszöbin. hol örökké az emberi bánkódás gab-
basztott. s az adószedõ és a halál járt bé eddig csak. a grófné lépett át..
mintha nagyon régen látott rokonait nézne meg. kikkel. im. hö óhaja
támadt. hogy azonnal felvegye a kapcsolatokat. A szegény bárány nép
meg nem akart az úri gesztusban lemaradni. odaadta a szavazatát. ha
már a gróf megtisztelte öket azzal. hogy a feleségét hozzájuk
boesájtotta.
Szegény gról! Láttam egyszer erõs. vastag parasztok közt.
Beszélni akart. Elbagadozotl pár szót. aztan azt mondta. hogy neki
sürgõs dolga van. el kell mennie. de majd a párt vezére elmondja. amit
ö akart. Tudniillik, hogy a köpönyeg mindenáron az övé legyen. S az
övé is lett. A párt ismét fogott egy grófot. hogy megkönnyittesse vele a
Lsellérparasztok. az uradalmi cselédek és napszámosok helyzetét. s az
oly esedékes általános magyar földbirtokreforınot egyszer már végre-
valal-ıára vele együtt kihat-colhassa. s lölépíllıessc rá a szociális új
paraszt-Magyarországot. ahol semmiféle ügyvédi ralfináció nem
játszadozhatik tovább politikával a nép kárára. Se pedig dadogó
grófok. Mert gondolom, a pan is így akarta és a térdharisnyás gróf is!
Vagy tán nem? .
Szegény nép. szegény óceán! Lám oston hajít Isten háborgó
hullámaidra! - gondoltam. s ki-kijártam a Hernád vizéhez. és néztem
a gózölgö. merengõ folyót, s azt, hogy a partjain milyen hallgatagok és
erősek a fák.
Néztem a I-Icmádot. s úgy véltem. hogy a vize folyékony tükör.
miben az én képzelt országom képei és eseményei ballagnak. Igaz ez
az ország ésak a folyó téli tükreiben élt. de azén minden katonájának
ásó. csákány. vakolókantil volta kezében. ésépitették az új falakat. az
utakat. a vasútakat., s ástak a csatomákat Ugy osztottam be az ide-
jüket, hogy félévig építettek, s félévig tanultak a fegyverrelbánást.
hogy a maguk építette falut megvédhessék. Aztán újra építettek. s újra
a fegyvert tanulták. Amikor meg elboesájtottam öket. ltiosztottam
nekik az új falukban a házakat. kerteket. szántóföldeket. hogy végre
megkapva ezeréves jussukat. legyen értelme az életüluıek, s legyen

-305 - 'ˇ
miért harcolniok. ha arra kerül a sor. Ök építették fel maguknak a
múhelyeket. a kórházakat. a fürdöket. az iskolákat s mindazokat a
dolgokat. amik emberivé teszik az életet. Es az én katonáim mind
örömmel és nagy szorgalommal dolgoztak. mert hiszen maguknak
építettek. s magukon keresztül a nemzetnek. és tudták is azt. hogy az
mit jelent._ Tiz évet szántam rá, hogy az ország legfõbb alapjait
letegyék. Es tíz év alatt a régi faluk is megújultak. Az emberek is. a
gondolkozásmód is. Elképzeltem, hogy a törvényeket is úgy csinálom
meg. mint amilyen a népnek a felfogása. gondolkozása, eszejárása az
élet. az éles s az ezekhez viszonyuló dolgok felõl: hogy. mi az élet
joga. s hogy mi a másik ember joga egyenlõ viszonylatban. Az én
törvényem nem merevedett meg. hanem élõ valami volt. s mindig
alakult. s alakulása sohase a papir szerint történt. hanem mindig a
lélek és a teljes igazság szerint. Es én a törvényeimet nem magam
csináltam: maga a nép adta hozza az anyagot. amiböl az
kifonnálódott. Ezer és ezer tapasztalt ember mondta meg 8 vélemé-
nyét ezer és ezer dologról az ország minden tájáról. Ezekböl a
véleményekböl nött ki a jog, s mennél több vélemény egyezett
valamilyen esetben, annál biztosabb volt a jog és tisztább a törvény.
illetve igazságosabb. Es minden tájnak voltak meg külön törvényei is.
ahogy azt a táj szine. lelke s éleıfomtaja megkövetelte.
Igy álmodgattam a Hemád partján. s mögöttem a faluban folyt a
csalárd játék a római jog alapján... S a folyó meg csak folyt.. tükreiböl
kék gózök szállotlak. a kék gözök kodjiben meg eltúnt az én épitóhad-
seregem és az én álmodott. jóvendõ orsúgom...
Néhány nap múlva. hogy Gesztelyrõl hazakertlltent. a Varga
Zsiga pallasán rosıáltam egy kis gamıada szemes tengerit. 0 is feljött.
mert mikor a párt ballépéseit mentegetni akarta elóttem. mindig
hosszú heves vitára volt _ szüksége szegénynek. hogy a vitával
önnönmagát is meggyözze. En azt mondtam neki. hogy ezt a grófot ne
ballépésnek vegye a pan ıészeröl. hanem kiszámított egyenes moz-
dulatnak. S hogy ebben a mozdulatban benne rejlik a párt lényege: az
úri Magyarország és a polgári rend ölelkezése.
- Idegen szerelem ez nekünk.” Zsiga! A mi életünket ez aera
teszi forróvá! - mondtam neki.
Megállott és hosszan elgondolkozott rajta. Én forgattam
egyenletesen a hajtókereket. a nosta kelepelt. s az egész pallást ellepte
a forgó. kavargó tengeriléha.
Mink vitatkozhattunk. azt csak a pallás hallotta. De a faluban a
parasztok szegények azt mondták a grófra: Gyõztünlt! Kiváncsi
vagyok rá. vajon ma mit mondanak! Tíz évnyi idö pergett el azóta. s

-sos-
hol vannak a viták, hol a gyõzelem és hol van, szegény jó Varga
Zsiga? Sıˇıja fölött zúgnak a fák. s rettenetes egyhangúsággal szállanak
az idõk...

Sok apro kis mozzanatból kell nekem õsszeraknom e vallomások

könyvet., hogy a sok apro kis mozzanat a végén egy egésszé
folyjon össze.
Meg kell vallanom azt is: most, hogy írok, úgy velem, hogy az
elet, mint egy hatalmas jegcnyefa, megnőtt alattam, én fenn ülök a
tetejiben. a szemem elé emyõt csinálok a tenyerembõl, s úgy tekintek
szet k_õrıLil. mindenfelé kiáltozva, hogy tiz ev távolából összehivjam az
emlékeket. Vannak, akik kiáltásomra azonnal elõjönnek, s vannak,
akik már többe fel se kelnek abból a porból, amit az idõk lába rájuk
rugdosott. Ha a becses világ kiváncsi azokra is, menjen el az én regi
úlaimra, Ott majd találkozhalik velük a por, a verejték es a
küzdelem kavargasában.
No de nem uszitom a nagyképű világot az én porlepte
emlekeimre. hanem elmondom, hogy azon a tavaszon újra voltam
Szabó Palnal Ugrán, Féja Géza is eljött Vésztõre, s hogy Veres Pétert
is megismertem. Bár 6 nem nagyon ismert meg akkor még engem,
mert csak egy hideg tan szögleleibõl figyelt, s nem láthatta azt a forro,
mely világot., ahonnan én kiáltoztam a csillagoknak.
Hosszú szélben estefele indultunk Barsival Ugráta. Újra március
volt. Az eg olyan színben kéklett, mint a világos tinta. Nagy
Felhõrongyok tısztak benne, esüngött a végûk, s a szemhatáron szinte
beleakadtak a megfeketedett fáltba. A telefondrótok fûttyöngetlek és
sirtak. mintha az ördög táncolva csuhajozott volna vegig a drútban
menekülő fonalvekony kisasszonyok utan. A Körözs vize borzos volt.,
és nagy loccsanásokkal úszott szembe a széllel. Azt volt a jé. hogy
mink sze] ala mentünk egész Ugraig. Szabo Pál otthon volt, a lámpa
égett, s a konyhában kisesirkek keltek. A ma immár halott Szabo néni,
Pal édesanyja, azt mondta, jól emlékszek ra, hogy az idén - már mint
akkor évben - nagyon kokasosak a kisesirkek. De azt már nem
tudom, hogy arra mit mondott, mien van. Ült egy kisszeken, s ahogy
néztem, úgy rémlett, mintha a pósapusztai öregasszûny ülne ott. s
belul lassan, hangtalanul dalolna a szélnek a mi bánatıınkat. Vagy
pedig mintha a Szereth táján egy ugor asszony azon tünödne, hogy
Arpád tˇır miért eppen az õ htigaı vette el feleségül. Kivûl esö verte az
ablakot, bent pedig Barsi es Szabo Pál ismerkedtek borban és

-am-
barátságban a „Komádi és Vidéke" javára. Nehéz volt bizony elhinni.
hogy elbir-e majd hánnónkat a felénk kis megyei papír: a szikfıisıedõ
emben, aki pártot csinált, a tanitót, ki félig fött paszulyon tengödött
valaha, s a napszámost. kinek neha köhögési rohamai voltak. Ültünk
egy régi falócán, s néha meg-megkortyant belül a lámpa üveghasa, az
asztalon kenyér volt és bor, s a fejünk fölött a falon berámázva szinte
megszólalt egy kemény tiszta sot: aki hisz, az megtanatik. A sor az ég
fele mutatott, igaz, az üvegtenger melle, de én ott éreztem benne a
földet is, s a földön a mi tájunkat, a körõzsi Turkesztánt., ahol mi
megtartatunk akkor is, ha az egesz pokol ott esuhajozilt a
telefondrótban.
Akkor tudtam meg, hogy Szabó Pálnak is juhászlány a felesége,
mint nekem. Lehet, hogy õ is örzött libákat és kosokat, s amig azok
Iegeltek. mosott ö is a három Körózs valamelyikében. Vajon,'mikor
felbenlıagyta a mosást, s belenézett a viz tükreibe, álmodott-e arról a
kis feketebörû juhászlány, hogy olyan embemek lesz a felesége, aki
örökre belevesi nevit a magyar történelem köveibe. Különben öt Kiss
Etusnak hívják, s ha nem is öntött foıTó vizet a törökök fejire. de
száritgatta a szikfü- és bodzavirágot... Hogy el ne felejtsem, pár jó
zsáknyit én is szedtem Vésztón. Ugy volt, hogy majd eladom, de
valahogy megis megmaradt, s vegig, amig Vesztõn laktam, illatosította
az üres pallás!!
Hajnalban jöttünk el Ugráról. A szél már nem fútt. Az úton nagy
tócsák villogtak s az egen, mint halomra hányt gyűrött, üres zsákok
álltak a fellegek. Barsi térdig gyûrközvezcsúszkált a dobai iskola fele,
en meg a megnyugodott Körözs partján siettem Vésztõ fele, hogy
vajon. irgalmas eg! - mi var rám otthon. de nyugalom volt. Piroska a
ltotlókkal viaskodott, s azt mondta,“hogy jobb lesz, ha otthon rakjuk el
a paszulyt, mert a nagybokomál leeszi a nyúl...

Mikor már nemcsak barkáztak, hanem leveleztek is a fuzfák,

akkor jött le lf_éja Géza hozzám. Megnéztük a }.körha`zat." Csendesen
roskadozott. Oreg vályogház volt. Körülötte a tér és az egesz udvara
is kökemény szik volt egesz a porladozó küszöbig. Néhány tyúk
kapart az udvaron. s a korház felûgyelönöje éppen mosni indult.
Különben, ha otthon volt is. csak ómaga volt a ,,kórházban". Igaz,
rajta kivül meg ott volt a nagybeteg falusi csend, meg a korteremben a
foszladozo padozat. Aki akart, meghalt a faluban, aki meg nem, az elt
tovább. Az orvos, kinek alaja tartozott a kórház, Svájeba mentegette a

-308-
pénzét Késõbb földet vásárolt rajta, hogy elég tekintélyes apai
örökséget gyarapíthassa. Hallom, ma ötszáz hold földje van. De talán
még most is jobban érdeldi, hogy a szenavágót megfogja-e a széna
zsitjja, mint az, hogy mi lesz a magyar népbetegségekkel. Igaz, õ
lassan, de biztosan abból mirosodott meg. Egy olyan falu, mint
Vésztö, hol annyi a földtelen ember, tán csak nem nézi rossz szem-
mel, ha a doktora összevásárolja elóle az eladó fóldeket. Majd
kapálhat azon eleget az elesett nép. Nem igaz? Meg arat.hat. S ha
keze-lába kimegy a helyiböl, a doktor tˇır majd helyre rakja, s
leszámitja a napszámokból. Utóvégre ember az ember, vagy mi. A
lobogójat neki! Egyszer akanam magasabbrendü dolgokról is beszélni
ezzel az orvossal, mint például szellemi élet. irodalom, mûvészet, s
rájöttem, hogy vak es süket ilyen irányban, mint egy régi dob,
amelyikkel a disznópestist és a csirkeveszt pengetik közhirré. Egy
szekér marhagané jobban érdekelte minden ttıdománynál és
minden irodalomnál.
Szegény falu, szegény nép! Lépten-nyomon mindenki rád hivat-
kozik, mindenki a te erös hitedre, két ltaroclra és htisegedre
támaszkodik, és mégis mindenhonnan a részvétlenseget kapod - ha
szántasz, hűséges vagy, ha elhagyatottságodban is bízol magadban -
hited van. De törödni aztán a fólötted lévõ egeknél más ugyan nem
töródik veled. Elj bizony, ahogy tt.ıdsz. es halj. ahogy akarsz.
Szamodra egyetlen vigasztalás és megnyugvás van esalc faluszélin a
temetö. A fák ott lölötted raemek sóhajtani, amíg csendesen topog az
idö. s amig a vésztói doktor ganészekerével négy ökör lassan ballag az
ötszázholdra.
Lehet, hogy Féja Géza a „kórház” láttának hatására irta, hogy
az ajtómon ott zörget a ,.fekete angyal". Késõbb elmondta nekem,
hogy akkor ó meg nem is álmodta, hogy már nemcsak zörget a halál
ltövete nálam, hanem be is telepedett houám, s addig nem tágit., amig
közülünk el nem esalogatja azt, aki minden erejével élni és örizni akart
engemet: a hórindzsai nagybajszú juhásznak a lyányzit.
Féja másnap elment, énrárn visszaborult a csend. s mögötte
folydogáltak a napjaim tovább. Akik ismertek már a faluban, s tudták,
hogy valami hires pesti ür ján nálam, megnyugodva látták pár nap
múlva, hogy csákánnyal, ásóval és lapáttal lóftatok a vályoggödrök
felé. Hallottam ugyanis, hogy többen azt mondták Lángéknak;
- Hogy a fene egye meg! Addig, addig ugrál, mig egyszer úr lesz
belöle csakugyan!
De mondom, látták, hogy még a vályoggödröknél tartok,
tapasztani való födet csákányozolt, megvigasztalódtak. Tudniillik

-309-
azok, akik féltettek az „úri élettől". mind böelésü vastag parasztok
voltak L-es házzal a fóuleán, s lehetetlennek tartották. hogy egy olyan
szélhajtotta senki. mint én. aki cseléd volt világéleteben, most meg
napszámos - ..túltegyen“ rajtuk. O bizony, az ö szemükben még
falusi eskütlt se lehettem volna, hiszen ahhoz négy ló, két-három
tehén, nagy ház, ahhoz való föld és e mindenekkel járó tekintély
szükséges. Nekem egyszer volt világéletemben egy kis riskám, s azt is
el kellett adnom, s többé szó se lehetett róla, hogy mégegyszer egy
másikat vegyek.
Igen, ástam a tapasztani való födet. a Varga Zsiga két lóigája
meg fuvarozta_be a faluba - ma már nem emlékszek kinél, új házat
tapasztottak. Erdekes, titokzatos dolog történt akkor velem, olyan,
amit azóta már háromszor éreztem. Nem sok ideig tartott egyik se, de
mindegyiknél megreszketett minden idegszálam, s úgy éreztem, hogy
egy pillanat kell még csak és már eszembe se jut többé soha, hogy én
is tapostam valaha a sárgolyot.
Szép tavaszi délelõtt volt, felhőtlen az ég, virágzó föld - még tt
vályoggõdör partjain is mindenütt nyilott a libavirág. Másfélméteres
lehetett a vályoggõdör, abban ástam s lapátoltam ki a partjára a
földet. Méhek, legyek és bogarak zümmögtek körülöttem. A mély,
csendes hűvös gödöıben az jutott eszembe, milyen jó lenne nekem
belefeküdnöm oda, s nem látni többé se azt, hogy süt a nap, se azt.
hogy sárga a libavirág. se azt, hogy füstöt a cigányok kunnyója.
Elképzeltem, hogy miként folyna szét a szív, hogy válna földdé a hús,
és miként szünne meg az örökké vibráló gondolat. Egy-egy pillanatra
megállottam, néztem a gödör fenekit. s valami félelmes vágy fogott el,
hogy feküdjek bele azonnal, hadd vegyen ott birtokába az örök moz-
dulatlansag. Ijesztöen, szinte látomásszerúen láttam. hogy a gödör
fenekibe hogyan nyomódnak be a csontjaim. Addig játszottam így a
gondolattal, hogy a vegen nem tudtam töle menekülni. hatalmába keri-
tette minden tagomat. az orromban soha nem szagolt szagok futottak
össze, lassan elborult a világ, a eigánykunnyók nem látszottak, a
fülem esengett, hideg. borzasztó verejték ütött ki rajtam. s élesen,
rejtelmesen éreztem, hogy az utolsó mozdulat, mielött lezuhanok, az
lesz, hogy a kisujjam görcsökbe vonaglik majd. Menekülni akartam én
már a gondolattól és menekülni a gödörböl, de nem lehetett. Az
akaraterö már csak annyi volt, hogy még fogtam a lapátnyelet, mint
utolsó valóságot. Tisztán éreztem, hogy amig azt fogom, addig tart az
élet. A szemem nyitva volt, de nem láttam, a fülemmel hallgatóztam,
hogy zümmögnek a bogarak,_vagy az élet és a világ zajait hallom-e,
ám semmit nem hallottam. Es amikor már lassan kicsúszott volna

-aro-
marltomból a lapátnyél. az egyik lóiga nagy csorümpoléssel
megérkezett, a kocsis. Szombati Pista nagyot karomltodotr.. s lekialtort
hozzám a gödörbe. -
- Mi van veled. Pista? Alszol'?!
Iszonyú erõfeszitéssel tamaszkodtam rá a lapatnyélm. A
szekércsörgés. a káromkodás. az erõs hang, mint a villamosság úgy
vert át rajtam. s egyszene dalolni kezdett az a szö bennem. hogy élek.
élek. élek! S a verejték a hajam szálain. az ujjaim hegyén úgy folyt.
mint a téli házeresz, ha ragyogva odasüt a nap. Az inaim, az idegeim,
kezem, lábam. agyam, mintha rabláncböl szabadultak volna. kinyúj-
tözkodtak az élet |`eIé. s a csuklöim édesen bizseregtek, ahogy a
lapátnyelet újra erõsen megınarkoltam. Az izmokban halk zúgás
ınorgott., mint valami hirtelen támadt macskadorombolás. Láttam a
ciganykunnyökat is. és azt is, hogy a gödör szélin sargállnak a
libavirágok. De azért annak a szekér földnek a felhtinyásánál nem
sokat segítettem.
- Egy kicsit rosszul vagyok. Pista! - mondtam Szombati-
nak. `
Am nem is igen kellett neki mondani. mert latta. hogy sápadt
vagyok. akár a fal.
- Ennyc. hat ilyen könnyen fûstté válhat ez élet! - túnődtem s
nekidtiltem a szekér Iöcsínek. - Másoknak pisztoly vagy kötél kell
hozzá. hogy mcgõljclı magukat, én meg csak úgy Fittyentek egyet, s
azonnal belebúvik a halál a lizimiskúmba.
Igen, még ma is állítom. hogyha akkor nem jön Szombati Pista.,
egész biztosan ott aludnánk ma egymáshoz közel Varga
Zsigıival.
Nekitámaszkodtam a szekémek. és hangosan beszéltem Szom-
bati Pistrinak, nehogy visszaszalljon rám az a rémületes fekete madár..
És mire Szombati megrakodott. ott volt már a másik szekér is. Nem
volt tehát idöm se tünõdni. se támaszkodni. s igy visszamasztam a
vályoggödörbe, és ástam es hzinyıam a földet kifelé. Az elmemet meg
azzal foglalkozlattam. hogy mért is nem vagyok én. mondjuk - piros
ceruza. Attól kezdve tudom. hogy nem élõ embemek valö az égi illat.,
mert még pa'r nap múlva is az orromba csapott néha valami furcsa
szag. ami bizonyosan onnan jön. ahol nincs vályoggödör. és nem
Csörög a fuvarozó szekér.
Estig dõngettcm csákánnyal a gödör oldalát. Akkor az utolö teri
tétejire én is Felültem, s úgy szekereztem be a faluba. mint aki
véletlenül raadast kapott az életből akkomap. Azóta. amint már

-311-
mondtam, még háromszor kaptaııı ilyen ráadást, egyet Gyulán. egyet
egy kórházban, egyet pedig a dobozi téli Körözsparton.
Ha már az ég ráadást adott nekem az életból, kihasználom, gon-
doltam, s másnap hajnalban a Varga Zsiga egyik lóigáját biztatgattam
Csaba fele egy szekér búzával. Egészjóljöttem ki velc.U1ve kerestem
meg a napszámot. A két nagy csontos ló egyenletesen húzta a nagy
terhet. A szügyükbe belevágott a hám, mintha ketté akarta volna tépni
nekinyúlt dolgozó testüket. Az inuk és izmuk dörömbölése úgy
hallatszott, mintha a küzdelem és a verejték bezárt nngyalai kopogtat-
tak volna at a bönikön. A hátukut por leple be, de még a poron is
átütött a munka és a fıiradstig gyöngye, az izzadstig, s útrıedvesitette
csapzott, boı-zas szóı-üket„ onnan meg lehullott az út porába, mintha
hátukon a sárrá vált por s a belölem áradó emberi szánalom könnye
lett volna. Néha, néha leszálltam a szekér tetejéröl, nagyot
gyalogoltam mellettük. s meg-megsimogattam szomorú, hú, okos
l`ejt'ıket. Ha már az ember az istenük. gondoltam, hadd legyek én ezen
az egy napon az nekik. Bizony, mire a nagy szekér búzát Vésztórõl
Csabára áll-ıúzták, annyi rimánkodó-szép alázat volt a szemükben,
hogy szinte fájt az embemek belenézni. S mondhatom, majdnem hogy
szégyelltem a szekérre újra felülni, hogy húzassam velük magamat.
pedig én egy zsák búza súlyától is távolcstern. Eszembe jutott, hogy
mikor nekem is a vallamon van egy zsák búza, nem igen esne jól, ha
valaki szaporítaná azzal, hogy meg egy jó vékanyit a tetejibe
lök.
Bizony, ha az ember a maga hátával méri a mások erólködesét,
mingyárt másképpen lát, és másképpen itél akkor is, ha csak két
szomorú, fáradt igaslóról van szó. Nem sok ugyanis a különbség a
napszamos ember és a fuvarosló között. Mindegyik addig húz, amig
bele nem szakad - s aztán utolsó kiérdemelt jutalomképpen jön az
egyiknek a koporsó és a sír, a másiknak meg a dögtemetö vagy
a szalamigyár...
Elég az hozzá. hogy Csabát megjártam, s ra pár napra újra utaz-
tanı: Piroskát vittem a gyulai kórházba. Az arcomon kétségbeesés ült,
a zsebemben meg egy szegénységi bizonyítvány volt. Otthon pedig
három megriadt kallódó gyerek maradt, meg egy kotlóajja kiscsirke,
meg egy csomó mosatlan tányír.
Emlékszek rá. hogy tengernyi tortúra után, mikor végre odajutot-
tunk, hogy kórházi agyon feküdt már Piroska. s beosontam hozzá,
hogy köszõnjck töle. megfogta a kezemet és nagy szomorúsággal azt
mondta, éızi. hogy most már elválnak az utaink. vigyázzak nagyon
magamra és a három kisgyerekre. mert ó ime. már kidölt közülünk, s

-312-
ezután magamnak kell mindenért helytállnom. Igaz, ó maga se tudta.
hogy majd mint csinálom. de a lelkemre kötötte mégis. hogy mossam
a gyerekek ruháját, és mindennap fözzek nekik, ha máskor nem is.
legalább este, mikor a napszámból hazamegyek. Úgy fótozzam ezután
az életem, ahogy tudom, ra többé ne számitsak. `
Mikor elléptem az ágya mellöl, még halkan utánam szólt
- Otthon se jó. de itt semmiképpen se akarok meghalni!
A kezivel búcsút intett. s tekintetével követett az ajtóig. Onnan
még egyszer visszanéztem raˇ. A nagy kónerem ablakán egy szál
vékony napsugár besztirt az ágyafejihez. A feje pihent a páman, a
szemiböl omlott a könny, s az arca sápadt volt és verejtékes. A szája
sarkánál kicsi kemény árok húzódott át. hogy amit el nem mondhatott
testi és lelki kint.. abba temeılıesse szegény.
Este már otthon voltam. s mint ahogy a sors parancsolta és
Piroska a lelkemre kötötte, főztem a gyerekeknek, aztán ami volt
szennyesruha. hogy rám ne gyúljön. beaztattam. Mikor a gyerekek
már aludlak, odaültem a konyhaablak mellé, és tanakodtam a
csillagos éggel, ó mondja meg: ezután hogy lesz és mit kell csinálnom.
Mit csinálhattam volna mást, elmentem Fazokashoz Gabonásba, s
ami tizcn felül volt birkám, eladtam neki, meg a bárányokat is.
- Na. szcgíny fejed, tiged mcgvamol a soıs!... .lol meglátogatott
az Isten! - mondta Fazokas. - Most mán lassankint sc birkád. se
asszonyod! Meheec n szélnek! Mihe kezdcsszi?
Bizony én magam se tudtam, mihez kezdek. Rábiztam a sorsom az
idõre és a szélre: vigyen. ahova vinni akar. Addig tavasztól ószig olyan
voltazén udvarom, hogy mindenki megnezte.Te|e virággal. Magam gon-
doztam.Azontúl mar nem. Ugyan miert. és ugyan kinek. Ime, meggyor-
sult köröttem a végleges romlás, s amellé. akárhogy is nézem, nem illik a
virág - gondoltam. inkább mostam, vasaltam. súroltam, főztem, s a
gyerekiket gondoztam, ha otthon voltam. Igy a kicsi kert elvadult. Csir-
kék búkáltak át a lécek között, a virágok ágyat szétkaparták. s egész nap
lepkékre és Iegyckre vadásztak az estikék, õszirózsák és muskátlilt kö-
zött. Az idöt úgy osztottam be. hogy felin a hétnek dolgoztam, a másik
felin ottlıon voltam, meg Gytılára mentem. Volt rá eset, hogy kétszer is
egy héten. Amikor dolgozni voltam, kisangyunk vette számyai alá a
gyerekeket. Néha, néha benézett egy-egy asszony is csirkét keresni s
addig, addig beszélt. hogy a konyhába is bejött.Tudni s |át.ııi akarták: mit
csinál vajonez a hallgatag ember, s miképpen eszi meg a piszok a
gyerekeivel együtt. Ana nem is gondoltak, hogy én. akijó nehany zsidó
uraságlıak ezer és ezer bárányát ápoltam. s gondoztam, a magam édes
bárányait csak nem hagyom ka rdalészába. Pedig méglšomádiba is el-el

-313-
 kellett mennem. Bizony. akkoriban újságba is irtam. lucemát is ka-
szaltam. s a teknö mellé is odaálltam mosni. Söt. ha meg nem veutének
érte a villaépitgelö .,munkásvezérek“. utólag megvallom. még verseket is
irtam. De. hogy nagyon el ne urasodjak mégse. a Varga Zsiga löistállójat
is megtapasztottam. Igaz. akkor már közel voltam ahhoz. hogy elurasod-
jak. Varga Zsiga ugyanis azt mondta. hogyha gyõz a párt. engem be-
visznek a községhez valamilyen ímoklélének. mert az mégsejáıjia. hogy
úgy éljek, mint ahogy élek. ˇ
Emlékszek rá. milyen kerekre és nagyra nyíllott a Zsiga szeme.
mikor azt mondtam, hogy én semmiért a világon nem leszek községi
imok. mert én nem azért ˇszúlettem. hogy eladó pévát és kocsikereket
kiáltsak közhin'é a publikációkon. Gyözze le a part a holdsugarat., ha
akaıja. vagy ha tudja, nem bánom. én azonban maradok csak inkább
napszámosnak. s úgy puszrulolt. Vagy pedig el_érem azt az emberi magas-
latot. ahova semmiféle part fel nem érhet. Es abban az évben a párt
csakugyan győzött, s azok. akik tudták, hogy most már minden akadály
nélkül községi írnok lehetnék, keringeló bolondnak néztek, hogy im. a
tenyerembe búvik a szerencse. s én. a helyett. hogy kapnék utana. any-
nyiba se veszem. mint egy megavasodott szalonnakötö madzagot. Ezt
mar aztán semmiképpen nem tudták megérteni. Rájöttek. hogy én még
..úr" se akarok lenni. Ez már egy kicsit sok. Mit akarok hát? Ott van
elöttem a lépcső. ami [elvezet a sarból a szép tiszta padimentumra. csak
rá kell lépni. Még azt se kívánják éne immár. hogy a párt tagja legyek.
Éıjhetetlen és furcsa dolog. Azontul. ha neha eltalaltam szólni magam.
hogy bizony nehez az élet. azonnal az arccımhoz dõızsõlték a községi
imok ügyet. Hallottam. hogy még Féja Géza is legyintett utánam. mikor
megtudta. sjó darab ideig nem sokat törődött velem. Szabó Pál meg egy-
szer Komadiban azt mondta. hogy élhetetlen rongy ember vagyok, s
konok. és a végin ebbe döglök bele. S ezekhez ján.ıIt még a Veres Péter
lesújtó és lesajnáló véleménye rólam. Akkoriban történt ez is. Piroskát
elöször abban az idötájban hoztam haza a kórházból. Mindenáron haza
kívéukozott szegény. Igaz. az orvosok azt mondták. hogy valami nagyon
szép nyugalmas helyre kellene vinncm, ahol gondtalanul élhet. mondjuk
a Balaton mellé, s akkorpérévvel tán tovabb élne. Dejaj, bizony. én csak
a esirkekaparta kis udvarra tudtam visszahozni- Ott ugyan nem volt
nyugalmas és nem volt szép az élet, és mégis. így is. úgy vette szegényke,
mintha a halálból tértvolna vissza.A növekedö fiatal fákban. a bimbózö s
nyíló virágokban életet látott, a csírkék sípogzisában, a gyerekik zsibon-
gésaban meg olyaıı bízalırıat és megtanó eröt, ami hamvadö életét nem
hagyja kialudni. Azután is mostam és sıirolıam én. mert szinte mar

-314-
ajándék volt az is. hogy otthon volt. s a gyerekek nem kallódtak itt-ott
az utcán.
Egy reggel épp kenyérsütés volt nálunk. Akkor már bevetettem a
három kenyeret, s a kemence szájában pár jó marok szalmát ellángoltat-
tam, hogy piruljon meg egy kicsit a nyers kenyér. Az asztalon egy friss
lángos volt. Piroska szedte össze a szakajto-kosarakat és ruhákat. s az
utcáról hallottuk a kisángyunk hangiáı:
f Igen. itt laknak!
Ugy. ahogy a dagasztáshoz nekikészültem. egy nagy kötövel elöt-
tem, mentem kifele. Egy feketekalapos. fényes csizmaszárú ember meg
jött befele hozzánk a léckapun. Kerékpárat tolt maga elött, köszönt és
mondta, hogy Ö Veres Péter. s hogy S inkát keresi. U gyancsak megnézett
a lisztes nagy asszonykötöben. hogy én vagyok-i az. Most vallom itt be.
hogy egy kicsit szegyelltem a dolgot. hogy tésztás a kezem. s hogy olyan
nem embemek. hanem asszonyoknak való dologgal Foglalkozok. de hát
nem kezdhettem el magyarázni. hogy miképpen. s mint jutottam idáig.
Ugy számítottam, hogy ez az én nyúgöm, és az én tcrhem. s elég. ha én
tudom keservesen. másnak. meg akár a világnak. semmi köze hozzá.
Azért a nagy asszonykötöben és tésztás kézzel is örömmel l`ogadtarn
Pétert. Piroska azonnal lángost zsírozott neki. evett, majd kért egy Him-
nuszokat. s még evés közben beleceruzázott, sorokat húzott alá, el-
mondta, hogy a versek neki nem tetszenek, nincs ûkonoıniájuk, fanyalgás
az egész. En szóhoz sejutottam, hallgattam csak. visszanéztern magam-
ba, az egész életemre, ami mögöttem volt, s tudtam, hogy Pétemek nincs
igaza. Ott feküdt elötte egy nagyméretű magyar épület fundamentuma.,
csak az volt a baj, hogy a nagyméretű magyar épületet nem bírta a fun-
damentumon elképzelni. A z álom hiányzott még akkor Péterbõl, az. ami
a lélek mélyén remeg. Sietett is akkor ö nagyon. Csabára ment valami
szakszervezeti gyûlésre. Egy jó félóráig lehetett nálam. Kikisértem a
kövesútra. ott köszönt egy kurtát, l`elıliIt a kerékpárra, s úgy elporolt., mint
aki elhataˇrozta, hogy nem istalálkozikvelem többe. Es csakugyan.jöpár
évig észre se vette. hogy élek-é, halok-e, vagy hogy megvagyok-é ezen a
oyalka világon.
Egy hétre rá Barsi bejön hozzám Dobaiból, s mondta, hogy Veres
Péter hazafelé menüben Csabaról meglátogatta öt is Komádiban alap-
uál. Rólam is beszélgettek volna valamit. de Péter legyintett, s azt mond-
ta, hogy rólam nincs mit beszélni. Kétségbeesetten reménytelen ember
vagyok. Nem költö a világért se. Lumpenprole tár.
Egy kicsit keserű lett a szám. ahogy ezt Barsi elmondta. De meg-
ittam rá egy pohár bort, s úgy gondoltam, hogy én tudom a magam ügyit-
baját. É s ha magam maradok, akkor-is rnegteremtem most már a magam-

-3ıs- -
álmodta költöi világomat. Hogy igazam volt-e.döntse el más. S márel is
döntötte: maga Ve res Péter irta három évvel ezelött. hogy az okos barátok
tanácsainak ellenére is, a magam útjátjánam ésjárom. Szép, igaz, tiszta
emberi és irói vonás volt az is VeresPétertól, hogy megírta: „nem értettük
meg egymást". Es mégis néhány év múlva a vésztöi találkozás után Ő
maga állt ki védeni az én emberi és költöi hitelemet és igazságomat a
lemosolygókkal és gáncsolókkal szemben. Söt. az elmúlt esztendóben
újra megírta rólam igazságosan költöi értékelését ez a bátor és tiszta
ember. Az idók kavargásában így találkoztunk újra a jövóbe tekintve.
Mert ö is tudja, s én is tudom, hogy ez magyar törvény, és másként
nem lehet.
No. de menjünk csak tovább!
Akkoriban itt-ott már sejtettem, hogy Barsi is inkább Szabó Pál
fele húzódik. lgen. mert Szabó Pál mögött ott_állott egy nagy országos
pán. hires vezérekkel és lehetőségekkel. En mögöttem meg egy
haldokló asszony volt csak. meg három kisgyerek. aztán a mindenfelól
felbukkanó kétes emberi és költöi értékelés. Ezt meg is mondtam Bar-
sinak. Lehet, õ ezt nem találta igazstigosnak. s épp ezért akkor
tavasztól nyárvégéig nem igen találkoztunk. Ha irtam a lapjuldıan,
elküldtem 'nekik._
Erdekes dolog, meg kell említenem azt is: sokszor észrevettem
Barsi Dérıesról, hogy leckét akar nékem feladni, gondolván. hogy ezt
az ágrólszakadt Sinka Pistát meg kell egy kicsit tanítani bizony, hogy
az életben és az irodalomban hol ke||_e|öre és hátra ugrani. hol kell
hangosan beszélni, s hol hallgatni... Es hiába tapasztalta százszor,
hogy énrnjtam az ilyesmi nem fog. megyek csak a magam orra után,
alig-alig bírta e szokását félbehagyni. Amióta irodalmilag ö is a maga
lábán jár, teljesen leszokott róla. Rıijött, hogy az Isten folyóvizét sem-
miképp se lehet délre csalogatni, ha az keletre akar folyni. Hogy min-
den folyó csak a maga medriben folyik, ha folyó. s aki nem
ilyen, az müpatak.

Most pedig úgy csinálok, hogy a tavasztól koraöszig tartó idö

öblibe apródonkint beleállitgatom az eseményeket, azok úgyis kicsi
darabok csak, s így nem engedem öket széjjelfolyni. Vagy pedig úgy
teszek, mint a kerékgyártó, aki mikor a kereket összeállította, a
kalapáesával még ütöget itt-ott valamit rajta, hogy a talp és a küllö tel-
jesen ósszeálljonf _
Ütögettem tehát a kereket, hadd legyen kerek. lme:

-316-
 Egyszer Kecskemétröl kaptam levelet. Meghittak előadásra.
Tudatták, hogy sok iró lesz ott, s hogy föleg azokra kiváncsi
Kecskemét, akik úgy nóttek ki a löldból, mint a bodzabokoı: semmi-
féle múkertész nem nyirogatta öket. Ezek lettünk volna mi: én, Sértó
Kálmán és Szabó Pál. Na, ha így van, gondoltam. elmegyek. Levelet
irtam Kecskeméu-e, s abban azt találtam ími, hogy kiváncsi vagyok
rá. mint nézi majd Kecskemét, ha három ilyen istenállat együtt lesz.
Ezt a levelet valaki megmutatta Németh Lászlónak. Németh kapott az
alkalmon, s a ,,Magyarországban" „Sznobok és parasztok" címen
cikket irt, s abban irta, hogy a „paraszt lángész" azt irja magáról és
társairól. hogy õk istenállatok. S hogy ezt a fogalmat ó el is fogadja.
Valami titokzatos madárhoz is hasonlított bennünket, aki saját
magába búvik vissza - vagy mi a csudát csinál! -- s ott benn
önnönmagában kórûltekeri a nyakát. A végén avval fejezte be a
cikket. hogy a parasztok sokkal rosszabbak a sznoboknál. Mármint
azok a parasztok, akik tintához és papirhoz mertek nyúlni. Nem mon-
dom, név szerint nem emlegetett ott Németh engem, mert anrıyi elis-
mérést is sokallott még akkor tólem. Ugy Írta esak. hogy
,,parasztlángész". Ebbe a megnevezésbe süritette össze lemosolygá-
sát. Nyilvánvaló, hogy rossz volt a szándéka Németh Lászlónak, én
azért megértem õt. Olyan világban és olyan felfogásban nevelkedett,
ahol azt vélték és vélik még ma is, hogy az írodalon't_esak akkor
irodalom, ha üvegbura alatt megy végbe a növekedése. 0 akkor még
úgy tekintett engemet, mintha a föld hirtelen kivetett volna magából
valami rozsdás patkót, s valaki arra rámondta volna: hogy nézzed
Laci, ez egy régi vasfurulya új lyukakkal. Azóta ö már azonban
nagyon sokat változott. Lassankint csakugyan elhiszi, hogyha az Isten
akarja. a rozsdás patkóból is támadhat funılya.
Pár hónappal késöbb egy gúnyos írást tett közzé - amit már
említettem - egy folyóiratban. A ,.l-limnuszokról" írt, s írásában
csak mint ,,szerzönket" említett. Valami rossz, ócska kazánhoz
hasonlított - mondom - amibõl minden pillanatban minden oldalról
kifú a göz. Meg kell mondanom, hogy bizony Németh László rossz
hasonlattal élt. mert kazánt emlegetett és mégse látta meg, -- ó mint
gépész' - hogy mekkora tûz lobog a kazán alatt.
Azonban. hogy ne tartozzak se az igazságrıak, se Németh
Lászlónak, idézek néhány sort abból az Írásából. amit tavaly írt, s ami
így szól: ,,Pesttöl nem kapott semmit, csak a mííveit itt-ott elszeny-
nyezö haragot... Ady óta nem volt költónk. akiben ilyen mély, távoli
dallamok jártak vissza... Rajta tanulhatjuk meg: milyen a lélek, amely
csak balladában tud fólidézni... Arra, hogy egy lelkes olvasótömeg

-317-
mennyivel jobban megérzi a költöt. mint az iroviläg így is megdöb-
bentö pe'lda"... Németh tehát bau-an beismeri egykori igazságtalan-
sagat, söt az ..írövilág" igazsaglalanságát is. és igyekszik emberi és
irúi módon is elégtételt adni. Az egykoı`i Fekete Bojtár, ha jót kapott
valaha valakitöl, mindig megköszönte. Ez a par sor legyen hát
üdvözlet Németlı László felé.
Ó, igen, ha tavasz jön. a fák levelei külön ágakon nönek,s ha ösz
borong: a ködben együvé sodródnak, hogy a halál ne érje
magánosan õket.
Az ,,ístenáIlat" megnevezés is előkerült még egyszer. Feljöttem
Pestre, hogy valami orvos nézze meg, hogy miért köhécselek. Az
orvos megnézett, s az eredmény az lett. hogy az orvos se tudta meg,
meg én se, hogy miért is köhögök. Akkor magam se tudom ki, elvitt
egy kavéházba. Ott ismertem meg Kodolányi! s Szabó Lõrineet A
többiekre én bizony mar nem emlékszek, pedig sokan voltak. Közéjük
ültem. Szöba került a Németh-cildt, s benne az ,,istenállat". Vita
kerekedett fölötte, s valaki azt mondta. hogy az nem új. Valami
viragislenlıez hasonlitotta, s azt azonositotta az ,.istenállatlal".
Magam sem tudom miért úgy éreztem magamat, mintha a régi kisboj-
tar volnék, kit a véletlen bclöditolt valami kastélykertbe, hol nagy
nyurga úriliúk hancúroznak, s mikor meglátják kezemben az én ritk.a
szép pillangomat, eltépik tölem. hogy nekem, mint bojtámak nincs
jogom olyan szép lepkét megtananom. mert ö, meg ö. meg ö. ha nem
is fogtak még ilyet, de más színút már igen. s az rokona az enyérnnek
bizonyosan, tehát ezen a cimen a birtoklás joga az övéké. En ültem
közöttük, s úgy gondoltam: most perbe kek szállni a pillangómért, de
nem teszem, hisz összemarkolasztak mar számyának hamvát mit
érek vele. Kodolányi, lehet. megérezte ezt, s este magával vitt
Rakoshegyre. és szállást adott. és kedvesen megvendégelt. Még egy
akkoriban megjelent könyvével is megnjandékozott: a ,,Sötétséggel".
és ajánlást is írt bele, a .,tauimak".
Azért azt a szölepkét mégis megmentettem. Ott van a „Pásztor-
ének" dalaiban, s számyának hamvdt visszakzıpta.
Mar ott a kávéházban - azt hiszem a „Central” volt az' -
megszólalt bennem egy ligyelmeztetö hang, hogy vigyázzak utaimra.
életemre. szavaimra s egész emberi mivoltomıa, mert a kávéházak
világa, itt fönn, nem ismer se tréfát, se irgalmat, s ha nekibodarodik,
még azt is letagadja tölem. hogy én a`stam_ be magamat Barrnödon a
téli ganédombba a tomboló höviharok alatt...
Eszembe jutott im. hogy miként is kerültem én akkor Pestre. A
kecskeméti irodalmi-eströl jöttem fel. azért. amit már mondottam,

-sıa-
hogy valami orvos megvizsgaljon. Különben a kecskeméti irodalmi
esten ismenem meg. illetve láttam elöször Illyés Gyulát és Erdélyi
Józsefet Az tünt nekem akkor fel különösnelt. hogy Erdélyi milyen
dühvel és kitartóan átkozzn és gyalázza lllyést. Embertelen valakinek
titıılálta. aki el akarja orozni az ö jogait. Ime lássam. - mondta -
Illyés most is másodosztályú jeggyel utazott az estre, holott az.
igazság szerint, öt illelné. Akkor még nem tudtam. hogy milyen jogon.
és milyen alapon illetné öt az ajegy. s igazat adtam neki. hogy méltán
dühös Illyésre. Gondoltam, vannak olyan mások orra elött halászó
kapzsi emberek, s hogy ez az Illyés is bizonyosan olyan, azért dühös
rá Erdélyi. Hallgatlam a panaszait és sajnáltam a szegény kijátszottat.
Akkor még nem is álmodtam. hogy néhány év múlva engemet is úgy
áıltoz. gyaláz és koesmatölleléknek minösit az az ártatlanul pa-
naszltodó ember. Söt nemsoká hallottam. hogy már ott az irodalmi-
esten kiltelt., nem ellenem. hanem a kecskemétiek ellen. Akkor még
kíméletesen harapott. s csak figyelö állásba helyezkedett velem szem-
ben. Azért volt dühös. és azért panaszkodott a kecskemétiekre. mert
engem. a senki liát. al puszta emberi! véletlenül elébb szolitottak a
felolvasó asztalhoz. En nyomonılt ..kocsmatöltelék". „irigy” és
tolakodo kutya. „alja nép" fia. hogy mért is nem voltam akkor ott
Kecskeméten ligyelemmel erre a nagy szenvedö népies emberre!
Elég az hozzá. hogy en Kecskemétről akkor feljottem Pestre. A
..Szabadsa`g" szerkesztösége volt a tanyám. Ugy gondoltam. beszélek
majd Zsilinszkyvells. Fiatal borzoshajú úrbancsok jöttek-mentek ki s
be a szobákban. Es mindegyik úgy mozgott. mintha a kisujjában
vibrálna az egész magyar szellemi és politikai élet ûtóere. Valaméktöl
szerényen megkérdeztem. hogy a szerkesztő úr hol van. szeretnék
beszélni vele.
- Féja szerkesztö ur még nem jött bel - mondta.
- Nem õtet kerestem én. hanem Zsilinszky szerkesztő urat!
- lšicsodtı maga? - kérdezte.
- En Sinka István vagyok!
- Sinka István? Honnan jött?... Jaj tudom mar! Maga az. aki imi
is szokott?
- Igen.
A liatal ürbanes kinyilott egy ajtót és mondta. hogy a szoba tele
van várakozókkal. men a képviselő úmak logadónapja van. s alig
hiszi. hogy én beszélhelek vele. Alltam hat csendesen a szobában. s
úgy gondoltam. na. majd jön Féja Géza. Addig meg figyelmesen
néztem. hogy kik lehetnek a váıakozók. A fiatal ürbanes
barátságosabb lett. Töle tudtam meg. hogy van ott egy löerdész. egy

-319-
gazdariszt. egy fiaral szolgabirö. a többi meg olyan ügyvédféte ember.
- Erdész. gazdatiszt. szolgabirö! - riadtam meg - hisz majdnem
egész életemben az ilyenfajta emberektöl. ezeknek a szitkai elöl
nıenckülök én. s mikor már im. azt hiszem, hogy hála Istennek ezután
nem találkozók velük soha többé. itt a nagy radikálizmusban is ó rájuk
bukkanok. Ugy éreztem. mintha keresztben elmetszerték volna ben-
nem az ütöt. De aztán megjött Féja. s elrendezte. amit kellett. Söt.
Zsilinszkyvel is beszéltem: mikor vége volt a fogadásnak. s ment
elfele. meglátott. köszönt. aztán nagy sietséggel és pirospozsgásan
távozott.
Mikor másnap utaztam hazafelé. a kupé sarkában összcgeztem.
mı várhat rám. s rájöttem. hogy körül mindénfelöl a világból. im. új
fájdalmak. új arculcsapások jönnek felém. s hogy még csak ezután
jönnek igazán. Ment a vonal.. álmatagon ültek az utasok. s az álmatag
utasokon túl egyszercsak felrévült elöttem az öreg kalendáriumants
area. aki régen a váradi kórházban azt mondta. hogy olyan lesz az
életem. mint amilyen kemény az öklöm. Megnéztem az öklömet. s
elég csontosnak és elég erösnek találtam. Ugy gondoltam, hogyha
mcgbirkózik ez az ököl a Majdán kiskocsijával és a piros géppel. majd
csak sikerül neki megbirkóznia a sznobokkal is. A joga megvan hozzá.
az nem jelent semmit. hogy nem szép síma és ápolt a tetejin a
bör.
Egy bóbiskolö öreg néni ült velem szemben. Valahová Taresa és
Földvár közé utazott Tanyásné volt. Bódisnénak hitták. lsmenem a
bcrényi piacról. mikor még a haládi úr gomolyáját árultam ott. .lól
megnézett. megismert, s azt kérdezte, hogy ürüket szállitottam-e
Budapestre?
- Nem! - mondtam neki csillámosan - hanem valami különös
nagy ürük vannak ott, s azokat tekintettem meg.
- No még ilyet hallani! - mondta Bódis néni. -.Hát mán ott is
van juhászııt?
- De még milyen! - mondtam én. s hagytam. hogy a vonat
lelkem kavargásait eltingassa...

Vésztöi-Mágorról. a l-lótt-Körözs mellöl gyalogoltam haza. Ott

vett meg Varga Zsiga egy kis tábla zabot. ami se szénánalt. se magnak
nem volt kielégitõ. 'Azt gyűjtöttem össze. és raktam rt'ıdasokba. Har-
madnapra haza is szállitottuk. Szép ragyogó nap volt A csírkék
otthon tátogva búttak a virágbokrok alá. Délutánra végeztünk, s

-320-
igyekeztem haza, hogy meg otthon is lendítsek valamit. Egy egészen
hosszúhajú. pipázö. pápaszemes liatalember komázott a legkisebb
liammal. Zolival. Szettaposott rossz eipöje volL A ..bieiklije" ott állt
a ház elött a falhoz támasztva. A esomagıartöján egy érett lapos
gomolya es egy avatag regi juhászltalap volt. olyan, mint amilyet
gyerekkoromban a Kereki pulija. _ az öreg Bigyu leevett a
lejemrõl.
A fiatal ember kicsit raeesolva és mely á-val beszélt, s azt mond-
ta. mikor beléptem a kiskapun:
- Van itt áhm baaelt is!
- Van! - mondtam én.
- Nah. az jó! - velte ô.
- Kostojja ha jo! Egyen! _
- Mhtin ettem is! Jónapotl... Nah, én Baa'zs Ahpıid vagyok'
.lövök aúl ni, a Hohlobágyhúll Van ám egy nagy gomolyárn is! Jo!
Bizonyl... Mhán egészen megsáhgult!
A közvetlen liatalember aztán elmondta. hogy ö is iró. Mutatta es
adta a kezembe a könyvit. A cime az volt: „Hallgat az Isten" -
Nahát nezzük, mit kérdezett töle ez a furcsa fiatalember, hogy nem
felelt nelú, gondoltam és belenéztem a könyvbe. Az elsõ oldalon
mindjárt ott volt az ajánlást „Babits Mihalynak ajánlom".
- Nahát lássa, azír hallgatl... - mondtam en, s 6
ltözbeszölt..
- Nah. azir ne magaˇzzuk egymást. .ló!?... Nah most
mohngyadl
- Hát mondom! Lásd ezír hallgat az Isten, ezír az
ajánlásir ni! t
- Kesõh. Máhn benne van! - legyintett. - Melléh lhogtam!
Deh nem számít!
Kitudodott a vegen, hogy járt ô már Móricz Zsigmondnál, Szabó
Pálnál, Barsinál, s Debrecenben Gulyás' Pálnál, Juhász Gézánál. Iroi
és irodalmi híreket hozott a nagyvilágból. Tudta mikor. s hol indul új
lap. új folyóirat s hogy kik szerkesztik. Tudta azt is. hogy a feleségem
halálos beteg, s hogy Gyulán volt a kórházban. Tudta azt is, hogy
Németh László annyinak se tart, mint egy pitykegombot.
- The csak thjál! - mondta. - Ne töhögy vele! Ha nem szehet,
az az ű baja!
Megmondta. hogy lıol lakik 6 Gyulán. Mondta azt is. hogy egy-
szer el kell, hogy menjek vele Hödmezövásárhelyre. Ott is van egy
lialal iró: Pákozdy Ferenc. Meg ott van a Tomyai társaság is, ott már
vámak engemet. Pár óra alatt többet tudtam meg az írói és irodalmi

-321-
ügyekröl, mint amit innen-onnan esztendöig tudtam. Biztatott. hogy ne
féljek, nem leszek ezután magam, ha már megismerkedtûnk. .lön ö
majd többször erre.
Mikor már hajlott lefele a nap, s l-ıúvösödni kezdett, minden
keszülödés nélkül felûlt a „biciklire" a csomagjai közé, és már men-
tiben szólt vissza:
- Mhost mhán ismehjük egymást! Isten ahgyon meg' Majd ehe
fohdulok nemsoká!
És már ment is, hogy mire feljönnek a csillagok, Gyulára
éljen. _
Igy ismerkedtem meg Balázs Arpáddal!
Hogy el ne felejtsem, még ez is hozzá tartozik. Mikor Balázs
elment, Piroska kihozott egy jó darab füstölt szalonnát, es mutatta,
hogy az a furcsa fiatalember azt erövel otthagyta. Valahonnan Deb-
reeen lájáröl hozta nekem. Erdekes és kedves közvetlen liti, gon-
doltam. S milyen furesa, a szalonnát itthagyta, a nagy rossz avatag
juhászkalapot meg milyen boldogan viszi.

Ültem a Varga Zsiga tornáeánalt a hátsó lépcsöjén, s a

bakanesomba pergert búzaszemeket ráztam kifele, hogy ne tötje a
talpam. Szombat nap volt. Estefele. Zsiga nagy zajjal jött valahoruıan
hazafelé. Meglátott. Azonnal Odajött hozzám, kiftzette a heti
napszamot, és azt mondta: `
- Pista! Hónap te is jössz Szeghalom:-al
- Szegl`ıalomıa?... Mir mennyek én oda?
- Azir, mer jönnöd kell, na! Ott kell, hogy legyél! Lejön Eck-
hardt! Nagy beszidet tart! Gyúlis lesz! Lesznek ott kepviselök, meg ott
lesz Nagy Ferenc is. Legalább megismered!
- Nem megyek' - mondtam. - Nem erdekel se Eckhardt, se
Nagy Ferenc! Az egyik úr, a másik aprod! Tilt meg jobbágyok
vagytok!
De Zsiga szegény nem tágított. Addig magyarázott, addig
beszélt, addig mentegetödzött a párt baklövéseit illetöleg, hogy
megsajnáltam, hisz ember volt ö talpig, s nekem igaz barátom.
Megigértem hát neki, hogy elmegyek.
Másnap délután indultunk. Olyan forrón sütött a nyári nap, hogy
azt hitte az ember: meggyullad töle a föld: Tíz vagy tizenkét
lovasszekér indult Szeghalomra. Jol beebedelt vastag parasztgazdák
ültek a szekereken tömve egymás mellett, és izzadtak. A szekerek

-322-
oldalcsövein pedig fiatal legényembcrek danolásztak. Nekik bálnak
számított a gyűlés. A lovak lassan, konyán lépkedtek, löttyent
istrángokkal, s a menetét belcpte a por egész a köhögésig. Messziről
azt vélte volna az ember a szekérsoıTöl, hogy im, itt megy egy sereg
ember új hazát foglalni. De én, aki közelröl néztem és láttam a
dolgokat, inkább azt mondhattam volna, hogy ami van, azt is el akarja
veszíteni. Szeghalmon, a gimnázium udvarán volt felállitva a dobogö:
alacsony bakkokra deszkahidlást szereltek, s 'aıTa egy emelvényt
állítottak, olyat, amilyen a tantemıekben a tanárok asztala alart_va.n.
Ugy nézett ki az egész all-totmıiny. mintha vesztõhely volna, hol most
azonnal kerékbetörést hajtanak végre egy csomó paraszton, akik vak-
meröen a Werböezi törvényeit kutyıˇıba se véve szabadságot, jogot,
földet s magyar történelmet követelnek. - Vagy pedig azokat a
parasztokat nyakazzák most itt le rögtön, akik szeretett és áldottlellrü
löldesuraiktöl elszöktek a Dózsa táborába, s a temesvári
csatavesztéskor foglyul estek, de Zápolya úri serege elfelejtette akkor
öket lemenárolni, s mondom, most itt mingyárt az emelvény
deszkahasadékain esepeg le a vérük a ginmáziumudvar szikes
porába.
Az emelvény körül kortesek. ripacsok. elöevõk, közbenjárólt,
politikai tányirnyalök sürögtek. Mire a vésztöielt megérkeztek, már
tömve volt a gimnázitım-udvar bûcsaiakkal, Iadányiakkal és gyar-
matiakkal. Még Biharból, Csökınöröl is jöttek át. hogy rneghallgassák
a beszédeket, a mellébeszélést. Ök azt hitték szegények mindannyian,
hogy az a nap az emberi és magyar igazságtétel kinyilalkoztatásának a
napja lesz. Ó, bizony, a hivö gyermekded nép nem akarja soha
elhinni, hogy a politika csak néhány nyalka úr játéka, akik néha
kiugranak a rendszerböl, néha meg visszaugranak bele, hogy látván
lássa a nép a nagy mozgást. Egész rendesen meg is lehet ebböl a
mozgásböl élni. Annak, aki ügyesen csinálja. Vigyáznak is a nyalka
játékosok. hogy kifele akárhogy is látszik nagy szélnek a játék, befele
azért a rendszer megmaradjon, hogy a rendszerből utódaik, az tlj
játékosok is elindulhassanak port hinteni. s azert, hogy az ismét követ-
kezöknek is legyenek analfabéta millióik.
Mondom, nyüzsgött a sok ember, s a talpak porrá taposta az
udvarL Nemsoká jöttek a keˇpviselűk, a beszéd morajlása megszünt..
azután csak mindig egy-egy ember beszélt: az a képviselő, akire
rákerült a sor a dobogón. Hogy mien írom én ezeket ide le? Nem
azén bizonyosan, hogy majd a párt polgárai engem ıı:ıegko~
szorıizzanak, se nem azért, hogy piros mogyorövirágot tüzzön saját
maga hasadásába a zsadányi legelön az ágasfa, hanem - nıegıitton-

-323-
dom miért. Azért, mert ennek a politikai gyûlésnek irodalmi nyilat-
kozása is volt. Eckhardt hosszú beszédet mondott, egyre éljenezték.
Nagy volt a siker. S amikor'-befejezte a beszédet, néhány politikai
mámorto_l_ megszállott ember elkiáltotla, hogy-_:
f O a mi Petöfi Sandonınld Ejienl... Ejjen a mi Petõfinld
Es a párt vezére boldogan tette zsebre az új nevet és a velejáró
éljent. Nem tiltakozott ellene, hanem Petöli nevével megkoszorúzot-
tan lépett le a dobogorol, ami, mondom úgy volt megépitve, mintha
vesztñhelynek készült volna. "
Zsiga mellettem állott, és látta. hogy a pir elöntötte az
arcomat a szégyentõl.
Hajh, bizony. ha a Petõfi csontjait üvegbura alatt õriznék. mint
Sekszpírét., azt hiszem, csontkaıja kiverte volna az üveget, S
megfenyegette volna a gimnázium-udvart, hogy:
- Mit csinálsz, boldogtalan nép! En vagyok Petõfi Sándor. kit
annakidején te elzavartál! _
Es a párt vezérenek is -szolottıvolna a cso_ntkar fenyegetése:
- Váıj csak kegyelmes úr! Allj rnegi... Es ne tedd zsebre
a nevemet!
De hogy Petõlinek ismeretlen sírban hallgatnak a csontjai, így
csak az a néhány csenevész akácfa, ami az udvaron állott. mozgatta
meg kinjában poros leveleit.
Annyi tartozik csak még ide. hogy Zsigával megint jol
õsszemértük a nyelvünket. De neki kellett elhallgatnia, mert kinevez-
tem Csokonai Vitéz Mihálynak, s megállt benne az ütõ. Tudta, hogy
mire célozok vele. Ez másnap történt Vésztõn a Hótt-Kõrõıs parton.
Ott volt neki egy hold Földje, s azon egy pusztulásnak indult disznó-
hizlalda. Oda járt ki tanulni. A hold földön fiatal nyárfaerdõ nôtt.
Annak az árnyékában állottunk. A vita után felvállaltam. hogy a Hótt-
Kõrözs huliámteriben lekaszálom neki a kutyaherıilõ sást. Utána õ
megint beletemelkezett a romai jogba. én meg elnézlem mosolyogva,
hogy két kis kokas bıibolja egymást. s hallgattam, hogy fölõttem az
alig mozduló kicsi nyári szélben ıapsolnak a nyárfalevelek.

Amint már mondtam, Barsi Dénest akkor nyáron nem láttam.

Ugrára járt, meg Debrecenbe, s azonkívül a „Komád és Vidéke"
papiızián mézezte a madzagot, 8 húzgálta a vármegye szája elõtt.
Engemet szinte rnbláncra fűzött a Piroska betegsége. Ujra. járt.
hozuink Csillag doktor. Néha kisángyunk főzött. néha én. Sokszor

-324-
féléjszakán át is sétálni kellett Piroskaval a szilvaiák alatt Pa-
naszkodott szegény, hogy nincs elég levegõ számára az ég alatt. Mikor
a gyerekeket este lefektettem, odament hozzájuk. mikor már elaludtak,
és hosszan, hosszan simogatta ökel. mint aki már reggelre a
végtelenbe tér. Járása halk és lassú lett. a háta meggörbült, s aztán
úgy járt mindig szegényke, mintha a két válla közé odakõtõzték volna
azt a sok rözsét és száraz ágat. amit hosszú éveken át télviz idején az
uradalmak erdeibõl össze kellett hordania. Volt egy magamcsinálta
piros lócám. Ha nem sétáltunk a szilvafák közt, azon ültünk egész
éjszaka, s hallgattuk az éjjeli bogarak neszét az elrombolt virágágyalt
között. Ha néha egy-egy órát aludtam. már nyúlt szegényke a kezem
után. és addig szorongatta. mig l`el nem ébredtem. Félt a csendtól, félt
a homálytól, félt a kihalt, csendes alvó utcától. Suttogva mondta, hogy
csak akkor nyugodt., ha ébren ülök mellette. mert tudja. hogy énben-
nem erõs az élet, s ez a tudat öt megnyugtatja. Nappal. _ı_Tıondom,jött
Csillag doktor, és hozta a digitáliszt. Igy l`olyt az élet heteken át.
Napszámra már még szõkve se tudtam elmenni. Abból a pénzből kraj-
cároztunk, amit még Fazokastol kaptam az öt birkáért és három
bárányért. Es néha Zsiga adott pár pengőt. hogy majd napszámba
ledolgozom. Ebben az idótájban irt Sertö Kálmán egyszer egy levelet
nekem. Nem tudom. miért irta, hisz soha nem láttuk addig egymást, és
soha nem is leveleztünk. Mindent in a levélben rólam. csak jot nem.
Hát ez meg milyen csodabogár lehet, tűnõdtem a levélen és nem értet-
tem meg. Egy éjszakának a szomorúságát írtam le levélben, ahogy
ülök éjjel egy haldokló asszonnyal az udvaron. vagy könyõklõlr az
ágya végén és örzõm elmúlni készülő életét. Lcirtam azt is, hogy a két
nagyobb gyerek hogyan les bé a szobába éjjelenként, hogy él-e még az
anyjuk. Aztán irtam a pesti éjjeli mutatok pirosszájú, romlott
hölgyeiröl, kikröl akkoriban sokat hallottam vele kapcsolatban, s
kértem, hasonlítsa össze a keltõt. s a maga számára vonja le belöle a
tanulságot. S a levelet elküldtem neki. Sohase jött rá válasz. A Sértõ-
levelet, mint különvéleményt eltettem a .,Sznobok és parasztok"
mellé.
Lehet, hogy a Sertö gúnyolódása Hatvany bárötól eredt. Nem
tudom bizonyosan, tehat nem állítom, csak most. hogy irok erröl a
dologról, jut eszembe ilyesmi. Tudniillik Hatvany báró levelet küldött
nekem egyszer s azt itta, hallott rólam. s kért., hogy fogadják el töle
havonta ennyi és ennyi pénzt, s ennek fejében Sértõt vegyem
magamhoz. mert Pesten sok a bor és a nõ. s l`é|, hogy a tehetséges
szöke liü elzüllik. Én úgy gondoltam, hogy a birkanyáj közé szabadi-
tott farkast egy kis sovány báránnyal úgy se lehet soha a nyáj közül

-325-
ltícsalogatni. Hasztalan tehát azon fáradozni. hogy Sértõt Vésztõre
kényszeriısük. Meg azt is gondoltam. hogy a báró ıir egy csapásra két
legyet is akart ütni. Két érdemet a maga számára. Mert ha Sértõt
sikerülne neki leküldeni Vésztõre, s küldené nekem érte a havi pénzt.
akkor úgy látszana a világ elött, hogy Sértõt megrnenti bortöl.
asszonytól, engem meg segit azzal. hogy pénzeket küld. Szóval
mecénáskodik kettőnk fölött. Írtam tehát a báró úmak. hogy jó. nem
bánom, küldje Sértõt, ha jön. de én azt hiszem, hogy sokkal jobb
volna, ha másként terjesztené ki rá atyai kezét, mert ne higgye, hogy
Vésztõn nincs bor és nincs szépasszony. Gondolom, a báró úr
észrevette az enyhe visszautasítást. mert még egy levelet küldött
nekem. s abban írt _a verseimröl kritikát. Azt irta, hogy én a fellegek-
ben járok, s vigyázzak. szálljak le a földre. mert könnyen
lezuhanhatok. Hát jo, majd meglássuk. gondoltam. s a levelet eltettem
a Sértöé mellé. Volt nekem elég bajom, s nem volt kedvem se a
-báróval, se Séfló Kálmámıal levélben vitatkozni.
Mondom. nem állítom, de lehet, hogy Sértõ ezekről a levelekröl
szeızett valami módon tudomást. s azért küldött hirtelen, minden ok
nélkül, nekem ilyen ágaskodö írást.
A levél még mindig megvan, csak ö tünt-el hamar és szomorúan
szegény! Fiatal. szép élete elégett. mint a megszaradott piros virag, kit
virulni és illatozni küldött volna pedig a nyár forrösága...
Ha már levelekröl esett itt szö. irok meg egy másikrol is. A lim-
lomjaim között talán még ez is megvan valahol. Balthazár püspök
ltüldötte Debrecenböl. Hogy szegény Papp Piroska búcsuzóba volt az
élettöl. s_ az átvinasztott ejszakákon el-eltöprengtem mellette, hogy mi
is lesz, Uristenem. eszembe jutott. hogy im. a nagyobbik liam már ott
van, hogy gimnáziumba mehetne, de hiába. neki is, mint nekem
egykor. úgy kell elmaradnia ettöl a szegénység miatt. A másik rém
meg az volt. hogy minden pillanatban magam maradhatok. s ki tudja.
hogy merre hányödnak el a gyerekek. s mi lesz a sorsuk. Legalább az
egyik biztos helyre kenilhetrıe, ha a püspök úr segítene ebben.
Emlékszek ra. egyszer egész éjszaka tanakodtam Piroskaval. hogy
iıjak-e Debrecenbe. Hat irtam. Piroska nem bízott benne. En biztam.
Barsi ugyanis még tavasszal beszélt nekem erröl, s azt mondta. hogy
ez olyan _lticsi ügy. hogy a püspök úr a kezének egy Iegyintésével
elintézi. irtam hat. mondom. a püspök úmak, s vártam a ,,kiesi
ügyTe”. -
Közben az egyik szomszédasszonytınk. az öreg Baksané. egy
délután feketébe öltözött és felakasztotta magát. Gyögyithatatlan
beteg volt, s nem akan hiába többé a halálra vami. Piroska. mikor

-326-
meghallotta. sokáig mozdulatlanul ıllt egyhelybe. lehúnyta a szemét,
és arcán ltiütött a verejték. Azért kisángyunkkal ö is átment megnézni,
és éjszaka, mikor lassan, rneggörnyedten séláltattam a szilvafák
között, egyszer hirtelen megszólalt, és azt mondta:
- Olyan most is, mint íletbe vot. Csak az arca sárgább egy ki-
csit, és mán többé nem él! °
Aztán többet nem beszélt röla. Két öklét a szivire szorította,
neltitámaszkodott egy szilvafának, s a Iombjain at sokáig rábámult a
mérhetetlen tejútra.
Másnap azt hallottuk, hogy Turbuez János az öreg rogyadozö
éjszakánként a hazajáro Ielkekkel viaskodik. Hogy a szalmahúzo
horgot tartja a kezében, oda áll a szilvafái alá, és szúrkál a horoggal a
lombok közé, úgy csatázik a Ielkekkel és kiabál rájuk szömyü károm-
kodásokkal. Azt is mondtak, hogy mikor kicsatazza magat, a haz elött
leül egy kisszékre, s mint valami eszétvesztett örszem a lét és nemlét
határán ül félelemtöl és sejtelmcitöl körülveve. és a térde között tartja
a rozsdás szalmahúzo horgot. Nem mer aludni. csak a tomác ágasá-
nak dûlve. szunyökál néha egy kicsit. S reggel mindig úgy feküdt le
bent a gyékényagyra, mint aki gyözelmesen megörizte az elmúlt
éjszakán is az élet kapuját a sir, a poltlok és az ismeretlen ttilvilág
ostroma ellen. -
Mikor ezt meghallottuk, Piroska többé nem sétált a szilvafák
kozott. Õ maga mondta pedig, hogy mese az egész. Az ember. mikor
halott lesz, nem lát, nem érez, nem mozdul... és nincs tovabb. Es
mégis azert rimánkodott azontıil. hogy éjszakára mellöle soha el
ne maradjak.
Turbuez János különben már nyolcvan év körüli ember volt. s
Vakarts Jánosnak, az én mágori falkásbojtáromnak volt az ipa. Ott
lakott Baksáekhoz nem messze. Száraz. görbe. beesett sze_mü ember
volt az öreg, néhány szál porszínü bajsza volt s kicsi álla. Ugy nézett
ki, mint egy halhatatlan parasztmúmia. ki egyszer már a temetöben
feküdt. de valami titokzatos kataklizma kivetette onnan, vissza az élök
köze, hogy örködjön egy rozsdás horoggal sorstalan fajtája s a
változatlan. megvénhedett magyar idõk felett. Az öreg Vakaı-ts. de
meg többen is mondták nekem. hogy közel ötven évig rogyadozott
akkor már az öreg, öszülö emberek beszélték. hogy már gyerekkonık-
ban olyannak ismerték. Se liatalabbnak, se vénebbnek. Ha felrepült
közeliben egy sereg galamb. ha valaki hangosan köszönt neki. azonnal
reszketett. és a két térde összeroggyant. Volt egy kis haza. s ö
egyedül, magánosan lakott benne. Talán két pengö segélyt adott neki
havonta a község.

-327-
 Azt hiszem. ma már boldog az_õreg, nem él. Elhagyott szilvaftii
között kucoroghatnak a hazajárö lelkek, mert nincs olyan égi és l`öldi
kataklizma. aminek a parancsára mégegyszer a kezébe vegye a
rozsdás szalmahtˇızö horgot. hogy a tulvilág és a poklok népe ellen
éjjelcnkint csatára kcljen.
Hogy miért irtam ide ezeket a dolgokat? Azért. hogy kitõltsem itt
a papíron azt az idõt. amig a püspök úr levele megérkezik. Mert
bizony megérkezett. Kézzel irta maga a püspök úr. s azt irta benne.
hogy sajnálja, nagyon sajnálja, de nincsen módjában, hogy
segítségemre legyen. És írta továbbá azt is, hogy nekem glóriát font
Isten a homlokom köré, s hogy legyek méltó ehhez a glériához.
Mikor a levél érkezett. épp nagyteknö ruhát mostam. Piroska
tûzelt a katlan alá. Ahogy elolvastam a levelet. odaadtam neki, hogy
tudja ö is. Félkezévcl belefogodzott egy növekvõ kicsi diöfába, s úgy
olvasta el. S ahogy elolvasta, azután még sokáig fogta a kis diöfát.
csak mikor a katlanban már elaludt a körötûz, akkor mozdult meg. tett
a tűzre, és azt mondta:
- Azir akárhogy is ilsz majd, ha csak lehet. ne haggyad, hogy
napszámosak legyenek a kisfiúk!
Vigasztaltam, hogy semmiképp se hagyom öket. akár mi is lesz,
és mostam nagy igyekezettel. s a kimosott nıhákat raktam a fóvölébe.
Kezem alatt habzott a szappan, s a szappanhabon szivárványszinıl
nagy hólyagok nyíltak. Egy pillanauıyi életük volt csak. mert elcsat-
tantak. A teknoböl szállt fel a göz. s a gözben úgy tünt el minden
szines szappanhabhölyag. mint egy-egy szétpukkant glória.
I

Pár napon át néha egy kis esö esett, és egy kicsit csuszamlös volt
a gyalogút. Könnyű kék köd lebegett a hajnalodással famagasságnyira,
s mintha az öreg Turbuez valahára egyszer eltalálta volna a
szalmahúzó horoggal a hazajárö lelket, messziről vonatfütly sikoltott a
könnyû kis ködben. Kisángyunk egyik, én a másik felõl fogtam
Piroska kaıjıit. és igyekeztünk volna az allomáshoz.
- Hat hijıiba, nem iıjûk el! - mondta kiszingyunk. - Koesit
kellett vóna fogadni, lássa!
- De hát ha nincs pinzûnld - lihegett Piroska.
- Hiszen csak akadt vöna tán egy kocsil... Majd ledögozná a
szomszid a fuvart!
- Mindegy mán. ha lekisünk is - legyintett Piroska. - Hónap
korábban indulunk!
-328-
 - Dehogy indulunk hónap lelkem! - mondtam én. -,Ájjunk
csak meg! Kiviszlek én!... Tudod hogy!!
- Tán csak nem a hátadon?
- Ott én!
- Nehéz vagyok!
- Mindegy!
Megállottunk. A hátam otlatartottam Piroskának, felvettem rá,
mint mikor csikóznak a gyerekek s gyorsan megindultunk a
gyalogúton. Kisángyunk, Ókrös Sándorné. ha majd olvassa ezeket a
vallomásokat, bizonyosan visszaemlékezik rá, hogy nem késtük le a
gyulai vonatot!
Hát igen, újra a kórházba került Piroska. Nehezen vált meg az
otthontól. De muszáj volt. Más út nem volt. Csillag doktor is azt
tanáesolta, s a község is adott új szegénységi bizonyítványt. Gyulán se
voltunk már olyan vadidegenek. Ott volt Balázs Árpád. Es tizenöt év
után átjött Szalontıiröl édesanyúm is a ,,határon", s a legkisebb fiút,
Zolit magával vitte.
Itt mondom el azt is, hogy egy jó félév múlva, mikor mégegyszer
látta Piroska a legkisebb liút, hogy miként búcsúzott töle. Nem sirt.
Akkor már közel volt a halál. Odahitta maga mellé, az úllát a
tenyeribe vette. és nézte, szinte egyetlenegy hosszú pillantással, hogy
az arcát arra a kis idõre, amíg már él, magába igya. úgyhogy az még a
siton túl is benne maradjon. Tudta, hogy nem látja soha többé. Mikor
elfáradt már a nézésbe, a másik kezit, szinte, mintha egy eltünt
világból emelte volna ki, Zotika fejire tette és halkan azt
mondta: _
- Isten álgyon meg kis|`ıjiam!... Ezentúl... mindig, amíg ilsz!
A szeme száraz volt, a hangja meleg, szinte mosolygott. De a
megfényesedett arc alsó részin a sz:'ıj-körüli árkokba verejték futott, s
e verejtékezö árkok vonaglásából látszott, hogy a száj zokog. Én ott
állottam az ágy véginél, s Ie kellett a szememet húnyni, mert élõ
embemek nem való azt nézni, hogy a szenvedés lıataklizmajában
milyen száraz a szem, és mégis milyen nagy zoltogásokat dobol fel a
szív, ha a legkedvesebbtöl búcsúzik a lélek.
Sokszor, ha harc van köníılöttem a gyerekek miatt, még ma is
mindig látom azt a zokogó száját, azokat a száraz szemeket, azt a
megfényesedett arcot. amit elölem sem az idõ, sem a messzeség nem
bir soha semmiféle lepellel eltakanıi.
No de nem sietek elöre az idõben, hanem az esenıényeltnél
maradok!

-329-
 lgen. Piroska megint a gyulai kórházban feküdt. Balázs Árpád
azon a nyárvégen avas juhászkalapok után már nem sokat csatangolt,
s megígérte. hogy sürün meglátogatja. hogy ne érezze mégse olyan
idegennek magát. lgérte. s meg is tette. De én azontúl is jártam
kétszer is hetente Gyulára. Akármikor mentem. a Balázs Árpád kis
hónapos szobája azontúl befogadott. gyulai otthonomma vált. Lassan-
kint sok ismerösöm akadt. és a sok ismerös közül hol az egyik. hol a
másik látogatott be a kórházba. Azontúl nem voltunk olyan nagyon
arvák, s ottlıon, Vésztön. én is mehettem dolgozni. Kisángyunk is
dolgozni járt, igaz, de este azért mindig összeszedte az utcáról a
három kisgyereket, s amikor én hazamentem. nála mindig megtaláltam
öket.. Erdekes. hogy ezeket a szegény kis csavargö gyermeklepkéket,
ezt a három kis poros ,,istenállatot" s velük a sorsot, senki se
követelte magáénak, pedig higgye el akárki, egyik se volt rosszabb a
,,szııoboknál“. Igaz ugyan; mind a három az én fiam volt. S igaz,
velem együtt ök is az „alja népböl" származnak, az örökös
hatodosok közül.
Elég az hozzá, hogy azután két helyen éltem: Gyulán és Vésztön.
Gyulán lassanként imi kezdtem a lapokba, Vésztön meg napszámba
jártam. Bizony, másnap már. hogy Pirosltát G yulıira vittem, a vésztöi
piacon dinnyét ániıltam. A Varga Zsiga édesapjának akkor idén az
utolsó három talyieska dinnyéjét. S majdnem az utolsöig mind el is
adtam. Hiába volt befüzeılen a nagy bakancsom, és hiába esala a
kalapom, megismertek az árusok között, s megvették tölem. Azt
hitték, hogy a magamét árulom. Sokan csak kiváncsiságból vettek.,
hogy jól megtıézhessenek: miként forgolódok a dinnyék között.
Mikor vége volt a piaenalt, s az üres zsákokat vittem hazafelé,
Gönczy Béla refonnátus pappal összetalálkozıam. Valami fiatal pap
volt vele. Pár szóra megállottak velem, s Gönczy a liatal papnak azt
mondta, hogy én Bums vagyok magyarban. Igen, a fene, gondoltam,
dinnyeaı-us napszamos vagyok korsócserepelı. között a vésztöi
piacon.
Akkoriban a „Magyar Írás” közölte jó pár versemet. s néha
néhány pengö tiszteletdijat is kaptam. Söt még az „Erdélyi
Helikontól“ is. Varga Zsiga elment Szegedre pár hónapra tanulni, s a
gabonakereskedése feloszlóban volt. Ott tehát nem sok napszám
mutatkozott. Barsit nyár elején láttam csak, Szabó Pálról se hallot-
tam. Féja tı't csak néha, ha sttrgettem, hogy válaszoljon valami
kérdésemre. Balázs Arpád is elesatangolt Gyuláról, valahova
Hódmezövasárhelyre cserepek és öreg kalapok után kutatni, s amint
feljebb már említettem. édesanyám eljött Szalontáról. és elvitte

_330_
magával Zolit is a köröttem kavargó pusztulásból. A két nagyobbik
gyerek velem maradt. s megtanultak szegények önállóan élni. gon-
dolkozni. Reggel kibúttak az ágyból. este meg visszabúttak bele.
Olyanok voltak. mint az ellött madár liókái, akiknek már nincsen
melegitö számy. de azén ök még a régi fészekbe visszzıjámak. A sors
megismétlödött. Most már az én gyermekeim jártak úgy haza, mint én
régen'Szalontán a Kósa háznál. Igaz. hogy nekik nem kellett se a
cserépgyárba jámi. se pálinkát venni a háziasszonynalt. se csomagot
hordani az állomásról. hogy pár fillért keressenek élelemre. hisz én, ha
szükösen is. mégis csak megkerestem az éléshez valót. De azért csak
olyanok voltak. mint az esöverte pillangók. kikre nem akart kisütni tt
nap. Hiába füstölt néha a kémény, és hiába kötylöltem én néha
valamilyen leveseket. azért ök mégis csak dideregtek gyermeki
magánosságukban az elcsendesedett háztájékon. Ha valaki
érdeklődött tölük a sorsuk és az édesanyjuk felõl, mást nem mondhat-
tak. csak azt mink itthon vagyunk, Anyám még él... ö a
kórházban fekszik!
Jaj. igen. hát éltünk valahogy!
Rikk. a Iirai műszerész akkoriban mondta, hogy szivesen
összefogı1a velem: ö hozatı1á a ,.bicikliket“, varrógépeket., én meg
eladnám. Avval sokkal többet keresnék, minthogy napszámra járok.
Ajánlottam neki. hogy fogion össze ehhez való vigécekkel. Azok
bizonyosan kapnának rajta. Én maradok csak a napszámolás mellett.
De oly mindegy volt nekem akánni mellett maradtam: ott táncoltatott
már engem a sors az Isten törekrázó rostáján, hogy vagy búzaszem
leszek, vagy péva. S valóban a lét ugyancsak mozgott alattam.
Erdekes, hogy magam se tudtam, hogy a rámkövelkezö napokban
vagy hetekben mi lesz velem. s hova, merre mutat a szekerem rúdja,
és mégis. mennyien jöttek hozzám. hogy nem tudnám-e bajukat
eligazitani. Egyik megesalva érezte magát arató- és gépreszben, másik
megrövidült valami osztozkodásnál. hamıadiknak a határkarójával és
mesgyéjével volt baja, negyedik tíz éve perelt valami hullámtérért és
rajta pár öreg fûzfáért. az ötödik kilizetett valami ügyvédi
perköltséget. a nyugtát elhagyta. az ügyvéd ezt megsejtette, s a pérızt
újra követelte. Apróeseprö kis bajok voltak ezek. de azén az örök
nagy egésznek. amik a közösség együttélését keserüvé teszik soltezer
év óta, mégis a szerves részei. Mit esinálhattam volna velük!
Annyinak jó volt. hogy a mások bajan is bánkódhattam.
Egyik délután volt egy látogatóm. Nem azért jött, hogy töıjek le
neki egy darabot a hajnalcsillagból. hanem azén, hogy nem tudnám-e
neki megrnondani. miként mehetııe ki külföldre, olyan helyre, ahol

' -331-
emberségesen meg lehetne élni. Természetesen az egész életét
elbeszélte a nagyjából. Most már nem tudom, hogy Ökrös-e, vagy
Marhás volt a neve. A világháborúban szakaszvezetö volt és a sarkadi
gróf volt a századparanesnoka. 'Az oroszok bekeritették öket. Nagy
lövöldözés és nagy szürkálódás keletkezett. O semmiképp se akart
fogagba kerülni. s igaz. ha csak lehet. meghalni se. A század-
parancsnok már fogságba került. azon a számyon, amerröl az oroszok
k_erı'tettelt. Mar. mar úgy volt. hogy nincs menekvés; fogság vagy halál.
0 akkor elrikoltotta ma`gáL. a szakaszának az élére allt. s megrohanla
a bekeritö oroszok vonalát. s kivágta közülük magát szaltaszostól, s a
század jórésze követte. Megmeneltültek... Majd elmúlt a világháború,
hazakerült és summáskodott és napszamoskodott tovább -_' azaz -
hogy egy idõben napszámoskodott volna. ha lett volna hol. 0 is tehat.
mint más. nyakába vette a tájat, és munka után nézett, hogy akár
hónaposnak. akár napszámosnak beáll akárhova. Tavasz volt.
répakapálás_ideje. Bakójaban egy pilis szárazkenyérrel Biharban
esavargott. Igy került a Sarkadi gróf répaföldjeire. Nagy bizalom
öntötte el. hogyha máshol selıol. de itt biztosan kap munkát. Valami
pohos csöszféle pipával. bottal. Iépkedett a négykézláb hajladozó
répamunkások után. Odament hozzá és tudakolta. hogy nem-í vennék
õtet is fel. Szegény munkás ember ö Vesztörõl. s a katonaságtól ismeri
'a grt`>I`0t. aki - úgy tudja - szerencsésen hazakerült. A csösz
hümmögöll valamit. nem biztatta. de azért azt mondta neki. hogy íme.
nézzen az útra. ott jön a grof úr. s lıa úgy gondolja. ájjon elébe és
próbálja meg. S õ csakugyan elébe állott. Mcgmondta neki, hogy ı:`ı
kicsoda. s hogy ebben és ebben a csatában látták egymást utoljára.
Azt is elmondta neki. hogy Ö akkor szuronnyal rolıant az oroszokra
szakaszával utat vágott. s a század azon az úton at nagyrészben
megmenekült. A grof alig akarta megismcmi. de aztán mégiscsak
visszaemlékezett ra. Neki nagy volt az öröme. s elõadta. hogy
répamunkás szercuıe lenni. Aztan bocsánatot kért töle. hogy
Feltartóztatta kint a mezökön. de hát éppen itt volt az alkalom. s nem
akarta elszalajtani. A grof bólintott rá. s a pohos csösszel megindult a
munkások fele. Addigra megjött az intéző is, õ tehát félrevonult. biz-
tosra vette. hogy holnap már kapálhat a cukorrépasorokon. A gröl`
hamar elment. 0 messzíröl megemelte neki a kalapot. és várta. hogy
majd szólítja az intézö. De bizony az nem szólította. Elporolt a gróf
után. Akkor Odament hozzá a pohos csösz és azt mondta:
_ - Hát atyafi. van elíg ripamunkásunlt! Egy szül se kell többi...
Igy állunk!

"332" Q
 Bizony szegény Marhás vagy hogy is hlttáltl - Az 'orosz csata-
téren gyózhetett. lehet. de a répaföldön elveszítette a csatát. Aztán
nem hallottam rola. Engemet is bekeritettek a bajok. s abbol eviekél-
tem volna kifele! - Lehet. hogy egy vakmerő rohammal sikertilt nelti
külföldre ltivagnia magát. Hat hogyne sikerült volna. hisz magyar
volt.

Ha olyan lenne az idõ. hogy al Iehetrıe rajta kiállani. akkor most

egyszerûen odakiáltarıék a szélnek; ftijia kétfelé az évek kapuját. hogy
egy-egy pillanatra meglálhassam a már elfelejtett egymásba
kapcsolódó részeit az emlelteknek. Van az ügy. hogy leesik az ember
ruhájáról egy-egy gomb. s a gombot a zsebibe teszi. és mégse találja.
Ugy vagyok most én is. Visszatapogatok tíz év távolába. kutatom az
idö zsebeit. emlékeket keresek, hogy vallomasaimba beillesszem öket.
De az idö mély és hallgat. Ltebei szétrongyolódtak. s csak azt lelem
benne. hogy: koraósz. A két ltopasztıyakú tyúkot kerestem a kertben. s
velem van a pulim is; Sziszi. s egyszercsak az utca fele l`ıgyel. ked-
vesen esahol és rám néz és vigyorog. aztan egész gyorsaságaval és
Iomposságával megindul az udvaron az utcai kis léckapu fele. Igaza
volt. Barsi Dénes állott a konyhaajtó elótt. s hallgatózott bele a ház
esendjébe. Látta a homályos bezárt ablakokrol. hogy bizony azokat
naponta nem nyitogatjált. Gyerekkorából hozott õsztöneivel érezte és
tudta. hogy az ilyen valami mit jelent.
- Magad vagy ugyi'.'! - mondta.
- Magam!
- lffiroska?
- U Gyulán van!
- A kórházba? '
- Ott!
- A kisfattyúk?
- Az egyik Szalonlan! A másik kettõ valahun itt a faluba!
- Hát így állasz'.'... l-lajhaj!
- Bizony hajhaj!`
- A püspöknek irtál?
-- lrtaml
- válaszolt? Viszi Jankot?
- Válaszolt! Azt irta. hogy Isten glóriát font a homlo-
komra!
- Btımml... Tán csak nemi?

-333-
 - De igeı-ı!... Am azért az is valami!
- Micsoda?
- Hat a glória!
- Inkább küdött vóna két kis új nadrágoll
- Az pízbe kenil tesvír!
Bementünk a konyhába. Az asztalon egy tanyíron fekete szóló
volt. s mellette száraz pekkenyér. Az egyik ágy tetejére oda volt vetve
egy csomó kimosott. száradt vasalatlan zsebkendó, meg kisgatyák.
meg ingek. Az ora régi szokasaként arera bon.ılva ketyegen. Hangja
az asztal lábán at lel`utott a l`elpüll'edt padozatba. s ahogy onnan a
csendben visszhangzott. úgy rémlett. mintha egy örökre leborított
lélek utolsó segítségért kiállozna.
Barsi szemenlúnt eszegette a fekete szólót. s kérdezöskódött
tovább:
- Szoval így vatı! Hát Rácz Jóska?
- Délelőtt tanít. délután vadászik, este meg megyen a
kaszinóba!
- Varga Zsiga?
- Íanul! Féllábával Vésztón, féllel meg Szegeden lakik'
- E_Z_s Féja Géza?
- U Pesten van! Mit csinájjon velem! Elébbvaló emberek
is vannak'
- Hm!
- Bizony hm!
- Hallom, hogy mindenáron imok szeretnél lcnrú rt
közsiglıázán?!
_- A nyaltravalódon hurok! Ncm?... Fabubtt!
Igy társalogtunlt csendesen. s a ı1':'ıvid kérdések és feleletek mögött
hónapok eseményei villantak el. Estefele Barsi felállott az asztal
mellöl. bement a faluba és birkahúst és szalonnát hozott. s mikon'a a
két gyerek lıazaszállotı, jószagú gôuel volt tele a konyha. Mire
megfött a birkapaprikás. kisángyuıık is hazakerült a dologból. s
megbeszéltük velej hogy én két napra elmegyek. lözzón és ügyeljen a
két gyereltre... És másnap délelõtt már Dobaiban voltunk. délután
meg Komádiban. Barsi elmondta. hogy nem hiába volt a nyáron sokat
Debrecenbe. mert szerkeszt ott valami lapot, s abból akar valamit
csinálni. Új néven. új folyóiratot indít belöle. Berettyóújfaluban
nyomják, s mink csirıálnánk Komádiban. Emlékszek rá. hogy
féléjszaka tttlálgattuk, hogy mi legyen a folyóirat neve. s arra határoz-
tunlr: legyen „Kelet Népe". Egy rozoga szálloda csendes. hátulsó kis
szobájában egy félliter édespálinlta mellett hajnalig terveztük. s

-334-
reggelre, mire rnegiõtt Szabó Pál, már biztos volt a név. s ó is
jónak látta.
Délután, mikor mentünk elfelé Komádiból, a Sebes Kórözs hídon
megállottunk. Szabó Pál elóvett egy noteszt s beleírta: elismeri, hogy
Barsi és én leheltúk életre a folyóirat nevét, s hogy amennyire tóle
telik. ó is támogatja, ha egyébbel nem is, de írásokat ad. Odaírta a
noteszbe a helyet komádi-i Kórözs-híd. Egyelőre szó se lehetett az
indulásról. de én már akkor tudtam. hogy a lap, ha megindul. nemsoká
a Szabó Pálé lesz. Hisz Barsi már a hídon megmondta, hogy
háromónk között Palinak vannak csak ..összeköttetései”. Különben,
amint már mondtam. õk akkor még úgy tekintettek engemet. mint egy'
igen fényes tollü fogolymadarat, kinek szép piros madzagot köthetnek
a lábára, ám nem a dísz miatt, hanem azért, hogy a repülés
magosságát meghatározzák vele. De beösmerem. bizony konok madár
voltam én. mert akámtilyen piros is volt a madzag, mikor a lábomra
kötötték. azonnal lerágtam. s két kedves foglytiszom csintalan
markában csak szívem melegsége s rõppenésem mja maradt
A Körözs-hídról aztán indult Iti-ki a maga útjára: Szabó Pál
Ugrára méhei és könyvei közé, Barsi Dobaiba a kócos kis
cselédgyerekekhez, én meg Gyulára egy mindig szornorúbb és
szomonibb kórházi agyhoz.
A nagyhajti pipázó fiatal író aıontül várt minden héten, s ahol
esak tehene, mindenütt segítségemre jótl. Igaz, neki se volt egyebe.
mint a rajtavalója. de õ nem is tekintett rossztıbbnak a sznoboknál.
Kicsi gyerekkorától árván nótt fel, s rt maga bórin tapasztalta. hogy
nem mindig mákos nudli az élet Akkoriba írtam a gyulai megyei
Iapokba is, néha, néha a szerkesztõk is szóba álltak már velem. Sót.
Az is megtörtént. hogy egyik-másik írásomért löktek pár pengõt.
Lassan telt az idö és lassan csordogált az élet. s hogy az ósz megfaki-
totta a tájat. az esók is elkezdtek esordogálni. Tarhoson. Berkén és
Rikamajoron átjartam Gyulára. Sokszor, ha esõk értek utól az útban,
hol az egyik. hol a másik major istállójában húztam meg magam, s
érdekes. mikor így behajtott az esö valahová. mindig úgy éreztem.
hogy ime hazaérkeztem. Az ázott ökrök gózölgése. s ahogy a láneaik
csörögtek, s a szarvuk egymáshoz csattogott, azt a világot juttatták
eszembe. mikor a magamszórú emberek nem becsülték nálam többre
egy bugylibieskát, hanem az egyfonna sors és lét alapján elismerték.
hogy egy fejmagasságú vagyok velük.
Egyszer egy stirü, nagyeseppü esó a tarhosi óköristállóba
kergetett be. A Rika majonól Tarhosig verte már a nyakam s teljesen
eláztam. Olyan alkonyattájt volt az idö. A nagy tábla fekete nyári

-335-
ugarokból párázva gózölt vissza az esõlé s könnyü, füstszínü kódként
lebegett a belá_lhatallan grófi uradalom-fölött. Semmi kedvem se volt
tovább ázni. Ugy gondoltam. hogy otthon kisángyunk úgyse hagyja
magára a két kísfattyüt. Bementem hát a tarhosi ököristállóba. Benn
már égtek a komıos kaesamécsek. Fönn a megfeketedett
pallásdeszkákon páraeseppek esillogıak. mint kicsi. olvadékony
füstretett csillagok. Az istálló egyik feliben ökrök. a másikban meg
munkások és hónaposok tanyáztak. Száraz búzaszalmával volt vas-
tagon behintve az ólpiac. s a száraz szalmán sáros és vizes nagy
dakuk. és az esölétõl fonnátlanná Iapult ázott kalapok hevertek. Egy
_ágas mellett belefúrtzım magamat én is a száraz szalmába, hogy
esõelálltáig majd csak eldidergek ott valahogy. aztán meg usgyé.
Vésztõig majd megmelegszek. Mcllettcm egy vereses bajszú liatal-
ember eszegetett. kék lábasból hideg paprikáskolompírt bicskaheggyel.
Ossze-össze akadt nekünk a tekintetünk. de csak ügy. mint mikor két
távoli sugár nagyon messzíröl egyrnásfele villan, ám ketten se tudják
bevilágítani már a semmibe tűnt idót. Ki Ichet, tünöcltem, ismerem
pedig. Kint csobogott az esó, az ókörláncok csõrõgtek s az istálló
homályából egyszercsak arra ballagott a bcresgazda. lllónck tartot-
tam, mint nem oda való. hogy megmondjam neki a nevem. S hogy az
útról az alkonyat és az eső zavart be az istállóba.
Felállottam, megmondtam a gazdának a nevem, s kértem.
engedje meg, hogy esö elálltáig ott maradhassak, mert íme máris
paeallá áztam. Szívesen megengedte. tehát visszavackolódtam a
szalmába.
- Most mán tudom ki vagy! - mondta a veresbajszú. - A
esókási juhászbojtáıt Sinka Pista! Ugyi, nem tívedteml?
- Nem tivedtél! - mondtam. - Az vagyold... Te meg Bebek
Jankó vagy! Bomyász vótál Birizdón! Igaz?
Igy találkoztam egy régi ísmerósõmmel tizenhat év után egy gróli
ókóristállóban füslölgó mécselt fényinél, gózólgó nagy ázott dakuk
kózótL Bebek elmondta, hogy Birizdóról Keményfokra. meg
Csipkésre került. s onnan. mikor az ..román risz lett". átszókött, s
most Nyéken tanyás. Igaz. messze van Onnan Tarhosra jámi. Mond-
tam neki. hogy Amerika még messzebb van, mégis eljámak oda
is a magyarok.
Néztem szegény Bebek Jankót. Pakolta el a tarisznyát, meg a
paprikáskolompíros kék lábost. hümmögótt és esóválta a fejét. Aztán
megigénük egymásnak. hogy ha már ezen a tájon vagyunk. ezután
találkozunk. Bizony nem találkoztunk. Ki tudja. hová hajtotta már a

-ass-
 következõ héten onnan az õszi esö. Lehet, hogy a nyéki gróf istálló-
jaba. de az is lehet. hogy a gyantéi grol`éba.
Hogy miért beszéltem Hebek Jankorol? Azért, mert vele együtt
régi emjékeim kerültek utamba: a danoló öregasszony Pósa-pusztán, a
esizmásszárra irt vers. és a két kedves orosz, Gergely és Gligor.
Eszembe jutott, hogy nem panaszltodhatok: tizenhat év után mégis
csak jol elöre ástam magam az időbe, s ha még másik tizenhatig ásom
magamat. majd csak odajutok, hogy a magam bajával együtt szélhatok
minden Bebekért, s a hangomat nem l`Lˇıhatja el semmiféle szél.
Hajnalban, mikor kiástam magam a szalmából, még ezekkel az
emlékekkel és gondolatokkal bibelõdtem, s dideregve indultam
hazafelé.
Bebck Jankó! Hol van azota! Hogy ne tûnjön el szegény. im,
legyen itt neki is a neve.

Bama novembervégi délutánon lenn álldogáltam aTisza vize mel-

lett, az algyői kompnál. H áromheti távollét után igyekeztem Gyula felé.
Fútt a szél. Csörgettc a fagallyakat. s a part mögül Iecsapkodott a
szöke vízre. és itt-ott gyorsan múló ráncol-cat kavart rajta. De a viz
liatalon és gyözelmesen folyt tovabb szintje alatt az elaludt
lalevelekkel, s keresztbe rajta. mint döglött kígyó. hasával lefelé
ereszkedve pihent a vaskõtél. Nemsoká jött a komp. s visszafele men-
üben átvitt engem is. Mikor a túlsó part meredekjén felloszitottam a
kerékpárt, az ég alján nyugaton felszakadt a felleg, s veresen, fényesen
nézett alóla utánam a nap. En szél alá gyorsan gördûltem Vásárhely
felé, s gondoltam: nézhetsz, bizony itt vagyold Nem vesztem
ell...
Az ám, de miért bolygotlam én az algyõi kompnál november
végén. mikor már avasok a kinthagyott korókupolt is, és rongyosak és
rohanok a fellegek, s úgy gondolja az ember, hogy valahol egy roppant
kazal õszi tökinda gyulladt ki, s annak a lüstje esavarog az égen. Oszi
tökinda, Őszi folyó, õszi ember! De hagyom ezt a mély színekkel való
aláfestést a piktoroknak, s elmondom, hogy azelött három héttel
indultam el Vésztõröl, s csendben, mint egy volt serkiméröhöz illik,
megérkeztem Dévaványára. Ott irodalmi este volt., s azért kellett oda
mennem. Másnap elkezdett simi az idö, s három nap múltán minden
lonyom buggyanásig megtelt esőlével a szikes sárban. Akkor elállt az
esõ, s azon az estén én már egy szentıniklósi tanyán háltam,
Molnáréknál. Másnap reggel ragyogva sütött ki a nap, s este, mire a

-331-
lámpákat meggyújtották. én már kecskeméti piacon tájékozódtam,
hogy merre is lakik Santa György. az. aki Németh Lászlónak
megmutatta a leveleimet. Ztigó fák lepergett levélhalmán mentem at
egy téren. s nehezen megleltem a Santa-házat. Mikor a kilinesre tet-
tem a kezem, csak akkor hókkentem meg. hogy én magasan lakó
Istenem, mit is keresek én itt sárosan. fáradtan, idegen uriház ajtaján.
De a tér zúgó l`a`i alatt nedves volt a falevél. a varos meg idegen. igy
aztan mégis csak beesengettem a kapun.
- Jó. hogy jössz' - mondta Santa György. - Hónap itt lesz
Féja Géza is!... Valamit csinalni akarunk veled!
- Mit? - kérdeztem.
- Elhozunk ide Kecskemétre!
-- Engem...'.' Keeskemétre?
- Igen!
- Osztan hogy'.'... Minek?
- Altisztnek a gimnaziumba!
- Bajos dolog! Nem jövök, Gyurka!
- Ne beszijj! Mir nem jössz?
- Magam se tudom! Nem nekem valól...
- Van valami igazad! - mondta Santa Gyórgy. - De
azir megpróbálhatrıád!
- Kint nagy eseppeltkel kezdte vemi az esö az ablakot. mintha
csak azt várta volna. hogy valahol fedél alá jussak. Az esókopogasban
aztan megmagyaraˇztam Santa Györgynek, hogy azén nem jóvök
Kecskemétıe gimnáziumi altisztnek. mert én soha többé nem akarok
liiggeni valakitól. nekem végtelen szabadság kell. meg akkor is. ha
ennek a snbadsagnak az ara rongyossag. éhség és elhagyatottsag.
Mert ha csak azt ıartogatna számomra a sors, hogy altiszt legyek.
akkor inkabb megyek dinnyeesõsznek. vagy pedig kalendáriumot
arulni és papagállyal plánétát húzatni szerelmes mesterlegényekrıek.
Utána Sánta György nem is emlegette az altisztségeı. Pár nap múlva
kimentünk Jakabszálláspusztara. mindenfelól szõlók és gyümólesiak
kózótt. Ott volt a Sánta-tanya. Sok tyúk. egy tanyas. és egy akkor
napokban ellett ûszõ voltak a tanyán. Santaek panaszkodtak.. hogy
nyerstojassal kell etetniûk a kisbomyúl.. mert mióta megvan. azóta
még nem szopott. akárhogy is próbálják cseesre kapatni, nem sikerül:
hogy mondjak mán valamit. mit csináljanak vele.
Lám, gondoltam, Santa György is megtanulta a kónyvek tudoma-
nyál, de bizony az' élet tudomanyat nem. Láttam, mingyart, hogy a
kisbomyúııak az hiányzik. ami épp oly fontos az élethez. mint a tej.
Lassan eirógatva odakonnanyoztam a bocit a eseeshez, elébb kicsit

-ssa-
akaratoskodott. de amikor két. három próbát megrnutattam neki az
anyai szeretethöl. azonnal nagyokat lökött az anyja tögyin. s szopıotl..
hogy szinte habzott szájából kifelé a tej.
Az volt az összes baj esak. hogy malla volt a fiatal tehén, mafla a
tanyás. és malla a gazda. Egyikõjûk se tudta a baj okát. ott volt pedig
elöttük. Azt. hogy a fiatal tudatlan tehén egyszer se nyalta végig a
bomyat. A meleget lehellö száj és melengetö nyelv hiányzott a kisbor-
nyúnak. Csak egy darab melegvizes rongy kellett hozzá. a bomyú
farltatövire és megoldódott a bomyıinevelés titka Jakabszalláson. Azt
hiszem. Sánta György ma is emlékszik rea. mikor néha kint van a
tanyaián és tejet iszik. vagy bort kóstol.

Öt napig voltam Kecskeméten. 8 a haındikboı vigan ıtiızıt. hogy

este eléijem Szegedet. Sokat bolyongtam. mig megleltem Varga
Zsigát. Ujszegeden lakott. Sötét estében a nagy fák alatt ott lopogtam
tanáestalanul, mikor egy vitatkozó csoport jött arrafelé. s a vitatkozó
szavak közül megütötte l`ülemet a Zsiga hangja. Igy találkoztunk.
Valami királypárti liesurakkal vitatkozoet.
Pár nap múlva verseket kellett felolvasnom egy kultúresten. és
Zsiga boldog volt. hogy ime, fokról-fokra szélesedik köröttem az
irodalmi hullámzás. A hullám elég rendesen esapkodott körûlötteırz
eláztatotı. Azért pár ember akadt.. aki érezte és tudta. hogy egyszer
atúszok minden hullámcsapkodáson. Akkor ot! Szegeden ismertem
meg Ortutay Gyulát és a l`amet.szö Budait. Akkor már megkezdődött a
nagy falukutatás. s hogy én Szegeden jártam. helyibe mentem
Ortutaynalt.. hogy ime. kutasson ki. De nem sikerült neki. Örök titok
maradtam és maradok elötte. Azt bánom csak nagyon még ma is.
hogy a végtelen magyar mélabú nagy emberét és nagy költöjét. Juhasz
Gyulát nem kerestem fel. Akkor lett volna ra' alkalmam. Azután nem
volt soha.
Mikor elbúcsúztam Varga Zsigától. vigasztalt, hogy jön ö is nem-
soká haza. újra megkezdi a gabonakereskedést s néha. néha újra
dolgozhatok nála. Evvel váltunk el s így kerültem hazafele mentemben
az algyöi komphoz.

Mondhatom, jól felszakadt a felleg a nyugati égaljon, mikor az

algyöi kompról felkapaszkodtam a Tisza keleti partjára. mert mikor

-339-
Vásárhelyrõl másnap indultam tovább. már napsiittësben gurultam
Orosháza fele, s délután, jóval túl Oroslıáı-in egy magános útszéli
tanyaforma épületben raleltem Bakolozsefre. Az volta tanyai iskola,
s ö ott tanitoskodott. Addig nem láttam meg, e's nem ismertem, csalt
hirbõl. Egy fekete glott-küpönyeges ember kekmazos rossz fazekbol
csirkeket etetett a tomác veginel.
- Jo napot! - mondtam neki. s láttam, hogy gyanakodva és
ellensegesen mustralgat.
- Kit keres maga? - mordult rám.
- Bakó Józsefet!
- En' vagyok! Maga kicsoda?
- Sinka István!
- Sinka'.'... Csakugyan! Ismerem a nevedet! De azt nem tudtam,
hogy te ilyen esavargófele vagy!
- Csavargú'?... En'?... En nem vagyok esavargo!
- Hát jo, jó! - hökkent meg Bakó. - Azir, ha mán itt vagy.
gyere be! .
Egy pillanatig azon gondolkoztam. hogy bizony jó lenne innen
szo nélkül kifordulni a kapun és karikázni tovább. hisz ime.jó az idõ,
s ha elfaˇradok. az úton sıunnyadhatok egyet az arokban. Bakó
észrevette a tetovázásomal. esirkeit mentegetözve ott hagyta. Megis-
merkedtünk. S mire az este vekony ködje rálebegetl a tájra. a hűvös
ember felmelegedett. Bizony a nélkül a melegseg nélkül hideg lett
volna a takaró alatt nála. Reggel. mikor elöjöttek a tanyasi gyerekek
az iskolába. elenekeltette velük előttem a finn himnuszt, aztán elkisert
egy darabon. Mikor már elköszõntünk, meg utánam fordult és
azt monduı:
- Neked jo! Te szabad vagy! Látod. e'n igy nem memek élnil...
Ne is add fel ıı szobadsagodat soha!
Mar jól eltavolodtam töle. de meg mindíg azon gondolkoztam.
hogy szegény rabbá lett ember. hat miert nem teszi magat szabaddá.
hisz elötte a nagyvilág. Lam. engem is imoknak és altisztnek
faragnának. de en inkább futok faragatlanul bizonytalan útjain a
világnak. Igen. mert en régen tudtam. hogy sokkal jobb. ha az ember-
nek a teste rongyolodik. mintlıogyha a lelke fagy meg...
Jaj. bizony. halad az utas ember. Reggel még a finn himnuszt
hallgattam az orosházi tany:ikon._este meg már Gyulán. a kis hónapos
szobában vártam. hogy Balázs Arpad hazajöjjön... Meggyújtottam a
lámpát. s lágy, sárga fenyibe bámulva píhentem. Kint egyre halkult a
kisváros zsivaja. s az udvarrol behallatszott. hogy egy hizo ruea

-340-
ugyancsak fecseri a vizet. Mikor Balázs mcgiõtt. s meglátott, így
köszönt
- Na. mcgjõttél. szevusz. adok neked hamine pengőt!
Himnuszokat adott el. meg pár cikknek az ára volt. Kimetszette a
szerkesztõkbõl. Hogy milyen szilaj rohammal sikeníılt neki, nem
tudom. Mert az csuda számba ment, ha a gyulai szerkesztõk valami
írásért fizettek.
Másnap szõlõt. almát. narancsot vittem Piroskának, és azt az
ôrómõt, hogy otthon vagyok. Beszéltem a fõorvossal is, s megtudtam
töle, hogy decemberben még ottmaradhat Piroska, de aztán vinnem
kell haza, mert nincs rá mód, hogy egyhuzamban olyan hosszú ideig
benntartsák a beteget. Meg kell említenem. hogy ez a főorvos több
jóindulatot tanúsított irántam, mint az egész irodalmi világ egyûttvéve.
0 avval segitett. amivel tudott, ami akkor a legfontosabb volt: egy
kórházi ágyat mindig adott, hogy lefekhesscn rá az élóhalott asszony.
Ide irom a nevét; Putjesı Bélának hívták.
Decemberben már otthon volt Varga Zsiga, s a nagy
gabonaszállitó szekerek újra megindultak Csaba felé. Emlékszek rá.
milyen megnyugtató volt az élet nagy össze-visszaságában. mikor a
kezem alatt újra elkezdett kerepclni a rosta és működni a gabonamcrõ
lapát. A két lıisfattyú is hazakerült újra. esténkint világos volt nálunk
az ablak, s éjjel azontúl nem vonyitott a Sziszi se a csillagoltra.
Elmúlogatott lassan december. s egy csendes. szép hóeséses
napon nekiindultam, hogy Pirosltát hazahozzam. Egy kedves Íiatal
alorvos. Erdélyi azt mondta: a főorvos úr üzeni, hogyha nem tudok
hova lenni a súlyos beteggel, csak írjak neki egy levelet pár hét múlva.
8 õ akkor újra ád helyet és agyat a kórházban. Kisángyunlt akkomap
Iovasembert kerített, s este szekérrel várt bennünket az állomáson.
Mikor a szekér befordult velünk a mi uteánkba, a két kisfattyú már
kinn állott a léckapuban, pedig pillogó szemük alig látott valamit a
kavargó hóban.

A nyers fa csipõs füstöt és gõzt bocsátott ki magából. s ahogy

lassan égett., sin benne a viz, s órákon át hallatszott csendes
pityergése. A második hete volt már. hogy otthon volt_Piroska. s hogy
a halkan sirdogáló tüz mellett egyre virrasztottam. Ejjel legtöbbször
fogni kellett a kezét, mert csak úgy pihent valamit. Arról, hogy
valamiképp pénzt is keressek. szó se lehetett. Egy éjszaka aztán
eszembe jutott, hogy ennye. hiszen Zilahy Lajos ..|`egyverbc"
-341-
szólította az írókat az elesett magyar szellem és az elesett magyar nép
szabadságáért, tehát én is oda sorakozok, hisz im. akárhogy is
vesszük, én is iró vagyok, mellé nép is a szegénység és a kétségbeesés
ıabságában. Két vers mellé egy levelet is odatettem. Megirtam benne
ki és mi vagyok, s hogy milyen szomorú helyzetbe jutottam. ktlldessert
hát a két versért néhány pengőt. mert nekem az is szinte élet-
mentésnek számít Sőt, azt is megírtam, hogy én is nagyszalontai
vagyok. S biztos reménykcdésck között elküldtem a Ieveletlilahynak.
Vártam másfél hetet, de bizony nem jött semmi hang. Akkor aztán
újra levelet kellett írnom. Muszáj volt. De azt a levelet már Gyulára
küldtem a fõorvosnak, s írtam, hogy visszaviruıém a feleségemet, mert
már nincs hova lennem. Hannadnap ott volt a válasz: „Kedves bará-
total A beteget azonnal hozza. Minden áron helyet szorítunk
ne ."
Még akkomap pénzt kértem kölcsön útikõltségnek s a következő
hajnalon régi tárgyaitól mindörökre búcsúzott Piroska. Tudta, hogy
többé oda már vissza nem tér.
Mikor újra a kórházi agyon feküdt már, valami gyözelmesen
keserű mosollyal az arcán azt mondta:
- Most mán itthon vagyok! Várom nyugodtan. ami
elkóvetkezilt. _
Injekciót kapott, s egy félóra múlva elbóbiskolt. Ugy
hagytam ott. 0
Pár nap múlva Vésztõn megkaptam a Zilahy levelét. irta, hogy
ők., már mint a „Magyarország” nem kózölnek verseket, tehát azokat
átadta a „Pesti Naplónak", azok majd hozzák. Irt.a még azt is, hogy
azért próbáljam, írjak nekik valamit, de az a valami se vers, se cikk, se
novella ne legyen. Szóval finoman azt mondta: menj a fenébe btıglyos.
(Szalontán a parasztokat úgy is nevezik, hogy - buglyos!) Igy hát
ltímaradtam a nagy fegyvcresörgésből.
A két vers akkor tavasszal meg is jelent a „Pesti Naplóban". s
tekintettel aıTa, hogy nékem szinte életmentésként néhány pengőre lett
volna szükségem, két év múltán, mikor már feljőtıem Pestre, saját
kezcímhez ltilizettck nyolc kemény pengőt.
Mikor a két vers megjelent a „NapIóban", egyszer még küldtem
nekik verset, de arıa azt irtıik, hogy õk nem is értik a verset, s mellé
meg jól megnézik, hogy kitől közõljenek.
A Zilahyéval együtt ez a levél is megvan még mindig. Ott van a
Hatvanyé, a Ballhaztité és a Sértôé mellett.. Vannak holmik, miket az
ember magának megtartogat!

-342-
 (...Mielött tovább peregne ujjaim között a vallomások kereke,
meg kell mondanom valamit! Most, hogy irok, s a mógõttem
szétporlott idöböl idcrajzolom az emlékeket. úgy látom, hogy
akaratomon kivül meg kell bántanom egynéhány embert. Azokat
értem alatta, kiknek régi legyintéseit és hitetlenségeit velem szemben
már lassan jóvá teszi az idö. Vagy pedig úgy. ahogy az évek elfolytak,
jóvátették ök maguk. Tudom, hogy az ember nem angyal - én se
vagyok a,.' - s tudom. hogy az élet harc. Nem azért irom e vallomá-
sokat, hogy magamból angyalt csináljak a mások rovására. Hanem
azén írom így, amit írok, mert azok megtörténtek, s én lám, most a
magam történetét íıom. Elismérem azt, hogy egy kicsit keserű íz-fut
össze a szájukban azoknak. kiket nem akarok bántani, csak a
történethez ragaszkodok. De gondoljanak an`a, hogy az én számban
mennyi keserü íz futott össze, amikor ök legyintettek és hítetlenkedtek
abban az időben. mikor tölük vártam volna a legjobban, hogy
legyenek egy kicsi türelemmcl irántam. és varjak meg, amíg az én
eshetöségeim mellett., gigászi birkózásaimat véghezviszem. Hiszen
úgyszólván nekem egy szál gyenge szöszmadzagon kellett
,,l`elmásznom" pá_r év alatt oda. ahonnan a legyíntést és a hitetlen-
kedést kaptam... Es még valamit! Ez a kis kitérés nem szól azoknak,
kiknek részét-öl nem várom. hogy valamit is jóvá tegyen az idö... Mert
bizony olyanokat is bclékavart a szél ezekbe a vallomásokba...)

Szép fclhöit az égre és minden virágait a löldre rakta ki a

májusvég. Es én azokat a virágokat mind halomra kaszáltam a mágori
nagylcgclön, azon a részen. ami kaszálásra nekem jutott s amit arra a
darab legelön: virágot a májusvég odarakott. Szóval részibe kaszáltam
s három kis boglyát összekapartam. Es amelyik nekem jutott, azt
Varga Zsigának eladtam. Ha már nem kötött az oldalamra kardot
Zilahy az írók fegyverezésekor. muszáj volt általános népfclkelést
csinálnom, és kaszát fognom, mint akinek más fegyver nem jutott. De
hiába csináltam olyan nagy népfelkelést a mágori nagylegelõn, men
már akkor elveszitettem a csatát. A kicsi portát a kílizetetlen
házhellyel együtt eladtam Rácz Józsefnek. úgyhogy ha akarok, még
pár évig benne lakok. s úgyhogy Ö akkor Íizeti ki az árát., mikor pénze
lesz. Igy hát a féléletem küzdelme. a régi álombeli tanya kicsi falusi
mása összeomlott; S a régit is maga alá temette. talán mindörökre. A
szerződést elvittem Piroskának. s mikor aláírta. azt mondta. hogy iıjak
Szalontára. hozzák el Zolikát, mert még egyszer láuıi akaıja. Ez

-343-
június végén volt, s amig Szalontáról nekiindultak, a másik hónap első
fele is eljött. Zolit édesanyámék elhozták, s amit már megírtam. pár
utolsó símogatassal bocsátotta el az élet és a világ ismeretlen útjaira.
Pár nap múlva a másik kettöt is bevittent hozzá. Az orvosok
megengedték. hogy egész nap vele legyenek. Es estefele. mikor már
nagy ámyékokat vetettek a kórház falai.__azoktól is úgy búcsúzott, mint
Zolitól. Akkor látták egymást utoljára. 0 is tudta. én is tudtam. csak a
kisfattyúk nem tudták. s boldogan nevettek. hogy hazafelı alattunk
rohan a kerékpár.
Akkoriban otthon nappal csak a két kopasznyakú tyúk volt. meg
a Sziszi. A kisebbik gyerek egy öreg boltosnénak segédkezctt, a
nagyobbik meg Rácz Jozsef körül volt elfoglalva. Barsi Dénes
abbahagyta a madzagmézezést a „Komádi és Vidékénél" és eltünt a
tájról: völegénnyé jelölte magát. aztán meg Debrecenbe tervezgette.
hogy végre meg kék csinalni a „Kelet Népét". En azokban a napok-
ban kezdtem imi a .,Pásztoréneket". Amikor nem voltam sem
napszámón. sem Gyulán. bezaˇnam a kis léckaput, befeküdtem a két
évig üresen ásitozó disznóol tiszta hornokjába. a Sziszi odabútt
mellém. s én Írtam. ö meg aludt rendületlenül. vagy pedig nyalogatta a
lábomat ott. ahol kilátszott a bakancsszárból.
Emlékszek rá. olyan csordultig voltam az ének mondanivalójával.
hogy egy napon csak azért mentem el'Ugra'ra, hogy Szabó Pálnak
clmondhassak belöle egy pár szép részletet. Azt hiszem, mélyen, az
emben' bensőben akkor találkoztam igazán Szabó Pá|Ial.|Azután már
nemigen legyinthettck előtte. ha rólam volt szó. mert akárki volt a
legyirttö, visszalegyintett neki.
0. bizony. suhannak lassan az évek. s ha az ember az emlékeit
rajzolgatia. rájön, hogy nem volt az elsuhanó évek markában olyan
kicsi ámyék se. amit valami sugár meg ne szépített volna.
Mikor aztán mentem Ugráról hazafelé. be se néztem Dobaiba.
Ott úgyse találtam volna mást. csak bezárt ajtókat., csendet. lcgyeket.
fonnyadó őszirózsákat, meg az iskolakert talpégető kotújában egy-egy
elszáradt szomorú ugorltaintlát.
Otthon segítettem Makai Lajosnak összehordani a búzaasztagot
az új tanya mellé. Meg a ,.Pásztoréneket" irtam. Varga Zsiga elment
családostúl Szenuniklósra nyaralni azzal a szándékkal. ha cséplés
után visszajön, lesz dolga a rostának és a gabonamerő lapáutak. Ugy
gondoltam teháL hogy addig otthon nagy rendet csinálok a ház könil.
el-elszaladok Gyulára, meg írok, ha csordul a mondanivaló.
Egy délután rongyos gyerekingek varrogatásával veszödtem.
Varrtam volna bizony, de kemény, idétlen ujjaim közöl minduntalan

-344-
kícsúszott a tu. A kert porában idegen csírkék furödtelt. s a szolölugas
nagy bágyalag levelei mint valami felmerülõ arcok bámultak bé a
konyhaablakon. Csend volt. s a csendben kint megszolalt a postás.
menjek. taviratot hozott. Igen. távírat volt. négy szö: „Felesége
meghalt. Huszonegyedikén temetjük". Kezemben a távirattal álltam.
mint aki nem akarja elhinni. ami történt. Majd csak mikor kisángyunk
is elolvasta és lassan simi kezdett, akkor hittem el. hogy már - nincs
Papp_ Piroska.
Es ez a nap július tizenkilencedike volt. s a mi asztalunkon ott
feküdt a készülõ ,,Pa`sztorének". mellette meg a fötozatlan rongyos
gyerekingek. A nagyobbik kisfattyú ült a konyhakûszöbön. és sírt. A
másik porosan, ltéeosan elhasadt nadrágszárban jött elö az öreg
boltosnétöl, s csak megállott hangtalanul. ijedten. s nem tudta felfogni.
hogy mit veszített. Kisángyunk sírva keresett valami fekete ruhát,
miben a halottat harrnadnapon majd eltemetjük. En elvánszorogtam
Rácz Jözsellıez. és pénzt kértem töle kölcsön. Másnap aztán
kerékpárnı raktam a kér gyereket. s megíndultunk Gyula fele. Ferko. a
kisebbik gyerek, elöttem ült a bíeiklivázon. s egy kis csomagban tar-
totta az anyja fekete ruháját. Futott velünk o kerékpár. Szemünkbe
nyári muslicák csapodtak. s a felszálló por úgy tünt el a reggeli
szélben. mintha az életünk semmívé vált zászlaja lett volna.
...Délután a ızıvatalozoban egy esikosköpenyes ember kihúzott a
fagyasztobél egy hosszú plehtepsít. és azt mondta:
- Ez az!
- A túlsot húzd ki! Az az asszony! - szólt rá a másik
köpõnyeges.
A tepsi hersent. ahogy vísszatoszította. meg mikor a másikat
kihüzta. S az már az volt: Papp Piroska. Rátettem a kezem a
homlokáıa. hogy ujjaim melege mégegyszer símogassa meg sze-
génykét. S az olvado jég párájátol vizgyöngyös homlok alól sem az
élet. sem a sírás nem felelt többé vissza, csak a hideg.
megrendítő csend.
Aztán ídeadták a taskáját. Abban voltak benne a lim-lomjai.
A többit már Balázs Arpád csinálta. Papot hitt. gyaszkoesit kért,
lovat kerıtett, s másnap délután tízen. vagy tízenketten kísértük a
temetõnek arra a részére, ahova a homalansag elfáradottjait temetik.
Lapos resz ez ott a gyulai temetöben. Ha összel sok az esö. s télen
nagy a ho. tavasszal olvadás után megbuggyannak benne a sírok.
Szegény Papp Piri! Még temetöt is olyat kapott. De az emléke és a
neve azeh íme el. lrt van e vallomásokban. Ezer és ezer napszámosne
közül neki van csak ilyen koszorúja. S a ltoszorún szalagnak ott a

-345-
végtelenség. s a végtelenségben meg ott az én nevem. Majd csak
együtt enyésznek el...
A temetésre kisángyunk magával hívott három asszonyt:
öızfõzneı, Rabzineı es Hzızizıeı.
Mikor mentek visszafelé. az egyik kisfattyút. FerkóL maguk közé
vették a szekéne. En meg a nagyobbikat magam elé eresztettem a
kerékpárral. és megindultunk. most már nem haza. hanem csak Vésztő
fele. ahol ideiglenesen még meghüzódhattunk: a Rácz József poı`tá-
jára. S hogy onnan majd hova megyünk. magam se tudtam. csak
annyit sejtettem. hogy valahova majd a nagyvilágba.
Igen. a nagyvilágba. vissza a puszták csendjébe. bele a szélbe.
bele a reggelek hamtatába. az alkonyatok zsongásába, hogy
meggyógyulhasson bennem az élet - gondoltam. S néhány nap múlva
elmentem Vekerd tájára. Hallottam. hogy valami basa paraszt ott
juhászt keres. Úgy határóztam. hogyha oda sikerül beállanom. akkor
csinálja Barsi a „Kelet Népét". Szabo Pál a pártot. Németh László a
..Tanı'ıt" vagy a ..Valaszt". s'a többiek is mind csináljanak azt. amit
akamak: álljanak egymás mellett. vagy tóıjenek egymás ellen. nem
tñrődök vele. Mert ha én egyszer visszaásom magam az ért világomba.
minden vágyat elpusztítok még a gondolatomból is. ami mégegyszer
kicsalogatna onnan. Nagy Iegelökõn mentem ál. s úgy véltem. hogy
már hallom a pergők és esengök szavát. mintha egy eltemetett világból
én értem éneltelrıének. Nagy ékáefástanyába értem, lompos kutyák
ugattak rám. A tanyaudvaron csikók futkostak, a fertóben disznók
hemperegtek s a ház tomácán egy öreg parasztgazda ült fekete kalap-
ban. vászorıgatyában és olyan mozdulatlanul nézte az udvart. mintha
nemcsak a tanyát. hanem ötet is sárból rakták volna. __
Odaköszöntem neki S megmondtam miért mentem. Ult moz-
dulatlanul és azt mondta:
- Huszonegyedikén megfogadtam az új juhászt! Ezídeig még
nem hallottam rá semmi olyat. hogy a szavamat vele szemben
megmásiccsam! -
- Igy hát elkéstem!
- Ezek szerint el! - mondta a sárarcú gazda. és ült tovább.
mintha a tomáehoz odanött volna. -
Nagy kutyalakodalom között mentem ki a tanyaudvarról. s mikor
odaértem. ahol Vekerd és Ujiráz között 'nagy darab földön nincs
tanya. úgy gondoltam. hogy úgy sincs hova s rníért sietnem. s a dülö
mellett beléfeküdtem egy darab bıizatallóba. En nemsoká Ceztem.
hogy mászkálnak rajtam a fekete_hangyák. és esípnek a pusztai
legyek. Hasaltam a tallóvirágok közt. s eszembe jutott a „Pásztor-

-346-
ének". és a csődőtt fnondott vállalkozésom utóizeként elkezdtek
nyelvemen zsobogni a sorolc
I

A hajam hosszú volt s lobogó.

nagy csizmáim bátran kopogtak.
a jég alatt még pihent a hó.
anyám párszor pogácsát küldött
s a vereségem úgy süllyedt el.
mint egy kicsi papírhajő. mit a gyermekek
[könnye áztat...

Igen. ezt kell megcsinálnom, gondoltam. ezt az éneket. Az élet

bizonytalansága. a napok ltavargása ebben az énekben majd
megnyugtató bizonyossággá higgad s mint gyógyolaj ráhull a lélekre és
széunossa és mcggyógyitja annak minden sebet. Lám a lélek maga
csinál önmagának olajat.. hogy világszıirta sebeit orvosolhassa - gon-
dolkoztam el. s talpra ugrottam: megyek haza és irok. irok. irok.
Alkonyodott. mire a falu. Ujiráz alá értem. Egy nagy hát
tengeriliókkal veszödő asszony lopogott az útszélín. Sokat kötött a
tengeriñókból. megpihent vele. s utana nem bírta a határa venni.
- Nehéz. ugyi. nénike?! - léptem oda mellé.
- Sokat kötöttem. oszt kifogott rajtam! - pihegett az asszony.
- Elakadtam. _
Vallamra vettem a csomó tengeriliókot, s elvittem neki a falu
széléig_ ott áttetrem az Ő hátára, s útamra bocsátkoztam.
Mikorra hazaérkeztem Vésztõre. a két kisfattyú már aludt. Az
asztalon egy piros lábosban hideg galuskaleves volt. Kisángyunk
főzte, s számított arra is. hogy nekem is maradjon. Megéttem a galus-
kalevest. s hajnalig irtam a .,Pászıoréneket". Akkor ráigazítottam
fejemet az asztallapra. s a mosatlan tányírok és szétcsüszott kéziratok
között elaludtam.
Kint már javában sütött a nap. mikor kapkosva felébredtem. Az
asztallapja törte az arcom. s hinelen azt hittem. hogy még mindig kinn
fekszek valahol a vekerdi btizatallón. Azután sokszor ébredtem így fel
az asztal mellett. mert irtam ejiel-nappal. Nem törödtem vele. lesz-e
ftiteni valő. lesz-e búza. lesz-e ruha. Minden addigi küzdelmeimnelt
énelme szethullott köröttem. Rábíztam magam az időre: hozzon.
amit akar.
Két het múlva teljesen lesoványodva. és mindinkább sürúzve a
köhögést. megírtam az ének végét. A gyerekeknek a sorsát egy hétre
biztositottam. elmentem Gabonásba Fazokashoz. ami még nála volt

-347-
öt-hatbirkám. eladtam neki. s ráfordultam a_zsadányi útra. Egy óra
múlva már egészen közelről láttam újra, hogy ott sárgállilt elöttem az
ugrai toırony. s láttam azt is. hogy nagy sereg libák fürödnek á halastó
kibocsátott viziben...
Két nap alatt Iediktáltam az egész ..Pásztoréneket“. Szabó Pál
meg lekopogtatta. Mikor összefiiztem a gépelt oldalakat, úgy éreztem.
nem hiába biztam. és bízom magam az.idöre. mert im. ő az én
mesebeli jó anyám nekem. ki az ezután jövő ismeretlen és félelmes
utaimra ellátott hamubasült pogácsával, olyannal. amit el nem
habzsolhat elõlem az éhes vilag. akármilyen nagy is a szája.

Az alatt a hét alatt. amíg Odávoltam. jártam Szilas-pusztán is.

Megnéztem a Bölonyi kastélyt. Allt magányosan s finom csipke-
szerüségiben úgy hatott. mintha valami nagyvéni nyugati királyné
eıTefele kereste volna Men-Marótot. De hogy nem lelte sehol a tüzes
bihari vezen. selyem krinolinját levctette a szüntelenül zsongó fák
között. hogy az majdan száz es száz magyar paraszt verejtéke árán
kastéllyá varázsolodjon. de rˇıgy_. hogy mint kastély is őrizze tovább a
királyi dáma oltatian vágyait. Allott a kastély és csend volt benne és
csend volt körülötte. Na. hála Istennek. gondoltam. egyszer remek
tanyai szülóotthon vagy árvaház lesz belóle. Körülötte a hozzávaló
földeken meg tanyák keletkeznek. Körúljártuk Szabó Pállal a nyalka
kastélyt. s egyik felól egy sirboltot láttam. másik felől meg egy hattyú-
úsztatot. A strboltban csonttá vált urak aludtak. a hatıyúúsztató
partján meg egy öreg kanhattyü büsúlt. hogy az úsztató elég piszkos
viziben soha nem tudja fehérre mosni magát. Elgondoltam. hogy hej.
milyen élet folyhatott e krinolin-kastélyban. mig a hozzátartozó major-
ban szólt az örök cselédhajrá: nagyszájti kulcsárok munkára átkozták
a major népét. Ehhez a hattyütavas kastélyhoz tartozó majorból ment
férjhez Papp Milıályhoz Tomıa Rozália, a Piroska édesanyja. akit
harminc éves korában megölt a tütlövész.
Egy másik pusztán is jártam akkor héten. Csend volt a major-
udvaron ott is. A csclédházák sarkairól az idő Ieharapdálta a meszet
és a tapaszt s a tönkrement vályogok mint megcsorbult fogsor mered-
tek ki s várták a tapásztó cigányt. Az egyik ajtón benéztem. Négy
cselédlakás nyilott egy konyhára. A kemencék szája hidegen. üresen
és sötéten tátintott a csendben, á kátlanok omladoztak. a küszöbök
kiszáradtak a konyhaföldból. s mellettük a hasadékokból hosszú
sargazőld gázok nyujtózkodtak a világosság felé. Romlás és

-348-
 penészszag volt mindenfelé. Kint rozsdábaborult ekék. romladozó
vetőgépek hánykolódtak és a szénáskertben meglaposodott tetejü.
avas szalmakazlak hevertek. mint lassan apadó és fogyatkozó puha
nagy dögők. A kastély kön'.il derékig érő gaz tenyészett. s maga a kas-
tély fakúltan. színehagyottan hallgatott c tenyészelben. A major. a
kastély és a hozzátartozó földek vénlegény ura épp délutáni sétájára
indult negyven vagy negyvenöt kutyájával. Nagy ricsajial karéztak
körőtte a kutyák. s ő füttyentgetett nekilr szüntelenül. Onkénytelenül is
jól megnéztem. hogy vajon nem ül-e valami piroscsõrü. zőldtollü
pápagály a vállán. De nem ült. Puska volt rajta. Csak a kalapja
szalagia volt zöld s a serte rajta rozsdabama - és a lábán a
,.gamásnijtı" sárga volt. Hát igen. ez egy bihari úr. gondoltam. Es az
volt a nevetséges. hogy ez az úr a feleseinek nagy előadásokat tartott a
helyes ,-._-azdálkodaˇsról és a többtennclésről. S amelyik mosolyogni
próbált. az nem kapott többé felesföldet. 0 maga nagy legelöin pár
tehenet tartott., de tán csak azert. hogy gyengébb gusztusú kutyáinak
tejet tudjon adni.
Az egyik cselédház végénél egy fiatal parasztember nagy
kalapáccsal szeltérkereket püfölt. Avvtrl beszéltünk. Feles volt a
kutyatenyésztő út-nál. A politika nıczejéröl ismerték egymást Szabó
Pállal. Az beszélte. hogy amig ők dolgoznak. mint a hangyák. a
bogaras úr a kutyáir idomitja. De ha megtudja. hogy valamék felessel
véletlenül kijött á kutyája. azonnal puskát fog. és még a szekér alá is
odalö. csakhogy azt elpusztíıhassa. Szép darab földek voltak megmun-
kálatlanul a birtokon. azokat a kastély ura azén nem adta ki felesek-
nek. hogy maradjon neki is valami házi kezelésre.
- Ezt a pasást is szökópillanatban teremtette az Isten! - gon-
doltam. mikor élhagytuk a csendes majon. Cselédnek kellene mennie
vagy húsz évig. s addig valami harapós kulcsár kiugratná belöle a
bogarakat. Mert akár mennyire súlyos föld is ez a Bihar. ennyi beteg
komédia még erre is sok. Egyik helyen hattyúk. másik helyen kutyák.
Közben inségmunkások. koravén gyermekek. sün] halál. s e tarka.
kiálló ellentétek mellett alig pár kilométerre oda. mint történelmi
ostorcsapás. egy idegen ..országhatár".
Ahogy mentünk elfele. még láttuk a bihari urat. Saját kezelésü
l`őldjein állott. A gurdin derékig ért neki. s körőtte jobbra-balra negy-
venöt kutyája esívogott délutáni riadót.
Szabó Pál bizonyosan emlékszik e'rre a délutánra ma is.
Akkor jártam Toldon. Keresztesen. Bojton. Berek-Böszönnény-
ben. Kerezsszegen. Apátibán. Na-gykerekiben. Mikor mentünk vissza

-349-
Ugra fele. Bõszõn-nény és Kerezsszeg között nagy zivatar
közeledett felénk.
- Ha csak lehet. gordûjiûnlt be Keresszegre - mondta
Szabo Pál.
Nekieredtûnk. De száz méterre Szabo Pal |ea'l|L Kipukkadt a
gumija. Hozzafogott csinálni. A zsebiben egy üveg finom bor volt..
kapta valamék baratjátol. Azt kitette a gyalogútra. A táj hirtelen
feltetévé változott, a villámok mint vakitd sárga csíkok hasadtak ki a
fcllegekböl. A szél maga elõtt hajtotta a táj minden porat. Atizzadott
cgyszal ingûnkre bizony csúfos vereség váı't.
- Vagy nátha. vagy tüdőgyulladás! - velte Szabo Pal.
A szél felöl a nagy zugásbol és a porból hirtelen egy öreg csösz
toppant az útra. mintha a fellcgekbõl esett volna ki. Fekete szür volt
rajta. Odajött hozzánk és azt mondta:
- Megázilt az ing. atyafiald... Esö lesz.'... .leg is van
benne!
- Itt a bor. Öreg. igyonl... Oszt ne eressze ide az esót' - mond-
tuk neki.
Az öreg nézte az esö vonulásat. és nézte az üveg bOrL Egy-
szercsak lehajolt érte. kicsavarta belole a dugót s oda allott arra az
oldalra. amenöl az esö fenyegetett.
- Megpróbálom! fohaszkodott neki. s jo hat-madat magába itta a
bomak... Es a második kortyolás után azt mondta. hogy ne féljünk az
esötol. Valóban. mint hogyha valami vasszelter fordult volna meg az
ezen nagy csikorgással. fenn önfenylettelt a fellegek. a szel lassan
megállt. s előttünk jo par szaz metenel omlott az esö es imitt-amott
jég is. Olt. ahol mink állottunlt. körottünk meg kavargott a por. Az
öreg feltetesztirüs csösz akkorara mar harmadszorra is megharmadolıa
az iıveget. s gondolom. elébe allott volna már még a Körözs 'arvizinek
is. Ăzt. hiszem. igen könnyen beleegyezett volna akkor mar a Furi grof
demokraciájaba is. De hol volt mar akkor Furi grof?
Annyit még csak erról._Iıogy az öreg meg az üveget is tı szure-
ujiaba tette. Az övé lett. En nem kaptam se esőt. se náthat. se
tudugyullatlrist. esak aztan sokáig szaporabban kõhögtem. De az
nem akadályozotl engemet abban. hogy visszavonuljak a
ntıpszamtılastol.

Most. hogy egymasutan verem 8 hamujat rossz cizarettaimnak. s

nézem. hogy eernaszálvekony fûstesık csavarog belolük. eszembe jut-

-aso-
nak olyan kicsi dolgok is. ni: fött kolompirt hámoztam otthon. hogy a
két kisfattyut joltartsam nudlival. Egyszercsak megállott a haz elott a
Fazokas egylovas kiskocsija. Eljött és elhozta az utolso nehany
birkam árat. Emlıtettem mar. hogy ot még gyermekkoromtol fo-E-va
ismertem. Mikor leolvasta az asztalra a penzt. s kı`:`ırüInézett. s latta az
egesz elhagyatottsagomat. csendesen azt mondta:
- Panaszitottil hosszu utat csináltál meg idáig! Sok küzdelem vot
az ileted. tudom mit jelent mások kutyajanak lenni! Van harom
gyerelted. egycbed semmi: clpusztultall Micsinalsz most?
- ltt meg eltötom a teleıl - mondtam. - Aztan nem tudom mi
lesz' Tán eIme3Yelt Pestre!
- Elmegy Pestre?
- El!
- Oszt bizol te abba. hogy ott boldogulni tuec!
_- Bízok! Osztán mellé teszem azt is. lássa. hogy olyan mindegy
megdögleni: itt. vagy ott.
- Hát igaz; mindegy! Tudom! De azir vigyázz magadı-a!...
Nagyon sajnállak Pista.'... Most pedig Isten álgyon meg! Oszt
segíccsen meg a jó Isten!
Igy ment el tölem Fazokas Istvan. az Arany János rokona. Mikor
is volt az? Most nyár vegen lesz kilenc esztendeje. Azóta nem lánam
szegényt. De ha gyen-nekkori emlekeimre gondolok. akkor is latom õt..
s ha a vésztöi pusztttlásra nézek. akkor is. Lehet. mar nem is el. Nem
tudom. Emberek. sorsok. küzdelmek. elet. halál minduntalan
ltavarognak az idöben! Emberek. sorsok! S ha egy eltűnik a
kavargásban. honnan tudjam? S ha megtudom. kinek. merre. hova
kiálLsak érte. Isteneml... '
Pár nap múlva. hogy Fazokas nalam volt. meszeltem kivül-belül
a házat. hogy meg egyszer utoljára rendbe tegyem. Akkor meg Sallai
Miska toppant be hozzám. az én régi bojtarom. Hallotta. hogy Piroska
meghalt. s hallotta azt is. hogy menni akarok a tajrol. Eljött hat. hogy
búsuljon velem. és eljött. hogy élköszönjön tölem. Es eljött azert is.
hogy: ha már elmegyek. azt a kispulit. amit o adott nekem valamikor.
adjam oda neki.__ne ltallodjon másnál. Az a kispuli volt Eı Sziszi.
Odaadtam neki. O volt az utolso. ami megmaradt a pusztulasbol. meg
a ket kopasznyaku tyult. Szegény Sziszi. nehezen indult el. de aztán
mégis csak elment. Néztem utana nıegrendülve. mint aki mindennap
temet valakit. aki kedves volt. S mikor eltűntek az uteasarkon. meg ott
állottam köve meredve sokáig a Ieckapuba. De aztán ugy gondoltam:
jobb neki a puszta. tı szabadság. Ki tudja. hany éjszaka orditott
fájdalmaban a csillagokra. amig elfelejtett!

-351-
 Azóta már valamék ismeretlen árokpartba olvadt. Nyoma sincs.
De van! Az „Utolsó szó kutyámhoz“ cimü vers neki szól. Akkor
éjszaka. hogy este elvitte Sallai Miska. sokat köhécséltem _és
hanykolódtam. és megírtam a verset.
Azóta. ha azt álmodom. hogy a régi utakon tébolygok a pusztán.
mindig látom a Sziszit is. Fut felém. hegyes a füle. mint a tti. s lompos
nagy szóre lobog a szélben boldogan.
Sallai Miskát se láttam azóta. De tudom hol él: Kétegyháza
mellett az Alajos-majorban lakik. Juhász. Kilenc esztendeig kutatott
utánam. kereste a cimemet.. mig végre valami állatorvostól megtudta. s
az elmult nyáron levelet küldött. Most már tudunk egymásról
ujra. \
Mikor a Sziszit elvitte Sallai Miska. nemsoká rá egy nap
megfogtam a két kopasznyakıi tytikot., s áttettem a lteritésen:
kisángyunknak adtam öket. Más már úgyse volt semmi. Azok se
legyenek - gondoltam. Igy aztán véglegesen elárvult és elesen-
desedett az udvar. Egy het mulva esöt kapott. s elkezdte benne a gyep
kiütögetni a fejét. `
Lzim csak. ıunódtem rajta. Ez az agyonıaposott föld. ha egy kicsit
is nyugodni hagyják. azonnal zöldiilni es virágozni kezd. Mit féljek én
tehát a jóvendótol. Honnan tudhattam volna. hogy az én taposásom
meg csak azután következik?
Mondom. nött az udvaron a gyep es megselymesedett. és nött a
csend és állandó maradt. Csend volt a házban. csend volt az ólban.
csend volt a kiskertben. Ami zajt azonttil arrafele hozott a szél. az
mind kivtilról. a világból jott.

-N_ah.jónapot! Micsinalsz! - gurult egyszer elô a nagyvilágból

Balázs Arpád.
- Hunnan jössz? - kérdeztem töle. - Jónapot!
- Csak úgy mindenfelól!... Hoztam neked pizt. meg szaonnátf...
Az asszony sijáa nagy csomó viágot vittem! Gyee nizd meg!... Onnan
meg elmegyünk Vásáhelyre! Hozd az íásodat is!
- Nem megyek sehová! -- mondtam neki. - Keresel után
kell nizni! '
-- Azi hoztam a pizt. meg a szaonnát! A kísfattyúknak!
- Oszt mit' csinájjak én Vásárhelyen!
- Semmit. Szijjenizünk! Ott lesznek az iókl
- Kik?

-asz-
 -- Fene tuggya. Mind!
- Mégis kik?
- Kik? Hát Féja. Illyés. Szabó Pál. Séhtö. Bakó. Pákozdy. meg
a többi!
- Tiged hittak?
- Nem!
- Engem se!
- Nem baj a! Mink megyünk magunknald... Na. jössz? Kell a
piz meg a szaonna?
Kellett. Délután mán Gyulán voltam a virágos simál. Másnap
délelõtt pedig útnak eredtünk. s este Vásárhely-Kutason voltunk.
Valaki elvezetett a Greguss-tanyára minket. de a gazda egy kicsit
fanyalogva nézett végig rajtunk. s beleegyezett. hogy meghálhassunk a
szalmakazla töviben. Reggel az itatóvályurt épp mostıık le az
egynapos üt porát. mikor szólott valaki, hogy na. menjünk márıbe. ha
ott vagyunk. Bent kávésfindzsa mellett egy gyengeróısaszin börü Íiatal
ürféle ember ült és így köszönt:
- A Pali! Szervusz' _
- Szervusz - mondtam. - En Pista vagyok. nem Pali!
- Hát nem te vagy Szabó Pál?
- Nem! Sinka István vagyok!
- Erdekesl... Hát ti aludtatok a szalrrtakazalba?
- Mink!
- Jó vót. mi?! De hiszem ti ezt már megszoktátok. ugye?
- Mink megszoktuk! De azír próbáld meg te is!
Ezt a gyengerózsaszin börü. kicsit laposhátú, kicsit puha és
enerváltnak látszó fiatalembert Oláh Györgynek hitták. illetve hívják.
Az ..Uj Magyarság" munkatársaként mutatkozott be. s úgy tekintett Ie
ránk. mint angol lord tekintheti a mezitlábos hindukat.. kiknek az élet
legnagyobb boldogsága az. ha éjjel szalmakazalban hálhatnak. Szóval
furcsa ismeretlen pórnépnek. kik a rejtelmes és örökké titkos Azsia
nyugtalan ..hordalékából" kavarodtak íde.
A rózsaszinbórü. lágyhüsú liatalember aztán köszönt nekünk,
mint szegény soselatott rokonoluıalt. és otthagyott bennünket.
Itt említem meg. hogy tán másfél évvel késõbb. mikor már jól
ismert. s félig-meddig már én _is Pesten voltam. egyszer azt mondtam
neki. hogy csinálja meg az „Uj Magyarságnál“: adjanak nekem havi
negyven pengőt. terrnészétésen írásokért. nem ingyen. Adok négy.
vagy öt írást is érte havonta. csak biztos legyek abban. hogy azt a
pénzt egyszeıTe megkapom. A két kisfattyúért havi tartásdíjat kellett
akkor fizeuiem Vésztõn egy öreg boltosnénak. Aztán számítottam.

-ass-
hogy egy kis eseleˇdszobát valahun kiveszek alberletbe. s ott
meghuzodhatok. Akkoriban volt ez. mikor a kórház vagy a
Cıellerthegy oldala. vagy pedig a liget volt a szallásom. mert
Piiskieknel is kellett a kis cseledszoba a szolgalönak es Tatayeknak is
eleg volt belölem. Napi tlz-tizenöt fillerböl tengödtem akkor. kenyeren
es zöldpaprikán. s egyszer ettem naponta. hogy a ket gyerek
tarıasdijat összesporolhassam.
Az ajánlatom után eltelt pár honap s egyszer megkerdeztem Oláh
Györgyöt. hogy lesz-e valami a dologböl. beszélt-e Milotayval. Mond-
ta. hogy beszelt vele. Söt valami HütneıTel is. me_rt lán igazgatói ülés
volt. Es ott azt mondták egyhangúlag. hogy az ..Uj Magyarság" nem
azert van. hogy „csavargo vad zseniket tartson e|"... Bizony nem
kellettem Milolayeknak. Nem voltam vasalt l`ıú és nem valami
kellemes es szep dolgokat meséltem az eletröl.
Erdekes. most.. hogy megjelent a Milolay „Népi válság nepi
Magyarország" cimü könyve. ezt a tépett. csapzott. zõldpapriltán
tengodo csavargol. ezt a nem kellemes hangú ..vadzsenit" állítja oda.
hogy: im. nézzetek itt van. ö a mienk! Pedig jobb lett volna. ha akkor.
amikor en vanszorogtam az ehsegtöl. egy kicsit több lelke lett
volna irántam.
Abban az idöben volt egy másik eset is. Egy l`ıatal iró. mikor pa-
naszkodtam. hogy nagyon nehezen tartom el a kislattytikat. dühösen
azt mondta:
- Mit jaigacc! Lövödõzd agyon űket! Ha tehetség valaki. lerazza
magáról a koloncokat!
A l`ı_atal iro egy dunántúli papfiú volt. Azert írom ezt ide. men ez
is az ..Uj__Magyarsag“ szerkesztõségeben történt. Dallos Sandor a
tanú tá. Ot latogattuk meg egy este én is. a fiatal iro is.
No. de nem hagyom abba a kútasi találkozót Az egesz
felvonulást egy Karasz Peter nevû fiatal. cenzár-kinezesû ember ren-
dezte es vezette. Az kiadta az utasítást. hogy ez es ez az iro ide es ide.
eıTe. meg erre a tanyára megy kutauıi a szociális helyzetet. Azt mond-
tam en is Balázs Arpádnak. hogy menjünk hát mink is valahova. Igaz.
hogy en ismertem a tanyák szociális helyzetet. de azert nem akartam
lábatlankodni. hogy nem megyek. Az is igaz. mink nem voltunk a
meghívottak között S meheltünk. amerre fejjel estûnlt. Csak estefele
kellett visszal.e`mi Ktitasra valami Olvasókör felibe. A többi ıˇrö már
elõzö nap szetosztatott. s valahol a tanyák között köszált szekeren.
vagy pedig a hosszú vacsora fáradalmait és a vele járö borok mámorát
meg mindig alvással gyögyitgatta. Mink is tehát nekiindultunk a
száraz. kitikkadt tájnak. abban a remenyben. hogy valamék tanyába

-354-
csakugyan bemegyünk. s ha másképp nem. pénzért kénink egy kis
élelmet. mert este nem vacsoráztunk és reggel se fröstököztûnk sehol.
A tanyak népe neki volt buzdulva a nagy lrófogadásnak, s épp ezért
egy tanyában megkérdezték tölünk. hogy mink is írók vagyunk-é?
Mondıuk. hogy igen. - bár kûlsönk és borotválatlan mivoltunk miatt
gyanakodtak egy kicsit. de azért szívesen fogadtak. Es mégis. amíg
csak ott voltunk. végig nagy izgalommal várták. hogy mikor jönnek
már az írók. Elég az hozzá. hogy eltelt a nap. s estefele mink is
odamentûnk az olvasókörhöz a magunk szakállára. (Sokáig korholtam
még utána Balázst. amiért elcsalt. Még ma is meg tudja mondani.) Az
olvasókörbe sok beszéd hangzott el. Ott ismertem meg Sértõt. Ultem
hátul egy padon a beszédek alatt. valaki megrnondhatta neki. ki
vagyok s nézett. nézett egy darabig. aztán oduült mellém.
-_ Bocsáss meg! - mondta - hogy csúnyán megbántottalak!
Nem tudtam. hogy milyen helyzetben vagy! Hallom. meghalt a
feleséged!
- Jó van! - mondtam neki _ nincs semmi baj!
Elfelejtjûk a levélváltástl
Igy ismerkedtûnk meg Sértõ meg én. Én a ,.Pásztoréneket" átad-
tam Féjának. Hallott rola. hogy irom és nagy örömmel igénc, hogy
segítségemre lesz. hogy könyvalakban megjelenjen. (Ma is mondom.
hogy megjelent, az az ö érdemel),
Este aztan nagy vacsora volt. En azt mondtam Balázsnak. men-
jen és vaesorázzon. Gondoltam. egy kicsit Ieheveredek az ut mellett a
gyepre. s le is heveredtem. De alig nytiltam végig a gyepen, Balázs
kiabálta a nevemet. és a fák is ztigni kezdtek. sötét felleg gyûlekezett
hirtelen. s a nagyeseppû. futó esti zápor bézavart a vacsorázók közé.
Megálltam az ajtóban s néztem a vaesorazókat. Nagy lál pap-
rikashtisok gózöltek elöttük és közbe-közbe más tálakon félzseb-
kendönyi túróslepények illatoztak. és akibe még fért. evett. (Tudniillik
egész nap etteld) Mondom folyt a vacsora, s a nagy tál húsok és lepé-
nyek lölött azon vitatkoztak. hogy a maradi és konok paraszti népet
miként kellene ránevelni. hogy vitamindús táplálékkal éljen, úgymint.,
sárgarépa. saláta, karalábé. kelkáposzta. spenót, és a többi
ilyenfélék.
- Mi az Isten esudája - gondoltam. - Akkor a gereblyési
cselédség. ki egy télen ellopkosott egy kazal cukorrépát.. és fözte és
erte kenyérrel. nem is tudta. hogy milyen királyi módon élt. Már csak
azén is. mert nem lehetett egyoldalúnak nevezni a táplálkozásultat,
hiszen föttengerit is ehettek mellé. Azt meg a góré alól szedték fel
szemenként, amit a vamytık kivájtak.

-355-
 AıTól is esett szó. hogy többször kell ilyen írótalálkozó-
kat csinálni. hogy megismerjék a népet s annak tanyai életmódját. Mi
sem könnyebb. mondtam valakinek, azt hiszem Szabó Pálnak. Most
tengeritörés és köróvágás ideje van. s azok az írók. kik nem csináltak
még ilyet. maradjanak lenn itt a tunyák között.. mondjuk. egy hónapra.
és ismerkedjenek a néppel. annak szokásaival és élelfomtájıival és
törjék a tengerit. éjjel vágják a. kórót nyolevan l`ıl|ér napszámért._és
abból éljenek. Es akkor aztán próbálják ki a vitamindús dolgokat. Igy
kell tenni! Hisz mink is így teszünk. az istenfáját neki!
Bizony így volt' Vacsora után az irókat aztán autóbuszba ültették
és elvitték öket bé. Vásárhelyre. Minket meg otthagyták hoppon az
Olvasókör mellett.
- Na hála Istennek. elmentek! - mondta egy köpcós
parasztgazda. - .ló pár évig elíg vot az irökból!
- Hallod? - löktem oldalba Balázst. - Nem meg-
mondtam nekedl?
Igen, mert én már napközben hallottam ilyenfeléket. A kis
parasztgazda minket csak olyan laeér esti ılttasoknak nézett. kik a nagy
csõdületre ott kiváncsian megállottunk. Elöttünk tehát bátmn
beszélt
Elég az hozzá. hogy mink megint visszamentünk hatásra a
Greguss -szalmakazaljába. De csak nagy csendben. -'nehogy
észrevegyék és elirányitsák onnan a szekerünk rúdját.
Az esótöl fellrissült hajnalban aztán egy kicsit borzongva búttunk
ki a szalmakazal tövibõl. s bekarikáztunk Vásarhelyre. Délben ott
aztán már én is az irökkal ebédeltem muzsikaszó mellett. S amíg
tárgyalt:-ik a találkozó iigyil. én arra gondoltam. hogy az én népi
ûgyemet és szociális" helyzetcmet nem kutatja csak az ég. Annak is
csak az arra elrendelt angyalai...
Másnap este Vésztön voltam. és peregtek velem a napok. elébb
az ösz. azután meg a tele l`e_le. Ferkot. a kisebbik gyereket az öreg
boltosnéhoz adtam kosztra. En meg otthon a nagyobbikra föztem és
mostam tovább. Októberben vegre megjelent a „Kelet Népe".
Novemberben leginkább Varga Zsigánál dolgoztam. Decemberben
levelet kaptam Peströl. egy fiatal jogásztol. Püski Sándortól. hogy
menjek át Békésre. mert ö is utazik oda. haza. s hogy ott rámnézve
fontos dolgokat akar megbeszélni. El is mentem s megbeszéltük. hogy
nagy irodalmi estet rendez nekem. azert tehát majd koratavasszal
menjek fel Pestre. Most már elárulom. hogy az irodalmi estböl nem
lett semmi. Addig. amig szeıvezték. rendezték. legalább tíz-tizenkét
irodalmi hiéna élt a jegyek árából. és Püski is. én is vakarhattuk a

-356-
fejünket, ö még a zsebét is. Én meg hallgattam, hallgattam, figyeltem
és szemlélödtem. S mikor jol kiszemlélódtem magamat., úgy gon-
doltam, hogy jó lecke az nekem az ismeretlen nagyvilágból. O, igen.
aztán eljött a karácsony. Jézuskának nem gyújtottunk gyenyat,
magamzıak meg nem gytijtotıunk tüzet A pohárba befagyott a viz. Az
ajtót csak néha-néha kisángyunk nyitotta rám. Emlékszek rá. nagy
lázban feküdtem s elöttem a széken kis darab pékkenyér volt és egy
pohár bepillésedett tetejü viz. Este, mikor a nagyobbik kisfattyıi,
Jankó hazajött a derrnedt csendbe. olyan öregen. fáradtan s kicsi
gyenneklelkinek magánosságába temetkezve ült mellettem. mint.ha az
utolsó hajórones is, amibe még kapaszkodhat, készülne elmerüh`ıi.
Igen. sokáig beteg voltam. S hogy tt kis .lankónak mégse legyen fekete
az élete, Varga Zsiga magához vette. Azután napokig nem nyilott ki
nálam az ajtó.-A kulcsa elveszett. a kilincsc elromlott. én tehát
belülról magamra kötöztem, hogyha csak lehet, mégse kavaıjon bé
ágyamig a hó.
Van a világon valahol egy rossz puskakészség, nem tudom most
kié lehet. ha tudnám se mondanám meg. Orókre eltört üvegek, rossz
ltóróvágók, megpenészedett szalonnapeckek és kötéldarabok között
szétszedve hevert az akkor az én pallásomon. Egy nap felreszkettem
érte, kiesavanzım a rongyokból. s amíg vittem lefele. úgy gondoltam:
hej. élet. elég volt a játékaidból. Egy háromliteres hasadt
ugorltásüvegben volt vagy három hozzávaló ,.patroj", azokat is
elöszedtem, s amig babráltam a berozsdásodott csővel, lassan
készültem magamban arra. hogy a szegénység. a magánosság és az
azokkal járó minden |`öldi_bajok ellen azon a rozsdás csövön át bé-
veszem a gyógyitót és... Es akkor délután a kis Jankó forró arccal
hazajött. lefeküdt a szokott helyire és éjfél fele már félrebeszélt és az
anyjáért kiáltozott. Nem. nem, nem! Nem szabad nekem örökre
meggyógyulnom, dobolt fel bennem a lélek, mikor a forró, vergódó kis
gyermektesten lefogva tartottam a takarót. nehogy a jéghideg szobá-
ban jóvátehetetlen. dolgot vigyenek végbe a szomorúság angyalai.
Négy napig ápoltam, akkor bebugyoláltam jól. és elvittem Varga
Zsigáékhoz. Ott feküdte ki a többit... Ó, bizony. azén nem tudok én
kellemes, szép meséket imi az életról.
Az öreg. rozsdás esütönök aztán felkerült vissza a pallásra a tört
üvegek és penészes szaloıınapeeltek közé s én is fellábadoztam. Nem
soká rá valahorutan egyszer megint elögórdült Balázs _Arpád, s a
esomagtartóján egy hamtine kilónyis darab köszenet hozott, és azt
mondta, ha egy kiesit összeszedem magam, megyünk Csabára,
irodalmi estet készitett ott elö. Aztán elókerült Barsi Dénes is. Egy

-357-
nap pedig súlyos csomagot kaptam: háromszáz .,Pásztorének" volt
benne könyvalakban. A .,Pásztorének" nyomán aztán új remények
suhogtak felém. új vágyak. A csabai irodalmi délutánt is meglartottuk.
Jézus professzor úr mellém állott megint. És eljött az ideje annak.
hogy lassan. lassan. a fák is rtigyezni kezdtek. Akkor a nagyobbik
gyereket is odaadtam az öreg boltosnéhoz kosztra. Rácznak meg azt
mondtam. hogy öszig tekintse a portál úgy. hogy még benne lakok.
Legalább a gyerekeknek legyen gyümölcs akkor is. ha én távol leszek.
Aztán meg majd kiforogia az idö megint.. hogy mit kell csinálnom. Egy
délután aztán athordtam a bútorok és ágyneműk egy részét
kísángyunkhoz. a másik részét meg az öreg boltosnéhoz és másnap
reggel Felutaztam Pestre a liatal jogászhoz.
- Na. mire visszajövök - gondoltam - akkorra a téglajárda
között is gyep nö. az udvaron meg lehet. újra kihajt a piros paré s nagy
bojtjaitöl majd bíborlik az udvar.

Aıról a néhány hónapról. amit akkor Pesten töltöttem. most nem

irok semmit. Mégpedig szándékosan nem irok. Nyers állapotában van
még az nagyon. s ha úgy nyers állapotában ímám meg. lehet,
igazságtalan lennék. Majd. ha az idõ leméri s az évek enyhítenek és
szépítenek rajta, egyszer talán azt is megírom. Ma még nem tudom
megmondani. mikor...
Az a pár hónap csak ízelítő volt. Emlékét, ízét becsomagoltam az
idö ládájába. s ha majd úgy vélem. hogy na most mán
hozzányúlhatok. hozzıinyúlok. Addig, mondom. az a néhány hónap is
hadd szépüljön és hadd enyhüljön.
Most pedig visszatérek az elcsendesûlt udvarhoz. amit akkor
nyáron csakugyan elboritott a gyep.
` Nagy szöke szekér szalmák. mint óriási kövér disznók. döcögtek
az úton mindenfele. mikor Vésztõre megérkeztem. A két kisfattyú úgy
ugrott elébem. mint akik eltünt reménységüket hirtelen visszakapták.
A csomagombarı néhány szem pesti Őszibarack volt a számukra.
egyéb semmi - a magam részére meg néhány szennyes ing. - De
azért boldogok voltak. A bútorok egy részét visszahordtuk, a másik
részt, amik értékesebb darabok voltak. az öreg boltosné megvette.
Kellett a péhz. hogy felöltöztessem a két gyereket. meg hogy a
tankönyveket megvásárolhassam nekik. Néhány pengöm nekem is
volt, amit Pesten. a hasamon megsporoltam. hogy jusson a gyerekek-
nek. a.ıni kell. Augusztus végire el is rendeztem, hogy a két gyerek

-358-
honnan indul neki a télnek és az éleutek: a kisebbik maradt tovább az
öreg boltosnénál, a nagyobbik meg elment Szeglıalomra a
gimnáziumba. Nagy Miklós, az igazgató pánfogásába vette s bekerült
az internátusba. Paplant. pámát. Iepedöt csomagoltam össze. s mikor
szeptemberben elkezdődött a_tanitás. átvittem oda. Ott volt a Szabó
Pál és a Varga Zsiga lia is. Es ott volt az anyja pámája vele. amire
minden este ráhajthatta a fejét, hogy álmodozzon az ott.honról. ami
olyan hamar széthullott lõlötte, hogy veszteségét még alig-alig bírta
felfogni s az emlékeit a jõvendö életre magában megtartani. Ferkónak
egy évig még elemibe kellett járnia. Gondoltam. õ- hadd maradjon
egyelőre még a régi fészek körül. Ha már én távol is leszek. s ha már
nem is érzi az otdıón melegét. legalabb az emlékek megsimogatják
szegénykéL S talán. talán kisángyunk is néha. Hiszen ha lel kellett
varmi egy-egy gombot, mcgfótozni a kilyukadt inget. nadrágot.. vagy
pedig apró kis gyerrnek-panaszokat valakinek a nagyvilagon elmon-
dani. kihcz fordulhatott volna máshoz. mint kisangyunkhoz.
Kedves, jó kisángyunk! Mennyi kûzdelemnek és mennyi
szomorúságnak a tanúja ö. Hallom, ma már ösz a haja. Most. hogy
irok róla. szinte látom, hogy mosólétõl kireszelt ttijai milyen
hűségesen varrogatták a Sinka gyerekek csupafót ingeit este.
láınpavilágnél. mikor a munkából hazajött... Ó. bizony. az évek
peregnek. jaj de peregnek. s lassan belepi öket az idõ Fústje. Am
akárhogy is lepi be az éveket a füst. ha mindig messzebb és
messzebbröl is. de kivillan belőlük a kisángyunk varrótûje. Azért
írtam ide, hogy amig e vallomások élnek. az is ragyogjon.
...lgen. úgy. ahogy tudtam. elrendeztem a kisfattyúk ügyeit. s egy
szeles. napos koraöszi délben kimentem Dobai-pusztára. Meg kell
említenem. hogy akkorra már Barsi Dénes asszonyt vitt a tanitó-
lakásba. Nyár elején esküdtek, a Balatonnál voltak nászutazııi.
augusztusban visszajöttek és berendezkedtek. Rendes. szép bútorok
kerültek a lakásba és szőnyegek és egy nagy feketére csiszolt iró-
asztal. A jegyzõlány. a volt tanító-kisasszony nem tûrte a ren-
detlenséget. Söt meg engemet se nagyon.
Csodélkozva nézett ram, mikor betoppantam. Nagy kék szeme
kerekre nyílt, a konyha össze-visszaságában megállt kétségbeesetten
elöttem és azt mondta:
- Dénes nincs itthon, estefele hazajön!
De ezt úgy mondta, olyan hangon. hogy azonnal tavoznom
kellett. Mondani akartam neki. hogy asszonykám. lásd, elromlott
körülöttem mindenfele és mindenképpen az élet, és eljöttem, im.
hozzatok, hogy liatal, most épülõ otthonotok oröménél par órara

-359-
megrnelegıˇtsem az én otlhontalanságomat. s konyhátok kisszékire ülve
egy kicsit elringassam magam a kaeagásotok mellett. Hogy megyek én
innen most már nemsoká végképp! Erezd meg. hogy.egy búcsúzó
ember jött ide, aki maholnap idegen világba és ismeretlen harcokba
távozik. Hát ha olyan linom az a sokat magaszlalt nöi ösztön. mért
nem érzed meg a távozó ember szomorúságát. ki azért jött hozzátok.
mert látni akar benneteket.
- Jó. akkor megvárom kint! - mondtam az iljú asszonykának s
elindultam egy hosszú dülön Zsadány fele. Majd visszajövök késöbb.
gondoltam, és ballagtam és néztem, hogy végig hosszan füstöl a dülö
pofa a esavargó szélben.
Szegény kis asszonykzfl Még ma is látom. milyen kétségbeesve és
tehetetlenül nézett utánam, mikor kiléptem a kertrostélyon. Érezte
tán, hogy valami enyhitö. marasztaló szót kéne mondani. de nem
találta fel riadt önmagát. meg úgy is gondolhatta. hogy majd csak jön
Dénes s akkor helyrebillen a dolog. Valamennyire meg is énettem,
hogy a tegnapi kis jegyzölány. ki a hófehér élet világából mára oda-
cseppent a major torzonborz népe közé. idegenúl nézett rám is. hisz
jol tudta. hogy én is nemrégen még pusztai cselédember voltam. Látta
ott a mezillábas sereget. az ökrökre örökké orditozö szennyes. sáros
béreseket, s hallotta káromkodásukat. s gondolom simi és menekülni
szeretett volna onnan közülük, nem pedig egy effajta emberrel leülni
finom bútorai közé. Tudtam én azt nagyon jol. hogy nekem nagy utat
kell még addig bejámom. mig eme bútorok között engemet is elfogad-
nak. Megértettem a riadt kékszemü, iljú asszonykát. s belátıam, hogy
ö csak a maga módján méri a dolgokat.
Egy óra múlva fonnán Szabó Pál Iépkedett utánam a dülön. A
„Kelet Népe" félig-meddig akkor már az övé volt, sjölt megbeszélni
Barsi Dénessel a folyóirat-ügyeket. Hallotta a fiatal asszonykátöl.
hogy én is ott vagyok. s kijött énem. Naplemente körül megjött Barsi
Dénes is. Emlékszek. an'o| volt szó, hogy a lapot Gyulára kéne vinni.
odavalö nyomdába. s azt ott Balázs jol tudná ellenörizni. En
vállaltam. hogy Balázs Arpáddal erröl majd beszélek. Mink aztán
Szabó Pállal hajnalban mentünk, egyikünk erre. másikónk arra. Az
volt az érdekes. hogy a régi Barsi Dénes mintha eltünt volna. Talán
egy ámyalatnyi dolog volt csak az egész. De én már tudtam. hogy
többé nem mehetek úgy a dobai iskolába. mint addig. Igen. ez volt az
érzésem akkor. Lehet. hogy ez csak azén volt. mert nagyon
ágrólszakadt. _és nagyon érzékeny voltam. Egyszer még voltam kint
nála. Balázs Arpáddal és egy gyulai fiatalemberrel mentünk ki. Nem
tudta. hogy mit csináljon velünk. Este volL A tanterem kicsi elöszobá-

-aso-
jában volt bekészitve egy hát szalma, azt jelölte ki éjjeli
szállásunknak. mentegetõzött, riadt volt. aztán bement a szobájába és
hallatszott, amikor ráforditja az ajtóban a.kulcsot. A tanterem poros
pallözatának összes bolháival és a szalmára kovártélyozott legyekkel
hajnalig viaskodtunk. Mikor láttam, hogy pitymallik, azt mond-
tam:
- Talpra! Jobb nekünk. ha megyünk' - És szépen zaj nélkül,
bctettük az iškolaajtöt és Iibasorban megindultunk Vésztö felé. Balázs
elöl. a gyulai fiatalember utána. én meg hátul. Azért mentem ott, hogy
a két elsö hadd beszélgessen egymással. amig én magamban
megbirközok azzal a valamivel, amit hangtalan belsö sírásnak
neveznek. ˇ
Barsi Dénessel akkor összel `Gyulán találkoztam újra. A
nyomdával tárgyalt ott a „Kelet Népe" ügyében. Én épp Balázs
Arpádnál voltam, s úgy találkoztunk. Egyszer meg utána Vésztön.
Szabó Pállal jöttek akkor an'a valamiért, s megkerestek engem is.
Oktober második fele volt, vetköztek a nyárfák, fútt a szél és a
vékonya gallyak már meg-megfüttyentelt.
Már nem emlékszek rá biztosan miért. de azt hiszem a Kisgazda-
párt miatt vita támadt közöttünk, azért, mert már akkor szö volt róla,
hogy a_ folyóiratot a párt szolgálatába kéne állítani s akkor lenne rá
pénz. En tiltakoztam ellene, Szabó Pál fellobbant, s azt mondta, hogy
béka-szemekkel nézem a világot, és otthagyták, Barsival együtt. Azt
hiszem, Palinak ez az öszi fellobbanása csak javamra volt. Igy
hamarabb indultam neki a bizonytalannak, mert nem tudtam ég és
föld között lengeni. Magam maradtam, s a magánosság elrepitett.
Hát majd meglássuk, hogy milyen szemmel nézem, gondoltam, s
néhány nap múlva lehordtam a pallásról minden Iim-lomot és kezdtem
eladögatni a szomszédasszonyoknak. Három, vagy négy napig tartott
a dolog, s ami addig el nem kelt. jorészit kisángyunknak adtam.
Fillérértékü kis tárgyak voltak azok csak, de kisángyunknak kedves
volt minden darab a Piroska emlékéért. Akkor flandékoztam oda az
öreg rozsdás puskát is valakinek. Se agya. se kokasa nem volt. Az
agyát feltüzeltem, a kokasa meg elveszett a nagy rámolásbaıı.
Szomoni vásár volt. Vetekedett egy új temetéssel. A kisfattyú. Ferkó
ott jött-ment.. simogatta a megszokott dolgokat és minden darab után
kétségbeesetten bámult, mikor valamék asszony elvitte. Megmagya-
ráztam szegénykének, hogy így kell lennie. nincs más úL
Mikor aztán a puszta üres ház maradt, azt mondtam Rácz József-
nek. hogy immáron vegye át azt és cselekedjen belátása szerint. Aztán
összeszedtem a cökmökomat., elköszöntem a kisfattyúktöl,

-:ıõı -
kisangyıınktól es Varga Zsigatól. s elindultam arra az útra. amelyikre
még juhászbojtár nem indult el. mióta csak emlékezni tudnak az idõk
a Kórózsók mellett. A batyumban harom ing. egy törülközõ és nehany
Zsebkendõ volt. a zsebemben négy pengó es egy két centiméteres
sarga ceruza. És köröttem ösz volt. mügöttem meg Fáidalom. pusztulás
es temetó. Az allomáshoz Varga Zsiga kísért ki. Megrnondtam neki.
hogy nem fordulok többet vissza. meg akkor se. ha azzal a slr
gorongyeitõl szabadulnek. Körülbelül lelorát vártunk a gyomai
motorra. de e félóra alatt vagy hatszor elbúcsúztunk.
Varga Zsiga! Varga Zsiga! Azóta mar Ö is halott. Háromszor
beszéltem meg vele aztán. negyedszerre csak láttam. Esti utcán loholt.
hóna alatt beesomagolt könyvek voltak. Szaladtarn utána. de egy
'kavargó tömeg elsodorta. s az alkonyati szürkületben örökre eltünt...
Most ide ólelem magamhoz az emléket. s vigyázok rá. hogy többe el
ne tûnjõn...
Mikor Felültem a motoı1'a. megıty'ugtatott_. hogy a kisfattytikra
ügye! majd. mintha mind a kettő az övé volna. Igy váltunk el. Azután
megindult sıaladni a motor. Kint ködös volt az idö. de az ablakon at
jól látszott Malom-puszta. Kórokúpok állottak sáros. fekete Iõldjin. a
ltúpok lõlött meg hazatlan vamyük szallottak valahova ejszakazni.
Lorrthan és nehézkesen repültek. mintha a sorsom ôszi madarai
lettek volna.
Ameddig be lehetett látni. körül. néztem a tájat. s an'a gon-
doltam. hogy ott az enyemen kivül. porban. esõbcn. hóban. sárban
mennyi kín eˇs küzdelem omlik el...

Íme. vallott a Fekete Bojtar. A papírt és a ceruza! most mar

belehajitja az idõk zúgasaba s onnan azt. mint bojtár. soha elö nem
veszi többé. Amit e vallomásokban el nem mondott emlékeket.. azok
váljanak lölddé s abban teremjen meg az a piros virág, amit az árvák
és elhagyottak majd a szabadság zaszlójára oda tűznek. Így legyen! És
úgy. hogy élni es küzdeni segítse meg az Isten õket...

z J

-362-
 AZ EGYKORI ÉS MAI KIADÓ UTÓSZAVA

\ Sinka István személyes meghatalmazása alapján a vallomások

eredeti szövegébõl; a személyhez kötött sérelmek és keserúségek
áramlásaban általánositó részeket töröltem. A személyeseket pedig
viseljûk el, mi, egykori barátai' és joakarói, gazdái és cselédtarsai.
ellenfelei és ellenségei, mert megnőtt az 6 igazsága az idõben.
1944 elején fejezte be ezeket a vallomásokat. Utána még 25 évig
élt, majdnem végig politikai és irodalmi tilalom alatt. Az utolsó
éveiben kezdték kiadni újból verseit és elbeszéléseit. amikor már az
ideg- és izomsorvadás embertelen kinjai gyötõrtek.
Az ezekben az években írt „Szigetek könyve" utolsó sorai méltó
befejezése nemcsak armak a műnek. hanem ezeknek a vallomá-
soknalt is:
Kelj fel a porból, porig auirott unber.
ki egykor egeluıelt
fia voltál, szárnyas lélek,
~ majd elbukott át-ıatlanäg, aztan egy tat
a földdel, s utana földi sebekoek f
hordozdia - b vlgaszıalédj.
Hisz itt-ott ad kisebb-nagyobb örömöt Q mosolyt is az elet.
De ki nallhatna a sírba olyan set-eletzımel
az emberek kbztll egy is, mint en,
ltitúgytantt.'almonaBü.ntet6maia,m.int régivıaıztwt?

Igaz,ınuıtmtl.rneınjá:o.m
arégipttsztákat,
demaelekınéglslgazanptımaägoıt.
Eımityeıı mgzm,õ, eımtıyzz egyeaıu.
A caitltgatñ idõ, hiába, nem áltat.
Úgy megyekétanjeıngó világon,
hogyaéı'el.meimetneınvíszeınfeg_'{verítl,
cmkmaaolytvimelt,mosolyátazoltnak,
Hkamadaraknakisprédiltfltak

-363-
 . . . De: immáron cauıd legyen, elmúlort az óra.
Pa.ra.nı`.solj, lélek, az áramló vizeknek:
valaki att-nos, hadd ıingassák szegény;
Jöjj át a tengeren, angyal, hadd szállok lıajódra:
iramlik az idõ, már innen is megyek: velem a lıabolıt elsietne.k.
S mit tudom en: csak abrănd vagy álom
volt az elet? Itt hagyom a földnek, mi enyéıtı volt, a reményt..
Hajtsd a hajót! Ha az voltam is: leýrvább a világon:
ltızeınben a szövetség rózäja
virágzik minden elmúlt azenvedbem árán.
I-Iaitsd a lıajótl S mindenütt, hol a lélek-szarvas legel,
mirtdenütt, ahol az élet-madár
dalol út mindenütt, ahol elhagyatott ember
el: körül a világon. Hajrsd a hajót!
Hadd karolia át a boldogtalan földet
I rózsa, az Igeret., a tllndoklõ azivárvdny.

Ime, mit eddig beszélteııı,

baárom e ltñnyvbc
õrõkre,

s magam ajánlom
Isten kegyébe.
Kis tnls: hullt rá a szemem könnye,
bámúltam erte sárga fenybe
éjjel, 8 nappal el. el a mwwfičgbt-I

Írtam nevető fiatalnal.

irtam slró ôrtgnfilf-z
esflrtam a gyorsszlvüeltnek., kik hamar mtglil-llfl-Eli
irtam, mert álmoknak voltam rabja,
meg, hogy ne legyek boldogtalflnı _
mmtafmmikormagámhagyjamitllflflbfi-

New York, 1987. június 19.-én

Püski Sándor

364 -