Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Olyan nagy volt a

csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek
Azt mondta az első :

– ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.

Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:

– ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

– ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.

Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott:

Gyermek: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!

Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
– ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új

életre keltette a többit.
Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a
hit, remény, szeretet és béke lángját!!!
Ámen.
Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi kívánság
Ha én betlehemi Nem énekelnek már
pásztorgyerek lennék, mennyei angyalok.
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék. Úr Jézus elébe
Elmegyek én mégis,
Ha volna egy szelíd száz nap és száz éjjel,
szép, fehér báránykám, Ha mindig mennék is.
azt is odavinném,
azt is odaszánnám. Száz nap és száz éjjel,
még nem is kell járnom:
Gyorsan letérdelnék… Odarepít engem,
Milyen jó is volna! az én imádságom.
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna. Mért megyek elébe?
megköszönni szépen,
Talán egy kis angyal a sötét világra,
kezemen is fogna… hogy leszállott értem.
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna. Megmondani neki:
életem, halálom:
De én nem lehetek… már én csak ezentúl
mért is nem lehetek mindig őt szolgálom.
betlehemi nyájat
őrző pásztorgyerek! Megsimogat, tudom,
Magyar földön járok… Szerető szemével,
el is múlt az régen, Megtelik a szívem,
hogy az a csillag Szíve melegével.
ragyogott az égen.
Megtartó Úr Jézus
Van most csillag elég, édes mosolyával:
de úgy egy se ragyog. karácsonyestének
nagy boldogságával
Siklós József – Betlehemi fényes csillag

Betlehemi fényes csillag

gyúlj ki már az égen,
árassz békét, szeretetet,
mint valaha régen.
Vágyakozunk életvízért
Betlehembe menni
a Megváltó bölcsőjénél
tisztességet tenni.
Hirdess nekünk örömhimnuszt,
Isteni kegyelmet,
lángolj fel ma minden szívben,
fényes égi jelnek.
Így lehessen nagyon boldog
a mi karácsonyunk,
Jó Istenünk, Krisztus által
ezért imádkozunk.

Karácsonyi vallomás

Szeretem az Úr Jézust,
mert eljött énértem,
mint fényes, égi csillag,
hogy mennybe vezessen.

Szeretem az Úr Jézust.
Övé volt minden kincs,
s most jászol ölén nyugszik,
még ágyacskája sincs.

Szeretem az Úr Jézust,
szeretem, imádom.
Értem lett ily szegény.
Ő az én Megváltóm!