15.

Az önálló Erdélyi Fejedelemség etnikai és vallási viszonyai

Az Erdélyi Fejedelemség az ország három részre szakadásával jött létre, Erdély önállóságát a
Drinápolyi béke rögzítette (1568) T1. A fejedelemség a török szultán vazallusa K1, felé adót fizet,
viszont belpolitikájában önálló, első fejedelme pedig János Zsigmond volt. A történelmi Erdély a
Királyhágótól a Kárpátok vonaláig tart T2, viszont az ország három részre szakadásával
hozzákapcsolták a Partiumot T2, illetve időszakonként a Magyar Királyság Észak-Keleti megyéit T2. A
Fejedelemség területe tehát az erőviszonyok függvényében változott. A Fejedelemség létrejöttének
az alapja a Habsburgok és a Porta közötti hatalmi egyensúly volt, helyzetét fentieken kívül
meghatározza a Habsburgok által vezetett Magyar Királyság T2, amely katolikus állam révén üldözte a
protestáns egyházakat, illetve fellépett a magyar rendi jogok érvényesítése ellen.

Az erdélyi területeken alapvetően négy nép és három nemzet él.( E). A három nemzet a Kápolnai unió
révén (1437) kötött szövetséget. A négy nép: a magyar, a székely a szász és a román, (E) ebből csak az
első háromnak vannak politikai jogai, a románok nem rendelkeznek politikai jogokkal E, ezért nem
soroljuk őket a XVI-XVII. században e nemzet (K) kategóriába. Erdélyben a vallásszabadságot a Tordai
biztosította (1568) T1, amely kimondta a négy bevett (K) vallást: a római katolikust, a reformátust, az
evangélikust és az unitáriust és azok állami támogatását, igehirdetésének sérthetetlenségét,
ugyanakkor elismert vallásnak tulajdonította a románok által követett ortodox vallást, illetve azokat
a vallásokat, amik a reformáció során létrejöttek, de nem tartoztak az említett négy vallás körébe (pl.
szombatosok, görög-katolikusok).

A székelyek magyarul beszélnek, erre a területre a XIII. században költöztek be, határvédelemmel
foglalkoznak, ezért adómentesek (kollektív nemesség) F1. Előkelőik a lófők, vallásukat tekintve pedig
katolikusok. Ők valószínűleg a honfoglalás idején a magyarokkal érkeztek a Kárpát medencébe,
kezdetben a nyugati határt védték, ők a kabarok leszármazottai, akik kultúrájuk elkülönül a
magyaroktól F1 (pl. székely rovásírás). Főleg lovas hadviselésre foghatók F1, állatokat tenyésztenek és
közigazgatási egységük a szék( K).

A szászok Erdély déli részén városokban élnek F2 (Szászföld), de vannak Északon is szász települések.
Főleg kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoznak F2, fontosabb városaik F2 , Szeben, Brassó,
Segesvár, közigazgatási egységük a szék, előkelőik pedig a patríciusok. A XII. században érkeztek a
betelepítésekkel Magyarországra, németül beszélnek, ezért a reformáció megjelenésével az 1520-as
1530-as években tömegesen veszik fel az evangélikus hitet (K).

A magyarok a honfoglalással érkeztek Erdélybe. Közigazgatási egységük a megye, előkelőik a

nemesek. Vallásukat tekintve jelentős a reformátusok aránya, de vannak köztük katolikusok és
unitáriusok is. Falvakban, kisebb településeken élnek F3 és jellemzően földműveléssel foglalkoznak
F3. Az erdélyi állam vezetésében fontos szerepet töltenek be, de a nemesek birtokai nem
hasonlíthatók a magyarországi nemesi birtokokhoz (kisebbek).
A románok a XIII. században jelennek meg Erdélyben, hegyvidéki pásztorkodással foglalkoznak és
ortodox vallásúak. Nincsenek politikai jogaik, vallásuk azonban nem üldözött( E).