Gentrifier John Joe Schlichtman

Visit to download the full and correct content document:

https://ebookmass.com/product/gentrifier-john-joe-schlichtman/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Hill Joe - 2017 - Un tempo strano Hill Joe

https://ebookmass.com/product/hill-joe-2017-un-tempo-strano-hill-
joe/

NOS4A2 Joe Hill

https://ebookmass.com/product/nos4a2-joe-hill/

Nosferatu Joe Hill

https://ebookmass.com/product/nosferatu-joe-hill/

Fuego Joe Hill

https://ebookmass.com/product/fuego-joe-hill/
Rogi Joe Hill

https://ebookmass.com/product/rogi-joe-hill/

JOE HILL Author

https://ebookmass.com/product/joe-hill-author/

Stra■ak Joe Hill

https://ebookmass.com/product/strazak-joe-hill/

Black phone Joe Hill

https://ebookmass.com/product/black-phone-joe-hill/

Ο πυροσβ■στης Joe Hill

https://ebookmass.com/product/%ce%bf-
%cf%80%cf%85%cf%81%ce%bf%cf%83%ce%b2%ce%ad%cf%83%cf%84%ce%b7%
2-joe-hill/
GENTRIFIER
 in
UTP insights

UTP Insights is an innovative collection of brief books offering ac-

cessible introductions to the ideas that shape our world. Each vol-
ume in the series focuses on a contemporary issue, offering a fresh
perspective anchored in scholarship. Spanning a broad range of
disciplines in the social sciences and humanities, the books in the
UTP Insights series contribute to public discourse and debate and
provide a valuable resource for instructors and students.

Books in the Series

• John Joe Schlichtman, Jason Patch, and Marc Lamont Hill,

Gentrifier
• Robert Chernomas and Ian Hudson, Economics in the Twenty-
First Century: A Critical Perspective
• Stephen M. Saideman, Adapting in the Dust: Lessons Learned
from Canada’s War in Afghanistan
• Michael R. Marrus, Lessons of the Holocaust
• Roland Paris and Taylor Owen (eds), The World Won’t Wait:
Why Canada Needs to Rethink its International Policies
• Bessma Momani, Arab Dawn: Arab Youth and the Demographic
Dividend They Will Bring
• William Watson, The Inequality Trap: Fighting Capitalism Instead
of Poverty
• Phil Ryan, After the New Atheist Debate
• Paul Evans, Engaging China: Myth, Aspiration, and Strategy
in Canadian Policy from Trudeau to Harper
GENTRIFIER

John Joe Schlichtman, Jason Patch,

and Marc Lamont Hill

UNIVERSITY OF TORONTO PRESS

Toronto Buffalo London
© University of Toronto Press 2017
Toronto Buffalo London
www.utppublishing.com
Printed in the U.S.A

ISBN 978-1-4426-5045-9

Printed on acid-free, 100% post-consumer recycled paper with vegetable-

based inks.

Library and Archives Canada Cataloguing in Publication

Schlichtman, John Joe, 1974–, author

Gentrifier/John Joe Schlichtman, Jason Patch, and Marc Lamont Hill.

(UTP insights)
Includes bibliographical references and index.
ISBN 978-1-4426-5045-9 (cloth)

1. Gentrification. I. Patch, Jason, 1972–, author II. Hill, Marc Lamont,

author III. Title. IV. Series: UTP insights

HT170.S35 2017   307.3'416   C2016-907723-3

University of Toronto Press acknowledges the financial assistance to its

publishing program of the Canada Council for the Arts and the Ontario Arts
Council, an agency of the Government of Ontario.

Funded by the Financé par le

Government gouvernement
of Canada du Canada
 Contents

Foreword vii
Acknowledgments xi

1 Tools 3
2 Dispatches 40
3 Invasions 87
4 Columbus 129
5 Collisions 172

Notes 205
References 213
Index 231
This page intentionally left blank
 Foreword

This is a brave book. It tackles a set of problems that bedevil aca-

demic and policy-oriented urban planners but that also confront
many young urbanites wanting to improve their housing situation
by seeking an affordable place to live for themselves and their fam-
ilies, many of whom are also concerned with the effect their actions
have on their new community and neighbours.
Gentrification is a term widely used to describe the central prob-
lem. The discussions focus on older, challenged neighbourhoods
of low-income residents and neighbourhoods that are becoming
desirable to richer new in-movers and thus are more expensive,
robbing the poor residents of the ability to remain in supportive
sections of towns they have grown up in. Gentrification is taken by
some to be, at one extreme, an evil in urban development promoted
by real estate operators seeking maximum profit from exploiting
real estate’s wealth-creating potential, and in the process causing
great harm to many vulnerable poor residents. At the opposite ex-
treme, gentrification is taken by others as an inevitable and desir-
able process of urban upgrading by the market, capturing the true
value of locations run down by changing economic conditions but
recapturing their highest and best use for those engaged in newer
and leading-edge areas of the economy.
The authors acknowledge that they themselves are both observ-
ers and actors in a drama in which they admit to complex ambi-
guities in their own situation; in fact, the interplay of the personal
with the general is one of the attractive features of the book. To
viii Foreword

say they “admit” that they are involved implies some feeling of
guilt – which they do honestly reveal – but they seek ways to move
beyond this guilt by their very acknowledgment of the problem
and how they hope to cope with the undesirable aspects of their
situation through both academic and social/political actions. Their
detailed stories of “gentrifiers” – although the authors question
the utility of the term, at least as it is currently used – tellingly
reveals the mixed feelings of many others like themselves about
being involved in the process. So one intriguing aspect of the book
is the self-awareness with which the authors combine their aca-
demic analyses with their personal experiences, a tricky challenge
that they confront head-on and, I believe, quite successfully. It is a
methodologically rich book in this respect.
But the more analytic parts of the book, partially theoretical,
partly empirical, are a gold mine of insights. They belong, I be-
lieve, in an important component of good social science research,
in which apparently simple concepts – frequently barely examined
but taken for granted in their use – are dissected, in which their
value implications are brought out, their variations defined, and
their clumsiness refined. Concepts such as diversity, inclusion,
growth, efficiency, sustainability, are terms with multiple mean-
ing, depending on the adjective that precedes them, who the actors
involved are, what their magnitude and setting are, the type of
spaces that are involved, and so on. For a discussion of gentrifica-
tion such as the one this book undertakes, the question of who is
benefited and who is hurt – and with what ethical implications – is
a crucial concern that is not always highlighted.
The authors confront the morass of meanings and their policy im-
plications and, given the length of the book, do so comprehensively:
literature review, statistical analysis, case studies, groundbreaking
theoretical works, and such detailed quantitative data as are avail-
able. And they are not afraid to stake out their own views and come
to their own policy conclusions. I am tempted to summarize these
views as holding that the evil part of gentrification is displacement
and the desirable part physical improvement, the constant challenge
being who is benefited, who is hurt, and what can be done about it.
 Foreword ix

But that summary is far too simple and in many ways treacher-
ous. Is displacement always bad if it leads to betterment, even
for the displaced? Is upgrading good up to a certain point, but
not beyond it? Where is that point? Is improving physically low-
quality housing for poor residents more important than prevent-
ing their segregation by income or race? What role can/should
government play in the process, granting that it is largely – but
not only – market driven? What tools are available for politi-
cians making policy and for planners who often are called on
to analyze, propose, and implement policy to assess gentrifica-
tion’s pluses and minuses? The authors develop frameworks to
go about answering these questions, including a gentrification
“multi-tool” that permits an organized approach, if not the guar-
antee of an answer.
Answers are indeed hard to come by, which is not the authors’
fault; gentrification is a most complicated and indeed contra­
dictory subject. The book is basically optimistic, and its focus
on what can and should be done is welcome. And it presents a
variety of options for action. They are a good starting point for
what ought to be done to put some of the benefits of their acute
analysis into practice.
Interests will clash; cultures will clash; classes, of course, will
clash; beliefs and values will mix and mingle. Books like this will
help us combine an understanding of how the real world func-
tions with the basis for socially evaluating that functioning, and it
suggests the potentials and limits of what can be done about the
process. In highlighting the value-laden character of “objectively”
gentrifying, the book is “must” reading for anyone, anywhere,
anyhow, involved in or affected by changes in the use of space in
our urban society – as most of us are.

Peter Marcuse
Professor Emeritus of Urban Planning
School of Architecture, Planning and Preservation
Columbia University
New York, NY
This page intentionally left blank
 Acknowledgments

A less-than-traditional book like this does not come to fruition

without the encouragement of key people at key moments. Peter
Marcuse, Sharon Zukin, Philip Kasinitz, and Roger Keil encour-
aged this auto-ethnographic line of inquiry dating back to John
and Jason’s original article in IJURR, as did Douglas Hildebrand
of UTP, who pitched the book-length treatment. Mary Pattillo and
Marisa Novara’s insights were so sustained, engaged, and pro-
found that John could not help but make them characters in our
story. Marc’s conversations with John Jackson and R. L’Heureux
Lewis-McCoy on race and gentrification helped to challenge and
shape his perspective during this project. We also benefited from
Marc’s public conversations with John and Spike Lee on the topic
of gentrification; we are grateful to Mr. Lee for pushing the con-
versation. John is grateful to Rev. Michael Louis Pfleger, whose
imprint and influence is almost certainly upon the genesis of the
ideas herein. Amie Sell and Noreen Cornfield read and comment-
ed on the manuscript and John’s gentrification seminar students
provoked and sharpened many ideas in the book. We are grateful
to DePaul editor Jen Finstrom for her selfless investment in doz-
ens of iterations of this manuscript – all while asking for more to
do – and to Tamara Nopper, who pushed us once we had a draft.
Most important, though, Jason and John acknowledge that this
book would not have happened without the support, input, and
patience of Monique Bobb Schlichtman and Mariani Lefas-Tetenes.
This page intentionally left blank
GENTRIFIER
This page intentionally left blank
chapter one

Tools

What people don’t seem to realize is it isn’t the mere act of moving into a
neighborhood that makes you a gentrifier; it’s what you do once you get there.
Dannette Lambert, political consultant in Oakland1

I’m gentrifying too, right?

No, because you understand the culture.
Exchange between Marc and filmmaker Spike Lee
about Lee’s native Fort Greene, Brooklyn2

The Mirror

“We all know gentrification is bad.”

Thus began another session at an academic conference session
on the topic a few years back. This sort of statement is nothing
new. Academics and activists have long railed against the process
of gentrification and stories of its destruction of working-class
communities.
In this book we develop our theoretical ideas on gentrification as
we draw upon a series of our stories. People respond to stories.
The narratives we usually hear about gentrifiers involve the kinds
of cafés, boutiques, bicycle lanes, dog parks, and other new ameni-
ties that they bring, all the while undermining local character and
displacing long-term residents. Residents express worry that the
city is going to become a bastion of elitism or a generic suburb
4 Gentrifier

stripped of diversity. To some scholars and activists, gentrification

is a contemporary form of urban class and racial warfare, a process
that echoes in history. Case closed.
Gentrification is usually defined in a set of interdependent ways:
“the in-migration of affluent households to poorer and lower value
areas of the city,”3 “the transformation of a working-class or vacant
area of a city into middle-class residential and/or commercial use,”4
and “the reinvestment of real estate capital into declining, inner-
city neighborhoods to create a new residential infrastructure for
middle and high-income inhabitants.”5 The conceptualization of
gentrification is a complex mixture of migration, transformation,
and reinvestment; forced migration and displacement; class, ra-
cial, and ethnic transformation; and investment for new residents
to the exclusion of older residents.
As city residents and students of the city ourselves, we have in-
creasingly noticed an elephant sitting in the methodological cor-
ner: many progressive activists and academics against gentrification
are actually gentrifiers themselves. Yet the same people tend to
talk about gentrification from a veiled, objective distance. Why? It
seems to us that “gentrifier” has become a dirty word that indicts
one’s very character, and thus many individuals assume that they
cannot possibly be one.
In this book we work to place ourselves – John, Jason, and Marc
– in the story of gentrification. We are gentrifiers. That is to say, we
are middle-class people who moved into disinvested neighbour-
hoods in a period during which a critical mass of other middle-
class people did the same, thereby exerting economic, political,
and social pressures upon the existing community.6 Ten middle-
class people living in a low-income neighbourhood is not typically
(or at least should not be) termed gentrification. It involves a tip-
ping point when there are enough middle-class in-movers in a
lower-income neighbourhood to prompt social, cultural, political,
and economic changes. Once this process begins, it seems, it is
hard to shake the “gentrified” label.
We use the term “middle-class” to capture the interstices of eco-
nomic position, career status, marital status, parental status, and
household wealth. The authors’ specific economic positions shifted
 Tools 5

from lower-middle class to middle class or upper-middle class.

Also, we shifted in our marital statuses and became parents.
Though each of us faced some periods of vulnerability, we are
grateful to have been rising in household income as we advanced
in our careers. That gives us increasing power, as sociologist Pierre
Bourdieu stated, to “keep economic necessity at arm’s length.”7 No
matter what our belief in egalitarianism, then – as geographer
Loretta Lees aptly argued – after all is said and done, if “the particu-
lar desires of gentrifiers win out over others, it is because [we] are
willing and able to pay more for the privilege” with “economic,
cultural, and social resources.”8
Through our own narratives we offer an entry point into this
complicated and often contentious set of debates and processes.
Throughout the text we provide a series of frameworks for think-
ing systematically and critically about gentrification. We also syn-
thesize a large and diverse literature into a whole that we hope will
be useful to scholars, activists, journalists, city residents, and stu-
dents. This book is an engagement between our own critical en-
counters, the literature, and you, our readers.
Our goal, then, is to undertake the messy and difficult task of
combining our personal story with the scholarly story to create an
account that “is not strictly scholarly because it contains the per-
sonal, and ... not strictly personal because it contains the scholar-
ly.”9 This approach is – loosely – a version of auto-ethnography.
Proponents suggest that auto-ethnography can offer “a more full
acknowledgement of the self,” which is exactly what the muddled
state of the gentrification debates demands.10 After all, we believe
not only that our own “stories can and do theorize,” but they also
theorize differently.11
Urban planning theorist Peter Marcuse warns that “if we do not
understand and do not intuitively put ourselves in the place of
those whose problems we examine, we will not understand them
– either the people or the problems.”12 This is true, but we believe
that the most difficult work in understanding gentrification is not
putting ourselves in the place of the “victims” but honestly putting
ourselves in our own place. Throughout this book we the authors,
the gentrifiers, will be using our biographies to illustrate, frustrate,
6 Gentrifier

and promulgate particular arguments about urban change. Briefly

allow us to outline who we are.
For Marc, growing up in North and West Philadelphia but going
to school in the Northeast section, the idea of the city connoted
density and segregation. He is the son of Black, Christian, public
school teachers. His father was born in Wilkes County, Georgia,
and moved to Philadelphia after leaving the US Army in the late
1940s. His mother moved to the city from Farmville, Virginia, in
1957 after the fallout from the US Supreme Court’s Brown v. Board
of Education desegregation decision increased the city’s racial ten-
sions. After marrying, they started their family in Hunting Park,
one of the most economically poor and socially dense areas of
North Philadelphia.
Although they eventually finished college and attained profes-
sional careers, their roots in Jim Crow poverty and racism prompt-
ed them to remain in nearly all-Black neighbourhoods. After
undergraduate and graduate school Marc began his career as a
university professor, working in Education, Anthropology, and
Africana Studies Departments at Temple University, Columbia
University Teacher’s College, and currently Morehouse College.
Since 2006, he has also been an active member of the American
news media, serving as a commentator and presenter on a range of
television and digital platforms. In 2004 his daughter, Anya, was
born. Although single, he is an active father, commuting between
New York, Atlanta, and Philadelphia on a weekly basis to share
co-parenting responsibilities.
For Jason, a third-generation Texas Jew, who grew up in a sub-
urban landscape within Houston’s boundaries, the city was
always a place of “more.” Instead of the low-density, strip-­
­
shopping-centre sprawl of outer Houston with its endless high-
ways, city life entailed more people in close proximity walking
past each other, a mix of places to hang out besides playgrounds
and backyards. High school consisted of driving across town to
be near more people, more activities, more sounds and sights.
Usually this destination was near the Montrose neighbourhood
and its nightclubs, arts festivals, gay pride, vintage-clothing stores,
cafés, and tattoo studios.
 Tools 7

After a couple of false starts, he ended up living in New York

City to attend graduate school and hold his first academic posi-
tion. He met his wife Mariani, who immigrated from Greece for
college, during a graduate-student union drive. She recruited him
into the union. They now live in Providence, Rhode Island. He is a
tenured professor at a small, liberal arts university; she is an arts
educator at a local art museum. Their daughter is named after
Raymond Queneau’s book Zazie dans le Métro, the story about a
young girl trying to take a journey on the Paris Métro with her
outlandish uncle. Jason bought the book from the only bookstore
on the West Side of Providence. Jason, Mariani, and their daughter
did eventually live in Paris and ride the Métro.
For John, growing up in a suburban context – where Chicago’s
Milwaukee Avenue transitions into post-war subdivisions – “the
city” was “downtown.” It was where the real events of economics,
politics, and culture transpired – or at least more real, as his Irish
mother from Brooklyn and his German father from the Bronx in-
stilled in him that real life was actually happening in New York.
He and his five siblings were raised in a lively 1950s mass-built,
­aluminum-sided community that his father says was understood
as overflow housing for the nearby US Navy base. John’s parents,
who did not attend university, as well as his aunt and uncle and
their six children, moved to the area around the same time. They
were following the American philosophy of moving in, moving
up, and moving out: their families had moved into New York City
as immigrants, they worked their way up in their employment and
their economic well-being, and they had the increasing flexibility
and – as a white household in the 1960s United States – the readily
available opportunity to move out. As sociologist Herbert Gans
observed in 1968, within the context of national policies that privi-
leged suburban homeownership, ”as soon as they can afford to do
so, most Americans head for the single-family house and the quasi­-
primary way of life of the low-density neighborhood, in the outer
city or the suburbs.”13
John’s neighbourhood had the quasi-primary feel Gans describes,
filled with people of similar economic standing, mostly white, and
in similar life stages. In John’s family, eight members occupied
8 Gentrifier

1,300 square feet and many other families lived in similar situations,
which often drove people into the streets. His neighbours were im-
migrants (from Greece, Italy, Poland, Japan, India, etc.), migrants
from rural settings (Puerto Rico, Wisconsin), people who grew up
in Chicago and other cities – contributing to what John and his
siblings recall as a warm, connected, safe neighbourhood with a
mix of blue-collar and white-collar households. In writing this book,
John realized how much this micro-context mattered; as Gans
noted, “people do not live in cities or suburbs as a whole, but in
specific neighborhoods ... defined by residents’ social contacts.”14
In 1997, John crossed paths with Jason when both entered gradu-
ate school at New York University. A few years later, at his church
in Brooklyn, John met his wife Monique, a Brooklyn-born, Black
Caribbean woman. First living in Brooklyn after they married in
2006, they later moved to San Diego, where their two daughters
were born. After six years they moved to Chicago, where they in-
tend to settle for the long term.
In this book we each share our time in multiple neighbourhoods
in New York City – Williamsburg, Fort Greene, Park Slope, Harlem,
Morningside Heights, Bedford-Stuyvesant, and Sunset Park –
making connections with the dense amount of literature focused
on this city. We also discuss three significantly different American
cities: Philadelphia, Pennsylvania; San Diego in southern Califor­
nia; and Providence, Rhode Island. Our moves to these cities paral-
lel changes in our personal lives. We bring in single life, marriage,
housing, children – the gamut of life issues. We work to take our
gentrification stories into the context of urban studies and into
macro-level or large-scale focus, showing how gentrification is not
confined to a limited set of places, but also how it is quite d
­ ifferent
in different contexts.
Our auto-ethnographic orientation raised a series of complica-
tions. How do we deal with housing prices? In which ways do we
confront homogenization and commercialization? What makes our
lives contented; what unsettles our households or families? How
does the current form of capitalism actually affect lives? How do
the politics of race shape our navigation of these processes? How
do we disentangle economic inequality from new opportunities?
 Tools 9

How do we unpack the anger, guilt, shallowness, and other emo-

tions related to gentrification? And let us be clear: we do not resolve
these complications by our final chapter.
Although this book complicates our conceptions of the gentri-
fier, we are not here to absolve anyone, including ourselves, for
particular actions with an “oh well, it’s complicated” shrug. We
do hope to illustrate how, as we work to make politically, morally,
and ethically sound decisions, we are situated within a complex
range of factors that inform housing choices. This is the constitu-
tion of everyday life: our actions connecting with the actions of
others and the circumstances around us. Ultimately, we want this
book to lay bare a complicated phenomenon and develop a firm
foundation upon which to mobilize for a better city.

Gentrification as Everything
and Everything as Gentrification

We argue in this book that myriad diverse urban issues have been
subsumed under the gentrification umbrella. Consider the Barclays
Center in Brooklyn (opened in 2012) and the Lincoln Center for the
Performing Arts in Manhattan (opened in parts from 1962 to 1969),
the latter built during the “urban renewal” era in the United States,
which we will discuss in chapter 3. The former is a large, flowing,
copper oval emblazoned with a large blue corporate logo that
serves as home to the NBA (basketball) Brooklyn Nets and NHL
(hockey) New York Islanders. The latter is a series of three white
modern buildings evoking classical structures that features opera,
ballet, jazz, classical orchestra, and other performances. Are both
examples of gentrification?
We would argue that an approach suggesting that both sites,
constructed fifty years apart, are gentrification illustrates how the
term has overgrown its original boundaries. Consider also an ar-
ticle in which a New York Times art critic heralded Charles Marville’s
photographs of late 1800s Paris as capturing the city before gentri-
fication.15 Geographer Neil Smith similarly situated the restructur-
ing of nineteenth-century Paris as gentrification.16
10 Gentrifier

Was Georges-Eugène Haussmann’s massive program to rede-

velop Paris indeed gentrification? The urban-renewal-era urban
planning schemes of Robert Moses and his ilk in the United States:
were they gentrification? How about the more current, sport-­
oriented growth strategies – for example, World Cup stadiums,
Olympic venues – of many cities around the world? Or the dis-
placement of residents after disasters – the failure of New Orleans’s
levees, for instance – and the policy-influenced inflow of higher
income groups? There is perhaps some merit in considering these
inclusions, but one larger problem facing the study of gentrifica-
tion is that the term has displaced so many other meaningful con-
cepts that urbanists once had in their toolkits.17
It seems as though we are living in an era of the “gentrification
of everything,” an era in which we are “stretching the term so far
as to make it almost meaningless.”18 For instance, an automotive
journalist suggests that the brand Cadillac has become gentrified
because it has tapped into a taste for “startling makeovers and un-
expected twists.”19 Scholar-activist Sarah Schulman uses the idea
of the gentrification of the mind to refer to a collective loss of mem-
ory. To her, gentrifiers seek a suburban privatized homogeneity
because they simply “don’t understand what is to live together.”20
Another scholar, Brittney Cooper, suggests that we are witnessing
the gentrification of media and the accompanying gentrification of
culture, one of her arguments accompanied by a photograph of
Black actor Kerry Washington in the hit American television show
Scandal holding a to-go cup from a coffee shop. To Cooper, gentri-
fication and race are inextricable: “Under the logic of gentrifica-
tion, both the physical kind and this new mediated kind … people
of color” are constrained in their ability to “live and work and be
represented on their own terms.”21 One Twitter user suggested that
Spokane, Washington, NAACP director Rachel Dolezol, who iden-
tified as a Black woman although she was raised a white woman
and her parents are of European descent, “took gentrification to a
whole new level.”
As we think about all of the charges made to the term, we real-
ize, as urban sociologist Japonica Brown-Saracino stated, that
“sometimes we are not just talking about gentrification when we
 Tools 11

speak about gentrification.”22 And when we do discuss it, as geog-

rapher Damaris Rose so astutely observed, “everything that is gen-
erally subsumed within the concept is usually assumed to be a part
of the same phenomenon and assumed to be produced by the same
causal process.”23

The Chaos of Viewing Gentrification

as a Cause Rather Than a Concept

Ruth Glass coined the term “gentrification” in 1964 to describe

something that seemed genuinely new in London. Friedrich Engels
and co-authors St Clair Drake and Horace Cayton also marvelled
at similar intersections of economic change, political decisions,
power, and social dynamics as they observed workers cramming
into urban industrialized neighbourhoods in nineteenth-century
Manchester and twentieth-century Chicago, respectively. Yet so-
cial scientists did not call these households “proletariers” as hous-
ing in their communities was subdivided for more and more
families and factory-centred taverns emerged.
Like gentrification, this in-moving had both positive and nega-
tive consequences for the neighbourhoods, depending on who
was moving in, the conditions of their mobility, the politics on the
ground, what variables were being observed, and who was doing
the observing. Later, when working-class suburbs developed,
they bore some of the marks of working-class urban enclaves.24
And when middle-class suburbs emerged away from industrial
development, they bore many of the marks of middle-class en-
claves in the city.25 However, such continuity between urban and
suburban neighbourhoods was rarely noted.
Instead, other concepts – such as suburbanization and its accom-
panying way of life, suburbanism – seemed to subsume all other
nuances and take on their own explanatory power. Suburbanism
was perceived as an all-encompassing belief system, “complete
with its articles of faith, its sacred symbols, its rituals, its promise
for the future, and its resolution of ultimate questions.”26 Rather
than viewing suburbanization as the product of multiple large
12 Gentrifier

trends coinciding, as working-class neighbourhoods were often

understood, conceptions of suburbanization and suburbanism
­
grasped these confluences of various forces as independent ele-
ments with their own autonomous force.27 They became short­
hand for everything “we” don’t like about contemporary middle-
class life. It is this sense of suburbanization that Smith must have
had in mind when he stated that new-build gentrification projects
that did not agree with his tastes were “accomplishing a suburban-
ization of the city.”28
When we discuss a term like gentrification as if it has some ex-
planatory power, that confusing act itself “arbitrarily divides the
indivisible and/or lumps together the unrelated and the inessen-
tial.” Methodologist Andrew Sayer called such a term a “chaotic
conception.”29 Rose argued that gentrification is a chaotic concep-
tion two decades after Ruth Glass coined the term, and she further
suggested that “the concepts ‘gentrification’ and ‘gentrifier’ need
to be disaggregated.”30
If explanatory power is wrongly assigned to the idea of gentrifica-
tion, how much more confusing is it to ascribe to all middle-class
residents within non-affluent urban neighbourhoods some implied
identity and purported motive for being a “gentrifier”? As sociolo-
gists Bennett Berger and Herbert Gans argued in regard to suburban-
ism, one’s “‘way of life’ is a function of such variables as age, income,
occupation, education, rural-urban background, and so forth,” not
the type of housing they choose.31 One motivation for writing this
book, in fact, is that we believe that the contradictory caricature of
gentrifiers developed concomitantly with the disconnect between
the personal and scholarly lives of those theorizing them.
As a group, we – residents who currently have middle-class
standing – are coming “back to the city” for very clear reasons.
And our reasonable or even good decisions on the micro-level
can produce negative results on the meso level, owing to nothing
more than our class positions. Even if we denounce gentrifica­
tion (e.g., “gentrification is horrible,” as one gentrifier said at a
public meeting32) or express tolerance (e.g., “everyone has a right
to be [here],” as another said33) or encourage residential integra-
tion in all neighbourhoods (e.g., “why not make it possible for
 Tools 13

the poor to live in rich neighborhoods?” quipped a third think-

er34), it may not matter much. The role of gentrifier becomes en-
acted when a middle-class resident is located within the larger
macro- and meso-level contexts of gentrification and a critical
mass of other gentrifiers.
Brown-Saracino in her edited volume, a cross-section of this cha-
otic sub field, writes that her book is meant to inform “our rela-
tions with one another.”35 One must be vulnerable in building
relations, a task that wasn’t always easy for these three authors –
who were not exempt from finger-pointing. Similarly, as we inter-
rogate our residential choices, attempting to place our intimate
conversations and thoughts on display, we invite the reader to in-
terrogate how we deliberate, interpret, highlight, and frame them.
Our interrogation is almost certainly flawed, and we hope such
flaws will only illuminate the worn seams of our current under-
standing. We must do this if we are to “demarcate and ... politicize
the strategically essential possibilities for more progressive, social-
ly just, emancipatory and sustainable formations of urban life.”36
As we will argue, it is very likely that the gentrifier and the dis-
placed share common needs and interests, needs and interests that
help to produce gentrification when acted upon by the middle
class. In such cases it is extremely illuminating to consider that it
may be nothing more than the unchecked capitalist housing mar-
ket that “pits these two against one another, forcing them into
competition or even actual conflict” where such conflict might not
otherwise exist.37

Structure, Agency, and the Self

Gentrification is profoundly structural. In sociological parlance it is

the result of fixed regularities, patterns, and institutions that are
bigger than individuals; structures that shape the actions those in-
dividuals take; and their perceptions of the way things are.
Gentrification is the return of the middle class and wealthy to cit-
ies, cities that through much of the twentieth century were mark-
edly abandoned socially, politically, and economically.
14 Gentrifier

Yet despite being indisputably structural, somehow – and this is

why we love social science – gentrification is also the result of indi-
vidual agency: people’s ability to take creative social action in their
own lives, to pursue their goals and their tastes. It would seem that
most social scientists and many in society at large (including many
gentrifiers) would agree. There is interaction between the social
institutions around us and the choices we make. Such nuances can
be hard to find, however, in gentrification discussions. After de-
cades of debate about this very thing, discussions about gentrifica-
tion tend to “merely lurch uncertainly between the twin poles of
‘structure’ and ‘agency.’”38
In the study of gentrification, this general tension between
structure and agency is known as the production versus con-
sumption debate. In the very narrow view of adherents to this
debate, there are two distinct, polar camps. There are those who
emphasize that gentrification is driven by large-scale socio-­
structural trends in capitalism – the structure-centric production
camp – who usually add that we need to organize against and
fight these forces. And there are those who emphasize that gentri-
fication is driven by consumer tastes – the agency-centric con-
sumption camp.39
For many in the structural production camp, any mention of
tastes (i.e., “consumption”), agency, and choice is seen as an abdi-
cation of the power of social structure, a disloyalty to our craft. The
adherents to this view seem to argue that it is the civic duty of the
analyst to come up with the correct conclusions – conclusions that
don’t muddy the water. Rose pointed out, after twenty years of
(anti-)gentrification research, that a similar “type of insistence” on
a “‘correct’... starting point in the ‘sphere of production’ is politi-
cally grounded.”40
Yet, as Rose asked, what are we left with? The notion that gentri-
fiers’ actions are determined by structure? That gentrifiers’ actions
have some role, but mostly as a “scratch on the surface” of a mac-
ro-level machine? Or, indeed, can gentrifiers “influence the opera-
tion” of the processes driving gentrification?41 Knee-jerk responses
to nuance – the same nuance Rose was calling for more than thirty
years ago – have led to a huge “reality gap” in the discussion of
 Tools 15

gentrification. For instance, the same activists that decry a lack of

wealth creation due to low home values turn around and suggest
that long-time residents should not sell their houses to a gentrifier
at a 500 per cent profit.
We do understand the arguments on both sides: our point here is
that such related conversations rarely intersect in this way. We be-
lieve that the disjointed discussion in academic and policy circles
has only furthered – if not caused – the reality gap that exists both
in gentrifiers’ own understanding of themselves and in main-
stream discussions about gentrification that bubble into the news.
Gentrification is a term born in the academy in London in the
1960s.42 But the academy has struggled to pin it down ever since.
To us, the problem with the current state of affairs is that, if mid-
dle-class urban residents – including activists, scholars, and policy
makers – are seething about gentrification while assuming that
they are not gentrifiers, then where are the honest conversations that
link policy to the grass roots occurring? And if we are not talking hon-
estly about gentrification, then how are we making ethically sound
decisions about an issue that, as gentrification documentary film-
maker Andrew Padilla stated, lies at the intersection of every “so-
cioeconomic and political problem that faces our city today.”43
In an attempt to begin honest conversations, scholars often en-
gage in what social scientists term “socially locating” themselves
within their study. In other words, they look at where they are lo-
cated within the social structure and consider how that location
might bias or otherwise influence the study that they have under-
taken and the conclusions that they have made. What this means
in practice is that, when an author explores her own neighbour-
hood of residence, she may say something like, “in full disclosure,
let me just say that I am middle class and educated, and I am lo-
cated in a poor neighbourhood to conduct this study.” But rarely
would such a scholar conclude, “and this makes me a gentrifier,”
unpacking all of the contradictions that lie within.44 Sometimes,
then, this practice of “socially locating” the researcher is abused.
When anyone with power – but especially someone who educates
and develops knowledge – assumes that he is free to go on his way
after he has “socially located” himself without truly unpacking
16 Gentrifier

that location, the results can be “benignly patronizing at best, and

oppressive at worst.”45
Recognizing a social location is not the same as employing the so-
cial location for a more fruitful inquiry. We cannot sincerely ad-
dress a problem – that is, redirect behaviours in reference to it
– until we systematically locate our own behaviours and identities
in relation to it. Therefore, we are not calling for exposés that “out”
scholars as being unprogressive or hypocritical. Rather, we believe
that if we fail to reconcile the “data” of our own intimate lives with
our position on gentrification, we have failed to locate the true
“black box” that contains our most valuable tools for understand-
ing gentrification. Within the conflict lie the nuance and the rich-
ness that connect theory to people’s lives.

Who Me?

In writing about cities and neighbourhoods, we have confronted

the ways that, along with other people who think about gentrifica-
tion, we are embedded in the trends we examine.46 While some
gentrification researchers portray gentrified neighbourhoods as
ethically challenged, culturally homogenized wastelands, making
quips like “the only positive to gentrification is being able to find a
good cup of coffee when conducting fieldwork,” we realized that
this pervasive distance between the process of gentrification and
ourselves, the analysers of the process, seemed artificial and at
times disingenuous.47
We noticed that within the safety of personal conversations one
way to complexify (i.e., “show the true complexity” of something)
this line of thought was to ask a ranting friend, “where are you lo-
cated in the process?” When we do, people are quick to acknowl-
edge that the situation is more complicated, more nuanced than
their rants suggest, but such humility does not make it to the schol-
arly debate. As urban planning scholar Lance Freeman suggested,
the “good-guy-versus-bad-guy” approach to gentrification “makes
a good morality play, but life is a lot messier than that.”48 We hope
to expose the messiness.
 Tools 17

Like many academics, we research, write about, live in, and

teach in cities because we love them. Each of us believes in ethno-
graphic research: understanding people in place is our raison d’être.
We do not want to pretend we are in some way outside the issues
we discuss with our students or colleagues. We do not want to
imagine that we are somehow not active agents in both a positive
and a negative sense in our neighbourhoods. The reality that we
have confronted, of course, is that John, Jason, and Marc are also
people in place.
So we take up the challenge posed by Rose to “explore the actual
processes through which those groups [read: us] we now subsume
under the category ‘gentrifier’ are produced and discussed.”49 We
use an ethnographic lens to make sense of our own cities, our
neighbourhoods, and ourselves. By employing a version of the
auto-ethnographic method, which has become increasingly perva-
sive since the “crisis of representation”50 in social science during
the 1990s, we seek to maximize our personal, micro-level experi-
ences and observations to rethink neighbourhood and city-wide
transformation. Through personal journalling, field notes, stimu-
lated recall of past events, and formal and informal conversations
with each other, we generate and use our stories to interrogate the
gentrification process.
In our lives we are regularly meeting our neighbours, other city
residents: leaders, activists, and academics. The conversation often
turns to how a place has changed – or, actually, what “they” are
doing to a particular place. “Oh, you study gentrification?” the
conversation begins. “Do you see what they are doing to ——?”
And someone else joins in: “and now they are starting it in ——!”
We discuss whether we like those changes, whether we think the
changes make sense for the common good, whether we detect a
conspiracy at the city level. Sometimes, there is an element of be-
wilderment at the rate of change. But who is “they”?
Recently, John had a conversation with a woman named Sherri
about a piece that cited his work with Jason.51 She stated that she had
been living in a gentrifying Latino neighbourhood for twelve years
and explained that the recent gentrification had hurt diversity.
However, she lamented, it did not seem that the newcomers,
18 Gentrifier

“moving here just ‘because everyone else is,’ really care about diver-
sity.” This is likely because, as she states, “they’re just focusing ... on
their craft beer, pretentious restaurants, and overpriced food co-op.”
Recognizing her perspective, John responded, “So I assume that
you do not see yourself as a gentrifier?” Sherri replied that she did
not. “I have really appreciated the diversity of people and experi-
ences in the neighbourhood,” she explained. “While I am not
Latino, I have learned to speak Spanish since moving here. I volun-
teer my time at a local food pantry. I always support my neigh-
bourhood’s businesses.” Sherri continued to explain how she
navigates life in the neighbourhood: “I take the time to know my
neighbours well and I embrace this neighbourhood just as it is and
I will continue to do so. But I grew up in an all-white, all-the-same
suburb. So I really don’t want to lose what we have here.”
There are several important and common ideas embedded in
Sherri’s feelings. First, her desire is to freeze the social composition
of the neighbourhood “as it is.” Second, she seems to distrust other
in-movers, fearing that they will not recognize the optimal balance
that currently exists in the neighbourhood in the way that she
does. In addition, she aligns gentrification – although, significant-
ly, not her own – with materialism and consumer-driven behav-
iour. But, aside from a concern for social composition and a sense
of distrust, Sherri’s words evidence a cultural crisis: even if white
newcomers do not exhibit materialistic and consumer-driven be-
haviour, their presence is problematic because their sheer numbers
will change the “social mix” to be – in her eyes – less diverse. They
will bring what she perceives as a suburban homogenization. She
wants to be there, but if there are too many “Sherris” there, it will
spoil everything.
This brand of authenticity, as sociologist David Grazian noted, is
a “zero-sum game in which too many seekers ... can spoil the fun
for everyone else.”52 Of course, a further complication is the fact
that statistically, as the neighbourhood is attracting different class
and ethnic groups, it is becoming more diverse. To Sherri, “diverse”
means different from her and, more specifically, non-white. She is
aligning with this perceived authenticity – learning Spanish, work-
ing on behalf of poorer residents, embracing local businesspeople
 Tools 19

– and she therefore sees herself as somehow being more native than
other newcomers. She is actually not a newcomer. Yet having been
there for twelve years, she still feels as if others are the real residents
and she needs to adjust.
We understand this seeking of real community and authentic
city life. In fact, we see strands of it within ourselves. In 1887
German sociologist Ferdinand Tönnies lamented the loss of the
Gemeinschaft – what he called “the only real form of life.” The
Gemeinschaft, the “family spirit” germane to the town, is a senti-
ment rooted “in the mind and heart.” The city, on the other hand,
is dominated by a Gesellschaft of “restless striving” in which every-
thing must be “exploited in a capitalistic way” and, according to
Tönnies, the “real life” is lost.53 But what is at the root of this desire
for “real life” in the present day?
Sociologist Jon Caulfield had two ideas regarding where the
desire for a “subjectively effective present” comes from. First, he
suggests, the desire for real community may be in response to
governments’ mass demolition of the urban fabric in earlier eras
and its replacement by huge monolithic projects (more on this
subject in chapter 3). The resulting sense of loss is twofold: one
aspect relates to the destruction of a variety of architecture; the
other the dismantling of complex, highly connected communi-
ties. Second, and relatedly, Caulfield noted that some of gentrifi-
cation’s cultural roots may also be a response to domination of
urban life and urban places by capitalistic exchange values – the
simplistic valuation of land merely for its worth in the open mar-
ket.54 This market-driven approach has created modernist ho-
mogenized suburbs as well as urban environments “assiduously
contrived” by real estate developers pursuing the highest and
best use as they try to pack in everything their target consumer
desires.55 Gentrification need not involve a search for an authen-
ticity that predates such environments. But when it does, it in-
volves – as does all authenticity-seeking perhaps – “a fantasy that
the experience of an idealized reality might render” life “more
meaningful.”56 The more meaningful alternative to exchange val-
ue is often understood as use value: the value enjoyed by the use
of a place.
20 Gentrifier

Sherri’s comments are in response to John’s question as to

whether she is a gentrifier. No, she conveys, because the “indige-
nous” residents are a particular way and she has become this way
as well. She is sincere, she fits, she is respectful. She has heeded
the advice of Black filmmaker and native Brooklynite Spike Lee to
recent in-movers: “you can’t just come in the neighborhood and
start bogarting … You have to come with respect. There’s a code.
There’s people.”57
Also implicit in her comments is the feeling that, if she had her
druthers – to use the language of Brown-Saracino – this neigh-
bourhood would never change.58 She, in some real and sincere
way, desires to pause the neighbourhood in the time period just
after she arrived and just before the neighbourhood got “hot.” This
desire to stem the popularity of the neighbourhood reveals a
[read: human? middle-class?] desire to tap into a hidden treasure
– the unknown vocalist, the hole-in-the-wall business – before it
becomes mainstream, overplayed, watered down, mundane, like
everything else.
That a newcomer’s allegiance to a place, albeit one that does not
actually arise from old ties, can exonerate a resident from being a
gentrifier is a poignant theme. Imagined realities and physical re-
alities collide in gentrification. According to blogs within the trope
of “ways not to be a gentrifier” or “ways to be a good gentrifier,”
including the standard-bearer by political consultant Dannette
Lambert that was quoted to open this chapter, it is the depth and
sincerity of this allegiance vis-à-vis other new residents that mat-
ter.59 This perspective allows gentrifiers to distance themselves
from the actual process of gentrification, which to them is a matter
more of motive than of when they arrived. In our definition of gen-
trifier, however, each middle-class newcomer contributes to a
“critical mass” of transformation. In 1950, Sherri’s presence would
make her a quirky outlier; in 2015 she is a gentrifier. This assign-
ment of the term gentrifier becomes sticky only when we assign
moral weight to the term. And many do so.
Feeling that they are more legitimate than other more recent ar-
rivals (although, in Sherri’s case, not the recent Latino arrivals),
these residents have tried to “bracket” their own biographies from
 Tools 21

the discussion – despite demographic similarities to recent arrivals

and differences from long-time residents – and exonerate them-
selves with a résumé of what they interpret as progressive actions.
Yet the notion that we can bracket our presuppositions from our
lived experiences, as philosopher Ilja Maso noted, “must be con-
sidered a myth.” We are not outside the trends in which we are
positioned. And we are wholly us all the time. Our “perception
and interpretation are inseparable”; therefore, our interpretation
of others’ gentrification is inevitably and inextricably tied in some
way to our understanding of our own housing choices.60
Sherri’s reflective self-awareness suggests that she is what
Brown-Saracino would call a “social preservationist,” since she
enacts her “appreciation and consumption of difference through
practices intended to preserve that difference.”61 She also is a gen-
trifier, despite the fact that she does not identify as such simply
because – to push a tired caricature to its preposterous limit – she
is not opening artisanal mayonnaise shops or lured to an over-
priced food co-op. She is a gentrifier because of the intersection of
her context (on the macro-, meso-, and micro-levels), her desires,
and her actions. Those at the beginning of the critical mass and
those who come later are equally gentrifiers, even if we value one
(e.g., artists, non-white) more than the other (e.g., hipsters, yup-
pies.) Nevertheless, we would not blame a resident for not want-
ing to identify as a gentrifier, considering how the popular
conception of the terms “gentrifier” and “gentrification” have
evolved. A line of thought says that gentrification is not an aggre-
gate of residential decisions made in a particular structural con-
text; it is a state of the heart.

Gentrification of the Heart

Pope Francis’s mention of gentrification a few years back high-

lights the moral and ethical contours of this perspective. The pope
asked an audience at St Peter’s Square, “How much damage does
the comfortable life, well-being, do?”62 It is quite compelling for
our purposes that this pope – so familiar with the street level
22 Gentrifier

– immediately followed up on his own question with the unscript-

ed words, “Imborghesimento del cuore ci paralizza”63 (The gentri-
fication of the heart paralyses us). Gentrification is a spiritual
condition, according to the pope, one that touches the very heart
and soul. Once it occurs, we become paralysed in the face of the
realities around us. Again, the narrative goes, gentrifiers do not
reside in authentic reality.
The reality beyond the paralysis, the pope would clarify months
later, is that evil is “embedded in the structures of a society,” and
every action located within that structure has “a constant poten-
tial” for harm. In other words, the ill is structural and systemic,
which means that it can be furthered by actors who themselves do
not embody that trait. Social scientists employ this notion when
they discuss ideas such as “systemic” or “laissez-faire” racism.
What is the evil embedded in our system according to the pope? It
is a “globalization of indifference” through which “man is reduced
to one of his needs alone: consumption.”64 This allows the “deifica-
tion” and “sacralization” of the market – called “neoliberalism” by
many scholars – a philosophy that espouses open markets, free
trade, privatization, deregulation, and individualism.65
Indifference and paralysis leave unquestioned the deification of
the market, even as they result in the exclusion of people who are
not just “society’s underside or its fringes or its disenfranchised”
but rather “no longer even a part of it.”66 This parallels a common
portrayal of gentrification. In the analysis of gentrification, the in-
different are the gentrifiers and the disenfranchised are those dis-
placed by the process, those for whom staying in their current
home has become “impossible, hazardous, or unaffordable.”67

Confessions of … the Middle Class

Some urbanists regularly contend that it would be far more pro-

ductive to spend our time determining how, in geographer Tom
Slater’s words, researchers can “support and give space to urban
movements who fight for a more just city with affordable hous-
ing.”68 Can we cease, they ask, giving endless attention, as Slater
noted, to “the consumer preferences of middle-class gentrifiers”
 Tools 23

and focus on the pain of those affected by gentrification?69 To Slater,

a focus on the practices and identities of the gentrifier necessarily
leads to a neglect of those “being gentrified.”
Moreover, such a charge presumes that thinking about gentrifi-
ers’ decisions is navel-gazing by “people like us,” since – as the
argument goes – all of the middle class is the same. Making sense
of what we do and its impact is really quite simple: our class posi-
tion has determined who we are. There is no analysis necessary. We
possess unyielding middle-class tastes and are less concerned
about larger issues of injustice and more concerned with fretting
over where the middle class is to live.
Yet middle-class urban residents who are bothered by gentrifi-
cation don’t always feel this way about themselves. Often, in
their own minds, they are an exception to this homogeneity– per-
haps because of working-class roots, a special connection with
the local culture, their ethnic or racial background, volunteering
locally or working as a housing activist, and so on. Re­gardless, it
is easy not to consider the issue further, because in their thinking
they are what Loretta Lees called “inadvertent instruments of
abstract economic forces” and as such are absolved “of any re-
sponsibility for their actions.”70 (Did you see what they are doing
to ——?)
In this book we echo what community organizers say to indi-
viduals in their everyday work: that a reflective individual work-
ing with other reflective individuals can bring about real change.
But without this reflection, we – as John’s colleague, political scien-
tist Larry Bennett, noted in a recent conversation – just get caught
up “fighting an abstraction.” When a star student of John’s began
working full time with non-profit community development corpo-
rations, the dealing and compromises with various actors that the
job required made her confide: “I feel like I work with the enemy
every day.” This is the messy world of actual living and breathing
relationships: what one encounters beyond the “grand theories”
and all-enveloping, d­ eterministic terminology that can emerge from
the academic study of an issue.
Indeed, gentrification is not an innocuous process, and that is
why a more reflective and reflexive lens is necessary. To this end,
we believe that understanding the motivations of gentrifiers
24 Gentrifier

(especially us) could be a way to affect the process of gentrification

today outside the revolutionary structural changes that would
bring “social ownership of housing ... the social control of land, the
resident control of neighborhoods” and other just allocations.71 As
Marcuse noted in a recent lecture, “gentrification is inevitable until
we do something about capitalism.”72
We agree. Yet some who agree with such a statement might say
“Yes! Let’s redouble our efforts to overthrow capitalism!” – or at
least their actions would imply this sentiment. We look at it from
another vantage point: we think that perhaps in giving attention to
our individual decisions within structural processes, we can illu-
minate and potentially nudge these structures through our ac-
tions. What we do know is that it certainly won’t happen if no one
views herself as a gentrifier. So then, why not consider the choices
that middle-class residents make?
Urban policy today, whether it is for or against gentrification,
assumes the middle-class urban resident to be little more than a
consumer. Yes, of course, all of us are consumers. We all pur-
chase our food and clothes somewhere. Yet somehow we have
arrived at a place where such purchases are understood to have
extra depth and present unique contradictions for the gentrifier.
Again, gentrifiers are “certain types of people ... viewed only in
terms of their ‘consumption’ habits and patterns” – the “con-
spicuous consumption of cappuccino and quiche” (in Rose’s
1980s parlance) or patronizing cereal cafés (in the terms of con-
temporary London).73
Farmers markets and urban farming, for instance, are seen as
answers to food deserts for many progressives … until they bring
in those middle-class folks also looking for good food. When the
sanitation workers and construction crews stop at Starbucks in the
morning, they are getting coffee, but when financial analysts stop
at Starbucks in the morning, they are doing it to fulfil their very
reason for being. A “leftist” in a café is seen as engaging in the
grass-roots conversation that is the building block of politics; a
“gentrifier” in a café is a poseur. Progressives decry “car culture,”
but then view bike lanes as colonization. We protest the location of
a garbage dump in an ethnic ghetto as environmental racism, but
 Tools 25

then, when pollution is removed from the neighbourhood, it is as-

sumed to be a neoliberal conspiracy to foster gentrification.
Why such caricatures and contradictions? Part of the answer is
that progressive thinkers reason that, if they understand the struc-
tural factors involved, then they can take the “demographic and
‘life-style’ aspects of gentrification ‘off the shelf,’ with the confi-
dence that they will automatically know how to interpret and con-
textualize them correctly.”74 As we analyse in our closing chapter,
the middle-class and urban leaders have found themselves in a
position in which they – to use a North American cliché – “can’t
win for losing.” Such an atmosphere of judgment – one that, as we
were once told, “sucks the air out of the room” – leads many urban
residents such as Sherri to be secret gentrifiers.
Oakland resident Ellen Lynch doesn’t buy any of it. “Sometimes
when people use ‘gentrifier,’ they truly don’t want to engage,” she
says as she discusses being labelled with the term – flipping the
conversation on its head. “Gentrifying? I’ve been here since 1978,
I’m just fixing my house up.”75
Sometimes it seems that for non-immigrant, middle-class people
living in a neighbourhood that does not predominantly reflect
their own ethnicity, there is no rightful claim to urban legitimacy.
Such a resident, then, can only hope to dedicate his efforts to “cu-
rating” the authenticity of others, as we discuss in chapter 4. Isn’t
this line of reasoning getting a bit cumbersome, at least theoreti-
cally if (again) not practically? Where, we wonder, does this idea of
the never-belonging resident originate? As professors, we are edu-
cating the children and even the grandchildren of gentrifiers; have
they earned this elusive “indigenous,” “incumbent,” or “native”
standing in their neighbourhoods yet? If not, why? What are the
criteria for native and non-native?
As people who discuss urban-rooted topics every day, the three
of us live within a world of “inside jokes” in which all of these re-
alities – the Marxist’s sharply renovated 100-year-old home in a
historic district, the radical’s love for $6 dessert coffee, the educa-
tion activist’s decision to put her child in a private, language-­
immersion school – are timorously acknowledged in passing. Time
after time, we have found that, in settings in which we espouse our
26 Gentrifier

auto-ethnographic perspective, we are approached afterwards for

what feels (uncomfortably) like one-on-one “counselling” after the
larger audience has left.
Marc is routinely stopped by academics who are critical of the
role of gentrification in school reform policy, but are equally com-
mitted to using their social capital to get their children into “the
good school.” Jason served as a talking-head expert in the docu-
mentary Bowery Dish, a film on the gentrification of The Bowery in
Manhattan. After the film’s showing at the Tribeca Film Festival, a
viewer asked in the follow-up Q&A, “what can I do to be ethical as
a gentrifier?” Similarly, the young East Harlem filmmaker Andrew
Padilla joked with John that during the discussions that take place
after his film El Barrio Tours about Harlem gentrification, “people
look at me like a priest” who can absolve them. After one such
event, he was walking a woman home when she turned to him and
said, “You know I’m a gentrifier, right?” “She thought I wouldn’t
want to walk with her anymore!” he laughed. It seemed to us that
this obviously rich intersection of the theoretical and the personal
was worthy of systematic exploration.

Our Multi-tool

In our daily lives, the micro-level manifestation of gentrification

seems the most tangible. As sociologist Alan Warde noted, the ten-
sion in gentrification research lies between those explanations fo-
cusing on the “activities of large-scale property developers” and
those who focus on “individual households.”76 The cookie-cutter
model of theorizing forces data into preset moulds. And it creates
false, dichotomous debates.
We endeavour to connect these two polar approaches by ex-
plaining our analytical “multi-tool.”77 Our multi-tool is intended
to be just that: a tool that pivots in multiple ways, an analytical
device that enables researchers and readers to take apart, rework,
and adjust their views on a complex, ever-changing process. As
analysts, our concepts are our tools; we attempt in this section to
articulate them clearly.
 Tools 27

“The things that low-income people think are nice,” says Nancy
Biberman, who runs the Women’s Housing and Economic Devel­
opment Corporation (WHEDco) in the Bronx, “are the same as what
wealthy people want.”78 Of course, the reality is a bit more complex,
but there is a valuable nugget of truth here. Our multi-tool flexes to
work at making sense of housing decisions in various possible
contexts. And that feature is important. As we will see, particular
facets take on a unique significance in a gentrifying context.
The gentrifier is a social, political, and economic actor whose
“needs and desires … in conjunction with other contingent fac-
tors, may become important in producing gentrification.”79 While
economics has traditionally overprivileged choice, critical sociol-
ogy must not respond to this error by failing to interrogate indi-
vidual choice.80 Indeed, gentrification does not occur because
middle-class people decide to be gentrifiers. But deeming all
things structural allows middle-class residents to ignore their
own agency. We believe that we simply cannot get the whole sto-
ry until our critical eye follows us home. Ultimately, just as there
are no gentrifiers without gentrification, there is no gentrification
without gentrifiers.
We hope that our multi-tool can be useful in a variety of projects
including the project of examining our household’s own residen-
tial decisions. We think that this exercise will illuminate the inex-
tricability of agency and structure.81 Instead of a standard-issue
hammer that assumes each case to be an indistinguishable nail,
we need a tool that has utility for a variety of experiences. A struc-
tural approach provides us with a very sharp understanding of
the macro and meso levels, but it gets a bit fuzzier as the analyst
“zooms in.” Micro-level consumption patterns, on the other hand,
are very sharp on the street level and get a bit fuzzier as one
“zooms out.”
Any argument that one side has all the answers in the debate –
which pits “consumption” or “demand” or “agency” versus “pro-
duction” or “supply” or “structure” – should be relegated to its
proper place within the graduate student theory seminar. The an-
swer on the street level, of course, is both: all of these phenomena
are concomitant. People make up structures and the structures
28 Gentrifier

make up the trajectories of people – all at the same time. Yet this
implicit gulf remains readily discernible in academic journals,
popular media, and community meetings.
The challenge in urban studies is to identify a place’s character
in a way that captures the multi-faceted social, cultural, political,
and economic life in the built environment – that is, to ask: what
makes up a place? It is not enough to focus on one aspect or one
scale. With this in mind, our multi-tool follows in the footsteps of
sociologist Harvey Molotch and his colleagues, who brought
­sociologist Bruno Latour’s idea of “lash-up” into urban studies.
Molotch et al. work to show how “rather than resulting from one
force overpowering another (e.g., the material versus the symbol-
ic), things exist in the world through the ‘success’ of connections
among various forces and across ... realms” as diverse as architec-
ture, social clubs, non-profits, businesses, street design, demo-
graphics, natural amenities, and political agendas.82
The “lash” imagery, while abstract, is useful: it suggests a bun-
dle of sticks being combined into a single unit with a rope. As each
city’s context is different, the specific manner in which a city’s
parts “lash up” or cohere is different, and therefore the outcome is
altogether different. The debates about gentrification tend to pit
one slice of urban life and urban analysis against another, rather
than work to place the pieces together into a messy but more com-
plete whole. Our multi-tool is intended to allow for both specific
inquiries and analytical triangulations. So what are the behav-
iours and the motives of the people within the structure, the gen-
trifiers? How do individuals make up the structure around them?
Our multi-tool encompasses seven facets of a housing choice:
monetary, practical, aesthetic, amenity, community, cultural authentic-
ity, and flexibility.

Monetary: Affordability and Asset

Let us begin with the basics: money. The gentrifier’s locational de-
cision is characterized by a monetary facet. This facet includes, first,
the affordability of housing as well as, second, the potential for it to
serve as a primary asset in a household’s wealth.
 Tools 29

Figure 1: Multi-tool

Early gentrifiers, often economically marginal, value the afford-

ability of housing. “Much of what are alternatively referred to as
‘alternative lifestyles’ – reduced to exogenous ‘fashions’ by neo-
classical theorists and viewed pejoratively by some Marxists,”
states Damaris Rose, “in fact symptomize attempts by educated
young people, who may be unemployed, underemployed, tempo-
rarily employed (or all three simultaneously), to find creative ways
of responding to new conditions.”83 If the gentrifier is a buyer, she
may be pulled by the potential for stability or increases in housing
values so as to hold the housing as an asset. Housing, historically,
can be a key household investment – especially in the United
States. There is a common (although perhaps changing) wisdom in
places where the homeownership rate is high that paying rent is
akin to giving money away when the same payments could in fact
30 Gentrifier

be building household wealth. For much of the second half of the

twentieth century, such wisdom proved useful. Gentrification has
kept this hope alive, even in a post-recession world. This house-
hold focus on a property’s exchange value should not surprise us
within a capitalist economy.

Practical: Centrality and Space

The gentrifier’s decision is characterized by a practical facet. This

might apply to the practicality of a particular neighbourhood’s
geographic centrality or perhaps to the practicality of having
­extra space.
Gentrifiers often privilege neighbourhood centrality. They are
conscious of “the advantages of living close to the center of the
city.”84 Some appreciate this centrality because they reject the “sub-
urban space-time rhythms of separate spheres of work and daily
life.”85 The connections between space, time, and money lead to
practical considerations. For instance, commuting time affects
family life: “if we had to pay a £1000 more on the mortgage was
that better than paying £1000 on travel expenses?” asked one gen-
trifier.86 The logic behind the “spatial mismatch” – the geographic
(and transportation) disconnect between place of residency and
place of employment for the urban poor – like many terms related
to housing choice, can be extended more broadly to the middle
class.87 The spatial mismatch idea implies that the poor do not have
the means to overcome this disconnect and the middle class do,
but this concept likely operates more as a continuum than a di-
chotomy. Both, Rose recognized decades ago, can “have good rea-
sons for wanting an inner-city location.”88
Moreover, some gentrifiers appreciate the size of home they can
afford in a gentrifying neighbourhood: the extra space. They may
appreciate it because of the ease with which they could entertain
or perhaps even house friends and family, as a function of a desire
to have a live-work space, or because of anticipating a growing
family. As gentrifiers are middle class, they often have the income
to consider the value of such luxuries.
 Tools 31

Aesthetic: Neighbourhood, Exterior, Interior

The gentrifier’s decision may be characterized by an aesthetic facet.

This facet may privilege anything from the sleek and new to what
cultural theorist Jean Baudrillard called a “taste for the bygone.”89
There are three relevant scales for one’s aesthetic concerns. An aes-
thetic sense could relate to that of an entire neighbourhood, the exte-
rior architecture of a house, or a particular interior layout.90
In regard to a neighbourhood-level aesthetic, there is almost cer-
tainly a good deal of nostalgia at play here. M. Christine Boyer
charges the residential area of Battery Park City with “so
concentrat[ing] New York City’s landmarks that here one can find
the look of pre-war apartment houses combined with the views
and atmosphere of Brooklyn Heights, reproductions of Central
Park lampposts, and 1939 World’s Fair benches, the inspiration
drawn from the private enclave of Gramercy Park as well as the
great landscape inheritance of Olmsted’s parks.”91 Certainly,
though, the attraction to design need not be so problematic. In
London, Butler notes the pull to the “architectural significance” of
De Beauvoir Town and particularly the “architectural integrity of
the whole area.”92 In terms of the exterior of one’s own property,
sociologist Elijah Anderson discusses “the big old Victorian town-
houses” of Philadelphia and their “abundant yard space with cen-
tury-old wrought-iron fences” as being a draw to gentrifiers.93
Interior design is also a consideration. Urban sociologist Sharon
Zukin noted “that people began to find the notion of living in a
loft attractive” for its industrial aesthetic.94 Sociologist Mary
Pattillo, one of a few scholars to intentionally position herself
within the complexities of everyday life in her ethnographic work,
notes that she was “drawn to [her] house” in gentrifying North
Kenwood-Oakland for its “rich vintage character – pocket doors,
transoms above each entryway, a butler’s staircase off of the kitch-
en, a water closet in the master bedroom, and the original skeleton
keys for each bedroom door.”95 Similarly, in Philadelphia, soci­
ologist Elijah Anderson points to “spacious rooms” with “leaded-
glass windows.”96
32 Gentrifier

Amenity: Thirdplaces, Public Distributive

The gentrifier’s locational decision is characterized by an amenity

facet. When we talk about amenities here, we refer only to their use
value: the value enjoyed from using the park, using the cafe, using
the school, and so on. Amenities, besides having practical uses (e.g.,
the cafe is a useful, low-“rent” work space for workers in the ser-
vice economy and for students), also have an often inseparable so-
cial aspect: they help “people to make new social contacts and thus
extend the local community.”97 In noting the visuals of such use of
amenities, urban planning thinker Jane Jacobs explained that “if a
city’s streets look interesting, the city looks interesting; if they look
dull, the city looks dull.”98 Amenities help to drive street life. For
our purposes, we will divide them into two types: thirdplaces and
public distributive. Indeed, amenities such as retail districts, parks,
and schools feed back into monetary considerations, but their use
value here is distinct from how they impact property value.
Scholars like Richard Lloyd believe that thirdplaces – a term soci-
ologist Ray Oldenburg used to describe hangouts away from home
and work such as restaurants, bars, and coffee shops where people
can “do” community – can be “crucial.”99 These are the businesses
so central to all stages of gentrification, from the barely profitable
café in a neighbourhood with few potential patrons, such as Urbis
Orbis in Lloyd’s Wicker Park, to the Starbucks that opened in the
same neighbourhood twenty years later and sociologist Richard
Ocejo’s new bars of the Lower East Side.100 Even when regulars are
mostly alone during a particular visit, their experience is, as Grazian
noted, “enhanced by the familiarity of their surroundings.”101
Public distributive amenities, paid for by tax dollars, are spaces
that should in theory be evenly distributed among all areas of a
city. This idea of distributive amenities, employed by political sci-
entist Paul Peterson, is in contrast to the idea of redistributive ame-
nities, which would describe amenities in a lower-tax-revenue area
that are largely funded by tax dollars from a higher-tax-revenue
area.102 While redistributive policies can be tangled in inter-class
tensions, distributive policies should be class neutral: all areas are
 Tools 33

in some way due them. One such distributive amenity is a park.

Another might be a tree-lined sidewalk. Another key distributive
amenity – and one that structures the locational decisions of fami-
lies – is a public school.

Community: Diversity, Newcomers

Gentrifiers may simultaneously emphasize both narrow and broad

ideas of community, maintaining what sociologist David Ley
called a “roving agenda” that is conscious of their neighbour-
hood’s place within the larger city.103 This perception may be true
for either one of our pair of community orientations: one that cel-
ebrates the gentrifier’s place within the perceived diversity of a
neighbourhood and a second that seeks to cultivate a community
of newcomers.
In regard to the first type, some gentrifiers appreciate being im-
mersed in a community characterized by diversity. “The biggest
reason that I like living in this area is the ethnic diversity and the
range of incomes and social classes,” wrote one gentrifier.104 This is
part of a slow and variable but nonetheless identifiable trend to-
wards a desire to live in a diverse environment – compared with
earlier periods when segregation by class and/or race was a sys-
temic norm. Rose discusses a case in Montreal’s inner-city neigh-
bourhoods where new housing construction is balanced by social
housing in the vicinity of middle-income developments. As one
representative community/diversity professional states, “[we]
shouldn’t live in a closed circle where everybody has the same
[middle-class] social standing, where everything is rose-coloured.
That’s not the way it is … The attraction of a city in general is that
it’s where things happen. And, everyone has the right to be there
and to express themselves.”105
Some suggest that gentrifiers desire – either in addition to the
aforementioned desire or perhaps to the exclusion of it, depending
on whom you ask – to be part of a community of newcomers. Familiar
examples would include an emerging bohemian community, a com-
munity of young urban professionals, an emerging gay community,
Another random document with
no related content on Scribd:
első szavakat rebegni tanulá, arany fürteiben még mintegy nyomai
látszottak a kéznek, mely által oly szorgosan ápoltattak; mi legyen e
gyermekből, ha szüléi helyett csak kettős sírt találna a világon, hová
bajai közt sirni mehetne? S ha van élet a síron túl s a halál jégkeze a
fonalat, mely az egymást szeretőket összeköti, nem szakítja szét,
Erzsébet boldog lehetne-e Isten mennyországában, ha fiát
magánosan tudná e földön? Az öreg Tengelyi meggondolá mindezt,
s mint annyi becsületes embernek, kit egyéb vigasztalások
elhagyának – kötelességérzete erőt ada neki életének elviselésére.
A kis Jónás azalatt vigan fejlődött apja ápolása alatt. A boldog
nem gyanítá még: mi szomorú anyátlanul állni e világon, hol a szív
mindig szerelmet kér, s az anyai keblen kívül nincs hely, hol azt
biztosan találhatná. A gyermeki kebelben, hol annyi öröm megfér,
nagy fájdalom nem talál helyet. Mint a facsemete felszivja
gyökerével a langy nyári esőt, s a nap meleg sugárai alatt nő s
fejlődik, de nem ismeri még a vihar hatalmát, melynek nyugodt
rejtekében eleibe nő: úgy az ember létének bajaival csak később
ismerkedik meg. A kis Jónás, ki az első napokban, melyek anyja
halálát követték, tízszer kereste őt, s ha nem találta, sirva egy
szegletbe ült, s éjjel kiterjesztve kis karjait, anyja nevét rebegé álmai
között, később mindig ritkábban említé kedves ápolóját, míg végre a
boldogság, melyet egykor anyja ölén élvezett, csak mint egy szép
álom, vagy lassanként elhaló zene kedves emléke tartá fenn magát
szivében, melynek bájló hangjaiból csak azon hatás marad meg,
melyet a hallgatóra tettek. Miként is lehete máskép? talán
legirigylendőbb kiváltsága a gyermeknek, hogy hamarébb felejthet.
Körülötte száz virág nyilik, – a mult sötét aknáiba miért merülne?
Körében ezer hang szólal föl, melyre szive földobog, s miként
hallhatná a távolból gyöngén fölszólaló szavakat?
Semmi sem zavarta kis Jónásunk boldogságát, s ki olvasóim
közül gyermeksége emlékeit megtartá, jobban elképzelheti azt, mint
én leirhatnám; elég ha mondom, hogy miként a fűszerrel telt edény
illatát, úgy e gyermeki sziv a boldogságot, melylyel csordultig telve
vala, elárasztá egész körére, s hogy az öreg Ézsaiás maga, kinek
haja évről-évre szürkült, midőn tekintetét az égtől, hol éltének
szerelme vára reá, földi körére fordítá, itt sem találta magát öröm s
remények nélkül.
Így multak az első évek. Jónás nyolcz esztendős vala s az öreg
tiszteletes elkezdé nevelését.
Ne várja senki, hogy neveléstani részletekbe ereszkedem. Az
öreg Ézsaiásnak egyetlen nevelési elve azon meggyőződés vala,
hogy miután az, ki meleg szerelmet nem érez keblében, sem valódi
boldogságra, sem valami nagynak kivitelére nem képes – az embert
csak szeretet nevelheti az életre. Ezen elv szerint bánt fiával, mi már
azért is czélszerűnek mutatkozott, mert ezen elv szive érzelmeivel
ellenkezésben nem állván, általa következetesen alkalmaztatott, s
mert ez uton fiának legalább azon kincset biztosítá, mely
tanulmányaink egész tömegénél többet ér: boldog gyermeki
emlékeket, melyekre a férfi visszatekintve, végzetével kibékül. –
Tudományunk úgy is elég öröm árán vásároltatik meg, miért
áldozzuk fel e kincsért – mely után fáradva szivünk elszegényedik a
nélkül, hogy fejünk magát gazdagnak érzené – még a gyermek
ártatlan örömeit is, éltünk ez egyetlen tiszta élvezetét? – A gyermek
kérdezett, az apa felelt, a mennyire lehet részletesen s
növendékének fölfogásához mérve, s így lőn, hogy a kis fiú már tíz
éves korában eszmék s fogalmak tisztaságában semmi, vele
egykorú gyermek mögött nem állt, habár nem is azon rendszer
szerint neveltetett, mely iskoláinkban divatozik, s melynek egyetlen
jó oldala talán csak az, hogy a gyermek idegen nyelven kapván
oktatást, mindazon esztelenségek által, melyeket tanul, kevésbbé
zavartatik meg, mintha azokat anyai nyelvén tanulná.
Ne gondolja azért senki, hogy Jónás azon csudagyermekek közé
tartozott, kiknek – főkép szép anyáknál, vagy oly házakban, hol jó
ebédek adatnak, – egész seregével találkozunk. Az öreg Ézsaiás, ki
szegény legény lévén, maga is komoly tudományos nevelést szerze
magának, sokkal józanabb vala, mint hogy fiát erre nevelné.
Fogalma szerint valamint a morál nem egyes fönséges tettekben,
hanem abban áll, hogy éltünk minden tettei bizonyos erkölcsi elvek
szerint intéztessenek, úgy a valódi tudomány is kevés elvek
tökéletes fölfogásában s alkalmazásában keresendő; s minden
törekvése csak arra vala irányozva, hogy szűk körre szorítva észbeli
munkásságát, se el ne nyomassék a tárgyak súlya, se
fölületességhez ne szokjék azoknak sokasága által. Régi nyelvek s
classikusok, mennyire a gyermek azokat fölfoghatá, hozzá egy kis
természet- s történettudomány, épen annyi, hogy az anyagi világ
csudálatos rendében Teremtőjét bámulni, erények nagy példáiból az
embereket szeretni tanulja, s mindenek előtt a vallásnak tiszta,
erkölcsi fölfogása, ez vala minden, mire az öreg Ézsaiás fiát oktatá,
s mit arra, hogy fia hivatásának megfeleljen, szükségesnek gondolt.
Az öreg Ézsaiás t. i. jókor, sőt mint hiteles kútfőből tudjuk, már
pár órával születése után szép pályát választa kicsi Jónásának; s
habár jobb vala s józanabb, semhogy fiát arra kényszerítse, mégis a
meggyőződés, hogy Jónás őt egykor hivatalában követni fogja, oly
erős vala az öreg lelkészben, hogy a gyermek jövőjéről gondolkozva,
más lehetőség még eszébe sem jutott. Mint ha a bárdi lelkész-
hivatalon kivül oly valami, mi után a bárdi lelkész fia vágyódhatnék,
nem is volna a világon; – mintha gondolni sem lehetne, hogy fia
máshol pihenjen agg napjaiban, mint azon fák alatt, melyek egykor
apja ősz fürtjeit árnyékozák. Ő, ki e házban született s növekedett, ki
e falak közt szorítá apját utólszor kebeléhez, ki, mióta az meghalt s
őt hivatalában követé, itt tölté életét, kit a faluban minden ház, a
temetőn minden sír olyanokra inte, kiknek ő volt legjobb vigasztalója,
s ki a pálya vége felé közelgve érzé, hogy emlékei közt más
keserűek nincsenek, mint melyeket a halál hagyott: – miként
álmodhatott más szerencséről, miként kivánhatott volna fiának más
pályát, mint melyen önmagát oly boldognak érzé? S miután szerény
kivánatoknak az épen legszebb jutalmuk, hogy mindig reményekké
válnak – miként kétkedhetett volna ennek teljesedésén?
De van valami minden gyermek kebelében, mire a nevelés
hatalmát ki nem terjesztheti: a gyermek képzelő tehetsége; s ez az,
amitől az út, melyen haladni fogunk, többnyire függ. Miként a
gyümölcs, melyet a fa őszkor hord, azon virágokból fejlődik, melyek
tavaszkor ágain illatoztak: úgy fejlődik a férfiúi tett a gyermek könnyű
álmaiból, s ki fogja ezeknek kijelölni határait? Igy volt ez a kis
Jónással is. Míg apja jövőjéről terveket alkotott, s kertében egy pár
gyümölcsfát, udvarában szép terebély hársat ültetett, sőt még arról
is többször gondolkozott, miként padoltathatná ki szobáját
legolcsóbban, csak hogy szive kedvesének, ha majdan a bárdiak
lelkészévé válik, helyzete kényelmesebb legyen: addig a tíz éves fiú
más körökben járt gondolataival, s az ifjú lélek, mely e szerény lak
otthonos kényelmei közt már is megszorítva érzé magát, egy távol
szebb jövő reményei közt tévelyegve keresé örömeit.
Miként a hajós, csak miután vészeket ismert, vágyódhatik a
kikötő után: úgy az, kit az élet még nem hányt körül – a nyugalom
élvezetét nem foghatja fel; s minden ifjúnak első szüksége oly kört
keresni magának, melyben küzködve erejét megkisérthesse.
Közelebbi alkalmat e gondolatok ébredésére s irányozására a
véletlen adott. – Az öreg Ézsaiás, ki ifjú korában néhány német s
hollandi egyetemet bejárt, más könyvek között egy szép bőrkötésű
Plutarchot is hozott magával, melyet egy akademikus barátjától
ajándékba kapott, s melyben minden életrajz előtt a leirt férfi
arczképe vala rézmetszetben látható. Ez lévén az egyetlen
képeskönyv házánál, természetes, hogy a kis Jónás vele jókor
megismerkedett, s valahányszor apja engedé, órákat töltött a komoly
férfiarczok nézésével, mig minden kép ösmerősévé, s szinte
barátjává vált. Apja, ki fiának tudvágyán örült, sok boldog órát töltött
e képek magyarázatával, s Jónás nem vala nyolcz esztendős, s már
majdnem minden kép nevét s történetét oly szépen tudá elmondani,
hogy az öreg Ézsaiás szemei néha örömkönyűkbe lábadtak, s habár
sajnálta is, hogy az említett könyv nem a biblia, mely mellett fiának a
vallás történeteit mondhatta volna el, valahányszor a gyermek
Aristides erényeiről lelkesedve szólt, s lángoló arczczal Leonidás
vagy Sokrates hősi halálát elmondá, az apai szív örömében
dagadozva áldá a pogány irót, s barátját, ki neki e könyvet
ajándékozá, s mindazokat, kik elkészítésében részt vettek, le a
könyvkötőig. Hisz mi készítheté fiát jobban a vallás oktatásainak
elfogadására, mint azon férfiak története, kik először sejdíték a
morált, melylyel a keresztyénség általánossá lett?
E könyv Jónásnak egész életére elhatározó befolyással birt, s
habár apja nem mulasztá el őt figyelmessé tenni, hogy a
szentirásnak, melyet később tőle ismerni tanult s mely mélyen
érdeklé a fogékony gyermeket, morálja sokkal magasabban áll
annál, melyet kedves Plutarchjában tanult, az első benyomás
megtartá hatását s valahányszor ideje engedé, visszatért kedves
arczképeihez, melyekhez lelke több rokonszenvet érzett s
melyeknek példái keblét inkább felmelegíték.
Sokszor, ha apja a szomszéd falukba ment, vagy hivatalos
foglalatosságiban eljárt, Jónás kiment a hegyek közé, czél s ösvény
nélkül tévelyegve a sötét erdőségben, míg lelke kedves ábrándjait
követé. A lakosok sokszor a bárdi rom mellett látták a gyermeket,
majd az erdős hegyeken jártatva szemeit, melyek azt egy részről
környezék, majd a távolban határtalanul terjedő rónaságon, míg az
est pirosan elvonult a határ fölött s ábrándjaiból fölébredve hazatért.
S ki képzeli a boldogságot, mely lelkét e pillanatokban eltölté? Nincs
magasabb öröm e világon, mint az, mely romlatlan szivet egy
valóban nagyszerű tett vagy ember emlékénél áthat. Mint minden
nép kifejlődése első korszakában: úgy a gyermek félistent lát minden
nagy férfiúban, s Jónás azon korban vala még, hol e gyönyört egész
tisztaságában élvezheté.
Valamint az anyagi távolságról csak később támadnak
fogalmaink, úgy van az a szellemi világ körében is. A gyermek, a mit
csak lát, azt egyenlőn közelnek tartja, s bátran terjeszti karjait
minden után. Az életet, melyben még azt is, mi úgy szólván
mellettünk áll, sokszor csak hosszú kerület után érhetjük el – ő nem
ismeri még; ő nem tudja, hogy a világ magaslataira többnyire csak
egy oldalról juthatni föl, s hogy mi egynek könnyű, másoknak
lehetetlen, s pedig csak azért, mert azon helyről, hol ők állnak, út
nem vezet a tetőre. A nagy férfi, kit bámul, a gyermeknél
egyszersmind példa, mely után törekszik, remény, melynél szive
földobog, s ez teszi boldogságát. Mint minden magánosan, azaz
más gyermekek társasága nélkül nevelt gyermek, – mert csak
hasonlók társaságában nem állunk egyedül, – úgy Jónás is
ábrándozóvá s komolylyá vált, s ha valaki a gyermeket hallá, midőn
a Periklesekről s Gracchusokról szólt, meggyőződött, hogy azok
egyike előtt áll, kiket a végzet elítélt, hogy nagyok vagy
szerencsétlenek legyenek embertársaik közt; úgy is e kettő nem igen
távol áll egymástól!
 Szerencsére e gondolat az öreg Ézsaiásnak nem zavará
nyugalmát. A lelkesedés, melylyel fia a régiek erényeiről szólt, a
lángoló gyűlölet, melylyel az emberi nem elnyomói ellen kikelt, s
szánakozása mások szenvedései iránt, az apát csak arról győzék
meg, hogy fia jó lelkész lesz. De az, hogy e lelkesedés másban, mint
lángoló egyházi szónoklatban törjön ki: gondolatainak körén kívül
feküdt. Sőt maga is csak azon fáradozott, miként erősítheti meg fiát
még inkább e nemes érzelmekben. Sokszor szólt a szegények
szenvedéséről, a gazdagok szivtelenségéről, az embereknek Isten
előtti egyenlőségéről s hogy mennyire kötelessége mindenkinek
embertársai javára szentelni életét. S így lőn, hogy mikor Jónás
tizenhárom éves korában a debreczeni reformált főiskolába
küldetett, minden jó s rossz tulajdonai, melyek őt később jellemzék,
már kifejlődve voltak lelkében. Határtalan lelkesülés minden jó s
nemesért, minden alávalóságnak lángoló gyűlölése, rokonszenv
minden szenvedés iránt, bátorság mindig s mindenütt, hol
igaztalanság ellen szóval vagy tettel fel kelle lépni, de egyszersmind
azon elvbeli szigor, mely néha maga igaztalansághoz vezet: egy
szóval mindazon tulajdonok, melyek Utópiában Jónást a polgárok
legerényesbikévé, magas civilisatiónk közepett pedig tűrhetetlen
vagy legalább oly emberré teszik, kit kerülni szoktak. Az iskolában
azonban, hol minden férfinak nyilvános élete kezdődik, mindezen
tulajdonok még tiltva nincsenek. Gyermekek között az erény mindig
többségben van, s azért nem csudálhatja senki a méltányló
szeretetet, melyet Jónás mind tanítói, mind pajtásai között talált.
Azok örültek gyors előmenetelén, melyet növendékjök,
nagyravágyása által buzdítva, a tudományokban tett; ezek tisztelték
igazságszeretetét, bátorságát, s habár komoly pajtásuk ritkán osztá
gyermekjátékaikat, mihelyt egymás közt összevesztek, vagy
valakinek tanácsra vala szüksége, ő volt békebirójok, tanácsadójok.
Igy mult el majdnem öt év boldog változatlanságban. Jónás
éltének legszebb, legtisztább élvezetű korszaka, azon korszak,
melyben szíve a világ követeléseivel még ellenkezésben nem állt, s
a büszkeség és nagyravágyás, melynek csiráit lelkében hordá,
szabadon követheté czélját a nélkül, hogy valakinek gyűlölségét
fölébresztené. Maga a tanulás is, mely más ifjaknak legnagyobb, sőt
egyetlen kínja, tudomány után szomjuzó lelkét azon gyönyörrel tölté
el, melyet a tudományos pályának csak kezdetén találhatunk, midőn
– mint a hajós, ha duzzadó vitorlákkal megindul – csak azt érezzük,
hogy haladunk, s még nem gyanítjuk az elem mérhetetlenségét,
melynek magunkat átengedjük, s nem gondolunk arra, hogy nehéz
napok várnak reánk, melyek alatt nem érezve haladást, nem látva
czélt s partot magunk előtt, tévelyegni fogunk a véghetetlen síkon.
Az öreg Ézsaiás az alatt nyugodtan folytatá életét. A szerény lak
még csöndesebb vala ugyan, mióta a kedves fiú köréből távozott, s
az agg lelkész, kinek már ezüst fürtök környezék homlokát, kertének
gyümölcsfái alatt, hol egykor gyermekének játékait nézé, most
magánosan járt körül; de lelke nem veszté derültségét. Mint a
könnyű felleg, melyet a nap ragyogó sugarai átvilágítanak, maga a
vágy, mely távol kedvesei után szivében néha támadott, csak egy
örömmel több vala e tiszta kebelnek. De, valamint a folyó bármily
nyugodtan haladva végre a tengerhez jut; s a virág szellő nélkül is
elveszti leveleit, ha az idő lefolyt, mely a természettől illatozására
adatott: úgy az emberi élet szintúgy múlik csend, mint vészek között.
Ezsaiás érzé, hogy napjai számítvák, és e gondolatban nem vala
semmi, mi lelkét nyugtalansággal töltené. A halál eszméje csak
addig rettentő, míg benne az elválás eszméjével a viszonlátás
gondolata nem egyesül, s Ézsaiás meg vala győződve
halhatatlanságáról. Mint a fa, míg él, zöldelni meg nem szűnik, úgy e
jámbor kebel el nem veszté reményeit végső leheltéig, csakhogy
azok most egy más szebb hazából intének feléje.
Egy kivánata vala még: az, hogy fiának karjai közt végezze
életét, s az ég teljesíté e kivánatot is. – Jónás az őszi szünnapokban
Bárdra jött. Tiz hónapig nem látták egymást, s midőn a fiú apját oly
évtörötten s gyöngén, ez fiát oly épen s erősen látá, sirva szoríták
egymást karjaik közé, amaz fájdalomnak, ez örömnek könyeit
hullatva. Jónás nem volt pessimista. Valamint az emberek, úgy
sorsunk iránt csak a tapasztalás tesz gyanakodókká, s ő még azon
boldog korban állt, hol minden fájdalom váratlanul éri sziveinket, de
mind a mellett apjára nézve nem kétkedett, hogy e kedves lénynek
napjai meg vannak számlálva. S Jónás nem csalódott.
 Egy hét – melyet apa s fiú szeretetöknek élvezetében töltöttek –
elmúlt, a nyolczadik nap első sugárai a jámbor öregnek hideg
arczaira veték fényöket; s a bárdi közönség könytelt szemekkel
kiséré barátját nyughelyére, melyen paraszt kezektől faragva,
egyszerű kő jelöli a helyet, hol a legnemesebb szívek egyike
hamvad el, mely valaha emberi kebelben dobogott.
Jónás egész életének új irányt adott apjának halála. Ismerve apja
kivánatát, eddig a theologiára fordítá egész szorgalmát. Minden
életpálya szép, mely által azt, kit szeretünk, boldoggá tehetjük, s ha
apja él s neki a bárdi lelkészséget átadja, ő kivánatinak kielégítésére
helyet s alkalmat talált volna ezen körben is. De most, miután az ok,
mely őt az egyházi pályán visszatartá, többé nem létezett, szabadon
követé saját vágyait s ezek őt zajosabb mezőre hívák. Azon korban,
melyben Jónás akkor állt, keveset találunk, ki nyugodt életpályát
választana magának. Az ifjú csak a hullámzó s nem a csöndes
tengernek érzi nagyságát, s erejének érzetében csaták s küzdelmek
után vágyódik. Jónás tehát a politikára szánta magát, s miután e
pályán nálunk jogtudomány nélkül haladni nem lehet, a jusra veté
magát egész erejével; s rövid cursusa alatt annyira haladt, hogy
tanárainak ajánlatára ösztöndijt nyerve, jogi tanulmányainak
bevégzésére német egyetemre mehetett.
Valamint kevés ember van, ki a honvágyat nem ismeri, s ha
hazája határain soha túl nem lépett is, nem érzene néha leirhatatlan
vágyat legalább azon hely után, hol született vagy ifjúságát tölté: úgy
ritka, ki főkép ifjú korában hazája határain túl ne vágyódott volna, s a
kálvinista diákok közt talán egy ilyen sem található. Természetes,
hogy ez érzemény Jónásunknál sem maradhatott el. Pénzzé tevé
tehát mindenét, mi apjától rá maradt, s mintegy hatszáz forinttal
zsebében, útnak indult egy pár társsal Németország, a tudományok
ezen áldott Kolchisa felé, hol mogorva arczú német professorok által
őrizve, a speculativ philosophia arany – s ép ezért oly nehezen
emészthető – almái függnek, s honnan tógátusaink aranygyapjú
helyett az egyetemi matriculát s bizonyítványokat hozzák magokkal.
Mondám, elmene ő is tudományt keresni, s három évig ülte a német
egyetemek collegiális padjait. E három év részleteitől azonban
keresztyén szeretetből megkimélem olvasóimat, csak azt említve itt,
hogy idejének nagyobb részét Heidelbergben tölté, s a többi között,
mert hisz mely ifjúnak ne volnának számos barátai, Rétyvel,
ugyanazon teins alispán úrral, kinek falujában őt most mint jegyzőt
találjuk, a legszorosabb barátságban élt.
E három év – kétségen kívül a legboldogabb, mely e becsületes
szívnek a világon jutott – elmúlt, s Tengelyi Jónás egy pár forinttal
zsebében Pesten, azaz gyakorlati pályája küszöbén találta magát.
Egy öreg barátom – (szegény jámbor ember, míg élt, mindig azt
hittük, sokat beszél, csak most tudjuk, mi nagy baj az, hogy oly
egészen elhallgatott) – valahányszor egy-egy fiatal ember bohóságot
követett el, vagy ellenkezőleg valamely öreg ember oly czélt ért el,
mely után soká fáradott, azt szokta mondani: – Beh kár, hogy nem
mint aggok születve, visszafelé éljük létünket, az agg koron kezdve s
hideg téli napjaiból a férfikor derült s az ifjúság forró napjai felé
haladva. Ha agg fővel, hideg kebellel lépnénk az életbe, könnyen s
olcsóbban nyernők tapasztalásainkat, s midőn fáradságaink után
végre czélt érünk, legalább volna még erőnk szerencsénk
élvezésére. – Az öreg, ki csaknem mindig ily hasznos tárgyakkal
foglalkozott, sokat törte fejét e thesis bebizonyításán, s ha a világ
kormánya csak oly constitutióval birna is, mint hazánk, kétségen
kívül indítványba hozta volna retrograd rendszerét, – de én nem
osztozhatom véleményében. Meglehet, kevesebb ostobaságot
követnénk el e rendszer mellett s egyenesebben haladhatnánk
czélunk felé, de törüld ki életedből bohóságaidat, vedd el azon
tévedéseket, melyek között haladtál, s ha csak a czél maga marad s
azon poros egyenes országút, melyen azt elérhetnéd –
megelégszel-e? Igaz, nem fogsz megbotlani, nem fogsz felbukni
soha; de ha például, midőn rókavadászatra készülsz, az elfogott
rókát akkor adják kezedbe, mikor épen lóra ülsz – örülni fogsz-e? s
nem épen azon botlások s fölbukások lehetősége-e az, mi
vadászatodban legtöbb gyönyört ád? A világ, mint dr. Pangloss
mondá, legjobb úgy, mint Úristen teremé. Igaz, sokat tévelygünk,
sokat botlunk, sokat esztelenkedünk rajta, de végre e botlás és
tévelygés közt nem hiányzanak örömeink, s még nagy kérdés: ki
irigyelhetőbb, az-e, kinek léte legédesb gyümölcsöt hozott, de mint a
fügét virág nélkül, vagy kinek bájos, de gyümölcstelen virágzása juta
osztályrészül? Én az utóbbival tartok, s valahányszor bohóságaim
eszembe jutnak, mindig áldom Istenemet, hogy nem teremtett
józanabbnak. Tizenegy év alatt, meddig iskolába jártam, többet
tanulhattam volna; s mint jurátus sokkal hasznosabban tölthettem
volna időmet; de hová lettek volna mindazon szép labdázás s
verekedés, séta s pajkosság és később édes ábrándaim, ha
szorgalmasabban járok iskolába s mint jurátus többet az ülésekbe?
Még egyszer mondom: legjobb a világ úgy, mint teremtetett.
De most, miután kis kerüléssel ismét a jurátusokhoz értem,
térjünk vissza Jónásunkhoz, (Ne vegye rossz néven senki, hogy
többesben szólok, mint az más, nem tudom hamarjában melyik
magyar irónak rossz néven vétetett – én mindig legalább tízezer
olvasót képzelek hátam mögött, kik történetem tekervényes útjain
lépésről lépésre követnek, s azért nem szólhatok máskép.) Nálunk
magyaroknál a politikai, mint a házas élet, mindig esküvéssel
kezdődik, s pedig, mert Pythagoras elődeinknél hihetőleg nagy
tiszteletben állt, a hallgatás esküjével, melynek azon sikerét nem
tagadhatja senki, hogy jurátusok magok között törvényes tárgyakról
nem szólnak. Jónás tehát fölesküdött s másfél évig csörögteté
kardját a fölséges curia lépcsőin föl s alá; s így elkészülve ügyvéddé
vált.
Ezen egész idő alatt hősünk életében semmi rendkívüli nem
történt, mit följegyezni szükségesnek tartanék, kivévén azon egy
negativ csudát, hogy Tengelyi jurátus létére másfél év alatt csak
kétszer volt kávéházban, senkit meg nem vert s ki nem fütyült, minek
természetes következése az volt, hogy tekézni nem tanult, s
csakugyan kevés barátot számíthatott pajtásai között. Említhetném
még az érdekes események között azt is, hogy a censurán
fáradozásainak daczára csak dicséretest kapott, de miután ennél
sokkal csudálatosabb az, hogy egy pár úrfi, kiket ő készített a
vizsgálatra, kitünővel bocsáttatott el, – kár volna tovább tartózkodni e
ténynél, főkép miután Jónásnak ez első igaztalanság, melyet a
gyakorlati életben tapasztalt, fájt ugyan, de csak épen addig, míg
szekerére ülve szerény alkalmatosságán Taksony-megye felé indult,
mi még ugyanaznap délután történt. Szekere első döczögéseinél,
melyekkel az ifjú ügyvéd éltének szinhelyéhez közelgett, a jövő
fényes ábrándai tölték el lelkét, s a multnak nem maradt helye annyi
gondolatok között.
Kiváncsiak lesznek kérdésen kívül olvasóim, miért választá
Jónás épen Taksony-megyét jövő tetteinek szinhelyéül? s azt hiszik:
vagy birtok, vagy hatalmas összeköttetések várják e megyében,
melyek nélkül, mint valamennyien tudjuk, törvény s mindennapi
tapasztalás szerint semmire sem mehetünk; de kénytelen vagyok
megvallani, hogy olvasóim ez egyszer csalódnak. A legfőbb ok, mely
hősünket e határozatra birta az vala, mert Magyarország ötvenkét
megyéje közül nem volt egy, hová menni több oka lett volna, mihez
még az járult, hogy minden taksonyi ismerőinek állítása szerint
míveltebb megye az országban nem található, míg a szomszéd
megyékből való pajtásai mind azt vitatták, hogy a hazában nincs
tövényhatóság, mely az értelmiségnek nagyobb szűkében lenne, s
így mindkét esetben ily szép készültségű ifjúnak, mint Jónás, jövője
biztosítottnak látszott; az elsőben, mert érdemei el fognak ismertetni,
a másodikban, mert szükég lesz reájok. Végre Réty, kivel még mint
jurátus a legregényesebb bárátságban élt, Taksony-megye
alispánjának fia lévén, aranyhegyeket igért, ha e megyében
telepedik le.
Dobogó szívvel s mindazon érzeményekkel, melyek ifjú kebleket
azon számos pillanatokban eltöltenek, melyeket
tapasztalatlanságukban fontosaknak gondolnak, ért végre hősünk
Porvárra, Taksony-megye főhelyére. Ha ép vásárkor jő, az utas
észrevehetné, hogy városban van. Köznapokon Porvár közönséges
falunak látszanék, ha az emeletes megyeház, melynek kapuja előtt
naponkint több javítandó gonosztevő hirdeti a deresről jajgatva a
magyar törvények hatalmát, nem emlékeztetne mindenkit, hogy azon
helyek egyikén áll, hol az igazság sujtó karja pihenni nem szokott.
Átadta leveleit, melyekben a fiatal Réty őt apjának és porvári
ismerőseinek ajánlá, a kántornál egy kis szobát bérelt magának,
kihirdetteté ügyvédi oklevelét s munka után látott.
Orvos s ügyvéd mindig szegények testén s birtokán próbálják
mesterségöket, s azért hősünk is csak ezen kezdheté munkásságát;
de szíve kedvessé tette a nem jövedelmező munkát és soha
szegények ügyvéde több lelkesedéssel, több örömmel nem folytatá
nemes mesterségét, mint ő. Az ember- s igazságszeretet kisebb-
nagyobb mértékben megvan minden ifjúban, mindenik a jó s
nemesnek egy kis tőkéjét hozza magával, melyet küzdései közt
később néha elveszt, de melyet egészen nem nélkülöz senki.
Jónásnál ez érzemények egész lelkét tölték el. Benne minden
elnyomott, minden szenvedő, kit mások elhagyának, barátot s
védelmezőt talált. Ő martyrja, vagy mint Porváron nem sokára
mondák, egész bolondja volt az igazságnak. Most mindenki
gondoljon önmegyéjére s képzelje, mily sebes előmenetelt tett volna
hősünk azon körben. Porváron nem sok sikerrel dicsekedhetünk.
Eleinte, míg csak büntető perekben dolgozott, állása még
meglehetős maradt. Igaz, hogy az egyik rab, kit ártatlannak tartott,
halálra itéltetett, s hogy egy pár más, kinek tettét menthetőnek állítá,
a közönségesnél szigorúbban fenyíttetett meg, mert mint a
táblabirák mondák: – Az ember csak megboszankodik, ha egy ily
jött-ment prókátor az egész törvényszéket leczkéztetni akarja, s ép
azért meg kell neki mutatni, hogy haszontalan beszédre nem hallgat
senki, – de legalább ő maga nem üldöztetett s csak vállat vonító
szánakozással tekintetett még. Miután azonban polgári perekben is
megkezdé ügyvédi tevékenységét s egy fő-fő táblabiró ellen, ki egy
szegény adósának fizetni nem akart, oly hatalmas replicát irt, hogy
az perét még a taksonyi törvényszék előtt is majdnem elvesztette:
akkor a közbotránkozás nem ismert többé határt s tizennégy napig,
valahányszor két porvári az utczán egymással beszédbe állt, nem
volt szó másról, mint az ifjú ügyvéd szemtelenségéről. Az ifjak, kikkel
eddig megismerkedett, visszavonultak tőle, a kántor maga fölmondá
lakását, s kétségen kívül silentiumot kapott volna, ha az alispán, fia
kedvéért, nem szólal föl mellette s nem teszi figyelmetessé a
rendeket, hogy még ifjú, s kétségen kívül, ha egy ideig köztük lakik,
ifjúságának ezen hibáit megbánva, kitünő ügyessége által igen
hasznos szolgálatokat tehet a nemes publicumnak.
Ezek valának Jónás ügyvédi pályájának első léptei, s noha nem
kedvező körülmények között történtek is, hősünk talán tovább
folytatja e pályát, ha egy becsületes collégája, kinek ezennel mind
magam, mind kiadóm nevében köszönetet mondok, őt más
gondolatokra nem hozza. Minden ember fején – Gall szerint – a
küzdés organuma (l’organ de combativité) kisebb-nagyobb
mértékben kifejlődve található, s ez organum, mely békés
századunkban csak szóvitákhoz vezet, sokszor ellenállhatlan
hatalmú. Tisztelt olvasónőimre hivatkozom, nem tapasztalták-e ezt –
nem magukon, mert hisz erről szó sem lehet – de férjeiken,
rokonaikon? s nem boszankodtak-e, hogy minden szelidségök
mellett szóvitázni kényteleníttettek? Ez vala Jónás főhibája is. Nincs
ember, ki szivesebben vitatkozott, mint ő, s természetes, hogy az
ügyvédi pálya, mely e hajlandóságnak oly tágas tért nyit, annyival
kedvesebb lőn előtte, mert rajta azon másik szenvedélye
kielégítésére is alkalmat talált, mely őt az elnyomott igazság
pátolására készteté. Ezen kívül még egy ok vala, mely őt e pályán
visszatarthatá. A Kályhásy-család táblaügyvéde ép akkor halt meg, s
miután ezen becsületes ember az irás szavai szerint, semmit sem
vihetett magával, a Kályhásyak pereit is itt hagyta, s a családfő, ki
Porváron Tengelyivel megismerkedett, majhnem eltökélte magában,
hogy törvényes ügyeit reá bizza.
A mint mondám, egy embernek köszönhetjük, hogy ez nem
történt. – Hajtó Pál, Porvárnak eddig leghíresebb ügyvéde
(megkimélem olvosóimat leirásával, hisz megyei ügyvédeink
nagyrészint ép úgy hasonlítanak egymáshoz, mint pereik, egyik
valamivel hosszabb, másik rövidebb – a physiognomia ugyanaz)
Hajtó Pál, mondom, rendkívüli hajlandósággal viselteték hősünk
iránt. Ha mások hevességét rosszalák, ő (ha maguk voltak) egyre
biztatá, hogy még élesebben támadja meg a törvényszéket, ő őrzé
meg erényét most is azon veszélyektől, melyek, mint sokan hiszik,
az ügyvédi pályát környezik.
– Barátom, te nem vagy ügyvédnek való – így szólt ifjú
kedveltjéhez, – téged magasabbra teremtett az ég. Ha úgy lennék,
mint te, egészen a politikára adnám magam, hisz látod, csak ez úton
használhatsz igazán. A mint a dolgok állnak, minden iparkodásod
daczára egy pert vesztesz a másik után, s fáradságod nemcsak
hogy nem jövedelmez, hanem még haszontalan is. Magyarországot
reformálni kell, s erre épen te születtél; hisz a politikával együtt
űzheted ügyvédségedet.
E szavak sokszor s mindenféle alakban ismételtetve, végre
meggyőzék Jónásunkat; s a kinek ifjúkorában ily dolgok mondattak s
ki el nem hivé, az bátran hiú bohócznak vagy akárminek nevezheti;
elég az hozzá, hogy gyűlés közelgvén, egész komolysággal készült
új hivatásához.
A nap eljött, Tengelyi elmondá beszédét, s az egész közönség
elbámult rajta. Nem a beszéd maga, mely, mint mindenki
gondolhatja, diákul tartatott, s melynek nyelve Ciceróét utánozva,
annyira elavult, s elvei annyira újak valának, hogy bámulásra már ez
is elég okot nyujthatott, hanem hogy egy fiatal ügyvéd, alig
huszonnégy éves, nem is táblabiró s még kevésbbé birtokos, szólni
mert, ez oly meglepő, oly hallatlan dolog vala már magában véve is,
hogy a nemes táblabirói sereg első pillanatban alig találhata szót
indignatiója kifejezésére. Végre a sokáig visszatartott nemes harag
kitört egész hatalmában. Alispán, főjegyző, főügyész és a fő-
főtáblabirák egész serege fölzúdult a szerencsétlen ellen, ki nemes
czéhök körében kontárkodni merészelt. Tengelyi, mindenről
megfeledkezve, viszonzá csapásaikat s mosott alispánt, főjegyzőt,
ügyészt s fő-főtáblabirákat, egészben s egyenként, míg e hosszú
vita végén az egész közönség actiót kiáltott fejére. Utolsó huszonöt
forintja, melyet magával hordott, ott maradt a kegyetlen főügyész
kezei közt, s Jónás haragtól lángoló arczokkal tért vissza lakába,
esküdve, hogy bosszút áll e méltatlanságokért.
A mint látjuk: hősünk politikai fölléptében sem volt sokkal
szerencsésebb, mint az ügyvédi pályán, s első jutalmul, melyet
fáradozásaival kiérdemelt, a huszonöt forinton kívül, csak azt nyeré,
hogy Kályhásy, kit a gyűlésben különös szorgalommal oktatott, pereit
Hajtó barátjára bizá. De szilárd lelke nem csüggedett el azért.
Minden alispánnak, főügyésznek, jegyzőnek van mindig legalább
egy ellensége: az t. i., ki utána alispán, ügyész vagy jegyző akarna
lenni; így vala az Taksony-megyében is; s midőn a jelen tisztviselők
ellen kikelt, Jónásnak természetesen nemcsak ellenei, hanem
barátai is támadtak. Főkép Konkolyi, kit Réty ellenei alispánnak
jelöltek ki, nem győzé eléggé dicsérni eszét s bátorságát, melylyel
föllépett. Konkolyi büszke volt, vagy legalább annak tartatott, s azért
a kisebb nemesség közt kevés népszerűséggel birt. Réty e részben
az ország minden alispánait sokkal felülmulta, senki szivesebb
hangon valakit uramöcsém vagy bátyámnak nevezni, nejéről s
gyermekeiről kérdezősködni, vagy végre egy pohár bort ajánlani
nem tudott – s ez utolsó népszerűség dolgában a főpont, mert hisz
szeretetünknek, mint a rét füvének, öntöztetni kell, hogy nőjön: –
senki több nemes társat egy huzamban kebléhez szorítani s
megcsókolni nem birt. Félni lehetett tehát, hogy ámbár Konkolyi
részéről minden megkisértetett, mi a nemességet érdemeiről
meggyőzhette, s a szegényebb nemesség csapszékekben, az
előkelőbbek barátságos lakomáknál eleget tapasztaltak, mi őket az
alispán-jelölt hivatalképességére figyelmezteté, mégis Réty
népszerűsége a választásnál győzni fog. Konkolyi ügyvéde Hajtó, ki
e viszonyokat mindenkinél jobban ismeré s tudta, hogy jó bor, minő
principálisa szőlejében termett, szép kastély, húszezer forint
jövedelem s hozzá még a kamaráskulcs, a lehető legszebb
tulajdonok arra, hogy valakiből tökéletes alispán váljék, de hogy
ezekhez mindenek előtt még az is szükséges, hogy az annyi
érdemmel fölruházott meg is választassék; éjeket virrasztott a dolgok
ily aggasztó állása felett, midőn Tengelyi föllépte egyszerre új
reménynyel tölté szivét.
Elment tehát még aznap, midőn beszédét tartá, Jónásunkhoz.
Elmondá, mennyire fölindult azon méltatlanságon, mely rajta
elkövettetett, mennyire meggyőződött, hogy azon tisztviselői karral,
mely ma vele is érezteté zsarnokoskodását, tovább élni nem lehet,
hogy mindennek csak Réty oka, hogy bosszút kell állniok ezen
alávalóságért, s hogy Konkolyi ő nagysága is osztozik e nézetekben
s örvendeni fog, ha egy ily kitünő fiatal emberrel megismerkedhetik.
Valami hatása a hizelgésnek mindenikünkre van, s főkép szónok
talán nincs a világon, ki ha neki az mondatik, hogy beszéde által
valakit meggyőzött, kételkedni tudna e vallomáson. Estve Jónás
Hajtó barátjával elment Konkolyi kamarás úrhoz, s midőn a számos
társaságot látá, mely mind oly nyájas volt iránta, s szabad elveit
annyira helybenhagyá, szinte sírhatott volna örömében. A kamarás
úr majdnem ugyanazokat mondá, miket előbb Hajtótól hallott, s
végre egész komolysággal fölszólítá, hogy a jövő tisztválasztásnál
hivatalt vállaljon. Mert, úgymond, miután nem a megye törzsökös
családjai közé tartozik, más mód nincs, mely által szavainak hatást
szerezhetne.
Eleinte Jónás vonakodott; ifjúságát, szegénységét s hogy a
megyében ismeretlen, egy szóval fölhozott mindent, mi neki e
körülmények közt akadályul lehetett. – Nem ismerjük-e mi? – szóla
ellenben a nyájasan mosolygó kamarás, – csak egy beszédből igaz,
sed ex ungve leonem! Bizzék bennünk s főbirónak teszszük. Hisz ön
nemesember, s az Magyarországban, bármi szegény s ismeretlen
legyen, mindenné válhatik. – Jónás tökéletesen capacitálva volt, s
ha az éjjel nem hunyta is be szemeit, Porváron aligha vonult
valakinek fején több álom keresztül, mint az övén. Hisz
Magyarország alkotmányos ország, hol csak a többség határoz, s
ennek megnyerésére, legalább nemes embernek, érdemnél egyéb
nem kell. Százszor biztatta magát hősünk e gondolattal, s most,
midőn a kir. kamarás is ugyanazt mondja, midőn az ő
meggyőződése szerint is magyar nemesből minden válhatik, miként
kételkednék ezen elv valóságán ő maga?
Jónás tehát testestül-lelkestül Konkolyiánussá vált. Hajtónak
föladata az vala, hogy neki a kisebb nemesség között minél nagyobb
pártot szerezzen. Szerencséjére a beszéd, melyért megactióztatott,
e czélra különösen alkalmatosnak mutatkozott. Jónás azon
elnyomásról szólt vala, melyben alsóbb osztályaink e hazában élnek.
Hajtó megszerzé s a változandók megváltoztatása után lefordítá e
beszédet. Hol a beszédben szegények említtettek, «szegény
nemesemberek» tétettek. Hol a büntetőperek hosszúsága s a rabok
kínzásairól vala szó, ott az említtetett: mi sebesen folynak le a
megye nemessége ellen indított büntető keresetek, úgy hogy
némelyek közülök, mikor a végső itélet hozatik, még meg sem
halhattak. Hol Jónás szívreharólag festé a nyomort, melybe az
adózó nép a közmunkák által helyeztetik, jelesen, hogy marhái
elcsigázva annyi fáradság után maholnap elpusztulnak, ott a fordító
az annyi abactio és invagiatio súlya alatt naponként inkább
elsoványodó nemesi marhákra fordítá figyelmét, melyek minden
urasági földek s legelőktől elzáratnak. Hogy e fordítás, ha Jónás
kezébe jut, talán nem elégíti ki kivánatát, azt hiszem (minden iró
ócsárolni szokta fordítóit), hogy azonban e beszédnek így sokkal
több hatása volt, az nem szenved kétséget; s alig mult két hét s már
a rácziak s pálfalviak s a többi községek nem szóltak másról, mint
jövendő főbirájokról, kinek Konkolyi tanyáin a legnagyobb
lelkesedéssel emeltettek naponkint a tisztelet poharai. Midőn Réty
pártja e taktikát észrevevé s ellenméregként más fordítást
köröztetett, már késő volt. Tengelyi népszerűsége, főkép az által
növelve, «mert ez áldott ember, ki a szegényeket védelmezi, már
egy actio martyrságán is keresztül ment», nem volt oly könnyen
megrontható. Valahányszor a nemesek Porvárra jöttek, elmentek új
tribunusokhoz, s valahányszor ő Konkolyival vagy a párt egy másik
fejével valamely nemesek hadnagyánál megszállt, éljenek fogadák.
Mindenki előhozá füstös leveleit, tanácsot kért s rábizta ügyét.
Véletlenül azon rabok közül, kiket a törvényszék előtt védelmezett,
az egyik ráczi nemes volt, azon táblabiró pedig, ki ellen az adóssági
perben oly hatalmasan allegált, a pálfalviakkal most épen
tilalomtörés végett viszongásokban élt. Így ez ügyvédi érdemek is
nem kis hasznára szolgáltak, s a jó vörös bor árjain, ugyanazon
gályán, melyen Konkolyi duzzadt vitorlákkal az alispánság felé
evezett, szegény hősünk is közelge főbirói hivatalához, melyre már a
legszebb boldogítási terveket készen tartá fejében.
Így álltak a dolgok, midőn a főispán, mint valóságos békeangyal,
– mint a fogadó küldöttség szónoka egészen új fordulattal mondá – a
megyébe jött. Konkolyi mellett nevezetes többség, Tengelyi
főbirósága ellen alig egy szó. De «minden dolognak két oldala van,
így szóltak sokan, és végin pattan az ostor, s a mely tyúk sokat
kotkodácsol, keveset – és audiatur et altera pars, mindenesetre jó
volna transigálni». – De miként? Konkolyira nézve nincs nehézség,
az öreg Réti szivesen átengedi neki húsz évig viselt alispáni
hivatalát, de azon egy föltét alatt, hogy Sámuel fia, ki a főispánnal
együtt jött a megyébe, főbiró legyen s pedig a legnagyobb
szerencsétlenségre ép azon járásban, mely Tengelyinek volt szánva.
Mit tegyünk? ha egyezség nem történik, a megye zavarba jő s egyes
törvényhatóságában az egész haza kárt szenved; és ha történik? de
erre természet szerint mi Konkolyianusok nem gondolhatunk,
Tengelyi meg lenne csalva. Itt csak a főispán segíthet. Konkolyi tehát
elment ő excellentiájához és egy óráig tartó magánbeszélgetésben,
a mint mondá, szüntelen arra kéré, hogy Tengelyit főbirónak
candidálja, de hasztalan! A főispán nem engedett. Kétségen kívül
utasítása lehetett, hogy Jónást a candidatióból kihagyja; s midőn
estve a Konkolyianusok vezéröknél conferentiát tartottak, nem volt
senki, ki ily körülmények közt valami józan tanácsot adhatna. Igaz,
ha Tengelyi le akarna mondani követeléséről, melynek kivitelére a
főispán nyilatkozata után úgy is semmi remény, így minden a
legszebb rendbe jöhetne. Az egész megye nyugalma tőle függ, s ez
áldozat által érdemet szerezhetne magának, minőt soha fiatal ember
nem szerze; de ki kívánhatná tőle azt? El kell követni mindent, habár
commissariust kapna is a megye.
Jónás azon korban volt, hol könnyebben semmire nem
határozzuk magunkat, mint épen áldozatra, s természetes, hogy e
beszédeknek vége azon határozott nyilatkozata vala, hogy minden
követeléseiről szivesen lemond, ha az által a közjót mozdíthatja elő.
– Jól teszed – szóla őt megölelve egy öreg táblabiró – még fiatal
ember vagy, kezdjed esküdtségen, mint mások. Réty úgyis testi-lelki
jó barátod, azonkívül úrfi s nem sokat fog gondolni járásával s te
mindent kedved szerint rendezhetsz el. A jövő tisztújításig pedig ő
kétségen kívül valami dicasteriumhoz fölebb megy, te pedig minden
ellenszegülés nélkül elfoglalhatod helyét. A főispán is mondta már,
hogy gondja lesz reád. – S a dolog el lőn határozva, Tengelyi
főbiróság helyett esküdtségre concurrált s tökéletes béke s
egyetértés közt virradt föl a tisztújítás nagy napja.
Réty lemondása, az alispánok, főügyész, jegyző s főbirák
választása mind úgy történt, mint előre ki volt csinálva; az ifjú Réty
választásáig – ki a főbirák között utolsó vala – nem mutatkozott
véleménykülönbség; s ki a tisztújítás előtti ingerültségnek tanuja volt,
s mindazon szitkokat hallá, melyekkel a most közhanggal
választottak érintettek s a transactióról értesítve nincs: alig hihetne
szemének, hogy Konkolyi veres s Réty fehér borából oly
egybehangzó lelkesülést ihattak Taksony patriotikus rendei, hogy
ennyi színkülönbségnek de csak legkisebb nyoma sem maradt a
választásnál. Szintúgy maradtak a dolgok az alszolgabirói s első két
vagy három esküdti hivataloknál. Az egész egy jól betanult szindarab
mesteri előadásának látszott, s Tengelyi, ki Rétyt valóban szereté s
mindazon jót, mit egy esküdt embertársainak tehet, költői lélekkel
előre élvezé, oly biztos vala választásáról s oly nyugalommal hallá
nevét a kijelöltek között, minőt soha esküdt restauratión nem
élvezett. De vannak dolgok az égben s a föld felett, főkép
tisztújítások alkalmával, melyekről bölcseink nem álmodoznak, s
ilyen vala az, hogy Tengelyi, kit előbb a közakarat főbirónak kívánt
vala, most, midőn esküdtnek jelöltetik ki, egyszerre a legparányiabb
kisebbségben látja magát; s habár Konkolyi, mint Brutus fiainak
halálos itéleténél, hallgatva tűri el e csapást, mely szívének kétségen
kívül mindenek fölött fáj, s Hajtó annyira meg van hatva, hogy e
jelenetnél a tanácskozási termet elhagyni kényteleníttetik, s a fiatal
Réty szomorúan lehajtja fejét s hősünknek minden barátai nemes
haragukban mind elnémulnak, ez a dolgon nem változtat semmit.
Tengelyi keresztül esett s esküdtnek egy ráczi közbirtokos kiáltatott
ki, ki Konkolyinak legjobb kortese lévén, a köznemesség szeretetét
magának is megszerzé.
Jónás el vala keseredve. Élte minden reményei, s mi még
fájdalmasabb, azon bizodalom, melylyel az emberekhez viseltetett,
meg valának ingatva. Fényes jövő helyett előtte komoran intve a
szükség állt és senki a világon, kihez ennyi baj között támaszkodnia,
kiben bíznia lehetne. Igaz, itt volt Réty; de habár valahányszor szóba
álltak, kedves Jónás és Samunak nevezék s igen barátságosan
tegezék is egymást, azon napok, hol a heidelbergi egyetemen jobb
pajtás e két magyarnál nem volt, mégis elmultak. A többiekről nem is
szólok; a ki olvasóim között tisztújításnál átesett, tudni fogja saját
tapasztalásából, hogy azon kisebbség is, mely őt hivatalára
választani akará, mint homokos földön a víz eső után, ily
körülmények közt mindig eltűnik. Jónás egészen elhagyatva állt s
alig tűrhette volna életét, ha a kegyes végzet nem nyujt új
vigasztalást bajai között.
Jónás szeretett. Először életében s igazán, mint csak az
szerethet, ki visszataszítva mindenünnen, lelkének egész erejével
azon egy lényhez ragaszkodik, melyet a kegyes Istenség elébe
vezetett, hogy reméljen és élvezzen ő is. Nem leszek hosszas e
tárgynál, s főkép Erzsi leirásával egészen megkimélem olvasóimat.
Leányok majdnem mind hasonlítanak egymáshoz. Ha kedveseiket
kérdezed, csak angyalokat találsz; ha másokkal szólasz (nem
mondom ugyanazon faluban vagy társasági körben élő leányokkal
vagy anyáikkal, hanem csak más férfiakkal), jobbadán bizony csak
jó, csinos, derék leányok azok nagyrészint mind. Ilyen vala Erzsi is,
(kivel mint Erzsébet asszonynyal nemsokára megismerkedünk), a
nevezetes csak az, hogy Jónás kedves személyes tökélyein kívül
nem bírt egyebet, s hogy hősünknek mindenekelőtt valami
keresetmódról kelle gondoskodnia, ha e szép világon, hol még a
liliomoknak is csak igen könnyű tavaszi köntös adatott, kedvesével
együtt az éhenhalás processusán keresztülmenni nem akar.
A sors Jónásnak ez egyszer kedvezni látszott. Apjának jó barátai,
a jó hír, melyet mint kitünő deák a debreczeni collegiumban maga
után hagyott, mindez segíté őt, midőn egy nagyobb község kántori
helyeért folyamodott; s habár e helyzet fényesnek nem nevezhető,
szükségeiről gondoskodva volt, s azon igéret, hogy az első nyilásnál
a debreczeni collegiumban professorságra számolhat, szebb jövőt
igért.
Nem állt tehát szerencséjének útjában semmi, s a boldog kántor
örömdagadó kebellel vezeté ifjú nejét kis házába, melynek
szalmafödele ép úgy védheté őket vész s zivatar ellen, mint bármely
palota, s melyben ennyi szeretet egész mennyországot alkotott
számukra. Csak egy valaki feledve a számolásból: Erzsébet
catholika volt. Jónásunk szerelme hevében s annyi szép remények
közt feledé hitéről kérdezősködni, s így történt, hogy a reformált
község felzúdulva a botrányon, hogy kántorja más vallású nőt
választott magának, hősünket egy év mulva elküldé, s hogy, mi igen
természetes, a professorsági remények is füstbe mentek.
Újra aggódni, újra küszködni kelle tehát mindennapi kenyeréért s
Jónás elkeseredett szívvel, de nyugodtan fogott e nehéz munkához.
– Kit az istenek gyűlöltek, abból nevelőt csináltak, – szól a deák
közmondás, s így természetes, hogy sorsüldözte hősünk sem
kiméltetett meg a bajtól, s hosszú keresés után csakugyan egy