Amerikai gyarmatosítás: sajátos gyarmati politika. Az USA gyarmatból lett független állam.

A 13
gyarmat lakói eleve nem akartak az anyaországban élni. Vallási vagy egyéb menekültek (celtic fringe,
kelta félkaréj), Quakerek. Olyan országot/alkotmányt hoznak létre, ami szerintük kijavítja az
anyaország problémáit. Fontos a népképviselet. 1832-es Monroe-doktrína: „Amerika az amerikaiaké,
Európa az európaiaké”. Az európai hatalmak nem avatkozhatnak be amerikai ország dolgaiba, azt az
USA saját maga elleni katonai támadásnak veszi. Főleg a Szent Szövetség tagjai (Portugália,
Spanyolország) ellen. John Quincy Adams azt mondta: az egész világon a szabadság barátai vagyunk,
de ez nem jelenti azt, hogy kimegyünk a világba hogy elpusztítsuk a szabadság ellenségeit. Dilemma,
hogy mennyire avatkozzanak be, néha jobban kimennek, néha nem. A hidegháborúban nagyon,
máskor visszavonulnak. Inkább támogassák azokat, akik elfogadják az ő berendezkedésüket, vagy
buktassák is meg azokat, akik nem?

1842-ben az első ópiumháborúban is részt vesznek, de valójában csak settlement szerződéseket

kötnek. A shanghai-i kikötőben is volt egy amerikai settlement, ez a settlement nem része a Kínai
Birodalomnak. Saját közigazgatás, rendőrség, jogrend, kedvezményeket kapnak az anyaországtól.
Yokohamában is volt ilyen 1850-es évektől. Nem csak az amerikaiak csinálták, üzlet volt. Dél-Amerika
felé is elindultak, 1803-ban Louisiana-t megvették Napóleontól, 1819-ben Floridát a spanyoloktól.
1848-ban aranyat találnak Californiában, elindul az aranyláz, és területszerző háborúk indulnak
Mexikó ellen. Megszerzik Texast, California egésze, Nevada, Utah, Új-Mexikó, Colorado, Wyoming
(egy részét megvásárolták), Alaska (megvették a cártól). Mexikó függésbe kerül az USA-tól. 1870-től
inkább csak ilyen settlementeket építenek, kereskednek. Gazdasági gyarmatosítást folytatnak. Ilyen
például Hawaii. 1875-99-ig tart megszerezni Hawaii-t, először kereskedők mennek, a törzsfőnökökkel
kereskednek. Cégek, settlementek, majd meg is szerzik az irányítást. Samoa-szigetek, közös
protektorátus a németekkel és az angolokkal. Kuba: spanyol-amerikai háború érte, 1898.
Geostratégiailag nagyon fontos Kuba az USA-nak. Akkoriban a nádcukor- és a répacukorlobbi
összecsapott egymással, amit végül a répacukrosok nyertek meg. A nádcukormilliárdosok nem
akarták feladni a pozíciókat, de már nincs több ültetvény, ezért Kuba felé akartak terjeszkedni. Akkor
Teddy Roosevelt az elnök. Ezt a háborút „splendid little war”-nak nevezték, mert kellett nekik egy új
háború az irreguláris katonai rétegnek, hogy munkát kapjanak, mert ezek nem állnak be a
hadseregbe, mert nem bírják a fegyelmet. Nem dolgoznak, és először Rooseveltnek eszébe jut, hogy
letartóztattassa az összeset, de végül inkább bevetette őket. Az indiánháborúk után elküldik őket.
1895-ben spanyolellenes felkelés a helyi elit vezetésével. Kuba független állam akart lenni. 1898-ban
majdnem győznek a felkelők, ekkor az USA beavatkozik, mert Havanna kikötőjében a Maine církáló
„furcsa körülmények” között felrobban egy cirkáló. Amerikaiak saját maguk intézték, de rákenték a
spanyolokra. Egyszerre harcolnak a spanyolok és a forradalmárok ellen, egy hónap alatt nyernek,
200k dollárba került és csak 3000 halott összesen. Párizsban kötnek egy egyezményt decemberben,
ami lezárja a háborút, Kuba hivatalosan önálló lesz, de amerikai érdekszférába kerül. 1912-ben meg is
vásárolják a Guantanamói katonai támaszpont területét Kubától.

Panama-csatorna: nagyon drága és nehéz vállalkozás, sokkal durvább, mint a Szuezi-csatorna. 1903
novemberében működésbe lép, amerikai bankok pénzelik nagyrészt. 10+ évig épül, rengeteg pénzt
ellopnak. Papíron a csatorna Panamához tartozik, de az üzemeltető társaság nagyrészt amerikai
kézben van. Katonai intervenciótól sem riadnak vissza. 1905-ben Dominikában, 1911-ben Nicaragua,
Honduras, 1914-ben Mexikóban. Leváltják a nem megfelelő kormányokat. 1917-ben a németek meg
is próbálják Mexikót rávenni, hogy támadja meg az USA-t, hogy visszaszerezze elveszett területeit,
ebben a németek támogatták volna, még a Japán Császárságot is megpróbálnák rávenni, hogy
álljanak át és foglalják el Californiát. Az angomok azonban elfogják ezt a táviratot, elküldik
Washingtonba. Az amerikaiak „megsegítik szegény mexikóiakat az elnyomó európaiak ellen”, ekkor
lépnek be az 1. VH-ba.
Fülöp-szigetek: a kubai üggyel párhuzamosan történt. 1896-98 között felkelés a spanyol terror ellen.
Primo de Riviera a diktátor. Kegyetlenkednek a lakossággal, az amerikaiak „megsegítik” őket is 1898
május elsejétől, elverik a spanyol hajóhadat és partra szállnak. Itt együttműködnek a lázadókkal, de
Manilát egyedül foglalják el, protektorátussá teszik a Fülöp-Szigeteket. 1899-ben a külügyminiszter
meghirdeti a Hay-doktrínát, ami gyakorlatilag a nyitott kapuk elve. Az USA minden olyan helyen jelen
kíván lenni ahol más nagyhatalmak, de csak kereskedelmi és settlement jogokat akar kapni. Ez
leginkább Kínával kapcsolatban fontos. 1917-ben lépnek be a Nagy Háborúba, valójában a
gyarmatbirodalmak megszűnését szeretnék. Igazából addig nem is szólnak bele a világ ügyeibe, amíg
a japánok le nem bombázzák Pearl Harbourt. Ekkor kezdtek igazán világhatalmi politikát folytatni,
ekkor lesznek valóban világhatalom. A háború alatt ez nem jön elő, akkor a szövetség a legfontosabb.
1945-re viszont győznek, nagy nehezen legyőzik Japánt, az USA lesz a nyugati nagyhatalom, muszáj
szuperhatalmi szerepkörbe lépniük. Az USA a mai napig a magához hasonló államokat támogatja, az
EU-t, NATO-t.