Reflections on Myanmar Identity

Heritage Aspirations 1st Edition

Reshmi Banerjee
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmeta.com/product/reflections-on-myanmar-identity-heritage-aspirations-
1st-edition-reshmi-banerjee/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Heritage Culture and Identity 1st Edition Hamzah

Muzaini

https://ebookmeta.com/product/heritage-culture-and-identity-1st-
edition-hamzah-muzaini/

Heritage Movements in Asia Cultural Heritage Activism

Politics and Identity 1st Edition Ali Mozaffari

https://ebookmeta.com/product/heritage-movements-in-asia-
cultural-heritage-activism-politics-and-identity-1st-edition-ali-
mozaffari/

Heritage Memory and Identity in Postcolonial Board

Games 1st Edition Michal Mochocki (Editor)

https://ebookmeta.com/product/heritage-memory-and-identity-in-
postcolonial-board-games-1st-edition-michal-mochocki-editor/

Aspirations with Limitations 1st Edition Negara

https://ebookmeta.com/product/aspirations-with-limitations-1st-
edition-negara/
Personal Reflections on Counseling 1st Edition Gerald
Corey

https://ebookmeta.com/product/personal-reflections-on-
counseling-1st-edition-gerald-corey/

Amitabh Bachchan Reflections on a Star Image 1st

Edition Dasgupta

https://ebookmeta.com/product/amitabh-bachchan-reflections-on-a-
star-image-1st-edition-dasgupta/

Reflections on Slope Stability Engineering 1st Edition

Edward N. Bromhead

https://ebookmeta.com/product/reflections-on-slope-stability-
engineering-1st-edition-edward-n-bromhead/

Music As Intangible Cultural Heritage: Economic,

Cultural and Social Identity 1st Edition Blanca De-
Miguel-Molina

https://ebookmeta.com/product/music-as-intangible-cultural-
heritage-economic-cultural-and-social-identity-1st-edition-
blanca-de-miguel-molina/

Contemporary Reflections on Business Ethics 2nd Edition

Ronald Duska

https://ebookmeta.com/product/contemporary-reflections-on-
business-ethics-2nd-edition-ronald-duska/
REFLECTIONS ON MYANMAR

Myanmar is known for its engaging history, rich cultural heritage, and diverse
ethnic communities. Its tumultuous political past has been discussed by academics
and policymakers for decades; however, the land of the Shwedagon cannot only
be defined by conflict and contestation. Myanmar is complex and multi-​layered
with innumerable issues shaping its identity and manifold interpretations creating
its distinctiveness. A deeper comprehension of its past glory with thoughtful
deliberation on its socio-​economic challenges helps to understand the country
better. This book fills this gap by focusing on four broad themes–​–​reminiscence,
restoration, re-​evaluation, and resurrection. It studies interconnected issues ranging
from nostalgia and belonging to Myanmar’s contribution to art and heritage
(through its museums, cinema, folk traditions); from the problems of landlessness,
resource dispossession, and climate change to the experience of marginalized
groups. The author weaves these themes into a common narrative of discovering
Myanmar through a holistic lens.The book aims to explore the country through its
history, culture, communities, and challenges.
A unique contribution, the book highlights the myriad facets of Myanmar
by contemplating on its inherent strengths and visible weaknesses. It would be
indispensable for scholars and researchers of Southeast Asian studies, Asian studies,
area studies, Myanmar studies, political studies, cultural studies, and sociology.

Reshmi Banerjee is a political scientist based in London, UK, and is currently

a visiting research fellow in the King’s India Institute (KII), King’s College,
London. She is also a visiting research fellow in the Institute of Social Sciences,
New Delhi. She was previously an academic visitor at the Asian Studies Centre
(Programme on Modern Burmese Studies) in St Antony’s College, University of
Oxford, a research associate at the School of Oriental and African Studies (SOAS),
University of London, a post-​doctoral fellow at the department of international
relations, University of Indonesia (UI), and a researcher in the Indonesian Institute
of Sciences (LIPI), Jakarta.
She has been a visiting professor in Jamia Millia Islamia and a fellow in the
Rajiv Gandhi Institute for Contemporary Studies (RGICS) and has taught in Delhi
University and in the University of Indonesia. She completed her MA, MPhil.,
and PhD from the Centre for Political Studies (CPS), Jawaharlal Nehru University
(JNU), New Delhi. She also has a Masters in Museum Cultures from Birkbeck,
University of London, and has volunteered in the London Museum of Water and
Steam. Currently, she volunteers in the Royal College of Music (RCM) Museum
in London.
With a specialisation in food security, agricultural policies, and cross-​border
studies on the Indo-​Myanmar region, she is the author of Land Conflicts across
Frontiers: Contested Spaces in Myanmar & North East India (2018) and has co-​edited
three books: Fixed Borders, Fluid Boundaries –​Identity, Resources and Mobility in
Northeast India (2020), Gender, Poverty and Livelihood in the Eastern Himalayas (2017),
and Climate Change in the Eastern Himalaya: Impact on Livelihoods, Growth and Poverty
(2015). In 2022, she published 12 Months (a short memoir) and Potpourri –​ Yearning
and Learning (a collection of essays on travel).
REFLECTIONS ON
MYANMAR
Identity, Heritage, Aspirations

Reshmi Banerjee
Designed cover image: © Getty Images
First published 2023
by Routledge
4 Park Square, Milton Park, Abingdon, Oxon OX14 4RN
and by Routledge
605 Third Avenue, New York, NY 10158
Routledge is an imprint of the Taylor & Francis Group, an informal business
© 2023 Reshmi Banerjee
The right of Reshmi Banerjee to be identified as author of this work has been asserted in
accordance with sections 77 and 78 of the Copyright, Designs and Patents Act 1988.
All rights reserved. No part of this book may be reprinted or reproduced or utilised
in any form or by any electronic, mechanical, or other means, now known or
hereafter invented, including photocopying and recording, or in any information
storage or retrieval system, without permission in writing from the publishers.
Trademark notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks,
and are used only for identification and explanation without intent to infringe.
British Library Cataloguing-​in-​Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library
Library of Congress Cataloging-​in-​Publication Data
Names: Banerjee, Reshmi, 1962– author.
Title: Reflections on Myanmar : identity, heritage, aspirations /
Reshmi Banerjee.
Description: Oxon ; New York : Informa Law from Routledge, 2023. |
Includes bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2022043987 (print) | LCCN 2022043988 (ebook) |
ISBN 9781032319681 (hardback) | ISBN 9781032328874 (paperback) |
ISBN 9781003317180 (ebook)
Subjects: LCSH: Burma–Civilization. | Burma–History. |
Burma–Social life and customs.
Classification: LCC DS527.9 .B36 2023 (print) |
LCC DS527.9 (ebook) | DDC 959.1–dc23/eng/20220926
LC record available at https://lccn.loc.gov/2022043987
LC ebook record available at https://lccn.loc.gov/2022043988
ISBN: 978-​1-​032-​31968-​1 (hbk)
ISBN: 978-​1-​032-​32887-​4 (pbk)
ISBN: 978-​1-​003-​31718-​0 (ebk)
DOI: 10.4324/​9781003317180
Typeset in Bembo
by Newgen Publishing UK
CONTENTS

Preface  vii
Acknowledgements  ix
List of Abbreviations  x

Introduction  1

SECTION 1
Reminiscence 13

1 A Walk Down Memory Lane  15

2 The Diary of a Quiet Man  22

3 Memories for a Lifetime –​The Return of Indians from

Burma: A Tale of Trauma and Tenacity  28

4 Familiarity across Borders  34

5 Eric Arthur Blair’s Burma  39

SECTION 2
Restoration 49

6 Rhythms of Folk Traditions  51

7 Lost Glory: Reviving Arakan Art  58

vi Contents

8 Museums Matter  64

9 The Fading Spotlights  72

10 Sour, Salty, and Spicy (chin ngan sat)  81

SECTION 3
Re-​evaluation 91

11 Climate Change: A Permanent Reality for Myanmar  93

12 Beneath the Still Waters  99

13 Beyond the Silent Fields  107

14 Feeding the Hungry Souls  115

15 Boats and Balloons  124

SECTION 4
Resurrection 135

16 Justice for All  137

17 The Smile of the ‘Other’: Chin Refugees in India   144

18 Plea of the Helpless  150

19 One Step at a Time  157

20 The Young Collective  165

Conclusion  171

Bibliography  173
Glossary  208
Index  211
PREFACE

Myanmar is a country which has always been close to my heart as my childhood

is scattered with stories from the land which seemed so far away then. Whether
it was an elderly gentleman in my neighbourhood affectionately known as the
‘Burma Uncle’ in New Delhi (hailed from Rangoon, now Yangon) who would stir
my inquisitive spirit or whether it was hearing engrossing anecdotes in a family
gathering about the ‘Burma days’, the writing was pretty clear on the wall. The
country fascinated me.
It was only decades later when I started researching on Northeast India that the
country figured in my mind as the similarities across borders was striking: common
historical and ethnic linkages, cultural richness, military presence for years, per-
ennial socio-​economic problems, and challenging daily experiences faced by the
common masses. My interest in Northeast India opened the mind-​gates through
which I entered and started studying Myanmar. The book is a reflection of my
interest in the country and my understanding of its myriad complexities. Topics
ranging from land to environment and gender to museums have been covered, each
an attempt to not only unravel multiple layers of information and numerous aspects
which characterise an issue but also think of how the country is different from the
rest of the world: its uniqueness no doubt the source of my long-​standing curiosity
and deep engagement.
The book titled Reflections on Myanmar –​Identity, Heritage,Aspirations is a collection
of 20 short essays. My interest in reading and writing short impactful pieces started
when I was studying in the University of Oxford (St Antony’s College). My asso-
ciation with the Oxford blog forum Tea Circle for new perspectives on Myanmar
found me writing extensively on varied topics covering diverse themes. Each week,
I was discovering something new about the country. It was after a couple of years
that I felt the urge to compile some of these short narratives into a book as I thought
that it would open up frontiers of interest and trigger engaging conversations. This
viii Preface

book is a collection of eight blog pieces (parts of which have been published in Tea
Circle before) along with 12 new short essays.
I hope the chapters in the book will strike a chord with the readers as the
concerns covered will seem familiar even though they might seem geographically
far from a distant land. The book aims to give a sneak peek into the land of the
Shwedagon which has witnessed tumultuous times in history and continues to
face unpredictable weather. The main objective is to generate interest in a country
which is not only known for its beautiful pagodas and stunning sunsets but also
for conflict and contestation. The aim is to recognise the manifold narratives
existing within Myanmar by connecting them through history, culture, communi-
ties, and challenges. The book is divided into four sections (reminiscence, restoration,
re-​evaluation, and resurrection), with each section showcasing a different facet of the
country –​pertaining to both the historical and the contemporary. I hope that it
will take the readers on a journey which they find intriguing, thought provoking,
and enjoyable.
Disclaimer: The facts and figures stated in the book are based on secondary
literature/​sources, the accuracy of which have not been verified by the author/​
publisher. Both the terms ‘Burma’ and ‘Myanmar’ have been applied for observing/​
describing/​discussing the country, depending on the context. The book is not
intended to hurt the sentiments of any person, community/​g roup, or organisation
(governmental and non-​governmental) of Myanmar. The complexities involved
and the fast-​changing dynamics of various concerns covered cannot be captured
in one book. The book therefore provides a glimpse into each topic while being
mindful of the fact that each issue covered can constitute a book in itself. The time
period covered in this book is from pre-​colonial times to 2020.
ACKNOWLEDGEMENTS

The book was conceived during the COVID-​19 pandemic of 2020 which wreaked
havoc into our lives. I used this time for reflection and writing. I would like to
specially thank the founders of Tea Circle (Dr. Matthew Walton and Ms. Courtney
Wittekind) for their support. My years of association (January 2016 to February
2020) with the blog forum Tea Circle (An Oxford Forum for New Perspectives on
Burma/​Myanmar) has been a great learning experience, especially in my attempts
to understand the country deeply. I have also been supported well in this academic
journey by my publisher Routledge. My sincere gratitude to the entire team.
A big thank you to my parents and my husband. All three of them patiently
tackled my ever-​changing moods and innumerable queries with their everlasting
affection and constant positivity. Finally, the inspiration for this book comes from
the beautiful country of Myanmar: a land which continues to amaze me with its
rich diversity and unique socio-​cultural terrain.
Dr. Reshmi Banerjee
1 August 2022
ABBREVIATIONS

AAPP Assistance Association for Political Prisoners

ABFSU All Burma Federation of Students Union
ABSDF All Burma Students’ Democratic Front
ADB Asian Development Bank
ADPA Irrawaddy Dolphin Protected Area
AFSPA Armed Forces Special Powers Act
AIDS Acquired Immunodeficiency Syndrome
AMD Acid Mine Drainage
ARBRO Irrawaddy River Basin Research Organisation
ARSA Arakan Rohingya Salvation Army
ASEAN Association of Southeast Asian Nations
BANCA Biodiversity and Nature Conservation Association
BBC British Broadcasting Corporation
BSPP Burma Socialist Programme Party
CAA Citizenship Amendment Act
CBI Capacity Building Initiative
CEP Core Environment Programme
CERP COVID-​19 Economic Relief Plan
CHRO Chin Human Rights Organisation
CRPH Committee for Representing the Union Parliament
DFID Department for International Development
DMO Destination Management Organisation
EAA Ethnic Armed Actors
EAO Ethnic Armed Organisation
EU European Union
FAMU The Film and TV School of the Academy of Performing Arts
(in Prague)
 List of Abbreviations xi

FAO Food and Agriculture Organisation

FDA Food and Drug Administration
FFI Fauna and Flora International
FMB Farmland Management Body
FMR Free Movement Regime
FSMS Food Security Monitoring System
GAP Good Agriculture Practice
GDP Gross Domestic Product
GSCN General Strike Committee of Nationalities
HIV Human Immunodeficiency Virus
ICJ International Court of Justice
IDLO International Development Law Organisation
IDP Internally Displaced People
IFAD International Fund for Agricultural Development
IFC International Finance Corporation
IID Institute for International Development
ILF International Legal Foundation
ILF Irrawaddy Literary Festival
ITC International Trade Centre
JFF Japanese Film Festival
JICA Japanese International Cooperation Agency
JRS Jesuits Refugee Service
KEAN Kayah Earthrights Action Network
KESAN Karen Environment and Social Action Network
KIA Kachin Independence Army
KNU Karen National Union
KWEG Karen Women Empowerment Group
KWO Karen Women’s Organisation
LAC Legal Assistance Centre
LACMA Los Angeles County Museum of Art
LARR Land Acquisition, Resettlement, and Rehabilitation
LCM Legal Clinic Myanmar
LGBT Lesbian, Gay, Bisexual, and Transgender
LIFT Livelihoods and Food Security Trust
LIOH Land in Our Hands
LUC Land Use Certificate
MCCA Myanmar Climate Change Alliance
MEC Myanmar Economic Corporation
MEHL Myanmar Economic Holdings Limited
MFPEA Myanmar Food Processors and Exporters Association
MLA Myanmar Library Association
MLAW Myanmar Legal Aid Network
MoHT Ministry of Hotels and Tourism
MONREC Ministry of Natural Resources and Environmental Conservation
xii List of Abbreviations

MPSI Myanmar Peace Support Initiative

MSF Myanmar Script Fund
MSME Micro, Small, and Medium Enterprises
MTF Myanmar Tourism Federation
MTPO Myanmar Trade Promotion Organisation
MWEA Myanmar Women’s Entrepreneurs Association
MZP Mizo Zirlai Pawl
NCA Nationwide Ceasefire Agreement
NGO Non-​Governmental Organisation
NHRC National Human Rights Commission
NLD National League for Democracy
NRC National Register of Citizens
OHCHR Office of the High Commissioner for Human Rights
OPD Outpatient Services
PAR Participatory Action Research
PIL Public Interest Litigation
POINT Promotion of Indigenous and Nature Together
PRIO Peace Research Institute Oslo
RRtIP Resource Rights for the Indigenous Peoples
RUFFS Rural-​Urban Food Security Survey
RWA Resident Welfare Association
SAC Security and Administrative Committees
SBFIC Savings Banks Foundation for International Cooperation
SLIC Socio-​Legal Information Centre
SLORC State Law and Order Restoration Council
SME Small and Medium Enterprises
SPDC State Peace and Development Council
UK United Kingdom
UN United Nations
UNDP United Nations Development Programme
UNESCO United Nations Educational, Scientific, and Cultural Organisation
UNFPA United Nations Population Fund (formerly known as the United
Nations Fund for Population Activities)
UNHCR United Nations High Commissioner for Refugees
UNICEF United Nations Children’s Fund (originally known as the United
Nations International Children’s Emergency Fund)
US United States
VFV Vacant, Fallow, and Virgin Lands
WASH Water, Sanitation, and Hygiene
WCS Wildlife Conservation Society
WFP World Food Programme
WHO World Health Organisation
WON Women’s Organisation Network
WTTC World Travel and Tourism Council
newgenprepdf

List of Abbreviations xiii

WWF World Wildlife Fund

YBS Yangon Public Services
YCDC Yangon City Development Committee
YCT Yaung Chi Thit
YFS Yangon Film School
YMA Young Mizo Association
INTRODUCTION

Myanmar or Burma as it was earlier called (before 1989) is a land of paradoxes.

Beautiful natural landscapes and ancient history matched with turbulent pol-
itics and socio-​economic challenges. Its colonial past (it was part of British India
till 1937) and its post-​colonial journey have been much discussed. The country
struggled in its pre-​ independence era with the colonisers (gained freedom in
1948) while the post-​independence period was marked by military regimes and
ethnic conflict, including borderland problems. Its destiny has always been tough
to predict as its path has been unpredictable. Periods of relative calm have been
followed by antagonism and violence which has not only impacted international
opinion on Myanmar but also deeply influenced people’s everyday lives and the
choices that they have been forced to make at times.
It is important to look into the country’s past to understand the present and
anticipate the future. It is also critical to keep in mind the important ‘Indo-​Burmese’
connection for the times ahead, which this book acknowledges by comparing the
relationship between the two in some of the chapters. Indians are familiar with the
‘Burma link’ as the country shares cultural and ethnic affinities with Myanmar. Pre-​
British linkages existed in this region through trade between Northeast India and
Tibet, Bhutan, Burma, and China. Some of the communities living in Northeast
India are linked to regions in Myanmar like the Khamti community of Upper
Assam and Arunachal Pradesh who are the direct descendants from the Buddhist
Shans of Upper Burma, whereas the Ahoms of Assam who ruled the Brahmaputra
valley for six centuries (1228 to 1826 CE) were of Tai-​Shan origin. Frequent raids
by the kingdom of Ava in the Northeastern region of India had almost every ruler
paying an annual tribute in the beginning of the 19th century to the former. British
intervention on account of these relentless Burmese attacks was felt needed, which,
in turn, not only led to the redrawing of borders but also changed the course of
history in the region.1

DOI: 10.4324/9781003317180-1
2 Introduction

The treaty ofYandaboo in 1826 which was signed after the end of the first Anglo-​
Burmese war was instrumental in protecting the economic interests of the British
in this region by pushing the Burmese out of Assam, Cachar, Jyntia, Mannipoore,
and the provinces of Arakan. The treaty also resulted in indigenous communities
getting divided across borders like the Nagas, Kukis, Mizos, and Manipuri Meitei’s
who found themselves not only in the Northeastern region of India but also in
Sagaing, Kachin, and Chin Divisions of Myanmar. Artificial markers were imposed
on common ethnic ties. The profound impact of the British rule and the decisions
made (mainly to exploit the region) without paying heed to the repercussions on
trade, economy, and society had a long-​lasting adverse fall out. Impersonalisation
of authority increased with existing relationships getting disrupted. The notion of
ethnicity got entrenched with the divide created between indigenous and migrant
labour: between hill and valley people. Old customary practices were sidelined
and ignored with revenue collection being the main priority. The marginalisation
of indigenous groups, rising indebtedness, and agrarian distress combined with an
overall environment of distrust sowed the seeds for future disagreements.2
Myanmar during the British colonial period faced drastic changes and perennial
challenges which any subjugated colonised province could have faced ranging from
a significant portion of the money collected in Burma getting transferred to India,
heavy taxation, decline in community solidarity, limited access to land for farmers
(non-​agriculturalists gaining more power and land), and finally unemployment pla-
guing the populace.3
Scholars working on the position of women in Burma like T.T. Nwe (2003),
J. Mills (2000), and C. Ikeya (2005/​2006) have commented on their role in society.
Burmese women were portrayed by colonial officers and the Christian missionaries
as more liberated and apparently enjoying their freedom as there was no prevalence
of sati or purdah as seen in the Hindus and Muslims, respectively. Even though
ambivalence remained regarding their position in society (they were subordinated
in Burmese rituals and their clothing had to be washed separately), they could
inherit property and take on multiple responsibilities and work as traders in local
shops or support their husbands in the farms. But the concept of hpon (central to
the notion of male superiority) was prevalent and continues even today.4
The fragile relations between communities (especially between the Indians and
the Burmese), the anti-​Indian riots in the late 1930s, and the racial divisions over-
lapping the economic divisions (the Burmese worked in the traditional economy,
whereas the Indians and the Chinese worked in the colonial export one) all created
social tensions which were responsible for menacing friction with the passage of
time. The Second World War and the collapse of the administration as the Japanese
onslaught ravaged through the country can never be forgotten. It brought forth the
deeply racial nature of colonial rule (escape routes were segregated for the Indians
and the British), and there was utter mismanagement in protecting the people of
the land.
Ranvijay Singh has observed that the exodus from Burma bears a phantasmal
similarity to the present day (millions of migrant workers walking in India to reach
 Introduction 3

their homes during the lockdown on account of the Coronavirus pandemic in

2020). Most of the way to Taungup was without any road, with only one British
officer Robert Hutchings given the responsibility to look after the food and accom-
modation of thousands of people trekking across the border to India. There were
reports of lack of drinking water and outbreak of cholera, with many dying on
account of the inability to drink clean water. An epidemiologist (Dr. Sen) making
this journey from Rangoon noted the scores of corpses littered on the walking trail.
Even the trails leading to the Pass were marked as white and black trails, with the
former having basic medical facilities, whereas the latter remained totally unsafe.
Many civilians died though the loss of British Army soldiers was much less.5
Akshita Nagpal linking the past events to the present observes that the current
Rohingya crisis takes us back to the forced migration of Indians from Burma.6
Thus, the history of Myanmar is replete with moments which seem to be repeating
themselves today. The context is different but the seemingly exclusionary attitudes
and suspicion towards the ‘Other’ continues. In the Myanmar of today, Banerjee
notes that people’s lives are “precariously caught between internal ambiguous
legal framework and a conflict-​r idden political economy, both operating within a
larger, ever expanding and compliant geopolitical regional framework of resource
exploitation”.7
The independence of Myanmar in 1948 was volatile as the country erupted into
a civil war with rural areas controlled by local groups and insurgent outfits. The
Constitution of 24 September 1947 guaranteed the right to property, with the state
being made the owner of all land. The state had the right to change or abolish land
tenures, distribute land for collective or cooperative farming with no large holdings
permitted.8 The 1951 general election made the governing A.F.P.F.L espouse land
nationalisation, agricultural credit, low rents for farmers, and planned economic
development with modernisation for both agriculture and industry.9 However,
interventions remained ineffective.
The 1962 military coup under General Ne Win brought a centralised state with
the Burmese Way to Socialism propagated.The 1960s was a decade which not only
saw the formation of peasant councils and Lanzin youth organisations, but food
crisis, protests by workers (riots in Insein in 1967), and black marketing marked
the turmoil faced by the country. The productivity of rice mills fell and decline in
agricultural exports was noted.10 In 1974, a new Constitution was promulgated, and
the State through this new Constitution acquired ownership of all natural resources
above and below the ground, above and beneath the waters, and also in the atmos-
phere and also of all the land (Article 18). Unrest continued in the country with
farm size reduced.11
The efficiency of institutions meant to function well faltered with fre-
quent changes in them reducing their worth and capacity. Village Security and
Administrative Committees (SAC), People’s Councils, and People’s Courts are a
few examples of institutions which did not run as systematically as expected. In
September 1988, the BSPP (Burma Socialist Programme Party) and its civilian
government was dissolved and the new military government was named as the
4 Introduction

State Law and Order Restoration Council (SLORC). Many changes occurred
from the late 1980s: Foreign Investment Law was enacted and Foreign Investments
Commission was established, foreign direct investment was introduced in construc-
tion, tourism, and mining sectors, ceasefire agreements were signed (between 1989
and 1997), and banks specialising on agriculture emerged.12
Throughout the decades leading to 2020, there have been innumerable reports
(domestic and international) along with books/​articles which have discussed and
analysed the challenges faced by the country. It was observed over the years that
villagers continued to face large-​scale deforestation, land confiscation, disposses-
sion of their common property resources, large-​scale mining (leading to pollution
reaching the rivers) and logging, construction of big dams –​all of which not only
changed the natural landscape but also the daily living and livelihoods of people.
This was not an unfamiliar story though as these developments were seen across the
border in Northeast India too: thus, the narrative was quite similar. Laur Kiik who
has studied mining in Hpakant in the Kachin area has noted the rise in social and
health problems with increase in drug addiction and HIV/​AIDS infections. Mono-​
crop plantations have arisen on acres of farmland, with even animals not being
spared as their parts have been traded, including those of endangered species.13
Many people have been forced to leave their villages in search of work, with
women left behind. Myanmar has thus witnessed feminisation of both agricul-
ture and poverty. The ethnic minority areas (Chin, Kachin, Karen, and Shan) have
continued to witness more destruction over the decades as they also happen to
be resource-​r ich regions. The relationship between limited resources and ethnic
conflict is well known: with the devastation and disappearance of the former
leading to aggravation of the latter. The conflict over land is one of the defining
conflicts in Myanmar which is changing its discourse (of the State as well as of
civil society).
Tin Maung Maung Than has argued that large-​ scale development projects
like hydroelectric power production and foreign labour influx in both timber
and mining concessions have led to conflicts which are localised in nature. These
conflicts have arisen from injustices caused, as Than argues, over “displacement of
affected populations and disenfranchised communities”.14 Kerstin Duell has fur-
ther argued that the country’s ethnic struggles should not be perceived as conflict
over resources only, with Duell stating four reasons: a) ethno-​political violence
within the country dates back to pre-​independence period and is not just related to
current grievances; b) the ethnic nationality movements are varied in their histories
and identities; c) regional conflict seems to continue from the Cold War times; and
finally, d) it is very difficult for one stakeholder to provide solution to the deep-​
seated humanitarian and social crisis which has built up over many decades.15
Ceasefire in the ethnic minority regions (border zones) sadly seems to have
apparently provided a more stable environment whereby the rate and scope of
resource exploitation has increased with vested interests creating profitable
networks. Kevin Woods has observed that various groups were making profits
not only from areas controlled by the respective ceasefire group but also in some
 Introduction 5

cases in government-​controlled areas. Timber was also being taxed by the ceasefire
groups as it crossed the border.16
According to Woods, land-​based business deals have replaced the guns with this
indirect control over population (populace was shifted depending on convenience/​
vested interests) through commercial networks occurring which he calls the “com-
mercialization of counter-​insurgency”. But both foreign businesses and domestic
investors have been met with resistance too as was witnessed in the Myitsone
Dam case in the Kachin state which in turn led to the project/​construction being
stopped.17
Rising number of refugees (including jatropha refugees) on both the western
and eastern borders of Myanmar is a constant reminder of the challenges faced
within the country. Chins have moved into Mizoram in Northeast India, whereas
on the Thai side, several refugee camps housing the Karens portray a gruelling life.
Christina Fink while mentioning the jatropha refugees has stated the helplessness
of people as they have been apparently forced to grow jatropha instead of food
crops, with many having no right to choose their crops of production. Even the
ethnic militias have compelled the people to provide for them, thus adding to the
burden.18
The impact of laws in Myanmar has not been adequately felt, with ambiguity in
them leading to sometimes problems in efficient implementation.The term used ‘in
the interest of the state’ has often been apparently misused to take over land. Socio-​
economic assessment, environmental impact assessment, public participation, public
disclosure, right way of calculating compensation, and inclusion of all stakeholders
in the decision-​making processes –​all could have been done better in Myanmar.
The two land laws passed in 2012 (Farmland Law and the Vacant, Fallow and Virgin
Lands Management Law) have in a way led to “legalized land grab” (according to
Kevin Woods).19
In 1997, the SLORC was abolished and reconstituted as the State Peace and
Development Council (SPDC). This council was dissolved in March 2011 and
replaced by the new government under President Thein Sein (elections were held
in 2010 which the National League for Democracy/​NLD boycotted and the
Union Solidarity and Development Party won a majority). This was the first step
in the transition to a semi-​civilian government in which former senior military
officers, including top officials from the SPDC, managed the new constitutional
government. Although some were unhappy, especially those who had expected a
more rigorous change, things did start getting better with Myanmar able to retrieve
some of its standing in the eyes of the international community. Not only was
the NLD welcomed into the formal political arrangement, but the Association of
Southeast Asian Nations (ASEAN) was chaired by Myanmar in 2014 for the first
time. In mid-​2013, the World Economic Forum also put on a grand investment
summit before Myanmar hosted the Southeast Asian games. These were seen as not
only opportunities to showcase the exuberance of Myanmar society but also were a
precursor to the 2015 general elections in which NLD was victorious. It held 60%
of seats in the National Assembly and also performed well in the elections to the
6 Introduction

State and Regional legislatures, with the exception of Rakhine and Shan States.
NLD’s Htin Kyaw became the President.20 Later President Win Myint took over as
president from 2018 (remained till February 2021).
In spite of the halting transition taking place within the country, Myanmar
continued to face challenges which slowed its pace towards the path to democracy.
The disturbing signs were pointed out by Justine Chambers and Gerard McCarthy.
In 2017–​2018, the financing for health, education, and welfare combined could
have been more than what was being dedicated to other departments. Poverty
and household debt remained problematic while the condition of civil liberties
especially of religious minorities and activists faced challenges. The humanitarian
crisis accompanied by increasing violence in the Rakhine State was a constant
reminder that order (both political and security) was desperately needed in this
border state. The much-​needed talks on political autonomy and federalism/​power-​
sharing mechanisms were hitting repeated roadblocks with the country’s special
economic zones exposing the complexities involved in handling natural resources
on one hand with legacies of firm rule on the other.21
Feelings of suspicion existing between every official authority and the Ethnic
Armed Organisations (EAOs) over the years has continued to run deep which,
according to Giuseppe Gabusi, can impact the possibilities of a truce or a genuine
political dialogue. Lack of legitimate institutions can lead to severe socio-​economic
tensions leading to new conflicts. Unfulfilled expectations over a period of time
can create a divide between the beneficiaries and the losers of an investment. It
can also create divisions within a community as over-​dependency on extractive
industries can be fragmentary. Therefore, the need is for social consensus, with
horizontal cooperation required among different stakeholders along with vertical
coordination.22
Myanmar in recent years has seen renewed conflict (Northern alliance clashing
in 2017) which has been a case of worry. China continues to exercise influence
over ethnic minorities in the Wa and Kokang region. The Constitution of 2008
had important veto powers provided for the military with the administration
of border areas and other key ministries under their firm control.23 The ethnic-
ally dominant Bamar ethnic group is about two-​thirds of the population, but the
ethnic homelands cover more than half of the country’s territory with rich nat-
ural resources like timber, jade, and minerals. The border areas will continue to see
clashes as these areas lie between big Asian giants who will try to strategically con-
trol these frontiers, leaving people more vulnerable.24
Clashes between the Buddhists and the Muslims in recent years have left the
country reeling under a series of riots with sectarian clashes witnessed in the
Rakhine State (June and October 2012), Lashio (May 2013), and Mandalay (July
2014). The role of the Buddhist nationalist 969 movement has been debated.25
This hostile relationship between religious groups makes the fragile situation on
the ground even more volatile; the poorest are the worst affected whose pov-
erty combined with ethno-​religious identity makes them extremely vulnerable.
Although ethnic groups have their own institutional framework/​ organisations
 Introduction 7

taking care of the community’s education and health needs, the lack of adequate
support, including finances, at times makes the going tough for them.
Although Myanmar has not performed well in the World Press Freedom Index
with journalists facing problems in reporting, some change did occur from 2010
onwards. Myanmar Egress started delivering political training to young activists
and ethnic media, including social media which gained strength over the years
(Kantarawaddy Times, Voice of Danu Facebook Page, Tai TV Online), yet the application
of the Telecommunication Law, especially its section 66 (d), does make one wonder
whether real change is taking place or not.26
Marie Lall while commenting on the reform process observed that the ‘wronged
could protest’, with organisations like Myanmar Egress putting the voices of
ordinary people at the centre stage of the transformation narrative without neces-
sarily choosing the path of confrontation.27 The government at that time did listen
to varied opinions and different points of view which was in turn reflected in col-
laborative efforts (building of bridges and roads, 800,000 ID cards distributed in
remote regions, and residents being able to travel freely).28
Myanmar has attempted many interventions which have included those under-
taken by international/​domestic organisations and civil society groups/​actors. Issues
of land registration, agriculture, nutrition, micro-​finance, community development,
ecology, and wildlife have been taken up seriously. Women’s groups, youth and
environmental groups, and cross-​border relief have all been operating. Organisations
like the Livelihood and Food Safety Trust (LIFT), World Food Programme (WFP),
United Nations Children’s Fund (UNICEF), UK’s Department for International
Development (DFID), JICA (Japanese International Cooperation Agency),
Australia’s AusAid, The Gender Equality Network, the Karen and Kachin Women’s
Association, Legal Assistance Centres (LACs), and Myanmar Peace Support Initiative
(MPSI) are only some amongst the innumerable organisations that have supported
the country.
Farmers Field Schools (over 600 of them were set up in both upland and low-
land areas) and the Regeneration Initiative (2009 to 2014) were two programmes
started by Metta Development Foundation with the aim of helping communities
build their capacities. In the Farmer Field Schools, focus was on educating the
farmers along with strengthening the health and nutritional standards through kit-
chen gardens. Even monks asked people to attend these schools as evident in the
PaO region of the southern Shan state.29
In the Regeneration Initiative, stress was given on PAR (Participatory Action
Research) model, with sectors like agriculture and forestry, education, health, emer-
gency and development, and livelihood being involved. Metta also initiated Raza
Thitsa (Multiplying Accountability in Local Initiatives) which laid emphasis on two
goals: a) developing civil society’s contribution to reducing poverty; b) achieving
Myanmar’s Millennium Development Goals.30
Organisations like LIOH (Land in our Hands), KESAN (Karen Environment
and Social Action Network), and Dawei Farmers Network have made significant
contributions in getting people together to fight for causes and spreading awareness
8 Introduction

about various concerns.Yet, the country is still struggling with multiple challenges
like that of refugees and Internally Displaced People (IDP), overlapping land deals
leading to conflict (between the government and the local authorities), borderlands
contaminated with landmines killing people, besides apparent corruption and inad-
equate structures of governance causing stumbling blocks to progress.
Daw Aung San Suu Kyi’s silent approach and her party NLD’s failure to stop the
violence in Rakhine State over the years has been met with severe international
criticism and disappointed many. Myanmar’s elections in November 2020 and the
current phase that the country is going through is a reflection of deep-​seated com-
plexities which mark the country.

Outline of the Book

Myanmar, the land of the Shwedagon, is a country known for its complex history,
diverse ethnic communities, and a rich unique culture. Its political past has been
discussed by academics and policymakers for decades. However, the country cannot
be only defined by conflict and contestation as it is multi-​layered with innumerable
issues making its identity much more nuanced. A deeper understanding of its past
glory along with thoughtful engagement with its socio-​economic challenges will
help us to discover the terrain better in which the country operates.The book titled
Reflections on Myanmar –​Identity, Heritage, Aspirations aims to take the readers on a
journey by reflecting on various aspects impacting the country, including concerns
which will influence its future.
The dominant portrayal of the country has mostly covered political history,
military regimes, border troubles, and the perennial struggle to create democratic
spaces. This book is a departure from that as it tries to bring attention to issues
which often escape our daily attention even though they bring out another dimen-
sion of the nation to the surface. Questions of identity and belonging, heritage and
traditions, obstacles (in development), and challenges faced (by neglected groups)
create a canvas in which one discovers that Myanmar has a powerful voice which
finds expression through various ways and sometimes through unusual articulations.
The book studies various interconnected issues ranging from what makes one
remember the erstwhile Burma and its cross-​cultural, historical linkages with India
to its contribution in the areas of art and heritage (through its museums, cinema,
and folk traditions); from the problems of landlessness and resource dispossession to
non-​recognition of customary land rights; from the condition of women and youth
to the challenging existence of refugees.The book discusses the myriad facets of the
country by contemplating on its inherent/​latent strengths and visible weaknesses
which in turn gives it a multi-​dimensional meaning.
The book is a collection of 20 short essays and is divided into four sections/​
themes, with each section consisting of five chapters. Each chapter explores a spe-
cific aspect of the theme. Through nostalgia and belongingness, the first section
titled Reminiscence reflects on the Burmese identity. It is an introspection of the
past –​of relationships, of lost linkages across borders, and vivid memories. The
 Introduction 9

second section titled Restoration aims at highlighting the country’s cultural and art-
istic eminence. It is an insight into the artistic legacy and the cultural grandeur that
the country possesses.The third section Re-​evaluation examines the socio-​economic
challenges faced. It captures the difficulties that have plagued the country, from
climate change to food insecurity; from environmental problems to land conflicts.
The final section titled Resurrection looks at marginalised areas and groups within
society which require sustainable policy support. The chapters of the book pro-
vide a glimpse into assorted topics with the purpose of giving the readers a holistic
sketch of the country.
All the four themes are woven into a common narrative of discovering Myanmar
through its identity, history, culture, communities, challenges, and vulnerability. The
objective of the book is to recognise and acknowledge the manifold narratives
and diverse accounts that exist within Myanmar. Each chapter adds to our know-
ledge, hopefully reminding us that a country can never be limited/​restricted to
one description: its definition is constantly being created and re-​created with each
interpretation/​representation adding to its identity and distinctiveness.
The book also brings forth the fact that each theme (with its chapters) has
experienced the over encompassing effect of instability and uncertainty which has
left deep footprints in how people, institutions, and mindsets have operated over
the years. It will make readers aware that political instability, non-​inclusive decision-​
making, economic underdevelopment, and social fractures tend to impact almost
every field. Thus, aspirations for better representation, equality, fairness, and trans-
parency are relevant: a thought which the book reiterates throughout its narrative.
The period covered in this book is from pre-​colonial times to 2020. The book
does not cover the current political situation, including the political change and the
socio-​economic developments which have occurred in Myanmar post February
2021.31

Notes
1 Bhattacharya, Rakhee (2015), Northeastern India and Its Neighbours –​Negotiating Security and
Development, New Delhi: Routledge, pp. 86–​88.
2 Banerjee, Reshmi (2018), Land Conflicts Across Frontiers –​Contested Spaces in Myanmar &
North East India, Chennai: Notion Press, pp. 54–​55.
3 Ibid., pp. 66–​67.
4 Nwe, Ikeya and Mills as cited in Banerjee, Reshmi (2018), “Women in the Land of Jade
-​Issues and Interventions” in Hazarika, Sanjoy and Banerjee, Reshmi (eds), Gender, Poverty
and Livelihood in the Eastern Himalayas, Abingdon, Oxon: Routledge, pp. 165–​167.
5 Singh, Ranvijay (2020), “The Indian Exodus from Burma during WW II Bears Eerie
Similarity to Migrant Flight during Lockdown”, Scroll. in, 18 July, https://​scr​oll.in/​arti​cle/​
967​459/​the-​ind​ian-​exo​dus-​from-​burma-​in-​1941-​is-​a-​forgot​ten-​piece-​of-​world-​war-​ii-​
hist​ory (accessed 17 September 2020).
6 Nagpal, Akshita (2018), “A Passage to India”, Livemint, 30 March, https://​livem​int.
com/​Leis​ure/​xML​2jA8​QB9m​439O​VECw​QAL/​A-​pass​age-​to-​India.html (accessed 25
September 2020).
10 Introduction

7 Banerjee, Reshmi (2021), “Ambiguity, Conflict and Compliance -​Myanmar’s Woes

Meet Northeast India” in Sharma, Chandan Kumar and Banerjee, Reshmi (eds), Fixed
Borders, Fluid Boundaries –​Identity, Resources and Mobility in Northeast India, Abingdon,
Oxon: Routledge, p. 171.
8 Steinberg, David I (1981), Burma’s Road toward Development –​Growth and Ideology under
Military Rule, Boulder, Colorado: West view Press, p. 125.
9 Cady, John F (1958), A History of Modern Burma, Ithaca, New York: Cornell University
Press, pp. 601–​615.
10 Steinberg, David I (1981), op. cit., pp. 33–​41.
11 Ibid., pp. 66–​73.
12 Mieno, Fumiharu (2009), “Characteristics of Capital Accumulation in Myanmar, 1988-​
2003” in Fujita, Koichi, Mieno, Fumiharu and Okamoto, Ikuko (eds), The Economic
Transition in Myanmar after 1988 –​Market Economy versus State Control, Singapore and
Kyoto: NUS and Kyoto University Press, pp. 26–​28.
13 Kiik, Laur (2016), “Conspiracy, God’s Plan and National Emergency-​Kachin Popular
Analyses of the Ceasefire Era and Its Resource Grabs” in Sadan, Mandy (ed), War and
Peace in the Borderlands of Myanmar:The Kachin Ceasefire, 1994-​2011, Copenhagen: NIAS
Press, pp. 218–​220.
14 Than, Tin Maung Maung (2011), “Tatmadaw in Transition: Dealing with Internal
Conflict” in Raghavan,V. R (ed), Internal Conflicts in Myanmar –​Transnational Consequences,
New Delhi:Vij Books India Pvt Ltd, p. 31.
15 Duell, Kerstin (2011), “Non-​Traditional Security Threats, International Concerns and
the Exiled Opposition” in Raghavan,V. R (ed), op.cit., p. 41.
16 Woods, Kevin (2016), “The Commercialization of Counterinsurgency –​Battlefield
Enemies, Business Bedfellows in Kachin State, Burma” in Sadan, Mandy (ed), op.cit.,
pp. 134–​135.
17 Ibid., pp. 120–​126.
18 Fink, Christina (2010), “Relieving Burma’s Humanitarian Crisis” in Dittmer, Lowell
(ed), Burma or Myanmar? The Struggle for National Identity, Singapore: World Scientific
Publishing, pp. 89–​91.
19 Woods, Kevin (2014), “A Political Anatomy of Land Grabs”, Myanmar Times, 10
March, www.tni.org/​arti​cle/​politi​cal-​anat​omy-​land-​grabs?Cont​ext=​70443 (accessed
5 August 2017).
20 Farrelly, Nicholas (2016), “Myanmar’s Conflicted Politics” in Cheesman, Nick and
Farrelly, Nicholas (ed), Conflict in Myanmar –​War, Politics, Religion, Singapore: ISEAS,
pp. 4–​6.
21 Chambers, Justine and McCarthy, Gerard (2018),“Introduction: Myanmar Transformed?”
in Chambers, Justine, McCarthy, Gerard, Farrelly, Nicholas and Win, Chit (eds), Myanmar
Transformed? –​People, Places and Politics, Singapore: ISEAS, pp. 3–​11.
22 Gabusi, Giuseppe (2018),“Change and Continuity: Capacity, Co-​ordination, and Natural
Resources in Myanmar’s Periphery” in Chambers, Justine, McCarthy, Gerard, Farrelly,
Nicholas and Win, Chit (eds), op. cit., pp. 139–​141.
23 Dapice, David (2017), “Myanmar: Looking In and Facing Out”, Tea Circle (Oxford
Forum for New Perspectives on Burma/​Myanmar), 26 June, https://​teac​ircl​eoxf​ord.
com/​2017/​06/​26/​myan​mar-​look​ing-​in-​and-​fac​ing-​out/​ (accessed 14 July 2021).
24 Duell, Kerstin (2011), art. cited in Raghavan,V.R (ed), op. cit., p. 87.
25 Kyaw, Nyi Nyi (2016), “Islamophobia in Buddhist Myanmar –​The 969 Movement and
Anti-​Muslim Violence” in Crouch, Melissa (ed), Islam and the State in Myanmar -​Muslim-​
Buddhist Relations and the Politics of Belonging, New Delhi: Oxford University Press,
pp. 183–​185.
 Introduction 11

26 Htwe, Ko (2017), “Ethnic Media in Myanmar: Same Challenges, Different Environment,

New Approaches”, Tea Circle (Oxford Forum for New Perspectives on Burma/​
Myanmar), 7 June, https://​teac​ircl​eoxf​ord.com/​2017/​06/​07/​eth​nic-​media-​in-​myan​
mar-​same-​cha​llen​ges-​differ​ent-​envi​ronm​ent-​new-​app​roac​hes (accessed 14 July 2021).
27 Marie Lall (2016), Understanding Reform in Myanmar –​People and Society in the Wake of
Military Rule, London: C. Hurst & Co (Publishers) Ltd, pp. 4–​6.
28 Ibid., pp. 131–​132.
29 Heinze, Seng Raw, Dharma and Development: Interdependencies between Religion and
Development Policies, www.phil.uni-​pas​sau.de/​filead​min/​dokume​nte/​lehr​stue​hle/​korff/​
pdf/​conf​eren​ces/​paper_​seng​raw.pdf (accessed 9 August 2017).
30 Regeneration Initiative –​Annual Report, Metta Development Foundation, 1 April 2010–​31
March 2011, Myanmar, 2010/​2011, www.metta-​myan​mar.org/​publi​cati​ons/​Regen​erat​
ion%20I​niat​ive%2001%20Ap​r il%20%2020 (accessed 9 August 2017).
31 On 1 February 2021, the world woke up to the news that the military had taken over
the reins of control in Myanmar. This resulted in yet another change in the political tra-
jectory of the country. The future remains unknown.
SECTION 1

Reminiscence
Another random document with
no related content on Scribd:
 – Igen és ő lezuhant. De mondd csak, miért meséled ezt nekem?
– Azt hittem… nem… nem tudom.
– Nos?
– De hiszen majd meggyógyul hamarosan. Akkor megint minden
jó lesz.
– Hát persze.
Szünet.
Mintha kigunyolt volna. Hirtelen elmosolyodott:
– Te nagyon különös ember vagy! Megteszed ezt a hosszu utat
és ezután itten üldögélsz.
– Óh, már megszoktam. Lefekvésig itt töltöm az időt.
– Nem félsz?
Tréfálkozása visszaadta önbizalmamat és bátorságot öntött
belém. Szilárd talajt éreztem a lábam alatt.
– Szeretném megtanulni a félelmet.
– A félelmet? Ugylátszik, te is olvastad azt a mesét.
– Igen, meglehet, hogy olvastam valamelyik könyvben.
Megint szünet.
– Miért nem akarsz beállni hozzánk?
– Nem nekem való – feleltem –, most összeálltam valakivel és
együtt nekiindulunk a nagyvilágnak.
– Hová mentek?
– Azt még nem tudom. Keletre vagy nyugatra. Csak ugy
vándorolunk.
Szünet.
 – Kár… – mondta végre halkan. – Azt hiszem, hogy nem jól
teszed… Mit is mondtál az elébb, hogy van Erik? Azért jöttem, hogy
megkérdezzem.
– Beteg és bizony nagyon rossz bőrben van szegény feje, de…
– A doktor azt hiszi, hogy fölgyógyul?
– Igen, legalább nem mondta az ellenkezőjét.
– Jó éjszakát!
Istenem, ha fiatal, gazdag, szép, hires és bölcs volnék… Ott
megy Erzsébet!…
Mikor a temetőből kifordultam, megtaláltam az ökölalaku
pipámhoz szükséges körömszeget. Zsebrevágtam. Egyideig még
álldogáltam, néztem jobbra meg balra, hallgatóztam…, de semmi
sem mozdult. Senki sem kiáltotta: „Az az enyém!“
 XII.

Falkenberg meg én utnak eredtünk. Este van, hüvös a levegő és

az égboltozaton lassan kigyulladnak a csillagok. Rábeszélem
bajtársamat, hogy menjünk a temetőn keresztül. Bolond fejjel azt
hiszem, hogy talán megpillanthatok egy kivilágitott ablakot a pap
házán. Hej, ha gazdag, szép és ügyes volnék…
Néhány órája cipeltük már sulyos batyunkat, még nem ismertük
egymást teljesen és beszélgetni is tudtunk. Az első boltot csakhamar
magunk mögött hagytuk és nemsokára elhagytuk a másikat is.
Csakhamar fölmeredt előttünk az éjszakai égen a szomszéd község
templomtornya. Régi szokásom szerint a temető felé igyekeztem.
Bajtársamhoz fordultam:
– Talán megpihennénk itt valahol?
– Helyes – felelte Falkenberg –, ilyenkor már minden pajta tele
van puha szénával. És ha elkergetnek, kimegyünk az erdőbe, ott
még melegebb van.
Ő volt a vezetőnk.
Jól megtermett, izmos férfi volt, ugy 30 körül, bajusza hosszan
csüngött le a szájaszélén. Felsőtestét kissé előregörbitette járás
közben. Inkább keveset beszélt, mint sokat, a munka csakugy égett
a kezei alatt, néha pedig még énekelt is szép férfias hangján.
Nagyon szép nótákat tudott. Egészbevéve más ember volt, mint
Grindhusen. Ha meg-megszólalt, tröndi, valdresi2) és svéd szavakat
kevert a beszédébe, ugyhogy nem lehetett megtudni, hová való.
Megérkeztünk a szélső házhoz. Az emberek még ébren voltak és
a kutyák ugatni kezdtek. Falkenberg a gazdát kérte, mire egy
fiatalember jött ki a házból.
– Van-e valami munka számunkra?
– Nincs.
– De hiszen a kerités kőfala félig leomlott. Talán kijavithatnók.
– Nem szükséges. Most ősszel ugy sincs egyéb munka, majd mi
magunk javitjuk ki.
– Adhat-e éjjeli szállást?
– Sajnos…
– Talán a pajtában?…
– Nem lehet. Ott alusznak a cselédek.
– Hitvány fickó – morogta bajuszába Falkenberg, mikor
odébbmentünk.
Keresztülmentünk egy kis erdőcskén és fekvőhelyet kerestünk.
– Talán gyerünk vissza. A lányok nem fognak kidobni bennünket.
Falkenberg gondolkozott.
– A kutyák ugatnának – mondta azután.
Egy rétre jutottunk, ahol két ló legelészett. Az egyiknek a
nyakában csengő csilingelt.
– No ez ugyan derék gazda – vélte Falkenberg – a lovai a réten
éjszakáznak, a szolgák meg a pajtában alszanak. Tudod mit,
tréfáljuk meg egy kicsit. Menjünk egy darabig lóháton.
Megfogta a csengetyüs lovat, füvel és mohával betömte a
csengőt és fölült. Az én lovam vadabb volt, de végül mégis
fölkapaszkodtam rá.
Egyideig a réten lovagoltunk, aztán kikocogtunk az országutra.
Az én gyapjutakaróimat használtuk nyeregnek, de kantárunk nem
volt. Mégis nagyszerüen ment a dolog. Körülbelül egy mérföldet
lovagoltunk, mikor a szomszéd faluhoz értünk. Hirtelen hangokat
hallottunk magunk előtt az uton.
– Na, most galoppozzunk egy kicsit – szólt hátra Falkenberg.
Ugylátszik, nem volt nagy mester a lovaglásban. Először csak a
csengőszijba kapaszkodott, később lefeküdt és görcsösen átkarolta
a ló nyakát. Egyszerre csak megpillantom az egyik lábát, amint az
ég felé mered. Rögtön utána le is pottyant.
Szerencsére nem fenyegetett semmi veszély. Csak egy fiatal pár
enyelgett a kertek alatt, azoknak a hangját hallottuk.
Vagy egy félórát poroszkáltunk tovább. Már minden tagunk fájt.
Óvatosan lemásztunk és hazakergettük a lovakat. Markunkba
nevettünk, örültünk a jól sikerült tréfának és az apostolok lován
folytattuk utunkat.
– Gágá, gágá – hallatszott a távolból. Ismertem ezt a hangot,
vadkacsák voltak. Gyermekkoromban ugy tanultam, hogy ilyenkor
meg kell állni, össze kell kulcsolni a kezet, nehogy a vadkacsák
megijedjenek. Miután nincs sietős dolgom, most is ezt teszem. Lágy,
misztikus hangulat szálldos körülöttem, visszafojtom lélekzetemet és
fölbámulok az égre. Ott repülnek… Az ég, mint valami csillagokkal
vegyitett tenger nyugszik fölöttünk. Gágá, gágá, hangzik ujból a
fejünk fölött, és a pompás menet lassan eluszik az éjszakában…
Végre találunk egy pajtát. Minden csöndes, lefekszünk és
alszunk néhány órát. Olyan mélyen aludtunk, hogy a cselédek reggel
alva találtak mindkettőnket.
Falkenberg a gazdával akart beszélni, fölajánlotta, hogy
megfizetjük a szállást. Tegnap olyan későn érkeztünk, hogy már
mindenki aludt és nem akartuk fölzavarni őket. Nem vagyunk
csavargó tolvajok. De a gazda nem akarta elfogadni a fizetséget.
Még meg is vendégeltetett a konyhában egy csupor kávéval, de
munkát nem tudott adni. A termés be van takaritva és most neki meg
a legénynek nincs egyéb dolga, mint hogy kijavitsák a keritéseket.
 XIII.

Három napja kószáltunk már és nem kaptunk semmi munkát, sőt

mindenhol megfizettették velünk a szállást, meg az ételt, italt, ugy
hogy napról-napra szegényebbek lettünk.
– Te, hiszen már nincsen pénzünk. Igy nem jutunk tovább –
mondta Falkenberg és azt tanácsolta, hogy próbálkozzunk meg a
lopással.
Meghánytuk-vetettük ezt a tervet, végül is elhatároztuk, hogy
ezzel még várunk egyideig. Az evés miatt nem volt gondunk, hiszen
baromfi akadt elég a falukban, de készpénzre is szükségünk volt
ahhoz, hogy továbbjussunk. Ha munkával nem tudunk keresni, majd
szerzünk másképen. Nem vagyunk angyalok.
– Én bizony nem vagyok angyal – mondta Falkenberg. – Ezek a
legjobb ruháim. Más még munkaruhának se igen használná. Magam
mosom a patakban és megvárom, amig megszárad. Ha elszakad,
megfoltozom, ha pedig pénzem van, ujat veszek. Bizony igy van ez.
– De a fiatal Erik azt mondta, hogy eliszod a pénzed.
– Az a zöldfülü… Hát persze, hogy iszom. Unalmas dolog, ha az
ember mindig csak eszik… Gyere, keressünk egy házat, ahol
zongora van.
Igy gondolkodtam: olyan házban, ahol zongora van, bizonyára
jómódu emberek lesznek s ugylátszik, Falkenberg ott akarja
elkezdeni a lopást.
Délután találtunk ilyen házat. Mielőtt bementünk, Falkenberg
fölvette az én jobbik ruhámat és vállamra akasztotta az ő hátizsákját
is, hogy annál szabadabban mozoghasson. Habozás nélkül ment föl
a kőlépcsőn, egy ideig bent maradt és amikor kijött, azt mondta,
hogy megbizták a zongora hangolásával.
– Micsoda?
– Hallgass! – parancsolta – hangoltam én már zongorát, ha nem
is kötöm mindenkinek az orrára.
És amikor láttam, hogy egy hangvillát huz elő a hátizsákból,
tudtam, hogy komolyan beszél.
Meghagyta, hogy maradjak a közelben, amig ő a zongorával
foglalatoskodik.
Föl- és lekószáltam tehát és néha, ha a ház délre nyiló ablakai
előtt elsétáltam, hallottam, amint Falkenberg a zongorát gyötri
odabent. Rendes hangot nem tudott leütni, de vigyázott, hogy ha
meghuz egy hurt, éppen annyira visszaengedje, amennyire
fölcsavarta. A zongora ettől csöppet sem lett rosszabb, mint amilyen
volt és nagyszerüen ment minden.
Beszédbe elegyedtem az egyik szolgalegénnyel, egy fiatal fiuval.
Kétszáz korona volt az évi bére, no meg az ellátás. Reggel félhétkor
kelt, megetette a lovakat, de aratásidőben már ötkor talpon kell lenni.
Nyolckor aztán vége a munkának. Egészséges volt és
megelégedetten élt kis világában. Még most is emlékszem gyönyörü
hibátlan fogsorára, meg a mosolyára, amikor egy lányról beszélt.
Aranyszives ezüstgyürüt ajándékozott neki a minap.
– Mit mondott, amikor odaadtad a gyürüt?
– Meg volt lepve, képzelheted.
– És mit mondtál te?
– Hogy én mit mondtam? Nem tudom. Azt mondtam: hordd
egészséggel, vagy ilyesvalamit. Még egy ruháravalóval is meg
akartam ajándékozni, de…
– Fiatal?
 – Olyan a hangja, mint egy szájharmónikáé, olyan fiatal.
– Hol lakik?
– Azt nem mondom meg, mert akkor a falu szájára kerül.
Ugy álltam előtte, mint egy Nagy Sándor és lenéztem az ő kis
világára. Amikor elváltunk, megajándékoztam a gyapjutakaróval, azt
mondtam, ugyis nehéz, nem tudom cipelni.
– Ez a kislányé lesz – mondta ragyogó szemmel –, legalább lesz
egy meleg takarója.
És Nagy Sándor csöndesen megjegyezte:
– Ha nem volnék az, aki vagyok, szeretnék a te bőrödben lenni…
Mikor Falkenberg elkészült a munkájával és kijött, olyan finoman
mozgott és olyan válogatott kifejezéseket használt, hogy alig
értettem meg a szavát. A házikisasszony kisérte ki.
– Most a szomszédfaluba megyünk – mondta –, bizonyára ott is
lesz hangolni való zongora. Isten önnel, kisasszony, Isten önnel.
– Hat korona, fiam – sugta a fülembe –, meg a szomszédházban
is hat, az tizenkettő.
Ezzel utnak eredtünk. A hátizsákokat én cipeltem.
 XIV.

Falkenberg ugy számitott, hogy a szomszéd sem akar majd

hátramaradni és bizonyosan föl fogja hangoltatni a zongoráját. És
csakugyan… A házikisasszony valami kiránduláson volt és a szülők
elhatározták, hogy meglepik. Ugyis panaszkodott már, hogy nem
lehet játszani az ócska szerszámon.
Megint egyedül maradtam, Falkenberg eltünt a házban. Mikor
beesteledett, világot gyujtottak neki és ő tovább dolgozott. Odabent
ette meg a vacsoráját is. Vacsora után kijött és a pipáját kérte.
– Milyen pipát?
– Te buta. Azt az öklöset.
Nem szivesen adtam oda mestermüvemet, amely nemrég készült
el teljes pompájában.
– Ne melegitsd föl nagyon a szöget – aggodalmaskodtam –,
különben elhajlik.
Falkenberg rágyujtott és nagybüszkén visszasétált a házba. De
azért rólam is gondoskodott. Enni és innivalót kért a konyhában
számomra.
Fekvőhelyet kerestem a pajtában.
Éjszaka egyszerre csak fölébredtem. Falkenberg ott állt a pajta
közepén és a nevemet kiáltotta. Telihold volt és az ezüstös fényben
tisztán láttam barátom arcát.
– No, mi van?
 – Itt a pipád.
– A pipa?
– Az ördögbe is, igen. Nesze, visszaadom. Nézd, a szög lejön
róla.
Visszaadta a pipát. Láttam, hogy a szög egészen elhajlott.
– Szinte megfenyegetett az ököl – mondta Falkenberg – és
eszembe jutott, hol szerezted a körmöt.
Boldog Falkenberg!…
Mikor másnap reggel utra készültünk, megérkezett a
házikisasszony. Hallottuk, amint dörömbölni kezd a zongorán. Valami
valcert játszott. Nemsokára azután megjelent az ajtóban.
– Hát persze, egészen máskép szól. Nagyon hálás vagyok érte.
– Tehát meg van elégedve? – kérdezte a mester.
– De mennyire.
– És mit tanácsol, hova menjek most?
– Ővrebőbe, Falkenbergékhez.
– Kikhez?
– Falkenbergékhez. Csak mindig egyenesen előre ezen az uton.
Körülbelül másfélórányira egy oszlopot fog találni, ott forduljon be
jobbkéz felé.
Erre Falkenberg leült a lépcsőre és kikérdezte a kisasszonyt az
ővrebői Falkenbergék felől. Talán rokonai, s akkor ugyszólván otthon
lesz náluk. Nagyon megköszönte, hogy a kisasszony ilyen nagy
szivességet tett neki.
Utnak eredtünk. A hátizsákokat én cipeltem.
Mikor az erdőbe értünk, letelepedtünk és meghánytuk-vetettük a
dolgot. Vajjon tanácsos lesz-e mint zongorahangolónak megjelennie
előkelő rokonánál, az ővrebői kapitánynál. Tulajdonképen csak én
aggodalmaskodtam és ezzel megzavartam Falkenberget is.
– De hiszen nagyon kedélyes dolog lesz – vélekedett.
– Nincs valami papirosod, vagy igazolványod, amin rajta van a
neved is?
– De van, hanem az ördög vigye el, az áll rajta, hogy szorgalmas
munkás vagyok.
Egy darabig tanakodtunk, hogy meghamisitsuk-e ezt a
bizonyitványt, vagy pedig egy egészen ujat irjunk. Ez azután egy
zongorahangolónak szólna és a Lars nevet átváltoztatnók Lipótra.
– Meg tudod te irni ezt a bizonyitványt?
– Óh, hogyne.
De most már azután elragadott a fantáziám és ezzel elrontottam
mindent. Zongorahangoló az kevés lesz, irjuk, hogy mechanikus,
egy zseni, aki a legsulyosabb föladatokat is megoldja és gyára van.
– Egy gyártulajdonosnak nincsenek igazolványai – vélte
Falkenberg és hallani sem akart róla.
– Nem, ez mégsem megy…
Rosszkedvüen ballagtunk tovább és elértük az oszlopot.
– Nem akarsz befordulni? – kérdeztem.
– Eridj te magad – dühösködött Falkenberg. – Nesze, itt vannak a
ruháid.
De amint az oszlopot szerencsésen magunk mögött hagytuk,
meglassitotta lépteit. Elkeseredetten mormogta:
– Mégis csak borzasztó, hogy semmi se lesz belőle. Milyen jó
aratásunk volna.
 – Azt hiszem, meg kell látogatnod őket – vélekedtem –, hiszen
lehet, hogy nem is vagytok rokonok.
– Kár, hogy nem tudom, van-e neki egy unokaöccse Amerikában.
– De hiszen te nem is tudsz angolul.
– Ugyan – mordult rám –, fogd be a szád. Semmi közöm a te
fantáziádhoz.
Ideges és dühös volt. Ugy kilépett, hogy alig birtam lépést tartani
vele. Hirtelen megállt.
– Mégis bemegyek. Add ide még egyszer a pipádat. Nem fogok
rágyujtani. – Fölmásztunk a dombra. Falkenberg tudatában volt
fontosságának, mutogatott a pipával és véleményt mondott a ház
fekvéséről. Bosszankodtam nagyképüségén, meg azon, hogy velem
cipelteti a hátizsákját. Megkérdeztem:
– Hát mégis zongorahangoló vagy?
– Ugy hiszem, már bebizonyitottam, hogy értek hozzá – felelte
kurtán.
– De tegyük föl, hogy a háziasszony is ért hozzá és rögtön
azután kipróbálja a zongorát, mi lesz akkor?
Falkenberg hallgatott. Láttam, hogy a fejét töri. Lassanként
összebicsaklott, meggörbült háttal ment tovább.
– Talán mégsem lesz tanácsos. Nesze, itt a pipád. Gyerünk csak
be és kérdezzük meg szokás szerint, talán akad valami munka.
 XV.

Ugy adódott, hogy amint az udvarra beléptünk, máris akadt

valami. Éppen egy uj zászlórudat akartak fölállitani, de nem volt elég
ember. Odamentünk, hozzáláttunk és segitettünk. Az oszlop
csakhamar a helyén volt. Az ablakokból mindenfelől női fejek
kandikáltak ki.
– A kapitány ur itthon van?
– Nincs.
– Hát a nagyságos asszony?
A kapitányné kijött, magas, szőke asszony volt, barátságosan
viszonozta köszöntésünket.
– Csak azt akartuk megkérdezni, van-e valami munka.
– Nem tudom – felelte –, de nem hiszem. A férjem nincs idehaza.
Ugy láttam, hogy nehéz szivvel utasit el bennünket és már
nyultam is a sapkám után, nehogy zavarba hozzuk. De, ugy látszik,
Falkenberg, aki rendesen volt fölöltözve és a csomagját is mással
cipeltette, fölkeltette a figyelmét. Odafordult hozzá:
– Milyen munka?
– Mindenféle – felelte Falkenberg. – Keritéseket csinálunk, árkot
ásunk, kőmüvesmunkát végzünk.
– No, ahhoz már egy kicsit későn van –, vélte az egyik férfi a
zászlórud mellől.
 – Ugy van – mondta az asszony is –, de talán jöjjenek be és
egyenek valamit. Ami nekünk van, az jut maguknak is.
– Köszönjük szépen – felelte Falkenberg.
Bosszankodtam ezen az alázatos válaszon. Vajjon mit fognak
gondolni rólunk. Itt közbe kell lépnem. Levettem a sapkámat és
előkelő meghajlással franciául mondtam:
– Ezer köszönet, asszonyom, ön nagyon szeretetreméltó.
Megfordult és rámnézett. Szinte komikus volt a csodálkozása.
Azután bevezettek bennünket a konyhába és nagyszerü ebédet
kaptunk. Az asszony eltünt, de mikor elkészültünk az evéssel és
menni készültünk, megint megjelent. Falkenberg vérszemet kapott,
ki akarta használni barátságosságát és megkérdezte, hogy
fölhangolhatja-e a zongorát.
– Hát ahhoz is ért? – kérdezte és a szemei karikára nyiltak a
csodálkozástól.
– Igen. A szomszéd falukban is hangoltam néhány zongorát.
– De nekem egy elsőrangu zongorám van és nem szeretném,
ha…
– Kérem, egészen nyugodt lehet.
– Van valami…
– Nem, nincs igazolványom, mert sohasem volt szükségem rá.
De hiszen nagyságos asszonyom ott lehet, amikor dolgozom.
– Hát persze, persze.
Előrement és Falkenberg követte. Az ajtórésen láttam, hogy a
szoba fala tele van képekkel.
A cselédlányok a konyhában sürögtek-forogtak és néha lopva
egy-egy pillantást vetettek felém. Egyikük nagyon csinos volt,
örültem, hogy reggel megborotválkoztam.
 Elmult tiz perc. Hallottam, hogy barátom hozzáfogott a
hangoláshoz. A kapitányné kijött a szobából.
– Maga franciául is beszél? Ez több, mint amennyit én tudok.
Hál’ Istennek, akkor nem kell többet beszélnem. Néhány frázison
tul az én tudományom sem terjedt.
– Barátja megmutatta a bizonyitványait, ugy tetszik, mind a
ketten derék emberek. Nem tudom… talán sürgönyöznék a
férjemnek és megkérdezném, itt tarthatom-e magukat.
Szerettem volna megköszönni szivességét, de egy szó sem jött
ki a torkomon, csak nagyokat nyeltem.
Neuraszténia!
A délutánt elcsavarogtam az udvaron és a földeken. A gazdaság
a legpéldásabb rendben volt. Minden be volt takaritva, sehol semmi
munka a mi számunkra. Ugy látszik, a kapitány gazdag ember.
Beesteledett és Falkenberg még mindig a zongorával
foglalatoskodott. Némi élelmiszert vettem magamhoz a hátizsákból
és elmentem az udvarból, nehogy vacsorával is megkináljanak. A
hold sütött, a csillagok ragyogtak és én élvezettel mentem egyre
beljebb az erdőbe. A legsötétebb helyen leültem. Milyen csend van
mindenütt, földön és égen. És itt meleg van, bár a földeket már
belepi a dér. Néha megzizzen egy füszál, egy egérke surran, a fák
koronái fölött eluszik egy vércse… azután megint elcsendesül
minden…
Láttál már valaha életedben ilyen szőkeséget?… Nem, még
soha. És milyen gyönyörü az alakja, kicsattanó piros a szája. Mintha
mindig fények rezegnének a hajábán. Hej, ha most egy gyémánt
fejéket vehetnék elő a hátizsákból és neki ajándékozhatnám…
Keresek egy rózsaszin kagylót, abból csinálom meg a körmöt és
odaadom neki pipámat a férje számára. Igen, ez lesz a legjobb.
Falkenberget az udvaron találom. Sietve sugja a fülembe:
 – Már megjött a férje válasza. Fát kell vágnunk az erdőben.
Értesz hozzá?
– Igen.
– Akkor menj a konyhába. Már kérdezősködött utánad.
Mikor beléptem, felém fordult:
– Hát maga hol csavargott, kérem, jöjjön vacsorázni… Már evett?
Hol?
– Van nálunk ennivaló.
– Óh, de hiszen van itt is. Nem akar egy kis teát?… Nem?…
Megjött a férjem válasza. Ért a favágáshoz?… No akkor jó. Nézze, itt
a sürgöny: „Két favágóra van szükségünk. Péter jelölje ki nekik a
levágandó törzseket“.
Édes istenem! Szorosan mellettem állott, amikor a sürgönyt
mutatta. Valami finom, szüzi illat lebegett körülötte.
 XVI.

Az erdőben vagyunk. Péter, az egyik béres mutatta az utat.

Amikor megbeszéltük a helyzetünket, Falkenberg egy csöppet
sem volt hálás, hogy az asszony itt tartott bennünket.
Nem is kell hálálkodnunk – mondta –, hiszen szükségük van
ránk.
Falkenberg egyébként még annyit sem értett a favágáshoz, mint
a zongorahangoláshoz. Én valahol csavargásaim közben ezt a
mesterséget is megtanultam és igy kényszerüségből vezettem a
munkát. Ebbe természetesen ő beleegyezett. Egy uj ötlet
foglalkoztatott.
A közönséges favágásnál az ember a földre fekszik és oldalról
ferdén fürészel. Ezért végeznek aztán olyan keveset egy nap és
ezért marad a lefürészelt fatönk bent a földben. Egy tengelyes
szerkezettel, amit a törzs tövébe csavarna az ember, ugy lehetne
fürészelni, hogy a fürész vizszintesen vágná a fát és igy nem
maradna vissza semmi tönk, csak a gyökerek. Hozzáláttam, hogy
papirra vessem ennek a szerkezetnek a részeit. Legtovább törtem a
fejemet azon a rugón, amelynek a szükséges nyomást kell
szolgáltatnia. De talán egy sulyt lehetne tenni a rugó helyére. Ezzel
azonban baj van, mert ez a suly mindig egyenletes nyomást fejtene
ki. Pedig mennél mélyebbre hatolt a fürész, annál jobban gyöngülnie
kellene ennek a nyomásnak. A rugó viszont engedne, ha a fürész
már mélyebben volna. Elhatároztam tehát, hogy mégis inkább
rugóval próbálkozom. Majd meglátod, sikerülni fog, biztattam
magamat, és ez lesz életem legnagyobb dicsősége.
 A napok teltek, a napok multak. Már kilenc fát ledöntöttünk és
levagdostuk a galyakat. Az ellátás bőséges volt. Reggel magunkkal
vittük a hideg ebédet és este kaptunk meleget. Ha hazaértünk,
megmosakodtunk és kitisztálkodtunk, hogy jobb legyen a külsőnk,
mint a férficselédeké, azután bementünk a konyhába és leültünk az
asztalhoz. Még három lány volt rajtunk kivül, és én észrevettem,
hogy Falkenberg és Emma között gyöngéd szálak szövődnek.
Néha zongoraszó hangzott a belső szobából és a gyöngébb
hangok kiömlötték a konyhába is. Néha kijött a kapitányné, finom,
lányos szépségével derüt hozott magával és barátságos
beszélgetésbe elegyedett velünk.
– No, mi volt ma az erdőben – kérdezte néha –, láttatok medvét?
Egyik este pedig megköszönte Falkenbergnek, hogy fölhangolta
a zongoráját.
Hogyan? Hát mégis?… Falkenberg viharverte ábrázata szinte
megszépült az örömtől és én büszke voltam rá, mikor szerényen
felelte:
– Igen, én is ugy éreztem, hogy sikerült.
Vagy a gyakorlat tanitotta meg tényleg néhány fogásra, vagy
pedig a kapitányné egyszerüen hálás volt neki, hogy nem tette
teljesen tönkre a hangszert.
Esténként Falkenberg fölhuzta az én nadrágomat. Most már nem
kérhettem vissza tőle, hogy magam viseljem, mert mindenki azt
hihette volna, hogy én kölcsönöztem ki tőle.
– Megtarthatod a ruhákat, ha átengeded nekem Emmát –
mondtam tréfásan.
– Jó, hóditsd meg – felelte.
Láttam, hogy egy kicsit elhidegedtek egymástól. Falkenberg is
szerelmes volt, akárcsak én. Milyen javithatatlan álmodozók vagyunk
mi ketten!
 – Mit gondolsz, ma este is ki fog jönni a konyhába? – kérdezte
néha favágás közben.
És én vállat vontam:
– Mennél tovább elmarad a kapitány, annál jobb.
– Ugy van – felelte a barátom –, te, ha meghallom, hogy nem jól
bánik vele, baj lesz.
Egy este Falkenberg énekelni kezdett. Megint büszke voltam rá.
A nagyságos asszony kijött és megismételtette vele a dalt. Azután
még egyet énekelt. Érces hangja betöltötte a konyhát és a
kapitányné nem tudott hova lenni a nagy csodálkozástól.
– No, ilyet még nem hallottam.
S ekkor fölébredt bennem az irigység.
– Tanult ön énekelni? – kérdezte az asszony –, ismeri a
hangjegyeket?
– Igen – felelte a barátom –, egy dalárdában énekeltem.
Én azonban ugy véltem, hogy ezt kellett volna felelnie: Nem,
sajnos, nem tanultam.
– Énekelt már valaki előtt, aki értett hozzá?
– Igen, néha egy-egy táncmulatságon énekeltem és egyszer egy
esküvőn is.
– De hozzáértő előtt még nem?
– Nem, ugy hiszem, még nem. Talán…
– Kérem, énekeljen még valamit.
És Falkenberg énekelt.
Még megérem, hogy a nagyságos asszony egy este behivja a
szobába és kisérni fogja a zongorán, gondoltam magamban. De
hangosan ezt mondtam:
 – Bocsánatot kérek, mikor jön haza a kapitány ur?
– Nemsokára – felelte az asszony –, miért kérdi?
– A munka miatt.
– Már minden megjegyzett fát kivágtatok?
– Nem, még nem mind, de… óh, még nagyon sok van hátra,
de…
– Nos… – kérdezte. Azután, ugy látszik, eszébe jutott valami –:
ha a fizetés miatt gondolja, akkor…
Fölemelkedtem és igy szóltam:
– Igen, ha lehetséges…
Falkenberg egy szót sem szólt.
– No, csak mondja ki bátran. Tessék, fogja – mondta és felém
nyujtotta azt az összeget, amit kértem. – És ön?
– Köszönöm, én nem kérek semmit – felelte Falkenberg.
Istenem, milyen kicsi lettem egyszerre, legjobb szerettem volna
elsülyedni. Ez a Falkenberg lefőzött. Annyi pénze van, hogy nem kell
neki előleg? Még ma este lehuzom róla a jó ruháimat és darabokra
szaggatom.
De természetesen nem tettem meg.