5.

A szintaktikai szint tünetei, diagnosztikája és terápiája nyelvfejlődési zavarban

1. A szintaktikai szint tünetei

A nyelvi zavarral élő gyerekeknél átlagosan több, mint másfél évvel később jelennek meg a produktív két- vagy
többszavas kombinációk. A (morfo)szintaxis a későbbi fejlődésben is egyike a leginkább érintett nyelvi
területeknek. (Úgy, mint a fonológiai feldolgozás és produkció.)
Mondatfeldolgozás
Kas és mtsai. - Különféle szórendű, alanyt, igét és tárgyat tartalmazó mondatok szereplőinek azonosítását
vizsgálták.
Az 5-6, illetve a 9-12 éves nyelvfejlődési zavaros gyerekek elmaradást mutattak a mondat szereplőinek
azonosításában a receptív szókincsben illesztett kontrollhoz képest. (Mindkét csoport számára a mondatvégi ige
feldolgozása volt a legnehezebb.)
A mondat argumentumainak sorrendje is meghatározta a teljesítményt. Nehezebb volt feldolgozniuk a tárgy-alany,
mint az alany-tárgy sorrendet.
A tárgy-alany sorrendű mondatok feldolgozása nyelvfejlődési zavarban az általános elmaradáson felül okozott
problémát. Ez a tipikus fejlődés korai időszakában jellemző „első főnévi cselekvő” stratégia használatát
valószínűsíti.
A feldolgozás sikerességében a gyakoriság is szerepet játszott.
A vonatkozó mellékmondatok megértésében szintén gyengébben teljesítenek a nyelvfejlődési zavaros gyerekek,
mint a receptív szókincsben illesztett kontrollgyerekek. Teljesítménymintázatuk a minőség tekintetében viszont
nem tért el.
A mondatok feldolgozásában fontos szerepe van a szórendnek, azon belül is a főmondat megszakítottságának és a
fej pozíciójának. Nehezebb a beágyazott mellékmondatokkal megszakított főmondatok feldolgozása, illetve a
második NP-hez kapcsolt mellékmondatok megértése.
A nyelvfejlődési zavaros gyerekek elmaradása különösen jelentős volt a megszakított, mondatkezdő fejhez
kapcsolt, tárgyesetű vonatkozó névmást tartalmazó mondatok megértésében.

Ebben együttesen jelenik meg több olyan tényező, ami a feldolgozást nehezíti, ezek együttes hatása pedig túllépheti
a nyelvfejlődési zavaros gyerekek kapacitását a feldolgozás területén.
Produkció
A nyelvi zavaros gyerekek kerülik a komplex mondatok használatát, amelyek nehézséget okoznának számukra.
Ennek megfelelően a különböző kötőszavakat is ritkán használják.
Előfordulnak hiányos, illetve diszgrammatikus mondatok is a produkcióban.

2. A szintaxis vizsgálata a nyelvfejlődési zavar diagnosztikájában

Expresszív és receptív nyelvi oldal felmérése:

a) A Juhász- Bittera-féle vizsgálat: A megkésett/akadályozott beszéd- és nyelvi fejl. vizsgálata - A beszéd- és
nyelvi fejlettség vizsgálata a szintaxis szintjén:
Mondatmegértés 1: Egyszerű utasítások végrehajtása.
Mondatmegértés 2: Utasítások végrehajtása tárgyakkal. Fontos, hogy a tárgyak nevei már meglegyenek a
gyermek passzív szókincsében.
Mondatmegértés 3: Különféle feladatok végrehajtása játéktárgyakkal (utasításra).
Összefüggő beszéd: A logopédus képek alapján elmesél egy rövid történetet. A gyermek befejezheti a mondatokat,
ahogy szeretné, de nem muszáj. Utána a gyermek mondja el önállóan a történetet.

Receptív nyelvi oldal felmérése:

b) Token-teszt
Gyors és érzékeny mérőeszköz a gyermekek finom, receptív nyelvi diszfunkciójának felbecsülésére.
A teszt 5 részre oszlik. Mindegyik rész egyre hosszabb és összetettebb utasításokat ad, ezeket kell a gyermeknek
végrehajtania.
Vannak formák: körök és négyzetek (kicsik és nagyok), illetve színek. A vizsgálónak biztosnak kell lennie abban,
hogy a gyermek érti a kör és négyzet, nagy és kicsi, a kék, zöld, sárga, fehér, piros szó jelentését.
A zsetonokat először csak meg kell érinteni egyesével (1. és 2. rész), majd két zsetont kell azonosítani (3. és 4.
rész), végül pedig rakosgatni is kell őket (5.rész).
Két elrendezés van: A és B. A méretbeli különbség csak a B elrendezésben jelenik meg.

c) TROG
Egyre bonyolultabb nyelvtani szerkezetek megértését vizsgálja. A receptív nyelvtani fejlettség szintjét állapítja
meg. 3;0-14;6 éves kor között vehető fel.
Magyar sztenderdizálása megtörtént. Eredményét össze szokták vetni az IQ-val.

d) GMP12 – A szövegértés vizsgálata, GMP16 – A mondatértés vizsgálata

Expresszív nyelvi oldal felmérése:

e) MAMUT
Növekvő hosszúságú és változó szerkezeti komplexitású mondatok pontos, azonnali ismétlése. - 2 változat: a)
klasszikus – 40 mondat, b) rövidített – 10 mondat

f) PREFER - Mondatismétlés.

3. A szintaxis terápiája

Nyelvfejlődési zavar esetén a nyelvelsajátítás folyamata és a nyelv használata tartósan és súlyosan problémás.
Mindez korlátozza a társas és tanulási funkciókat. A terápia célja a nyelvi kommunikáció facilitálása és az írott
nyelvi zavarok megelőzése.
A szintaxis szintjén az elérendő cél lehet a zavar megszűntetése/módosítása, pl.: mondatok komplexitásának
növelése.
Fontos, hogy az intervenció a tipikus nyelvfejlődésről meglévő tudáshoz igazodjon és, hogy hatására a megcélzott
nyelvi elemek jobb kommunikációt eredményezzenek.
Az intervenció tervezésénél figyelembe kell venni: életkor, forma, diagnosztikus eredmények (nyelvi
képességprofil, stb.), intervenciós módszer.
nyelvi képességprofil: súlyosság (enyhe/súlyos), érintett funkciók (receptív/expresszív), érintett nyelvi szintek (itt
a szintaxis van a fókuszban), teljesítménymintázat (tipikus/atipikus)
A terápiás célok kijelölésekor figyelembe kell venni a legközelebbi fejlődési zóna elvét: a gyereket körülvevő
környezet akkor a legtámogatóbb, ha egy lépéssel éppen az aktuális fejlettségi szint előtt jár.

- A fejlesztési területek kijelölése adja meg a terápia hosszú távú céljait (pl. mondatalkotás fejlesztése). A köztes
célok ezeket részletezik az adott gyermek képességszintjének és a legközelebbi fejlődési zónájának ismeretében
(pl. egyszerű bővített mondatok alkotása). A specifikus célok pedig a hosszú távú célok eléréséhez vezető (rövid
távú) lépések (pl. helyhatározós bővített mondatok alkotása).
- Az egyéni fejlesztési tervben elsődleges prioritást kapnak az a nyelvi formák, amelyek már 10-50%-ban helyesen
fordulnak elő. Magas prioritásúak a nem vagy alig (1-10%) előforduló, de receptíven megértett formák. Alacsony
prioritásúak az 50-90%-ban helyesen előforduló nyelvi formák.
- Terápiás megközelítések: didaktikus, természetes, hibrid.
A megkésett beszédfejlődés terápiája (Bittera T.-né & Juhász Á.) – a szintaxis szintjére vonatkozó elemek:
- Fokozatosan növeljük a mondatok komplexitását. Kezdetben tőmondatokkal dolgozunk, majd ezekhez
bővítményeket kapcsolunk, és egyszerű mondatokat alkotunk. Végül pedig az összetett mondatokkal foglalkozunk.
1. Tőmondatok alkotása:
a) névszói állítmány:
- A gyakorlás egy játszótéri jelentet ábrázoló kép feldolgozásával kezdődik. – Mi van a képen? Mit vittek a …? Mit
csinál a …? Milyen a …? – A feldolgozás kérdés-felelet formájában történik. Kezdetben egyszavas választ várunk,
majd szókapcsolatokat, tőmondatokat.
- Össze lehet kötni cselekvéssel és a közvetlen verbális emlékezet fejlesztésével. b) tőmondatok egyes és többes
számban:
- A főnév és az ige többes számának feldolgozása eseményképbe ágyazva történik.
- Tőmondatot alkotunk egyes és többes szám harmadik személyű igékkel, közben bővítjük a szókincset. A gyermek
saját élményeit is fel lehet eleveníteni.
- Mi ez? Mik ezek? Mit csinál? Mit csinálnak? stb.
c) tőmondat két állítmánnyal:
- A tőmondat két állítmányát először az „és” kötőszóval kapcsoljuk össze. Az "és" kötőszó gyakorlását tárgyakkal
való tevékenységhez kötve kezdjük. Mi van nálad? Táska és tükör.

- Melléknevek összekapcsolása: A perec sós és ropogós. (A nyelvi anyag földolgozása a tárgyak és személyek
megnevezésével kezdődik. A logopédus fölteszi a "Milyen az/ ... ?)
d) átvezetés az egyszerű mondatokhoz: tőmondatok és egyszerű bővített mondatok
- Jelen és múlt idejű tőmondatok, illetve tárggyal, helyhatározóval bővített egyszerű mondatok alkotása. A
mondatokban igei és névszói állítmány egyaránt előfordul.
- Képpárok vannak. A második taghoz tartozó tárgyas ragozású igék mind igekötősek.
- Pl. Kész a leves. - Mit csinál vele anyuka? - Anyuka leszűri. Elgurult a golyó. - Mit csinál vele a kisgyermek? - A
kisgyermek megkeresi.
e) komplexebb mondatok előkészítése/átvezetés: állító és tagadó mondat:
- A képeken az állatok olyan cselekvéseket végeznek, amilyeneket a valóságban nem. Először tőmondatot kell
alkotni. Majd a Miért? kérdést meg kell válaszolni. Pl.: - Mit csinál a kenguru? - Kaszál. - Ez igaz? - Nem. - Miért
nem igaz? - Mert a kenguruk nem kaszálnak. - Kik kaszálhatnak? - A bácsik kaszálhatnak (Még nem alkotunk
összetett mondatot.)
2. Egyszerű mondatok:
a) tárgyeset gyakorlása állító és tagadó mondatokban:
- Pl. A nyuszi szereti a répát. A medve nem szereti. A medve a málnát szereti. Meg is eszi. b) tárggyal és
helyhatározóval bővített egyszerű mondat:
- A képeket főfogalmak szerint kell csoportosítani: ruhák, játékok, szerszámok, stb. - Beleteszem a …-t a fiókba.
c) kívánságot kifejező mondat:
- Képekről kívánságot kifejező mondatot alkothatunk a "szeret" ige feltételes módjának és a hozzá kapcsolódó
cselekvés főnévi igenevének felhasználásával. Gyakorolhatjuk a -ra, -re ragos helyhatározót és jó néhány igekötőt.
- A képeken látható személyek mindegyike szeretne valamit csinálni. (Csak az alkotott mondatban szerepel, hogy
mit.) A nyelvi anyag földolgozása előtt meg kell nevezni a személyeket, tárgyakat.
- A gyermek figyelmét fölhívjuk azokra a körülményekre, amelyek a képen látható személy állapotát kifejezik
(például: a néni fáradt), vagy amelyek a cselekvést gátolják (például: nincs hely a padon).

- A logopédus a "Hová szeretne fölülni (mire szeretne ráülni) a fiú?" kérdéssel a helyhatározóra kérdez - a
hintalóra. Ezután a gyerek a "Mit szeretne a fiú?" kérdésre a főnévi igenévből és a ragos főnévből álló
szókapcsolattal válaszol - Fölülni a hintalóra.
- A logopédus mondatot alkot minden képről, amit a gyermek utánmond, majd önállóan is elmondja. d) tárgyas
igeragozás I & II.:
- I.: Eseményképpel történik a feldolgozás. Tárgyas igeragozás E/3. –ja ragjának gyakorlása mondatalkotással. (A
bővített mondatokat először a logopédus alkotja meg, a gyermek utánmondja.) – Pl. A fiú darálja a diót.
- II.: Tárgyas igeragozás E/3. –i ragjának gyakorlása. (Később, mint az I.) – Pl. Megjött az ebéd. – Mit csinál a
napos? – A napos megteríti az asztalt.
e) tárggyal és –ról, -ről ragos helyhatározóval bővített egyszerű mondat, tárgyas ragozású állítmánnyal:
- Mire a terápiában idáig eljutunk, a gyermek nyelvi rendszerében már feltehetően benne van a helyhatározó -ról, -
ről ragos formája.
- A feladat nehézségét a mondatok hosszúsága jelenti. Ezért a mondatokat fokozatosan építjük föl, kérdések
segítségével alkotunk egyre hosszabb mondatokat.
- A tárgyas igeragozás különböző végződései vegyesen szerepelnek, s előfordul részleges és teljes hasonulás.
- A mondatokban alanyként több helyen foglalkozásnevek vannak. – Pl. A vasutas lekapcsolja a kocsit a
mozdonyról.
f) egyszerű bővített mondatban „kell” + főnévi igenév:
- Az igekötő megváltozott helye okozhat nehézséget. - „kell”: az igekötő elválik az igétől. - Szórendi nehézség
esetén a képek feldolgozása előtt: cselekedtetés.
- Lehet használni a „tud”, „akar”, „szabad” szavakat is, mert hasonló szórendi változást okoznak.
- Az adott kép logikailag maga után von egy másik cselekvést. Pl. Kifolyt a tej a zacskóból. Föl kell törölni.
Kipottyant a fióka a fészekből. Vissza kell tenni.
g) tiltó mondat:
6
- A "Honnan?", "Mitől?" kérdésre válaszoló helyhatározó gyakorlása kijelentő és tiltó mondatokban történik. A
felszólító mód gyakorlását játékos cselekedtetéssel lehet előkészíteni.
- A képekről lehet tiltó mondatot alkotni. A gyermeknek egész mondatban kell megfogalmaznia a tiltást. (Ha nem
megy: utánmondás.) – Pl. Ne szaladj el az óvó nénitől!
h) társashatározóval és helyhatározóval bővített mondat:
- A "Hol?" kérdésre felelő locativusi (-ban, -on) és a "Hová?" kérdésre felelő lativusi (-ba, -ra) helyhatározóragok
vegyesen szerepelnek a mondatokban ezen a feladatlapon. A társhatározó -val, -vel ragja hasonulás nélkül
illeszkedik a birtokos személyjellel ellátott főnévhez.
- A gyakorlás fokozatos bővítéssel történik. Pl. A gyerekek labdáznak a Balatonban. A lány az apukájával labdázik,
a fiú az anyukájával labdázik a Balatonban.
i) halmozott állítmányú egyszerű mondat:
- Mit csinál anyuka? - Fölforralja a tejet. - És azután? - Leszűri. Anyuka fölforralja a tejet és leszűri. j) egyszerű
bővített mondat jövő időben:
- A képek a cselekvések megkezdésének pillanatát ábrázolják.
- A tárgyatlan és a tárgyas igeragozást külön gyakoroljuk.
- Amikor a "fog" segédige tárgyatlan ragozású, a mondatot határozóval, amikor a segédige tárgyas ragozású,
tárggyal bővítjük. Az igétől elválik az igekötő, és a segédige elé kerül. Ez nehezítheti a mondat helyes szórendjének
összeállítását.
- A képanyag földolgozása előtt a logopédus megbeszéli a gyermekkel, mit fog csinálni, ha vége a foglalkozásnak.
- Pl. A maci éhes. Mit fog csinálni a maci? Meg fogja enni az ebédet.
- Képeknél pl. Mi fog történni itt? Mit fog csinálni a …? – Az oroszlán át fog ugrani a karikán. 3. Összetett
mondatok:
a) okhatározói alárendelt összetett mondat:
- Melléknevekkel összekapcsoltan gyakoroljuk. (Fontos, hogy a gyermek passzív és aktív szókincsében egyaránt
benne legyenek azok a főnevek, amelyekhez a tulajdonságokat kapcsoljuk.)
7
- Főnevek vannak egy sorban. Melyik nem illik oda? Pl. A hálóing nem illik a sorba, mert nem rövid. b)
okhatározói alárendelt összetett mondat jelen és múlt idejű állítmánnyal:
- Egy-egy kép ábrázolja mindkét tagmondat tartalmát. A logopédusnak arra kell törekednie, hogy a gyermek - a
kérdések segítségével - maga fogalmazza meg az eseményt, történést, állapotot és az azt előidéző okot. Pl.
Összetört a tányér, mert leesett.
c) kapcsolatos mellérendelt összetett mondat:
- Képek alapján történik a feldolgozás.
- Mit csinál a vadász? - Lelövi a vaddisznót. - Mi történik azután? - A kutya megtalálja. A vadász lelövi a
vaddisznót, a kutya megtalálja.
5. A szintaktikai szint tünetei, diagnosztikája és terápiája nyelvfejlődési zavarban>
Lukács Á., Kas B. és Pléh Cs. (2014) A specifikus nyelvfejlődési zavar. In: Pléh Cs., Lukács Á. (szerk.)
Pszicholingvisztika 1-2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 24. fejezet, 1272-1292.
Mondatfeldolgozás: Kas és munkatársai (2013) különféle szórendű, alanyt, igét és tárgyat tartalmazó mondatok
szereplőinek azonosítását vizsgálták. Az NYFZ-t mutató gyermekek jelentős elmaradást mutattak a receptív
szókincsben illesztett kontrollcsoporthoz képest 5-6 éves és 9-12 éves korban is. A könnyűségi sorrend ugyanaz
volt mindkét csoportnál (S=alany, O=tárgy, V=ige) SVO=SOV=VSO>OVS>VOS=OSV. Megállapítások: 1.)
Mindkét csoport számára a legnehezebb a mondatvégi igét, ennél könnyebb a mondatkezdő igét, a legkönnyebb a
két argumentum közötti helyzetben lévő igét tartalmazó mondatok feldolgozás volt. 2.) A mondat argumentumainak
sorrendje fontos tényező: a tárgy-alany sorrend feldolgozás nehezebb volt, mint az alany-tárgy sorrendé. Az NYFZ
csoport teljesítmény-mintázata hasonlít a kontrollcsoportéra, a tárgy-alany argumentum sorrendű mondatok
feldolgozása az általános elmaradáson felüli nehézséget okoz nekik. Ez az „első főnév a cselekvő” stratégia
alkalmazására utal, ami a tipikus fejlődés során korai szakaszban jellemző. A nyelvhasználatban a leggyakrabban az
SVO és SOV sorrend fordul elő, ez mutatkozott a legkönnyebbnek. NYFZ estén a tárgy-alany argumentumsorrendű
mondatok feldolgozása a fonológiai munkaemlékezet relatív gyengeségével áll összefüggésben. A vonatkozó
mellékmondatot (VMM) tartalmazó komplex mondatok megértését vizsgáló mondateljátszási feladatban Kas és
Lukács (2008) azt találta, hogy az NYFZ-t mutató gyermekek szignifikánsan gyengébben teljesítenek, mint a
receptív szókincsben illesztett kontrollcsoport, de a teljesítmény-mintázat hasonló. A főmondati alanyhoz kapcsolt
vonatkozó mellékmondat feldolgozása nehezebb volt a tárgyhoz kapcsolt mellékmondaténál. A megszakított,
mondatkezdő fejhez kapcsolt, tárgyesetű vonatkozó névmást tartalmazó mondat különösen nehéz volt a NYFZ-
csoport számára (Az a kutya, akit kergetett a kecske, megharapta az elefántot.)
Kas-Lukács (2008): A magyar vonatkozó mellékmondatok megértése tipikus és zavart nyelvi fejlődésben.
Magyar Pszichológiai Szemle
https://www.researchgate.net/publication/240970928_A_magyar_vonatkozo_mellekmondatok_megertese_tipikus_
es_zavart_nyelvi_fejlodesben Absztrakt: Az összetett mondatok feldolgozására vonatkozó hipotézisek egyrészt
nem különíthetőek el a hagyományosan vizsgált angolban, másrészt nem alkalmazhatóak közvetlenül tipológiailag
eltérő nyelvekre. Tanulmányunk fő kérdései 1. a szerkezeti tényezőkkel összefüggő nyelvfüggetlen vagy specifikus
feldolgozási nehézségekre, 2. a nyelvfejlődési zavarra jellemző profilbeli eltérésekre, illetve 3. a mondatmegértési
teljesítmény és az általános információfeldolgozási képességek kapcsolatára irányultak. 12 fő iskoláskorú,
nyelvfejlődési zavart mutató (NyZ), illetve hozzájuk receptívszókincs-pontszámban illesztett tipikus fejlődésű (TF)
gyereket vizsgáltunk. A különböző vonatkozós szerkezetek megértését mondatlejátszási helyzetben teszteltük. A
statisztikai elemzés szignifikáns csoport- és szerkezeti hatásokat jelzett, többek közt a főmondat megszakítottsága,
a fej szerepe és a perspektívaváltás hatását. A mondattípusok viszonylagos nehézsége az OS > SS > OO > SO
sorrendet mutatta. Miután ugyanazok a mondatszerkezetek bizonyultak nehezebbnek mindkét csoport számára,
eredményeink a nyelvfejlődési zavar nem reprezentációs elméleteit támogatják. A visszafelé számterjedelmet mint
kovariánst tartalmazó statisztikai elemzés nem jelzett szerkezeti hatásokat, ami arra utalhat, hogy a szerkezetek
közti bonyolultságbeli eltérések valójában a verbális munkamemória és a végrehajtó funkciók terhelésében
jelentkező különbségek.

A szintaktikai szint sérülése gyakran megnyilvánul a régensek reprezentációjának gyengeségében. Régens nem
csak ige lehet, hanem más szófajú szó is. Pl. büszke v.mire

Diagnosztika:
EXPRESSZÍV: MAMUT-R
RECEPTÍV: TROG-H, TOKEN (Lásd a 4. tételben a részletes leírást!)
Újabb kutatások igazolták: a gyerekek az általuk ismert grammatikai szabályok használatával ismétlik meg a
mondatokat
➢Meghatározható, hogy mennyire értette meg az üzenetet
➢Milyen nyelvtani szabályokat alkalmaz a spontán beszédprodukcióban
MAMUT-R: (Mohai-Gerebenné, http://epa.niif.hu/03000/03047/00065/pdf/EPA03047_gyosze_2014_3_211-
219.pdf ) A Magyar Mondatutánmondási Teszt (MAMUT-R) növekvő hosszúságú és változó szerkezeti
komplexitású mondatok pontos, azonnali ismétlésén keresztül a szintaktikai fejlettséget vizsgáló eljárás. A teszt öt
különböző mondattípust tartalmaz: kétféle egyszerű, alany-ige-tárgy összetevőket tartalmazó mondatot és
háromféle, vonatkozó mellékmondatot tartalmazó összetett mondatot. A feladat nyelvi anyagának összeállítása
lehetővé teszi a verbális rövid távú emlékezeti terjedelem és a szintaktikai komplexitás hatásának egymástól
független felmérését azáltal, hogy a mondatok terjedelme és komplexitása független változóként szerepel a
tesztkonstrukcióban (KAS–LUKÁCS, előkészületben). Előzetes adatok szerint tipikus fejlődésben óvodáskorban
az egyszerű mondatok már 3-4 éves korban könnyűnek számítanak, míg a vonatkozós összetett mondatok egyes
típusai még 5-6 éves korban is nehézséget jelentenek. Az értékelés a hibázások értékelésében elkülöníti a mondat
megértésének (receptív) és a szerkezet rekonstrukciójának (expresszív) nehézségeit.
Minőségi elemzés
A hibázások száma, minősége, illetve a visszakérdezés fontos szempontjai a hibaelemzésnek. A mondatok növekvő
hossza és komplexitása miatt terjedelmet és műveleti terhelést is mér. A mondatszerkezetek rekonstrukciójának
nehézségét jelezheti a beágyazott mellékmondatok ismétlésének nehézsége, a szintaktikai elemek kihagyása,
módosítása. A verbális rövid távú emlékezet szűk terjedelmére utal, ha az egyszerű mondatok esetében kihagy
szavakat, mellékmondatok esetében pedig csupán tartalmi rekonstrukciót produkál. A hibamintázat alapján a
verbális munkamemória és nyelvi kompetencia zavarai a nyelvfejlődési zavar erős indikátorainak számítanak.
A terjedelem (8-15 szótag) és a szerkezeti komplexitás külön változóként szerepel benne többféle szintaktikai
szerkezetet vizsgál:
◦ egyszerű alany – ige - tárgy mondatok
◦ egyszerű tárgy – ige - alany mondatok
◦ beágyazott alanyi vonatkozó mellékmondat
◦ beágyazott tárgyi vonatkozó mellékmondat
◦ nem beágyazott tárgyi vonatkozó mellékmondat

Terápia:
Juhász-Bittera terápia: Szintaxis
▪ I. helyhatározós, jelzős létigés mondat (38-41),
▪ II. tárgyas-helyhatározós mondat (86-91) (+ tagadás, nem-hanem)
Didaktikus megközelítés:
Erősen strukturált és kontrollált
▪ A célzott nyelvi elemek gyakorisága, feltűnősége (szaliencia) kiemelkedő, ez
önmagában stimuláló erejű
▪ Irreleváns elemek háttérbe szorulnak
▪ A terápia minden lépése tervezett
▪ Ingeranyag kiválasztása
▪ A célzott nyelvi készség elérésének lépésekre bontása
▪ A lépésekhez tartozó feladatok prezentációja tervezett sorrendben és mennyiségben
▪ Meghatározott válasz/viselkedés elvárása
▪ A várt teljesítmény monitorozása
▪ Megerősítés
Természetes megközelítés:
Természetesebb, a szakember által kevéssé kontrollált helyzetek
▪ A gyerek számára nem „fejlesztés”, hanem viszonylag szabad játékhelyzet
▪ Nem kezdeményező, félénk, szabályozatlan gyerekek számára alkalmasabb
Tipikus lépései:
▪ megvárni a kliens valamely viselkedését,
▪ azt kommunikációs jelzésként értelmezni,
▪ majd reagálni rá
Tipikus forma a facilitatív játék, melynek során a gyerek spontán viselkedését használja fel a terapeuta a
kommunikáció fejlesztésére, pl. tárgy megszerzésének szándéka esetén kérés-megnevezés provokálása.

Hibrid megközelítés:
Természetes tevékenységek és kommunikációs helyzetek, de a szakember jobban kontrollálja a környezetet.
Jellemzői:
 egyszerre kevés célt tart szem előtt,
 a szakember olyan tevékenységeket és anyagokat választ, melyek a spontán kommunikációt serkentik,
 úgy beszél, hogy egyszerre illeszkedjen a gyerek kommunikációjához, de adjon mintát az elvárt nyelvi
formákhoz