Elias szerint mi a civilizáció?

Elias szerint a civilizáció egy olyan folyamat, amely során az emberek egyre nagyobb függésbe
kerültek egymástól, és egyre bonyolultabb kapcsolatokat alakítottak ki egymással. Ez a folyamat
magában foglalja az emberi viselkedés szabályozásának és ellenőrzésének növekedését, valamint az
egyén és a társadalom közötti viszony átalakulását.
Elias szerint a civilizáció folyamatában az emberek egyre inkább elnyomják az indulatokat és az
impulzusokat, és egyre inkább szabályok és normák szerint viselkednek. Ez a folyamat hozzájárul az
emberi társadalmak stabilitásához és fenntarthatóságához. A civilizáció számára jellemző az is, hogy
az emberek egyre inkább kontroll alá veszik környezetüket és technológiai fejlődésen mennek
keresztül.
Elias szerint a civilizáció nem lineáris, hanem folyamatos folyamat, amely során az emberek
folyamatosan alkalmazkodnak és reagálnak a társadalmi és környezeti változásokra. Ennek
eredményeként a civilizáció fogalma dinamikus és változó, és különböző társadalmakban és
korszakokban más és más formában jelenhet meg.
Mi lesz a nyugattal Huntington szerint?
A 20. század végéig a nyugatiság egyet jelentett a modernizációval, azonban ez a fogalom mára
szétvált (pl.: Kína). Huntington szerint a jövő konfliktusainak fő forrása a különböző civilizációk
közötti ütközések lesznek. A Nyugat továbbra is fontos szereplő marad a világpolitikában, azonban
meg kell küzdenie más civilizációk, például az iszlám, a kínai vagy az indiai civilizációk növekvő
befolyásával és hatalmával. Ezek a civilizációs különbségek és összecsapások döntően meghatározzák
a világ geopolitikai dinamikáját és az esetleges konfliktusok irányát a jövőben.
Szerepelmélet kifejtése:
Dramaturgiai metafora: Ebben a metaforában az egyén "színpadon" játssza el a különböző szerepeket
és cselekedeteket, míg a közönség - vagyis más emberek - figyeli és értelmezi ezeket a szerepeket.
Goffman hangsúlyozza, hogy az emberek általában igyekeznek megőrizni és fenntartani a kívánt
benyomást mások előtt, és ehhez különböző "homlokzatokat" használnak. Eközben a "backstage"
területen az egyén kevésbé korlátozva van az elvárásoktól, és szabadabban viselkedhet. Mikor az
egyén szerepet játszik, gondoskodnia kell arról, hogy az adott helyzetben a róla kialakult benyomás
összeegyeztethető legyen a neki tulajdonított s az adott szerephez illő személyes tulajdonságokkal. Az
egyén helyzete valamennyire együtt változik azzal, ahogy ő maga felfogja és meghatározza
szituációját
Kollektív es kommunikációs emlékezés
kollektív emlékezet: Összekapcsolja az egyének agyát a közös rítusokon, szimbólumokon és
történeteken keresztül, amelyeket az emberek mesélnek egymásnak. Nem az egyéni emlékek
együttese, hanem egy rekonstruált történet a fontos. Reprezentatív: reprezentálja a múltnak egy közös
megegyezésen alapuló olvasatát, személyes sorsokat. Lehetővé teszi, hogy térbeli és időbeli
távolságokat áthidalva vonatkoztatási pontokat találjunk.
egyéni emlékezet: Assmann szerint a személyes emlékezet a személyes élményeken alapuló, egyénileg
megőrzött emlékek összessége. Ezek az emlékek az egyén saját tapasztalataira és érzéseire épülnek, és
gyakran egyedi vagy személyes jelentőséggel bírnak. A személyes emlékezet gyakran kapcsolódik az
egyén életének fontos eseményeihez, mint például a családi események, barátságok, sikerek vagy
kudarcok.
Assmann szerint a személyes emlékezet és a kollektív emlékezet között szoros kapcsolat van, és ezek
kölcsönösen befolyásolják egymást. A személyes emlékezetek lehetnek az alapja a kollektív
emlékezetek kialakulásának, mivel az egyéni emlékek gyakran beépülnek a társadalmi emlékezetbe és
hozzájárulnak azok formálásához. Ugyanakkor a kollektív emlékezetek is hatással lehetnek az
egyének személyes emlékezeteire, mivel az egyén saját emlékeit gyakran közösségi keretekben
értelmezi és élik meg.