Scanned PDF 978-0176570163

SOCIOCULTURAL ANTHROPOLOGY: A
PROBLEM-BASED APPROACH 3rd
Edition
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/scanned-pdf-978-0176570163-sociocultural-anthropol
ogy-a-problem-based-approach-3rd-edition/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Neuroanesthesia: A Problem-Based Learning Approach

David E Traul

https://ebookmass.com/product/neuroanesthesia-a-problem-based-
learning-approach-david-e-traul/

eTextbook 978-1259188411 Organizational Behavior: A

Practical Problem-Solving Approach

https://ebookmass.com/product/etextbook-978-1259188411-
organizational-behavior-a-practical-problem-solving-approach/

978-1259278211 (Scanned PDF) Strategic Management: Text

and Cases 8th Edition

https://ebookmass.com/product/978-1259278211-scanned-pdf-
strategic-management-text-and-cases-8th-edition/

MATLAB Machine Learning Recipes: A Problem-Solution

Approach 3rd Edition Michael Paluszek

https://ebookmass.com/product/matlab-machine-learning-recipes-a-
problem-solution-approach-3rd-edition-michael-paluszek/
Business Communication: A Problem Solving Approach 1st
Edition, (Ebook PDF)

https://ebookmass.com/product/business-communication-a-problem-
solving-approach-1st-edition-ebook-pdf/

Introduction to Programming with Java: A Problem

Solving Approach 3rd Edition John Dean

https://ebookmass.com/product/introduction-to-programming-with-
java-a-problem-solving-approach-3rd-edition-john-dean/

Regional Anesthesia and Acute Pain Medicine-A Problem-

Based Learning Approach (ANESTHESIOLOGY A PROBLEM-BASED
LEARNING) (Apr 21, 2023)_(0197518516)_(Oxford
University Press) Magdalena Anitescu (Author)
https://ebookmass.com/product/regional-anesthesia-and-acute-pain-
medicine-a-problem-based-learning-approach-anesthesiology-a-
problem-based-learning-apr-21-2023_0197518516_oxford-university-
press-magdalena-anitescu-author/

Introducing Anthropology: An Integrated Approach 6th

Edition, (Ebook PDF)

https://ebookmass.com/product/introducing-anthropology-an-
integrated-approach-6th-edition-ebook-pdf/

eTextbook 978-1305120594 Stress Management for Life: A

Research-Based Experiential Approach

https://ebookmass.com/product/etextbook-978-1305120594-stress-
management-for-life-a-research-based-experiential-approach/
A Pro- em-Base . . . . . . Approac
THIRD CANADIAN EDITION

Richard H. Robbins
State University of New York at Plattsburgh

Maggie Cummings
University of Toronto

Karen McGarry
McMaster University

NELSON
-EDUCATION

Sociocultural Anthropology: A Problem-Based Approach, Third Canadian Edition
by Richard H. Robbins, Maggie Cummings, and Karen McGarry
VP, Product and Partnership
Solutions:
Anne Will iams
Managing Editor Content
Development and Acquisitions Editor:
Mark Grzeskowiak
Senior Marketing Manager:
Amanda Henry
Content Development Manager:
Katherine Goodes
Photo and Permissions Researcher:
MRM Associates
COPYRIGHT© 2017, 2014
by Nelson Education Ltd.
Adapted from ANTHRO, First Edition
by Richard H. Robbins, published by
Cengage Learning. Copyright ©2012
by Wadsworth Learning.
Printed and bound in Canada.
1 2 3 4 19 18 17 16
For more information contact
Nelson Education Ltd.,
1120 Birchmount Road, Toronto,
Ontario, M 1K 5G4. Or you can visit
our Internet site at
http://www.nelson.com
A Note About the Book's Cover:
The publisher of Sociocultural Anthropology: A Problem-Based Approach, Third Canadian Edition, hopes that the
inquiry-based approach of this book guides students as they develop an inquisitiveness and openness to cultural
diversity. The cover image is an untitled work from 1993 by Max Johnston, an artist whose work is primarily abstract art
and who lives in Toronto.
NELSON
EDUCATION
Production Project Manager:
Jennifer Hare
Production Service
Cenveo Pub Iisher Services
Copy Editor:
Kate Revington
Proofreader:
Pushpa
Indexer:
BIM Creatives, LLC
Design Director:
Ken Phipps
ALL RIGHTS RESERVED. No part of
this work covered by the copyright
herein may be reproduced,
transcribed, or used in any form or
by any means-graphic, electronic,
or mechanical, including
photocopying, recording, taping,
Web distribution, or information
storage and retrieval systems-
without the written permission of
the publisher.
For permission to use material
from this text or product, submit
all requests online at
www.cengage.com/permissions.
Further questions about
permissions can be emailed to
permissionrequest@cengage.com
Every effort has been made to
trace ownership of all copyrighted
material and to secure permission
from copyright holders. In the
event of any question arising as to
the use of any material, we w ill be
pleased to make the necessary
corrections in future printings.
Managing Designer:
Franca Amore
Interior Design:
Cathy Mayer
Cover Design:
Cathy Mayer
Cover Image:
©Max Johnston
Compositor:
Cenveo Publisher Services
Library and Archives Canada
Cataloguing in Publication Data
Robbins, Richard H. (Richard
Howard), 1940-
[Cultural anthropology]
Sociocultural anthropology : a
problem-based approach I Richard
H. Robbins, State University of
New York at Plattsburgh, Maggie
Cummings, University of Toronto,
Karen McGarry, McMaster
University.- Third Canadian
edition.
Previous editions published under
title: Cultural anthropology.
Includes bibliographical references
and index.
ISBN 978-0-17-657016-3
(paperback)
1. Ethnology-Textbooks.
I. Cummings, Maggie, 1974-, author
II. McGarry, Karen Ann, 1972-,
author Ill. Title: Cultural
anthropology
GN316.R62 2016 306
C20 15-906184-9
ISBN-13: 978-0-17-657016-3
ISBN-1 0: 0-17-657016-0
A Pro_ em-Base- Approac
THIRD CANADIAN EDITION
Although all humans that we know about are
capable of producing accurate sketches of localities
and regions with which they are familiar, cartogra-
phy (the craft of mapmaking as we know it today)
had its beginnings in 16th-century Europe, and its
subsequent development is related to the expan-
sion of Europeans to all parts of the globe. From
the beginning, there have been two problems with
MERCATOR
maps: the technical one of how to depict on a two-
dimensional, flat surface a three-dimensional spher-
ical object, and the cultural one of whose world
view maps reflect. In fact, the two issues are insepa-
rable, for the particular projection one uses inevita-
bly makes a statement about how one views one's
own people and their place in the world. Indeed,
maps often shape our perceptions of reality as much
as they reflect them.
In cartography, a projection refers to the system
of intersecting lines (of longitude and latitude) by
which part or all of the globe is represented on a
MOLLW£10E
flat surface. There are more than a hundred different
projections in use today, ranging from polar perspec-
tives to interrupted "butterflies" to rectangles to
heart shapes. Each projection causes distortion in
size, shape, or distance in some way or another. A
map that correctly shows the shape of a landmass
will of necessity misrepresent the size. A map that
is accurate along the equator will be deceptive at
the poles.
Perhaps no projection has had more influence
on the way we see the world than that of Gerhar-
VAN E& GRINTIN
dus Mercator, who devised his map in 1569 as a
navigational aid for mariners. So well suited was
Mercator's map for this purpose that it continues
to be used for navigational charts today. At the same
--- --
time, the Mercator projection became a standard for . ~:.,.._

depicting landmasses, something for which it was

IV NEL

never intended. Although an accurate navigational
tool, the Mercator projection greatly exaggerates
the size of landmasses in higher latitudes, giving
about two-thirds of the map's surface to the north-
ern hemisphere. Thus, the lands occupied by Euro-
peans and European descendants appear far larger
than those of other people. For example, North
America (19 million square kilometres) appears
almost twice the size of Africa (30 million square
kilometres), while Europe is shown as equal in size
to South America, which actually has nearly twice
the landmass ofEurope.
A map developed in 1805 by Karl B. Mollweide
was one of the earlier equal-area projections of the
world. Equal-area projections portray landmasses in
correct relative size, but as a result, they distort the
shapes of continents more than other projections.
They most often compress and warp lands in the
higher latitudes and vertically stretch landmasses
close to the equator. Other equal-area projec-
tions include the Lambert Cylindrical Equal-Area
Projection (1772), the Hammer Equal-Area Projec-
tion (1892), and the Eckert Equal-Area Projection
(1906).
NEL
The Van der Grinten Projection (1904) was a
compromise aimed at minimizing both the distor-
tions of size in the Mercator and the distortions of
shape in equal-area maps such as the Mollweide.
Although an improvement, the Van der Grinten still
emphasizes the lands of the northern hemisphere at
the expense of the southern. For example, it shows
Canada and the former Soviet Union at more than
twice their actual size.
The Robinson Projection, which was adopted
by the National Geographic Society in 1988 to
replace the Van der Grinten, is one of the best
compromises to date between the distortions of size
and those of shape. Although an improvement over
the Vander Grinten, the Robinson Projection still
depicts lands in the northern latitudes as propor-
tionally larger than those of the southern, that is,
the Third World. And like European maps before
it, the Robinson Projection places Europe at the
centre with the Atlantic Ocean and the Americas
to the left, thus emphasizing the cultural connec-
tion between Europe and North America, while
neglecting the geographic closeness of northwest-
ern North America to northeastern Asia.
Each of the four maps on the following pages
conveys quite a different cultural message. Included
among them are the Peters Projection, an equal-
area map that has been adopted as the official map
of UNESCO (the United Nations Educational,
Scientific, and Cultural Organization), and a Japa-
nese map that shows us how the world looks from
the other side.
PUTTING THE WORLD IN PERSPECTIVE v
 INUIT

'<:)0
•

0 0
o,p

J '8
NAYABASTI 0
0

0
"'o
0

.
000
0 .Oo
LONGOT ' ~0
0
g 0

0
NUE
•
0 0
~
00 0
0 o0 oo o0 0 !\,
0 0 \ • 0
0
0
0 0
0
p 00
0
0 TELEFO LM IN 0
0
og
ABELAM 0

~0 00

• 0"1f•
0

.. 0~ KWARA'A E
oo
ooo
0
0
0

0 0

U• 0
0
0

00 0
0
Oo
0

j
0

NEL PUTTING THE WORLD IN PERSPECTIVE VII

 RUSSIA

o.
KAZAKHSTAN

KIRGHIZSTAN
MONGOLIA

••"''-'
KOREA
PEOPLE'S REPUBLIC
OF CHINA

IRAQ IRAN
BHUTAN
NEPAL
I'
BYA
EGYPT
..• •
(')
• 0

INOlA

SAUOI OMAN
ARABIA
BANGLA-
EMIRATES DESH
:HAD NORTH
SUDAN THAILAND
J VIETNAM PHILIPPINES
CAMBODI~
)~·~
NIGERIA •
• 0
•
.. •
BRUNEI ••

•
CAMEROON PAPUA
~ SINGAPORE NEW
GABON GUINEA
CONGO
RWANDA
BURUNDI •
DEMOCRATIC •• •
•
REPUBLIC OF
~ONG D
0 •
•• ••
MALAWI • • 0 0
.,g •
• •
••• ••
0
0
GOLA 0 • ••
0
•
••
ZAMBIA
\):
• • • ••
MADAGASCAR
'•
•'
IBIA •
••
•
•
-++ ZIMBAB E •
• •
•
'•

AUSTRALIA
MOZAMBIQUE
SWAZILAND
LESOTHO f)
SOUTH
AFRICA

NEW ZEALAND

ANTARCTICA

NEL PUTTING THE WORLD IN PERSPECTIVE IX

 •

GREENLAND

\J 0
[J ' I
0
•
GJ
p

<>
•
• •

NORWAY

ICELAND

RUSSIA
~·
•

UNITED V"' --+- ESTONIA

KINGDOM LATVIA
LITHUANIA

KAZAKHSTAN

KIRGHIZSTAN
MON GOLIA

•
· ~
• PEOPLE'S REPUBLIC
OF CHINA
MOROCCO

ALG ERIA •
WESTERN - -+ EGYPT
INDIA
'
••
SAftARA
UNITED • •••
MAll ARAB
EMIRATES
.
•
SENEGAL '::""""0 NIGER CHAD
GAMBIA ·=:;:-1~~
DESH
• ..•'
GUI~EA-BI SSAU
GUINEA - - - - - 1
~~\'( THAILAND
CAMBODJA •
..
~

.... '•. ..;.

SIERRA LEONE - - - ''- i-\ ~ I
LI BER '1-. SRI LANKA PAPUA
NEW
' SINGAPORE ~~~j
IVORY COAST GUINEA
• BURKINA FASO . .:'
..
0 ..
-~
GHANA _ __ J • ·d
TOGO • - - --lfJ
•
BENIN - - --tt-J •• • •

MADAGASCAR
0 0

BOTSWANA

•
0

v (>

•
•
•
••
••

•
• " . _,_.,_ ANTARCTI CA

JAPANESE MAP
Not all maps place Europe at the centre of the world. This map, besides reflecting the importance the
Japanese attach to themselves in the world, has the virtue of showing the geographic proximity of North
America to Asia a fact easily overlooked when maps place Europe at their centre.

X PUTTING THE WORLD IN PERSPECTIVE NEL

 GREENLAND
•

UNITED
RUSSIA STATES

'
CANADA

r'.
.....
•
-·

UNITED STATES
.•.

• .... C>

..- .
• FRENCH GUIANA

•
COSTA RICA
iiiiiiiiiiii;;;::=. PANAM~------l
•
• '
GUYANA
ECUADOR SURINAM

BRAZIL

. 0
••

ARG ENTINA URUGUAY

NEL PUTTING THE WORLD IN PERSPECTIVE XI

 PUTTING THE WORLD IN PERSPECTIVE IV
PREFACE XIX
ABOUT THE AUTHORS XXIX

CHAPTER 1

CULTURE AND MEANING 2

CHAPTER 2

DOING FIELDWORK IN SOCIOCULTURAL

ANTHROPOLOGY 36
CHAPTER 3

THE MEANING OF PROGRESS AND DEVELOPMENT 58

CHAPTER 4

CONSTRUCTING REALITIES 92
CHAPTER 5

CONSTRUCTING FAMILIES AND SOCIAL

RELATIONSHIPS 128
CHAPTER 6

CONSTRUCTING IDENTITIES 160

CHAPTER 7

SOCIAL HIERARCHIES 186

CHAPTER 8

GLOBALIZATION, NEOLIBERALISM, AND THE

NATION-STATE 220
CHAPTER 9

RESOLVING CONFLICT 254

GLOSSARY 281
BIBLIOGRAPHY 287
INDEX 305

XII NEL
PU TT ING T HE WORLD IN An Anthropologist Looks at a
"Happy Mea l" 24
PERS PECT IVE IV
QUESTION 1.5: How Can an
PREFAC E XIX
Anthropolog ical Perspective Be Used
A BOU T THE A UT HORS XXIX Outside Academia? 26
What Can You Do w ith a B.A. in
Anthropology? 26
Appl ied Anthropology 27
CHAPTER 1
Ind igenous Issues 27
CULTURE AND MEANING 2 Lega l Anthropology 29
Pol it ical Ecology 30
PROBLEM 1: How can people beg in to Medica l Anthropology 30
understand beliefs and behaviours that are
Corporate Ethnography 32
d ifferent from their own? 3
CONCLUSIONS 34
INTRODUCTION 3
CRITICAL THINKING QUESTIONS 35
The World Behind Everyday
Appearances 3
A Mu lt i-faceted Discip line 4 CHAPTER 2
QUESTION 1.1: Why Do Human Beings
DOING FIELDWORK
Differ in Their Beliefs and Behaviours? 9
QUESTION 1.2: Is It Possib le to See the
IN SOCIOCULTURAL
World Through the Eyes o f Others? 12 ANTHROPOLOGY 36
How Do People Explain the
Bel ief s and Behaviours o f Others? 12 PROBLEM 2: How do sociocu ltural
The Ethnocentric Fal lacy and the anthropolog ists learn about culture? 37
Relat iv ist Fa llacy 13 INTRODUCTION 37
Virg inity Test ing in Turkey and
Canniba lism Among the Wari' 14 QUESTION 2.1: How Did Ethnographic
Objectivity and Mora lity 16 Fieldwork Develop During the Formative
Years of Anthropology? 39
QUESTION 1.3: How Can the Mean ings
Anthropology from an Armchair 39
That Others Find in Experience Be
Ethnographic Fieldwork 41
Interpreted and Described? 18
Deciphering the Balinese QUESTION 2.2: How Has Fieldwork
Cockfi ght 19 Changed over the Past Century? 43
Chang ing Notions of Fieldwork 43
QUESTION 1.4: What Can Learning About
Other Peop les Tell Anthropo log ists QUESTION 2.3: What Are Some of the
About Their Own Societ ies? 22 Cha llenges o f Conduct ing Fie ldwork? 47
A Bal inese Anthropologist Stud ies The Embarrassed Anthropologist 47
Canad ian Hockey 22 Con f ront ing Witchcraft in Mexico 48

NEL X III
 QUESTION 2.4: What Are the QUESTION 3.2: How Can We Exp lain
Respons ib il it ies of Anthropo log ists Toward the Vast Inequality Between the Rich
the Peop le They Work W ith? What Does It and the Poor? 71
Mean to "Act Ethica lly" as an The Brit ish in Ind ia 74
Anthropolog ist? 50 Cotton, Slavery, and the Trail of
QUESTION 2.5: How Do Anthropolog ists Tears 75
Represent the Peop le They Study and Progress for Whom? 78
Work W ith? Why Is Representation an QUESTION 3.3: How Do Inequality,
Important Issue W ith in Anthropo logy? 51 Econom ic Development, and Cu ltura l
Representation and Cu lture 51 Divers ity Re late to One Another? 78
CONCLUSIONS 55 The Case of Brazi I 80
Do Progress and Deve lopment
CRITICAL THINKING QUESTIONS 56 Inevitably Lead to Inequality? 81
QUESTION 3.4: Have Progress and
CHAPTER 3 Development Improved Human Hea lth? 82
Illness and Inequality 82
THE MEANING OF The Meaning of Illness 83
PROGRESS AND QUESTION 3.5: How Can We App ly a
DEVELOPMENT 58 Crit ica l Anthropolog ica l Understand ing of
Progress and Deve lopment Outside the
PROBLEM 3: How do we exp lain the Academy? 86
transformation of human societies over the Anthropolog ists in Development 86
past 10,000 years from sma ll-sca le, nomad ic
CONCLUSIONS 90
bands of foragers to large-sca le, urban-
industrial states? 59 CRITICAL THINKING QUESTIONS 91

INTRODUCTION 59
What Do We Mean When We Ta lk
CHAPTER 4
About Progress? 59
QUESTION 3.1: How and Why Did CONSTRUCT! NG
Forag ing Societies Switch to Sedentary REALITIES 92
Ag ricu ltu re? 60
Does the Idea of Progress He lp Us PROBLEM 4: Why do peop le be lieve d ifferent
Understand the Sh ift from Forag ing th ings, and why are they so certa in that their
to Sedentary Agricu lture? 62 v iew of the world is correct and that other
Evolutionary Exp lanations for Cu lture v iews are wrong? 93
Change: Lewis Henry Morgan and
INTRODUCTION 93
Les lie White 63
What Are the Shortcomings of The Centra l Question 93
These Theories of Progress? 65 QUESTION 4.1: How Does the Use of
Life Among Foragers: The Hadza Metaphor Affect the Meanings Peop le
and Ju/'hoans i 65 Ass ign to Experience? 95
The Transition to Agricu lture 68 Borrowing Meaning w ith Metaphors 95
Industria l Agricu lture: Producing Kwakwaka'wakw Metaphors of
Potato Ca lories 70 Hunger 98

XIV CONTENTS NEL

 The Metaphors of Contemporary Family Relations in North
W itchcraft and Mag ic 100 American Popular Cu lture 129
QUESTION 4.2: How Does Symbo li c QUESTION 5.1: What Is the Composit ion
Action Re inforce a Particu lar View of the o f the Typica l Fam ily Group? 131
World? 101 The Fami ly Composit ion of
The Kwakwaka'wakw Hamatsa Dance 102 Ju/'hoans i 133
A Ritua l of Contemporary The Fam ily Compos it ion of
W itchcraft and Mag ic 103 Trobriand Islanders 134
Zombies A re "Good to Think With" 104 The Family Composition of Rura l
Chinese 137
QUESTION 4.3: How Does the Way We
Live Affect Our Bel iefs and Rituals? 106 QUESTION 5.2: How Are Fam ilies
Sapph ire Mining in Northern Formed, and How Is the Ideal Fam ily
Madagascar 110 Type Ma inta ined? 139
Modern W itchcraft in Cameroon 112 The Fam ily Cycle of Ju/'hoans i 140
The Fami ly Cycle of Trobriand
QUESTION 4.4: What Happened to Loca l
Is landers 141
Worldv iews When They Were Confronted
The Fami ly Cyc le of Ru ra l Ch inese 144
by the Re li g ions o f the European
Colonizers? 11 3 QUESTION 5.3: What A re the Ro les of
The Dene Tha and Christianity 11 3 Sexual ity, Love, and Wealth? 145
Christianity in the Solomon Islands 114 Sex, Love, and Wea lth Among
Rastafari in Jamaica 115 Ju/'hoansi 145
Sex, Love, and Wea lth Among
QUESTION 4.5: How Can People Reorder Trobriand Islanders 146
The ir View o f the World if It Becomes
Sex, Love, and Wea lth Among
Unsatisfactory? 117 Ru ral Ch inese 146
Wovoka and the Ghost Dance 118
QUESTION 5.4: What Threatens to
Ha itian Vodou 119
D isrupt the Fam ily Un it? 147
Western Secu lari sm 122
Threats to a Ju/'hoans i Fam ily 147
CONCLUSIONS 124 Threats to a Tro b riand Is land
CRITICAL THINKING QUESTIONS 126 Family 148
Threats to a Rural Chinese Fam ily 149
QUESTION 5.5: How Has the
Anthropo log ical Study of Famil ies
CHAPTER 5
Changed? 151
CONSTRUCTING Cha ll enges to Theo ry in
Anth ropology 151
FAM ILlES AND SOCIAL
QUESTION 5.6: How Can Understand ing
RELATIONSH IPS 128 Patterns o f Family Relations Be
Re levant Outside Academia? 154
PROBLEM 5: What do we need to know
AIDS Prevention in Namib ia 155
before we can understand the dynam ics o f
fami ly life in other societies? 129 CONCLUSIONS 158
INTRODUCTION 129 CRITICAL THINKING QUESTIONS 158

NEL CONTENTS XV
CHAPTER 6 CONCLUSIONS 185

CONSTRUCTING CRITICAL THINKING QUESTIONS 185

ID ENTITIES 160
CHAPTER 7
PROBLEM 6: How do peop le determ ine who
they are, and how do they commun icate who SOCIAL HIERARCHIES 186
they think they are to others? 161
PROBLEM 7: Why are modern societies
INTRODUCTION 161 characterized by social, polit ica l, and
QUESTION 6.1: How Is Identity, and econom ic inequa lit ies? How are certa in
One's Sense of Self, Learned? 162 gender, c lass, rac ial, and other identit ies
Learn ing Identit ies 162 priv ileged or marg ina lized in various
social contexts? 187
Learn ing to Be long 163
QUESTION 6.2: How Does the INTRODUCTION 187
Concept o f Personhood Vary from The Rationa le for Social Inequa lity 187
Society to Society? 167 QUESTION 7.1: How Do Societies Use
The Importance of Se lf 167 Class and Caste to Rank Peop le in
The Egocentric Se lf and the Social Hierarchies? 189
Sociocentric Self 168 Class as a Form of Social
Personhood in Japan 170 Hierarchy 189
QUESTION 6.3: How Do Societies Caste as a Form of Social
Distingu ish Indiv idua ls from One Stratif ication 190
Another? 171 QUESTION 7.2: How Do Peop le Come to
Accept Social Hierarchies as Natura l? 192
QUESTION 6.4: How Do Societies Mark
Changes in Identity? 173 Race as a Form of Social
Stratif ication 192
The Transit ion to Adu lthood 173
Constructing the Ideology of
QUESTION 6.5: How Do Indiv idua ls Racism 192
Communicate Their Identit ies to One Class, Race, and the Social
Another? 174 Construction of "Intelligence" 196
Ritua ls of Gift Giv ing and Hospita lity 175
QUESTION 7.3: How Is Gender a
Gifts and Commod it ies 177 Form of Soc ial Hierarchy? 200
Gift Giv ing and the Christian
Constructing Ma le and Fema le 200
Ce lebration of Christmas in North
Constructing Stratification by
America 178
Gender 201
QUESTION 6.6: How Do Peop le Gender Stratifi cation and the
Form Identit ies Through Collective Priv ileg ing of Hegemon ic
Strugg les? 180 Mascu linit ies 202
The Meaning of "Ind igenous" 180 Gender Stratifi cation and the
Social Movements 181 Feminization of Poverty 204
Pa lestinian Refugees 182 Body Image and Gender
Conflict W ith in Collective Identity: Hierarch ies 204
Telefolm in and Land in Papua New Language, Gender, and Racial
Gu inea 182 Hierarch ies 206

XVI CONTENTS NEL

 QUESTION 7.4: How Are Different The Nation-State and the Cost
Forms of Socia l Hierarchy Interwoven of a Sn ickers Bar 228
w ith Each Other? 207 What Is the Ro le of the Nation- St at e
Race, Class, and Social Hiera rch ies in an Increas ing ly Neolibera li zed
in Brazil 207 Globa l Economy? 230
Construct ing a New Rac ism 208 Globa lizat ion, Free Trade, and the
Pakistan i Immigrant Women and Canad ian Garment Industry 233
the Construction o f the "Sanit ized QUESTION 8.3: What Is the Relationship
Body" 209 Between the Nation-State and Identity
QUESTION 7.5: Can a Non-stratified Under Globa lization? 234
Community Exist With in a Large Education and the Nation-State 237
Society? 210 The First Nations' Cha llenge to
The Hutterites and the Co lony of the Canad ian State 237
Heaven 210 Globa l Cha llenges to the State 240
QUESTION 7.6: How Can Anthropology QUESTION 8.4: How Do Engagements
Be App lied to A lleviate the Effects of w ith Globa l Cap ita lism A f fect Loca l
Inequa lity? 212 Cu ltura l Identit ies and Li ve li hoods? 241
Anthropology and Human Rights 212 Nuxa lk Identity in an Age o f
Anthropology and Medica l Rights: Global ization 241
The Work of Paul Farmer 214 Figure Skating, Globa lization, and
Health as a Human Right 216 Canad ian Identity 243
Intersections o f Nationa l ism and
CONCLUSIONS 219
Econom ic and Cultura l
CRITICAL THINKING QUESTIONS 219 Globa lization in Vanuatu 244
Globa lization and Cu ltura l
Diversity 247
CHAPTER 8 Find ing Hope in the Face of
Cu ltura l Devastat ion 248
GLOBAL IZATION,
CONCLUSIONS 251
NEOLIBERALISM, AND
CRITICAL THINKING QUESTIONS 252
THE NATION-STATE 220
PROBLEM 8: What are the econom ic and CHAPTER 9
cultura l effects of g loba lization , and what is
the re lationsh ip between g loba lization, the RESOLVING CONFLICT 254
nat ion-state, and neolibera lism? 221
PROBLEM 9: How do societies g ive mean ing
INTRODUCTION 221 to and just ify various forms o f conf lict
QUESTION 8.1: What Is Neolibera lism, reso lut ion, both peacefu l and v io lent? 255
and What Ro le Does It Play in Capita list INTRODUCTION 255
Economic Globa lization? 223 Justifying Violence and Imagining
"The Great Transformation" 223 Peace 255
The Emergence of Neo li bera lism 225
QUESTION 9.1: How Do Societies
QUESTION 8.2: What Role Do Nation- Create a Bias in Favour o f Co ll ective
States Play in Market Econom ies? 226 V io lence? 257

NEL CONTENTS XVII

 Horses, Rank, and Warfare V io lence, the Nation-State, and
Among the Kiowa 257 Peace in East Ti mor 269
Good Hosts Among the QUESTION 9.5: How Is It Poss ib le to
Yanomamo 258 Justify the Creation of Weapons of Mass
Constructing Re lig ious Destruction? 272
Justifications for Vio lence 259
The Language o f Nuc lear
QUESTION 9.2: How Do Societies Create Destruction 273
a Bias in Favour of Peacef ul Conflict
QUESTION 9.6: How Do Anthropolog ists
Reso lution? 261
Do Fie ldwork in the Midst of V io lent
Characteristics of Peacefu I Con f lict? 274
Societies 261
The Endangered Anthropolog ist 274
QUESTION 9.3: What Are the Economic, Is There a Place for Anthropology-
Polit ica l, and Social Differences Mil itary Co llaborations? 275
Between Peacef ul and V io lent Making Sense of Combat: Canad ian
Societies? 263 Sold iers in Kandahar 277
The Need to Protect Resources 264
CONCLUSIONS 280
Creating the Cond it ions for
Vio lence 265 CRITICAL THINKING QUESTIONS 280
Sexism and V io lent Conflict 266
QUESTION 9.4: What Is the Re lationsh ip G LOSSARY 281
Between V io lence and the
BIB LI OGRAPHY 287
Nation-State? 267
Vio lence and the Nation-State 267 IN D EX 305

XVIII CONTENTS NEL


A NOTE TO STUDENTS:
HOW TO READ THIS
TEXTBOOK
"How can you begin to think like an anthropologist?"
Each of the chapters in this book addresses a series
of questions and problems that are of concern to
contemporary anthropologists. This text provides
you with the necessary anthropological concepts
and tools to begin to think "anthropologically"
about these problems. For most of you, think-
ing anthropologically will involve re-evaluating
and critiquing many core ideas and values you
have probably been taught as being "true;' "right;'
or "natural." Through cross-cultural examples and
case studies, you will learn to appreciate the diver-
sity ofbeliefs, traditions, and experiences of different
cultures. This appreciation, in turn, will challenge
you to think differently about aspects of your own
culture, upbringing, and beliefs.
Each of the nine chapters in this text includes
a problem, chapter questions, exercises, and critical
thinking questions. Think of these as a "toolkit" to
guide you through the text. Each chapter begins
with a specific "problem."While reading a chapter,
you should keep the relevant problem in mind so
that, once you are finished reading, you will under-
stand how the various cultural examples in the text
can help you critically address the central problem
or issue of the chapter. Each chapter also opens with
a brief epigraph and an opening image related to
the respective problem. Together, they are meant
to evoke, visually and in literary terms, the issue at
hand. Keep them in mind as you read through the
chapter.
In addition, in each chapter you will find
questions that will help you think anthropologi-
cally and more specifically about the problem. To
NEL
make the broad issues in the chapter manageable,
we break down the problem into a series of related
questions. Exercises interspersed throughout each
chapter are derived from the chapter content;
they aim to focus your attention on a meaningful
critique of contemporary social practices and to
allow you to apply the new knowledge and skills
you are learning to particular social concerns.You
should therefore do the exercises after you have
read the chapter's corresponding section. Finally,
the critical thinking questions, located at the end
of each chapter, ask you to reflect on broad issues
discussed in the chapter. These questions should
be considered only once you have read the entire
chapter thoroughly. They also make excellent
study questions.
You will find key terms in bold font through-
out this text. These are foundational concepts and
ideas in anthropology, and it is important to under-
stand how these key ideas are defined within the
discipline. For instance, most people use the term
"gender" in everyday language. However, "gender"
has a unique meaning in anthropology. To help
you remember these balded key terms, we have
provided a running glossary throughout the chap-
ter, an end-of-chapter list of the key terms with
pertinent page numbers, and a full glossary at the
end of the book.
FOR INSTRUCTORS
This text introduces students to the key concepts
and methods utilized by sociocultural anthropology.
One of our goals in writing this text is to encour-
age students to read, think, and write critically.
Indeed, we believe that one of the main objectives
of first-year sociocultural anthropology courses is to
teach students to think differently about the world
XIX
around them. The text facilitates this by encour-
aging students to analyze and critique many basic
assumptions that they have brought with them to
the course. For example, many of us are taught to
think about our sense of identity, which encom-
passes gender, class, race, ethnicity, nationality, and
family, as natural, biological, or fixed as something
we are born with. In this text, however, we place
particular emphasis on the culturally constructed
nature of our world: on the idea that many identi-
ties, as well as beliefs and practices, that we view as
natural are both learned and the consequences of
cultural differences.
We thus adopt a "problem-based approach"
to the study of anthropology. Richard Robbins
wrote the original edition of Cultural Anthropol-
ogy: A Problem-Based Approach in the hope that such
an approach would foster a classroom culture that,
regardless of class size and instructional technique,
would actively involve students in the learning process,
promote critical thinking, and impress on students that
they, along with the other people and cultures of the
world, are cultural animals worthy of study.
Each chapter is organized around an intellec-
tual "problem" and then subdivided into a series of
questions that address the problem from an anthro-
pological perspective. Most sections of each chap-
ter contain short exercises that encourage students
to apply the knowledge and skills they have learned
to foster a sense of reflexivity about their own
behaviours and beliefs. Each chapter ends with a
discussion of the ways in which a problem-based
approach and anthropological perspective can be
put to use outside academia. Ultimately, we hope
that after reading this text, students will appre-
ciate that culture, as the way that human beings
make their lives meaningful, is fluid, dynamic,
contradictory, and subject to critique. Moreover,
we hope that students who read this book will
understand why and how anthropology matters
for anyone who wants to understand, and perhaps
make a difference in, the contemporary world.
The material in this text is organized by prob-
lems and questions rather than by topics. Each of
XX PREFACE
the nine chapters focuses on a specific problem of
anthropological as well as general concern:
• How can people begin to understand beliefs and
behaviours that are different from their own?
• How do sociocultural anthropologists learn
about culture?
• How do we explain the transformation of
human societies over the past 10,000 years
from small-scale, nomadic bands of hunters and
gatherers to large-scale, urban-industrial states?
• Why do people believe different things, and
why are they so certain that their view of the
world is correct and that others are wrong?
• What do we need to know before we can
understand the dynamics of family life in other
societies?
• How do people determine who they are, and
how do they communicate who they think
they are to others?
• Why are modern societies characterized by
social, political, and economic inequalities?
How are certain gender, class, racial, and other
identities privileged or marginalized in various
social contexts?
• What are the economic and cultural effects
of globalization, and what is the relationship
between globalization, the nation-state, and
national identity?
• How do societies give meaning to and justify
various forms of conflict resolution, both
peaceful and violent?
These problems have no definitive solutions, yet
they drive much intellectual inquiry. Each problem/
chapter is broken down into a series of specific ques-
tions, each of which can be "answered" by focusing
on the ethnographic and theoretical contributions of
anthropologists. Such questions include the following:
• Is it possible to see the world through the eyes
of others?
• How do people come to accept social
hierarchies as natural?
• What are the characteristics of peaceful
societies?
NEL
TOPIC AND QUESTION CORRESPONDENCE

Aboriginal and Indigenous Question 3.2; Question 3.3; Question 3.4; Question 3.5; Question 4.1; Question 4.2; Question 4.3; Question 4.4;
Peoples Question 4.5; Question 6.1; Question 6.6; Question 8.3; Question 8.4; Question 9.1; Question 9.2; Question 9.3
Applied Anthropology Question 1.5; Question 3.5; Question 5.6; Question 7.6;
Question 9.6; Chapter 9(Conclusions)
Caste Question 7.1
Colonialism Question 3.2; Question 3.3; Question 3.4; Question 4.4; Question 4.5; Question 6.2; Question 6.6; Question 8.2;
Question 8.3; Question 8.4; Question 8.5; Question 9.3; Question 9.4
Conflict Chapter 9
Corporations Question 8.1; Question 8.2
Cultural Relativism Question 1.2
Culture Change Chapter 3
Culture Concept Chapter 1
Ecology Question 1.5; Question 3.3; Question 3.5; Question 8.2; Question 8.3
Economic Anthropology Chapter 3; Chapter 7; Chapter 8
Education Question 6.1; Question 8.3
Ethnocentrism Question 1.2
Family Organization Chapter 5
Feminist Anthropology Question 4.5; Question 5.1; Question 6.4; Question 9.3
Fieldwork Chapter 2
Food Production Question 2.3; Question 3.1; Question 8.2
Foragers Question 3.1; Question 9.2
Gender Chapter 7; Question 6.1; Question 7.3; Question 9.3
Gift Giving Question 5.3; Question 6.5
Globalization Chapter 8; Question 3.2; Question 3.3
Human Rights Question 1.2; Question 7.6
Identity Chapter 6
Industrialization Question 3.2; Question 3.3
Inequality Chapter 7; Question 7.1; Question 7.2; Question 7.3; Question 7.4; Question 7.5; Question 7.6
International Development Question 3.3; Question 3.5; Question 5.6; Question 6.6
Kinship Chapter 5
Language and Culture Question 1.3; Question 4.1; Question 6.3; Question 7.3; Question 9.5
Law and Anthropology Question 1.5
Marriage Chapter 5
(Continued)

NEL PREFACE XXI

TOPIC AND QUESTION CORRESPONDENCE (Continued)

Medical Anthropology Question 1.5; Question 3.4; Question 5.6; Question 7.6
Nation-State Chapter 8; Question 9.4
Neoliberalism Chapter 8
Peasants Question 2.5; Question 3.1; Question 3.3; Chapter 5
Political Ecology Question 1.5
Political Organization and Control Chapter 7; Question 7.5; Question 9.2; Question 9.3; Question 9.4
Race and Racism Question 7.2; Question 7.4
Religion/World View Chapter 4; Question 1.1; Question 1.2; Question 6.5; Question 9.1
Ritual Question 1.3; Question 1.4; Question 4.2; Question 4.3; Question 6.4; Question 6.5; Question 6.6
Sexual Stratification Question 5.1; Question 5.2; Question 5.3; Question 9.3
Sexuality Question 5.3; Question 5.5; Question 5.6; Question 7.3
Social Stratification Chapter 7
Status and Rank Chapter 7; Question 3.1; Question 3.2; Question 3.3; Question 9.1
Subsistence Techniques Question 3.1; Question 3.2
Symbolism Question 1.1; Question 1.3; Question 1.4; Question 4.1; Question 4.2; Question 4.3; Question 6.4; Question 6.5
Systems of Exchange Question 6.5
Tourism Question 2.5; Question 8.4

Although the problems and questions included
in the text are not exhaustive, those that we have
selected are central to the concerns of the discipline
and include the topics and issues typically covered in
an introductory sociocultural anthropology class. We
have chosen problems and questions that we hope will
capture students' imaginations and whet their appe-
tite for further study in the discipline. The Topic and
Question Correspondence chart, which links topics to
questions considered in the text, can be used in guid-
ing discussion and in course planning.
A key pedagogical feature of this text is the
inclusion of exercises that give students the oppor-
tunity to apply what they have read, to think about
the implications of the material for their own
lives, and to think about various problems "like an
anthropologist." These exercises are interspersed
throughout the text and can be used in various
ways by students and instructors. They might
serve as discussion questions in lectures, tutori-
als, or online discussion posts, or they could be
used as the basis for group work. They could also
be treated as informal writing assignments, with
students preparing brief reading responses based
on the exercises, which would then be used as a
starting point for classroom discussion. However
they are used, the exercises are designed to give
first-year students a chance to engage in intellec-
tual debate and to highlight the real-world impli-
cations of what they have learned.
In addition to the exercises, each chapter
concludes with several critical thinking questions.

XXII PREFACE NEL

The questions, together with updated end-of-
chapter glossaries of key terms, encourage
students to review what they have learned in two
different ways. The lists (whose terms appear in
bold throughout the chapter) allow students to
review each chapter's material quickly: names,
terms, and theories. The critical thinking ques-
tions provide students with the opportunity to
rethink the material in a way that underscores
what they have learned through the problem-
based approach.
This third edition of Sociocultural Anthropology:
A Problem-Based Approach includes maps, which
are interspersed throughout the chapters. The inclu-
sion of the different projections that open this book
exemplifies one of the key pedagogical goals of an
introductory anthropology class: to show how one's
entire world is shaped by one's cultural perspective. In
addition to these maps, each of the chapters includes
two or three smaller maps, each of which corresponds
with one of the ethnographic examples in the text.
These are intended to help orient students toward
the material, especially for places that, in our teaching
experience, students tend to be less familiar with (the
Trobriand Islands, for example).
Another key feature that contributes to learning
stems from Richard Robbins's conviction evident
in the earlier editions and maintained here, and which
we share that students learning about the cultures of
others cannot fully appreciate them without first under-
standing something of their own cultural perspective. In
order to appreciate that other people construct their
worlds, they must appreciate that they themselves do
so as well. Accordingly, we have included numerous
comparisons of world cultures with North American
cultures, both in the text and through the exercises.
NEW IN THIS EDITION
In this Third Canadian Edition of Sociocultural Anthro-
pology: A Problem-Based Approach, we retain the spirit
of Richard Robbins's account of what anthropology
NEL
is all about. We continue to build on Sherrie Larkin's
efforts in the first Canadian edition to provide inter-
esting and important examples of the research that
Canadian anthropologists are doing, both in Canada
and beyond. Larkin's strong focus on Canadian anthro-
pological work with First Nations, Inuit, and Metis
peoples remains important as well. In order to give
students a sense of both the history of the discipline
and its ongoing dynamism and potential, we have
added new ethnographic examples from around the
world, both classic and contemporary. In response to
instructor feedback, and based on our own experiences
in the classroom, we have made several additions and
enhancements throughout the text. These include a
change in the title of the text. Although the first and
second Canadian editions were titled Cultural Anthro-
pology: A Problem-Based Approach, we have replaced
the term "cultural anthropology" with "sociocultural
anthropology:' We feel that this change better reflects
the combined influences of British and American
anthropology on Canadian anthropological traditions.
In addition, we have made the following chapter-
specific changes.
Chapter 1
• We have moved and lengthened our discussion
of fieldwork from Chapter 1 to form a new
chapter on fieldwork (Chapter 2).
• The discussion of anthropology's four sub-
fields (archaeology, biological/physical
anthropology, linguistics, and sociocultural
anthropology) is expanded.
• This edition expands significantly upon
the second edition's discussion of applied
anthropology, with examples drawn from
research within legal anthropology, the
corporate sector, work among Indigenous
groups, and health-related research.
Chapter 2
• This chapter is new to this edition. Much of
the material on fieldwork from the last edition
has been moved here and expanded upon.
PREFACE XXIII
Another random document with
no related content on Scribd:
 És alighogy leültem mellé, ez az alak nyugodt hangon
megszólított:
– Hogy vagy? Jól?
Megrezzenve fordultam felé és az arcába néztem. Újra
megszólalt:
– Nem ismersz rám?
– Nem!
– Des Barrets vagyok.
Elképedtem. Csakugyan ő volt, Jean des Barrets gróf, egykori
gimnázista-társam.
Megszorítottam a kezét, de olyan zavartan, hogy meg sem
tudtam szólalni.
Végre kinyögtem:
– No, és te, te hogy vagy?
Nyugodtan válaszolt:
– Hát megvagyok, ahogy lehet.
Elhallgatott. Szeretetreméltó akartam lenni, erőlködtem: mit
mondhatnék valami rendeset?
– És… és mit csinálsz?…
Rezignáltan felelte:
– Láthatod.
Éreztem, hogy elpirulok. Arrább feszegettem a kérdést:
– De amúgy,… állandóan… mit szoktál csinálni?
Barátom nagy füstfelhőket fújt maga elé:
– Mindig csak ezt.
 Azzal az asztalon heverő rézpénzzel megkocogtatta a
márványlapot és elkiáltotta magát:
– Pincér, két pohár sört!
Távol egy hang ismételte: Két pohár a négyeshez! Még távolabbi
hang felelt rá szinte sivítva: Itt van! Aztán egy fehérkötényes ember
tűnt föl, amint hozta a két poharat, amelyből futtában kilötyögtette a
sárga italt a homokozott padlóra.
Des Barrets egy hajtásra kiitta a poharát s már vissza is tette az
asztalra, miközben beszürcsölte a bajuszára tapadt habot.
– Na, és egyébként, mi ujság? – kérdezte azután.
Igazán nem tudtam mondani neki semmi különöset. Dadogtam:
– Semmi, öregem, semmi a világon. Én kereskedő lettem.
Des Barrets ugyanazzal az egyforma hanggal kérdezte:
– Na… és az olyan mulatságos?
– Dehogy! Mért volna az? De elvégre csak kell valamit csinálni!
– Mi a csudának?
– Hát… az embernek kell valami foglalkozás.
– Ugyan! mire jó az? Lásd, én nem csinálok semmit; soha,
semmit. Azt még értem, ha valaki azért dolgozik, mert nincs pénze.
De ha az embernek van miből élnie, haszontalanság a munka. Mert
mit is érsz vele? Magadért csinálod, vagy másokért? Ha magadért,
és jól esik, még hagyján, jól van; de ha másokért, marha vagy.
Des Barrets letette a pipáját a márványlapra és újra elkiáltotta
magát:
– Pincér, még egy pohárral!
Azzal folytatta:
 – Szomjas leszek a beszédtől. Nem vagyok hozzászokva. Hát,
mondom, én nem csinálok semmit, csak élek a világba, öregszem.
Ha meghalok, nem sajnálok majd semmit. Nem lesz semmi
emlékem, csak ez a sörház. Se asszony, se gyerek, se bú, se baj,
semmi. Sokkal jobb így.
Felhajtotta a poharat, amelyet közben odahoztak, nyelvével
végigszántotta a szájaszélét és újra fölvette a pipáját.
Bambán néztem rá. Megkérdeztem:
– Nem voltál te mindig ilyen, úgy-e?
– Pardon, mindig ilyen voltam, már gimnázista-korom óta.
– Pedig ez így mégse élet, pajtás. Borzasztó ez! Nézzük csak,
biztosan foglalkozol mégis csak valamivel; van, amit szeress,
vannak barátaid…
– Dehogyis. Délben kelek fel. Akkor idejövök, eszem, megiszom
a söreimet. Itt ülök estig, akkor vacsorázom, – további sörök. Aztán,
hajnali félkettő tájban hazamegyek lefeküdni, mert itt zárnak. Ez a
legbutább a dologban. Tíz év óta legalább hat esztendőre valót
töltöttem el ezen a széken, ebben a sarokban; a többit az
ágyamban, – és soha egyebütt. Néha diskurálok a vendégekkel.
– De annak idején, mikor felkerültél Párizsba, eleinte mégis csak
csináltál valamit?
– Jogászkodtam… a Médicis-kávéházban.
– De azután?
– Azután?… átkeltem a Szajnán és idejöttem.
– És erre miért szántad el magad?
– Na hallod, az ember nem maradhat egész életére a Quartier
Latin-ben. A diákok nagyon zajosak. Innen azonban már nem
mozdulok. Pincér, egy pohárral!
Azt hittem, hogy csúfolódik velem. Tovább faggattam:
 – Nézd csak, beszélj őszintén. Valami nagy bánatod van?
Boldogtalan szerelem, mi? Persze hogy úgy lesz, utólért a balsors.
Hány éves vagy?
– Harmincöt. De legalább is negyvenötnek látszom.
Jól az arcába néztem. Ráncos, ápolatlan arca majdnem olyan
volt, mint egy aggastyáné. A fejebúbján néhány hosszú szál szőr
lengett a kétes tisztaságú bőr fölött. Hatalmas szemöldökei voltak,
nagy bajusza, sűrű szakálla. Hirtelen, magam sem tudom hogyan,
egy mosdótál víziója jelent meg előttem, – a tál teli volt feketés
vízzel, amivel ezt a sok szőrt mosná ki valaki tisztára.
Azt mondtam a barátomnak:
– Csakugyan, idősebbnek látszol, mint amennyi vagy. Egész
biztosan sok bánat ért.
Felelt:
– De ha mondom, hogy nem! Ilyen öreg azért vagyok, mert nem
járok ki a levegőre. Semmitől se romlik úgy le az ember, mint a
kávéházi élettől.
Sehogyse tudtam hinni Des Barrets-nek:
– Biztosan a szoknyákat is kergetted. Az ember nem kopaszodik
így meg, – csak ha sokat szeretkezett.
Nyugodtan rázta meg a fejét, telehullatva a vállát az apró, fehér
korpával, amely maradékhajából leporzott:
– Nincs igazad, mindig jól viseltem magam.
Tekintetét a lámpakar felé emelte, amely a fejünk felett lobogott:
– Ha megkopaszodtam, a gáz az oka. A gázláng árt a hajnak. –
Pincér, egy pohár sört! – Te nem iszol?
– Köszönöm, nem. Hanem a te dolgod igazán érdekel. Mióta
hagytad így el magad? Sehogyse normális eset ez, nem
természetes. Okvetlenül van mögötte valami.
 – Hát jó, gyerekkorom óta vagyok így. Akkor mellbevágott valami,
– még egész apró kölyök voltam, – és azóta fuccs a számomra az
egész élet.
– És mi volt az?
– Tudni akarod? Hát ide figyelj! Jól emlékezhetsz a kastélyra,
ahol nevelkedtem, hiszen te is jártál ott ötször vagy hatszor vakációk
idején. Emlékszel, micsoda nagy szürke épület volt, nagy park
közepén, a hosszú tölgy-sétányok közt, amelyek a négy égtáj felé
nyíltak! Emlékszel atyámra és anyámra is, mind a ketten milyen
szertartásosak, ünnepélyesek és szigorúak voltak.
Én az anyámat imádtam, az apámtól rettegtem, – egyebekben
pedig mindkettőjüket nagyon tiszteltem, hiszen hozzá voltam szokva,
hogy mindenki fejet hajt előttük. Ott, a vidéken, csak »a gróf úr« és
»a méltóságos grófné« volt a nevük, és még szomszédaink is, a
Tannemare-ok, a Ravelet-k, a Brenneville-ek, megkülönböztetett
tiszteletet mutattak szüleim iránt.
Akkoriban tizenhárom éves voltam, víg kölyök, elégedett
mindennel, ahogy már ebben a korban szokás, teli azzal a
boldogsággal, hogy milyen jó élni.
Egyszer aztán, szeptember vége felé, amikor már csak néhány
nap választott el attól, hogy visszatérjek a gimnáziumba, az történt,
hogy éppen farkast játszottam a park bokrai közt, mindenütt az ágak
és lombok közt loholva, mikor az egyik sétányon átvágtomban apát
és anyát pillantottam meg, amint arra sétáltak.
Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Nagy szél fútt
aznap. Az egész fasor meghajolt a szélrohamok alatt, nyögött, szinte
fel-feljajdulva, süket és mély üvöltéssel, ahogy a rengeteg szokott a
viharban.
A leszakadt levelek – sárgák voltak már – madarak módjára
röpdöstek, forogtak, hulltak alá, majd végignyargaltak a sétányon,
mint holmi gyors vadak.
 Esteledett. A bozótban már sötét volt. A szélnek és a lombnak a
nyugtalansága engem is felizgatott, nyargaltam, mint egy őrült és
ordítoztam, – a farkasüvöltést akartam utánozni.
Amint szüleimet észrevettem, óvatos léptekkel indultam feléjük, a
lombok mögött, hogy meglepjem őket, mintha igazi kóbor vad
volnék.
De pár lépésnyire tőlük félelem dermesztett meg. Apám, valami
rettenetes düh kitörésében, ezt kiáltotta anyámnak:
– Anyádnak nincs esze, – és különben is, nem is az anyádról van
szó, hanem rólad. Mondom, hogy nekem kell az a pénz és te alá
fogod írni!
Anyám szilárd hangon válaszolta:
– Nem írok alá semmit. Az a pénz a Jean vagyona, meg fogom
őrízni az ő számára és nem akarom, hogy ezt is elverd a
hölgyikékkel, meg a cselédlányokkal, ahogy a te örökségeddel
tetted.
Ekkor az apám, remegve dühében, megfordult és torkonragadta
anyámat, – a másik keze teljes erővel belesujtott az anyám arcába.
Anyám kalapja leesett, kibomló haja szétszóródott; –
megpróbálta kivédeni az ütéseket, de nem sikerült neki. És apám,
mint az őrült, újra és újra sujtott. Anyám már a földön vonaglott, két
karja mögé bújva az ütések elől. Akkor apám visszafordította a
hátára, hogy tovább üthesse, és lefeszítette anyám kezeit, amikkel
eltakarta az arcát.
Én pedig? Kedvesem, én akkor úgy éreztem, hogy vége van a
világnak és minden örök törvénynek. Azt a lelki fölfordulást éltem át,
amilyent természetfeletti dolgok keltenek, a szörnyű méretű
katasztrófák, a jóvátehetetlen szerencsétlenségek. Gyerekfejem
megzavarodott, az őrület csapott belé. Teljes erőmből ordítani
kezdtem, azt se tudva, miért teszem, – a rémülettől, a fájdalomtól, az
iszonyú megriadástól. Apám meghallotta, felém fordult, észrevett és
felkelve, arrafelé indult. Azt hittem, hogy most mingyárt megöl és
elfutottam, mint az űzött vad, egyenesen neki az erdőnek.
Mentem egy órát, mentem két órát, nem is tudom, mennyit?
Mikor éjszaka lett, eldőltem a füvön, kimerülve, – és ott maradtam,
feldultan, gyötrő félelemben, emésztő bánattal, amely örökre meg
tud törni egy szegény gyermeki szívet. Fáztam, talán éhes is voltam.
Kivirradt. De én nem mertem fölkelni, elindulni, se azért, hogy
visszatérjek, se azért, hogy tovább meneküljek, – rettegtem, hogy
találkozhatom az apámmal, akit pedig nem akartam látni többé.
Talán ott haltam volna meg nyomorultan és éhen az alatt a fa
alatt, ha az őr rám nem akad és erővel haza nem visz.
Szüleimet úgy találtam, amilyenek rendesen voltak. Anyám csak
annyit mondott, hogy: – »Csúnya fiú, hogy megrémítettél, egész
éjszaka nem aludtam.« Én nem feleltem, csak sírva fakadtam. Apám
nem szólt egy szót sem.
Egy héttel később visszamentem a gimnáziumba.
Hát, kedvesem, ezzel aztán végem is lett örökre. Megpillantottam
a dolgok másik oldalát, a rosszabbikat; – és azóta nem tudom
észrevenni a jót. Mi ment végbe a lelkemben? Micsoda különös
tünemény, ami megfordítja az elme járását? Nem tudom. De többé
nem kívántam és nem áhitottam semmit, nem szerettem senkit,
fuccs minden vágynak és ambíciónak és reménynek. Egyre csak
szegény anyámat látom, ott a fasorban, a földön, ahogy az apám üti
és veri. – Anyus már meghalt, jó egypár éve. Apám még él. De nem
láttam viszont többé. – Pincér, még egy pohárral!
Hozták a poharat és egy kortyra fölhajtotta. Amint azonban újra
felvette a pipáját, a keze reszketett és a pipa eltört. Kétségbeesett
mozdulattal mondta:
– Tessék! ez aztán igazi csapás, mondhatom. Most megint
szíhatok egyet vagy egy hónapig, amíg jó fekete lesz.
És végigsüvítette a termen, amely most már tele volt dohányzó
és söröző emberekkel, az örökös kiáltást:
– Pincér, egy pohár sört, – és egy új pipát!
 A keresztelő.

A tanyaház ajtajában ünneplő ruhásan vártak a férfiak. A májusi

nap végigöntötte szőke fényét a kinyílt almafákon, amelyek
gömbölyűek voltak, mint valami roppant, fehér meg rózsaszínű,
illatos csokrok és az egész udvart virágtetővel borították be. A fákról
szüntelenül hulldogált az apró szirmok havazása, röpködött és
forogva szállt alá a magas fűbe, amely közt a pitypangok lángocskái
és a pipacsok vérfoltjai ragyogtak.
A trágyagödör szélén egy nagy koca szunyókált, roppant hasa és
dagadó emlői voltak, körülötte pedig apró malacnép sündörgött, a
farkincájuk úgy csavarodott körbe, mint valami spárgadarab.
Egyszerre, a távolból, a tanyaházak mögül, megcsendült a
templom harangja. Az érc hang nekiindította a vidám égnek gyönge
és messzi hivogatását. A kék térségen át, amelyet a nagy bükkfák
fogtak közre, fecskék csaptak keresztül, mint megannyi nyíl. Olykor
érezni lehetett az istállók szagát, elkeveredve az almafák lágy és
cukros lehelletével.
A kapuban álldogáló férfiak közül az egyik a ház felé fordult és
bekiáltott:
– Gyerünk má’, Mélina, ránk harangoztak!
Harmincéves lehetett ez a férfi. Nagy darab paraszt volt, akit a
hosszú mezei munka még nem görnyesztett meg és nem tett
csúnyává. Egy öreg ember, – az apja – afféle görcsös-szálas alak,
mint valami tölgyfa-derék, bütykös csuklókkal és szétferdült lábakkal,
– kijelentette:
– Olyan még sose vót, hogy a fehérnép idejébe készen lett vóna!
 Az öregnek a másik két fia nevetett s az egyik odafordult a
bátyjukhoz, aki az elébb bekiáltott:
– Eriggy értük, Polyte. Délig se kerülnek ezek elő!
És a fiatal férfi befordult a tanyájára.
Egy csapat kacsa, amelyik ott állt meg a parasztok körül,
hápogva kezdett csapkodni a szárnyával, aztán nekiindultak az
úsztatónak, lassú és himbáló tipegéssel.
Ekkor, a nyitvamaradt ajtóban vastag nő jelent meg, aki egy
kéthónapos kis gyereket hozott kifelé. Az asszonyság magas
főkötőjének fehér kantárjai lefityegtek a hátára, a vörös vállkendőre,
amely úgy lobogott, mint valami tűziveszedelem, – a kisded pedig,
fehér vásznakba bugyolálva, a derék bába dombos hasán
nyugodott.
Aztán az anya lépett ki, tenyeres-talpas nő, alig tizennyolc éves,
– és üdén és mosolyogva kapaszkodott az ura karjába. A két
nagyanya folytatta a sort, fonnyadtalmaképpel és nyilvánvaló
fáradtsággal, mint akiknek a derekát már régen megtörte a sok
hosszútűrésű, kemény házidolog. Az egyik özvegy volt; ez fogadta el
most a karját a nagyapának, aki megvárta az ajtóban; és élére
kerülve a menetnek, elindultak, – mögöttük a csecsemő a tudós-
asszonnyal. A család többi tagja csatlakozott hozzájuk. A
legfiatalabbak papírzacskókat vittek, amik tele voltak cukros
mandulával.
Messziről a kis harang szünetlenül csengett, teljes erejéből
hívogatva a gyenge apróságot, akit vártak a templomban. Az árkok
szélére parasztgyerekek másztak fel, a kerítések mögött emberek
jelentek meg; a tanyák lánynépe megállt, a két tejes csöbröt letették
maguk elé, úgy nézték a keresztelős menetet.
A bába pedig triumfálva vitte élő terhét, kikerülve a mélyutak
pocsolyáit, a fával beültetett lejtő-hajlások közt. Az öregek
szertartásosan lépegettek, bár egy kicsit tétován, amiben része
lehetett a kornak, meg a köszvénynek is. A fiatalok viszont a
legszívesebben táncra perdültek volna s a lányokat nézegették, akik
kicsődültek a csodájukra. Az apa és az anya súlyosan, komolyabban
rakták a lépést, úgy mentek, a gyerek után, aki egyszer majd a
helyükre fog állani az életben és fentartója lesz a vidéken a
nevüknek, a Dentu névnek, amelyet járásszerte jól ismer mindenki.
Kijutottak a síkságra és átvágtak a földeken, hogy megrövidítsék
az út nagy kanyarodóját.
Már látni lehetett a templomot is, a hegyes kis tornyot. Fönt,
pontosan a palatető alatt, mintha át lett volna lyukasztva a torony és
ebben a nyílásban valami mozgott, élénken lendülve erre meg arra,
eltűnve meg előtűnve a szűk ablak mögött. A harang volt, amely
egyre csengett, mintegy kiáltozva az újszülött elé, hogy jöjjön már,
leróni első látogatását a jó Isten házában.
Egy kutya csatlakozott a menethez. Cukros mandulát dobáltak
elé és az eb játékosan ugrált az emberek körül.
A templom ajtaja nyitva volt. A pap, vöröshajú, magas, sovány,
erős fiatalember, maga is a Dentu-nemzetségből, a kisgyerek
nagybátyja, az apának egy másik fivére, az oltár előtt várakozott. És
a rítus szent rendje szerint megkeresztelte unokaöccsét Prosper-
Césarnak, miközben a csecsemő sírva fakadt a jelképes só ízétől.
Mikor a szertartás bevégződött, a család a küszöbön megvárta,
amíg a lelkész leveti a karingét; aztán újra útnak indultak. Most már
gyorsan haladtak, mert a lakoma járt a fejükben. A környék minden
lurkója a nyomukba szegődött és valahányszor egy-egy marék
édességet vetettek közéjük, veszett kavarodás támadt, acsarkodó,
bírkózó, hajtépő hempergés. A kutya is közéjük ugrott, hogy elkapja
a mandulaszemeket, – hiába cibálták a farkát, a fülét, a lábait,
csökönyösebben harcolt a kis fickóknál is.
A bába, egy kissé ellankadva, odaszólt a papnak, aki mellette
lépkedett:
– Jaj, kedves tisztelendő úr, nem fogná-e meg egy picurkát az
öcsikéjét, amíg kiáll belőlem a zsibbadás. Valósággal görcs esett a
gyomromba!
 A pap átvette a gyermeket, akinek hosszú, fehér pólya-takarója
villogó folttal terült el a fekete reverendán. Megcsókolta a kisdedet,
nem is igen tudva, hogyan tartsa, hogyan fektesse karjára a könnyű,
furcsán feszélyező terhet. Mindenki kikacagta. Az egyik nagyanya
messziről odaszólt neki:
– Mondd csak, tisztelendő, nem fáj a szíved, hogy neked soha se
lesz ilyen kis izéd?
A pap nem felelt. Nagy léptekkel haladt, mereven nézve a kék
szemű apróságot, akinek még egyszer meg szerette volna csókolni
a gömbölyű pofikáját. Nem bírt a kívánságával és arcához emelte a
gyereket, hosszú-hosszú csókra.
Az apa rákiáltott:
– Hé, plébános úr, ha neked is kéne egy, csak egy szavadba
kerül!
És rákezdték a tréfákozást, a földmíves emberek módján…
Mihelyt asztalhoz kerültek, úgy tört ki belőlük a vaskos paraszti
jókedv, mint valami vihar. A másik két fiú is házasodófélben volt s
mindegyiknek ott volt a menyasszonya is, akik már csak a lakzira
jöttek el. És a vendégek fáradhatatlanul ontották a sok célzást az
eljövendő párosodásokra, amelyeket az új házasságok ígértek.
Zsíros szavak görögtek, borsos beszédek, amelyektől a lányok
pirulva vihogtak fel, a férfiak pedig az oldalukat fogták. Csapkodták
az öklükkel az asztalt, kiabáltak. Vége-hossza nem volt az apa és a
nagyapa malackodásainak. Az anya mosolygott; az öreg asszonyok
szintén kivették a részüket a vidámságból és ők is meg-
megeresztettek némely csintalan mondást.
A plébános, aki hozzá volt szokva ezekhez a paraszti
kicsapongásokhoz, nyugodtan ült a bábaasszony mellett, ujjával
meg-megcsiklandozva az újszülött unokaöccs szájacskáját, hogy
nevetésre ingerelje. Olyan meglepődöttnek látszott, mintha még
sohase látott volna kisgyereket. Elgondolkozva figyelte, merengő
komolysággal, valami gyöngédségnek a felébredésével, amit nem
ismert eddig, ezt a különös, heves és egy kissé szomorkás érzést,
ami most elfogta ezzel a kis törékeny lénnyel szemben, aki a
fivérének a fia volt.
Nem hallott és nem látott, csak a gyereket nézte. Szerette volna
újra az ölébe emelni, mert a mellében és a szívében még ott
bizsergett annak a kedves érzése, ahogy a csecsemőt az előbb, a
templomból jövet, ő hozta. Megilletődve révedt erre a kis ember-
magocskára, mint valami kimondhatatlan misztériumra, amit még
sohase gondolt végig, ezt a fenséges és szent titkot, egy új lélek
testbe-szökkenését, az élet kezdetének, a szerelem
kibimbózásának, a faj folytatódásának, az emberiség örök
továbbhaladásának a nagy misztériumát.
A bábaasszony kivörösödött képpel, csillogó szemmel evett, – de
a kisded feszélyezte az asztal mellett a kényelmes ülésben.
A pap odaszólt:
– Adja nekem a kisbabát. Én úgyse vagyok éhes.
És átvette a gyereket magához. Minden eltűnt körülötte, minden
megszűnt; a szemével rátapadt a rózsás, pufók arcocskára és az
apró test melege, átjárva a pelenkákat és a reverenda szövetét,
lassanként a pap combjait érte, átáradt belé, mint valami nagyon
könnyű, nagyon jó, nagyon szűzies simogatás, édes gyönyörűség,
amitől könnybe lábbadt a szeme.
A lakomázók rettenetesen lármásak lettek. A kisgyereket felverte
a kiabálás, elkezdett sírni.
Egy hang ezt kiáltotta:
– Hé, tisztelendő úr, megszoptathatnád a kicsikét!
Kirobbanó röhögés rázta végig a nagyszobát. Az anya azonban
felkelt, fogta a fiacskáját és átvitte a szomszéd szobába. Néhány
perc múlva visszatért azzal, hogy a csecsemő szépen elaludt a
bölcsőjében.
 A vendégeskedés folyt tovább. Olykor a férfiak és a nők kimentek
az udvarba, aztán megint visszatértek az asztalhoz. A sok hús,
főzelék, almabor meg vinkó sorra lecsúszott a torkokban,
felpuffasztotta a hasakat, kigyujtotta a szemeket, mámorba borította
a fejeket.
Bealkonyodott, mire eljutottak a kávéig.
A pap már régóta eltűnt, anélkül hogy megütköztek volna a
távollétén.
A fiatal anya végre fölkelt, hogy megnézze, alszik-e még a
kisded? Már sötét volt, az asszony tapogatózva ment előre a
szobában, előrenyujtott karral, hogy neki ne ütődjön valami bútornak.
Hirtelen furcsa zaj dermesztette meg, azután rémülten szaladt ki,
annak a bizonyosságával, hogy odabent mozog valaki. Visszatért a
nagyszobába, halálos sápadtan, reszketve, és elbeszélte a dolgot. A
férfiak valamennyien felugráltak, részeg, fenyegető kavarodás volt,
és az apa, lámpával a kezében, előreszaladt.
A pap ott térdelt a bölcső mellett és zokogott, a homloka rá volt
hajtva a párnára, amelyen a gyermek feje pihent.
 Késő bánat.

Saval úr, akit Mantes-ben csak Saval apónak hívnak, most kelt
fel. Esik az eső. Szomorú őszi nap; a levelek hullanak. Lassan
hullanak az esőben, mint egy másik, sűrűbb és lassúbb eső. Saval
úrnak nincs jókedve. Elmegy a kandallótól az ablakig, aztán az
ablaktól a kandallóig. Az életnek vannak sötét napjai. És Saval úrnak
ezentúl már csak ilyen sötét napjai lesznek, mert már hatvankét
éves! Magányosan él, igazán agg agglegény, aki körül nincsen
senki. Milyen szomorú így meghalni, egészen egyedül, minden
odaadó érzés híjával!
Az életére gondol, a letarolt, üres életére. Visszaemlékszik a
régmúlt időkre, a gyerekkorára, a gyerekkorában egy házra, arra,
amelyikben a szüleivel élt; aztán a kollégiumra, a vakációkra, a
párizsi jogászévekre. Aztán az apja betegségére, halálára.
Akkor visszajött, haza, hogy együtt legyen az anyjával. Így éltek
kettesben, a fiatal legény és az öreg asszony, békességben, semmi
többet nem is kívánva. Aztán az anyja is meghalt. Hajh, milyen
szomorú is az élet!
Egyedül maradt. És most már nemsokára ő rá is rákerül a sor, ő
is meghal. Eltűnik a világból és azzal vége. Paul Saval nem lesz
többé. Micsoda borzalmas história! A többi ember élni fog,
szeretkezni fog, nevetni fog. Úgy bizony, élik majd a világukat és ő, ő
nem lesz sehol! Mily különös, hogy az emberek nevetnek, mulatnak,
jókedvűek tudnak lenni a halálnak e mellett az örök bizonyossága
mellett! Még ha csupán valószínű volna ez a halál, akkor még
lehetne remélni; de több annál, – kikerülhetetlen! – olyan
kikerülhetetlen, mint az éjszaka a nappal után.
 És még ha lett volna tartalma az életének! Ha csinált volna
valamit életében; ha kalandjai, nagy gyönyörűségei, sikerei lettek
volna, a kielégülésnek sok-sok fajtája! De nem volt része egyikben
sem. Nem tett soha egyebet, csak felkelt, szabályos időközökben
evett meg lefeküdt. Így jutott el a hatvankettedik évéig. Még csak
meg se házasodott, mint más emberfia. És miért nem? Igen, miért is
nem házasodott meg? Megtehette volna, hiszen volt némi vagyona.
Talán az alkalom hiányzott? Meglehet! De az ember maga idézi elő
ezeket az alkalmakat! Ő pedig hanyag volt, ez az egész. A
nemtörődömség volt mindig a fő bökkenője, vétke és hibája. Hány
ember rontja el az életét merő nemtörődömségből. Némely fajta
embernek olyan nehezére esik minden: felkelni, ide-oda mozdulni,
dolgokban eljárni, beszélni, kérdéseket meghányni-vetni.
Még csak nem is szerette soha senki. Nem volt nő, aki aludt
volna a mellén a szerelem teljes odaadásában. Nem ismerte a
várakozás kéjes aggodalmait, a kézszorítások isteni borzongását, a
győztes szenvedély elragadtatását.
Milyen emberfölötti gyönyör is áradhat el a szíveken, mikor az
ajkak először találják meg egymást, mikor a négy kar ölelkezése
egyetlen lénnyé forraszt össze, egyetlen királyian boldog lénnyé, két
egymásba őrült emberi lényt.
Saval leült, talpait a tűz felé nyujtóztatva. Házikabátban volt.
Ez hát bizonyos, az életének fuccs! Pedig volt ő is szerelmes! De
ezt is titokban cselekedte, fájdalmasan és hanyagul, mint mindent.
Igen, szerelmes volt, régi barátnőjébe, Sandresnébe, régi
cimborájának, Sandresnak a feleségébe. Oh! ha fiatal leány korában
ismerte volna! De későn került az útjába, már mint asszony. Pedig
ezt a nőt bizonyára megkérte volna! És még így is hogy szerette,
szüntelenül, az első naptól kezdve!
Emlékezett, milyen izgalom volt, valahányszor újra látta; milyen
szomorúság, ha válnia kellett tőle; eszébe jutottak az éjszakák,
amikor nem tudott aludni, mert az asszonyra gondolt.
 Reggelenként mindig egy kicsit kevésbé szerelmesen ébredt fel,
mint ahogy este lefeküdt. Miért?
Milyen csinos nő volt valaha Sandresné, milyen helyes, szőke,
bodros, kacagó teremtés! És Sandres nem volt neki való férj. Most
az asszony ötvennyolc éves és boldognak látszik. Oh! ha ez az
asszony annak idején őt szerette volna, őt! És miért ne szerette
volna őt ez a Sandresné, ha ő, Saval, annyira szerette az asszonyt?
Ha legalább valahogy kitalált volna valamit a dologból az a nő!…
De hát igazán nem talált ki soha semmit? – nem látta, nem értette,
miről van szó? Nem gondolhatott magában egyet-mást? Ha
szerelmet vallott volna Sandresnénak, – mi lett volna a felelet?
És Saval sorra vetette fel magának a kérdéseket, ezer más
részletről is. Újra végigélte az életét, egész tömegét igyekezett
megragadni az emlékeknek.
Eszébe jutottak mind a hosszú, écarté-játékos esték
Sandreséknál, mikor az asszony még fiatal és olyan bájos volt.
Eszébe jutott minden, amiket az asszony mondott neki, a szavak
különös hangsúlyozása néha, a néma kis mosolyok, amelyek annyi
mindent engednek sejtetni.
Eszébe jutottak a közös séták, hármasban, a Szajna mentén, a
falatozások a fűben, vasárnaponként, mert Sandres hivatalnok volt
az alprefektúránál. És egyszerre egy nagyon éles emlék jelentkezett,
egy délután emléke, amikor együtt volt az asszonnyal egy kis
ligetben a folyó mellett.
Reggel indultak el, kis csomag elemózsiákkal. Remek tavaszi
nap volt, azok közül a tavaszi napok közül, amelyek berugatják az
embert. Minden ízlik ilyenkor, csupa boldogságnak látszik minden. A
madarak vígabban csicseregnek és gyorsabban csapják össze a
szárnyaikat. A társaság a fűben lakmározott, fűzfák alatt, egészen
közel a napfénytől álmos vízhez. A levegő langyos volt, tele a
növényi nedvek szagával, az ember kéjesen itta magába. Milyen jó
volt minden azon a napon!
 A villásreggeli után Sandres elnyúlt és elaludt: »élete legjobb ízű
álmát aludta« – mondta utóbb, mikor felébredt.
Sandresné belekapaszkodott Saval karjába és kettesben
nekiindultak a part hosszának.
A nő rátámaszkodott Savalra. Nevetett és azt mondta:
– Barátocskám, berúgtam, teljesen be vagyok rúgva.
Saval nézte az asszonyt és még a szíve gyökere is reszketett,
érezte, hogy elsápad; félt, hogy a pillantása túlságosan merész talál
lenni, hogy a keze remegése elárulja a titkát.
Az asszony koszorút font hosszú fűszálakból és vízi liliomokból,
és azt kérdezte Savaltól:
– Mondja csak, szeret maga engem egy kicsit?
Mikor pedig a férfi nem felelt, – mert nem jött szó az ajkára és
legszívesebben térdre borult volna, – az asszony elkezdett nevetni,
elégedetlen nevetéssel és a Saval arcába kiáltotta:
– Nagy mamlasz maga, tudja? Az ember ilyenkor legalább szól
egy szót!
És Saval majdnem sírva fakadt, hogy még mindig egy árva szót
se tudott kinyögni.
Mindez feltűnt most az emlékezetében, olyan élesen, mint az
első nap. Miért mondta akkor az asszony, hogy: »Nagy mamlasz! Az
ember ilyenkor legalább szól egy szót!«
És eszébe jutott, milyen gyöngéden dőlt rá az asszony. Mikor az
egyik alacsony ág alatt lehajoltak, érezte a nő fülét, ahogy odaér az
ő arcához és ő vadul hőkölt hátra, mert attól félt, hogy az asszony
azt hiszi, hogy készakarva történt ez az érintkezés.
Mikor pedig megkérdezte Sandresnét, hogy: »Nem kellene-e már
visszamenni?« – az asszony furcsa pillantást vetett rá. Igen, igen,
nagyon különös volt, ahogy ránézett. Akkor nem ütött szöget a
fejébe a dolog, de most egyszerre nagyon élénken emlékszik rá.
– Ahogy gondolja, barátocskám. Ha fáradt, visszafordulhatunk.
Ő pedig azt felelte, hogy:
– Nem a fáradtság; de Sandres esetleg már felébredt…
Az asszony akkor rándított egyet a vállán:
– Ha maga attól fél, hogy az uram felébredt, az más; forduljunk
vissza!
Visszafelé az asszony hallgatott és nem támaszkodott tovább a
karjára. Miért?
Ezt a »miért?«-et eddig még nem vetette föl Saval soha. Most
úgy rémlett, egyszerre felfog valamit, amit eddig nem értett meg.
Lehetséges volna, hogy?…
Saval érezte, hogy elpirul és magából kiforgatva pattant fel,
mintha azt hallotta volna, harminc évvel fiatalabban, a Sandresné
szájából, hogy: »Szeretem magát!«
Lehetséges volna ilyesmi? A gyanú, amely csak most ébredt fel a
lelkében, gyötörni kezdte. Lehetséges volna, hogy nem látott jól
annak idején, hogy nem találta ki a dolgot?
Oh! ha ez volna az igazság, – ha elment volna a boldogság
mellett anélkül, hogy kinyujtotta volna utána a kezét!
Így szólt magához:
– Tudni akarom. Nem maradhatok meg ebben a
bizonytalanságban. Tudni akarom!
És gyorsan felöltözött, izgatottan hányva magára a
ruhadarabokat. Gondolkodott:
 – Most hatvankét éves vagyok, ő pedig ötvennyolc; most már
nyugodtan megkérdezhetem.
És elment hazulról.
A Sandresék háza az utca másik oldalán volt, csaknem szemben
az övével. Oda tartott. A kis szolgáló jött kaput nyitni a kalapács
zajára.
Elbámult, hogy ilyen korán itt látja Savalt.
– Már itt teccik lenni, Saval úr? Csak nem teccik valami bajának
lenni?
Saval felelt:
– Semmi, semmi, lányom, de eredj, mondd meg a nagyságos
asszonynak, hogy rögtön beszélni szeretnék vele.
– Igen ám, de a naccsága éppen körtét főz be télire és az üst
mellett van; osztán nincs is rendesen felöltözködve, teccik tudni.
– Jó, jó, csak mondd meg neki, hogy nagyon fontos dologról van
szó.
A kis cseléd eltűnt és Saval elkezdett le-fel sétálni a szalónban,
nagy, ideges lépésekkel. Ezúttal azonban nem érzett semmi zavart.
Oh, most már úgy fogja megkérdezni a nőt, mintha csak valami
szakács-receptet kérne tőle. Hiszen mit kérdezhet már egy
hatvankét éves ember?
Az ajtó nyílt; Sandresné jelent meg. Kövér asszony lett belőle,
széles és kerek teremtés, kicsattanó arccal, kicsattanó nevetéssel.
Ahogy jött, a kezeit messzire eltartotta a testétől és a ruhaujja fel volt
tűrve meztelen karjain, amelyek maszatosak voltak a sziruptól.
Nyugtalanul kérdezte:
– Mi baj van, kedves barátom? Csak nem beteg?
Saval válaszolt: