Barangó / Bajtai Zoltán

Magyar Marsot!

Aladár vagyok, és magyar. Itt dolgozom az ingyenes kerületi újságnál korrektorként, de kicsit
szerkesztő is vagyok meg író is. Majd elmondom, miért. Azt is mondják rólam, hogy sokat
iszom, szóval alkoholista vagyok, de ezt nem írom alá száz százalékig, mert az ilyen
vélemények mindig nagyon szubjektívek, ugyanis gyakran olyanok mondják, akik maguk is
azok, csak megpróbálják rákenni a másikra. Így van ezzel a Pali is, teljes nevén Külső-Teleki
Nagy Pál, aki szerkesztő a kerületi lapnál, de mindig vigyáz arra, hogy fél órával később
érkezzen nálam a Tremoló presszóba, ami itt van egy sarokra a szerkesztőségünktől.
Mondjuk, nincs nehéz dolga, mert én már nyitáskor itt vagyok.

Arra pedig, hogy itt legyek, elég nyomós okom van, ugyanis másodállásban itt szerkesztem a
Pannon Harsona című folyóiratot, amelynek egyelőre én vagyok a mindenese. Én írom,
gépelem, fénymásolom és terjesztem. Ezért mondtam az előbb, hogy szerkesztő is vagyok.
Sajnos a szerkesztőségem itt van közvetlenül a vécé mellett, mert a Tremoló nagyon kis
presszó. Tulajdonképpen egy keskeny folyosó, amin ha télen felöltözve megy végig az ember
a vécéig, jó eséllyel sodorja le az asztalokról a poharakat vagy üvegeket, úgyhogy nagyon kell
vigyázni.
Én itt a vécé mellett szerkesztés közben arra is vigyázok, hogy ne járkáljon ide be mindenféle
népség. Ezalatt főleg a cigányokat értem, mert azoknak szerintem nincs semmi keresnivalójuk
az ilyen helyeken, ahová szerkesztők meg újságírók járnak, és értelmes témákról beszélgetnek
pár fröccs mellett. Persze nem lehet az ajtóra kiírni, hogy cigányoknak kívül tágasabb,
úgyhogy ha betéved egy ilyen, akkor én szoktam elküldeni az Egyenlítőn túlra, ahol az ilyen
bokszos képűek laknak. Múltkor is bejött egy ilyen, és elindult a vécé felé, de én rászóltam,
hogy álljon meg a menet, barátocskám, nem fogod összehugyozni a szerkesztőség vécéjét.
Még valami betegséget kapok tőled.

A főnök, a Laci ilyenkor mindig rám szól, hogy hagyjam már hugyozni az embereket, olyan
nincs, hogy ennek lehet, annak meg nem, de ő rosszul látja ezt. A minap is egy ilyen füstös
képű tévedt be, és volt pofája idejönni az asztalomhoz azzal, hogy elvihet-e egy széket.
Mondom neki, viheted, komám, ha arra kell, hogy felakaszd magad, én pedig szívesen ki is
rúgom alólad, meg se kell kérned rá. El is takarodott az ázsiai kurva anyjába, ahonnan jött,
hátra se nézett. Onnan jöttek ezek mind, Ázsiából.

És ezzel el is érkeztünk egy lényeges kérdéshez. Hogy ki honnan jött. A folyóirat szerkesztése
mellett ugyanis könyvet is írok, ezért mondtam az elején, hogy író is vagyok. A könyvem
témája a magyarok eredete. Azzal az ostoba nézettel vitatkozni se vagyok hajlandó, hogy a
magyarok is Ázsiából jöttek volna, ahonnan ezek a cigányfajzatok. Erről sokat vitatkozunk a
Palival is, aki mellesleg csak itt dicsekszik azzal, hogy az ő teljes neve Külső-Teleki Nagy
Pál, a személyijébe csak Nagy Pál van írva. Ő azonban váltig állítja, hogy teljes joggal
használhatná a Külső-Teleki nevet, mert ők a gróf Telekiek oldalági leszármazottai, és
egészen Nagy Lajosig vissza tudják igazolni az eredetüket. Az ősei igazából Thelekhynek
írták a nevüket, van otthon egy címere is, amin így betűzik a vezetéknevüket. Ezért itt a
kocsmában mindenki csak gróf úrnak szólítja.

Szóval a gróf úr szerkesztő a kerületi ingyenes újságnál, és diplomája is van, amire nagyon
fenn hordja az orrát, bár az én véleményemet is mindig türelmesen végighallgatja. Azt mondja
mindig, hogy „Alikám, neked remek érzéked van a történelemhez, ami ritka kincs, ezzel
születni kell, de azért van néhány nézeted, amiket az olvasottabb emberek hülyeségnek
tartanak”. Ilyenkor arra gondol, hogy a könyvemben be akarom bizonyítani, hogy a magyarok
a Marsról származnak. Itt elsősorban azokkal szeretnék vitába szállni, akik azt állítják, hogy a
Szíriuszról kerültünk ide. Szerintem a nézeteik azért is tarthatatlanok, mert a Szíriusznak
köztudomásúlag soha nem volt légköre, míg a Marsnak nagyon sokáig volt, és a magyaroknak
csak akkor kellett eljönniük onnan, amikor elfogyott a levegő.

Azon lehet vitatkozni, hogy mi módon tették meg az utat ide a földre, azon viszont sokkal
kevésbé, hogy a magyarok tették élhetővé ezt a bolygót, ami akkor még jórészt lakhatatlan
volt. Tudományos ám nem publikus körökben nem vitatott, hogy amikor a Marsról el kellett
jönnünk, az ottani elektromágneses mezőt áttelepítették a Földre stabilizálni a klímát. Szóval
egy hatalmas generátorként használták. Így próbálták lecsillapítani a nagy kéregmozgásokat,
amelyek akkor még mindennapi jelenségnek számítottak. Az özönvíz eredeti legendája is ide
kötődik. Volt egy nagy, amiről a biblia is ír, de volt több kicsi is lokálisan. Ezek viszont
együtt rohadt nagy cunamit okoztak szintén. Amikor a magyaroknak sikerült lakhatóvá tenni
ezt a bolygót, elkezdtek piramisokat építeni az energiatengelyekre a kéregfeszültség
elvezetésére, de ma már ezekre nincs szükség, a bolygó lenyugodott, viszont a piramisok még
most is működnek javarészt.

Amikor erről beszélek a Palinak, ő mindig mosolyogva rám hagyja, kér még egy fröccsöt meg
egy felest, és látom rajta, hogy egy szavamat sem veszi komolyan, de megígérte, hogy segít
kiadót találni a könyvemre, mert annyi sok kiadó alakult manapság, akik nem félnek
megjelentetni az igazságot. Ilyenkor rendelek én is még egy fröccsöt meg egy felest. A Pali
meg az Ali, nevetnek mindig a szomszéd asztaloknál, és néha legyintenek is ránk, de én
mindig csak annyit jegyzek meg magamban, hogy „fogtok ti még csodálkozni, ha megjelenik
a könyvem”. Tíz körül a Pali mindig visszamegy a szerkesztőségbe, mert kezdődik a munka,
és mondja, hogy lassan menjek én is, mert olvasni kell. Ilyenkor azért mindig van egy
nyugodt órám, hogy a Pannon Harsonát szerkeszthessem.

Nem mondtam igazat, amikor azt állítottam, hogy én írom egyedül ezt a lapot, mert a Palinak
is megjelentettem az írását, akivel ugyan alapvető kérdésekben nem értünk egyet, viszont a
lap szerkesztésében liberális elveket vallok, nevezetesen „hallgattassék meg a másik fél is”. A
Pali szerint a magyarok igenis Ázsiából jöttek ide, mégpedig a hunok által, akik a magyarok
ősei. Szerinte ezt igazolja, hogy a hunok, akik azt őshazában számtalanszor összefogtak a
japánokkal a kínai birodalom ellenében, gyakran támaszkodtak a jakuzák félelmetes harci
tudására. Amikor azonban a hunok a távol-keleti őshazából Európába jöttek, a jakuzákat
székely harcosokkal pótolták, akik meg köztudomásúlag magyarok.

Dél körül benézek a szerkesztőségbe, elolvasok pár kiprintelt oldalt, kijavítom a helyesírási
hibákat, aztán kora délután megint itt vagyok. Addigra már itt ül a Vali is, túl a harmadik
felesén. A kerületi rendelőben takarít, és csodával határos módon eddig még nem rúgták ki,
bár amikor a múltkor átesett a felmosóvödrön, és végigöntötte a folyosót vele, akkor mondták
neki, hogy nincs több húzása. Úgyhogy ehhez tartja magát, és műszak előtt nem iszik többet
négy-öt felesnél. Gyakran kék-zöld az arca, mert van egy faszija, aki néha jól megveri. A
pasinak az a beceneve, hogy Kekec, lehet sejteni, hogy miért. Amúgy talán Kálmánnak
hívják, de senki sem szólítja így.

Szóval a Kekec elég gyakran fizeti a Vali feleseit, cserébe dugja is rendesen, és ha megtudja,
hogy valaki helyette fizetett egy felest a csajának, akkor arra nagyon csúnyán tud nézni. Úgy
csinálja, hogy megáll az asztalnál, ahol a gyanúsított ül, és hosszú percekig néz rá szigorúan.
„Jól van na, faszt nézel, nem csináltam semmit, csak fogyasztok itten, már azt sem szabad?”,
morogja ilyenkor az asztalnál ülő, de nem mer a Kekec szemébe nézni, aki egy idő után elunja
a nézést, és elindul haza, a Vali meg öt perc múlva megy utána. A Tremolóban mindenki azt
beszélni, hogy a Kekec már nem bassza, csak szopatja a Valit, de nincs igazuk, mert azt én
szoktam, ha a Kekec véletlenül úgy bebaszott napközben, hogy este már le se tud jönni.

Ilyenkor bátran fizethetek a Valinak, úgysem mondja el másnap a Kekecnek, hogy nálam
aludt, mert amúgy nem laknak együtt, semmi köze hozzá a csávónak. Persze ilyenkor mindig
elcsattan egy-két pofon, innen vannak a Valinak a kék-zöld foltjai. Én sohasem bántom, ezért
van, hogy engem mindig szívesen leszop. Bár mostanság egyre részegebben csinálja, és úgy
elég ügyetlen. „Nem megy ez neked, Valikám”, mondom ilyenkor, de ő nem hagyja abba,
csinálja tovább, amíg végleg bele nem fárad, és el nem alszik közben. Ilyenkor én mindig
húzok még párat, és az arcába élvezek. Még sohasem tiltakozott, amikor reggel felébredve
észrevette, hogy ragacsos az arca. A kék-zöld foltokkal ellentétben ezt le lehet mosni meleg
vízzel meg szappannal, ami mindig van nálam. „Az Ali meg a Vali”, nevetgélnek mindig a
többiek a kocsmában, amikor együtt elindulunk hozzám. „Nevessetek csak – gondolom
ilyenkor magamban –, fogtok ti majd nézni, amikor megjelenik a könyvem.”

Amúgy nem ez az egyetlen könyvötletem. Ha elfáradok a szerkesztésben, és a Kekec fizeti a

Vali feleseit, ezért nem férek a közelébe, akkor a tévét nézem. Többnyire
természettudományos filmek mennek, vadon élő állatokról. Múltkor mutatták, hogy a
krokodilok milyen ügyesen szerzik meg a betevő falatot. Ott lapítanak a vízben, és megvárják,
amíg az antilopok meg az ilyen buta állatok inni mennek a folyóra. Megvárják, míg az
antilopok odahajoljanak a vízre, hogy igyanak, és olyankor elkapják a torkukat. Nem
mondom, elég nagy szemétség, mert én is ideges lennék, ha valaki olyankor harapná el a
torkomat, amikor épp készülök beleinni a fröccsömbe. Sunyi dolog, na, de el kell ismerni,
hogy van benne ráció, és ezek a dögök, nagyon is értik a módját. Amúgy meg nem tehetnek
róla, hogy ők is éhesek.

Szóval a második könyvem témája éppen az lesz, hogy ellentétben a tudomány által
hangoztatott nézetekkel szerintem a krokodilok magasabb rendű élőlények az antilopoknál. Át
kell írni az egész evolúcióelméletet az első betűtől az utolsóig, és ez elég nagy munka lesz.
Viszont nem fogom hagyni, hogy Külső-Telekhy Nagy Pál alias gróf úr megpróbáljon ebbe is
belekötni.

A kifli vége

Franciaország uralkodójának ülőalkalmatosságát úgy alkották meg a kárpitosok, hogy a

mindenkori trónörökös feneke puhának érezze. Száznyolcadik Lajos vagyok, és kiskoromtól
fogva jó illemre neveltek. Még alig töltöttem be a tizedik életévemet, amikor apám arra
kötelezett, hogy nézzem végig tizenhárom hugenotta kivégzését. Lefejezték őket.

Sírva könyörögtek az életükért, kivéve egyet, aki öreg volt, hórihorgas, és a feje mintha eleve
nem is a testén lett volna. Üveges tekintettel nézett maga elé, és bepisált. Lassan növekedett a
nedves folt a nadrágján. A tömeg egyre harsányabban nevetett, és az elítélt lába szárára
mutogattak, de ő mintha nem is hallotta volna. Talán a szája is mozgott. Mondott valamit, de
nem lehetett érteni.
Tegnap bemutattak leendő hitvesemnek, aki még nincs nyolcéves. Valamilyen idegen nyelven
beszél, úgyhogy még a nevét sem értettem, amikor elém vezették. Három öltöztetőnője
egyfolytában sugdosott valamit a fülébe, ő pedig sírt. Amikor valaki egybefogta a kezünket,
olyan volt a kis mancsa, mint egy madár karma. Kétségbeesetten próbált szabadulni a
szorításomból.

Nevettem rajta, hogy mindig sír. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen vakarcs, és mit keres a
francia királyi udvarban, ha ennyire nem tud uralkodni magán. Lehet, hogy még pelenkázzák.
Az egyik udvaroncom szerint olasz a hercegnő, és azért sír, mert fázik. No, szépen leszünk.
Ma reggel egy orvos megvizsgálta a fütyülőmet, és azt mondta, hogy ezzel kell majd utódokat
nemzenem. Fogalmam sincs, mire gondol.

Minden reggel hideg vizet fröcskölnek az arcomba, hogy felébredjek. Hárman öltöztetnek, és
ők is valami idegen nyelven beszélnek. Néha hangosan felnevetnek, aztán megsimogatják a
fejemet. Az egyikük durván megfésül, és ha valami kócos gubancba akad a fésűje mindig
kitép egy csomót a hajamból, ami nagyon fáj. Megfigyeltem, hogy a hajcsomót a köténye
zsebébe rejti.

Holnap összeadnak minket a hitvesemmel. Állítólag lesz kivégzés is. Remélem, a kis vakarcs
nem fogja elsírni magát. Még azt találják gondolni az emberek, hogy rossz férje vagyok. Az
udvarmester ma reggel megdorgált, hogy a kifliknek mindig csak a két végét harapom le, és
az egész trónterem tele van félig csócsált kiflikkel. Azt feleltem neki, hogy addig örüljön,
amíg nem az ő két végét harapom le. Azt felelte: "Felség, ön mindig nagyon szellemes."

Hexameterek pénzről, kocsmáról

Mintha a szélben a fák dideregnek az őszi sötétben

S elszáradt levelek táncolnak a vézna faágon
Hallom a bankók halk zizegését itt a zsebemben
S lépdelek álmatagon s fáradtan a kocsma felé.

Ám mielőtt a kezem rátéved a kocsmakilincsre

Épp csak biztonságképp megtapogatni a bankót
Még belenyúl a zsebembe, hogy ott van-e biztos a pénzem.

Végre belépek a kocsmaszalonba, s a pultra könyöklök.

"Mondd, mit iszol?", tudakolják tőlem tölteni készen.
"Jó a szokásos." A kocsmáros már tölti a fröccsöt.

Trash metal

Százforintos boltba' voltam

Vettem három hajcsatot
Metallica-rajongók mind
Munkások meg parasztok

"Éljen Kádár János" van a

Tűzfalakra kifújva
Metallica-rajongóknak
Fáj a lábuk kisujja

Munkás-paraszt kormány holnap

Vegye át a hatalmat
Metallica-rajongók mind
Művelődni akarnak

Száz forint a szakszervezet

Kaszát fennek parasztok
Bécsben egymás vérét isszák
Kurucok meg labancok

Nekem most már az sem elég

Ha a császár fejre áll
Lesz itt rend vagy rendetlenség
Bográcsgulyás-trash-metál

Kárpátosz

szlovák császár légiói

elhozzák a szabadságot
román, magyar kéz a kézben
bámul cigány délibábot

kötelező nemzetiszín
passzol néger eszkimókra
regnálhat a szlovák császár
ott, ahol már nincsen fóka

eurozón cigányzene
irredenta dallamára
óbégatnak proletárok
fejük alatt mért nincs párna

ganédombon költő dalol

kiátkozza cigány pápa
román császár szamárháton
beüget a mennyországba
A sintér álma

fogsora sárguló húsoltár

csillogó bajusza alatt
olcsó szalonnákat megcsócsál
s bűzli, mi foga közt maradt

aktatáskája már kopottas

benne a drótból font hurok
uzsonna, pálinka, borotva
utána kutya se morog

olykor félálmában énekel

ringatja megroggyant ágya
négykézláb mászna az égbe fel
kutyái szellemét látja

számára pokol a kutya-menny

korbács várja ott s nem kolbász
m’ért lelne nyugtot épp odafenn?
kóbor kutyák után szaglász

Nem kell a modernség

Nem kell, ami új
Látom már a végét
Úgyis elavul
Kriptaszökevényként

Nékem az a jó
Ami a legrosszabb
Jó ha kavarog
Rothadás- és dohszag

Lom közt kutatok

Mindenből a szar kell
Hogyha mulatok
Sramli szól meg valcer

Mindent szeretek
Ami régen meghótt
Rosseb egye meg
Világzenét, technót

Legfőbb ideál
Anti-praktikusság
Jöjjön, mire már
Ráuntak a lusták
Autók, motorok
Nem ontjátok vérem
Lábon haladok
S négyökrös szekéren

Sátánkeringő

Lépcsőházban biceg sántán

S bekopogtat hozzám Sátán

Azt mondja, nincs öngyújtója

És nem dugott május óta

Mondom neki, jöjjön beljebb

Kóstoljon kis csirkefejet

Azt mondja, hogy épp most ivott

Mert már nem hisz, mint egy bigott

Mondom neki, Gott németül

Istent jelent. Erre leül

Konyhába a hokedlire
S arról beszél, hogy még hisz-e

Angyalokat, ördögöket
S hallottam-e, Tom Jones süket?

Süket, avagy süketnéma

Kussolhatna inkább néha

Ezt mondom én, Sátán legyint

Együtt iszunk ezek szerint

Ébresztő

Ötkor kel a bakó

Nem hibáz, csak néha
Otthon várja nője
Alva? Elalélva?

Felébred a hentes
Pulton várja bárdja
Ágyba viszi este
Az a hitvestársa
Felébred a tanár
Nem önkielégít
Elkezdi az órát
Alig várja végit

Felébred a pápa
Kiscicát simogat
Varjak lakmároznak
Friss akasztottakat