GÖRBÜLT FELÜLETTEL IS RENDELKEZŐ

FÉNYTÖRŐ KÖZEGEK

Az olyan fénytörő közegeket, amelyeknek legalább az egyik oldala nem sík, lencséknek
nevezzük. A lencsék felhasználása rendkívül széleskörű. Gondoljunk csak a
szemüveglencsékre, a mikroszkópokban, távcsövekben alkalmazott lencsékre vagy a
fényképezőgépekben használt lencsékre, illetve lencserendszerekre. Ezek tulajdonságaival és
használatával fogunk megismerkedni a következőkben.
A lencséket csoportosíthatjuk alakjuk szerint. Az olyan lencséket, amelyek a közepükön
vastagabbak, mint a két szélükön, domború lencséknek nevezzük. Azokat a lencséket,
amelyek a két szélükön vastagabbak, mint a közepükön, homorú lencséknek nevezzük.

A lencséket csoportosíthatjuk aszerint is, hogy rájuk eső párhuzamos fénysugarak a lencsén
való áthaladás után hogyan folytatják tovább az útjukat. Ha a fénysugarak a lencsén való
áthaladás után egy közös pontban találkoznak, akkor gyűjtőlencséről beszélünk. Ha a lencsén
áthaladó fénysugarak útja széttartó lesz, akkor a lencse szórólencse.
A gyűjtőlencse jelölésére rajzban a , a szórólencsére pedig a vagy a
szimbólumot használjuk.

GYŰJTŐLENCSE

A gyűjtőlencsék tulajdonságait is optikai korong segítségével vizsgáljuk. Az optikai korongra

gyűjtőlencsét erősítünk úgy, hogy annak tengelye az optikai tengelyre merőleges legyen, és a
lencse szimmetrikusan helyezkedjen el az optikai tengelyre nézve. Ha ezután a lencsére az
optikai tengellyel párhuzamos fénysugarakat bocsátunk, akkor a fénysugarak a lencsén
kétszer megtörve, annak túloldalán egy közös ponton haladnak keresztül.
Ezt a pontot a lencse fókuszpontjának (gyújtópontjának) nevezzük, és F-fel jelöljük. Az F
pontnak a lencse középpontjától való távolsága a fókusztávolság, amit mindig pozitív
értékűnek tekintünk.
A fókusztávolság jele: f.
Mértékegysége: m.
Minden gyűjtőlencsének két fókuszpontja van, viszont az OF fókusztávolság – a lencse
alakjától függetlenül – mindkét esetben azonos nagyságú.

Lencsék esetén is létezik a fókuszsík fogalma, ami ebben az esetben is a fókuszpontban az

optikai tengelyre merőleges síkot jelenti.
Az egymással párhuzamosan, de az optikai tengellyel nem párhuzamosan érkező fénysugarak
a gyűjtőlencsén történő áthaladás után a fókuszsík egy pontjában gyűlnek össze.
A képszerkesztésben gyűjtőlencsék esetén is nagy segítséget nyújtanak a nevezetes
sugármenetek.

1. Az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugár a törés után a túloldali fókuszon

halad keresztül.
2. Az előoldali fókuszon keresztül beérkező fénysugár a törés után az optikai tengellyel
párhuzamosan halad tovább.
3. A lencse középpontján átmenő fénysugár irányváltoztatás nélkül halad tovább.

SZÓRÓLENCSE

Ha az optikai korongra szórólencsét rögzítünk, akkor az optikai tengellyel párhuzamos

fénysugarakat a lencse úgy szórja szét, mintha a lencse elől, az optikai tengely egy pontból
indultak volna ki. Ezt a pontot a szórólencse látszólagos (virtuális) fókuszpontjának
nevezzük. Jele: F. Az F pontnak a lencse középpontjától való távolságát ebben az esetben is
fókusztávolságnak nevezzük. A szórólencse fókusztávolsága mindig negatív értékű.
Jele: f.
Mértékegysége: m.
A szórólencsének is két fókuszpontja van, és ebben az esetben is igaz, hogy ezek azonos
távolságra találhatók a lencsétől.

Szórólencsére egymással párhuzamosan, de az optikai tengellyel nem párhuzamosan beeső

fénysugarak a lencsét elhagyva úgy haladnak tovább, mintha a lencse fókuszsíkjának egyik
pontjából indultak volna ki.

A szórólencse nevezetes sugármenetei.

1. Az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugár a törés után úgy folytatja az
útját, mintha az előoldali fókuszból indult volna ki.
2. A túloldali fókusz irányába beérkező fénysugár a törés után az optikai tengellyel
párhuzamosan halad tovább.
3. A lencse középpontján átmenő fénysugár irányváltoztatás nélkül halad tovább.

A fókusztávolság értékét a lencse alakja mellett a lencse anyaga és a lencsét körülvevő anyag
együttesen határozzák meg a következő összefüggés alapján

1 1 1
= (𝑛 − 1)( + )
𝑓 𝑅1 𝑅2

ahol 𝑛 jelenti a lencse környezetéhez viszonyított törésmutatóját, míg 𝑅1 és 𝑅2 a lencse két

felületének görbületi sugara.

A görbületi sugarakat előjellel kell ellátni. Abban az esetben, ha a lencse felülete az őt

körülvevő anyagból nézve domború, akkor az előjel pozitív, ha pedig homorú, akkor negatív.
A bal oldali ábra olyan lencsét ábrázol, amelynél mindkét görbületi sugár pozitív, míg a jobb
oldali ábrán olyan lencsét látunk, amelynél 𝑅1 negatív, 𝑅2 pedig pozitív előjelű.
1
Abban az esetben, ha a lencse egyik oldala sík, akkor a számolás során az aktuális 𝑅 értéket 0-
nak kell tekinteni.
Az előjel-megállapodásból következi, hogy a környezeténél nagyobb törésmutatójú domború
lencsék mindig pozitív fókusztávolságúak, míg a homorú lencsék negatív fókusztávolságúak.
A fókusztávolság reciprokát a lencse törőképességének nevezzük.
A törőképesség jele: D.
1
Mértékegysége: 𝑚. Ezt a mértékegységet dioptriának is szokták nevezni.
 1
𝐷=
𝑓

Az 1 dioptriás lencse fókusztávolsága 1 m.

Gyűjtőlencse esetén a dioptria számértéke pozitív, szórólencse esetén pedig negatív szám.