Az Iparosodás Előtti (Xvi I I - Xix. Századi) Család - És Háztartásszerkezet Vizsgálata

See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.
net/publication/322437740
Az iparosodás előtti (18-19. századi) család- és háztartásszerkezet vizsgálata
Article in Agrártörténeti szemle = Historia rerum rusticarum · January 1984
CITATIONS READS
6 242
2 authors, including:
Tamas Farago
Corvinus University of Budapest
82 PUBLICATIONS 199 CITATIONS
SEE PROFILE
All content following this page was uploaded by Tamas Farago on 12 January 2018.
The user has requested enhancement of the downloaded file.

[iTjfínn
• '
. LUJJl Ji.
c
BISTORIA KERUM
CRUSTICARUM
XXVI. ÉVFOLYAM 1984. 3-4. SZAM

A N D O R K A R U D O L F - F A R A G Ó TAMÁS
AZ IPAROSODÁS ELŐTTI ( X V I I I - X I X . SZÁZADI) CSALÁD- ÉS

HÁZTARTÁSSZERKEZET VIZSGÁLATA
A család- és háztartásszerkezet kérdéskörével a századforduló óta igen

intenzíven foglalkozott a néprajztudomány. Szorgalmasan összegyűjtöttek szin-
te minden, a paraszti nagycsaládra vonatkozó írásos utalást, és igyekeztek en-
nek az együttélési formának fennmaradt hagyományait is rögzíteni. Habár nem
állították egyértelműen a nagycsalád kizárólagosságát, mind a gyűjtések, mind
az összefoglalási kísérletek a nagyobb létszámú közösségek nyomát, emlékeit
kutatták, ezt vélték tipikusnak. Vissza-visszatérő sztereotípia lett a 30—40
tagú, három—tíz családból álló együttesek emlegetése. 1 Amikor azonban a tör-
ténészek a fennmaradt összeírások alapján egy-egy település vagy birtok ház-
tartásainak összességét vizsgálták, akkor kiderült, hogy a valóságban a paraszt-
háztartások többsége ennél lényegesen kisebb. 2 Tamásy József demográfus pe-
dig az 1784—1787. évi első magyarországi népszámlálás közzétett összesítő
eredményeinek elemzése alapján azt találta, hogy a háztartások átlagos tag-
létszáma Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban együttvéve 5,28 fő
volt. 3
A szociológiai világirodalomban is élt olyan feltételezés, hogy az elmúlt
évszázadokban Európában a patrialkális család (amelyben a házas fiúk egy
háztartásban éltek a szülőkkel) vagy legalábbis a törzscsalád (amelyben egy
házas gyermek a szülők háztartásában maradt és örökölte a gazdaságot) ural-
kodott/' P. Laslett és munkatársai azonban azt találták, hogy a XVII—XIX.
századokban Angliában, valamint Északnyugat-Európa más részeiben is a ház-
tartások átlagos nagysága viszonylag kicsi volt, és a háztartások nagy részé-
•Ld. Andorka Rudolf: Paraszti családszervezet a XVIII—XIX. században. Ethnog-

r a p h i a , 1975. 2—3. 340—367. o . é s Faragó Tamás: Háztartásszerkezet és falusi társadalomfej-
l ő d é s M a g y a r o r s z á g o n 1787—1626. T ö r t é n e t i S t a t i s z t i k a i T a n u l m á n y o k 3. B p . 1977. 105—214. o .
é s a b e n n ü k i d é z e t t i r o d a l m a t . V ö . m é g Cseh Isván: A nagycsalád-rendszer emlékei és m a -
radványai a Sárközben és P é c s v á r a d környékén (1870—1910). N é p r a j z és Nyelvtudomány,
X V — X V I . S z e g e d 1972. 179—185. o . é s G u n d a Béla: T h e e t h n o - s o c i o l o g i c a l s t r u c t u r e of t h e
H u n g á r i á n e x t e n d e d f a m i l y . J o u r n a l of F a m i l y H i s t o r y , 1982. N o . 1. 40—51. o .
»Csak p é l d a k é p p e n s o r o l j u k íöl a k ö v e t k e z ő m u n k á k a t : Kosáry Domokos: A ma-
g y a r p a r a s z t i f a m í l i a k é r d é s é h e z a 18. s z a z a d e l e j é n . A g r á r t ö r t é n e t i S z e m l e , 1963. 1. 120—132. o .
— Taba István: B a r a n y a m e g y e c s a l á d - é s l é l e k s z á m a 1696-ban. T ö r t é n e t i S t a t i s z t i k a i Év-
k ö n y v , 1961—1962. 131—158. o . — Veress Éva: A jobbágycsalád szervezete a sárospataki ura-
d a l o m f a l v a i b a n a 17. s z á z a d k ö z e p é n . T ö r t é n e l m i S z e m l e , 1958. 3—4. 379—429. o . — Vő: H á z t a r t á s ,
telek és termelés viszonya h e g y a l j a i és bodrogközi j o b b á g y f a l v a k b a n a XVI. század dere-
k á n . M a k k a i László szerk. : J o b b á g y t e l e k és p a r a s z t s á g az ö r ö k ö s j o b b á g y s á g kialiakulásá-
n a k k o r s z a k á b a n . B p . 1966. 286—426. o . — Z i m á n y i Vera: A rohonc—szalonaki uradalom és
j o b b á g y s á g a a X V I — X V I I . s z á z a d b a n . B p . 1968. 355. o .
3
Tamásy József: Az 1784—1787. é v i e l s ő m a g y a r o r s z á g i n é p s z á m l á l á s c s a l á d - é s ház-
t a r t á s s t a t i s z t i k a i v o n a t k o z á s a i . D e m o g r á f i a , 1963. 4. 526—538. o .
' L á s d p é l d á u l : Le Play, F.: L ' o r g a n i s a t i o n d e l a f a m i l l e s e l o n l e v r a i m o d e l e s i g n a l é
p a r l ' h i s t o i r e d e t o u t e s l e s r a c e s e t d e t o u s l e s t e m p s . T o u r s — P a r i s . M a r n e — D e n t u , 1895. 537. o .
C S A L Á D - ÉS H Á Z T A R T A S S Z E R K E Z E T (XVIII— XIX. SZ.) 403
ben csupán egyetlen családmag tagjai éltek. 5 Ugyanakkor Laslett kutatótársai

közül azok, akik balkáni, elsősorban szerb háztartásokat vizsgáltak hasonló
módszerrel, azt találták, hogy ott zadruga típusú, nagy és bonyolult összetéte-
lű (több családmagot és rokonokat tartalmazó) háztartások igen gyakran f o r -
dultak elő.f> P. Czap pedig egy XIX. századi oroszországi falu népességössze-
írása alapján még nagyobb és bonyolultabb összetételű háztartásokat talált. 7
Tehát nyitott kérdés, hogy az iparosítás előtt Magyarországon általában
mekkorák voltak a háztartások és mennyire bonyolult volt az összetételük,
vagyis hogy az egy családmagból álló vagy pedig a családmagon kívül más
rokonokat is tartalmazó, illetve több családmagot tartalmazó háztartások vol-
tak-e többségben.
Érdekes kérdés továbbá, hogy a háztartásoknak ezek a jellemzői hosz-
szú időn át változatlanok maradtak-e, mint ahogyan azt Laslett és munkatársai
találták Angliában (ahol esetleg m á r a középkor vége felé is az egy családmag-
ból álló, viszonylag kis háztartás volt az uralkodó típus), vagy változtak.
Ha mindezt tisztázni tudjuk, akkor felmerül a háztartásnagyság és bonyo-
lultság gazdasági, társadalmi, demográfiai és kulturális meghatározó tényezői-
nek kérdése, és — ha a háztartások jellemzői változtak — a változások okai.
Ezekre a kérdésekre keresünk itt választ a XVIII. századból és a XIX.
század első feléből származó összeírások alapján. Egyrészt a Laslett által ki-
dolgozott háztartástipológia szerint feldolgozzuk és elemezzük néhány falu
népességének eredeti háztartásonkénti összeírását. Ezt nevezzük mikroemelzés-
nek. Másrészt az 1784—1787. évi népszámlálás és az 1804 és 1828 közötti n e m -
nemes-összeírások országos és megyei eredményei alapján elemezzük a háztar-
tások átlagos nagyságát és néhány jellemzőjét. Ezt nevezzük makroelemzésnek.
Az adatforrások
A XVIII. század vége óta vannak az egész országra kiterjedő, egységes

fogalomrendszer segítségével készült népszámlálásaink és hasonló népesség-
összeírásaink. Ezek településenként összesítve tartalmazzák a háztartásokra és
családokra vonatkozó adatokat. Ezeknek az összesítő adatoknak alapján meg
lehet állapítani az akkori magyarországi háztartásoknak átlagos nagyságát és
néhány jellemzőjét, ezeknek regionális különbségeit és időbeni változásait. E
forráscsoportba sorolható az 1784—1787-ben végrehajtott népszámlálás és az
1804-től 1847-ig rendszeresen megismételt nemnemes-összeírások,8 Ezeknek az
összeírásoknak eredeti összeírólapjai, ahol az egyes háztartások tagjai név sze-
ä
L a s l e t t , P. s z e r l c . : H o u s e h o l d a n d í a m i l y i n p a s t t i m e . C a m b r i d g e , C a m b r i d g e Unl-
vorsity P r e s s . 1972. 623. o. — Uö: F a m i l y lile a n d illicit love in e a r l i e r g é n é r a t i o n s . C a m -
bridge, C a m b r i d g e U n i v e r s i t y P r e s s . 1977. 270. o .
«Halpern, J. M . : T o w n a n d c o u n t r y s i d e i n S e r b i a i n t h e n i n e t e e n t h C e n t u r y , s o c i a l
a n d h o u s e h o l i i s t r u c t u r e a s r e l l e c t e d i n t h e c e n s u s o f 1863. L a s l e t t , P . s z e r k . 1972.: I d . m ű
401—427. o . — Hammel, E . A . : T h e z a d r u g a a s p r o c e s s . L a s l e t t , P . s z e r k . 1972. : 1. m . 335—
373. o . — Hammel. E. A.—Laslett, P,: C o m p a r i n g h o u s e h o l d s t r u c t u r e o v t r t i m e a n d b e t w e e n
c u l t u r e s . C o m p a r a t i v e S t u d i e s i n S o c i e t y a n d H i s t o r y , 1974. n o . 1. 73—109. o . — Laslett, P.—
Clarké, M. : H o u s e f u l a n d h o u s e h o l d i n a n e i g h t e e n t h - c e n t u r y B a l k a n city.. L a s l e t t , P . s z e r k .
1972. i. m . 375—400. o .
7
Czap, P.: M a r r i a g e a n d t h e p e a s a n t j o i n t f a m i l y i n R u s s i a i n t h e e r a of s e r f d o m .
Előadás a háztartásszerkezet nemzetközi összehasonlításával foglalkozó szemináriumon,
C a m b r i d g e 1977.
»Ezeknek a forrásoknak alapj án elemezték a háztartásszerkezetet országos méretek-
b e n : Tamásy József és Faragó Tamás idézett művei, valamint Dányi Dezső: Háztartás
és család nagysága és s t r u k t ú r á j a az iparosodás előtti Magyarországon. Történeti statiszti-
k a i T a n u l m á n y o k , 1977. 5—104. o .
404 ANDORKA RUDOLF—FARAGÓ TAMÄS
rint, életkor, rokonság feltüntetésével szerepelnek, sajnos csak kivételes ese-

tekben m a r a d t a k fent. Ha megvannak, a k k o r igen jól felhasználhatóak a ház-
tartás szerkezetének, az egyes szerkezettípusok előfordulásának alapos elem-
zésére. 9
A másik lehetséges adatforrás : a részben felsőbb egyházi utasításra,
részben s a j á t kezdeményezésre készített egyházi lélekösszeírások, „status ani-
marum"-ok. Ezek név szerint felsorolják az egyházközség összes — vagy csak
az összeíró lelkész felekezetéhez tartozó — tagjait, lakóit, elválasztják egymás-
tól a háztartásokat, némely esetben megjelölik az egyes személyek egymáshoz
való rokoni kapcsolatát, életkorát, családi állapotát, foglalkozását vagy társa-
dalmi állását. 10 Fennmaradt néhány hasonló típusú, de nem egyházi, hanem
államigazgatási célból készült település-összeírás is.11
A háztartás és család fogalma
Vizsgálataink során háztartásnak t e k i n t j ü k az együtt vagy egymás kö-

zelében lakó és bizonyos fogyasztással összefüggő tevékenységeket (a táplálék
készítését és fogyasztását, a ruházat és háztartási eszközök kisebb javítását,
tisztántartását) együtt végző, a fogyasztásban osztozó személyek csoportját,
vagyis azt az együttest, amelyet a korabeli szóhasználat általában ,,egy kenyé-
ren élő" elnevezéssel jelölt.
A történeti források elemzésénél problémát okoz, hogy többnyire nem
lehet egészen pontosan tisztázni, vajon az együtt összeírtak egy háztartást
alkotnak-e a fenti értelemben, vagyis hogy együtt laknak-e (például nem k ü -
lönálló tanyán, külsőségen lakik-e az összeírtak egy része), és még inkább,
hogy együtt étkeznek-e. Szülők és házas gyermekek együttes összeírása esetén
sem biztos, hogy együtt főztek és étkeztek. Még kevésbé világos a helyzet
akkor, amikor nem-rokon családok éltek együtt, különösen, ha egy zsellér
házaspárt írtak össze a parasztgazda családjával együtt. Ugyanakkor az sem
biztos, hogy a külön (de egymás közelében) lakó és ezért külön-külön összeírt
rokon családok nem gazdálkodtak és fogyasztottak közösen. Biztosra v e h e t j ü k ,
hogy a valóságban különféle átmeneti f o r m á k léteztek a külön-külön háztar-
tásban és a közös háztartásban élés tiszta típusai között.
'Ilyen források alapján végeztek mikrovizsgála tokát: Thlrring Gusztáv: Jászberény

népessége és társadalmi viszonyai II. József korában. Magyar Statisztikai Szemle 1935.
1. 1—11. o . — U ő : K e c s k e m é t n é p e s s é g e é s t á r s a d a l m i v i s z o n y a i I I . J ó z s e f k o r á b a n . M a g y a r
S t a t i s z t i k a i S z e m l e , 1935. 5. 309—381. o . — Uő: E g y a l f ö l d i f a l u n é p e s s é g i v i s z o n y a i I I , J ó z s e f
korában. Magyiarcsanád. Magyar S t a t i s z t i k a i S z e m l e , 1935. 9. 753—760. o . — Dányi Dezső:
V á r o s i h á z t a r t á s o k é s c s a l á d o k a 18. s z á z a d v é g é n . G y ő r 1787. T ö r t é n e t i S t a t i s z t i k a i É v k ö n y v
1963—1964, 73—109. o .
" I l y e n a d a t f o r r á s o k a t k ö z ö l t é s e l e m z e t t : Mándokl László: A kölkedi népszmálálás
181G. J a n u s P a n n o n i u s M ú z e u m É v k ö n y v e . 13. k . 1971. 215—224.o. — Dávid Zoltán: A csalá-
d o k n a g y s á g a é s ö s s z e t é t e l e a v e s z p r é m i p ü s p ö k s é g t e r ü l e t é n 1747—1748. B p . K S H Könyv-
t á r 1973. 171. o . — Bárth János: F á j s z n é p e s s é g e a 18. s z á z a d k ö z e p é n . B á c s - K i s k u n megye
m ú l t j á b ó l . I . k . K e c s k e m é t 1975. 81—131. o. — Faragó Tamás: Nagykovácsi háztartásainak
s z e r k e z e t e a 18. s z á z a d b a n . K é z i i a t 1975. — Andorka Rudolf i. m . v a l a m i n t Uő: A család
é s h á z t a r t á s n a g y s á g a é s ö s s z e t é t e l e 1800 k ö r ü l k é t d u n á n t ú l i f a l u b a n . A l s ó n y é k e n é s K ö l -
d e k e n . T ö r t é n e t i S t a t i s z t i k a i T a n u l m á n y o k , 3. k . 1977. 215—236. o . —Bencsik János: Csege
szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján. N y a k a s Mik-
l ó s s z e r k . : A H a j d ú s á g i M ú z e u m É v k ö n y v e I I I , H a j d ú b ö s z ö r m é n y 1977. 63—149. o .
"Ilyen Szigetvár népességének valószínűleg katonai célú összeírása, lásd Szakály
Ferenc-, Sziget mezőváros (Somogy megye) lakosságának „ c o n n u m e r a t l ó j a " 1551-ben. Tör-
t é n e t i S t a t i s z t i k a i É v k ö n y v 1967—1968. 1970. 61—133. o . — A t ö r ö k k i ű z é s e u t á n a m e g m a r a d t
n é p e s s é g e t í r t á k ö s s z e B a r a n y á b a n , 1. Taba István: i . m . 1962, v a l a m i n t Nagy Lajos: A Ba-
ranya megyei Batthyány-uradalom n é p e s s é g e é s j a v a i 1701-ben. B a r a n y a i helytürténetirás
1978. P é c s 1978. 65—86. O.
CSALÁD- ÉS H Á Z T A R T A S S Z E R K E Z E T (XVIII—XIX. SZ.) 405
A hazánkban 1784—1787-ben II. József rendeletére végrehajtott első

népszámlálás alkalmával, majd az 1804 és 1847 között végrehajtott nemnemes-
összeírások során minden valószínűség szerint azt az alapelvet érvényesítették,
hogy akik közösen főztek, azokat egy „famíliaként" kell összeírni, még akkor
is, ha külön lakásban, házban laktak egymás mellett egy telken. Azt lehet
mondani, hogy ezek a források pontosabban adták vissza az iparosítás előtti
háztartás tényleges tartalmát, mint a XIX. század közepétől kezdődő népszám-
lálások.
Utóbbiak ugyanis a háztartás kritériumai közé beiktatták a közös lakás-
ban élést is, így a háztartások száma az 185 l-es és az azt követő népszámlálá-
sokban a XIX. század első felének nemnemes-összeírásaihoz képest ugrássze-
rűen megnőtt, s a két forráscsoport közvetlen összehasonlítását lehetetlenné
teszi. Valójában azonban a polgárosodásban már előrébb járó ausztriai állapo-
tokat tükröző fogalomrendszer átvétele nem teljesen felelt meg a korabeli
magyarországi helyzetnek, hisz a különböző lakásokban egymás mellett élő,
egy közösséget alkotó „közös kenyeres" családoknak külön háztartásokká való
elkülönülése a parasztság körében csak ekkor, a XIX. század második felében
kezdődött meg a birtokaprózódásokkal párhuzamosan, és — mint azt a nép-
rajzi gyűjtések tanúsítják — sok helyütt csak a századfordulóra, néhol csak a
XX. század első évtizedeire fejeződött be.
A nem állami (egyházi, földesúri és megyei) összeírások esetében általá-
ban nem ismerjük az összeírásnál követett alapelveket. Ezért nem tehetünk
mást, mint hogy akiket az összeíró együtt írt össze -— ezt rendszerint a ház-
tartás sorszámával és vagy az összeírásban előttük és utánuk következőktől
elválasztó vonallal jelezte —, azokat egy háztartásnak tekintjük. (Ha csak a
házakat számozták meg, akkor az egy házban lakókat semmiképpen sem vehet-
jük automatikusan egy háztartásnak, ilyenkor ezért kiegészítő információfor-
rást — általában az önálló adózókat név szerint megkülönböztető adóössze-
írást — kell keresnünk.)
Ebben a tanulmányban — a mai népszámlálási gyakorlatnak megfelelően
— családnak nevezzük a családmagot és nem számítjuk a családhoz a család-
maghoz nem tartozó rokonokat, például a házaspár özvegy szüleit vagy nőtlen
testvérét. Eszerint a családnak három típusa fordulhat elő: 1. házaspár gyer-
mek nélkül, 2. házaspár gyermekkel, 3. egy (özvegy vagy elvált) szülő gyer-
mekkel. Ez a családfogalom eltér a magyar társadalomtudományi szakirodalom-
ban, elsősorban a néprajztudományban használt családfogalomtól, amely általá-
ban egy családnak tekinti az együtt élő rokonokat.
A háztartások típusai
A mikroelemzésben, mint említettük, a P. Laslett által javasolt háztar-

tástipológiát használjuk fel. 12 Ennek előnye, hogy lehetővé teszi a nemzetközi
összehasonlítást. Ez az alábbi háztartástípusokat különbözteti meg:
1. Egyedülélő személyek (Solitaries).
1.1. Özvegy férfi vagy özvegy nő.
1.2. Nőtlen férfi vagy hajadon nő.
"Lásd Laslett, P., 1972. i. m. 1—89. o. A tipológiát részletesen ismerteit Andorka,

1977. i . m.
406 A N D O R K A R U D O L F — F A R A G Ó TAMÄS
2. Nem-család háztartások (No family). (Például együtt lakó testvérek vagy

más együtt lakó rokonok, akik nem alkotnak családmagot.)
3. Egyszerű családos háztartások (Simple family households), amelyekben csak
egy családmag tagjai élnek.
3.1. Házaspár gyermek nélkül.
3.2. Házaspár nem-házas gyermekkel.
3.3. Özvegy férfi nem-házas gyermekkel.
3.4. Özvegy nő nem-házas gyermekkel.
4. Kiterjesztett családos háztartás (Extended family households), amelyben egy
családmagon kívül felmenő, lemenő vagy oldalági rokon is él, aki azonban
nem tartozik egy másik családmaghoz.
4.1. Fölfelé kiterjesztett családos háztartás (ahol a családmaghoz nem t a r -
tozó rokon a házaspárnak felmenője, például özvegy anyja).
4.2. Lefelé kiterjesztett családos háztartás (ahol a családmaghoz nem tartozó
rokon a házaspárnak lemenő rokona, például unokája, ha az unokának
legalább egyik szülője nem él a háztartásban).
4.3. Oldalirányban kiterjesztett családos háztartás (ahol a családmaghoz nem
tartozó rokon a házaspárnak oldalági rokona, legtöbbször nem-házas
testvére).
4.4. A 4.1.—4.3. típusok kombinációi (ahol például a családmagon kívül a
férjnek özvegy édesanyja és a feleségnek hajadon testvére él).
5. Többcsaládos háztartás (Multiple family households), amelyben több család-
mag él.
5.1. Másodlagos család(ok) fölfelé (ahol a második és esetleg többedik csa-
ládmagok az elsőként említett és ezért háztartásfőnek tekintett család-
mag házaspárjának felmenői).
5.2. Másodlagos család(ok) lefelé (ahol a második és többedik családmagok
az első házaspár lemenői, legtöbbször a szülőcsaládnak házas gyermekei).
5.3. Több családmag egy szinten (azonos nemzedékhez tartozó családmagok,
legtöbbször együttélő házas testvérek, ha a szülő-házaspár nem él a
háztartásban).
5.4. Egyéb többcsaládos háztartások.
6. Besorolhatatlan háztartások (Indeterminate), ezek többnyire olyan többcsa-
ládos háztartások, amelyeknél nem tudjuk megállapítani az egyes családma-
gok egymáshoz való viszonyát).
Ezt a tipológiát egy ponton tovább részleteztük: a Laslett féle 5.2 típu-
son belül megkülönböztettük a következő két altípust:
5.2.1. Egy szülő családmag és egy gyermek családmag (ahol a házas szülők
egyetlen házas gyermekükkel élnek együtt); ez a szociológiai irodalom-
ban régóta használt „törzscsalád".
5.2.2. Egy szülő családmag és több gyermek családmag (ahol a házas szülők
több házas gyermekükkel élnek együtt); ez a magyar néprajzi iroda-
lom „nagycsaládja", illetve a régebbi szociológiai irodalom „patriarkális
családja".
Külön, egyelőre megfelelően meg nem oldott probléma a házatlan zsel-
lércsaládok kezelése. Az angol háztartásszerkezeti vizsgálatokban a kérdés nem
merült fel, mert a farmerek és iparosok háztartásaiban szinte kizárólag csak
nőtlen, illetve hajadon szolgák éltek, házasok nem. Laslett és kutatótársai így
minden családos lakót külön háztartásként vehettek számba. A magyar összeírá-
C S A L Á D - ÉS H Á Z T A R T A S S Z E R K E Z E T (XVIII—XIX. SZ.) 407
sokban viszont szerepelnek házastársukkal és gyermekeikkel élő házatlan zsel-

lérek is a jobbágyparasztok háztartásaiban, vagy azokhoz csatolva a jobbágy-
parasztok házaiban, illetve telkén. Az angliai lakókkal ellentétben viszont a
hagyományos magyar földművesgazdaságon belül gyakran igen nehéz eldön-
teni azt, hogy a zsellércsaládok kapcsolata, függési viszonya a lakásadó gazdá-
hoz pontosan milyen volt, azoktól elkülönítve laktak, étkeztek-e (pl. esetleg
a gazdaság külsőségén), és milyen mértékben tagozódtak be a gazdaság m u n -
kaszervezetébe. Mi ezeket a zsellércsaládokat a jobbágyháztartásoktól elkülö-
nítve, külön háztartásként kezeltük. 1 2 3
Egyes falvak és városok háztartásainak mikroelemzése
A Laslett-féle tipológia alapján mikroelemzést végeztünk olyan falvak

és városok háztartásainak jellemzőiről, amelyeknek erre a célra felhasználható
összeírásai kezünkbe kerültek, illetve amelyeknek ilyen összeírásait mások kö-
zölték vagy elemezték. Perbált, Pilisszántót és Nagykovácsit Faragó Tamás
elemezte a Buda környéki falvak szélesebb körű történeti vizsgálatának k e r e -
tében. Sárpilist és Alsónyéket Andorka Rudolf vizsgálta történeti demográfiai
családrekonstituciói keretében, a kölkedi összeírást Mándoki László, a fajszit
Bárth János, a tiszacsegeit Bencsik János közlése alapján dolgoztuk fel, Győrt
korábban Dányi Dezső, Magyarcsanádot, Jászberényt és Kecskemétet Thirring
Gusztáv elemezte. 13 Az eredeti összeírási listák, közlések és elemzések adatai
nem m i n d e n f a j t a elemzést tettek lehetővé, amelyek a Laslett-féle módszerben
szerepelnek, ezért nem mindegyik település adatait mutattuk be minden táblá-
zatunkban.
Ezek a települések semmiképpen sem tekinthetők a korabeli Magyar-
ország reprezentatív mintájának, nem is beszélve arról, hogy az összeírások
nem azonos időszakra vonatkoznak, hanem 1747 és 1816 között meglehetősen
változatosan helyezkednek el. Ezért ezeknek az összeírásoknak elemzése alapján
nem vonhatunk le általános következtetéseket Magyarország egészére vonatko-
zóan. Arra azonban felhasználhatónak t a r t j u k e települések háztartásainak
elemzését, hogy fogalmat alkossunk arról: milyen típusú háztartások fordultak
elő ebben az időszakban, milyenek lehettek a regionális, etnikai, társadalmi
csoportok szerinti különbségek, és — mivel Nagykovácsi és Sárpilis esetében
két összeirást vizsgálhattunk — milyen időbeli változások történhettek.
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsoroljuk az elemzésre került
települések néhány fontosabb jellemzőjét, kiemelve az eltérő vonásokat —
mintegy szemléltetve a XVIII. század második fele — XIX. század eleje Ma-
gyarországának sokszínűségét, a regionális gazdasági-társadalmi-etnokulturális
és ökológiai különbségeket:
Győr: nyugat-magyarországi, vegyes német és magyar, túlnyomórészt római
katolikus lakosságú város, püspöki székhely. Duna melletti fekvéséből,
Bécs és az osztrák piac közelségéből adódóan élénk iparral és kereskedelmi
forgalommal rendelkezik, gazdagodó polgársága 1743-ban kivívta a tele-
12
/a A k é r d é s t Faragó Tamás közeljövőben megjelenő tanulmányában (Paraszti ház-
t a r t á s - és m u n k a s z e r v e z e t - t í p u s o k M a g y a r o r s z á g o n a XVIII. század k ö z e p é n ) részletesebben
elemzi.
" L d . a 9. é s 10. j e g y z e t b e n i d é z e t t m ü v e k e t , i U e t v e Faragó Tamás 12/a j e g y z e t b e n i d é -
zett t a n u l m á n y á t . A forrá sok részletes ismertetésével itt nem foglalkozunk.
pülés számára a földesúri függéstől való megszabadulást, a szabad királyi

városi rangot.
Jászberény: alföldi, római katolikus magyar lakosságú, kiváltságolt mezővá-
ros, nagymérvű állattenyésztéssel.
Kecskemét : alföldi r e f o r m á t u s mezőváros, amely az előbbihez hasonlóan másfél
évszázadig török uralom alatt élt. Pusztabérleteinek nagy részét elveszít-
ve a XVIII. század második felétől azonban állattartása nagymértékben
csökken, és igen korán kezdetét veszi a földművelésre épülő tanyarendszer
kialakulása.
Nagykovácsi: a Budai-hegység egyik tágas völgyében fekvő falu, 1700-ban
ide települt római katolikus német lakói főként földművelő vegyes gazdál-
kodást folytattak a felhasznált összeírás (a veszprémi püspökség 1747-cs
lélekösszeírása) készítésének időszakában.
Perbál: a Zsámbéki-medencében fekvő f a l u t az 1730—40-es években a környező
falvak nagyobb részt német, kisebb részt szlovák népességfeleslege, vala-
mint külföldről érkezett német telepesek alakították, tehát a forrás készül-
tekor (lakóit a szomszédos Nagykovácsival együtt írták össze 1747-ben)
frissen települt római katolikus német etnokulturális jellegű közösség.
Pilisszántó: a Pilis hegyei között fekvő szűk határú falu, lakosai 1700 körül
települt római katolikus szlovákok, akik megélhetésüket a csekély földműve-
lés mellett elsősorban az erdőből (fakitermelés, fafaragás, szén- és mész-
égetés) biztosítják. (Háztartásszerkezetüket szintén az előbbi lélekösszeírás
alapján elemeztük.)
Sárpilis és Alsónyék: a Dél-Dunántúlon, a Duna árterében fekvő sárközi fal-
vak, lakosságuk r e f o r m á t u s magyarokból áll, akiknek nagy része valószí-
nűleg a török hódoltság idején itt élt népesség leszármazottja. 1 : i a Kevés
volt a megművelhető földjük ebben az időszakban, ezért a lakosság megél-
hetésében lényeges szerepet játszott az állattenyésztés, a vadászat és halá-
szat. Nagy részük jobbágy paraszt és házas zsellér volt.
Kölked: a Sárközhöz közeli, hasonló földrajzi körülmények között elhelyezkedő
református magyar falu.
Magyarcsanád: délkelet-alföldi vegyes magyar—szerb—román lakosságú falu,
sík vidéken, sok megművelhető földdel.
Fájsz: hasonlóképpen a D u n a partján, de annak alföldi oldalán fekvő római
'»/a A n d r á s t ' a l v y B e r t a l a n t ö r t é n e t i k u t a t á s a i a r r a e n g e d n e k k ö v e t k e z t e t n i , h o g y a m a i
sárközi f a l v a k XVIII—XIX. századi lakosságának jelentős része a Sárköznek a török hó-
doltság előtti lakosságától s z á r m a z o t t . T e r m é s z e t e s en n e m az egyes talvak lakossága m a r a d t
folytonos, h i s z e n s o k íalu t e l j e s e n elpusztult, és a m a i sárközi f a l v a k egy r é s z e is i d ő n -
ként átmenetileg néptelenné vált a hódoltság idején. Valószínű azonban, hogy a lakosság
é l e t b e n m a r a d t r é s z e n e m h a g y t a el a S á r k ö z t , h a n e m r é s z b e n a z á r t é r i m o c s a r a k b a húzó-
dott. részben e g y i k faluból a m á s i k b a költözött, m í g végül a z o k . akik a hódoltság alóli
f e l s z a b a d u l á s k o r e t e r ü l e t e n é l t e k , a m a i s á r k ö z i f a l v a k b a t ö m ö r ü l t e k . Ezzel természetesen
n e m a k a r j u k a z t állítani, h o g y n e m volt jelentős b e v á n d o r l á s is m á s területekről. Az a z o n -
ban bizonyított tény, hogy a t ö r ö k hódoltság u t á n i években a sárközi falvak lakottak vol-
tak, u g y a n a k k o r n e m t u d u n k arról, hogy e g y s z e r r e n a g y o b b t ö m e g települt volnB be, Ld.
Andrásfalvy Bertalan: D u n a m e n t e n é p é n e k á r t é r i g a z d á l k o d á s a T o l n a és B a r a n y a megyé-
b e n a z á r m e n t e s í t é s b e f e j e z é s é i g . T a n u l m á n y o k T o l n a m e g y e t ö r t é n e t é b ő l . VII. k . S z e k s z á r d .
T o l n a m e g y e i T a n á c s L e v é l t á r a . 1975. 476. o. A S á r k ö z t ő l n e m n a g y t á v o l s á g r a l é v ő é s n a -
gyon hasonló természetföldrajzi adottságok között élő O r m á n s á g két faluja XVIII—XIX. szá-
zadi n é v a n y a g á n a k a XVI. századi török a d ó ö s s z e í r á s o k a n y a g á v a l való összevetése a l a p j á n
megállapítottuk, h o g y a XVIII—XIX. századi c s a l á d o k jelentős r é s z é n e k v e z e t é k n e v e elő-
fordult a b a r a n y a i falvakban (de n e m feltétlenül az O r m á n s á g b a n ) a török hódoltság ide-
jén, tehát sejthető, hogy a lakosság jelentős r é ssé a hódoltságot a megyében átvészelt csa-
i á d o k l e s z á r m a z o t t j a . L d . Andorka Rudolf: Az ormánsági születéskorlátozás története. Való-
s á g . 1975. X V I I I . k . 6. s z . 45—61. o .
C S A L Á D - ÉS H Á Z T A R T A S S Z E R K E Z E T ( X V I I I — X I X . SZ.) 409
katolikus magyar parasztfalu, egy részük nemes. Az ártéri elhelyezkedés

következtében szintén kevés volt a megművelhető föld, ezért az állatte-
nyésztésnek és gyümölcstermelésnek lényeges szerepe volt a lakosság meg-
élhetésében.
Tiszacsege : a Tiszántúlon, a Tisza p a r t j á n fekvő r e f o r m á t u s magyar falu, job-
bágyparasztok mellett elég sok zsellér, pásztor, néhány nemesi jogállású
paraszt és cigánycsalád élt itt. A faluhoz tartozó terület egy részén a Vay
család majorsági gazdálkodást folytatott.
Ha a háztartások legegyszerűbben meghatározható jellemzőjét, a bennük

élők számát vizsgáljuk (1. táblázat), akkor azt l á t j u k , hogy az ebben a kor-
szakban különböző magyarországi településeken élő háztartások átlagos nagy-
sága nem volt különösen nagy: négy és fél és h a t személy között mozgott. Ez
egyértelműen ellent mond annak a feltevésnek, hogy Magyarországon általá-
nosak voltak az igen nagy létszámú háztartások. Ugyanakkor mindegyik vizs-
gált településen találtunk kisebb számban igen nagy, nyolc—kilenc és több
személyből álló háztartásokat is. A leggyakoribbak azonban mindenütt a négy-,
öt- vagy hatszemélyes háztartások voltak.
Mégis ezekben a magyarországi településekben valamivel nagyobb volt
a háztartások átlagos nagysága annál, amit Laslett és munkatársai hasonló
módszerrel Angliában és Észak-Franciaországban találtak, ott ugyanis a legtöbb
esetben átlagosan négy és fél—öt személy élt együtt. 1 ' 1 Ezzel szemben ennél lé-
nyegesen nagyobb, hat—hét—nyolc személyes átlagos háztartásnagyságot ta-
lált Palli Észtországban 1 "' és Czap Oroszországban. 10
Az egyes vizsgált magyarországi települések között lényeges különbsége-
ket látunk: Fajszon és a dél-dunántúli falvakban a legnagyobbak a háztar-
tások, az alföldi Tiszacsegén és Magyarcsanádon kisebbek, a három Buda kör-
nyéki telepes faluban 1747-ben ötnél kisebb volt az átlagos háztartásnagyság.
A két alföldi mezővárosban öt körül, viszont a nyugat-magyarországi Győrben
a legkisebb, 4,30 az egy háztartásban élők átlagos száma. Tehát a Duna men-
tén levő, feltehetően évszázadok óta nagyrészt törzsökös népességű falvakban
a legnagyobbak a háztartások, a török hódoltság u t á n nagyrészt nem-magyar
népesség által újratelepült falvakban és a nyugati fekvésű városi közösségben,
Győrben pedig a legkisebbek. Az alföldi mezővárosi települések közbenső he-
lyet foglalnak el.
Mindkét faluban, amelyről két összeírást t u d t u n k elemezni, nőtt az át-
lagos háztartásnagyság, noha földrajzi helyük és viszonyaik, etnikai és vallási
összetételük teljesen eltérő volt.
Kikből tevődnek össze a háztartások, hogyan ,,áll össze" az átlagos
háztartásnagyság? Az egy háztartásra jutó háztartásfőknek és háztartásuknak
aránya nyilvánvalóan nem sokban különbözik sem a vizsgált magyar falvak-
ban, sem a különböző országokban, m e r t leginkább az özvegyülés gyakorisága,
illetve az özvegyek újraházasodásának mértéke befolyásolja (2. táblázat). Lé-
nyegesebbek a különbségek a háztartásfőnek a háztartásban élő nem-házas
gyermekei tekintetében. Ezeknek a különbségeknek magyarázatát nem t u d j u k
< s Ld. Laslett, P., s z e r k . 1972.. i . m . . 61. o „ é s Laslett, P., 1977. 1. m . 20—21. o.
<sPalli, H.: E'sztesztvennoe dvizsenie szelszkogo naszelenija Esztonii 1650—1709. Tallin.
I z d . E e s z t l R a a m a t . 1980. 1—3. k . 134, 120, 106. o .
16
Czop, P . : i. m .
A háztartások százalékos megoszlása a háztartástagok száma szerint
A háztartás
Kecskemét
1 Й
a>)
tagjainak
Alsónyék
•я s-.
Я
ívrt"О
kovácsi
Sárpilis
kovácsi
Sárpilis
N О
V.
Kölked
berény
Perbál
száma
d
Nagy-
Nagy-
сл S-i
Fájsz
СЛ
Jász-
—1 С— к
1747
1747
1762
1769
1804
1787
1792
1787
кЧСО
1816
1792
Я*
а^ ok
о
1 2 t) 6 3 1 3 2 2 6 G 9 2
2 11 19 12 10 R 18 10 11 15 5 3 4 5 3
3 10 21 17 9 9 12 15 15 20 9 5 9 12 12
4 20 11 11 19 13 14 20 17 20 11 19 18 17 20
5 18 11 14 15 17 15 17 17 15 25 19 20 22 24
5 18 11 17 12 18 11 16 14 10 18 9 15 15 13
7 5 10 9 12 11 13 9 10 6 15 13 14 6 14
8 G ю 6 10 10 ' 5 6 1 4 5 11 11 9 6
9 2 3 6 4 6 3 3 12 2 2 7 4 4 3
10 2 — 1 :Î 3 2 1 ) 1 — 2 1 2 4
11 — 1 — 1 1 1 1 ) 2 1 1 5 1
12 — — 1 — — —
1 2 1 — 1 — 1 —
13—X — — — — 3 ! ) 2 1 1 о —
összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
A háztartá-
sok s z á m a 105 98 140 190 173 239 2117 4453 2982 85 100 122 112 261
A háztar-
tások á t l a -
gos
nagysága 4,67 4,61 4.82 5.28 5.91 5,13 4.92 5,08 4,31 5,39 5,55 5,80 5,75 5,39
'1
CSALÁD- ÉS HÁZTARTASSZERKEZET (XVIII—XIX. SZ.) 411
most megadni, mert szerepet játszhatott bennük a családok termékenysége, a

csecsemő- és gyermekhalandóság, a gyermekek családból való kiválásának
(megházasodásának, a háztartáson kívüli szolgálat vállalásának) eltérő életkora.
Igen nagyok a különbségek a háztartásfő egyéb rokonainak (apjának, anyjá-
nak, apósának, anyósának, testvérének, sógorának, sógornőjének, unokáinak
stb.) száma tekintetében. A Duna menti falvakban a legmagasabb, a Buda
környékiekben a legalacsonyabb ez a szám. Mivel Északnyugat-Európára az
ilyen egyéb rokonok kis száma a jellemző, ismét azt látjuk, hogy a Buda kör-
nyéki telepes falvak állnak a legközelebb és a Duna mentiek a legtávolabb
a nyugati mintától, és az alföldi Tiszacsege közöttük helyezkedik el.17
Míg a családmagon kívüli rokonok átlagos száma alacsony volt Észak-
nyugat-Európában, a szolgáké nagy volt, különösképpen Angliában, ahol száz
megvizsgált településen az egy háztartásra jutó szolgák átlagos száma 0.63
volt. (Ezenkívül 0,07 lakó és 0,23 nem azonosítható személy is élt a háztartá-
sokban, az utóbbiak között is lehettek szolgák.) A szolgák nagy számának oka
az a Laslett által leírt szokás volt, hogy a családok, különösen a szegényebbek
a gyermekeket viszonylag fiatalon átadták más háztartásoknak, ahol szolgaként
dolgoztak és egyben tanultak is. Ezek a szolgák túlnyomórészt nőtlenek és
hajadonok voltak, de később megházasodtak és önálló háztartást alapítottak.
A vizsgált magyar falvak közül Nagykovácsi áll a legközelebb ehhez a
nyugati mintához, a Duna menti falvak pedig a legtávolabb. 18 Ezekben alig-
alig fordul elő a háztartással együtt összeírt nőtlen vagy hajadon szolga. Éltek
viszont a faluban házatlan zsellérek, akiket külön — többnyire a listák végén
írtak össze, és akiknek jelentős része családos volt. A külön összeírt — egye-
dülálló és családos — házatlan zselléreket külön háztartásokként kezeltük az
itt leírt elemzésekben. 18a
Ha ezeket a házatlan zselléreket is számításba vesszük, mint a paraszt-
háztartások idegen munkaerő forrását, és így a szolgák, házatlan zsellérek
és lakók számát az összes háztartások számához viszonyítjuk (3. táblázat),
még mindig azt látjuk, hogy a német telepesfalu Nagykovácsi kivételével
mindegyik magyarországi faluban kisebb a parasztgazdaságok által hasznosít-
ható családon kívüli munkaerő, mint az iparosodás előtti Angliában.
Az Északnyugat-Európa és a magyar falvak közötti eltérésben a gazdál-
kodó egységek, nálunk elsősorban parasztgazdaságok munkaerő-szükséglete
fedezésének eltérő módját sejthetjük megnyilvánulni. Nyugat-Európában, ahol
a munkaerő sokkal szabadabban mozoghatott, a költözést nem akadályozták
jogszabályok, mint nálunk 1785-ig, a munkaerő-szükségletnek sokkal nagyobb
részét elégítették ki bérmunkával. Nálunk viszont sokkal nagyobb szerepe le-
r i s z a c s e g e n az egyéb r o k o n o k és a szolgák, v a l a m i n t lakók különválasztása nem

e g y é r t e l m ű , m e r t a ..cseléd vagy l a k ó " r o v a t b a n szereplő s z e m é l y e k eey r é s z é n e k vezeték-
n e v e a r r a e n g e d k ö v e t k e z t e t n i , h o g y e s e t l e g e g y é b r o k o n r ó l v a n szó, sőt e g y I l y e n s z e m é l y -
r ő l m e g is e m l í t i az ö s s z e í r á s , h o g y . . a n y ó s " .
ls
Nem t u d j u k a n n a k m a g y a r á z a t á t , h o g y K ö l d e k e n e g y e t l e n szolgát s e m Írtak össze.
Lehet, hogy valóban n e m voltak szolgák, de azt sem lehet kizárni, hogy a szolgákat — talán
m e r t n e m - r e f o r m a t u s o k voltak — n e m Irta össze a lelkész, a k i n e k célja a gyülekezet név-
s o r á n a k összeállítása volt.
- - , . , s / a A cseléd, szolga és h á z a t l a n . v a l a m i n t h á z a s zsellér e l n e v e z é s e k h a s z n á l a t a az össze-
í r á s o k b a n n e m k ö v e t k e z e t e s . Azt az o s z t á l y o z á s i elvet a l k a l m a z t u k , h o g y s z o l g á n a k tekin-
tettük azokat a n e m - h a z a s szolgákat és zselléreket, akiket a gazda h á z t a r t á s á n a k tagjaként,
'H.+vf. a háznepevel e g y ü t t írtak össze. Házatlan zselléreknek tekintettük a z o k a t az egye-
d ü l á l l ó s z e m e l y e k e t e s c s a l a d o k a t , a k i k e t laz ö s s z e í r á s b a n zsellérként e m l í t e n e k és külön
l i a z t a r t a s k e n t í r t a k ö s s z e ( m é g a k k o r is, h a e s e t l e g v o l t a z ö s s z e í r á s b a n u t a l á s a r r a . h o g y
melyik házhoz tartoztak). A s á r p i l i s i és alsónyéki összeírásokban, amelyek valószínűleg
szinten egyházi celuak voltak, szerepelnek a n e m - r e f o r m á t u s szolgák cs zsellérek.
7 Agrártörténeti Szemle 1984/3—4.

tf*
CO
2. TÁBLÁZAT
A háztartások különféle típusú tagjainak átlagos száma a háztartásfőhöz fűződő viszony szerint
A háztartás-
A háztartás-
A háztartás
A háztartás
A háztartás
házastársa
magjának
fő család-
gyermeke
nagysága
nagysága
és annak
fő nem-
átlagos
átlagos
rokona
fő más
Szolga
Falu, é v
házas
Lakó
>
feje
a
o
o
P e r b á l 1747 1,93 2,38 0,23 0,10 0,04 4,68 4,31 w
P i l i s s z á n t ó 1747 1,90 1,71 0,66 0,33 0,01 4,61 3,61 w
>
N a g y k o v á c s i 1747 1,89 2,19 0,35 0,38 0,01 4,82 4,08
N a g y k o v á c s i 1769 1,92 2,36 0,42 0,58 — 5,28 4,28 ta
F á j s z 1762 1,84 2,31 1,67 0,08 0,01 5,91 4,15 C
Sárpilis 1792 1,86 2,44 1,02 0,01 0,06 5,39 4,30
ö
0
S á r p i l i s 1804 1,84 2,07 1,60 0,01 0,03 5,55 3,91 r>g
A l s ó n y é k 1792 1,67 1,86 2,03 0,21 0,03 5,80 3,50
K ö l k e d 1816 1,55 1,70 2,48 — 0,02 5,75 3,25 1
•g
>
T i s z a c s e g e 1808 1,88 2,09 1,04 0,38 5,39 3,97
ta
>
o
o
H
4. T Á B L Á Z A T >
A háztartások százalékos megoszlása a bennük élő nemzedékek száma szerint §
t'-
en
A nemzedékek száma Perbál Pilisszántó Nagykovácsi Fájsz Sárpilis Alsónyék Kölked Tiszacsege
1747 1747 1747 1769 1762 17312 1804 1792 1816 1808
Egy nemzedék 10 21 19 15 7 9 11 5 4 6
Két nemzedék 81 69 71 73 65 74 58 58 59 77
Három nemzedék 8 10 10 12 27 17 31 36 36 15
Négy nemzedék — — — — 1 — — 1 2 —
Ismeretlen 1 — — — — — — — — 2
Összesen 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
A háztartások száma 105 98 140 190 173 85 100 122 112 261
CSALÁD- ÉS HÁZTARTÁSSZERKEZET (XVIII—XIX. SZ.) 413
3. TÁBLÁZAT
A szolgák, húzatlan zsellérek és lakók egy parasztháztartásra eső átlagos száma
Háaatlan
Falu Szolga zsellér és Lakó
családtagja
Perbál 1747 0,10 0,39 0,04

Pilisszántó 1747 0,33 0,19 0,01
Nagykovácsi 1747 0,38 0,49 0,01
Nagykovácsi 1769 0,58 0,46 —
Fájsz 1762 0,08 0,17 0,01

Sárpilis 1792 0,01 0,26 0,06
Sárpilis 1804 0,01 0,52 0,03
Alsónyék 1792 0,21 0,04 0,03
Kölked 1816 — — 0,02
hetett a háztartásfő családmagján kívüli egyéb rokonoknak, akik a háztartás-

ban (esetleg azon kívül is?) éltek.
Ha azonban a „nagycsalád" vagy „kiscsalád" kérdésére pontos választ
akarunk adni, akkor nem elégedhetünk meg az átlagos háztartásnagyság vizs-
gálatával, hanem elsősorban azt kell megnéznünk, hány családmag élt a ház-
tartásokban. Bizonyos támpontokat kapunk e kérdés megválaszolásához, ha
egyszerű és hagyományos módon aszerint osztályozzuk a háztartásokat, hogy
hány nemzedék tagjai (nagyszülők, szülők, gyermekek stb.) élnek bennük (4.
táblázat). Az említett száz angol településre kiterjedő vizsgálat szerint a ház-
tartásoknak 23,8 százalékában egy, 70,4 százalékában két és 5,8 százalékában
három nemzedék tagjai éltek együtt. Máshol Északnyugat-Európában hasonló
arányokat találtak. Nálunk a Buda környéki falvak elég közel állnak a nyu-
gati mintához ebben a tekintetben, viszont a Duna mentiekben sokkal nagyobb
volt a három nemzedék tagjait tartalmazó háztartások aránya. Hasonlóan ma-
gas arányt találtak Oroszországban, ennél is nagyobbat Észt- és Lettország-
ban. 19 Tiszacsege ebben a vonatkozásban is a két szélső típus között helyezke-
dik el.
Még alaposabban vizsgálhatjuk ezt a kérdést a Laslett által kidolgozott
tipológia segítségével (5. és 6. táblázat). 1!)a Az első szembetűnő tény, hogy
mindegyik vizsgált faluban igen sok volt az egyszerű családos háztartás, amely-
ben a házaspáron és nem-házas gyermekein kívül más rokon nem élt. A ki-
terjesztett családos és többcsaládos háztartások tehát lényegében kisebbségben
" L a s d Czap, P.: i. m . Palll, H.: i . m . Plakans, A.: Feasant farmsteads and house-
holds i n t h e B a l t i c l i t t o r a l . 1797. C o m p a r a t i v e S t u d i e s I n S o c i e t y a n d H i s t o r y , 1975. 2—35. o.
15
a T e k i n t e t t e l a r r a . h o g y e l s ő s o r b a n S á r p i l i s e n a a ö s s z e í r á s a l a p j á n n e m leihet t e l j e s
bizonysággal megállapítani, h o g y a listák végén szereplő szolgák és a húzatlan zsellérek külön
h á z t a r t á s t a l k o t t a k - e v a g y v a l a m e l y i k p a r a s z t g a z d a h á z t a r t á s á h o z t a r t o z t a k , itt é s Fajszon,
A l s ó n y é k e n , v a l a m i n t K ö l d e k e n k ü l ö n m u t a t t u k ld a p a r a s z t o k és a z említett e g y é b t á r s a -
dalmi kategóriák háztartásainak típusok s z e r i n t i ö s s z e t é t e l é t a z 5. t á b l á z a t b a n . Sárpilisen
m i n d k é t ö s s z e í r á s n á l i d e s z á m í t o t t u k az ö s s z e í r á s o k v é g é n s z e r e p l ő zselléreket, s z o l g á k a t és
n a m - r e f o r m á t u s o k a t (az u t ó b b i a k k ö z ö t t l e g a l á b b egy h á z a s z s e l l é r c s a l á d is volt). Fajszon
i d e k e r ü l t e k a „ s z e g é n y " , „ z s e l l é r " és „ c i g á n y " m e g n e v e z é s ű c s a l á d o k . A l s ó n y é k e n ideszá-
m í t o t t u k a k é t családos zsellér háztartást a m e l y e k e t p a r a s z t h á z t a r t á s o k o n belül i r t a k össze.
K ö l d e k e n c s a k a z e g y e t l e n „ l a k ó " e l n e v e z é s ű c s a l á d o t m u t a t t u k ki k ü l ö n . Az e g y s z e r ű s é g
kedvéért m i n d e g y i k említett összeírásnál a „ p a r a s z t " és „zsellér", illetve K ö l k e d esetén a
„ l a k ó " elnevezést h a s z n á l t u k a táblázat f e j r o v a t á b a n . F i g y e l e m b e kell azonban v e n n i , hogy
az u t ó b b i k a t e g ó r i á k f e l t e h e t ő e n n e m t e l j e s e n e g y n e m ű e k é s a z o n o s a k m i n d e g y i k faluban.
K ü l ö n v á l a s z t á s u k a z o n b a n l e h e t ő v é teszi, h o g y k ü l ö n v i z s g á l j u k a v a l ó s z í n ű l e g e g y n e m ű és
mindegyik összeírásban azonosnak mondható „paraszt" ( j o b b á g y és h á z a s zsellér) háztar-
tások típusok szerinti összetételét.
7*
414 ANDORKA R U D O L F — F A R A G Ó TAMÄS
— esetleg relatív többségben — voltak, a háztartásszerkezetet sehol sem ural-

ták teljesen. Ezen belül viszont igen nagyok a regionális különbségek. A Buda
környéki falvakban, különösen a német lakosságú Nagykovácsiban és a rész-
ben szintén német lakosságú Perbálon ugyanolyan alacsony a többcsaládos és
a kiterjesztett háztartások aránya, mint az ipari forradalom előtt Északnyugat-
Európában, ezzel szemben a Duna menti magyar falvakban a háztartásoknak
közel a fele (sőt Alsónyéken több mint a fele) ilyen „bonyolult" összetételű.-"
A kiterjesztett és töhbcsaládos típus együttes előfordulásának hasonló vagy en-
nél is lényegesen magasabb arányát mutatták ki Észtországban (52%), Lett-
országban (75%) és különösen Oroszországban (84%), valamint néhány toscanai
olasz településen is (pl. Fiesoleban, 51%).21 Tiszacsege ebben a tekintetben is
a két típus között helyezkedik el.22
A bonyolult összetételű háztartások (kiterjesztett és többcsaládos háztar-
tások) fogalma azonban még nem azonos a magyar szakirodalomban használt
„nagycsaláddal". Az utóbbi ugyanis több házas gyermeknek a szülőkkel való
együttélését jelenti. Hogy az utóbbi típusú háztartások számát megállapítsuk,
különválasztottuk a többcsaládos típuson belül azokat, ahol egy szülő család-
mag egy, illetve több gyermek családmaggal élt együtt (7. tábla). Továbbá a
„nagycsalád" típushoz soroltuk azokat a háztartásokat is, ahol több testvér
családmag élt egy özvegy szülővel vagy szülők nélkül, azzal a megfontolással,
hogy ezek korábban a szó szoros értelmében vett nagycsaládok voltak. Látjuk,
hogy a többcsaládos háztartások többsége Kölked kivételével mindenütt az
„egy szülő és egy gyermek családmag" típusba, tehát a „törzscsalád" típusba
tartozott, de előfordultak nagycsaládok is, elsősorban a Duna menti falvakban.
Ez az igazi nagycsalád egészen kivételes volt a korabeli Északnyugat-Európá-
ban, viszont előfordult Dél-Európában, például Korzika szigetén, 23 továbbá
Oroszországban, és ez a délszláv zadruga megkülönböztető jegye is.
Ismét azt látjuk, hogy mind Nagykovácsin, mind Sárpilisen — ahol két
összeírást vizsgálhattunk — a bonyolult összetételű háztartások aránya növe-
kedett. Ez Nagykovácsiban a második (1769. évi) összeíráskor sem közelíti
meg a Duna menti falvakban megfigyeltet, mégis azt mondhatjuk, hogy Nagy-
kovácsi háztartásszerkezete az idő teltével a nyugati típus felől közeledett a
Duna menti típus felé.
Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy a XVIII. század közepétől
a XIX. század elejéig a megfigyelt magyar települések háztartásainak nagysága
és szerkezete az északnyugat-európai „kis és egyszerű háztartás" és az orosz-
országi és délszláv „nagy és bonyolult háztartás" típus között helyezkedett el.
A magyar települések jellemzői azonban annyira szóródtak, hogy egyesek
(főképpen azok, ahol a nyugati hatás — vagyis a betelepülő németek által
Nyugat-Európából hozott együttélési minta — erős lehetett) nagyon hasonlítot-
tak a nyugati típushoz, mások viszont (elsősorban a dél-dunántúliak, amelyek-
*'A „ t ö b b c s a l á d o s h á z t a r t á s t " , a m e l y b e n l e g t ö b b s z ö r a s z ü l ő h á z a s p á r é l t e g y ü t t e g y
vagy több házas g y e r m e k k e l , itt a „kiterjesztett családos háztartással" együtt kezeljük, mert
az u t ó b b i , a h o l l e g t ö b b s z ö r e g y ö z v e g y s z ü l ő él e g y ü t t h á z a s g y e r m e k é v e l , l e g i n k á b b úgy
j ö n l é t r e , h o g y a z e g y i k s z ü l ő m e g h a l , a m á s i k m e g ö z v e g y ü l t s z ü l ő p e d i g t o v á b b r a is a
h á z a s g y e r m e k k e l él e g y ü t t .
» A z i t t i d é z e t t k ü l f ö l d i a d a t o k a t 1. Laslett, P.. 1977.: i. m . 22—23. o .
^ T i s í f a c s e g é n B e n c s i k J á n o s 266 ö s s z e í r t h á z t a r t á s r ó l í r . m i a z o n b a n c s a k 261 h á z -
t a r t á s t s o r o l t u n k k ü l ö n f é l e t í p u s o k b a , m e r t a z o k a t a c s a l á d o k a t és egyedülálló s z e m é l y e k e t ,
akik egy másik háztartásnál a „cseléd v a g y lakó" rovatban szerepelnek, n e m vettük külön
háztartásnak.
XDupaquier, J.—Jadin, L.: s t r u c t u r e of h o u s e h o l d a n d í a m i l y i n C o r s i c a , 1769—71.
L a s l e t t , P . s z e r k . 1972. i. m . 233—297. o .
5. T Á B L Á Z A T 0
W
A háztartások száma típusonként &
>
Per- Pilis- Nagykovácsi Fájsz Sárpilis Alsónyék Kölked Tisza- ö
bál szántó 1762 1792 1804 1792 1816 csege 1
1747 1747 1747 1769 önál- szol- önál- zsellé- ónál- zsellé- önál- zsellé- önál- lakó to
lók gák lók rek és lók rek lók rek lók W
Ház tartástípus nem
refor- a
mátu- >>
sok N
H
>
Egyedülélő to
özvegy 1 3 6 5 1 — — 1 — 4 2 — — —
>
nőtlen, hajadon zo A 1
0 IP
Nem-család háztartás 1 1 1 IP
N
Egyszerű családos háztartás M
házaspár 10 17 16 24 7 2 3 1 1 2 1 4 7 to
házaspár gyerekkel 77 49 89 115 74 5 43 3 33 9 49 1 42 146 to
—
H
özvegy férfi gyerekkel 1 1 1 9
Z 4 N
özvegy nő gyerekkel 3 3 5 7 7 1 1 3 3 1 4 1 14 W
Kiterjesztett családos háztartás
— —
H
fölfelé kiterjesztve 5 6 6 6 11 — 5 — 5 1 13 — 13 —
— 9 to
<
lefelé kiterjesztve 1 1 A 1
1 1
oldalirányban kiterjesztve 1 2 5 3 — 2 — 4 — 5 — 1 — 2
kombinációk 1 1 15
Többcsaládos háztartás to <
második család (ok) fölfelé 2 1 4 18 1 — 1 — 1 — 2 — 2 — 4 X

második család (ok) lefelé 1 11 2 6 39 — 13 — 30 — 30 — 30 — 35
tp
családok egyszinten 1 3 2 2 13 — 5 — 3 — 11 — 4 — 9 N
egyéb többcsaládos 1 2 1 — 3 — 1 — — — 4 — 4 — —
Besorolhatatlan 2 — 2 1 — — — — — 4 — 12
összesen 105 98 140 190 165 8 74 11 77 23 120 2 111 1 261
m
A háztartások százalékos megoszlása típusok szerint
Sárpilis О
Nagykovácsi
Alsónyék
M
Kölked
о
Perbál
szántó
Pilis-
IT. со
1792
1816
1747
1747
— to с ô
íti ее
Háztartástípus <5 к N
1747 1769 t, 1792 1804 •Г*
h
Egyedülélő 1 3 6 3 1 6 9 2 —
Nem-család 1
Egyszerű családos 85 71 79 77 56 62 47 44 47 66
Kiterjesztett családos 6 8 7 6 10 8 10 15 13 10
Többcsaládos 5 17 7 14 32 24 34 39 36 18
Besorolhatatlan 2 1 4 5
ÖSSZESEN: 100 — 100 100 100 100 100 100 100 100
A bonyolult összetételű
(kiterjesztett, többcsaládos
és besorolhatatlan)
háztartások együttes
százalékos aránya 13 25 15 20 42 32 44 54 53 33
CSALÁD- ÉS H Á Z T A R T A S S Z E R K E Z E T (XVIII—XIX. SZ.) 417
7. TÁBLÁZAT
A többcsaládos háztartások száma aszerint, hogy az egyes családmagok
egymással milyen rokoni kapcsolatban álltak *
és több gyermek család-
szülői családmag nélkül

Több testvér családmag
és egy gyermek család-
Egy szülő családmag,
Egy szülő családmag
mag
mag
Falu, év
Perbál 1747 3 1 1
Pilisszántó 1747 12 1 4
Nagykovácsi 1747 7 — 2
1769 24 — 2
Fájsz 1762 34 8 14
Sárpilis 1792 11 3 5
1804 26 5 3
Alsónyék 1792 32 5 10
Kölked 1816 20 16 4
Tisza csege 1808 36 3 9
* A besorolhatatlan háztartások nélkül
nek népessége valószínűleg a török hódoltságot helyben átélt családok leszár-

mazottaiból állt) megközelítették, b á r egy esetben sem érték el az Oroszor-
szágban megfigyelt bonyolultsági fokot.
A háztartások nagysága és összetétele azonban nemcsak régiónként és
etnikai csoportonként mutat különbségeket, h a n e m társadalmi rétegenként is.
Paulinyi Oszkár, illetve a közép- és k o r a ú j k o r i várostörténeti kutatás m á r
korán felfigyelt a háztulajdonosok és lakók háztartásainak eltérő nagyságára. 2 ' 1
Még plasztikusabban mutatják az egyes társadalmi rétegek háztartásszerke-
zete közötti különbségeket az ú j a b b városi társadalommal foglalkozó kutatások
— például Christiane Klipisch elemzése, amely megmutatja, hogy a középkor
végi Firenzében a város leggazdagabb rétege igen nagy taglétszámú háztartá-
sokban lakott, ahol a legkülönfélébb rokonok éltek együtt.24® R á j u k vonatko-
zóan tehát érvényes volt az a kép, amelyet Shakespeare Rómeó és Júliája alap-
ján képzelünk m a g u n k elé a Montague és Capulet házakról. Palli szerint az
észtországi jobbágyháztartások átlagos nagysága közel kétszer akkora volt,
mint a zsellérháztartásoké. 2 5 A háztartások társadalmi különbségeit részletesen
vizsgálhatjuk a pilisszántói és a k é t nagykovácsi összeírás alapján, ahol a
upaulinyi Oszkár: A G a r a m - v i d é k i b á n y a v á r o s o k l a k o s s á g á n a k l é l e k s z á m a a X V I .
s z á z a d d e r e k á n . T ö r t é n e l m i S z e m l e 1958, 351—378. o .
» / a Klapisch, Ch.: H o u s e h o l d a n d f a m i l y i n T u s c a n y i n 1427. L a s l e t t , P . s z e r k . 1972.
i . m . 267—281. o .
"'Palli, H.: i. m.
418 A N D O R K A R U D O L F— F A R AG Ó T A M Ä S
háztartások nagy részének foglalkozását feltüntették, és ahol az összehasonlí-

tásban értékelhető számú háztartás tartozott a következő öt kategóriába :
— jobbágyparasztok, vagyis olyan parasztgazdák, akik földjüket a feudális
földesúr—jobbágy jogviszony keretében birtokolták, általában jobbmódú pa-
rasztok ;
— zsellérparasztok, akik valamilyen más jogalapon (például irtványföld) bir-
tokolták földjüket, vagy a jobbágybirtok előírt minimumánál kisebb föld-
területet birtokoltak, és emellett házuk és belsőségük is volt;
— házas zsellérek,^ azok a zsellérek, akiknek szántóföldjük nem, de háztu-
lajdonuk volt és emellett gazdasági udvart és esetleg kis kertet is birto-
koltak ;
— házatlan zsellérek, akiknek sem földjük, sem saját házuk nem volt, ezért
egy gazda házában laktak, általában neki, de néha másoknak is dolgoztak;
— falusi kézművesek.
E társadalmi rétegek háztartásainak összehasonlítása (8. és 9. táblázat)
azt mutatja, hogy mind a három összeírásban a jobbágyparasztok háztartásai
voltak a legnagyobbak, és e rétegben volt a legtöbb bonyolult összetételű ház-
tartás. A zsellérparasztok háztartásai némileg hasonlítottak a jobbágyparaszto-
kéhoz. Viszont a házas és különösen a házatlan zsellérek általában egyszerű
családos háztartástípusúak voltak, leginkább közöttük voltak egyszemélyes ház-
tartások. A kézművesek háztartásai többnyire közepesen nagyok, de ritka a
bonyolult típusú közöttük.
A különböző rétegekbe tartozó háztartásokban a háztartásfő családmag-
jának átlagos nagysága kevéssé különbözött, a differenciálódás oka főképpen
az egyéb rokonok és a szolgák száma. A Nagykovácsiban 1769-ben összeírt ösz-
szes szolgáknak körülbelül 80, az összes egyéb rokonoknak (beleértve a házas
gyermekeket is) 90 százaléka a jobbágyparasztok és zsellérparasztok háztartá-
saiban élt. Az ok nyilvánvalóan az, hogy ezek a háztartások tudtak nagyobb
méretű gazdaságukban egyéb rokonok számára is m u n k á t biztosítani, és ezek
igényelték — kellő számú rokon hiányában — a szolgák munkáját.
A fajszi, sárpilisi és alsónyéki összeírások alapján csak a házatlan zsel-
lérként, szolgaként stb. megjelölt háztartásokat tudjuk a nem-zsellérként meg-
jelöltektől elkülöníteni. Eszerint a zsellérek háztartásai kisebbek voltak, és csak
elvétve fordult elő, hogy közöttük a családmag tagjain kívül más rokon is élt.
Sárpilisre vonatkozóan azonban találtunk egy 1793. évi gazdasági célú össze-
írást, amely feltünteti a háztartásfők nevét, a velük élő felnőtt fiúk számát,
továbbá a háztartáshoz tartozó szántóföld, rét, szőlő nagyságát, a lovak, ökrök,
tehenek, méhkaptárok és üstök számát. Az összeírásban megkülönböztettek
jobbágyokat, házas zselléreket és néhány házatlan zsellért. Mivel ezt a gazda-
sági összeírást csupán egy év választja el az 1792. évi lakosságösszeírástól, se-
gítségükkel a háztartások összetételét és gazdasági erejét együtt elemezhetjük.
Az összeírások összehasonlításából levonható első következtetés, hogy a
zsellér fogalmát nem használták egyformán. Az 1792. évi lakossági összeírás-
ban zsellérként szereplő háztartások közül csak egy szerepel az 1793. évi gaz-
dasági összeírásban, éspedig a házas (tehát nem a házatlan) zsellérek között.
E
/ a E kategória tagjai jogilag szintén „ h á z a s zsellérek", d e az e g y k o r ú v a l ó s á g j o b b
érzékeltetése végett külön k e z e l t ü k őket, mivel bizonyos m e n n y i s é g ű löldet birtokolva és
i g á s á l l a t o t t a r t v a , f ö l d m ű v e l é s t , f u v a r o z á s t , s z ő l ő t e r m e s z t é s t f o l y t a t t a k , és l e g a l á b b részben
képesek voltak élelmiszerszükségletük megtermelésére, szemben a döntően kétkezi munká-
ra-napszámra utalt nincstelenekkel.
8. T Á B L Á Z A T
A háztartások száma típusonként és társadalmi rétegenként

o
M
?
ü>
Falu, év Háztartástípus »
•O S M
£> (0 CO —
P V-
C 03 s « •ÛJ QJ X
a >
N
H
>
Pilisszántó Egyedülélő — — — 3 — — 3
1747 Nem-család — — — — — 1 1
Egyszerű c s a l á d o s 23 19 7 3 3 14 69 >
Kiterjesztett c s a l á d o s 3 3 — — — 2 8 w
»
Többcsaládos 12 4 — 1 — — 17 N
M
összesen 38 26 7 7 3 17 98
3
X
M
Nagykovácsi Egyedülélő 1 3 2 2 8 N
1747 Nem-család — — — — — — —
3
ri
Egyszerű c s a l á d o s 33 26 8 23 16 5 111
K i t e rj e s z t e t t c s a l á d o s 6 3 — — — 1 10 >4
<
Többcsaládos 5 1 2 — 1 — 9
Besorolhatatlan — 1 — — — 1 2 t—t
I
összesen 44 31 11 26 19 9 140 X
*
Nagykovácsi Egyedülélő — — 5 — 5
1769 Nem-család — — — — — — — tfí
N
Egyszerű családos 30 37 15 26 25 14 147
K i t e rj e s z t e t t c s a l á d o s 4 4 — — 2 1 11
Többcsaládos 15 9 — — 1 1 26
Besorolhatatlan — — — — — 1 1
összesen 49 50 15 31 28 17 190
to
A háztartás különféle típusú tagjainak átlagos száma társadalmi rétegenként
A háztartásfő
feje és annak
A háztartásfő
más rokona
A háztartás
A háztartás
nem-házas
házastársa
ismeretlen
gyermeke
magjának
A háztar-
Lakó és
nagysága
nagysága
F a l u , év T á r s a d a l m i réteg
család-
Szolga,
átlagos
átlagos
zsellér
tásfő
Pilisszántó, 1747
1.95 2,42 1,21 0,71 6,29 4,37
Jobbágy paraszt 1.96 1,46 0,50 0,15 4,07 3,42
Zsellér paraszt 2,00 0,71 2,71 2,71
Házas zsellér 1,43 0,57 0,57 2,00
2,57
H á z a t l a n zsellér 2,00 2,67 4,67
0,33 5,00
Kézműves 1,82 1,24 0,12 0,06 3,06
3,24
Egyéb és ismeretlen
Összesen : 1,90 1,71 0,66 0,33 0,01 4,61 3.61
Nagykovácsi, 1747
Jobbágy p a r a sz t 1.96 3,11 0,57 0,95 6,59 5.07
Zsellér paraszt 1.97 2,39 0,29 0,10 0,03 4,78 4,36
Házas zsellér 1,91 1,82 1,00 0,09 4,82 3,73
H á z a t l a n zsellér 1,73 0,92 2,65 2,65
Kézműves 1,89 1,95 0,16 0,21 4,21 3,84
Egyéb és ismeretlen 1,67 1,67 0,11 0,44 3,89 3,34
Összesen : 1,89 2,19 0,35 0,38 0,01 4,82 4,08

Nagykovácsi, 1769
Jobbágy paraszt 1,96 2,88 0,83 1,86 7,53 4,84
Zsellér p a r a sz t 1,95 2,90 0,58 0,12 5,56 4,86
Házas zsellér 1.93 2.27 — 4,20 4,20
H á z a t l a n zsellér 1,71 1,10 0,03 2,84 2,81
Kézműves 2,00 2,57 0,25 0.25 5,07 4,57
Egyéb és ismeretlen 1.94 1,29 0,24 0,29 3,76 3,23
ö ssz e se n : 1,92 2,36 0,42 0,58 — 5,28 4,28

C S A L Á D - ÉS H Á Z T A R T A S S Z E R K E Z E T ( X V I I I — X I X . SZ.) 421
Az utóbbi összeírás 26 jobbágy, 46 házas zsellér és 4 házatlan zsellér háztar-

tásfőt tüntetett fel. Mint már említettük, közülük egy 1792-ben a zsellérek kö-
zött szerepel, kettőt 1792-ben egy másik háztartás tagjaként (mindkettőt a
háztartásfő testvéreként) mutattak ki, a többieket mind a zsellér megnevezés
nélkül írták össze, ezért — míg a gazdasági összeírást nem találtuk meg —
jobbágyként kezeltük őket.
A második következtetés, hogy mivel — az említett két háztartás kivé-
telével — mindegyik háztartás különállóként szerepel mindkét összeírásban, a
lakossági összeírásokban külön összeírt (vonallal elválasztott) háztartásokat fel-
tehetően joggal tekinthetjük különálló gazdasági egységeknek, külön háztar-
tásoknak. Nem valószínű tehát, hogy külön-külön összeírt háztartások, csalá-
dok valójában egy háztartást alkottak.
Harmadszor, megállapíthatjuk, hogy még a gazdasági összeíráson belül
érvényesített megkülönböztetés a jobbágyok, házas zsellérek és házatlan zsel-
lérek között sem felel meg egyértelműen a háztartások gazdasági erejében, a
földterületben és az állatállományban megfigyelhető különbségeknek. Csupán
6 jobbágyháztartásnál mutattak ki szántóföldet (két esetben 20 pozsonyi mé-
rőnyit, egy-egy esetben 14 és 12, két esetben pedig 6 pozsonyi mérőnyit). Min-
den jobbágyháztartásnak volt rétje, azonban a 46 házas zsellér közül is csak
9-nél nem írtak össze rétet, és a 4 házatlan zsellér közül is kettőnek volt rét-
je. Csupán 6 házas zsellérnek és 2 házatlan zsellérnek nem volt szőlője. A jobbá-
gyok átlagos rét- és szőlőterülete nagyobb volt, mint a zselléreké, de számos
házas zsellérnek több rétje volt, mint a jobbágyok egy részének (10. táblázat).
Hasonló képet mutat a szőlőterület nagysága szerinti eloszlás (11. táblázat). A
szántóföld birtoklása, a rét és a szőlő nagysága között nem látszott erős kap-
csolat.
A sárpilisi háztartások a birtokolt rét nagysága szerint, 1793
Társadalmi A rét nagysága, kaszás

i-éteff
a gazdasági 15 é s t ö b b 15—14 5—9 1—4 0 összesen
összeírás szerint
Jobbágy 5 3 12 6 26
Házas zsellér — 1 11 25 9 46
Házatlan zsellér 2 2 4
Összesen : 5 4 23 33 11 76
A sárpilisi háztartások a birtokolt szőlő nagysága szerint, 1793
Társadalmi Szőlő, kapás

rét.ee
a gazdasági 15 é s t ö b b 5—9 0 1—4 összesen
összeírás szerint
Jobbágy 1 13 12 — 26
Házas zsellér 6 34 6 46
Házatlan zsellér 2 2 4
összesen : 1 19 48 8 76
Ezért határoztunk úgy, hogy az állatállományt vesszük alapul a háztar-

tások gazdasági erejének tipizálásához. A következő osztályozási kategóriákat
alakítottuk k i :
— 2 pár ökörrel és egyéb állattal rendelkezők, feltehetően a legnagyobb gaz-
dasági erejűek, akik jelentős szántóföldi művelést folytathattak, amihez két
ökörpárra volt szükségük;
— 1 pár ökörrel és egyéb állattal rendelkezők, akik feltehetően kisebb szán-
tóföldi termelést folytattak (többségüknek egy pár lova is volt, teheneik
száma 1 és 3 között volt) ;
— az erősebb lovas gazdák (akiknek ökrük nem volt), akiknek 2 vagy több
tehenük volt (lovaik száma 2 és 6 között mozgott), feltehetően semmi vagy
csak kevés szántóföldi termelést folytattak, máshonnan (pl. fuvarozásból,
nyomtatásból) szerezték meg a család megélhetéséhez szükséges terményt;
— a gyengébb lovas gazdák, akiknek legfeljebb 1 tehenük volt (lovaik száma
1-3);
— a csak 1—2 tehenet tartók;
— a nagy állattal egyáltalán nem rendelkezők, akik feltehetően meglehetősen
szegények voltak;2513
— a gazdasági összeírásban nem szereplők, akik főként a teljesen nincstele-
nek lehettek.
Az állatállomány sem mutatott következetes összefüggést a gazdasági

összeírás szerinti jobbágy—zsellér megkülönböztetéssel (12. táblázat). Különö-
sen feltűnő, hogy a házas zsellérek között is vannak négyökrös gazdák, és a
jobbágyok között is vannak csak tehenet tartók, sőt egy semmilyen állatot
sem birtokló is. Valamivel erősebbnek látszik a kapcsolat az állatállomány és
a megművelt földterület között. Mindenekelőtt a 6 szántófölddel rendelkező
háztartás mindegyikének volt egy vagy két pár ökre. A 10 és több kaszás
réttel rendelkező 9 háztartás (közülük háromnak szántóföldje is volt), a négy-
ökrösök és lovakkal (egy kivételével 2—3 pár lóval) és legalább két tehénnel
rendelkezők közül került ki (13. táblázat). Sejthetjük, hogy ennek a két kate-
góriának lehetett a legnagyobb a gazdasági ereje.
A sárpilisi háztartások az állatállomány szerint, 1793
Állatállomány, darab
2—3 tehén
0—1 tehén
összesen
2 ökör
Társadalmi réteg
2—6 16,
1—3 ló
4 ökör
Nincs
tehén
a gazdasági összeírás szerint

Csak
állat
Jobbágy 8 5 6 3 3 1 26
Házas zsellér 4 3 6 12 13 8 46
Házatlan zsellér — — 1 1 — 2 4
összesen 12 8 13 16 16 11 76
Természetesen n e m lehet kizárni a n n a k lehetőségét, h o g y a gazdasági összeírás

a l k a l m á v a l n e m jegyeztek f e l m i n d e n állatot, m e r t például n ö v e n d é k m a r h á k a t n e m írtak
össze a f a l u b a n . E l g o n d o l k o z t a t ó a z Is, m i é r t k e r ü l t a z ö s s z e í r á sb a a z a k é t h á z a s é s k é t
ha z á t l a n zsellér, akinél s e m földet, s e m állatot n e m t ü n t e t t e k fel.
C S A L Á D - ÉS H Á Z T A R T Á S S Z E R K E Z E T ( X V I I I — X I X . SZ.) 42 7
13. TÁBLÁZAT
A sál-pilisi háztartások a rét nagysága és állatállományuk szerint, 1793
Állatállomány, d a r a b
A rét n a g y s á g a , kaszás u
:0 a3
s I I őf Sí»
15 és több 3 — 2 — 5
10—14 4 — — — — — 4
5— 9 3 3 6 6 3 2 23
1— 4 2 5 5 10 7 4 33
0 — — — — 6 5 11
összesen 12 8 13 16 16 11 76
Az 1972-ben összeírt sárpilisi háztartásoknak típusok szerinti megosz-
lása a gazdasági erőnek az állatállomány alapján meghatározott kategóriái szerint
(14. táblázat) 25 / 0 arra enged következtetni, hogy a gazdasági erő szélső típu-
saiban nagyon eltérő lehetett a háztartások alakításának „stratégiája". A leg-
szegényebbek — akik nem szerepeltek a gazdasági összeírásban (és 1792-ben
legnagyobb részt a zsellérek és nem-református vallásúak között kerültek
összeírásra) 25 ^ valamint akiknek 1793-ban nem volt állatuk, — túlnyomó-
részben egyszerű család típusú háztartásban laktak. Nem világos, hogy az az
5 személy, akit 1792-ben egyedülállóként írtak össze, egyáltalán külön háztar-
tást alkotott-e. Ezzel szemben a négyökrös háztartások nagy többsége többcsa-
ládos típusú volt, és csak egyetlen háztartásban éltek mindössze a családmag
tagjai. A másik gazdasági kategória, ahol nagy volt a többcsaládos és kiterjesz-
tett család típusú háztartások aránya, a nagyobb gazdasági erejű lovas gazdáké
volt. A közbenső gazdasági kategóriákban többé-kevésbé vegyesen fordulnak
elő a különféle típusú háztartások.
Ezt óvatosan úgy értelmezhetjük, hogy a legszegényebb családoknak nem
volt módjuk arra, hogy a háztartásba tartósan másokat befogadjanak, mint a
szűk családmag tagjait, mert ennél több személyt sem foglalkoztatni, sem el-
tartani nem tudtak a gazdaságból. A legnagyobb gazdasági erejű, különösen
a négyökrös gazdaságokban viszont arra törekedtek, hogy lehetőleg több fel-
nőtt férfi éljen együtt, ennek következtében sokszor alakult ki több házas
férfi családjának közös háztartása. Feltételezhetjük, hogy ezt a gazdaság mun-
B
,'c A 14. t á b l á z a t b a n a z a 85 h á z t a r t á s s z e r e p e l , a m e l y e t 1792-ben í r t a k ö s s z e . E z é r t
s z e r e p e l a t á b l á z a t b a n ; a z a 11 h á z t a r t á s i s , a m e l y e t a z 1793. é v i g a z d a s á g i ö s s z e í r á s b a n n e m
t ü n t e t t e k f e l . T o v á b b á e g y h á z t a r t á s k é n t s z e r e p e l az a k e t t ő , a m e l y e t 1792-ben í g y , 1793-ban
a z o n b a n m á r k é t - k é t h á z t a r t á s r a o s z t v a í r t a k ö s s z e . A z el s ő i l y e n h á z t a r t á s 1792-ben a k é t -
ö k r ö s t í p u s b a t a r t o z o t t , 1793-ban e g y i k r é s z e ú g y s z i n t é n k é t ö k r ö s , m á s i k r é s z e a 2 l o v a s +
2 t e h e n e s i t í p u s b a k e r ü l t . A m á s i k i l y e n h á z t a r t á s 1792-ben a 2—C l o v a s + 2—3 t e h e n e s k a t e -
g ó r i á b a k e r ü l t , 1793-ra s z é t v á l t e g y - e g y 1—2 l o v a s + 0—1 t e h e n e s t í p u s ú r a . E z é r t n e m e g y e -
z i k m e g a 13. é s 14. t á b l á z a t á l l a t á l l o m á n y s z e r i n t i k a t e g ó r i á i b a s o r o l t a k s z á m a .
A 11 h á z t a r t á s k ö z ü l , a k i k az 1793. é v i ö s s z e í r á s b a n n e m s z e r e p e l t e k , 2 a z e m i i -
tett szétvált h á z t a r t á s egyik, kivált része, 5 a „zsellérek" r o v a t b a n , 4 pedig a „ p á p i s t á k "
r o v a t b a n t a l á l h a t ó 1792-ben. A z u t ó b b i a k n a g y r é s z e a z o n b a n n y i l v á n v a l ó a n z s e l l é r é s s z o l g a
volt: e g y i k ü k n e v e mellett szerepel a „szolga" megjelölés, ketten közülük k a n á s z o k voltak,
v a n a z o n b a n e g y „ p á p i s t a " c s a l á d , a m e l y s z e r e p e l a z 1793. é v i ö s s z e í r á s b a n a h á r ' p s zsel-
l é r e k k ö z ö t t , i g a z , f ö l d é s á l l a t á l l o m á n y n é l k ü l . H a s o n l ó k é p p e n a z 1792. évi „ z s e l l é r " c s a l á -
d o k k ö z ü l is s z e r e p e l e g y a z 1793. é v i ö s s z e í r á s b a n a h á z a s z s e l l é r e k k ö z ö t t , m i n i m á l i s f ö l d -
t e r ü l e t t e l (2 k a s z á s r é t , 2 k a p á s s z ő l ő ) , á l l a t á l l o m á n y n é l k ü l .
14. TÁBLÁZAT
.4 sárpilisi háztartások megoszlása a háztartástipus és állatállomány szerint,
1792—93
Állatállomány
c
e c 'U
-V•c a« c
Háztartástipus u L. c. G (U •d <1J ai
:0 :0 'O u •0 tu 0, ut
X M
• n— i eu o cE Vh M
(fi
•O :0 I I c S OJ m
IM J.J, il 1 Ő Z Z (fi O
1. Egyedül él _ _ 5 5
3. Egyszerű család
3a. Házaspár — 1 1 — — 1 3
3b. Házaspár gyermekkel 1 6 6 13 10 8 2 46
3d. özvegy nő gyermekkel — — — — — 1 3 4
4. Kiterjesztett család
4a. Fölfelé kiterjesztve 2 — 1 — 1 1 — 5
4c. Oldalra kiterjesztve — — 1 — 1 — — 2
5. Többcsaládos háztartás
5abl. Egy szülő család és
egy gyermek család 4 — 2 1 3 1 — 11
5bII. Egy szülő család és
több gyermek család o — 1 — — — — 3
5cde. Több testvér család 3 1 1 — 1 — — 6
összesen 12 8 12 15 16 11 11 85
Átlagos háztartásnagyság 7.9 5,8 6,3 4,8 6.4 4.8 1,9 5,39
15. TÁBLÁZAT
A sárpilisi
háztartások típusának változása 1792 és 1804 között,
a háztartások száma a különböző típusokban
(csak azok a háztartások, amelyek mindkét időpontban fennálltak a faluban,
és időközben nem osztódtak részekre)
A háztartás A h á z t a r t á s t í p u s a 1804-ben
típusa egyedül- egyszerű
1972-ben élő család kiterjesztett többcsaládos összesen
Egyedülélő 1 1
Egyszerű család 2 12 2 19 35
Kiterjesztett — 2 2 — 4
Többcsaládos — 2 2 6 10
Összesen: 2 16 6 26 50
k a e r ő - s z ü k s é g l e t e , — p é l d á u l a n é g y ökörrel t ö r t é n ő s z á n t á s h o z szükséges k é t
f e l n ő t t f é r f i —, i n d o k o l t a .
Eddig k e r e s z t m e t s z e t e k e t v i z s g á l t u n k , és n e m f o g l a l k o z t u n k azzal a k é r -
déssel, hogy az egyes háztartások nagysága és összetétele hogyan változott a
családi életciklus folyamán. Ilyen longitudinális vizsgálatra a mikroszinten
( v a g y i s az egyes h á z t a r t á s o k és e g y é n e k s z i n t j é n ) k é t f é l e k é p p e n v a n m ó d u n k .
Az egyik a két sárpilisi összeírás háztartásainak azonosítása és a változások

kimutatása. Az 1792-ben Sárpilisen összeírt háztartások közül 62-t sikerült 12
évvel később, 1804-ben azonosítani. Közülük 50 háztartás egyben maradt 1804-
ig (15. táblázat). Ezeknél határozott tendenciát látunk a bonyolultabb háztar-
tások irányában való eltolódásra. Sokkal több háztartás vált egyszerű össze-
tételűből kiterjesztett és többcsaládos összetételűvé (legtöbbször egy vagy több
gyermek megházasodása következtében), mint ahány bonyolult összetételűből
egyszerűvé (legtöbbször a szülők halála vagy a második családmag elköltözése
következtében).
Tizenkét korábbi háztartás viszont részeire szakadt, éspedig 8 háztartás
két részre, 3 háztartás három részre. Ezeket a változásokat Laslett háztartás-
típusaival a következőképpen írhatjuk le:
1792 1804
Házaspár gyermekkel
1. Házaspár gyermekkel Házaspár gyermekkel
o Házaspár gyermekkel Házaspár gyermekkel
Oldalirányban kiterjesztett
3. Házaspár gyermekkel Házaspár gyermekkel

Többcsaládos, második család fölfelé
4. Oldalirányban kiterjesztett Házaspár gyermekkel

5. Többcsaládos, második család lefelé Házaspár gyermekkel


Többcsaládos, második család lefelé


9. Többcsaládos, családok egyszinten Házaspár gyermekkel

A háztartások széthasadásának leggyakoribb esete, amikor a korábban

szülői családot és házas gyermeket is magába fogadó háztartásból egy vagy
több házas gyermek kiválik és külön háztartást alapít (5., 6., 7. és 8. háztartás),
és amikor a korábban több testvér családmagot és esetleg egy özvegy szülőt
magába foglaló háztartás egyes családmagjai külön háztartást alapítanak (9—
12. háztartások). Egy esetben az oldalirányban kiterjesztett háztartás akkor
vált ketté, amikor az itt élő testvér megházasodott (4. háztartás). A fennmara-
dó három esetben is egy-egy gyermek családmag vált ki házasságkötés után a
korábban egyszerű családos típusú háztartásból (1—3. háztartás). A háztartások
tehát életciklusuk folyamán különböző típusokba tartoztak, egyszerűből bonyo-
lultba mentek át, a bonyolultakból egyszerű háztartások váltak ki.
A vizsgált időszakban (1792 és 1804 között) Sárpilisen a háztartásoknak
ezex a változásai azzal a végeredménnyel jártak, hogy 1. nőtt a számuk, 2. nőtt
a bonyolult összetételű háztartások aránya, mivel az egyszerűből bonyolulttá
válás gyakori volt, és a szétvált bonyolult háztartások utódai között legtöbb-
ször maradt egy bonyolult összetételű háztartás.
A háztartások típusának 1792. és 1804. közötti változása társadalmi ré-
tegenként erősen különbözött. A gazdaságilag legerősebb négyökrös gazdák
láthatóan arra törekedtek, hogy a háztartás többcsaládos összetételű maradjon,
még akkor is, ha az eredeti háztartás felosztódott, mert azt követően legalább
az egyik háztartás továbbra is többcsaiádos összetételű volt. A gazdasági össze-
írásban nem szerepelt, ezért nincstelennek feltételezett háztartások nagy több-
sége elköltözött Sárpilisről, de sem az ottmaradtak, sem a helyükre jövő zsellér
megnevezésű háztartások között nem találunk (kettő kivételével) kiterjesztett
és többcsaládos háztartást. A közbenső gazdasági erejű rétegekben mindkét irá-
nyú változások előfordultak, de uralkodott a bonyolultabbá válás tendenciája.
A háztartásszerkezet longitudinális alakulására vonatkozó következtetés
másik módját a kölkedi összeírás alapján próbáltuk ki. Itt az egyes összeírtak
életkorának megjelölése teljes és pontos volt. így az életkor függvényében
vizsgálhattuk, hogy azok milyen típusú háztartás tagjai voltak és azon belül
milyen állást foglaltak el (16. táblázat). Ezeknek az adatoknak alapján megen-
gedhetünk egy olyan feltevést, hogy ahogyan az összeírtak háztartási állása cs
a háztartás típusa a korcsoportok szerint változott az 1792-ben összeírtaknál.
úgy változhatott ebben az időszakban az egyes emberek életében is, ahogy a
születésüktől az öregkorukig haladtak. (Ez természetesen csak akkor érvényes
feltevés, ha az egész falu háztartásszerkezet szerinti megoszlása nem változott
a vizsgált időszakban.)
A 20 év alatti gyermekeknek körülbelül a fele élt egyszerű családos ház-
tartásban, a másik fele kiterjesztett és többcsaládos típusúban. Tehát Kölkeden
a gyermekeknek legalább a fele nevelkedett olyan háztartásban, ahol a szülő-
kön és testvéreken kívül más rokonok is éltek. Valószínű, hogy az egyéb
rokonok jelenléte nem lehetett közömbös a gyermekek szocializációja számára.
A legtöbb 20—29 éves fiatal felnőtt a házasságkötés után kiterjesztett
vagy összetett családban élt néhány évig, legtöbbször a szülőkkel vagy egy
özvegy szülővel és esetleg házas vagy nem-házas testvérekkel. Ebből az adatból
úgy tűnik, hogy az ú j család kiválása a háztartásból az eseteknek jelentős
részében nem következett be rögtön a házasságkötés után.
Az életkor emelkedésével azonban nőtt azoknak az aránya, akik saját
egyszerű családos háztartásukban éltek vagy saját kiterjesztett háztartásukban,
ahol egy özvegy szülő vagy nem-házas testvér is élt. A 40—49 éves korcsoport-
ban már többségben vannak az ilyen „saját" háztartásukban élők. Az ennél idő-
sebb korúaknái viszont ú j r a megnő azoknak aránya, akik többcsaládos háztar-
tásban élnek házas gyermekükkel vagy gyermekeikkel, később nő azok ará-
nya is, akik özvegy szülőként élnek házas gyermekükkel kiterjesztett típusú
háztartásban. A 60. év fölött többségbe kerülnek, különösen a nők között, az
utóbbi típusú kiterjesztett háztartásban élők.
16. TÁBLÁZAT
Kölked lakóinak megoszlása háztartástípus és a háztartásban elfoglalt

állás szerint, korcsoportonként
Korcsoport
A háztartás típusa és
háztartási állás „ „ ,„ ,„ „„ „„ „„ .„ .„ .„ __ 60 é s I s m e -
0—9 10—19 20—29 30—99 40—491 50—59 t ö b b retlen :o
FÉRFI
E g y s z e rű család
nem-házas gyermek 30 32 3 65
családmagban férf, apa 5 12 21 8 2 1 49
Kiterjesztett család
nem-házas gyermek 9 9 1 19
családmagban férf, apa 1 1 6 4 1 13
nem tartozik a csaiádmaghoz 5 5
Többcsaládos háztartás
nem-házas gyermek 25 18 4 2 49
s z ü l ő c s a l á d m a g b a n f é r j , apa* 6 13 8 27
gyermek családmagban férj,
apa* 1 28 16 4 49
testvér családmagban férj,
apa* 2 4 6 4 1 17
n e m tartozik a családmaghoz 1 1 2
B e s o r o l h a t a t l a n h á z t a r t á s **
gyermek 2 2 2 6
családmagban férj, apa 4 1 2 1 1 9
n e m tartozik a csaiádmaghoz 1 1 2
Ismeretlen háztartási állású 1 1
összesen 66 65 52 42 41 25 18 313
Nö
Egyszerű család
nem-házas gyermek 31 23 59
családmagban feleség, anya 1 18 18 4 49
Kiterjesztett család
gyermek 6 12
c s a l á d m a g b a n feleség, a n y a 3 4 13
n e m tartozik a családmaghoz
Többcsaládos háztartás
gyermek 40 69
szülő családmagban feleség,
anya* 14 13 34
g y e r m e k családmagban fele-
ség, anya* 2 48
testvér c s a l á d m a g b a n feleség,
anya* 3 17
B e s o r o l h a t a t l a n h á z t a r t á s **
gyermek
c s a l á d m a g b a n feleség, a n y a
Ismeretlen háztartási állású
összesen 81 63 58 42 44 24 14 4 330
* A többcsaJádos h á z t a r t á s o k b a n élőket a következő elvek szerint o s z t á l y o z t a m : a szülő csa-

l á d m a g b a n f é r j v a g y f e l e s é g , i l l e t v e ( ö z v e g y ) a p a v a g y a n y a a z , a k i o l y a n c s a l á d b a n f o g l a l j a el
ezt az á l l á s t , a m e l y a h á z t a r t á s b a n élő m á s i k c s a l á d m a g e g y i k t a g j á h o z v i s z o n y í t v a s z ü l ő . A g y e r -
m e k családmagba soroltam azokat, akik olyan családmagban élnek, amelynek egyik t a g j a a ház-
t a r t á s m á s i k c s a l á d m a g j á n a k g y e r m e k e , v é g ü l a t e s t v é r c s a l á d m a g b a n f é r j v a g y f e l e s é g , illetve
a p a v a g y a n y a csoportba a z o k n a k a c s a l á d m a g o k n a k a tagjai k e r ü l t e k , akikhez viszonyítva szülő
c s a l á d m a g n e m volt a h á z t a r t á s b a n , viszont a h á z a s p á r egyik t a g j á n a k testvére a m á s i k család-
m a g h o z t a r t o z o t t . T e h á t h a e g y s z ü l ő c s a l á d m a g és t ö b b h á z a s g y e r m e k élt a h á z t a r t á s b a n , a z
utóbbiakat a gyermek családmagba tartozók kategóriájába soroltam.
** A b e s o r o l h a t a t l a n h á z t a r t á s o k e s e t é b e n n e m l e h e t e t t v i l á g o s a n m e g á l l a p í t a n i , h o g y az
egyes c s a l á d m a g o k milyen viszonyban (szülő—gyermek, vagy testvér, vagy egyéb) v a n n a k egy-
mással.
8 A g r á r t ö r t é n e t i S z e m l e 1984/3—4.
Kirajzolódik tehát egy háztartásciklus: a fiatal házaspárok többnyire

egy ideig a szüleikkel éltek, később önálló háztartást alapítottak, vagy maguk
váltak a háztartás első családmagjává, ahol egy özvegy szülő is élt. A házaspár
gyermekeinek felnőtté válása után azonban, ahogy azok megházasodtak, egy
időre ismét bonyolulttá vált a háztartás, így az egyén többnyire ismét bonyo-
lult háztartás tagjaként f e j e z t e be életét.
Hozzá kell azonban tenni, hogy ezt a ciklust megzavarhatták demográ-
fiai események, mint a szülők korai halála vagy a háztartás egy részének el-
költözése.
Az országos és megyei adatok makroelemzése
Ahhoz, hogy az egyéb szempontok szerint és ezért e tanulmány témája

szempontjából véletlenszerűen kiválasztott települések mikrovizsgálatából nyert
következtetéseket az egész iparosítás előtti Magyarországra kiterjeszthessük,
meg kell vizsgálnunk az ország egészére és egyes m e gyékre vonatkozóan ren-
delkezésünkre álló, lényegesen durvább adatokat is. Erre a célra adatforrás-
ként az 1784—1787. évi népszámlálásnak, valamint az 1804., és 1819. és 1828.
évi nem-nemes összeírásnak országos és megyei eredményeit használtuk fel. 26
Elemzésünk nem t e r j e d ki Horvátországra, Erdélyre, a Katonai Határ-
őrvidékre és a szabad királyi városokra, csak a falvakra és mezővárosokra vo-
natkoztatható. Annak érdekében, hogy az 1784—1787. évi népszámlálás adatait
összehasonlíthassuk a nem-nemes összeírásokéival, az előbbiekből is kihagytuk
a nemesekre vonatkozó adatokat.
Ezeknek a makroadatoknak a l a p j á n természetesen nem számíthattunk
olyan finom mutatókat, m i n t az egyes eredeti összeírási listák mikroelemzése
alapján, ahol az adatokat tetszésünk szerint dolgozhattuk fel. Ezért a háztar-
tások nagyságának és bonyolultságának jellemzésére három mutatót hasz-
náltunk :
1.a háztartások átlagos taglétszámát;

2. az egy háztartásra eső házas férfiak számát (ha ennek értéke nem érte el az
1,00 értéket, akkor a szóban forgó területet túlnyomórészt egyszerű családos
háztartásszerkezetűnek tekinthettük, ha viszont meghaladta az 1.14 főt —
az egységnyi szórással növelt országos átlagot —, akkor ebből a bonyolult
öszetételű háztartások viszonylag magas arányára következtettünk). Sajnos
ez a mutató csak 1787-re volt kiszámítható;
3. az apai háztartásban élő fiak és vők átlagos a r á n y á t a felnőtt (18 éves és
idősebb) férfi népességben, melyből az előbbihez hasonlóan szintén a bo-
nyolultabb öszetételű háztartások elterjedtségére következtettünk (ahol az
együttélő férfiak és vők aránya az 1804-es országos átlagot meghaladta,
ott a fentiek magas a rá nyá t feltételezhettük). Ez a mutató az 1804—1828.
közötti időszakra volt kiszámítható.
^Ezeknek a makroelemzéseknek eredményeit közli és részletesen elemzi Faragó Ta-

más: 1977. 1. m .
CSALÁD- ÉS HAZTARTASSZERKEZET ( X V I I I — X I X . SZ.) 429
Az országos adatok (17. táblázat) azt mutatják, hogy a mikrovizsgálatok-

ban megállapított átlagos háztartásnagyságok többé-kevésbé az országos átlag
körül szóródtak. 27 Azt is megállapíthatjuk, hogy a magyarországi háztartások
átlagosan valamivel nagyobbak voltak, mint az 1574—1821 időszakra vonatkozó
száz angol település alapján Laslett által számított átlag (4,75), de nem sokkal.
Ugyanakkor Horvátországban minden itt felhasznált összeírás 8-nál nagyobb-
nak mutatja a háztartások átlagos taglétszámát. Magyarország egészében véve
tehát valahol Északnyugat-Európa és a Balkán, illetve Oroszország között he-
lyezkedett el a háztartásnagyság tekintetében, de ezen adatok szerint mintha
közelebb lett volna a nyugati típushoz.
A nem-nemes háztartások szerkezetének változása Magyarországon 1787-től 1828-ig*
„ . , _ . . , . , , , . . A felnőtt f i a k és v ő k százalékos
Háztartások Az egy h a z t a r t a s r a eso aránya a háztartások felnőtt
Év atlagos hazas férfiak átlagos (18 é v e s é s ldősebb)
nagysága száma f é r f l népességében
1787 4,95 1,05

1804 5,11 18,18
1819 5,16 18,74
1828 5,54 23,61
* A szabad királyi városok, Horvátország, E r d é l y és a K a t o n a : H a t á r ő r v i d é k nélkül.
Az is egyértelműen kitűnik az országos adatokból, hogy a háztartások

átlagos nagysága és bonyolultsága 1787-től 1828-ig nőtt. Tehát a mikrovizsgá-
latok keretében Nagykovácsiban és Sárpilisen megállapított változások egy or-
szágos tendenciát tükrözhettek. Semmiképpen sem beszélhetünk a XVIII—XIX.
század folyamán a magyar háztartásszerkezet mozdulatlanságáról.
Ha a háztartás mutatóit megyénként vizsgáljuk (1—3. térkép), elég nagy
regionális differenciálódást figyelhetünk meg. 1787-ben egyértelműen a bonyo-
lult háztartások nagy arányára engednek következtetni a mutatók három or-
szágrészben: 1. a dél-alföldi Temesközben, illetve a szomszédos Arad és Bács
megyében; 2. Baranya megyében, amely a különösen nagy háztartások által
jellemzett Horvátországgal határos; és 3. Liptó, Gömör, valamint Nógrád me-
gyében. Ezzel szemben az egyszerű háztartások nagy aránvára lehet következ-
tetni két nagy régióban: 1. a Dunántúl nyugati és északi részén, a Kis-Alföl-
dön; 2. a Tiszántúl északkeleti részén (Szabolcsban, Szamtárban, és Hajdúban)
és a Keleti-Kárpátok szomszédos részein. Ilyennek látszik továbbá a Szepesség
is. Az Alföld nagy része, a Dunántúl és a Felvidék fennmaradó részei a vizsgált
mutató alapján átmeneti területek. 28
1828-ig a háztartások jellemzőinek „térképe" lényegesen megváltozott:
az egyszerű családos háztartások túlsúlya által jellemzett terület összehúzódott,
a Kisalföld egy része, Máramaros, Bereg, Szatmár és a Hajdúvárosok 1804-től
kezdve már nem tartoztak ebbe a kategóriába, ugyanakkor a bonyolult össze-
27
Az 1787. é v r e i t t k ö z ó l t á t l a g o s h á z t a r t á s n a g y s á g a z é r t k i s e b b , m i n t a Tamásy József
idézett m ű v é b e n m e g a d o t t a d a t , m e r t az t a r t a l m a z t a Ho r v á t o r s z á g , E r d é l y , a s z a b a d királyi
v á r o s o k é s a 1 n e m e s e k a d a t a i t is.
8'
tételű háztartások jelentős súlya által jellemzett terület fokozatosan nőtt, első-
sorban az Alföld közepén és az Északi- és Keleti-Kárpátokban.
A leírt háztartásszerkezeti változásokkal egyidejűleg Magyarországon a
falusi—mezővárosi társadalomszerkezet is lényegesen változott. A 18 éves és
idősebb nem-nemes férfi népességen belül a parasztok aránya lassan csök-
kent, de ez nem a zsellérek és szolgák arányának növekedését okozta, hanem
azokét, akiket 18 éves és idősebb fiákként és vökként írtak össze, nagyrészt
a jobbágyparasztok háztartásaiban (18. táblázat). Más szóval ez azt jelenti,
hogy a népesség növekedésével párhuzamosan nem zselléresedés, mai szóval
proletarizálódás ment végbe, amely egy kapitalista típusú fejlődés velejárója,
illetve annak megalapozója lehetett volna, hanem a jobbágyparaszt gazdasá-
gokban zsúfolódott össze a megnövekvő felnőtt férfi munkaerő, amit a társa-
dalmi stagnálás jeleként értelmezhetünk.
Hasonló összefüggés bizonyos nyomait figyelhetjük meg a területi ke-
resztmetszetek elemzése alapján is: a bonyolult háztartású dél-dunántúli és dél-
alföldi területeken nagy volt a jobbágyparasztok aránya, viszont az egyszerű
háztartások által jellemzett Észak- és Nyugat-Dunántúlon és a Kisalföld északi
részén, valamint Szabolcsban, nagy volt a zsellérek aránya (4. és 5. térkép).
Ezzel szemben a Felvidéken és az Északkeleti-Kárpátok megyéiben nem érvé-
nyesül ez az összefüggés.
18. TÁBLÁZAT
A 18 éves és idősebb nem-nemes férfi népesség társadalmi rétegződése *
1787 «» 1801 1828

Társadalmi helyzet százalék
Hivatalnok 0,14 0,43 0,64

Paraszt 33,98 32,98 27,88
Polgár és kézműves 2,91 2,44 3,66
Zsellér és szolga 45,97 44,21
j 62,97 18,18 23,61
18 éves és idősebb fiú és vő
Összesen 100,00 100,00 100,00

Szám szerint, ezer 1287 1658 1836
« Szabad k i r á l y i v á r o s o k . H o r v á t o r s z á g , E r d é l y cs K a t o n a i H a t á r ő r v i d é k , v a l a m i n t Szepes me-
g y e és a H a j d ú - é s J á s z k u n k e r ü l e t n é l k ü l .
»» Z s i d ó k n é l k ü l , a k i k n e k f o g l a l k o z á s i m e g o s z l á s á t a n é p s z á m l á l á s n e m k ö z l i .
wTamásy József i d é z e t t m ű v é b e n az á t l a g o s h á z t a r t á s n a g y s á g o t az á l t a l u n k is v i z s -
gált m e g y é k k ö z ü l a l e g n a g y o b b n a k találta Liptó. Torontál, B a r a n y a , Sáros, Nógrád és Te-
rnes m e g y é k b e n , t e h á t az á l t a l u n k is b o n y o l u l t ö s s z e t é t e l ű n e k t a l á l t t e r ü l e t e n , é s a l e g k i -
sebb háztartásnagyságot találta Máramaros, Gyűr-Moson, Sopron. Veszprém, Pozsony, Esz-
t e r g o m , K o m á r o m , é s S z a b o l c s m e g y é b e n , t e h á t s z i n t é n a z á l t a l u n k is e g y s z e r ű háztartá-
s o k á l t a l j e l l e m z e t t t e r ü l e t e n . — Dányl Dezső, 1977. i. m . 1787. é v i k ö z s é g i a d a t o k a l a p j á n
rajzolta meg a mai Magyarország háztartás-szerkezeti térképét, nagycsaládosnak véve azo-
k a t a t e r ü l e t e k e t , a h o l a h á z a s f é r f i a k n a k e g y h á z t a r t á s r a j u t ó s z á n t a 1.25-nél n a g y o b b v o l t .
E z e k az a d a t o k a z t m u t a t j á k , h o g y e g y - e g y m e g y é n b e l ü l is v o l t a k e g y m á s m e l l e t t a z e g y -
szerű, illetve a bonyolult h á z t a r t á s o k nagy súlya által jellemzett falvak. A bonyolult ház-
t a r t á s a p u s f ő t e r ü l e t e i e s z e r i n t 1. a D u n á n t ú l d é l i , D r á v a m e n t i r é s z e . B a r a n y á n k í v ü l Z a l á -
b a n é s r é s z b e n S o m o g y b a n i s , v a l a m i n t e g y e s D u n a - p a r t i f a l v a k , 2. a z É s z a k i - K ö z é p h e g y s é g
területe. Az e g y s z e r ű családok túlsúlyára lehet következtetni a D u n á n t ú l északi és n y u g a t i
r é s z e i n , t ö b b e k k ö z ö t t B u d a k ö r n y é k é n is.
CSALÁD- ÉS HÁZTARTÁSSZERKEZET ( X V I I I — X I X . SZ.) 42 7
1,14házas ffi/háztartás 1,00-1,13 házas ffi/háztartás

(x. 6 felett)
tZU-0,99házas ffi/háztartás E I D eelemzés
l e m z s aalá
? l a nner
em
tartozó terület
1. térkép
Magyar- és Horvátország háztartásszerkezete az 1787-es népszámlálás szerint
1Q297.-nál(1804-esátlag-S)
1804-1828 között 1804-ben rTTTTi elemzés alá nem
UJJ-1-1 tartozó terület
| 1804-1819 között 1787- ben nukleáris családos háztar-
tás tömeges elterjedésének
határa az 1787-es népszám-
lálás szerint
2. térkép
A nukleáris családos háztartás háttérbe szorulása Magyarországon
és Horvátországban 1787—1828 között
{==] 1828- ban g g j 1819-1828 között

V/A 1804-1828között CE] elemzés alá nem tartozó terület
összetett háztartások tömeges elterjedésének határa
az 1787-es népszámlálás szerint
3, térkép
Az összetett h á z t a r t á s e l t e r j e d é s e Magyarországon és H o r v á t o r s z á g b a n
1787—1828 között
A parasztok aránya magasabb 31,737.-nál (1804-es átlag)

ffl 1787-1828 között 1 ® 1787-1819 között
Ü l 1787-1804 között ( 2 3 1787- ben
111111 elemzés alá nem tartozó terület
4. térkép
A parasztság arányának változása Magyarországon és Horvátországban
1787—1828 között
CSALÁD- ÉS HÁZTARTÁSSZERKEZET ( X V I I I — X I X . SZ.) 42 7
1804-1828 között • 1804-1819 között

1804 -ben • 1819 -1828 között
Hllll elemzés alá nem tartozó terület
5. térkép
A zsellérek arányának változása Magyarországon és Horvátországban
1787—1828 között
Hipotézisek a demográfiai, társadalmi és

gazdasági összefüggésekről
Levy és Burch demográfiai modellek segítségével bizonyították, hogy a

Nyugat-Európában a XVII—XIX. században uralkodó halandósági viszonyok
és házasságkötési szokások feltételei között nem túlságosan nagy valószínűsége
volt annak, hogy két nagyszülő és unokák egyazon háztartásban éljenek. 29
Ha ugyanis a nők 25 éves koruk körül házasodnak, akkor egy nőnek 50. élet-
évét lényegesen túl kell élnie ahhoz, hogy unokáit láthassa. Még kevésbé való-
színű, hogy a f é r j e is még életben legyen ebben az életkorban.
Hasonló gondolatmenetet alkalmazhatunk a korabeli Magyarországra is.
A halandóság nálunk valamivel rosszabb volt, mint Nyugat-Európában. Nagyon
leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a megszületett csecsemőknek 25 száza-
léka meghalt az első születésnap megélése előtt, további 25% a 20. születésnap
előtt. Tehát a megszületett gyermekeknek körülbelül a fele érte el a felnőttkort,
a 20. életévben vagy röviddel azután megházasodóknak pedig körülbelül a fele
érte meg 60. születésnapját. Ez azt jelenti, hogy egy fiatal házaspárnak körül-
belül 30 százalék esélye volt arra, hogy együtt megérje a 60 éves kort, amikor
már nagyobb számú unokája lehet. Nagyjából ekkora volt a többcsaládos
" L d . Levy, M. J. Jr.: A s p e c t s of t h e a n a l y s i s of í a m i l y s t r u c t u r e . C o a l e , A . J . é s

m á s o k s z e r k , : A s p e c t s of t h e a n a l y s i s of f a m l l y s t r u c t u r e . P r i n c e t o n , 1965. i—63. o . —
Burch, T. K.: S o m e d é m o g r a p h i e d é t e r m i n a n t s of a v e r a g e f a m l l y s l z e : a n a n a l y t i c a p p r o a c h .
L a s l e t t , P . s z e r k . 1972. 1. m . 91—102. o .
háztartások aránya a Duna menti falvakban. Azt mondhatjuk tehát, hogy ezek-
ben a falvakban a háztartások többségében együtt élhetett a nagyszülő házas-
pár a házas gyermekekkel és unokákkal, ha a nagyszülők nem haltak meg
előbb. Más szóval ritka lehetett a fiatalok kiválása a háztartásból a házasság-
kötés előtt vagy azt közvetlenül követően. Többé-kevésbé ezt mutatta a sárpilisi
háztartások 1792 és 1804 közötti változásainak elemzése is. Ahol viszont ennél
kisebb volt a többcsaládos háztartások aránya, ott valószínű, hogy a fiatal há-
zaspárok a házasságkötés körül kiváltak a szülői háztartásból.
Míg valamivel rosszabb halandósági viszonyok abban az irányban ha-
tottak, hogy a többcsaládos háztartások előfordulásának lehetősége kisebb le-
gyen, mint Északnyugat-Európában, a fiatalabb házasságkötési életkor, ellen-
kezőleg, kedvezett a többcsaládos háztartások kialakulásának. Hajnal János
az 1900 körüli népszámlálások adatai alapján állapította meg, hogy Európában
két házasságkötési „minta" érvényesült: 1. egy nyugat-európai, amely szerint
a leányok későn, húszas éveik közepe táján házasodtak meg, és közülük vi-
szonylag sokan (10—20%, kivételesen ennél több is) életük végéig hajadonok
maradtak; és 2. egy kelet-európai minta, amely szerint a nők 20. életévük kö-
rül vagy még azelőtt házasodtak, és csak kivételes esetben maradtak hajado-
nok.30 Hajnal szerint a két minta közötti határ a Trieszt—Szentpétervár vonal
mentén húzódott. Eszerint Magyarország a kelet-európai minta övezetébe tar-
tozott. Későbbi kutatások kimutatták, hogy előfordulnak a választóvonaltól nyu-
gatra is fiatal korban házasodó csoportok, és attól keletre — például Lengyel-
országban — később házasodó csoportok. 31
Az eddigi családrekonstitúciós történeti demográfiai vizsgálatok arra
engednek következtetni, hogy az általunk vizsgált korszakban valóban alacsony
volt a házasságkötési életkor, de nem jelentéktelen különbségek fordultak elő
az országban: ormánsági és sárközi falvakban, így az itt is vizsgált Sárpilisen
és Alsónyéken, valamint mecsekalji községekben általában a 20. életév betöltése
előtt kötöttek házasságot a leányok, viszont a nyugat-magyarországi Velemben
és Rábakecölön, valamint a Budához közel fekvő Pócsmegyeren inkább a 20.
életév betöltése után egy—három évvel házasodtak. 3 - Mintha ebben a vonatko-
zásban is a nyugati minta befolyásának jeleit láthatnánk a Nyugat-Dunán-
túlon és Buda környékén.
Ugyanezek a családrekonstitúciós vizsgálatok azt is kimutatták, hogy
pont azokban a vizsgált falvakban, ahol a házasságkötési életkor fiatal volt,
mint a Sárközben és az Ormánságban, már a XVIII. század végén vagy a XIX.
század legelején megjelent és fokozatosan terjedt a házasságon belüli születés-
korlátozás, viszont a később házasodó falvakban, így Velemben, Rábakecölön,
Pócsmegyeren csak a XIX. század második felében látszanak a házasságon
belüli születéskorlátozás jelei. Ez az utóbbi is „nyugati" jelenség, m e r t Nyugat-
Európában •— Franciaország kivételével — általában csak a XIX. század utolsó
évtizedeiben kezdett elterjedni a házasságon belüli születéskorlátozás.
Mivel a házasodási életkorra és a születéskorlátozás elterjedésére vonat-
kozó országos vizsgálataink a korszakból nincsenek, és mivel csak két olyan
falunk van, ahol családrekonstitúciós vizsgálat és háztartásszerkezeti mikro-
3
>>Hajnal, J. : E u r o p e a n m a r r i a g e p a t t e r n s i n p e r s p e c t i v e . G l a s s , D. V., E v e r s l e y , D . E .
C. s z e r k . : P o p u l a t i o n i n h i s t o r y . L o n d o n , 1965. 101—143. o .
3l
Sklar, L. L. : T h e r ô l e o £ m a r r i a g e b e h a v i o u r i n d é m o g r a p h i e t r a n s i t i o n : a c a s e
f r o m E a s t e r n E u r o p e a r o u n d 1900. p o p u l a t i o n S t u d i e s . 1974. n o . 2. 231—247. o .
33
Andorka Rudolf: A gyermekszám alakulásának társadalmi tényezői paraszti közös-
s é g e k b e n ( X V I I I — X I X . s z á z a d ) . E t h n o g r a p h i a , 1981. 1. 94—110. o . — Moess Alfréd: Velem
n é p e s s é g e 1711—1895. V a s i S z e m i e , 1972. 277—286. é s 420—432. o.
vizsgálat is készült (Sárpilis és Alsónyék), nem tudunk általános megállapítá-

sokat adni ezeknek a jelenségeknek az össszefüggéséről. A két sárközi faluról
azonban elmondhatjuk, hogy ott a korai házasodás, a többcsaládos és kiterjesz-
tett típusú háztartások nagy gyakorisága és a házasságon belüli születéskor-
látozás együtt fordultak elő. Megfogalmazhatjuk azt a hipotézist, hogy ezek
mind egy, a gazdasági környezeti feltételekhez való alkalmazkodási stratégiá-
nak részei voltak.
E stratégia célja az volt, hogy a növekvő népességnek és nem növekvő
megművelhető földterületnek, valamint más gazdasági emelkedési lehetőségek
h i á n y á n a k feltételei k ö z ö t t a családok egyik tagja se legyen kénytelen zsellér-
sorba süllyedni, a faluból elvándorolni, és közben a háztartás egésze is többé-
kevésbé megőrizze elért életszínvonalát.
Ennek a stratégiának nagyon érzékletes leírását találhatjuk meg a múlt
század végi és az e századi falukutató irodalomnak a baranyai és sárközi egy-
kével foglalkozó munkáiban. 3 3 Az e mikrorégióban élő parasztcsaládok féltéke-
nyen őrködtek azon, hogy a birtok ne aprózódjék szét. A fiatalok korán háza-
sodtak, befogadták őket a szülői háztartásba, de elsősorban az anyósok és anyák
szigorúan kikényszerítették, hogy a fiatalok korlátozzák gyermekeik számát.
Ez a stratégia fogalmazódik meg abban is, hogy a parasztcsaládok a
vagyont egyenlően osztották meg a gyermekek (elsősorban a fiúgyermekek)
között.3"' Bár nem ismerjük pontosan a magyar parasztság körében érvényesülő
örökösödési szokásjognak minden részletét és változatát, valószínűnek látszik,
hogy a magyar etnikumú parasztok körében ez az egyenlően osztott örökösödés
uralkodott. Goldschmidt és Kunkel a parasztcsaládokra általában alkalmazható
tipológiát dolgozott ki az örökösödési rendszerekről és azoknak távolabbi hatá-
sairól.-'"' Eszerint ahol az apai vonalú osztott örökösödés uralkodott, ott általá-
ban patrilokális nagycsaládi forma, vagyis a Laslett-féle tipológia fogalmai
szerint többcsaládos háztartás alakult ki. Ez érvényesnek látszik a Duna menti
magyar falvak esetében. Ugyanakkor ez az örökösödési rendszer hamar a család
elszegényedéséhez vezetett, ha valahogy nem korlátozták az ökrösök számát.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a Sárközben feltételezett stratégia az
egész országban érvényes volt-e, illetve hogy az egész országban az elszegé-
nyedéstől, a zsellérsorba kerüléstől kellett-e tartaniuk a jobbágyparaszti ház-
tartásoknak? Tehát vajon mindenütt ez okozta-e a nagy létszámú és bonyolult
öszetételű háztartások kialakulását?
Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy az ilyen háztartások elsősorban
a parasztságnál fordultak elő, a zsellérek között sokkal kevésbé. Ezt a nagy-
kovácsi és pilisszántói mikroelemzéseken kívül és a makroadatoknál a bonyo-
lult összetételű háztartások előfordulása és a jobbágyparasztok aránya kö-
zötti területi korreláció mellett alátámasztják néprajztudósok és történészek
leírásai is.''1' Sőt a vagyoni állapot és a háztartásnagyság között is mutatkozik
V L d . p é l d á u l Buday Dezső: A z e g y k e B a r a n y a v á r m e g y é b e n . B p . 1909. 165. o . —

Kodolányi János: B a r a n y a i u t a z á s . B p . 1941. UO. o . Hídvégi János: Hulló m a g y a r s á g . Bp.
1938. 213. o .
34
Bánlaki Sára: A j obbágy-öröklés és a vele kap csolatos k é r d é s e k a XVIII—XIX. szá-
z a d b a n . K é z i r a t , 45. o . — Tárkány Szűcs Ernő: M a g y a r j o g i n é p s z o k á s o k . B p . 1981. 903. o .
35
Goldschmidt, W.—Kunkel, E.: T h e s t r u c t u r e of p e a s a n t f a m i l y . A m e r i c a n Anthro-
p o l o g i s t . 1971. 1058—1076. O.
3í
L d . p é l d á u l Fél Edit—Hof er Tamás: P r o p e r p e a s a n t s . C h i c a g o 1969. 440. o . — Szabó
László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX—XX. században.
S z o l n o k . D a m j a n i c h J á n o s M u z e u m 1968. 168. o . — Veress Eva: i. m . — Morvay Judit: Asz-
s z o n y o k a n a g y c s a l á d b a n . B p . 1956. 258. o .
kapcsolat. Győrben a háztartások a város központi részeiben, ahol a jobb módú

polgárok laktak, nagyobbak voltak, mint a szegényebbek lakta külső város-
részekben. 37 Szigetvár 1551. évi összeírása a l a p j á n is pozitív korreláció m u t a t -
kozott a vagyon és a háztartás nagysága között. 38
A makroelemzések alapján megfigyelt bonyolult háztartású régiók vi-
szonyainak vizsgálata azonban a r r a enged következtetni, hogy a XVIII. század
végén két típust tudunk megkülönböztetni, ennek alapján a bonyolult és nagy
létszámú háztartások létrejöttének és fennmaradásának is kétféle indoka le-
hetett.
1. A hegyes és dombos felvidéki és nógrádi régiókban, valamint a Dél-
Dunántúlon a népsűrűség magas volt, a megművelésbe ú j o n n a n bevonható föld-
terület a XVIII. század vége felé kifogyott, így itt a jobbágyparasztok valóban
azért élhettek nagy háztartásokban, hogy megőrizhessék eredeti társadalmi
státusukat és életszínvonalukat.
2. A temesközi és általában a dél-alföldi régióban viszont alacsony volt
a népsűrűség, a XIX. század első felében még voltak művelésbe fogható föld-
területek, így itt a több férfi munkaerő biztosítása, az ezáltal lehetségessé
váló munkamegosztás lehetett a nagy háztartásokban való együttélés indoka.
Mindkét említett típusú régiót jellemezte azonban a viszonylagos gazda-
sági elmaradottság és elzártság, az elsősorban önellátásra való termelés. Ezzel
szemben az ország nyugati részén és Buda környékén a piacra termelés na-
gyobb szerepet játszhatott. Ennek következtében a gazdasági felemelkedés
lehetőségei sem voltak annyira elzárva, mint az ország más részeiben, és a
zsellérré válás sem jelentett szükségképpen elszegényedést. Ezért a jobbágy-
paraszti családok tagjainak nem kellett annyira óvakodniuk a társadalmi lesüly-
lyedéstől, és ezért nem volt akkora indítéka az együttes gazdálkodásnak, közös
háztartásban élésnek sem.
A nagyobb létszámú és bonyolult összetételű háztartások arányának
országos növekedése azonban a r r a enged következtetni, hogy a vizsgált idő-
szakban egyre inkább uralkodóvá vált a zselléresedéstől, elszegényedéstől
való őrizkedés motívuma, mivel az össznépesség és ezen belül a jobbágynépes-
ség is gyorsabban nőtt, mint ahogyan a gazdaság fejlődött.
Bár a fentiekben a nagy és bonyolult háztartások előfordulásának ma-
gyarázatát társadalmi, gazdasági és demográfiai tényezőkkel fogalmaztuk meg,
nem lehet kizárni a kulturális tényezők hatását sem. így lehetséges, hogy a né-
met etnikumú népességek eleve inkább hajlottak a nyugati háztartási és
demográfiai viselkedési minták követésére, és hogy egyes m a g y a r etnikumú
csoportokban, mint a Sárközben és a palócoknál kulturális hagyományok is
kedveztek a bonyolult összetételű háztartások kialakulásának.
A különböző háztartásszerkezetek magyarázatára vonatkozóan ezért je-
lenlegi ismereteink alapján csak hipotéziseket fogalmazhattunk meg. A kérdé-
sek tisztázására további vizsgálatokra lenne szükség, amelyekben a demográfiai,
gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők hatására mikro- és makroszinten
egyaránt nagy figyelmet kellene fordítani.
z
~Dányi Dezső: 1963—19G4. i. m .
M
Szakály Ferenc: i. m . a l a p j á n s z á m í t o t t a F a r a g ó Tamás.
összefoglalás
1. A XVIII. század közepétől a XIX. század első évtizedeiig a magyaror-

szági háztartások átlagos nagysága valamivel több, mint öt személy volt, a
bonyolult összetételű (kiterjesztett és többcsaládos) háztartások a r á n y a ugyan
nem volt jelentéktelen, és legalábbis egyes területeken a népesség többsége élet-
ciklusa egyik-másik szakaszában ilyen típusú háztartásban élt, mégis egy adott
időpontban a népességnek többsége egyszerű családos háztartásnak tagja volt.
Mind a háztartásnagyság, mind a szerkezet tekintetében valahol középütt he-
lyezkedtünk el egyrészt az északnyugat-európai, másrészt a balkáni és orosz-
országi típus között. Ez egybecseng azzal a sokkal általánosabb megállapítás-
sal, hogy Magyarország, más környező országokkal együtt, egy átmeneti öve-
zetet alkotott Nyugat- és Kelet-Európa között. 39 Ügy gondoljuk, hogy a ház-
tartások jellemzői alapján levont következtetésünk elég erős bizonyíték emel-
lett, m e r t a háztartásszerkezet alapvetően összefüggött — következményként és
okként egyaránt — a gazdaság és társadalom legfontosabb jellemzőivel/' 0
2.A háztartás jellemzői nagyon jelentős különbségeket m u t a t t a k az egyes
régiók között, esetenként a különböző társadalmi-gazdasági helyzetű és vagy
más-más etnokulturális csoporthoz tartozó faluközösségek között is.
3. A nagy létszámú és bonyolult összetételű háztartások elsősorban a
jobbágyparaszti rétegben fordultak elő, a föld nélküli rétegek között sokkal
ritkábban.
4. 1787 és 1828 között a háztartások átlagos száma emelkedett és a bo-
nyolult háztartások előfordulásának gyakorisága nőtt. Ezért kétségbe kell von-
nunk azt, hogy a magyarországi háztartásszerkezet a XVIII—XIX. században,
legalább a jobbágyfelszabadításig vagy a kapitalizálódásig változatlan volt, és
hogy a nagy és bonyolult öszetételű háztartás pusztán évszázados örökség volt
a parasztság körében/' 1
5. Feltételezzük, hogy a bonyolult háztartások kialakulásának és számuk
növekedésének egyik oka az volt, hogy a jobbágy parasztok ilyen módon akar-
ták elkerülni a birtokaprózódást, a zsellérsorba kerülést, elszegényedést.
39
L d . Gunst Péter: Kelet-Európa gazdasági-társadalmi fejlődésének néhány kérdése.
V a l ó s á g . 1914. 3. Ili—31. o .
" C s a k u t a l u n k a r r a , hogy Laslett s z e r i n t az e g y s z e r ű c s a lá d h á z t a r t á s f o r m a és a k é s ő i
házasságkötés szokása biztosították azt a munkavállalásra állandóan kész és mozgékony
t a r t a l é k s e r e g e t (a f i a t a l n e m - h á z a s é s g a z d a s á g g a l n e m r e n d e l k e z ő s z e m é l y e k n a g y s z á m a
következtében), a m e l y az iparosodás és kapitalista f ej l ő d é s m u n k a e r e j é t adta. Ugyanakkor
a z Is n y i l v á n v a l ó , h o g y a s z ü l ő i t e k i n t é l y alóli k o r a i f e l s z a b a d u l á s é s h á z t a r t á s o n kívüli
m u n k a v á l l a l á s f ü g g e t l e n e b b életvezetés és gondolkodás a l a p j a lehetett. M á s r é s z t külső m u n k a -
vállalási lehetőségek h i á n y á b a n nyilvánvalóan n e m lehetett a szülői h á z t a r t á sb ó l kilépni, ön-
állóvá válni.
" A XVIII. s z á z a d k ö z e p e előtti h á z t a r t á s n a g y s á g r ó l é s -szerkezetről c s u p á n igen h é z a -
g o s é s e l l e n t m o n d ó a d a t a i n k v a n n a k . P é l d á u l Szakály Ferenc i d é z e t t m ű v é b e n 1551-ben S z i -
g e t v á r o t t 3,6 s z e m é l y n e k t a l á l t a a z á t l a g o s h á z t a r t á s n a g y s á g o t . K é t s é g t e l e n , h o g y e z a n é -
p e s s é g r é s z b e n a t ö r ö k h a d s e r e g elől m e n e k ü l t ide, í g y k ü l ö n ö s e n s o k v o l t b e n n e a nem
t e l j e s c s a l á d . U g y a n a b b a n a z i d ő s z a k b a n , 1542-ben a S o p r o n m e g y e i K e r e s z t ú r o n 6,25 s z e m é l y
é l t á t l a g o s a n e g y h á z t a r t á s b a n . L d . Hunyadi István: A S o p r o n megyei Keresztúr lélekössze-
í r á s a 1542-ből. T ö r t é n e t i S t a t i s z t i k a i T a n u l m á n y o k . 4. k . B p . 1930. 159—171. o . A r o h o n c — s z a l ó -
n a k i u r a d a l o m h o z t a r t o z ó f a l v a k b a n 1636—1686 k ö z ö t t 3.38 é s 7,00 k ö z ö t t i n g a d o z o t t a c s a l á d -
t a g o k s z á m a a j o b b á g y c s a l á d o k b a n . L d . Zimányi Vera: i. m .
View publication stats

Az Iparosodás Előtti (Xvi I I - Xix. Századi) Család - És Háztartásszerkezet Vizsgálata

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Az Iparosodás Előtti (Xvi I I - Xix. Századi) Család - És Háztartásszerkezet Vizsgálata

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

Az iparosodás előtti (18-19. századi) család- és háztartásszerkezet vizsgálata

Article in Agrártörténeti szemle = Historia rerum rusticarum · January 1984

The user has requested enhancement of the downloaded file.

XXVI. ÉVFOLYAM 1984. 3-4. SZAM

AZ IPAROSODÁS ELŐTTI ( X V I I I - X I X . SZÁZADI) CSALÁD- ÉS

A család- és háztartásszerkezet kérdéskörével a századforduló óta igen

•Ld. Andorka Rudolf: Paraszti családszervezet a XVIII—XIX. században. Ethnog-

ben csupán egyetlen családmag tagjai éltek. 5 Ugyanakkor Laslett kutatótársai

A XVIII. század vége óta vannak az egész országra kiterjedő, egységes

rint, életkor, rokonság feltüntetésével szerepelnek, sajnos csak kivételes ese-

A háztartás és család fogalma

Vizsgálataink során háztartásnak t e k i n t j ü k az együtt vagy egymás kö-

'Ilyen források alapján végeztek mikrovizsgála tokát: Thlrring Gusztáv: Jászberény

A hazánkban 1784—1787-ben II. József rendeletére végrehajtott első

A mikroelemzésben, mint említettük, a P. Laslett által javasolt háztar-

"Lásd Laslett, P., 1972. i. m. 1—89. o. A tipológiát részletesen ismerteit Andorka,

2. Nem-család háztartások (No family). (Például együtt lakó testvérek vagy

sokban viszont szerepelnek házastársukkal és gyermekeikkel élő házatlan zsel-

Egyes falvak és városok háztartásainak mikroelemzése

A Laslett-féle tipológia alapján mikroelemzést végeztünk olyan falvak

pülés számára a földesúri függéstől való megszabadulást, a szabad királyi

katolikus magyar parasztfalu, egy részük nemes. Az ártéri elhelyezkedés

Ha a háztartások legegyszerűbben meghatározható jellemzőjét, a bennük

most megadni, mert szerepet játszhatott bennük a családok termékenysége, a

r i s z a c s e g e n az egyéb r o k o n o k és a szolgák, v a l a m i n t lakók különválasztása nem

7 Agrártörténeti Szemle 1984/3—4.

Perbál 1747 0,10 0,39 0,04

Fájsz 1762 0,08 0,17 0,01

hetett a háztartásfő családmagján kívüli egyéb rokonoknak, akik a háztartás-

— esetleg relatív többségben — voltak, a háztartásszerkezetet sehol sem ural-

második család (ok) fölfelé 2 1 4 18 1 — 1 — 1 — 2 — 2 — 4 X

és több gyermek család-

szülői családmag nélkül

Egy szülő családmag

nek népessége valószínűleg a török hódoltságot helyben átélt családok leszár-

háztartások nagy részének foglalkozását feltüntették, és ahol az összehasonlí-

A háztartások száma típusonként és társadalmi rétegenként

Összesen : 1,89 2,19 0,35 0,38 0,01 4,82 4,08

ö ssz e se n : 1,92 2,36 0,42 0,58 — 5,28 4,28

Az utóbbi összeírás 26 jobbágy, 46 házas zsellér és 4 házatlan zsellér háztar-

Társadalmi A rét nagysága, kaszás

Társadalmi Szőlő, kapás

Ezért határoztunk úgy, hogy az állatállományt vesszük alapul a háztar-

Az állatállomány sem mutatott következetes összefüggést a gazdasági

a gazdasági összeírás szerint

Természetesen n e m lehet kizárni a n n a k lehetőségét, h o g y a gazdasági összeírás

Az egyik a két sárpilisi összeírás háztartásainak azonosítása és a változások

3. Házaspár gyermekkel Házaspár gyermekkel

4. Oldalirányban kiterjesztett Házaspár gyermekkel

5. Többcsaládos, második család lefelé Házaspár gyermekkel

6. Többcsaládos, második család lefelé Házaspár gyermekkel

7. Többcsaládos, második család lefelé Házaspár gyermekkel

8. Többcsaládos, második család lefelé Házaspár gyermekkel

11. Többcsaládos, családok egyszinten Házaspár gyermekkel

A háztartások széthasadásának leggyakoribb esete, amikor a korábban

Kölked lakóinak megoszlása háztartástípus és a háztartásban elfoglalt

* A többcsaJádos h á z t a r t á s o k b a n élőket a következő elvek szerint o s z t á l y o z t a m : a szülő csa-

Kirajzolódik tehát egy háztartásciklus: a fiatal házaspárok többnyire

Az országos és megyei adatok makroelemzése

Ahhoz, hogy az egyéb szempontok szerint és ezért e tanulmány témája

1.a háztartások átlagos taglétszámát;

^Ezeknek a makroelemzéseknek eredményeit közli és részletesen elemzi Faragó Ta-