AZ EYERNYŐ

IFJAI
PROLÓGUS
Nehéz idők jártak…
A föld 50% át szemét borította, a nem megújuló energiaforrások készletei
kezdtek kifogyni. A sarki jegek felolvadtak, az óceánok szintje hatalmasat
emelkedett. A városok hatalmas épületekből álltak, faluk szinte már nem is
voltak. A nagyobb hatalmak elkezdtek összefogni, és kitaláltak egy új módszert
az energiatermelésre.
Rájöttek, hogy a 15 milliárd fős földet, csak úgy lehet energiával ellátni,
ha kiszedik a nap hidrogénjeit. És ekkor még nem is sejtették mi lesz ennek a
következménye 10 év múlva…

Kezdet
- Mennyi időnk van még? - kérdezte Máté.
- Elvileg 17 perc! - válaszolt Kelemen. - De ebbe 10 perc a felszállás,
tehát siessünk.
Öt perc múlva még szinte ugyanott tartottak.
- Máté és Kelm! - Nézett rájuk Johanna. - Három perc a beszállás, ezt a
törést kijavítani még legalább kettő, kiszállni a légkörből 10, szupernóva 12
perc. Tehát azonnal húzzunk bele!

- DAA rendben - már két perce mondta a „monológját” Kelm.

- Kit érdekel a DAA, ha felrobbanunk a légkörben, mert nem jutunk ki
onnan a szupernóváig? - vágott a szavába Johanna.
- Na Sprc! - folytatta Máté, majd mindannyian beszálltak az Eyernyőbe.
3…
2…
1…
Rakéták indítva!…
- Az AR-t bekapcsolom, akkor picit gyorsabbak vagyunk! - Mondta
Kelm.
Hét perc múlva még mindig a légkörben voltak.
- Johanna, mennyi idő múlva lesz a szupernóva? - Fordult Máté Johanna
felé -
1
 - Elvileg két perc! - válaszolta.
- Kelm, mennyi idő múlva érünk ki a légkörből?
- Ilyen tempóban 3 perc, de ha lehúzzuk az arctetőt, kettő! - válaszolta
Kelemen.
Lehúzták az arctetőt, begyorsítottak. Két perc múlva, már ritkásabb volt a
légkör. Ekkor mintha egymilliárd nap világítana...

Fény kontra Sötétség

I.
- Szupernóva! - kiáltott Johanna.
Próbálták felvenni a szupernóva elleni sötétítő szemüveget, amit még a
földön tervezett Kelm, de a vakító fény miatt be kellett csukniuk a szemüket, és
így még az orruk hegyét sem látták.
Öt perc szenvedés után végre kinyithatták a szemüket. Ekkor vették észre,
hogy már bőven elhagyták a légkört.
Az űrhajót ”kifordították”, és elindultak kifelé a naprendszerből.

Pár órával később, amikor már a belső Oort-felhő elejénél jártak, Johanna
megkérdezte:
- Nem szállunk le a Plútóra?
- Túlságosan veszélyes! – válaszolta Kelm.
- Oh – kis töprengés után azonban újra megszólalt. - Még a Földön írtam
egy verset a Szupernóva robbanásról. Elmondjam?
- Felőlem… - válaszolta Máté.
Így elkezdte.

Hiába csillag,
Örökké semmi sem él.
Robbanás szerű pillanat;
Vakítást fed az ég!

Egykor még sárga volt,

Majd vörössé vált.
Robbanás szerű pillanat;
Fényessé vált.

Meg változik,
S ki tudja meddig.
Meddig húzza
2
 Középig.

- Ez nagyon tetszett! – mosolyodott el Kelm.

- Mennyi ideig tartott tartott ezt megírni? - kérdezte Máté.
- Nem sok idő - válaszolta Johanna.
- Írsz még ilyet? - kérdezett vissza.
- Persze! Sőt van még a tarsolyomban több is, de most szerintem elég volt
ez az egy - vágta rá Johanna.
Pár óra múlva felmentek az alvórészlegre, és mély álomba mélyültek.
II.
Másnap reggel amint felébredtek odasiettek megnézni ”hol tartanak”. A belső
Oort-felhőben jártak.
A PACHT mozgást, még a Földön találták ki közösen, hogy nagy távokat
tudjanak vele megtenni. Igaz, most sehova nem siettek, de ki akarták próbálni
milyen. Így rövid tanácskozás után elhatározták hogy ki-PACHT-álnak a
naprendszerből

2…
1…
PACHT!

Miután megérkeztek a PACHT-állással, mindenki lepihent, és csak órákkal

később ébredtek fel.
- Nektek tetszett a PACHT-álás? - kérdezte később Johanna.
- Alig kaptam levegőt utána… - válaszolta egy kicsit később Máté. – De
amúgy nem rossz.
III.
Pár hónappal később:
Egy átlagos reggel volt, legalábbis mindenki így érezte.
- Jó ég! Mi az a hatalmas porfelhő? – kiáltott fel Johanna.
- Fogalmam sincs, de muszáj lesz belemennünk. - válaszolta Kelm.
Miután belementek, rájöttek, hogy nem is olyan sűrű.

Pár órával később, Johanna elmondta az egyik versét.

Egyszer talán,
Találunk egy
Embernek alkalmas,
Gyönyörű helyet.

3
 Gyönyörű helyet,
Találunk egy,
Akár bújtatott,
Gyönyörű helyen.

- Mond el még egyszer! - kérlelte Máté és Kelm Johannát.

- Tudjátok mit, inkább elmondom még egyszer azt a verset, amelyiket a
földön találtam ki..
- A szupernóvásat? - kérdezett vissza Máté.
- Nem, az Oorth belx-t.

Sűrű kövek,
Miből ál.
Meteorok
Hazáját,

Sajnos kevesen
Ismerik,
Pedig nem egy titok
Rejl bennik.

Pár nap múlva még mindig a sűrű kő felhőben jártak. Azonban amikor reggel
felébredt Johanna, Máté és Kelm, nagyon meglepődtek azon amit láttak:
Egy csillag, és körülötte keringett egy bolygó…

Nedtoo bolygórendszer
I.
- Egy bolygórendszer! - kiáltotta Johanna.
- Méghozzá, nem úgy látom, hogy olyan rossz helyen lenne a bolygó… -
fordult Johanna felé Kelm.
Miután lemérték hogy Kb. lakható övezetben van a bolygó, elindították az
űrhajójukat, hogy személyesen is megnézzék. Egész nap azon járt az eszük,
hogy lakható lesz e a bolygó.
Mikor már este volt, beértek a bolygó légkörébe, de mivel elég furcsán
viselkedett az űrhajó, sejtették hogy kicsi benne az oxigénszint.

Amikor már csak 10 méterre voltak a földtől, észre vették, hogy jég van alattuk.
- A fenébe! - nézett Kelm felé Johanna.
- Máté és Kelm! Azonnal kapcsoljuk be a jégradart!

4
 Amint leszálltak, beindították az oxigénvizsgáló programot. Öt percig
vert a szívük, hogy megfelelő lesz e az oxigénszint. Ez az öt perc, nekik szinte
végtelen időnek számított, pedig az elmúlt pár hónapban sokkal többet is vártak
már egy- egy eredményre.
Amikor már öttől számolt vissza a kijelző, a tüdejük is összeszorult.
Amikor eltűnt az egyes a kijelzőről, egy 1% jelent meg.
Egyszerre elkezdett mindenki-mindenkit szidni.
Pár perc után szerencsére lecsillapodtak, és felvették az űrruhát.
Johanna első akart lenni - ez lesz az első, hogy egy naprendszeren kívüli
bolygóra ember teszi a lábát). Kelemen utolsó, mert abban reménykedett hogy
hibás a műszer.
Máténak mindegy volt, őt nem érdekelte az ilyen ”rekord”, és ő a
műszerben is tökéletesen megbízott, hiszen ő készítette.
Miután felvették a ruhát, eldőlt a sorrend: Johanna lesz az első, Máté lesz
a második, Kelemen pedig az utolsó.
Ez után kinyitották az űrhajó belső ajtaját, és átmentek a zsiliptérbe.
Mivel a zsiliptér nagyon szűkös volt, gyorsan becsukták a belső ajtót, és
kinyitották a külsőt. Johanna vett egy nagy levegőt, majd kilépett.
A lába alatt egyáltalán nem repedezett a jég, pedig a ruhával együtt, a
földön több mint nyolcvan kilót nyomna. Valószínűleg kisebb volt itt a
gravitáció mint a földön, és a jég is jó pár méter vastagságban ált.
- Gyertek! - mondta Johanna.
Johanna után Máté is kilépett a jégre. A jég szinte egy síkban
helyezkedett, csak néhol volt egy-egy kisebb domb.
- Gyere Kelm! - mondták most már közösen Kelmnek.
Végre Kelm is kilépett, azonban ő rögtön megpróbálta levenni a
szkafandere sisakrészét. Johanna szerencsére még időben odakapott, ezért nem
tudta levenni. Ezt jól is tette, egy dolgot azonban elfelejtett.
- Kelm! Lehet hogy mérgező a levegő! Az egy százalék csak az
oxigénszint… - egészítette ki cselekedetének okát Johanna. - Még ha kibírod
egy levegővel…
- Johanna! - vágott a szavába Máté. - Az csak az oxigénszintet mutatja!
Nézz oda!
Ha egy átlag ember odanéz ahova Máté mutatott, semmit nem fog látni.
Johanna azonban látott. Rögtön megértette miről van szó. Lépett egy párat és
lehajolt. Egy zöld csíra volt a jégen. És ha egy van, akkor többnek is kell lennie.

II.
Másnap reggel Johanna kelt fel elsőre. Gyorsan felvette a szkafanderét, majd
kisietett az űrhajó előtt lévő csírához. Óvatosan kiszedte a jégből a kis csírát,
majd bevitte az űrhajóba. Belerakta egy tálba a csírát, majd lerakta a kis padra.

5
Miután gyorsan megreggeliztek, tovább indultak az űrhajójukkal - „repülőgép
üzemmódba” - hogy felfedezzék a bolygót.
Nagyon sokáig csak jég borította az alattuk elterülő földet, azonban estére
- meglepő módon ezen a bolygón is nagyjából 24 órából állt egy nap - egy
olyan helyre értek ahol több hasonló csíra is volt.

Harmadnap reggel megint tovább indultak. Napokig repültek pár méterrel a föld
felett, de mindent csak jég borított.
Amikor már egy hete hogy a bolygón voltak, egy hatalmas nagy réten
szálltak le. Másnap reggel körül néztek a réten, és észrevették hogy ez a „fű”,
teljesen más mint az a „fű”, amit egy héttel ezelőtt találtak. Amikor kicsit
messzebb is ment Johanna, észrevett egy „bokrot”. Letépett egy levelet, majd
bevitte az Eyernyőbe, és megvizsgálta.
Mivel a mérések szerint ehető volt, megkóstolta. Kicsit édeskés íze volt,
de nagyon ízlett neki ezért szedett többet, majd Kelemennel és Mátéval is
megkóstoltatta. Sőt még egy verset is írt hozzá.
Eközben Kelemen és Máté főképp az űrhajót vizsgálták, de szerencsére
semmi hibát nem találtak benne. Amikor összehívta őket Johanna, megkínálta
őket egy-egy Mijom-bokor levéllel (mert hogy így nevezte el azt a bokrot amit
talált) és elmondta nekik a frissen írt versét.

Messze-messze mentünk a földtől,

Nem sok élelmünk volt helyből.
S ezen a bolygón is napokig voltunk,
Mígnem egy bokrot találtunk.

Finom a Mijom-bokor levele,

Ha egy földi kérdené, milyen a levele?
Csak azt mondanám: Nem hazai!
Messziről van - tehát tavaji!

Másnap reggel rögtön nagyszabású tervbe kezdtek: elkezdtek kiépíteni egy

„bázist”.

III.
Két héttel később:
Előző nap este fejezték be a bázis kiépítését. A bázist lényegében Mijom-fából
készítették, és három körbevett Mijom-bokorból, egy kiépített, jobb minőségű
mellékhelyiségből, és persze egy kutatópontból állt. Ezeken belül nem kellett
szkafandert viselni – az oxigénszint és a nyomás is tökéletes volt.

6
 E nap reggelén Johanna kelt fel elsőre. Mivel látta hogy Máté és Kelm
még alszik, kisietett a kutatópontba. Kezdetből nem igazán tudta mit csináljon,
mivel csak azért ment át oda, hogy ne ébressze fel a fiúkat.
Ekkor eszébe jutott egy fantasztikus ötlet: mi lenne ha megméri egy
másik módszerrel mint ami az Eyernyőben van, hogy mekkora az oxigénszint.
Bár kezdetből Johanna tökéletesen megbízott a műszerben, később már ő is egy
kicsit furcsának találta hogy ennyi növény mellett hogyan lehet csak 1% az
oxigénszint.
Ezért „gyorsan” összerakott egy oxigénmérő műszert,ami máshogyan
mérte az oxigént mint az Eyernyő oxigénmérője. Miután kiszűrt egykis oldatot
az egyik Mijomlevélből, rácsepegtette a mérőpapírra, ami liláskékké változott -
a teljesen kék a 0%-os oxigénszint, a teljesen piros pedig a 100%-os
oxigénszint.
A liláskék ezen árnyalata azonban azt jelenti, hogy kb. 14-15%-os
oxigénszintnek kéne lennie. Tehát valahol valami probléma van. Ezután még
egyszer megcsinálta ezt Johanna, azonban ugyanazt az árnyalatot kapta meg
megint. Tehát lehet, hogy a műszerben van a hiba.
Ezért visszasietett az Eyernyőbe, és elkezdte átvizsgálni az oxigénmérő
programját. Már több mint egy fél órája bogarászta, és már majdnem a program
végére jutott, amikor észrevett valami furcsaságot. Az egyik „if” parancs után
rögtön következett egy „for” parancs. Viszont így nem írt ki a műszer csak egy
számot, függetlenül attól hogy mekkora az oxigénszint.
Gyorsan átírta a program ezen részét úgy, hogy több számot is kiírjon, ha
szükséges. Ez után elindította az oxigénvizsgáló programot. Miután eltelt öt
perc, a műszer kiírta hogy 15%.
Ekkor Johanna majdnem kiugrott a bőréből: gyorsan felébresztette Mátét
és Kelement. Máté alig hitte el hogy igazat mutat a műszer. Johannának kellett
megmutatnia, hogy teljesen jó a program.

Ez után délelőtt még az űrhajó környékén tevékenykedtek, de délután elmentek

sétálni egy kicsit távolabbra, immáron szkafander nélkül. Amikor visszaértek az
űrhajóhoz, összegezték hogy eddig miket láttak ezen a bolygón.
- Volt egy jó pár Mijom bokor - kezdte Johanna.
- Meg olyan csírák amiket elsőre észrevettünk - folytatta Kelm.
- Észrevettem - javította ki önzően Johanna.
- Állat egy sem volt - szólt közbe gyorsan Máté, hogy véletlen se legyen
vita.
- De az nem azt jelenti hogy nincs is – vágta rá erre egyszerre Johanna és
Kelm.
- Azért szerintem nem ok nélkül nem láttunk állatot – mondta erre Máté.

Másnap reggel szinte egyszerre keltek. Azonban nagyon furcsa módon elég
sötét volt kint. Sokkal sötétebb mint aminek kellene lennie.
7
 Kimentek, és megnézték hogy miért lehet ez. Amint felnéztek az égre,
észrevették, hogy egy hatalmas meteorit hullik a bolygó felé. Így gyorsan
visszaszálltak az Eyernyőbe, és megkezdték a kényszerfelszállást.
3…
2…
1…
Kilövés!…

Sötét űr
I.
Egy jó pár percig vert nagyon gyorsan a szívük, de szerencsére megúszták.
Időben elhagyták a bolygót. Viszont a meteorit - ami majdnem akkora volt mint
a bolygó fele - apró darabokká robbantotta a bolygót.
- Pedig elég jó bolygónak tűnt, azt hittem tudunk ott élni… – szólalt meg
egy pár perccel később Johanna.
- Hát igen. Én is ezt hittem... – szólalt meg Kelm is.
- Azért mondjak el valami verset? - kérdezte Johanna, kicsit búsan.
- Jó! - Vágta rá Máté és Kelm.
- Ok. Akkor kezdem – válaszolt Johanna.

Szent, ég,
Szórta szét.
Vágyad át,
Messzeség.

Csillag
Bolygókkal,
Távolból,
Messzeség.

Remény,
Új helyek,
Így hív a
Messzeség.

- Tetszett? - kérdezte Johanna, miután befejezte.

- Igen, jó volt - válaszolta Kelm és Máté.

Újra kezdetét vette egy újabb hosszú űrutazás…

8
Johannának pár nappal kősőbb eszébe jutott, hogy mi lenne, ha elneveznék ezt a
csillagrendszert Nedtoo-nak, a bolygót pedig N-1-nek. Miután ebbe mindenki
beleegyezett, elkezdte elmondani Johanna a másik versét is.

Csillagok, bolygók,
Hát, de milyen jók.
Sötét űrben,
Léteznek, léteznek.

Csillagok, bolygók,
Néha nagyon messze,
Sötét űrben,
Láthatók, láthatók.

Csillagok, bolygók,
Néha nagyon jók,
Sötét űrben,
Várhatók, várhatók.

- Folytassam? - kérdezte három versszak után Johanna.

- Persze, nagyon jó! - vágta rá egyszerre Máté és Kelm.

Csillagok, bolygók,
Miért tűnnek el?
Sötét űrben,
Bujkálók, bujkálók.

Csillagok, bolygók,
Sok titkot rejtők.
Sötét űrben,
Gyönyörűk, gyönyörűk.

II.
Jó pár hónappal később:
Egy teljesen átlagos reggelként kezdődött ez a nap is az Eyernyő ifjai számára.
Ugyan olyan volt mint a többi, már hónapok óta. A környezet is ugyan olyan
volt az Eyernyőn kívül: sötét, üres és unalmas.
E nap reggelén Kelm ébredt fel elsőre. Lement a vezetőfülkébe, és
kinézett, hátha lát valamit. De nem. Ugyanaz a csillagos ég, de egyik csillag
sem tűnt sokkal közelebbinek. Valami azonban mégis más volt. És ezt Kelm is
érezte.

9
 - A fenébe! Egy fekete lyuk. Azonnal PACHT-áljunk el innen - szólalt
meg Kelm.
- Oké, akkor PACHT bekapcsolása - válaszolt Johanna, és elindította a
PACHT-állást.
2…
1…
PACHT!

Amikor megérkeztek PACHT-állásal, szerencsére már nem volt ott a fekete

lyuk. Viszont Máté megsérült a PACHT-állás közben. Johannának sikerült
segítenie rajta, azonban sajnos emiatt nagyon óvatosnak kellett lenniük, mivel
amíg Máté teljesen meg nem gyógyul - és ez akár több mint egy hétig is tarthat
- nem PACHT-álhatnak, és egy pár napig még jó pár dolgot nem csinálhat Máté.
Viszont ez után elmondta Johanna a fekete lyukas versét a többieknek.

Sok fekete lyuk van

A világban.

A fekete lyukak
Régen csillagok voltak,
Amik szupernóvaként
Felrobbantak.

A fekete lyukak
Mindent magukba szívnak,
Csak dagadnak-dagadnak
És dagadnak.

Fekete lyuk
Csillag volt,
Szupernóvaként
Felrobbant.

Fekete lyuk
Magába szív,
Dagad, Dagad,
Dagad.

De egyszer eltűnik...

Miután befejezte a versét Johanna a napjuk már teljesen átlagosan telt el.

Pár héttel később:

10
E nap reggelén Johanna kelt fel elsőre. Gyorsan lement a vezetőfülkébe, és
észrevette, hogy eléggé sok kőtörmelék van az űrhajó körül, így gyorsan
felébresztette a fiúkat. Gyorsan ettek egy keveset, majd beültek a
vezetőülésekbe, mivel ott ülve a legbiztonságosabb…

Négy nappal később:

E nap reggelén Johanna kelt fel elsőre, Máté már szerencsére makk egészséges
volt

Bolee bolygórendszer

I.
Azonban ez a nap nem szokásosan kezdődött. Kezdetből most is Johanna ébredt
fel elsőre, és rögtön lement a vezetőfülkéhez, viszont nagyon meglepődött azon
amit látott. Egy csillag volt előtte, ami körül három bolygó keringett.
Gyorsan fel is ébresztette Mátét és Kelement, akik szintén nagyon
meglepődtek. Bemérték hogy milyen távolságra van a három bolygó, és hogy
melyik lehetne alkalmas arr,a hogy odamenjenek.
A legtávolabbi bolygót rögtön kizárták, mert az egy gázbolygó volt. A
legbelsőt azért zárták ki, mert ott elég meleg lehet, mivel viszonylag közel van a
csillaghoz. Így maradtak a középsőnél.
Johanna gyorsan el is nevezte a csillagrendszert Bolee-nak. Ez után
elindultak a középső bolygó felé.

Négy nappal később:

E nap reggelén arra ébredtek az Eyernyő ifjai, hogy lassan elérik a középső
bolygót. Ezért mindenki beült a vezetőfülkébe. Pár perccel később megkezdték
a beszállást a légkörbe.
A leszállás viszonylag zökkenőmentesen zajlott, egy „füves” rétre. Mikor
leszálltak, nagyon örültek hogy van ezen a bolygón is élet. Azért elindították az
oxigénvizsgáló programot.
Szerencsére viszont 23%-os volt az oxigénszint, tehát még a földinél is
magasabb. Ennek nagyon örültek. Mivel a nyomás is megfelelő volt, már
szkafander nélkül mentek a zsiliptérbe.

11
Kezdetből kilépett Johanna. Mivel biztonságosnak találta megtett még egy pár
lépést és körbenézett. Kicsit úgy érezte magát mint ha a földön lenne.
Ugyanakkor teljesen tisztában volt azzal, hogy egy idegen bolygón van, a
földtől - ami valószínűleg már nem is létezik - nagyon-nagyon messze. Amikor
körülnézett látta, hogy egy szirt szélén van, körös-körül pedig hegyek
találhatók. A völgyet és a hegyeket növényzet borította, ami sokkal
változatosabb volt, mint a másik bolygón. A távolban egy tavat is látott, és
nagyon remélte hogy ez egy víz-tó. Ekkor elkezdett egy verset dalolászni.

Itt nincsenek emberek,

Alattam csak a fű remeg.
Parázsló tüzek messze égnek,
Itt a földtől messzeségben.

Mégis oly mint ott.

Tudom már,
Nincs, de mégis visszatérhet.
Itt lehetne új civilizáció...
Itt a földtől messzeségben.

Itt nincsenek emberek,

Alattam csak a fű remeg.
Parázsló tüzek messze égnek,
Itt a földtől messzeségben.

Mégis oly más itt.

Messze itt
Nincs, de mégis lehet újra.
Itt nincsenek felettem emberek…
Itt a földtől messzeségben.

Itt nincsenek emberek,

Alattam csak a fű remeg.
Parázsló tüzek messze égnek,
Itt a földtől messzeségben.

Amikor befejezte Johanna, intett hogy jöhetnek. Erre kilépett Máté, majd egy
kicsit később Kelemen is.
Körül néztek, az első nap viszont még nem mentek távolabbra - az
Eyernyő közelében maradtak. Amikor elkezdett lemenni a csillag, kiültek a szirt
szélére, és onnan nézték a „csillaglementét”. Amikor lement a csillag,
visszamentek az Eyernyőbe és elaludtak...

12
II.
Másnap reggel nagyjából egyszerre ébredtek fel. Elhatározták, hogy most
elsétálnak messzebbre is.
Kezdetből egy tó felé vették az irányt. Lesétáltak egy szirt mellett, majd
elsétáltak „sövény” mellett sétáltak el a tóig. Útközben láttak állatokat is. Ezek
eléggé furcsák voltak, némelyikük nem is hasonlított a földi állatokhoz.
Amikor odaértek a tóhoz, belemártottak a tó vizébe egy kis mérőeszközt,
hogy megvizsgálják hogy vízből van-e.
Szerencsére sikerrel jártak. Rögtön meg is kóstolták a vizet, ami olyan
volt, mint a földi víz.
Ez után pihentek egy kicsit, majd visszaindultak az Eyernyő felé, mivel a
hegyek a másik irányban voltak. Útközben több olyan bokor és fa gyümölcsét,
illetve levelét is megkóstolták, amit egy ügyes módszerrel ehetőnek ítéltek.
Amikor visszaértek az Eyernyőhöz, elindultak a legközelebbi hegy felé.
Ekkor is megkóstolták több növény gyümölcsét, illetve levelét. A hegy
csúcsáról nagyon szép panoráma nyílt. Lehetett látni egy csomó hegyet, a tavat
– sőt még sok másik távolabb lévő tavat is –, illetve kisebb patakokat, furcsa
állatokat, és sok más dolgot. Amikor látták, hogy már kezd estefelé lenni,
visszasétáltak az Eyernyőhöz.
Amikor visszaértek, kiültek a szirtre, és ott nézték meg a
„csillaglementét”. Amikor már sötét lett, visszamentek az Eyernyőbe és
elaludtak.
III.
Egy hónappal később:
Már egy hónapja voltak ezen a bolygón az Eyernyő ifjai. Azonban ez a nap
egészen más volt. A földi naptár szerint ezen a napon van szenteste - bár ezt
Johannán kívül már mindenki elfelejtette.

E reggel Johanna ébredt fel elsőre. Gyorsan kitervelte, hogy csinál egy kis
meglepetést Kelmnek és Máténak. Elment és kivágta a legközelebbi fát, ami
hasonlított a földi fenyőfára - ezt a fát ő Télfának nevezte a „rendszertanjában”,
majd bevitte az Eyernyőbe, majd kacattokkal feldíszítette. Ezután fogott két
csilingelő fémtárgyat, összeütötte, majd elkiáltotta magát:
- Megjött az angyalka!
Mind a ketten leugrottak a hálótérből. Ekkor elkezdett Johanna egy verset
mondani.

Karácsony reggelében,
A földtől messzeségben,
Hisz ünnepelni itt is lehet,
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
13
 Szenteste reggelében,
Otthonunktól messzeségben,
Hisz ünnepelni itt is lehet,
Boldog Karácsonyt mindenkinek!

- Hát ez zseniális! - szólalt meg Kelm.

- Nekem már az is kiment a fejemből, hogy ma Szenteste van.
- Ott vannak az ajándékaitok - válaszolta Johanna, majd rámutatott a két
csomagra, amiket pár perce rakott be a karácsonyfa alá.
- Köszönjük! - vágták rá egyszerre, majd elkezdték kibontani a
csomagjukat.
Kelm csomagjában egy fa borítású iránytű volt, ami tökéletesen mutatta a
bolygó pólusait. Ezzel szemben Máté egy olyan fa Betlehemi jászolt kapott
Johannától, ami barna színű volt, de váltakozott a színe a barna különböző
árnyalataiban.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezte Máté.
- Vajni fából faragtam ki - válaszolta. - Tudod, ami itt nő vagy húsz
lépésnyire az Eyernyőtől.
- És az iránytűt miből csináltad? - kérdezte erre mosolyogva Kelm.
- Fulures fából – válaszolt neki is Johanna.
Ezután felment Kelm és Máté a hálótérbe, és lehozták ők is az
ajándékaikat. Kelmnek nem volt nehéz dolga, mert még két héttel ezelőtt talált
egy eldeformálódott Mulkurfát - vagy ahogy ő szokta hívni, Hófát -, és
hazavitte majd kiszárította két levelét, mivel tudta hogy nemsokára Karácsony
lesz.
Máté nagyobb bajban volt, mivel ő már sajnos réges-rég elfelejtette, hogy
karácsony lesz nemsokára. Valamit viszont ő is szeretett volna adni a
többieknek. Ekkor eszébe jutott, hogy magával hozta a földről a karácsonyi
fénykép albumát, amibe minden évbe bekerült egy karácsonyi kép róla. Jobb
ötlet és idő híján, kivett belőle két kisgyermekkori képét, és ezeket adta
Kelmnek és Johannának.
Az egész napjuk karácsonyi hangulatban telt, és amikor lefeküdtek,
boldogan várták a másnapot, mivel azt hitték az is ilyen jó lesz. De nem így
lett…
IV.
Másnap hajnalban -, nagyon furcsa hangra ébredtek.
- Ó, hogy rohadj meg! - kiáltottaJohanna.
- Tessék??? - kérdezték erre egyszerre a fiúk.
- Tudunk helyből PACHT-álni? - vágta rá Johanna, Kelm felé fordulva. -
Hogy miért nem lehet már a karácsonyunk sem nyugodt?…
- Mi van?
14
 - Itt sincs nyugtunk. Szupernóva robbanás lesz nem sokára. Aligha ki
tudunk érni a légkörből, ráadásul óriási a csillag, tehát tuti, hogy feketelyuk lesz
belőle…
- Akkor kilövés! - vágta rá Kelm.
Két perc múlva már szálltak felfelé a légkörben. Még azelőtt kiértek a
légkörből, hogy bekövetkezett volna a Szupernóva robbanás. Gyorsan felvették
a sötétítő szemüveget, és elindultak minél távolabb a csillagtól.

De esélyük sem volt megmenekülni. A feketelyuk gravitációjának már a foglyai

lettek...

A fehérlyuk
I.
Egy szemhunyásnyi idő alatt vált az eszméletlen sötétség, eszméletlen
világossággá. Minden ami eddig teljesen fekete volt, teljesen fehérré vált. Az
Eyernyő ifjai szépen lassan magukhoz tértek. Nem értették, mi történt.
Nemrégiben még zuhantak be a feketelyuk kellős közepébe, ahonnan elvileg
nincs menekvés. Senkinek. Soha. Erre ők mégis itt vannak. Túlélték azt amit
elvileg senki sem élhet túl. Nekik ezt tanították az iskolában, és ezt hallották
mindenhol, ahol feketelyukról volt szó: a feketelyukakban minden és mindenki
megsemmisül. Ők mégis túlélték. Bár elájultak, de most már teljesen épek.

Száguldott az Eyernyő. Távolodott iszonyatos sebességgel az Eyernyő attól a

fehér gömbtől, amiből az előbb „hullott ki”. Egy pár pillanatig nem értették mi
történt: hogy élték túl a feketelyukat, amit elvileg senki sem élhet túl.
- Fehérlyuk! - kiáltott fel Johanna. - Ez lehetett az oka mindennek.
Beestünk egy feketelyukba, és azért éltük túl, mert léteznek fehérlyukak is, ahol
kijutottunk.
Azonban még nem volt tiszta minden, még Johannának sem. Pár perccel
később, mikor újra kinéztek az Eyernyő ablakán, ismerősnek tűnt amit látnak.
Valahogyan mind a hármójuknak ismerős volt a kép, nagyon is ismerős.
- Elmondjam az egyik versemet? - kérdezte halkan, szinte suttogva.
Erre a fiúk egyértelműen bólogattak.
- Még régen írtam, de talán ez az egyik legkülönlegesebb versem. Talán
mostanra ez a legjobban ideillő - válaszolta Johanna lassan, de határozottan.

Sokan semmit sem tudnak,

Sokan kételkednek mindenben.
De lehet, néha azoknak van igaza,
Akik mindent máshogy gondolnak.
15
 Sokan mások vagyunk,
Sokan mást gondolunk.
De lehet egyszer majd,
Azoknak lesz igaza,
Akik mindent tagadnak…

- Máté, Kelm, tudom hol vagyunk – kiáltott fel egyszer csak Johanna, mikor
éppen kipillantott az ablakon, félbeszakítva a verselést. - Csak azt nem tudom
hogyan kerültünk ide: ez a Naprendszer!
II.
- Tényleg! - vágta rá Máté és Kelm egyszerre.
- Csak azt nem értem hogy hogy került ide az a három bolygó? - tette fel a
kérdést Johanna, miközben olyan bolygók felé nézett, amik nem részei a
naprendszernek.
- Te, azok nem a Bolee-ból jöttek? - válaszolt ezen kérdéssel Kelm.

Mikor felfogták hogy mi történt, gyorsan egyetértésre jutottak: el kell menni a

földre, hátha van még ott élet.
Sok-sok töprengés után azt tartották legvalószínűbbnek, hogy az
emberiség kipusztult: nem élte túl a szupernóva robbanást, de az élet jeleivel
azért fognak találkozni – bár valószínűleg csak baktériumokkal. Nagyon
remélték hogy lesznek legalább ehető növények és állatok a földön.
Amikor megkezdték a leszállást, sokkal jobban izgultak mint valaha.
Amikor leszálltak, gyorsan elindították az oxigénszint mérő programot.
21%-ot mondott, de nem bizonytalankodhatták el magukat, mivel ez még
egyáltalán nem jelentette azt, hogy megmaradt az emberiség, vagy bármi élhető
a földön. Ez még pusztán csak azt jelezte, hogy mindezek lehetségesek.

Mivel arról is meggyőződtek, hogy nincs semmi mérgező dolog a levegőben,

normál - földről hozott - ruhában léptek ki az Eyernyőből. Éppen ekkor kezdett
el felkelni a „nap”, azaz ekkor kezdett el erre világítani a fehérlyuk. Mivel a
távolban meglátták szeretett szülővárosukat, otthagyták az Eyernyőt, és a város
felé vették az irányt.
Mivel kisvárosban laktak, gyorsan odaértek a főtérre, ahol a karácsonyi
vásár is volt. Viszont eléggé lepukkantnak látszott a város, és sokkal
kevesebben lakták. De a karácsonyi vásár majdnem ugyanolyan volt mint eddig
minden évben: tele volt bódékkal, amiken fényfüzér lógott. A főtér közepén
pedig egy Betlehemi jászol állt. A jászollal szemben pedig a jó öreg városi óra.
December 26, 7 óra 47 percet mutatott.
A jászol mellett meglátták a szüleiket, amint több másik városi felnőttel
beszélgettek. Gyorsan odarohantak hozzájuk, és megölelték őket.
16
III.
Egykor azt hitték a szülők, sohasem látják őket viszont szerettett gyermekeiket.
A karácsony persze boldogan eltelt, az Eyernyőt pedig Kelm családjának
garázsában helyezték el, mivel az övéjükben pont elfért, és különben is az
övéjük volt legkevésbé a város belsejében, így egy éjszaka szinte feltűnés
nélkül be tudták vinni a garázsba. Amikor véget ért a karácsonyi szünet,
boldogan újságolták el az osztálytársaiknak, hogy milyen élményeket éltek át.
Napok alatt ők lettek az iskola hősei…

Eközben a Földön nagyjából helyreállt a rend. Sajnos a szupernóva robbanás

során nagyon sokan életüket vesztették, így föld kb. 10 milliárd fős lakossága
boldogan élte életét. A környezetszennyezésre is már nagyon odafigyeltek, és a
sarki jegek is valamelyest visszafagytak.
Nem sokára elkezdték kutatni azt a három bolygót, ami a Bolee
bolygórendszerből érkezett. Egy pár év múlván pedig küldtek, kezdetből ember
nélkül, később pedig emberes űrszondákat a bolygókra.
A fehérlyuk helyén pedig kialakult szépen lassan egy új csillag, de ez sok-
sok évig tartott. Az Eyernyő ifjait pedig elkezdték világszerte tisztelni, és ekkor
már nem kellett rejtegetni az Eyernyőt, sőt, az is híres lett.

Sok-sok év után az Eyernyő ifjai és sok másik ember átköltöztek arra a

bolygóra a Bolee-ból jött bolygók közül, amelyiken az Eyernyő ifjai is laktak
egy darabig. Johanna, Kelm és Máté háza attól helyezkedett el nem messze,
ahol egykor landoltak az Eyernyővel. Johanna és Kelm összejöttek, évekkel
később összeházasodtak. Ráadásul pont Máté adta őket egybe, aki időközben
belépett az egyházba, ami mindig is az álma volt.
Egy csillagfényes estén összegyűltek azon a helyen hármasban, ahol landolt
egykor az Eyernyő. Sokáig csak némán ültek és nézték a csillagokat, majd
egyszer csak megszólalt Johanna.
- Hát újra itt vagyunk. - mondta. - Amikor itt landoltunk az Eyernyővel
valahogy éreztem hogy itt fogom leélni az életemet. De hogy így, azt sohasem
gondoltam… Itt a földtől messzeségben…
De ez már egy másik történet…

VÉGE

Függelékek
A – Tudományos kérdések
17
A PACHT:
A valóságban ez nem nagyon működne, ugyanis a történet alapján ezzel
fénysebességnél gyorsabban is meg lehet tenni az utat két pont között.
Valószínűleg itt inkább valami térgörbítés félére kell gondolni, és a PACHT-álás
közben szerzett sérülés [lásd: 19-old.] alatt inkább valami olyasmire kell
gondolni, hogy valamelyik kisebb része a testnek lemarad, és később ér ki a
féregjáratból.

A fehérlyuk:
A valóságban ugye semmi nyoma nincs annak, hogy léteznének fehérlyukak,
azonban ez már egy tudósok által is felvetett kérdés hogy vannak-e ezek, és ha
igen milyenek is. Ebben a regényben olyannak ábrázolja ezeket, hogy
szupernóva robbanás után keletkeznek, és a feketelyukak által beszippantott
anyagokat lövi ki magából [lásd: 28-old.], de utána is funkcionál csillagként,
lehet élni mellette. Viszont pár tíz év múlva kialakul belőle egy másik csillag
[lásd: 31-old.].

Szupernóva ellenző napszemüveg:

Ez a valóságban nem nagyon létezhetne, mivel a szupernóva robbanáskor közel
egymilliárd napnyi fény világít (mint ahogyan a könyv említi is. Ez pedig
azonnali vaksághoz vezetne. Tehát az, hogy szupernóva robbanáskor becsukjuk
a szemünket és csukott szemmel kimatatjuk a szemüveget [lásd: 6-old., 26-old.]
nem igazán működne.

B – Földönkívüli rendszertan
Itt csak azok a növények kerültek megnevezésre, amelyeket meg is neveznek. A
zárójelben található nevek az adott növény többi, nem „hivatalos”, tehát nem
Johanna által elnevezett nevei. A növények ABC sorrendben találhatóak.
Valahogy hasonlóan nézett ki Johanna rendszertanja is.

Fulures
Előfordul: Bolee bolygórendszer
> Ebből a fából készíti Johanna az iránytűt, amit Kelmnek adott karácsonyra.
Mijom bokor
Előfordul: Nedtoo bolygórendszer

18
> Ennek a levele ehető. Úgy is kerül szóba, hogy a levelét eszik az Eyernyő
ifjai.
Mulkurfa (Hófa)
Előfordul: Bolee bolygórendszer
> Ennek a levelét szárította ki Kelm, és adta ajándékba Johannának és Máténak
karácsonykor.
Télfa
Előfordul: Bolee bolygórendszer
> Ebből készíti a karácsonyfát Johanna.
Vajini
Előfordul: Bolee bolygórendszer
> A fa része változtatja a színét, a barna különböző árnyalataiban. Ebből
készítette Johanna a Máténak szánt karácsonyi ajándékát. Az Eyernyőtől
(amikor azon a bolygón tartózkodott) volt kb. 20 lépésnyire egy ilyen fa.
C – Az Eyernyő tervrajza
Alul bal oldalt található a növénytár, illetve a mosdóhelyiség. Ettől jobbra
vannak a vezetőülések. Fent balra a hálórész található, jobbra pedig egy kis
pihenőhely „kanapéval”.

19