OsirisKonyvek 0713 Pages1-50

■ ÁLTALÁNOS
PSZICHOLÓGIA 3.
Nyelv, tudat, gondolkodás
SZERKESZTETTE
Csépe V aléria-G yőri Miklós - Raqó Anett
OSIRIS
ÁLTALÁNOS PSZICHOLÓGIA 3. Nyelv, tudat, gondolkodás
OSIRIS TANKÖNYVEK
ALTALANOS
PSZICHOLÓGIA
3.
Nyelv, tudat, gondolkodás
S zerkesztette
CSÉPE VALÉRIA - GYŐRI MIKLÓS - RAGÓ ANETT
OSIRIS • BUDAPEST, 2008

A kötet az Oktatási M inisztérium tám ogatásával, a Felsőoktatási tankönyv-
és szakkönyv-tám ogatási pályázat keretében jelent m eg
A kötet szerzői
CSÉPE VALÉRIA, DÚLL ANDREA, EGYED KATALIN, GYŐRI MIKLÓS, HAHN NO ÉM I,
HONBOLYGÓ FERENC, JOLSVAI HAJNAL, KIRÁLY ILDIKÓ, KOVÁCS KRISTÓF, KRAJCSI ATTILA,
LUKÁCS ÁGNES, NÉMETH DEZSŐ, SZABÓ CSABA, SZŰCS DÉNES, URBÁN RÓBERT
Szakm ai lektor
GÓSY M Á R IA
JAKAB ZOLTÁN
Hallgatói lektor
KÓBOR ANDREA
© Osiris Kiadó, 2008

© Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett (szerk.), 2008
© Szerzők, 2008
Rövid tartalom
B evezetés 23
A NYELV
1. A nyelvi képesség term észete (Győri Miklós) 29

2. Beszédészlelés, m entális lexikon, beszédm eg értés, beszédprodukció (Honbolygó Ferenc) 59
3. N yelvtani feldolgozás (Lukács Ágnes) 116
4. Olvasás (Csépe Valéria) 155
5. A nyelvi és em lékezeti fo lyam ato k kapcsolata (Ném eth Dezső) 179
6. N yelv és agym űködés (Jolsvai Hajnal - Csépe Valéria) 187
7. A kom m unikáció m odelljei és alap folyam atai (Hahn Noém i - Győri Miklós) 196
TUDAT ÉS MEGISMERÉS
8. A m egism erő elm e átfogó m odelljei (Győri Miklós) 229

9. Tudatosság és m egism erés (Győri Miklós) 267
10. M ó d osu lt tu d atállap o to k (Szabó Csaba) 298
11. Viselkedéskontroll és m egism erés: a végrehajtó m űködések (Győri Miklós) 322
12. M áso k viselkedésének m eg értése és az éntudatosság (Egyed Katalin - Király Ildikó) 336
GONDOLKODÁS ÉS INTELLIGENCIA
13. Á ltalános gondolkodási fo ly am ato k (Krajcsi Attila) 361

14. M ate m a tik a i gondolkodás, m entális aritm etika (Szűcs Dénes) 404
15. Intelligencia (Kovács Kristóf) 422
6 I Rövid tartalom
ÉRZELEM ÉS MEGISMERÉS
16. Érzelem és m egism erési fo lyam ato k (Urbán Róbert - Dűli Andrea) 477
Glosszárium 535
H ivatkozott irodalom 550
N évm u ta tó 585
T árg ym u tató 595
Tartalom
Bevezetés 23
A NYELV
1. fejezet . A nyelvi képesség term észete 29
M IK É N T KÖZELÍT A M A I LÉLEKTAN A NYELVHEZ? 29
A TÁ R S TU D O M Á N Y O K A NYELVRŐL 32
A nyelvészet a nyelvről 33
Az idegtudom ányok a nyelvről 34
A szám ítástu d om án y a nyelvről 35
A NYELV K ITÜ N TE TE TT JELENTŐSÉGE K O G N ITÍV SZEM PO N TB Ó L 36

A NYELV N É H Á N Y PARADO X JELLEGZETESSÉGE KO GNITÍV SZEM PO N TB Ó L 38
A bsztrakció és kom plexitás 38
A bsztrakció, kom plexitás - és ugyanakkor könnyedség 41
A bsztrakció, kom plexitás - és ugyanakkor gyorsaság 41
A bsztrakció, kom plexitás - és ugyanakkor robusztusság 42
A PARADOXONOK FELOLDÁSA FELÉ: A NYELV A U T O N Ó M IÁ JA ? 42
NYELVI KÉPESSÉG A Z EM BERNÉL ÉS JE LH A S Z N Á L A T M Á S FAJO K N Á L 47

Közlés és kontroll 47
A nyelvi viselkedés kontrollja 47
A jelhasználat kontrollja nem humán fajoknál 48
Jelm in tázato k 49
A nyelvi jelek szerveződése, m intázata 49
Jelmintázatok: „gramm atika" az állatvilágban 50
8 I Tartalom
A kifejezhető jelen tések 51

Téri, idői és faktuális kötetlenség 51
Nyitottság 52
Kifejezhető „jelentések" az állatvilágban 52
M U N K A D E F IN ÍC IÓ ÉS ALAPKÉRDÉSEK 53
M u n kadefiníció a nyelv vizsgálatához 53
A lapkérdések 54
ÖSSZEFOGLALÁS 56
KULCSFOGALMAK 57
ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 58
AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK 58
AJÁNLOTT HONLAPOK 58
SZÖVEGDOBOZOK
Noam Chomsky [1 9 2 8 -) 30
2. fejezet. Beszédészlelés, mentális lexikon, beszédmegértés,

beszédprodukció 59
BESZÉDÉSZLELÉS 59
A beszédészlelési fo ly am at 59
A beszédészlelés alfo lyam atai 61
Hallási elem zés 61
Akusztikai-fonetikai elemzés 62
Fonológiai elemzés 63
A M E N TÁ LIS LEXIKON 66
A m entális lexikon felép ítése 66
A szavak szerveződése a m entális lexikonban 69
BESZÉDMEGÉRTÉS 73
Szófelism erés és lexikai hozzáférés 73
A szófelism erést befolyásoló tényezők 74
A logogénelm élet 74
Forster autonóm keresési m odellje 76
In teraktív-aktiváció s m odell 78
Klatt LHSA m odellje 80
A kohortm odell 81
Tartalom I 9
BESZÉDPRODUKCIÓ 85
A beszédprodukció tanulm ányozásának tö rtén eti hagyom ányai 86
Hibázások a beszédprodukcióban 86
A beszédprodukció kronometriai vizsgálata 87
Dell beszédprodukciós m odellje 91
A Levelt-m odell 95
Fogalmi előkészítés 99
Grammatikai kódolás 101
Morfofonológiai kódolás 101
Fonetikai kódolás és artikuláció 106
Önmonitorozás 106
Liberm an m otoros elm élete 107
ÖSSZEFOGLALÁS 113
KULCSFOGALMAK 114
SZÖVEGDOBOZOK
Módszerek a beszédészlelés és beszédprodukció vizsgálatában 64
Freudi elszólások és a spoonerizmus 88
A beszédfeldolgozás neuropszichológiai modellje 97
Vokalizáció 104
Gépi beszédszintézis és beszédfelismerés 108
3 . fejezet. Nyelvtani feldolgozás 116
BEVEZETŐ 116
A g eneratív n yelvészet 118
A lexikalista és m egszorításalapú nyelvtanok 120
MO RFO LÓG IAI FELDOLGOZÁS 121

A m orfológiai feldolgozás eg ységei 121
M orfológiailag kom plex szavak reprezentációja: elem zés és egészleges táro lás 122
A kom plex szavak feldolgozásának m odelljei 125
A szavak és a szabályok 129
A kétutas modell 129
Szabály helyett séma 131
A m ag yar m orfológia pszicholingvisztikája 134
10 I Tartalom
MONDATFELDOLGOZÁS 136
A transzformációk pszichológiai realitása 136
Az elemzés egységei: frázisok és tagmondatok 137
A mondatelemzés modelljei 139
Kétértelm űségek és kerti ösvény mondatok 141
Korai autonóm elm életek 142
Interaktív modellek 147
Nyelvek közötti különbségek a feldolgozásban 150
ÖSSZEFOGLALÁS 151
KULCSFOGALMAK 153
SZÖVEGDOBOZOK
Ray Jackendoff (1 9 4 5 -): Nyelvészet és zenei m egismerés 116
Szintaktikai előfeszítés 124
M esterséges intelligencia és nyelvfeldolgozás 140
4. FEJEZET Olvasás 155
AZ OLVASÁS PSZICHOLÓGIAI MODELLJEI 159

Szintmodellek 160
Útmodellek 161
Kognitív modellek 163
Konnekcionista modellek 165
OLVASÁS ÉS A NYELVI RENDSZER 168

A kerti ösvény modell 169
Szerkezet és jelentés szerepe az olvasásban 170
SZÖVEGÉRTŐ OLVASÁS 173
ÖSSZEFOGLALÁS 177
KULCSFOGALMAK 178
Tartalom I 11
SZÖVEGDOBOZOK
Láss, nézz, olvass! 156
így olvas az agy 166
Olvasási zavarok 174
5. fejezet. A nyelvi és emlékezeti folyam atok kapcsolata 179
M U N K A M E M Ó R IA ÉS NYELV 179
M o n d atm eg értés és m unkam em ória 181
S zövegm egértés és m unkam em ória 182
A nyelvi m eg értés proceduralizációja a fejlődés folyam án 182
Fonológiai hurok és n yelvtanulás 182
PROCEDURÁLIS RENDSZEREK ÉS M O N D A TM E G É R TÉ S 183
ÖSSZEFOGLALÁS 185
KULCSFOGALMAK 185
6 . fejezet. Nyelv és agyműködés 187
JELENTÉSFELDOLGOZÁS ÉS N 4 0 0 187
JELENTÉS, DISKURZUS ÉS TU D Á S 191
M O N D A TSZER K EZET ÉS EKP 193
ÖSSZEFOGLALÁS 195
KULCSFOGALMAK 195
SZÖVEGDOBOZOK
Afázia 188
Paul Broca (1824-188 0) 189
Karl Wernicke (1 8 4 8 -1 9 0 5 ) 190
Alexander Romanovics Lurija (1902-197 7) 192
7. fejezet. A kommunikáció modelljei és alapfolyam atai 196
A K O M M U N IK Á C IÓ TÖBBSZÖRÖS FO G A LM A 197
A Z EM BERI K O M M U N IK Á C IÓ M IN T K Ó D A LK A LM A ZÁ S 201
A kódmodell 201
A kódmodell előnyei és korlátái 202
Előnyök 202
Korlátok 203
A Z EM BERI K O M M U N IK Á C IÓ M IN T SZÁNDÉKKIFEJEZÉS ÉS SZÁ N D ÉK FELISM ER ÉS 206

Grice m odellje 206
S perber és W ilso n rám u tató -kö vetkeztetéses m odellje 208
Szándékközpontúság 208
Osztenzió - rám utatás 209
Következtetések 210
Relevancia 210
A rámutató-következtetéses modell értékelése: előnyök, empirikus érvek és korlátok 211
Előnyök 211
Empirikus érvek 214
Korlátok 215
TÚL A SZÁ N D ÉK K Ö ZPO N TÚ K O M M U N IK Á C IÓ N 219
ÖSSZEFOGLALÁS 222
KULCSFOGALMAK 223
SZÖVEGDOBOZOK
1 A kommunikációs képesség zavarai 216
TUDAT ÉS MEGISMERÉS
8 . fejezet. A m egism erő' elm e á tfo g ó m od elljei 229
BEVEZETÉS: A SOKFÉLE ELME 229
A M EG ISM ER Ő ELME M O DELLJEINEK KÖZÖS ALAPJA:

A Z ELME REPREZENTÁCIÓS TER M ÉSZETE 231
Tartalom I 13
A REPREZENTÁCIÓK A LA PVETŐ TÍP U S A I - HELY, TA R TA LO M , FO R M A , FOLYAM AT 232
M IÉ R T N E M T Ű N IK HELYESNEK A M E G ISM ER Ő ELME T IS Z T Á N IN D EXIK U S

ÉS KÉPI/ANALÓ G FELFOGÁSA? 235
VA N N A K -E A NALÓG REPREZENTÁCIÓINK? 237
A Z ELME M IN T SZIM B Ó LU M FELD O LG O ZÓ RENDSZER 240

A szim bólum feldolgozó rendszer fogalm a 240
A szám ító g ép -m etafora 241
Előnyök 242
H átrányok 243
Em pirikus érvek? 244
A M O D U L FO G A LM A , A M O D U LA R ITÁ S KÉRDÉSKÖRE, ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK 245

A z elm e „arch itektúrája" 245
Á tvivő k, m odulok, központi rendszerek 246
Érvek a m odularitás m ellett 248
M odularitás: ellenérvek 250
A m odularitás kiterjesztései 251
ELOSZTOTT REPREZENTÁCIÓK: A M E G ISM ER ÉS KONNEKCIONISTA M O DELLJEI 252

M űködési elvek 253
A lkalm azások és elm em odell 256
A konnekcionizm us előnyei 257
H átrányok 260
HOL TAR TU N K M O S T A Z ÁTFOGÓ KO GNITÍV ELMEMODELLEKKEL? 261
ÖSSZEFOGLALÁS 264
KULCSFOGALMAK 265
SZÖVEGDOBOZOK
Jerry Fodor: reprezentációs elm eelm élet és modularitás 242
A konnekcionizmus mint kognitívfejlődés-elm élet 258
Alternatív elm em odellek 262
14 I Tartalom
9. fejezet. Tudatosság és megismerés 267
A TU D A TO SSÁG VÁLTOZÓ SZEREPE A PSZICHO LÓG IAI ELM ÉLETALKOTÁSBAN -

DESCARTES-TÓL A Z EP IFE N O M E N A LIZ M U S IG 268
A TU D A TO SSÁG ALAPKÉRDÉSEI M A 270

A „M i?" kérdés: a definíció vag y leírás kérdése 270
A „Hogyan?" kérdés: a term észet kérdése 271
A „M iért? " kérdés: a tud ato sság szerepének kérdése 271
M l A TUDATO SSÁG : A DEFINÍCIÓ KÉRDÉSE 272

A tud ato sság privát term észete 272
N éhány leíró fogalom a tudatossággal kapcsolatban 274
HOGYAN JÖ N LÉTRE A TUDATO SSÁG : A TUDATO SSÁG TER M ÉSZETE,

A TU D A TO SSÁG ÉS A TER M É SZET 279
M IÉ R T IS KELL A TUDATO SSÁG : A TU D A TO SSÁG SZEREPE A M E G ISM ER ÉS B EN 284

Észlelés tudatosság nélkül? 284
A tud ato s észlelés idői paradoxonai 286
A szándék és a cselekvés időrendje 287
Egy átfogó feltevés: a „globális m unkaterület"-m odell 290
A Z ÁTFOGÓ M EG ISM ER ÉSM O D ELLEK ÉS A TU D A TO SSÁG 293
PERSPEKTÍVÁK 294
ÖSSZEFOGLALÁS 295
KULCSFOGALMAK 296
SZÖVEGDOBOZOK
A tudatosság idegrendszeri alapjainak m egértése, a „másik elme"-probléma
és morális dilemmáink 274
A filozófus oka a szkepszisre: a denevérek és a „rés a magyarázatban" 280
io. fejezet. Módosult tudatállapotok 298
A M Ó DOSULT TUDATÁLLAPOTO K FO G A LM A 299
INDUKCIÓS MÓDSZEREK ÉS FELTÉTELEK 300
M EDITÁ C IÓ 301
K oncentratív m editációs m ódszerek 302
A Buddhista Zen 302
A jóga 302
A nyugati meditációk 303
M eg n yíló m ed itációk 3 04
A m editáció hatásai 305
H IPN Ó ZIS 307

Szuggesztiók 308
Hipnotikus fogékonyság 309
Fájdalom csökkentés hipnózisban 310
Életkor-regresszió 312
Az em lékezet 313
D isszociáció 314
A hipnóziskutatásban használt kísérleti elrendezések 315
PSZICHEDELIKUS SZEREK 315
R IT M U S , DOB, TÁNC 318
EGYÉB INDUKCIÓS TEC HNIKÁK ÉS KÖRÜLMÉNYEK 318
ÖSSZEFOGLALÁS 319
KULCSFOGALMAK 320
SZÖVEGDOBOZOK
Hogyan meditáljunk? 304
Tánc és extázis 305
Az első LSD-utazás 316
16 I Tartalom
11. fejezet. Viselkedéskontroll és megismerés: a végrehajtó működések 322
A VÉG R EH AJTÓ MŰKÖDÉSEK FO G A LM A 324
A VÉG R EH AJTÓ MŰKÖDÉSEK K O M PO N EN SEI 326
A VÉGREHAJTÓ M ŰKÖDÉSEK JELENTŐSÉGE 328
A VÉGREHAJTÓ M ŰKÖDÉSEK EGY M O DELLJE: A Z ELLENŐRZŐ FIGYELM I RENDSZER 330
A VÉGREHAJTÓ M ŰKÖDÉSEK MÉRÉSE, TESZTELÉSE 332

A W isco n sin kártyaszortírozási teszt 332
A S tro o p-felad at 333
A „ g o /n o go" típusú eljárások 333
A H anoi-torony és változatai 334
ÖSSZEFOGLALÁS 334
KULCSFOGALMAK 335
SZÖVEGDOBOZOK
M iért ilyen „képlékeny" a végrehajtó működések fogalma? 325
A végrehajtó működések néhány szerzett és fejlődési zavara 328
12. fejezet . M ások viselkedésének m egértése és az éntudatosság 336
BEVEZETÉS 336
M áso k viselkedésének m eg értése - m ások elm éjének m eg értése 336
A naiv tu d atelm élet ku tatása interdiszciplináris kognitív tudom ányi keretben 337
ELM EFILO ZÓ FIAI A L A P FO G A LM A K - IN TEN C IO N A LITÁ S 338

Franz Brentano 338
A m entális állapotok státu sa - intencionális hozzáállás 340
ELMÉLETEK 342
A SZO C IÁ LPSZIC H O LÓ G IA KORAI K LA SSZIK U SA I - ATTRIBÚCIÓ ELM ÉLETEK 346

Tartalom I 17
A Z „ÉN" ÉS A „M Á S IK " PERSPEKTÍVÁJA 347

Az egyes szám első szem élyű, privilegizált p ersp ektíva kérdése 347
A naiv tu d atelm élet és a persp ektívaváltás kép ességének szintjei 351
A naiv tu d atelm élet és a persp ektívaváltás kép ességének közös
reprezentációs kö vetelm ényei 352
ÖSSZEFOGLALÁS 354
KULCSFOGALMAK 355
SZÖVEGDOBOZOK
I Képalkotó eljárások és mentalizáció 337
1 Franz Brentano (1838—1917) 338
J Daniel Clement Dennett (1 9 4 2 -) 341
Naiv pszichológia, avagy mások tudatának feltételezése a különböző kultúrákban 343
I Fritz Heider (1 8 9 6 -1 9 8 8 ) 346
A naiv tudatelm élet és a végrehajtó működések fejlődési zavaraiautizmusban 348
I Atipikus tudatelm élet felnőttkorban 353
GONDOLKODÁS ÉS INTELLIGENCIA
13. fejezet. Általános gondolkodási folyamatok 361
KORAI ELKÉPZELÉSEK 362

B ehaviorista m egközelítés 362
A laklélektani m egközelítés 364
A korai m odellek jelentősége és korlátáik 366
A KO GNITÍV SZEM LÉLET M EGJELENÉSE ÉS A PR O B LÉM A M EG O LD Á S MODELLEZÉSE 367

A szám ítógépek m egjelenése 367
A pro blém atér-elm élet 369
Gondolkodó gépek? 3 74
KÖVETKEZTETÉS 377
Form ális logika és kö vetkeztetés 377
Tipikus következtetési hibák 378
18 « Tartalom
M o d ellek 380
W aso n n ég ykártya-felad ata 384
M agyarázatok a négykártya-feladatra 386
A feltételes állítások értelm ezésének problémája 387
A kö vetkeztetés kutatásán ak összegzése 390
D Ö NTÉSHOZATAL 391
A n orm atív rendszer 391
Tipikus torzítások és heurisztikák 392
G yors és takarékos heurisztikák 394
IN T U IT ÍV ISM ERETEK 397

A z intuitív ism eretek tulajdonságai 398
Tanulás és öröklődés 400
ÖSSZEFOGLALÁS 401
KULCSFOGALMAK 402
14. fejezet. M atem atikai gondolkodás, mentális aritmetika 404
CSECSEM ŐK S Z Á M D IS Z K R IM IN Á C IÓ S KÉPESSÉGEINEK VIZSG Á LA TA 404

ÁLLATOK S Z Á M D IS Z K R IM IN Á C IÓ S KÉPESSÉGEI 405
FELNŐTT EMBEREK S Z Á M D IS Z K R IM IN Á C IÓ S KÉPESSÉGEI 408
S ZIM B O LIK U S SZÁ M JE LE K FELDOLGOZÁSA 408
ANA LÓ G NAGYSÁGREPREZENTÁCIÓ 409
A S Z Á M O K JELENTÉSÉNEK M E G R A G A D Á S A A U TO M A T IK U S FOLYAMAT 412
A S Z Á M O K ERŐS TÉRI A SSZO C IÁ C IÓ K K A L RENDELKEZNEK 413
A SZÁ M R EPR EZEN TÁ C IÓ FEJLŐDÉSE 414
NYELV ÉS SZÁ M R EPR EZEN TÁ C IÓ 416
NYELVI KÓDOKON ALAPULÓ EMLÉKEZETI KERESÉS 419
ÖSSZEFOGLALÁS 420
KULCSFOGALMAK 421
15. fejezet. Intelligencia 422
A Z IQ-TESZTEK ÉS A Z IN TELLIG EN C IA MÉRÉSE 422
A FA K TO R A N A LÍZIS ÉS A KÉPESSÉGEK S T A TISZTIK A I ELEM ZÉSE 427

A faktoranalízis kétféle m ódszere: g -fa k to r vs. elsődleges m entális képességek 428
A hierarchikus m odell és a fluid -kristályos m odell 431
A faktorok term észete 433
A Z EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEK M A G Y A R Á Z A T A 435

Biológiai alapú m ag yarázato k 435
A mentális sebesség elm élete 435
A mentális hatékonyság elm élete 439
Kognitív pszichológiai alapú m ag yarázato k 440
Komponenciális megközelítés 441
A m unkamemória szerepe 441
Az elme modularitása és az általános faktor 444
A Z IN TELLIG EN C IA ÖRÖKLETESSÉGE 445

A z örökletesség fogalm a 446
Az örökletesség vizsgálata 447
Szűkén vs. tágan érte lm e ze tt örökletesség 449
A z örökletesség korlátái 451
A FLYNN-HATÁS ÉS A Z IQ -R A HATÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK 453

A Flynn-hatás m ag yarázatai 454
Az IQ -t befolyásoló környezeti tényezők 455
A N EM EK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK 458

Különbségek a speciális képességekben 459
Különbségek az általános intelligenciában 461
A Z IQ-TESZTEK BÍR Á LA TA 463

K reativitás 463
A sikerességet m eghatározó IQ-n kívüli tényezők 4 64
A többszörös intelligencia elm élete 466
Érzelmi intelligencia 467
A z intelligencia m int kulturális term ék 468
20 : Tartalom
ÖSSZEFOGLALÁS 468
KULCSFOGALMAK 470
SZÖVEGDOBOZOK
Az intelligencia definíciói 424
Eugenika 456
ÉRZELEM ÉS MEGISMERÉS
16. fejezet. É rze le m és m e g is m e ré s i fo ly a m a to k 477
A Z ÉRZELMEKKEL KAPCSOLATOS NÉZETEK A L A K U LÁ S A A PSZIC H O LÓ G IÁ B A N 477
EM ÓCIÓ ÉS KOGNÍCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSE A Z A FFEK TÍV T U D O M Á N Y NÉZŐ PONTJÁBÓ L 479
A Z ÉRZELEM M E G H A TÁ R O ZÁ SA ÉS A Z ÉR ZELEM M EL KAPCSOLATOS A L A P FO G A LM A K 480

Az érzelem m int fogalm i kategória 481
Érzelem és hangulat 482
Á llapot- és vonásérzelm ek 482
A lap érzelm ek 483
A z érzelm ek dim enzionális m egközelítései 485
A Z ÉRZELMEK KUTA TÁ SÁN A K M Ó DSZEREI 487

A z érzelem /h an g u lat hatásának vizsgálata a kognitív folyam atokra:
az érzelm ek és a kognitív m űködés 488
Az érzelm ek és az em lékezet kapcsolatának két példája 489
Érzelmek és figyelem 494
A z affektu so k ö sszetevőinek vizsgálata 496
ÉRZELEM ELMÉLETEK 499

A z érzelm ek perifériás elm élete (J a m e s -L a n g e -e lm é le t) 499
A z érzelm ek cen trális elm élete és a neurofiziológiai tradíció: klasszikus elképzelések 501
Az érzelm ek kéttényezó's elm élete 502
A z érzelm ek ko g nitívkiértékelés-elm életei 507
A korai elm életek: Arnold és Lazarus 507
Ú jab b k ié rté k e lé s e lm é le te k : a k ié rté k e lé s d im en zió i 510
A Z ajo n c-L aza ru s-v ita : M e ly ik van eló'bb: az érzelem vagy a kogníció? 512
Biológiai vagy kognitív m eghatározottságú az érzelem ? 515
A Z ÉRZELMEK ÉS A Z A R O U SA L 515
Dinam ikus hajtóerők a szervezetben 515
Az arousal és viszonya a m otivációval és az érzelem m el 516
ÉRZELEM KIFEJEZÉS ÉS K O M M U N IK Á C IÓ 519

A z érzelem kifejezés biológiai és kulturális m eghatározói 519
A rckifejezések 522
A z érzelem kifejezés visszajelentési hipotézisei 523
A Z ÉRZELMEK FUNKCIÓI 525

A z érzelm ek kettős evolúciós funkciója 526
A z érzelm ek szerepe a kognitív folyam ato kb an és a viselkedésszabályozásban 528
Az érzelmek és az inger-válasz kapcsolatok 528
Érzelmek és a célirányos viselkedés 529
ZÁRÓ GONDOLATOK 530
ÖSSZEFOGLALÁS 530
KULCSFOGALMAK 533
SZÖVEGDOBOZOK
Érzelmi végrehajtó körök az agyban 503
Glosszárium 535
Hivatkozott irodalom 550
Névm utató 585
Tárgym utató 595
Bevezetés
Tankönyvünk harmadik kötete szándékunk szerint szerves folytatása az első két kö
tetnek, m ind tartalmában, m ind szemléletmódjában, mind pedig stiláris és formai
megoldásaiban. Látni fogja az olvasó, hogy m egtartottuk a korábban alkalmazott
szerkezeti tagolást, a tanulást itt is összefoglalásokkal, ellenőrző kérdésekkel és a
kulcskifejezések kiemelésével igyekeztünk segíteni. A témák tárgyalásakor az esz-
szenciális ismereteket bemutató főszövegtől elkülönülve, szövegdobozokban szere
peltetjük mindazokat a fontos kiegészítő információkat, amelyek reményeink szerint
érthetőbbé és érdekesebbé teszik a tanulást. Őszintén reméljük, ezek a megoldások
betöltik azt a szerepet, amelyet szántunk nekik.
A hasonlóságok m ellett törekedtünk arra, hogy ennek a kötetnek sajátos arculata
legyen. Ezt a kötetet uralják talán a leginkább azok a témák, amelyeket a pszicholó
giában sajátosan emberinek szoktak tartani. A nyelv, a kommunikáció, a tudatosság,
a gondolkodás, az összetett érzelmek olyan jelenségek, amelyek kapcsán általában
úgy véljük: noha ezek valamilyen elemibb formában a nem humán fajoknál is jelen
vannak, valódi kiteljesedésükről és egyedülállóan összetett megnyilvánulásaikról az
ember esetében beszélhetünk. Más szavakkal: olyan képességekről, készségekről,
folyamatokról esik szó, amelyek szorosan emberi lényegünkhöz tartoznak. A pszi
chológia m indig az emberi természetről szól. Kötetünk sajátossága talán az, hogy az
emberi természet megismeréséhez az empirikus bizonyítékok bemutatásán, a tör
vényszerűségek leírásán és a legfontosabb elméleti modellek ismertetésén keresztül
igyekszik közelebb kerülni.
Ez azt is jelenti, hogy számos ponton érintünk olyan kérdéseket, amelyeknek a
nyugati gondolkodásban igen komoly előtörténete, elsősorban filozófiai előtörténete
van. Ezért többször utalunk a bölcseletből eredő fogalmakra, hagyományokra és té
telekre, ahogyan azt tankönyvünk korábbi köteteiben is tettük. M indez a tárgyalt
kérdések természetéből fakad. A lélektan ugyanis az emberi lét alapkérdéseit tárgyal
va elkerülhetetlenül összekapcsolódik a filozófiával. Ezalól a megismerés pszicholó
giája sem kivétel - sőt ebben éppenséggel követi a lélektan klasszikus hagyományait.
Szeretnénk azonban előre figyelmeztetni az olvasót: nem fog végső választ kapni
a „nagy alapkérdésekre” (olyanokra, m int: m i a tudatosságunk, s m i a szerepe, vagy
hogy szükség van-e érzelmekre a világ megismeréséhez, stb.). Sőt, ha olyan érzése
24 Bevezetés
támadna, hogy egy ilyen alapkérdésre végső és biztos választ kapott, akkor vagy a
szöveggel, vagy annak értelmezésével gond van. Legalább három okból nem hihet
jük, hogy a tudományos lélektan már megválaszolta az emberi természetre vonat
kozó alapkérdéseket. Először, okunk van azt gondolni, hogy nincs egyetlen végső
válasz ezekre a kérdésekre (sem); a válaszok attól is függnek, hogy milyen módon,
milyen kontextusban, milyen feltevésekre támaszkodva tesszük fel a kérdéseket. Ez
persze nem a pszichológia sajátja csak, általában is igaz a tudományra. Másodszor,
az elmével és a megismeréssel kapcsolatos tudományok gyors fejlődése ismereteink
ismételt átrendezését igényli. A kognitív pszichológia és társtudományai rohamos
tempóban fejlődnek, újabb és újabb eredményeket hoznak, új fogalmak, modellek
jelennek meg. Bár ez örvendetes tény, eredménye az a felismerés, hogy messze va
gyunk még attól, hogy a megismerést és annak biológiai alapjait igazán részletesen
feltárjuk, igazán finom felbontású, minden helyzetre alkalmazható modelljeit meg
alkossuk. Harmadszor, az elme és a megismerés tudományos megértése nem a lélek
tan belügye. Ezért fontos, hogy együttm űködjön más tudományterületekkel, így a
filozófiával, az idegtudományokkal, a nyelvészettel és még sok más területtel. A ma
gasabb szintű megismerőfunkciók feltárása tehát a pszichológiában is interdiszcip
lináris megközelítést igényel.
Végül arra szeretnénk figyelmeztetni, az sem helyes, ha az olvasó a „m indent meg
fejtettünk” következtetés helyett azzal éppen ellentétes tanulságot von le, azaz úgy
gondolja, hogy a végső válaszok hiánya, az alternatív modellek sokasága annak a
jele, hogy a modern kognitív lélektan semmit sem tud az emberi megismerés össze
tett aspektusairól. Fontos látni, s remélhetőleg e kötet rendszerezett ismeretei ezt
szolgálják, hogy a modern lélektan egyik kom oly teljesítménye az, hogy olyan kér
déseket fogalmazott meg, olyan alapfeltevéseket választott és olyan modelleket alko
tott, amelyek érvényesek a modern tudomány átfogó feltevései és az empirikus ada
tok tükrében is. A figyelmes olvasó, különösen, ha fogékony az emberi természettel
kapcsolatos intellektuális gazdagságra, tapasztalni fogja, hogy noha számos kérdés
re nincs válaszunk, sokat haladtunk a megfelelőnek látszó kérdések megfogalmazá
sában és abban, hogy a téves válaszoktól megszabaduljunk. így ma jobban értünk
egy sor olyan emberi jelenséget, amely előtt néhány évtizede még értetlenül álltunk.
A hétköznapi emberi létezésben meghatározó jelentőségű képességeket egyre jobban
ismerjük. Olyanokat például, m int a nyelvhasználat, a kommunikáció, a számokkal
végzett műveletek. Mindez olyan zavarok megértését segíti, m int amilyen a kommu
nikáció zavara autizmusban, a számolási képességek szelektív zavara diszkalkuliában
stb. Lehet, hogy az alapkérdéseket sohasem válaszoljuk meg teljesen, a mai kognitív
pszichológiának azonban számos jelenségre vonatkozóan a korábbiaknál jóval ár
nyaltabb és pontosabb magyarázatai vannak.
Budapest, 2008. június

Győri M iklós és Csépe Valéria
A NYELV
- Ford - makacskodott Arthur - , tudom, hogy hülyén hangzik, de mondd: m it keresek én itt?
- A zt te is tudod - mondta Ford. - K im entettelek a Földről.
- És mi történt a Földdel?
- Ál A Földet m egsem m isítették.
- Tán csak nem - Arthur fel sem em elte a hangját.
- De igen. Egyszerűen elpárolgott, bele az űrbe.
- Nézd - mondta Arthur - , fájlalom a dolgot.
Ford a homlokát ráncolta, és látszott, hogy Arthur kijelentésén töpreng.
- Igen - mondta végül. - M egértem az álláspontodat.
- Érti az álláspontomat! - Arthur felháborodottan üvöltött. - Érti!
Ford felpattant.
- Nézd a könyvet - sziszegte sürgetően.
- M it ?
- „ N E ESS PÁNIKBA!"
- Nem estem pánikba!
- D e igen.
- Jó, hát akkor pánikba estem , mi m ást tehetnék?
- Tarts velem, és érezd jól magad. A Galaxis rem ek hely. Szükséged lesz erre a halra a füledben.
- Hogy tetszik ezt mondani? - kérdezte Arthur, m egítélése szerint a lehetőségekhez képest udva
riasan.
Ford kezében kis üvegedényt tarto tt, melyben teljesen tisztán látszott a vonagló sárga hal. Arthur
pislogott. Szerette volna, ha talál valami egyszerűt és felism erhetőt, amiben megkapaszkodhat. Sze
rette volna, ha nem csupán a Dentrassi alsónem űt és az Acsargó Kagylók m atracait látja, és egészen
biztonságosan érezte volna m agát, ha csak egy pirinyó zacskó zabpelyhet talál. Ehelyett a Betelgeu-
séről származó pasast látta, aki azt ajánlotta, hogy dugjon egy sárga halat a fülébe. Nem érezte biz
tonságban m agát.
Fülrepesztő zaj szakadt hirtelen rájuk. Arthur még a forrását se látta. Rémülten kapkodott levegő
után az érthetetlen hangok áradatában, mely úgy hangzott, mintha valaki gargarizálni próbálna, miköz
ben tám adó farkasfalkával viaskodik.
- Cssst! - mondta Ford. - Figyelj, ez fontos lehet!
- F o... fontos?
- A fedélzeti hírközlő rendszer a vogon kapitány üzenetét mondja.
- A zt akarod mondani, hogy ez a vogon beszéd?
- Figyelj!
- De hát nem tudok vogonul!
- Nem is kell tudnod. Elég, ha ezt a halat beteszed a füledbe.
Ford villámgyors mozdulattal Arthur fülére csapott. Arthur émelyegve érezte, hogy a hal belecsúszik
a hallójárataiba. Elszörnyedve kapkodott levegő után, s pár másodpercig a fülében kotorászott, aztán
szép lassan elkerekedtek a szemei a m egdöbbenéstől. Annak a vizuális élménynek az auditív m egfe
lelőjét érezte, amikor az em ber két arc árnyképét nézi, s egyszer csak egy fehér gyertyatartót lát. Vagy
amikor az em ber egy csomó színes pöttyöt néz egy papírlapon, m elyek hirtelen hatos számjeggyé áll
nak össze, s ez azt jelenti, hogy jókora összeget kell fizetni az optikusnak az új szemüvegért.
Arthur még mindig a vonyító gargarizálást hallotta, ezt jól tudta; ám m ost mindez teljesen érthető
angol szöveggé állt össze.
Ez hallatszott...
- Hlluu bluu gargla bloo hluu bluu gargla bloo hlu hlu hloo gargla hloo hloo hlu gargla bluu bluu hloo
gargla gargla szlöörp hloo uuuff hogy bárki más jól érezze m agát. Ism étlem . Itt a kapitányotok beszél,
úgyhogy bárm it csináltok is, hagyjátok abba, és figyeljetek ide. Elsősorban látom a műszereinken, hogy
a hajón két stoppos dekkol. Helló, akárhol bujkáltok is. Szeretném magam nagyon világosan m egértet
ni: egyáltalán nem látunk szívesen titeket. (...)
- M it csinál ez a hal a fülemben?

- Fordít. Ez egy Bábel-hal. Ha akarod, nézd meg a könyvben.
Odalökte a GALAXIS Útikalauzt, s maga is embriópózba kuporodott, hogy felkészüljön az ugrásra.
És ekkor Arthur agyának kiesett az alja.
Szemei kifordultak. Lábai a feje búbján szivárogtak kifelé.
A szoba simára lapult körülötte, körbeperdült, a sem m ibe távozott, s magára hagyta Arthurt, aki
szép lassan belecsúszott a saját köldökébe.
Ez volt a hiperúrugrás.
A Bábel-hal - mondta csöndesen a GALAXIS Útikalauz -kicsi, sárga és pióca alkatú, s valószínűleg a
legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem
azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentális
frekvenciáját abszorbeálja és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a tele
patikus mátrixot, amely a tudatos mentális frekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzé
seinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki Bábel-halat dug a fülébe, az
azonnal megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az agyhul-
lámmátrixot, amelyet a Bábel-hal táplál a hordozója agyába. Mármost bizarrul valószínűtlen, hogy pusz
tán az evolúció tiszta véletlenje eredményeképpen létrejöhet valami, ami ennyire észbontóan hasznos.
Ezért néhány gondolkodó egyenesen Isten nem létezésének végső és legkézenfekvőbb bizonyítékát lát
ja benne.
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak. In: Galaxis Útikalauz stopposoknak.

Gabo Könyvkiadó, Budapest, é. n., 38-41. o. (Eredeti kiadás: The Ultimate H itchhiker’s
Guide to the Galaxy. Del Rey, 2002.)
Douglas Adams kultuszregénye - pontosabban: öt regényből álló trilógiája a Galaxis
Útikalauz stopposoknak, a maga szórakoztató, ironikus és talányos módján elegánsan, két
oldalban megoldja azt a komoly elbeszéléstechnikai problémát, hogy az útépítés m iatt el
pusztult Földről szerencsésen megmenekült emberi főhőse miként is komm unikáljon majd
öt köteten keresztül a Galaxis legkülönfélébb intelligens lényeivel. A megoldás, a Bábel-hal,
egyben az emberiség végső kérdéseinek némelyikére is választ adhat.
Könyvünk itt következő része, jó néhány fejezeten keresztül, a nyelv, s kisebbrészt a
kommunikáció kognitív pszichológiájával foglalkozik. Ha kognitív szempontból akarnánk
definiálni, m it jelent emberi lénynek lenni, a nyelvi és kommunikációs képességünk m in
den bizonnyal vita nélkül lenne része ennek a meghatározásnak. Az emberi faj önmagáról
való gondolkodásának a kezdetektől egyik központi eleme a nyelv. Egyrészt tárgya ennek
az önreflexiónak - mindig is nagyon érdekelt bennünket, hogy honnét jön a nyelv, miként
működik, mi a szerepe, stb. -, s közben médiuma is, hiszen a kollektív emberi gondolko
dás nem valósulhatna meg éppen a nyelv m int az interszubjektív, elmék közti komm uni
kációt biztosító közvetítő nélkül.
Ez a korán felismert központi szerep, amelyet a nyelv az emberi létezésben betölt, a
nyelvvel kapcsolatos nézetek, fantáziák, ismeretek és mítoszok hihetetlenül színes gaz
dagságát eredményezte. A nyelv, képességünk a nyelvre éppúgy rabul ejtette a filozófust,
a m isztikus gondolkodót, a teológust, a legősibb mítoszok megteremtőit, a legkülönfélébb
művészeket, a biológust, a pszichológust, nem is beszélve persze a nyelvészről.
A nyelv például egy sor vallásban - s a nyugati monoteizmusokban kifejezetten - a
természetfeletti Isten és a halandó ember közötti kommunikáció kitüntetett csatornája is:
ezekben a vallásokban központi szerepet töltenek be olyan szövegek, melyről a hívők úgy
tartják, mintegy közvetlen isteni sugallat áll mögöttük; s a hívő szavakba öntött ima for
májában fordul Istenhez. E vallások szerint a nyelv maga is a Teremtés lényegi része, köz
vetlenül Istentől ered. A modern nyugati gondolkodást mélyen befolyásoló racionalista
filozófus, René Descartes (1596-1650) a nyelvet a lélek egyetlen kívü lrő l is megfigyelhető
ismérvének tartotta, amely elválaszthatatlanul összefonódik a gondolkodással - s ugyan
csak Istentől eredőnek. A nyelv természetével kapcsolatos viták végighúzódnak az egész
modern filozófiatörténeten is, egészen napjainkig.
Az alábbiakban abba igyekszünk bevezetést adni, m it és milyen szemszögből ad hozzá
ehhez az intellektuális gazdagsághoz a megismerés pszichológiája.
(A panelt bevezető kép Stanley Kubrick forradalmi film jéből, az A rth u r C. Clark azonos
című regénye alapján készült 2001 Űrodüsszeia című moziból való. A zt a jelenetet látjuk,
amikor egy, a Földön kívülről származó gránittömb jelenik meg bolygónkon, ahol emberi
lények még nem, csak emberszabásúak élnek. Őseink ekkor még nem használnak nyelvet,
eszközöket, de nem ismerik az agressziót sem. Döbbent félelemmel tanulmányozzák az
éjszaka folyamán megjelent gránittömböt - tehát emlékezetük már van! A film azt sugallja,
ezt követően indul meg a gondolkodás és a nyelv fejlődése, s jelenik meg ezzel az agresz-
szió, majd a gyors technikai és civilizációs fejlődés. A tudománynak nincs oka azt gondolni,
valamilyen külső intelligencia indította el fajunk kognitív és nyelvi fejlődését, de a film e
gondolata jól illusztrálja, mennyire kulcsfontosságú „ugrásnak” gondoljuk ezt fajunk evo
lúciójában.)
1. FEJEZET
A nyelvi képesség természete
Miként közelít a mai lélektan a nyelvhez?

A megismerés modern lélektanának létrejöttéhez éppen egy nyelvészeti fordulat ad
ta az egyik döntő inspirációt. Noam Chomsky, a ma is igen aktív nyelvész az 1950-es
években hirdetett meg egy akkoriban valóban forradalminak számító nyelvfelfogást,
a generatív nyelvészetet (Chomsky, 1959, 1965; magyarul: Chomsky, 1995; lásd a
szövegdobozt is a következő oldalon). Chomsky olyan módon javasolta definiálni
a nyelvészetet, hogy az illeszkedjék a természettudományok gondolkodásmódjához
és világképéhez. Ezzel összhangban a nyelvet biológiai és pszichológiai jelenségnek
tekintette. Pszichológiainak, hiszen a nyelv igen összetett, szándékos viselkedés, így
relevánsak a pszichológiai szintű magyarázatok, s biológiainak, hiszen végső fokon
az idegrendszer hordozza a nyelv m ögötti pszichológiai mechanizmusokat is. Az
emberi lényeket az elméjükben/idegrendszerükben tárolt és mozgósított nyelvi tu
dás teszi képessé a nyelvhasználatra, s a nyelvészetet mindenekelőtt az kell, hogy
mozgassa, hogy ezt a tudást megragadja. A kognitív pszichológia lényegében átveszi
ezt a szemléletmódot - nem csak a nyelv kapcsán -, melyet most néhány, éppen
Chomskytól származó kulcsszó mentén jellem zünk röviden.
Naturalizmus, biologizmus. A nyelv alapvetően biológiai jelenség, hiszen biológiai

lények hozzák létre, és egy jól meghatározható szervhez, az agyhoz kötődik. Mivel
biológiai jelenség, a természettudományokhoz illeszkedő módszertannal kell köze
lítenünk hozzá, és komolyan kell vennünk az idegrendszeri alapjaira vonatkozó ada
tokat is. (Ez a megközelítés nem magától értetődő, hiszen a nyelvet gyakran ma is
és az elm últ századokban is m int lényegénél fogva kulturális-társadalmi vagy éppen
platonisztikus, az eszmék világába tartozó jelenségként vizsgálták-vizsgálják.)
Individualizm us, internalizmus. Természettudományos értelemben a nyelvi visel

kedést magyarázó folyamatokat az egyénen belül kell keresnünk. Az emberi nyelvi
képesség tudományos megértésének az egyedi nyelvhasználó belső folyamataira kell
összpontosítania, azokat kell vizsgálnia. Az individualizmus kifejezés arra utal, hogy
az egyéni beszélőre kell fókuszálnunk, az internalizmus pedig arra, hogy a (belül)
reprezentált nyelvi tudás szerveződése és működése érdekel bennünket. (Megint
30 1 A nyelv
o NO AM CHOMSKY (1 9 2 8 -)
cc
<
GO
o A ma is igen aktív Noam Chomsky 1928-ban született az
Q-
'U J Egyesült Á llam okban, Philadelphiában. A Pennsylvania
o Egyetem en szerezte diplom áját és doktori fokozatát, m a
cc
< tem atikát és nyelvészetet tanult. N em csak nyelvészként,
hanem filozófusként és politikai aktivistaként is jól ism ert,
de igen mélyen befolyásolta a pszichológia és a m egis
m eréstudom ány fejlődését is.
Az 1950-es évektől írt m űveiben teljesen új alapokra
helyezte a nyelvészetet, s ezzel jelentősen hozzájárult
ahhoz is, hogy a pszichológiában gyorsan hanyatlani kez
d ett a behaviorizmus és m egjelent a kognitív pszicholó
gia, illetve létrejö tt a kognitív tudom ány. Az a m ódszer
tani attitűdje, m ellyel a nyelvészetet term észettu d om á
nyos kontextusba igyekezett helyezni, erős hatással volt
a nyelvfilozófiára és az elm efilozófiára is. A nyelvvel kap
csolatos téte leit - így többek között a nyelv alapjainak Noam Chomsky előadást tart a Magyar Tudo
veleszületettségére, a nyelvi rendszer autonóm iájára, a mányos Akadémián, 2004 májusában
szintaxis központi jelentőségére és form ális term észeté
re vonatkozókat - , m elyeket részleteiben m aga is többször átalakított, máig széles körben vitatják,
de elm élete alapvetően m eghatározta azt, ahogyan ma a tudom ány a nyelvről és a nyelv elsajátítá
sáról gondolkodik.
Tudományos munkássága m ellett széles körben ism ert közéleti szem élyiség, nagy hatású politi
kai gondolkodó is. M unkásságának ez az oldala a vietnam i háború elleni 1967-es tiltakozásával kapott
nagy figyelm et - az olvasott és nagy tekintélyű New York Review of Books m ellékleteként jelent meg
esszéje, am elyben az értelm iségi közvélem ény passzivitását bírálta.
1961 óta az egyik legjobb amerikai egyetem , a M assachusetts Institute of Technology (M IT) nyel
vészprofesszora. Történetileg talán legfontosabb nyelvészeti munkája, az angolul először 1957-ben
m egjelent Syntactic Structures magyarul is olvasható {Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme. Osi
ris—Századvég, Budapest, 1995).
csak érdemes megjegyeznünk, hogy igen sok megközelítés a nyelvet m int esszenci
álisán közösségi, személyek közötti jelenséget vizsgálja - azaz egyáltalán nem az
egyedi beszélő elméjében/agyában zajló nyelvi folyamatokra kíváncsi.)
Mentalizmus. A nyelvi képesség magyarázatában ezért a pszichológia kitüntetett

szerepet kap, hiszen az, hogy egy adott viselkedéses képesség mögött milyen tudás
reprezentációk húzódnak meg, lényegénél fogva (kognitív) pszichológiai kérdés.
Chomsky véleménye szerint maga a nyelvészet is tulajdonképpen pszichológiai kér
déseket vizsgál, persze egy sajátos módszertannal.
1. A nyelvi képesség természete I 31
Kompetencia és performancia megkülönböztetése. Azt is meg kell azonban jegyezni,

hogy ezt a nyelvi tudást nem tudjuk közvetlenül elérni, vizsgálni. Nem tudunk bele
nézni egyetlen beszélő elméjébe s agyába sem oly módon, hogy közvetlenül az ott
tárolt nyelvi rendszert, m ondjuk a mentális lexikon tételeit vagy a szintaxis szabá
lyait vegyük szemügyre (talán: szerencsére). Ugyan az agyi képalkotó eljárások fej
lődési tempóját figyelembe véve ma már ez a lehetőség sem tű n ik olyan távoli utó
piának, ám a helyzet még m indig alapvetően az, hogy a beszélő fejében lévő nyelvi
tudásrendszer közvetlen vizsgálata helyett e tudás „felszíni” megnyilvánulásait, v i
selkedéses és agyi korrelátumait tanulmányozhatjuk csak közvetlenül. A beszéd vagy
annak megértése azonban csak pontatlanul tükrözi a bennünk lévő nyelvi tudást.
Hogy megint Chomsky széles körben alkalmazott fogalmait használjuk: a bennünk
m int a nyelvet birtokló emberekben lévő nyelvi kompetenciát csak pontatlanul, sok
hibával terhelten tükrözi a megvalósult nyelvhasználat, a performancia. A nyelvvel
foglalkozó tudományok mintegy „kénytelenek” a performanciát vizsgálni s ebből
következtetni a mögötte meghúzódó tudás, a kompetencia szerveződésére és m űkö
désére. A nyelvészetben a cél elsősorban ez utóbbi feltárása, megértése, ám a pszi
chológia számára m indkettő egyformán érdekes: maga a nyelvi tudás és mentális
szerveződése, de az is, hogy milyen folyamatok révén „érintkezik” ez a tudás a k ü l
világgal, milyenek a megértés és a nyelvi produkció folyamatai.
Univerzális vonások a nyelvben. Chomsky nyelvelmélete részben azért gyakorolt

olyan nagy hatást a nyelvészetre és a pszichológiára, mert igen erős érveket sorakoz
tatott fel nativista - vagy másképpen: innátista - álláspontja mellett. A kifejezés a
nyelv veleszületettségére utal. Chomsky javaslata valójában meglehetősen árnyalt
volt, ám anélkül, hogy részletekbe mennénk, szögezzük le: Chomsky úgy vélte, szá
mos empirikus érv támasztja alá azt, hogy a nyelvtan, s azon belül is a mondattan,
a szintaxis „magja” genetikailag meghatározott az emberiségben, azaz - bizonyos
értelemben - velünk születik. Korai hipotézisét később (Chomsky, 1980) úgy árnyal
ta, hogy a m indnyájunkkal veleszületett univerzális grammatika két lényegi kom
ponenst tartalmaz. Minden nyelvre érvényes nyelvtani elveket (principles) és olyan
előre definiált lehetőségeket, paramétereket (parameters), amelyek mentén az egyes
nyelvek nyelvtani különbségei megragadhatóak, s amely lehetőségek között az elsa
játítás során döntünk, lépésről lépésre „rátalálva” így anyanyelvűnk nyelvtanára.
Javaslataival hatalmas s máig tartó vitát generált - amelyet, lévén hogy egyrészt igen
összetett érvrendszert felvonultató vita, másrészt elsősorban a nyelvelsajátítás alap
jait és folyamatát érinti, nem tekintünk itt át (bővebben lásd pl. MacWhinney, 2003;
Müller, 1996). A nnyit azonban fontos megjegyezni, hogy a nyelv veleszületett alap
jaira vonatkozó állítás ismét ráirányította a nyelvvel foglalkozó kutatók figyelmét a
nyelvek közötti közös - azaz univerzális - és a nyelvek közötti eltérő - azaz p a rtiku
láris vagy nyelvspecifikus - vonásokra.
Talán ezzel a kérdéskörrel illusztrálható legkönnyebben az a meggyőződés, ame-
32 A nyelv
lyet igen sok kutató oszt (pl. Chomsky, 1968; Pléh, 2003a); nevezetesen, hogy a nyelv
mélyebb tudományos megértése kulcsfontosságú ismereteket hozhat általában az
emberi elme megértéséhez. Gondoljunk csak bele: ha sikerülne pontosan meghatá
rozni, melyek az emberi természetes nyelvek univerzális komponensei, aspektusai,
majd sikerülne meggyőző választ kapni arra, hogy ezek az univerzális vonások meny
nyiben öröklöttek, genetikailag meghatározottak, s mennyiben a hasonló környeze
ti hatások eredői, akkor nemcsak az egyik legfontosabb emberi képesség természe
téről, eredetéről kapnánk pontosabb képet, de a magyarázat modellként szolgálhat
na egy sor más kognitív képesség kibontakozásának megértéséhez is. Valójában azt
látjuk, hogy noha nincs végső válaszunk az ilyen alapvető kérdésekre, a nyelv kap
csán kidolgozott és termékenynek bizonyult hipotéziseket gyakran viszünk át más
kognitív képességek magyarázatára. Az olvasó később látni fogja, hogy az elsőként
a nyelv kapcsán kidolgozott modularitáshipotézist például számos kutató helyesnek
tartja a naiv tudatelmélet, az emberi szociális kogníció egyik kulcsfontosságú me
chanizmusa kapcsán is. (A modularitásról és a naiv tudatelméletről kötetünk későb
bi fejezeteiben egyaránt bővebb magyarázatot adunk.)
Nyelvtan- (szintaxis-) központúság. Igen erős befolyást gyakorolt Chomsky a nyelv

pszichológiai vizsgálatára azzal is, hogy a nyelvtant, s azon belül is a mondattant, a
szintaxist tekinti az emberi nyelv központi, lényegi komponensének. Úgy véli, az
emberi nyelvi képességnek, nyelvi viselkedésnek a mondatalkotás és -megértés a
„magva” , s a nyelv természetének megértéséhez elsősorban a szintaxis megértésén
keresztül vezet az út. M int számos más tétele, ez is széles körben vitatott, és számos
támadás éri (pl. Müller, 1996), de kétségtelen, hogy a nyelvpszichológiai vizsgálódá
sokban máig is igen erős hangsúly került a szintaxisra s általában a mondatszintű
nyelvi szerveződésre.
A társtudományok a nyelvről
Ha a megismerés lélektanának nézőpontja a nyelv kapcsán egy sajátos, nem feltét
lenül magától értetődő nézőpont, akkor felm erül a kérdés: m iként érdemes látnunk
a lélektan és a nyelvvel foglalkozó többi tudomány viszonyát? Nehéz ezt röviden és
egyszerűen megfogalmazni, mégpedig leginkább azért, mert nemcsak a lélektan, de
a nyelvészet is meglehetősen heterogén tudomány, módszertani és fogalmi sokszí
nűség jellemzi, s jelentős viták zajlanak arról, milyennek is kellene lennie az alap
vetően helyes nyelvészeti megközelítésnek. S így van ez a nyelvvel foglalkozó számos
más tudományban is.
A nyelvészet a nyelvről
Talán nem durva leegyszerűsítés, ha azt m ondjuk, a nyelvészet a maga sajátos, rész
ben erősen in tu itív módszereivel a lélektan számára egyrészt egy sor leíró fogalmat,
másrészt pedig magyarázatokat, elméleteket kínál arról, mi is lehet, mi is történhet
a beszélők fejében. A lélektan alkalmazza a leíró fogalmakat, hogy ezáltal megfogal
mazhasson kérdéseket és hipotéziseket, de egyben a saját empirikus módszereivel
ellenőrzi is, hogy vajon valóban adekvátak-e a nyelvészet által kínált fogalmak a fe
jünkben lévő „pszichológiai realitást” tekintve. így például, m int azt kötetünkben
Lukács Ágnesnek a nyelvtani feldolgozást tárgyaló fejezete (121-135. o.) bemutatja,
Chomsky elméletének korai változatából kiindulva fontos és nyelvészeti szempont
ból érvekkel is alátámasztható feltevés volt, hogy a fejünkben lévő mondattani sza
bályrendszer és a szóalakokat és jelentéseket tároló mentális lexikon elkülönül egy
mástól, s m ind a nyelvtani szabályokat, m ind a szótári tudást explicit formában tá
roljuk (lásd még Pléh, 1980). M int később látni fogjuk, a pszichológia a maga sajátos
módszereivel m indkét tételt hipotézisként kezelte, és számos em pirikus vizsgálat
révén igyekezett tesztelni. A nyelvészetből származó fogalmak és alapvető magyaráza
tok nélkül igen nehéz lenne megfogalmazni a lélektani kérdéseket, de ez nem jelenti
azt, hogy véglegesen helyesként fogadjuk el ezeket a fogalmakat és magyarázatokat.
Kötetünkben, m int ahogy tankönyvsorozatunk első kötetében is, m i is a nyelvé
szet leíró fogalmaira fogunk támaszkodni. Ismétlésként most ezeket röviden áttekint
jük. A (hangzó) nyelvek alapegységeit fonémáknak nevezzük. A fonéma absztrakció,
a nyelvhasználó fejében reprezentált egység, amely nem hordoz jelentést, de meg
különböztethet jelentéseket, és beszédhangokban valósul meg. Egy fonéma konkrét,
kiejtett beszédhangként történő megvalósulásai végtelenül változatosak, de a meg
értés során ugyanannak a fonémának feleltetjük meg őket. A világ nyelveinek nagy
többsége 20-40 közötti fonémát használ, s összesen mintegy 140-re tehető az embe
riség nyelveinek teljes fonémakészlete. Ebből az is következik, hogy az egyes nyelvek
nem ugyanazt a fonémakészletet használják. A gyakran hivatkozott, klasszikus pél
da az, hogy míg számos nyelvben két külön fonéma megvalósulásai az T és Y han
gok, addig például a japán nyelvben az Y és T beszédhangok ugyanannak a foné
mának a megvalósulásai, s egymáshoz képest nincs jelentésmegkülönböztető sze
repük. (Lásd részletesen tankönyvünk első kötetében a beszédészlelést tárgyaló
fejezetet.)
A fonémák nem hordoznak jelentést, de a nyelv eggyel magasabb szintjén, a mor-
fémák szintjén jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak. A morfémák közé tartoz
nak a szavak, de minden más rögzített nyelvi elem is, amely jelentést hordoz vagy
jelentést módosít. Ezeket a nyelv - m int láttuk - igencsak szűkös fonémakészlet ele
meinek kombinációi révén hozza létre, ez az első fontos szerveződési szint. Egy-egy
nyelv teljes szókincse igen nehezen megszámlálható, többféle okból is, de többnyire
néhány tízezertől néhány százezer szóig terjed. Egy átlagos beszélő a tágan értelme
34 i A nyelv
zett „nyugati” kultúrákban néhány tízezer szót birtokol. Ezek a szavak mind az igen
korlátozott fonémakészlet elemeinek kom binációiból állnak. S vegyük észre, hogy
bármely nyelv fonémakészletéből elvben végtelenül sok új szót alkothatunk - nem
kell attól félnünk, hogy jönnek új fogalmaink, s ezekhez nem tudunk majd új szava
kat kialakítani...
Ugyanakkor nem bárm ilyen hangsor válhat egy adott nyelvben szóvá, a szavak
hangokból való megkonstruálásának is megvannak a maga szabályszerűségei, még
pedig nyelvenként eltérő szabályszerűségei. Ezeket a szabályokat nevezzük fonotak-
tik a i szabályoknak, összességüket fonotaxisnak. A magyar fonotaxis szabályai nem
engedik meg például a szó eleji többszörös mássalhangzó-torlódást, így a cseh ’zmrz-
lina’ (fagylalt) vagy ’krtek’ (vakond) szavak például nem jöhettek volna létre spontán
módon a magyarban.
A morfémák összességét egy, a nyelvet birtokló személy fejében a személy men
tális lexikonjának nevezzük. Igen intenzív kutatások folytak és folynak annak fel
tárására, hogy m iként szerveződik pszichológiai értelemben mentális lexikonunk,
m ilyen a szerkezete és a működése (például hogyan keressük ki belőle egy hallott
szó jelentését olyan gyorsan, ahogyan ezt többnyire, m int láttuk, megtesszük). Itt
csak jelezzük, hogy a mentális lexikonnak legalább háromféle inform ációt kell tar
talmaznia minden egyes morféma kapcsán: a morféma hangalakját (mely hangok
sorozataként kell felismernünk, illetve kiejtenünk az adott morfémát), jelentését (sze
mantikáját) , illetve nyelvtani tulajdonságait (milyen szerepet tölthet be egy m on
datban, milyen toldalékokat kaphat). A mentális lexikonban tárolt morfémák jelleg
zetesen két nagyobb csoportba sorolhatóak: részben szótövek, részben pedig külön
féle toldalékok.
A következő, a nyelv lényegéhez tartozó szerveződési szint „m otorja” a szintaxis.
A szintaxis alatt mindazon szabályok összességét értjük, amelyek révén a mentális
lexikon elemeit, a morfémákat mondatokba sorrendezzük, kom bináljuk. Fontos
azonban érteni, hogy a morfémák sorrendezését jelentésüktől függetlenül, a nyelv
tani hovatartozásuk alapján végzi a szintaxis. Ebben olyasfajta kombinatorikus vég
telenséget találunk, amilyet a fonotaxis kapcsán láttunk: a mentális lexikonban véges
számú nyelvi elemet találunk, s ebből a véges készletből a szintaxis szabályai poten
ciálisan végtelen számú mondat létrehozására tesznek bennünket képessé. Sőt, m int
látni fogjuk, elvben végtelenül sok különböző szerkezetű mondatot vagyunk képesek
megalkotni, illetve megérteni.
Az idegtudom ányok a nyelvről
Talán nem túlzottan leegyszerűsítő megfogalmazás az, hogy a nyelv idegrendszeri

szintű vizsgálata, azaz a nyelvi képesség mögött álló idegrendszeri struktúrák azo
nosítása és működésük leírása ugyan nem az elsődleges érdeklődését képezik a nyelv
pszichológiai kutatásának, ám - lévén, hogy a pszichológia is elfogadja a nyelv alapve

tően biológiai természetét - fontos adatforrásnak tekintjük az idegtudományi módsze
reket alkalmazó vizsgálatokat, s ezek eredményei erősen hatnak is a pszichológiai
elméletképzésre (lásd erről részletesen: Csépe, 2003; Pléh, 2003b). A későbbiekben
számos példát fogunk látni arra, hogy - am int a tudományos lélektan más vizsgáló
dási területein is - pszichológiai hipotézisek kapcsán a nyelv esetében is gyakran
relevánsak az idegrendszeri szintű adatok. (Ebben a fejezetben például a nyelv és a
megismerés viszonya kapcsán fogunk hivatkozni disszociációkból - szerzett és fejlő
dési agysérülések következtében előálló funkciószétválásból - származó érvekre.)
Valójában a nyelvészeti, a pszichológiai és az idegtudományi nyelvkutatások közöt
ti kapcsolat erős analógiát m utat azzal a három szinttel, amelyet David Marr (1982),
a tankönyvsorozatunk első kötetében is említett kiváló látáskutató jelölt meg a látás
magyarázatában (lásd Csépe-Győri-Ragó, 2007a). Ő a három szintet komputációs,
algoritmikus és hardverszintnek nevezte, s úgy tekintette, hogy a három szinten fo
lyó vizsgálódásoknak az egyre pontosabb elméletek kialakulása során egyre inkább
összhangba kell kerülniük, s a tudományos megértés „végső célja” az, hogy m ind
három szinten kielégítő, empirikusan tesztelt modellekkel rendelkezzünk. Itt a nyel
vészeti megértés célja a komputációs leírás (milyen tudás van a fejünkben a nyelv
kapcsán s milyen műveletek történnek); a pszichológiai kutatás célja algoritmikus
modellek kidolgozása lenne (részletes modell a reprezentációkról és az azon zajló
folyam atokról a nyelv kapcsán); míg a hardverszinten azt kellene megfejtenie az
idegtudományoknak, hogy mindezt hogyan hordozza és valósítja meg az agy.
A szám ítástudom ány a nyelvről
Végül röviden ki kell térnünk arra is, hogy - m int a természettudományokban álta
lában, de a kognitív lélektan számos területén is - a nyelv megismerése kapcsán is
komoly szerep ju t a nyelvi működések számítógépes módszerekkel történő megvaló
sításának. Itt, könyvünknek a nyelvet tárgyaló részében is többször fog találkozni az
olvasó például úgynevezett konnekcionista modellekkel, amelyek a számítógépes
modellezés egy sajátos ágát jelentik, de egyben egy átfogó megközelítést is képvisel
nek a megismerési folyamatokhoz (lásd A megismerő elme átfogó modelljei című
fejezetet e kötetben).
Jellegzetesen két alapvető attitűdje van ezeknek a számítógépes modelleknek. Egy
részük az emberi nyelvi működést igyekszik minél pontosabban megragadni - ez
által egyrészt a részletesen kidolgozott nyelvészeti-pszichológiai modellek ellenőriz
hetőek (olyan „viselkedést” mutat-e a program, amilyet az emberi beszélő?), másrészt
természetesen tovább finom íthatóak is ezek a modellek. A másik attitűdöt gyakran
nyelvtechnológiának nevezik. Itt a cél nem az, hogy részleteiben utánozzuk azt, aho
gyan az emberi nyelvi rendszer m űködik a fejünkben, hanem hogy - mintegy bár
36 I A nyelv
milyen módon, de hatékonyan - megvalósítsunk valamilyen nyelvi működést, példá

ul fordítást, tolmácsolást, szövegfelolvasást stb. Kissé leegyszerűsítve azt mondhat
juk, hogy míg a számítógépes modellálás vagy szimulálás a tudományos megismerést,
addig a nyelvtechnológia praktikus célokat szolgál. A nyelvtechnológia történeti as
pektusairól és mai céljairól némiképp bővebb betekintést kap az olvasó a nyelvtani
feldolgozásról szóló fejezetünk szövegdobozában (140-141. o.).
A nyelv kitüntetett jelentősége kognitív szempontból

M indnyájunknak nagyon elemi, alapvető élménye az, hogy a nyelvhasználat meny
nyire szorosan hozzátartozik a mindennapi emberi létezéshez. A nyelv pszichológi
ájában, filozófiájában és a nyelvészetben számos, egymással vitatkozó elméletet és
elemzést találunk arra vonatkozóan, m ik is pontosan a nyelv funkciói, és ezek közül
melyek az igazán alapvetők, például a nyelv evolúcióját meghatározók. Egy ilyen
bevezető tankönyvben, m int a miénk, természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy
áttekintsük ezeket a vitákat. Néhány, a nyelv pszichológiai megértése szempontjából
különösen lényeges szerepét emeljük csak ki:
1. A cselekvés társas befolyásolása és összehangolása. A nyelv egyik legfontosabb
evolúciós előnye minden bizonnyal az, hogy minden más, eredendően biológiai meg
oldással összevetve rendkívül hatékonnyá teszi a viselkedés tervszerű összehango
lását, illetve befolyásolását. Az evolúció számos mechanizmust hívott életre, melyek
szerepe a viselkedés valamilyen szintű koordinációja egy-egy faj egyedei között. Sok
szempontból figyelemre méltó az, ahogyan egy halraj vagy madárraj igen gyorsan
képes szinkronizálni mozgását, akár tízezres nagyságrendű egyed esetében is. Ugyan
így igen figyelemreméltó a méhek tánca, amely számos más egyed viselkedését be
folyásolja nagyon adaptívan. A nyelv révén történő viselkedéskoordináció azonban
mutat néhány olyan vonást, amelyek külön-külön is egyedülállóvá teszik az általunk
ismert élővilágban - azaz a nyelv több szempontból is lényegesen hatékonyabb esz
köze a cselekvés összehangolásának. Röviden úgy fogalmazhatnánk: az állati je l
rendszerekkel szemben az emberi nyelvek lehetővé teszik az elszakadást az adott
ingerkörnyezettől, sőt magától a tényszerű valóságtól is: az aktuálison tú l lehetővé
teszik a lehetségesről való információátadást is. Ez pedig megengedi, hogy utasítsuk
egymást különböző eshetőségekre nézve, alternatív terveket egyeztessünk, motivál
ju k vagy éppen becsapjuk egymást. Ezeket a döntő jellegzetességeket később, az
állati jelrendszerek és az emberi nyelv összevetésénél tárgyaljuk részletesebben.
Egy sokat hivatkozott és sokat vitatott, az emberi nyelvtan kialakulásának lehet
séges evolúciós mechanizmusait tárgyaló cikkükben Pinker és Bloom (1990) nagy
hangsúlyt fektetnek annak kifejtésére, hogy már igen kis előrelépés a nyelvtan bonyo-
lódásában igen kom oly szelekciós előnyt jelenthetett a nyelv előtörténete során.
Előnyt a csoporton belüli konfliktusok kezelésében, a vadászat összehangolásában,
1. A nyelvi képesség természete i 37
a partnerért folytatott realizációban stb. Nyelv nélkül az emberi faj minden bizony
nyal sokkal kevésbé összetett társas szerveződést és viselkedéseket mutatna - legyen
szó akár az együttműködésről, akár a versengésről.
2. A nyelv a kultúra talán legfontosabb hordozója. Az emberi faj egyik fontos sa
játossága és egyben evolúciós előnye más fajokkal szemben, hogy az egyéni tanulás
eredményét képesek vagyunk igen hatékonyan átadni más egyéneknek. Ez adja az
emberi kultúra kum ulatív, halmozódó jellegét: az újabb generációknak nem kell
„m indig mindent elölről kezdeniük” . S természetesen itt a kultúrát érdemes igen tá
gan érteni, korántsem leszűkítve a fogalmat a „magas kultúrára” . Ebben a generáci
ók közti tudásátadásban kulcsszerepet játszik a nyelv - más mechanizmusok, így
például az utánzás mellett (lásd pl. Csibra-Gergely, 2007; Tomasello, 2002). Próbál
ju k elképzelni az emberi szocializáció folyamatát, azt, ahogyan eljárásokat, tudást,
attitűdöket, fogalmakat, értékeket adunk át gyermekeinknek nyelv nélkül! A ku ltu
rális tanulás folyamatában nem kizárólag a nyelven keresztül adódik át a tudás, de
a nyelv szerepe kétségkívül kiemelkedő.
S a nyelv nemcsak a kultúra átadásában segít, de a kultúra megőrzésének, a k u l
turális emlékezetnek is különösen fontos eszköze. Az írásbeliség kialakulása óta ez
nyilvánvaló, hiszen kijelentéseket tudunk tartósan rögzíteni, s ezzel tartósan hozzá
férhetővé tenni. A kultúra nyelv által történő tárolása és átadása ezzel még hatéko
nyabbá vált (lásd erről még kötetünkben Csépe Valéria Olvasás című fejezetét). Nyelv
nélkül kétségtelenül sokkal lassabb volna az emberi kultúrák fejlődése, és kevésbé
összetettek lennének ezek a kultúrák.
3. A nyelv belső reprezentációs eszköz, médium is - a gondolat (egyik) formája.
A nyelv eddig említett funkciói bizonyos értelemben m ind „külső” funkciók, a nyel
vet birtokló egyénen kívül valósulnak meg. Nyelvészek, filozófusok és pszichológu
sok is érvelnek azonban amellett is - s erre jócskán találhatunk bizonyítékokat pszi
chológiai kutatásokból -, hogy a nyelv fontos szerepet játszik a nyelvet birtokló elmén
belül is. A nyelv sajátos belső kódot szolgáltat megismerőfolyamataink számára,
gondolkodásunk részben nyelvi formában történik. Meg kell jegyeznünk, hogy a
szubjektiven is átélt „belső beszéd” élménye önmagában nem erős érv emellett, no
ha számos, részben fejlődési szempontú elmélet az emberi megismerésről nagy je
lentőséget tulajdonít neki (pl. Vigotszkij, 1971). A belső beszéd ugyanis lehet egy
fajta utólagos elbeszélése, többé-kevésbé pontatlan és részleges narratív rekonstruk
ciója annak, ami bennünk za jlik (lásd pl. Carruthers, 2002, illetve a tudatosságról
szóló fejezetet ebben a kötetben).
Empirikus érvek is mutatnak azonban arra, hogy a nyelv sajátos „kód” szerepét
tölti be az emberi emlékezetben, m ind a rövid távú, m ind a tartós emlékezeti folya
matokban - a kísérleti emlékezetkutatás számos érvvel támasztotta alá, hogy a nyel
vi (át)kódolás igen fontos szerepet játszik különféle emlékezeti folyamatokban. (Tan
könyvünk második kötetének az emlékezettel és a tudásreprezentációval foglalkozó
fejezeteiben számos formában megjelenik ez a gondolat.) Fontos azonban leszögez-
38 S A nyelv
níink, hogy a nyelv - s erre is sok adat utal - nem az egyetlen belső kódunk. Alább,
a nyelv autonómiája kapcsán rámutatunk majd érvekre, amelyek a nyelv nélküli gon
dolkodás és fogalmi tudás létezésére utalnak (s itt is visszautalhatunk tankönyvünk
második kötetére, a Kategorizáció és fogalmi reprezentáció című fejezetre).
Összefoglalva, noha a nyelv nem az egyetlen belső reprezentációs formánk, még
is valószínűleg kulcsszerepet játszik abban, hogy képesek vagyunk absztrakt, a konk
rét észleléstől elvonatkoztatott fogalmakban történő gondolkodásra és tervszerű,
összetett viselkedésekre - nyelv nélkül nemcsak a társas életünk és a kultúránk vol
na kevésbé komplex, de vélhetően egyéni megismerőfolyamataink is alapvetően má
sok lennének, belső világunk is másként szerveződne.
A nyelv néhány paradox jellegzetessége

kognitív szempontból
A nyelv nem csak azért kiemelt tárgya a megismerés lélektanának, mert ennyire köz
ponti szerepet tölt be fajunk életében és történetében, valamint az egyéni megisme
résben. A különös figyelmet tovább motiválja a nyelv m in t képesség néhány sajátos,
időnként kifejezetten ellentmondásosnak tűnő tulajdonsága.
Absztrakció és komplexitás
A nyelvi képességet igen érdekessé teszi, hogy - még ha ez a hétköznapi beszélőnek

nem is tű n ik fel - igencsak elvont és összetett tudás áll mögötte. A nyelvi tudás m in
den aspektusa meglehetősen absztrakt, erősen elvonatkoztatott a konkrét ingerektől.
Ez tetten érhető m ind a hangtani (fonetikai-fonológiai), m ind a nyelvtani, m ind pe
dig a jelentéssel kapcsolatos nyelvi tudásban.
Egy adott fonéma ugyanannak az egyébként akusztikai szempontból végtelenül
változatos beszédhangnak az elvont képviselete, reprezentációja. Fizikai értelemben
gyakorlatilag sohasem halljuk ugyanazt a beszédhangot akár csak kétszer is ugyan
úgy - még azonos beszélő esetében is m indig lesznek eltérések. Ezt a végtelen vál
tozatosságot azonban - m int tankönyvünk első kötetében megmutattuk - egy anya
nyelvi beszélő meglehetős biztonsággal fogja egy adott fonéma megvalósulásaiként
észlelni. Ez az elvonatkoztatás a konkrét fizikai ingertől ráadásul az elsajátítás során
is igen gyorsan végbemegy.
A mentális lexikonban tá ro lt jelentés m indig, m inden egyes morféma kapcsán
absztrakt, sohasem közvetlenül a percepcióból származik. Ellenérvként felvethet
nénk például, hogy mi az absztrakció egy olyan, látszólag közvetlenül az észlelésre
utaló szó jelentésében, m int m ondjuk a ’piros’? Nos, mindaz, amit pirosnak mon-
1. A nyelvi képesség természete 1 39
dunk, valójában meglehetősen változatos inger, természetes körülm ények között

igen kicsiny az esélye annak, hogy akár csak kétszer is pontosan ugyanazt a ’piros’
ingert lássuk. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy valójában minden piros, amit látunk,
egyedi, különbözik a többi pirostól. Ugyanígy felvethetnénk, hogy m i az absztrakció
például egy tulajdonnévben, hiszen az m indig ugyanarra a személyre, adott más
élőlényre vagy tárgyra vonatkozik. Ez persze igaz, de igaz az is, hogy ezt a személyt,
élőlényt vagy dolgot sohasem észleljük kétszer ugyanannak, mégis ugyanazt a nyel
vi címkét alkalmazzuk rá. Az absztrakció valójában a mentális szótárunkban tárolt
jelentések igen alapvető jellegzetessége.
Tovább növeli mentális szótárunk összetett jellegét, hogy a tárolt elemek száma
igen nagy is lehet (a tízezres nagyságrend egyáltalán nem jelent kivételesen nagy
szókincset), s emellett a tárolt jelentések nem egyszerűen egy jelentéshalmazt, de
finícióhalmazt képeznek. A mentális lexikonban kulcsfontosságúak a „kereszthivat
kozások” , amelyek révén a benne tárolt jelentések egy egységes, szervezett rendszert
alkotnak. Erre kötetünk Honbolygó Ferenc által írt fejezete bőven szolgáltat majd
érveket.
A szintaxis nyelvtani hovatartozásuk, nyelvtani kategóriatagságuk alapján sor
rendezi a morfémákat kijelentésekbe. Ezek a nyelvtani kategóriák megint csak igen
absztrakt fogalmak. Például arra, hogy m i egy főnév, nincsenek perceptuálisan, az
észleléssel könnyen azonosítható jegyek. Egy főnév nem kicsi vagy nagy, nem kék
vagy sárga, nem kezdődik vagy végződik m indig ugyanazzal a hanggal. Maga a je
lentés sem ad egyértelmű fogódzót a nyelvtani hovatartozásra - pedig már a jelentés
maga is m indig meglehetősen absztrakt. Egy főnév jelenthet persze valamilyen tár
gyat vagy személyt, de jelenthet tulajdonságot (’szépség’), cselekvést (’futás’), álla
potot (’rettegés’), változást (’hanyatlás’) stb. Valójában főnév az a szó, amely egy
mondatban főnévként viselkedik, amelyet az adott nyelv szintaxisa, nyelvtana fő
névként kezel - s ez igaz a többi nyelvtani kategóriára is. A nyelvtani szabályok és a
nyelvtani kategóriák mintegy kölcsönösen definiálják egymást.
Ez azt is jelenti, hogy a szintaktikai szabályok nagyon sajátos, elvont fogalmaknak
(nyelvtani kategóriatagságuknak) megfelelően sorrendezik a szavakat a kijelentések
ben. Ugyanakkor k i kell térnünk arra is, hogy maga a szabályrendszer is igen sajátos
tulajdonságokat mutat. Az egyik a szerkezetépítés. A természetes nyelvek mondatai
- még az igen egyszerű mondatok is - m indig rejtenek, im plikálnak egy szerkezetet.
Nem egyszerűen az számít ugyanis a mondatban, hogy melyik morféma m elyik mor-
féma után áll, nem a szomszédsági viszonyok relevánsak a jelentés szempontjából,
hanem ez a rejtett szerkezet. Nézzünk erre egy egyszerű példát! Vegyük a következő
három mondatot:
(1) M iután Péter elment, János megcsókolta Katát.

(2) János, miután Péter elment, megcsókolta Katát.
(3) János megcsókolta Katát, miután Péter elment.
40 S A nyelv
A három mondat jelentését azonosnak tekinthetjük. Ha a nyelvtan sorrendezi a sza

vakat, m iként lehetséges, hogy a három különböző szórend ugyanazt a jelentést
fejezi ki? Talán minden sorrend kifejezi ugyanezt a jelentést? Természetesen nem:
(4) M iután Kata elment, János megcsókolta Pétert.
A (4) mondat jelentése más, m int az (l)-(3 ) mondatoké, míg az (5) mondat nyelv
tanilag helytelen, s nem is értelmezhető:
(5) *M iután Péter János Katát elment megcsókolta.
Az (l)-(3 ) mondatok jelentése azért lehet ugyanaz, mert a mondat jelentését meg
határozó alapvető szerkezeti összefüggéseket nem változtattuk meg. János maradt
a mondat alanya, Kata a tárgya, s a „m iután Péter elment” szerkezeti egység időha
tározói szerepet töltött be - még akkor is, ha a magyar mondattan szabályai meg
engedték, hogy ez a szerkezeti egység több helyre is kerülhessen a mondatban (és
eközben a szomszédsági viszonyok alaposan megváltoztak). Ha azonban megtartot
tuk a nyelvtanilag helyes szerkezetet, ám más szavakat helyeztünk az egyes pozíci
ókba, megváltozott a jelentés is (4. mondat). Ha a szerkezetet sem tartottuk meg, s
nem is építettünk fel helyette egy nyelvtanilag helyes másik szerkezetet, csak egy
véletlenszerű szósort alakítottunk ki, a mondat nyelvtani helyessége és ezzel értel
mezhetősége is elveszett (5. mondat).
A szerkezetépítésnek egy igen speciális és fontos tulajdonsága a rekurzió. Minden
emberi nyelv szintaxisáról feltételeznünk kell, hogy egy sajátos rekurzív szabály-
rendszer képezi a lényegét. A rekurzió újraírást, újrafuttatást jelent, s a szintaxis
azon tulajdonságát fejezi ki, hogy ugyanazt a sorrendező szabályt újra és újra alkal
m azhatjuk egy-egy bonyolultabb mondatszerkezet létrehozásánál. A rekurzió fogal
mát is részletesebben tárgyalja majd a nyelvtani feldolgozásról szóló fejezetünk, itt
megint csak egy rövid - s nyelvészeti szempontból felületesen megfogalmazott - pél
dát adunk.
(6) János látta a havat.

(7) János látta, hogy esik a hó.
Szerkezetileg a (6) és a (7) mondat között az a szembetűnő különbség, hogy a tárgy

pozícióját a (6) mondatban egy szó, míg a (7) mondatban egy mondatértékű szer
kezeti egység tö lti be. Ezt az egységet ugyanazon szabály szerint alkottuk, m int a
mondatot, mintegy újraalkalmazva a mondatalkotás alapvető szabályát. A (8) mon
dat azt mutatja, hogy ezt a szabályt akár háromszor is alkalmazhatjuk egyetlen mon
datszerkezet létrehozása során.
1. A nyelvi képesség természete i 41
(8) János látta, hogy Péter nézi, hogy esik a hó.
Általában úgy gondoljuk, magában a nyelvben nincs általános korlátozás arra vonat
kozóan, hogy hányszor alkalmazhatunk újra a mondaton belül bizonyos szerkezet-
építési szabályokat - később még visszatérünk rá, hogy a nyelvtani rekurzivitás b iz
tosítja a nyelv sajátos, végtelen kreativitását.
Absztrakció, kom plexitás - és ugyanakkor könnyedség
A nyelvi tudást elvont és összetett jellege önmagában is izgalmas kutatási témává

teszi, de az a mód, ahogyan az emberi lények ezt a bonyolult tudásrendszert hasz
nálják, már-már paradox képességünkként mutatja a nyelvet.
Láttuk, hogy a nyelv igen komplex tudásrendszer a nyelvet birtokló személy el
méjében. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a hétköznapi életben milyen
könnyedséggel használjuk a nyelvet. Maga a nyelvi feldolgozás igen kevés figyelm i
erőfeszítést igényel a részünkről (ez nem is meglepő, hiszen nagyrészt nincs is tu
datos hozzáférésünk ahhoz a folyamathoz, ahogy a hallott hangoktól eljutunk a gon
dolatig, amelyet azok hordoznak). Sétálunk és nézelődünk beszélgetés közben, fi
gyelmünket megosztjuk számos esemény és dolog között. Ha anyanyelvűnket hasz
náljuk, nem kell azon gondolkodnunk, m i is legyen a mondat szerkezete, m elyik
mondatrész hová kerüljön, stb. stb. (Emlékezhetünk arra például, hogy a munka
emlékezet Baddeley-féle modelljében az egyik alapvető érv a tárrendszerek elkülö
nítésére az volt, hogy az ezekben párhuzamosan futó folyamatok nem feltétlenül
zavarják egymást - lásd tankönyvünk második kötetét, illetve alább a nyelvi és em
lékezeti folyamatok kapcsolatát tárgyaló fejezetet.)
Absztrakció, kom plexitás - és ugyanakkor gyorsaság
Vegyük észre azt is, mennyire gyors a nyelvi feldolgozás, különösen, ha bonyolult
ságával együtt szemléljük sebességét. Egy kijelentés feldolgozásához szükséges idő
(az az idő, amíg a fülünket elérő hanghullámokból eljutunk a gondolatig, amelyet az
általunk hallott kijelentés közvetít) igen rövid. Tankönyvünk első kötetének a beszéd
hangok észlelését tárgyaló fejezetében például láthattuk, hogy bizonyos értelemben
a beszédmegértés folyamatai gyorsabbak lehetnek, m int amit a hallórendszer élet
tani tulajdonságai elvileg lehetővé tesznek. S hasonlóképpen, igen rövid időt igényel
az, amíg egy felmerült gondolatunkat nyelvi formába öntjük: ezt magunk is megta
pasztaljuk akkor, amikor m ondjuk egy történetet mesélünk valakinek. Anélkül, hogy
jó előre ki kellene alakítanunk minden egyes mondatunkat, a történetet igen gördü
42 I A nyelv
lékenyen, a mondatok közt ta rtott hosszas szünetek nélkül meséljük el. Az egyik
legbonyolultabb emberi képességet, a nyelvet többnyire igen gyorsan és igen kicsiny
erőfeszítéssel használjuk a mindennapi életben.
Absztrakció, kom plexitás - és ugyanakkor robusztusság
A pszichológiában sokféle jelenségben gyakran látjuk azt, hogy minél bonyolultabb

egy működés, annál sérülékenyebb. Ezen összefüggés alapján azt várhatnánk, hogy
a nyelv nagyon is ki van téve a különféle zavaroknak, például az idegrendszert be
folyásoló különféle eredetű sérüléseknek vagy működésbeli rendellenességeknek.
Nos, ilyesmi sajnos nemritkán be is következik, ám ugyanakkor azt is látjuk, hogy
sokszor a nyelv meglepően sokáig ellenáll az idegrendszeri hanyatlásnak. Számos
olyan, idegrendszeri leépüléssel járó zavart ismerünk, amikor az idegrendszer kóros
hanyatlása a kognitív, megismerőfunkciók fokozatos elvesztését okozza (demenci-
ák). Az a meglepő, hogy számos kórformában ennek a kognitív hanyatlásnak - épp
az egyik legbonyolultabb kognitív funkcióként! - a nyelv igen sokáig ellenáll. Bizo
nyos demenciákban gyakran látunk olyan állapotot, amikor az érintett személy kü
lönféle kognitív képességei közül számos már erőteljes hanyatlásnak in dult (így a
beteg elvesztette szakmai tudása, élettörténeti tudása, sőt saját személyével közvet
lenül kapcsolatos tudása jelentős részét is), a nyelv azonban nyelvtani szempontból
még szinte kifogástalanul működik: a páciens bonyolult szerkezeteket használ, for
mai értelemben adekvátan. Ez gyakran megfigyelhető például az Alzheimer-kór ese
teiben (Faber-Langendoen et al., 1988). A nyelvhasználat persze a jelentés szempont
jából sérült (ez fontos tünet), de a beteg kijelentései nyelvtanilag helyesek és ér
telmezhetőek. A szorosan vett nyelv m int rendszer kevésbé „látványos” hanyatlást
mutat, m int számos más absztrakt tudásterület.
A paradoxonok feloldása felé: a nyelv autonómiája?

A nyelv fent vázolt paradoxonai biztosan feloldhatóak; elvégre képesek vagyunk a
nyelvhasználatra, szóval a dolog valóban működik... Ez a nagyon alapvető probléma
kör nagyon alapvető megoldási javaslatokat hívott életre. A talán legfontosabbat tár
gyaljuk most röviden, azt, amely szerint a nyelvvel kapcsolatos számos jelenséget
- tehát nemcsak az imént emlegetett sajátosságokat - akkor magyarázunk helyesen,
ha az elménkben/agyunkban tárolt nyelvi tudást egy nagymértékben önálló, auto
nóm rendszernek, más kifejezésekkel: önálló mentális fakultásnak vagy modulnak
tekintjük. Ezt a tételt, amely szerteágazó vitát provokált és számos változatban van
jelen napjaink tudományában, elsőként - s meglehetősen kidolgozott formában -
megint csak Noam Chomsky (1965, 1975; lásd még Hauser et al., 2002) fejtette ki.
M it is értünk itt autonómián? Azt a feltételezést, hogy az emberi idegrendszerben

és elmében (megismerőrendszerben) a nyelvi működéseket - a nyelvi megértést és
a nyelvi produkciót, az aktív nyelvhasználatot egyaránt - egy elkülönülő, erre a cél
ra specializálódott mentális rendszer valósítja meg, amely - lévén külön rendszer -
bizonyos fokú önállósággal bír (független a megismerés többi mechanizmusától).
Ezt a feltételezett rendszert nevezte el Chomsky nyelvi fakultásnak, illetve nyelvi
modulnak.
Ebből az következik, hogy ha valóban helyes a nyelv autonómiájának feltevése,
akkor empirikus érveket kell tudnunk felhozni amellett, hogy a nyelvi működések
elkülönülnek a többi kognitív működéstől: a gondolkodástól, az emlékezettől, a tár
sas kogníciótól, a kom m unikációtól stb. Az önálló, kifejezetten a nyelvi feldolgozás
ra specializálódott s genetikai alapokon kibontakozó nyelvi fakultás feltételezése
segíthetne feloldani fenti paradoxonjainkat is: ha a nyelvet egy biológiailag kifejezet
ten erre a célra „kialakított” speciális „eszköz” működteti a fejünkben, akkor kevés
bé ellentmondásos, hogy absztraktsága és összetettsége m ellett a nyelvi rendszer
m iért lehet ennyire gyors, m iért igényel oly kevés figyelmet és erőfeszítést a működ
tetése, s m iért áll ellen viszonylag sokáig a m egismerőrendszerünk/agyunk más
területeit érintő hanyatlásnak. Talán érezhető, hogy igen erős állításról van szó, amely
mintegy az emberi megismerés átfogó szerveződését, szerkezetét érinti.
Chomsky és követői sokféleképpen érvelnek a nyelv autonómiája mellett, m i azon
ban itt hadd utaljunk csak a disszociációkból származó adatokra. A disszociáció
módszertani-magyarázó fogalma a 19. századi pszichiátriából és neurológiából, ezek
evolúciós szemléletű hagyományából ered (magyarul lásd Pléh, 2000a), de nagy sze
repet játszik napjaink kognitív és neuropszichológiájában is. Mai használati módjá
ban a kifejezés alatt azokat a jelenségeket értjük, amikor egy viselkedéses képesség
valamilyen értelemben elválik, leválik a többi viselkedéses képességről. A neuro-
pszichológia elsősorban szerzett disszociációk iránt érdeklődik: olyan esetek iránt,
amikor a korábban tipikus, egészséges működést mutató személyt körülírt agysérü
lés éri, s ennek következtében bizonyos funkciói teljesen vagy részlegesen kiesnek,
míg más funkciók épek vagy közel épek maradnak. A kognitív lélektanban az utób
bi egy-két évtizedben igen nagy figyelmet kapnak a fejlődési disszociációk, amikor
atipikus kognitív fejlődéssel járó esetekben egy vagy néhány képesség lényegesen
lassabb, többnyire sérült fejlődést mutat, míg a többi képesség ép, vagy lényegesen
kevésbé sérült a fejlődése.
A disszociációk azért olyan fontosak a kognitív kutatás számára, mert arra vonat
kozó érvnek - ha nem is végső bizonyítéknak - tekintjük őket, hogy a disszociáció
során szétváló viselkedéses képességek hátterében elkülönülő pszichológiai és ideg-
rendszeri mechanizmusok állnak. Különösen akkor tekintjük erősnek a disszociáci
ón alapuló érvelést két rendszer elkülönülése mellett, ha úgynevezett kettős disszo-
ciációs mintázatot látunk: azaz látunk eseteket, am ikor A képesség épen marad,
miközben B képesség kiesik, s látunk emellett olyan eseteket, am ikor A képesség
44 1 A nyelv
esik ki, s B marad ép. Ilyenkor arra következtetünk, hogy A és B képesség mögött a
megismerésben és az idegrendszerben két elkülönülő mechanizmus (modul, fakul
tás, hálózat) áll.
A nyelv autonómiáját, a nyelvi fakultás vagy modul létezését feltételező elmélet
alkotók úgy vélik, bőven látunk eseteket, amelyek a nyelv és a megismerés más as
pektusainak kettős disszociatív mintázatát adják ki, ráadásul m ind a szerzett, mind
a fejlődési disszociációkat tekintve. Az 1.1. táblázatban foglaltunk össze tömören
néhány olyan empirikus eredményt, amelyek együttesen kiadják ezeket a kettős disz-
szociatív mintázatokat.
Fontos felismerni ugyanakkor, hogy az autonómia feltevése nem vonja maga után
automatikusan a nyelv egyértelmű kérgi lokalizációjának feltevését - azaz azt, hogy
a nyelvi fakultás valamilyen szigorúan körülírható, összefüggő kérgi területet foglal
el az agyban, amely semmilyen más célt sem szolgál. Nem arról van szó, hogy ha
létezik a nyelvi fakultás, akkor az egy darabja az agykéregnek. Ha pszichológiai ér
telemben valóban van is egy-egy autonóm nyelvi fakultás minden, a nyelvet birtokló
ember fejében, könnyen elképzelhető, hogy ez a rendszer az agykéreg nagyobb te
rületeit fogja át, olyan területeket, amelyek egy része akár más folyamatokban is
szerepet játszik (sőt számos adat erre is utal, áttekintésért lásd Lukács-Pléh, 2003).
Ráadásul újabb eredmények is azt mutatják, hogy a nyelvi képesség működtetésében
fontos szerepet kaphatnak kéreg alatti struktúrák is (pl. Kertész, 2003). A nyelvi fa
kultás autonómiájának tétele igaznak bizonyulhat a nyelv szigorú lokalizációja nél-
1.1. táb lá za t. Néhány példa a gram m atika és a kogníció más aspektusai közti kettős disszociációra
A disszociáció fajtája A gram m atika és a m egism erés épsége
Sérült gram m atika, ép m egism erés Ép gram m atika, sérült m egism erés
Szerzett disszociációk V arley-S iegal, 2000; Varley et al„ W arrington, 1975: szem antikus de-
2001: agram m atikus afáziát elszen m encia - a páciensek fokozatosan
ved ett, gram m atikai képességeit vesztik el szem antikus tudásukat, míg
elvesztett betegeknél m utatnak ki gram m atikai képességeik csak igen
működő kauzális és társas követ előrehaladott állapotban m utatnak
keztetéseket. hanyatlást.
Faber-Langendoen et ah, 1988: Alzhei-

m er-betegségben szenvedők egy al
csoportja az átfogó kognitív hanyatlás
m ellett sokáig ép gram m atikát m utat.
Fejlődési disszociációk Van der Lely, 1997: gyerm eknél sú Curtiss, 1982: súlyos értelm i elm ara
lyos gram m atikaelsajátítási zavar dás (átfogó kognitív fejlődési zavar)
(gSLI) m ellett m utat ki ép m űködé m ellett m u tat ki ép gram m atikai ké
seket a kogníció számos területén. pességet.
kü l is - míg ha sikerül a nyelvet lokalizálnunk az agyban a fenti szigorú értelemben,

az erős érv a nyelvi fakultás autonómiája mellett is.
Nos, ha komolyan vehető érvek szólnak a nyelv autonómiája mellett, m iért nem
tárgyaljuk ezt lezárt kérdésként, m iért nem konszenzuális a nyelvi fakultás létezése?
A kérdést óvatosan kezelő kutatók számos ellenérvet tudnak felvonultatni, melyek
jelentős részben módszertaniak, a disszociációkra utaló adatok értelmezését érintik.
Vegyünk szemügyre néhány ilyen érvet:
1. Megkérdőjelezhető, hogy a viselkedéses szinten jelentkező kettős disszociációs
mintázatok valóban szükségszerűen két független mentális-agyi rendszert jeleznek.
Konnekcionista módszertant (lásd kötetünkben A megismerő elme átfogó modelljei
című fejezetet) alkalmazó szerzők például olyan számítógépes modelleket mutatnak
be, amelyek kettős disszociációs jelenségeket mutatnak, mégsem tartalmaznak két,
elkülönülő alrendszert (lásd pl. Plaut, 1995; Van Orden et ab, 1997).
2. Megkérdőjelezhető, hogy a hivatkozott disszociációs esetekben valójában meny
nyire „m ély” a disszociáció. Például az agrammatikus afáziát mutató betegeknél ritkán
látjuk azt, hogy a nyelvtani képességeiket teljességgel elvesztették; valamennyi nyelv
tant többnyire produkálnak és értenek a betegek. Ám még a súlyos esetekben is fel
vethető a kérdés, hogy vajon a „felszínen” , a viselkedésből hiányzó grammatika va
lóban egyértelműen arra utal-e, hogy a belső kognitív folyamatokból is hasonló mér
tékben hiányzik a grammatika - azaz a nyelv belső kódként sem működik? Vagy azért
m űködik továbbra is a megismerés többi aspektusa, mert a nyelv csak a „felszínen”
sérül, belső kódként azonban továbbra is működik? Nagyon nehezen megválaszol
ható kérdés ez.
3. Megkérdőjelezhető, hogy a hivatkozott disszociációs esetek vajon leírhatóak-e
úgy, m int egyetlen funkció egyértelmű kiesése. Még a szerzett sérülések viszonylag
tiszta eseteiben is azt láthatjuk, érvel számos szerző, köztük olyan klasszikus nagy
ságok, m int John Hughlings-Jackson (1878, lásd Müller, 1996), hogy a tüneti képet
színezik kompenzációs mechanizmusok (a beteg a kieső mechanizmusok helyett
másokat mozgósít, hogy viselkedésesen adaptálódjék), illetve úgynevezett felszaba
dulási tünetek, amikor a kiesett agyi terület által korábban gátolt működések akti
vizálódnak.
Ez a kérdés még bonyolultabb formában jelentkezik a fejlődési disszociációknál.
Ezekben az esetekben ugyanis nem arról van szó, hogy a fejlődéssel kiépül egy tip i
kusan működő, egészséges idegrendszer, és felépül a kognitív képességek tipikus
rendszere. Az olyan neurokognitív fejlődési zavarokban, m int az autizmusspekt-
rum-zavarok (lásd Győri, 2003), a specifikus nyelvi zavar (magyarul lásd Hahn et al.,
2006; Pléh et al., 2007), a W illiams-szindróma (Lukács, 2005; magyarul: Lukács et
al., 2005) stb., többnyire a fejlődés igen korai, az esetek többségében méhen belüli
időszakától kezdve eleve atipikusán épül fel az idegrendszer. Jogosan vethető fel,
hogy vajon az atipikus fejlődés valóban produkálhat-e olyan jelenségeket, amikor
46 I A nyelv
egyetlen kognitív működés markánsan sérült, s minden más kognitív működés tel
jesen tipikusan szerveződik. Számos szerző kétségbe vonja ezt, részben e fejlődési
zavarok tünettanával érvelve, amely általában jelentős változatosságot mutat, rész
ben pedig az idegrendszeri fejlődés általános mechanizmusairól alkotott ismereteink
kel, amelyek számos ponton nem támasztják alá azt a képet, hogy a kognitív és a
mögötte álló idegrendszeri fejlődés autonóm m odulok egymástól független érési-fej
lődési folyamata volna (lásd pl. Csibra, 2003; Karmiloff-Smith, 1998; Mareschal et
al., 2007).
4. Végül, jogosan vethető fel az a kérdés is, hogy valóban ép-e ezekben a disszo-
ciatív esetekben az, ami épnek tűnik? Csak a kérdés talán legegyszerűbb aspektusát
megragadva: vajon kellően finom an mérjük-e azokat a képességeket, amelyeket ép
nek, megőrzöttnek látunk ezekben az esetekben? Vagy ha finom ítanánk az eszkö
zeinket, akkor az addig épnek mutatkozó képességekben is k i tudnánk m utatni a
zavarokat (magyarul lásd pl. Hahn et al., 2006)?
Miféle összegző konklúziót vonhatunk le az autonómiára mutató empirikus adatok

ból és az ezzel kapcsolatban óvatosságra intő módszertani megfontolásokból, illetve
az esetenként az autonómiával ellentétes irányba mutató más empirikus adatokból?
Ez annál is fontosabb kérdés, mert korábban kitértünk arra is, hogy a nyelv igen fon
tos szerepet tö lt be számos megismerési folyamatban, az emlékezésben, a gondol
kodásban, a viselkedésszervezésben is. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy
nyelvi képességünk szorosan összefonódik többi képességünkkel, megismerőfolya
mataink és nyelvi folyamataink szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Azaz tu
lajdonképpen m ind az autonómia mellett, mind az ellen felsorakoztattunk már ér
veket.
Az kétségtelennek tűnik, hogy valamilyen mértékben nyelv és a megismerés szá
mos aspektusa el tud válni egymástól, azaz bizonyos mértékű autonómiát kétségte
lenül kim utathatunk viselkedéses szinten a nyelv kapcsán (s külön a grammatika
kapcsán is). Ez fontos tény, s nem csak m int leíró adat. Kulcsszerepet játszik e sze
lektív kognitív zavarok diagnózisában, terápiájában, rehabilitációjában is. Az összes
itt említett zavar esetében ugyanis a jellegzetes fejlesztési, rehabilitációs stratégiák
alapja az, hogy az épen maradt képességekre építve igyekszünk egyrészt fejleszteni
a sérült képességeket, másrészt pedig - megint csak az épen maradt vagy kevésbé
sérült képességekre építve - igyekszünk kerülő utas, kompenzációs stratégiákat k i
alakítani.
N yitott kérdésként kell azonban kezelnünk azokat, amelyek a viselkedés mögötti
kognitív és neurális mechanizmusok természetére, s különösen annak pontos rész
leteire vonatkoznak: valóban élesen elkülönülnek-e nyelv és a megismerés többi
komponensének mechanizmusai, vagy vannak-e átfedések, közös erőforrások, s ha
igen, pontosan melyek azok? N yitott kérdés, az előbbivel összhangban, az autonó
mia „foka” : milyen mértékű lehet az elválás, a függetlenedés nyelv és megismerés
között? S ugyancsak nyitott kérdésként kell kezelnünk a fejlődési aspektust, azt, hogy
milyen módon alakul k i ez az autonómia. Mennyiben és milyen módon determinált
genetikailag, mennyire jellem zi már magát a fejlődést, mennyiben és milyen módon
függ a környezeti hatásoktól?
Nyelvi képesség az embernél és jelhasználat más fajoknál

Vessünk most egy pillantást arra, milyen értelemben egyedülálló az emberi nyelv a
ma ismert élő fajok kommunikációs rendszerei között. Ennek áttekintése nemcsak
abban segíthet, hogy pontosabb képet kapjunk arról, fajunk pszichológiai értelemben
milyen helyet foglal el a többi élő faj között, hanem segít tovább árnyalni az emberi
természetes nyelvek pszichológiai alaptermészetéről eddig felvázolt képet is.
Előrebocsátva konklúziónkat, azt m ondhatjuk, hogy a ma ism ert állatfajok ma
ismert természetes jelrendszerei közül egyetlen sem mutatja a fenti lényegi jellem
zők mindegyikét. Valójában egy-két vonás jelenik meg izoláltan ezek közül az állat
világban, és ahol megjelenik, ott sem éri el azt az összetett szerveződést, amit az
emberi nyelvek mutatnak.
Közlés és kontroll
A nyelvi viselkedés kontrollja

Az emberi nyelvi viselkedés egyik alapvető sajátossága, hogy nagyfokú ingerfügget
lenséget mutat. Ezen azt értjük, hogy - szemben a legtöbb állati kommunikációs
viselkedéssel - nincs erős együttjárás a környezetben aktuálisan jelen lévő ingerek
és az aktuális nyelvi viselkedés, illetve a környezetben aktuálisan jelen lévő ingerek
és a kijelentéseink tartalma között. M int Skinner behaviorista nyelvelméletét (Skin
ner, 1957) illető átható kritikájában Chomsky (1959) oly erőteljesen érvel emellett,
az emberi nyelvi viselkedés a beszélő belső állapotainak a függvénye, s nem környe
zeti ingerekre adott, reflexjellegű válasz.
Ennek egyik aspektusaként úgy is fogalmazhatnánk, hogy az emberi nyelvi visel
kedés szándékvezérelt. Intuitíven persze mindnyájan így gondoljuk, hiszen többnyi
re valóban szándékosként éljük át saját nyelvi megnyilvánulásainkat. (Nem m indig
persze: beszélhetünk álmunkban, sokunkkal előfordul, hogy éber állapotban időn
ként magunkban beszélünk például különféle tevékenységek közben, s erős érzelmi
behatásra is mintegy szándéktalannak megélt kijelentéseket produkálhatunk. S ve
gyük észre azt is, hogy a megértést kevéssé befolyásolja a szándék: ha halljuk vala
kinek egy kijelentését anyanyelvűnkön, s a bejövő akusztikai jel nem tú l zajos, au
tomatikusan feldolgozzuk a jelentést, ezt nem tudjuk akaratlagosan gátolni.) Noha
összességében kézenfekvőnek tű n ik kijelenteni, hogy legalábbis a nyelvi produkció
48 I A nyelv
alapvetően szándékvezérelt, kötetünknek a tudatról szóló fejezetében majd azt is

látni fogjuk, hogy a szándék fogalma meglehetősen problematikus a modern tudo
mányos lélektanban. Ugyanakkor a tudatos szándék élményével összhangban van az
a tény, hogy az emberi nyelvhasználat alapvetően agykérgi ellenőrzés alatt áll.
További figyelemre méltó sajátossága az emberi nyelvi képességnek, hogy nem
kötődik szigorúan egyetlen modalitáshoz vagy modalitáspárhoz. Természetesen a
nyelv a legtöbb embernél a legtöbbször hangzó formában nyilvánul meg, azaz egy
artikulációs (produkció) és egy akusztikus modalitást (megértés) „használ” . Ez azon
ban nem szükségszerű. Mára igen jól dokumentált, hogy sok ember első nyelvként,
anyanyelvként jelnyelvet sajátít el, s az elsajátítás lényegi jelenségei, folyamata, a
jelnyelvhasználat alapvető jellegzetességei is szoros analógiát m utatnak a hangzó
nyelvekkel (pl. Rönnberg et al., 2000). A jelnyelvek esetében mindkét csatorna eltér
a hangzó nyelvtől, hiszen akusztikus helyett vizuális a bemeneti csatorna, s artiku
lációs helyett geszturális a kimeneti. Ráadásul a már elsajátított hangzó nyelvet az
emberiség jelentős része újabb elsajátítási folyamatok eredményeképpen képes írott
formában is használni, vizuális bemeneti s finommotoros, grafomotoros kimeneti
csatornát használva (lásd kötetünkben). A Braille-írás esetében pedig a vizuális be
meneti modalitást a taktilis modalitás, a tapintás helyettesíti.
A jelhasználat kontrollja nem humán fajoknál

A 20. századi etológiában és lélektanban sokáig erős meggyőződés volt, hogy a termé
szetes állati kom m unikatív viselkedések szigorúan ingerfüggőek, kéreg alatti struk
túrák által vezéreltek, és szigorúan modalitáskötöttek. Afféle inger-válasz gépezetek
nek láttuk az állatokat a tudomány szemüvegén keresztül.
Mára ez a kép jelentősen megváltozott - noha az állati jelhasználat és az emberi
nyelvhasználat közötti alapvető különbségek nem mosódtak el. Számos fajnál pél
dául azt látjuk, hogy viszonylag komplex megismerőfolyamatok állhatnak amögött,
hogy milyen körülmények között alkalmaz egy jelet (például finoman meg tudja kü
lönböztetni az élelem vagy a ragadozók fajtáit vagy mennyiségét, esetenként figye
lembe veszi a fajtársak jelenlétét vagy állapotát) - ám továbbra is úgy tűnik, az álla
ti jelzések nagy többségükben aktuálisan jelen lévő dolgokra vonatkoznak, azaz,
noha nem tekinthetőek reflexesnek, az aktuális ingerkörnyezet erősen korlátozza
őket. Például a cerkófok néha becsapják egymást, s ragadozóra utaló jelet hallatnak
akkor is, ha nincs ott a ragadozó - más példát azonban nem ismerünk viszonylag
komplex jelhasználatukból arra, hogy valamilyen jelen nem lévő objektumra vagy
eseményre referálnának.
Azt is jól látják ma a kutatók, hogy - legalábbis egyes fajoknál - a jelek reprezen
tációi is viszonylag absztraktak lehetnek. Hauser (2002) például azt mutatta ki, hogy
akusztikailag igencsak eltérő jelek halmazát használják a bundermajmok ugyanarra
a célra, hívójelként. Annak azonban nem látjuk jelét az állatvilágban, hogy más mo

OsirisKonyvek 0713 Pages1-50

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

OsirisKonyvek 0713 Pages1-50

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

■ ÁLTALÁNOS

OSIRIS • BUDAPEST, 2008

© Osiris Kiadó, 2008

1. A nyelvi képesség term észete (Győri Miklós) 29

8. A m egism erő elm e átfogó m odelljei (Győri Miklós) 229

13. Á ltalános gondolkodási fo ly am ato k (Krajcsi Attila) 361

1. fejezet . A nyelvi képesség term észete 29

M IK É N T KÖZELÍT A M A I LÉLEKTAN A NYELVHEZ? 29

A NYELV K ITÜ N TE TE TT JELENTŐSÉGE K O G N ITÍV SZEM PO N TB Ó L 36

A PARADOXONOK FELOLDÁSA FELÉ: A NYELV A U T O N Ó M IÁ JA ? 42

NYELVI KÉPESSÉG A Z EM BERNÉL ÉS JE LH A S Z N Á L A T M Á S FAJO K N Á L 47

A kifejezhető jelen tések 51

2. fejezet. Beszédészlelés, mentális lexikon, beszédmegértés,

3 . fejezet. Nyelvtani feldolgozás 116

MO RFO LÓG IAI FELDOLGOZÁS 121

4. FEJEZET Olvasás 155

AZ OLVASÁS PSZICHOLÓGIAI MODELLJEI 159

OLVASÁS ÉS A NYELVI RENDSZER 168

SZÖVEGÉRTŐ OLVASÁS 173

5. fejezet. A nyelvi és emlékezeti folyam atok kapcsolata 179

PROCEDURÁLIS RENDSZEREK ÉS M O N D A TM E G É R TÉ S 183

6 . fejezet. Nyelv és agyműködés 187

A Z EM BERI K O M M U N IK Á C IÓ M IN T SZÁNDÉKKIFEJEZÉS ÉS SZÁ N D ÉK FELISM ER ÉS 206

TÚL A SZÁ N D ÉK K Ö ZPO N TÚ K O M M U N IK Á C IÓ N 219

8 . fejezet. A m egism erő' elm e á tfo g ó m od elljei 229

BEVEZETÉS: A SOKFÉLE ELME 229

A M EG ISM ER Ő ELME M O DELLJEINEK KÖZÖS ALAPJA:

A REPREZENTÁCIÓK A LA PVETŐ TÍP U S A I - HELY, TA R TA LO M , FO R M A , FOLYAM AT 232

M IÉ R T N E M T Ű N IK HELYESNEK A M E G ISM ER Ő ELME T IS Z T Á N IN D EXIK U S

VA N N A K -E A NALÓG REPREZENTÁCIÓINK? 237

A Z ELME M IN T SZIM B Ó LU M FELD O LG O ZÓ RENDSZER 240

A M O D U L FO G A LM A , A M O D U LA R ITÁ S KÉRDÉSKÖRE, ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK 245

ELOSZTOTT REPREZENTÁCIÓK: A M E G ISM ER ÉS KONNEKCIONISTA M O DELLJEI 252

HOL TAR TU N K M O S T A Z ÁTFOGÓ KO GNITÍV ELMEMODELLEKKEL? 261

9. fejezet. Tudatosság és megismerés 267

A TU D A TO SSÁG VÁLTOZÓ SZEREPE A PSZICHO LÓG IAI ELM ÉLETALKOTÁSBAN -

A TU D A TO SSÁG ALAPKÉRDÉSEI M A 270

M l A TUDATO SSÁG : A DEFINÍCIÓ KÉRDÉSE 272

HOGYAN JÖ N LÉTRE A TUDATO SSÁG : A TUDATO SSÁG TER M ÉSZETE,

M IÉ R T IS KELL A TUDATO SSÁG : A TU D A TO SSÁG SZEREPE A M E G ISM ER ÉS B EN 284

A Z ÁTFOGÓ M EG ISM ER ÉSM O D ELLEK ÉS A TU D A TO SSÁG 293

A M Ó DOSULT TUDATÁLLAPOTO K FO G A LM A 299

INDUKCIÓS MÓDSZEREK ÉS FELTÉTELEK 300

H IPN Ó ZIS 307

PSZICHEDELIKUS SZEREK 315

R IT M U S , DOB, TÁNC 318

EGYÉB INDUKCIÓS TEC HNIKÁK ÉS KÖRÜLMÉNYEK 318

11. fejezet. Viselkedéskontroll és megismerés: a végrehajtó működések 322

A VÉG R EH AJTÓ MŰKÖDÉSEK FO G A LM A 324

A VÉG R EH AJTÓ MŰKÖDÉSEK K O M PO N EN SEI 326

A VÉGREHAJTÓ M ŰKÖDÉSEK JELENTŐSÉGE 328

A VÉGREHAJTÓ M ŰKÖDÉSEK EGY M O DELLJE: A Z ELLENŐRZŐ FIGYELM I RENDSZER 330

A VÉGREHAJTÓ M ŰKÖDÉSEK MÉRÉSE, TESZTELÉSE 332

12. fejezet . M ások viselkedésének m egértése és az éntudatosság 336

ELM EFILO ZÓ FIAI A L A P FO G A LM A K - IN TEN C IO N A LITÁ S 338

A SZO C IÁ LPSZIC H O LÓ G IA KORAI K LA SSZIK U SA I - ATTRIBÚCIÓ ELM ÉLETEK 346

A Z „ÉN" ÉS A „M Á S IK " PERSPEKTÍVÁJA 347

13. fejezet. Általános gondolkodási folyamatok 361

KORAI ELKÉPZELÉSEK 362

A KO GNITÍV SZEM LÉLET M EGJELENÉSE ÉS A PR O B LÉM A M EG O LD Á S MODELLEZÉSE 367

IN T U IT ÍV ISM ERETEK 397

14. fejezet. M atem atikai gondolkodás, mentális aritmetika 404

CSECSEM ŐK S Z Á M D IS Z K R IM IN Á C IÓ S KÉPESSÉGEINEK VIZSG Á LA TA 404

Individualizm us, internalizmus. Természettudományos értelemben a nyelvi visel

pszichológiai kutatásának, ám - lévén, hogy a pszichológia is elfogadja a nyelv alapve

milyen módon, de hatékonyan - megvalósítsunk valamilyen nyelvi működést, példá

A három mondat jelentését azonosnak tekinthetjük. Ha a nyelvtan sorrendezi a sza

Miféle összegző konklúziót vonhatunk le az autonómiára mutató empirikus adatok