Sándor Ildikó: A népi játékok rejtett pedagógiája

Mi volt a játék helye, szerepe a gyermek életében 2 emberöltővel ezelőtt, (Nem is olyan nagy
idő…)? Tudatlan volt-e, tanulatlannak, műveletlennek tekinthetjük-e azokat, akik így
készültek az életre? Aki iskolázatlan az nem feltétlenül tanulatlan, műveletlen. A világ
számos pontján ma is sokan nőnek föl óvoda, iskola nélkül, de nem tanulás, nem művelődés
és nem tudás nélkül. Természetesen az óvoda és az iskola fontos vívmány, hasznos
intézmény, kulturális-társadalmi fejlődési folyamatok eredménye. Távol álljon tőlem az a
szélsőséges gondolat, hogy létjogosultságukat megkérdőjelezzem, hasznosságukat kétségbe
vonjam. Számomra az a kérdés, hogy a szájhagyományozó - kéz-, lábhagyományozó, az
intézményes nevelés, oktatás helyett a szocializációt mint domináló műveltségtovábbító
eljárást alkalmazó módszer - szolgálhat-e tanulságokkal a modern – olykor-olykor
nehézségekkel, válságokkal küzdő — intézményes nevelésnek, oktatásnak, a pedagógia
tudományának.

A népi játék „rejtett pedagógia”

- rejtve marad használói előtt a paraszti kultúrában, a néphagyományban, nem tudatosul

bennük a játék pedagógiai eszközként, módszerként és tananyagként való használata
- rejtőzködik korunk pedagógiai elméletei, kutatásai elől is: nem szisztematikus,
fogalmi szinten is megnyilvánuló pedagógiával állunk szemben, nincs írásban vagy
más módon rögzítve, nem köthető név- vagy intézmény szerint valakihez

A játékanyag tagolódik életkorok és szükség esetén nemek szerint (ez utóbbira külön is hadd
hívjam föl a figyelmet!)
életkori tagolódása azt jelentette, hogy a gyerek egy-egy adott életkorban azt játszotta,
amire képes volt, amire készen állt és amire szüksége volt
- az első 3 életévben az érintésen, testközelségen alapuló, kétszemélyes ölbeli játékot,
- kamaszkorban a szabályok betartásán, alkalmazásán és alakításán alapuló, összetett,
versengő, mozgásos-eszközös, sportjellegű csapatjátékokat, ahol a taktika, az
együttműködés, a győzelem és a kudarc elviselése egyformán fontos elem,
- a két nem egymás közti viszonyában pedig azokat a játékokat, amelyek a majdani
párválasztást, udvarlást előkészítő, a párkapcsolatra szocializáló szerepet játszottak
- a finommotorika fejlesztése, a szem- és kézmozgás összehangolása nemcsak ma
fontos, az írástanítás érdekében, hanem akkor is az volt, amikor a gyermekeket a
majdani szerszámhasználat felé terelgették (fonás, tű használata, véső, kalapács, sarló,
kasza használata az aratásnál)
- a jó testtudat és testhasználat eredményeképp pl. kapálni is sokkal gazdaságosabb
energiabefektetéssel tudnak, mint mi

- mit tanítottak
- hogyan tanították
- összehasonlító elemzés

A népi játék egyaránt jelent rendkívül gazdag anyagot és a mai pedagógia számára
alternatívát jelentő módszert is.

Hogyan?
Játék formájában –erős belső motiváltság a játszók részéről
 Cselekedtetve, tapasztalás útján: kiemelten fontos a mozgás illetve az érzékszervek
együttes használatát igénylő komplexitás
Megjelenési formái: ének, szöveg, mozgás, tárgykészítés, tárgyhasználat, a
játékcselekmény része a társas-közösségi jelleg (szociális vonatkozások, kooperáció)

Megfigyeléseink, tapasztalataink
- 1. a játék egyfajta diagnosztikus eszköz (érdemes volna felállítani az egzakt
paramétereket, nagy számú esetmegfigyelésből általánosabb érvényű
következtetéseket levonni, ezt természetesen mindig követni kell más méréseknek,
vizsgálatoknak
- 2. a népi játékokban fejlesztési lehetőségek rejlenek
- általános megállapítás, hogy az énekes játékot játszó, néptáncoló (hangszeren zenélő)
osztályok, gyerekek hatékonyabban tanulnak, gyorsabban sajátítják el az írás-olvasást
- Olyan kooperációra volna szükség, ahol a fejlesztő szakemberek és a népi játékokat a
gyakorlatban is ismerők, a tanítás metodikájában már jártasságot szerzettek
feladatsorokat állítanának össze
o Páros tevékenységek
o Kiscsoportos tev.
o Osztálynyi létszámmal végezhető
o Részint életkori, részint problémaorientált bontásban (hintáztató mondókák a
numerikus számolásban, fogyó-gyarapodó játékok a mennyiségek
alakításában, irányok és oldaliság motoros bevésése mozgásos népi játékok
segítségével)
Egyaránt lenne benne természetes anyagokkal való kézművesség (agyag, szövés-
fonások, gyékény-csuhé, gyöngyfűzés, gyapjú –nemezelés) és énekes ill. eszközös,
sportjellegű mozgásos játékok

Minden funkcionális (nem azért gömbölygetünk krepp papír gombócokat, hogy a

finommotorikánk fejlődjön, hanem agyaggyöngyöt készítünk nyakláncnak.
A gyerek „csak” játszik, mi azonban bizonyos játékokat tudatosan alkalmazunk,
tudva, mire jók, hogyan épülnek egymásra.
A játékok a foglalkozásokon való differenciálás lehetőségét is megadják:
létszámok (2 személyes, néhány fős, nagyobb csoportot igénylő), komplexitásuk
okán kinél ezt, kinél azt a területet veszik célba.