Az irodalmi (írott) nyelvi norma kialakulásának folyamata a 16. századtól a 18.

századig
A magyar nyelv és a reformáció – középmagyar kor 1526-1772
 16. század legjelentősebb európai szellemi áramlataként, „legtermékenyebb
történelemformáló eseménye - reformáció-> fontos szerepet játszott a magyarság és a magyar
nyelv szempontjából
 A nyelvújítás a nyelvre, a hitújításra, a reformáció pedig közvetlenül a hitéletre irányult.
o közös bennük: a nyelvközösség életét nagyban befolyásolták, következményei miatt
mindegyik túllépte szűkebb határait
 A reformáció két, össztársadalmi szempontból is nagyon fontos, egymással szorosan
összefüggő területen hozott áttörő eredményeket
o az anyanyelvűsítés elterjesztése
o nyilvánosság kiépítése
 A reformáció kezdetét Luther 95 tételének 1517. október 31-én Wittenberg
o Ágoston rendi szerzetes, az egyház megreformálása és a hitéletnek bibliai
alapokra helyezését sürgette, mert a római katolikus egyháznak valóban súlyos
problémái
 a 11. században volt a nagy egyházszakadás, de akkor az erkölcsöt akarták megreformálni,
nem az Egyházat
 Luther és a reformátorok már az Egyház életét és struktúráját is módosítani kívánták
 tehát a hitélettel összefüggő kérdések fölvetésével és tematizálásával indult a reformáció
 A reformációt megelőző századokban még szinte kizárólag csak a misztérium eszköze volt a
nyelv
 A szakrális, szent nyelvek: a héber, a görög és a latin az Istennel való beszélgetés szent
nyelvei - Ezeket a halandó embernek nem föltétlenül kellett értenie
 Most igénnyé vált a megértetés és a megértés
 Luther úgy vélte, sokkal nagyobb veszélyt rejt az Ige általános hozzáférésének
megakadályozása, mint az eretnekség, amelytől Róma tartott
 Mi volt Magyarországon a reformáció előtt?
o A magyar nyelv bizonyos fokú használatát gyakorlati szükség diktálta, a latinul nem
tudó és főként apácák lelki gondozásának a szükséglete kényszerítette ki
 Ez a folyamat azonban a 15–16. század fordulóján még csak annyira jutott, „hogy az egyházi
és világi literátusok a gondozásuk alatt álló irodalom leggyakoribb formáit művelték
magyarul
 A 15. században zajló reformok, az új szabályok segítették az anyanyelvi írásbeliség
terjedését
 Az első magyar bibliafordítások 15. századiak, de nem teljesek. (Az Apor, a Bécsi és a
Müncheni kódexben őrződtek meg. Az Újszövetség négy evangéliumának az első magyar
fordítása a Müncheni kódexben olvasható.)

 A reformáció számára az anyanyelvűsítés stratégiai fontosságú kérdés volt: anyanyelvű

Bibliát és széles körű bibliaismeretet kívánt elterjeszteni

 Luther német bibliafordításának újszövetségi része 1522-ben, teljes fordítása 1534-ben jelent
meg
 Mo.-n első teljes bibliafordítás- Károli Gáspár 1590 Vizsolyi Biblia – óriási teljesítmény
 A reformációnak és a könyvnyomtatásnak a terjedése Magyarországon egybeesett

 a reformáció követői felismerték a könyvnyomtatásban rejlő lehetőséget

 a magyarországi nyomdák a 16. században protestáns nyomdák voltak (Pápa, Sopron,

Pozsony, Kassa, Debrecen, Kolozsvár)

 mindössze a nagyszombati nyomda volt katolikus

16. század második fele

 Az anyanyelv terjesztése folyamatának természetes velejárója volt a világi irodalom magyar

nyelvűségének a kibontakozása is
 gyülekezeti énekköltészet, énekeskönyvek - az első (német nyelvű) 1525
 mintaadó funkciót töltöttek be, erősítették az olvasni tudókban a mintakövetésnek nemcsak
tudatos szándékát, hanem ezzel egyengették az alakuló, az egységesülés irányába haladó
irodalmi nyelv tényleges követésének útját is

 A Vizsolyi Biblia jelentősége nyelvi szempontból többszörös

 A Károli-bibliának a beszélt nyelvre, a nyelvjárásokra is volt hatást

 reformáció arra is törekedett, hogy nagy területen és széles körben iskolahálózatot építsen ki
az elemi szint – gimnázium - főiskola

 A reformáció újfajta kommunikációs lehetőségeket ad

 tudatosul a magyar anyanyelvűekben a nyelvi összetartozás és a nyilvánosságnak a fontossága

is, ez a folyamat a nemzetté válást előkészítő egyik tényező volt
 Sorban írják a magyar grammatikákat: az első magyar nyelven írt Dévai Bíró Mátyás:
Orthographia Vngarica
 Ebből a humanista gyökerű, a reformáció megerősítette hagyományból nőtt ki a magyar
nyelvközösségben az anyanyelvvel való tudatos törődés értelmiségi hagyománya, amely a 16.
század második felében formálódott bibliafordítók, grammatika- és ortográfiaírók,
prédikátorok és nyomdászok, tehát az anyanyelvükkel mesterségükből következően
foglalkozók körében
 Ők azok, akik az elsők között voltak az irodalmi nyelv és a helyesírás egységesítésének
előmozdításában
Befejezés: A kereszténység töredezett állapotban élt – egyházszakadás, majd a reformáció
következett a 16. században és az evangélikus, a református és az unitárius mellett
újprotestáns gyülekezetek, irányzatok is színre léptek
 9.
A KÖZÉPMAGYAR KOR

 Mohács - az ország három részre szakadása, megszűnt a magyar királyi udvar, a kolostorok és
iskoláik, könyvmásoló műhelyeik pedig nagy számban elpusztultak
 művelődési föllendülés következett be a töröktől nem megszállt országrészeken, amely a
magyar nyelv szempontjából pozitív változásokat hozott
 A 18. században dőlt el a versengés: a nyugati visszaszorult, s a keleti-északkeleti nyert egyre
inkább teret
 a nyelvtanírók fele az északkeleti területről származott (Sylvester, Geleji Katona,
Misztótfalusi, Szőnyi Nagy és Tsétsi)
 Szerepet játszott az is, hogy a nyugati nyelvjárásokat német hatástól befolyásoltnak tartották,
s velük szemben a keleti nyelvhasználatot tekintették eredetibb s „tiszta” magyarnak
 Az í-zés kerülése a legföltűnőbb (Sylvester János még í-ző előszót írt Új testamentum-
fordításához)
 Ami ebből megmaradt, csak az -ít igeképző (az -ét változattal szemben). Az ü : i szembenállás
tagjaiból többségben az ü-zők maradtak meg (kild : küld, kilsé : külső, szikség : szükség)
 Az ő : ű váltakozás kérdésében az idő az ő-s alakok javára döntött (kő : kű, jő : jű). Az ö-ző
alakok ellenében többnyire az e-ző alakok nyertek teret (tött : tett, pör : per, értötte : értette,
kéröm : kérem).
 Nagy volt az ingadozás bizonyos határozóragok használatában (-ból/-búl/-bol; -ról/-rúl/-rol; -
tól/-túl/-tol).
 A -ban rag -ba és -ban változata közül az utóbbi az írott nyelvben állapodik meg egyre inkább
 A 16. század végére szorítja ki az -unk/-ünk az -onk/-enk/-önk-öt
 Az egységesülés nem szorítkozott hangtani jelenségekre, még elfogadott volt pl. az emberek
házok, a költségekvel, tisztségjek alakváltozat-típus is
 Maradtak képzőhasználati eltérések: a -doz : -dos és a -koz : -kos párok közül az előbbiek a
nyugati, az utóbbiak a keleti magyar nyelvterületre jellemzők (fogdoz : fogdos, futkoz :
futkos).
 Maradtak szókészleti kettősségek: pl. az annál kisebb: attól kisebb, egres: köszméte, kell
mennem : kell menjek, föl : fel, felhő : felleg, krumpli : pityóka, kukorica : tengeri, kánya

1. Megindult a magyar nyelv kutatása és leírása, magyar grammatikák jelentek meg:

Sylvester János: Grammatica Hvngarolatina (1539)
Dévai Biró Mátyás munkája: Orthographia Vngarica (1549)
Szenczi Molnár Albert az első teljes magyar nyelvtan szerzője
Geleji Katona István: Magyar Grammatikatska (1645)
2. A magyar nyelv egyre inkább helyt kapott és terjedt az iskolai oktatásban
3. Sorra-rendre jelentek meg az első magyar nyelvű tudományos könyvek