17.

Identitás (szemiotikai, kommunikációelméleti, pszichológiai és nyelvészeti megközelítés)

Identitás fogalma:
- Az identitás, azaz az én-tudatosság a személyiségfejlődés és a szocializáció eredménye.
- az emberi kölcsönhatások során jön létre.

Fajtái:
- nemi identitás
- nemzeti identitás
- vallási identitás
- szakmai identitás

Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok 38 – 75

A kétszemélyes szocializációs rendszer hatásaitól az önkontroll kialakulásáig:

A kritikus fejlődési szakaszok és bevésődések:

 A személyiség testi-lelki fejlődésének megalapozása az anya-gyermek kapcsolatban rejlik. Ez az első társas kontaktusforma.
- A csecsemő számára az anyja a külvilágot képviseli, így olyannak ismeri meg a világot, amilyenek jelzéseket kap
az anyától.
- Az ember legplasztikusabb időszaka ez: soha többé nem tanulunk még ennyi idő alatt, olyan sokat, mint az első
életévben.
 A fejlődési folyamatot a külvilág hatásai, az érést pedig a beprogramozott örökletes lehetőségek hajtóereje mozgatja. Az
éréshez viszont szociális hatásokra is szükség van. Ezek egyben biológiai ingerül is szolgálnak. A funkció gyakorlása aztán
egyre egyenletesebbé teszi az érési folyamatot.
 Az embereknél is megmutatkozó kritikus fejlődési csomópontokat René Spitz megfigyelései nyomán az első életévben
két jellegzetes reakció megszületése jelzi:
1. Mosolyválasz megjelenése: Az igazi mosoly kezdetei 2-3 hónapos korra tehetők. Ekkor már egy személy
jelenléte hívja elő a mosolyt, bárki kiválthatja, de lényeges az, hogy csak emberi arc látása váltja ki.
2. Második kritikus csomópont az Első szorongás fellépése: Ezt a szorongást az idézi elő, ha a gyermek kiáltó,
hívő hangjára nem az anya, hanem helyette idegen közeledik hozzá. A várakozási csalódás keserűségét és
bizonytalanságérzetét tükröző szorongó arckifejezés, a sírás egyben jelzése annak, hogy már kialakult az anya
személye iránti felcserélhetetlen ragaszkodás és bizalom.
 Az idegenektől való szorongás és a személynek szóló ragaszkodás létrejötte után felgyorsul a környezettel való kapcsolat
más, változatos formáinak szerveződése is. A gyermek fogékonysága megnő a követelmények és a tilalmak átvételére. Ekkor
jut el a beszéd előtti korszak végéhez, véget ér a mimikával és gesztusokkal folyó, pantomimikus élőbeszéd. A gyermek
lalázásait felváltja az első valódi, egyértelműen használt szó, a „nem”.
3. Tagadás (harmadik kritikus fejlődési csomópont) megjelenése: Már nem pusztán az anyai tilalmak
mechanikus ismétlése. Olyan helyzetben lép fel, amikor egy gyermeki szándék szembekerül a szülői tilalmakkal.
Ez az első erőpróba, a saját aktivitás akarása, és az én önállóvá válására.

Az egyedi lelki rendszer kialakulása:

 Az én születésének folyamatát a lélektan az én tudat (öneszmélés) kialakulásában határozza meg.
- Az önfelismerés, saját testünk és a környezet határainak megvonása, cselekvéseink sajátként való átélése adja
önmagunk egységélményét.
- Az oda-vissza játékokban, amikor a gyermek és felnőtt váltva teszik ugyanazt, a gyerek átéli a cselekvés és az
elszenvedés különbségét.
- A gyerek ebben a cselekvésben kezdi el megkülönböztetni magát anyjától.
- A gyermek úgy eszmél önmagára, hogy nem adja oda játékát egy másik gyereknek, úgy eszmél önmagára, hogy
saját dolgát nem adja oda a másiknak. Ezt nevezik dackorszaknak.
- A dac, olyan ellenszegülés, amelyben nem a szülőtől való elszakadásról van szó, hanem olyan időleges
szembefordulásról, amelyben a gyermek belsőleg válik képessé elkülöníteni az én-te viszonylatkét tagját.
- Az önfelismerés és önelhatárolás 5 lépése:
1. A gyermek nem reagál önmaga látványára.
2. A másik már érdekli, de önfelismerésre még nem képes.
3. A tükörképben felfedezett, ismernek arcnak megkeresi az eredetijét, tehát a valódi másik felé fordul.
4. Elkezdi érdekelni saját tükörképe, de még nincs önfelismerése.
5. Kínos, zavart és feszengő magatartás keretében kifejezésre juttatja, hogy felismerte önmagát.

A belső tilalmi és szabályozórendszer kialakulása:

 Az utánzás nem szándékos folyamatban valósul meg, hanem spontán módon szövődik bele a gyermek mindennapjaiba. Ez
idő alatt alakul ki a belső kontroll képessége és megtörténik a külső követelmények, szabályok és viselkedési normák
beépítése.
 A külső elvárások azok a normák, amelyekhez a gyermeki viselkedésnek illeszkednie kell. Ezek a normák korlátozzák és
késleltetésre késztetik a gyermek azonnali kielégülést kereső vágyait, kívánságait.
 A pozitív önkontroll alakulásának folyamatában a bűntudatnak meghatározó szerepe van.
- Amikor a gyermek belenyúl a vendége számára készített ételbe, és szidást kap érte, ez még csak negatív
önkontrollra teszi képessé. Legközelebb nem nyúl a tálba, de a vágyakozás jelentkezik ugyanúgy, mert a csábítás
erős.
- Viszont, amikor már a vágyott dologra való rágondolás nyomán fellép a nem szabad tilalma, ha egyfajta belső
fékező erő lép fel, és ha a következmény képzeleti előrevetítése kiváltja a büntetés szégyenélményének
feszültségét, akkor már kialakultnak vehető a lelki tilalmi rendszer, amelyet lelkiismeretnek is nevezhetünk.

Az én egyensúly védelmi eszközei:

 Az én védő technikák kialakítására a gyermeket nagy erővel ösztönzik, a kezdetben külső, később már beépülő tilalmak,
szabályok. Amikor az én-rendszer már a lelkiismereti kontrollal segíti az önszabályozást, akkorra tehető egy sajátos védelmi
mód kialakulása, ez a részleges felejtés, más néven elfojtás.
- Az elfojtás szelektív amennyiben olyan dolgokat felejtünk el, amelyekhez szégyen, szorongás, megalázottsági vagy
bűntudati érzések tapadnak. Elfelejtünk mindent, amire még rágondolni is kínos, mert ellentétben áll a szociális
elvárásokkal, belső értékrendszerünkkel.
o A szelektív felejtéssel kizárjuk tudatos világunkból mindazt, ami önbecsülésünket megzavarná.
- Az elfojtás azonban már a környezetünkben lévő dolgok észlelését is befolyásolhatja, mint úgynevezett
perceptuális/észlelési elhárítás. A környezetünkben lévő dolgokat „nem vesszük észre”, mert rájuk szociális tilalom
vonatkozik.
 Éppen a tilalmak és a szabályok beépítése és belső, önálló működése mozgatja a veszélyelhárító énvédő technikákat is,
amelyek a belső konfliktusok elkerülését szolgálják. Így alakul ki a racionalizálás, a reakcióképzés és a kompenzáció.
- A racionalizálással megmagyarázzuk a bizonyítványunkat, értelmesen megmagyarázzuk a meghiúsult
elérhetetlen, vagy kudarccal járó helyzeteket. A reakcióképzés alapját a függési helyzet, a szülők iránti szeretet és a
büntetéstől való félelem alakítja ki.
- A reakcióképzés alapját a függési helyzet, a szülök iránti szeretet és a büntetéstől való félelem alakítja ki. A
korlátozó szülő akadályokat állít a gyermek elé, akiben a frusztráció agressziót ébreszt. Az ellenszegüléssel járó
veszélyeket a gyermek azzal hidalja át, hogy a vágy (agresszívnak lenni) ellentétes irányú reakciójával szorítja ki
tudatából a veszélyes impulzust. Ezért engedelmessé válik, az eddigi vadóc. Az átalakulás tartós.
- A kompenzáció olyan kiegyenlítésre törekvés, amelynek alkalmazása a szociális elismerésért, az önértékelési
egyensúly megvalósításáért történik.
- Aszerint, hogy az egyén a szociális veszélyhelyzetek milyen módon képes észlelni, felfogni, tudatosítani, valamint
aszerint, hogy milyen védekezésimóddal oldja meg ezeket, két típus különíthető el, represszor és szenzitizátor.
o Represszor: A represszor hajlam azt jelenti, hogy a személyiség az elfojtásos elhárításmódokat
részesíti előnyben, észlelése során nem tudatosítja a veszélyt. (A represszorrá váló gyermekek
szülei türelmesebbek, elfogadóbbak, engedékenyebbek, a szülők egymáshoz való viszonya
harmonikusabb.)
o Szenzitizátor: A szenzitizátor viszont könnyen észreveszi és tudatosítja a veszélyeket, jobban
emlékszik ezekre a helyzetekre, mint a kellemes élményekre. Énvédő eszközeiben a kivetítő
elhárításformák uralkodnak, mint a projekció, izoláció és racionalizáció. (Szülei sokszor büntetnek,
intoleránsabbak, önmagukat is alulértékelik, házastársi kapcsolatuk kiegyenlítetlen.)

Utánzás, mintakövetés, azonosulás:

 Az azonosulás kettő szálon halad a fejlődésben.
 Az legkorábban meginduló identifikációt az anya indukálja. Mozgatóereje az anya távolléti által kiváltott bizonytalansági
feszültség, a szeparációs félelem, a gyermek az anyai távollétet örökkévalónak, a kínérzéseket pedig feloldhatatlannak éli
meg.
- Az utánzásos fonalon haladó azonosulás, azonban eszközévé válik a félelem feloldásának. A gyermek úgy kezd
viselkedni, mint az anyja, és ezzel mintegy saját magatartásával személyesíti meg anyját. Ezzel pedig feloldja a
távollét elviselhetetlenségét.
- Az utánzás sajátos érzelmi-indulati töltése és szándéktalan jellege teszi lehetővé, hogy már ne csak utánzásról,
hanem a szülővel való azonosulásról beszéljünk.
 Az identifikáció második szálát a környezet szabályozó törekvéseinek tapasztalása bontja ki. A hagyományos
családmodellben még mindig leginkább az apa a fegyelmező erő, a követelmények közvetítésének óriása. Az apai tilalom
és büntetés azért elviselhetetlen a gyermek számára, mert attól ered, akit csodál és szeret. Az apától való félelem és a vele
szembeni érzelmi kettősség megoldását éppen az azonosulás folyamata szolgálja.
 Ez az identifikációs folyamat a gyermekben megoldja a szocializációs egyik legnagyobb dilemmáját: a vágyak
korlátozását és magatartásának a társas elvárásokhoz való igazítását.
 Az azonosulás során akaratlanul veszi át a gyermek az érzelmileg jelentős személyek viselkedésmódját, elvárásait,
tulajdonságait. De tudatosan is igyekszik olyanná válni, mint a mindentudó felnőttek, akiket szeret és akiktől fél. Mindez
pedig segíti az énideál felépítését.
- Így alakul ki a belsővé váló korlátozásokon át az a lelki rendszer, amely az embert a valóság követelményeinek
felmérésére, a szabályok betartására, a normák és viselkedési lehetőségek felfogására az alkalmazására képesíti.
- Így történik később a serdülő felnőtté válásában is a pedagógusok, felnőttek bizonyos vonzó és csodált
tulajdonságainak átvétele.
  Az identifikációs folyamat teszi lehetővé a nemi szerepviselkedés árnyalt formáinak elsajátítását is, sőt a megfelelő nemi
viselkedés, az örömképes és normális szerelmi életrevaló képesség kifejlődésében különös a jelentősége.

A FELNŐTTI LÉT KÜSZÖBÉN:

Identitásváltozás a serdülőkorban :
 6 éves kor körül bekövetkezik a társas kapcsolatok nagy fordulata, amelyet átpártolásnak nevezünk, a társas érdeklődés a
felnőttekről áttolódik az egykorú gyermekek közösségére.
 Az identitás az önmagunkról kialakult testi, cselekvési, viszonylat- és értékképzetek egysége. Magunkat általában olyannak
ismerjük, amilyennek cselekedeteink és másokhoz való viszonyaink mutatnak, és olyannak amilyennek mások minősítenek
minket.
- Az identitás tehát olyan sajátos egység, amelyben az egyén egyedi vonásai és szociális viszonylatai sűrűsödnek. Ez
alkotja az egyén önmagáról kialakult képét és önértékképzetét is.
 Az identitást kulturális jelek is kifejezésre juttathatják.
- Az egyenruha a társadalmi egységhez tartozást, a frizura, a ruha a nemi hovatartozást, a fehér bot a látási
fogyatékosságot képviseli stb.
- Az identitás változásait az öltözet, a frizura változtatásai jól tükrözik.
 A gyerek fejlődési folyamata társas közegben zajló folyamatos tanulás, ez nem más, mint az identitás keresésének
kialakításának és változtatásának hosszú időszaka. Minél hangsúlyosabb az önkeresés, a belső bizonytalanság, minél nagyobb
a valahova tartozás igénye, annál jobban hangsúlyozódik az identitás-labilitás.
- Pl.: Serdülőkorban a leghangsúlyosabb az identitáskellékek használata: dohányzás, legmodernebb ruha.
 Az új identitás kialakulásának útja három szakaszban történik: Először fantáziában éljük át az új képet magunkról, aztán
ennek külső kellékeit valósítjuk meg (frizura, ruhaváltoztatás) végül az új külsőhöz illesztett viselkedésmódokat is
begyakoroljuk és azokat a külső visszajelentések szerint módosítjuk, állandósítjuk.

Apró István (szerk.): Média és identitás. NMHH, Médiatudományi Intézet, 2014.

Kitta Gergely: Fiatalok, újmédia, identitás

 A fejlődéspszichológia korai vezéralakja, Erik Homburger Erikson azt állította, hogy az ember identitása élete során
folyamatosan csiszolódik. Énképük a változó társadalmi elvárásokon, értékrendszereken, szocializációs színtereken és
szerepeken keresztül érlelődik, ahogy újabb és újabb, önmeghatározásunkat is befolyásoló helyzettel szembesülünk életünk
során. Ezzel együtt az egyén identitása fiatalkorban nagyjából azért már kialakul.
 Identitásuk keresése során az ifjúság fokozatosan leválik a szülők világáról. A fiatalok sokszor lázadnak, áthágják a fennálló
játékszabályokat, kikezdik azokat a hagyományokat, amelyekkel a szülői környezetet leírhatóvá válik. Dacolnak a
konvenciókkal; céljuk persze nem az önmagában vett rombolás, éppen fordítva, valami új felállítása a régi dolgok
talapzatán. Mindezt a fiatalok úgy teszik meg, hogy miközben kétségtelenül tanulnak is a szülőktől, generációjukat
igyekeznek megkülönböztetni a felnőtt nemzedéktől és annak szokásvilágától. Egész egyszerűen mások akarnak lenni.
 A fiatalok szokatlan, sokak számára oda nem illőnek vagy nem helyénvalónak tűnő „csakazértis” magatartása tehát a
megkülönböztetés, a figyelemfelkeltés stratégiájának része, olyan attitűd, amely önmagunk felfedezésének és
megértésének természetes velejárója.
 Miközben személyiségfejlődésről, identitáskereséséről beszélünk, olyan fogalmakról kell szükségképpen szót ejtenünk, mint
érték, norma, szabály, hagyomány, konvenció stb. Amellett, hogy ezek a kategóriák a társadalmi magatartáslényegi vetületei,
a tágabban értelmezett kulturális viselkedés kereteit is kijelölik. Azt, hogy pontosan mi a kultúra, számos módon
megközelíthetjük. Számunkra ezek közül azonban most csak az egyik érdekes: a kommunikációelmélet. Érvelésünk
szempontjából fontos, hogy a kommunikációtudomány uralkodó felfogása szerint a nyugati világ mindennapjait
átszövő és meghatározó média fajsúlyos kulturális tényező, sőt arra akár kulturális paradigmaként is tekinthetünk.
 Ha elfogadjuk, hogy a média kulturális, identifikációs tényező, akkor e logika mentén elismerhetjük azt is, hogy a
médiaválasztás és fogyasztás módja is az. Vagyis amikor a fiatalok elfordulnak a hagyományos médiától és nyitnak az
új média felé, akkor ezt identifikációs céllal is teszik. Azért teszik, mert meg akarják különböztetni magukat a
felnőttek médiahasználati tradícióitól. Az internet melletti döntés ekképpen lesz érték- és stílusválasztássá, így lép elő
kulturális tényezővé. A web előnyben részesítése és fokozott használata olyan kulturális kód, amellyel egy új generáció
végzi el saját maga azonosítását a korábbi nemzedékekhez képest.
 Az internet azonban más tekintetben is a fiatalok segítségére van identitásuk megtalálásában.
- Ahhoz, hogy használjunk egy médiaeszközt, először meg kell azt ismernünk, el kell sajátítanunk az
alkalmazásához szükséges ismereteket. Ez egy analóg televízió, rádió vagy az újság és általában a tradicionális
médiatípusok esetében egyszerű, még az idősebb korosztályok számára sem okoz túl nagy gondot. Az emberek
általában tudják, mire figyeljenek, mit tegyenek, ha újságot akarnak olvasni, televíziót szeretnének nézni vagy be
akarják kapcsolni a rádiót. Az új médiával már egészen más a helyzet. Főleg az idősebb médiafogyasztók jelentős
része számára az új technológiák és médiaszolgáltatások idegenül hatnak.
- A helyzet a fiatalokkal egészen más. Az ifjúság beleszületett az információs korba, ezért többnyire
autodidakta módon szerzi meg az internet, az okostelefonok, a számítógépek szolgáltatásainak teljes körű
használatához szükséges tudást, mindezt pedig olyan játszi könnyedséggel teszi, hogy afelett az idősek értetlenül
állnak.
- A fiatalok tehát olyat tudnak, amit az idősebb korosztály kevésbé ért.
- Ez túlzás nélkül olyan momentum, ami történelmi jelentőségű a mai fiatal generáció identifikálódása
szempontjából. Tulajdonképpen ez az első olyan eset, hogy nem a felnőttek mondják el az ifjaknak, hogyan
kell valamit csinálni, hanem az ifjúság ülteti le maga mellé felmenőit, hogy megtanítsa nekik, hogyan
boldogulhatnak a modern médiaeszközökkel. A fordított szocializáció támogatást ad ahhoz, hogy a fiatalok
sikeresnek érezzék magukat a felnőttek világában.
- A net az ifjúság sikerességének letéteményese, erő, amely a megkülönböztetés stratégiáját támogatja a fiatalok
körében.

- Az identitáskeresés során az önmegvalósítás a legfontosabb a fiatalok számára. Az önmegvalósítás a

Maslow-féle emberi szükséglet-piramis csúcsa. A belső indíttatás, amit Maslow önaktualizációnak is nevez,
arra sarkallja a fiatalokat, hogy egyéniségüket, képességeiket kibontakoztatva, fokozatosan önálló
személyiséggé váljanak. De hogyan tud ebben az internet a fiatalok segítségére lenni? Vegyük sorba a különböző
lehetőségeket.
- A fiatalok személyiségfejlődését kettős kép jellemzi. Identitásának kutatása során az ifjúság néha arra
vágyik, hogy kitűnjön, hogy megmutassa magát. Néha pedig inkább menekülne a megfelelési kényszerek
hozta bizonytalanság elől, elrejtőzne. Akár a nyilvánosságot habzsolva, akár bújkálva, de a fiatalok
önmagukat keresik és valósítják meg a neten való jelenléttel.
- Például egy közösségi portálra kiposztolt gondolat, hangulat vagy már elkészült médiatartalom az azt közlő
fiatal személyiségére reflektál, abból merít, és az arra érkező reakciók segítségével alakítja is az énképet.
Egy blogbejegyzés, egy közösségi fórumon való hozzászólás, egy fájlmegosztó csatornára feltöltött tartalom
minden fiatalnak lehetőséget ad arra, hogy a nyilvánosság előtt méretesse meg magát és megmutassa: én ez
vagyok, én ilyet tudok csinálni. Az internet tehát egyrészt úgy segíti a fiatalok önmegvalósítását, hogy
lehetőséget ad nekik kitűnni.
- Másrészt, jól tudjuk például, hogy a tinédzserek sokszor elégedetlenek testi énképükkel. Serdülőkorban a
fiatalok több izmot, kevesebb pattanást, vékony lábakat, más szemszínt, hosszabb hajat és még ki tudja, mit
szeretnének magukon változtatni, ami miatt szégyellik magukat, nehezen vállalják fel adottságaikat
nyilvánosan. A weben viszont el tudnak rejtőzni. A világháló kiváló terep arra, hogy név nélkül teszteljük,
mit gondolnak rólunk mások, de arra is jó, hogy szabadon beszélhessünk a hasonló problémákkal
küzdőkkel, és csökkentsük a magunkban lévő feszültséget. A beazonosíthatatlan felhasználónevekkel való
csetelés, a név nélküli fórumozás, az online videojátékokban választott és ott fejlesztgetett karakterek módot adnak
arra, hogy a fiatalok tét nélkül teszteljenek különböző én-variánsokat a neten.

- A testreszabhatóság a posztmodern kor egyik legellentmondásosabb jelensége. Ambivalens, mert miközben

életünk minden részletét és pillanatát áthatja, átfogó természetét tudatosan alig érzékeljük.
- Egy autót úgy rendelhetünk meg a szalonból, hogy kiválasztjuk színét, a motor teljesítményét, beleszólhatunk
műszaki és kényelmi felszereltségébe. De, egy közönséges pizza rendelése esetén is határozhatunk a tészta
vastagságáról, összeválogathatjuk magunknak a feltétet, további kiegészítőket kérhetünk ételünkre. Nevünkre szóló
Coca-Colát vehetünk a szupermarketben
- A média világában a testreszabás minden más ágazatban tapasztaltnál jellemzőbb módon van jelen.
Különböző kábelcsomagok és előfizetések közül választhatjuk ki a nekünk megfelelő távközlési- és
médiaszolgáltatásokat. Cserélhetjük a mobiltelefonunk hát- és előlapját, tokot vehetünk neki, saját csengőhangot
szerkeszthetünk rajta.
- A média személyre szabhatóságának aranyszabálya szerint, minél újabb egy technológia, annál testreszabhatóbb.
- A leginkább személyre szabható technológia ugyanakkor minden kétséget kizáróan a web.
- Az egyéniség hangsúlyozásának terepe manapság a mindennapok fizikai valóságából (öltözködés,
beszédstílus, szabadidős tevékenység) a virtuális térbe hajlik át. A különböző személyes profilok, a
fájlmegosztó oldalra összegyűjtött zenei és videó anyagok, a Facebookon posztolt és lájkolt tartalmak mind-
mind egyedi, a testreszabhatóság útján létrejövő ismertetőjegyek. Az ifjúság szándékosan az interneten
hagyott digitális újlenyomatai, amelyekkel a fiatal azt üzeni: nézzétek ez vagyok én, így kell engem
elképzelni.

- Azt állítottuk tehát, hogy a fiataloknak olyan dolgok kellenek, amelyek elszakadnak a megszokottól, és
amelyek eltávolítják őket a felnőttek világának konvencionalitásától. Az internet témakészlete, nyelvezete és
felkínált stílusrétegei több tekintetben egyaránt szembemennek a hagyományossal.
- A tematikus csatornák teljes körű elérése drága, másrészt még száz televíziós adón keresztül sem lehetséges
egyes, nem konvencionális témák olyan nyíltságú feldolgozása, mint amilyenre az internet képes. Az egyik
ilyen kézenfekvő kérdés a fiatalokat felettébb érdeklő szexualitás. A médiahatóság még felügyeli a
hagyományos médiaszolgáltatókat abból a szempontból, hogyan nyúlnak azok a nemiség témájához. Az internet
azonban nemcsak szabadságot ad ezeknek a kérdéseknek a feldolgozáshoz, de arra is lehetőséget biztosít,
hogy a kortárs csoportok tagjai egymással osszák meg gondolataikat
- A nyelvi standardok szintén adottak, a közlés lehetőségei ezért szűkre szabottabbak a régi médiánál. Ha egy
híradós műsorvezető túlzottan gesztikulál, modulál a hangjával, a szakmabeliek megszólhatják, mondván, az
érzelmi reakció műfajidegen. Azonban az internet tele van olyan elhíresült felvételekkel, amikor valamelyik
csatorna műsorvezetője nem tudván, hogy adásban van, elszólja magát, oda nem illőt mond, valami olyat, ami
szembemegy az elvárttal, a nyelvi standardokkal. A világhálón azonban megtalálható az obszcén, a humoros, a
polgárpukkasztó, a flaszternyelv, a szleng és minden olyan stíluselem, amit a régi média közismerten szűk
 marokkal mér, és ami a fiataloknak éppen azért tetszik, mert lázadó, és mert jóleső fricska az a felnőttek
világának kimértségére, szabályozottságára.
- Az internet tehát egyrészt azért is népszerű a fiatalok szemében, mert hatékonyabbá teszi őket a felnőtteknél
az információ feldolgozásában, másrészt, mert segít megkülönböztetni őket a lassabb szülői
médiakörnyezetétől.

Daru Gábor: Identitások a tömegmédiában

 Daru Gábor arról számolt be, hogy míg Nyugat-Európa több országában igen nézettek a közszolgálati csatornák, Közép-
Európában – Lengyelország kivételével – a rendszerváltás ezek népszerűségének esését hozta.
 Szerinte egy magyarországi kereskedelmi csatorna műsorkínálata alapján egy külföldi vagy egy gyermek nem tud
képet alkotni az ország jeles napjairól, történelmi évfordulóiról, a nemzeti identitás szempontjából fontos kulturális
eseményekről, ezt kizárólag a közszolgálati médiában jelenik meg.
- A vallási ünnepek esetében látványos, hogy mennyire nem tud mit kezdeni a média a húsvéttal vagy a
pünkösddel – ezek az ünnepek esetleg a népszokások szintjén kapnak említést valamelyik tabloid jellegű
műsorban vagy a híradóban kétperces anyag formájában.
- Egészen más a helyzet a közmédia csatornáin, különösen a Duna csatornákon: a jelentősebb vallási ünnepek
évről évre töretlenül központi helyet foglalnak el a műsorstruktúrában.
- A nemzeti identitás és a közszolgálati műsorszórás szempontjából is lényeges kérdés a nemzeti ünnepek
megjelenése a médiumokban. Ebben az esetben is egyértelmű, hogy a piros betűs állami ünnepek a közmédia
csatornáin szinte kötelezően tematikus nap formájában jelentkeznek.
- Mindezek alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy ahhoz a tudáskészlethez, amely a nemzeti identitás alapja,
a mai magyar televíziós palettán szinte kizárólag a közszolgálati médiumokon keresztül lehet hozzáférni.
 Daru Gábor szólt az itt jelentkező, értékteremtő műsorokról, a többek közt A Dal vagy a Felszállott a Páva című
versenyekről, valamint a Duna World csatorna speciális szerepéről, amely ugyan a világ különböző kontinensein élő
magyarokhoz kíván szólni, ennek ellenére nézettsége itthon is folyamatosan növekszik.
- A kritikusok rendszeresen felteszik a kérdést, hogy bár kétségkívül fontos az értékközpontú
médiaszolgáltatás, de mit ér az egész, ha nézettségben ritkán tudják megközelíteni ezek a programok a
kereskedelmi média főműsorainak nézettségét. Számos példát lehetne említeni arra, hogy a közmédia
értékteremtő műsoraival nem csak egy réteg nézői csoportot ér el, hanem szélesebb tömegeket. Az utóbbi
években ilyen az m1-en futó Magyarország szeretlek, vagy a Duna TV Felszállott a pávája. Ezek a műsorok
országosan, illetve a Kárpát-medence hatókörében is milliókat mozgattak meg, és több százezres
nézettséggel futottak.
- Ma már egyértelmű bizonysággal mondható, hogy a Duna TV létrehozása a magyar médiatörténet
megkerülhetetlenül fontos pillanata. A csatorna 1992. karácsonyától – az alapítók szavaival élve – „égi
köldökzsinórként” kötötte össze a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyar közösségeket. A
következő évektől az öröm és a büszkeség forrása volt minden határokon túl élő magyar számára, hogy ahol
addig tiltották vagy éppen csak tűrték a magyar kultúrát, ott egy televíziós csatorna segítségével otthonukba
érkezett a bíztató, erősítő magyar szó.
- A magyarországi és Kárpát-medencei tévénézők számára teljesen új, a tengeren túli magyar közösségek számára
pedig alapjaiban átalakult csatornaként jelentkezett a második Dunacsatorna, amikor 2012. január 1-én új névvel
és struktúrával kezdte meg adását a Duna World. Műsorkínálat tekintetében soha még ilyen bőséges
választékkal nem találkozhatott a tengeren túli magyar néző a magyar nyelvű csatornán. Rögtön az induláskor
pozitív visszhangot kapott az új adó a tengeren túli magyarság körében a nézői levelek tanúsága szerint is.
Ausztráliában például egy idős hölgy ragadott tollat januárban, és fejezte ki háláját.
- Tehát egyértelmű, hogy a nemzeti értékekre és a maga sajátos hagyományaira építő, a folyamatos
megújulásra képes, az innovációra egyre nagyobb hangsúlyt helyező, a piaci formátumokból is tanulni
képes, az alapvető irányt a különböző nézői rétegek különböző platformokon való elérésében látó, „tartós”
és minőségi kulturális termékeket előállító közmédiára nagy szükség van.

Papp Z. Attila: A kisebbségi média és identitástermelés viszonyrendszere

Médiahatás-e a kisebbségi identitás?

 Kutatásban vizsgált országok: Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna

 A médiahatás hipotézise azt jelenti, hogy a médiafogyasztás hozzájárul a kisebbségi identitás nagyobb mértékű vállalásához.
 A legelterjedtebb médiahasználati formák, azaz a televíziózás és a rádióhallgatás nincs szignifikáns kapcsolatban a magyarság
fontosságával. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy e két médium oly mértékben elterjedt, hogy már nem járul hozzá az identitás
megélésének mértékéhez, míg az újságolvasás, illetve az internetezés és számítógép-használat – eltérő mértékben ugyan, de –
szignifikánsan jelen van. Míg az újságolvasás együtt mozog a magyarság fontosságának szubjektív megélésével, addig az új
médium mintha ennek ellenébe hatna.
 - Mivel a különféle médiahasználati szokások feltételezhetően változhatnak az életkorral (például az
internethasználók nagyobb arányban a fiatalabb korosztályból, az újságolvasók az idősebbek közül kerülnek ki),
ezek a kapcsolatok sokszor generációs törésekre utalnak. Az internet- és számítógép-használat például azért
mutathat negatív kapcsolatot a magyarság fontosságával, mert e szokások inkább a fiatalokra jellemzők, akik
körében amúgy is alacsonyabb a nemzeti identitás szubjektív fontosságának mértéke.
 Ha az elemzésben benne hagyjuk Magyarországot is, a rádió hallgatottsága is kis mértékben szignifikánsan összefügg a
nemzeti identitással. A Vajdaságot leszámítva, mindenhol összefüggés tapasztalható az újságolvasás és identitás között. A
többi régióban csak a nyomtatott sajtó olvasása erősíti az identitást. Avagy mindez fordítva is érvényes lehet: az identitás
megléte valószínűsíti az újságolvasást.
 Eddig a médiahasználati szokásokat csak általánosságban vizsgáltuk, és nem néztük meg azt, hogy milyen nyelvű
médiumokról is van szó valójában.
- Mindkét médiumot (TV, újság) a kárpátaljaiak sokkal inkább anyanyelven használják, és mindkettő
vonatkozásában az erdélyi és vajdasági magyarok körében relatív magas azok aránya, akik kizárólag csak többségi
román vagy szerb nyelven néznek tévét vagy olvasnak újságot. A többségi és magyar, azaz mindkét nyelven
történő újságolvasás legmagasabb mértékű a vajdasági és felvidéki magyarok esetében (41,8, illetve 41,4 %), az
erdélyi magyarok körében ezek aránya közelíti a kárpátaljaiak szintjét (25,4, illetve 30 %). Ezzel ellentétben a
tévénézés területén az erdélyi magyarok körében is jelentős a kétnyelvűek aránya (mint jeleztük, a kárpátaljaiak a
tévét is elsősorban magyar nyelven nézik).
- E nyelvhasználati kérdésekre adott válaszok alapján a továbbiakban megvizsgálhatjuk azt is, milyen összefüggések
vannak a médiahasználat nyelve és a nemzeti identitás között.
o A határon túli magyarok összessége szintjén vizsgálva kijelenthetjük, hogy a tévénézés és újságolvasás
nyelve szignifikánsan összefügg a magyarság vállalásával. Mindkét médium esetében megállapítható,
hogy a nem anyanyelvű médiafogyasztók körében csökken az identitás erőssége, míg a kétnyelvűség
együtt jár a nemzeti identitás szinten tartásával.
o Az újságolvasás területén kárpát-medencei szinten, de az egyes országokon belül is kimutatható, hogy a
kizárólag magyar nyelvű termékeket fogyasztók körében szignifikánsan magasabb az identitás
megvallásának mértéke.
o A tévénézés szintjén viszont már két részre osztható a vizsgált régiók magyarsága: Erdélyben és
Vajdaságban a kizárólag magyar nyelvű csatornákat követők körében magasabb a magyar identitást mérő
skála értéke, míg Kárpátalján és Felvidéken nincs szignifikáns eltérés az identitás mértéke között a két
(magyar és kétnyelvű) tévénéző csoporton belül. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy Kárpátalján és Felvidéken
az a tény, hogy valaki nem csak magyarul követ műsorokat, nem jár az identitás mértékének
csorbulásával, míg a másik két régióban – ugyan csak kis mértékben, de – a kétnyelvű tévénézők
szignifikánsan kisebb mértékben tartják fontosnak a magyarságukat.
 Összességében a vizsgálat során a kutató megállapította, hogy csak az írott sajtónak volt szignifikáns kapcsolata az
identitással, azonban felmerült benne még egy kérdés, hogy vajon más tényezők hozzájárulnak-e az identitásvállaláshoz, ezért
különböző szociodemográfiai változókat is beemelt vizsgálatába: az anyanyelvű iskolázottságot, a település jellegét (falu
vagy város), a család gazdasági hátterét, illetve az életkort.
- Megállapította, hogy valójában a szociodemográfiai tényezőknek jóval nagyobb hatása van, mint a médiának: az
anyanyelvű iskoláztatás mintegy kétszeres, az életkor pedig közel háromszoros erővel hat az identitás
fontosságának elismerésére, mint a rendszeres újságolvasás.
- Felhívja a figyelmet arra, hogy a külhoni magyar kisebbségi média és identitás viszonyrendszerének megértése
feltételezi az oktatás fontosságának a belátását is.
o Feltételezhetően az oktatási rendszer termeli ki azokat az etnikai-ideológiai premisszákat, illetve értékeket
és kompetenciákat, amelyeket majd később, az egyéni életút során a különféle médiumok felerősíthetnek.
o Erre utal egyrészt az, hogy az életkornak szignifikáns hatása van a nemzeti identitásra, másrészt pedig az
sem véletlen, hogy a nyomtatott sajtónak van legnagyobb hatása a médiumok közül, hiszen éppen ez az a
csatorna, amely leginkább egybecsenghet a kisebbségi oktatás rejtett tantervével: azaz az identitás
kitermelésével és fenntartásával.
o A család mellett az oktatás adja azt a szó konkrét és átvitt értelemben is használatos ‘kisebbségi nyelvet’,
amelyet a média használata feltételez majd.
o Azt is kijelenti, hogy a nyomtatott sajtó és az anyanyelvi oktatás azért haladnak mondhatni párhuzamosan
a kisebbségi identitás megerősítése irányába, mert sok vonatkozásban ezt a közös kisebbségi nyelvet
használják.