7.

tétel

Nyelvi jelek

A jel fogalma: Olyan érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség,

amely többet vagy mást jelent, mint amit észleléskor felfogunk.

A jelek keletkezésük szerinti típusai:

a.) Természetes jelek

környezetünkben fordulnak elő. Pl. felhő, hajladozó fák

b.) Mesterséges jelek

Pl. betűk, KRESZ-tábla, matematikai jelek. Ezeket mindenkinek el kell fogadnia
(konvenció) és meg kell tanulnunk.

A jel főbb jellemzői:

- érzékszerveinkkel felfogható
- önmagánál többet jelent
- egyszerűbb, mint az általa megjelenített valóságdara
- társadalmi jelenség

Nyelvi jel:

A fel egy jelölőből és egy jelöltből áll.

JELÖLŐ: amit érzékeünk (hangsor)

JELÖLT: a hozzákapcsolt fogalom

A jelek csoportosítása jelölő és jelölt viszonya alapján

- Ikon: a jelölő és jelölt között hasonlóság van

(pl. igazolványon a fénykép)

- Index: a jelölő és jelölt között nincs hasonlóság csak ok-okozati viszony

(pl. villámlás – vihar)

- Szimbólum: a jelölő és jelölt között kapcsolat megegyezésen alapul

(pl. kottában hangjegyek)